2005. 10. 20.
A KAMASZOKRÓL — SZÜLŐKNEK
A „The Believer’s Voice of Victory” 2005. július 15-i adásából
Jeremy Pearsons
(J): Mint fiatalok pásztora, tudom, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy a szülők elbeszélgessenek
a gyerekeikkel. Nagyon sok minden van, amit a gyülekezet nem tud megtenni – nem tudod a
szülők helyett meghozni a döntést, és én sem tudok helyettük dönteni. Ha meg
tudnánk tenni, meg is tennénk. Ha le tudnánk csavarni a fejük tetejét, mint egy
üvegnek, és bele tudnánk tölteni ezt a sok információt, már régen megtettük
volna. De gondold csak el: ha még Isten sem tudja helyettük meghozni a döntéseket, kik
vagyunk mi hozzá képest? Nekik kell megtenniük. Ezért nekem, mint ifjúsági
pásztornak szükségem van arra, hogy összetartsunk, és a szülők győzzék le
azt a kellemetlen érzést, ami azzal jár, hogy leülnek és elbeszélgetnek a gyerekkel,
például a szexualitásról — azt hiszem, akadna olyan, amit inkább megtennél, mint
ezt. De túl kell jutni rajta, és egy csapatként kell működnünk, mert azon
munkálkodunk, hogy felkészítsük ezeket a fiatalokat, mert egy igazi nagy csata vár
rájuk, és az oldalukon jó fegyverzetnek kell lennie. Nem akarom őket ’fegyverek’
nélkül kiengedni, nem akarom őket úgy elengedni, hogy nincsenek felkészülve. Hiszem,
hogy a szülőknek és a családnak a gyülekezettel együtt, Istennel együtt, nagy a
felelőssége abban, amit Ő rendelt nekünk a családra nézve. Ebben kell együtt
munkálkodnunk. Építsük fel ezeknek a srácoknak az önbizalmát, hogy tudják és
értsék: van egy család, ahol szeretik őket, és akikre számíthatnak.
Ugye, te is ezt akarod? Azt akarod, hogy a gyerekeid tudják, hogy mehetnek hozzád
bármikor, akár az éjszaka közepén is a problémáikkal? Tudni, hogy nem máshova
mennek, nem máshol keresik a vigasztalást, ott, ahol nem kellene. Tudom, hogy egy jó
szülő erre vágyik, és ezt akarja egy ifjúsági pásztor is. Én tudom, hogy az
édesapám, mint a gyülekezet vezető pásztora szintén azt akarja, hogy a gyülekezeti
családokban meglegyen ez a szilárd, támogató, védelmező háttér a
tinédzserek mögött.
Kellie
Copeland-Kutz (K): Egyedül mi, szülők dönthetünk úgy, hogy feladjuk a
tekintélyünket a gyerekeink életében. Ők nem tudják azt elvenni tőlünk. Bármilyen
rondán viselkednek is, nem tudják eltüntetni a hangunkat, a véleményünket az
életükből. Mi dönthetünk a hallgatás mellett. És gyakran megtesszük ezt
önvédelemből, de az isteni fajta szeretet nem a szerint működik, hogy milyen hatást
vált ki. Az apai vagy anyai szeretet talán igen, de az ilyen nem isteni fajta szeretet.
„Minden tőlem telhetőt megteszek, de egyszerűen nem figyelnek rám.” Ez nem Isten
szeretete. Mi Isten szeretetében működünk, ami a bensőnkben van, hogy szeressük a
gyerekeinket. „Tudod, viselkedhetsz olyan rondán, ahogy csak akarsz, én szeretlek, és
meg fogom mondani neked, hogy mi micsoda.” Megteheted ezt szeretetben. Kaphatsz ehhez
bölcsességet az Úrtól, Ő meg fogja mondani, hogyan tudsz hatékony lenni. De én
rájöttem a saját családomban, hogy ha kitartasz a szavad, a véleményed
mellett, a gyerekek válaszolni fognak rá. Továbbra is tisztelni és szeretni fognak,
és válaszolni fognak, ha te megteszed a magadét. Hiszem, hogy az Úr elveti a magot
ebből az üzenetből, de neked kell majd támogatnod, erősítened. Amikor bejönnek,
amikor kimennek, amikor felkelnek, amikor lefekszenek szolgálsz feléjük így
– és ez fogja igazából elplántálni, öntözni a magot, és gyümölcsöt fog hozni
az életetekben. Lehet, hogy a tinik számára nem léteznek jó szülők, de ha kamasz
gyerekeid vannak, és azt akarod, hogy ez működjön a családodban, akkor te leszel a
legnagyobb segítség abban, hogy ez így is legyen. És tudod, ha beszélsz azzal a
kamasszal, és ő mégis úgy dönt, hogy szeretne randevúkra járni, szeretné azt a
barátot vagy barátnőt, akkor sem volt hiábavaló, mert elvetetted bennük a magot. És
ha a dolgok rossz irányba mennek is, nem maradnak válasz nélkül arra vonatkozóan,
hogy miért olyan boldogtalanok, miért van magukkal szemben a rossz érzésük, miért
van az, hogy belenéznek a tükörbe és utálják magukat. Tudni fogják a választ, mert
már elvetetted bennük. Ezért, még ha amellett döntenek is, hogy járni fognak
valakivel, bennük van az Ige, ami mindenek közepette is szól hozzájuk, és végül
segíti őket, hogy helyes döntéseket hozzanak. Ez nagyon fontos. Bátorítani
szeretnélek: ne add fel!
J:
Fontos… és valószínűleg nem vonatkozik minden szülőre, de: ne félj a kamasz
gyerekeidtől! Ne ijesszenek meg benneteket! Ti nagyobbak vagytok náluk, és ha mégsem,
akkor is idősebbek vagytok. Azt akarom, hogy a szülők erősnek érezzék magukat,
érezzék, hogy képesek rá, és hogy ezt tudják. Hiszen ti teremtitek meg azt a légkört,
hogy ebben a házban nincs megalkuvás. Nem adjuk alább annál, amit hiszünk. És ha
meghúzzuk a határvonalat, akkor az nemcsak azt jelenti, hogy megmondjuk, hogy ez a
szabály, hanem be is kell tartani. Segíteni kell ezeket a srácokat felnőni. Ne félj a
kamasz gyerekeidtől! Még ha úgy tűnik is, hogy nem akarják meghallgatni, amit mondani
akarsz, van bennük mélyen egy hely, és ezt bizton állíthatom, ami arra vágyik, hogy
hallja tőled, amit mondani szeretnél.
K:
Az Ige azt mondja, hogy a ház bölcsességben építtetik fel, egy otthon, egy
biztonságos, védett élet, egy csodálatos élet bölcsességben épül fel. És az Úr
azt mondta Jakab levelében, hogy ha valakinek nincs bölcsessége, kérjen Istentől, és
Ő megadja. Azt mondta az Úr, hogy gyorsak legyünk a hallásra, késedelmesek a
szólásra és a haragra. Ez egy nagyon fontos Ige a kamasz–szülő kapcsolatban. Ne
válaszolj hirtelen! A gyereked tesz valamit, mond valamit, és te „visszaszólsz”
neki haragból vagy ingerültségből. Állj meg, legyen önuralmad, állj meg és halld
meg a bölcsességet az Úrtól! Kérj Tőle! És aztán így válaszolj, ne testből! És
Ő vezetni fog. Nekem olyan sokszor segített, hogy megmondta, mit kell tennem. A ti
oldalatokról (most a három jelenlévő 17/18 év körüli lányhoz szól, az egyik a
sajátja, a másik kettő testvérpár)… ti örültök annak, hogy az Úr szülőket
adott az életetekbe, hogy megmondják, mit kell tennetek, és mit nem tehettek?
Megfogadtátok ezeket és az visszaköszönt később?
Rachel
(Kellie lánya): Megtanítottad nekem, hogy tartsam tiszteletben, amit mondasz. Nem
szükségszerűen értettem egyet veled, de engedelmeskedtem. És ahogy megtettem,
kezdtem látni benne a bölcsességet én magam is. Amit megismertem a tanításodból,
én magam is megértettem.
K:
Néha olyat is mondtam, hogy ez és ez nem hozzád való barát. És nyelned kellett egy
nagyot és azt mondani: Igen, anya, én nem akarom elveszíteni ezt a barátomat, de…
Mint szülőknek lehet bölcsességünk ilyen dolgokban, nem mindig, de én az Úr
vezetésére tettem ezt. Emlékszem, amikor Lindsay, ő most húsz éves, azt mondta:
„Srácok, ha a szüleitek mondanak valamit, mindig meg kell tennetek, mert igazuk
van!” És milyen áldás, ha eljutsz arra a pontra, hogy ezt tudod. Kedves szülők,
bátorítani szeretnélek titeket, Istent felkent benneteket, hogy segítsétek a
gyerekeiteket, hogy átsegítsétek a kamaszokat ezen az időszakon, ebben az életben és
ebben a világban. Légy része a gyerekek életének! Érdekeljen, hogy mivel
töltik az idejüket, ne légy annyira lekötve és elfoglalva a saját feladataiddal.
Figyelj arra, mi zajlik az életükben, menj el, például a meccseikre. És a család
együtt üljön le étkezni, mert az a kapcsolatot építi. Ha hagysz egy űrt a
gyerekedben, az érzelmei terén… mindenkinek van egy érzelmi tankja, aminek
feltöltve kell lennie. Egy szeretettank, aminek töltve kell lennie. És a
szülők feladata, hogy ezt feltöltsék, hogy megértessék velük, kik ők, hogy
megértessék velük, milyen csodálatosak, tehetségesek. Ha mi megtesszük ezt, nem
fognak mást keresni, hogy feltöltse őket. Ha te nem teszed meg, a barátaikhoz,
barátnőikhez fognak fordulni. És te vagy abban a helyzetben, hogy megmutasd nekik az
Urat, hogy Hozzá vezesd őket, az Ő jelenlétébe, és hogy megértesd velük, hogy Ő
is úgy gondolja, hogy nagyszerűek. Ha tőled nem kapják ezt meg, hogy csodálatosnak
tartod őket, ha csak negatívat kapnak, hogy szomorú vagy miattuk ezért és azért,
akkor azt sem fogják látni, hogy az Úr elismeri, elfogadja őket. Ezért kérj
bölcsességet az Úrtól. Meg tudod tenni, hiszen keneted van erre, te lehetsz a
legjobb szülő a világon!
(Megjelent
az Örömhíradó újság 2006. januári számában.)