2016.07.02. 
 

AZÉRT NEM CSÜGGEDÜNK

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2016. június 19.

Hatalmas dolgokat cselekszik az Úr, bizonyság az Úr Jézus arról, hogy él, mert nemcsak hogy Ő él odafönn a trónon uralkodva, hanem a Teste is él itt a földön. Itt a földön a Krisztus Teste él és uralkodik. Ámen.

Reinhard Bonnkét két napja hallgattam a tv-ben, arról prédikált, és megragadott, hogy azt minden keresztény tudja, hogy Jézus él, örökkön örökké él. Hisszük, hogy meghalt és feltámadt. Jézus él! – kiabáljuk. Jézus él, és Jézus él!

Mi van a gyülekezeti Testével? Egy test vagyunk Ővele. Némely gyülekezetbe bemész, és úgy néz ki, mintha nem élnének. Se egy mosoly, se egy kézfelemelés, se egy bizonyság Jézusról. Nem tapasztalod az örömöt. Hol él Jézus őbennük?

Amikor mi kiejtjük Jézus nevét, akkor meg kell tapasztalnia a világnak, hogy Jézus él, és Jézus jóságos. Jézus kegyelmes, Jézus irgalmas. Igenis cselekszik a gyülekezeti Testén keresz­tül, a hívőseregen keresztül.

Gyógyít a kezével a mi kezünkön keresztül. Vigasztal a mi szánkon keresztül. Átölel minket a mi öleléseinken keresztül. Megmutatja az Ő életét és a szeretetét. Erről szól az Ő Teste itt a földön. Ebben buzgók legyetek, és hirdessétek Őt!

Drága Úr Jézusunknak a kegyelméből egy kicsit beletekintünk az Igébe. Készen állnak a szívek, hogy az Igéből merítsünk? A drága Ige az egyetlen, ami feljebb tud emelni minket. Az élő Ige, a Szentírás. Az Úrnak a szava, ami örökkön örökké él, és szól a szívekhez. Úgy küldte el az Igét, hogy szívtől szívbe, szellemtől szellembe. Hitből hitbe szól.

Élő az Ige, és megelevenít minket. Amikor szóljuk az Igét, akkor ez a megelevenítő erő van jelen, és beleplántálja az Úr a szívedbe úgy, hogy az gyökeres lesz. Elkezd növekedni, és elkezd gyümölcsöt teremni. Közben a vető és az arató együtt örvendeznek, és a növekedést adó Isten odafönt.

Nagy gyógyító kenetek vannak az alhasi területeken, a belekben, az Úrnak a szabadításai vannak jelen, olyan módon gyógyít az Úr, ahogy ember nem tud. Az orvosok szikéket vesznek elő, komoly műtétekre készülnek. Sokszor mondják, hogy nem tudok már segíteni a helyzeten. Az Úrnál nem így van.

Az Úr azt mondja, hogy az én leheletemmel, az életnek leheletével, az északi széllel, ahogy rálehel a kertünkre, az elkezd illatozni. Jöjj, északi szél – ugye, mondja az Énekek énekében –, és lehelj rá az én kertemre, hogy hadd folyjanak annak fűszerillatai! És az elkezd illatozni, a Krisztus illatja a világra, ahogy te szólod az Igét!

A Szent Szellem máshogy mozdul, mint amikor bemegyünk egy orvosi rendelőbe, és elkezdenek minket vizsgálgatni. Ő egy leheletével elvégez csodadolgokat. Csodadolgokat. Izgatott-e a szíved, és elvárással jöttél-e ma? Ez a kérdés.

Mert amit Ő már elvégzett és ide kikészített, avval nekünk annyit kell tenni, hogy igen, Uram, azt elveszem, és ide berakod a szívedbe, és akkor van meg neked. Akkor a tiéd. Először szellemben kell megszületnie ezeknek, és akkor fogod meglátni a valóságban az Ő áldásait. Azokat be kell fogadni először.

A láthatatlanokból lesznek a láthatók. Az Ő királyságában el vannak készítve a hatalmas dolgok, és ebben fogunk járni, ebben fogunk dicsekedni, hogy ezeket elvesszük. Jézus Krisz­tus szent neve fog ma felmagasztaltatni! Mondd, hogy: szeretlek, drága Jézus! Ünneplőbe öltöztettem a szívemet! Szeretlek, drága Jézus! Ámen.

Amikor ezt kimondod, tudod, hogy olaj indul a szívedből? Egyszerűen gerjedezni kezd ez a szellemi olaj, ez a szerelem olaj. Kell mondani a szerelmeseknek, egymásnak meg kell vallani, hogy mennyire szeretlek! Ha ezt nem teszik, akkor elhidegülnek. Ott van az, mert tudod, hogy szereted a másikat, de ha nem mondod ki, akkor nincs ott az a varázs.

A kimondott szónak szikrája ez: Uram, szeretlek téged! Abban a pillanatban ott van, lángra lobban az Ő szerelme. Közösséget kínál nekünk az Úr, elolvassuk az Igéből. Micsoda gazdagság van nekünk ott elrejtve! Az 1Korinthusi levélben kezdjük olvasni az Igét.

A vállban is gyógyító kenet indul. Ezek olajai az Úrnak, gyógyító olajok. Végigfolyatja az olaját, és már nem fáj a vállad. Kap egy olajat, és elmúlt a fájdalom. Ez szellemi olaj. Szem­nek láthatatlan, de érzékelik sokszor, vagy egy forróság formájában, vagy egyszerűen, hogy elmúlt a fájdalom. Ott járt a Szent Szellem. Ő végzi ezeket. Bizonyság arról, hogy Jézus él.

Drága Jézusunk van, örök, hűséges Jézusunk van. Szeretném, ha izgatottabb lenne a szíved! Sokszor látom, hogy közönyösen ültök itt, mintha most lenne ez a Jézus, vagy nem lenne, olyan, szinte mindegy nekem. Nem így van! A Jézus minden! Az élet és a halál közötti különbség. A Jézus a minden!

Így indul ez a hatalmas áldásfolyam, ami az apostol szájáról jön, és megáldja a gyüleke­zetet. Így minket is, ez egy szellemi ihletésű áldássorozat, amit itt olvasunk, így kiterjesztjük ezt az életünkre, a gyülekezetre, a gyülekezetet megáldjuk vele. Az egész gyülekezeti Testet. Ez a mi örökségünk.

1Korinthus 1,3–9.

3. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.  

De szeretjük ezt! Kegyelem és békesség. Ide visz be minket Jézus. Kegyelmeket ad ne­künk, és békességet élvezhetünk az életünk felett, nem háborgást. Tudom az én gondolata­imat, hogy békességnek gondolatai azok. Ugye? Jeremiás így írja.

Az Úr békességbe visz be minket, nem háborúságba. Nem szakadásokba, nem viszály­kodásokba. Őtőle ezek távol állnak. Ő kegyelmet és békességet ad nekünk. A mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

4. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott.

Minden imáját Pál hálaadással kezdi. Nekünk ugyanígy, amikor elkezdünk imádkozni, az első dolog legyen, hogy éreztessük a hálát a szívünkről, ne csak hálásak legyünk, hanem hálákat adjunk! Fejezzük ki a hálánkat!

Amikor hálát adsz Istennek, akkor odaadtál neki valamit. Persze hálás vagyok, mondod, persze, persze. Ez így nem elég! Hálákat adni, akkor valamit odatettél a trón elé, amikor hálákat adtál. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor. Mindenkor. Mondd ezt, hogy mindenkor!

Akkor is, ha jól mennek, és akkor is, ha kevésbé mennek úgy a dolgaid, ahogy szeretnéd. Mindenkor. Kulcsok ezek. Egy-egy szóban hatalmas kijelentés van itt az elején. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor felőletek, az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott. Nekünk a Krisztusban minden odaadatott. Minden szellemi áldás odaadatott. Ez mit hoz neked?

5. Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok Őbenne, minden beszédben és minden ismeretben,

Hát mondom nektek, ehhez bátorság kell manapság, hogy ezt kiejtsük! Ebben a gazdasági világválságban, ahol most vagyunk, ezeken a mélypontokon ki mered jelenteni, hogy én meggazdagodtam Őbenne? Igaz, mert így írja az Ige. Jelentsd ki bátran! Én meggazdagodtam Őbenne! Én meggazdagodtam Őbenne.

Az Ige ezt írja, akkor ennek így kell lennie, és a szádon kezdődik el a változás, ahogy kiejted. Ott kezdődik el a váltás. Az angyalok meghallják, és kimennek. Te azt még nem látod, de munkába indulnak. Mindenben meggazdagodtatok Őbenne.

Nézzük meg, hogy mit jelent ez a gazdagság, hogy van ez? Mert gazdagnak lenni jó dolog, ne mondja nekem senki azt, hogy a szegénység jobb. Vannak vallásos beszédek, akik ezt mondják, és ellene vannak a gazdagságnak. Hát nem így írja az Ige!

A pénz szerelme [túlzott imádata] minden gonosznak a gyökere, de azt, hogy van pén­zünk, gazdagságunk, bőségünk mindenben, valljuk be, hogy egy jó dolog. Abból tudunk adni. Nem? Abból tudunk jókat cselekedni, abból tudjuk az Evangéliumot támogatni. Ha nincs, akkor rá vagyunk utalva a másikra, aki vagy ad nekünk, vagy nem. A gazdagság nem egy rossz dolog, ezt azért lássuk be.

Azok a keresztények, akik ezt mondják, hogy Istent megdicsőíti, ha szegények vagyunk – ezt felejtsük el! Mert úgy írja, hogy mindenben meggazdagodtatok Őbenne. Minden beszéd­ben és minden ismeretben. Itt kezdődik a gazdagság. Elkezdesz másképp beszélni.

Akkor elkezded ennek a szellemi birodalomnak a nyelvezetét szólni. Elkezdesz úgy beszél­ni, ahogy Isten mondja azt. Ahogy Isten szólta azt. Ahogy Isten adta a szádba. Mert a beszédei­met adtam a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be. Itt kez­dődik, ez a gazdagság.

Minden beszédben meggazdagodtatok, abban az új nyelvben meggazdagodtatok, amiről a múlt hetekben beszéltünk, hogy új nyelvet adott nekünk. A hívőket ezek a jelek követik: új nyelveken szólnak. Ez ennek a beszédnek a része, ennek a szellemi királyságnak, szellemi birodalomnak a része.

Elmész egy másik országba, ott egy más nyelvet beszélnek. Ott nem azt a nyelvet, nem az anyanyelvedet beszélik, ott egy más nyelvet beszélnek. Ahogy kivitt téged a sötétség birodal­mából, és átvitt az Ő világosságába, az Ő birodalmába, ott egy más nyelv van. Ott egy teljesen más nyelvet beszélnek. Ott nem mondja a lakos, hogy beteg vagyok. Így van megírva? A Sion hegyén nem hallod ezt, hogy beteg vagyok. Miért? Mert a szent sebeket ismerik.

Tudják, hogy az a kereszthalál mennyire valóságos volt, és hogy mit végzett el Isten. Abban járnak, a Sion hegyén lakozók nem mondják. Egy más nyelvezet ez, meggazdagodtunk ebben a beszédben, és meggazdagodtunk ebben az ismeretben. Ez egy ismeret.

Ismered-e így Istent? Meg kell ismernünk, ez visz be minket oda, hogy tudjuk élvezni is azt. Akkor tudjuk az áldásokat élvezni, ha megismerjük azt. Van egy gazdag nagynénink Amerikában, és ránk hagyott több százmillió dollárt, és nem tudunk róla, akkor ugyanúgy tengetjük az életünket, mint előtte. Hányan szeretnétek ilyen levelet kapni, hogy sok pénzt hagyott rátok egy amerikai rokon?

Vannak is ilyen üzenetek a Skype-on, meg egyéb felületen megkeresnek minket, hogy valami nagy örökséget bányásztak ki nekünk, valami távoli rokon kapcsán. Föl ne üljetek neki, mert Isten másképp végzi ezt el! De ami a te örökséged, arról tudnod kell!

Mert ha azt nem ismered, akkor nem fogsz soha járni benne. Itt kezdődik. Meggazdagodsz ebben a beszédben, meggazdagodsz ebben az ismeretben, és amikor ez a tiéd, akkor fogsz járni benne. Ezt a birodalmat meg kell ismerni, mert az ár ki van fizetve értünk.

6. Amint megerősíttetett bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel.

Látjátok, hogy meg kell erősödni ebben? Megerősíttetett bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel, hogy bizony él az Úr! El tudja mondani az életed, ha ránéznek, hogy olyan dolgok történnek veled, hogy él az Úr! Bizonyságtételek erősödnek meg, és benned van egy bizonyságtevő, így te pontosan tudod, hogy mi a helyes, és mi nem.

Belül ott van a bizonyság, hogy ez az Úrtól való, és az nem. Ez az irány, erre megyek, és arra nem. Meghallod a kiáltó szót mögötted, hogy ez az út, ezen járjatok. Ez egy bizonyság. Mindannyiunkban ott van a bizonyságtevő. Ott van bennünk. Megismered Őt, akkor az életedet ebbe az irányba vezeti, hogy mindenben meggazdagodsz Őbenne.

Nem fogsz szükséget ismerni. Ez egy gyönyörű hely. Nem fogsz betegséget, fájdalmat ismerni. Az ár ki van fizetve azért, hogy ebben élhessünk. Aki ezt ismeri, azért tudja ünnepel­ni Őt. Amíg nem ismerjük, addig hogy ünnepelnénk ezt? Ez az igazság, mert Ő írja, és az Ő szava az igazság.

7. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,

A mi gazdagságunk arról szól, hogy semmiben nem szűkölködünk, semmi kegyelmi aján­dékban, ugyanis minden kegyelemből van. Minden, amiben járhatunk Istentől, azt kegyelem­ből adta nekünk, nem tudtuk volna kiérdemelni, ezért Ő odaadta ezeket a kegyelmi ajándé­kokat, azt mondja, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök.

Ki merjük-e ezt jelenteni? Tudunk-e így beszélni? Ki merjük-e ezt jelenteni, a szükségek közepette, ahol vagyunk? Ez az a beszéd, amiben meg kell gazdagodnunk! Erről beszél. Semmi kegyelmi ajándékban nem szűkölködünk, és – itt van a korona – közben van egy reménységünk. Várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését.

Nekünk olyan reménységünk van, hogy tudjuk, hogy az Úr kiment minket ebből a világból, megjelenik értünk, elvisz minket. A felhőkön fogunk vele találkozni. Nem jön le a földre. Most, ha eljön újra az Úr, akkor a levegőben találkozunk vele, az elragadtatásunk jön.

Ki tudja, mikor lesz a napja, de hogy hamar jöjjön, ezt mindig kiáltjuk a Szellem által. Uram, jövel, Uram, hamar jövel, Uram, várunk Téged! Tudod, hogy akik az Urat várják, azoknak külön jutalmuk lesz, külön koronájuk lesz? És nem jelenteném ki, hogy most az szeptember 23-a, vagy egy másik nap, amikor Ő jön, ez az Ő birodalma, a titkok az Úré.

Csak a kijelentett dolgok a mieink. Ha kijelenti a szívünkre, akkor tudni fogjuk, de annyit tudunk, hogy közel az idő. A világ készen áll arra, olyan helyzeteket látunk, és olyan helyze­tekbe ütközünk naponta, ha hallgatjuk a híreket, hogy tudjuk, hogy ezeken a helyzeteken csak az Úr Jézus Krisztus fog tudni segíteni, és megoldást hozni. Nincs emberi segítség. A világ tele van ilyen helyzetekkel.

Úgyhogy bizony várjuk Őt, és várjuk a Királyt, aki majd megjelenik itt a földön, és az igazságos ítéleteit meghozza. Várjuk az Ő megjelenését, ez a mi örömünk, ez egy élő reménység, hogy nem kell itt maradnunk sokáig, ezekben a ször­nyűséges kötésekben, amik körülöttünk vannak, mert elvisz minket. Amíg itt vagyunk, addig uralkodunk. Ezt ránk hagyta, hogy uralkodjunk. Megtesszük, uralkodunk addig.

8. Aki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisz­tusnak napján.

Nem vagyunk magunkra hagyatva ezekben a nehéz helyzetekben, mert megerősít minket. Megerősít minket mindvégig. Az utolsó pontig, amíg átlépünk az Ő birodalmába, megerősítve vagyunk. Megerősít minket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napjára.

9. Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.

Hű az Isten, jelenti ki, nincs mitől félnünk tehát. Hű az Isten, Őrá számíthatsz, bármilyen körülmények között is, bárhol is kell átmenned. Dávid a zsoltárában azt mondja, ha elhagyna az apám vagy az anyám is, az Úr soha nem hagy el engem. Soha! Emberek jönnek és mehet­nek, a leghűségesebb barátaid elhagyhatnak, de benne nem fogsz csalódni!

Hű az Úr, nagyon jegyezd meg! Hű az Úr! Csalódások sorozatából állhat az életed, de tudd, hű az Úr! Őbenne soha nem fogsz csalódni, soha. Hű az Úr! Ezt a hűséget adja nekünk, a Szellem egyik gyümölcse ez a hűség. Ha az újonnan teremtett szellemünk be van oltva a Szent Szellemmel, az egyik gyümölcs, ami növekszik az életünk felett, az a hűség.

Olvasd el a Galata 5-ben a szellem gyümölcseit! A hűség. Ezt a tulajdonságát adta ne­künk. Mi is hordozzuk magunkban, de Tőle van. Hű az Isten. Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával, a mi Urunk, Jézus Krisztussal való közösségre.

Mindenben, amin átmegyünk az életben, ahogy olvastam az elején, Ő hordoz minket. Ebben a közösségben. Magára rakott minket. Lásd magad így! Amikor tüzes talajon lépkedsz, vagy mélységekben érzed magad, lásd magad, hogy magára rakott téged! Ez át fog segíteni, hogy tudod az Ő hűségét, és tudod azt a közösséget. Erre a közösségre elrendelt minket.

Ha elrendelt minket az Úr Jézus Krisztussal való közösségre, az Ő hűségében, akkor van-e valami, ami elszakaszthat téged Őtőle? Semmi. Soha, semmi nem történhet olyan, hogy téged erről a szeretetkapocsról bármi eltávolítson, leszakítson. Nem történhetnek ilyen dolgok.

A Róma levél meg is erősíti ezt. Ide szeretnék elmenni, és elolvasni nektek. Gyönyörű, gyönyörű rész, ami megerősít minket ebben, hogy Ő nem fog téged elhagyni. Semmi nem képes elszakítani ettől a szeretettől, ettől a hűségtől, ettől a közösség kapocstól. Semmi.

Egy tökéletes Isten tökéletes szeretete kísér végig az életen, a tökéletes hűségével. Ővele kapcsolatban minden tökéletes, és azért tud minket így szeretni és magához fogadni, mert minket is tökéletessé tett. Megigazított, és nem a hibáinkat keresgéli, nem kárhoztat minket, hanem tökéletessé tesz, és így magához fogad. Magára rakva hordoz minket.

Valami gyönyörű kép! Lásd magad, miközben végig kell menned ezeken az utakon, hogy tulajdonképpen Ő visz rajta keresztül! Az Ő gondviselése, az Ő hűsége, ez óriási erőt fog adni, amikor azokon a mélypontokon kell éppen keresztülmenned.

A drága Jézus szent Igéje, amit olvasok, és ez vigasztalja a szívünket, és nincs más, ez elegendő, ez megerősít minket. Ez ad egy erőt, hogy meg tudjunk állni állhatatosan. Mind­végig megerősít minket, mindenkor megerősít minket, így olvastuk.

Nem gyengülünk ezekben a próbákban, hanem még erősebbek leszünk, mert megtapasz­taljuk, hogy azon a helyen is ott volt velünk, és amikor itt kellett keresztülmennem, akkor is Ő segített engem át. Egyre több és több bizonyságunk lesz arról, hogy Ő hordoz minket. Magára rakva hordoz minket, és átsegít minket ezeken a helyeken, és bizonyságtevőkké tesz minket.

Amikor kijöttünk minden egyes ilyen nehéz helyzetből, és visszatekintünk, akkor van egy bizonyságunk, hogy ott sem hagyott el az Úr, ott is az Ő jóságát, a szeretetét mutatta meg. Van egy bizonyságod, akkor kijössz belőle. Nos, ez nagyon nagy kincs. Ezeket a bizony­ságokat őrizzük a szívünkben.

Hátrafelé nem azért tekingetünk, hogy sajnáljuk magunkat, hanem amikor hátratekintünk a múltunkra, akkor ezeket sorolhatjuk, hogy az Úr itt is megmutatta a jóságát, ott is Ő ment elöl. Ha Ő nem lett volna, már rég nem lennénk itt, egyikünk sem.

Mindannyiunknak volt olyan az életben, amikor az ördög tolvajkodni jött, és az életünkre tört, az Úr pedig kimentett, és itt vagyunk. Egy napon le fogják játszani nekünk, levetítik az egész életünket, hogy hány helyen akart minket a tolvaj lesöpörni a színről, hogy ne létezzünk itt többé. Egyetlen próbálkozása nem volt sikeres. Itt vagyunk, és Őt ünnepeljünk, és bizony­ságaink vannak.

Hányszor mentette meg az életünket? Mennyi jót cselekedett velünk? Az ember ezeket végiggondolja, már jött egy felhajtóerő, hogy amiben most állunk, onnan is kisegít. Onnan is kiemel és továbbvisz. Az Ő jósága teszi ezt. Ne feledkezzünk el az Ő jóságáról soha! Felkiált Isten Szelleme, és azt írja nekünk:

Róma 8,35–39.

35. Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, vagy szorongat­tatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?

Nincs olyan, aki képes lenne erre, senki nem szakíthat el minket a Krisztusnak szerelmétől! Pál tudott volna mesélni egy-két helyről. Fönn meg is fogjuk hallgatni ezeket, mert mindannyi­an tudunk Pállal beszélgetni ezekről, hogy min kellett keresztülmennie. Nagyon sok próbája volt. Azt hiszed, hogy meg voltál már próbálva? Majd ha meghallgatod Pált, min ment keresztül!

36. Amint meg van írva: Teéretted gyilkoltatunk minden napon, olybá tekintenek, mint vágó juhokat.

Ha olyan helyzetbe kerültél, hogy kívülről úgy látszik, hogy most visznek a vágóhídra, mint a juhokat, hogy levágjanak, hogy vége az életednek –, ha ilyen helyzetek is vannak, kívülről másként látszik.

De mi, akik megéljük ezt, tudjuk belül, hogy mindeneknek közepette, amin át kell men­nünk, úgy éljük meg, hogy látjuk benne a győzelmünket. Azt a szeretetet, amit Ő ad nekünk, amit szolgáltat, miközben átmegyünk. Ha abban nem inogsz meg, akkor át tudsz menni rajta. Az a szeretet, és ezt írja itt le.

37. De mindezekben több, mint győztesek vagyunk Őáltala, aki minket szeretett,

Ha a szeretetében nem kételkedsz, akkor nem engeded meg magadnak azt a kérdést, hogy miért engedte meg az Úr, hogy ezen átmenjek, ha szeret engem? Ha ezt nem kérdezgeted, és nem időzöl rajta, hanem megbízol Benne: Uram, ha ide, ebbe az utcába beengedtél, akkor ki is viszel innen. Ugye? Akkor ki is hozol innen engem!

Ha erre a szeretetre megtanulsz tekinteni, akkor elmondhatod, hogy győzteseknél is többek vagyunk Őáltala mindezekben, amelyekben át kell mennünk. Őáltala, aki minket szeretett. Még ha úgy is tűnik, hogy épp most visznek minket a vágóhídra, mint a juhokat, levágni. Kész, vége, nincs tovább, mondja, aki kívülről nézi.

Olyannak tekintenek minket, mint a vágó juhokat, és van folytatás. Őáltala, ki minket szeret, kihoz minket, elkészíti ezeket a megoldásokat. Elkészíti ezeket. Ez a kulcs, hogy te meg vagy-e győződve erről? Elég gyökeres-e benned ez a szeretet?

38. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejede­lemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,

Mert ha tudod, hogy ki az, aki szeret, és ki az, aki magára rakott és hordoz téged, akkor benned is megvan ez a meggyőződés, és ez visz át azokon a nehéz helyeken. Meg vagyok győződve, hogy a halál se képes arra, hogy elszakítson minket. Ezek szellemi erők, különböző szellemi erők. Sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők.

39. Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Bármelyiket hozná az ellenség. Hozhat nagy hírnevet, hozhatja, hogy pornak tekintenek. Egyik sem. Semmi nem szakaszthat el minket Istennek szerelmétől, mely van a mi Urunk Jézus Krisztusban. A győzelmet ez fogja adni, ha meg vagy győződve róla. Nem csupán az, hogy Ő szeret téged. Mert mindannyiunkat szeret, és egyformán szeret.

Erre az ismeretre kell szert tennünk ahhoz, hogy győztesek lehessünk. Győztessé nem az tesz minket, hogy nincsenek megmérettetéseink. Gondolkodtál már ezen? Mert akkor mi fölött arattál győzelmet? Ha semmi nem jönne az utunkba, és olyan nagyon jó és tökéletes minden, akkor mi fölött váltunk győztesekké?

Mert győztessé nem az tesz minket, hogy nincsenek megmérettetéseink – bár az ember úgy gondolja, hogy de jó lenne, ha ezek nem jönnének, ha nem lennének ezek a megméret­tetések –, hanem az tesz téged győztessé, hogyha tudod, hogy miközben azon átmész, szeretve vagy. Hogy szeretve vagy! Hogy a szeme fénye vagy!

Úgy őriz téged, mint a szeme fényét közben, hogy szeretve vagy közben. Bármi is tör­ténjen veled, tudod, hogy ez a szeretet megtart. Bármit is mondanak rólad, tudod, hogy ez a szeretet megtart, és átvisz rajta. Mert az egy tökéletes, Istennek a tökéletes szeretetkapcsa. Ami magához kötözött téged, és ez a hármas kötél nem szakad el.

Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem hármas köteléke, amivel körbekötött téged magához, ez soha nem szakad el. Erről meg kell, hogy győződve légy, amikor jönnek a próbák, és jönnek a megmérettetések. Ezzel a hármas kötelékkel rakott magára, és kötött körbe téged magára. Nem tudsz lepottyanni, ez a szeretet át fog segíteni.

A drága Jézusnak a hatalmas engedelmessége kellett hozzá, hogy ezt megtapasztalhassuk, mert azt tudjuk azért, hogy ennek nagyon nagy ára volt. Erős a szeretet, mint a halál. Az Atyának ez a szeretete olyan erős volt, hogy a Fiát a sírba tette érte. Erős a szerelem, mint a halál – mondja az Énekek énekében. Erősebb volt annál, minthogy a Fiának kedvezett volna.

A Fiát odaadta értünk, hogy velünk közölhesse ezt a szeretetet. És kemény, mint a sír a buzgó szerelem. Ez a szerelem, ez a buzgó szerelem, ami az Atya szívén égett értünk, irányunkban, ez a sírba helyezte a Fiát értünk. Így tekintsél rá, akkor fogod megérteni, hogy miért erős ez a szeretet! Milyen erős volt ez? Lángjai tűznek lángjai. Tűzlángok. Ezek Isten tűzlángnyelvei. Emésztő tüzek.

Ezek az Úrnak lángjai, mondja. Lásd magad így, hogy az Úr szerelmének a tűzlángjai, ahogy a pünkösd napján leszálltak és mindenkinek a fejére ültek ezek a lángnyelvek, úgy az Úrnak a tűzfala vesz körbe. Ha az ellenség közelítene, azon nem tud átjönni. Ez egy hatalmas, erős pajzs, védelem.

Az ellenség, ha közelítene, ezen nem tud átjönni, ez egy hatalmas, erős pajzs, védelem. Belülről pedig a hited pajzsa ki van feszítve, úgyhogy teljes biztonságban vagy, megőrzésben vagy, szeretve vagy az Ő szeretete által. Egy tökéletes Istennek a szeretet munkája ez.

Volt egy tanítvány Jézus tanítványai között, aki elöljáró jó példa egy dologban. Amikor írta az ő könyvét, a János evangéliumot, akkor nemegyszer hivatkozik magára úgy, hogy a tanítvány, akit Jézus szeret. Biztos vagyok benne, hogy a többi tanítványt ez egy kicsit felháborította. Le merte írni magáról azt, hogy az a tanítvány, akit Jézus szeret. Még a nevét se ejti ki, hogy melyik tanítvány. Így hivatkozik magára, hogy az a tanítvány, akit Jézus szeret.

Vagyunk mi is ilyen bátrak, hogy ki merjük jelenteni, hogy én az vagyok, akit a Jézus annyira szeret, én vagyok az a tanítvány? Ez nem jelenti azt, hogy a másikat megkülönböz­tette, őt is szereti. Isten szeretete végtelen.

De tudatosítsd magadban, hogy te ezen végig tudsz menni, mert te vagy az a tanítvány, akit Jézus igen szeret. Amikor ezt végiggondolod, ez egy szikrát ad, lángokba borul, és az emésztő tűz védőpajzsát fogja hozni az életedre. Nem tud áthatolni az ellenség.

János 13,23.

23. Egy pedig az Ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.

Nézd meg, hol helyezkedett el! Ha tudatosítod magadban ezt a szeretetet, akkor az garan­tálni fogja, hogy van még közelebb, és még közelebb Őhozzá. János volt az, akinek volt mersze úgy helyezkedni, hogy Jézus kebelére hajtotta a fejét. Ott ült az asztalnál úgy, hogy közben a feje Jézusra hajolt. Képzeljétek el.

Ő saját maga írja, a saját könyvében, saját magáról, hogy ez az a tanítvány, akit Jézus szeret vala. Gondoljátok, hogy Jézus megkülönböztette volna a tanítványokat a szeretetben? Isten nem ilyen, Isten az Ő végtelen szeretetében egyformán szeret minket, mindannyiunkat. De János többet fogott fel belőle, mint a többi tanítvány.

János magához engedte ezt a szeretetet, és kihasználta, hogy közelségébe került Jézusnak, és oda hajtotta a fejét. Hallotta Jézus szívének a dobbanásait, és meghallotta az Ő szívét, azt a szeretetet. Minél inkább feldolgozzuk ezt a szeretetet magunkban, hogy Ő mennyire szeret minket, és ezen időzünk, ezen elmélkedünk, evvel bátorítjuk magunkat, annál közelebb fogunk kerülni az Ő szívéhez.

Megtudjuk, hogy nincs kárhoztatás, és hogy ez a szeretet odaenged magához. Ez a szeretet befogadó szeretet. Ez a szeretet jéghegyeket megolvasztó szeretet. Oda a közelségébe ér. Minél jobban ismered ezt a szeretetet, annál közelebb fogsz jutni az Ő szívéhez. Péter hogyan vélekedhetett erről, vagy a többi tanítvány? Ugyanolyan gyarló emberek voltak, mint mi, vetekedés volt köztük, hogy ki ül majd a jobbja, meg a balja felől. Nem csoda.

Volt egy, aki mindig úgy helyezkedett, hogy teljesen a Jézus szívére hajtotta a fejét. Jézus egy szót nem szólt, nem feddte meg ezért, nem dorgálta meg ezért. Tetszett Jézusnak, hogy valaki örvendezik az Ő szeretetében, hogy valaki viszonozza az Ő szeretetét. Mert, ha ezt a mennyei szeretetet valaki befogadja, akkor ez hullámokat szül a szívünkön, és elkezdjük viszonozni, kölcsönössé válik. Fellobban a szívünkön az Úr szerelme.

Amikor ez megtörténik, akkor biztos jó helyen vagyunk, akkor mindent az Ő szerelméből fogunk tenni. Egy öröm gerjed a szívünkön, amikor ide eljutunk. Egy örömöt gerjeszt a szívünkön, ez a szerelmetes kapocs az Úrral. Nincs hozzá hasonló a földön, ez mennyei, és lehet közelebb és közelebb kerülni, az Ő szívéhez. A János 19,26-ban újra megismétli, hogy ez az a tanítvány, akit Jézus szeret vala. Újra leírja, ez a második hely.

János 19,26.

26. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az Ő anyja és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az Ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

Alig lapozunk egy párat, és újra megemlíti magáról, mintha valaki már elfelejtette volna. Újra így hivatkozik magára.

János 20,2.

2. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették Őt.

Együtt futottak a sírhoz, nagyon fontos volt megjegyezni, nem? Péter és még valaki, az, akit az Úr annyira szeret. Képzeld el! Hivatkozol-e így magadra a helyzetekben? Én, aki most ezen a helyzeten keresztül kell, hogy menjek, én az a tanítvány vagyok, akit az Úr igen, nagyon szeret. Ezért én győztes leszek ebben, sőt a győzteseknél is több vagyok ebben, és a győzteseknél is több leszek ebben, mert az Úr engem nagyon szeret! Érzed ennek az erejét?

Te közben csak annyit teszel, hogy én az a tanítvány vagyok, akit az Úr szeret, és Ő nem hagy engem ebben a helyzetben. Vagy-e elég bátor ehhez, hogy ezt kijelentsd? Ez a kérdés, hogy tudjuk-e ezt a mennyei nyelvezetet így beszélni, hogy én az a tanítvány vagyok, akit az Úr szeret? Az ördög azt mondja, hogy ne beszélj már hát, hogy szeretne téged, hát ezt, meg azt, meg amazt tetted, nézzél hátra, miket cselekedtél!

Akkor mondd meg neki, hogy az Ő szeretetét ez nem befolyásolja, mert a sír kemény volt, mint a buzgó szerelem, és az Ő Fiát a sírba fektette. Kemény a halál, kemény a sír, mint a buzgó szerelem, és halált szenvedett. Az én bűneim rajta, az én vétkeim rajta, az én szeretet­lenségeim rajta, az én hiányosságaim rajta, mindenféle, ami velem kapcsolatos, ami kivethető, Őrajta volt, hogy engem szerethessen, és, hogy én viszontszerethessem.

Nincs az Úr és én közöttem kárhoztatás. Én vagyok az a tanítvány, akit Jézus szeret. Ezt javasolom neked, hogy vedd be a napi megvallásaidba, és ahogy ezt teszed, és kijelented, hogy én vagyok az Úr szeme fénye, úgy vigyáz rám, mint a szeme fényére, nem lehet bántódásom, és gyönyörködik bennem.

Ha ezt kijelented, ebben a megigazultságodban, amit Tőle kaptál – mert a megigazultsá­godat Tőle kaptad –, akkor valóban ezekkel a bátor szavaiddal a menny teljes figyelmét magadra tudod irányítani. És jön a segítség.

A János 21-ben újra megemlíti, de saját nevét újra nem írja le, itt negyedszer említi meg, hogy ez az a tanítvány, akit Jézus szeret. Ha valaki elfeledkezett volna róla, vagy én, vagy valaki más, biztos, ami biztos, ezt meg kell vallanunk: a tanítvány, akit Jézus szeret.

Negyedszer mondja, azért Jánosnál volt valami világosság efelől, hogy ez milyen fontos, hogy ez a szeretet átvisz minket mindenen. Mert hogy ezt nem a Szent Szellem súgta neki, hogy írja le, az biztos. Ez az ő vélekedése volt arról, hogy az Úr őt mennyire szereti.

János 21,20–21.

20. Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, ki nyugodott is ama vacsora közben az Ő kebelén és mondá: Uram! Ki az, aki elárul téged?

Ez a többieket azért elgondolkodtatta: hogyhogy csak őt szereti, miért mondja magáról? Ez viszálykodásokat szíthatott közöttük, ez a fajta hozzáállás, ami meg Jézusnak teljesen a tetszésére volt. A többi tanítvány is elkezdte mondani róla, így kezdték hívni Jánost, hogy az a tanítvány, akit Jézus szeret vala. A többi tanítvány is elkezd róla így beszélni, hogy ez az a tanítvány, akit Jézus szeret, aki ott nyugszik a Jézus kebelén.

Mivel itt Jézus kijelentette Péternek, hogy milyen sors vár rá, ha felnövekszik, hogy nem oda megy, ahova maga akar, hanem oda megy, ahova őt felruházzák és elküldik, és meg­jelentette az ő végét, hogy mártírhalált kell halnia a Jézusért. Egy ilyen kérdést tesz fel Jézus­nak Péter, hogy ezzel itt, ezzel a tanítvánnyal, mondja Jánosra, mint lészen?

21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?

Ezzel hogy lészen? Nekem egy ilyen halált rendeltél ki, és ennek, akit te szeretsz, meg, aki így szeret, vele mint lészen? És akkor Jézus mondja neki, hogy az már nem a te részed. Te csak kövess engem! Mit? A szeretetet. Kövess engem – mondja Jézus. Mit? Azt a szeretetet, az legyen szem előtt, az a szeretet kiment mindenből.

Mit gondolhatott ez a János magáról, hogy a Jézus őt így szereti? Ha végiggondoljuk, ezt a bátorságot tulajdonképpen attól kapta, hogy ő jobban megismerte a szeretetet, jobban tuda­tosult benne, hogy az Úr mennyire szereti.

Ennek kell a figyelmünk központjában lennie, tudatosodjon bennünk, hogy az Úr mennyire szeret minket! Ez a szeretet fog téged távol tartani attól, hogy abban a problémában ne kerülj még mélyebbre, hanem fel tudj jönni, és győzelemre tudj menni, és győzelemre tudjon jutni az életed.

Az Efézusi levélre megyünk, és megnézzük, hogy a szeretetről mit ír a szerelmetes levél. Pál apostol írja az efézusi tanítványoknak a szeretetről. Ugyanis hajlandók vagyunk elfelej­tkezni arról, hogy az Úr mennyire szeret minket, amikor lökdös minket az élet. Hajlandók vagyunk ellankadni, elcsüggedni, reményt veszteni, a célokat szem elől veszteni.

Ez a szeretet fogja bennünk az életet, és ezt a bátorságot, elszántságot, és azt a tüzet ébren tartani, hogy ne fásuljunk bele azokba a dolgokba, amikben vagyunk, még akkor sem, ha nem látjuk, hogy mozdulnának, amikben hiszünk. Ne fásuljunk bele! Az Ő szeretete örök és vég­telen. És ha még nem látjuk a megoldást, akkor is hajlandóak vagyunk-e kijelenteni, hogy Jézus, ugyanúgy szeretlek?

Hogyha semmit nem látok meg abból, amit kértem, akkor is ugyanúgy szeretlek. Sőt, biztos lehetsz benne, Jézus, hogy ez a szeretet soha nem fog meglankadni bennem. Én örök szerelemmel szeretlek Téged, azzal a szerelemmel, amit te adtál a szívemre, ami kiöntetett a szívemre a Szent Szellem által.

Biztosíthatlak, Jézus, afelől, hogy én ezzel az örök szerelemmel szeretlek Téged. Mond­tad-e már ezt Jézusnak? Amikor ellankadnál, tudod, hogy ez újra lángra lobbantja a szíveden ezt a lüktető szeretetet? Jézus azt kérdezte a tanítványoktól, a János 6-ban van, amikor csodát kérnek tőle. Kérik, hogy mutasson csodát.

Mivel bizonyítod, hogy Isten Fia vagy? – mondták neki a farizeusok. Mondták neki, hogy mi Mózes fiai vagyunk, minket a mennyei mannával etetett a sivatagban. Mi igazán a magas­ságos Isten fiai vagyunk, mert mi a mannából ettünk, az Isten a mannát adta nekünk.

Jézus mondja nekik, hogy az igazi élő kenyér én vagyok, akivel beszéltek most. Én vagyok az élet kenyere. Akit a mannát ették a pusztában, azok mind meghaltak, de aki ebből a kenyérből eszik, amit Isten adott ennek a világnak, az él örökké.

Jézus mondta nekik, hogy ne legyetek annyira elragadtatva magatoktól, mert az őseitek ettek a mannából! Az igazi kenyér, az életnek kenyere az itt áll előttetek. Én vagyok az életnek a kenyere, aki ebből a kenyérből eszik, az él örökké. Az Atya azért küldött engem. Ha nem eszitek az én testemet, akkor nincs élet bennetek. Ha nem isszátok az én véremet, akkor nincs élet bennetek.

A zsidók ezt hallván megbotránkoztak. Azt mondták, hogy ki hallgathatja ezt a beszédet, hogy ehetjük az Ő testét, hogy ihatjuk az Ő vérét? Ott írja a János 6-ban, hogy többé nem mutatkoztak Ővele. Elmaradtak a tanítványok, megbotránkoztak, mert nem úgy hallották Jézust beszélni, ahogy várták.

Azt várták, hogy Jézus majd bebizonyítja, hogy Ő az aki az Isten Fia. Hogy jeleket és csodákat tesz. Jézus mondja, hogy csak azért jöttök utánam, mert kaptatok a kenyérből, mert jól lakhattatok, de ezt a beszédet már nem akarjátok hallgatni, és megbotránkoztak, és elmentek.

Jézus odafordult a tizenkettőhöz, és azt kérdezte: Vajon ti is el akartok hagyni engem? Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt te elvárod, gondolod, hogy Jézus azt nem figyeli? Meg­kérdezi, hogy vajon ti is el akartok menni? Vajon ti is el akartok hagyni engem? Nem azért szerettek engem, aki én vagyok, hanem azokért a dolgokért. amit tenni tudok értetek? Uram, tégy csodát! Uram, tedd ezt meg tedd azt! Ez kiskorúság.

Uram, add ezt, meg add azt! Ezt tedd meg, meg azt tedd meg! A kegyelembe sok minden belefér, de igazából Jézus azt szeretné hallani, hogy akkor is szeretlek, Uram, ha mindezeket nem teszed meg nekem, hanem másként gondolod. Én bízom benne, hogy a legjobban akarod nekem. Ezen az úton maradok, felövezel engem, és oda megyek, ahova Te akarod.

Biztosíthatlak felőle, hogy ugyanúgy szeretlek, mintha minden imámat megválaszoltad volna [minden kérésemet megadtad volna – hiszen minden imát megválaszol az Úr (1Ján. 5,14)], mert az örök hűséggel szeretlek Téged. Mert Te vagy a hűséges Isten, és ezt a hűséget adtad a szívemre, ezért nem fogok elmenni az útról, nem fogok eltávozni az útról! Nem foglak elhagyni Téged azért, mert az imáimat nem úgy válaszoltad meg, ahogy kértem Tőled. Ezt mondja itt Jézus.

Vajon ti is el akartok menni? Péter azt mondja erre, hogy Uram, örök életnek beszédei vannak Tenálad, hát hova mehetnénk? Mi a beszédekért szeretünk Téged, mert érezzük, hogy amikor szólsz, árad a Szellem. Ott van a Szellem ereje, és érezzük ezt a szeretetet. Hova mehetnénk? Nincs más hely. Mi Téged, Jézus, Teérted, és a Te beszédeidért szeretünk. Ők hűek maradtak, kisebb-nagyobb próbákon átmenve.

Lesz, ahogy lesz, Jézus, ha így lesz, ha úgy lesz – sejtették, hogy lesznek próbák még –, mi veled maradunk! Mi hűek maradunk. Mi itt maradunk. Mi nem azért szeretünk, Jézus, amit a kezed tud adni nekünk, és hogyha nem adja meg, akkor már holnap nem vagyunk itt, akkor már mást szeretünk. Rengeteg tanítvány elhagyta Jézust. Többé nem jártak Ővele, elmentek, mert nem úgy alakult, ahogy azt ők várták.

Hányszor vagyunk így, hogy az elvárásaink nem úgy alakulnak! Nem úgy jönnek a dolgok, ahogy elvárjuk, ahogy reméljük, ahogy imádkoztuk, és eldobjuk a hitünket? Elfor­dulunk erről az útról. Ma még járunk a gyülekezetbe, holnap már nem vagyunk, mert már valahol máshol keressük a megoldást. Ez a Jézus nem cselekedte meg nekünk! Avagy ti is el akartok-e menni? – kérdezi Jézus tőlük.

Ezt a drága Jézust azért szeretjük, aki Ő maga. Ő a szeretet, Ő a gondviselés Istene, és tudja, neked mi a legjobb. Ha ezt nem látod, ahogy szeretnéd, akkor is jelentsd ki: Uram, ugyanúgy szeretlek Téged! Tudd, biztosítalak afelől, hogy én hűséggel szeretlek Téged! Ez nagyon fontos abban, hogy a közösségetek ne hidegüljön el, hogy régebben hallottad az Úr hangját, manapság már kevésbé hallod, kevesebbet szól a szívedhez.

Nem gondolsz rá annyit, mint régebben, nem olvasod annyit a Bibliádat, mint régebben. Vajon miért? Valahol csalódtál, nem úgy lettek a dolgok, ahogy gondoltad és ezért elfordultál Tőle. Ha csak egy szöggel is, az is elég, mert ahhoz fog jönni még egy szög, még valamit találsz, hogy a szabad idődben ezt teszel helyette, azt teszel helyette, és elkezdesz eltávolodni Tőle, a szívétől, ettől a szeretettől.

Ne így legyen, ezért szólunk ma erről. Efézusi levél harmadik fejezete. Akkor is szeretlek, Jézus, ha nem úgy lesz – mindig mondd Neki! Uram, tudom, hogy megkértem, tudom, hogy a hitemben ez nekem megvan, bárhogy alakulnának a dolgok, én akkor is ugyanúgy szeretlek. Ezt mindig mondd el Neki, ez gyönyörű olajat fog hozni a közösségeteknek, gyönyörű olajat fog hozni. A drága Jézus Szentírása, Efézusi levél harmadik fejezet.

Efézus 3,18–19.

18. A szeretetben meggyökerezzetek és alapot vegyetek, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, hogy mi a szélesség és hosszúság és mélység és magasság,                           

Vagyis ez a szeretet, amit Ő közölt a szívünkre, ebben ugyanúgy, mint ahogy elplántálunk egy kis növénypalántát, az kiszaggatható lesz abból a földből, hacsak gyökeret nem ver, mélyen leereszti a gyökereit. Ebben a szeretetben meg kell gyökereznünk, így írja, meg kell gyökerezni, a gyökereket mélyen bele ebbe a szeretetbe.

És megérthessétek minden szentekkel egybe – ezt imádkozhatod magadra és az egész gyülekezetre. Megérthessétek minden szentekkel egybe, hogy mi ez a szélesség ebben a szeretetben. Minden határokon túli, és hogy hol van a hosszúság? Minden távolságon túltesz ez a szeretet, elmegy érted a világ végére is.

És mi a mélység? Lement érted a pokol mélyére. A legutolsó emberért is lement Jézus a pokolba, és elszenvedte ott azt a helyet, ami nekünk jutott volna. Ha Isten igazán igazságos és azt adja neked, amit érdemelsz, akkor mindannyian oda kerültünk volna. Ez az a mélység.

És mi az a magasság? Ahova majd kerülünk az Ő szeretete által. Ezek dimenziók, amiket meg kell ismernünk az Ő szeretetében. És meg kell gyökereznünk benne, és el kell gondol­kodnunk rajta naponként, hogy mit cselekedett ez a szeretet nekünk!

19. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

Látod itt megint, hogy megismerd azt. Nem az a kérdés, hogy Isten szeret téged. Hogy megismerjed azt a szeretetet, hogy tudod-e a szívedben megtéveszthetetlenül, hogy ez a szere­tet élő dolog, hogy valóságos, hogy az az igazság, hogy Ő szeret téged. Megismered ezt a szeretetet. Minden ismeretet felülhaladó, nem lehet az emberi ésszel felfogni ezt a szeretetet.

Ez könnyekre fakaszt. Ez a legnagyobb bűnöst is megtérésre fordítja, ha megérinti a szívét ez a szeretet, a legkőkeményebb szíveket is érzővé teszi ez a szeretet. Ez az a szeretet. Vágyod-e ezt még jobban meglátni működésben? A szeretetet vágyod-e munkában látni? Ahogy megnyilvánul, attól könnyekre fakad az a bűnös, és ahogy odatér az Úrhoz és leborul az Úr előtt, vágyod-e ezt látni?

Minden ismeretet felülhaladó szeretet ez. És miért kell ezt megismernünk? Ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Teljességet fog hozni neked. Olyan teljességet, hogy nem ismered azt, hogy valamire szükséged lenne, még akkor is, ha szükségben vagy.

Ez egy beteljesülést hoz, egy teljességet hoz. Egy mennyei dimenzió ez, amely egy olyan teljes­ségbe helyez, amiről Pál azt mondja, hogy tudok szűkölködni és tudok bővölködni. Ismerem, milyen jóllakottnak lenni, és ismerem, milyen az, hogy éhezni. De teljességben vagyok. Ezt hozza ez a szeretet.

Lehetnek gondjaim, lehetnek problémáim, de teljességben vagyok. Lehetek magányos a világ szemében, lehet, hogy tíz éve várom a társamat és nem jött, de Őbenne teljes vagyok. Ezt hozza neked ez a szeretet, ezt a teljességet hozza meg neked. Egy beteljesedést, az éle­tedre hoz egy teljességet úgy, hogy semmiben nem ismersz nélkülözést, szükséget és hiányt.

Nincsenek ilyen fogalmak Isten országában, a szeretetben. Nincsenek ilyen fogalmak, mert ez a szeretet betölti az űröket. Képzeld el, erre képes! A hajléktalan elmondhatja magáról, hogy beteljesedett, és nem lakik olyan palotában, mint a gazdagok, és beteljesedett ebben a szeretetben.

Filippi 4,11–13.

11. Nem mintha ezt a nélkülözésemre nézve mondanám; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.

Mert én megtanultam, és ez az, amikor a szeretet útját járjuk. Pál, nézzük, mit tanultál meg? Mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek. Meg­elégedett, teljes vagyok, Uram, tebenned. Nem érzem a szükséget, nem érzem a szorongat­tatásokat, mert egy mennyei szeretetburok vesz körbe. Ez egy olyan teljességet hoz nekem, amiben be vagyok teljesedve, akármit hoz az élet, én teljességben vagyok, az Ő teljességében.

Hogy azokban, amelyekben vagyok, ez egy megelégedettséget hoz nekünk. Megelégedett­séget. Gondolja a világ, hogyha majd meglesz ez az új autó, akkor meglesz a teljessége, hát téved. Minden autó, amire valaha vágytak, tíz év, húsz év, és ott köt ki a roncstelepen. Mindegyik, akármilyen csodaautó volt. Csak idő kérdése. Mindent megemészt a rozsda. Min­den elmúlik ebben a világban.

És micsoda áldozatokat hoztak érte, családok szakadtak szét, pluszmunka vállalás, ilyen dolog, olyan dolog, föláldozunk érte egy csomó mindent. Nem hozott teljességet, rossz helyen kerestük a teljességet. Megtanultam, hogy mindazokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek. Mondd ezt velem, megelégedett legyek.

Ez kulcs, kulcs az életben, hogy megelégedett legyek. Akkor nem tud majd téged a tengernek a habja erre meg arra hányni, hogy most erre szaladok, most arra szaladok, most ilyen, most olyan. Nem, én az Úrban lehorgonyzottan, megelégedetten vagyok. A Jézus nevében van ez a csoda. Megelégedetten.

12. Tudok nélkülözni is, tudok bővölködni is; egészen kipróbált vagyok mindenben, a jóllakásban és éhezésben is, a bővölködésben és szűkölködésben is.

Tudok nélkülözni és tudok bővölködni, bármelyiket hozza a sors, engem nem fog ki­szakasztani az Úr szerelméből, nem fog kiszakasztani. Ott vagyok benne az Ő szerelmében. Egészen kipróbált vagyok mindenekben. Ezért kell átmennünk egy-két dolgon az életben, hogy kipróbáltak legyünk benne.

Elmondhatjuk, hogy voltunk azon a helyen, de az nem hozott teljességet, egyedül Ő hoz teljességet. Voltunk nehéz helyeken, de akkor sem voltunk elkeseredve, mert az Ő teljes­ségében megtanultunk megelégedettek lenni. Ez egy iskola, amit járunk, kiképzés. Pálnak is meg kellett tanulni sok mindent, hogy ezt leírhassa nekünk, hogy tanulhassunk belőle.

Egészen kipróbált vagyok mindenekben, mondja. Egészen kipróbált vagyok. Hozott-e még olyat az ellenség, amiben ne tudnál megállni? Hozhatja nyugodtan! Én kipróbált vagyok. Győzelemben vagyok. Szeretetben vagyok. Az Ő szerelme a győzelmi zászló az életünk felett. Ugye? Ő fogja meghozni ezekre a győzelmet. Mindenekben kipróbált vagyok, a jól­lakásban és az éhezésben is.

Pál nem csak böjtölt, éhezett is. Volt, amikor eldöntötte, hogy most az Úrért böjtöl, de volt, amikor evett volna szívesen, de éhezett, mert nem volt mit. És azt mondja, hogy kipróbált vagyok benne. Megtanultam ezekben megelégedettnek lenni, mert tudtam, hogy ott van velem az Ő szeretete. Mekkora kincs ezt megismerni, mindenen át tudsz menni akkor.

Ha ezt a szeretetet megismered, akkor mindenen át tudsz menni. Garantált. A bővölkö­désben is és a szűkölködésben is. Persze nem beszélünk arról, hogy melyik a jobb. Persze, hogy a bővölködés a jobb, de át tudunk menni a szűkölködésen is az Ő szeretetében.

13.Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Ezt ismerjük ugye? Hozzá szoktam tenni: mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem szeret. Nemcsak megerősít. Szeret és megerősít. Tudatosítsd magadban, ez a szeretet átvisz mindenen! Ez a győzedelmi zászló.

1Korinthus 15,58.

58. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Erősen álljatok, mondja, mozdíthatatlanul, ez a kulcs, buzgólkodván az Úrnak dolgában. Akármi jön, te kötelezd el magad, hogy a szeretetétől semmi el nem távolít! Hűen fogod szeretni, ha nem úgy történnek a dolgok, akkor is buzgó leszel az Úr dolgában.

Buzgólkodván az Úrnak dolgában, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. Gyümölcse lesz, nem hiábavaló az Úrban. Ez ad erőt nekünk, hogy meg tudjunk állni azokon a nehéz helyeken, meggyökereztünk a szeretetben.

Szombaton evangelizációk voltak mindenfelé, evangelistáink is aratni voltak az országnak számos pontján, mindegyik munkában volt reggeltől estig. Buzgólkodtak az Úr dolgában, nem csüggedvén, hogy miken kell átmennünk, nem lankadván, szilárdan állunk az Úrnak a dolgaiban, az Úr szeretetében, és végezzük a munkát.

Nos, ez az, ami bizonyíték arra, hogy Isten szeretete él bennünk a Jézus nevében. Él bennünk, elvégezzük, számít ránk az Úr. Számít ránk, és ezért nem csüggedünk

2Korinthus 4,16.

16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mind­azáltal napról napra megújul.

Az emberi test egy edénye az Úrnak, Ő vigyáz rá, de ha ez a külső ember megromol is, a belső a lényeg, a belső napról-napra megújul. Az Igében, az Ő erejében, az Ő szeretetében egy megújulásunk van. Nem csüggedünk, nem lankadunk, új erőben megyünk előre. A sereg egyben, vállvetve menetel az Úrért. Ez az az erő, ami belülről jön, elszántság.

A szeretetet ragadd meg és legyél hű hozzá a Jézus nevében! Bármin át tudsz menni így, mindenekben megpróbált vagyok! – mondhatod bátran. Átmentél már egy-két dolgon az életben? Mindenekben megpróbált és győztes vagyok a Krisztusban. Így fogunk elmenni, dicsérni az Úrban.

Mivelhogy ragaszkodik hozzám, mondja ugye a zsoltáros. Mi a kulcs? Hogy te ragasz­kodsz ehhez az igazsághoz, te ragaszkodsz ehhez a szeretethez, mivelhogy ez a kulcs, hogy ragaszkodik hozzám. Ragaszkodik, ragaszkodik az én szeretetemhez, mondja az egyik fordítás. Ragaszkodik hozzám, ezért megszabadítom őt, ezért felmagasztalom őt – ez a kulcs –, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet. Az ő neve felmagasztaltatik.

Ismeri az én nevemet. Segítségül hív engem – és ez a kulcs, hogy tudjuk ezt a szeretetet és megragadjuk ezt a szeretetet –, ezért meghallgatom őt, vele vagyok háborúságában. Nem vagyunk egyedül, amiken keresztül kell menni, Vele vagyunk. Megsegítem, megdicsőítem őt, hosszú élettel elégítem meg őt. Mit kérhetünk többet? Ez mind a miénk.

Csak légy bátor és igen erős, azt mondja az Úr. Ugye, mondja ezt Józsuénak? Mózes meghalt, minden reménység odavolt, azt mondta, én rendeltelek, légy bátor és igen erős, vidd be a népemet a földre. Csak az Úrra tekintünk.

Álljunk föl és kezdjük Őt imádni ebben a közegben, ahol átjárta a szívünket az Ő szeretete. Adjuk oda magunkat, mondjuk, hogy Jézusom, szeretlek, Jézusom, mindenek felett szeretlek.

Bátrabban mondd neki: Uram, szeretlek, Uram, a Te szerelmeid vannak a szívemen! Buzgó ez a szerelem, és akkor is szeretni foglak, ha nem úgy lesz – mondd Neki –, ahogy én elgondoltam azt. Mindenkor követlek, mindenkor szeretlek, soha el nem hagylak Téged! Ámen.

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.

BÉKEVÁR FŐOLDAL