2016.08.13. 
 

MERT Ő MONDTA…

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2016. augusztus 07.

Kívánjuk ezt a dicsőséget, hogy megnyilvánuljon ez a dicsőség! Vágyjuk ezt a dicsőséget, és ez úgy jött el az Ószövetségben, hogy elkezdték dicsérni az Urat. Jó az Úr, az Ő kegyelme, az Ő irgalma örökkévaló! Ezt kürtölték a papok, és kiáltották, és énekelték, és egy szívvel-lélekkel voltak. Ahogy ezt tették, úgy leszállt ez a gyönyörű dicsőség. Az a hófehér köd-dicsőség, amiben a test nem tud állni maradni. Elestek a papok a nagy dicsőségtől.

Vágyjuk ezeket meglátni, és ezekbe egyre jobban belelépünk, belemélyedünk, és meg­láboljuk ezeket a folyamokat, hiszen az Úr akarata, hogy dicsőségről dicsőségre elváltozzunk! Szeretné, ha növekednénk benne, nekünk pedig ott van a hitünk és a kívánságunk, hogy minden helyi gyülekezetben meglássuk ezt a növekedést.

Egy új korszakba került az életünk, és sokan tapasztalhatjuk, hogy egy újat nyitott a Szellem az életünkben. Sokatoktól hallom, hogy új szellemi szférákat tapasztaltok, és az új dolgok kezdenek megtörténni az életetekben, személyes beszámoló bizonyságok történnek.

Az Örömhíradó újságban olvashatjátok, hogy nagyon sok új ajtót nyit az Úr. Új gyüleke­zetek kezdődnek, új munkahelyek jönnek, új családi kötelékek nyittatnak az üdvösségre. Sok új van a levegőben! A Szellem azt mondja neked, hogy ímé újakat cselekszem! Ez az Igénk rend­szeresen visszaköszön, és újra és újra az imakörökben is előjön, és evvel kezdtük szinte az egész évet.

Elmondom nektek, hogy egy nagy teljességbe készül minket bevinni az Úr. Az izraeli naptár szerint az új esztendő, ami a jubileumi év lesz, 5777. esztendő lesz. Képzeljétek el, egy 5-ös, és három 7-es: 5777. Ez egy nagyon-nagyon gyönyörű biblikus szám! A mi naptárunk szerint pedig, amikor újévet kezdünk majd januárban, akkor pedig 2017-et írunk. Mind a két év hetessel végződik. A hét pedig Isten teljességének a száma.

Nagy teljességre készülhettek föl az életetekben! Nem vagyunk a számmisztikának a tudói, de azt lehet érzékelni, hogy ez bevisz minket abba a teljességbe. Az 50. év jön, a jubileumi év jön. Az az elengedés éve volt, amikor mindennek vissza kellett kerülnie az eredeti tulajdonoshoz. Akik eladósodtak, akik rabszolgasorba jutottak, számukra mindent visszaállított az Úr az eredeti rend szerint. Az egy csodálatos esztendő!

Ennek az előszelét érzékeljük, és ebbe fogunk bemenni. Egy nagy dicsőséges esztendő lesz. Hányan érzitek ezt, hogy ez készülődik? Az Úr valamit készít, és szinte az embernek izgatott a szíve! Még megfogalmazni nem is tudom, de el vannak készítve, és oda be akarok menni, és meg fogom lábolni, és az az enyém!

Mindabból, amit az Úr készített, semmit nem engedünk a földre esni, hanem a maga rendelt idejében ezeket átvesszük, és bemegyünk és abban járunk! Így volt Anna is az Ószövetségben. A múlt héten Annának a hit-imáját tanulmányoztuk kicsit részletesebben. Most csak  érinteni fogjuk ezt, mert akkor megint nem jutunk a végére, ahogy múlt héten is történt.

Elkánának volt két felesége. Abban az időben az Ószövetségben meg volt engedve, hogy egy időben valakinek két felesége lehessen, mert Isten meghagyta nekik, hogy szaporodjatok, sokasodjatok, és így egy asszonyra kevesebb teher esett, hogy többen tudtak gyermeket szülni, és nagyobb volt a szaporodás közöttük.

A Peninna nevű feleségének születtek gyermekei, és Annának pedig nem született gyermeke. Annának ez nagyon nagy fájdalmat okozott a szívében, mert évről évre, ahogy mentek föl a templomba, Anna kéréssel fordult az Úrhoz, de soha nem látta meg a választ Istentől, hogy ő is kapjon egy gyermeket.

Peninna pedig éreztette vele, hogy látod, te nem tudsz gyermeket ölelni magadhoz, hogy te ezért kitaszított vagy itt a családban. Megkülönböztette, és gúnyolta, olyan szavakkal illette, ami Annának a szívéig ért és megsebezte. Az egyik esztendővel, ilyen sebes szívvel, így ment be a templomba.

Amikor a szívünk teljességével tudunk odamenni az Úrhoz, és tudunk úgy imádkozni, hogy mindent le tudunk tenni Őeléje, Anna így mondta el ezt az imát abban az esztendőben. Sok esztendőn keresztül – írja az Ige – mentek föl évről évre szokás szerint a templomba, és Anna rendszerint könyörgött az Úr előtt.

Mégis volt egy esztendő, amikor az ő imája győzelemmel végződött. Ezt az imádságot rögzíti az Ige, miként is volt ez, hogy Anna a szívéből tudott könyörögni az Úrnak, és mindent átadni Neki. Annyira megnyugodott a szívében, és oly mértékig el tudta fogadni, hogy a kérését megválaszolta Isten, így amikor kijött, akkor már többé nem volt szomorú az orcája.

1Sámuel 1.17–18.

17. És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izraelnek Istene adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tőle.

18. Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgálóleányod! És elméne az asszony az ő útjára és evett, és orcája nem volt többé szomorú. 

Az öröm volt az orcáján sírás és a bántások helyett. A főpap megáldotta, és azt mondta, eredj el békességgel! Az Izrael Istene adja meg neked a te kérésedet, amelyet kértél tőle! Tudjátok, ma a mi Főpapunk ugyanígy nézi a mi ajkainkat és várja az imáinkat, és meghallgatja az imáinkat. Ahogy elmondtuk az imánkat, a mi Főpapunk így áldja meg a mi kéréseinket.

Kijövünk a szentek szentjéből, azt mondja nekünk, hogy menj békességgel, a te kérésed meghallgattatott, és azt meg fogod látni! Minden egyes elmondott imánkra megvan a rendelt idejű válasza. Itt a szívébe befogadta, amit kért. Fiúgyermeket kért. Fogadást kötött az Úr előtt.

1Sámuel 1,11.

11. És fogadást tett, mondván: Seregeknek Ura! Ha megtekinted a te szolgálóleá­nyodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgálóleányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgálóleányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha! 

Azt mondta, hogy Uram, ha ezt megadod nekem, egész életére neked adom. Téged fog szolgálni, visszaadom neked, mert tőled kaptam őt. Így is történik. Kijött Anna a templomból, és többé nem volt szomorú az ábrázata. Valamit vételezett a szívében, hogy amit kért, az megvan neki. Örömmel jött ki a templomból. Többé nem volt szomorú az ő orcája.

A gyermeket még nem láthatta, mégis tudta a szívében, hogy megvan neki, amit kért. És ez a hit imája, amikor minden megfordul körülöttünk, hiába látjuk ugyanazokat a körülmé­nyeket, ugyanazokat a változatlan helyzeteket és mégis tudjuk a szívünkben, hogy az az ima, amit elmondtunk, választ nyert. Többé nem szomorú az ábrázatunk.

Meg lehet mondani, ha valaki hitben jár az Úr előtt egy bizonyos dologban.  Az ábrázatáról. Többé nem bántja az a dolog, amiért bement oda imádkozni. Mert megvan neki, a szívében hordozta. Ezt követően fogant meg a gyermek, és egy esztendőre rá megszületett a kis Sámuel. 20-as vers a koronája ennek.

1Sámuel 1,20.

20. És történt idő multával, hogy terhes lett Anna, és szüle fiat és nevezé őt Sámuel­nek, mert úgymond az Úrtól kértem őt.

Az, amiben hitt, az megtörtént. Ha hitben járunk, minden dolog, amit kérünk, az ugyanígy leíratik egyszer egy könyvben. Történt idő múltával, meglett. Kézzelfoghatóvá válik. Meg is kapta. Jézus nevében.

Ez a történet ragyogó dicsőséggel teljes, és hatalmas prófétát szült az Úrnak, mert hitben hordozta a kérését. Az Ószövetség egyik legnagyobb prófétáját szülte meg Anna az által, hogy kitartott a hitében és nem adta föl.

A történetnek egy másik tanulsága, hogy nem szabad föladnunk, amikor még nem látjuk. Sokan itt vesztjük el a hitnek az útját, hogy ahogy telik az idő, azt mondjuk, hogy Uram, biztos, hogy valahol nem jól imádkoztam, vagy valamiért te nem akarod ezt megadni – mert nem látjuk.

Amikor valamit így nem látunk, akkor egy idő után eldobjuk a hitünket. De Anna nem ezt tette. Anna évről évre bement és könyörgött az Úrhoz, újra és újra könyörgött az Úrhoz. Egy rendelt időben. Rendelt ideje van mindennek az ég alatt. Ezt írja az Biblia.

Prédikátor 3,1.

1. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

Rendelt ideje volt a gyermek születésének. Ugyanígy minden imakérésünk válaszának, hogy azt mikor láthatjuk meg, rendelt ideje van az Úrnál, az Ő bölcsessége szerint. Addig az utolsó pillanatig hitben kell járnunk. Mert ha hitünket elengedjük, akkor nem fogjuk soha meglátni. Ebben a hitben gyönyörködik Isten, Abba Atyánk és a Főpapunk, a Jézus Krisztus.

A Szent Szellem pedig belülről mondja mindig, hogy megvan ez neked, ne a láthatókra tekints! Megvan ez neked. Kapunk egy belső biztatást. Minden helyzetre így van az éle­tünkben. A legkisebb dologtól a legnagyobb vágyunkig minden így működik, a hitnek az útján. Ugyanis mindennek rendelt ideje van.

Isten elrendeléseinek, időzítéseinek kell az életünkben beteljesedniük. Nem rég járok az Úrral, 25 éve, ami nagyon rövid idő ahhoz képest, hogy az örökkévalóságban milyen hosszú időszakok vannak. Ha innen nézzük.

Mondom nektek, hogy rengeteg példát tudnék mondani, hogy Isten a legbölcsebb időzítésébe hozza elő mindig azokat, amikre vágyunk. Látni az isteni időzítést az életek felett, ha kitartóak vagytok. Meglátjátok azokat, mert a csüggedést nem engedjük, nem csüggedünk, hanem kitartunk, ez az egyik kulcs. Ez Anna történetének egyik tanulsága.

Prédikátor 3,1–2.

1. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

2. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett.

Mert a születéssel egyben egyszer el is költözünk. Ideje van a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. Egy óriási bölcsességsorozat van a Prédikátor könyve 3. fejezetben leírva nekünk. Ha esetleg feljön bennünk ez a ‘mikor, Uram, mikor’? Vegyük elő ezt a fejezetet, és egy kicsit beszélgessünk a Szent Szellemmel ezeknek az igazságoknak a tükrében, és fogunk kapni időzítésekre útmutatásokat.

Az Úr nem akarja, hogy tudatlanok legyünk a szellemiek felől, meg az Ő tervei felől. Azt szeretné, ha mindig békességben lennénk, minden tekintetben. Akkor is, amikor még nem látjuk. Ez a hit útja, a keresztény útja, amikor még nem látjuk, amit kértünk, de az Ő kezében van, és Ő változtatja meg az időket.

Ha van egy hosszabb időszak az életedben, egy megpróbáltatás sorozat, az egyetlen, aki meg tudja azt változtatni, aki onnan kihoz, az az Isten maga. Így írja Dániel könyvében:

Dániel 2,21–22.

21. És Ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz kirá­lyokat; ád bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.

22. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a sötétségben; és világos­ság lakozik vele!

Azt mondja az Úr, hogy eddig és ne tovább, és hozza a változást az életedben, ha kitartó vagy benne. Akkor fogod látni a változásokat és az áttöréseket, mert ennek az újnak az ideje van. Eljött az áttörések ideje az életünkben! Mindennek rendelt ideje van az ég alatt.

Ő az Ura a helyzeteknek, ha a kezébe adtad az életedet. Ő fogja hozni ezeket az időzítéseket, és az időknek részeit. Dönt királyokat és tesz királyokat, írja tovább itt a Dániel. Választásokat is nyugodtan a kezébe lehet adni. Rendelt időben, rendelt személyek, rendelt helyen lesznek. Az Úr akaratát elkezded szólni a választásokra, anélkül, hogy akár neveket említenél, és elkezdenél a politikába mélyebben belemerülni, ha nem érdekel.

Az Ige hatalmát rendeld ki felette! Rendelt ideje van, Ő dönti le a királyokat, és Ő teszi a királyokat. Az Ő jelöltje fog odakerülni, a Jézus Krisztus szent nevében. Ezt kijelented hittel. Óriási dolgokat tud elvégezni akkor az Úr az életedben.

Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat. Azt, hogy most még mindent nem látunk arról, hogy mi is történik, vagy hogyan történhetett egy dolog, azok el vannak rejtve, azokat nem fogjuk látni addig, amíg Isten majd föl nem fedi a maga idejében. Addig teljes bizalommal kell lenni iránta. Ő fogja ezeket felfedni.

Ő tudja, mi lakozik a sötétségben. Óriási a különbség a sötétség és a világosság között. Az egyik, hogy Ő tudja, mi lakozik a sötétségben. Pontosan átlátja az ellenség terveit és szándé­kait, és nyugodtan rábízhatod az életedet. A sötétségnek fogalma nincs arról, hogy Istennek milyen tervei vannak az életedre, csak tapogatózik. Óriási különbség.

Nyugodtan megbízhatsz benne. Ha megengeded, hogy Ő menjen elöl, akkor biztos veze­tésed van, és biztos vezetőd van. Nincs miért félnünk, és nincs miért rettegnünk. Ezt tudnunk kell ebben a mai világban, ebben a mai időben, ahol rengeteg a bizonytalanság és a félelem. Megkísért minket jöttünkben, mentünkben, mondjuk a hírekben.

Nem szabad túl sok hírt hallgatni, elég naponta egyszer meghallgatni. Amikor ötödször hallgatod a híradót, akkor utána nem csoda, hogy elkezded magadon észrevenni, hogy mintha a depresszió akarna lehúzni. Nem kell naponta ötször meghallgatni a híreket, elég egyszer, vagy egy héten egyszer, ne töltsél sok időt ezzel!

Az sem biztos, hogy a híradások pontosan megállják a helyüket. Úgy mondják, mintha az igazság lenne, az igazság pedig Istennél van! Jézus megmondta. Inkább olvasd a Bibliádat, abból hitet merítesz, és meg tudsz állni ezekben a helyzetekben. A Jézus nevében. Ugye az igazságot mondom? Jézus nevében.

Biztat minket az Úr, hogy a világosság dolgai felől tudakozódjunk, és Ő annak a tudója. Ő az időzítések Istene, és tökéletes időzítéseket rendelt az életünk felett. Nekünk annyi a dolgunk, hogy a menny akaratát szólítsuk a földre, az életünkre minden vonatkozásban.

Az Úr örömmel fogja az Ő akaratát érvényesíteni az életedre. Csak a te szádnak a hozzájárulása kell. Úgy legyen Uram, ahogy Te rendelted nekem. Annál jobb nem létezik el számomra. Ezt rendeld el naponta! Csak az Úr akarata lehet meg az életemben! A menny akaratát kell illeszteni a földre. Az Úr így működik az életünkben. Szólni kell ezt!

Most jutottunk el arra a helyre, ahova szerettem volna. Az Úr felemelő dolgokat szól nekünk Ésaiás 43. fejezetében. Közben szeretném, ha mindenki mondaná: Jó az Úr, az Ő kegyelme és irgalma örökkévaló. Halleluja! Mert ha dicséred Őt, akkor száll alább és alább az Ő dicsősége. Nagyon érdekes, ahogy az Úr mondja:

Ésaiás 43,18–19.

18. Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!  

Ugyanis hajlandó az ember arra, hogy amikor ilyen megpróbáltatás-sorozaton megy keresztül, akkor az ördög beviszi őt a múltba, hogy mit kellett volna tennem ahhoz, hogy ne így történjen. Ez az egyik. A másik, hogy mit rontottam el, mit tettem úgy, és jönnek a kárhoztatások, hogy ez nem történt volna meg. Az ember elkezd a múltban kóvályogni, egy olyan területen, amin már nem lehet a hitünkkel munkálkodni. Ott emészti fel az erőnket.

Legtöbbször, mivel kilátástalan helyzetekbe visz bele, ezért egyre jobban elhatalmasodik rajtunk ez a tehetetlenség érzet, a szomorúság, meg a depresszió. A múltban akarja, hogy éljük az életünket. Ezért mondja Isten azt, hogy ne emlékezzetek a régiekről. Azon már nem tudunk változtatni.

Három dolog működik Isten országában. A hit, remény és a szeretet. A hit, az a jelen. A most megvan nekem! Az a jelen pillanat, a most pillanat. A megvan nekem. Ez a hit. A remény a jövővel kapcsolatos. Reménykedem, hogy majd ez jobb lesz, megfordul. Majd jobbá lesznek a dolgok.

Isten az örök Szeretet. Ő mindenhol és mindig Szeretet. Bármely pillanatban. A hited is csak szeretet által működik. A reménylett dolgok is csak akkor jönnek valóságba, ha a szeretet fűti. Ezért a legnagyobb a szeretet. Az pedig örök. A szeretet törvényét soha nem szabad megsérteni az életünkben.

Ha megtennénk, akkor ki kell igazítani magunkat, mert addig nem tudjuk az útvonalat kiegyenesíteni. Hiába mutatja a GPS, hogy erre kellene menni, ha mi nem szeretetben járunk, nem tudunk ott menni. A keskeny ösvény, az a Szeretet ösvénye, az kötelező. Ezért mondja az Úr, hogy hagyjuk a múltat, mert nem tudunk benne előbbre lépni.

19. Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.

A régiekről ne emlékezzetek. Meg kell fegyelmeznünk a gondolatainkat, hogy hol járnak, sokszor. Régieken járnak a gondolataink? Azt mondja az Úr, hogy ne emlékezzél róla! Oda ne engedd a gondolataidat!

Az előbbiekről ne gondolkodjatok, mert terméketlen, nincs gyümölcse, nem tud teremni az életünkben. Egy zsákutcája az ördögnek. Helyette azt mondja, ímé, újakat cselekszem. Azt mondja az Úr, volt, ami volt eddig, ezt zárd le, és figyelj ide, most nézd meg, mi lesz!

19. Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. 

Ez reménységet ébreszt benned azonnal, ahogy olvasod. Újakat cselekszem. Ha az Úr készít valamit, abban biztos lehetsz, hogy az jó. Ezeknek jó dolgoknak kell lenniük! Először Isten szívében készül el, és utána közli veled. Most készül, mondja. Nem tudjátok még? Bizony sokan vannak így a keresztények, hogy fogalmuk nincs, hogy mit készített nekik az Úr, mi lenne az Úr szíve szándéka az életébe.

Ezen az Igén, ha meditálunk, közelebb fogunk kerülni az Úr dolgaihoz. Azt mondja az Úr, hogy most készítem ezeket. Ezeket közlöm, és megvannak neked ezek, ezek az új dolgok, amiket eddig nem láttál. Ezért izgalmas a keresztény élet, mert van az Úrral egy együtt járás, és az Úr mindig hoz elő új dolgokat.

Nem mondhatjuk, hogy a Szent Szellemet teljesen megismertük. Minden pillanatban képes valami újat előhozni, amit addig nem tudtunk a birodalomból. Ezért izgalmas a Vele való járás. Egy öröm nélküli, befásult kereszténynél nincs szörnyűbb a világon, mondom nektek. Annak fogalma nincs arról, hogy Isten hogy munkálkodik az életében. Azt mondja, újakat készít.

19. Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.

Ez azt jelenti, hogy azon a helyen, ahol még nincs út, az úttalan helyeken, ahol nem látod a kiutat, fogalmad nincs, hogy lesz holnap, miként lesz. Azt mondja az Úr, hogy én ott utat szereztem, a pusztában. Utat szereztem, hogy te járhass azon, és Ő megy elöl. Én megyek előtted, mondja, és utat szerzek, és ha engem nem tévesztesz szem elől – mondja az Úr –, akkor az úton végig tudsz menni.

Ha a múltban tekeregsz, akkor bárhol eltévedhetsz. De rám tekints! Utat szereztem, a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. Tudja az Úr, hogy mi szomjúhozunk nélküle. A világban mindenfelé bolyonghatunk, és azt hisszük, hogy az a dolog megelégít minket, de ha oda eljutottunk, akkor észrevesszük, hogy ugyanolyan szomjasak vagyunk, mint előtte. Őt szomjúhozzuk lépten nyomon, mindenhol!

Csak Ő tud megelégíteni minket ezekkel az élő vizekkel. Az örök életnek a vizével, ami a trónteremből ered. Ezek élő vizek! Életet adnak! Gyarapodást adnak! Isten akaratát adják! Ezeket szerzi nekünk az Úr a pusztában, a kietlenben. Utakat és folyóvizeket, hogy a válasz­tott népének inni adjon.

Hogyan jönnek ezek elő az életünkre? Ez a kérdés, mert az Úr szívét most hallottuk. Ki akar hozni minket a múltból, és azt mondja, hogy újak jönnek. Figyelj ezekre! Ezeken az új utakon járj, én vezetlek! Hogyan tudjuk ezt ráhelyezni az életünkre, hogy az Úr akarata beteljesedjen az életünkben? Ez miként megy?

Ebben kell időznie egy kereszténynek, aki úgy látja, hogy a helyzete reménytelen, mert Istennél nincsenek reménytelen helyzetek. Nincsenek reménytelen sorsok. Nincs gyógyíthatat­lan betegség. Nincs. Nála minden lehetséges. Új korszakhoz érkezik az életünk. Megnézzük, hogy hol van az egyik terület, ahol legtöbbször meglop minket az ellenség, hogy ne tudjunk arra az útra rámenni.

Máté evangéliumba menjünk, ahol Jézus elhívja a tanítványai közül az első kettőt. Közben mondjuk: Jó az Úr, az Ő kegyelme örökkévaló! Jó az Úr, az Ő kegyelme örökkévaló! Jó az Úr, az Ő kegyelme örökkévaló!

Ezen érdemes meditálni, mert valóban az Úr jóságából van az életünk, és az Ő kegyelme és az Ő irgalma örökkévaló. Neked megkegyelmezett, és kegyelmet adott, hogy uralkodhass az életben. Ezt kijelented, ez egy öntözés az életed felett. Ámen. Ez megvan nekünk. Jézus elhívja a tanítványait.

Máté 4,18–20.

18. Mikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást, az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok voltak.

A kép, amit látunk, hogy Jézus arra megy és látja ezt a drága testvérpárt halászni, bedobták éppen a hálókat a vízbe. Váratlanul Jézus hozzájuk szól. Folyik az életük, végzik azt, amit addig. Halásznak, bedobták a hálókat.

19. És monda nékik: Kövessetek engem, és én emberek halászaivá teszlek benneteket.

Anélkül, hogy tudták volna, hogy ki az, aki szól hozzájuk, valaki hívja őket, hogy gyertek, kövessetek engem! Valami új készül. Élték az addigi életüket, a megszokott életüket, és Jézus ezzel az üzenettel fordul feléjük, hogy valami újat cselekszem, új készül, gyertek és engem kövessetek! Ugyan halászok lesztek, de emberek halászaivá teszlek benneteket.

Szerintetek mennyit értettek meg ebből a tanítványok? Mit jelent az, hogy embereket halászni? Vigyük-e a hálóinkat, vagy hagyjuk ott a hálóinkat? Mit csináljunk? Halászok leszünk, de mit fogunk fogni? Mit értettek meg ebből a tanítványok szerintetek? Valamit a Szellem által fogtak belőle, mert így írja:

20. Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követték Őt.

A kép, ami előttem van, hogy szinte kiesett a kezükből, amit ott fogtak. A hálóikat épp a vízbe engedték be. Elengedtek mindent. Amikor az Úrnak ezt a hívó szavát hallod, valami újat készít az életedre, és azt mondja, hogy ímé, újakat cselekszem, most készül.

Amikor ezt halljuk, és érezzük a Szellemnek ezt a mozgását, hogy nem az az útirány, amibe eddig mentünk. Valami új jön, és be akar vinni abba az újba. Oda nem tudunk bemenni a szakadozott, öreg hálóinkkal, amivel eddig dolgoztunk. Nem fog menni. Azonnal eldobták a hálóikat, otthagyták. Otthagytak mindent.

Hogy tudták ezek a tanítványok ezt így megtenni? Sokszor gondolkodom rajta. Mit jelent az, hogy embereket fogok halászni ezután? Egy kérdésük nem volt. Semmi. És letették a hálóikat. Ez a fajta hozzáállás kell ahhoz, hogy be tudjunk menni az új dolgokba.

Csak úgy tudunk oda bemenni, ha azt, ami addig volt, elengedjük, mert mostantól nem így lesz. Újakat készítek, új utak ezek, és oda máshogy kell. Más hálókat kaptak az Úrtól, Szent Szellem hálókat kaptak. Szent Szellem hálókkal fogták be a halakat az emberek halászai. Másfajta háló kell hozzá.

Drága Jézus adjon nekünk világosságot! Mindenkinek a saját helyzetére kell ezt ráillesz­teni, hogy mit jelent a régi hálókat eldobni, mert különben nem tudunk bemenni az újba. Dicsőség Istennek!

A terméketlen, meddő korszakokat az életünkben csak az Úr tudja lezárni, hogy szól, és mi azt meghalljuk. Azt mondja, újakat cselekszem. És lesz azután, mondja az Úr, és mindig mondja. Szól az Ő szavával, hogy ez lesz ezután, és ha te azt követed, akkor neked is lesz olyan pillanat, amikor azt tudod mondani: és meglett! Tudod mondani.

Meg fogod látni, ha kitartasz, és azt fogod tudni mondani: és meglett. Történt azután, megtörtént. Megszületett az a gyermek. Meglett az a dolog, amiben hittem. Isten nem csalatkoztatja meg az embert. Nem hagyja, hogy csalódjunk, ha kitartunk, és az Ő szaván állunk. Akkor azok a dolgok meglesznek, és abban a pillanatban, hogy látod, mondhatod, hogy lőn azután. Meglett. Az megvan nekem. Ez egy folyamat.

Az Úr szól, a hitemet kifeszítem, még nem látom, de tudom, hogy megvan itt belül, ahogy Anna, többé nem volt szomorú az ő ábrázata. Kijött a templomból, és többé nem sírt, nem könnyezett, nem volt szomorú az ő ábrázata. Ez a szívben kell, hogy először elvégeztessen. Aztán látta meg a gyermekét. Lőn azután. Meglett. Dicsőség Istennek!

Elősarjasztom, mondja az Úr ebben az részben, ahol olvastunk, hogy emberek halászaivá teszlek benneteket. A szó az eredetiben ezt a tartalmat hordozza: elősarjasztom azt, hogy ti emberek halászaivá lesztek. Elő fog jönni a hitetek munkája által. Meg fogjátok látni, hogy mint egy mag nő ki a földből, elősarjasztom ezt nektek – mondja az Úr.

Én cselekszem, és ez fog növekedni, a szemetek előtt fog felnövekedni, és ti meglátjátok azt, mert én elősarjasztom. Valami gyönyörű, ahogy az Úr elősarjasztja a dolgokat az éle­tünkben! Nem mindig egyik szempillantásról a másikra látunk meg óriási változásokat. De az Úr sarjasztja, elősarjasztom azt – mondja. Elősarjasztom azt!

Egy másik nagy hiba, ahova eshetünk, egy nagy-nagy elnyelő gödre az ellenségnek, ahova be szeretne nyelni minket, hogy ne jussunk el oda, ahova igyekszünk, amikor elkezdünk elégedetlenkedni. Míg elindultunk, mert az Úr megígérte, hogy emberek halászaivá tesz minket, és eldobtuk a régi hálóinkat, de még nem vagyunk ott, hogy látnánk, hogy ez hogy működik, meg hogyan lesz.

Közben elkezdünk elégedetlenkedni és zúgolódni, és Istennek a segítő szándékát szem elől vesztve a helyzetekben zúgolódni. Erre egy rövid példa a 4Mózes. Rengetegszer esett bele ebbe Istennek az ószövetségi népe.

Addig, hogy Istennek a szent haragja felgyúlt ellenük, és a tűz elkezdte emészteni a táborukat. Istennek a haragja, emésztő tűzként megjelent, felgerjedt a haragja az Úrnak, hogy meddig kell még hallgatnom ennek a népnek ezt a fajta engedetlenségét és mocskolódását?

Mikor kihoztam őket onnan, és megígértem, hogy beviszem őket, és mannát adtam nekik minden nap, természetfeletti módon tápláltam őket. Nem volt köztük egy éhező sem. Nem volt köztük egy beteg sem. Mégis zúgolódtak.

Zúgolódtak, mert nem az Úrra tekintettek, az Úrnak az ígéreteit szem elől vesztették útközben. Ez egy nagyon könnyű csábítása az ellenségnek, hogy szem elől veszítsük az Ő ígéreteit útközben, amíg nem vagyunk ott, ahova igyekszünk. Elkezdünk zúgolódni.

Ez a példa a 4Mózes 11-ben van, és nagyon nagy tanulsága a történetnek, hogy így nem szabad járnunk. Nem szabad! Egyszerűen arra kell figyelni, hogy ebbe a hibába ugyanolyan könnyen beleeshetünk, mint ők.

Annyival vagyunk előrébb, hogy bennünk az élő Isten Szelleme van. Nem csak kívül vezet felhőoszlop formájában és tűzoszlop formájában, hanem itt bent van Ő nekünk. Meghallhat­juk, és ha megtanuljuk a vezetését, akkor kimenekedünk ezekből az útvesztőkből.

4Mózes 11,1–6.

1. És lőn, hogy panaszkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meg­hallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenük az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.

Miközben az Úr a karjaiban hordozta őket, ők panaszkodtak, hogy ilyen rossz a dolgunk. Bezzeg, ha… Ez folyt a gondolataikban. Elkezdte emészteni a tűz a táborukat, azért kaptak ők egy-két jelet az Úrtól, hogy összeszedjék magukat, hogy valami nem stimmel. Nagyon gyorsan kaptak jeleket. Ez is egy kegyelem, amikor az Úr jelzi, hogy valami nincs rendben, hogy észrevedd azt, hogy rossz irányba haladsz. A bölcs észreveszi és kiigazítja magát.

2. Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszűnék a tűz.

3. És nevezé azt a helyet Taberának; mert felgyulladt ellenük az Úrnak tüze.

4. De a gyülevész nép, amely köztük volt, kívánságba esék, és Izrael fiai is újra siránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?

 Ez egy jó jelző. Remélem, ránk az Úr nem fogja használni ezt soha. Mi vagyunk a szent gyülekezete, összegyülekezünk, de nem vagyunk gyülevész nép. Ez az egyik útvesztő, amikor valakit a kívánság csábít.

Unjuk már ezt a mannát nagyon! Lássuk csak, ki az, aki nagyobb a mi Istenünknél, és nem ezt a mannát, hanem valami jó kis húst fog adni nekünk! Nézzétek, mivel nem kapták azt, amit kívántak, a kívánság vonogatta őket. Pedig a mannában benne volt minden, amire szükségük volt, mennyei kenyér volt.

Hálával vehették volna, és mehettek volna tovább az úton. Helyette elkezdte őket a kívánság csábítgatni: Ó, de jó lenne egy kis húst enni! Ó, de jó lenne ez! Ó, de jó lenne az! Pedig Isten gondot viselt róluk.

Abban a helyzetben, ha nekik kellett volna hús, Isten leadta volna az égből azt is, de tudta, hogy ez elegendő. És elkezdtek visszaemlékezni: – Ott, ahol voltunk, ott jobb volt! – Rabszol­gaságban voltak.

5. Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Egyiptomban ingyen, az uborkák­ra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.

Rabszolgaságban voltak, de azt mondták, hogy ott ingyen ettünk. Látjátok, hogy milyen ravasz az ördög, ezeket a múltbeli igákat használja. Onnan akartak kijönni, ők kiáltottak Istenhez, de azt hitette el velük az ördög, hogy ott jobb soruk volt, ahonnan kihozta már őket Isten, és úton voltak az ígéret földje felé.

Közben azt láttatja velük az az erő, ami a gondolataikra ráült, hogy milyen jó sorunk volt ott Egyiptomban, a rabszolgaság földjén, hogy ott ingyen ettünk. Ingyen ettünk halakat, ubor­kákat, dinnyéket és hagymákat ettünk. Most képzeld el, hogy ezt siránkozza a nép! Hogy esik ez Istennek? Hogy eshetett ez Istennek?

6. Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb, mint manna.

Ahelyett, hogy Istenre figyeltek volna. Nos, ez az a hiba, ez az a tévút, amiből nagyon gyorsan ki kell jönni, ha esetleg ide bevonzott volna minket a téves gondolkodás, és arra tekintünk, hogy mi nincs, miközben úton vagyunk, hogy emberek halászaivá legyünk.

Mondta az Úr: – Én megcselekszem, oda beviszlek, lesznek új hálóid, halakat fogsz fogni, embereknek halászaivá leszel, és a te jövőd a kezemben van, és én munkálom, én beteljesí­tem. Miközben elkezdünk a múltban kóborolni, hogy mennyivel jobb volt akkor, ahonnan kijöttünk. Azt írja, hogy a szemünk előtt nincs egyéb, mint manna.

Mit látunk a szemeinkkel? Látjuk-e az Úrnak azt a dicsőségét, amit készített nekünk, azokat az új dolgokat, ahova be akar vinni? Mi van a szemünk előtt? Mit engedünk meg? Mit látunk a szemünk előtt? Amit látunk, azokat a dolgokat forgatjuk a fejünkben.

Amivel időzünk, és amire koncentrálunk, és amire rátesszük a figyelmünket azok a dolgok fognak megvalósulni az életünkben. Mit engedünk meg, hogy a szemünk előtt legyen? Ez eldönt mindent. Mint ahogy nekik is, visszakívánkoztak az uborkákhoz meg a póréhagymák­hoz. Soha ilyen ne történjen velünk! Soha!

Bemegyünk oda, amit az Úr nekünk rendelt, és útközben, amíg nehézségek vannak, addig az Úrra tekintünk egyedül. Az Úrra, aki nekünk elkészítette azt az utat. Ha nem vesszük le a szemünket az Úrról, és nem nézzük, hogy milyen jó volt régen, meg mit ettünk akkor, meg akkor mink volt, és most mink nincs, akkor az Úrra tekintve oda be fogunk menni. Abba, amit Ő készített nekünk, a tökéletesbe és a teljesbe.

Máté evangéliumban egy igerész, ami szintén nagyon tanulságos lesz, hogy bejussunk az új dolgokba. Ez a híres rész, ahol Péter vízen jár. Régen nem mondtuk, hogy jó az Úr! Az Ő kegyelme örökkévaló! Miközben ezt mondogatod, a szíved mindig ráébred erre. Nagyon fontos mondani ezt magunknak: Jó az Úr, az Ő kegyelme örökkévaló. Bizony, és közben az Ő dicsősége alászáll.

Máté 14,25–30.

25. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.

Már a kép is elsőre ijesztő, ha magunkat képzelnénk oda a csónakba, és jön valaki a vízen, és még nem látjuk, hogy Jézus az. Ők is azt hitték, hogy kísértetet látnak. Aztán látták a tanítványok, hogy Ő az, Jézus, aki a tengeren jár, és még így is megrémültek.

26. És mikor látták a tanítványok, hogy Ő a tengeren jár, megrémültek, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.

27. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

28. Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha Te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.

Vagyis Péter azt mondta, hogy én most hiszem is meg nem is, hogy Te vagy az. Jelt akarok látni! Azt akarom, hogy parancsolj nekem, hogy most én ezt a vizet ugyanúgy meg­láboljam, ahogy Te jársz a vizeken!

Jézusnak nem volt sok választása, hogy mit mondjon, mondta volna, hogy Péter, maradj a csónakban, mert jobban jársz. Hidd el, hogy én vagyok! Ezt mondhatta volna, vagy teljesítette a kérését. Azt mondta: – Jól van, Péter, akarsz a vízen járni, akkor gyere! Ez történik.

29. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.

Az, hogy jár, azt jelenti, hogy legalább öt vagy tíz lépést megtett. Ha az ember jár, akkor azért egy pár lépésnek meg kell lennie. Tehát öt vagy tíz lépést biztos járt a vizeken, így ez a kívánsága teljesült. Vagyis minden úgy van, ahogy Jézus mondta.

Jézus szavaira kelt ki a csónakból teljes hittel, akkor ez csak a Jézus lesz. Bizonyságot kapott, mert jár a vizeken. Minden stimmel, azt mondja Jézus, hogy újakat készítek, gyere! – és Péter jár a vízen. Ez egy új dolog az életünkben, ha ilyen történik? Teljesen. Addig Péter nem járt a vízen. Mi történik most ezután?

30. De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mond­ván: Uram, ments meg engem!

Azt szeretném megkérdezni tőletek, hogyan lehet látni a szelet? A szelet lehet látni? Nem lehet. Péter egy hibába esett. A szélnek a kihatásait látta. Halászemberként volt már ilyen helyen: nagy szél van, hullámokat ver a szél, morajlik a tenger, billeg a hajó, stb.

Ilyen életveszélyes helyzetben biztos, hogy volt már Péter többször is, ugyanis a tengeren élte az életét, a Galilea tengerén. Tudta, hogy milyen hatással van a szél, most is látta ezt. Látta a hullámokat, hallotta, hogy morajlik a tenger. Vagyis nem a szelet látta, hanem annak a kihatásait.

Egy óriási különbség volt itt, most Jézus állt előtte. Jézusnak a közelségében ezeket könnyedséggel meglábolhatta volna, ha nem veszti szem elől Jézust, aki mondta neki, hogy jövel. Megint megfogtunk egy hibát, hogy miért nem jutunk be a végcélba.

Mikor levesszük a szemünket Jézusról, aki mondta nekünk, hogy ez az út, gyere, kövess engem! Én veled leszek, megsegítelek. Amíg Jézuson tartod a szemed, addig tudsz a vízen járni. Péter is ott járt a vízen. Amint elkezdte a szeleket szemlélgetni, hogy ekkora szél van, és én tudok a vízen járni, abban a pillanatban megfogta őt az ellenség.

Akármekkora hullámok vannak, ha Jézus azt mondta, hogy menj, akkor azon én végig tudok lábalni. Így gondoljátok? Mert járt is rajta Péter. Kiszállt a hajóból és járt a vizeken, mindaddig, amíg nem tekintett a szelekre.

Vagyis nem szabad a megtévesztő körülményekre nézni! Jézusra – aki mondta neked –, Őreá kell figyelni, és akkor be tudsz menni arra az új helyre. Azt mondta: – Ímé, újakat cselekszem. Azt tartsd szem előtt, és akkor bemész oda, a Jézus nevében!

Drága szent Úr Jézusunk, meddig kell várnom az ígéreteidnek a megnyilvánulására? Sokat mondjuk ezt. Uram, elhangzottak az ígéreteid, én tudom, hogy hallottam tőled, mikor fogom meglátni ezeket, meddig kell várnom, meddig kell kitartanom, mikor jönnek ezek? Megint olyan vizekre érkeztünk, amin nem szabad sokat időznünk, mert kapsz válaszokat majd, de az nem az Úrtól lesz, és eltereli a figyelmedet.

Pál Timótheusnak ír, a fiatal szolgálónak, akinek átadja a stafétabotot, hogy menjen és szolgáljon most már ő, mert Pálnak megjelentetett, hogy hamarosan leteszi az ő földi sátorát, és ez így is lett. Pál utolsó levele ez.

1Timótheus 1,18.

18. Ezt a parancsolatot adom néked, fiam, Timótheus, a rólad szóló korábbi prófé­ciák alapján, hogy azokkal felfegyverkezve harcold meg a szép harcot,

Vagyis itt is elhangzottak Isten szavai az ő életét tekintve. Szóltak próféciák, hogy ez az Úr akarata, ide fogsz bemenni, Timótheus, ez lesz a részed, ez történik majd az életedben Isten dicsőségére. Ímé az elhívásod, ez lesz a részed. Ezek elhangzottak.

Vagyis igenis lesznek dolgok útközben, amikor elhangzik Isten akarata, elhangzik az Ő felkenetése, elhangzik, hogy hova kell bemenned, mit készített neked Isten, és jön az ellenség, jönnek a nehézségek, jön az akadályoztatás és a késleltetések, és az ellenségnek a mindenféle kísértése. Nem akarja, hogy oda bemenj, ez nyilvánvaló.

Azt mondja Pál, hogy készülj fel erre a harcra és harcold meg ezt a szép harcot! Hogyan? Azokkal a próféciákkal, amik elhangzottak rólad. Vagyis Istennek a szavát ragadd meg, amit hoz­zád szól, és azzal harcoljál! Isten Igéje fölött nincs más, az van legfelül, az van a legmagasabban.

Isten Igéje, amit Isten a szájából szólt, az élő Ige, afölött nincs más. Azzal kell harcolnod! Úgy lesz nekem, ahogy meg van írva. Minden mást megtiltok! Legyen meg az Úr akarata az életemben! És szóld azt az Igét, amit neked adott arra a helyzetre! Ezzel kellett Timótheusnak is harcolni, Isten Igéjével.

Tisztaságnak kell lenni, jó lelkiismeretnek! Az Úr megfizette ezért az árat, és harcol­jál, akkor meglesz neked! Be fogsz tudni menni oda, amit mondott neked. Be fogsz tudni menni a jó egészségbe, a gyarapodásba, a békességbe, a családod békes­ségébe, a családod üdvösségébe. Bármiért is harcolsz, az Igével fogod tudni azt megharcolni.

Miért gondoljuk, hogy nálunk másképp menne? Nem fog! Isten Igéjének a szólása nélkül, prófétálása nélkül nem fog menni előbbre az életünk, akármilyen jókat készített nekünk Isten. Ámen. Ésaiás könyvében, 61. fejezetében Jézus Krisztusról a leggyönyörűbb prófécia, ami elhangzik. Több prófécia van.

Ésaiás 61,1.

1. Az Úr Isten Szelleme van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegé­nyeknek örömhírt mondjak; elküldött, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a megkötözötteknek megoldást;

Ezáltal munkálkodta a királyságát Isten. Figyelitek, hogy egyes szám első személyben mondja a próféta, mintha Jézus maga szólna le a mennyből, hogy ez az én Igém, ezt rólam írják, ez az enyém, ez az én szolgálatom. Az Úrnak Szelleme által fogom betölteni, ez az Úr által van, és ez az Úr küldetése számomra a földön.

Ez hatszáz évvel az Ige születése előtt van. Eltelik ez a hatszáz esztendő, Jézus megszüle­tik, az Ige testté lesz, és Jézusnak be kell mennie Názáretbe. A templomban ezt a tekercset adják neki. Amíg ezt az igazságot ki nem hirdeti magáról, addig egyetlenegy csodát sem tesz. Egyetlenegy csoda sem történik addig az életében.

Szóról szóra fel kellett olvasnia Ésaiás prófétától azt, ami róla megmondatott. Miért? Akkor került a menny akaratának az illesztése az Ő életére itt a földön, és el kellett hangoznia a szájából. El kellett hangoznia Isten Igéjének a szájából, ahhoz, hogy Isten be tudja tölteni Isten Fiát? Ez azt mutatja, hogy ez egy alapelv. Ezt mutatja, hogy így működik.

Isten, amit rólad szól, azt neked ki kell hirdetned! Azt ki kell hirdetned! Én fiam vagy te, én ma szültelek. Mi történik ott a Zsoltárok 2-ben? Itt a földön ki kell hirdetni Isten Igéjét, mert a mennyben alapot vett. A földön pedig akkor vesz alapot, amikor kihirdeted a szent hiteddel. Jézus Krisztusnál is így teljesedik be.

Bemegy a templomba szombat napon, Názáretben – ahol felnövekedett –, és szóról szóra felolvassa ebből a tekercsből, ami róla meg van írva. Az Úrnak Szelleme van énrajtam. Most az Ő szájából hallhatja ott mindenki, ami megíratott. A menny akarata, illesztése történik a földre. Ez Isten Fia. Ennek be kell teljesednie, ennek így kell lennie!

El kell hangozzon itt a földön Isten Fiának a szájából! Miért gondoljuk, hogy a mi életünkre ez nem igaz? Ez egy alaptörvénye Istennek, működési alapelv és Jézus ezt kijelenti magáról. „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem és mostantól csodákat fogtok látni”. Jézus ezt kihirdette magáról. „Felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam”.

Hányunknak kellenek ezek a gyönyörűséges munkái Jézusnak? A töredelmes szívek gyógyulást nyerjenek, Ő tudja csak elvégezni. „Hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat”.

Szóról szóra ebből a tekercsből felolvassa, kihirdeti. „Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét”. Ezután behajtja a tekercset és kijelenti: – Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallás­tokra. Vagyis addig hiába Ő volt Isten Fia, hiába ugyanaz a szent vér keringett az ereiben, hiába volt ugyanolyan engedelmességben az Atyához, mint előtte. Amíg ezt ki nem hirdette magáról, addig ez nem volt megpecsételve.

Amint ezt Ő megtette, abban a pillanatban mondhatta: – Most pedig beteljesedett, most már fogtok csodákat látni. Most már fogtok ebben járni, most már meglátjátok az angyalokat leszállni az ember fiára az égből és vissza és oda és fel. Fogjátok látni azokat, amiket sok próféta kívánt látni, de nem látta. Mert ti vagytok azok, akiknek a füle hallására ez beteljesedett.

Ez így működik ez egy szellemi törvény. A drága Jézus szent nevében soha ne felejtsük el, hogy Isten jobban vágyja, kívánja látni mindezeket az áldásokat az életünkben, mint mi saját magunk. Soha ne felejtsük el!

Miért nem látjuk? Mert nem vagyunk partnerek ebben. Helyette azokra tekintünk, amik a múltban voltak. Milyen jó volt ott az uborkákat enni, meg milyen jó volt ott lenni, meg az Isten már elfelejtkezett rólam, meg már ezek a dolgok, ezek a helyzetek soha nem fognak megváltozni – és elkezdünk a reménytelenségbe bemenni.

Helyette az Igét prófétálnánk az életünkre szorgalommal, hogy az beteljesedhessen, hogy a menny akarata egyre erővel teljesebben közeledhessen ahhoz, ami most jelenleg látható az életedben, mert hatalmat vesz felette. Hatalmat vesz az Ige az életed felett.

Záró Ige, és ezzel felfegyverkezve fogunk menni a hitharcainkra. Mindenkinek megvan az, amit meg kell harcolnia. Nehogy azt higgyétek, hogy a prédikátor, aki itt áll, annak keve­sebb van. Nem azért prédikálom nektek, mert én már annyival előbb lennék, vagy, mert mindent tudok. Nem, hanem azért, mert gyakorlom, azért mondom nektek.

Mert gyakorlom, és az Ige működik. Az Ige még soha senkit nem csalt meg és nem is fog. Az Ige hűséges és így működik, én csak átadom nektek, hogy hogyan megyek előre. Jézusé minden dicsőség! Az Ige fölött nincs semmi más dicsőség Istennek. Záró Igénk a 13. fejezetből lesz a Zsidókhoz írt levélben, közben mondjuk el, hogy jó az Úr, az Ő kegyelme és irgalma örökkévaló! Kezdjük Őt dicsérni, dicsérjük és magasztaljuk!

Ha ezt tesszük, mozdul a Szellem, érzékelhetően mozdul a Szellem. A drága Szent Szellem nagyon szereti a dicséreteinket fölvinni az Atya trónja elé. Mi ott vagyunk az Atya trónja előtt? Nem, mi itt ülünk, de a szellemünkben ott lakozik a Szent Szellem, és a Szent Szellem az a szolgálat, aki fönt az Atya trónja előtt és itt a földön is van.

Ahogy elkezded dicsérni az Urat, viszi föl a dicséreteket, a szent áldozatokat a trón elé. Ezért változik meg a légkör abban a pillanatban, ahogy a szánkra vesszük az Úr dicséretét. Azért mondja, hogy a dicséreteink között lakozik az Úr. Nagyon fontos, hogy ne a keserűségeket sorold, ne a nehézséget lásd, hanem kezdd el dicsérni a szent vért, kezdd el dicsérni az Urat!

Megváltozik az életednek az atmoszférája, olyan leszel, mint a megöntözött kert, pedig száraz esztendőben vagy – ahogy írja a zsoltáros –, száraz esztendőben vagy, de gyümölcsöző leszel, mert a te gyökereid mélyen bent vannak ott az életnek a vizénél.

Zsidókhoz írt levél 13. fejezet. Az Úr jóságát dicsérjük, magasztaljuk és közben elolvas­suk. Ezt az alapelvet, amiről ma szóltam, a Zsidó levél is hozza, és ha itt meglátjuk, még bátrabbak leszünk.      

Zsidó 13,5–6.

5. Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van, mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;

6. Úgyhogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat nékem?

Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. Milyen jó ezt olvasni! Ez egy igazság, amire jó figyelnünk a nehéz helyzetekben. Úgyhogy bízvást mondjuk – és megismétli ezt a Szentírásban, hogy bízvást mondjuk, mivel Ő mondta, ezért bátran mondhatjuk.

Mivel Ő mondta, ezért teljes meggyőződéssel mondhatjuk. Mivel Ő mondta, ezért ez az igazság, ezért ez ott lehet az ajkaimon. Mivel Ő mondta, ezért ez nekem az igazság és teljes meggyőződésem, hogy ez így van. Ezért megismétli, kijelenti, hogy az Úr az én segítségem.

Miért merem ezt állítani? Mert Ő mondta, mert meg van itt írva, Ő mondta. Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat nékem? Vagyis Isten azt akarja, hogy ne emberekre tekintsünk, ez az egyik igazság a versből, de van, ami még efölötti igazság, ami minden területre kiterjed az életünkben.

Ki kellene emelned az 5-ös versből: „mert Ő mondta”. Keresd meg, mit mondott az életedre az Igéből! Bármelyik ígéretet kiválaszthatod aszerint, hogy gyógyulásra van szüksé­ged, gyarapodásra, békességre, egységre. Amit Ő mondott, azt oda tedd ki, mert Ő mondta és írd oda be magadnak! Ő mondta, ezért mi ezt bátran mondhatjuk. Ez egy alapelv!

Az, hogy Ő mondta, az az Ő akaratát kinyilvánítja. Hogy fogod meglátni itt a földön? Úgy, hogyha te azt bátran és bízvást mondod, kijelented, megvallod, kihirdeted, elrendeled, szólod, minden látható körülmény ellenére kirendeled azt az igazságot.

Annak úgy kell lennie, sehogy máshogy nem lehet! Meg van tiltva minden más tévelygés, tévút, mellékvágány, harag, felgerjedés, gyűlölködés, viszálykodás! Minden meg van tiltva, mert csak az lehet, amit Ő mondott!

Azt írta, hogy a szentek szeretetben és egységben járjanak! Ez most csak egy példa, amit szoktam imádkozni, de az is lehet, hogy kiesik az a szög… Ha érzed, hogy az ellenség bevert egy szöget az életedbe s akkor még terheket akaszt rá, és még terheket akaszt rá. Meg van írva, mert Ő mondta! – és akkor jön az imádságod. Ez a legerősebb ima, amit elmondhatsz.

Mert Ő mondta, hogy kiesik a szeg, ami erős helyre veretett, és levágatik és összetörik a teher, ami rajta volt és megsemmisül. Ezért bátran mondhatom, és most megint az ellentmondó körülmények képébe belemondhatod, hogy az a szög kiesett és prófétálj az életedre! Az a szög kiesett, mert meg van írva és Ő mondta, ezért bátran mondom, az a szög ott kiesett és a teher, ami rajta volt, az levágatott és összetört, és megsemmisültek az igák!

Megsemmisült a gonosznak minden terve és szándéka! Mit teszünk ilyenkor? Prófétálunk az életünkre, és az Úr örömmel hallgatja és beteljesíti. Egyedül az Ige áll meg az életünkben. Nincs más. Az Ige áll meg és az olajban jön. Úgyhogy szorgalmas legyél ebben és ne engedd meg, hogy a figyelmedet eltereljék ezek az ellentmondó körülmények!

Fölemeled a kezed és azt mondod, hogy vettem ezt a világosságot és a világosságban fogok járni! A világosságom a teljes délig jön el és gyümölcsöt termek Isten dicsőségére örökkön örökké. Ámen. Dicsőséget adunk Istennek. Áldott legyen az Ő szent neve, és ahogy meg van írva, úgy lesz nekünk a dicsőséges Jézus nevében! Ámen.

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.

BÉKEVÁR FŐOLDAL