2015.12.12. 

JÉZUS EGY NAPJA

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2015. december 06.

A múlt heti tanításban a gyógyító Jézus igei alapjait vettük. Jézus, mint Gyógyító. Ő az, aki meggyógyít minket. Nagyon sok gyógyítás folyik, a szolgálatunk talán arról híres, hogy olyan keresztények vagyunk, hogy hiszünk a gyógyulásban.

Hiszünk és hirdetjük a gyógyulást, imádkozunk a betegekért, ezért nagyon sok gyógyulás van, mert igei alapon tesszük ezt. Hiszünk benne, és az imáinkat Isten megválaszolja, sőt ad egy felkenetést erre, hogy a betegekért imádkozzunk.

Hétről hétre, ahogy járjuk az ország gyülekezeteit, és új gyülekezeteket is kezdünk, nagyon sok bizonysággal ajándékoz meg minket maga az Úr Jézus Krisztus, mert a neve felmagasztaltatik. Ezeket összegyűjtögetve a Youtube-on, és a weboldalunkon lehet megte­kin­teni, ami az újaknak kiváló bátorítást ad.

Tegnap is volt egy nagyon különleges gyógyító kenet, az imasorban és az imaórákban már észlelhető volt, pl. a fogínyben, foggyökerekben. Ilyen csodákat, azt hiszem, mindenki elfogad, amikor nem kell a fogorvosi székbe beülni, hanem az Úr elvégzi. Mert Ő hatalmas erre, és az Ő szeretetéből teszi, nagyon különleges helyeken is.

Ma a bokában lesz csoda, olyan csoda, amire lehet, hogy nem is számított az illető. De ott elmúlnak fájdalmak, és helyrekerül ott egy bokaízület, megújul, és ez nagy kegyelme Istennek. A vesében is van gyógyító kenet. Vese fog megújulni.

Isten új szerveket is tud leküldeni a mennyből, ha arra van szükség, és ha van rá hitünk, hogy elvegyük. Tehát Ő a gyógyító, és ezt tudni kell, hogy ezek a hatalmas munkái Istennek nem emberkéz által lesznek. Soha nem ember magasztaltatik, és nem az ember neve, nem az, aki imádkozott érted.

Dicsőség Istennek, vannak felkent evangélistáink, járják az országot. Hatalmas dolgokat cselekszik az Úr a kezeik rátevése, meg a prédikálások által. Mindig kell tudni, hogy egyre kell tekinteni, az Úr Jézus Krisztusra. Ő cselekszi ezeket. Ha ezt szem előtt tartjuk, soha nem kerü­lünk bajba. Nem kerülünk arra a helyre, hogy esetleg magunkat feljebb emelnénk, mint kellene.

Végtelen alázatban hirdetjük az Igét, és megengedjük, hogy Ő menjen elöl. Ha Ő megy elöl, akkor mindig minden utunk dicsőséges lesz, és Ő nyitja meg az ajtókat az Evangéliumra. Az ércajtókat összetöri, leüti a vaszárakat, és hatalmas dolgokat cselekszik, ha Ő megy elöl. Ezt meg kell tanulni, hogy ne a mi vasakaratunk menjen elöl.

Sokszor annyira akarunk valamit, és annyira nekiveselkedünk, és úgy szeretnénk, ha már megtörténne az a dolog, de a magunk erejéből nem vagyunk képesek. Ahogy Kenneth Hagin mondta: egy legyet se képes meggyógyítani. Írta a könyvében, hogy egy legyet nem vagyunk képesek meggyógyítani, bármennyire szeretnénk bármit.

A magunk erejéből ezekre képtelenek vagyunk, mert Isten ezt a saját hatalmába helyezte, de megígérte, hogy a szent erejét kiönti az Ő edényeibe. Az erő akkor tud kiömleni, ha alázatban meghajtjuk magunkat Isten előtt.

Ez nagyon fontos, hogy alázatban maradjunk, és Istennek adjuk mindig a dicsőséget. Mert, ahogy meghajtjuk magunkat Isten előtt, a szent edényünkből ki tud áradni ez az erő, ami Isten ékessége. Ő végzi ezt a munkát. Ezt tudni kell, és nagyon nagy hálákkal áldozunk ezért neki.

Ma is erről a nagyon fontos alapterületről szeretnék szólni, hogy Jézus Krisztus a Gyó­gyító. Mert úgy látom, hogy nagyon sokszor kerülnek a drága testvérek egészségügyi meg­próbáltatásokba. Szervi gondok, keringés, csontok, vírusok tá­madják meg a testüket.

Rengeteg módon jelentkezhet egy betegség, de tudnunk kell, hogy bármilyen formában vagyunk így megkísértve, Jézus Krisztushoz kell fordulnunk, és tőle tudjuk elvenni azt, amit keresünk, mert Ő a Gyógyító. Jézus Krisztus a Gyógyító! Ezt, mint alapigazságot kell nagyon mélyen beépíteni a szívünkbe.

Most például, amikor erről fogok prédikálni, sokkal több lesz a gyógyító ajándék, mint általában szokott lenni. Most a könyökben hozott egy nagyon kivételesen erős munkát az Úr Jézus. Miközben hallgatjuk majd Isten Igéjét, fel fog erősödni az Ő gyógyító örömteljes lendülete. Az Úr a gyógyító jókedvébe kerül, miközben erről beszélünk.

Ahogy szokták mondani a nagyok, akiket hallgatok, hogy mindig, amiről prédikálunk, abban a témakörben a Szent Szellem a segítségünkre siet, és bizonyságot tesz arról. Ha mi arról kezdünk prédikálni, hogy Jézus Krisztus a Gyógyító, és az Ő sebeiben van a gyógyulásunk, sokkal több gyógyulást fogtok tudni elvenni, mintha esetleg arról beszéltem volna, hogy Ő a gazdagságunk forrása is, mert a szívetekben ez a hit fölkel.

Isten országában minden hit által van. Minden. Ő elvégezte a kegyelméből. Kegyelemből tartattatok meg, és hit által van ez az üdvösség. Elvenni hit által tudjuk. A hitünk akkor ébred fel, hogyha elkezdjük hallgatni az Igét, és a szívünk elkezd rezonálni arra, hogy ez így igaz. A Szent Szellem jön, és bizonyságot tesz róla.

Halljuk az Igét, és a szívünkben felébred ez a hit, ami amúgy nyugvó állapotban mindenkinek ott van a szívében. Mert a hitnek egy mértékét megkapjuk az újjászületésnél egy mag for­májában. Ha ezt a hitet gondozzuk, tápláljuk és ápolgatjuk, és hallgatunk így tanításokat er­ről, hogy Ő a gyógyító, és Ő ezt elvégezte, és ez megvan nekünk jog szerint – ám elkezdünk rá­csodálkozni, hogy miért nem járunk akkor benne –, akkor a hitünket egy kicsit fel kell buzdítani.

Ezek a tanítások azt fogják szolgálni, hogy ráébredjünk arra, hogy Ő a Gyógyító. Hogy nyugodtan fordulhatunk Hozzá, és tekinthetjük a keresztet, ahol ez el lett végezve, és el tudjuk venni, megtanuljuk elvenni azokat a kegyelmeket, amiket Ő már elkészített nekünk.

Ez a legszebb benne, hogy mindez el lett végezve kétezer évvel ezelőtt a kereszten, és nekünk csak el kell tudni venni, fel kell tudnunk ölteni, meg kell tanulni járni benne. Ez az a tudomány, amit minden kereszténynek meg kell tanulni ahhoz, hogy azokban az áldásokban járhasson.

Sokan gondolják [tévesen], hogy Isten tartja vissza tőlünk az áldásokat. Ha ilyet akart volna tenni, akkor csak annyit kellett volna tennie, hogy nem küldi el Jézust a földre meg­születni és meghalni. Minden áldást vissza tudott volna tartani tőlünk. Ugyanis így lettek az áldásaink, mert elküldte az Úr Jézus Krisztust.

Jézus Krisztus elszenvedte azokat a szörnyűségeket, amibe az ördög téged bele akar kergetni esetleg, ezért mondhatod, hogy te ezeket nem fogadod el, mert valaki elszenvedte érted. Visszautasíthatjuk, és ahogy ellenállunk az ördögnek, úgy fut meg tőlünk. Ezt a Szent­írás írja. Ezért merem bátran állítani.

Jakab 4,7.

7. Vessétek hát alá magatokat az Istennek; álljatok ellen az ördögnek, és elfut előletek.

Nincs választása. El kell távoznia. Így van megírva. Kikiálthatod, hogy te szabad vagy tőle. Klasszikus igehelyre megyünk, az Ésaiás könyvébe a próféciákra, ahol megprófétálták a Messiásról, hogy miket kell elszenvednie, hogy Ő lehessen a Krisztus, a Felkent, aki beteljesíti Isten minden akaratát.

Ésaiás 53,4. 10. 5.

4. Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől. 

Sokan, amikor olvassák, akkor elbizonytalanodnak abban, hogy akkor nem Istentől volt ez, amit Ő elszenvedett? Hiszen azt írja, hogy azt hittük, hogy Istentől volt az Ő ostoroztatása, és Istentől volt ez a megverettetése, kínoztatása.

Akkor itt az ember elbizonytalanodik, hogy végül is nem Isten cselekedte ezeket vele? Teljes mértékben Isten cselekedte vele, mert írja a 10-es vers, hogy az Úr akarata volt, hogy betegség törje össze.

10. És az Úr akarata volt, hogy betegség törje össze; hogyha önlelkét a bűnért áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata végbemegy az Ő keze által.

Ezt sokan nem látják talán, akik elsőre olvassák. Én is így voltam vele, hogy Isten akaratából lettek ezek rajta, de nem az Ő bűneiért. Nem az Ő gonoszságaiért. Nem Ő érde­melte volna meg azokat a büntetéseket, hanem mi magunk. Itt van a nagy világosság:

5. És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg. 

A mi bűneink terhe volt rajta, és ezért járhatott neki az a büntetés, az ostorozás, az a korbácsolás, az a megverettetés. Így szeretem olvasni az 5-ös verset, kihangsúlyozva avval kezdjük, hogy mi bűnösök voltunk. A mi bűneinkért Ő megsebesíttetett. Mondhatnánk, hogy Isten részéről igazságtalanság volt, hogy az ártatlant megbünteti azért, mert én elkövettem azokat a bűnöket. Valaki más szenvedjen? Pontosan ez történt.

Azon a kereszten neked és nekem kellett volna szenvedni. Mert a te bűneid és az én bűneim voltak ott a kereszten, csak egy másik test hordozta el. Azért te szabad vagy. A mi bűneink voltak ott, a mi bűneinkért sebesíttetett meg, és a mi vétkeinkért rontatott meg. Folytatja itt az Írás, hogy megrontatott a mi vétkeinkért. Szeretem kihangsúlyozni, hogy a mi vétkeinkért rontatott meg.

Mondd velem: Az én vétkeimért rontatott meg! A te vétkeid ott voltak a kereszten, mikor Ő azt elszenvedte. Békességünk büntetése rajta van. Ez a mi békességünk, hogy mi békes­ségben járhassunk, élhessünk, hogy a mindenféle zaklatás ellenére, a háborgó tenger ellenére vízen tudjunk járni, békességben tudjunk járni.

Mintha azok a dolgok nem léteznének, mert Jézus Krisztus meghozta számunkra ezt a váltságot, és megoldást. Ez nekünk jár, mert Jézus elszenvedte. Ez egy kiváltó munka volt. Minket kiváltott Jézus abból, hogy mi szenvedjük azokat. Kiváltott minket, hogy mi fizessük meg a mi bűneink árát.

Valóban Isten ostorozta, Tőle volt a megverettetése, a kínoztatása, de Jézus nem a saját gonoszságáért szenvedett, mert Ő bűn nélküli volt. Ő ártatlan bárány volt, Ő szent és tiszta, és szeplőtelen bárányként jött a földre, mint Isten báránya. Egy helyettesítő áldozat volt, és Isten odaszegezte Őt a keresztre, hogy mindazt elszenvedje.

Az Ő sebeivel gyógyulánk meg. Hozzáteszi Ésaiás sok ezer évvel azelőtt, mint ahogy megtörtént volna, múlt időben szólja, hogy ez a szenvedés, ami ott a kereszten történt, hozta a mi gyógyulásunkat.

Azt hozta, hogy mi az Ő sebeivel, amiket Ő ott elszenvedett, a mi bűneink rászögezve, a mi erőtlenségeink, a mi vétkeink, a mi engedetlenségeink, a mi összes helytelen cseleke­detünk, tévedésünk, akár szándékos és kevésbé szándékos, és vétlen tévedéseink, minden oda lett szegezve arra a keresztre, és Ő ott azt elszenvedte.

Ez volt a megváltásnak a csodálatos terve, amit Isten kidolgozott már akkor, amikor Ádám elesett, és elveszett. Isten akkor ezt a tervet kidolgozta, hogy kell egy megváltót adnia az ember­nek. Örökre nem veszíthette el az embert. Arra teremtette, hogy a szíve viszontszeresse Istent.

Az ember egy nagyon kiváltságos helyen jelent meg Isten teremtésében. Az angyalok is csodálkoztak, hogy kicsoda az ember? Amikor megjelent a teremtésben, kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál. Ott az a szó, hogy Istennél azt jelenti, hogy csak egész kicsivel lett kisebbre teremtve, mint az Isten. Nagyon nagyfokú szabadsággal rendelkezett, de elbukott.

Isten nem hagyhatta ezt. Istennek terve volt rá, hogy visszaszerzi az embert, hogy helyreál­lítás történjen. Isten a helyreállítás Istene minden tekintetben az életünkben. Helyreállítás történt. Hatalmas megváltás volt ez, és a drága Úr Jézus Krisztusunk ezt elvégezte a kereszten.

Ha gyógyulást keresünk, ha testünket megtámadták olyan tünetek, amiben az orvostudomány esetleg azt mondja, hogy nincs segítség, akkor tudd, hogy a természetfeletti birodalomban van segítség. A Jézus Krisztusnál van segítség! Csodák sorozata történik nap mint nap, kétezer éve, ahol csak hisznek benne.

Eltávolítja az akadályokat, és megcselekszi ezeknek a valóságát. Csodákban járhatunk, élhetünk, nap mint nap tapasztalhatjuk az Ő szeretetét ebben. Ő ezt megcselekedte. Jézus a Gyógyító, ezt bátran kijelenthetjük, ha ilyen helyzetekkel találkozunk a saját életünkben, és mások életében. Ő a Gyógyító, és erre adta az Ő Igéjét, hogy ezt el tudjuk venni, mert ha az Ige nem írta volna le, soha nem tudnánk róla.

Erre írja a Zsoltáros, hogy kibocsátotta az Ő Igéjét, és meggyógyította őket. Az Ige nélkül nem fogjuk tudni elvenni ezt a gyógyulást, bár [jogilag] a miénk. Az Igét el kell tudnunk venni, magunkhoz kell tudni venni. Az Ige élő és ható, így hatol be az életünkbe, és cselekszi meg azt, amire Isten elküldte. Meg fogja gyógyítani a testedet. Mert életük ezek azoknak, akik azt megnyerik, mondja.

Példabeszédek 4,20–22.

20. Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet.

21. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben.

22. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.

Aki megnyeri. Meg kell tanulni úgy befogadni az Igét, hogy az a miénk legyen! Ez megvan nekem! Amikor azt megnyertük, akkor az a miénk, akkor életet hoz nekünk. Életet hoz azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek gyógyulást hoz.

Az Ige az a folyam, ami végzi ezt a gyönyörű munkát, hogy meggyógyítja a testünket. Mert el van végezve, mert Jézus elszenvedte. Naponta ki lehet jelenteni, ha egy helyzettel szembesülsz, hogy a kereszthalál az én életemben nem volt hiábavaló, mert én abban járok, amit Jézus ott nekem megszerzett!

Bátran ki kell jelenteni ezt! Ez a hitnek a munkája, a szava. Ki kell jelenteni ezt: a teljes testünknek egészség! Egészséget hoz számodra az Ige. Garantált egy keresztény számára, hogy nem kell betegségekben járni. Az Ige garantálja ezt a számunkra.

Amikor a páska éjszaka volt, leölték a bárányt, családonként egy bárányt, akkor meg­jelölték a vérrel az ajtófélfákat és a szemöldökfát. Másnap, ahogy kivonultak az egyiptomi fogságukból, azt írja, hogy kihozta őket ezüsttel és arannyal, s nem volt köztük egy beteg sem.

Zsoltárok 105,37.

37. És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt egy beteg sem.

Képzeljétek el, egy egész nép. Ott a rabszolgasorban biztos, hogy volt olyan, akinek csontproblémái voltak, mozgásszervi problémái, meg az öregek, amikor már nem láttak, meg volt, aki esetleg nem jól hallott, meg a kicsik között is, akik esetleg rendellenességgel születtek. Minden van egy nép között. Mindenféle bajt lehet találni, ha körbenézel.

És amikor ez a páska éjszaka megtörtént, másnap úgy tudtak kivonulni, hogy gazdagság volt náluk, az ellenségnek az ezüstje és aranya náluk volt, és egészségben, úgyhogy nem volt köztük egy beteg sem. Ez az áldozati bárány vére, mint váltság cselekszi az életünkben.

Mennyivel inkább igaz ez nekünk, akik a drága Bárányt, a szeplőtelen Bárányt fogadtuk el engesztelő áldozatul az életünkben. Kiontatott az a vér értünk. Most hivatkoztunk rá az úrvacsoránál. Magunkhoz vettük a kenyeret és a bort, kijelentvén, ez a kereszthalál értünk volt, és ezért tudunk ennek a váltságában élni. A mi gyülekezetünkben nincs egy beteg sem, ki lehet jelenteni, mert kiolvastuk a Bibliából.

Kihozott minket ezüsttel és arannyal, és a Krisztus Szeretete Egyházban nincs egy beteg sem! – az Ige tükrében. Ez Istennek az álma, amit valóra szeretne váltani velünk. Mennyivel jobb szövetséget adott nekünk? Mennyivel kiválóbb szövetségünk van, mint az Ószövetség? Nekünk örökkévaló Főpapunk van.

Az Ószövetségben a főpapok, egyik a másikat váltotta, mert halandóak voltak. Nekünk egy örökkévaló Főpap adatott, aki hűséges és könyörög érettünk. Ezeket szem előtt tartva, bátran mondhatjuk, hogy mi is tudunk benne járni. Sőt, Istent megdicsőíti, ha járunk benne, és megtanuljuk elvenni ezeket. Mert hit által minden lehetséges, és mi hiszünk benne.

Ezért, ha akadályoztatások vannak egy gyógyulás útján, akkor meg kell tanulnunk azokat az akadályokat elparancsolni a gyógyulás útjából, mert nekünk jár ez a gyógyulás, nekünk jár ez a felépülés, nekünk jár ez a teljesség. Ki van fizetve az ár érte. Teljes ár lett kifizetve érte.

Megcsúfoltatik Isten megváltó munkája, ha nem járunk benne. Igenis elvesszük, és a Jézus Krisztusra rátekintünk, mint Gyógyítóra, mert a feltámadását követően, megdicsőült testben, a mennyben az Atya jobbján, mint Főpapunk könyörög érettünk, hogy ebben a teljességben járhassunk. Ő a közbenjárónk. Isten és ember között egy közbenjáró van, tisztázzuk, és az Jézus Krisztus. Ő ezért könyörög, hogy ennek a teljességében járhassunk.

Már amikor a földön járt, bemutatta – miután a Szent Szellem felkenetése rákerült –, hogy Ő a Gyógyító. Lépten-nyomon gyógyította a betegeket, a nyomorultakat, a csonka-bonkákat. Oly sok gyógyítása van a Bibliában, hogy azt írja a János evangélium, hogyha valamennyit meg akarnánk írni ebben a Könyvben, akkor a világ összes könyvébe nem férne bele. A világ összes könyve nem lenne arra képes összefoglalni és tartalmazni, amit Jézus cselekedett.

Azok a részek, amik a Bibliában olvashatók, azok csak egy bepillantás abba a hatalmas munkába, amit Jézus elvégzett. Azokat emeli ki a Szent Szellem, amelyeket úgymond figyelemre méltónak tartott, hogy külön időzzünk vele. Mert amikor Jézus tömegeket gyógyított, akkor azt hogyan lehetne felsorolni, hogy kit hogyan gyógyított? Lehetetlenség.

De mégis tizenkilenc esetben le van írva pontosan, részleteiben a gyógyulás, azért, hogy mi tanuljunk belőle. Mindegyik valamiben különbözik a másiktól, és mindegyikből jön valami világosság, amit ha meglátunk, akkor közelebb kerültünk a mi gyógyulásunkhoz, ha azt keressük. Érdemes ezeket tanulmányozni. Közelebb kerülünk Jézushoz és közelebb kerülünk a gyógyulásunkhoz, ha még nem vettük el, ha még nem járunk benne.

Soha ne kárhoztassuk ilyenkor a hitünket! Ne mondjuk azt, hogy azért nincs meg nekem, mert nincs elég hitem! Ne szóld le Isten munkáját! Ne kárhoztasd a saját hitedet! A te Uradnak állsz, vagy buksz, így írja? Nem? A te Uradnak állsz, Jézusnak áll meg a te hited, Őtőle van.

Az akadályoknak parancsolj, hogy távozzanak el, de a hited az magasztos, és fenséges, és ékes, mert Istentől született! Az természetfeletti. A hitedet, ha munkába hozod, az mindenre képes. E világot legyőzte a mi hitünk. Így írja? Hogyan szól? Az a győzedelem, ami legyőzte ezt a világot, az a mi hitünk.

Ez a hit bennünk van. Ez Isten kincse itt a földön, amivel tud munkálkodni. Ezt a hitet munkára lehet fogni. Soha ne mondd azt, hogy nincs elég hitem, mert az nem igaz! Ezt akarja az ördög hallani, és neki ne kedvezzél! Ne legyél az ő munkatársa! Ez a hit egy kincs az életünkben. Mondd: Az én hitem mindenre elegendő, mert Istentől született! Az én hitem mindenre elegendő, mert Istentől született. Az én hitem legyőzte a világot!

Dicsekedjél a hiteddel, mert Istentől van! Nem magunkkal dicsekszünk ilyenkor, a Jézus Krisztusban dicsekszünk, mert egyszer rájövünk arra, hogy milyen csodálatosan és egyszerűen tud működni a gyermeki hozzáállással való hit, akkor örömujjongásokban fogunk tudni élni életünk minden napján. Könnyedén fogjuk tudni elvenni, ami már úgyis a miénk.

Erről szól. Mert Isten megszerezte, mi pedig elvesszük, és benne járunk. Ő odaadta kegye­lemből, mi pedig hit által járunk benne. Hit által vannak ezek. Jézus Krisztusnak a gyógyítá­sait, azt a nagyon gazdag cselekménysort, amit a három és fél év alatt a földön járva beteljesí­tett, hiszem, hogy a mennyben majd visszanézhetjük. Mert ott minden meg van örökítve.

Most azonban azzal kell élnünk, amit a Biblia rögzít nekünk. Ha valaki ott szeretne utána­járni, hogy Jézus a második évben milyen csodákat tett, amíg felkenetése volt, biztos, hogy lesz rá lehetősége, hogy ebben gyönyörködjön, mert ezek mind gyönyörűségesek. Isten kegyelmei jelennek meg általa.

Most csak avval tudunk időzni, ami a négy Evangéliumban meg van írva nekünk, de ez bőségesen elegendő arra, hogy bebizonyítsuk, hogy Jézus Krisztus a Gyógyítónk, és hogy Ő ma is gyógyít. Hogy Ő a Gyógyító. Nyugodtan kiállhatunk ez mellett, hogy Jézus Krisztus a Gyógyító, és Ő ma is gyógyít, mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Miközben ezt halljuk, balzsamozódik a lelkünk. Fölébred a hitünk, megbátorodik belül az a bizonyosság, amit adott nekünk a Jézus, hogy ez az igaz. Egyikünk sem volt ott a keresztnél, amikor Jézus ezt elvégezte értünk. Mégis megtéveszthetetlen bizonyossággal tudjuk, hogy azokat elszenvedte, hogy az Ő vére értünk kifolyt, hogy a lelkét kilehelte, hogy azt kikiáltotta, bevégeztetett. Elvégeztetett! Ez nekünk megvan!

Engedelmességben tette, tudjuk, ez belső bizonyosság által van a Szent Szellem által, hogy senki minket meg nem téveszthet ebben. Amikor a tünetekkel kell szemben állnunk, akkor azokkal a hit harcait folytatjuk. De belül tudjuk, hogy mi az igazság.

Amit látunk kívül, nem az az igazság, azok tények, azok tényállások lehetnek. Azt mondja az orvos, hogy ezek a tények. Akkor mi felvesszük a hit harcát. A hitnek a szép harcait harcoljuk, ha szükséges, és nem adjuk fel. A hitnek a harca azért szép harc, mert a győzelem meg van írva előre.

Jézus legyőzte az ellenséget, azt az ellenséget, aki a tüneteket próbálja gerjeszteni. Neked tudnod kell, hogy a győzelem garantált a számodra, ha a szeretet Istenének, a szeretet parancsolatában a kötelező részedet elvégzed. Mindenkinek megbocsátasz. Részek vannak, amik a mi részünk, a többi az Úr csodálatos kegyelméből zajlik. A gyógyulás tehát a miénk.

Szeretném a Máté evangélium szerint Jézusnak egy napját végig követni. Ugyanis lenyűgöző, amit a Máté evangéliumban az 5–8. fejezetben leír – ha képes befogni az értel­münk –, az egy nap alatt történt, egy nap alatt zajlott le!

Szinte hihetetlen, ahogy az ember olvassa az Igét, és olvassa és olvassa, és akkor gondolja, hogy bizony sok idő eltelt, míg Jézus fölment a hegyre, és elmondta a hegyi beszédét, aztán lejött, és gondoljuk, hogy másnap lett, mire tanított a Miatyánkról.

De nem, mert a 6. fejezetben, ahogy a Miatyánkról tanított, még mindig ugyanazon a hegyen van, mindig ugyanazon a délelőttön. A hegyi beszéd után folytatja tovább a bölcsességeit, és tanítja a körülötte levő sokaságot.

Amikor felment a hegyre, kezdődik a Máté 5-ben, Jézus mondja a hegyi beszédét, elmondja azokat a bölcsességeket, kik a boldogok, és elkezdünk rajta elmélyedni, és aztán elmondja tovább a bölcsességeit, hogy szeressétek az ellenségeiteket. Majd jön a 6. fejezet. Taníts minket imádkozni. Még mindig a hegyen van, és a hegyi beszéd folytatásaként zajlik ugyanaz az egy nap.

Eljön a 7. fejezet, még mindig Jézusnak ugyanaz a délelőttje folyik fönt a hegyen. Nem telt el újabb nap, mert egy újabb fejezetbe kerültünk. Az érdekessége, hogy így jutunk el a 8. fejezetbe, amikor a Szent Szellem a figyelmünket elkezdi arra terelni, hogy Jézus a példabeszédei, és a bölcsességei után elkezd gyógyítani. Egész 8. fejezet még mindig ugyanaz az egy nap, mert Jézus lejött a hegyről, és folytatta. A 8. fejezet így folytatja.

Máté 8,1–4. 6–8. 13–18. 25–37.

1. Mikor lejött a hegyről, nagy sokaság követé Őt.

2. És ímé, eljövén egy bélpoklos, leborult előtte, mondván: Uram, ha akarod, meg­tisztíthatsz engem.

Az a bélpoklos nem mehetett bele a tömegbe, mert leprás lévén meg volt az ószövetségi törvényben, hogy 50 méter távolságot kellett tartani, és onnan kellett kiáltaniuk, hogy tisztátalan vagyok. Senki nem mehetett a közelükbe, hogy el ne fertőződjön. Ez az ember a hegynek a túloldalán volt, nem ott, ahol a tömeg hallgatta a prédikációt, és Jézusnak gondja volt arra, hogy mégis arra menjen le, ahol ez a bélpoklos volt.

Rátalált erre a bélpoklosra. Nem mehetett hozzá senki közel, Jézus volt azonban az egyetlen, aki tudott neki segíteni, és Isten kegyelméből odarendelte. Azt mondta a bélpoklos Jézusnak – mert hallotta a csodákat, hallotta a hegyi beszédet, ott volt a hegy másik oldalán –, hogy Uram, hogyha akarod, megtisztíthatsz engem.

Tudta, hogy az Úrnak ez hatalmában áll. A kérdés a szívén az volt, hogy akarod-e, Uram, hogy megtisztuljak? Nagyon sokszor ez probléma a gyógyulásunk útján: Uram, vajon akarod-e, hogy én ebből az igából kikerüljek?

Sok keresztényt másként tanítanak, arra tanítják, hogy a betegséget Istennek a dicsőségére hordja a testén. Sok tanítás van, ami megtévesztheti az embert, ha ilyet hallott, és akkor ütközik egy betegségbe. Ezek akadályozni fogják a gyógyulást. Így volt ez a bélpoklossal is.

3. És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azon­nal eltisztult annak poklossága.

Azt mondta Jézus: Akarom, tisztulj meg! Kijelentette, hogy én akarom, hogy ebből a betegségből ki tudj jönni, vége legyen ennek. Neked ugyanígy kell hallani, ahogy Jézus mondja: Én akarom, hogy ez a betegség véget vettessék az életemben. Akarom, hogy gyarapodj! Akarom, hogy meggyógyulj! Ez Isten akarata.

Amikor ezt kijelentette Jézus a bélpoklos felett, azonnal eltisztult a poklossága. Kellett, hogy ez az akadály eltávozzon onnan. Ez egy nagyon fontos pont, ami sokak életében akadályozza a gyógyulást. Nem tudják, hogy Isten akarata valóban, hogy ők meggyógyuljanak. De abban a pillanatban, ahogy Jézus ezt kijelentette, ő meggyógyult.

A kezét Jézus már előbb rátette, akkor még nem volt azonnali gyógyulás, mert volt akadály, ami akadályozta ennek az erőnek az áradását, hogy gyógyulást hozzon. Ugyanígy kell nekünk is, hogy minden akadály eltávozzon az életünkből, és ez a szent erő gyógyulást tudjon hozni a testünkben.

Ezért nagyon fontos tudni az Igéből, hogy mi Isten akarata, hogyan működik a gyógyulás, hogy mennyire az Ő akarata a gyógyulás. Amikor ezt tudjuk, az az erő felszabadul, és el tudja tisztítani a bélpoklosságot, a leprát, mindenféle betegséget. A rákos sejtek, a daganatok egy szempillantásban el tudnak tűnni, mert Isten erejének hatalma van a test fölött, és a gonosz minden munkája felett.

Jézus azt mondta neki, hogy meglásd, senkinek se szólj! Vagyis ne verd ennek hírét, hogy mi történt itt, mert így is volt elég tömeg, aki Jézust követte.

4. És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.

Látjátok, Jézus a törvény alatt szolgált és be kellett tölteni a törvényt ahhoz, hogy azt eltörölhesse. Ragaszkodott hozzá, tegyél úgy, ahogy a törvény írja. Vidd el az áldozatot, vizsgáljon meg a pap, és mikor a pap kijelenti, hogy tiszta vagy, akkor vagy tiszta, akkor mehetsz a tömegbe.

Ez egy csodálatos kegyelem, és egy csodálatos tanulságos történet, még mindig ezen az egy napon történik, amikor Jézus a hegyről lejött. Ezt követően Jézus bemegy Kapernaumba, és egy százados megy hozzá, római rendből való, tehát nem szövetségbeli, hanem az ő szóhasználatuk szerint idegen.

6. És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.

Vagyis hozzá megy valaki, aki nem szövetségbeli, és segítséget kér Jézustól, mert híre volt, hogy amerre Ő jár, ott jókat cselekszik, ott betegek gyógyulnak, ott halottak támadnak fel. Jézus készségét nézd meg, hogy mit mond! Azt mondja:

7. És monda néki Jézus: Elmegyek, és meggyógyítom őt.

Nézd meg ezt a készséget, ami Isten szívében van az irányunkban, ha segítséget kérünk. Abban a pillanatban megindul a szíve: megyek és segítek neki! Megyek, és megoldást hozok neki. Megyek, és kegyelmet osztok neki. Az Ő részéről soha nincs az, hogy azt mondaná, nincs itt az ideje, hogy segítsek neked, szenvedj még egy keveset! Ilyet soha, sehol nem mond.

Az Ő készsége, hogy segítsen nekünk abban a pillanatban, ahogy mondjuk, már ott van az Ő segítő jobbja. Azt mondja, hogy megyek és segítek neki. Megyek és meggyógyítom. Jézus készen állt volna arra, hogy elmenjen a százados házába. Idegenhez bemenni, az sem volt megengedve a törvény szerint.

8. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.

Ez a százados nagyon érezte, hogy Isten jelenléte van ott. Tehát nem vagyok méltó, hogy a Te hatalmas voltod, az isteni mivoltod belépjen az én hajlékomba. Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám – mondta. Ezen a hiten Jézus megindult.

Lenyűgözőnek találta ezt a hitet. Jézus azt mondja erre, hogy ilyen hitet nem találtam egész Izraelben. A százados elmagyarázza, hogy én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és ha parancsolok a szolgámnak, vagy mondom az egyik alattvalómnak, hogy gyere, vagy menj, vagy tedd ezt, vagy tedd azt, akkor megteszi.

Ebben a felfogásban el tudta fogadni, hogyha Jézus parancsol, akkor az megvan. Jézus lenyűgözve állt ott, és azt mondta, hogy egész Izraelben nem találtam ilyen hitet. Szeretnéd-e, hogy a te hited így legyen felmagasztalva? Nekem minden vágyam ez, hogy amikor odaállunk Jézus elé, akkor a hitünkben tudjon gyönyörködni. Azt soha ne engedjük el, akármilyen megpróbáltatásban is vagyunk.

Azt mondja majd nekünk, hogy ilyen hitet nem találtam máshol. Ez az én gyermekem olyan hitben volt végig, hogy lenyűgöző a számomra. Ezért van az Igében, hogy amikor visszajön, talál-e hitet a földön, mert sok a megpróbáltatás. A hitünkben gyönyörködik. Ez történt itt is. Felmagasztalta a hitét ennek az embernek.

13. És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.

Ez mindannyiunknál így van, a mi hitünk szerint van nekünk. Amennyit el tudunk venni a hitünkkel, annyi kegyelemben járunk. Mindannyiunkkal így van. A százados el tudta fogadni azt, hogy elég, ha Jézus szól, és neki az megvan.

Miután Jézus ezt a párbeszédet győztesen lezárta, újabb eseményt látunk. Pillanat­történések, ez a 8. fejezet. Egyik apró momentum a másik után jön, mindegyikben van egy csoda, egy gyógyulás. Meglátjuk Jézust, aki családot látogat, bemegy Péter házába. Jézus a hatalmas főpásztor, családot látogat.

14. És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak anyósa fekszik és lázas.

15. És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkelt, és szolgált nékik.

Jézus illette őt, vagyis a kezét tette rá, és abban a pillanatban meggyógyult. Látjátok, ez a kenet egy olyan csodálatos isteni adomány, hogy kiárad és elvégzi, amire szükség van. Jézus egy szót nem szólt.

Egy másik helyen úgy van megírva, hogy megdorgálta a lázat. Itt erről nem kerül említés. Egyszerűen illette, és ahogy az a kenet-kontaktus által tudott áradni, abban a pillanatban eltávozott a láz szelleme. Ahogy meggyógyult, felkelt és szolgált.

Tudnunk kell, hogy ha Jézus minket meggyógyít, akkor nem biztos, hogy ugyanazt az utat kell járnunk, amit előtte jártunk. Valamiért ránk lehelte az Ő kegyelmét és meg kell találnunk, hogy: Uram, mi lenne kedves Neked, és mihez kezdjek az életemmel, amit visszakaptam Tőled? Mi kedves neked? Miben szolgálhatok Neked?

Új életünk van, hogyha Ő visszaadja az egészségünket. Nem magunknak éljük tovább az életünket, hanem átadjuk magunkat az Ő szolgálatára.

Ekkor esteledni kezdett, valószínűleg Péter házánál időzött Jézus. Még mindig ugyanannak a napnak a folyamataiban vagyunk.

16. Az est beálltával pedig sok ördöngöst vittek hozzá, és egy szóval kiűzte a tisztá­talan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget;

Amikor tűz a nap Izraelben, nem lehet sokat kint tartózkodni, tehát a betegeket nyilván akkor vitték, amikor lejjebb ment a nap ereje, lemenőben volt a nap. Betegeket vittek hozzá, ördöngösöket vittek hozzá, és egy szóval kiűzte a tisztátalan szellemeket.

Vagyis tanulság, hogy nem kell hosszasan méregetni, a miérteket keresni, meg hogyan tudott bejönni, meg mit tehetett az illető. Jézus nem kereste ezeket. Egy szóval parancsolt. És az a szó tudod mi volt? Távozz! Ennyi elég! Az Ő hatalom szavára azoknak a démonoknak engedelmeskedniük kellett.

Egy szóval kiűzte a tisztátalan szellemeket, és meggyógyított minden beteget. Egy sem maradt, aki segítség nélkül ment volna haza. Egyetlenegy nem maradt ki a kegyelemből. Minden beteget meggyógyított.

17. Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Pedig betegsé­geinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá.

Itt például a próféta szavának kellett beigazolódnia, hogy betegségeinket Ő viselte, meg kellett mutatni, hogy Ő a Messiás, akinek a sebeivel van a gyógyulás. Isten megmondta sok-sok évvel ezelőtt, hogy akit én megsebesítek, az Ő sebeiben gyógyulás van. Ez így történt.

Hogy ez beteljesedhessen, meggyógyultak a tömegek, mindenki, akit hozzá vittek. Nem volt benne egy bűnmegvallás, nem kellett felsorolni, hogy miért jöttek Jézushoz, egyszerűen a jelenlétével, a kiáradásával a Szent Szellem elvégezte. Ezután már esteledett, és én feltételezem, hogy Jézus elfáradhatott, és ezért mondja itt:

18. Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.

Jézusnak aznap estére elege lett abból, hogy tömegek állnak körülötte, és magában akart lenni Istennel, mint ahogyan sokszor tette, hogy felvonult a hegyre és Istennel volt. Vágyott Isten közelségére. Azt mondta, hogy ennyi most itt elég, vigyetek át a túlpartra. Magában akart lenni Istennel.

Jézus fel akart menni a hegyre a túlparton. Azt mondja a 18-as vers, hogy ezt Jézus parancsolta. Tehát nemcsak egy felvetés volt. Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, abban a pillanatban az megvolt, az megállt, ugyanis beszálltak a hajóba, s a tanítványok követték Őt. Nagy háborgás lett a tengeren nem sokkal azután, hogy beszálltak.

Olyan nagy háborgás lett, hogy a hajót elborították a hullámok, Jézus pedig aludt. Jézus elfáradhatott, mert a testben levő dolgok testben valók, és Jézusnak is szüksége volt arra, hogy pihenjen a teste. Ő a hajóban elaludt. Egész nap tömegek felé szolgált.

Képzeljétek el, hogy a hullámok becsaptak a hajóba, de nem erre ébredt fel Jézus. Nem arra riadt fel, hogy jaj, Istenem, most elveszünk! Jézus megparancsolta, hogy menjünk át a túlpartra. Az a szó, amit kimondott, az világot teremtő erővel rendelkezik, annak úgy kell lenni, az a hajó át kell menjen a túlpartra, akármekkora hullámok ömlenek be a hajóba. Az nem lehet másként, az Ő szava a garancia rá. Ami történt, attól a tanítványok megrémültek.

25. És az Ő tanítványai hozzá menvén, felköltötték Őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk

Tehát nem a hullámok keltették fel, nem a vihar keltette fel, nem a vihar ijesztgette. Teljesen a kimondott szó alapján tudta Jézus, hogy annak úgy kell lenni, ahogy mondta. A tanítványok fölébresztették, és azt mondták, hogy Uram, ments meg minket, mert elveszünk!

Képzeld el, hogy ezek a tanítványok azt hitték, hogy Jézus jelenlétében el lehet veszni. El lehet süllyedni, meg lehet halni, itt mindennek vége, akkora hullámok vannak. Jézus jelenlétében, amikor Jézus kimondta, hogy átmegyünk a túlpartra, akkor nem lehet másként. Nagyon nagy tanulság.

Jézus kimondta a te számodra, hogy te gyógyult vagy, megváltásod van, az Ő sebeivel van a gyógyulásod. Azt neked tudnod kell, azokban a nehéz percekben, amikor becsapnak a hullámok, hogy az nem lehet másként, mert az ki van mondva, meg van parancsolva. Te megváltott vagy, neked az új teremtésben tökéletes egészség jár. Az nem lehet másként. Nézzük, Jézus mit tett:

26. És monda nékik: Mit féltek, oh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lett nagy csendesség.

Mielőtt a hullámokat megdorgálta volna, megdorgálta a tanítványokat. Azt mondta, ti kicsinyhitűek, itt vagyok veletek a hajóban, hogy gondolhatjátok akkor, hogy elvesztek? Mit féltek, ti kicsinyhitűek? – azt kérdezi. Soha, soha ne érjen minket ilyen szégyen, hogy Jézus azt mondja ránk, hogy kicsinyhitűek.

Ezt tartom szégyennek, amikor elveszítjük valahol a hitünket, és megijedünk, akkor dorgá­lást érdemlünk. Azt mondja Jézus, hogy te kicsinyhitű vagy akkor. Miért féltek? – azt mondja. És Ő a Szellemét adta belénk lakozni, a Szelleme lakozik bennünk, aki mindezeket cselekedte.

Miután a tanítványokat megdorgálta, szólt a szelekhez és a tengerhez, és lett nagy csendesség. Ez a mai háborgó világban a kedvenc Igém lett. Ha Jézus nevét kiejted, akkor ott nagy csendességnek kell következni. Jönni kell a csendességnek, mert Jézus neve mindenható, és ott is megcselekedte, és ma is megcselekszi.

Ezt Jézus megmutatta nekünk, hogy így kell tenni. Lett nagy csendesség – ez aranybetűs Ige nekem most. Lett nagy csendesség a gyülekezetekben. Minden háborgás megszűnt, minden zaklatás, minden viszálykodás megszűnt. Lett nagy csendesség. Érzed benne a Szellemet, ahogy Ő mondja neked? Csodálatos!

27. Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki?

Csodálkozván csodálkoztak, hogy a kenyeret megszaporítja, betegeket gyógyít, csodákat tesz, vízen jár, de hogy még a tenger és a szelek is! Egy szóval parancsol, és azok elcsen­desednek, ilyet még nem láttunk – mondták a tanítványok. Ilyen Jézusunk van.

Itt még nincs vége a napnak, mert még mindig ezután, hogy próbált aludni Jézus, de nem tudott, mert fölkeltették, eljutottak a túlsó partra a gadarénusok földjére, és ott a két meg­szállott várja Jézust. Még most sincs vége a napjának, itt a két őrült, a két megszállott várja.

Azt olvassuk, hogy ők a sírboltokból jöttek ki, olyan félelmetes megszállás volt rajtuk, szaggatták magukat, és senki nem mert arra menni. Jézus arra ment. Nemcsak, hogy arra ment, hanem ez a két megszállott, két ördöngös – így írja az Ige – Jézus elé ment. Képzeljétek el! És azután Jézus megszabadítja őket.

De amit itt ki szeretnék hangsúlyozni a végére, hogy nincsenek olyan démonikus erők, amik képesek lennének téged visszatartani, visszafogni, még akkor is, ha egy egész hordányi van belőlük egy emberben, mint ahogy itt volt, hogy egy egész csapat volt bennük, de nem képesek téged visszatartani, hogy te Jézushoz menj. Te oda tudsz menni Jézushoz, ha akarsz. Te oda tudsz menni, nem képesek visszafogni téged.

Ahogy Jézushoz mentek, és Jézus előtt leborultak, megtörtént a csoda. Jézus megszabadította őket, és az egész légiónak mennie kellett. Egy légió lakozott ebben a két emberben. Milyen hatalmas kapacitású az ember szelleme, démonikus seregek lakoztak egy szellemben, egy egész légió.

Látod, tudták, hogy Jézus a Messiás, mert azt kérdezték tőle: mi közünk teveled, Jézus, Istennek Fia? Az nem igaz, hogy nem tudták a démonikus világban, hogy Jézus az Isten Fiaként itt van a földön. Ott kerültek bajba, hogy azt nem látták, hogyha keresztre feszítik, akkor Ő ki tud jönni a halálból. Azt nem látták, hogy a mi bűneink vannak rajta.

Azt gondolták, hogyha keresztre feszítik, mert a bűnöket magára vette, akkor örökre fogságban tarthatják. Mert úgy gondolták, hogy most, ahogy a bűnt magára vette, most örök fogságban tarthatják Isten Fiát.

De Jézus kijött a halálból harmadnapon, mert Ő soha nem követte el azokat a bűnöket. A mi vétkeink voltak, a mi tisztátalanságaink voltak rajta. Ezért Isten ki tudta hozni Őt a halálból, és vele együtt minket is feltámasztott. Ez a dicsőséges Evangélium!

A Jézus, a gyógyító egy nap leforgása alatt ennyi csodát tett! Ennek súlya kell legyen az életünkben! Ne arra gondoljunk, hogy az az egy, amivel én szembesülök ma, az megpróbálja esetleg Jézus erejét, és Jézusnak annyi más dolga van a világon, hogy az enyémre nem gondol már, az enyémre nem jut már ideje.

Vagy valami ilyesmit gondolunk, hogy nem vagyunk fontosak neki, mint a többiek, akiknek halljuk a szabadulását. Az egyik meggyógyul elsőre, én 15 éve küszködöm vele. Énrám nem gondol a Jézus? Valami ilyesmire gondol az ember, amikor meg van próbálva hosszabb ideig, de ez nem igaz. Jézus ebben az egy napban mennyi csodát cselekedett!

Mennyi embert meggyógyított, mennyi életet megvigasztalt, megtartott, megszabadított, kiigazított, ha kellett, megdorgált. Mennyire él, és mennyire lüktet közöttünk ma is, mert Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, a Szelleme által van itt velünk, és elvégzi ezeket.

Annyiféle módon látogathatja meg az életedet, de megtalál téged, ha ajtót engedsz az Ige által. Ha hiszed az Igét, ha megvallod az Igét, akkor az Ő ereje meg fog látogatni, megnyilvánul és gyümölcsöt terem.

Malakiásban írja azt a szent Ige, hogy feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, a megigazulás napja. Ez a dicsőséget hozó, ragyogó, fényességben való nap, ami fölkel az égen. Felkel és egyre világosabb, és egyre nagyobb világosságot hoz. Ez a megigazulás, ami nekünk ragyog, ez a világosság az első, amit utána ír, hogy gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt.

Vagyis a megigazultságunkban az első, amit Isten oda akar adni, ha felragyog néked a megigazulás napja, hogy meggyógyít. Gyógyulás van az Ő szárnyai alatt. Rögtön ott megjegyzi, gyógyulás van az Ő szárnyai alatt. Nem tartja tőlünk vissza a gyógyítás kegyelmét, hanem ha megigazultál, akkor az az első, hogy nem akarja, hogy beteg légy, hanem vegyél gyógyulást!

Gyógyuljon meg a tested! Légy éppé! Légy teljessé! Járj egészségben, minden fájda­lomtól mentesen, minden rendellenességtől mentesen! Ő a Gyógyító. Az Ő neve fel­magasztaltatott! Az Evangéliumban sorolhatnánk még, hogy milyen kegyelemmel látogatta meg az embert, a beteg embert, vagy a nyomorultat.

A Máté 20-ban azt olvassuk, hogy Jézus megszánta őket. Sokszor látjuk, amikor Jézus  könyörületes, irgalmas, szinte könnyekig megszánja a szíve azt az illetőt, aki ebben a hely­zetben van. Ő együttérez a szívünkkel, Ő nem egy rideg, és hideg Isten, egy ítélkező Isten, aki a szemünkre hányja, hogy mit tettünk, és ezért most szenvedhetnénk. Szó nincs róla. Bár ha azokat tettük is, Ő elszenvedte helyettünk és kiváltott minket onnan.

Azt írja, hogy megszánván őket, illeté az ő szemeiket. Itt vakok mentek hozzá. Egy szempillantás műve volt a vakok szemeinek a megnyílása. Azért nyilvánulhatott meg ez a gyógyító kegyelem, mert Jézus szíve szánalomra indult. Tudd meg, hogy egy ilyen könyörületes Főpapunk van! Ha lát egy helyzetet, szánalomra indul. Könyörületességre indul.

Lázár sírjánál együtt sírt a gyászolókkal, könnyekre fakadt. Az nem igaz, hogy az Ő szíve nem érzi, amit te érzel. És írja, hogy minden szenvedésüket Ő is elszenvedte. Együtt van veled ezekben a nehéz helyzetekben és akarja, hogy kiemeljen, hogy megfogd a kezét, hogy megragadd, hogy elvedd azt, hogy abban tudj járni, amit Ő megcselekedett. Ez a megszánás.

 Egy másik helyen, a Márk 7-ben mondja, hogy szerfelett elálmélkodott a sokaság. Tehát annyi csodát tett, hogy a sokaságnak nem volt szava, csak elálmélkodott. Egyiket a másik után cselekedte, tömegek gyógyultak egyszerre. Ő egy jó Isten.

Márk 7,37.

37. És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a sükete­ket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.

Mindenki azt kapta meg, amiért odament, mert szüksége volt. Mert Ő mindeneket jól cselekedett, Ő egy jó Isten, s nem szűken méri az áldásokat. Azt mondja, hogy a tömeg elálmélkodott, hogy mindeneket jól cselekedett. Képzeld el ezt a képet, ahol a tömegek dicsérik Őt. Mindenkinek megadta a szükségét.

Márk 3,10.

10. Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék Őt

Itt azt rögzítették a szolgálatából, hogy sokakat meggyógyított. Itt nem azt írja, hogy mindeneket. Képzeld el ezt a képet, hogy rárohantak Jézusra. Látták, hogy itt van Jézus, és tömegek vették mindig körül, és lehetett hozzá közel menni.

A vérfolyásos asszony kúszva kellett menjen, hogy ne vegyék észre. De itt a szükségben lévők rárohantak Jézusra, hogy csak illethessék. Ha csak illethetik, akkor meggyógyulnak. Jézust körülvette ez a gyógyító kegyelem, a tömeg rárontott Jézusra, rárohantak, hogy csak illethessék az Ő testét, ott volt a gyógyító kegyelem.

Kínkeserves kínokat állt ki Jézus azért, hogy te ebben járhass. Megszenvedett érte. Kezét átszegezték, a lábát átszegezték, a hátáról a húst letépték a korbácsütések. Nem maradtak még szervei sem, a csontjai kint voltak, a hús a bőrén letépve. Ezen a megtépett, megroncsolt testen kellett vinnie a keresztet föl a Golgotára.

Iszonyatos kínokat állt ki, hogy te kimondhasd, hogy én meggyógyultam az Ő sebeivel! Bátran kell kimondanunk, mert ki van fizetve az ára ennek! Azt mondja az Úr, hogy az útjait láttam és meggyógyítom őt.

Az Úr pontosan tudja, miken mész keresztül, pontosan tudja azokat az igazságtalan­ságokat, amik értek az életben, pontosan tudja az ellenség terveit, hogy mire készült, hogy téged eltiporjon, eltaposson, hogy félretegyen az útból, hogy úgy érezd, hogy senkinek nem kellesz, semmirevaló vagy, értéktelen vagy ebben az életben. Ezt akarja éreztetni veled.

Isten azt mondja, hogy én láttam az útjait, én láttam ezeket. Az útjait láttam, és meggyógyítom őt. Alig várja, hogy az a pillanat eljöjjön, hogy te azt el tudd onnan venni a kegyelem teljességéből. Meggyógyítom őt, vezetem őt, és vigasztalást nyújtok – azt írja. Szükségünk van erre. Vigasztalást nyújtok néki és a gyászolóinak, és megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét.

Vagyis azt, hogy mi hálát tudunk adni, Ő termi meg ezeket a gyümölcsöket az életünkben, hogy fel tudjuk emelni a kezünket, és azt tudjuk mondani, hogy köszönöm, Atyám, hogy ezt megcselekedted értem. Ő termi meg a hálának gyümölcsét. És kiálthatjuk, hogy békesség, békesség a közel- és a távolvalóknak, hogy egybeszerkeszti a kettőt. A közel valókat és a szövetségen kívül valókat.

Felállunk, és Őt imádjuk, mert megvan nekünk, egybeszerkesztvén a Testben, a gyönyörű Testben, a Jézus nevében. Megvan a gyógyulásunk! A kegyelem elvégezte. Néha agresszív hittel kell lenni, rárohanni arra, hogy neked ez megvan, nem várni, hogy Isten kegyelme megérint. Nem! Neked az megvan, a hiteddel el kell venni!

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.

BÉKEVÁR FŐOLDAL