2016.09.29. 
 

JÉZUS NEVÉNEK HATALMÁBAN

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2016. szeptember 18.

Mindig öröm az, amikor együtt van a család, és az Úr gyermekei egybegyűjtve, az Ő szárnyai alá gyűjtve vannak ezen a helyen. A gyülekezet erről szól, ahol egybekapcsolódnak a szívek, ahol az Ő szeretete átjár minket, és a talaj elő van készítve a gyönyörű dicséret, imádat által. Most befogadjuk az Igét! Elő van készítve a talaj erre, hogy jó földbe hullik a mag.

Belehullik a jó földbe, és a mag tudja a dolgát. A magot nem kell megtanítani, arra, hogy teremjen, mert ha almamagot teszel a földbe, nem kell megparancsolni neki, hogy almát teremjen. Kell egy ilyen imát elmondani? Nem!

Jézus, amikor azt mondta, hogy új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, a szeretet parancsolatát, azt még az Ószövetség idején mondta azoknak a tanítványoknak, akik még nem voltak újjászületve. Neked, aki újjá vagy születve, neked teljesen ösztönösen és természetesen a szellemi birodalomban egyértelmű, hogy te csak szeretetben tudsz járni.

Nem neked szól az a parancsolat. Te már azt egyszerűen megéled, mert a mag ott van a szívedben. Ha megadod magad ennek a gyönyörű szeretetnek, akkor csak egyszerűen mást nem tudsz, csak szeretetben járni, szeretetgyümölcsöket teremni, mert mi már nem parancso­latból járunk szeretetben, mi megéljük azt.

El van ültetve az a mag, és gyümölcsként megláttatik az életünkön. Nagy baj van abban az esetben, ha az ember parancsolatból jár szeretetben, mert akkor valami más van a szívében, akkor nem szeretet van a szívében.

Az almafának nem kell megparancsolni, hogy almát teremjen. Szoktál kimenni a kertbe? Odaállni az almafa tövébe: megparancsolom neked, hogy almát teremjél az idén? Nem teszünk ilyet. Az a mag tudja a dolgát.

Ha újjászülettél, akkor minden ott van a szívedben, csak helyet kell adni neki, és az gyönyörűen fogja munkálni az életedet. Ha engedelmes vagy az Igének, akkor az munkálni fog téged, elváltoztat az Úr képére és a hasonlatosságára, elkezdesz ragyogni.

A főpapunknak a feladata, hogy az Atya dicsőségét ragyogja a gyülekezetre. Te pedig a gyülekezetben azt az elhívást kaptad, hogy az Ő dicsőségét ragyogd a világra. Ez egy elhívás. Erre kaptunk elhívást, hogy kell, hogy ragyogjuk azt a dicsőséget, amit belül hordozunk, és átadjuk ennek az elhaló, pusztuló elveszett világnak. Ez a dolgunk.

Ragyogjuk ezt a dicsőséget! Így fogunk ma belenézni az Igébe, tudván, hogy ezek a gyönyörű magok, amiket a Szellem által szólunk, ma belehullanak a szívedbe, és ha nem először hallod, akkor is ugyanígy történik.

Akkor már öntözések lesznek, és elkezdenek ezek a magok gyönyörködni az Úr Igéjében, növekedni, teremni kezdenek, és egyszerűen csak megváltozik az életünk ez által. Azt vesszük észre, hogy nem olyanok vagyunk, mint tavaly ilyenkor voltunk. Előrehaladás van Isten országában. Ezért oly csodálatos az Úrral együtt járni, az Ő örömében lenni.

A János evangéliumban szeretnék kezdeni, egy igerészt felolvasni, ami nagyon-nagyon gyönyörűen fogja hozni azt az egységet, amit az Úr nekünk elrendelt ebben az Újszövetség­ben, az új teremtésben. Ma Jézus nevének a hatalmáról szeretnék prédikálni, Igét szolgáltatni. Így szeretem legjobban mondani, hogy Igét szolgáltatni. A Szellem pedig munkálja.

János 15,1–5.

1. Én vagyok a szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.

Ezt Jézus mondja a tanítványoknak. Az igazi szőlőtő. Ezek szerint vannak más szőlőtövek is, amire rá tudjuk kapcsolni az életünket, ha nem vagyunk óvatosak. Igazi szőlőtő. Mondd, kérlek: igazi szőlőtő! Ez Jézus, az igazi szőlőtő. Az én Atyám a szőlőműves, aki munkálja azt a szőlőt, hogy gazdagon teremjen.

2. Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt, pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

Létezik olyan, hogy benne vagyunk ebben a gyönyörű szőlőskertben és nem termünk? Mi biztosan nem ilyenek vagyunk! Itt vagyunk, gyülekezetbe járunk, buzgók vagyunk, és az a cél vezérel minket, hogy sokat teremjünk.

Jézus azt mondja, hogy minden szőlővesszőt, ami énbennem gyümölcsöt nem terem… – ezt a részt ne folytassuk, erről van egy külön tanítás! …Mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem – és ez a mi részünk, mert mi itt vagyunk a gyülekezetben, és lüktet bennünk ez a szeretet, megtisztítja. Ezt végzi az Ige. Megtisztít bennünket! Megtisztít, hogy még több gyümölcsöt teremhessünk. Látod? Ez az osztályrészünk.

Nem. Együtt vannak, együttműködve jönnek elő a gyönyörű hajtások, a virágok, és a gyümölcs. A szőlőtő és a szőlővessző egysége által jön elő, és ezt a hasonlatot hozza nekünk itt Jézus, hogy mi és Ő ilyen kapcsolatban vagyunk egymással.

Itt tehát nem az jelentetik ki, hogy mi például küldöttek lennénk. Hogy elküld minket, hogy hirdessük az Evangéliumot. Mert ezt is olvassuk a Bibliában, hogy van, hogy kiküld minket. De például Mózest is kiküldte egy feladatra az Úr, és el kellett mennie, hogy kiszabadítsa az ő népét Egyiptomból.

Vagy ha olvassuk Ábrahámot. Ábrahámot Isten barátjának nevezte. De még ott sem olva­sunk ilyen egységről, hogy azt mondta volna neki az Úr, hogy a szőlőtő én vagyok, és ti pedig ezek a szőlővesszők vagytok. Ábrahámot barátjának nevezte, de nem volt jelen ez az egység.

Lehetünk az Úr képviseletében egy munkában, de ez az egység az fölött van. Egyek lenni az Úrral. Egy olyan egységet fejez itt ki az Úr, és érdekes, hogy a Máté, a Márk, és a Lukács evangéliumokban nem kerül ez említésre.

Amikor Jézus ezt mondta, az egyedül Jánosnak fogta meg a szívét. János apostolnak, és így le tudta írni a Szellem ihletésére. Megragadta őt ez az egység. Mert mi nem csak úgy bolyongunk itt a világban, és próbáljuk megharcolni a hitharcainkat. Szó nincs erről. Egyek vagyunk az Úrral. Egy ilyen egységben élünk az Úrral.

A szőlőnedv, a Szent Szellem ereje átjárja. Ugyanaz az élet, ami Jézusban, a szőlőtőben van, járja át a szőlővesszőket, hogy tudjanak többet teremni, sőt megtisztítja őket, hogy még több gyümölcsöt teremhessenek. Ez valami fenséges kép erről az egységről, amit nekünk Isten szán az új teremtésben, a Krisztus Testében.

Ha például gyógyulást keresel, és nehezen jön ez a gyógyulás, vagy nem akar megnyilvá­nulni, ahogy hiszed, akkor azt szoktam javasolni, hogy a gyógyulásról szóló igeversek mellett – az 1Péter 2,24, amit jól ismerünk – kezdj el meditálni ezen a képen! Jézus mindig olyan képeket adott, amiket egyszerűen magunk elé tudunk képzelni.

Szőlőskertbe mindannyian jártunk már az életünkben, ha van kertünk, ha nincs. Láttunk már szőlőtőt. Minden évben formálódik, és a tövek göcsörtösek, kiszáradhatnak, de van neki növekménye, és vannak új hajtások.

Ezekben az új hajtásokban megjelenik az élet olyannyira, hogyha lemetszel tavasszal egy hajtást, amiről úgy gondolod, hogy nem odavaló, akkor csepegni fog ez a szőlőnedv, annyira folyik az élet. Annyira folyik az az élet.

Egy ilyen képet hoz nekünk Isten, hogy lásd magad, hogy az Ő élete átjár téged! Az Ő élete, ez az örök élet átjár téged. Ennek az örök életnek pedig meg kell látszódnia a testünk­ben, a mi életünkben. Az megtisztít minket. Itt írja. Mitől? Mindentől, ami nem odavaló.

Megtisztít a betegségtől, a fájdalomtól, a rossz gondolatoktól, a depressziótól, a világ minden bajától, bújától, rossz közösségektől. Elkezd munkálkodni az életünkben. Kérlek, hogy szánjál időt arra, hogy ezen elmélkedj!

Mert ha ebben látod magad, hogy hova lettél elhelyezve Isten királyságában, hogy a jézusi szőlőtőre lettél életre híva, és ez az élet kering benned, óriási változások jönnek. Az isteni erő elkezd munkálkodni, mert helyet adsz neki, ahogy látod magad benne.

Ez az erő elkezd munkálkodni. Ez az erő utat tör magának. A kenet utat tör magának Isten akarata felé, és hozza az Ő akaratát az életedbe. Egyszerűen elő kell jönnie! Jézus így folytatja:

3. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.

Ezek a tanítványok. Akik még újjászületve sem voltak, de Isten Igéje, ahogy Jézus Krisztus által elhangzott, ez az Ige megtisztította őket. Azt mondja: tiszták vagytok a beszédek által, amelyeket én szólok néktek. Itt mond egy nagyon-nagyon fontos útmutatást Jézus.

4. Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énben­nem maradtok.

Létezik az, hogy úgy járjuk az életünket, hogy most már nem annyira vagyunk az Úrban, mint mikor újjászülettünk? El lehet távolodni a keskeny ösvényen az Úrtól, hogy már nem vagyunk Őbenne, mint amikor kezdtük. Az az első szerelem elveszett. Hova lett az az első szerelem? Azt mondja, hogy maradjatok énbennem!

Mindig nézni kell, hogy teljesen az Úrban vagyok? Minden tekintetem, minden gondola­tom ott van az Úrban? Minden cselekedetem ott van az Úrban? Ha nem, akkor jönnek a kiigazítások. El kell végezni az Ige tükrében.

Amikor te az Úrban való lakozásodról beszélsz, hogy te az Úrban lakozol, az azt jelenti, hogy Ő téged a mennyben, az Atya előtt képvisel. Amikor az Atya Jézusra néz, akkor téged lát. Mert te ott lakozol az Úr Jézusban. A menny minden egyes áldása, és a mennynek a gazdag világa mind a tiéd, mert te Őbenne vagy. Ez egy lakozás.

Maradjatok énbennem, mondja Jézus. Mit jelent az, hogy Jézus is bennünk marad? Az is egy lakozás. Ő bennünk életet vesz, bennünk él. Az Ő élete. Ez azt jelenti, hogyha te itt a földön kijelented a Jézus nevét, akkor az olyan, mintha Ő szólna, mert Őt képviseled.

Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ez egy kettős lakozás, látod-e? Hozzáteszem, hogy az Úr mindig hűséges. Tartsuk ezt szem előtt! Az Úr ezt hozza elő. Miért mondja ezt? Azért mondja ezt a lakozást, miként a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától.

Próbáld meg! Vágd le azt a szőlővesszőt, vidd be a szobába! Még ha a vázába teszed is, meg teszel tápsót, meg mindenfélét, elmondod a legmagasságosabb imát, akkor sem fog te­remni, mert nincsen táplálás. Nem a helyén van, nem a szőlőtőn van, ahova Isten őt rendelte. Ahol az életét adta.

Miképpen a szőlővesszőn nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad. Csak ott tudja átjárni ez az erő. Az az isteni erő, ami meg kell, hogy látszódjon az éltünkben. Akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Ez egy lakozás.

Ez az Úrban való maradás, ott lakozunk, ott maradunk, ott élünk, ott vannak a gondolata­ink, ott vannak a kívánságaink, ott vannak a vágyaink, Őbenne. Nem távolodunk el. Nem té­velygünk, és nem kezdjük a saját életünket élni többé, ugyanis most már azt az életet éljük, amit Ő kíván bennünk.

Már többé nem a magunké vagyunk, hanem valaki lakozik bennünk, és az Ő élete kell, hogy megjelenjen! Ez az az élet, amire elhív minket Jézus. Ebben az életben nincs betegség. Biztos lehetsz benne. Ha gyógyulást keresel, meditálj ezen!

A meditáláson azt értem, hogy mélyedj el az Igén, csendesedj el, vedd elő újra, tedd a sze­med elé! Mondogassad, újra vedd elő szavanként, vegyél magadhoz minden szót, és gondolkodj el rajta! Hadd járjon át ennek az igazsága! Jézus mondja, Jézusnak minden szava igazság.

Itt van a kulcsa az életünk sikerének. Amit csak elgondolsz, meglesz neked. Mikor? Ha Őbenne vagy. Mert mehetünk ki a világba, és gondolhatunk szanaszét mindenfélét, de ha nem vagyunk Őbenne, akkor nincs az az élet, ami támogat minket.

Újra megismétli Jézus. Ha valamit megismétel Jézus, azt kívánja, hogy még jobban figyeljünk oda rá. Evvel kezdte az első versben, most megismétli:

5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Újra itt ez a lakozás. Jelentsd ki, hogy én az Úr Jézusban maradok! Ott van a mi elplántált helyünk. Két lakozás. Mi az Úrban, és az Úr mibennünk lakozik. Így van Ő képviselve a földön, hogy benned lakozást vesz, és ha kiejted Jézus nevét, az Ő teljhatalma jelen lesz. Olyan, mintha Ő szólta volna, Ő parancsolta volna. Ez rendelkezésünkre áll ebben az életben.

Kijelenti újra Jézus: nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Semmit nem cselekedhet­tek! Döbbenetes! Próbáljuk a saját erőnkből sokszor, nekimegyünk fejjel a falnak, de nincs ott az az erő, ami támogat minket.

Jézus mondja: én benne vagyok abban? Ha nem, ha nálam nélkül lépsz, az egyenlő a semmivel. Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek! Az terem sok gyümölcsöt, aki ebben a lakozásban van. Én őbennük, ők énbennem.

Hogy Ő énbennem lakozik, az azt jelenti, hogy én köteles vagyok az Ő gondolatait keres­ni, az Ő gondolatait gondolni, az Ő szavait szólni, az Ő szavain meditálni, és csak azokat szólni, mert különben ez a lakozás nem teljes.

Akkor jön az, hogy nem teremjük meg azt a sok gyümölcsöt, amit szeretnénk, mert az Úr Jézus Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetünk. Fejünkbe száll a nagy dicsőség, amikor az Úr elkezd használni minket, főleg a legelején, amikor bejövünk a királyságba és újjászületünk. Minden imánkra azonnal jön a válasz és örvendezünk, és jön az első szerelem, ahogy meg­ismerjük ezt a békességet, ezt a szeretetet.

Azt hisszük, hogy most már mi vagyunk a „Jani”. És minden Janitól elnézést kérek, de meg kell azt látnunk, hogy az nem a mi nagy tudásunk, vagy a mi nagy képességünk, vagy a mi sok jó tehetségünk által van az Ő ereje bennünk, ami elkezd megjelenni.

Jézus itt tudomásunkra hozza, hogy nélküle semmit sem cselekedhetünk. Az Ő ereje nélkül a gyógyulás sem fog jönni, akármennyire szeretnénk. Meg kell nézni ezt a lakozást, hogy te Őbenne, és Ő tebenned. Akkor jön, amit keresel. Az Ő ereje által. Dicsőséget adunk Istennek!

Ezt a képet megőrizzük most, ezt a szőlőtő–szőlővessző képet, és megnézzük, hogy ez az élet, amikor Őt befogadjuk, azt mondja, hogy én őbennük kell, hogy lakozzak. Jézus benned lakozik, ugye, mert újjászülettél? Benned lakozik!

Jól érzi-e magát benned? Szoktál-e ebben a közösségben hozzá szólni? Keresed-e azt, hogy Uram, mi az, ami kedves neked ebben a közösségben? Mit tegyek, vagy mit ne tegyek? Szok­tad-e, vagy pedig önkényuralom van ebben a házban? Nagyon fontos dolgok ezek, amin érde­mes elgondolkodni, hogy gyümölcsöző legyen ez a szőlőtő–szőlővessző kapcsolat az életünkben.

János 1,12-13.

12. Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legye­nek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek;

Valakik. Mi mind olyanok vagyunk, akik befogadtuk Őt. Ahhoz, hogy Ő bennünk lakozzon, be kellett fogadnunk Őt. Befogadtuk Őt. Ezt a gyönyörű romolhatatlan életet, Őt, a Jézust, a jézusi életet.

Nézd meg, mi a következő igazság, amit meg kell tudnod: Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak. Ő nem jön üres kézzel a házba. Hatalmat adott azoknak. Ez a hatalom olyan valóságos, ahogy Jézus maga valóságos.

A csodálatos király, a mennyek királya. Hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legye­nek. A fiak uralkodnak. A gyermekek megszületnek. Először Isten gyermekei leszünk, aztán fiakká cseperedünk, hogyha ez a táplálás folytonos. A fiaknak adott hatalmat. Hatalmat, hogy tudják gyakorolni a hatalmukat.

Az Ő nevéről szeretnék egy nagyon keveset ma szólni, mert rengeteg hely jöhetne most, amerre mehetnénk tovább, a Szent Szellem vezet majd minket, az Ő nevében. Akik az Ő nevében hisznek. Tegyük fel a kezünket, ha hiszünk az Ő nevében!

Az Ő nevében hatalmunk van. Parancsolhatsz ebben a névben. Hatalmad van ebben a névben, mert az Ő fia lettél, és úgy lettél, hogy nem a vérből születtél, és nem a testnek akaratából születtél. Nem a férfiúnak az indulatából születtél, az a testünk, ami megszületett, de hogy Istennek a fiaivá lehessünk, úgy írja, mi Istentől születtünk.

13. Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek.

Szoktál-e azon gondolkodni, hogy ki a te Atyád? Hogy maga a mennyeknek az Istene, a mindenható Isten, a Teremtő az Atyáddá lett, mert Tőle születtél. Egyszerűen megszületünk Tőle. Vagyunk ezen a világon, de most már nem úgy vagyunk, mint eddig, mert most már, hogyha hiszünk ebben a névben, amiben újjá is születtünk, akkor ebben a névben hatalmunk van. Parancsolhatunk ebben a névben.

Ha kiejted Jézus nevét, az egész szellemi birodalom vigyázzba áll, és engedelmeskedik. Ez jelenti, hogy hatalmunk van, és uralkodhatunk ebben a névben, ha hiszünk ebben a névben. Mi képviseljük Őt. Ő bennünk lakozik, és ha kiejtjük ezt a nevet, az egész szellemi birodalom mozgásba indul. Amit parancsoltál, az meglesz. Királyként, fiakként uralkodunk. Itt van leírva, ha valakik befogadták Őt. Ő benned lakozik?

Ezen nem gondolkodunk eleget, úgy érzem, legalábbis engem megintett a Szent Szellem az elmúlt időkben. Többet kell fontolgatnom, hogy mit jelent az, mikor kijelentem, hogy Jézus nevében. Belegondolok-e abba a hatalomba, ami nekem adatott? Használom-e, élek-e vele úgy, ahogy Ő elvárja tőlem?

Hisz a név valóban el tud végezni mindent, amire itt a földön hivatott. Uralkodhatunk ebben a névben. Ez a név nekünk adatott ugyanis, mert nemcsak arról van szó, hogy teljesen eggyé lettünk, a szőlőtő és a szőlővessző, és mi vagyunk ezek a vesszők, amiken keresztül az Atya elő akarja hozni a termést, hanem annyira egyek lettünk, hogy nekünk adta a nevét, hogy megbízott minket.

Amikor a férj és a feleség az oltár elé lépnek, és a férfi elveszi feleségül a szerelmesét, attól a pillanattól jogosult a nő, hogy használhatja a férje nevét. XY-né lesz, Szabóné lesz. Addig azt a nevet nem viselhette. Most, hogy egybekeltek és egyé lettek, mostantól kezdve kijelentheti, hogy én Szabóné vagyok. Megkapta azt a nevet?

És megkapta a név jogkörével rendelkező minden áldást, vagyont, birtokot, örökséget, áldásokat, ingó és ingatlan, minden az övé lett. Mert az oltár elé vitte, és egyé lettek. Így kapunk mi egy nevet, amikor bejövünk ebbe a birodalomba, a Jézus nevét.

Ebben a névben a menny teljes gazdagságát, a szellemi birodalom feletti teljes uralmat, ami az életünket illeti, és ahova az Úr kirendel minket az imákban, teljhatalmat kapunk ebben a névben. Igen nagy gazdagság van ebben a névben, és nem élünk vele úgy, ahogy élhetnénk.

Én kaptam ezzel kapcsolatban egy megfeddést, és hiszem, hogyha időzünk vele, mind­annyian gazdagabbak leszünk. Ezért gondoltam, hogy el kell rajta időzni, hogy mit jelent az, hogy befogadtuk Őt. Ha valakik befogadták Őt, hatalmat adott azoknak. Te befogadtad a Jézust? Akkor ilyen hatalmad van! Hatalmat adott nektek, hogy Isten fiaivá legyetek.

Isten fiairól pedig azt írja az Ige a Róma levélben, hogy az egész teremtett világ sóvárogva várja, hogy mikor jönnek már elő Isten fiai, akik parancsolni tudnak. A földnek, a természet­nek, a politikának, a gazdaságnak, a család dolgaitól kezdve mindennek, amibe beleütközöl, parancsolhatsz ebben a névben!

Hatalmat vehetsz, parancsolhatsz, és az a parancsszó úgy áll meg a szellemi birodalom­ban, mintha Jézus mondta volna, ha a lakozásod teljesül benne. Dicsőséget adunk Istennek, hogy ezen fogunk többet időzni, és jobban megértjük, és jobban fogunk élni vele, és jobban elsajátítjuk ezeket a szellemi mélységeket, amit ez hordoz.

Óriási dolgok vannak itt nekünk elrejtve, aminek meg kell nyílni az utolsó időkben. Azért jelent meg az Isten Fia, mondja az Ige. Vajon miért jött Jézus? Neki sokkal jobb lett volna a mennyben maradni, neki nem kellett volna erre a szörnyűséges földre lejönni, és harminchá­rom évet itt élni, a végén egy ilyen kereszthalált halni és szenvedni! Az Ige elmondja, hogy azért jelent meg… Na, vajon miért?

1János 3,8.

8. … Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

Ezt tessék magadba szívni, és kiárasztani ezt az igazságot, ez működik! Isten Fiának, Jézus nevének hatalma van, és ez neked adatik, és ez benned él! Az a szőlővessző teremni fog. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa: azt, ami nem odavaló az életeden, a szeretteid életében, a közösség életében.

Amivel csak találkozol és beleütközöl, hogy az nem Istentől van, az az ördög munkája. Isten Fia azért jelent meg, mert ott változásnak kell lenni! Mégpedig az Isten Fia azokat lerontja az életedben.

Egy tisztítás, egy mennyei terjeszkedés, és az ellenség erejének visszaszorítása indul el abban a pillanatban, ahogy felkerültél erre a szőlőtőre. Oda lettél beoltva. Ez egy gyönyörű isteni élet, amely elkezd keringeni, elkezd folyni az életeden keresztül.

Neked csak tudatosítani kell magadban, egy isteni tudatúnak kell lenni. Egy szőlőtő–szőlő­vessző tudatunknak kell lenni, hogy ez átfolyik rajtunk, hogy ez működik az életünkben. Hogy­ha ezt a lakozást szem előtt tartjuk, ez az erő örömmel fog kiáradni és elvégzi, ami szükséges.

Közben a szemekben munkálja az Úr a gyönyörű tisztánlátást! Elfogadjuk szellemi értelemben is, hogy látunk majd olyan dolgokat, amiket eddig nem, de elfogadjuk a fizikális látásunkra is! Tisztán látunk! Soha nem tévelygünk! A mi világosságunk a teljes délig jön el. Isten Igéje, Isten akarata.

Az ördög munkáit lerontja Isten Fia az életemben! Bátran jelentsd ki mindig! Az ördög munkáit Isten Fia lerontja az életemben! Amikor megmérettetésben vagy egy helyzetben, jelentsd ki: az ördög munkáit Isten Fia lerontja az életemben! És tedd hozzá, Jézus nevében!

Az olyan, mintha Jézus szólta volna, mert az Ő Igéjét szólod, és az Ő Szelleme van benned. Az Ő élete van benned! Mi tart vissza attól, hogy egy napon meglásd? Nincs az az erő, ami meg tudna állni Isten erejével szemben. Annak úgy kell lennie, ahogy el van rendelve, ahogy kimondod, ahogy ez a parancsolat elhangzik az isteni élettel a szádban.

Az az erő le lesz rontva, az ördög munkái le lesznek rontva az életedben, mert munkálod, és rendszeresen kijelented és elrendeled ezt, és az az élet munkába lép. Az egész angyali birodalom kimegy ennek hallatán, mert ők Isten Igéjének a hangzatára figyelmeznek, ha el­hangzik nekik parancsolat.

A Szent Szellem a vezére az angyali seregnek. A Szent Szellem a főnök, és kirendeli őket. Miért ne tennénk ezt meg, ha nekünk adatott? Miért ne élnénk vele? Szorgalmasabbnak kell lennünk ezzel a gyönyörű névvel. Használjuk, éljünk vele, rendelkezzünk ezzel a névvel!

Parancsolatokat hozhatunk ebben a névben. Isten fiaiként uralkodhatunk. Királyokként uralkodhatunk ebben a névben. Miért ne lennénk buzgóbbak ebben, mint eddig, ha megértjük, hogy működik? Bizony buzgóbbak leszünk. Lépten-nyomon ki fogjuk jelenteni, az Úr Jézus hatalmát az életünkben.

A 2Korinthusi levélben van egy csodálatos igazság az újjászületésünkről. Ha végiggondoljuk, akkor mi már Krisztusban vagyunk, mert beleszülettünk.

2Korinthus 5,17.

17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

Ez az „ímé” szó, amire szeretnék rámutatni. A héberben ez a kazah, ami azt jelenti, hogy ezt lásd, hogy lásd azt meg. De hogyan? Nem a két szemeddel! Nem a fizikai látható szemeiddel való látásra utal. A héberben van arra egy külön szó. Ez a kazah szó azt jelenti, amikor a próféta az ő szemeivel lát a szellemi birodalomban.

Úgy kell meglátnod, hogy minden újjá lett az életedben, amikor Krisztusba kerültél. Hogy mik vannak elkészítve ott nekünk? Micsoda áldások vannak ott? Milyen teljesség van ott elkészítve? Milyen hatalom, ahova bevezet minket az Úr? Látjuk-e ezeket?

Az „ímé” újjá lett minden, ezt a szellemünk szemeivel kell látnunk, mint ahogy a próféta fel­emelte a szemeit a Sion hegyére, és ott látta az Úr szabadítását. Nem a fizikai szemeivel látta. A szellemünk szemeivel, a hit szemeivel, azzal, amivel a láthatatlanokat tudjuk befogni, és látni.

Úgy kell látnunk ezeket az újakat, amiket Isten rendelt. Ezt a hatalmat, amit odaadott neked. Ezt, amíg nem látod, addig nem fogod használni. Mert aki Krisztusban van, új teremtés az. Ez mit hoz neked? Ezt meg kell látnod az Igéből, hogy milyen gazdagságot hoz neked! Hogy a dolgok már nem mehetnek úgy, ahogy eddig mentek a rossz irányba!

Itt változásnak kell lenni! Újjá lettek ezek. Újjá lettek a dolgok, Isten erejében, Isten teremtő erejében! Isten szeretetében, Isten kegyelmében újjá lettek azok! Egy vadonatúj élet jött elő Krisztusban. Az Ő élete kering bennem. Az a hatalom, amit a Jézus nevében kiejtünk, hogy mi adatott nekünk? Látjuk-e ezt? Újjá lett minden!

Az az összes terv, amit az ellenség készített az életedre, az mind megsemmisült. Minden terve, mert ímé, újjá lett minden. Ott nagyon ravasz az ördög, hogy megpróbál minket rávenni arra, hogy ugyanúgy éljük tovább az életünket, mint előtte, Jézus nélkül.

Az pedig nem lehetséges, mert ez egy szellemi valóság, amibe belekerülünk, ez a krisztusi Test. Beleszülettünk oda, és átjár minket ez az élet, mint a szőlőtőből kifakadó erő a szőlő­vesszőket átjárja. Így jár át minket ez az élet, ez az új élet.

Annak pedig meg kell látszania az életünkön, meg kell jelennie az életünk folyásában! Azt is elmondom, hogy Isten sokkal inkább vágyja ezeket a változásokat, mint mi magunk szeretnénk. Egy napon meglátod az Ő szeretetbirodalmában, hogy Ő mennyivel jobban akarja ezeket!

Mi is vágyunk a jóra, de hogy Ő, aki ezeket elrendelte nekünk az új teremtésben, elkészí­tette ezeket a jó cselekedeteket, hogy azokban járjunk. Szíve minden vágya, hogy azokba belekerüljünk, és azokban éljünk, azokban járjunk. Ez az Ő vágyakozása, ez az Ő álma. Isten­nek álmai vannak!

Ő álmodozik, hogy ó, ha csak meglátná a gyermekem, hogy azokba belekerülne, és azokat megélhetné, hogy megláthatná, hogy én egy milyen jóságos Isten vagyok, amiket én készí­tettem neki! Ezt csak evvel az ímé szellemi szemeinkkel fogjuk tudni meglátni.

Ha már látjuk, akkor már nagyon könnyen bele tudunk menni, akkor már tudunk benne járni. Bele tudunk lépni ezekbe, és ki tudjuk jelenteni, hogy ez az enyém, senki el nem veszi tőlem! Ez az enyém!

Isten adta nekem, Isten fiainak a hatalma ez, amivel parancsolhatok, megtilthatom, hogy nem jöhet elő az ellenség terve, mert azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Ha lepusztítanak egy várost, mi marad belőle?

Így rontotta le Jézus az ellenséget. Nem maradt belőle. Nyoma sem marad az életedben az ő törekvéseinek. Ez egy akkora kincses tárház, ahova bemegyünk! Jézus nevének hatalmát kell ma meglátnunk jobban, mint eddig, hogy előbbre tudjunk jutni benne.

Jézus tanít az Ő nevéről a János evangéliumban. Érdekes, hogy János evangéliuma mennyit hozza az Ő nevét. A 14. és a 16. fejezetben is fogunk olvasni erről, két különböző vonatkozás­ban. Hogy mennyire egyszerű ez a mai tanítás, hogy a Jézus nevét jobban meglássuk, és jobban használjuk, és építsük be az életünkbe, a mindennapjainkba. Nézzük, hogy miként.

Először Jézus nem is az imáról kezd tanítani, hanem arról, hogy az Ő nevében parancsol­hatunk. [A János 14,13-14. versekben a kérünk  kifejezés áll, de Hagin tanításai szerint az eredeti szó töve megegyezik a parancsolni (követelni) szóval. Nem az Atyának parancsolunk, hanem Jézus nevében a dolgoknak, elemeknek, a sötétség erőinek, stb.]

Mutasd meg nekünk az Atyát, mondja neki Fülöp. Már annyit beszéltél az Atyáról, mu­tasd meg nekünk Őt! Akkor elhisszük, ha megmutatod. Az ember mindent látni akar először. Pedig ezek a dolgok előbb szellemben léteznek, és ha hiszünk benne és megtanuljuk, elő­szólítani őket, akkor jönnek elő a látásba, a valóságba.

János 14,10.

10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszéde­ket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énben­nem lakik, Ő cselekszi e dolgokat.

Jézus azt mondja neki, aki engem látott, hidd el, hogy az látta az Atyát! Ez így van velünk ebben a világban. Aki minket lát, és látja ennek az erőnek a munkálkodását, az meglátta az Atyát. Mert az Atya munkálja ezeket bennünk. Ez az Atya műve mibennünk és általunk.

Jézus így folytatja: Az Atya, aki énbennem lakozik, Ő cselekszi e dolgokat, és higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem, és folytatja. Ha elhiszitek ezt a kettős lakozást, az Atya énbennem, és én az Atyában. Megint az a lakozás, az a kulcs.

Pedig ezek a szellemi dolgok először léteznek, és ha hiszünk benne, és megtanulunk velük kommunikálni, akkor jönnek elő a látásba, valóságba. Jézus azt mondja neki: Aki engem látott, hidd el, hogy látta az Atyát.

Ez így van velünk ebben a világban, aki minket lát, és látja ennek az erőnek a munkálko­dását, az meglátta az Atyát, mert az Atya munkálja ezeket bennünk. Ez az Atya műve miben­nünk, és általunk. Jézus így folytatja:

János 14,12–14.

12. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.

Ha elhiszitek ezt a lakozást, ezt a kettős lakozást: az Atya énbennem, és én az Atyában. Megint ez a lakozás a kulcs, mert ha nem tudatosítjuk magunkban, hogy Ő itt bent lakik, akkor hogyan tudjuk elvárni a cselekedeteit, hogy megnyilvánuljanak. Tudatosítani kell magunkban, hogy Ő itt bent lakozik és a Jézus neve hallatán cselekszik. Nézzük meg, mit.

Aki hisz énbennem – mondja Jézus –, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, ame­lyeket én cselekszem. Ez egy óriási, nagyon bátor kijelentés Jézus szájából. Amiket én cse­lekszem, aki hisz bennem, ő is cselekedni fogja. Ezt Jézus mondja. Ez egy hatalom átruházás.

És úgy folytatja, hogy nagyobbakat is cselekszik majd azoknál. Jézus most megtetézi, hogy nem csak ezeket fogja, amiket látattok, hanem még ennél nagyobbakat is fog cselekedni, aki hisz énbennem – akkor még van hova araszolgatnunk!

Ilyenkor nem kárhoztatjuk magunkat, hanem lendületet veszünk, hogy az Úrnak vannak még dolgai, amiket még nem látunk, de meglátjuk azokat. Tehát még ezeket a nagyobbakat is elő kell, hogy hozza. Nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én – mondja Jézus – az én Atyámhoz megyek. Többé nem itt a földön, hanem az Atya jobbján leszek.

Magasabbra lettünk emelve, és ezt Ő cselekedte velünk. Nem mi érdemeltük ki, úgyhogy ne járjunk akkora nagy mellénnyel. Tudjuk, hogy Ő cselekszi ezeket. Az Ő jósága, az Ő ke­gyelme, az Ő irgalma cselekszi ezeket.

13. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Hagin vonalát követjük, és ő görög nyelvprofesszorokkal utána járt ezeknek a szótövek­nek. Itt a kértek szóval Jézus nem annyira a kérésre, inkább a parancsolásra [követelésre] utalt. Ha élünk ezzel a hatalommal és parancsolunk az Ő nevében – mert a kérés majd a 16.- fejezetben lesz, ahol Jézus részletesen végigtanítja, hogy mit jelent, hogy eddig nem kértünk és most kérünk, de itt a 14. fejezetben egy hatalmi parancsolásról tanít minket.

Hogy akármit parancsoltok az én nevemben, megcselekszem azt – mondja Jézus. Alig várja, hogy kiejtsd a Jézus nevét, azzal a hatalommal, azzal a hittel. Hisztek az én nevemben? Parancsoljatok! Ott lakozom bennetek és megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban, hogy az Atya dicsősége megláttassék a Fiúban, akiben mi lakozunk.

Mi a Fiúban lakozunk. Ennek a képnek ott kell lennie bennünk minden szempillantásban, hogy nem egymagunkban vagyunk itt a földön, és nem vagyunk magunkra hagyatva, hanem egy isteni élet lakozik bennünk! Őt képviselve élünk itt úgy, hogy Ő bennünk lakozik.

Érdemes ezzel időzni, mert Jézus szavai az igazság. Minden szava igazság. És azért, mert a múltban voltak kudarcaink, vagy voltak olyan események, amikre nem szívesen emlék­szünk, mert nem lett volna szabad, hogy úgy legyen – minden ember életében van, hogy hoz rossz döntéseket, kudarcok, és baklövések – attól még az Ige igaz.

Ha te élsz vele, akkor gazdagabb leszel, és gazdagabb lesz a királyság. Úgyhogy ebben a névben parancsolnod kell, élj vele! Jézus meghív erre: ha te parancsolsz az én nevemben, én megcselekszem azt. És tudod mi a célja? Hogy az Atya dicsőséget vehessen a földön, mert a név felmagasztaltatik.

Nem a te dicsőséged növekszik, úgyhogy ne hizlaljuk a saját májunkat! Nem, ez az Ő dicsősége, az Ő dicsőségére van, hogy az Ő dicsősége nagyobb legyen a földön, hogy az Atya megdicsőülhessen a Fiúban.

Erről szól a királyság, hogy ismerje meg ez a föld az Atya dicsőségét, ez a föld teljes legyen az Ő dicsőségével. Teljes legyen a dicsőségnek ismeretével. Erről szól a mi meghívá­sunk. Úgyhogy ezzel élnünk kell.

14. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

Megismétli Jézus. Ez egy parancsolás [követelés] itt. Ha kértek az én nevemben, én megcselekszem – mondja Jézus. Hogy bátorít itt minket? Megint ismétli, mert tudja, hogy hihetetlennek tűnik elsőre a fülünknek, hogy erre biztatna minket. Igenis parancsolhatsz a szélviharnak, és el kell csendesednie, parancsolhatsz a tengernek, és el kell csendesednie. Ugyanaz a Jézus fogja lecsendesíteni, mint aki a tengeren járt. Ő lakozik tebenned.

Parancsolhatsz a viszálykodás szellemének, és az eltávozik a gyülekezetről. És lesz nagy csendesség, és lesz nagy békesség. Úgyhogy nem hajlunk meg az ellenség munkái előtt, hanem parancsolunk ebben a névben. Mert Ő bennünk lakozik és olyan, mintha Ő parancsolta volna, ott azon a helyen, ahol te állsz.

Így lesz a vakok szemeinek a megnyílása, és így lesz a süketek füleinek a megnyittatása ebben a névben. Ebben a névben küld ki minket, hogy azokat, akik hisznek, ilyen jelek követik, és az első, amit említ, hogy az én nevemben ördögöket űznek.

Micsoda meghívás! Annak ott nincs jó helye, annak az ördögnek abban a testben. Paran­csolhatsz, hogy távozz innen! Annak távozni kell! Parancsolhatsz. Az én nevemben – mondja Jézus. Ez a név nekünk adatott.

Annyira valóságos ez az egység, szőlőtő és szőlővessző, hogy odaadta nekünk a nevét, hogy élj vele, parancsolj vele, rendelkezz vele. Ugyanis, ha bennem lakozol, akkor nem fogod másra használni azt a nevet, mint amire én tenném itt a földön.

Ennek ez a kulcsa, a lakozás. A tisztaság és a szentség fog uralkodni az életedben, és úgy tudsz majd járni, ahogy Jézus járt. Az Ő képviseletében parancsolni tudsz ebben a névben, és az Ő ereje működésbe lép. A 14. fejezetben megtanuljuk, hogy parancsolhatunk ebben a névben.

Most a 16. fejezetre lapozunk, Jézus újabb dolgokat tanít az Ő nevéről. Ebben a névben soha nem kértetek még semmit az Atyától. A tanítványokhoz beszél, akik vele jártak az Ő földi szolgálata idején, a kereszthalál előtt. Jézus neve nem volt ismert még úgy, ahogy ma ismert a szellemi birodalomban, mert még nem aratott győzelmet.

János 16,23–24. 26.

23. És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

Azt mondja nekik itt Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok – jövő idő – az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

24. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkap­játok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

Tanít az Ő nevéről, hogy a nevében kérhetünk, ez egy imádság. Mert Jézust úgy ismerték, mint egyet közülük, aki elhívta őket, és látták a csodákat, és Jézus elkezdi tanítani őket a nevéről, hogy lesz majd egy nap, amikor az én nevemben kérhettek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, és ha eljön ez a nap, akkor kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.

Mindaz, amit kérned kell – mert még nem teljes az örömöd –, az itt elhelyezhető a trón előtt imádságban: a személyes életünk, a közösség, a város és az ország, akár a nemzetközi politikára is kiterjesztheted, ha van hited.

Mehetsz az Úr elé kérni: Uram, nekem akkor lesz teljes az örömöm, ha ezt megcse­lekszed, és az imámat felterjesztem, a Jézus nevében. Kérek, mert biztattál engem. Nekem adtad ezt a nevet. És így menj a trón elé, bátorítva magad, buzdítva magad, hogy ez a név a tied, neked adatott, hogy imádkozz benne.

A hitünket ki kell benne építeni, hogy ez egy erős hit legyen, amikor odaállunk a trón elé és kérünk, mert hit által van az elfogadás is. Amit ott kapunk, Isten azt mondja, hogy ámen és odaadja neked, az hova kerül? Az bekerül a szellemedbe. Ott fogadod el. El kell fogadni.

Be kell fogadni, és utána ebből a szellemi birodalomból kerül elő a láthatókba. Neked kell hordoznod, imádkozni, hálákat adni, hitben kitartani, amíg meg nem látod. Ez a mi részünk. Nagyon sokan itt elengedjük. Ami már nekünk megvan szellemben, azt valahol elengedjük, mielőtt még meglátnánk. Jézus mondja:

26. Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát tiérettetek;

Ez azt jelenti, hogy neked belépésed van közvetlenül az Atya elé a Jézus nevében, mert a ha újjászülettél, akkor Jézus Krisztus nem közbenjáród ebben a dologban. Ha kiejted Jézus nevét, akkor az Atya meghallotta azt az imát.

Azt mondja Jézus, hogy nem kell kérnem az Atyát, hogy itt van a drága gyermekem, aki most kér az én nevemben. Atyám, kérlek, hallgasd meg! Szó nincs róla. Azt mondja, hogy az Atya maga szeret benneteket. Ha ebben a névben járultok elé, akkor saját maga meghallgat benneteket.

Főpapunk lett a Jézus. Addig közbenjárónk, amíg nem ismerkedünk meg az Atyával, utána főpapunk lesz, és könyörög érettünk, de az Atyához közvetlen bejárásunk van ebben a névben. Kérhetünk és megkapjuk azt, hogy az örömünk teljes legyen.

Tessék ebben a névben a trón elé járulni és tudni, hogy Jézus biztat erre, és Jézus odaadta a nevét. Olyan, mintha Jézus maga kérné az Atyát, amikor az Ő nevében kérsz. Jézusnak minden imáját megválaszolja az Atya? Van egy ima, amit ha Jézus elmond, azt az Atya nem válaszolja meg? Nincs!

Mi pedig ebben a névben járulunk oda és kérünk, ami azt jelenti, mintha Jézus kérné. Jézus megkapja? Akkor mi is. Mert egyek vagyunk, ez az egység. Olyan, mintha Jézus imádkozná azt – ez egy fenséges dolog.

Időzni kell rajta, meditálni, át kell adnod magad ennek az igazságnak, hogy ez igaz az életedben, hogy ez működik neked, és bátorítsd magadat! Ebben a névben bátran imádkozzál! Ez az imádság.

Nézzünk további két helyet János leveléből, ahol a névről tanít nekünk az apostol. János­nál rengeteg kijelentés volt az Úr Jézus nevéről, mert a János evangéliumát és a János leveleit ugyanaz a János apostol írta.

Bátran ejtsd ki a Jézus nevét, semmit nem kételkedve! Ez a név a tied. Ez az örökségünk része, hogy használhatod, hogy imádkozhatsz, hogy parancsolhatsz ebben a névben. Hallunk az 1János 3-ban erről a névről.

1János 3,23.

23. Ez pedig az Ő parancsolata, hogy higgyünk az Ő Fiának, a Jézus Krisztusnak ne­vében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.

Itt olvasunk parancsolatról. Ezeket már úgy írja, azoknak írja, akik bent vannak a krisztusi Testben, tehát Jézus nevét már segítségül hívták, és Jézus nevében újjászülettek, az atyafiak­nak írja, a krisztusi Testnek írja.

Ne lankadjon a hited, azért mert kértél, és nem látod még! Vagy kértél, és nem úgy lett. Nagyon trükkös az ördög, mert hoz ilyen helyzeteket az életünkben, és azt mondja, hogy á, látod, hát ez csak itt van leírva, de neked nem így lett, és nem lett meg, amit kértél, és nem lett meg, és ez sem lett. És sorolja, mintha nem lenne igaz az Ige.

De Hagin mondta, hogyha az összes beteg meghal, akiért imádkozom, Jézus akkor is a gyógyító. Ezt mondta, és ez az igazság. Azért, mert száz imámból egyre sem érkezett válasz, attól ugyanúgy fogok hinni, ördög, ezt most tudd meg, mert ez parancsolat, hogy én higgyek az Ő Fiának nevében, és ezt a hitemet nem fogom föladni!

Akármilyen kimenetele is volt bármelyik imádságomnak – utolsó pillanatig hitben va­gyok, hogy a hitem ne szégyenüljön meg a trón előtt. Az Atya a hitünkben gyönyörködik. A hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Akarsz-e tetszeni Istennek? Higgyél a Jézus nevében! Ez a név megmozgatja az egeket, a földet, és a pokol minden erejét.

Ezt írja, mert olvasom nektek a Filippiben, hogy minden térdnek meg kell hajolnia meny­nyen, földön, és föld alatt ennek a névnek a hallatán. És hittel kell kiejteni, nemcsak egy üres frázis, hogy Jézus neve, aztán megyünk tovább. Nem, ha ezt a nevet kiejted hittel, ez a leghatalmasabb erő a világon. A leghatalmasabb erő!

Ez nagyon jót tesz nekünk, mert ezeket mind hallottuk már régebben, de amikor újra és újra halljuk, akkor egy belső megerősödést kapunk. Igen ez az enyém, tudom, hogy nekem működik, mert Isten rendelte és Isten adta, és ez a kegyelmi birodalomnak a része, a Jézus neve.

Milyen egyszerű dolog! Nem kér tőlünk többet, minthogy szóljuk ezt a nevet hittel, paran­csoljunk ebben a névben, imádkozzunk ebben a névben. Ez a név nekünk adatott. Így me­gyünk el az 1 János 5-ben a 13-as versre. Itt ugyanezt megismétli szinte szóról szóra.

1János 5,13.

13. Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.

Vagyis olyanoknak írja, akik Jézus nevében már újjászülettek, akik segítségül hívták a nevét, és benne vannak a krisztusi Testben. Bent vagytok a Testben, a krisztusi Testben, tudjátok, hogy örök életetek van. Ne hagyjátok, hogy bárki, bármit mondjon és megtévesszen, továbbra is higgyetek az Isten Fiának nevében! Nézzétek ezt a buzdítást!

Nem csak bekerültetek a királyságba – mondja –, hanem tudjátok meg, hogy mi van nektek ott. Ott van nektek ez az élet, ez az örök élet, amit nyertetek, és továbbra is higgyetek az Ő nevében. Van folytatás, azt mondja. Higgyetek, harcoljatok, parancsoljatok, éljetek ezzel a névvel. Hatalmasakat cselekszik ez a név.

Ez a név a mi örökségünk. A legnagyobb dolog a világon, amit Isten tehetett, hogy oda­adta nekünk a Jézus nevét. Nem csak befogadott minket ebbe a gyönyörű új életbe, a krisztusi Testbe, hanem odaadta ezt a nevet, amiben Jézus tette a csodákat a földön. Az Ő saját nevét.

Valami nagyon nagy csoda ez, amit érlelni kell a szívünkben, hordozni kell, és meg lehet élni mindennap az örömét. Egyszerűen csak kezdd el magasztalni Jézus nevét. Ha úgy érzed, hogy még nincs eléggé a szívedben ez a név, akkor menj a trón elé, és kezdd el dicsérni a nevet, magasztalni azt a nevet!

Adj hálákat, hogy a tied ez a név, és nézd meg, hogy hogyan fog megnyílni a Szent Szel­lemnek a befogadó, örömteljes „Jer be, leányom, az én országomba” meghívása! Beljebb visz és mutat dolgokat, kijelent dolgokat. Ez a név él, ez a név lüktet az életünkben. Ez a név élő és ható az életünkben. A Jézus neve.

Sokszor nem imádkozunk ebben a névben, hanem magasztaljuk és fölemeljük ezt a nevet. Uram, felemelem ezt a nevet ebben a helyzetben, mert ez a név uralkodik, mert kijelentettem, hogy Jézus a király ebben a helyzetben, és most csak magasztalom ezt a nevet. Mert még nem látom a változásokat, de magasztalom ezt a nevet.

És miközben magasztalod ezt a nevet, a probléma eltörpül, egyre kisebb és kisebb lesz a te ímé szellemi szemeidben. Azokban a szemekben, ahol látnod kell a megoldást, hogy ímé, minden újjá lett, ez az, amit neked látnod kell. Magasztald és emeld föl a nevet, és ne a problémádra tekints! Magasztald a nevet!

Ez az a név, ami ezt megcselekszi. Ez az a név, amiben hatalmat vettél, ez az a név, ami­ben az Atya elé járulhatsz. Ez a név mindenható. Ez a név olajjal teljes. Ez a név a legcsodála­tosabb név. Ez a tied, ez ilyen egyszerű. Használhatod, élj vele, gyönyörködj benne! Gyö­nyörködj ebben a névben! Ez a névnek a csodája. A Jézusnak a neve, hogy neked adatott.

Higgyetek az Ő nevében! Látod, az apostol buzdítja a tanítványokat. Higgyetek ebben a névben! Higgyetek ebben a névben! Legyen erős a hitetek, építsétek ki! Higgyetek ebben a névben! Ne adjátok fel oly könnyen! Higgyetek ebben a névben! Buzdítja őket újra és újra.

Nézzük meg, hogy Pál apostol mit tanít erről a névről, mert miközben ezeken egyre job­ban elmélyülünk, lesz tapasztalat, hogy egyre erősebb a hitünk, mikor kiejtjük ezt a nevet. Ebben a névben veszek hatalmat a gyógyító sorban minden élet felett, minden betegség felett így parancsolok a Jézus nevében, s el kell távoznia az életedből.

És az meghallja, mert a hitemből szóltam, és térdet hajt és eltávozik, megtörve annak az ereje az életed felett. Nem jöhet vissza! Ahogy Jézus mondta: megtiltom, hogy valaha vissza­jöjj ebbe a templomba! Így parancsolhatsz, és az meghallja.

Jézus nevét nem lehet nem eléggé használni, még mindig van hely, ahol kijelentheted. Ha mész az utcán, dicsérheted ezt a nevet és kiáraszthatod a név hatalmát a környéken, ahol laksz. Ide aztán betörő be nem teszi a lábát – jelentsd ki!

A Jézus nevében hatalmat vettem! Az ellenség rettentése jön a járókelőkre, a gonosz­tevőkre, a betolakodókra, és a Jézus nevének a rettentése jön, és elfelejti a gonosz szándékát is, ha erre jön. Prófétálj ebben a névben!

Üresjáratok vannak az életünkben, rengeteg, miért ne a Jézus nevével élnénk ezeket a perceket? Beépíthetjük úgy az életünkbe, mint eddig soha nem tettük, ha rálátunk erre. És a Jézus nevében gondolkodjunk, Jézus nevében lélegezzünk, a Jézus nevében térjünk nyugovóra, és a Jézus nevében legyenek az álmaink.

Mindent az Úr Jézus nevében cselekedjetek! Ezt is elolvasom nektek, ma ez lesz a záró Ige. Két–három igehelyre megyünk már csak el, de érzitek, hogy felbuzdult a hitetek? Tudjátok, mi tette? Hogy a szellemetek azt mondja igen, ez az, ez az enyém! A Szent Szellem pedig ott van, és bizonyságot tesz.

Ragadd meg, ez a tied, használd ezt, élj vele! Parancsolj a nevében, és meg fogod látni. Ő a buzdító, Ő a segítőnk ebben, a Szent Szellem. A segítőnk, aki azt mondja, hogy igen, ez az Ige, amit most hallottál, ez az Ige, ami előbbre visz téged, mert ez Isten Igéje, és elkezd felbuzdulni a hitünk.

Ez az élő hit vezet el, hogy minden részletében mit hogyan tegyünk. Hogy te hogy tedd azt, hogy imádkozz, hogy prófétálj az életed dolgai felett. Ő vezet el minden igazságra. Ő a legnagyobb támaszunk a Szent Szellem, és Ő elvezet ezekre minket. Ez csak egy alapigazság a Jézus nevéről, amit ma hallunk, hogy felbuzduljon a hitünk.

A Filippi levélből szeretném olvasni az Igét. Jézus Krisztusnak az engedelmessége, mikor olyan állapotban találtatott, mint ember. Ő létezett előtte is. Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.

Ő az élő Ige, aki testet öltött, ezért mondja, hogy amikor olyan állapotban találtatott. Egy­szerűen csak magzati formájában találta magát, szűztől fogantatván, mert engedelmes volt, előtte is létezett az Ige. A győzedelmes Ige. Isten Igéje. Általa teremtette Isten a világot. És az Ige olyan állapotban találtatott, ez Jézus Krisztus, a mindenható Ige.

Filippi 2,8–11.

8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.

Képzeljétek el ezt a megaláztatást, bent a méhben elkezd osztódni. A legkisebb sejtosztó­dástól kezdve, az összes embrionális fázison át kellett mennie Isten Igéjének, hogy eljöhessen hozzánk. A Biblia azt mondja, hogy ez egy megaláztatás volt a részéről, mert honnan jött, és mit tett le, és megüresítette magát, de mivel ezeket elvégezte, engedelmes lévén halálig, a keresztfának haláláig:

9. Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;

Ha te engedelmes vagy és olyan helyzetekben is érzed magad… Vannak olyan helyzetek, amikor bántás ér. Ilyenkor azt mondod, hogy Uram, itt engem most megalázás ért! De mivel Te mondod, megállok benne és meghajtom magam, és inkább én kérek bocsánatot a másiktól, mert neked akarok kedves lenni ebben a dologban!

Ha te magadat megalázod bármilyen formában úgy, hogy a lelkiismereted közben Őreá tekint, akkor abból felmagasztaltatás jön. Ez történt Jézussal. Azt mondja, hogy felmagasztal­ta Őt. Az Isten felmagasztalta Őt, felemelte egy olyan helyre, ahol nem volt előtte.

Tehát Ő elnyerte ezt a nevet, addig nem volt ez a név az Ő birtokában, addig csak úgy hívták Őt, hogy Isten Igéje, de isteni személy volt. Minden, amit Isten szólt, az Ő volt, de nem volt neve. És mivel engedelmes volt a keresztfának haláláig, ezért az Isten ajándékozott neki egy nevet. Elnyert egy olyan nevet, hogy aztán az a tied lehessen.

Semmit vissza nem tart belőle az Atya, teljesen neked adta. Ez az a név, amely minden név fölött való – így írja. Nincs fölötte már név semmi. Mondod egy királynak a nevét, de aztán jött egy másik király és legyőzte. Nézd végig a történelmet.

Felütötte magát egy birodalom, aztán jött egy másik birodalom, és semmivé lett. Vége lett az uralmának. Első Konstantin, második Konstantin, jöttek, előbb-utóbb mindig letarolták, lepusztították, és jött egy újabb király.

Ez Jézusnál nem így van. Ő olyan név, hogy nincs fölötte való név. Minden felett való név. Minden név fölé felmagasztalta Isten Őt. Ami csak létezik a szellemi birodalomban, afölött van a neve. És megmondja az Írás, hogy miért tette:

10. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

Mondd ezt velem együtt: a Jézus nevére! Ma erről hallunk, hogy ha Jézus nevét kiejted, mik történnek, nézd meg! A Jézus nevére minden térd meghajoljon. Látod-e ezt magad előtt? Az aggodalom, az anyagi probléma, a hitel, amit felvettél, az a családi gond, ami van – minden térdnek meg kell hajolnia, ha hittel mondod ki ezt a nevet, mert megszerezte ezt a nevet, és neked adta.

Mindennek meg kell hajolnia a mennyekben, a földön és a föld alatt. Akkor mi marad, ami kimaradna ebből? Nincs semmi! Az egész teljes birodalom. A mennyekben, a földön és a föld alatt. Minden névnek engedelmeskednie kell a Jézus nevére!

Bátorodsz a szívedben, hogy ezt a nevet kiáltsd, amikor helyzet előtt állsz. A Jézus nevére engedelmeskednie kell! – kijelented. Parancsolatot mondtál, mert így van megírva. Királyi rendeletet hoztál. Isten Fiának a rendelését hallotta meg a világ, a szellemi birodalom, és az angyalok mennek munkába, amiket te most még nem látsz, de hidd el, hogy dolgoznak, mert nekik is meg van parancsolva, hogy Jézus nevére beteljesítsék. Meg van nekik parancsolva.

Egy napon számonkérés lesz, az angyalokat meg fogjuk ítélni, hogy végezték-e úgy a dolgukat, ahogy mi a trón előtt megvallottuk, és megkértük, és befogadtuk, és munkáljuk, és az angyalok munkatársak ebben. Láthatatlan birodalom, de munkálják azt.

Ez a név a Jézus neve, úgyhogy kár más szentekhez fordulni. Vannak olyan hívők, akik imádkoznak sokféle szenthez, ehhez a szenthez is elmondanak egy imát, a másik szentnél is elmondanak egy imát, bedobnak egy kis pénzt a perselybe, de a Biblia nem mondja ezeket. Elmondtam az imát szent Antalnak, meg elmondtam ennek, és egy csomó szenthez imádkoznak, de nincs helye az Ige szerint ennek.

Úgyhogy ha így nőttél fel – én is egy ilyen imádság-rendszerben nőttem fel, nagymamám mindig szent Antalnak is adott. Hogy jaj, csak megtaláljak valamit. Megint valamit. És nem volt nagyobb tudása, őt így tanították, és minden imája megválaszoltatott, hatalmas hitű asszony volt.

De amikor az ember eljut ide, erre az igazságra, hogy a Jézus neve minden név fölött való, akkor szükségünk van-e valami más névre ezek után? Nincs. Ez neked odaadatott, ez a tied és élj vele, parancsolj és imádkozz ebben a névben, mert meghallgatásod van a trón előtt, meg­hallgatják az imádat, mintha Jézus mondta volna!

Viszont megparancsolták, hogy higgyünk ebben a névben. Higgyünk, imádkozzunk, él­jünk vele, törjük meg az ellenség derekát ebben a névben. Dolgozni kell, ez egy hitprojekt. Munkálkodjatok az üdvösségetek dolgaiban! Látod már, mit jelent?

Munkálkodjatok, vegyétek magatokra ezt a hit munkát, és jelentsétek ki azt a hatalmat a Jézus nevében az életetek felett! Szólítsátok be az anyagiakat a Jézus nevében, és így tovább. Ébredjen fel a hitünk erre, hogy mit kaptunk, használjuk ezt, és minden térdnek meg kell ha­jolnia mennyen, földön és föld alatt erre a névre.

11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Az Ő Úr voltát fogja minden nyelv vallani. Azok is, akik most ellene ágálnak, azok is, akik azt mondják, hogy nincs Isten. Sok ateista van kint a világban, aki egy napon oda fog állni a trón elé, és meg kell vallaniuk. Csak akkor már késő lesz, mert ők elkárhoztak.

De nekik is egy napon vallást kell tenni erről, akkor miért ne tennénk meg most, ha ez a világosságunk megvan. Megvalljuk, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Ez a név dicsőséget szerez az Atyának!

Az Atya Isten dicsőségére van ez a név az életedben, hogy megvalld, hogy ebben a helyzetben Jézus az Úr. Mit tettél? Dicsőséget szereztél az Atyának vele. Hogy a hitedben állsz, hogy kitartasz, hogy lehetőséget adsz arra, hogy az a szellemi birodalom munkálódjon és előhozza, amiben hiszünk, amit kérünk, amit meglátunk, hogy az megvan nekünk.

A kazah szó ez, a szellemi szemeinkkel látjuk, kitartunk a hit harcaiban, és ez dicsőséget szerez az Atyának. Erre az életre kaptunk elhívást. Ez az az élet, amit élnünk kell, amire elhívást kaptunk, és milyen büszkék vagyunk erre, hogy ezt megismerhettük! Elhívást kapunk, hogy a legapróbb dolgokban az életünkben építsük be a Jézus nevét. A mi királyunk nevét, a királyok Királyának nevét.

Büszkén kiejthetjük ezt a nevet, uralom van ebben a névben, hatalom van ebben a névben, békesség van ebben a névben. Ezért kéri tőlünk azt az Ige – és ezzel szeretném ma lezárni az igesort. Lehet, hogy jövő héten felvesszük újra, ha a Szent Szellem kéri majd tőlünk.

Kolosse 3,17.

17. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala.

Vagyis minden cselekedetedben, ha piacra mész vásárolni, ha a kiskertben munkálkodsz, ha bent főzőcskézel, ha mosogatsz, ha erre készülsz, ha azt tervezgetsz, mindenben. Be van-e így építve a Jézus neve az életedben? Akkor támadhatatlan vagy, nincs hol bejöjjön az ellenség.

Mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel – vagyis a beszédeinket is, a kijelentett megvallásainkat, a cselekedeteinket –, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek. Nézd meg ezt! Nincs helye az ellenségnek, hogy beszivárogjon, ha Jézus nevében teszed.

Az egy szellemi burkolatot hoz, a Szent Szellem burkát fogja odahelyezni arra, amiben éppen vagy. Sem baleset nem jöhet, sem a depresszió nem jöhet, sem egy rossz gondolat nem tud leuralni, mert az Úr Jézus nevében cselekedted. Az Úr Jézus nevében szóltad. Az Úr Jézus nevében gondoltad azt.

Mi képesek vagyunk felfogni a Szellem gondolatait a Krisztus értelmével. Képesek vagyunk rá a Szellem gondolatait gondolni azzal az értelemmel, ami a Szellemünkben van, és az Krisztus értelme. Vagyis, igenis képesek vagyunk az Ő gondolatait gondolni, és ha ezt kijelented a Jézus nevében, akkor tudd meg, mi a következő.

Egyszer csak fog jönni egy gondolat: hopp, ezt pedig nem is gondoltam! – és leszállt a mennyből a Szellem gondolata, szikrát kaptál arra a helyzetre. Mi képesek vagyunk a Szellem gondolatait gondolni. Nyisd meg magad erre!

Mindent az Úr Jézus nevében kell tennünk. Az Úr Jézus nevében cselekedjetek, és ho­gyan? Hálát adván az Istennek és az Atyának Őáltala. Hálaadásokat mondj! Miközben a Jézus nevét kiejted, adjál hálákat az Isten trónja előtt! Adjál hálákat, hogy ez a név cselekszik! Adjál hálákat, hogy ez a név él és mozdul az életedben! Hálákat adjatok!

Mindent ebben cselekedjetek! Látjátok, hogy mit kér Isten tőlünk? Hogy borítsuk be magunkat ebben a névben, és akkor fog jönni a felségesnek a rejteke az életünkben. A felséges rejteke ebben a névben. Elkezdjük imádni ezt a nevet. Ez a név a tied.

Ébredj fel, használd ezt a nevet, és csodákat fogsz látni az életedben a Szellem ereje által! Dicsőséget adunk Istennek. Kezdjük el Őt imádni ebben a névben, a Jézus nevében! Emeld föl a kezed, úgy emeld föl ezt a nevet a trón előtt, és köszönd meg ezt a nevet! Halleluja! Dicsőség Istennek!

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.

BÉKEVÁR FŐOLDAL