2006. 02. 08.

HÁZASSÁG
 

        Ha nem szeretsz egyedül élni, és ezért párt kértél az Úrtól, majd kiválasztottad az igazit, a szíved szerint valót azok közül, akiket Ő eléd hozott, akkor az Ige szerint házasságra kell lépned. A házasság a legszorosabb kapcsolat két egymást szerető személy között, és egyben az élet továbbadásának is forrása. Isten nagyon komoly szövetségnek tartja a házasság intézményét, nem arra tervezte, hogy felbontsák.

        A házasság egysége a legszorosabb kapcsolat, amely két ember között létrejöhet. Amikor egy férfi és egy nő eldönti, hogy összekapcsolják az életüket a házasság szentségében, akkor azt felelősségük teljes tudatában kellene megtenniük. A házasság komoly dolog. Két, egymást szívből szerető ember számára az Isten akarata, hogy összeházasodjanak. A jegyesek Isten előtt – a lelkész és a tanúk jelenlétében – összekapcsolják a szívüket és az életüket az örökkévalóság számára. Nyilvános fogadalmat, esküt tesznek kölcsönös szeretetükről, odaadásukról és egymás iránti elkötelezettségükről.

        Amint a frigyre lépő jegyespár hittel kimondja a házassági esküt, Isten ereje működésbe lép az életük felett. Valóságos csoda megy végbe, amikor két ember hite felszabadul Isten erejében. Ő méltányolja a hitüket, és egységbe kovácsolja őket. Esküjüktől kezdve eggyé válnak az Úr szemében. A szövetségük hármas felépítésű: szellemileg egyesültek Isten által, legálisan a házassági szerződés által, amelybe beléptek, fizikailag pedig a nászéjszakán. A férj és feleség egyesülése hasonlatos Jézusnak a Gyülekezettel való egyesüléséhez. A házasság egy csodálatos, természetfeletti szövetség, amelyet a felek kívánságuk szerint később megerősíthetnek.

        Ha megfelelően becsülitek a Krisztus Testét, akkor helyesen értékelitek azt a csodát is, ami a házasságban a szellemetek összekapcsolásával jön létre. Tehát nem csak a törvény szemében lesztek egyek, mert annál valami sokkal hatalmasabb történik. Isten saját teremtő ereje fog egyesíteni titeket. Ugyanaz az erő kapcsol össze benneteket, aki feltámasztotta a Krisztust a halálból. Valami szent, valami kifogástalan történik meg Isten Szelleme által a ti bensőtökben, és ez igen becses. Soha ne éljetek vissza ezzel az egységgel, soha ne játszadozzatok ezzel a csodával, soha ne engedjétek, hogy a nap lemenjen a ti haragotokon!

       Isten nem hagyja egyedül a házasokat, ezért támaszt rendelt melléjük. A tanúk abból a komoly célból vannak jelen, hogy örökké tanúskodjanak a létrejövő egység felett, és Isten előtt egyetértésüket adják ehhez. Soha nem szabad könnyelműen bánni ezzel az egyetértéssel. A tanúknak ettől a naptól hitben egy boldog közösségnek kell tekinteni a frigyet, függetlenül az esetlegesen megnyilvánuló ellentétes körülményektől. A gyülekezet feladata pedig az, hogy mindent megtegyenek (imáikban hordozzák őket) annak érdekében, hogy ez az egység szilárd, erős, boldog és virágzó legyen.

        A gyűrű egy igen értékes tárgy, nem azért, mert nemes fémből készült, hanem mert a hit és a szeretet jelképe. A karikagyűrű, mint egy soha véget nem érő kör, Isten folytonos szeretetét jelképezi, ami soha nem vall kudarcot. A gyűrű viselése állandóan emlékeztetni fog a hitetek megvallására, eskütökre, amelyet egymásnak és Istennek tettetek. A gyűrű a véget nem érő szeretet jelképe helyett bilincs is lehet. De Isten Igéjében nincs egyetlen hely sem, ami feljogosítaná az embert a másik fölötti uralomra. A férjnek szellemi felelőssége van, Isten terve szerint ő a házasság egységének a feje.

        Amikor megegyeztek dolgok felől, azok valóra válnak, mert egy gigantikus erő áll a rendelkezésetekre. (Mát. 18,18-20) Egy új birodalom kezdetét észlelitek, annak a szellemi törvénynek az alapján, amely kimondja: egy megfutamít ezret, kettő pedig tízezret. (5Móz. 32,30) Az Úr előtt megkötött házasság – a Szent Szellem (Szentlélek) pecsétje által – első pillanatától kezdve az életetek tízezerszer erőteljesebb lesz szellemi értelemben, mint valaha is volt. Ketten együtt, Jézus nevében birtokoljátok az isteni hitet és erőt, amivel elháríthatjátok a betegséget, a gyengeséget, az élet viharait, és mindazt, amit a pokol tartogat egy házasság számára.

        Olyan gondolattal ne is vágj bele egy házasságba: – Ha nem jó, majd elválunk! A válás a világban teljesen elfogadott dolog. Elválnak, újra házasodnak, megint elválnak, és ismét házasodnak. Amikor valaki behívja az életébe Jézust, és új teremtménnyé válik, rájön, hogy valami nincs rendben ezzel.
        Isten elvárja, hogy a házasságot a szívedben olyan komolyan gondold, hogy egy felbonthatatlan vérszövetségként kösd meg. A világban kötött vérszövetség is felbonthatatlan. Isten szótárában pedig nem szerepel a válás szó.
        A kígyó képében az ördög már az első emberpárt becsapta. (1Móz. 3,1-5) Ezzel bejött a világba a gonoszság, a megtévesztés. Onnantól kezdve vált az embernek gonosszá a szíve. Onnantól kezdve nem tudta az emberi kapcsolatait úgy megőrizni, tisztán tartani, ahogy Isten eltervezte.

Ha két hívő – üdvösséggel és Szent Szellem keresztséggel rendelkező ember – házasságra lép az Úr előtt, akkor Ő az alábbi parancsot adja nekik:
-        A férj elhívása szerint feje a feleségének, és úgy szeresse a feleségét, mint a Krisztus az egyházat,
-        A feleség elhívása szerint segítőtárs, és engedelmes az Igének megfelelően.
Ha a házasfelek felírnák ezeket a szívük táblájára, akkor sok problémától megóvhatnák magukat. Első pillanatban talán megütközés a feleségek számára az engedelmesség, de a férjek dolga semmivel sem könnyebb.

1Mózes 2,18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

Efézus 5,22-25. 28-29. 33. Ti asszonyok, vessétek alá magatokat [engedelmeskedjetek] a saját férjeteknek, miként az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint Krisztus is feje az egyháznak, és Ő a megtartója a Testnek. De miképpen az egyház alá van vetve a Krisztusnak, az asszonyok is azonképpen [engedelmeskedjenek] a férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat… Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat… Ki-ki azért úgy szeresse a feleségét, mint önmagát; az asszony pedig félje [tisztelje, becsülje] a férjét.

Kolosse  3,18-19 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, amiképpen illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek.

1Péter 3,7 A férfiak hasonlóképpen, megértően éljenek együtt feleségükkel, az asszonyi nemmel, mint gyöngébb edénnyel, megadván nékik a tiszteletet, mint akik örököstársak az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.

A segítőtárs nem rabszolgát jelent, akibe a férj beletörölheti a lábát, hanem munkamegosztást. Isten elvárása, hogy a feleség úgy engedelmeskedjék a férjének, mint Krisztus az Atyának, mivel nem lehet mindkettő vezető. A végső cél egy jól működő csapatmunka, versengés helyett egymás kölcsönös kiegészítése. Az engedelmesség nem sértő vagy megalázó, hiszen Jézus is így élt. A házasságban megvan mindkét félnek a saját szerepe, amit a másik nem képes betölteni, ezért szükségük van egymásra. Kölcsönös engedelmességről szól az Írás, s nem az a fontos, hogy ki győz. Egy szebb szóhasználattal így is fogalmazhatunk: a férj a ház ura, a feleség az otthon királynője.

A nem Isten előtt kötött házasságot Ő nem tudja megpecsételni. Ha a házasfelek nem újjászületett keresztények, akkor valójában nem ismerik az Urat. A világi házasságban kicsi az esélye az örök életű frigynek, mert Isten nélkül nem lehet messzire jutni. A legtöbb házasság a világban, sajnos csakis az anyakönyvvezető előtt köttetett meg. Így az emberek csak küszködve élnek e-világ fejedelmének, a sátánnak a megtévesztései alatt. (2Kor. 11,14)
        Például, mivel egy kereset kevés, a feleség is elmegy dolgozni. Általánosan elfogadott, hogy az asszonyok is tanuljanak, és szakmai tekintélyt szerezzenek. De mi lesz azzal az elhívással, amit az Úr adott a feleségnek? Szélsőséges esetben az isteni elhívását kezdi elhanyagolni, nem tud segítőtársa lenni a férjének. Képtelenség ugyanis egy életben hármat élni. Miután a hitvestársak nem töltik be az Úr parancsát, nincs garancia arra, hogy hosszú és szilárd házasságban éljenek. Ez csak az Úrral lehetséges.
        Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy dolgozhat-e a feleség? Az igei mértékletesség elve nyújthat segítséget. Probléma csak abban az esetben merül fel, ha a feleség elhanyagolja az Istentől kapott feladatát, azaz kárt szenvednek a segítőtársi teendők. Ezt úgy szükséges bölcsen mérlegre tenni, hogy a felvállalt foglalatosság ne szorítsa háttérbe a segítőtársi tevékenységet.

Ha nem voltál még az Úrban, amikor házasságot kötöttél, akkor minden bizonnyal a világban tanultak szerint tetted a tőled telhető legjobbat. De ez nem visz sokra, mert nincs mennyei boldogság az Úr nélküli házasságban. Ha világi házassággal később az Úrba kerültél, felmerül a kérdés, mi van a pároddal? Két eset lehet: vagy elfogadja Jézust élete Urának, vagy visszautasítja. Pál apostol erről részletesen tanít. (1Kor. 7 fejezet)
        Ha a párod is elfogadta az Urat, akkor minden tökéletes és csodálatos. Nagyon fontos, hogy az Úr előtt is köss házasságot. Az Úrnak meg kell pecsételnie a házasságodat a Szent Szellemével (Szentlelkével), hogy az olyanná váljon, mint az Édenkertben. Ne feledd: az isteni pecsét tízezerszeres szellemi erőfölényt jelent! A világban élők keresik ezt a mennyei boldogságot, de nem találják. Többször házasodnak és elválnak, mert Isten nélkül ez nem megy. Csak az Úr előtt kötött házasság hozza meg az édeni boldogságot.

Isten szemében minden házasságon kívüli testi kapcsolat paráznaság. De az Úr ad időt a szellemi felnövekedésre, és az ebből való megtérésre. Az első emberpár alább alkalmazott sorrendje példaértékű legyen előttünk: 1.) Ádám a szívében érezte, hogy Éva az ő párja: „Ez már csontomból való csont, és testemből való test!” (1Móz. 2,23) 2.) S csak utána lettek ketten egy testté: „Elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” Az Ige értelme még valami fontosat hangsúlyoz: Isten férfit és nőt teremtett és rendelt egymásnak. Ez az Ő szemében az idők folyamán mit sem változott.
        Helytelen nézet az, hogy a házasság előtt együtt kellene élni. Az együttéléssel az a baj, hogy nincs rajta az az áldás, amit Isten adhat a pecsétjével a házasság szentségében, valamint a szellemük sincs összekapcsolva egymással. Isten áldása nélkül távol lesznek az Úrtól. A gyakori partnercserének pedig könnyen romlás lehet a vége. Amit Isten az Igéjében közöl velünk, azt mind a javunkra mondja. Nem elítélni akarlak, hanem segíteni szeretnék Isten Igéjének közreadása által.

        Ha két, az Úrban élő újjászületett keresztény házasságra lép Isten előtt, Ő azt megpecsételi a Szent Szellemével. Így minden esély megvan rá, hogy az ilyen házasság tökéletesen stabil legyen, feltéve, ha a felek betartják a bibliai parancsokat. A férj szereti a feleségét, a feleség pedig segítőtársa a férjének, és engedelmes neki a jóban.
        A családban is kell egy kapitány, aki megmondja, merre induljunk, és hogy mi a cél. Két kapitány nem lehet, az ellentétes célkitűzések miatt. Tehát a feleség segítőtárs. Nagyon fontos, hogy a bibliai alapokat lásd, és alkalmazd, hogy áldott legyen a házasságod. Vessétek a hiteteket Istenbe: a gyümölcse egy szeretetteljes és harmonikus élet lesz.
 

(Az itt olvasottak főként Sandersné dr. Kovács Erzsébet tanítására támaszkodnak.)

-bf-