2016.11.10. 
 

IGAZ ÍTÉLETTEL ÍTÉLJETEK

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2016. november 6.

 Az Ige a legfelsőbb hatalom az életünkben! Ha ezeket kijelentjük, erős oszlopokként le­veretnek a szívünkben, a Jézus nevében! Olyan téma jön ma, amiben minden embernek meg kell magát vizsgálnia! Ha valaha elkövetted ezt a hibát és ma rajtakapod magad, hogy még nem igazítottad ki magad, akkor az üzenet már megérte!

Szorongatott a Szellem egész héten, hogy ez legyen a téma. Úgyhogy íme, az ítélkezés a mai adag, amit beveszünk, mert ez a Szellem Igéje, a Szellem szava. A Róma levélben kezdünk. Az ítélkezés gondolatait fogjuk ma megforgatni az Ige tükrében.

Róma 8,28–34.

28. Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint elhívottak.

Az Igében van egy óriási bátorítás. Akik ma itt jelen vagyunk, az Ő kedvéért jöttünk el, ebben biztos vagyok. Nem az én kedvemért jöttetek, hanem Jézus kedvéért, Őt szeretitek! Az Ő szeretete, az Ige szeretete hozott el benneteket.

A közösségben együtt lenni jó, és a gyülekezet épülésére vagytok itt ma jelen, és ez azt mutatja, hogy ti szeretitek az Urat. Azt írja itt az Ige, hogyha ti istenszeretők vagytok, akkor vannak helyzetek, mélypontok, amiről nem is gondoltuk soha, hogy valaha végig kell mennünk rajta, és lehet, hogy ilyen helyeken voltál mostanában.

De azt írja, hogy minden, amin csak átmennek, a javukra van azoknak, akik Istent szeretik. Minden a javukra van azoknak, akik egy végzésnek az örökösei. Mert az Ő végzése szerint hivatalos vagy, elhívott vagy.

Oda, a végcélba be kell menned! Bármin is kell átmenned, az Úr a javadra fogja azt fordítani. Minden a javukra van. Tehát célba kell érniük. Ezt mondja ez az Ige. Nagyon nagy bátorítás van benne.

Soha nem adjuk fel, nem csüggedünk, és látjuk az Úrnak a végcélját a szemünk előtt, soha nem tévesztjük el! Az Ő céljai, az Ő elhívása, az Ő célkitűzései attól nem változnak meg, mert nehéz helyeken megyünk át. Az elhívását sem vonja vissza, az akaratát, a céljait. Ott tartja fölöttünk, és mindig mindent a javunkra fordít.

Azt kell megtudnunk, hogy nem csüggedünk el útközben. Mert az Úr mindent a javukra fordít azoknak, akik Őt szeretik. Ha szereted az Urat, akkor ez a te Igéd. Ha tudod, akkor már feljebb vagy, és nem engeded magad elcsüggedni, mert ezek a helyzetek, ezek a mélypontok, ezek a nehézségek, megpróbáltatások, megmérettetések, ezek mind a javadat fogják szolgálni, ha csak ezt az egy Igét szem előtt tartod, és naponta elmondod magadnak, emlékezteted magad.

Emlékeztetni kell magunkat arra, hogy ne csüggedjünk! Mert nem vagyunk egyedül azo­kon a helyeken, ahol átmegyünk. Az Úr ezeket a javunkra fordítja. Kiküldjük azt a problémát, hogy dolgozzon nekünk, munkálkodjon nekünk.

Hozzon dicsőséget az Úr nevének. Forduljanak meg azok a helyzetek! Miután az el­végeztetett, utána vesse magát a tengerbe, a Jézus nevében! Ez megírt igazság, és ezen állunk meg, a nehéz helyeken.

Továbbmegyünk az Igében, a 33-34. Igékre. A közte levő Igék is nagyon-nagyon gazda­gok, és minden versben óriási világosság van, de most nem részletezzük, csak elolvassuk. Érdekes módon mind a megigazításról, az Úr rendeléséről, az Úr munkáiról szólnak.

29. Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen az elsőszülött sok atyafi között.

30. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette,

31. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?

32. Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna Vele együtt mindent minékünk?

Megdicsőíti azokat, akiket elhívott, akiket elrendelt magának, megdicsőíti, és utána azt kérdezi az Ige, hogyha Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk? Ki merne ellenünk fordulni? Ki meri felemelni a hangját, vagy vádakat hozni ellenünk, ha az Úr van velünk? Senki! Egy óriási bátorítás ez! Így folytatja:

33. Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít;

Lefordítom nektek, hogy nekem hogy jön elő. Ki meri vádolni az Isten választottjait? Egy ilyen hangsúllyal jön, ki meri vádolni az Isten választottjait? Az Isten rettentéséből jön ez a kér­dés. Ki merészeli vádolni őket? Hiszen én igazítottam meg őket. Az én igazságom van rajtuk.

A vádoló, az ostoba ördög mégis fog hozni vádakat, és fog kihívásokat hozni az életedben, de Isten azt mondja, hogy kicsoda vádolja az Isten választottjait? Nézzük meg, ki az, aki felüti a fejét? – mondja Isten.

Isten az, aki megigazít, mondja. Ha Isten megigazított, akkor ki merészel téged vádolni úgy, hogy az meg is áll, amikor Isten megigazított? Amikor kárhoztatnak minket, akkor ez az Ige nagyon jó.

Ebből megtudjuk, hogy van valaki, aki megigazított téged, és az a világmindenség bírája, aki az Abba Atyád lett. Az egyszülött Fiún keresztül megigazított, és ez a megigazítás örökre szól. A trón előtt te olyan igaz vagy az Atya szemében, mint Jézus Krisztus. Tovább folytatja:

34. Kicsoda az, aki kárhozat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.

Egyrészt vannak a vádolások, hogy vádak érik az embert, és aztán ezekből a vádakból felépítenek egy kárhoztatást ellenünk. Elkezdenek kárhoztatni minket, súlyos ítéleteket mondanak. Kicsoda az, aki kárhoztatni mer minket? – kérdezi tovább az Ige.

Egy valaki volt, Aki meghalt értünk, Aki bűn nélküli volt. Aki bűn nélkül élte végig az életét, bűn nélkül fogant, szeplőtelen fogantatásban, szent vérrel jött a földre és meghalt. Krisz­tus az, aki meghalt, és aki fel is támadott, aki az Istennek jobbján van, aki esedezik is érettünk.

Az Igében az az üzenet van, hogyha még kárhoztatások is érnének minket, azoktól a hamis bíráktól, akik felütik a fejüket, egy igaz Bíró van, és Ő nem kárhoztat téged. Akkor sem kell elkeseredned, mert van egy, aki esedezik éretted odafönt, az Atya jobbján.

Aki meghalt érted, aki a bűneidet magára vette, akit feltámasztott Isten a halálból, aki az Atyának a jobbjára magasztaltatott, és onnan könyörög, esedezik éretted. Ez az Ige a kiindulás a mai tanításhoz, mert a mai napon az ítélkezésről, a vádaskodásról, a kárhoztatásról lesz szó.

Látszik ebből, hogy a kárhoztatásnak, a vádaskodásnak, az ítélkezésnek el kell mennie, mert Isten sasszemekkel nézi, ki meri kárhoztatni az én választottamat. Nagyon óvatos területre érkeztünk. Nem szabad beleesnünk ebbe a hibába, hogy valakit is kárhoztassunk, vagy vádoljunk. Megnézzük, hogy miért? Jézus miket tanít még erről?

Az evangéliumokban is ezt sorolja. Megnézzük az értelmező szótárban, hogy mit jelent ez a kárhoztatás szó. A mai élő nyelvben nem nagyon használjuk. A fiatal tinédzserektől nem hallod, hogy most miért kárhoztatsz engem? Nem beszélnek így. Ez a szó biblikus inkább, de nézzük meg az értelmező szótárban, hogy mit is jelent.

Azt írja, hogy egy személyt szidalmazni egy gonosz, vagy helytelen tettért. Kiderül az értelmezésből, hogy az illető valamit tett, cselekedett, elvétette, valami gonoszat tett, ami ítéletet hozhatna magával. Hogy tehette ezt a gonoszságot? Hogy tehette ezt meg? Hogyha így kívülről ránézünk, és úgy tűnik, hogy az egy abszolút gonosz cselekedet, és így rátesszük a szidalmazást, akkor az egy kárhoztatás az értelmező szótár szerint.

Aztán írja még az értelmező szótár, hogy a hibáért megróni valakit. A hibáért. Tehát látjuk valakinek a hibáját – mert csak egy tökéletes van, az Úr Jézus, ezt is tudjuk, hogy még csak az úton vagyunk, farag minket –, rálátunk valamire, hogy nem így kellett volna tenni. Elkezdjük őt megróni, meg korholni, ez a szó is itt van, hibáztatni.

Látjuk, hogy ő a hibás azért, ami történt, és elkezdjük hibáztatni. Igen ám, de lehet, hogy csak egyedül mi látjuk így, hogy ő a hibás. Ő meg nem így látja, és aztán az is lehet, hogy Isten is egészen másként látja azt a helyzetet. Csak mi mondjuk, hogy ő a hibás.

Egy nagyon-nagyon kényes területre érkezünk, amikor ezt a kárhoztatást, ítélgetést el­kezdjük gyakorolni a másik felett, mert saját magunkat sodorhatjuk óriási bajokba általa. Ha nem vagyunk ebben Szent Szellem figyelmesek – így szoktam mondani: legyünk Szent Szellem figyelmesek, hogy amikor Ő figyelmeztet, akkor azt halljuk meg! Egy hibáért megróni a mási­­kat, korholni, hibáztatni a másikat, ez még mindig az értelmező szótár a kárhoztat ige alatt.

Aztán hozza a harmadik helyen, hogy ítéletet hordozni, tehát ez a szó ítéletet is hordoz. Amikor Isten kárhozatra ítéli a bűnöst. Tehát van egy hely, ahol Isten maga veszi az ítéletet majd, ha eljön az az óra, mikor megítél minden élőt. Az Ő ítélete, a végső ítélete, amikor a bűnöst elítéli és kárhozatra adja, az is kárhoztatás.

Az a végső kárhoztatás, amikor valaki elkárhozik Isten ítélete által. Nagyon súlyos szó ez a kárhoztatás. Így, evvel a megvilágosítással fogunk a Máté 7-re térni, ahol Jézus tanít. Piros betűs szavak. Jézus bölcsessége, amit magunkra öltünk.

Mert Jézus mindenkinek mondja, ugyan még átmeneti időszakban volt, de ezek szellemi törvények és örökérvényűek. A mai napon is ugyanúgy figyelhetünk rá, sőt, kell is, és meg kell magunkat mérni, hogy rendben vagyunk-e benne? Így mondja Jézus:

Máté 7,1–5.

1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

Ez annyira tiszta beszéd, hogy még a bolond sem téved el. Egyszerű, tiszta beszéd. Isten Igéi tiszták. Mondja, hogy tiszta, egyszerű beszédek. Nem lehet ragozni, vagy félreértelmezni. Ne ítéljetek!

Pontosan azzal a mértékkel, szűrővel minket is meg fognak mérni. Mert Jézus soha semmit nem mond, hogy ne tegyünk valamit, ha az nem a javunkra lenne. Amikor Ő felhívja a figyel­münket valamire, hogy azt ne tegyük, akkor azt azért teszi, mert javunkra van, ha azt betartjuk.

Az épülésünkre lesz, vagyis mi fogunk kimenekedni valamiből, amibe nem szabadna belemennünk, első helyen sem. Ezért mondja, ne ítéljetek! Mondd ezt velem: ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Ha valakit így megítélünk, akkor az magával  fogja hozni azt, hogy mi is ugyanannak a mértéknek az ítélete alá fogunk esni valahol.

Előbb-utóbb avval a szűrővel, ahogy mi megszűrtük a másiknak ezt a cselekedetét, hogy ó, ezt nem lett volna szabad tenni, hogy tehette ezt, és elkezdjük kárhoztatni, vagy degradálni, megróni, vagy korholni, abban a pillanatban az a mérce rákerül az életünkre, és az ellenség csak várni fogja a pillanatot, hogy olyan helyzetet hozhasson, hogy megnézze, hogy most te megállsz-e ebben?

Ha megálltál benne, akkor nincsen baj. De ha te ugyanúgy beleestél, és ezt megcseleked­ted, akkor annak az ítélete alá kerültél, amit te is hoztál. Majd olvassuk később, hogy az Ige azt mondja, hogy ember, menthetetlen vagy te, aki ítélsz, az alól az ítélet alól nem tud kimenteni senki. Mert magadra hoztad azáltal, hogy a másikat megítélted.

Úgyhogy ez egy nagyon súlyos terület, súlyos következményekkel jár, ha ezt a hibát elkövetjük. Márpedig nagyon könnyen belesétál az ember. Most meg fogjuk nézni, hogy Jézus mit mond erről.

2. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.

Ez egy szellemi törvény – mondja Jézus –, vegyétek tudomásul! Ahogy ti tesztek a másikkal, az jön vissza nektek. Ez alól semmi sem fog tudni kimenteni téged. Ha időközben meg nem térsz, és ki nem menekedsz ezekből a dolgokból. Jézus itt hozza a példát:

3. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?

Találkozol valakivel, látsz egy kis szálkát a szemében, és rögtön szóvá teszed. Az a kis szálka nem odavaló! A gerendát, ami a te szemedben van, nem veszed észre? – mondja Jézus. A méretbeli különbséget észleljük, ugye?

Jézus itt azt akarja kifejezni ezzel a képpel, hogy hajlamosak vagyunk a másiknál a leg­kisebb hibát észrevenni, és rögtön megjegyezzük, szóvá tesszük. A nyelvünkkel elintézzük, esetleg tüske került a szívébe, vagy bántás, vagy nem esett neki jól, hogy szóltál, miközben a te szemedben ott van az a gerenda.

Isten ilyen mértékben látja a te dolgaidat, meg az övét, amiért szóltál. A te szemedben ott a gerenda, és azzal nem foglalkozol? Mi lesz azzal a gerendával, ami a te szemedben van? – mondja Jézus. Először azzal kéne foglalkozni, és amikor te már tökéletes vagy, akkor merészkedhetsz arra, hogy esetleg szólsz a másiknak, de akkor is a szeretetben igazítjuk ki majd a másikat, és nem ítélkezünk felette.

Nem megyünk előre, de ez lesz majd a kimenetele a mai tanításnak. Azt mondja Jézus, hogy ami a te szemedben van, azt nem veszed észre, a gerendát?

4. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?

Rögtön ott termünk! Megmondom én neked, mit kéne tenni, hogy lenne jó, mi az, ami veled az meg amaz. Az a szálka nem odavaló a szemedben. Könnyen rálátunk a másik bajaira. Ugye? Milyen könnyen meglátjuk, hogy nem így kellett volna neki tennie? És rögtön meg is mondjuk, kötekedünk néha, belekötünk a másikba, meg megmérjük úgy, ahogy nem kéne.

Azt mondja Jézus, hogy holott a te szemedben gerenda van. Nem vagy jogosult arra, hogy ezt tedd a másikkal, mert te meg a gerendát nem látod. Akkora nagy az a dolog, hogy nem is látod, hogy ott van a szemed előtt. Nem veszed észre. Erre azt mondja Jézus:

5. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!

Először is foglalkozz magaddal – mondja Jézus. Mindenki a saját kertecskéjében dolgoz­gasson először. Ott gyomlálgasson, mi odavaló, mi nem. A te szemedből vedd ki azt, és foglalkozz a saját gondjaiddal, dolgaiddal, a te tökéletlenségeddel, mondja Jézus. És csak utána gondolj a másikra! Legtöbbször vesd el azt a gondolatot, ne gondolj arra, hogy kivesd a szálkát a te atyádfia szeméből!

Jézus itt azt mondja: ne menjünk neki a másiknak olyan kis apróságokkal, amibe nagyon rálátunk, és mutatjuk, milyen szellemiek vagyunk, hogy mi ezt megláttuk, meg azt megláttuk, meg mennyi dolgot tudnánk kiigazítani a másikban, hogy jobban tetszésére legyen Istennek.

Így gondoljuk, miközben Jézus azt mondja, hogy foglalkozz először magaddal, és ha majd tökéletes leszel, akkor gondolj esetleg rá, hogy kellene foglalkozni a másikkal, de addig semmiképpen, még csak ne is gondolj rá! Jézus szavai ezek.

Hálásak vagyunk, hogy a szívünkhöz engedjük, és Jézus itt nagyon felhívja a figyelmet, hogy a személyt ne ítéld meg, ne kárhoztasd! Ne menj oda a másikhoz, és ne mondd el neki, hogy vele mi a baj, vagy mit látsz, hogy mit nem kéne, hogy mit kéne, mit tett, és micsoda dolog volt az, és lefeketítheted a sárga földig. Lehordhatod őt, de Jézus nincs benne.

Azt mondja Jézus, hogy az embert ne ítéld így el! A másik gondolat mögötte az, hogy viszont felhívja a figyelmünket az igesor, hogy hozzunk igazságos ítéletet. Hogy igazságos ítélettel ítéljetek, mondja, és sok helyen fordul elő a Bibliában.

Az egyik hiba, amit láttunk a másikban, hozta magával, hogy mi magunk is belesodród­tunk egy bajba, mert megítéltük az illetőt. Miközben csak annyit kellett volna, hogy lássad, hogy az nem helyes, és vagy elmondasz egy imát érte, vagy hosszabbat könyöröghetsz, de mindenképpen te lásd, hogy az nem helyes, és ne kövesd. Igaz ítélettel mérd azt meg!

Igenis meg kell látnunk dolgokat szellemi értelemben, hogy melyik az út, ami helyes, meg mi az, ami nem járható, mert akkor tévelyegnénk esetleg. De ez nem hozza magával azt, hogy az illetőt, aki azokat cselekedte, kárhoztatjuk. Az már nem a mi helyünk. Látjuk-e ezt? Lassan továbblépünk. Az egész igesor mindvégig erről fog szólni.

János 7,24.

24. Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!

Kibontja Jézus, hogy miért ne hozzuk meg ezeket a kárhoztatós ítéleteinket. Mert hajlamosak vagyunk arra, hogy így elsőre ránézünk egy helyzetre, és rögtön szólunk valamit, amit nem kéne. Hoztunk egy ítéletet.

Azt mondja, hogy ne ítéljetek a látszat után. Nagyon óvatosnak kell lenni ilyenkor, amikor valamit felmérünk és megítélnénk, mert Jézus azt kéri tőlünk, hogy igaz ítélettel ítéljetek. Van egy látszat után való ítélet, ami felszínes is lehet.

Valamit mondanak neked, és te rögtön elhiszed, pedig akitől hallottad, már az is csak a felét mondja az igazságnak, és jön hozzád a híre, hogy Úr Isten, hogy tehetett ilyet! Már kárhoztatod! Pedig a történet nem is úgy volt. Már beleestél abba a hibába, hogy kárhoztattál, és azt mondja Jézus, hogy ne látszat után ítéljetek.

Ezért is nagyon veszélyes ez az ítélkezés, amit nem szabad tennünk, mert meghozunk egy olyan ítéletet, aminek esetleg semmilyen alapja nincs. Mert az igaz ítélettel Isten azt máshogy látja. Az igaz ítélettel. Jézus nevében vannak ezek a világosságok.

1Korinthus 2,15.

15. A szellemi ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.

Látjátok a másik oldalát? Jézus egyrészt mondja, hogy ne ítéljetek, másrészt hozza az Írás azt, hogy a szellemi ember mindent megítél. Mindent, képzeld el! Mindent, amire van rálátása, meg tud ítélni, hogy ez helyes, az pedig nem követendő. Mert szellemi ember. De ő senkitől sem ítéltetik meg.

Ha te szellemben jársz, szellemi ember vagy, akkor egyedül az Úr útjait járod, és a szeretet parancsolatában jársz, ott pedig nincs ítélet. Minden tökéletes a Szellem által! Ő helyrehoz dolgokat, kiigazít dolgokat, de téged, mint szellemi embert nem fog érni más ítélet, csak az Úrnak az igaz ítélete. Te pedig, mint szellemi ember, mindent megítélhetsz!

De ez a megítélés nem jelent elítélést. Ez az, amit látni kell! Óriási különbség van a kettő között, amikor kárhoztatunk, vagy pedig látjuk arról a cselekedetről – nem a személyről! –, hogy ez a cselekedet hova visz, és ezt az utat nem követem. Óriási a különbség, látjuk ezt? Ámen! Jézus nevében! A drága Úr Jézus Krisztus szent nevében!

A Jakab 5-re térünk. Közben az Ige világosságot hoz, jön majd, és megvilágosodnak ezek majd a szívünkön, és veszünk belőle kiigazítást! Nagy kegyelem az, amikor az Ige annyira élővé válik az életedben! Mert, ahogy élő és ható, úgy elkezdi ezeket a kiigazításokat végezni.

Ha szelídséggel hagyod, akkor óriási léptekkel haladhatsz előre az Úr útján. A bölcs szereti a dorgálást. Uram, adjál még! Mert az Úr szeretettel végzi ezt, az Ige szeretettel végzi ezt. Nem úgy prédikálunk, hogy bárkit kárhoztassunk, hanem hogy mindannyian rálássunk dolgokra, hogy mit kell másként tennünk.

Jakab 5,19–20.

19. Atyámfiai, hogyha valaki köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki,

Atyafiak – vagyis testvéreknek szól, akik az Úrban vannak már. Ha valaki köztetek eltévelyedik az igazságtól, a keskeny ösvényről valahogy letért, és tévelygésbe került. Ha az Ige írja, akkor ezek szerint létezik ilyen, akármilyen tökéletesek vagyunk az Úr szemében.

De ha olyan utakat járunk, ami most nem tökéletes, amire tévelygés van itt írva… El­tévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki. Ehhez kell az, hogy az a másik rálásson. Ez az a szellemi ember, aki mindent megítél.

De hogy fogom a másiknak a tudomására hozni, hogy lehet őt megtéríteni arról a tévelygő útról? Úgy, hogy elkezdem kárhoztatni? És még nagyobb kárhozat alá helyezni? Úgyis tudja, hogy bajban van, ha valaki azon az úton jár. Nincs szüksége arra, hogy még jobban bele­döngöljük a földbe.

De mégis valahogy ha megláttuk – mert szellemi emberek vagyunk, és a szellemi ember mindent megítél, mindenre rálát, hogy az nem helyes –, akkor valamit tennünk kell, meg kell térítenünk őt a Szellem vezetése által, hogy a helyes útra leljen. Van itt valami dolgunk, amit látnunk kell, mind amellett nagyon vigyázva, hogy ne ítéljük el az illetőt. Mert az az Úr helye.

20. Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és bűnök sokaságát fedezi el.

Nagyon fontos tehát, hogy ezt a részt is elvégezzük, ha a Szellem mutatja, és ha indít rá minket! A bűnök sokaságát fedezi el az a szeretet, ahogy ahhoz a lélekhez szólunk, és megpróbáljuk őt kiigazítani, és visszahozni a szeretet útjára. Tehát az igazságot szóljuk szeretetben! Amit az Efézusi levél ír, az szükséges hozzá.

Ha odamegyek hozzá és szólok neki, akkor azt tényleg csak szeretetben tegyem, ne bántsam, hogy esetleg haragot ne indukáljak a szívében, vagy meg nem bocsátást! Ne kerüljön az illető még nagyobb bajba, mert én szóltam hozzá. Ugye?

Az Úr szeretete benned kell, hogy legyen abban a kiigazításban, de részünk van benne. Vissza kell őt téríteni az útjára! Felelősségünk van ebben úgy, hogy nem elítéljük őt, mert nem a személyt ítéljük el, hanem amit cselekszik. Azt meg lehet mérni, azt meg lehet ítélni!

A szellemi ember mindent megítél, és utána a szeretet kötelékében vissza tudjuk hozni az illetőt a helyes útra, ha minket bíz meg vele a Szent Szellem. Lehet, hogy már száz embertől hallotta, de amíg nincs nyitva a szíve rá, nem fogja meghallani, olyan önfejű. Akkor csak tovább tudsz könyörögni, és nem tudsz abban a dologban többet abban a pillanatban tenni.

A Biblia mit mond erről a Máté evangéliumban? Mert szeretjük a Biblia Igéit, hogy igazgasson minket, hogy mit hogyan tegyünk. Az úton, a biztonságos keskeny ösvényen azért jó megmaradni, mert ott kevesebb támadási felületet adunk az ellenségnek.

Ez az egyik oka, hogy nagyon jó az Igében élni, és megtartani azt. Másrészt egy óriási örömet szül belülről, amikor tudod, hogy az Úr keskeny ösvényének az igazságában járhatsz, és az Ő kedvében járhatsz. Nézzük, mit mond az Ige.

Máté 18,15–17.

15. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

Ha olyan dolgot tett, ami ellened van, menj el, és dorgáld meg négyszemközt, vagyis ne szégyenítsd meg őt a sajtó előtt! A sajtónak nem kell róla írni, mit tett, menj oda hozzá, se a többieknek nem kell elmondani, beszéljétek meg négyszemközt! Így kezdi Isten szeretetköre.

Beszéljétek meg négyszemközt. Menj el, dorgáld meg őt négyszemközt, ha hallgat rád, akkor megnyerted a te atyádfiát. Akkor ő feloldoztatott abból, kezet fogtok, megbocsátotok egymásnak, ismét helyreállt a szeretet, minden rendben van. Többé nem hozzuk elő azt, mind a kettőnek rendbejött a szíve. Ez a legjobb verzió, ha ez történik.

De ha nem így van, ha nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt a te atyádfiai közül, és ne menj ki a bíróságra, és ne pereld be! Nem. Atyafiak között, mindig az atyafiak között rendezzük, az Úr színe előtt vagyunk.

16. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.

Legyen egy tanú, egy fültanú, hogy miről folyik a dolog, később ne másként lehessen visszahallani, hogy nem úgy volt. Legyen tanú. Ez még a törvényből való, amikor Mózes rendelte, hogy legyen egy vagy két tanú.

17. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.

Ha még most sem indult meg a szíve, hogy megtérjen, ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek, vagyis akkor térhetsz a gyülekezet elé. Ha a gyülekezet figyelmeztette, és arra sem hallgat, akkor mit tegyünk, Uram? Legyen előtted olyan, mint a pogány és a vám­szedő! Legyen tőled idegen, és engedd el!

A te részedet mindig el kell rendezni. Te bocsáss meg, te engedd el azt a dolgot, ne kár­hoztasd őt! Legyen számodra idegen. Azzal, akivel nem tudtál szeretetben járni, azzal nem kell kényszerből újra és újra közösségbe kerülnöd. Menj át a túloldalra!

Ugyanolyan, mint az idegen. Ha az idegen elmegy a túloldalon, nem veszed észre. Nem? Legyen olyan, mint a pogány, akit nem ismersz, vagy a vámszedő. Teljesen függetlenül élhe­ted az életedet tőle, mert a te részedet elvégezted, és most neki kell fordulnia a szíve szerint.

Ha majd egyszer odajön hozzád és bocsánatot kér, akkor egész más a helyzet. Addig független vagy ettől a közösségtől, teljesen szabadon lehet mozognod, nem terhel semmi. A lényeg az, hogy te mindig szabad légy. Ez az eset, amit Jézus itt tanít, a kiigazítás.

Tehát nem a médiával kezdődik, nem megyünk rögtön a szomszédhoz, hogy mit tett, nem kürtöljük szét, és nem híreszteljük, mert ezzel csak lejáratnánk a másikat. Azt nem írja az Írás. Miért nem mondod be a pulpitusról, hogy mit tett? A pulpitus nem az a hely! Senkit nem fogunk lejáratni. Az Ige szerint kell cselekednünk. Ámen.

A lényeg az, hogy az Ige szerint kell eljárnunk, hogy az Ige vonalában áldásokban tudjunk járni, a Jézus nevében. Ezeket a vonalakat kell követni, a vezérvonalakat, az Ige vonalát. Az Ige nagyon áldott!

Ha beépül a szívedbe, bizonyos helyzetekben meg tud szólalni, és te hallod, hogy mit mond a Szellem által, akkor nyert ügyed van. Először hallanod kell az Igét, az beépül, majd megszólal. Utána kerülsz vele közösségbe, és akkor már vezet azon az úton.

Galata 6,1.

1. Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti, akik szellemiek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.

Megint a testvéreknek szól. Vagyis létezik, hogy egy bűn megkísért egy atyafit? Itt le van írva. Ti, akik szellemiek vagytok – mondja. Tehát, akik szellemiek, az Úr számít rájuk. Ha egy bizonyos szintre eljutottunk, akkor az Úr számít ránk, szellemiekre. Van egy dolgunk ebben.

Aki újjászületett aznap, még nem mondhatjuk, hogy itt vannak a szellemi keresztények, mert épp csak csecsemő, anyatejre van szüksége, növekednie kell azon. Éveknek kell eltelni, amíg odakerülünk, hogy azt mondhassa az Úr, hogy ezek itt az én gyermekeim, akikre rábízhatok dolgokat, mert szellemiek!

Tehát ti, akik szellemiek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet! Az előbb is ezt olvastuk, hogy próbáljuk meg kiigazítani először négyszemközt. Hogyan? Szelídségnek szellemével. Ne úgy menjünk oda, hogy előkapjuk a pisztolyt, s hogyha nem értesz egyet velem, lelőlek! Isten királyságába ez nem fér bele. Neked megyek, bunyó, harcok – nem fér bele, a testiség nem fér oda bele. További bajokat szülne.

Azt mondja az Ige, hogy a szelídségnek szellemével igazítsátok ki az ilyet. Vagyis legyél szelíd, ne éreztesd a másikkal a felsőbbrendűségedet, hogy neked van igazad. Mondom, hogy az soha nem érdekes, hogy kinek van igaza, mert egyedül az Úrnak van igaza. Szoktam mondani, amikor vitatkoznak ketten, olyan nincs, hogy nekem van igazam vagy a másiknak, mert egy tökéletes van, Jézus.

Ha ketten vitáznak, akkor az egyiknél is van abból az igazságból, a másiknak is van valamennyi igaza, és az Úrnál van a teljes igazság. Ahogy Ő látja, az az igazság, az fog megállni, mert Ő hozza az ítéletet, és lehet, hogy mi azt nem úgy látjuk.

Nos, ezért sem szabad ítélkezni, mert nem biztos, hogy mi úgy látjuk, ahogy az Úr. Ő tudja az összes részletét annak a helyzetnek. Úgyhogy óva int bennünket az Úr, hogy ne ítélkezzünk éppen ezért.

De ha mi odamegyünk egy ilyen helyzetben az atyafihoz, akit előfogott valami bűn – bár nem mondja, hogy milyen bűn, amikor kijöttünk a szeretet útjáról az bűn, ez az egyik definíciója a bűnnek –, akkor a szelídség szellemével igazítsuk helyre.

És egy dologra kell még ilyenkor figyelni: ügyelvén magadra közben, hogy meg ne kísértessél te magad is. Ugyanis belekerülsz egy közösségbe, ha odamész a másikhoz, aki valami olyannal van közösségben, amivel nem kellene.

Ha te odamész az Úr indíttatására és próbálod Őt a szelídséggel meggyőzni, hogy az az út nem jó, az nem jó felé vezet, arról az útról le kellene térni, vissza kellene jönni az Úrhoz. Vissza kellene kanyarodni, megigazítani magadat.

Ha elmondja neked még tízszer, hogy ő hogyan gondolja, akkor lehet, hogy utána már te is úgy gondolod, miközben nem úgy van. Ez a megtévesztés, ami ilyenkor bejöhet. Úgyhogy nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor megyünk az Úr indíttatására.

Ha minket, akik szellemiek vagyunk, megbízott az Úr, hogy szóljunk egy dologban, mert az atyafit látjuk, hogy elragadta valami bűn, akkor közben egy végtelen nagy előrelátással el kell határoznunk, hogy mi nem fogunk tévelyegni ebben. Mi az Ige vonalában maradunk.

Óriási széles skálán látom az ellenség megtévesztéseit, amiket hoz manapság a szolgálók felé is. Vannak könyvek, amik kint vannak a világban, és azt hisszük, hogy azok olyan nagyon szellemi könyvek, olyan messzire el tudnak vinni minket az Úrtól, hogy a végén már Jézus kereszthalálában sem fogunk hinni! Mert meggyőzött minket, mert közösséget vállaltunk vele.

Egyre jobban úgy látjuk, úgy hisszük, ahogy írja, így azok a szellemi erők észrevétlenül megragadnak minket és rossz irányba visznek, ha nem figyelünk erre! Nagyon kell figyelni, nem véletlenül van itt megírva, hogy te magad meg ne kísértessél közben!

Úgyhogy nagyon-nagyon figyelünk erre, amikor minket az Úr ezzel megbíz, akkor az Ige határvonalait be kell tartani. Két rosszból nem lesz egy jó, a Jézus nevében, ámen! Ez is az Úr Igéje, az Úr szava ma hozzátok.

Mondtam, hogy ma kemény eledelt kaptok, de ez szükséges, hogy ne menjünk rá a tévelygő útra. Azért, mert a másik teszi, nem azt jelenti, hogy én is tehetem. De hát mindenki teszi! Az nem azt jelenti, hogy én is tehetem, mert engem a Szellem vezérel, és azt tehetem, amit a Szellem nekem mutat és megenged, mert nekem a Jézus az Ura az életemnek.

Azért, mert a másik teszi, az nem jogosít fel engem, hogy én is tehetem azt. Ezt nektek is tudatosítani kell magatokban, hogy láttok sok mindent a világban. A Krisztus Testében láttok sok mindent, de az nem azt jelenti, hogy azt neked is lehet. Az nem jogosít fel téged arra.

Amikor az ítélet lesz az Úr előtt és kérdezi az Úr, hogy ezek és azok hogy vannak, akkor nem mondhatod, hogy de ő is azt tette, és azért tettem. Az az ő helye lesz, őt fogják azért ott megmérni, téged meg itt ezért, hogy te hogy döntöttél. A Szellem vezet minket. Ámen. Nagyon vigyázzunk erre, és akkor előbbre leszünk!

Az Úr akkor is szeretni fog minket – szó sincs másról. Tehát a szelídségnek szellemével! Mondja mindenki: szelídségnek szellemével! Ebben nincs benne, hogy szájalsz, hogy rossz szájjal illeted, hogy megszólod, hogy hátba támadod, hogy rosszat mondasz róla. Ezek mind nincsenek benne. Ha ilyet tettél a múltban, akkor ezekből meg kell térned! Halleluja! Azért, hogy még több áldásban legyen részünk, és a Szent Szellem nagyobb közösségét élvezhessük.

Ez erről szól, mert lehet másként is tenni, csak azokban a Szent Szellem nem fog részt venni, és akkor a Szent Szellem közösségéből kevesebbet fogsz tudni megtapasztalni. Márpedig az Ő közösségénél nincs gyönyörűbb! Mondhatom neked, minden pénzt megér, hogy abban közelebb kerüljünk, nincs fölötte való gyönyörűség, mint a Szent Szellem közös­ségében lenni, és abban növekedni.

A Róma 14. fejezetében a 4-es vers, itt megint visszatér az Ige, azzal foglalkozik, hogy milyen jogon ítéljük meg mi a másikat egy ilyen kárhoztatós hangnemben. Ki tett téged jobbá őnála, vagy ki hatalmazott fel téged, hogy megítéld így a másikat, hogy kiveted a kegyelmed­ből, vagy rosszakat mondasz rá. Nem fér bele az Igébe.

Róma 14,4. 10. 12–13.

4. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.

Azt mondja a Szentírás, hogy te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Itt van a lényeg, hogy ő az Úr szolgája. Nem a te szolgálatodra állították be, hogy mint az ő ura meg­regulázhasd. Szó nincs róla! A más szolgája ő, az Úrnak a szolgája!

Azt mondja az Úr, hogy ő az én szolgám, és te hogy jössz ahhoz, hogy őt kárhoztasd! Nincs hozzá jogosultságod! Azt mondja az Úr: majd én megítélem, te csak bízd rám! Az ítélet helye az enyém – mondja az Úr. Aki nem a szemeinek látása szerint, és nem a füleinek hallása szerint bíráskodik – olvassuk ott Ésaiásban.

Ő az, aki mindent lát, Ő az, aki egyedül meg tudja hozni az igazságos ítéletet, úgyhogy te ezért ne ítélkezz és ne kárhoztass, mert nem tudod meghozni azt az ítéletet, ahogy az Úr látja, és nem is hívott el az ítélőszékbe! Az ítélőszékben az Úr Jézus Krisztus ül.

A János evangélium azt írja, hogy az Atya a Fiúnak adta teljesen az ítéletet, és ott az ítélőszékben az Úr Jézus ül majd. Teljesen neki adta az ítéletet, és azt mondja, hogy mi ezt ne tegyük. Ne tegyük ezt! Ebbe a hibába ne essünk bele, hogy a másikat ezért kárhoztatjuk!

Még ha te úgy látod is, hogy olyat tett, hogy kizárt, hogy a mennybe jusson, ha ilyen súlyos lenne a helyzet, akkor is azt mondja az Úr, hogy az én kegyelmem által. Honnan tudod, hogy tért meg abból, vagy mit végzett el az Úr előtt. Az az ő szíve, meg az Úr között van.

Az Úr egyedül képes rá, hogy megtartsa, és meg tud állni, nem a te ítéleteden fogja megmérni az Úr. És ezt megköszönjük a mi életünkre is, hogy nem a másik ítélete alapján lesz a mi megtartatásunk. Milyen jó nekünk, ugye? Az igazságos ítélőbíró fog minket meg­ítélni az Ő igazsága szerint, és számíthatsz a kegyelmére minden területen.

Ebből megtudjuk, hogy még ha a legrosszabbra gondolunk, akkor is biztat minket az Ige, hogy ne úgy gondolkodjunk, hogy elvész, hanem úgy gondolkodjunk, hogy ő meg fog állni, mert az Úr által képes, hogy megálljon, és adjunk hálát érte. Megigazítja magát, kiigazítja magát és meg fog állni az ítélőszék előtt. A 14. fejezet sokat foglalkozik az ítélkezéssel.

10. Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyád­fiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.

Tehát ez a megvetés is benne van, hogy kidobjuk őt, hogy nem ér semmit, kárhozatra való csak. Megítéljük, mindent mondunk róla, amit nem kellene, még azt is hozzátesszük, mert jól e­sett a szívünknek. Azt tudd meg, hogy neki nem lesz tőle rosszabb, hogy te kárhoztatod, hanem saját magadnak okoztál vele ítéletet. Hoztál magadra egy mércét, amivel téged is megítélnek. Ezért mondja Jézus, hogy ne tegyétek ezt, ne ítéljetek.

Mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé – nos, itt a lényeg –, és neked egyszer kell ott megállni, amikor a te nevedet szólítják. Amikor a másikkal foglalkozik az Úr, abba nem is kell belehallgatnod, mert úgysem hallanád. Az közte és az Úr között lesz, az az ő ítélete lesz.

És mi mindannyian meg fogunk állni. Nem kell aggódnod ilyen tekintetben, hogy mi lesz a másikkal, majd az Úr előtt ő megáll, a Jézus nevében. Ki lehet jelenteni a hiteddel, hogy majd megáll az Úr előtt.

12. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.

Egyértelmű! Mi állunk ott meg, és mi adunk magunkról számot, akkor nem lehet monda­ni, hogy azért tettem, mert ő ezt meg azt tette! Akkor ez ott nem áll meg, csak addig áll meg, amíg itt a földön mutogatunk egymásra. De ott fent, amikor mindenki megáll az ítélőszék előtt, és mindenki saját maga ad számot magáról az Istennek.

Ezt az Igét naponta olvasd el, istenfélelmet fog benned szülni, hogy nem lehet bármit tenni csak úgy, mert lesz számonkérés érte, a saját részeddel foglalkozzál! Egy egészséges isten­félelmet fog szülni benned, hogy azt a dolgot nem fogod megcselekedni, amire vágyódásod van, vagy a kívánságod vezet, vagy tévelyegj, vagy bármi más.

Ez a számonkérés napja eljön mindannyiunk életében, és ez nagyon nagy segítségedre lesz abban, hogy tudjál helyes döntést hozni. Ámen. Dicsőség Istennek!

13. Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.

Ez a koronája, összefoglalja itt a Róma levél végén. Ez így van, mindenki odaáll a saját mértéke szerint megítéltetvén majd az Úr igazságában, ezért többet egymást ne kárhoztassuk. Mondd: többé egymást ne kárhoztassuk! Ez Isten összefoglaló beszéde itt erről.

Akkor mit csináljunk helyette, Uram? Mert olyan könnyű a másiknak a szemében észreven­ni azt a szálkát. Azt mondja, hogy hanem inkább azt tartsátok… Uram, mihez tartsuk magun­kat? Azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást!

Vagyis azt mondja az Úr, hogy ne a másikkal foglalkozz, hogy mit tett, és mit nem tett, hanem maradj a saját hatáskörödben! Arra legyen gondod, hogy amit te teszel, az meg ne botránkoztassa a másikat, az olyan legyen, hogy ne kelljen szégyenkezned, az Úr ítélőnapján meg tudj állni azokban, amiket tettél!

A magad dolgaival foglalkozz, olyanokat tegyél, arra legyen gondod, hogy ne szerezz megütközést és megbotránkozást a másiknak! Ugyanis tudunk olyan dolgokat tenni az élet­ben, hogy a másik óriási módon megbotránkozik és eltávolodik az Úrtól. Á, akkor én nem járok gyülekezetbe, ha ilyen dolgok történnek ott! Rengeteg csecsemő van, aki ilyenkor fogja magát és a saját vesztére, a saját kárára megbotránkozik.

Azt mondja az Ige, hogy arra legyen gondod, hogy olyan cselekedeteket soha ne cselekedjél, aminek az lesz az ára, hogy a másik megbotránkozik. Ez kell, hogy visszatartson minket. Mindenkinek a saját területén, a saját kis köreiben, a saját életében, a saját hatás­körében legyen erre gondja.

Előbbre lesz mindenki – mondja az Írás, mert az egész gyülekezeti Testnek jó lesz ez, ha senki olyat nem cselekszik, és ráadásul nem fogunk magunknak ítéletet begyűjteni azzal, hogy a másikat állandóan kárhoztatjuk. Az Ige írja, és én csak hozzáteszem, hogy egyetértek vele.

Nem tőlem származik ez a bölcsesség, sajnos, Isten nem kér senkitől tanácsot, leírta a bölcsességét, mi pedig ehhez tartjuk magunkat, ehhez szabjuk magunkat, az Ige bölcsessé­géhez szabjuk magunkat. Róma 2-ben van írva, nagyon erős Ige, ugyanebben a témában.

Róma 2,1.

1. Annakokáért menthetetlen vagy, oh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat teszed te, aki ítélsz.

Mondd ki ezt a szót: menthetetlen! Súlyos szó? Akarunk ebbe a kategóriába tartozni? Soha! Vagyis Isten emberéhez szól. Mondd: bárki légy! Legfölül vagy legalul, bárki légy, ez mindenkinek szól, bárhol, bárkinek.

Kárhoztatós ítéletről van szó, hogy ne ítéljétek meg így a másikat, és ne kárhoztassátok, mert aki ítélsz, amiben mást megítélsz, az visszajön a fejedre – így írja. Önmagadat kárhoz­tatod. Képzeld el, miközben a másikat ítéled, hogy ezt nem kellett volna tennie, ha én lettem volna az ő helyében, nem tettem volna – kimondtad a kárhozatot saját magadra, még mielőtt megtetted volna! Nagyon súlyos dolog.

Kárhozat alá tetted saját magadat anélkül, hogy tudtad volna, vagy észrevetted volna. Mostantól fogva már fogod tudni, mert figyelmesebb leszel. De lehet, hogy soha nem hívta fel senki a figyelmedet rá, hogy ez milyen súlyos dolog.

Osszuk az észt, hogy á, nem ezt kellett volna nekik tenni, mert azt kellett volna nekik tenni, meg én, ha az ő helyében lettem volna, mit tettem volna. És jönnek, jönnek ezek a súlyos ítéletek a másikról. És közben, amit teszünk vele, hogy önmagunkat elkárhoztatjuk.

Akarunk magunknak ilyet? Úgyis van elég dolog, amivel foglalkozni kell, nem? Ezt már nem akarjuk begyűjteni hozzá, igaz? Nem akarjuk, ezért óvatosabbak leszünk, mint eddig voltunk. Figyelünk erre jobban, mint eddig valaha. Én magam is.

Magamnak is prédikálok, mert nem onnan prédikálok, hogy én ebben tökéletes lennék, hanem a Szent Szellem figyelmeztetett, és mondta, hogy mindenkinek hívjam fel a figyelmét, hogy ne essünk bele ebbe a hibába.

Ne essünk bele ebbe a hibába, az Ő kegyelme fog segíteni minket, hogy ezt meg tudjuk tenni, és előrébb leszünk, szabadabbak leszünk, a lelkiismeretünk könnyebben fog tudni tájékozódni a Szellem dolgaiban, ha ettől felszabadulunk.

És azt írja, hogy önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat teszed te, aki ítélsz. Még ha addig a pillanatig nem is cselekedtél ilyet, de mivel egy mértéket szóltál ki, hogy ez helyes, az nem, hoztál egy ítéletet. Így az a mérték rákerül az életedre, és ugyanazzal a szűrővel meg fognak ítélni téged is, hogy te megállod-e vajon a próbát, hiszen a másikat megszóltad.

És mi lesz a garancia, hogy te ugyanabban a helyzetben megállsz? Isten kegyelme, meg a közösségben járás. De ne legyél olyan büszke magadra, hogy te milyen tökéletes vagy, mert azt mondja az Ige, hogy amilyen mértékkel te őt ott megítélted, lehet, hogy abba te ugyanúgy bele fogsz esni. Úgyhogy ez alázatra int minket. Legyünk alázatosak.

Köszönjük meg Istennek, hogy mi attól a dologtól mentesek vagyunk, amiben a másikat megítélnénk, de nem fogjuk megítélni, csak látjuk, hogy az téves, és abba az irányba nem kívánunk menni.

Köszönöm, Uram, hogy láttatod velem ezeket, de az ítélet helye a Tied, és én nem ítélem meg őt ezért. Nem kívánok kárhozatot magamra. Ahogy ezt az ember elgondolja, már érez egy könnyebbséget, hogy olyan dologba nem nyúlt bele, amibe nem kellett volna. Ott az ítélőszékben az Úr Jézus ül. A drága Jézus dicsőségére.

Ésaiás 28,6.

6. [A Seregek Ura] ítéletnek szelleme annak, aki az ítélőszékben ül.

Vagyis hogy a helyes ítéletet meg tudd hozni, szükséges az ítélet szelleme, aki a Szent Szellem. Ő tudja egyedül meghozni, és annak adja az Abba Atya az ítéletnek szellemét, Aki [Jézus] az ítélőszékben ül. És mi nem ülünk ott.

Mi a hatalom helyére ültettünk, hogy uralkodni tudjunk. Az ítélőszékben nem vagyunk benne, az az Ő helye. Ezt pedig szem előtt kell tartanunk, amikor találkozunk helyzetekkel és azt mondanánk, hogy eddig beszéltünk ezekről, de ezentúl nem tesszük. Ha ez leülepszik bennünk, óriási változásokat fog hozni az Úrral való közösségünkben.

Érezze azt, hogy az az Úr szeretete volt, ami szólt hozzá, és igenis legyenek könnyek a te szemedben ilyenkor, teljesen a szeretet járjon át, amikor szólsz, és érezd az Úrral való közösséget, hogy abban a helyzetben, ahol az Úr foglalkozik vele, mennyire szeretve van.

Azért akarja kiigazítani őt az Úr, mert szereti Őt. Ez a szeretet fogja meghozni azt, hogy szól neki, hogy ezt nem így kellene, hanem inkább úgy. Mert az neked jobb lesz, előnyödre lesz, nagyobb lesz a tere a szeretetnek és a Szellemnek az életedben, hogyha így teszed. Ennyi a részünk, amikor valakit így figyelmeztetünk az Úr dolgaiban.

Ésaiás 11,3.

3. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:

Ha ez az istenfélelem ott van az életünkön, hogy tudunk gyönyörködni benne, ez fogja hozni azt, hogy nem szemeink látása szerint ítélünk. Mert arra vagyunk hajlamosak, hogyha látunk valamit, azonnal megítéljük.

De ha az Úr félelme ott van az életeden, és abban tudsz gyönyörködni, olyan magasságban van az Úr félelme az életed felett, hogy tudsz gyönyörködni benne, akkor ez visszatart téged sok helytelen dologtól, amit emiatt nem fogsz megtenni, mert féled az Urat. És ez tart téged vissza, hogy nem a szemeid látása szerint ítéled meg azt a helyzetet.

Azt mondod, hogy nem, én nem hozok ítéletet! Az én szemeim látása szerint az nem lenne helyes ítélet úgysem. És nem a füleinek hallása szerint bíráskodik. Vagyis a mi bíráskodásunk az alapján lenne, hogy mit hallunk, mit látunk a fizikai világban a begyűjtött információk szerint. Az alapján nem lehet helyes ítéletet hozni. Nem lehet!

Felhívja az Úr a figyelmünket, hogy nem a füleink hallása szerint kell hozni az ítéleteket, és nem a szemeink látása szerint, mert ez csak az első fázis, amit itt látunk. De csak Isten az, aki belát a szívekig, és tudja az indítékokat, hogy mit miért tett az illető. Oda csak az Úr lát be, a szívek mélyére.

Ezért tud egyedül Ő hozni igaz ítéletet, mert mi oda nem látunk be, a szívek mélyére. Ezért nem szabad a szemünk látása szerint ítélni, és a fülünk hallása szerint bíráskodni. Magunknak gyűjtünk vele ítéletet, kárhoztatást. A Jézus nevében nem teszünk ilyet. A Jézus Krisztus szent nevében!

Viszont azt tanítja a Biblia, hogy nézzük meg jól azt a fát! Jézus mondja, hogy a gyümölcséről ismeritek meg a fát. Hogy el tudjuk dönteni, hogy akarunk-e ilyen fát ültetni a kertünkbe, megnézzük, hogy milyen gyümölcsöket termett a szomszéd kertjében. Finom, jó ízű körte, barackok, ó, hát én is szeretnék a kertembe ilyet!

Ez alapján eldöntheted, hogy vállalsz-e közösséget azzal a dologgal vagy sem. Nézd meg a gyümölcsöket! Ez nem azt jelenti, hogy a másikat ítéled, meg kárhoztatod, ez két távoli dolog. Az egyikre szükség van, a másikat meg nem kell tennünk, mert nem építő jellegű. Ámen.

 A Zsidó 5,14 írja, hogy vannak szellemi érzékszerveink, és ezeknek a gyakorlásával és a megpróbálásával fejlődnek ki a szellemi érzékszerveink a jó és a rossz megkülönböztetésére. Enélkül elveszettek vagyunk ebben a világban.

Ha vakon követünk mindent, ami a közelünkbe jön, és azt mondjuk, hogy igen, ez az, ezt kerestük, mert elsőre jónak tűnik, akkor nagyon nagy távolságokba elkerülhetünk a keskeny ösvénytől. Az Úr ezt nem akarja. Megint az érett korúakat említi, a szellemieket. De el kell jutni oda, és ez a cél vezérel minket, hogy tudjunk jól tájékozódni ebben a mai világban.

Zsidó 5,14.

14. Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, akik érzékeiket a gyakorlat során kifejlesztették a jó és a rossz megkülönböztetésére.

Az érett korúaknak kemény eledel való, ez volt ma nektek, aki bevette, az érett korú. Kemény eledel! Ez nem volt ma könnyű eledel, mert közben a Szent Szellem mutathatott helyzeteket, amiből meg kell térned és tedd meg!

Igazítsd meg magad és kérd, hogy máskor ne kövesd azt el, és van kegyelem mindenre, csak ki kell magunkat belőle igazítani. Ne tedd azt, saját magadnak teszed az ítéletet ilyenkor, és ez nem jó.

Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, akik érzékeiket kifejlesztették. Ezt mondjad velem: érzékeiket. Ezek a szellemi érzékszerveink. A szellemünknek ugyanúgy vannak érzék­szervei, mint a testünknek. Látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás.

Vannak szellemi illatok is, képzeljétek el! Krisztus illata! Lehet érezni, hogy ha bemész egy közegbe, ott Krisztus illata van jelen, vagy valami egészen hamisított, képmutatással teljes, ugyan Isten Igéjét hirdetik, de ez nem Krisztus illata.

Ez az érzékszervünk nagyon fontos. Bemész keresztény körökbe, itt a helyem vagy nem? Itt Krisztus illata van vagy sem? Ez az érzékszerved hihetetlen! A finom illatok a világban. Szeretjük a jó kölniket, a parfümöket, a samponoknak milyen illata van, például a fodrásznál, milyen finom illata van.

A szellemi birodalomban is vannak illatok, de tudnunk kell kiigazodni benne. Vagyis kell hozzá egy gyakorlat? Kell! Elsőre elvéted? Nem baj, menj tovább! Másodszorra is elvéted? Rosszul mérted a dolgokat? Nem baj, menj tovább!

A gyerek hányszor botlik el, mire megtanul járni? Amikor éppen csak felkel, hányszor botlik meg? Nem baj, felkel és továbbmegy, megtanul járni. Ezt a gyakorlat fejleszti ki. A gyakorlat során kifejlesztették a jó és a rossz megkülönböztetésére.

Ez kell a keresztényeknek, hogy legyen egy szellemi érzékelésük arra, hogy ez az út, ezen járjatok, és ezt a másikat nem választhatom, mert ez nem az az út, ez rossz. A jó és a rossz megkülönböztetése.

Ha ezt a szellemi érzékelő birodalmunkat ki tudjuk fejleszteni, akkor mindig biztonságban tudjuk magunkat. Kell hozzá az Ige ismerete, a Szent Szellemmel való közösségünk, a közelség, hogy meghalljuk a hangját, a vezetés kell hozzá, ezeknek a szellemi törvényeknek az ismerete, és akkor biztonságban tudjuk magunkat.

A drága Jézus dicsérő olaját fogjuk folytatni. Megköszönjük az Úrnak, hogy kiigazítjuk magunkat sok mindenből. Szabadabbak leszünk, mint valaha. Mert ha ezt megtanuljuk és megértjük, és ezt a vonalat követjük, akkor a szellemi érzékszerveink erősödnek.

Ha elvétettük, akkor kérünk még kegyelmet, és legközelebb nem fogjuk elvéteni. Nem kárhozat alá helyezzük magunkat, hanem felszabadítjuk a hitünket, hogy jól tudjunk tájékozódni a szellemi birodalomban.

Ha egyetértesz velem, akkor emeld fel a kezed, és kezdjük dicsérni az Úr Jézust! Áldott legyen az Ő szent neve mindenkor, örökkön-örökké! Legyetek jó fák, teremjetek jó gyümöl­csöket! Halleluja! Ámen.

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.

BÉKEVÁR FŐOLDAL