Lynne Hammond tanítása

Korunkat markánsan jellemzik azok a hangok, amelyek az új célok elérésére, nagy dolgok véghezvitelére buzdítanak bennünket. Különböző „Csináld magad” könyvek, de még a cipőreklámok is, arra ösztönöznek, hogy törekedjünk a tökéletességre. „Érd el a csillagokat!”– mondják. ”Ragadd meg a lehetőségeket!”… ”Menj és tedd meg!” Habár pártolom az effajta igényességet, mégis van ezzel kapcsolatban valami, ami megszomorítja a szellememet. Az, hogy az otthonokban olyan ritkán van jelen ez a törekvés. Gondolkodjunk el egy pillanatra…

Mindenütt ebben az országban üzletemberek fáradoznak minden erejükkel azon, hogy a karrierjüket előremozdítsák. Tanulnak, terveznek, késő éjszakáig buzgólkodnak az irodáikban azért, hogy újabb tőkéhez jussanak, vagy hogy előléptessék őket. Sportolók – de még azok is, akik csak hobbi szinten járnak testedzésekre – hosszú órákon át dolgoznak és izzadnak, hogy még fittebbek legyenek, vagy hogy megnyerjék a helyi maratoni versenyt.
De hány embert ismersz, aki ugyanilyen lelkesedéssel áldozza idejét és energiáját a saját családjára? Hányan lehetnek, akik elszánták magukat, hogy családjuknak a tőlük telhető legjobbat nyújtsák? Vajon hányan vannak, akik az otthonukban a legsikeresebbek? Nem sokan.

Mégis hiszem, hogy mi, mint a Krisztus Teste képesek vagyunk elöl járni abban, hogy ez megváltozzon. Példát mutathatunk azáltal, hogy családjainkat az őket megillető teljes fontossággal kezeljük. Törekedhetünk rá, hogy nagyszerű férjek, feleségek, szülők vagy gyermekek legyünk. Elérhetünk egészen a csillagokig... otthon!

Biztos vagyok benne, hogy ha megkérjük Istent, hogy segítsen, és hittel elvárjuk, Ő a családjainkra árasztja a dicsőségét, így fénylő csillagok lesznek az egész világ szeme láttára. Mielőtt azonban ez megtörténik, munkálkodnunk és imádkoznunk kell ezek felől. Le kell fektetnünk, milyen értékeket szeretnénk közvetíteni a gyermekeinknek, unokáinknak, azután pedig következetesen azok szerint kell cselekednünk.

Valójában, akár tudatosodik bennünk, akár nem, folyamatosan értékeket tanítunk a gyermekeinknek. Talán nem is tudjuk, milyeneket... de tanítunk, azzal, amit mondunk, és ahogyan élünk. A tökéletes családi légkör felé vezető úton az első lépés az, hogy tudatosítjuk a magunk számára, mik is azok az értékek, amiknek szeretnénk alapot vetni. Nem engedhetjük el magunkat abban bízva, hogy ezek az értékmagok maguktól szárba szökkennek majd. Szükséges meghoznunk a magunk céltudatos döntéseit ezzel kapcsolatban.

Ha még nem igazán gondolkodtál el a családi értékekről, akkor itt az ideje, hogy megtedd. Egész konkrétan azt javasolom, hogy mire ez a hét véget ér, ülj le a családoddal, és beszéljetek róla, hogy ez idáig milyen értékeket tanultatok-tanítottatok otthon. Utána közösen egyezzetek meg, mik azok, amik szerint igazából szeretnétek élni.
Írjátok le. Készítsetek egy listát, aztán ragasszátok a hűtőszekrényre vagy a fürdőszobai tükörre, így folyamatosan emlékeztetitek magatokat, és a mindennapjaitokban is a szerint fogtok cselekedni. És bár a listátok kétségtelenül a sajátotok, kiindulásként hadd ajánljak nektek három értéket, amikről úgy gondolom, vitán felül a legfontosabbak:

1. érték: Amit az első helyre tesztek
Hiszem, hogy az elsőszámú érték minden keresztény családban Jézus megismerése és a Vele való valóságos és személyes szeretet-kapcsolat kell, hogy legyen.
Nem azt mondtam, hogy vallásosságra és gyülekezetbe járásra kell nevelned a családtagjaidat. Azt sem mondtam, hogy arra kellene tanítanod őket, hogy időnként imádkozzanak, és a Bibliájukat tartsák az éjjeliszekrényükön. Azt mondtam, azt kellene megtanítanod nekik, hogy személyesen, a szívükkel ismerjék meg és szeressék Jézust.

„Hát, Lynne testvérnő” – mondhatnád – „Te, ugye, egy pásztor felesége vagy, aktív imaéletet élsz, ezért vélekedsz úgy, hogy ez a legfontosabb érték, amit az otthonokban tanítani kellene.” Nem, nem ezért gondolom így. Azért gondolom, hogy Istent szeretni a legeslegfontosabb az életünkben, mert Jézus mondta, hogy az. Ő mondta, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből (értelmedből). Ez a legnagyobb (legfontosabb, legalapvetőbb) és első parancsolat.” Máté 22: 37-38, (Amplified Bible).

Hogyan plántálod el ezt az értéket a gyermekeid gondolkodásában? Hogyan tanítod meg a családtagjaidnak, hogy Istent mindenekelőtt és a legjobban szeressék? A választ ezekre a kérdésekre Mózes 5. könyvének 6. fejezetében találjuk meg:
„Halld Izrael: az Úr, Adonáj, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes (elméddel és) szíveddel, a te egész valóddal és minden erőddel. És ezek az Igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek (elsők) az elmédben és a szívedben; akkor élesíted és teszed hatékonyabbá őket, hogy képesek legyenek alaposan/gondosan átitatni, megtanítani és megragadni a gyermekeid (értelmét és) szívét; és szólj ezekről, mikor a házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kösd azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a házad ajtófeleire, és a te kapuidra.” (4-9. versek. (Amplified Bible)

Ha engedelmeskedünk ennek az igeszakasznak, akkor állandó közösségben leszünk Istennel. Nem lesz olyan, hogy szeretjük Őt egy pár napig, aztán meg visszahúzódunk egy-két hétre. Nem csak annyi lesz, hogy vasárnaponként meglegyint minket valami langymeleg vallásos megmozdulás szellője. Jézussal fogunk járni és beszélni minden időnkben. Életünk minden napján az Ő színé előtt fogunk élni!

Természetesen, fontos, hogy olvassuk a gyerekeinknek a Bibliát, és fontos beszélni nekik Jézusról. De a döntő súlya annak van, ahogyan élünk a gyermekeink előtt. Ha a gyermekeink nem látnak minket otthon imádkozni, akkor azzal a meggyőződéssel fognak felnőni, hogy kereszténynek lenni annyi, mint mondani, hogy imádkozunk, de soha nem tesszük. Ha nem látják, hogy mi a Bibliánkat olvasnánk, akkor a gyermekeink azt fogják gondolni, hogy függetlenül attól, amit a pásztor mond, nem fontos Bibliát olvasni. Ezért csak hadd lássanak a gyerekeid imádkozni. Lássanak, amint olvasod a Bibliát, és tanítókazettákat hallgatsz. Hadd lássák, hogy a te életedben Jézus kiemelt helyen van.

Még ha „jó” kapcsolatot ápolsz is az Úrral, ne üldögélj csak úgy megelégedve. Gyarapodj és fejlődj tovább! Ha többre vagy ’éhes’ Istentől, a gyermekeid is ’éhesek’ lesznek. Aztán évekkel később, mikor mások már eltévelyedeztek a hittől és meghidegültek; ők az Urat fogják keresni imádságban és az Igében… pont úgy, ahogy Anya és Apa tette. Azt fogják tenni, amit tőled láttak, és többre fogják értékelni a Jézussal való kapcsolatukat, mint bármi mást az életben.

2. érték: Kapcsolatok
A második számú érték, amiről feltételezem, hogy a listád élére akarnád venni, az a kapcsolatok ki- és újraépítése és ápolása. Valószínűleg ezt tennéd a második helyre, mert Jézus is ezt tette. Azt mondta, hogy a legelső parancsolat, hogy Istent szeresd, „a második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Márk 12: 31)

Az egész életünk kapcsolatok hálója. Kapcsolatok a családtagokkal, barátokkal, munkatársakkal, munkaadókkal, szomszédokkal… mind együttes meghatározói az életünk minőségének. Mégis, elég meglepő, sok ember alig gondolkodik el ezeken. Úgy tűnik, még maguk a keresztények is elvárják, hogy a kapcsolataik különösebb idő- és energia befektetés nélkül simán működjenek. Viszont tény és való, hogy a jó kapcsolatok folyamatos táplálást és gondos karbantartást igényelnek. És amikor kissé meglanyhulnak – mint ahogy néha megtörténik – készséges szívvel végig kell mennünk a problémákon és meg kell oldanunk őket.

Felhívom a figyelmedet, hogy ha otthon nem tanítod meg erre a leckére a gyermekeidet, akkor nem fogják megtanulni, mert a társadalom nem tartja ennyire fontosnak a kapcsolatokat. Manapság az az általános nézet, hogy a kapcsolatokat, mint az egyszer használatos pelenkanadrágokat, akár el is dobhatjuk.
Nekünk, a Gyülekezetnek, kötelességünk kiirtani ezt a fajta gondolkodást az otthonunkból. A mi felelősségünk megtanítani a gyerekeinknek, hogy ha valami hibádzik egy kapcsolatban, akkor nem az a megoldás, hogy sarkon fordulunk és kisétálunk belőle. A vádaskodás, rágalmazás, az elszigetelődés, duzzogás nem megoldás. A válasz a kibékülés/megbékélés.

A 2Korinthus 5,18-ban olvashatjuk, hogy Isten „megbékéltetett minket magával a Jézus Krisztus által…, és nékünk adta a békéltetés szolgálatát.” Gondolkodj el ezen! Mi, hívők, vagyunk a megbékélés szolgái.
De hogyan fogunk békéltetést vinni a világnak vagy akár a saját gyerekeinknek, ha mi sem vagyunk hajlandóak a békülésre a kapcsolatainkban? Ha a családjaink azt látják, hogy nem bocsátunk meg és neheztelünk, elzárkózunk azoktól, akik megbántottak minket, ahelyett, hogy szeretnénk őket, és helyesen cselekednénk, hogyan fogják ezt valaha is megtanulni?

Őszintén, sehogy. Tehát a kapcsolatok értékelésének megtanítását azzal kell kezdenünk, hogy a saját életünkben folyamatosan ápoljuk és újjáépítjük az emberi kapcsolatainkat azért, hogy a gyerekeink lássák, hogyan is kell ezt tenni. A második lépés, hogy segítünk nekik alkalmazni ezt a saját kapcsolataikban.

Elismerem, ez nem mindig könnyű. Emlékszem, évekkel ezelőtt, mikor Lucy lányunk úgy három éves lehetett, volt egy Perry nevű kis barátja, aki állandóan piszkálta őt. Bár Lucyt két bátyja elég jól megtanította arra, hogy hogyan védje meg magát, Mac és én szerettük volna megtanítani Lucyt, miként kezelje a konfliktusokat a kapcsolataiban.
    Időről időre meghívtuk a házunkba Perryt, hogy mindkettejükkel tudjunk beszélni. Ilyenkor elmagyaráztuk nekik, hogy a veszekedés nem oldja meg a problémáikat. Imádkoztunk velük, és biztattuk őket, hogy próbáljanak meg kijönni egymással.
    Egy nap, épp a konyhában voltam, amikor a hat év körüli John fiam lélekszakadva rohant be hozzám:
    „– Perry meghalt!”– lihegte.
    „– Micsoda?” – kiáltottam. „Mit csinált Perry?!”
    „– Meghalt, Anya! Egyszerűen nem volt más megoldás, semmi más!”
    Ahogy kiderült, Perry nem halt meg, csak Lucy egy heves mozdulattal egyszerűen kiütötte őt egy pillanatra. Perry alkalmasint túlfeszítette a húrt Lucynél, ő meg elfeledkezett arról, amit a konfliktusok elrendezéséről tanítottunk neki. Hála Istennek Perry gyorsan rendbejött.

Ezek a dolgok mulatságosak tudnak lenni a háromévesek között…, de a harminc meg a negyven évesek között annál kevésbé. Ezért a kapcsolatok megbecsülését helyezd a családi értékeitek listájának az élére. Egy nap a gyerekeitek (és az ő házastársaik!) meg fogják köszönni ezt nektek.

3. érték: A jellem
A harmadik érték, amit tanácsolok a listádba foglalni, a jellemfejlődés. Van egy bibliafordítás, ami különösen aláhúzza, mennyire fontos a személyiség fejlesztése. „Az ember, aki elhanyagolja a jellem fejlesztésének munkáját, gyűlöli az ő gyermekét.” (Péld. 13,24)
Ha igazán szeretjük a gyermekeinket, akkor meg fogjuk nekik tanítani az olyan erényeket, mint az őszinteség, tisztesség, becsületesség, hűség és önfegyelem. És nem hagyatkozunk az iskolára, hogy megtegye helyettünk; nem várjuk, hogy a cserkésztáborokban szereznek majd eszességet. Mi magunk tanítjuk ezt meg nekik otthon. Tesszük ezt az által, ahogyan élünk, mert a személyiségünket az életünkön keresztül látják és utánozhatják. Emellett pedig értésükre adjuk, hogy a hazudozást, csalást és az ilyesmiket otthon nem toleráljuk.

Még nagyon-nagyon kicsi voltam, amikor a szüleim fejleszteni kezdték a jellememet. Mindössze négyéves voltam, mikor az első leckémet az őszinteségből megkaptam… még ma is emlékszem rá.
    Anyukám elvitt bennünket a nővéremmel a piacra. Már végzett a bevásárlással, mi pedig mentünk a nyomában vissza az autóhoz. Ahogy jöttünk kifele a piactérről, észrevettünk egy kosarat tele dióval, és mentünkben mindketten jócskán markoltunk belőle. Anyánk már csak otthon vette észre a diószemeket, mire borzasztóan elszomorodott.
    „– Honnan vettétek ezt a diót?” – kérdezte.
    „– Taylor néni kosarából.” – válaszoltuk.
    „– Kifizettétek?”
    „– Nem.” – vallottuk be. „Nem gondoltuk, hogy ki kell fizetni.”
    Anyám azon nyomban bedugott minket az autóba, és visszamentünk a piacra. (Az az út akkor nagyon hosszúnak tűnt.) Azután oda kellett járulnunk Mrs. Taylor elé, és bocsánatot kellett kérnünk, amiért nem voltunk becsületesek és fizetés nélkül elvittük a dióját. Ez kemény lecke volt, de jót tett nekem, és az anyám szeretett annyira, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy megtanuljam.

Nekünk is ilyen nagyon kell szeretnünk a gyerekeinket. Lehetővé kell tennünk, hogy néhány keményebb leckét is megtanulhassanak az életből. Beléjük kell plántálnunk azokat az értékeket, amelyek képessé teszik őket arra, hogy birtokolni tudják az Istentől kapott lehetőségeiket.          Tudatosan értessük meg velük, hogy milyen fontos a személyes kapcsolatuk Jézussal, a kapcsolataik másokkal, és a személyiségük fejlődése.
    Arra buzdítalak, hogy ne várj még egy hetet arra, hogy beszélgess ezekről az értékekről a családoddal. Kezdésnek használd azokat, amiket említettem, aztán adj hozzájuk újabbakat, hadd legyen egy saját listátok.
    Azután pedig kötelezzétek el magatokat, hogy a legjobb eredményekre törekedtek, nem csak a munkahelyeteken vagy az edzőteremben..., hanem a saját családi fészketekben. Határozzátok el, hogy a családotoknak a legeslegjobbat adjátok, amit adhattok.
    Ragadjátok meg a lehetőséget, amit Isten arra adott, hogy hatással legyünk azokra, akik a legközelebb állnak hozzánk. Hogy mikor mindenek elvégeztettek, a családod lehessen a sikered egyik legnagyobb fokmérője!

(Fordította: N-né S. E.)