2015.12.03. 

JÉZUS A GYÓGYÍTÓ

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2015. november 29.

Jézus Krisztust, a Gyógyítót fogjuk ma nektek megmutatni az Igéből. Köszöntünk ben­neteket. Nagy öröm az, hogy eljöttetek, mert a Jézus Krisztus, mint Gyógyító fog ma bemutatkozni az Igén keresztül. A világban legtöbbször ezzel tudjuk vonzóvá tenni a hitünket, mert sokszor azt tapasztaljuk, hogy a világban élőknek a vallásosságból elegük van. Mert téves jellemvonásait hallják meg Istennek a vallásosak szájából.

Azt hallják, hogy Jézusért szenvedni kell, hogy a betegségeinket hordozzuk Jézusért, és hogy Isten megbünteti azokat, akik… Hallunk olyan dolgokat Istenről a hívő világ szájából, ami nem teszi Istent és Jézust vonzóvá számukra. Inkább elfordulnak az emberek a világba, és nem kívánják meg azt a drága Jézus Krisztust, aki valójában várja őket.

Ha helyesen van bemutatva az Ő szíve, az Ő szeretete, az Ő megváltása, akkor a szívünkben egy vonzalomnak kell ébrednie, hogy én ezt a Jézust szeretem, ezt a Jézust kívánom, ez a Jézus az én mindenem. Tudok róla a világban bizonyságot tenni, ha én megismerem.

Ma abból a Jézus Krisztusból szeretnék meríteni, akit én megismertem az Igén keresztül. 25 éve ismerem Őt, mint Gyógyítót. Egész életem során hittem benne, hogy Ő a Megváltóm azonban nem voltam újjászületve. Az újjászületést nem ismertem, mert nem tanították így nekem, és nem ismertem Jézusnak ezeket a szavait, hogy szükség néktek újonnan születnetek. Én ezt nem tudtam.

Ez azt jelenti, hogy ha én lehunyom a szemem, mielőtt ez az újjászületés pillanata az életemben megtörténik, akkor nem kapok jogosultságot, hogy az Ő királyságába léphessek. Mert ez az újjászületés egy jogosultságot, egy állampolgárságot szerez az embernek. Ez eldönti, hogy amikor a testből kiköltözünk, akkor hova jutunk, hova visznek minket az angyalok. Az angyalok jönnek értünk ugyanis.

Eszembe jut most, a múlt hetekben hallgattam Oral Roberts fiának a beszámolóját. Most ez nagyon idekívánkozik, ezt az elején elmondom. Azt mondogatta mindig az édesapjának, akinek a legnagyobb gyógyító szolgálata volt az 50-60-as években, a múlt században… Hatalmas jelek és csodák sorozata történt a szolgálatában, a sátoros evangelizációk idejében.

Mindig azt mondta édesapjának: édesapám, azt a kenetet szeretném, amiben te szolgálsz, de annak a kettős mértékét. Ugye a Bibliában olvassuk ezt Illés és Elizeus kapcsán. Ő élt ezzel az igei résszel, amit ott olvasott, hogy apám, én a kettős mértékét szeretném annak a kenetnek, amit te hordozol, amiben Isten téged használ.

Azt mondta neki mindig az édesapja, hogy rendben van, fiam, szép ez a törekvés, de tudod, nem tudom odaadni neked, csak Isten tudja adni, aki engem is felkent. De, ha látod, amikor én távozom innen, ha látod, amikor én elmegyek ebből a világból, akkor meglehet ez neked.

Eljött a nap, amikor édesapjának az utolsó lehelete kiszállt a testéből, kilehelte a lelkét. Ott volt a fia mellette. Elmondja ebben a műsorban, amit hallgattam, hogy bepillantást nyert a szellemi birodalomba ebben a pillanatban, és látott két angyalt. Az egyik angyal akkora volt, hogy csak a derekáig látta a mennyezetig, az fölött nem látta az angyalt. Hatalmas angyal volt, csak a derekáig volt látható az épületen belül, a mennyezetig.

A másik angyal teljes méretben látszódott, és mind a két angyal ott volt, miközben az édesapja kilehelte az utolsó leheletét. Ebben a pillanatban megdöbbent, mert ráeszmélt a kívánságára, hogy ő azt kívánta, hogy ezt a kettős mértéket elnyerje.

Ebben a pillanatban látta, ahogy ez a szolgálati kenet, amit az édesapja hordozott, ez a palást, ami rajta volt, leesik az édesapja szelleméről, és érezte, hogy ez a palást az ő életének a borítójává válik, hogy ráesik ez a palást, és ekkor megkapta a kérését. Azóta abban a felkenetésben szolgál.

Nincsenek akkora tömegek, mint édesapjánál, de a jelek és csodák ereje és száma az valóban mondható, hogy megsokszorozódott, mert az isteni erő oly mértékében nyilvánul meg az életében, ahogy kívánta. Isten megadta neki a kérését. Innen jut eszembe, hogy mikor eltávozunk, angyalok jönnek értünk.

Nem mindenkinek a bizonyságát szabad elfogadni. Amikor ilyen neves szolgálóktól hallunk beszámolókat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ő azt valóban látta, és nagyon meggazdagít minket, mikor halljuk ezeket. Angyalok jönnek értünk, amikor kileheljük az utolsó lélegzetünket, és azzal a szelle­münket.

Mert a lélegzetünkkel is az Ő szellemi keringésében veszünk részt. Minden leheletünkkel Őt köszöntjük, minden leheletünket Tőle nyerjük. Minden lélegzetvételünkben hálákat kéne adnunk érte, hogy a lélegzetünkkel ennyire össze vagyunk kötve Vele.

Isten, amikor rálehelt Ádámra, akkor keletkezett az ő vére a testében. Addig csak porból volt. Amikor Isten belelehelte az orrába az életnek leheletét, akkor történt meg az, hogy Ádám élő lélekké lett, és elkezdett a vér keringeni a testében.

Az Isten lehelete és a vér nagyon szorosan kapcsolódnak. Utána, mikor a bűn megfertőzte az embert, akkor az ő vére többé már nem volt örökkévaló, és Ádám többé nem volt halhatatlan. Romlandóság került az emberbe.

Amikor Isten elküldte a második „Ádámot”, az utolsó „Ádámot”, akkor Isten megint egy új leheletet adott a világnak. Evvel a lehelettel, az új teremtés leheletével Isten a szent vért, amit az egyszülött Fiúban hozott, leheli rá az emberre. Ez az új teremtés. Istennek a lehelete jön az ember életére.

Istennek az ereje, Istennek a szeretete, Istennek az élete jön evvel a lehelettel, és a szent vér lüktet felettünk az új teremtés leheletével. A szent vérnek kell ott lennie minden keresztény életén, ez oltalmaz meg minket mindentől, minden bajtól. Ez a szent vér váltság értünk.

Istennek a lehelete és a szent vér keringése Krisztus Testében nagyon szorosan össze­függenek. A drága mennyei birodalom, az angyalok és az életünknek az oltalma, ezek mind nagyon szorosan összefüggnek.

Amikor a lelkünket így kileheljük, az utolsó lélegzettel az életünk visszaszáll Istenhez, ha újjá vagyunk teremtve. Ha nem, akkor az ember szelleme és lelke egy másik helyre kerül. Ez pedig a kárhozat helye. Jézus azért jött, hogy kimentsen minket onnan. Mi az örökkévaló birodalomhoz tartozunk, és a drága örökkévaló királyságnak a tagjai vagyunk.

A keresztény nem fél a haláltól. Nem is szeretem hallani a keresztények szájából, hogy meghalt a hozzátartozó. Ha újjászületett, akkor ő nem meghalt, hanem elaludt. Ő átaludt az Úrhoz. A Biblia is ezt a szót használja, hogy átalszunk az Úrhoz. Ha hosszabb ideig tartó álomban veszünk részt, amíg az Úr meg nem elevenít minket, míg fel nem ébredünk, nem kell tartanunk semmitől. A drága Úr Jézus erről is gondot viselt.

Az életüknek két fő területe van, ahol a legtöbb bajt és problémát tapasztalják, és szembe­sülnek az emberek ezekkel. Az egyik terület az anyagiak területe. Az anyagi világ. A nehézségek, a szükség, a nélkülözés, a hiány, a nem elegendő, a nyomor.

Amikor már az embernek olyan mélységekig vannak a problémái, hogy nem tudja, hova forduljon, kihez forduljon, ez az anyagi terület, pénztelenség, munkahelyi problémák, munka­nélküliség. A mai világban ezt lehetne sorolni, ragozni, de nem tesszük. Ez az egyik óriási terület, ami nyomja az embereket kint a világban.

A másik terület pedig az a gyógyulásunk területe, ha betegség van, ha fájdalmak vannak, ha kínok vannak az ember testében, ha rendellenes működések vannak. Mire van szüksége a világnak? A gyógyulást keresi mindenhol. Egyik helyen sem kap világosságot, hogy a Jézus Krisztusnál van a megoldás.

Magára vállalta a mi állapotunkat, a mi nyomorunkat. Ő nagyon gazdag helyről jött. Jézus isteni mivoltában nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő az Istennel egyenlő. Ezt írja az Írás: nem tekintette zsákmánynak – [jelentése: nem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő].

Mondhatta volna Istennek, hogy nem hajlandó a testet öltésre, ugyanis nemhogy meghalni nem kellett volna neki, hanem megszületni se kellett volna, ha az isteni mivoltát nem hajlandó letenni. Nem jött volna el a földre az Ige, test formájában.

Ez egy készség, egy hajlandóság a Fiútól arra, hogy a földön közöttünk megjelenik. Ez egy hatalmas áldozat volt, mert azt a mennyei gazdagságot le kellett tennie. Az Ő gazdag­ságából egy szegénységi állapotban a földre kellett jönnie, emberi, szolgai formát kellett felöltenie. Ezt Írja a Korinthusi levél.

2Korinthus 8,9.

9. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelmét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által gazdaggá lehessetek.

Ez a Jézus Krisztus kegyelméből adatott nekünk. Az ember, ha ezt végiggondolja, akkor kezdi érezni, hogy a szegénységgel nem sok közösségünk van. Ha a pénztárcánk még nem is mutatja ezt a gazdagságot, tudni kell, hogy az Írásban meg van írva, és megállhatunk rajta. Számíthatunk rá, hogy az Isten akarata az életünkben.

Ha hitben állunk, ennek jönni kell akkor is, ha nem is látjuk a mikéntjét. A szellemi birodalom rajta van és munkálkodik azon, hogy az valóságba jöjjön az életünkben. Mert Jézus Krisztus valóban a gazdagságát letette és szegénnyé lett érettünk. Azt írja az Írás, hogy annakokáért az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.

Jézus Krisztusban volt egy indulat, ez legyen a szemetek előtt! Ilyen indulattal, ilyen hozzáállással, ilyen gondolkodásmóddal legyetek! Istennek formájában volt és nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő.

A Szentháromság minden tagja egyformán isteni személy. Az Atya, az Ige és a Szent Szellem, mind a hárman. Az Ige Istennek a rendelésére testet kellett, hogy öltsön. Amikor Istennek formájában volt az Ige, az Ige Isten volt. Nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő. Önmagát megüresítette, le kellett tennie az isteni mivoltát.

Szolgai formát vett föl, ez a fizikai test a bűn testének az ábrázata. Fizikai testet kellett öltenie, szolgai formát vett föl. Embriói állapottal kezdte Jézus Krisztus a földi életét. A Szent Szellemtől fogant. Az isteni mivoltából magát megüresítve a földre jött, és emberekhez hasonlóvá lett.

Olyannyira volt ember, hogy senki nem tudta ránézésre megmondani, hogy Ő Isten. Nem lehetett rajta látni. Amíg a Szent Szellem kenete nem szállt rá, addig senki nem tudta volna megmondani, hogy Isten áll előtte. Annyira ember volt. Oly teljességgel ember volt, hogy nem tudták róla megmondani, hogy Ő Isten. Pedig az isteni birodalomból jött, Isten Fiaként.

Ő maga egyben Isten volt. Jézus Krisztus Isten, emberi formában. Mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, vagyis Jézus Krisztus előtte is létezett, örök formában, isteni formában, de mikor olyan állapotban találtatott, mint ember.

Filippi 2,5–9.

5. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,

6. Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő,

Látjátok? Tehát letette az isteni gazdagságát, szolgai formát vett fel, és úgy találtatott, mint ahogy mi is kezdtük, embrió formában jött a földre. Úgy találtatott, mint ember, meg­alázta magát. Olyan állapotban találtatott, hogy megalázta magát, alázatot öltött magára. Isten akaratára meghajtotta magát.

7. Hanem Önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett;

8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén haláláig, mégpedig a keresztfának haláláig. 

9. Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;  

Ez a név a miénk. Ebben van a mi győzelmünk. Megváltásunknak az anyagi részére még egy hatalmas igazság van a Korinthusi levélben.

2Korinthus 9,8.

8. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy min­denben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.

Lehet, hogy a te anyagi helyzeted siralmas, de ne felejtsd el, hogy Isten pedig hatalmas arra… Erre mindig emlékeztesd magadat, hogy meg van írva. Lehet, hogy a körülmények láttán minden okod megvan arra, hogy elcsüggedjél. De akkor nézd meg, mit ír az Írás!

Azt mondja ott, hogy Isten hatalmas arra. Ha az Ő hatalmát hozza az Írás, akkor nincs miért csüggednünk, mert Ő Mindenható. Isten hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek legyen. Látjátok?

Tehát az, hogy meg legyünk elégedve, arról gondoskodik Isten. Hogy a szükségeink be legyenek töltve, és még e felett is ad nekünk, hogy minden jótéteményre, amire csak az Úr elhívott téged, hogy azt megcselekedd, arra bőségben legyél. Tudj segíteni a másiknak.

Nemcsak arról van szó, hogy te mindenben rendben légy, hogy minden szükséged be legyen töltve, hogy te beteljél, hogy tele legyenek a kamrák, a sütőteknők, a hűtőszekrények, a fagyasztóládák, minden, egész télre van tartalékod, tegyük föl. De még ez fölött ad.

Azt mondja, hogy ez fölött megáldalak, hogy a szükségben lévőknek jótéteményre bőség­ben legyél. Ha találkozol szükséggel, tudj adni. Erre Istennek ereje hatalmas. Ez a meg­váltásunknak az egyik része, az anyagiak. Ő gazdag lévén, szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által gazdaggá lehessünk. Az Ige így írja, akkor így kell lenni.

Ki kell jelenteni, hogy befogadom a szellemembe. Minden nap jelentsd ki. Ha szükséget látsz, akkor jelentsd ki, hogy Istennek ezt az igazságát befogadom a szellemembe, hogy Isten tudja munkálni azt, mert a láthatatlanokból jönnek elő a láthatók. Ha befogadtad a szelle­medbe, akkor vagy olyan állapotban, amikor a kicsi embrió elkezd növekedni. Az a gyerek meg fog születni 9 hónapra. Be kell fogadni a szellemünkbe.

Nem elkeseredni, és nem elcsüggedni a helyzetek felett, mert nincs okunk rá, ha Isten hatalmas arra, hogy ezt megcselekedje. Ő hatalmas erre. Eddig is Ő tartott meg minket. Eddig is Ő cselekedett az életünkben. Nem? Nem jöhet olyan gazdasági nehézség, hogy Isten kudarcot valljon. Az Ő gyermekeit mindig ki fogja menteni minden bajból.

Ebben biztosak lehettek, mert így van megírva. Az Ő Igéje az igazság, az Ő Igéje nem képes kudarcot vallani, ha megtanuljuk megragadni azt. A hit az, ami megragadja ezt. A hitnek a dolga ez. Meg kell tanulnunk hitben járni.

Másik hatalmas terület, amiről Isten gondot viselt, ez pedig a teljes gyógyulásunk. Itt is nagyon sokan meg vagyunk próbálva, mind a világban élők, mind a keresztények. Csak az elmúlt héten nagyon sok telefonhívást kaptam. Sürgős imádságok. Le kell borulni, és könyörögni a megpróbáltatások idején.

Ezek mind lehetőségek arra, hogy Isten megmutathassa a dicsőségét, hogy amit elvégzett, azt valóra válthassa az életünkben. Kihívások, hogy vajon a hitünkkel el tudjuk-e venni, amit Ő szerzett nekünk. Hogy tudunk-e abban járni, amit Ő megszerzett nekünk, mert Isten Igéje számára nincs lehetetlen.

Lukács 1,37.

37. Mert az Isten Igéjének semmi sem lehetetlen.

Megcselekszi azt. Ilyenkor, amikor gyógyulásra kerül a sor, akkor a Szentírásnak egy alapkövét kell nagyító alá venni, és az az Ésaiásban van. Alapkő, naponta meditálok rajta én magam is, mert az élet az Igéből jön.

Folytonosan kell magunkat emlékeztetni, hogy ez el van végezve, amikor jönnek a kihívá­sok. Ugyanis az ördög nem alszik. Hagin mondta régen, hogy az ördögről egy jó dolgot lehet mondani, hogy szorgalmasan végzi a munkáját. Kitartóan végzi a munkáját.

Hát akkor nekünk annál szorgalmasabbnak kell lenni. Annál kitartóbban kell végezni a mi részünket, hogy meg tudja Isten azokat cselekedni, és nem adjuk fel. A keresztény arról híres, hogy a nagyobb van benne.

1János 4,4.

4. Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb Ő, aki ben­netek van, mint az, aki e világban van.

Ezt írja a Biblia. A nagyobb lakozik mibennünk. Ha a nagyobb valóban bennünk lakozik, akkor minden okunk megvan arra, hogy bátran bízzunk a győzelmünkben. Legyőzhetetlenek vagyunk. Ésaiásban az 53. fejezetben nézünk két verset. Az egész fejezet gyönyörű, mert azzal kezdi, hogy ki hitt a mi tanításunknak? Aki hisz, annak megjelentetik az Úr karja.

Ésaiás 53,1. 4. 5.

1. Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?

Ezt az első vers mondja. Annak, aki hiszi a tanítást, aki hittel tudja fogadni. Elfogadja, befogadja, és az ott megtermi a gyümölcsét. De itt a 4-es és 5-ös vers elárul valamit arról a hatalmas megváltásról, amit tudnunk kell.

Azt írja a drága Messiásunkról, hogy betegségeinket Ő viselte. Megtörtént, vagy nem, ha így írja múlt időben? Mindenképpen meg kellett, hogy történjen! Betegségeinket Ő viselte, rá lettek helyezve, rá lettek terhelve, súllyal. Az összes betegség, ami létezik az emberiség életében, az mind Őrá lett terhelve.

Azok is, amikkel most mi küszködünk a testben, azokat Ő elviselte, és a fájdalmainkat hordozta. Nem lett megkímélve az Ő teste ezektől a fájdalmaktól. Azokat a fájdalmakat, amikkel esetleg most te meg vagy próbálva a testedben, az ellenség próbálkozik veled, azokat a fájdalmakat Ő elhordozta.

Hordozta saját testén, ezért készíttetett neki test, hogy mindaz rá legyen terhelve, ami téged meg akar kísérteni. Rá lettek terhelve a betegségeink, kínjaink, fájdalmaink, a nyűgök, az igák, minden, ami az embert nyomná, az rá lett terhelve erre a csodálatos Messiásra, a Jézus Krisztusra.

4. Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől.

Volt valami, amit nem jól láttunk. Azt írja, hogy azok, akik ott álltak a kereszt alatt, azt látták, hogy hogyan volt megkínozva, sújtva, hogyan volt megsebesítve, hogyan folyt a vére. Utolsó cseppjéig kiontatott a vére. Akik ezt ott látták, azt hitték, hogy Istentől ostoroztatik, és hogy Istentől verettetik, és Istentől kínoztatik.

Ezt valóban Isten végezte vele, az Istennek az elrendelése volt, hogy mi szabadok legyünk ettől. Neki el kellett szenvednie. Valóban Isten rendelése volt, amit nem láttak tisztán, akik ott álltak. Amit ma se lát tisztán nagyon sok hívő keresztény, az a következő sorban van írva:

5. És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.

Megsebesíttetett Jézus, de nem az Ő saját bűneiért, hanem a mi bűneinkért. Mindazt, amit mi elkövettünk, azok a bűnök rá lettek terhelve, és akik ott álltak, azok azt hitték, hogy Ő a saját bűneiért kapja ezeket, hogy Ő követte el azokat. Hogy Isten jogosan bánik így vele. Hogy Ő érdemli meg ezt a büntetést.

A mi bűneink akkor már többé nem terhelhetnek, ha látjuk ezt a hatalmas helycserét, hogy a bűneink mind rá lettek terhelve. A gonoszságaink, a vétkeink, az emberi szív mélységeinek a gonoszságai, minden. A gonoszság készteti az embert arra, hogy megcselekedje azokat a bűnöket. A szívből fakadnak ezek.

Minden, ami az emberrel kapcsolatos, és a bűn felé viszi, az rá lett terhelve a Messiásra, és Ő megsebesíttetett ezekért. Látod-e ezeket a sebeket magad előtt, amikor küzdesz a nehézségekkel, küzdesz a betegséggel? Azokban a sebekben Ő ezt elvitte. Isten rendelkezett így, hogy a mi bűneinkért lett megsebesítve.

A hátán azok a mély sebek, ahogy a korbácscsapások érték, letépték a bőrét és a húsát, a szerveit, s a csontjai látszottak ki. Csontokig kint volt a nyers húsa. Szenvedő formában látod-e Őt, amikor a bűneid megkísértenek, mikor a betegségek, a fájdalmak gyötörnek? Látod-e Őt így szenvedni? Látod-e magad benne, hogy Ő ezt elvégezte érted? Ott van a megváltásod!

Valakinek el kellett szenvedni a bűneidet. Ha Ő nem tette volna, akkor jogosan lehetne rajtad a büntetés. De Ő elszenvedte. Azért te szabad vagy. Ez a hatalmas megváltás! Ezért ne fogadd el, amikor az ellenség kikéri a testedet gonosz tünetekre, gonosz megpróbáltatásokra, megmérettetésekre! Akkor te tudd, hogy ez érted el van végezve!

Valaki ezt elszenvedte érted, aki bűn nélküli volt, azért tudta magára venni a te bűneidet. Ő bűn nélkül jött a földre. A báránynak tökéletesnek kellett lennie. Az Ószövetségben a pap az áldozati bárányt nézte meg, nem azt, aki hozta az áldozatot. Hiszen azért vitte az áldozatot, mert nem volt tökéletes.

De a báránynak tökéletesnek kellett lennie. Szeplőtelennek, sértetlennek, hogy áldozat lehessen azért, akiért az áldozatot bemutatják. A báránynak az ártatlansága, a tökéletessége, az épsége, a sértetlensége szállt arra, akiért az áldozatot bemutatták.

Ez történt a mi Messiásunkkal. Megrontatott a mi vétkeinkért. Aki bűnt nem ismert, Isten bűnné tette értünk. Mélységes áldozat volt ez. Jézus, aki soha nem ismerte a közösséget a bűnnel, a világ összes bűne rá lett terhelve. Engedelmességből tette, ezért a bűn törvénye alól te szabad vagy, mentes vagy. A bűn zsoldja, a halál törvénye nem érvényes rád.

Ha el is követted azokat, amiért a világban lévőkre büntetés szállhatna, te mentes vagy tőle, ha tudod érvényesíteni a megváltásod jogán. Oda tudsz állni a kereszt alá, és ki tudod jelenteni, hogy a bűnt, amit elkövettem, Jézus elvitte.

Ezt a vétket, amit elkövettem, ezért Jézus hatalmas árat fizetett. Ezért én szabad vagyok. Ezt ki kell jelenteni. Ez az, amikor elveszed, amikor benne jársz. Ha közel van hozzád az Ige – ez le van írva pontosan.

Róma 10,8.

8. De mit mond? Közel van hozzád az Ige, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.

A te szívedben és a te szádban van. A te szádban és a te szívedben. Ha csak a szívedben hiszed, még nem vagy ott. A szádban ki kell jelenteni, hogy ez értem elvégeztetett. Eddig, és ne tovább! Nincs jogosultsága az ellenségnek a testemhez, hozzáférése a lelkemhez, mert értem ez elvégeztetett! Ki kell jelentened, akkor van meg! A hitnek a beszéde a szánkban és a szívünkben van. Ha nem szólod, akármennyit imádkozhat a másik érted. Neked ki kell jelentened.

Ésaiás 53,5.

5. És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.

Ez történt a kereszten. Megsebesíttetett bűneinkért. Az összes bűnöd ott volt rajta. Ezt tudta megcselekedni, hogy az Ő testéről ezek a korbácscsapások, korbácsütések a húst leszaggatták róla a bűnök által, amit magára vett. Addig sérthetetlen volt a teste.

Hányszor próbálták az életét kioltani előtte, és mindig kimenekedett a kezük közül, így írja az Írás. Halhatatlan volt addig, míg a bűneinket magára nem vette. Utána jött a szenvedés, amikor ezeket a bűnöket felvette, amikor azonosult a bűnökkel, mert a saját tiszta szellemére rávette a mi bűneinket.

Valakinek el kellett hordozni. Vétkeinkért megrontatott a szent, a tiszta, a szeplőtelen. Rontás alá került, megrontatott. Az érted el van végezve. Mondd, hogy értem ez el van végezve! Most a tiéd, amikor kijelentetted.

Az Úr öröme a mi erősségünk. (Neh. 8,10) Amikor látjuk a kereszt munkáját, amit Jézus elszenvedett, akkor a szívünk mélyén azért tud öröm feltörni, mert Ő is örömmel szenvedte el. Azt írja az Írás, hogy látta a kereszt után Őt váró örömöt, mert téged ott látott, amint ezt el fogod fogadni egy napon azzal, hogy a tiednek jelented ki. Kijelented, hogy ez az enyém, én ebben járok. Jézus ezt az örömöt látta.

Ezért tud a te szívedben is öröm felgerjedni, mert Ő ezt a szeretetéből végezte el. El tudod fogadni, hogy érted elvégezte? Amikor így elfogadod, akkor van meg neked. Látnod kell magad benne, hogy ez érted el lett végezve, akkor vagy szabad attól a súlytól, attól a tehertől, attól a bűn súlytól, attól a betegségtől, a tünetektől. Akkor vagy szabad, ha elfogadtad a Jézus nevében.

Az, amivel zárja ezt az igeverset, az a legcsodálatosabb: az Ő sebeivel gyógyulánk meg! Megvan nekünk, múlt időben. Az Ószövetségben le van írva múlt időben. Meggyógyultunk az Ő sebeivel, írja a próféta, mert látta a keresztet, és látta, ami ott elvégeztetett ezáltal. És kijelenti, hogy amikor ezt látod, akkor az Ő sebeivel megvan a gyógyulásod. A váltság kifizettetett érted, teljes megváltás. Ez a tied, ha megtanulsz járni benne.

Nem test és vér ellen van a tusakodásunk. (Ef. 6,12) Tusakodásaink vannak, hitben való tusakodások. Ha jön az ellenség és megpróbál, akkor kell tudnod kikényszeríteni a hiteddel, hogy ez a tied. Ez érted el lett végezve, és lásd magad abban a győzelemben! Ez a hit. Isten Igéjének semmi sem lehetetlen.

Ha itt le van írva, akkor az Isten Igéje képes megcselekedni, valóságba hozni az életedben, mert megvan az alapja. Ha szorgalmasan megyünk az Igéhez, az Igének mindig ahhoz a részéhez kell elmennünk, ahol a szükségeink vannak, ki hol van megpróbálva.

Azt mondja az Ige, hogy sokan sokféleképpen vagyunk megpróbálva. Lehet, hogy a félelmek kezdenek megtámadni minden alap nélkül. Minden a legnagyobb rendben van az életedben és elkezdesz valamitől rettegni. Az is az ördög, a félelmeket hozza! 

Ahol a támadás éri az életedet, ott kell az Igét elkezdeni szorgalmasan látogatni, szorgal­masan ránézni, szorgalmasan hallgatni, szorgalmasan a szívedbe fogadni. Azt mondja, hogy akik Őt szorgalmasan keresik, azok megtalálják és megjutalmazza azokat. Mi lesz a jutalom? Az, hogy valóságba jön, amiben hiszel. Az a jutalom.

Az Igéhez szorgalmasan kell odamenni, ha az első imádságodra nem látod a választ. Szorgalmasan kell, nem lehet feladni. Újra és újra meg kell nézni. Újra és újra el kell olvasni. Újra és újra meditálni kell rajta, hálákat adni érte, hogy az úgy van neked, bár még most nem látod, de megvan neked. Ez a hit, és mi a hit útjára vagyunk elhívottak. Hit által van Isten országa. Annak van meg, aki hisz.

Azt mondja a Példabeszédekben, hogy fiam, az én szavaimra figyelmezz! Azt jelenti, hogy több hang is van kint a világban. Az én szavaimra, amit én mondok, ami itt le van írva, arra figyelmezz! Ez mit jelent? Azt, hogy a többit el kell hanyagolni, és kizárólag az én beszéde­imre hajtsad füledet.

Példabeszédek 4,20–22.

20. Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet.

 Ez azt jelenti, hogy azt jobban kell meghallanod, mint a többit. Oda kell hajtani a füled, mint amikor valakit jobban akarsz hallani, akkor arrafelé hajtod a teljes figyelmedet. A füleddel figyelmezel, a beszédeire figyelsz, mert tudod, hogy onnan jön az élet. Az Igéből jön az élet, a megtartás.

Amikor több hang van kint a világban, és az orvos ad egy nagyon rossz jelentést, akkor nem arra kell figyelmezni, amit az orvos mondott. Akkor mire kell hajtani a füledet? Mit mond az Úr? Az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Nem mindegy, hogy mit engedsz a füledhez. Az egy bemenet a szellemedbe.

A hit hallásból van, azon keresztül jön be a hit a szellemedbe. A hit hallásból van. A szellemedbe úgy megy, ha a füleden keresztül beengeded. Vannak még inputok [bemenetek] a hitre a szellemi emberben. Úgy folytatja, hogy ne távozzanak el a te szemeidtől. Mik? Az én szavaim, az én beszédem. Még mindig erről van szó.

21. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben.

Látni kell magadat abban. Mit jelent az, hogy ne távozzanak el a szemeidtől? Azt jelenti, hogy amit olvastál az Igében, abban lásd magad! Lásd magad, hogy gyarapodó vagy, lásd magad, hogy eltöröltettek az adósságaid, lásd magad, hogy szabad vagy a kötelékektől, lásd magad, hogy megtörtek az igák, lásd magad, hogy a kötelékek leszakadtak, lásd magad, hogy a családod újra helyreállt, szeretet van, lásd magad abban a békességben, aminek a büntetése Őrajta volt! Lásd magad! El ne távozzanak ezek a te szemeidtől!

Vagyis meg kell tagadni, amit látsz, és azt nem fogadod el. Ez kötelező része a hitnek, hogy nem fogadom el, amit látok, mert én az Igében látom magam. Ez megint egy hit cselekedet. Ez a következő input, a szemünk. Ami ott bemegy, az a szellemünkbe megy. Mire tekintünk? Mire engedjük meg, hogy a szemeinket vessük? Az internet nagyon jó, amikor a ksze.org-ra mész, de amikor más oldalakra mész, arra ne pillants rá a szemeiddel, mert nem biztos, hogy jót tesz neked.

Amikor az Ige bekerült végre oda a szívedbe, akkor mit kell tenni? Meg kell tartani! Őrizni kell! Mert lesz, aki onnan ki akarja lopni. Miért jön a tolvaj? Azért jön, hogy kilopja onnan az Igét. Őrizni kell a szívedben! Ami oda már bekerült, azt állandóan forgatni kell. A szívünkben őrizni kell, öntözni kell. Táplálni kell, újra és újra fel kell táplálni, ami ott van, mert repedezett edények vagyunk, amíg testben élünk.

Elszivárog, ahogy járunk az úton, mert látunk ezt meg azt. Repedezett edények vagyunk az Ige szerint, ezért folytonos táplálásra van szükségünk a Szellemből be a testbe. Meg kell tartani ezeket a te szívedben! Őrizni kell, az kincs! Minden féltett dolognál jobban őrizd a szívedet. Miért a szívedet? Mert ott őrzöd az Igét, ott van bent az Ige, oda ültetted be, onnan terem. Oda nem lehet mást beengedni.

Ha beengedjük a meg nem bocsátást, a viszálykodást, mit tett a másik, mit nem tett a másik nekem, pedig meg kellett volna, hogy tegye, rágódunk rajta, és saját magunk ellenségeivé válunk általa. Nem vagyunk szabadok az Igének a feldolgozására. Oda kerül be az Ige, és onnan tud működni, a szívünkből. Onnan tud működni.

22. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.

Vagyis az Ige, ezek a beszédek, az Úr szavai – nem mindenki nyeri meg őket – életet azoknak hoznak, akik megnyerik. Vagyis, akik teljesen magukévá teszik, ahogy mondta. A szemeinket rajta tartjuk, a füleinket rajta tartjuk, a beszédeinket rajta tartjuk, őrizzük a szívünket, azok nyerik meg az Igét.

Ez teljességgel ott van, senki el nem veheti, oda bekerült, ott őrzöm, és tudom, hogy gyümölcsöt terem, mert így rendelte Isten. Elküldte, hogy megteremje az Igét. Nem kívülről várom a segítséget, itt bent működik.

Gondolod, hogy Isten nem tudja, mire van szükséged? Mindent tud rólunk! Pontosan tudja a szükségeinket. Mielőtt kiáltanánk Hozzá, Ő már meghallgatott minket. Tudja, mit kérünk, pontosan tudja. De ezt a folyamatot nekünk kell működtetni, őrizni a szívünkön az Igét, és onnan fog kifelé jönni az élet.

Mi megnyerjük az Igét, mert tudjuk, hogy hogyan kell vigyázni rá, hogy mi az, ami el akarja lopni azt. Egészséget hoz! Gyógyulás van benne! Hogyan? A békesség által, a megnyugvás által, a lelked orvoslása által. A megtört szívek gyógyítója Jézus! Az Ige meg fogja gyógyítani a szívedet, be fogja balzsamozni. Egész testüknek egészséget hoz!

A megváltás ki van fizetve érted, ott van a Golgotán. Ha odatekintesz, ott van a meg­váltás! Jézus, ahogy olvastuk, elszenvedte, megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért. Tedd hozzá, hogy az én bűneimért! Az én békességem büntetése volt rajta, akkor én csak békességben járhatok, még ha a halál árnyékának völgyén megyek is át. Csak békességben járhatok! Máshogy nem működik a hitünk.

Miért mondja az Úr, hogy mindenkor örvendezzetek? Azért, mert csak az örömközegben, és ebben a békességben működik a hitünk, máshogy nem. Az ár ki van érte fizetve. Miért ne járnánk benne? Ha benne járunk, azzal dicsőséget szerzünk Istennek. Dicsőséget szerzünk vele, örömet szerzünk vele, elkezd örvendezni a Teremtő felettünk.

Ez nagyon nagy dolog, örömet tudsz szerezni, tetszésére tudsz lenni azáltal, hogy elfogadod a szavát. Ennyire egyszerű az Igét elfogadni, befogadni, őrizni azt, és az elkezd gyümölcsöt teremni. Ne csüggedj – ez fontos – amikor látod a körülményeidet!

Zsoltárok 42,11.

11. Miért csüggedsz el lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még dicsérni fogom Őt, aki az én orcám szabadítója, és én Istenem.

 Látván a körülményeket, látván a szorongató helyzeteket, látván, amikor a buktatókban a másik elbukott, azt mondja az ördög, hogy te leszel a következő, készülj rá! Ilyen „vigasztaló” szavai vannak! Igen, mert ijesztget, azt mondja, hogy látod a másikkal mi történt, te leszel a következő! Akkor azt mondja az Ige, hogy ne csüggedj!

Az Ige mondja, hogy miért csüggedsz én lelkem? Nincs miért csüggednünk, mert el van végezve! Lelkem, miért háborogsz bennem? Ez a háborgás, amikor belülről elkezd minket valami emészteni… Jön az ördög és hozza azt az egy sávot, mindig ugyanabba az egy barázdába bele, és mondja a füledbe.

Azt akarja, hogy ezen gondolkodjál, de tagadd meg! De nem úgy van neked, neked nem úgy van megírva! Neked csak úgy lehet, ahogy meg van írva! Mutass rá, hogy ezt Isten nekem írta, az én nevem itt fel van írva, ez nekem íródott. Dátummal tedd be a Bibliádba, ma fogadtam el, befogadtam a szellemembe, és ez megvan nekem!

Az Úr akarata volt, hogy Őt betegség törje össze. Ez így van leírva, akkor engem nem törhet össze a betegség. Őt törte össze a betegség, összezúzta. A szó, ami ott a görögben áll: össze­roncsolta a testét felismerhetetlenségig. Az ábrázata nem volt kívánatos senkinek, aki ránézett, mindenki elfordult. Felismerhetetlenségig össze volt zúzva, roncsolva a teste értem, akkor az enyém nem lehet. Ez a megváltás lényege, a teljes helycsere, teljes kiváltás az átok alól.

Ez a kulcs, hogy miért csüggedsz. Mi kijelentjük, hogy mi nem csüggedünk, nem lankadunk, és nem tekintünk azokra, amik a másik életében esetleg buktatók voltak, mert mi őrizzük a szemünket, ugye? Mi csak az Igére tekintünk. Nem háborog bennünk a lelkünk, békességben van. Bízzál Istenben – mintha most Isten neked mondaná ezt, úgy halld meg!

Vagyis mit tesz a zsoltáros? Látja a szemével a győzelmet. Bízzál, ne csüggedj, mert még dicsérni fogod Őt! Még meglátod azt a győzelmet, amiben hiszel! A dicséret folyton folyvást jár Neki, szüntelen. Dicsérjétek Őt – mondja. Magasztaljátok Őt, dicsérvén az Urat! Az Úr a dicséreteink között lakozik. Nem csüggedvén, dicsérvén Őt! A mi orcánknak ragyogni kell, mert a Szabadító ragyogtatja meg az orcáját rajtunk. Az én orcám szabadítója Ő!

Ki mered-e jelenteni a helyzetekben, az én orcám szabadítója az Úr, minden bajból? Az angyalát küldte el előttem, megy az úton előttem, összetöri az ellenséget. Ez a mi részünk. Isten ezért nagyon nagy árat fizetett, hogy ebben járhassunk. Ez kell, fölemelje a lelkünket. Ne csüggedjen el a lelkünk.

Ha elcsüggedünk, akkor nem működik úgy a hitünk, ahogy kellene. Ez a kulcs benne. Ezért bátorítja magát Dávid az Úrban. Bátorította magát állandóan, folyton-folyvást bátorí­totta magát az Úrban. Ezt nekünk kell elvégezni, ezt a bátorítást a helyzeteink felett. Bátran szólni az Igét, és a Szellem kardja elvégzi. Isten Igéjénél nincs hatalmasabb, minden neve fölé felmagasztalta az Igéjét.

És most, miközben ezt mondom, olaj folyik alá, valaki vigasztalást kapott, most fogadta el ezt a vigasztalást. A lelketekben fölébredt, hogy miért csüggedsz, és elhatároztad, hogy többé nem teszed. Nem csüggedünk, nem lankadunk, Őt dicsérjük, és ez győzelmet hoz nekünk.

Egy szent hívás van felettünk ugyanis, egy szent hívásra hívott minket. A 2Timótheusban olvashatjuk, hogy Isten egy szent hívással hívott minket. Vagyis, ha feltekintenél, látnád, mi van megírva feletted, egy szent hívás van feletted az Úrtól! Nem csak az evilági elkesere­dettség és nyűgök és bajok, amiből nem látunk ki, amiben annyira benne vagyunk néha.

Nincsenek olyan helyzetek, amelyek ne lennének képesek megfordulni nagy hirtelen­séggel. A Bibliából fogom nektek bebizonyítani, ma ez lesz az utolsó rész, amin időzünk. A jövő héten folytatjuk, mert Jézus a gyógyító, és az Ige nincs időhöz kötve és bilincsbe verve.

 A Királyok könyvéből olvasunk egy olyan történetet Izrael egyik királyáról, ahol Isten a halálos ítéletét küldte el a prófétával. Készülj fel, rendeld el a házadat, mert meghalsz! Ez egy ítélet volt. Azt mondta a királynak, hogy számold fel a házadat!

És ebből a helyzetből, amire az ember azt mondaná, hogy Isten szája szólta, akkor már nincs visszaút, nincs másként, akkor annak úgy kell lennie. Ebből a helyzetből nézzük meg, hogy mi jött elő.

Egy nagyon jó sikertörténet a vége, ezért felemelésként mondom nektek, hogy nincs reménytelen helyzet, és nincs olyan helyzet, ami ne tudna megfordulni a javatokra, ha Isten­hez fordultok.

2Királyok 20,1–6.

1. Ebben az időben halálosan megbetegedett Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Ámós fia, monda néki: Azt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meg­halsz és nem élsz.

Ezek után szerintem nagyon sokunk úgy lett volna, hogy már többet nem emeli fel a szemét az égre, mert ha az Úr mondta, akkor annak úgy kell lennie. De nézzétek meg az Úrnak a könyörületes szívét, ebből az ítéletből ki lehet jönni élve.

2. Akkor arccal a falhoz fordult, és könyörgött az Úrnak, mondván:

Vagyis megszűnt a világ Ezékiás számára, csak az Úr volt. A könyörgés, az igaznak buzgóságos könyörgése, az minden falat áttör. Én nagyon sok esetben ezt teszem, amikor nincs megoldás, egyszerűen könyörgök.

A könyörgéseit odaadta nekünk az Úr, papok vagyunk az Úr előtt és könyörgünk. Hely­zetekben leborulunk és könyörgünk, ha elmondtuk a hit imáját, megtettük a megvallásainkat, és nem látjuk a változást, mit kell tennünk. Könyörgéseink vannak, sok esetben.

3. Oh Uram, emlékezzél meg róla, hogy hűséggel és tökéletes szívvel jártam előtted, és hogy azt cselekedtem, ami jó volt a Te szemeid előtt. És sírt Ezékiás nagy sírással.

Látod, hogy az Úr emlékezetébe lehet hozni dolgokat a szívedről? Az Úr meg fogja hallgatni, még akkor is, ha az Ő elrendelése volt, hogy meghalsz, és nem élsz többé. Látod, hogy az Úr ismeri a szíveket, és hivatkozhatsz erre? Uram, a szívem mindig a tied volt, ha tévedtem is, akkor sem a szívemből szándékosan volt. Ha rosszat tettem, azt is nézd el nekem, mert nem a szívem gonoszságából volt.

A szívem mindig tiszta volt előtted. A szívem szándékát csak Te ismered – hivatkozhatsz erre. Mindig szerettelek, Uram, és nem a bántásodra tettem, amit tettem. Ilyen esdeklés folyik a király és Isten között. El tudod képzelni Izrael hatalmas királyát, ahogy a falnak fordulva sír? Nagyon megható egy jelenet.

4. Azonban Ésaiás még alig ért a város közepére, mikor az Úr beszéde lőn őhozzá, mondván:

 Ésaiás kiment a királytól, és még félúton volt, csak a város közepére ért, tehát nem egy nagy idő telt el. Ímé az Úr ítélete megfordult. Nézd meg:

5. Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könnyhullatásodat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába;

Győzelem van benne! Nincs egy könny sem, amit úgy ki tudunk ejteni, hogy az Úr azt ne foglalná tömlőibe. Tömlőibe veszi a könnyeinket, ott gyűjti. Egy napon fogjuk látni a könnyeinket tömlőkbe gyűjtve, minden könnycseppet, mert minden könnycsepp drága Neki.

Minden könny, amit hullattál valamiért, az a mennyben össze van gyűjtve. És az imád­ságaid is mind ott vannak. Nézd, hogy Jézus a gyógyító! Nem azonnal jött ki a király az ágyból, de az Úr kijelentette, hogy meggyógyulsz, felmész az Úr házába.

6. És a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Asszíria királyának kezéből, és megoltalmazom e várost énérettem és Dávidért, az én szolgámért.

Látod, hogyan kapott bőséggel még kegyelmet? Nem egy évet élt még, és nem kettőt, hanem tizenöt évet adott neki az Úr. Mekkora nagy az Ő kegyelme! A tanulság az, hogy soha nem szabad feladni. Ez a tanulság, hogy nem adjuk fel, hanem könyörgünk. Kegyelmet kérünk és irgalmat kérünk.

Hányszor olvassuk azt az Újszövetségben, hogy Jézus könyörületességre indulva érintette meg a vak szemét és nyitotta meg? Amikor mi könyörgünk, akkor az Úr szíve könyörületes­ségre indul. Az Úr szíve könyörületes, és nem akarja, hogy elvesszen az igaz, és bántása legyen az igaznak, hanem megcselekszi azt.

A könnyeinket letörli, az igazságunkat előhozza, a legmélyebb sárból felemel, az Ő szíve megcselekszi. Meg kell tanulnunk Hozzá fordulni és könyörögni. Ezek a könyörgések. A te ítéleted is onnan jön ki az Úrtól, csak Ő van. Ő az élet és halál Ura.

Ezzel az üzenettel szaladt vissza Ésaiás a királyhoz, és a király élt tizenöt teljes, boldog esztendőt még. Olyan, mint egy szép mese, de ezek valóságok lehetnek az életünkben – és ez is valóság volt –, ahogy megtanulunk az Úrhoz fordulni.

Nekünk Ő ma Jézus, Jézusért cselekszi ezt meg Isten velünk. Megoltalmaz minket Jézusért, felemel minket Őérte. A hatalmas Király, a királyok Királya az uraknak Ura, akinek a neve felmagasztaltatott minden név fölé. Nincs miért csüggednünk, és nincs miért elkeserednünk. Ne csüggedj, én lelkem, miért háborogsz bennem?

Ezzel fogunk az Úr trónja elé menni. Megvigasztaljuk a szívünket azokban a helyzetek­ben, amikkel jöttünk az Úr elé. Ma fölemeljük magunkat, és a vigasztalásokat vesszük el. Ő a vigasztalónk, és a gyógyulásaink is Tőle lesznek. Jézus a gyógyító! Jézus a szabadító!

Fölemeljük a szívünket az Úrhoz. Ő a gyógyító, és a szabadító. Feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, a megigazulás napja – még az Ószövetségben mondja ezt. Ez a ragyogó fényességű nap feltámad néktek. Ahogy a nap a naptámadatban egyre nagyobb világossággal jön, úgy támad fel a mi igazságunk, úgy jön elő a mi gyógyulásunk.

Gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt. Megtanulunk a szárnyai alá menni, minden ott van, amire szükségünk van. Gyógyulás van a szárnyai alatt. Ne csüggedj, én lelkem. Tudsz-e vigasztalást venni Tőle? Az Ige végzi el, úgyhogy adjuk át magunkat! Emeljük fel a szívünket Hozzá!

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.

BÉKEVÁR FŐOLDAL