2007. 02. 19.
– ÉS A HÁZASSÁG KAPCSÁN
I. Az Igazság ismerete
Az
igazságot azok fogják ismerni, akik megmaradnak Jézus beszédeiben, és ilyen módon az
Ő tanítványaivá lesznek.
31
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben,
bizonnyal az én tanítványaim vagytok;
32 És megismeritek az Igazságot, és az Igazság szabadokká tesz
titeket.” (János 8,)
Ezen
ige szerint tehát az igazságnak a megismeréséhez (mely nélkül nem élvezhető a
házasság) az szükségeltetik, hogy megmaradjunk Jézus beszédeiben, és ilyen módon
az Ő tanítványaivá váljunk. Nem elég tehát hinni Jézusban, meg is kell maradni
beszédeiben ahhoz, hogy az igazság megismerésére eljussunk!
Nagyon
sokan azt hiszik, hogy elég csak hinni, hogy Jézus létezik és feltámadott, aztán
kész is van. No igen, ezzel és ennek megvallásával nyerünk örök életet, de
Istennek nem csupán az az akarata, hogy örök életünk legyen, hanem az is, hogy
megismerjük az igazságot!
„Aki
[Isten] azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az Igazság ismeretére
eljusson.” (I. Tim.2,)
Sokan
úgy vélik, hogy elég Isten előtt összeházasodni, és azzal egy olyan áldást
szerzünk a házasságunkhoz, ami aztán már garantálja is a további sikert. Nos, nagy
tévedés az ilyesmi. Jézus mindig azt tanította, hogy az igazságban járni kell,
és nem csak megtudni, vagy hallani róla!
Hadd
lássuk, Jakab apostol hogyan foglalta ezt össze egy nagyon frappáns mondattal:
23
Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az
emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24 Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen
volt.
25 De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad
amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az
boldog/áldott lesz az ő cselekedetében. (Jakab 1,)
Jakab
azt mondja, hogy az Isten Igéje a szabadság tökéletes törvénye! Az a tükör, amibe
beletekintve tökéletesen látszik a szabadság! Azt is mondja Jakab, hogy nem elég csak
egyszer hallani, hanem meg is kell tartani (elménkben, ismeretünkben), meg is kell
maradni mellette és cselekedeteinkkel követni is kell, és csak ekkor leszünk boldogok,
vagy másként fordítva áldottak általa! Nézzünk most néhány igazságot, amit Isten
tanított a házasságról!
20
És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az
embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez
elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak
helyét.
22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az
emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből
való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24 Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját,
és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő
felesége, és nem szégyenlik vala. (I.Móz.2,)
Ez
a Bibliában annak leírása, hogy Isten hogyan alkotta meg a nőt, hogyan vitte a
férfihez, és adta neki segítőtársul!
A nő a férfihez illő segítőtárs, akit Isten
szerzett neki
A
társat tehát nem mi választjuk, végső értelemben, hanem Isten hozza elénk. Erről
szólt az előző cikk az újságban, erre így most nem térek ki bővebben. A
segítőtárs pedig mindig arra adatik, amilyen feladatra Isten elhívta azt, akinek a
segítség kell. Isten Ádámot azzal bízta meg, hogy megőrizze, és gondozza a kertet,
amit neki adott; valamint azzal, hogy sokasodjon, szaporodjon, betöltse az egész
Földet, és hatalma alá hajtsa azt.
Isten
a nőt azért adta az ember mellé, hogy segítsen az embernek abban, hogy elvégezze azt,
amivel Isten az embert megbízta. A Biblia végig ragaszkodik ehhez a felfogáshoz, és
világosan tanítja, hogy a nő semmiképpen nem kerekedhet a férfi fölé, elhagyva ezt
a segítőtársi szerepét! Még az újszövetségben sem, ahol a Biblia azt mondja, hogy
a Felkentben nincs különbség férfi és nő között, ez az egy megmarad: a nő
alárendelt és segítőtárs a férfinak.
28
Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő: mert ti
mindnyájan egyek vagytok a Felkent Jézusban. (Galata 3,)
12 A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin
uralkodjék, hanem legyen csendességben. (I. Tim. 2,)
Milyen
értelemben alárendelt a nő a férfinak?
A
hatalom tekintetében! Isten mindent a férfin kér számon, mert őt bízta meg a
vezetéssel és az uralommal. Az Ige azt írja, hogy nem a férfi teremtetett a nőért,
hanem fordítva: a nő a férfiért.
8
Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.
9 Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a
férfiúért. (I.Kor.11,)
Isten
elküldött egy férfit egy feladatra, és ahhoz a feladathoz adott neki egy nőt, hogy
annak a feladatnak a végrehajtásában segítsen. Ez egész konkrét mélységekig így
van. Mivel Istennek mindenki számára terve van, akik Isten vezetésében járnak, azok
ennek a tervnek a végrehajtásához kapnak társat, vagy lesznek társak. (Persze ez nem
jelenti azt, hogy egy nő ne kaphatna egy konkrét elhívást a Felkent Testében, és
abban a férje nem lehet a nő segítségére! Sokan a fent idézett igékre hivatkoznak,
amikor nem fogadják el, hogy egy nő pásztori, tanítói, vagy valami hasonló
szolgálatot töltsön be. Ez nem így van, betöltheti, mert Jézus arra hívta el.
Viszont ez az elhívás nem változtathat a családban, és az emberi társadalomban
betöltött hatalmi viszonyokon! Isten akkor is a férfin kéri számon, hogy a családja
betöltötte-e a feladatot, amivel annak idején Ádámot megbízta, nem a nőn, mert az
nem a nő hatalma, így nem a nő felelőssége. A nőn csak a neki adott szolgálatot
kéri számon, miszerint segítette-e a férfit abban az első elhívásban, és
ettől függetlenül kéri rajta számon mondjuk a pásztorlását, vagy a
tanítói szolgálatot.)
Az
elsődleges elhívása azonban a férfinak van, éspedig arra, hogy betöltse és hatalma
alá hajtsa a Földet. Uralkodjon Isten akarata és módszerei szerint, töltse be a
Földet Isten ismeretével és Isten áldásaival, többek között olyan emberekkel, akik
ezt a feladatot tovább tudják vinni. Ez az ember elsődleges küldetése és elhívása
ezen a bolygón! Ezt nem változtatja meg semmilyen világkorszak, ez még ma is
érvényben van.
Ez
olyannyira fontos, hogy megéri az ismétlést.
28
És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és
töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger
halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
(I.Móz. 1,)
Az
uralom ugyanannyira a nő vállán is nyugszik, mint a férfién, ebből az igéből
világosan kiderül. Ugyanakkor a férfi a végrehajtó, és a nő a segítője! Sokan nem
látják az élet célját maguk előtt. Nos itt van: azért vagyunk itt, hogy
betöltsük a Földet emberekkel, akik Isten akarata szerint uralmuk alá hajtják a
bolygót, betöltve azt Isten áldásaival.
Ehhez
adta Isten a férfit, mint végrehajtót, és a nőt, mint segítőtársat ennek
végrehajtásában.
Ennek
a tanításnak a tiszta megfogalmazása ott található az újszövetségben is.
2
És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hű emberekre, akik
másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. (II.Tim.2,)
Ezért
választotta ki Isten Ábrámot is, mert ennek a célnak megfelelt:
19
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő háza népének őutána,
hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse
az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle. (I.Móz.18,)
Ha
valaki nem ebben gondolkodik, amikor házasságot köt, eleve rossz alapról indít, mert
nem Isten célját tűzte ki maga elé célul. Hogy mennyien nem így gondolkodnak e
tekintetben, az látszik a történelemkönyvekből, meg a társadalom jelen
állapotából.
Miért lesznek egy test?
A
nő a „formatervezés csúcsa” – azt hiszem ebben mindenki egyet ért! Én művész
ember vagyok, és sokáig azt gondoltam, hogy bizonyára azért tartom a nőket
megörökítő műalkotásokat a legszebbnek, mert férfi vagyok. Erre azonban rácáfolt
sok női művész kollégám, akik osztják velem a véleményt, hogy a nő a
leggyönyörűbb a teremtésben! A férfit az Isten megformálta, a nőt megalkotta –
a magyar fordítás szerint.
Azt
látjuk a Bibliában, hogy Ádám is meg volt elégedve a látvánnyal, amikor Isten
elővezette párját, és azt mondta, hogy ez már rendben van, ez a magam fajta, ez már
csont a csontjaimból és hús a testemből!
És
mivel Isten a nő testét a férfiéból vette, ezért akarja a férfi a női testet
annyira a magáévá tenni, annyira „vissza kapni”, a magáénak tudni. A Biblia
világosan tanítja, hogy mivel a nő a férfi testéből vett hús és a férfi
testéből vett csont, annak okáért ragaszkodik hozzá a férfi (még atyja és
anyja elhagyása árán is) és annak okáért lesz vele egy test.
A
szexuális hajtóerő tehát ez a ragaszkodás, ami nem más, mint a férfitest
ragaszkodása a nő húsához, testéhez. Mintha a férfitest „emlékezne” arra az
állapotra, amikor a nő még benne volt, és nehezen tűrné az elszakítottságot, és
ezért minél többször szeretne vele egy test lenni! Ha ezt a hölgyek a házasságukban
megértik, és ebben kedves hajlandóságot mutatnak, egy örök űrt töltenek be a
férfi életében!
A
legtöbb nőben nincs meg ez a fajta vágyódás ilyen erősen. A nő teste úgy tűnik
nem arra „emlékszik”, hogy kivettek belőle valamit, hanem arra az ölelésre, arra a
hazatalálásra vágyik, aminek hiánya abból következik, hogy kivették valamiből,
elszakították valahonnan.
A
férfinak ezt a biztonságot, ezt az otthont kell a nőnek nyújtania, mindig, mindenhol,
és feltétel nélkül, ahova a nő mindig visszatérhet, ahol mindig menedéket talál,
mert ő erre fog vágyni egy életen át! Ha a férj megadja a nőnek, amire vágyik ezen
a területen, a nő örök szükségét tölti be vele, boldoggá tévén őt!
Meztelenek egymás előtt
Az
utolsó kifejezés, amit szeretnék kicsit értelmezni, a pár meztelensége volt, amit
egyáltalán nem szégyelltek. Tudjuk, hogy Ádám és tisztelt neje akkor kezdtek magukra
fügefaleveleket aggatni, amikor bűnt követtek el. A bűn megjelenéséig semmi bajuk
nem volt önnön meztelenségükkel. A meztelenséggel kapcsolatban nagyon sok torz kép
van az emberek fejében, és sok esetben nem értik meg a meztelenség céljait és
lényegét, vagy perverz módon használják. Érdemes erre talán egy kicsit kitérni.
Gondoljuk csak meg, ki az aki előtt fesztelenül lehetünk meztelenek? Az előtt, akiben
feltétlen megbízunk! Gondoljuk csak meg, melyik gyermek szégyenlősködik az őt
szerető szülők előtt? Az embernek – mivel Isten jelenlétében volt – teljes volt
a bizalma mind egymás, mind pedig Isten felé. Miért? Mert abban bízunk meg, akinek
ismerjük a szeretetét! Akitől félünk, akitől jogosan félhetünk, akiben nem bízunk
meg, az elől takargatjuk magunkat, sőt nemcsak takargatjuk, de még el is akarunk bújni
előle! Mivel a bizalmatlanságot és a félelmet a szeretet kiűzi (I.Ján.4,18), ezért
a teljes szeretet légkörében semmit sem kell takargatni! Ebben a légkörben volt
Ádám és Éva Isten előtt, és ebben a légkörben kellene lennie minden házaspárnak
egymás előtt és Isten előtt – egy életen át.
A
meztelenség persze nemcsak fizikailag értendő, hanem azt is jelenti, hogy a házas
felek teljes őszinteségben és nyitottságban vannak egymás előtt, teljes bizalommal,
és semmit sem takargatnak az életükből egymás előtt, maximum az eldugott szülinapi
ajándékot. Ha azonban már a meztelenségnél tartunk, azt hiszem ez a téma önmagában
is megér néhány sort.
A meztelenség és a viselet
A
prüdéria és a szemérem tehát – bármennyire vallásos erénynek tűnik – nem az
Istentől van, hanem a bűn következménye! A meztelenség önmagában teljesen normális
dolog férfi és nő között és általában az emberek között. Meg kell adnunk azonban
a megfelelő helyét, és mivel jelen van a bűn a Földön, csak a szeretet
légkörében szabadna élnünk vele! Ellenkező esetben versengést, keserűséget,
és zabolátlan vágyakat hajlamos kelteni, ami a világon senkinek nem használ. Az
Ige azt mondja, hogy ne tápláljuk a testet kívánságokra (Róma 13,14). Az is meg van
ugyanakkor írva, hogy dicsőítenünk kell Istent a testünkben (I.Kor.6,20), ezért a
szép, jó karban tartott test, Isten dicsőségére van, ilyen értelemben követendő
példa. Nemcsak szépnek kell azonban lennie a testünknek, hanem helyesen is kell azt
viselni és csomagolni! Helyesebb inkább mindent eltakarni, mint egy kicsivel is
többet mutatni a kelleténél. Ha egy társaságban nem vagyunk biztosak abban, hogy
mi a helyes csomagolás a testünkön, akkor inkább csomagoljuk magunkat túl, mint alul!
A nyilvános helyek egyértelműen magukkal hozzák az illendő viselet jogos igényét,
amely viselet lehet csinos – sőt helyes, ha az – de sokkal inkább legyen
konzervatív, mint egy kicsit is kihívó. Nem attól csinos egy hölgy, hogy farkcsontig
kilóg a dereka, a köldöke alatt úgy húsz centire a hasa, és a dekoltázsa is kis
híján köldök alá ér. Ez nem csinos viselet, hanem állatias szexuális kihívás,
ami társaságban közönséges. Még akkor is az, ha egy filmsztártól láttuk! Ezt egy
keresztény ember soha, sehol nem engedheti meg magának! Vannak társadalmak, ahol a
meztelenség természetes és a mindennapok rendszeres, egyszerű velejárója, és senki
nem problémázik rajta, de tudomásul kell vennünk, hogy a mi társadalmunk nem ilyen.
Le kell szögeznünk továbbá, hogy más dolog meztelennek lenni, és más hiányosan
öltözni. A teljes meztelenség lehet természetes, de a hiányos öltözet nem, az
egyértelműen szexuális kihívás. Még ha a társadalmunk helyesli is a hiányos
öltözetet, a biológia azonban azt mondja, hogy az kihívás. Ne feledjük, vannak
helyek, ahol még a drogozást is elfogadják társadalmi szinten – de attól még
nekünk nem kell beszívnunk!
Mi
keresztények sosem lehetünk szexuálisan kihívók, csak a férjünk, vagy a
feleségünk előtt. Ami ott helyes, az másutt nem. Tudomásul kell vennünk, hogy a
divatból húzott henye viselet is ide tartozik, mert egyesek kihívásnak fogják
értelmezni, és ha mi adunk arra alkalmat, akkor az a mi bűnünk! Olyan pedig nincs,
hogy nem lehet másik fazont kapni, mert a feleségemnek pl. egy ’olyan’ fazonú cucca
sincs, pedig rendszeresen vásárol.
A
párválasztási időszakban sem szabad szexuális kihívást használnunk a másik
megfogására! Erre nincs mentség! Vannak helyek, ahol még a teljes meztelenség
sem jelent szexuális kihívást, és vannak helyek, ahol még egy rövidebb szoknya sem
helyes. Tessék megtanulni disztingválni! Egy olyan tóparton, ahol minden
ötödik emberen van csak fürdőruha és mindenki más teljesen meztelen, ott rendben
van, ha meztelenre vetkőzünk – ha nem zavar minket, és ha nem zavarunk vele mást. Ha
zavar minket, eleve oda se menjünk. Egy olyan strandon, ahol mindenkin szolid
fürdőruci van, ne mi kezdjük a monokinizést, és lehetőleg ne pont a mi
fürdőruhánkból kandikáljon ki olyasmi, ami máséból nem! Ha még a fürdőruhás
emberek látványa is zavar, és nemkívánatos vágyakat kelt, akkor ne menjünk
strandra, le lehet élni az életet lebarnulás nélkül is. A másik oldalon a
naturistákat sem kell megbélyegeznünk, akik reggeltől estig mindenhol csupaszok,
lévén ők egy zárt közösségben, természetesen tudnak meztelenek lenni, és szabadon
tudnak így élni. Nem akarnak senkit kihívni, csak jól érzik így magukat – nem
másnak vetkőznek le, hanem maguknak. Akit zavar, az ne menjen közéjük, akit
nem, az bátran vetkőzzön meztelenre, és ne zavartassa magát olyan emberek
rosszallása miatt, akik egy ilyen közegben nem tudnák a meztelenséget elvonatkoztatni
a szexualitástól, ezért megszólják. A meztelenség bizonyos hőmérséklet fölött
kellemes viselet, ennyi az egész – egy naturista sem pucérkodik télen.
Aki
elfogadja ezt a magatartást, az se ítélje meg az olyan embereket, akik nem fogadják el
a meztelenséget, és az ilyen helyeket. Ne is reklámozza akárhol, hogy
meztelenül napozik, úszik, vagy szaunázik ellenkező neműekkel együtt, mert nem
mindenki tudja ezt úgy meghallani, hogy be ne indulna a fantáziája, vagy félre ne
nyelne tőle. Ez sikamlós dolog, és a Biblia azt tanítja, hogy a gonosznak még a
látszatától is tartózkodjunk (I.Thes.5,22).
Forrás: Szigetvári Örömhírlevél 2006. október, november,
2007. januári száma