2007. 09. 18.
TISZTELETADÁS EGYMÁSNAK A HÁZASSÁGBAN
Út
a boldogsághoz
A
közelmúltban felröppent néhány hír, miszerint egy-két nyugati országban
bevezették az iskolákban a boldogság tantárgyat. Nézzük meg, hogyan határozzák meg az
értelmező szótárak a boldog szót, illetve az azt megtestesítő állapotot:
Boldog
=
Boldogság
= Az az érzelmi állapot, amikor az ember boldog. Viszonylagos, átmeneti állapot,
amelynek során a személy(iség) fontos törekvéseinek megvalósulása, vágyainak kielégülése folytán örömöt,
megelégedettséget él át. A különböző szinteken lévő [fizikai, lelki, szellemi] szükségleteink kielégítése jelenthet boldog
állapotot.
A
tiszteletadás az ember érzelmi világát érinti. Tudni szükséges, hogy az ember igazi
valója a szelleme, van lelke és testben él. A lélek kényes egyensúlyának
összetevője az érzelem, az értelem, és akarat. A következőkben nézzük meg a
Biblia tükrében, hogy milyen összefüggés fedezhető fel az elismerés (elismertség)
és a boldogság között.
Eféz. 5,25; 5,28 Ti férfiak, szeressétek a ti
feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat… Úgy kell a férfiaknak
szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti a feleségét,
önmagát szereti.
Eféz. 5,33 Ki-ki azért úgy szeresse a feleségét,
mint önmagát; az asszony pedig félje [tisztelje] a férjét.
Eféz. 5,33 …legyen az asszonynak gondja rá, hogy
tisztelje, nagyra becsülje férjét, – hogyan figyeljen rá, törődjön vele,
becsülje, előnyben részesítse, hódoljon neki, nagyra értékelje, alkalmazkodjon
hozzá, dicsérje, szeresse és csodálja őt rendkívüli módon! (Amplified
ford.)
Függetlenül
a nemi hovatartozástól és kortól, minden ember legalapvetőbb igénye a szeretet, az
elismerés és hogy tiszteletben részesüljön. A tiszteletadásban a másik személy
teljes elfogadása jut kifejezésre. Társunkat részesíthetjük tiszteletben, viszont
mellőzhetjük is annak megadását. De tudnunk kell, hogy a tisztelet hiánya társunkban
idővel kisebbrendűségi érzés kialakulásához vezethet. A tiszteletadás azt jelenti,
hogy nagyra becsüljük, fölnézünk a másikra. Magában foglalja még az alábbiakat
is: megbecsülést, olykor még a rajongást is, de a dicséret, csodálat is ide
tartozik. Úgy lesz mindinkább Istennek és neked is tetsző a házastársad, ha ezeket a
mindennapi gyakorlatban is alkalmazod.
Isten
úgy rendelte, hogy a házaspárok tiszteljék, és nagyra értékeljék egymást. A férj
önértékelését nagyban meghatározza a feleségének az irányában tanúsított
tisztelete. A feleség úgy adhatja meg a tiszteletet a férjének, ha: – elfogadja őt,
olyannak, amilyen, – dicséri férfias tulajdonságait, – és isteni elhívása
szerint engedelmeskedik a tekintélyének.
Néhány,
a mindennapokkal kapcsolatban felmerülő kérdés: Hogyan fogadod a párodat a
hazatérésekor? Ragyogsz, hogy újra láthatod, vagy közömbös, semmitmondó a
hozzáállásod, vagy a legrosszabbat is említve esetleg még megvető is? Bátorítod
őt, vagy folyton elégedetlenkedsz valamiért? Ezek fontos kérdések, hisz a
hozzáállásoddal – akkor is, ha nem tudsz róla – építesz, vagy rombolsz. Ha a
család nem veszi körül tisztelettel a családfőt, az idővel erejét fogja veszteni.
Szerencsére
nem minden eset végződik tragikusan, de a boldogtalanság már önmagában is nagy baj.
Ennek legfőbb oka, ha a házaspárok nem adják meg egymásnak az Isten által elrendelt
tiszteletet. Egy jogász életéből merített példa következik a fenti állítás
illusztrálására.
Az
említett jogász mindenben kiváló volt, valamennyi munkáját siker koronázta, a
környezete elismerte, megbecsülte őt. Egyet kívánt csak nagyon: hogy a felesége is
elismerje és tisztelje őt. Azonban az asszonya ahelyett, hogy – isteni elhívásának
megfelelően – segítőtársa lett volna férjének, még kiválóbb akart lenni, mint
ő. És ezzel fokozatosan tönkretette a férje érzelmi világát, aki egyre zaklatottabb
és egyre boldogtalanabb lett. Ez kedvezőtlenül hatott a munkájára, mígnem
elveszítette az állását. Később a házasságuk is tönkrement, a felesége elhagyta,
ő pedig portásnak szegődött. A sorsa a mélypontra került. Miután befogadta Jézust,
az élete kezdett megváltozni, jobbá és jobbá válni. Megértette, hogy Isten milyen
elhívást adott a házaspároknak, hogy mi a férj és mi a feleség szerepe a
családban. Ezeket megszívlelve bocsánatot kért a feleségétől, mivel úgy érezte,
nem jól töltötte be a családfő szerepét. Végül is az élete ismét sikeresre
fordult, az Úr segítségével újra jogászi állást kapott, ahol kamatoztathatta a
tudását.
Gondold
végig, milyen benyomást szereznek általad az emberek a kedvesedről? Ugyanis Isten
akarata az, hogy a nyilvánosság előtt a hitvesed kiválóságáról beszélj. Lássák
rajtad, hogy minden szavadból és cselekedetedből sugárzik felé a szereteted és a
tiszteleted. Egy modern fordítás így fogalmaz: „Férjét
mások igen sokra tartják, mert ő soha nem korholja.” (Péld. 31,23) Mert maga az
Úr Jézus mondta ki alapszabályként: …meglesz
néki, amit mondott! (Márk 11,23) A kimondott szavaid magként működnek: „…mert amit vet az ember, azt is fogja aratni.”
(Gal. 6,7) Ezért nagyon ügyelj arra, hogy mi hagyja el a szádat! Egy cégvezető, aki
ismerte ezt a bibliai igazságot, a feleségeket is behívta egy elbeszélgetésre az
állást megpályázó férjekkel együtt. És természetesen azok kapták meg a
meghirdetett posztot, akiket a feleségük támogatott, akik mögött ott állt a
bátorító, elismerésre kész feleség is. Hisz jól tudta, hogy a feleségek pozitív
hozzáállása nélkül sikertelenek lennének a férfiak. Ezt támasztja alá az alábbi
idézet is: „A derék asszony koronája az ő
férjének…” (Péld. 12,4)
Az
elismerésnek számos akadálya lehet. Vannak, akik nem akarják, míg mások „csak”
nem tudják kifejezni az elismerésüket. Nem furcsa, hogy az ember milyen könnyen meg
tudja dicsérni barátja ruháját, főztjét, de a kedvesét ritkán vagy egyáltalán
nem részesíti e kegyben? Az önteltség és a dicsekvés is, amelyet általában
elítélünk gyakran pont az elismerés hiányából fakad. Az öndicséret gyökere, hogy
senki nem ismeri el az adott személyt, így önmaga igyekszik pótolni, kompenzálni azt.
Egy
ismerős egyszer azt állította, hogy a párjában nincs semmi dicséretre méltó. De a
pásztora arra bíztatta, hogy próbáljon meg visszaemlékezni, csak talál valami
pozitívumot. Forgassa vissza az idő kerekét. És így is lett! Hazaérve a hölgy
elmondta a férjének, hogy mennyire meg volt elégedve azzal, ahogy a férj a nehéz
időkben az anyagi helyzetüket irányította. A férj már három évtizede olyannyira ki
volt éhezve a dicséretre és elismerésre, hogy még a szeme is könnybe lábadt ezekre
a szavakra.
Goethe
így vélekedett e témáról: Hogyha a szerint bánsz egy férfival, amilyennek épp most
látod, akkor olyan is marad. De ha úgy bánsz vele, mintha már most olyan lenne,
amilyen kellene, hogy legyen, és amilyen lehetne is, akkor jobb, sőt nagyszerű ember
lesz belőle. Jézus is úgy tekintett és tekint ma is az emberekre: amilyenekké
válnak, nem pedig amilyenek most valójában. Az Úr az aggódó Péterre is
kősziklaként tekintett. (Ján. 1,42) A változás feltételezése nélkül nehéz lesz
elfogadnod és dicsérned a kedvesedet is. Ehhez hitben már olyannak kell látnod őt,
amilyennek szeretnéd látni. A hit szemei mindig a célra néznek: „Mivelhogy nem a láthatókra tekintünk, hanem a
láthatatlanokra..., Mert hitben járunk, nem
látásban” (2Kor. 4,18; 2Kor. 5,7) Minden a te hited szerint fog történni! Ahhoz,
hogy el tudd fogadni a párodat, és hálát tudj érte adni Istennek, meg kell
szabadulnod a negatív gondolkodástól, még mielőtt a pozitív irányú változást
látnád. (Róm. 12,2)
Az
elismerés kifejezése és annak mind magasabb szintre való fejlesztése egyaránt
fontos. Azzal is elismerheted a párodat, ha érdeklődést tanúsítasz például a
hobbija iránt. Van erre egy nálunk kevésbé ismert mondás: az a család, amely együtt
játszik, együtt is marad. A párod teljesen egyedi, megismételhetetlen lény, külön
egyéniség, külön kis bolygó. Isten minden házas embernek adott egy olyan társat,
aki egészen bensőségesen ismerheti, szeretheti őt és kielégítheti szükségleteit.
Neked nem a szomszédod párját kell megismerni és megérteni, csak a tiédet! Neked a
kedvesedet kell felfedezned! A párod mélyebb megismerése céljából egy kiadós
beszélgetés javasolt, ami új fejezetet is nyithat a kapcsolatotokban. Sok házaspár
csak jelentéktelen dolgokról beszélget. Pedig mély párbeszédre van szükség ahhoz,
hogy megosszátok az örömöket, fájdalmakat, sikereket, és hogy szóba jöhessenek a
fájó pontok is...
Amikor
a gyermekedet a szülőkkel szembeni udvariasságra tanítod, legyen a szemed előtt vajon
te kedves, figyelmes vagy-e a pároddal? Ne feledd, a gyermeked többet sajátít el a
példamutatásodból, mint az intő szavaidból. Gondold csak át: a párodnak is juttatsz
annyi szeretetet, mint egy betérő vendégnek? Figyelj rá, hogy a szeretteidnek ne csak
szeretetmorzsák jussanak. Szánj időt arra, hogy naponta beszélgess a pároddal, de ha
szükséges, őt is bíztathatod erre. Természetesen ehhez meghitt, de legalábbis
nyugodt körülményeket kell biztosítani. A zavaró körülmények kiküszöbölése
érdekében szerencsés lehet az otthonotokon kívül eső helyszínt választani. Még
egy jó tanács: ne szakítsd félbe a másikat, még ha nehezedre esik is olykor, és ne
szólj közbe, amíg ő beszél. Hisz a cél egymás jobb megismerése.
Tegyél
meg mindent azért, hogy tökéletesítsd a kapcsolatotokat! Kérd meg az Urat, hogy
napról-napra erősítse meg frigyeteket, és add át neki esetleges problémáidat, hogy
a legjobb megoldást munkálhassa ki a számodra. Tedd a szerelmedet boldoggá azzal is,
hogy az ige szerint elismered és tiszteled őt! Gondolj arra, hogy a gyűrűtök a hit
és a szeretet jelképe. Valójában egy véget nem érő kör, amely Isten folytonos
szeretetét jelképezi. Emlékeztet az eskütökre, a hitetek megvallására. Adj hálát
az együtt töltött évekért, és a házassági szövetségetekért, amely örök
időkre kötetett.
Forrás:
Linda Dillow – A társ… című könyve
-bf-