2005. 02. 08..
SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS
A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy Isten milyen meghatározott
rend szerint szólította elő a természeti világot. Az Atya legutoljára az embert
alkotta meg a föld porából, majd a saját életét lehelte belé. Ahhoz, hogy mély
betekintést kapjunk Isten rejtett dolgaiba, vissza kell mennünk a kezdetekhez. A helyes
válasz érdekében az Igéket mindenkor a szövegkörnyezetükben jó vizsgálnunk, mert
kiragadva téves következtetésre juthatunk általuk. Isten célja pedig az Igével a mi
megvilágosodásunk.
Kérlek, vedd észre, hogy Isten
úgy gondoskodott a teremtésben, hogy az élővilág képes legyen állandóan
reprodukálni önmagát. Minden élőlénynek valamilyen formában van magja, a
növényeknek, az állatoknak és az embernek egyaránt. A magban pedig benne van az a
képesség, hogy a saját fajtája szerint meg tudja sokszorozni önmagát. Isten
tehát olyan bölcs módon hívta életre a világot, hogy a teremtményeiben benne
található a mag az újjáteremtéshez. Ha Ő nem így tervezte volna, akkor csak annyit
kellett volna mondania, hogy legyenek fák, állatok, stb. – s nem többet. De így
Ádám bűnbeesése után mindent újra kellett volna teremtenie, mert az átok
következtében valamennyi élőlény elpusztult volna idővel. Naponta újra meg újra
kellett volna teremtenie mindent, ha mindjárt kezdetben nem gondoskodott volna a
reprodukáló magról. Az igazság az, hogy Isten az eredeti teremtés óta nem teremtett.
Isten tehát nemcsak megteremtette az élőlényeket, hanem megadta nekik a képességet,
hogy önmagukat ismételten előállítsák. Isten áldása és kenete ma is képessé
teszi az embert arra, hogy szaporodjon és sokasodjon.
1Móz. 1,28. És MEGÁLDÁ ISTEN ŐKET, és monda nékik Isten:
SZAPORODJATOK ÉS SOKASODJATOK, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok
alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszómászó
mindenféle állatokon.
Amikor egy csecsemő megszületik, akkor az valójában a
szülők részéről teremtés. Közvetlenül nem Isten teremti a csecsemőt.
Eredetileg Ádámot és Évát teremtette Isten. Sokan mondják, hogy az új élet Isten
ajándéka. De ez helytelen felfogás, mert egy csecsemő nem közvetlenül Istentől új
teremtés. Aki azt mondja, hogy Isten adott nekem egy tucat gyermeket, az nem jutott el a
felismerésig, hogy a születést lehet szabályozni is.
A rendszeres nemi életből fakadóan számtalan
utód születne, ha a párok nem védekeznének. A nem kívánt terhesség elkerülésére
ma már számtalan módszer, eszköz és pirula áll rendelkezésre. A fogantatás
megakadályozásával egyszerűen csak nem jön létre az új élet, ezzel szemben az
abortusszal egy éppen útjára induló új élet semmisül meg. Igen nagy különbség
ez. A születésszabályozás nem helytelen dolog. A fogamzásgátlással megszüntethető
a nem kívánt terhességtől való félelem is, így a házaspárok szexuális élete
kiegyensúlyozottabbá válhat.
Isten nem közvetlenül minden egyes gyermeket adja ajándékul, hanem egy
törvény működik ebben, amelyet maga Isten hozott működésbe. Amikor férfi és nő
szexuális kapcsolatba lép, akkor normális körülmények között gyermeket hoznak
létre. Ha Isten egyedi ajándékként adta volna az utódokat, akkor Ő nem adott volna
gyermekeket arra méltatlanoknak. Ha Isten valóban így adná ajándékként a
gyermekeket, akkor csak azoknak osztogatná, akik méltók rá. Egy alapelvet kell
megértenünk. De Isten eredendően Ádámnak és Évának adta az újrateremtés
képességét, s rajtuk keresztül mindannyiunknak, hogy képesek legyünk önmagunkat
újra teremteni.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy Ádám közvetlen leszármazottai
– miközben Isten parancsának engedelmeskedtek – vajon vérfertőzést követtek-e
el? Korántsem. A helyes következtetés érdekében egy kérdést mindig az adott
társadalmi helyzetben kell megvizsgálni. A válasz a törvény érvénybelépésének időpontjában
rejlik. Isten törvénye – amely megtiltotta a családtagok közötti testi kapcsolatot
– sokkal későbbi eredetű, ami kizárja Éva gyermekeinek a törvényszegését.
(3Móz. 18,7-17) A másik szembetűnő dolog, hogy a Biblia csak a fiúkat említi az első
emberpár kapcsolatából, a lányokat nem. Ez abból ered, hogy abban az időben csak a
fiúgyermekeket tartották számon, s a lányokat nem minden esetben említették meg.
Amikor egy csecsemő megszületik, Istentől van, de rajtunk keresztül,
egy törvény működtetése által, amit Ő hozott működésbe. Ezek fizikai
törvények, amelyeket belénk helyezett Isten. Annyi gyermeked lehet, amennyit
szeretnél, mert ezt te szabályozod. Nem áldás az, ha a kívántnál több
gyermek születése aránytalanul nagy terhet ró a szülőkre. Nem áldás az, ha valaki
csak szűkölködve, nagy nehézségek árán tudja felnevelni a gyermekeit. Az 5Mózes
28 szerint a szegénység átok. A körülményeidhez és az anyagi helyzetedhez
mérten, szabad akaratodnál fogva (1Kor. 10,23) te határozhatod meg, hogy hány
gyermeket tartasz ideálisnak.
Ma nem megy ki Isten a mezőre növényeket és állatokat teremteni,
mert ezt már megtette az eredeti teremtéskor. Isten az eredeti teremtés óta nem
teremtett semmit. Vannak ugyan új járművek, új bútorok, de az ezekhez szükséges
elemek itt vannak a környezetünkben a földkerekség kezdete óta. Az emberek meg
felhasználják a nyersanyagokat, hogy hasznos dolgokat alkossanak belőle. Isten eredeti
teremtése tehát újrateremti önmagát, és ez a törvény előhozza az előttünk levő
dolgokat. Isten már a teremtéskor elvégezte az Ő részét.
Isten az embert is így teremtette, és hatalmat adott neki arra, hogy
képes legyen újrateremteni önmagát. Az ember hármas felépítésű szellemi lény. Az
ember igazi valója a szelleme, van lelke és testben él. (1Thess. 5,23) Megszülettünk
testileg a szüleinktől. De a szellemünknek is meg kell születnie Isten Szellemétől,
hogy a mennyei örök élet részesei lehessünk. Amikor egy ember behívja Jézust az
életébe, s elmondja az üdvösség imáját (Róm. 10,9-10), akkor Isten újjáteremti a
szellemét (2Kor. 5, 17.), a belső emberét. Ez a szellemi újjászületés, ami által
igaz kapcsolatba kerülhetsz a mennyei Atyáddal, és megértheted az élet célját, a
szabadságot, amit Isten a gyermekeinek adott, hogy örömmel beteljesedjenek a földön.
A fenti írás alapjául Jim Sanders és Kenneth E. Hagin tanítása
szolgált.
-bf-