2016.10.30. 
 

A GYÜLEKEZETI TEST SÁTOROS ÜNNEPE – ELRAGADTATÁS

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2016. október 23.

Örömben szárnyalva fogtok hazamenni, a bút, a borút és a könnyeket elfelejtjük! Így van megírva. Teljesen igei. Örvendezzetek az Úrban mindenkor, meg van írva, Jézus nevében! Emeljétek fel a kezeteket az Úrban, vegyetek az öröm italából, az újborból! Az újbor meg van nekünk, a Szent Szellem bora. Az újborból ha iszol, soha többé nem leszel az, aki régen voltál! Ámen. Halleluja, dicsőség Istennek!

Az Ige épít fel minket, és az Igéből fogunk táplálkozni. Ugye, milyen jó az Úr dicsére­tében és magasztalásában lenni? Fenséges, felemeli az ember lelkét, könnyedebben tudunk lenni az örömünkkel, a bánatunkkal, amivel ma jöttünk, de az Úr megígérte, hogy a bút, a borút örömre fordítja. Ezt az ünnepet ünnepli egész Izrael egy hete, a sátoros ünnepeket.

Ebben az örömben volt benne az ember, ha egy kicsit is érzi a Szellem közelségét. A hét hordozta ezt az örömet, és ma is benne vagyunk. Az ünnep véget ér a zsidó nép számára, de mi benne maradunk, mert mi örökre kaptuk ezt az ajándékot, az örömöt, az Úr örömét. Isten országa a megigazultság, a békesség és az öröm a Szent Szellem által.

Kérdezik, miért örvendezel? Azért, mert a Szellem bennem van, és megitatott az új borával. Ez az újbor, ez részegítő, szellemi örömmel. A szellemi öröm van benne, a Jézus nevében. Érzékelitek, hogy az Úrnak egy pezsgése van jelen? Egy szabadulás, az Úr örömében szabadulás van. A depresszió, a kínok, a bajok, a nyomorúság, a rossz, nyomasztó gondolatok, elszállnak, az Úr jelenlétében, az Úr örömében nem tudnak megmaradni.

Ez a mi reménységünk, hogyha az Úrhoz fordulunk, mindig kapunk vigasztalást, és mindig kapunk egy ölelést Tőle, ami felemel és megvigasztal minket, a Jézus nevében! Mi nem reménység nélkül vagyunk ebben a világban. Bármilyen megpróbáltatások közepette is vagy most jelenleg, tudnod kell, hogy élő reménységünk van! Élő Jézusunk van!

Jézus rátekint egy helyzetre, és már ott a megoldás. Ezt kell megtanulni, Jézussal járni, Jézusban járni, Jézus Krisztus szívében lenni! Az Ő szeretetében lenni, és engedelmesnek lenni, ha hallasz Tőle, meg kell cselekedni, amit mond. Hidd el, hogy amit Ő szól, az előre viszi az életedet!

Egy alapítvány indult. Egy kiváló lehetőség arra, hogy ha a szívetek megindul a szegények felé, a szükségben lévők felé, akkor szervezett formában tudjatok segíteni. Az alapítványnak a neve: „Adni jó”. Ez egy szeretetszolgálat, amit Antal Csabáék vezetnek, és gyakorlatilag a Mennyországklubban tevékenykedők az alapjai ennek a munkának, de mindenki becsatlakozhat! Ruházat és élelmiszer, ami eddig beérkezett.

Egyrészt kérésük az, hogyha van pásztor közöttünk, akinek a nyájában olyan van, akin szeretne segíteni, és tudja, hogy ezeket biztosan jó helyre kerülnek, hitben van az illető, hogy az Úr megsegíti, akkor vegyétek fel velük a kapcsolatot, és juttassátok el hozzájuk ezeket a csomagokat. Dobozokba csomagolva már vihető az első hatalmas mennyiségű felajánlás!

Pénzadományokat is lehet juttatni, van bankszámlaszám, de elsősorban nem pénzre gondolunk. Otthon mindig van valami, ami feleslegben van, és el tudod hozni, és oda tudod adni. A Jézusnak adjuk ilyenkor, amikor a szegényeket támogatjuk. Persze, ha a pénz van a szíveden, akkor a pénzadományokkal is megajándékozhatod az alapítvány munkáját.

Másrészt kérnek segítőket. Menjetek, és segítsétek ezt a munkát, hogyha tudtok, az osztá­soknál, vagy felajánlások begyűjtésével, vagy a raktárhelyiségekben a rendezési munkákkal. Bármilyen módon, ha szíveden van, ha megdobban a szíved erre.

Közben a Szent Szellem hozza a gyógyító ajándékokat. Tudom, amit mondok, az kedves neki. Gyógyítás lesz, pontosan a szervet nem tudom megmondani, a nyakon lesz egy nagy gyógyító munka. Valaki ott gyógyul. Valaki lehet, hogy műtéten volt, vagy műtétre vár, ez egy komoly fájdalommal járó dolog, amit a Szent Szellem most elsimít, és meggyógyul! Jézus kegyelme ez, és ha valaki ezen a területen keres gyógyulást, akkor az megvan!

Más helyeken is lesz ma nagyon gyönyörű munkája az Úr Jézusnak, mert szeret minket. Szeret minket, és daganatokat tud eltüntetni egy szempillantásban az emésztő tüzében. Új csontokat tud építeni és ízületeket, látóvá tudja tenni a szemet, és a hallóvá a füleket! Ez mind az Ő munkája, mert Ő teremtette, és arra is képes, hogy hogyan állítsa helyre, vagy hogy hozzon akár új szerveket. Az Úrnál nincs lehetetlen, és mi hiszünk a gyógyulásban!

 Itt mondom el nektek, hogy egy új Örömhíradó van a kezemben, tele gyógyulásokkal. Telis-teli, mind a tizenhat oldala az Ő dicsőségéről szól, és az Úr munkáiról. A ti kezeitek által is tesz az Úr hatalmas csodákat, úgyhogy bátrak legyetek, kezeiteket a betegekre tegyétek, így tanítja, és azok meggyógyulnak. Olvassátok, hogy miket cselekszik az Úr!

Nem magunkkal dicsekszünk, és nem magunkat ajánljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust ajánljuk! Hányan hiszitek, hogy ezek az Úr Jézus munkái? Ember nem képes ilyenekre, amiket csak az első oldalon olvastok. Hatalmas munkái az Úrnak, végestelen végig Őt dicséri.

Az újaknak mondom, hogy a régebbi számokban is nagyon sok kincs van! Lehet olvasgatni ezeket, és akik ma először jöttek, azokat itt fogom várni a végén, és adok is egy példányt nekik ebből az új Örömhíradóból, és még tovább fogunk egy kicsit imádkozni, meg a kérdéseitekre válaszolni, de most elindítjuk azt a gazdagságot, ami az Igében van. Az Igéből fogunk táplálékot venni. Még talán annyi, hogy Joe és Beverly alkalmak közelednek. Három héten keresztül kampányban megyünk az országban mindenfelé.

Még egy dolog: óraátállítás jövő hétvégén van. Valaki rossz dátummal tette fel az internetre. Figyeljetek rá, jövő héten lesz, szombatról vasárnapra.

A drága Jézus kegyelméből vagyunk egyben, és hányan szeretitek az Úr Jézust? Engem ez bátorítani fog, ha látom, hogy ide csak azok jöttek ma, akik szeretik az Úr Jézust. Ez köt minket össze, az Ige szeretete, az Ige utáni éhség a szíveken, ez köt minket egybe! Vágyako­zunk együtt lenni ebben a dicsőségben, amit az Úr áraszt! Egyszerűen ott lakozni, ahol az Úr lakozik, ott jó lenni. Ez köt minket egybe.

Szoktam gondolkodni, hogy mi a közös, mi fűz minket egybe? A Krisztus Testének lettünk tagja, ugyanannak a Testnek lettünk tagjai rész szerint, és az éhség a szívünkön, hogy nekünk jó itt lakozni, mert itt lakik velünk az Úr, és ad nekünk táplálékot, és öntözést ad. Megöntöz minket.

A világnak a szárazsága, amit kint tapasztalunk a világban, a kedvetlenség, a céltalanság, a rossz útirányok, a gondolatok, a rossz közösségekből olyan jól esik bejönni egy olyan helyre, ahol együtt hisznek veled! Erről szól, hogy együtt hisznek veled. Egy az útirány, egy a cél, egy az Úr Jézus Krisztusunk!

Eltérhetnek a nézeteink, vagy különbségek lehetnek egy-egy igei területen, lehet, hogy nem értünk mindig mindenben egyet, de attól ez az egység megbonthatatlan, mert Tőle származik, az Ő szívéről született. Így egységben vagyunk jelen, az Úr egységében, az Úr szeretetében, az Úr irgalmasságában.

A tegnapi összejövetelen például ez volt, amit leginkább lehetett tapasztalni, hogy az újak sírtak. Az Úr könyörületességén könnybe lábadtak a szemeik. Az első dalnál, amikor elkezd­tük az Urat dicsérni, láttam a könnyeiket. Még nem is beszéltünk velük soha előtte. Újak az utcáról, és megérintette őket az Úr szeretete.

Az Úr vágyódása utánuk, hogy mennyire szereti őket. Nem jártak még soha azon a helyen, ahol ezt érzékelték volna. Erről szól a gyülekezet! Az Úr szeretete kiárasztva, és az Úrnak az élete, és az Úr Igéje, ami táplál minket. Így fogunk ma is tenni, hogy az Igét olyan közel engedjük magunkhoz, hogy az valóban éltessen minket.

Az Ige élő és ható, és a szívünkhöz ér, éltet minket az Ige, és érezzük, hogy amikor hazamegyünk, már annyival könnyebben vagyunk. Ami nyomta a szívünket, ami ránk nehezedett, mintha elszállt volna rólunk. Ezt az igaz szó, az Ige szolgálata végzi. Ige ér a szívekhez, és az Ige szól a szívekhez. Az Ige élő és ható. Ember nem tudja elvégezni.

Mit láttatok, hogy miért jöttök a gyülekezetbe? Kérdezte Jézus, hogy miért mentek ki a pusztába, mit látni mentek ki oda? Királyi pompába öltözött férfiút? Nem! Isten szíve vezérelte oda őket, hogy keresztelő Jánosnál engedelmességben vegyék azt a keresztséget, ami annak az időnek rendelve volt. Ti is Isten vezérlésére vagytok itt, hogy a szívetekben elfogadjátok azt, amit ma Ő készített nektek. Így fogjuk az Igét venni.

A múltkori témakörhöz kell még kapcsolódnunk. Egyrészt mert ez az ünnep a zsidó nép számára egy hétig tartott, úgyhogy mondhatnánk, hogy a vége felé vagyunk ennek az ünnepnek, de az egész héten tartott.

Másrészt viszont nem tudtuk befejezni az ünnepnek a mondandóját, ugyanis Isten nem várja tőlünk, hogy az ünnepeket megtartsuk olyan törvényszerű rendelésben, ahogy azt az Ószövetség írja, hanem azt szeretné, ha az Ő szívét, és az Ő szándékát a rendelésével kapcso­latban meglátnánk, és megélnénk, megismernénk, hogy mit üzen a számunkra az az ünnep.

Isten az Ószövetségben a zsidó nép számára három kötelező főünnepet írt elő. Ilyenkor min­den férfiúnak kötelező volt megjelenni Isten színe előtt, természetesen robotmunkát sem volt szabad végezni ezeken az ünnepeken. Isten színe előtt kellett megjelenni, áldozatot bemutatni, ajándékot vinni, és minden ünnepnek volt egy tartalma, egy mondandója az Ő népe felé.

Az első ünnep a kovásztalan ünnep. A kovásztalan kenyerek ünnepe, amit a páska bárány vacsora estéje előzött meg. Ez a húsvét ünnepével kapcsolatos. Az első főünnepük. Az ezt követő 50. napon – ez a hetek ünnepe másként, ahogy mondja az Ige –, a sávuót ünnepük, a pünkösd ünnepe, a második kötelező főünnep. Robotmunkát nem lehetett végezni, az Urat kellett ünnepelni.

A harmadik ünnep pedig most köszöntött be a múlt héten, a sátoros ünnep. Ez a neve, hogy sátoros ünnep, a héber szukkáh szóból származik, ami sátort jelent. Ennek a többes száma a szukkót. Ugyanis sátrakban kellett lakozni az Úr rendelése szerint ezen a rendelt ünnepen. Istennek megvolt az elvárása a nép felé, hogy mit gondoljanak végig.

Mi volt a célja ennek az ünnepsornak? Hét napig örvendezniük kellett Istenük előtt. Örvendezésekben kellett lenniük az Úr előtt. Az Úr rendelése volt ez, hogy az Ő népe gondolja végig, hogy hogyan hozta ki őket a pusztaságból az egyiptomi vándorlás idején, az egyiptomi fogságból, rabszolgaságból.

Kiszabadította, és a vándorlás negyven évét kellett ünnepelni. Emlékezzenek vissza, menjenek vissza azokba a sátrakba, ahonnan kijöttek. Emlékezzenek meg az Úr jóságáról, az Ő megszabadító kezéről, az Ő gondviseléséről, hogy a sziklából vizet fakasztott, ha szomjúhoztak, és a mennyből a mannát adta nekik, hogyha éheztek.

Gondot viselt róluk negyven esztendeig. A ruhájuk nem szakadt le, a sarujukat nem nőtték ki. Ahogy nőttek a kicsinyek, úgy nőttek velük a ruhájuk és a sarujuk. Egy ilyen természet­feletti Istent szolgálunk Jézus nevében! Azt akarta Isten, hogy az Ő népe emlékezzen vissza ezekre az esztendőkre hálaadásokkal, örvendezésekkel.

Az Ő rendeléseit erre az ünnepre nagyon pontosan meghatározta, aprólékos útmutatá­sokkal látta el. Egyik jellemzője az ünnepnek az volt, hogy kellett egy bizonyos csokrot készíteniük. Egy csokrot kellett készíteniük, amit a héber nyelv lulavnak hív, és különböző zöld ágakból kellett összeválogatni. Volt benne pálma, citrus, mirtusz és szomorúfűz.

Ezekből az ágakból kellett egy csokrot készíteniük, és be kellett menniük az Úr színe elé, és mind a négy égtáj felé meg kellett hajolniuk vele, és el kellett ismerniük, hogy minden jó az Ő Istenüktől, a Teremtőjüktől származik. Minden áldás és minden, ami az Ő életüket illette.

Az Úr Jézus Krisztust ők még csak Messiásnak hívták. Az Istenüktől származik. Ebben a csokorban ott volt a szomorúfűz, ami jelképezte, hogy az életünkben gondok, bajok és könnyek is vannak. Akkor is be kell mennünk az Úr elé hálaadásokkal és örvendezésekkel, mindenkor az Urat kell dicsérnünk és magasztalnunk.

Megjelenik az Úrnak a szíve ezekben az ünnepekben oly módon, hogy az számunkra üzenetet hoz arról, hogyan várja el Isten a mi keresztény életünkben ezekre az ünnepekre való visszaemlékezést, és hogy tanulságot merítsünk belőle. Üzenete és tanulsága van ezeknek az ünnepeknek.

Az utolsó napja például az ünnepnek arról szólt, hogy vizet kellett meríteni a Siloám tavából, és az oltárra önteni. Nem véletlen, hogy János az evangéliumában úgy írja, hogy az ünnep utolsó nagy napján. Ez a sátoros ünnep volt, ami beköszöntött.

Jézus fölment erre az ünnepre. Amikor közelgett a sátoros ünnep, kérdezték a tanítványai, hogy vajon mikor mész fel? Mondta, hogy nyíltan nem megy föl, mert akkor már üldözték, az életére törtek a farizeusok, de aztán az ünnep közepe táján fölment, és tanított a templomban. Utolsó napján az ünnepnek pedig felállt Jézus, és kiáltotta.

János 7,37–39.

37. Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.  

Tehát üzenet van ebben. Jézus ezen a napon kiáltotta ki az Ő akaratát. Ez a sátoros ünnep jelentése a számunkra, hogy a szomjúhozókat Isten hazavárja, hogy inni adjon nekik, hogy örömöt adjon nekik ebből az újborból, hogy örvendezni tudjanak ebben a gyönyörűségben, amit az Úr készített a számukra.

Hogy ne a búra és a bánatra, és a nehézségekre emlékezzenek vissza, hanem az Úr jó­ságára, és a megpróbáltatásaik közepette is meg tudják lengetni a lulavot az Úr örömében. Megtanít rá minket, hogy hogyan kell ezt tenni.

Jézus hívja a népet. Azt mondja, hogy ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Mi mindannyian azért jöttünk Jézushoz, mert valahol szomjúhoztunk ebben a világban, és meghallottuk, hogy van Jézus, akinél van gyógyulás, akinél van örök élet, akinél lehet kor­tyolni az élet vizéből, és olyan vizet ad, hogy soha többé meg nem szomjúhozunk.

Ekkor befogadtad a Jézust. Eljött az a pillanat, hogy érezted, neked szükséged van erre a vízre, az örök élet vizére. Ebből a vízből kínál Jézus az egész világnak. Itt kiáltja ezen a sátoros ünnepen: ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék az élet vizéből ingyen. Micsoda meghívás az Isten szívéből!

Nem pénzért – mondja –, ne gondolkodjatok, hogy kinek mennyi pénze van, Jézus min­denkit hazavár! A hatalmas ár ki lett fizetve. Ő hatalmas árat fizetett, hogy te ingyen oda­mehess, és vehess ebből az élő vízből. Mi ismerjük már ezt a vizet, többé nem szomjúhozunk már meg, és amikor kívánjuk, vehetünk belőle. Sőt, azt mondja Jézus, ha vesszük a Szellemet, akkor élő víznek folyamai ömlenek a bensőnkből.

38. Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. 

Ez te vagy, ha befogadtad a Szent Szellemet. Élő vizeket ömleszt rá erre a világra a drága Úr Jézus, mert először is megteljesedtél vele. Ha megteljesedünk, akkor vagyunk képesek ezt a vizet ráárasztani a szomjúhozókra.

39. Ezt pedig monda vala a Szellemről, akit az Őbenne hívők vesznek majd: mert még nem adatott a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.

Azt írja, hogy folyóvizeket öntök a szomjúhozókra, a pusztaságra, a szárazra, a kietlen világra. Az Úr öntözései ezek. Ennek az ünnepnek az utolsó napján történik. Tehát tanulságai vannak ezeknek az ünnepnapoknak a számunkra.

Az őszi ünnepek sora érdekes, hogy ez a sátoros ünnep a hetedik hónapban van, de a sátoros ünnepet két ünnep megelőzi. Tehát itt szinte három ünnep van egy csokorban. A hetedik hónap első napja a kürtölések ünnepe. Itt kezdődik az őszi ünnepek sora.

Ezt pontosan el is fogjuk olvasni a Bibliából, a múltkor nem tettük. A tizedik napon, ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedik napján az engesztelés ünnepét rendeli el nekik az Úr, a Jom Kippur ünnepüket, amikor az engesztelés körül forog minden.

Tudjuk, hogy ez a mi Jézus Krisztusunk, a világ bűneiért való Bárány. Isten kiengesztelő­dött, az egész világ bűneit nem számítja be többé a világnak. Elengedte az adósságát ennek a világnak. A Jézus Krisztust ünnepeljük ebben az ünnepben is.

A harmadik ünnep ebben az őszi sorban. A három zsidó ünnep a sátoros ünnep, a szukkót. Ami a múlt héten indult, pont vasárnap, és ma, vasárnap zárul. Ma ér véget az ünnep, Jézus nevében. Mi nem vallásos módon követjük ezeket, hangsúlyozom.

Mi tanulságokat merítünk belőle, világosságot veszünk belőle. Ami ránk vonatkozik, azt a részt elvesszük belőle, mint ahogy meg van írva az 1Korinthus 10-ben, hogy ezek az Új­szövetségben a mi tanulságunkra lettek megírva.

1Korinthus 10,11.

11. Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.

Merítenünk kell belőle, ha közelebb akarunk kerülni Isten szívéhez, hogy mi volt az üzenete Istennek ezekkel az ünnepekkel, miért kérte Isten, hogy pont ezeket az ünnepeket tartsák meg évről évre, örök rendtartás szerint. Ma egy kicsit megint nagyító alá vesszük azt a részt, amit elmondok ennek az ünnepsornak a kapcsán nektek.

A drága Jézus Krisztusnak ez a három ünnepe a kürtölések ünnepével kezdődött. A kürtölések ünnepe a Mózes 2. könyvében található. Isten tesz erről röviden utalást itt. Érdekes módon itt nem adja meg az ünnepnek a pontos célját. Csak azt mondja, hogy emlékeztető ünnep a kürtölésekre.

Nézzük meg, hogy hol szólaltak meg először a kürtök, az ószövetségben? A Sínai hegy­nél, amikor Isten készül találkozni a néppel. Ez volt az első eset, amikor Isten népe hallhatta Isten harsonáit, Isten kürtszavát, mert Ő felhívta Mózest a Sínai hegyre. Azt mondta, találko­zom veled, szemtől szembe beszélek veled, és a nép hallani fogja, amit beszélünk. Közben Isten megengedte, hogy a nép hallhassa a kürtnek a szavát.

2Mózes 19,16. 19.

16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lett a hegyen és igen erős kürtzengés; és megrémüle mind az egész táborbeli nép.

Egy kürtzengést hallott a nép, ami egy figyelemfelkeltése volt Istennek, ez mennyből való kürtzengés volt. Ekkor még nem a nép kürtölt. A mennyből jött ez. Az angyali harsonák kürtzengése volt ez. Figyelemfelkeltésre szolgált a nép számára, hogy Isten dicsőségével fognak találkozni. Ezt a célt szolgálták a kürtölések, és olvassuk:

19. És a kürt szava mindinkább erősödött; Mózes beszél vala és az Isten felel vala neki hangosan.

Erős kürtzengéssel indult, és ahogy egyre kürtöltek az angyalok, egyre erősebbé vált, oly erőssé vált ez a kürtölés, hogy beleremegett a nép. A végén elviselhetetlen hangerővel szólt az egész hegy lábánál Istennek a kürtszava. Mire akarta felhívni a figyelmüket? Az Ő dicsőségének a megjelenésére. Nagyon fontos. Az ünnep ezt takarja.

A kürtölések ünnepe az Ő dicsőségének a megjelenésére készíti fel a szíveket. Mert Isten megjelent Mózesnek, és a nép hallhatta. Nem láthatta mindenki Istent, de hallhatta, hogy beszél Mózessel. A hegy lábánál volt a nép. Meg volt mondva, hogy nem mehetnek túl közel a hegyhez, de hallhatták és láthatták Istennek azt a hatalmas, dicsőséges jelenlétét, ahogy leszállt a hegyre. Kürtölések és Isten dicsősége. Ez az ünnepnek a lényege.

A drága kegyelem Szelleme elvisz most minket a Mózes 3. könyvére, ahol meglátjuk, hogy ezekből a kürtölésekből, amit a nép hallhatott, Isten egy ünnepet rendelt. Itt találjuk meg az ünnepek felsorolásakor a hetedik hónap első napjától induló ünnepet, a kürtölések ünnepét.

3Mózes 23,23–24.

23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

24. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünne­petek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.

Isten rendelése szerint az egyik ünnep ez. Vajon mire akarta Isten emlékeztetni őket? Miért csak ennyit mond erről az ünnepről? Emlékeztető kürtzengések legyenek ezek. Ezek a kürtzengések egyrészt kell, hogy emlékeztessék a népet évről évre, hogy Isten dicsősége meglátogatta őket a hegyen, és átadta nekik a tíz parancsolatot. Isten útmutatásai.

Emlékez­tető kürt. Kürtöljetek és emlékezzetek Isten dicsőségére! Ámen. Semmi robot­munkát ne végezzetek, tűzáldozatot áldozzatok az Úrnak! Ennyit ír erről az ünnepről. Mindaz, ami ez fölött van, az emberi rendelés. Kürtölni kellett, és úgy hívta Isten ezt az ünnepet, hogy az emlékeztetésekre szóló kürtzengések.

Menjünk tovább, és nézzük meg a kürtöléseket. Kosszarvval kürtöltek a földön természe­tesen. Az aranyharsonák a mennyben kürtölnek majd, ezek az ószövetségi emberek számára nem álltak rendelkezésre, úgyhogy kosszarvból kürtöltek.

Van ennek egy csodálatos hangja, aki volt már kint Izraelben, vagy volt zsidó közös­ségben, a kosszarvnak van egy csodálatos, nagyon szép hangja, és gyönyörűen lehet vele kürtölni. Felhívni a nép figyelmét. Sófárnak nevezik ezt. Kürtzengések hangja.

Megjelenik ez az Újszövetségben is, a kürtöket trombitáknak mondja sokszor a Károli Biblia. Trombita zengésével szól az Úr. A Jelenések könyvében, ha olvasod, az 1. fejezet 10. versében, hogy hallotta János az Úr hangját, mint sok kürtnek zúgását. Nézzünk ebbe bele, és olvassunk el!

Nagyon áldott, aki olvassa a Jelenések könyvét, azokra óriási áldások szállnak, mert a közelgő eseményekbe ad egy olyan bepillantást, amit egyik-másik levélből sem lehet kimerí­teni, vagy kiemelni. A Jelenések könyve egy nagyon gazdag könyv.

Jánost Pátmosz szigetére száműzték, mert nem tudták elpusztítani. Az életére törtek, olajban főzték meg, de élve jött ki belőle. Elpusztíthatatlan volt, mert Isten szeretetében járt, végül a Pátmosz szigetére űzik ki. Itt a szigeten Isten ad neki egy hatalmas kijelentéssort.

Tehát látjuk, hogy Isten mindent a javunkra fordít az életben? Le akarták őt söpörni az élők sorából, elűzték egy szigetre, gondolták, hogy ott éhen hal, mert ott nincs élő közösség. Kiűzték erre a szigetre, és Isten odaadta neki a legnagyobb gazdagságot, azt a kijelentéssort, ami a Jelenések könyvében van.

Ha Istennel jársz, nem tud olyan mélyre taszítani az ellenség, hogy Isten onnan elő ne hozná az Ő hatalmasabbnál hatalmasabb dicsőségét! Így volt ez Jánossal. Ez így igaz, a drága Jézus kegyelme. Az ördögnek minden gonoszságát az Úr a javadra fogja fordítani, és a gyülekezeti Test javára, ha megtanulsz Ővele járni. Ez történt.

Egyszerűen egy elragadtatásba kerül János a Pátmosz szigetén, és szellemben volt, azt írja. János szellemben volt rengeteget, és gondolom, hogy nekünk is jót tesz, ha szellemben vagyunk, mert akkor jönnek ezek a szellemi kijelentések.

Jelenések 1,10.

10. Szellemben voltam ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét.

Elragadtatott időben arra a napra, amit az Úr napjának nevez. A figyelmét az keltette fel, hogy trombitaszó hallatszik. Isten hangjában benne van a kürtöknek a zengése. A trom­bitaszó, a kürtölések. Megint ez a vonulat, hogy trombitaszóval jelzi Isten, hogy jön az én dicsőségem.

Utána fel is fedi ezt a dicsőséget, meg egy gyönyörű látást kap János Jézusról, gyönyörű látást kap a gyülekezetről, ami a hétágú gyertyatartó. A hét csillagról, ami Jézus kezében van, ami a hét angyal, a gyülekezet hét angyala. Egy gyönyörű betekintést kap Isten dicsőségébe. Újra megjelenik ez a motívum, a trombitaszó hangja.

Jelenések 4,1.

1. Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó volt a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondta: Jöjj fel ide, és megmuta­tom néked, amiknek meg kell lenni ezután.

Megint itt van az, hogy trombitáknak a hangjaként szólt Isten hozzá. Óriási dicsőségbe emelte be Jánost az Úr, a mennynek a dicsőségébe, és a menny történésébe. Trombitaszó hallatszott. A kürtölések ünnepéhez köthető ez, Isten az emlékezések, kürtzengések ünnepe­ként mindig akkor szólaltatja meg a kürtöket és a trombitákat, amikor az Ő dicsőségének kiáradása előtt állunk.

Levonható tanulság az igesorból, hogy további nyomozásnak indulunk az Újszövetségben, hogy hol olvasható még erről a kürtzengésről, erről a trombitaszóról, ugyanis az őszi ünnepek ezzel kezdődnek. Kürtölésekkel. Nézzük meg, és nyomozunk egy picit tovább.

Az 1Korinthusi levél 15. fejezetében fogunk olvasni egy részt, amelybe egy nagyon gazdag betekintést kapunk, hogy mivel kapcsolatosak ezek a kürtzengések, és ha Isten Igéje megvilágosít minket, abban gazdagság van. Akkor leszel igazán gazdag, ha a szívedben át tudod látni Isten terveit a jövőre nézve is, hogy egyrészt itt vagyunk a földön, de mi a terve Istennek velünk a jövőre tekintve.

Óriási tervei vannak velünk. Nemcsak egy kis értéktelen porszem vagy itt a földön. Ha olvasod az Igét, ezt fogod megtanulni belőle. Istennek hatalmas tervei vannak velünk, és számít ránk ebben a munkában. Istennek terve van velünk, álmai vannak velünk kapcsolatban. Álmodozik rólunk.

Mit tervezett a számunkra? Csak azért vagyunk itt a földön, hogy lézengjünk és vegetál­junk? Nem így van. Istennek gazdag tervei vannak velünk. Nagyon nagy gazdagságba visz be bennünket, elsősorban szellemi értelemben. De a fizikai gazdagság is szükséges ahhoz, hogy tudjuk szolgálni az Urat, hogy tudjuk hirdetni az Evangéliumot.

Igenis kell hozzá, hogy minden szükségünk betöltessék, és azon felül, az felett tudjunk még adakozni is, ahol csak szükséget látunk, a Jézus nevében. Olvassuk a Szentírást, ami nagyon fel fogja emelni a lelkünket.

1Korinthus 15,51–55. 58.

51. Ímé, titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

Szeretünk titkokat hallani, amikor különböző dolgokat súgnak a fülünkbe, nem? Istennek a titkai szent titkok. Ezek olyan titkok, ami az Ő szívében vannak elrejtve, és neked adja át a Szelleme által. Titkot mondok néktek. A keresztényeknél a halál az elalvás, erre utal itt a levél. Nem alszunk el mindnyájan, azaz nem halunk meg, de mindnyájan elváltozunk.

Ez az elváltozás nagyon érdekes szó. Nem arra kell gondolni, hogy eddig fiú voltál, és most lány leszel. Ez a mai világban divatos. Nem egy ilyen elváltozásról gondolkodik az Úr. Egy szellemi elragadtatás lesz. Ki fogja fejteni a másik levél.

Egy elváltozásról van szó, a fizikai testünket, ezt a nyomorúságos fizikai testünket egy megdicsőült szellemi testté fogja átváltoztatni az Úr egy szempillantásban. Erről az elválto­zásról ír itt. Olvassuk tovább.

52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.

Ez egy szempillantás alatt lesz. Megint megjelentek a trombiták, a kürtzengés. Egy sorozat lesz itt, mert az utolsó trombitálásra történik ez az átváltozás. Tudnod kell, ha hallod majd a trombitaszókat, várd az utolsót. Az utolsót, amit trombitál. Egy szempillantásban történik majd a csoda. Az Isten nagy titoknak nevezi, elváltozunk.

Ez a nyomorúságos földi test, így írja a Filippi 3-ban, az Ő dicsőséges [megdicsőült] testéhez lesz hasonlatossá. Ez az az elváltozás. Ezt a pillanatot várja mindenki. Akkor, ha megütöd a lábad, az már nem fog fájni. Most még, ha beverjük ide vagy oda, becsukjuk az ujjunkat az ajtó közé, akkor bizony kell hívnunk a Jézus nevét segítségül.

Mert ez a testünk még egy olyan fizikális test, ami meg tud ütközni ebben a fizikai világ­ban. A dicsőséges test nem így lesz. Ez a titok, amit Isten itt elárul, hogy az utolsó trombita­szóra. Egy szempillantásban, nagy hirtelenséggel elváltozunk, mert trombita fog szólni.

Isten tehát többé nem a titkok közé sorolja. Közli velünk, hogy tudjátok meg, hogyha ezt a trombitaszót halljátok, óriási változás jön. Trombitaszó fog hallatszani, és ez a kürtölések ünnepével kapcsolatos. Akkor – mondta az Úr – legyen ez ünnep a számotokra. Trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak.

Képzeljétek el, hogy akik a sírok közelében lesznek, azok fognak csodát látni! Elő fognak jönni a halottak a sírból, egyik a másik után. Egy szempillantás műve lesz, mindenki, akit eltemettek, a sírokból előjön, feltámadás lesz, a feltámadás ünnepe lesz. A halottak feltámad­nak romolhatatlanságban, vagyis van feltámadás, mert az Ige írja, és mi hiszünk benne!

De nem csak ennyi történik, nem csak a halottak fognak feltámadni, hanem hozzáteszi, hogy mi pedig elváltozunk erre az utolsó trombitaszóra. Egy elváltozás jön. Egy szempil­lantásban ez a fizikai test megdicsőült testté változik. Istennek hatalmában áll az egész gyülekezeti Test minden tagján ezt elvégezni egy szempillantásban.

Akkor képzeld el, hogy mennyivel lenne nehezebb neki egy szempillantásban a Krisztus egész Testét meggyógyítani? Mindenki egészségben járna. Azt is meg tudná tenni egy szempillantásban, ha mi, akik a befogadó oldalon vagyunk, megvilágosodnánk, hogy ez már a miénk, és ebben tudnánk járni.

Ha képes a Krisztusban hívők fizikai testét, az egész gyüle­kezeti Testet egy szempillantás­ban átváltoztatni, akkor hogyne lenne képes egy leheletével meggyógyítani mindannyiunkat minden betegségből egy szempillantás alatt! Az Úr képes lenne rá, ha a hitünkkel be tudnánk fogni. Úgyhogy rajta vagyunk, dolgozunk rajta.

Megmondjuk, hogy igenis a mi hitünk munkálja ezt, hogy mi gyógyultak legyünk, egész­ségesek legyünk, életerővel teljesek legyünk. A betegséggel nincs közösségünk, mert nekünk egy olyan Jézusunk van, aki elvitte a betegségeinket, elhordozta a fájdalmainkat. Úgyhogy felöltjük ezt magunkra.

Szereted, ha egy szép ruhát magadra öltesz és érzed, hogy most jól nézel ki? Krisztust mennyivel jobb felölteni? Akkor egészséges vagy, akkor gyógyult vagy, áldásokban jársz, örömben jársz. Dolgozz rajta! Felölteni a Krisztust! Akkor nincs betegség, mert a láthatatla­nokból jönnek elő a láthatók.

Ez egy olyan pillanat, amit tiszta szívemből várok! Vagy már alszunk, akkor felébreszt az Úr, és minket visz ki először ebből a világból. Mindjárt ellapozunk oda. Pál úgy írta le, hogy mi, akik akkor még élünk.

Pál várta, hogy az elragadtatás akkor legyen, miközben ő még a földön van. Vagy így, vagy úgy, de ez megtörténik velünk ez az elváltozás. Hatalmas munka! Trombitaszóra fogja végezni az Úr. Kürtölésre, trombitaszóra.

53. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Ez szükséges, mert a romlandó test nem képes megállni Isten színe előtt. A test nem képes bemenni Isten dicsőségébe a mennybe, ezért szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatat­lanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Ez szükséges része Isten munkájának.

54. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra.

Amikor ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, amikor ez megtörténik – ez veled is megtörténik egy napon –, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

A halál megkeseríti mindenki életét, akinek a szeretteitől kell elbúcsúznia egy szeretett családtagtól. A halál a legszörnyűbb dolog, ami egy időre elválaszt minket egymástól, ellen­ségünknek nevezi Isten.

De elnyeletett a halál, nincs többé! Többé nincs elszakadás a szeretteinktől, mert a győze­lemben elnyeletett ez a halál, többé nem lesz halál. Csak élet lesz az Úrral, örök élet, a megdicsőült testünkben.

55. Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?

Nem lesz többé! Ez lesz az a dicsőséges munka, és az Úr előtte a kürtzengésekkel fogja jelezni az Ő dicsőséges munkáját. Ezt írja le itt az 1Korinthus 15. Itt még egy biztatás van az 58-as versben:

58. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Miért írná, hogy ha nem lennének olyan helyzetek, amikor meginoghatnánk? Akkor nem kellene figyelmeztetnie minket. Akkor mondhatná, hogy nyugodtan csináljuk csak úgy, ahogy tudjuk. Nem, hanem azt mondja, hogy erősen álljatok!

Erősen álljatok a megpróbáltatásokban, mozdíthatatlanul! Sziklaszilárdan álljatok ebben az igazságban! Erősek legyetek, mert lesz valami, ami majd meg akar ingatni, ami azt akarja, hogy föladd a helyedet, ami ellened jön nekifeszülve. Egy szellemi harcban vagyunk.

Tusakodásaink vannak, szellemi hadviselésünk van, de ezek a sorok, amit itt olvasunk, ezek egy élő reménységet adnak nekünk, hogy ezt a pillanatot örömmel várjuk. És a kürtölé­sek ünnepe ezt célozza. Bármilyen nehézségen is megyünk át, erősen álljatok az Úrban, mozdíthatatlanul álljatok az Úrban!

Buzgólkodván az Úrnak dolgában, vagyis ne csak lézengjünk itt a világban, hanem igenis vegyük le a szemünket a mi gondjainkról, a problémáinkról, és buzgólkodván végezzük az Úr munkáját, amiért itt vagyunk! Végezzük az Úr munkáját! Buzgólkodjatok az Úrnak dolgában mindenkor – írja.

Nem csak akkor, amikor úgy érezzük, hogy most kedvünk van hozzá és kimegyünk evan­gelizálni, hanem mindenkor buzogjál az Úrban, mindenkor legyen ez a tűz ott! Ki ne aludjon az az első szerelem a szívedből! Mindenkor buzogjál az Úrnak dolgában, mert tudnod kell, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban!

Eljön az a nap, amikor ott állunk az Úr előtt – ez a számonkérés napja lesz –, és amit végeztünk, azért jutalmaink lesznek. Azon a napon nem akarunk megszégyenülni, hogy amit el kellett volna végeznünk, azt nem végeztük el, ugye? Ezért ez a buzgóság nagyon fontos. Buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor.

Tudjátok meg, hogy ez a halál, ez az ellenség legyőzetett, és ti erősen álljatok, buzgólkodja­tok az Úrnak dolgaiban, mert a harsona megszólal és mi elváltozunk, és meg fogjuk látni az Ő dicsőséges ábrázatát. Ez az az ünnep, amit a kürtzengések ünnepének ünnepel az egész Izrael.

További utalás az Újszövetségben a kürtölések ünnepére. Ugye izgalmas így belenézni a mi vonatkozásunkban, hogy mit tartalmaz ez az ünnep, amikor megfújják a kürtöket? Mi van nekünk még elrejtve, amiről nem tudunk, amiről nem gondolkodunk? Amibe milyen jó, ha belegondolunk? Milyen jó, ha belegondolunk!

Lapozzunk el az 1Thessalonika 4-re, ott újabb titkok fognak feltárulni erről a hatalmas napról, amit alig várunk. Tagadhatatlan, hogy várjuk, hisz mennyivel jobb odaát, mint itt küszködni, küzdelmekben lenni, megmérettetésekben, próbákban lenni. De azt mondja, hogy álljatok meg szilárdan – akkor meg tudunk állni.

Akkor meg tudunk állni benne, akkor nem hivatkozhatunk rá, hogy az ellenség erősebb, mert nem erősebb, hiszen a nagyobb bennünk van, úgyhogy meg tudunk állni győzelemmel, erővel, hatalommal! Tőle kaptuk azt, hogy uralkodhatunk az életben.

Tekintsünk rá az 1Thessalonika 4-ben a 13-as versre, megint meg fogjuk találni a kürtölé­seket. Most ezt nyomozzuk, hogy miért adta az Ószövetségben ezt az ünnepet nekik, és mit takar ez nekünk, itt az újszövetségi életünkben.

1Thessalonika 4,13–18.

13. Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységük.

Megint itt vannak, akik elaludtak, akik meghaltak. A világban élőknek nincs ilyen re­ménységük, mert nincs bennük az élő Jézus Krisztus. Ha valakit elveszítenek, akkor gyászolnak és nincs reménységük.

Nincs az a bizodalmuk, ami nekünk van a Szellem által, mert mi tudjuk, hogy találkozunk velük, hogy nem múltunk van, mert az eltörpül ahhoz képest, amilyen jövőnk lesz együtt. Mi­csoda jövőnk lesz együtt dicsőségben az Úrral! Mindenkor Ővele leszünk és a szeretteinkkel.

Azt mondja, hogy a világnak nincs ilyen reménysége, és én nem akarom, hogy ti úgy bánkódjatok, mint a világ, mert nektek van reménységetek. Ezt végiggondoljuk, és ilyenkor nem hagyjuk, hogy a gyász elhatalmasodjon rajtunk, mert nekünk élő reménységünk van.

14. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is elő­hozza a Jézus által azokat, akik elaludtak, Ővele együtt.

Ezt mindenki hiszi, aki itt van, ugye? Jézus meghalt és feltámadott. Ez Jézus által történik, először Jézusnak kellett átmenni a halálon és a feltámadáson. Ő engedelmes volt és Isten feltámasztotta Őt. A mi bűneink rajta, a mi vétkeink rajta, minden, ami velünk kapcsolatban kivetnivaló, az Jézuson, és Ő meghalt és legyőzte az ellenséget.

Isten előhozta a halálból, feltámasztotta, és azt írja, hogy ezért a Jézus által ti is elő tudtok majd jönni. Ővele együtt hoz el benneteket, mindazokat, akik elaludtak Ővele. A feltámadás ebben az igeversben van leírva.

15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi akik élünk, akik megmara­dunk az Úr eljöveteléig, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak.

Pál úgy gondolkodott, hogy ő azok között lesz, nagyon hamar várták ezt az elragadtatást, kétezer évvel ezelőtt is várták. Mondta Pál, hogy mi, akik megmaradunk. Úgy gondolt rá, hogy én az élők között leszek. Hát nem úgy lett. Mi is vágyódunk rá, hogy az élők között leszünk, de majd meglátjuk, hogyan lesz. Vagy így, vagy úgy, de elmegyünk az Úrral, a Jézus nevében. Ez ad nekünk reménységet.

Tehát az Úr el fog jönni, az a nap eljön. Vagyis vannak, akik elaludtak. A Biblia oly gyö­nyörűen mondja, hogy nem meghaltak. Nem szeretem ezt a szót! Ha valaki mondja, hogy meghalt, akkor én azt mondom, hogy nem meghalt, hanem ők elaludtak, lehunyták a szemüket.

A halált meghalta Jézus értük. A haláltusát Jézus végigharcolta értük. A mi szent testvéreink elalszanak az Úrban. Az Úr karjaiban, és jönnek az angyalok, és átviszik őket. Elalszunk, úgyhogy a haláltól nem kell félned, ha az Úrban vagy, mert csak elalszunk.

Átalszunk egy gyönyörű birodalomba. A legszebb alvás, amikor ez megtörténik az em­berrel. Egy olyan helyen találod magad, amiről soha nem álmodtál volna, hogy létezik, és létezik. Egy ilyen helyre alusszuk át magunkat!

Tehát először azok jönnek elő, akik elaludtak. Vannak, akik a múlt héten aludtak el, vannak, akik az elmúlt évtizedekben. Nagyon sok testvérünk van már, aki alszik, akit valaha ismertünk, odaát várnak minket. Várnak minket.

16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és először azok támadnak fel, akik meghaltak a Krisztusban;

Ó, de nagy nap lesz az! Kürtzengések ünnepe. Maga az Úr fog leszállni, egy ilyen kürtzengés közepette az égből. Először előjönnek a sírboltokból, akik elaludtak az Úrban. Azután mi, akik élünk. És emeld fel a kezed, hogy köztük leszel! Mi így hiszünk, mert miért ne erre a részére utazzunk? Mi megmaradunk az Úr eljöveteléig, ezt kijelentjük mindennap.

Akik megmaradunk – ezt így írja –, elragadtatunk. Itt van a mi elragadtatásunk leírva. Az előző részben olvastuk, hogy átváltozik a testünk egy szempillantásban, és utána az Úr Jézus felragad minket magához.

Ekkor, amikor az Úr így eljön harsonaszóra, akkor a világ nem fogja Őt látni, nem jön le a földre, csak értünk jön el a levegőben, a felhők magasságába. A levegőégbe jön el, és mi ragadtatunk el Őhozzá. Ez az elragadtatás, amit a keresztény világban annyit hallasz, hogy a keresztények elragadtatnak, ezt jelenti.

Az Úr magához vonz minket, mint egy hatalmas mágnes, a szeretete és az öröme vonzásá­ban egy szempillantásban ott találod magad Nála, miközben a tested átváltozik. Óriási pillanat! Ezért szólnak a harsonák, mert felhívja a figyelmedet, hogy az Úr dicsőségének a megjelenésére készülj fel, mert jön és utána elragad magához. És így találkozunk az Úrral a levegőben – írja.

17. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk velük együtt a felhők­ben, hogy találkozzunk az Úrral a levegőben; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

Naponta gondold végig ezt az örömöt, és nem tud majd a sárba visszahúzni a napnak a nyomorúsága. Nekünk egy ilyen jövő van elkészítve. Fel leszünk ragadva az Úrhoz – képzeld el! Hatalmas!

Egy álomban engedte az Úr ezt láttatni velem, hogy az a szempillantás, amikor megyünk föl, az a szeretet-tenger, ami felvisz minket, oly hatalmas, hogy minden földi nyomorúságod, amiben valaha kellett lenned, és át kellett menned, az úgy eltörpül, mintha soha nem lett volna.

Képzeld ezt el! Annyira jelentéktelenné válik, mintha soha nem lett volna! Ezt az Ő szeretete végzi. Kibeszélhetetlen, tengernyi öröm és szeretet-tengerbe emel be minket az Ő jelenlétében. Kürtzengések előzik meg, a Jézus nevében.

18. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.

Vagyis ne szomorkodjatok a jelen helyzetekben! Még ha lenne is min keseregnünk, menjünk be az öröm sátorokba és örvendezzünk! Kürtzengések jelzik az Úr dicsőségébe való bemenetelünket, az örömünnepünket, az Úrral való ünneplésünket.

Ez a mi keresztény életünk, ami élő reménységet ad nekünk. A nyomorúság közepén is élő reménységünk van – mondja az Írás. És ezt tartsd szem előtt! Sokkal könnyebben tudsz majd átmenni helyeken, ahol most úgy gondolod, hogy meg vagy mérve, meg vagy próbálva, ahol hitpróbák vannak. Tartsd szem előtt, hogy jön az a pillanat, amikor ez mind feledésbe merül, mert oda felemel magához!

És onnantól kezdve mindenkor az Úrral leszünk, semmi többet el nem szakíthat minket az Úr öleléseitől, az Úr szerelmétől, az Úr kegyelmétől, az Úrnak a végtelen-végtelen irgalmas közelségétől! Ő gyönyörűséges! A leggyönyörűségesebb teremtménye Istennek a Jézus Krisztus, és te az Övé vagy örökre. Elragad oda, és onnantól kezdve az Övé vagy örökre.

Most is, de most még nem abban a közelségben, ahogy szeretnénk, de az Úr most is bennünk él a Szelleme által – tanítja az Írás ezt. Úgyhogy ez egy élő reménységet kell, hogy adjon nekünk. És a kürtölések ünnepén ezek a gondolatok legyenek bennünk, amikor látjuk és olvassuk az ószövetségi ünnepeket.

Mert elhangzott a kürtölésekkel kapcsolatos igesor, hogy micsoda események jönnek majd, az Úr ezt mind kürtzengéssel hozza. És utána a népnek eljön a nap, és jönnek a sátoros ünnepek. Hét napig ünnepelnek a sátrakban és örvendeznek.

Amikor elhangzik a kürt szava és mi elragadtatunk, akkor egy hétéves öröm jön a menny­ben, ahogy a sátoros ünnep itt a földön. Ezek az ünnepek mind előképei, árnyékképei annak, ami az igazi, ami a mennyei. Vagyis a hét évre szóló elragadásunk ebből a világból a sátoros ünnep jelentése a mi számunkra.

Elvisz minket az Úr ebből a világból hét esztendőre, hogy vele ünnepeljünk, vele örven­dezzünk, hogy az Úr asztalánál ülve elvegyük az Ő kijelentéseit, a tanításait, a válaszait a mikéntekre. Ebben az életben annyi kérdés van, amit nem értünk. Nem tudjuk, Uram, hogy mi miért és hogyan történt, nem látunk át dolgokat, de tovább megyünk, mert bízunk az Úr jóságában, és bízunk a szeretetében.

Amikor ott ülünk majd a menyegzői asztalnál az Úrral, hét esztendőnk lesz arra, hogy a kérdéseinkre választ kapjunk, és többé semmi kétség nem marad, csak az Úr igazsága, az Úr jósága, az Úr kegyelme, az Úr gondviselése. Meg fogod látni, hányszor oltalmazott meg téged a bajból úgy, hogy nem is tudtál róla!

Rengeteg kijelentés lesz arra az asztalra terítve, mikor az Úr menyegzői asztalánál leszünk, abban a hét esztendőben. Hét esztendeig tart, mert hét napos a sátoros ünnep. Ezért nagyon kérlek, hogy verd ki a fejedből azt a gondolatot, hogy mi a megpróbáltatások, nyomorúságok idején egy napot is itt lennénk!

Mert vannak olyan tévtanítások, hogy a keresztényeknek részt kell venniük egy időre itt a földön a nyomorúságok esztendeiben. Pont azért adta Isten az ünnepeket, hogy vegyünk abból annyi világosságot, hogy minket előbb elvisz az Úr. Most olvastuk, hogy elvisz minket az Úr.

Felemel minket azokra a felhőkre a kürtölések ünnepén, amikor szólnak az isteni harso­nák, és arra a kürtzengésre maga az Úr leszáll, és elviszi az övéit, ha alszanak, ha ébren vannak. Elviszi magához hét esztendőre a sátoros ünnepek örömében, a teljességben.

Örvendezésekben leszünk, míg a földön itt a nyomorúságok ideje lesz. El ne hidd azt, hogy neked itt majd abban részed lesz, ami kín és nyomorúság jön akkor a földre, mert az szörnyű hét esztendő lesz, az az ítéletesztendőkhöz tartozik még az ószövetség idejéből. De neked nem kell itt lenned, ha hívője vagy az Úr Jézus Krisztusnak. Mentes és szabad vagy, a Jézus nevében!

Velünk együtt jön majd az Úr vissza, és ezt is kiolvashatod az Ószövetségből. Ez lesz a záró Igénk ma. Ezt még szeretném, ha látnánk, hogy a drága Úr Jézus Krisztusunkban ez a sátoros ünnep örök rendelés!

Ezt képzeld el! Örök rendelés. Nem csak az ószövetség ünnepe, hanem nekünk is megíratott, hogy tanulságot merítsünk belőle, hogy vigasztalást vegyünk belőle, hogy épüljünk általa, és örökre ünnepeljük majd a sátoros ünnepeket.

Elolvasom nektek, mert felemelő látni, hogy az Úr ezeket örökre rendelte el, a Jézus nevében. Múltkor is beleolvastunk, és most is megtesszük, mert fenséges az Ő kegyelme és jósága, amit ilyenkor kijelent a szívekre.

Még egy gondolat, miközben odalapoztok a drága Jézus kegyelméből. Amikor Jézus felviszi a három tanítványát arra a magas hegyre, Pétert, Jakabot és Jánost, csak hármójukat, és akkor az Úr orcája elváltozik, elkezd ragyogni az Ő dicsőségében. Aztán megjelenik Illés és Mózes, és egy akkora felhő veszi őket körbe, Istennek egy olyan shekina dicsősége jelenik meg, hogy Péter, János és Jakab egyszerűen összeesnek az Úr lábánál.

Amikor magukhoz térnek, akkor az a dicsőség már onnan eltűnt, de hallották, amíg Jézus beszélget Illéssel és Mózessel. Akkor azt kérdezték: Építsünk fel itt három sátort? A sátoros ünnepek és az Úr dicsőségének a megjelenése. Nem egy és nem két helyen látod ezek összekapcsolódását.

Úgyhogy ezek a sátoros ünnepek, a kürtzengés, az Ő dicsőségének, a hatalmas dicsőségnek megjelenése a shekina dicsőségébe való bevitelünket jelképezi, és érzékelteti velünk, amikor ez megjelenik a sátoros ünnepeken, ezt a dicsőséget ünnepeljük.

Azt kérdezik a tanítványok, hogy építsünk itt három sátrat? Egyet neked, egyet Illésnek, egyet Mózesnek? Mondja Jézus, hogy erről az időkről ne is beszéljetek, felejtsük el, a fel­támadásig erről ne beszéljetek, amit láttatok! Az Ő dicsősége és a sátoros ünnepek mennyire összekapcsolódnak!

Ugyanis három főünnep van, amivel kezdtük. A húsvét ünnepet betöltötte Jézus, amikor az utolsó vacsoránál megszenteli a bort, a kenyeret, és aztán a keresztre megy, ez a páskavacsora. Jézus betöltötte a húsvét ünnepet.

A pünkösd ünnep is betöltetett, pont azon a napon. Jézus is a páska vacsoránál kellett, hogy elmondja azt az imádságot. Pont azon a napon. Ezek rendelt ünnepek. A pünkösd napján mi történt? A pünkösd ünnepén a Szent Szellem töltötte be, a Szent Szellem szállt le a földre a felsőházba, és kitöltötte Isten az Ő Szellemét erre a világra. Az az ünnep is betöltetett.

Egy ünnep van még a három főünnep közül, ami még nem töltetett be. Melyik az? A sátoros ünnep. Mit ünnepel akkor a nép? A gyülekezet elragadását és a hét évre dicsőségbe való bemenetelét, a hatalmas shekina dicsőségbe való bemenetelét ünnepli, és ez az ünnep az Úr hatalmában van.

Most a sátoros ünnepeknél nagyon szép lett volna, ha az Úr elvisz minket, de ha nem, meghajlunk előtte, és bármikor készen állunk arra, hogy ebbe a dicsőségbe átemeljen minket. De ez az ünnep ezt jelképezi, ezt kiolvashattuk az Igéből. Kürtölések jönnek, trombitaszó, harsonák, égzengés, és az Úr felemel minket a levegőbe magához, és Vele leszünk örökre.

A sátoros ünnepeket előzi meg ez a kürtzengés. Álljunk nagy reménységgel, hogy ez az ünnep minél hamarabb be lesz töltve a Gyülekezet elragadtatása által! Várjuk ezt a napot jó reménységben! Jó reménységben.

Miért ne tennénk, amikor Jézus maga mondja a Jelenések könyvében a 22,20-ban, hogy bizony hamar eljövök. Ezt olvastad, ha ott az utolsó oldalon kinyitod a Jelenések könyvét. Bizony hamar eljövök – mondja Jézus kétezer évvel ezelőtt. Úgyhogy neki egy szempillantás, hogy még vár hét évet.

Mi itt leszünk engedelmességben, akárhányat még számol hozzá, mert várja a földnek a drága gyümölcsét, amit be kell takarítanunk. Sokszor tényleg buzgólkodnunk kell az Úr dolgában, mert amíg nincs kész a menyasszony, addig nem jön el értünk. Ezt vegyük tudomásul.

Minden lelket hazavár, aki be van írva az élet könyvébe, azokat várja, és nekünk meg kell cselekednünk, el kell végeznünk! El kell végeznünk azt! De az az ünnep közeledik, és az az ünnep eljön.

A Zakariás könyvéhez szeretnék elmenni. Ez lesz a záró Igénk ma. Hálásan köszönöm, hogy a figyelmetekkel végig velem voltatok. Nagyon izgalmas téma ez, hogy miket tervez az Úr a számunkra, a jövő miket tartogat a számunkra. Ez a mennyei elragadtatás, a hét év örömünnep.

A Zakariás 14-ben elolvasok nektek egy rövid részt. Nagyon sok kérdésünkre választ fog adni, hogy most mik történnek a szemünk előtt. Azt írja az Igében, hogy minden népet ütközésre gyűjtök Jeruzsálemhez – ez Isten szava.

Zakariás 14,2–5. 9. 16–17.

2. Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból.

Mindig lesz egy maradék. Jeruzsálemre nehéz idők jönnek, és Izraelre nagyon nehéz idők jönnek, minden nap a politikában lehet olvasni, hogy mennyi ellensége van, milyen gonosz tervekkel készülnek. A világ java része el akarja pusztítani, mert Isten szövetséges népe. Nem másért gyűlölik, hanem mert Isten szövetséges népe.

Isten választotta szerelmetesének, az ellenség ezért ki nem állhatja, és tervei vannak, gonosz tervei vannak ellene. De lesz egy maradék a megpróbáltatásokban. Mindig lesz egy maradék. Te magadat úgy lásd, hogy te mindig magadért cselekszel, aki megcselekszi az Úr akaratát teljességben és győzelemben, mert te a maradék vagy, akire az Úr számíthat mindvégig.

3. Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján.

Az Úr már harcolt egyszer-kétszer az ő népéért az Ószövetségben. Ők mentek elöl és dicsérték az Urat, és az Úr maga megharcolt az ellenséggel. Egymás ellen fordította az ellenségeket és legyilkolták egymást. Izrael népe győzelmet aratott, mert az Úr harcolt.

4. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.

Ez az a visszajövetele Jézusnak, amikor már velünk jön vissza a hét év után, mert amikor értünk jön, akkor csak a felhőkre jön, és mi ragadtatunk fel. De lesz egy visszajövetele Jézus­nak hét év után, amikor az Olajfák hegyére veti lábait. Ugyanis onnan emeltetett föl.

Az Olajfák hegyéről ment fel Jézus. Angyalok a tanúk rá, meg akik látták, hogy felemel­tetett az Olajfák hegyéről, és ahonnan felemeltetett, oda fog visszajönni. Képzeljétek el, az Olajfák hegyén kettéválik a föld, és elválasztja a jót a gonosztól, és az ellenségeket el fogja nyelni a föld!

5. És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.

Be leszünk állítva pontosan rangsor szerint ebben a megmérettetésben. Le van írva, hogy az Isten eljön, és minden szent ővele. Akik kijöttek a sírból, akik elragadtatásban részesültek, az egész sereg jön vissza az Úrral erre a megmérettetésre.

9. És az Úr lesz az egész földnek Királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.

Az Úr lesz az egész föld királya, mert győzelmet arat. Nem lesz többé megoszlás, nem lesz többé szakadás, nem lesz többé pusztítás az ellenségtől. Ezer éves békesség jön a földre.

16. És lészen, hogy akik megmaradnak mindama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.

Képzeld el, hogy az ezer esztendő során a népeknek fel kell jönniük Jeruzsálembe, mert az Úr elrendelte ezt az ünnepet! Ez a sátoros ünnep egy örök ünnep, amit elrendelt, és kürtzengé­sekkel indul. Az öröm ünnepe! A dicsőségébe való bemenetel.

Gyertek be az én sátoromba – mondja az Úr –, örvendezzetek, mily szépek a Jeruzsálem sátrai, örvendezésekkel tele, ujjongással tele, az Úr dicsőségével tele! Ezek az Úr sátrai. Ünnepelni kell örökre ezt az Úr rendelését, a Jézus nevében.

17. És lészen, hogy aki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a Királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső.

Akkor is lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy ugyan már, ne mondjad nekem, hogy ez a Jézus, meg az. Mindig lesz egy olyan, aki ellenvet az Igének. Meglátod, mi jön rájuk! Nézd meg! Aki nem megy fel az Úr rendelése szerint, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának, nem lészen azokra eső.

Vagyis hiába vetnek, nem fognak aratni, hiába szorgoskodnak, nem lesz áldás rajtuk. Nem lesz mennyei eső, nem lesz áldás az életükön, ha nem imádják a királyt, a Jézus Krisztust. A te királyodat, a királyoknak Királyát, uraknak Urát. Nem lesz áldás az életükön. Meg van írva előre az Ószövetségben.

Az Úr rendelése ez, úgyhogy neked kötelességed az Úr örömében, az Úr sátraiban, az örömujjongásokban az Urat imádni, és magasztalni! Első legyen az életeden, hogy megöntöz­ze az életedet, hogy a mennyei esők jöjjenek, hogy a mennyei esők alászálljanak! Mert az esőkben van a növekedés. A magokat elvetjük és utána jön az öntözés.

A földműves tudja, hiába veti be a legkiválóbb minőségű magokat a földbe, ha nincs öntözés, akkor csak kidobta, a beruházásának minden forintja elveszett. Mert nincs öntözés, eső. Ez szellemi értelemben is így van.

Az Úr megöntözi az életünket, hogy ne lankadjunk, ne fáradjunk, az erőnket megújítja. Ez az Ő öntözése. Ez hogy megy? Hogyha bemegyünk, és imádjuk Őt, bemegyünk és örvende­zünk, bemegyünk és hálákat adunk, a kezeinket fölemeljük és az Ő jóságát látjuk mindenhol, és tudunk úgy örvendezni, ahogy a világ nem tud, mert nem látja ezeket az áldásokat elkészítve.

Akik nem mennek fel megünnepelni a sátorok ünnepét, büntetés jön azokra a népekre – írja a 19. vers. Így zárja az Úr szava. Úgyhogy mi bölcsek vagyunk, mi ünneplünk. Ünnep­lünk az ószövetségi néppel. Ünneplünk az újszövetség örökségében. És ünneplünk az ezer esztendőben. A sátoros ünnepet!

Örvendezzünk, ezért kaptuk ma ezt a dicséretet, hogy örvendezzünk, hogy tapsoljunk, hogy ujjongjunk az Úr előtt. A bút és a bánatot feledteti velünk. Ő a gyógyítónk! Ő a szabadítónk! Meggyógyít minket! Úgyhogy a fájdalom és a sóhaj eltávozott. A könnyeket letörölte. Sírtunk eleget – szoktam mondani.

Az életemben mostantól örömök jönnek, és a vigasság jön, az öröm szava jön! A meny­asszonynak és a vőlegénynek a szava jön, a Jézus nevében. Örvendezések jönnek, a Jézus Krisztus szent nevében. Örvendezések jönnek az életemre! Jézus nevében prófétálj az életedre, Sionnak leánya! Prófétáld meg az Úr örömét, prófétáld meg az Úr gazdagságát az életedre! Ez az Ő akarata!

Bizonyság: Szabadulás alkoholfüggőségből

Ha az Úrnak minden egyes cselekedetét kihirdetjük, abból Ő dicsőséget vesz. Ám amikor egy egész család áll itt és a generációk mondhatják el, hogy a szülők imáin keresztül a fiatalság milyen mélységekből tudott kijönni, hogy ma az Úr szolgálatára adja magát, az egy hatalmas bizonyság lesz arról, hogy az Úr Jézus él!

Erzsébet és József sok hosszú év imádság után sem adták fel a hitüket. Voltak nagyon nehéz helyzetek, amikor azt mondhatták volna, hogy Uram, feladjuk, mert nem látjuk, hogy az imáinknak lenne hathatós ereje. De most itt áll az egész család együtt az Úr előtt, egy hatalmas bizonyságuk van, és ez öröm az Úrnak. Az Úrnak az öröme, hogy az egész család az Úrnak az üdvösségében, és az Úr akaratában és a terveiben áll.

Fiú: Én eltévedtem a családomtól, de most kijelenthetem, hogy hónapokkal ezelőtt az Úr mondta nekem, hogy én meg fogok változni, és újraépítem az életemet. Ez sikerült. Hála az Úrnak! Mert a tékozló fiú hazatért, és bízom benne, hogy ez sikerült, a koldus ruhámat levettem, és újra eljöttem az Úrhoz, mint ahogy a Biblia is írja. Visszakaptam a családomat, és itt vagyok. Meggyógyultam.

Egy nagyon súlyos alkohol problémából jöttem ki. Mondta nekem az Úr, hogy fiam, én téged megformállak! Nem tudtam, hogy mi az, és két hónap alatt teljes mértékben letettem az alkoholt, meggyógyultam, dolgozom, és visszatértem hozzátok, és az Úrhoz legfőképpen.

Elővettem az imakönyvet, és megkértem az Urat, hogy legyen egy párom. Az Úr mondta nekem, hogy én adok egy hölgyet az utadba, és imádkoztunk, és Ő megadta. Mély depresszióban voltam, és bízom benne, hogy már kijöttem ebből, és teljes egészségesen állok előttetek, és az Úr előtt legfőképpen. Dicsőség az Úrnak!

Apa: Dicsőség Istennek, köszönet az Úrnak, hogy az én drága fiam visszatalált az Úrhoz. Visszatalált az életbe. Sokat imádkoztunk, de nem azért, mert mi imádkoztunk, hanem az Úr kegyelme lenyúlt hozzá. Az imádságra csak használt minket Isten, de a szívünkben volt az, hogy nem szabad őt elengedni. A fiam engedetlen volt, és utána meg szólt hozzá Isten. Én ezt nagyon megköszönöm Neki.

Csak egyetlenegy Igét szeretnék itt mondani, amely arról szól, hogy Ő mindeneket betölt mindenekkel. A szívem mélyén az volt, hogy őt is betöltötte mindenekkel, és nincs már más, csak mindenben és mindenekben a Krisztus! Amikor fölsírtunk hozzá, és megtalálta Isten a közös akaratunkat a fiamban, a feleségemben és bennem, akkor utána le tudott nyúlni érte. Mert mindenekben csak a Krisztus, és ő az Isten gyermeke.

Ezt azért mondom el nektek, mert ha valakinek bármilyen problémája, akár betegséggel, vagy más nehézséggel küzd az életben – mert ki az, aki nem? –, akkor gondoljatok arra, hogy a betegségnél nagyobb is van. Mert Isten Fia az, aki lejött a földre, az Univerzumnak a teremtője jött le, és Ő ott van, ahova csak szeretnénk, hogy bekerüljön a változás. Isten odaadta a Fiát, hogy változtasson meg. És mindenki annyit tud megtapasztalni Istenből, akinek és ahogyan látja Őt. Ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy az Ő dicsősége bekerüljön az életünkbe.

Fiú: A tékozló fiú élet több mint húsz évig tartott. Családot alapítottam, a lányom itt keresztelkedett meg. Nem tértem vissza édesapámékhoz, mert öntörvényű voltam, és nem érdekelt semmi. Az utolsó három évben nagyon sokat szenvedtem, egymagamban voltam. Volt egy kiskutyám, ő vigyázott rám, ő tartotta bennem a lelket.

És akkor mondta nekem az Úr, hogy fiam, én átformállak téged. Ő belső hangon szólt nekem. Különleges módon. Azután többször is szólt hozzám az Úr. Én tudtam, hogy Ő szól hozzám. Teljesen megváltoztatta az életemet. Tavaly szeptemberben fogyasztottam utoljára alkoholt.

Nem csak, hogy letette az alkoholt, hanem bejár a gyülekezetbe. Egy olyan éhséget adott az Úr a szívére az Ige hallgatása után, hogy minden héten itt van a gyülekezetbe. A Jézus elvitte a rossz közösségeket, elvette az alkoholt, visszahozott a családba, és behozott a gyülekezetbe. Adott egy gyönyörű barátnőt neked. Dicsőséget adunk Istennek. Köszönjük ezt a kegyelmet!

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.

BÉKEVÁR FŐOLDAL