2015.02.02.  

A BŰNPROBLÉMA MEGSZÜNTETVE!

 

1. A bűn kiiktatva

 

„… feltámasztotta a mi Urunkat: Jézust a halálból, Aki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.” – Róma 4,24-25

Isten nem szereti a bűnt, de a bűnös embert igen. Ezt ékesen bizonyította, amikor az egyetlen Fiát feláldozta. Ő mindenkit elhívott az örök életre!

BŰNBEESÉS – A Biblia Ádámot az első embernek nevezi, akinek az utódai az édenkerti bűnbe­esés következtében – önhibájukon kívül – a bűnös kategóriába kerültek. Osztályrészük a bűn, a bűntudat és a kárhoztatás lett, amelyek blokkolják a hitet. Az Írások Jézust a második Ádámnak nevezik. Aki Őbenne újjászületik, az a mérhetetlen isteni kegyelem és áldás birtokába jut.

MEGIGAZULÁS – A bűntől mentes Bárányt Isten bűnné tette értünk, hogy igazzá válhassunk Krisz­tusban. A keresztnél még minden bűn jövő időben volt. De Isten hit által már kiiktatta a bűnt a kereszt bevégzett műve által, a múlt, a jelen és a jövő vonatkozásában. Az Atyánk szemében nem vagyunk bűnösök, mert azt a Fia vé­rével eltörölte! Az újjászületés során a szent vér ereje hozza valóságba a megtisztulást. Aki hisz Jézus halálában és feltámadásában, s megvallotta Őt Urának, az Ővele együtt bűn nélkül támadt fel. Ez Isten természetfeletti erejének óriási megnyilvánulása!

A bűn egy angyalban találtatott. A kereszt bevégzett műve azonban megszüntette a bűnproblémát, mert a mi húsvéti Bárányunk egyszer és mindenkorra feláldoztatott. A bűn kétféle fogalma ismeretes. A bűn, mint főnév már nem uralkodhat az újjászületettek táborán. A bűnt, mint cselekedetet naponta elkövethetjük, de Isten előtt mégis bűnmentesen állhatunk meg, mert a kegyelem által más a hívő megmérettetése. A vétke ellenére ő igaz státuszban áll Isten előtt a szent vér hatalmának köszön­hetően. Isten királyságába csak a szent vérrel megtisztítottak léphetnek be, ezért kell újjászületni!

A BŰN KIIKTATVA – Jézus azért jelent meg, hogy az útról eltávolítsa a bűnt, ezért az Atya a szeplőtlen Fiára helyezte rá a világ bűnét. Jézusban még sincs bűn, mert a halála során elhordozta azt a pokol mélyére, majd új életre kelve győzedelmesen feltámadt! Nemcsak Jézusban nincs bűn, hanem azokban sem, akik Őbenne vannak! Ha az új teremtésben lenne bűn, akkor az kizárná annak a lehetőségét, hogy ő a bűntelen Krisztusban legyen! Isten hatalmas megváltásának köszönhetően mi Őbenne élhetünk!

Egy bűnnel átitatott világban élünk. Ha igaz módon élsz, a bűn atmoszférája akkor is körülvesz. De Istennek köszönhetően ennek ellenére a bűn éppúgy nem fog rajtunk, mint ahogy a rozsdamentes acél sem korrodál. Az újjászületett hívőn sincs hatalma a bűnnek, mert Krisztusban van és kegyelem alatt áll. A szent vér által az ár kifizettetett, az adósság eltörölve. Felmentést kaptunk, mert ártatlannak találtattunk! Nem porosodik a lábunk e világ porától, mert Ő rendszeresen megmossa azt az Ige fürdőjével.      

 

2. Felmentve

 

„… azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”Jeremiás 31,34.

Folytatjuk az előző számunkban indított témát a bűnről. A világ igen elferdült és bűnben leledzik. Viszont ebben a földi világban a szentek fénylenek, mint a csillagok. (Fil. 2,14-15) Ez alatt azok értendők, akik a szívükbe fogadták Jézust, hiszen a mi Bárányunk tiszta, hibátlan. A görögben a tiszta szó jelenti még azt is, hogy vegyítetlen, vagyis a világ szennyétől érintetlen. Ha így tűntök fel a világban, akkor valóban csillagként fogtok ragyogni, utat mutatva ezzel másoknak.

Tekintsünk most a két szövetség közti különbségre. Az ószövetségi áldozatok bemutatása az embereket a bűnre és a múltra emlékeztette, hogy mit tettek, s ez bűntudatot hozott az életükbe. Az Ószövetségben a bakok vére nem volt képes a népet megtisztítani, csupán egy évre elfedte Izrael bűnét. Az Újszövetségben Istennek egyszer kellet bemutatni áldozatként a Bárányt és ez örökre szóló. (Zsid. 9,12) Jézus szent vére az újjászületéskor tisztára mos. Krisztus megáldozása ezért bennünket nem a bűnre, hanem a megigazultságunkra, a tisztaságunkra emlékeztet!

FELMENTVE – Az Írások szerint Isten felmentett bennünket, innentől nem emlékezik arra, amit elvétettünk. (Ésa. 43,25) A héber úgy fogalmaz, hogy Ő figyelmen kívül hagyja. Ezt azért tudja megtenni, mert a bűneinket a feledés tengerének a mélyébe veti. Kitett oda egy jókora táblát, „Halászati tilalom!” felirattal. (Mik. 7,19) Ha Isten képes fátylat borítani a vétkeidre, akkor neked sem kell a múlt hibáit, sérelmeit előhalászni. 

Mivel Isten felmentett bennünket, magunkat is fel kell oldozni a bűntudat alól. Sajnos sok ember a saját kárhoztatása alatt él, hibáztatva önmagát. Nekünk a szent véráldozatra kell tekintenünk, és el kell mélyednünk az ezzel kapcsolatos Igéken. Ennélfogva tud tisztítani a vér munkája, és ez a szent vér fog lüktetni felettünk.

A testünkben levő vér a szív pumpálása által folyamatosan lüktet és átjár bennün­ket. A vér így sok kórokozót kiszűr és eltávolít a testből a kiválasztó rendszeren keresztül. A szent vér is hasonlatosan lüktet Krisztus Testében az újjászületett hívők felett, s ami nem odavaló, azt eltakarítja. Ily módon áll helyre a megsebzett szív is.

BŰNTELENÜL – A vonatkozó Igék alapján állíthatjuk, hogy a bűnprobléma Isten szemében le van rendezve. (Jer. 31,34) Már az ószövetségben azt mondja az Úr, hogy uralkodj a bűnön, ami az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása. (1Móz. 4,7)  Mit mond az Újszövetségben? „Mert a bűn tirajtatok – az újjászületett hívők felett – nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.” (Róm. 6,14)

Ennek ellenére mégis mondják azt, hogy bűn van a táborban (ószövetségi lakhely), és ezért vannak a csapások. Ahogy a bűnről és a bűntudatról gondolkodnak és beszélnek, egyre lejjebb csúsznak. Ma a táborban (Krisztus Testében) a szent vér van és nem a bűn. Kezeinket felemelve megköszönjük az Úrnak, hogy a kiontott drága vére megtisztított bennünket, s nekünk erről kell gondolkodnunk. A szent vér hatalma és a vér ereje mindenek felett álló. Ne hagyd magad a bűn és a kárhoztatás fogságában!       

 

3. Igaz státuszban!

 

„Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből…” – Galata 2,16

Az ember életében a bűn attól kezdve vált nyilvánvalóvá, amikor Mózes megkapta a kőtáblákon a törvényt. A nép ezáltal tudta azonosítani a cselekedeteit, s ráébredt arra, ha elvétett valamit. Ez mindaddig így volt, amíg Jézus a kereszten véglegesen ki nem iktatta azt. (Kol. 2,4)

Az ószövetség idején a törvény alatt élők konkrétan rámutathattak valamelyik parancsolatra, hogy ezt vagy azt elvétették. Ugyanis a törvény az, ami kimutatta és fölelevenítette a bűnt. Ilyen módon tudták meg, hogy bűnáldozatot kell bemutatniuk, mert elhibáztak valamit.

A kegyelem Evangéliuma azt írja, hogy a bűn nem uralkodik az újjászületett keresztény felett annak köszönhetően, hogy a kereszten Jézus szent vére által az teljesen el lett törölve. (Róm. 6,14. Jel. 1,5) Sőt, mi több, a törvény oda lett szegezve a keresztfára!

Ha mint megigazult új teremtés mégis elvétenéd, akkor sem ke­rülsz vissza a bűnös kategóriába, továbbra is az igaz státuszban maradsz! Aki elkövette a vétket, az a külső ember. A fizikai testünk gyakorta még az óember cselekedeteit szeretné tenni. Pál is írja, hogy harc dúl a külső és a belső ember között.

Különbséget szükséges tehát tenni a belső ember és a külső ember között. Nagyon fontos tisztának látni a valós lényünket. A belső ember így továbbra is olyan szeplőtelen, mint maga az Úr Jézus. Vedd észre, hogy sem Jézus, sem a Szent Szellem nem távozik el akkor sem a hívő bensőjéből, amikor az vétkezik. Ez világosan igazolja azt, hogy a bűn nem érinti az új teremtés szellemét, ahol Ők lakozást vettek!

Tehát a megigazult státuszunk nem változik meg azzal, ha a testünk bűnt cselekszik, mert a szellemünk igaz marad Isten előtt, és a menny családjához tartozik! Egyetlen hibás cselekedet sem képes hatástalanítani a szent vér munkáját. (Róm. 5,9) Ezt fontos besulykolni a szívünkbe.

Tehát ha olykor el is vétjük, a szent vérnek köszönhetően a szellemünk tökéletesen tiszta marad! Továbbra is birtokoljuk a mennyei útlevelet, mert a szent vér ereje és hatalma mindenek felett álló! Egy elbotlásunknak sincs olyan ereje, hogy az a vér munkáját hatástalanná tenné.

Az embereket a testi dolgok megtagadására nem a törvény vagy a bűn prédikálása fogja vezetni, hanem Isten üdvözítő kegyelme, amely megjelent mindenki számára. Csak a kegyelem képes életet adni!   

 

4. A bűnvallás kérdése

 

Akiben [Jézus Krisztusban] van a mi megváltásunk az Ő vére által, a bűnöknek eltörlése az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. – Efézus 1,7

A mózesi törvény életbe lépése előtt is volt bűn a világon, de érvényben levő rendszabály hiányában az nem járt semmilyen következménnyel. (Róm. 5,13) Amikor bejött a törvény, általa felismerhető­vé vált a bűn. (Róm. 5,20) Vizsgáljuk meg a bűn megvallásának két oldalát.

ÚJJÁSZÜLETÉS HIÁNYÁBAN – Amikor életbe lépett a mózesi törvény, az rávilágított a hi­bákra, a kisik­lásokra, s kárhoztatást szült. Az ószövetségben nem kérte az áldozatot bemutató pap a vétkező bűnének megvallását. Csak a zsidóknak volt ez szokásuk, amit a törvény nem is írt elő. A bűnért való áldozat bemutatása mindig arra emlékeztette az embert, hogy valamit elkövetett a múltban. Ez bűntudatot ébresztett, ami lezárta a hitet, s akadályozta az előbbre jutást. A bűnvallás még rosszabbá teszi a helyzetet. 

Az újjászületett hívő számára sehol nincs megírva, hogy a bűneit vallja meg. Azért nem találkozhatsz ilyen Igével, mert a keresztnél elnyertük a bűn eltörlését. Ez tény! Jézus elfogadásakor vettük birtokba az örök életet és a bűnmentességet. Innentől kezdve az igazak státuszába kerültünk, a menny családjához tartozunk. Az újjászületés előtti múlt eltűnt, ezért visszamenőleg nincs mit megvallani. Az üdvösséghez sem kell a vétkeket felsorolni, mert ez még inkább kárhozat alá helyezne. Ennek ellenére kijelentés hiányában sok helyütt tanítják és gyakorolják a bűnvallást, mert nem értették meg, hogy mi tör­tént a kereszten, és mit végzett el az Úr Jézus kiontott drága szent vére.

ÚJJÁSZÜLETÉS BIRTOKÁBAN – A világban levő bűn ellenére a szent vér folyamatos tisz­tításának köszönhetően tudunk mi új teremtésként dicsőségről dicsőségre elváltozni, a görög szerint átalakulni. (2Kor. 3,18) A szent vér van felettünk, ami az ablaktörlőhöz hasonlóan folytonosan tisztára mos. Azok a keresztények, akiket vakvágányra visz az ördög, egyvégtében a bűnről és a bűnök megvallásról beszélnek, azt gyakorolják, s ez számukra kárhoztatást szül. Bűntudat alatt pedig semmilyen vonatkozásban nem lehet növekedni. Sem a hit, sem a gyógyulás, sem a bővölködés, sem a kegyelem területén. 

Jézus mit mondott a béna embernek? Azt, hogy a bűneid megbocsáttattak, kelj fel, és vidd magaddal a hordágyadat. (Márk 2,9) Először fel kellett szabadítani a hitét a bűntudat alól, hogy az működhessen. Ha az ember bűntudattal terhelt, rosszul men­nek a dolgai, így a keresztény élet nem lesz vonzó sem saját maga részére, sem a környezete számára, pedig Isten tálcán kínálja ezt a gyönyörű életet. Jézus kifizette a súlyos árat. Ez a felbecsülhetetlen ár az Úr Jézusnak a drága élete és a kiontott vére volt. Nekünk csak el kell fogadni és elvenni mindazt, amit Ő megszerzett. (1Pét. 1,18-19)

A következő eset szolgáljon tanulságul. Évekkel ezelőtt megismertem egy fiút, aki az egyházunkban született újjá. Több kérdésével fordult hozzám. Egyszer örömmel újságolta, hogy megnősül. A felesége egy olyan karizmatikus felekezethez tartozik ma is, ahol gyakorolják a bűnvallást. A hír hallatán rossz előérzetem támadt. Az esküvő után elkezdtek járni mindkét gyülekezetbe. Amikor legközelebb találkoztam vele, alig ismertem rá. Látható volt rajta az a hatalmas nyomás, amit a bűnvallás által keltett bűntudat okozott. Tanulság: a kegyelem Evangéliumának vonalán járj és légy szabad!       

 

5. Nincs bűnvallás!

 

„Ahol pedig bűnök eltörlése vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.” – Zsidó 10,18 

Az Írásokból tanulmányozzuk az alábbi három igeverset, amelyekre egyes felekezetek tévesen ráépítik és gyakorolják a bűnvallást. (Mát. 18,16)

= 1János 1,7. Ha pedig a világosságban já­runk, amint Ő maga a világosságban van: közössé­günk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának VÉRE MEGTISZTÍT minket minden bűntől.

Hányféle bűntől tisztít meg a szent vér? Az Írás szerint minden bűntől, semmi sem marad ki! Ez nem csak a múltra vonatkozik, hanem a jövőben elkövetendő vétkekre is. A megtisztít szó görög értelme: mi tisztává lettünk nyilvánítva attól a pillanattól kezdve, midőn az újjászületéskor a szent vér megmosott minket. Semmi nem terhel bennünket! A görögben és az angolban is folyamatos jelen időben áll a megtisztítás szó. Egy folytonos jelen idejű – mindenkor lüktető – szent vér működik felettünk! Ez nem egyszeri dolog. Isten Fiának a szeplőtelen vére folyamatosan tisztítja és a világosságban tartja az újjászületett híveket. A vér tisztítása folyamatos a földi életünk során, és mindenre kiterjedő érvénnyel végzi ezt a munkát. Amikor elkezd esni, a gépkocsivezető bekapcsolja az ablaktörlőt. Onnantól kezdve nincs semmi teendője, mert az ablaktörlő lapát ütemesen tisztít, és ezzel biztosítja a szélvédő tisztaságát, a szabad kilátást. Ehhez hasonlatos a hívők felett a drága szent vér munkája is.

= 1János 1,9. Ha megvalljuk [elismerjük] bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket MINDEN HAMISSÁGTÓL.

A tisztítás szó itt sem múlt idő, hanem egy folyamat. A görögben a megvallani szó azt is jelenti, hogy elismerni. Egyrészt el kell ismernünk, ha elvétettük, ha rosszat tettünk. Másrészt el kell ismernünk azt is, hogy Jézus mit tett értünk a kereszten, amikor az Ő szent vérével eltörölte a bűnt, és igazzá tett bennünket Isten előtt. A „megbocsáttatott” szó egy befejezett igeidő. (1Ján. 2,12) Fontos tudni, hogy János levele Pál evangéliuma után 50 évre íródott. S ha ezeket a verseket a szövegkörnyezetében tanulmányozzuk, akkor megértjük a valódi üzenetét. Figyelembe kell venni azt is, hogy ki mondja, mit mond, és kinek szól. Az 1János 1. fejezete a gnosztikus zsidóknak íródott, és nem az újjászületett keresztényeknek. Jézus keresztre feszítése előtt a nem üdvözült zsidók vallották meg a bűneiket, de akkor sem tételesen. (Mát. 3,6. Luk. 15,21.) Ha az Ószövetségben egy izra­elita el­követett valamit, mit kellett tennie az Írások szerint? Egy bakot kellett vinnie a pap elé, hogy mutassa be a bűnért való áldozatot. Kel­let-e neki bűnvallást tennie? Nem! Mit vizsgált a pap? Nem az ember vétkére tekintett, hanem az áldozati bárány tökéletességére. Mit jelent ez az Újszövetségre vetítve? Ha valaki piszkálódna, vagy ha azzal jönne az ördög, hogy bűnös vagy, akkor küldd el őt, hogy vizsgálja meg a mi áldozati Bárányunkat, Jézust, ahogy ez az Ószövetségben is volt. A mi Bárányunk pedig hibátlan!

= Jakab 5,16. Valljátok meg [ismerjétek el] bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

Ennek az Igének az értelme szerint ismerd el, ha valamit elvétettél, hozd rendbe, ha valakit megbántottál, és imádkozz a másikért, amint Jób is tette a barátaiért. Tehát ismerd el, ha valakit – akarattal vagy akaratlanul – megsértettél és kérj bocsánatot tőle. Ezt személyesen kell lerendezni, mert ez a biztos jele annak, hogy meg tudtál bocsátani. Az igeversben a megvallani szó (Strong száma G1843) jelentése: bevall, elismer, hálát ad, dicsér, megígér. A megígér szó alapján mondhatod: bocsáss meg, mert elhibáztam, de ígérem, vigyázok, hogy többé ne tegyek ellened. A Bővített fordítás pedig ugyanerre a szóra a következőket írja: elismer, tényt elfogad, beismer, tévedést belát, vétket bevall. De nem arról szól ez az Ige, hogy bűnvallást kellene tenni akár Isten szolgálójának, vagy nyilvánosan egy gyülekezetben! Ez a vers tehát a felmerülő súrlódások személyes lerendezésére vonatkozik.

Kenneth Hagin a hazaköltözése előtt kapott világosságot az Úrtól a Jakab 5,14-16 verseiből és már 2003-ban tanított is erről. Aki a korai egyházban netán beteg lett, a gyülekezet szellemi vezetőségét hívta magához, akik tudták, hogyan kell imádkozni. „És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.” (Jak. 5,15) A mi életünkből már eltöröltetett a bűn! A „Valljátok meg bűneiteket egymásnak…” versnél Hagin felteszi a kérdést: miként lehetséges az, hogy az előző vers szerint nekünk megbocsáttatott, majd a rá következőben az áll, hogy valljátok meg? Ez ellentmondásos. Egy igaz történet megértést ad erről.

Egy 600 fős gyülekezetben egy gazdag ember bőséges adományaival támogatta az Úr munkáját. A közösség egy új gyülekezeti ház építését vette tervbe. Az adakozó ra­gaszkodott a saját tervéhez, de a gyülekezet másikat választott. Erre a vagyonos ember haragra gerjedt és elmaradt a gyülekezetből. A pásztor háta mögött elkezdett bujto­gatni, de a terve nem igazán sikerült. Fél évre rá súlyosan megbetegedett és kórházba került. Amikor az orvosok közölték, hogy csak egy napja van hátra, magához hívatta a gyülekezet szellemi vezetőségét. Mindnyájan elmentek hozzá és előttük elismerte tévedését, önzőségét. Most megtérek ebből! – mondta. A többiek elfogadták a megtérését és megkenték olajjal. Tisztázta a helyzetet a gyülekezettel, mert előtte a viszálykodásával károkat okozott Krisztus Testének. Ezt követően Isten helyreállította őt és gyógyultan ugrott ki a betegágyból. Ilyesféle helyzet kezeléséről beszél a 16-os vers.

Sehol nem írja elő a Biblia az új teremtés számára a bűnök megvallását, mert a bűn meg lett bocsátva, nyomtalanul el lett törölve! Van egy Megváltónk a bűnből. A „valljátok meg bűneiteket” versre Hagin határozott válasza: ezt ne gyakoroljátok, mert ez csak a gyülekezet romlására lenne, és harcokat szülne a közösségben. Nekünk azt kell elismernünk, hogy kegyelemből eltöröltetett a bűn az Úr Jézus keresztje által.

Röviden összefoglalva: tiszták vagyunk a szent vér által, mert Jézus minden bűntől szabaddá tett bennünket! Következésképpen nincs mit bevallani, mert az ablaktörlő lapáthoz hasonlóan a szent vér folyamatosan tisztítja az életünket. A szellemünket a bűn nem érintheti, mert az Isten temploma. A külső emberünk az, ami elvétheti, ha hagyjuk neki. A kegyelem Evangéliuma alapján azt kell elismernünk, hogy Jézusnak a kereszten kiontott szent vére tisztára mosott a múlt, a jelen és a jövő vonatkozásában!    

 

Forrás: ÖHM újság 2014. 05-09.

Link: http://bekevar.x3.hu/ohm.htm

 

BÉKEVÁR FŐOLDAL