2007. 01. 16.

ELJÖTT A MI IDŐNK!

Kenneth Copeland, 2006. november 11. (Washington DC, Victory Campaign)

    Milyen lesz 2007? Minden képzeletet felülmúló csapások és katasztrófák éve lesz, ahogyan egyesek megjövendölték, vagy a mennyei dicsőség árad továbbra is a földre, ahogyan soha azelőtt?

2007-ben súlyos katasztrófák következnek, olyan is, amit a világ nem lesz képes kezelni. „De ti békességre találtok nálam – mondja az ÚR –, mert az én dicsőségem olyan hatalmasan mutatkozik meg a földön 2007-ben, olyan ébredés következik Amerikára és a világra, hogy ahhoz képest a természet háborgásai eltörpülnek.  Az ördög terveit elmossa az áradás, amivel az én Szellemem megnyilvánul, ennek az erőnek nem képes  ellenállni” – azt mondja az ÚR.

„2007-et úgy emlegetik majd a világon, mint a »nyitott ajtók« évét. Az én Igém azt mondja a Jelenések könyvének harmadik fejezetében, hogy én ajtókat nyitok meg, amiket senki be nem zárhat, és bezárok ajtókat, amiket senki meg nem nyithat.

Vannak köztetek olyanok, akik évek óta kitartanak azzal az elszántsággal, amivel odaszentelték magukat az én munkámra, amit rájuk bíztam, de jó ideje úgy látszik, mintha az ördög rájuk vágta volna az ajtót. Egyes családokat személyes tragédia, másokat betegség, anyagi kudarcok vagy az örökös pénzhiány bénított meg, s az ördög valóban képes volt rájuk csapni a lehetőségek ajtaját. De halljátok a szavamat, azt mondja az ÚR: én megnyitom az ajtókat előttetek! Megnyitom az ajtókat előttetek! Ajtót nyitok, és azt 2007-ben se az ördög, se senki más nem lesz képes bezárni előttetek!

Ne adjátok fel! Soha ne lankadjatok a munkában! A menny királysága elközelgett. Ne mondjatok le a hazátokról, ne mondjatok le a gyülekezetetekről. Ne engedjétek el, ne lépjetek ki, ne álljatok meg! 2007 az ajtók kitárulásának éve, és ami kinyílt, nyitva is marad. Lépjetek át rajtuk erős hittel, megszilárdult bizalommal, igei ismeret birtokában! Maradjatok meg az Igében, álljatok meg rajta rendíthetetlenül! Maradjatok velem, én veletek maradok örökké, olyan diadalt aratunk, amilyet soha azelőtt nem láthatott senki!”

Halleluja. Ó, halleluja. Dicsőség legyen az Istennek. Áldjátok az Urat, igen, áldjátok nagy nevét! Úgy legyen, ahogy megmondatott. Ámen.

„De ugyanígy – mondja az Úr – vannak ajtók, amiket az ördög tartott nyitva mostanáig – háborúk, pusztulás, engedetlenségek, káromló hazugságok, mocskos beszédek ajtai. Mondom nektek, 2007-ben mi – ti, a Krisztus Teste és én, a ti Istenetek – együtt csapjuk rá az ajtót az ördögre! Az orra előtt zárjuk el az utat. A bukott ellenséget lábainkkal tapodjuk, és megtudjátok végre, mit jelent az én Igémben, amikor azt mondom: »Vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá, zsámolyul« (Mát. 22,44.) A lábaitok alá vettetett, ahogy megmondtam. Eljött a mi időnk” – azt mondja az Úr. Halleluja. Áldjuk az Urat, áldjuk az Ő nagy nevét!