2016.03.22. 
 

SZAVAINK EREJE

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2016. március 13.

Mily felséges az Úr a magasságban – azt írja a zsoltáros –, bízzatok Őbenne. Mert Ő jóságos, Ő kegyelmes, Ő irgalmas, Ő mindenható. Sokkal jobban meg akar minket gyógyítani, mint ahogy mi gondolnánk, elvárnánk, remélnénk, vagy remélni tudnánk, vagy hitünket ki tudnánk terjeszteni rá. Annál sokkal jobban akarja, hogy megtörténjen. Meg kell tanulnunk együttműködni vele, a Szellemével, mert az Ő gyógyító készsége mindig jelen van. Minden pillanatban jelen van, hogy átvegyük azt, amiért jöttünk. Minden pillanatban jelen van. Ha ráeszmélünk arra, hogy ezt Ő felkínálja, akkor már csak azt kell megnéznünk, hogy hogyan tudjuk elvenni. Nekünk kell elfogadni, nekünk kell elvenni, ez a szép benne. Ezért kell megvilágosodnunk az Igében, hogy el tudjuk venni azokat, amiket Ő készített nekünk. Ez nemcsak a gyógyulásunkra van így, hanem mindenre az életünkben. Hogy békességben járhassunk, hogy az örömében járhassunk, hogy megnyugvásban lehessünk, hogy ne tudjanak zaklatni minket az életkörülményeink, hanem abban a tengernyi békességben és megnyugvásban járhassunk, amit Ő szerzett nekünk. Megfizette ezért az árat, és abban dicsőítjük meg Őt, ha ebben járunk.

Egy döbbenetes bizonyságot láttam a héten, a felvétel, amit valaki küldött nekem, arról szólt, hogy egy kínai klinikán, ahol se Isten neve, se Jézus neve el nem hangzik, behoznak egy daganatos asszonyt, aki gyógyulni szeretne. Nagyméretű volt a daganat, lehetett látni, ahogy kivetítették a képernyőre, és a húgyhólyagján volt. Gyógyulni szeretett volna. A klinika arról nevezetes, hogy itt se műtőasztalok, se gyógyszerek nincsenek. Az történt, hogy három ember körbevette ezt az asszonyt, közös akarattal elképzelték, hogy az asszony már meggyógyult, hogy eltűnt az a daganat. Annak az örömében, mint hogyha ez az asszony ujjongva újságolta volna, hogy meggyógyult, ezek hárman elkezdték kiabálni hangosan felette, hogy már megtörtént! Már megtörtént, miközben az asszony ott feküdt az ágyon, és a képernyőn lehetett látni, ahogy jelen van még a daganata. Három percen keresztül hangzott ez a két szó, amit így leírtam: Va sa. Kínaiul azt jelenti, már megtörtént. Már megtörtént. Kihirdették ezt a győzelmet, egy örömben. A képernyőn lehet látni, ahogy összehúzódik és eltűnik, nyomtalanul eltűnt a daganat az asszony testéből. A szomorúság csak az benne, hogy sem Istennek, sem Jézusnak nem került belőle dicsőség.

A legszomorúbb része az, hogy azokat az alapelveket, amiket Isten tanít a Bibliában a hívőknek, alkalmazza a világ, és sikerre jut vele. Mert az ember szellemébe ezek a szellemi törvények be vannak ültetve, bele vannak teremtve, még mielőtt újjászületnénk. Ugyanis miért pont hárman voltak? Jézus mondja, hogy ketten vagy hárman összegyűlnek közületek. Megvoltak hárman, egy akaratra kerültek. A gyógyulást látták előre. Az az asszony meggyógyult, és kihirdették abban az örömben, amit a Biblia úgy nevez, hogy a hit öröme. Kihirdették, hogy már megvan. Hogy már megvan, és kiabálták kb. három percig. Anyagtalanná vált az, ami nem odavaló volt. Egy olyan szellemi légteret teremtettek az újjá nem teremtett hitükkel azok ott hárman. Ez egy klinika, és működtetik, egyik beteget hozzák a másik után. Műtőasztal nélkül tűnnek el a daganatok, a rendellenességek. Kérdezem tőletek, ha náluk működik a hit alapelve az újjáteremtett szellem nélkül, és Jézus neve nélkül, akkor nálunk a keresztény világban mennyivel inkább kellene működnie ezeknek a szellemi alapelveknek?

Ámulva néztem, hogy a világ előbbre van, mint nagyon sok keresztény. Miért van ez? Azért, mert nem értik a szellemi alapelveket. Nem tanították meg nekik soha. Szaladnak fűhöz-fához, amikor bajba kerülnek. Pedig Jézus pontosan és egyszerűen elmagyarázza a szellemi alapelveket, amik szükségesek ahhoz, hogy bele tudjunk menni ebbe a szellemi birodalomba, és ott képesek legyünk uralkodni, képesek legyünk a látható birodalomba hozni azokat, amiket Jézus megszerzett a számunkra. A megváltás valóságos. Teljes megváltás a szellemi birodalom minden átka alól. Szegénység, betegség, kínszenvedések, fájdalmak, halál. Minden alól hatalmas megváltás. Tudnunk kell együttműködni vele. Miként működik ez a szellemi birodalom? Hogy lehet úgy együtt­működni a drága Szent Szellemmel, aki a segítőnk, hogy ezek valóságba jöjjenek az életünkben, hogy megélhessük azokat? Hogy ennek az örömében lehessünk? Hogy Istent magasztalhassuk vele? Hogy nem hiába halt meg Jézus az én életemben, ezek mind valóságosságba jöttek. Erről szeretnék ma nektek szólni, hogyha egy kicsit felajzottam az érdeklődést, és a hiteteket. Engem nagyon megindított ez, amikor láttam, és azt gondoltam magamban, hogy tovább gondolkodom e felől.

Nem véletlen, hogy Jézus mondja, hogy egy napon számot kell adni minden hívatlan beszédért. Hogy a te beszédedből találtatsz igaznak, és a te beszédedből találtatsz gonosznak, hamisnak. A szavak ott vannak körülöttünk, amit egész életünk során kimondunk. Legyen jó, vagy rossz. Legyen az Ige, vagy legyen a világ hazugsága. Egy szellemi atmoszféra van így körülöttünk, amit a szavainkkal alakítunk ki. Ez történt ott hármukkal. Kikiabálták, hogy ez már megvan. Hogy ez már megtörtént. Mi? Amit látni szerettek volna. Ezt az asszonyt gyógyultan szerették volna látni. Elkezdték kikiabálni. Már megtörtént, már megtörtént! És örvendeztek. Már megvan, már megvan! Három percen keresztül egy akaraton voltak ebben, és örvendezni tudtak, bár még nem látták. Ez a szívó erő a valóságba hozta azt, amiben hittek. Nem volt isteni hitük. Nem voltak újjászülettek, egy szó nem esett Jézusról, egy szó nem esett Istenről, sajnos, még eddig. Hiszem, hogy ők is megtanulják egy napon, hogy a Megváltó Jézus Krisztus ezért mekkora árat fizetett, hogy ebben járhassunk. A szavaink tehát életre kelnek. Ha ezt egyszer végiggondolod, sokkal óvatosabb leszel, hogy mi jön ki a szádból. Nem minden szavunk az életet hordozza, de attól még élnek azok a szavak. Nem minden szó van a javunkra, amit kimondunk. De élnek ezek a szavak körülöttünk, bár nem az életet hordozzák. Nem az isteni életet hordozzák. Ha pedig nem azt hordozzák, akkor nem érdemes őket kimondani. Akkor ne legyünk a pártján a gonosznak, a rossznak az életünkben! Azok a szavak is léteznek ugyanis a szellemi birodalomban, amik nem életet képviselnek. Amelyek nem életet hordoznak, azok is élnek. Érted-e ezt? Ez volt az első, amit a Szellem mondott. Tovább gondolkodtam ezen, és így került ez kibontásra – a drága Szent Szellem hozza kibontásra ezt a világosságot, és a héten ezen morfondíroztam, fel-alá, amikor csak időm volt, hogy ezzel hogy lehet jobban és jobban élni az életünkben. Együtt kell működnünk Ővele!

Azt vettem, hogy a szavaink, amiket kimondunk, azok életre kelnek, és erőt hordoznak. De tudnunk kell, hogy abból, amit kimondunk – vagy megszokásból, vagy a másiknak a véleményét kezdjük hangsúlyozni, mit hallottunk a szomszédtól, mit mondott ez, mit mondott a másik –, nem minden az életet képviseli. Csak úgy megszokásból mondogatjuk, sőt, ennél még rosszabb is van, amikor megszokásból pl. káromkodunk. Micsoda atmoszférát kerít ez az ember köré! Ha az ember egyszer rászokik, milyen nehéz arról leszokni, hogy többet azt nem mondom. Szinte kikívánkozik az ember száján, ha valami történik, mond valami csúnyát. Nem teszünk jót a szellemi légkörnek körülöttünk. A Szent Szellem nem érzi jól magát benne, visszahúzódik, és megszomorodik bennünk, mert Ő abban a helyzetben nem úgy szólt volna. Sokszor a kudarc a reménytelenség, a hitetlenség szavait mondjuk ki egy helyzet láttán. Saját magunknak ártunk vele, mert ezek a szavak nem az életet hordozzák, bár ott élnek körülöttünk. Azoknak a szavaknak is van ereje az életünkben. Szellemi valóságot hordoznak, és el kell döntenünk, kinek a pártjára állunk. Isten Igéje, az amit Ő ott ír, az az igazság a számomra, és ezeket az Igéket, ezeket a szavakat, az élet szavait fogom szólni, akármit is látok. Ezek életet hordoznak körülöttem. Ezek az isteni életet, az Isten akaratát hordozzák körülöttem. Kísérnek engem az utamon. Ezek körbevesznek engem, szellemi légtért teremtenek körülöttem, egy atmoszférát. Isten kimondott Igéi. A Szellem csak arra vár, hogy mikor, melyik pillanatban hogy tudja őket valóságba hozni a maga idejében. Mert van mivel együttműködnie: az élet szavaival. Vagy engedünk a kísértéseknek, és kiengedjük a szánkon, ami könnyebben kijön, hogy ez a helyzet már nem oldódik meg soha. Elítéljük a saját hitünket. Kárhoztatjuk a saját imádságainkat. Ezek a szavak is élnek, csak nem Isten életét hordozzák, hanem az ellenség malmára hajtják a vizet. Az ellenség tud velük munkálkodni. Kinek az oldalára akarsz állni? Döntsd el, a szavaidnál van a lényeg. Mindent szeretek alátámasztani Igével, mert az ember bármit mondhat. A Biblia úgy írja:

Példabeszédek 18,21.

21. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.

Ahogy szeretünk azzal élni. Melyik szót szereted kimondani jobban? Azt, amit Isten Igéje szólt arról a helyzetről, hogy nem hagylak el soha. Ne félj, én megsegítelek. Ne félj, én veled vagyok. Ne félj, én megáldalak. Ezeket szereted-e kimondani a nehéz helyzetekben, amikor még nem látod a megoldást, vagy inkább úgy beszélsz, ahogy olvastad a sajtóban, hallottad a tévében, a hírekben, amit látsz, azokat mondod ki? Senki nem fog vádolni, hogy úgy beszélsz, mert ez a valóság, mondod. Ezt lehet látni, ha körbenézünk. Annyit tudj róla, hogy megteheted, hogy ezeket a szavakat szólod, csak nem fognak a dolgok előbbre menni tőle. Ha szeretnénk kijönni ezekből a helyzetekből, akkor igenis meg kell nézni, mi van a szánkban, mert a halál és az élet a nyelv hatalmában van. A nyelved dönti el, mit fogsz szólni abban a helyzetben. Olyan, mint a király, aki uralkodik, és előveszi a jogart, és életet parancsol egy helyzetnek. Akkor az illető életben marad. Ha halálra ítéli, akkor nincs mentség. A nyelvünk ilyen az életben. A halál és az élet a nyelv hatalmában van. Kinek a pártjára állunk? Isten Igéjére fogunk voksolni, nekem ez az igazság, akkor is, ha nem látom. Te döntöttél bölcsen, ha így teszel. A láthatókat szóljuk ki, amit látunk, amiben vagyunk, vagy azokat, amiket esetleg még nem látunk, de hiszünk benne, mert Isten Igéje úgy írja? Na, itt van a nagyon-nagyon fontos döntéshozatali pillanat, hogy szellemben azok jelen vannak. Ha Isten Igéje azokat úgy megírta, és azok szellemben el vannak készítve a számodra, akkor azok valahol léteznek. Csak még nem látod. A száddal az élet szavait kimondva tudod a szellemi malomnak a kerekébe hajtani a vizet. Hajtsa, és hajtsa, és hozza meg a megoldást, menjenek ki az angyalok, az Úr maga, mint a megvallásaid Főpapja, munkába indul, rajta van a szeme az ügyön, és dolgozza, és munkálja azt, és te meg fogod látni egy napon, ahogy a Biblia írja. Mert az élet szavait választottad. El vannak rendelve a számunkra ezek, és Isten elkészítette, és megfizette az árat érte, hogy azok úgy legyenek az életünkben. Az Efézus 1,3 írja, és nagyon kedves Igém, nagyon szeretem, soha senki ezt el nem veszi tőlem, annyira a szívemben van:

Efézus 1,3.

3. Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből a Krisztusban.

Istent olyan jó áldani. Ezzel már nagyon jó kezdeni. Őt mindig csak áldani lehet. Bármi történik, Ő mindig áldott. Istenből Atyánk lett, mert adta az egyszülött Fiút, és mi elfogadtuk.

Mondd velem együtt: megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből a Krisztusban.

A másik, amire figyelned kell, hogy minden szellemi áldással. Nemcsak egy helyen, vagy egy másik helyen az életben a keskeny ösvényen áldott meg téged. Mindent szellemi áldássá borított, ami létezik, és amire valaha is szükséged lehet az életben, azokat odaadta neked. Minden szellemi áldással. Ha minden szellemi áldással már megáldott, akkor juthatsz-e olyan helyre, hogy azt mondod, hogy most vajon hogyan tovább? Mi lesz majd? Isten hogy rendelkezik? Mitévő legyek? Tanácstalan vagyok. Ha látás szerint éljük az életünket, akkor juthatunk ilyen helyekre, de ha a szellemünk szemeivel ránézünk ugyanarra, akkor látnunk kell, hogy Isten ezen a helyen már engem megáldott a Krisztusban minden szellemi áldással, és akármit hoz az ellenség, én abban megállok, és győztes vagyok, mert áldott vagyok minden szellemi áldással! Ezt ki lehet erőltetni a hiteddel. Addig állsz az Igén, amíg valóságba nem jön. Kikényszeríted a hiteddel. Erre mondja az Ige, hogy erőszakosoké Isten országa. Ne add fel, tudd, hogy az a tiéd! Tudd, hogy az a tiéd! Az erőszakosoké. Odaállsz a hiteddel, és azt mondod, ezt senki el nem lophatja tőlem, mert Isten megáldott engem, nemcsak ezzel a szellemi áldással, minden szellemi áldással, amire valaha szükségem lesz az életben. Na, ez a hitnek a kiállása. Halleluja! Ha ennyit ma megértünk, és nem adjuk fel a nehéz helyeken, akkor hamar túlgördülünk rajtuk. Hamar túltesszük magunkat rajtuk, és győzelmesen.

Hol vannak ezek az áldások? Ez a jó kérdés. Hiszen nem látom őket! – mondhatod. Hol vannak ezek az áldások, amikkel Isten megáldott engem? Csak azért írja a Biblia, hogy ilyen jó vastag könyv legyen, és tekintélye legyen, hogy mindezt Isten szólta nekem? Semmit nem látok az életemben ebből.

Akkor nem nagyon tudnánk dicsekedni Istennel. Hol vannak ezek az áldások? A szellemünkben. Mutasd be, a szellemünkben. Egy test vagyunk, az a házunk, és a szellemünk pedig ebben a testben elrejtve él, és örök. A szellemünk örök, ami Isten kegyelméből, ha újjászületik, és befogadja segítő társnak a Szent Szellemet, akkor az Ige közli veled, hogy legyőztétek azokat. Múlt időben írja. Bármi jön az életben, azt mondja rá az Ige az 1Jánosban, múlt időben. Mint ahogy a három kínai tette, kijelentette múlt időben, hogy az már megtörtént. Egy szellemi alapelvet gyakoroltak anélkül, hogy Istennek adták volna a dicsőséget, ellopták Isten kincseiből ezt a szellemi titkot, használják, és működik nekik. Kijelentették, hogy már megtörtént, amikor még nem látták. Ugyanígy az 1János kijelenti, hogy ti legyőztétek azokat. Múlt időben. Most éppen mérkőzöl vele, de Isten kijelenti neked, hogy te már legyőzted azt, mert a nagyobb van benned.

1János 4,4.

4. Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat, mert nagyobb Ő, aki ben­netek van, mint az, aki e világban van.

A nagyobb, aki benned van, az által te azt már legyőzted, mert megáldott téged minden szellemi áldással a Krisztusban. Látod-e, hogy a múlt időkben szól az Ige? Megáldott téged minden szellemi áldással. Legyőztétek azokat. Te meg ott botladozol a közepén. De Uram, hát hogy mondhatod, hogy győztes vagyok, amikor nem látom a kiutat? Hogy lesz ez, és mint lesz ez? Azt mondja Isten, legyőztétek azokat. Így lássad! Van-e bátorságod, hogy kijelentsd, hogy én legyőztem ezt a gonosz munkát? Múlt időben. Ki mered-e jelenteni, hogy én már legyőztem ezt? Mert ez a hit szava. Ez teremti meg azt a szellemi légkört, azt az atmoszférát, hogy oda be tudja vonni a hitet, be tudja húzni, mint egy mágnes a szellemi térből a fizikai térbe azt a manifesztálást, amiben hiszel. Ez az a szellemi vonzerő, a hitünk. A reménylett dolgainknak az alapja. Behúzza oda, kijelenti, hogy már megvan nekem, bár még nem látom azt. Hatalmas alapelv. Megzavarja az időtengelyt, amikor így beszélünk, mert ha azt mondom, hogy nekem ez már megvan, az agyunk azonnal visszabeszél. Igen, de hol van? Nem látom. Rögtön kezdünk okoskodni, hogy miért mondod, hogy megvan, ha még nem látod? Na, ez az agyunk. Ez az értelmünk. Ez az elme síkja. De Isten a hitet a szellem számára adta. A szellemünk számára. Ami teljesen azonos Isten szellemének a dimenziós dolgaival, és ott nincs idő. Isten úgy tekint rá, hogy neked az már megvan, mert Ő már odaadta. Azt mondja, kérlek szépen, sétálj benne!  Lépj bele!  Járj benne! Vedd úgy, hogy megvan már neked!  Lásd azt, és jelentsd ki, hogy megvan már neked! Én már megáldott vagyok minden szellemi áldással! Ezért nincs szükségem, Isten minden szellemi áldása beteljesedett az életemben, mert Isten megáldott engem. Mersz-e így beszélni annak ellenére, hogy nem látod? Ez a hit szava. Isten szelleme és az egész szellemi birodalom azonnal mozdul rá, és cselekszik, és hatalmas dolgok történnek. Mennyivel inkább, ha Jézus nevét használjuk, ha a szent vért segítségül hívjuk, ha tanúként szólítjuk! Ha az angyalokkal megtanulunk együttműködni, csak az Igét szóljuk, és felszólítjuk a mennyei Atya színe előtt, hogy Atyám, azért szóltam az Igét, hogy az angyalok is kimenjenek – és rendeld ki őket a segítségedre! Egy láthatatlan birodalom vesz minket körbe, és segítségünkre áll, hogy ezek végbemenjenek az életünkben. Ki mered-e jelenteni, hogy ezek a szellemi áldások már elvégeztettek az életedben? Már beteljesedtek az életedben, bár még nem látod azt. Sok ember itt bizonytalanodik el. Azt mondja, addig, amíg nem látom, nem merem kiejteni, mert még mit gondolnak rólam a többiek. Na, most azt, hogy mit gondolnak rólad a többiek, az még soha nem vitt előre téged semmiben. Attól nem lett egy forinttal több sem a pénztárcádban. Nem kerültél közelebb Istenhez. A legnagyobb fék az életünkben, hogy mit gondolnak majd rólam a többiek? Dobjál nekik egy puszit, így, és menj tovább Istennel! Azt, hogy mit gondol Ő rólad, az számít igazán! Abban tudsz megállni. Azt mondta, hogy megáldottalak. Hogy te már áldott vagy. Hogy te már legyőzted azokat. Kérdezi: mersz-e így beszélni? Mered-e így szólni az élet beszédét? Tudniillik ez a hit szava. Ez a hit szava az életedben, és ha tényleg hiszed belül, és kimondod, akkor megvan neked. Akkor megáll neked. Nézd meg, hogy ez a három kínai ember mit működtetett? A Márk 11,23-at fújják kívülről. Úgy, hogy senki nem tanította nekik. Neked ugyanígy működne, sőt, még az fölött mennyivel inkább! Azt mondja az Ige, Jézusnak a „bizony bizony” Igéje… Ha Jézus azt mondja, hogy bizony, bizony, akkor duplán érdemes rajta gondolkodni. Ha Jézus ezt mondja, akkor ne csak egyszer olvasd el! Akkor olvasd el többször! Mert akkor bizony úgy van, akkor nagyon úgy van! Ezen állj meg, és gondolkodj el, szela! Szela Ige. Azt mondja:

Márk 11,23.

23. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond meg­történik, meglesz néki, amit mondott.

Valaki az lehetek én is, akár. Ha a legeslegkisebbnek tartom magam a szentek között – és én odahelyezem magam –, a valaki akkor is vonatkozik rám. Ez nekem is íródott. Valaki az lehetek én is. Valaki azt mondja ennek a hegynek – az első „mondja” –, kelj fel és ugorjál a tengerbe... Vagyis szólnunk kell valamit! Csak állni a helyzet előtt és tépelődni, hogy majd megoldódik, az Úr majd küld megoldást, majd csak lesz valahogy! Majd csak lehullik az az érett alma a fáról! Majd csak, majd csak! Várhatjuk! Általában ilyenkor a helyzetek csak rosszabbra fordulnak. Jézus azt mondta, hogy mondani kell valamit. Szólni annak a hegynek. Kelj fel, és ugorjál a tengerbe! Jézus azért mondta, hogyha erre hozta a példát, akkor az bármire igaz. Az a hegy miért kéne, hogy felkeljen? Bármi, ami az utadban van, fel kell kelnie!  Bármi, ami akadályoz az életben, fel kell kelnie, ez Jézus szellemi alaptanítása. Egy szellemi alapelv, a Márk 11,23. Ezen az alapelven kelt fel Kenneth Hagin a halálos ágyáról. Ragadd meg, ami van benne, mert hatalmas szellemi igazság! Ha megérted, neked is működni fog, mert a valaki az te is lehetsz!  Halleluja!

Hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik. Vagyis a „mond” újra itt van, hogy szólni kell ahhoz a hegyhez! Ez a második „mond”. Meglesz néki, amit mondott. Nézd meg: mielőtt kimondta, hitte! Aztán kimondta, és háromszor van benne a mondja, és csak azután jön, hogy meglesz neki. Ez az időtengely. De szellemben akkor megvolt, amikor először ki merte mondani. Amikor azt mondta Isten. Ámen. Elkezdett rajta dolgozni az egész szellemi birodalom. Te újra mondod, és újra mondod, és újra mondod. Mondod, hogy megvan nekem. Nekem ez már megvan. Ez nekem megtörtént. Én meg lettem áldva minden szellemi áldással a Krisztusban. Bátran mondd, az Ige mondja, miért ne mernénk mondani? Azért, mert még nem látjuk. Itt van a veszte nagyon sok kereszténynek. Mert nem látják, nem merik mondani. Nem látják, és ahogy telik az idő, egyre jobban visszahúzódnak, és egyre kevésbé agresszív a hitük, pedig a hitükkel lehetne dolgozni úgy, hogy kimondják azt, hogy ezt én hiszem, ez itt bent megvan nekem, és meg fogom látni. Mert már megvan nekem! Mert már legyőztem ezeket az ellenségeket, akik ellenem jönnek, a Krisztusban, ott a kereszten. Látod? Az időtengelyen Krisztus 2000 évvel ezelőtt halt meg, de téged Isten ott megáldott, amikor a kereszt alatt azt elfogadtad. Akkor belekerült a szellemedbe minden szellemi áldás, a Krisztusban. Ott benne, a szellemedben hordozod ezeket. Bárcsak bele tudnánk egyszer látni a szellemünkbe! Isten megadná nekünk, hogy mi van ott. Hogy micsoda áldások vannak ott? Hogy milyen teljesség van ott? Istennek minden terve ott van, a szívünkben, a szellemünkben, amit készített nekünk. Isten erre úgy tekint, hogy ez a valóság. Ez megvan, ezt Ő megszerezte, eltervezte, és te pedig járj benne, azt mondja neked. Fenséges dolog, ha egyszer oda betekintést kapnánk a szellemünkben! Hol vannak ezek az áldások tehát? A szellemünkben. Leszögezhetjük, hogy ott megvannak? Igen. Ha újjászülettünk, oda bekerültek. Ott hordozzuk a szellemünkben ezeket. Magadra úgy tekinthetsz, hogy Isten ígéreteinek a hordozója vagy a szellemedben itt a földön. Magadban hordozod ezeket, és ugyanígy hordozod magadban a gyógyulásodat. A szellemedben benne van a gyógyulásod. Annyira szeretnéd látni a testedben, pedig benne van a szellemedben! A szellemed ugyanis teljes és tökéletes, semminek nincs híján. Benne van az öröm, a békesség, a megnyugvás, a teljesség, a gyógyulás, minden helyzetre a megoldás, amivel csak a életben valaha szembesülsz. Isten betette a megoldást a szellemedbe, és azt ott hordozod. Benne van a szellemedben a következő ház, ahova költözni szeretnél, benne van a szellemedben a következő autó, amiről álmodozol jelenleg. Ott hordozod a szellemedben. Ez a szellemi birodalom ugrásra készen áll. Valóságba jön, ha munkatársra talál, ha elkezdünk úgy szólni, ahogy Isten Igéje szól. Ha elkezdjük szólni a hit szavát. Ha ki merjük jelenteni, hogy ez megvan nekem! Azért, mert nem látod, nagyon sajnállak téged, én látom. Látom a szellememben. Oda be van írva, én ott hordozom, nekem ott megvan. Ezek a hittel teljes szavak. Egész szellemi erőteret képviselnek, egész szellemi birodalmat mozgatnak. Aki ezt meglátja, és elkezd így munkálkodni, annak óriási gyorsasággal, gyökeresen elkezd változni az élete. Ezek azok, akik felkelnek, ahogy mondja az Ige. Kelj fel, Sionnak lánya, és uralkodj!

Hogy a hitünk szemeivel láthassuk, hogy mi van idebent, milyen kincseket helyezett be ide Isten, a Zsidó levélben fogunk olvasni egy részt, ahonnan erre kapunk egy kis megvilágosodást. Miként lehet látni a láthatatlanokat? Erről van szó. Isten elvégezte egy láthatatlan szellemi birodalomban, ott el van készítve a számunkra. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy itt a földön azt kijárjuk és prezentáljuk, hogy ezt Isten jósága cselekedte az életemben. A hit ereje cselekedte. A hit szava cselekedte. A hit törvénye cselekedte. A hitnek munkatársa vagyok, és ezeket ő cselekedte az életemben.

Amikor a tanítványok kérték Jézust, hogy taníts minket imádkozni, akkor Jézus tanította őket, hogy így imádkozzatok: legyen meg a Te akaratod – az Atyához imádkozik –, miként a mennyben, úgy legyen a földön is. A mennynek a terveit, az akaratát, a valóságát nekünk szinkronba kell hozni itt a földön, és ezt a hitünk végzi. Egy szinkronizálás folyik: ami fönt megvan, és el van rendelve a mennyben, a szellemi birodalomban, ami bekerül a szellemünkbe az újjászületésnél, azt valóságba kell tudnunk hozni, szólítani a hitünkkel. Erről szól ez az ima.

A leghatalmasabb ima, amit Jézus tanított. Legyen meg a Te akaratod! Mindennap imádkozhatod, hogy nekem megvan ez az akarat. Amit Isten elrendelt a mennyben, ez nekem megvan itt lent a földön. Ez nekem megvan – jelentsd ki bátran! Ez nekem megtörtént. Múlt időben. Csapd be az ördögöt! Csapd be az elmédnek a hitetlen gondolatait! Jelentsd ki, hogy megvan neked! Jelentsd ki, hogy már megtörtént az életemben, mert Isten odaadta! Isten nem tartja vissza tőlem. Én befogadtam a szellemembe, megvan nekem. Azért, mert nem látjuk, az nem azt jelenti, hogy nincsen. Az megvan nekünk. Hit szemléletmódbeli különbség, ahogy a keresztényeknek járniuk kellene. De ez nem új dolog, ez nem csak az újszövetségben van így. Nézzük meg, hogy mit ír Mózesről az Ige! A Zsidó levélben olvasunk erről.

 A 11. fejezet a hit fejezete. A hitnek az egyik definíciója a 11,1-ben, hogy a reménylett dolgoknak valósága a hit. Sokkal jobban szeretem úgy elmagyarázni, hogy a hit egy valós alapot teremt a reménylett dolgainkhoz. Megalapozza azokat. Alapot hoz, hogy ki tudjon teljesedni. Szilárd alapra teszi, hogy azt már onnan senki el nem mozdíthatja. A hit cselekszi ezt. A hit egy hatalmas munkatárs Isten birodalmában. Kijelenti, hogy megvan, hogy ez el van végezve, hogy ez megtörtént, és nem csak akkor majd, ha látom.

Nézzük, hogy maga Mózes mennyire volt benne ebben a láthatatlan birodalomban! Mózes az ószövetségben élt.

Zsidó 11,24–27.

24. Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják,

Látod, hogy elhatározás kell hozzá. Nézd meg, hova született? Beleszületett a legnagyobb gazdagságba. A fáraó leánya örökbe fogadta, ott növekedhetett, úgy fogadták el, mint a sajátjukat. Abban a fényűzésben élhetett, abban a pompában, gazdagságban. És eljött a nap, amikor azt mondta, hogy ez nem kell nekem! Nem erre van idebent a hívás. Meg kellett hoznia egy döntést. Nézzük meg, mit választott helyette:

25. Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;

Tudta, hogyha elmegy a rabszolgasorban levő testvéréhez, nem lesz olyan fénypompa az élete, mégis őket választotta, mert az volt Isten akarata. Azt mondta, hogy ott a helyem, és ez belül volt a szívében. Amikor a világban vonz minket sok minden. A fiatalokat a kábítószer, meg a közösségek, a koncertek, mindig valamivel elámítják őket, vonzza őket, de ez csak ideig-óráig való gyönyörűséget hoz. Isten dolgai pedig örök birodalomba visznek be, örök jutalomba, és ezt meg kellett látnia Mózesnek. Így mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor ezekre rá kell látnunk, hogy nem ezért vagyok itt, ami eddig folyt az életemben. Van valami más! Neked kell választanod! Neked kell a Krisztust választanod! Neked kell az Ő útjait választanod! Neked kell akár a rosszabb sorsot – vagy bármit, ami azzal jár –, választanod a Krisztusért! Ezt tette Mózes. Nézzük meg, hogyan tudta tenni!

26. Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván a Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

A legnagyobb gazdagság volt akkor, azt elvetette. Nézzük, mi volt az, ami még efölött is volt? Egyiptom gazdagsága, a világ kincsei. Vonz-e téged? Egy idő lesz, amikor betelsz vele. Azt mondod, hogy nem ezt keresem, nem ezért vagyok itt. Mit tartott ennél nagyobb gazdagságnak? A Krisztus gyalázatát. Tudta, hogy ha a Krisztust választja, a Felkentet – akkor még nem Jézus Krisztus volt, csak Krisztus, a drága Szent Szellem az Ő munkáival –, gyalázat fogja érni a népével együtt. Kijön a pompából és megy az éhezésbe, szegénységbe, nyomorba, de mégis ott van az elhívása. Ezt választotta, és ezt nagyobb gazdagságnak tartotta, mert tudta, hogy ha ezt az utat választja, akkor ezen örök jutalom lesz. A megjutalmazásra tekintett.

A fülben nagyon erős a kenet. Valakinek új fül készül a mennyek országából. Jobban fogunk hallani, mint eddig valaha. A drága Úr Jézusé a dicsőség!

27. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félvén a király haragjától, hanem kitartott, mintha látta volna a láthatatlant.

Miért? Ez nem egy könnyű döntés az életünkben, ha egy ilyen helyre érkezünk. Tanultál, diplomát szereztél, és te elmész hirdetni az Evangéliumot? Mindenki nekem jött, hogy ezért tanultál? Nem vagy te normális! Mindenki nekem jött. Hogy képzeled, miből fogsz majd megélni? Mit szólnak majd a kollégáid? Megvan a helye ezeknek a támadásoknak, és van efölött a hitnek a látása.

Hogy tudott kitartani? Mintha látta volna a láthatatlant. Na, ez a kulcs! Hogy itt belül mi van a szellemedben! Oda mi van beírva? Azt látnod kell! Nem a fizikai szemeiddel látod, hanem a szellemed szemeivel látod azt, ami oda be van írva. Mit tett oda be Isten? Miért vagy itt? Mit kell elvégezned? Ez a mérce, ami oda be van írva. Mózes is ezeket látta. Látta a láthatatlant. Ezért tudott úgy dönteni, hogy elhagyja azt, leteszi, és megy abba az irányba, ahogy Isten akarja. A gyaláztatásokat felvállalta. A szegénységet felvállalta. Került olyan helyre, amikor a zsidó nép akarta megkövezni és megölni. Mózes, nincs mit ennünk, nincs mit innunk! A nép összes gondja a vállán volt. Azokat látta előre, de mégis meg tudta hozni ezt a döntést. Tudta, hogy mit vállal föl, és mégis így döntött, mert látta a láthatatlant. Így kell nekünk is látni a láthatatlanokat a szellemünkben! Látnod kell azokat az áldásokat, amiket Isten elkészített! Ezek láthatatlanok. Mózesnek is ez volt a sikere, hogy végig tudott menni. Látta ezeket a láthatatlanokat. Mivel lehet ezt meglátni? A hit szemeivel. A szellemünk szemeivel igenis tudunk látni. Nem úgy, hogy most mit láttam, és kísértetet láttam, és hosszú könyveket írunk róla. Szó nincs róla! Itt a szellemünkben belül, ami van, azt a szellemünk bizonyosságával látjuk. A szellemünk szemeivel, füleivel. A Szent Szellemnek a szó nélküli vezetésével. Legtöbbször belső bizonyosság által egyszerűen közli velünk. Erre mondja, hogy látta a hit szemeivel.

Van egy másik hely, ahol erről ír a Biblia. Ezeket nekünk is látnunk kell ahhoz, hogy járhassunk benne! Amíg nem látjuk ezeket, addig nem tudjuk kijárni. Először látnod kell magadat, hogy ezt Isten neked odaadta, ezért neked ez megvan. Ezért tudsz benne járni nagy hatalommal, kitartással. Mózesnek is ki kellett tartania. Kitartott, mert látta a láthatatlant. Mondd velem együtt: látta a láthatatlant! Nagyon nagy kulcs. Mi van ott elrejtve? Mi van elrejtve a szellemedben? El van rejtve a gyógyulás, a gyarapodás, az öröm és a békesség. Az Istennek apró részletekre lebontott terve mind ott van a szellemedben. El van rejtve. A láthatatlanokból lesznek a láthatók. Miken kell keresztül mennünk, miközben oda eljutunk? Nézzük meg:

2Korinthus 4,16–18.

16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mind­azáltal napról napra megújul.

Ezt most Pál mondja neked. Nekem is lett volna min elcsüggednem – mondja Pál –, de nem csüggedünk! Amikor az oroszlánokkal kellett viaskodnia Efézusban. Pál üzeni neked, hogy nem csüggedünk! Amikor háromszor volt hajótörés és a vizek mélységeiben volt. Nem csüggedünk! Amikor ötször kapott egy híján negyvenet. Korbácsolást. Nem csüggedünk! Amikor megkövezték a sajátjai. Nem csüggedünk! Ezeket odateheted te is, hogy mi az, amin át kellett menned, de itt vagy és nem csüggedünk! Ez az első nagyon fontos rész, a hozzáállásunk ezekhez a próbákhoz. Nem csüggedünk! Azért évről évre csak öregszünk egy kicsit, nem sokat, de azért egy picikét igen. Ámen.

Van egy belső ember, ami örök, és ebben vannak a kincsei Istennek. Ebben vannak a kincsei, ahol hordozzuk ezt a hitet. Ez a belső ember napról napra megújul. Mikor? Ha táplálod az Igével. Ha benne maradsz a Szellem közösségében. Megújulsz a látásokra, hogy mit kell látnod, mit kell másként látnod, mi az utad, mit kell tenned. Megújul. Vezetést vesz a Szent Szellemtől. Erőt vesz a Szent Szellemtől. Vigasztalást vesz a Szent Szellemtől. Lüktet Isten szívével együtt. Megújul! Mondd, hogy megújul! Nem öregszik meg ez a belső. Akárhogy is nézzük, hogy itt is meg ott is megjelennek a korral a ráncaink, meg az ősz hajszálaink, ez nem érdekes. A belső megújul, ezért vagyunk itt.

17. Mert a mi pillanatnyi könnyű megpróbáltatásunk igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk

Gondold el, hogy miken ment át Pál, és merte nevezni pillanatnyinak és könnyűnek! Harcoltál-e már valaha az oroszlánokkal? Én sem. De azt mondja Pál, hogy pillanatnyi és könnyű volt. Köveztek-e meg már téged? Nem! Azt mondja Pál, hogy pillanatnyi, és könnyű volt. Látod ezt a látásmódot, amit el kell sajátítanunk, miközben átmegyünk egy helyzeten? Nem magasztaljuk azt a problémát, nem panaszkodunk abban, hogy jaj, min kellett keresztülmennem! És elkezdjük magasztalni a problémát, hogy jaj, milyen nehéz volt a tavalyi esztendőm, és magasztaljuk az ördögöt, hogy mit csinált. Pál azt mondja, hogy pillanatnyi, és könnyű volt. Múlt idő. Túl vagyok rajta, és nem csüggedek. Ez egy szemléletmód váltás, ami akkor lehet, hogyha megtanulsz belülre tekinteni,  mi van oda beírva.

Látod, hogy a megjutalmazásra tekintett Mózes, azt olvastuk? Ez az. Örök dicsőséget szereznek nekünk ezek a dolgok, ha ezeken átmegyünk. Ezért nem adjuk fel. Pillanatnyi, könnyű megpróbáltatásaink vannak. Akármin mész át, akkor is ez az igazság, ahhoz képest, ahogy az a Sion hegyéről látszik. Onnan a tetejéről, ahonnan Jézus látja. Mert ha Ő megengedte, hogy átmenj rajta, akkor át is tudsz menni. Ha nem lenne elég a hited, akkor nem engedte volna meg. Mert Ő gondviselő. Ezeken mind át tudunk menni, és örvendezéssel tudunk átmenni, és a hitünkkel tudunk átmenni rajta. És úgy tudunk átmenni rajta, hogy közben a belső ember megújul, erőt vesz, örömöt vesz, lelkesedést vesz, és felmagasztal­tatásokat visz a trón elé közben. Nagyon csodálatos dolog. És közben erősödünk. Ezt úgy lehet megtenni, ha megtanulod:

18. Mivelhogy nem a láthatókra tekintünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók

Óriási dolog. Amikor a hit szavát szólod, akkor lesznek, akik beszólnak neked, hogy miért mondod, hogy megvan, ha nem látod? Mindig lesznek, akik majd beszólnak. Mert ők nem látják sem kívül, sem belül. De te látod! Te látod ott belül!

A hit szavával mindenki képes bármilyen helyzetből előjönni, akármilyen mélységben van. Csak nem szabad elhinni a körülményeknek, hogy ez már csak rosszabb lesz, hogy ebből már soha nem jössz ki! Nem szabad elhinni! Azok hitető körülmények, és Isten Igéje pedig az örök, szent igazság. Ő elkészítette a kimenekedést minden helyzetből. Isten nem mondta, hogy mindig könnyű lesz, de azt mondta, hogy mindig győzelemmel fogsz magaslatokon szárnyalni. Sasszárnyakon repít. A Szelleme által repít. Meg kell tanulnod vele együttműködni, a hit szaván keresztül.

Szeretnél-e az igen nagy, örök dicsőségben majd odafent dicsekedni, hogy haha, ezt is kitervelte az ördög, de nem buktam el, meg azt is megtervezte ellenem, de akkor is megálltam? Odafent fogunk sztorikat mesélni, és mindegyik győzelemmel végződik. Sok mindent fogunk megosztani, amit itt lent nem tudtunk, mert nem volt időnk rá. De ott fönt lesz időnk, és megosztjuk ezeket, és mindegyik Isten dicsőségére lesz, és Jézus neve fog magasztaltatni benne, és nevetni fogunk az ellenségen. Már most is ezt kell tenned! Mondanod kell, hogy haha, az nem úgy lesz, ahogy te elgondoltad! Mert ijesztget, azt mondja, hogy ebből most soha többé nem jössz ki, most megfogtalak! Te mondhatod, hogy hahaha, ez nem úgy lesz! Ez úgy lesz, ahogy meg van írva, mert Isten Igéje az igazság, és én bent hordozom a szellememben, annak látás szerint meg kell nyilvánulnia! Meg kell látni azt! Az elöljáró jó példa, hogy mindig tekintsetek arra, hogy Jézus hogy cselekedte! Rendszerint látjuk ezt. Amikor ott áll a Lázár sírjánál és azt imádkozza, hogy Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál engem. Beleteszi a múlt időbe, hogy ez az ima már választ kapott, és utána kihívja Lázárt a sírboltból. Lépten-nyomon gyakorolja ezt az alapelvet. A hit kijelenti, hogy megvan nekem, már látom azt. Hol? Itt belül, a szívemben, a szellemem szemeivel. Ezért úgy nevezem, hogy megvan nekem, már megtörtént. És ezért tudok örvendezni. Ez a hit öröme. Hatalmas dolgokat hoz ez nekünk, ha elkezdjük cselekedni. Ugyanis a hit cselekedetek nélkül holt, és a hit cselekedetei közé tartozik, hogy kimondjuk, hogy megvan nekünk. Bátran. Nem kerül semmibe. Nem kell hozzá egy garas sem, hogy elkezdd a hit útját járni.

Mindig arra tekintünk, amink nincs még, aminek még a híján vagyunk, hogy mi kell még ahhoz, hogy meglegyen. Figyelj ide! A kis Zakeus története. Mondták, hogy jön Jézus, és Zakeus olyan picike volt, hogy képtelenség lett volna megpillantania Jézust, hogyha a tömegbe belevegyül, mert kis növésű volt. De aki igazán akar valamit, mindig megtalálja a megoldást.

A kis Zakeus eltökélte, hogy ő megnézi ezt a Jézust magának. Annyit hallottam róla, és látni akarom! Látni akarom ezt a Jézust, akiről annyi csodadolgot hallottam! Jön egy szikra a fejében: felmászott a fára. Amikor Jézus arra jött, akkor mit gondoltok, hogy miért kellett neki oda fölnézni, ahol Zakeus ült a fán? Mert Zakeus elszánt volt a szívében és azt mondta, hogy én ezt a Jézust meg kell, hogy pillantsam! Nekem látnom kell Őt! Nem élhetem az életemet tovább, hogy csak hallok róla, nekem látnom kell Őt! Ezt a Jézust nekem be kell zárnom a szívembe! Megpillantom, és egy életre megváltozik minden, ha Őt látom, akiről ennyi jót hallottam. Fölmászott a fára, és Jézus arra ment a tömeggel. Jézus megáll, fölpillant, és megszólítja ezt a kis Zakeust, aki a többieknek a válláig nem ért, és elbújt a falombok között, de a szívében éhség volt. Eltökélte magában, hogy én a Jézust meg kell, hogy pillantsam. Nem élhetek tovább úgy, hogy ne lássam a Jézust. És Jézus föltekint, és azt mondja, hogy ma nálad kell vacsoráznom! Jézus mindig többet hoz, mint amit mi elvárunk, hogyha ezt a szívbéli kontaktust keressük.

Ne hivatkozzunk arra, hogy mink nincsen, mert mindenki szűkében van valaminek éppen, ha körbenézünk. Mondhatod, hogy nekem ez nincs, nekem az nincs, nekem semmim nincs. Jól elbeszélgetünk, de nem jutottunk előbbre. Az, hogy a hiányokat sorolgatjuk, nem visz előbbre. És a mai gazdagsági világban nem kell messzire menni, fogsz találni egy csomó embert, aki valaminek a szűkében van. De tettél-e valamit, hogy előbbre juss? Tettél-e valamit a hit szavával, hogy előbbre juss? Hogy megpillantsd Jézust, megpillantsd az Ő terveit, az Ő akaratát, kiteljesedj benne, amit Ő akar az életedre, megpillantsd a terveit, hogy miként van, hogy oda eljussál? Neked törekvés kell, hogy legyen a szívedben! Neked ki kell jelentened, hogy az már megvan, a Jézus nevében! Az nekem megtörtént a szellemi birodalomban. Azt már a javamra írták. Azt az adósságot már eltörölték a Jézus nevében, a szellemi birodalomban. Nekem azt már meghozták az angyalok, amire szükségem van. Ezt bátran ki kell jelentened! Együtt kell munkálkodnod ezzel a szellemi birodalommal, amit Isten a számodra rendelt, és amiben mindent megszerzett már a számodra, a Jézus Krisztus szent nevében!

A drága Jézusnak a tanításával – a János evangéliumból – fogom zárni a mai tanítást. Óriási tanítás van Jézusnak egy-egy szavában vagy egy-egy gondolatában. Ha ezeket magunkhoz tudjuk ölelni, be tudjuk építeni, és tudjuk élni azt, akkor megváltozott az életünk.

Van-e halott dolog az életedben? Ami haldoklik, vagy már meghalt? Már teljesen reménytelen, mint a száraz csontok? Jézus szólt ezekhez a helyzetekhez. Ez nekünk elöljáró jó példa, hogy ezekben a szavakban micsoda élet van. Amikor a hit szavát szóljuk, megelevenítő élet van. Lázár sírjánál van így. Először megköszöni Jézus az Ő Atyjának, hogy Őt meghallgatta.

János 11,42–44.

42. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló soka­ságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem

Itt az előző versekben fölemeli a kezét, az égre tekint és kijelenti, hogy Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál. De Lázár még a sírban van. Mit jelent, hogy meghallgatott? Hogy választ is adott. Én elmondtam az imámat és Ő megválaszolta. A meghallgatás Istennél ezt jelenti, hogy választ küldött. Én ezt befogadtam a szívembe. Vagyis, attól a pillanattól kezdve munkál a szellemi birodalomban. Itt hordozzuk a szellemünk méhében, és az meg fog születni egy napon. Ahogy Ésaiás mondja, hogy ki szülte ezeket nékem? Csomó mindent hordozunk a szellemünkben, amit most még nem látunk, de befogadtuk, és azért az megvan nekünk. Ezeket meg fogjuk szülni a Szellem által. És egy napon meg fogjuk látni.

És utána Jézus fennszóval kiáltott. Vannak helyzetek, amikor nem elég suttogni. Nem elég a másik fülébe súgni, hogy meggyógyultam. Az nem elég, hanem ki kell kiáltani az egész világnak! Kiáltani, hogy az ellenség meghallja! És az egész világ meghallja. Az a helyzet meghallja, hogy te Jézus nevében szóltál, és parancsoltál.

43. És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!

Az Isten Igéjében egy szó nincs, ami fölösleges lenne. Nekünk meg kell látnunk, hogy Jézus itt fölemelte a hangját, és kiáltott. Parancsolt. A halálból hívta vissza Lázárt. A hatalom szavával. A hit szavával. Fennszóval parancsolt a Teremtő.

44. És kijöve az elhunyt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel volt leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok el őt, és hagyjátok menni.

 Jézus szavaira kijött a halott. Négynapos halálból jött ki, már szaga volt. Ezt a jelenetet képzeljétek el, hogy a két keze összekötözve, a két lába összekötözve, bepólyálva ebbe a halotti lepelbe, amibe bebalzsamozva be kellett tekerni a halott testeket, a zsidók temetési szokásai szerint. Ebbe próbál kicsoszogni Lázár, betekerve.

Jézus azt mondja, hogy oldozzátok el őt, és hagyjátok menni! Teljesen ráillik a példa, amikor mi az új teremtésben a szellemben megszülettünk Isten birodalmában, rengeteg jó áldással, a terveivel Istennek, jó cselekedetekre megteremtve. De össze vagyunk kötözve a világ gondolkozásával, az addigi mentalitásunkkal, az indulatos természetünkkel, a múltunk korlátaival, a családi kötelékekkel. Sok mindennel össze vagyunk kötözve. Lépni nem bírunk szinte, és halljuk Isten áldásait, de még nem tudunk benne járni, mert be vagyunk kötözve.  Azt mondja Jézus, hogy oldozzátok el, hadd tudjon menni! Ez az Ő akarata, hogy az új teremtésnek minden áldása beleteljesedjen az életedben, hogy abban tudj járni. Ehhez meg kell újítani a gondolkodásmódodat, meg kell újítani a látásmódodat, le kell tenni a rossz szokásaidat, hogy ez ki tudjon teljesedni! Meg kell tanulnod együttműködni a Szent Szellemmel! Ne keseredj el, ha az első nap nem látod, ne add fel! Lázár kicsoszogott a sírból, és azután eloldozták. Ugyanúgy van velünk is, hogy az Ige eloldoz minket. Az Ige szabaddá tesz minket. Ha hűségesen kitartasz az Igében, akkor az Ige feloldoz téged, és szabaddá tesz téged. És ki fogod tudni járni mindazt, amit az Isten teremtett a számodra, habár most még nem látod.

A drága Jézust fogjuk dicsérni a szívünkből, hogy segítségünkre van ebben, hogy megláttatja velünk azt, amiért itt vagyunk. Hogy ne csoszogjunk, mint Lázár, hanem feloldassunk a kötelékeinkből. Feloldassunk az e világnak a nyűgeiből. Hogy feloldassunk a gonosz terveiből, amikben meg akarta akadályozni, hogy az áldásokban járhassunk. Nem tudunk olyan mélyre süllyedni, hogy Isten ki ne tudna minket onnan segíteni. Föl ne tudna emelni, és azt ne tudná mondani, hogy oldozzátok el őt, hadd járjon! Köszönjük meg a drága Istenünknek! Hálákat adunk Neki! Örökkön örökké Övé a dicsőség!

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.

BÉKEVÁR FŐOLDAL