2005. 11. 22. 

"Ő" A MEGOLDÁS!
Jimmy és Karen története 

  
    (Jimmy és Karen Evans saját életén keresztül tapasztalta meg, hogy a beteljesedett, boldog házassághoz Isten bölcsességére van szükség. Ma felkent szolgálói az Úrnak, akiken keresztül Isten rengeteg leendő és már házas gyermekét tudta megáldani. Ez a cikk a honlapukon: www.marriagetoday.org érhető el, egyéb tanításokkal együtt, tévéműsoruk pedig hetente többször is jelentkezik, több keresztény adón is.) 

A középiskola második osztályában egész évben mögötte ültem biológia órán, és az járt a fejemben, hogy milyen gyönyörű, és hogy vajon eljönne-e velem valahova. Aztán május végére sikerült összeszednem a bátorságot, hogy megkérdezzem, eljön-e velem egy Three Dog Night koncertre. Bár ezt több mint egy hónapon át terveztem, félve vártam a koncert napjának reggelét. Annak ellenére, hogy későn szóltam, Karen igent mondott – a többi már történelem.
    Miután három év alatt, bár néha problémás volt, nagyon szorossá vált a kapcsolatunk, összeházasodtunk. Tizenkilenc évesen halvány fogalmunk sem volt, mire van szükségünk, hogy sikeres legyen a házasságunk. Azt azonban tudtuk, hogy szeretjük egymást és határozottak voltunk abban, hogy közösen akarjuk élni az életünket. Nem igazán ismertük az előttünk álló veszélyeket.
    Az első öt évet talán úgy lehetne leírni, hogy két kiszáradt ember a sivatagban próbálta enyhíteni szomját. A legtöbb párhoz hasonlóan azért házasodtunk össze, mert abban hittünk, hogy a másik be tudja tölteni a szükségeinket és a vágyainkat. Az udvarlás időszaka nem volt tökéletes és békés, de hittük, hogy minden problémánk megoldódik azzal, ha összeházasodunk. Így hát, ahogy mondani szokták, a forró serpenyőből a tűzbe ugrottunk, és házasságot kötöttünk. 

Mivel a házasságkötés előtt szinte egyáltalán nem készültünk fel a közös életre, ötévnyi kölcsönös tudatlanság és éretlenség után azon kaptuk magunkat, hogy „kikerültünk a szeretetből”. Évről évre egyre gyakrabban és egyre hevesebben hadakoztunk egymással, és minden egyes veszekedés fásultabbá és kiábrándultabbá tett bennünket. A legsötétebb idő azonban akkor jött el, amikor mindketten hinni kezdtük, hogy hibát követtünk el. Bárcsak a megfelelő embert választottuk volna házastársunknak, akkor nem lennének ilyen gondjaink – legalábbis így véltük.
    Szeretném elmondani, hogy ez a „bizonyság” arról szól, ami azelőtt történt az életünkben, hogy keresztények lettünk volna. Sajnálatos módon, bár mindketten elkötelezett keresztények voltunk, soha nem tanítottak minket arra, hogyan kell a világ legfontosabb emberi kapcsolatában működni. Egy olyan társadalomi berendezkedésnek voltunk az áldozatai, ami szinte minden karrier eléréséhez több évnyi felkészülést vár el, de nem igényel semmiféle felkészülést az élet egyik legfontosabb feladatához: a házassághoz.
    Minden vasárnap elmentünk gyülekezetbe. Teljes szívünkből hittünk a Bibliában. A házasságunkban mégis vesztésre álltunk. Az utunk lefelé haladt, és egy este betelt a pohár, amikor a már jól ismert csatát vívtuk a be nem töltött szükségek és a meghiúsult vágyak miatt, úgy tűnt, már ezredszer. Karen újfent azzal vádolt engem, hogy nem szeretem őt úgy, mint a munkámat és hogy nem töltöm be a szükségeit. Végül haragból, sértettségből és védekezésképpen felugrottam, a kezemet rázva a hálószobánkra mutattam, és azt kiabáltam: „Menj, pakold össze a cuccodat, és tűnj el a házamból és az életemből!”  

Ahogy Karen zokogva kirohant a szobából, leültem a székembe és úgy bámultam a tévé fekete képernyőjét, mintha mi sem történt volna, és mintha a legkisebb mértékben sem érdekelne, ha történt valami. Valójában azonban, a szívem ketté volt törve. Nem akartam, hogy elmenjen, de úgy éreztem, nem tudnék elviselni több veszekedést és viszályt, ha maradna. Ez volt életemben az egyik legmélyebb pont, a házasságunknak pedig kétség kívül ez volt a legmélyebb pontja.
    Miközben igyekeztem magamhoz térni a nappaliban lezajlott összecsapás traumájából, és végiggondoltam a lehetőségeket, Karen a hálószobában sírt. Ugyanazt érezte, amit én. Nagyon is törődött velem és szívében őrizgette közös életünk emlékeit, azonban nemcsak az irántam való tiszteletét vesztette el, hanem a szeretetének nagy részét is.
    Elkezdtem azon gondolkodni, mit tennék, és hogy valószínűleg mit tenne ő, ha elválnánk. Minél többet gondolkodtam ezen, annál jobban fájt. Nem akartam elveszíteni őt, de nem tudtam, hogyan tartsam meg. Hála Istennek, történt két dolog, ami hozzájárult a házasságunk gyógyulásához és helyreállításához:
    1 – Újfajta reakció volt a veszekedésünkre, hogy valami bennem megtört, és
    2 – rövid imádság és elmélkedés után elfogadtam a Szent Szellem tanító szolgálatát. 

A kapcsolatunk során először tudtam, hogy nem volt igazam. Éveken át egyáltalán nem voltam hajlandó felelősséget vállalni a házasságunk gondjai miatt. Amikor Karennel veszekedtünk, mindig találtam módot arra, hogy úgy tüntessem fel a dolgot, hogy az az ő hibája volt. De akkor este lesújtott a felismerés, hogy nem tudom, hogyan kell férjnek lenni. Ez a felismerés teljesen ellentétes volt azzal a fölényes arroganciával és sovinizmussal, ami addig jellemezte a hozzáállásomat.
    Ahogy kezdtem a szívemben megérteni a problémáinkkal kapcsolatos igazságot, egy olyan, a Szent Szellemről szóló Ige jutott eszembe, amit néhány héttel korábban olvastam:
    „Ama Vigasztaló pedig a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja majd mindazokat, amiket mondottam néktek.” (János 14, 26)
    Olyan tisztán, ahogy az én hiányosságaim megvilágosodtak előttem, olyan tisztán szólt az Úr a szívemhez, hogy Ő a megoldás. Azáltal, hogy a Szent Szellem eszembe juttatta ezt az Igét, kezdtem megérteni, hogy Ő jelen van az életemben, hogy mindenre megtanítson engem.
    Az a szó, hogy „mindenre” egyre csak visszhangzott a fejemben, míg végül megértettem. Ha a Szent Szellem azért küldetett, hogy mindenre megtanítson engem, akkor Ő képes megtanítani engem arra, hogyan legyek férj!
    Először tehát kijelentést kaptam. Aztán elfogadtam az Ő tanító szolgálatát. Hittel megkértem a Szent Szellemet, hogy tanítson meg engem férjnek lenni. Egyedül voltam a nappaliban, felálltam a székemből és térdre borultam.
    „Szent Szellem – suttogtam, miközben az érzelmeim fojtogattak – Jézus azt mondta, hogy Ő azért küldött Téged, hogy mindenre megtanítsd a követőit. Arra kérlek, mutasd meg nekem, hogyan legyek férje a feleségemnek, mert én nem tudom, és soha senki nem tanított meg erre. Kérlek, segíts nekem, hogy úgy szeressem Karent, ahogy kell! Annyira sajnálom, amiket tettem, amivel megsértettem a házasságunkat, meg őt! Kérlek, bocsáss meg, és segíts nekem! Jézus Nevében, ámen.” 

Ahogy felálltam és visszaültem a székembe, tudtam, hogy valami történik bennem. Ez nem egy szuperdicsőséges vagy „kísérteties” megtapasztalás volt. Akárhogy is, de valami történt bennem. Nemcsak felismertem, hogy mit vétettem el a házasságunkban, hanem hajlandó voltam ezt beismerni is.
    Akkor este Isten elkezdett bennem egy munkát, hogy igazságot és alázatot hozzon a szívembe, felkészített engem arra, hogy megtanuljam, amire Ő tanítani akart.
    A Marriage On The Rock (A sziklára épített házasság) című könyvem tartalma annak az eredménye, amit Isten a házasságról mutatott nekünk. Ebben a szellemi-tanulási folyamatban Isten meggyógyította a házasságunkat és olyan szeretetet adott egymás iránt, ami messze a fölötte volt annak, amit valaha is ismertünk vagy elképzeltünk. Ma, több mint harmincévnyi házasság után, nemcsak hogy mélyen szeretjük egymást, de azt is értjük, hogyan maradjunk meg ebben a szeretetben. Megtanultuk, hogyan töltsük be egymás szükségeit, miközben az élet korszakain és kihívásain megyünk keresztül.
    Csodálatos számomra, hogy ma egy felekezetközi gyülekezetet pásztorolok, aminek több mint 6000 tagja van. 1983-ban Amarillóban (Texas) a Trinity Fellowship Church keretein belül kezdtem szolgálni, házassági tanácsadóként. Azóta párok és egyedülállók ezreinek adtam személyesen tanácsot (vagy tanítottam őket szemináriumokon illetve a tévén keresztül). Isten nemcsak hogy megáldotta a házasságomat, azzal is megáldott engem, hogy megoszthatom másokkal azokat a csodálatos igazságokat, amiket megtanultam és átéltem.
    Minden kétséget kizáróan tudom, hogy Isten Igéje a kulcs a házasságon belüli igazi boldogsághoz és teljességhez. A Bibliában megvan a válasz minden problémára, amivel ma a házaspárok és a családok szembesülnek. Manapság, amikor támogatják a válást és a családok pusztulását, a Marriage Today arra kötelezte magát, hogy elmondja azt az örömhírt, hogy ha Isten tervét követjük, elérhető a sikeres házasság. Imádkozunk, hogy az Ő áldásai a legnagyobb bőségben legyenek rajtatok, miközben azon dolgoztok, hogy a házasságotokat és a családotokat Isten Igéjének kősziklájára építsétek! 

Fordító: -bcs-