2015.10.04.  

HA HISZEL, MEGLÁTOD MAJD

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2015. szeptember 27.

A dicsőségbe való bemenetel a legfontosabb üzenetünk mindig. A mai napon is ezzel fogunk további tanulmányokat, igehelyeket vizsgálni, mert meggyőződésem, hogy akkor tudunk a növekedni, hogyha ezt a teljes lényünkkel kívánjuk, és mindenekfelett kívánjuk ezt a sekina dicsőségbe való beljebb hatolást. Mert van még beljebb, van még mélyebb, van még több, és azt kívánni kell. Amikor kívánkozunk utána, akkor tud jönni.

Egyik kedvenc igerészem a 2Mózes könyvében, amikor Mózes a sátorhoz megy, és megjelenik a bejáratában Isten dicsősége. Mózes beszél az Úrhoz, és az Úr utasításokat és útmutatásokat ad. Teljesen, színről színre való párbeszédek vannak Mózes és az Úr között, és megjelenik ez a sűrű, hófehér sekina dicsősége a sátor előtt.

Amikor a Mózes az Úr útmutatásait elvette és elment a sátortól, azt olvassuk, hogy volt valaki, aki nem ment el onnan, ott maradt a dicsőségben, és az Józsué volt. Józsué ott maradt a sátor bejáratánál, mikor már Mózes elvégezte a szolgálatát az Úrral. Ott maradt ebben a dicsőségben, mert annyira vágyta és kívánta, és lenyűgözte.

Ki vette át Mózes szolgálatát? Az, aki vágyta ezt a dicsőséget, az, aki odahelyezte az egész lényét mindenekfelett, hogy ott lehessen, benne lehessen. Aki [Józsué] ennyire vágya­kozott utána.

A szívünkben ott kell lennie ennek a még többet, még beljebb, még Uram, szeretnék belőle. Még többet, mert tudom, hogy van még több odabent! Szeretnék beljebb menni! Naponta imádkozd! Ahogy kéred, és ahogy vágyakozol utána, úgy tudsz beljebb menni az Igék által.

Az Ige az útvonalunk és a vezérlőmesterünk. Az Ige vonalán lehet előbbre haladni, mert meg van írva, hogy miközben szemléljük ezt a dicsőséget, elváltozunk erre a dicsőségre. Elváltozunk színről színre, dicsőségről dicsőségre, hitről hitre. Vágyakoznunk kell, az egész Test együtt, akkor jelenik meg az Úr ebben.

Íme, Józsué lett az, aki Mózes után bevitte a népet az ígéret földjére. Nagyon fontos ez a vágyakozás a szíveken, és ezt ébresztgessük. S ha úgy érezzük, hogy halványul, az első jelzés arra, hogy eltávolodunk az Úrtól. Igyekezzünk vissza az első szerelem helyére, és ne engedjük, hogy a tűz kialudjon.

Ébresztgessük és vágyakozzunk, és a közösséget ápoljuk az Úrral. Mindenekfelett fontos dolog ez az életünkben. Tegnap ott voltunk bent, olyan mélységekig a dicsőségben, ahol mondhatom, hogy talán én magam sem jártam soha. Olyan megnyilvánulásokkal engedte meg az Úr, hogy bemenjünk oda, ahova vágyakoztunk. Ez a kulcs. Nagyon köszönjük Neki.

A dicsőségről folytatjuk ma az igei beszédeket, mert ezek fognak minket megerősíteni. Ezek ébresztgetik fel bennünk majd a vágyat, hogy igenis csak a hit útja létezik, hogy csak a dicsőség útja létezik, és hogy ezen kell járnunk, ezen kell előrehaladnunk.

A Róma 8. fejezetében volt a múlt héten az egyik záró Igénk, és onnan folytatjuk, fel­vesszük a fonalat. Ha valaki a múlt heti tanítást nem hallgatta élőben, az interneten feltétlenül hallgassa meg – mert annak a folytatása lesz ma –, hogy teljesen képbe kerüljünk.

Ugyanis ez a dicsőség, amelyet Isten nekünk szánt, ez nem a jövőben akar megnyilvánulni majd az életünkben, amikor a mennybe kerülünk. Akkor természetesen bekerülünk a nyíltszintű dicsőségbe, és színről színre úgy fogunk ismerni, ahogy az Úr is ismer minket. Ott már nem homályosan fogunk látni.

De már itt a földön, amíg testben vagyunk, Isten elrendelt a számunkra ezt a dicsőségben való élést, megnyilvánulást, amit itt élünk az új teremtésként a földön. Ezt nektek a múlt héten a Róma levélből bontogattuk, hogy nézzük meg, hogy az Úr mennyire erre a jelen időre gondol, amikor azt mondja, hogy ebben a dicsőségben kell járnunk. Minden helyzetben, kihívásban szeretné az Úr, ha meg tudna jelenni az Ő dicsőségével, és hozná a megoldást az életünkre.

Róma 8,29–30.

29. Mert akiket eleve el is rendelte, hogy azok az Ő fiai ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen az elsőszülött sok atyafi között.

Mert akiket eleve ismert… – itt rólad van szó. A mi ábrázatunk nem akármiféle, amit bárki leszólhatna, vagy lenézhetne. A mi ábrázatunk hasonlatos Isten Fiához. Így el van rendelve. Ha most még nem is látszik teljesen, ami belül van, az a csodák csodája. Ez a drága Jézusunk.

30. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.

Ez az Ő elrendelése, ezt senki meg nem változtathatja. Te sem az esetleges ostoba döntése­iddel, vagy a tévedéseiddel, hibáiddal. Senki, mert eleve elrendelés ez. Se az ellenségeid, senki nem tudja ezt ellopni, elvenni tőled, vagy eltávolítani ettől. Isteni elrendelés ez! Elhívásod van, te név szerint ki vagy híva ebből a világból az Ő királyságába. Múlt idő!

Kaptál egy új ruhácskát [az újjászületéskor], hófehéret, meg vagy igazítva. Olyan szent és igaz vagy, mint a Jézus Krisztus, szeplőtelen. Hófehér ruhácskában. Megigazíttatás is múlt idő, mert elvégezte. Szent vére kifolyt értünk. Itt van, el van végezve.

Isten megdicsőített minket. Teljes dicsőségébe újra fel vagy öltöztetve, mert elvégezte ezt. Meg vagy dicsőítve. Ez az a dicsőség, amit Ádám és Éva elvesztett egy szempillantásban, mikor a sátán kísértésének engedtek. Addig ők dicsőségfelhőbe voltak felöltöztetve.

Isten hívta őket, hogy hol vannak, de akkor elrejtőztek. Megkérdezte, hogy miért bujdostok előlem? Azért mert mezítelenek vagyunk – mondták. Isten azt kérdezte tőlük, hogy kicsoda mondta ezt néktek?

Nem azt kérdezte, hogy hogyan vettétek észre? Mert az ember így van teremtve, hogy amit hall, az kerül a szívébe. Ők meghallották az ellenség hangját, hogy mezítelenek. Elvesztették a dicsőséget. Ebből tudták? Nem! Észrevették volna azonnal. Ki mondta néktek? – kérdezte Isten.

Most viszont ugyanúgy mondja néked, hogy visszaállítottam ezt a dicsőséget, sőt, a fölé megdicsőítettelek, megigazítottalak. Nekünk köteles részünk ezt a dicsőséget kutatni minden helyzetben, és azt a dicsőséget előszólítani a szellemiekből a láthatókba, a láthatatlanokból a láthatókba. Hogy ebben a dicsőségben járhassunk, hogy megláthassa a világ, hogy egy dicsőséges Istenünk van.

Egy keresztény számára nincs megoldhatatlan helyzet, mert Istennél nincs megoldhatatlan helyzet. Nincs reménytelen helyzet, mert a dicsőség elkészítette a számunkra azt a felséges, ragyogó, mindenekfeletti megoldást, amivel csak Ő tud jönni. Ez bennük van a szellemünk­ben. Onnan kell megtanulnunk ezeket előszólítani és a dicsőségben járni.

Ez fogja lenyűgözni a világot, amikor meglátják rajtad ezt a ragyogást, ezt az ékességet, ezt a csillogást. Az Ő életébe, az Ő dicsőségébe akar minket felöltöztetni, hogy a világ ezt meglássa. Ezt írja az Írásban, hogy a világban minden szem meglátja ezt a ragyogást. Örökkévaló dicsőség osztályrészesei lettünk. Ezt az Úr maga végezte el. Elvégeztetett. Meg­történt, megvan nekünk.

Jézus főpapi imája a János evangéliumban a 17. fejezetben olvasható. Ott imádkozik Jézus, hogy azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál – mondja az Atyának –, azt őnékik adtam. Isten és Jézusunk szemében, és a Szent Szellem szemében ez elvégeztetett.

Ezt a dicsőséget a belső emberedben hordozod. Érdemes ezen naponta elgondolkozni. Meglátszik-e, megláttatik-e ez az életeden? Ez itt a kérdés. Jársz-e ebben a dicsőségben? Mert Isten ezt szeretné, mert ez dicsőítené meg Őt, hogy a munkát elvégezte. Ha ez meglátható.

Ehhez adta nekünk a Segítőt, a drága Szent Szellemet, aki minden utunkon segít, és minden igazságra elvezet, és támogat minket a hitünkben. Egyszerűen érezzük, hogy nem vagyunk magunkra hagyva.

Annyira, de annyira érdekes ez a bizonyosság, hogy a világ csodálkozik, hogy honnan veszik ezt a bizonyosságot, amikor látnak minket. Ezt a Szent Szellemtől vesszük. Ő az, aki velünk él, egy szellem lettünk Ővele, Ő bátorít minket, és Ő adja azt a bizonyosságot, hogy ez így van. Ahogy te belenézel ebbe a csodálatos élő Igébe, az néked úgy van. Erről Ő tesz bizonyságot, és Ő adja az erőt, hogy át tudj változnia arra a képre és hasonlatosságra.

Ha belenézel és még nem úgy van, ahogy itt olvasod, akkor Ő a segítséged is, és hozza a megoldásokat. Ha te törekszel arra, hogy úgy élj, ahogy ebben a tükörben látod magadat, akkor Ő mindig a segítségedre fog sietni. Meghozza a megoldásokat, természetfeletti módon. Meghozza azt a ragyogást az életünkre, és soha nem hagy magunkra. Biztos lehetsz benne.

Az Ő akarata, hogy az Ő dicsősége ragyogjon erre a világra, hogy meglássa ez a világ az Ő jóságát. Néztük a múlt heti tanításban, hogy amikor Mózes kérte Istent, hogy a Te orcád jöjjön mivelünk, hogy a Te dicsőséged jöjjön mivelünk, e nélkül nem megyek sehova. Isten azt mondta neki: megmutatom az én jóságomat. Az én jóságom megy veled.

Az Ő dicsősége, és az Ő jósága karöltve együtt járnak. Az Ő jósága fog megnyilvánulni az életed minden pillanatában, minden percében. Az Úrnak ezt a dicsőségét, úgy írja az Írás, hogy fedetlen arccal szemléljük, ami azt jelenti, hogy ha belenézünk az Írásokban, az Igébe, akkor semmi nincs köztünk és az Úr orcája között. Az átragyog ránk. Az orcánkra ragyog, és fedetlen arccal szemlélvén elváltozunk.

Egy elváltozást garantál nekünk az Ige. Ugyanazon ábrázatra elváltozunk. Nem akárhova változunk, az Ő ábrázatára. Ahogy ebben a dicsőségben növekszünk, egyre jobban fogunk hasonlítani hozzá minden szempontból. A szeretetben járásunk, a szavaink, a beszédünk, a gondolkodásunk, az életvitelünk.

Ha a világ meglát téged, akkor nem kell, hogy kinyissa a Bibliát. Fogja tudni, hogy ez jézusi cselekedet volt, ha téged lát. Ezt jelenti ez a dicsőség. Ezt a dicsőséget kell hordoznunk. Elváltozunk az Úrnak Szellemétől.

Tehát a Szellem a mi segítőnk ebben, hogy ez a dicsőség valóban ragyogjon. Növekedést ígér nekünk ebben, hogy elváltozunk dicsőségről dicsőségre. El kell várnunk, hogy ebbe a dicsőségbe egyre mélyebbre tudunk bemenni, és egyre nagyobb ragyogást tudunk mutatni az életünkön ennek a világnak, hogy meglássa az Úr dicsőségét.

A Róma 9,23 támogat minket ebben nagyon erősen. Azt írja itt a Szentírás:

Róma 9,23.

23. És hogy megismertesse az Ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott, mit szólhatsz ellene?

Ki akarja ezt megcselekedni? Az Úr maga. Ő akarja megismertetni az Ő dicsőségének gazdagságát. Már a dicsőség szó is magában hordoz egy óriási gazdagságot, de itt még fokozza. Azt mondja, hogy a dicsőségének a gazdagságát akarja átadni nekünk. Induljon meg a szíved, hogy ott van még több, és a dicsőségének a gazdagságába kívánkozz bemenni! Ezek nem csak anyagiak. Azokban is részesít minket az Úr.

Minden tekintetben az Ő dicsőségének gazdagságát meg akarja ismertetni az Úr. Ez az Ő célja az életünkre. Kiválasztottak vagyunk, az Úr megkönyörült, mert Ő a kegyelmét adta nekünk. Irgalmat adott nekünk, mert nem az az osztályrészünk, amit megérdemelnénk. Ha azt kapnánk, amit megérdemelnénk, akkor mindannyian a pokolban végeznénk. Megváltás nélkül mindannyian oda kerülnénk.

De Jézus jött, és megfizette értünk az árat, és azért nevez minket az irgalom edényeinek. Az Úr megirgalmazott, megkönyörült, megkegyelmezett rajtunk, és kiválasztott minket, hogy mi legyünk az Ő dicsősége gazdagságának edényei. Hordoznunk kell ezt.

Legyen elvárásod erre, hogy a te életed arra adatott, hogy az Ő dicsőségét hordozzad ebben a világban. Az Ő dicsőségének gazdagságát megmutassa az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott. Nem lehet vitatkozni vele. A te életedet eleve a dicsőségre alkotta az Úr.

Írja, hogy egy házban vannak faedények, meg cserépedények, meg ezüstedények, és vannak aranyedények. Ezeket az aranyedényeket arra teremtette, hogy kiárassza, kitöltse benne az Ő dicsőségét. Eleve erre teremtett téged, hogy azt a dicsőséget hordozd itt a földön, és megláttassék az Ő jósága. Megláttassék az Ő ragyogása a te életeden keresztül. Hatalmas elhívás ez. Megáld minket és áldássá tesz, hogy ezt a dicsőséget ragyogtathassa rajtad.

Most hogyan munkálja ezt a dicsőséget? Meg kell tudnunk jelenteni ezt a dicsőséget az Ő segítségével a különböző élethelyzetekben, ahova esetleg mi kerülnénk, vagy mások életében. Ennek a dicsőségnek meg kell jelennie, mert ez az Úr akarata. Ez a dicsőség megoldásokat hozzon, áttöréseket hozzon, feljebb lépéseket hozzon, növekedéseket hozzon.

Sokszor mi nyelvekben imádkozzuk, hogy Salamonnál nagyobb van itt. Amikor nyelve­ken folyik az imádság, néha kapunk megértéseket belőle, betekintéseket. Sokszor mondja ezt a Szellem, mikor egységben imádkozunk, hogy Salamonnál nagyobb van itt. Utána a Szellem hozzáteszi, hogy bölcsességben és gazdagságban. Mert az Isten Szelleme van velünk.

Minden a miénk, amit csak Isten akar, hogy befogadjunk ebben a világban, azt meg tudjuk hódítani. Világosságot kell vinnünk be a sötétségbe. A világosság elnyeli a sötétséget, egyszerre nincs többé, megszűnik. Teret kell hódítanunk az Úr Jézus Krisztus Evangéliumának, és ennek ez a menetrendje. Meg kell ismernünk a dicsőséget, a dicsőség áradást.

Megtelik szám a dicséreteddel, mondja a zsoltáros, és minden napon így telik meg az életem a Te dicsőségeddel. A dicséreteink és az Úr dicsőségében való járás szorosan vannak. Az Úr dicséretei, és az Ő dicsőségbe való bemenetel és a ragyogása karöltve járnak egymással.

Egy másik helyen a zsoltáros azt mondja, hogy áldott legyen az Ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Az Ő neve fogja ezt tenni. Megtanulod, hogyan kell áldani és magasztalni az Ő nevét. Ezzel kezdi, hogy áldott legyen az Ő neve!

Elkezded áldani az Ő nevét az életed felett, hogy ezt megcselekszi, akkor a dicsőség be fogja tölteni az életedet. Ahogy az életedből az továbbárad, az egész földet betölti. Ez Isten akarata. Ez van az Írásokban írva, hogy betölti Isten dicsőséggel az egész földet, és teljes lesz a föld az Úr dicsőségének az ismeretével.

Isten ki akarja árasztani, rajtunk keresztül tudja megtenni, akik már ismerjük azt. Akik már ismerjük ennek a dicsőségének egy mértékét és az abban való növekedést. A dicsőségben való áttörések és a dicsőségnek a megjelenése az életünk felett az egyik legkiválóbb történet az Ószövetségben, ahova most el fogunk menni.

A múlt héten nem sikerült ezt befejeznem, és e fölött nem lehet elszaladni, ez az egyik legtanulságosabb és legdicsőségesebb rész az Ószövetségben. Izrael egy óriási bajban van. Három irányból fogott össze az ellenség, hogy elnyelje. Ma is erre törekszik. Ezek szellemi erők, Izraelt készülnek elsöpörni a térképről. Nem azért, mert ők maguk Izrael, hanem azért, mert ők Isten választottjai. Az ellenség gyűlöli azokat, akit Isten szeret. Itt kezdődik.

Tehát összegyülekezik az ellenség három irányból. Jósafát király idejében van ez, és eljöttek a Moáb fiai, eljöttek az Ammon fiai, és még a környékben lakozók is Josafát ellen, hogy hadakozzanak ellene. Így kezdődik a fejezet.

Hírmondók jöttek a királyhoz, és hozták a rossz hírt, ami azonnal félelmet keltett benne, mint ahogy az első természetes reakció az emberben. Azt a hírt hozták, hogy a tenger túlsó részéről nagy sokaság jön ellened, Szíriából, és már itt és itt vannak, egészen az Engedig eljöttek már. Itt vannak a közelben. Itt olvashatunk arról, hogy mi volt ez első reakciója a királynak és a népnek.

2Krónikák 20,3–4. 6–7. 9-10. 12. 15-22. 26. 29-30.

3. Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában böjtöt.

A rossz hír hallatán az emberben az első dologként szinte ösztönösen a félelem próbál hatalmába keríteni. De itt ez a döntő pillanat, hogy mit teszel, amikor rossz híreket kapsz, és a félelmek akarnak a hatalmukba keríteni. Jósafát, amikor megfélemlett, a mondat második felében írja, hogy az Urat kezdte keresni. Ez a kulcsa ennek a győzelemnek. Itt kezdődik.

Az Úrhoz fordult, az Urat kezdte keresni, és hirdetett az egész országban böjtöt és imád­ságot. Tudta, hogy a segítségre van szüksége ebben a helyzetben. Az ellenség többségben volt, túlerőben volt. Ki tud rajta egyedül segíteni? Az Úr. Ma is így van ez.

4. Azért felgyűlének a júdabeliek, hogy az Úr segítségét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat keressék.

Összegyülekeztek, és elkezdett Jósafát az Úr házában imádkozni.

6. És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! Nem Te vagy-é egyedül Isten a mennyben, aki uralkodol a pogányoknak minden országain? A Te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna.  

Az imának ott kell kezdődni, hogy el kell ismerni Istennek a mindenható teljhatalmát az életünk felett, és a világ felett, és a problémák felett. Nem a problémát kell magasztalnunk. Nem azzal kezdte, hogy milyen hatalmas ellenség jön ellenünk, hanem elkezdte Istent magasztalni.

Istennek megadta azt az első helyet, hogy Te vagy az egyetlen. Te vagy az Atyánk, és Te vagy az egyedüli Isten, aki uralkodsz, akihez fordulhatunk. Pogányok minden országán is Te vagy az Isten. Így fordul Jósafát az Úrhoz. Nagyon fontos dolog.

Amikor megyünk az Úrhoz, akkor általában rögtön a problémáinkat soroljuk. Ahogy a problémáinkon időzünk és soroljuk Istennek, gondoljátok, hogy Isten nem tudja a problémá­inkat? Azoknak a sorát? Mindent pontosan tud, hogy milyen helyzetekben vagyunk.

Mégis, amikor mi Isten elé járulunk, akkor az első, ami jár neki, az a magasztalás. El kell ismerni az Ő mindenható teljhatalmát, uralmát az életünk felett, a világ felett, és az ellenség felett, hogy Ő az Úr.

Úrrá teszed Jézust a problémád felett. Megkoronázod Jézust a helyzetek felett. Uram, Te vagy az egyetlen, aki tudsz ebben segíteni. Hozzád fordulok. Kezdd el Őt dicsérni, magasztalni, áldani! Amint ezt teszed, úgy törpül el a problémád majd.

A fókuszod nem azon lesz, hogy milyen nyomor van jelenleg, hanem azon, hogy az Úr milyen hatalmas a felett a helyzet felett. Nagyon nagy kulcs. Így kezdte tehát az imáját Jósafát: A Te kezedben van az erő és a hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna.

Leszögezte, hogy Uram, Te vagy a győzedelmes Isten mindenek felett. Minden ellenség felett. A Te győzelmed bizonyos. Ezt követően a következő gondolatában elkezdi sorolni a múltbéli győzelmeit Istennek.

7. Oh mi Istenünk! Nem Te űzéd-é ki e földnek lakóit a Te néped az Izrael előtt, és nem Te adtad-é azt Ábrahámnak, a Te barátod magvának mindörökké?

Uram, régen is Te voltál az Isten. Régen is Te cselekedted ezeket a csodákat. Te űzted ki az ellenséget a múltban is. Megint a győzelmekre összpontosítja a figyelmét. A múltban is Te voltál az Isten. A múltban is Te cselekedted ezeket a csodákat. Megmutattad a hatalmadat. Te adtad az Ábrahámnak az ígéretet, a te barátod magvának mindörökké.

Látod, Isten elé állsz, ezt érti Ésaiásban a perlekedésen. Emlékeztetni kell Istent az Ő jóságára, a nagyságára, a hatalmas voltára. Dicsérni és magasztalni kell Őt a problémád felett. Visszautalni: Uram, nem Te voltál, aki a kereszten adtad a Jézust értem meghalni? Az Ő kereszthalála nem lett hiábavaló az én életemben. Az győzedelmes az én életemben, mert feltámadt a halálból a harmadnapon. Az Ő feltámadásával én is feltámadtam minden bajból, problémából, szellemi halálból, nyomorúságból, szükségből.

Látod, hogy hogyan közeledik egy győzedelmes ima Istenhez? Nagyon nagy tanulság van ebben. Elkezdi sorolni utána, hogy kik laktak azon a földön, és visszaemlékszik arra, míg megint a győzelmeket sorolja. Nézzük, milyen szemszögből sorolja:

9. Amikor veszedelem jövend mireánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, meg­állunk e házban előtted, mert a Te neved e házban van, és amikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket.

Volt Izraelnek mindig bőven gondja. Bizony volt nyomora Izraelnek, és ezt nem titkolja. De így szól: megállunk e házban előtted, mert a Te neved e házban van. Az Úr Jézus neve tebenned van. Oda be van írva. Egy győztes név van ide beírva. Megállunk mindenben. Mindenben, mert a Te neved e házban van, és amikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságaink­ban, hallgass meg és szabadíts meg minket!

Látod az alázatteljes voltát, ahogy az Úrhoz közeledik, de közben mindig az Urat magasztalja, és elismeri az Úrnak a mindenható voltát, és nem a problémáit magasztalja, hanem a múltbéli győzelmeit sorolja. Tudjuk, hogy most is meghallgatsz minket, és meg­szabadítasz minket, mert a Te neved ebben a házban van.

Mi az Úr nevéről neveztetünk. Az Úr neve győzedelmes. A Jézus neve győzedelmes minden név fölött; mennyen, földön és föld alatt. Minden térdnek meg kell hajolnia az Úr Jézus nevére. Minden térdnek! Most kezdi sorolni a konkrét problémáját. Most jön elő azzal, hogy most miért állnak az Úr előtt.

10. És most ímé az ammoniták, a moábiták és a Széir hegyén lakozók, akiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izrael fiai, mikor Egyiptom földjéből kijöttek, hanem mellettük menének el és nem pusztíták el őket;

Tehát látod, a perlekedésében tovább emeli az ügyét. Itt vannak ezek az ellenségek. Mi olyan jók voltunk velük, hogy mi nem pusztítottuk el őket, hanem elmentünk mellettük, és őket életben hagytuk. Most ellenünk fordulnak. Van képük most felkelni és ellenünk fordulni. Most jön a panasza. Jogosan emeli fel az ügyét. Ezek az ellenségek, akiknek megkegyelmez­tünk, akiket nem pusztítottunk akkor el, most ellenünk fordulnak.

12. Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink.

Miután felvezette az ügyét, ítéletet kér az igazságos Istentől, aki a mi ítélő bíránk. Nyugodtan emelj fel hozzá minden igazságtalanságot, ami téged ért az életben, meg fog születni az ítéleted, mert meghozta régen az ítéletedet, és megigazított téged.

Bátran megteszi Jósafát, mert felmagasztalta Istent, a magasztalásaival ment elé, és most ítéletet kér: nem ítéled-é meg, mert nincsen mibennünk erő, a nagy sokasággal szemben, ami ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, csak tereád néznek a mi szemeink. Egyedül te tudsz minket megszabadítani ebből.

Látod, hogy elismerte? Nem rossz megvallást tett. Mikor a trón elé megyünk, el kell ismernünk, hogy Uram, Te vagy egyedül, aki ebben a helyzetben segíteni tudsz. Ebből a rákbetegségből te vagy az egyedüli, aki ki tudsz engem szabadítani. Ebből a nyomorból, ahol most vagyok, Te vagy az egyetlen, aki kit tudsz engem szabadítani. Tessék elismerni!

Amikor odamész a nagy Jehova elé, tessék ezt elismerni! Akkor nem a nagy hitmeg­vallásaidat kell puffogtatni, mert most nem az ördöggel állsz szemben, hanem a nagy Jehova előtt állsz. Tessék elismerni, hogy csak Te vagy egyedül Uram, aki ebben a helyzetben tudsz segíteni nekem. Aki le tudod győzni ezt az ellenséget, mert Krisztusban minden ellenséget a lábaid elé helyeztél. Csak Te vagy az egyetlen, Uram, és én számítok rád. Számítok rád ebben a helyzetben.

Egy összefogás volt ebben az imában. Nézd meg! A júdabeliek és mindnyájan együtt álltak az Úr előtt, miközben Jósafát imádkozott. A gyermekeikkel, a feleségeikkel, a fiaikkal egyetemben. Egység volt ebben az imában. Nem úgy volt, hogy az egyik így imádta, a másik úgy imádta, mindenki odament az Úr elé, és együtt mondták.

Az egész nép élete forgott ezen, hogy Isten most cselekszik. Akkor, amikor ez az ima így elhangzott, akkor Isten az egyik prófétájának szája által megnyilatkozott. Isten soha nem fog téged válasz nélkül hagyni, ha hozzá fordulsz. Az Úrnak a Szelleme szállt le a prófétára, az Úr gyülekezete előtt szólt az Úr szája, és ezt mondta:

15. És monda: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.

Az Úr nem fog téged válasz nélkül hagyni, ha te hozzá fordulsz! Ő meg fogja adni a megoldást! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek! Itt kezdődik mindig. Ne engedd meg a félelmeket, ha megkísértenek. A rettegés szelleme nem az Úrtól van! Ő nem a félelem szellemét adta nekünk ma sem.

Amíg az ellenségtől félsz, addig az ő erejét ismered el, hogy az nagyobb, mint Isten ereje a helyzet felett. Addig az ellenségben hiszel. Addig abban hiszel, hogy az ellenség gonoszsága, amit ő tervez, az jön valóságba. De nem az fog valóságba jönni az életedben, hanem az, ami neked el van rendelve, olvastuk, hogy az Isten dicsősége.

Vagyis hogyha félsz, akkor a félelem csak azt ismeri el, hogy az ellenségnek nagyobb ereje van az életed felett, mint Istennek. Ez pedig nem igaz! Úgyhogy a félelmet tessék megítélni az életedben és kihajítani! A félelemmel és a rettegéssel az ellenségnek tárod ki az ajtót: igen, hiszek neked, fáradj be és hajtsd végre, amit mutattál!

Nagy sokaság volt ott, simán elsöpörhette volna ezt a kis választott népet, de ezzel kezdte az Úr: Ez a nagy kulcs – azt mondja –, hogy ne félj azoktól a helyzetektől, amikben állsz, és amiket most látsz, mert nem te harcolod meg őket, hanem Istennek a hatalmas Szelleme, aki benned van, az fogja megharcolni ezeket helyetted.

Azt mondta: „nem ti harcoltok, hanem maga az Isten”. Amikor ezt a biztatást adta nekik Isten, utána egy stratégiával is ellátta őket. Isten nem csak vigaszt nyújt, hogy ne félj, és ne szomorkodj, majd megsegítelek én, ha tudlak! Nem! Ha te Isten oltáránál ott csüngesz az imádságoddal, akkor te fogsz kapni egy pontos időzítést és egy útmutatást, hogy mit tegyél a győzelemhez. Ez következik most. Nézd meg:

16. Holnap szálljatok szembe velük! Ímé, ők a Cic hágóján fognak felmenni, és rájuk találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.

Azt mondta, hogy holnap szálljatok szembe velük. Ne most menjetek, ne a jövő héten menjetek, hanem holnap menjetek! Egy időzítést kapsz Istentől, egy pontos időzítést. A tökéletes időzítés nagyon fontos az életünk felett. Mikor kell indulnom abban, amit az Úr előre megjelentett? Elmondja azt is az Úr, hogy melyik hágón jön majd az ellenség és ők melyik völgynek a szélénél menjenek.

17. Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz.

Azt mondta az Úr nekik: Gyönyörködjetek! Meglátjátok, hogyha nekem adjátok ezt a helyzetet, hogy én harcolhassam meg, akkor előttetek megyek. Ha megengeded, hogy én menjek előtted, akkor gyönyörködni fogsz a győzelemben.

Isten keskeny ösvényt rendelt nekünk, de azt is jelzi, hogyha te törekszel, hogy ezen az ösvényen maradj, sem jobbra, sem balra el nem hajolsz, akkor megígérte, hogy kiszélesíti a lépteidet alattad. Nem fogod észrevenni, hogy szorongatva vagy. Az Úr kiszélesíti a lehetősé­geidet, a sátraidat, előtted megy, és Ő szerzi ezt a győzelmet.

Megkapták a pontos útmutatást, időzítést, és stratégiát is kaptak az ellenséggel szemben. Stratégia nélkül nem lett volna ez a győzelem. Hallani kell az Úrtól – nagyon fontos –, és lehet is! Szólj, Uram, mert meghallja a Te szolgád! – imádkozd ezt rendszeresen. (1Sám. 3,9-10)

18. Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt és imádák az Urat.

Nem látták még a győzelmüket. Elhangzott az Úr ígérete. Neked is ott vannak az Úr ígéretei a Bibliában. Amit az Úr szólt nekik, azt elhitték és leborultak a földre, úgy imádták Őt. Ez is kulcs a győzelemhez!

Az Urat úgy kell imádnod a győzelemért, mintha már benne járnál, mintha már megtörtént volna, habár még nem látod! Az Úr imádata nem maradhat el! Neki jár az imádat, mert Ő cselekszi egyedül. Leborultak a földre és ott imádták az Urat, az egész nép, imádta az Urat. E nélkül sem lett volna győzelem.

19. A kéhátiták fiai közül és a kóriták fiai közül való leviták pedig felállának, hogy az Urat, Izrael Istenét nagy felszóval dicsérjék.

Miért kezdték dicsérni az Urat? Az ellenség még nem volt legyőzve! Ugyan ott volt a rettentés felettük, de az Úr szavát elfogadták, hogy az Úr szólt, és az meglett. Elfogadták az Ő szavát és akkor lett meg a győzelmük. Attól a pillanattól kezdve dicsérték az Urat, többé már nem félelem volt bennük, hanem imádat! Leborultak, s nagy fennszóval dicsérték Őt a dicsérők.

20. És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősít benneteket; bízzatok az Ő prófétáiban, és útjaitok beteljesednek!

Itt az elöljáróknak a bátorítása! Jósafát megismételte az Úr szavát. Kapott a nép egy újabb bátorítást. Hogyan történt ez? Az Úr szava volt az elöljáró szájában. Ha pásztor vagy és szólod az Úr Igéjét, az a gyülekezetet megerősíti és beteljesedik. Nincs más nekünk, csak Isten Igéje.

Amit az Úr szólt, azt kell szólnunk. Ezt tette Jósafát, megbátorította a népet. Amikor mentek a harcba, az ellenséghez mentek ki, hogy nyílt helyen megmérkőzzenek. Az ellenség volt kint, odamentek, az elöljáró bátorította őket.

21. Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dicsérjék az Ő szentségének ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az Ő irgalmassága;

A dicsérők menjenek elöl, mondta Jósafát. Ne a harcosok menjenek elöl, mert már a harcra nem is kerül sor! Menjenek a dicsérők elöl! Nagy megértés és kijelentés van ebben. Az Úr énekesei, a dicsérők menjenek elöl és dicsérjék az Ő szentségének ékességét, hogy szent az Úr mindörökké.

Az Ő ékessége, az Ő dicsősége fogja beragyogni ezt a harcmezőt! Az ellenség nem rúghat labdába, nem jöhet közel, nem érintheti az Izrael népét, mert Isten szentségének dicsőségét magasztalva és dicsérve Ő megnyilvánul. Elsöpri az ellenséget. Ez kulcs a győzelemhez.

Az Örökkévaló Irgalmasság nem fog rólad elfeledkezni ma sem, meg holnap sem, meg egy napon sem. Jelentsd ki minden nap: Örökkévaló, Uram, a Te irgalmasságod felettem! Ahogy velem voltál tegnap, velem vagy ma is, holnap is! Örökkévaló a Te irgalmasságod felettem. Dicsérd Őt!

Ahogy ezt teszed, így egyre nagyobb oltalom-felhőben tudod majd az életedet, mert Ő meghallgatja. Amit a szádban fohászkodsz, azt Ő megcselekszi és beteljesíti. Kürtölték a győzelmet maguk előtt és dicsérték az Urat.

22. És amint elkezdették az éneklést és a dicséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a moábiták és a Széir hegyén lakozók ellen, akik Júdára jövének, és megverettetének.

Nézzétek meg, mit csinált az Úr most! Az Úr egy olyan helyzetet, egy olyan megoldást hozott, hogy az ellenségnek ellenséget szerzett. Erre biztosan nem számítottak. Gondolták, hogy valami megmérettetés csak lesz majd, a dicsérőket előre küldték.

Az Úr egy olyan frappáns és dicsőséges megoldást hozott, hogy egy szemernyi harcot sem kellett folytatniuk. Ellenség támadt a moábiták fiai és az Ammon fiai ellen, és teljesen legyőzték őket. Ezt írja a 22-es versben.

Teljesen legyőzetett az ellenség, olyannyira, hogy Izrael népe prédára mehetett, és a teljes gazdagságuk és vagyonuk, amit ott hagytak, az mind Izraelé lett. Vagyis az, hogy kihozta őket ezüsttel és arannyal, az nem egyszer és nem kétszer olvasható.

Az ellenségnek minden gazdagsága nálad fog kikötni, ha kitartó vagy a hitedben, ez meg van írva. Ezek előképei a mi újszövetségi életünknek, és a jövendőbeli valóságos dolgoknak az árnyékai ezek. Az Úr azért adja ezeket, hogy olvassuk és tanulmányozzuk, hogy bátorítson minket.

Ha különböző helyzetekkel szembesülünk és megmérettetések előtt állunk, ne felejtsük el dicsérni és magasztalni az Urat! Ebben a nagy győzelemben három napig vitték haza a zsákmányt, és a holttestekről szedték le a kincseket és ékszereket. Harmadnapig kapdosták a zsákmányt – így írja.

26. Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig

Megint nem feledkeztek el, a hálaadások azok mindig ott kell, legyenek. Az egész életedet nevezd el hálaadás-szigetének. Ahol te jársz, ott az Úrnak hálaadás jár, ahova te a lábadat teszed, ott építs oltárt az Úrnak!

Mert az Úr jó és az Ő irgalma és könyörületessége örökkévaló – ezt énekelték a dicsérők. A 29-es versben megint egy tanulság van.

29. És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izrael ellenségei ellen.

Olyan rettentést adott a szomszédos országokra, hogy eszük ágában nem volt többé Izraelt megtámadni. Hosszú ideig nem volt ellenségük. Az Istennek a rettentéseit nyugodtan kérd az ellenségeidre!

Ez teljesen biblikus imádság: Uram, a haragod, a rettentésed legyen az ellenségeimen. Érezzék, hogy nekem van egy Istenem, ne merjenek ellenem jönni a gonoszságaikkal, mert tudják meg, hogy Te vagy az én Istenem, olyanokat cselekedj!

Létezik ez az Isten rettentése az ellenségeinken, ma is létezik. A betörő abban az utcában, ahol te laksz, elkezdi érezni Isten félelmét, és a gonosz szándékait nem ott fogja végrehajtani. Elmegy másfelé, ahol azt nem érzi, ahol nincs imádság, ahol nincs oltalom, ott fog betörni, ott fog rabolni. Ahol te kiárasztod a szent vér oltalmát, az angyalok védelmét, az Isten rettentését, ott remegve megy el a gonosz. Ez igei imádság, élj vele!

30. Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene mindenfelől.

Az összes ellensége el kellett, hogy csendesedjen egy győzelemtől, aminek híre ment, és az Istennek a rettentése volt rajtuk. Nagy tanulság ez nekünk és nem felejtjük el a helyzetekben Istent dicsérni és magasztalni. A szánkban ott kell lennie tehát valaminek ehhez a győzelemhez.

Túl nagy árat fizetett azért a drága Úr Jézus, hogy ne ebben a győzelemben járjunk. Túl nagy árat fizetett érte, hogy ne Őt magasztalja az életünk. Óriási ár fizettetett értünk. Naponta ismerd el, hogy általad élünk, Uram, és tedd hozzá, hogy neked élünk.

Mert nem csak azért szabadított meg, hogy utána ugyanúgy éld a te saját életedet, mint addig. Általad élünk, mert megszabadítottál, és Uram, mostantól neked élünk! Mekkora különbség lesz! Meg fog változni az életed!

Amikor nehéz pillanatok vannak az életünkben, amikor olyan helyeken kell átmennünk, ahol Jósafát király és az Ő dicsőséges serege… A dicsérők mentek elöl, azok mutatják meg az embernek, hogy mekkora erő lakozik mibennünk. Amíg nincs megmérettetés, addig fogalmad nincs arról, hogy ki lakozik odabent.

Amikor megmérettetés van, és megtanulsz ezzel az erővel együtt munkálkodni és engeded, hogy megnyilvánuljon, akkor tanulod meg, hogy ki hadakozik éretted! Te nem hadakozol magadban! Isten Szelleme lakozik benned és Isten dicsősége!

Ezt a dicsőséget elő lehet hozni, és elő akar jönni az életünkben. Ez Isten vágya, hogy megmutassa ezt a dicsőségét, és a mi dicséreteink hozzák ezt a színre. A mi imádataink hozzák a színre.

Vagy Isten dicséreteiben és magasztalásaiban vagy elragadtatva, vagy önsajnálatba me­rülsz. A kettő együtt nem fér el. Ez a nagy titka ennek. Ne a saját nyomorúságaidban süllyedj egyre mélyebbre és mélyebbre, és az önsajnálatba! Kezdd el Őt magasztalni, aki tud segíteni! Kezdd el magasztalni a szent vért, kezdd el magasztalni Őt, kezdd el dicsérni, imádni Őt!

 Jézus mondta – ez aranybetűs Ige, nagyon kedvenc Igém – a János 11-ben, amikor Lázárt hívja elő a négynapos halálból:

János 11,40.

40. Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

A hitünkben ki kell tartani a helyzetekben, ha valami halottnak tűnik az életedben, és az utolsó reménysugár is eltűnt. Lázár bent volt már a sírban, negyednapos halott volt, amikor mondta Jézus, hogy görgessék el a követ.

Akkor figyelmeztetik, hogy: de Jézus, nem érted teljesen a helyzetet, négy napja van odabent, szaga van már! Ekkor mondja Jézus: hogyha hiszel, akkor meglátod Isten dicsőségét! Nincs helyzet, amit ha odaadnál Neki, ne tudna rajta változtatni az életedben. Csak fel kell, hogy ébredjen belül a hited ehhez! Fel kell ébredjen!

Hit által minden lehetséges! Isten dicsérete és imádata által! Egy nagyon fontos munkatársad ebben a győzelemben, hogy ebben járj: a szádnak beszédei! Hogy mi van ott? Istennek a magasztalása, a dicsérete. Vagy azt ismételgeted és hajtogatod, amit látsz, vagy amit az orvos a jelentésében adott.

Mondja a Szentírás a Jakab levélben, hogy mindnyájan sok dologban vétkezünk. Úgyhogy, aki azt meri állítani magáról, hogy ő tökéletes, akkor őt a kapuk várják odafent.

Jakab 3,2.

2. Mert mindnyájan sok dologban vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni

Lássuk be, hogy még van mit fejlődnünk. A szádban dől el minden, hogy mi jön ki onnan. Elmondhatod magadról, hogy tökéletes vagy, ha a száddal nem vétkeztél. Ha vétkeztél, töröld el, ne legyen hatalma feletted annak. Ami nem az Ige szerint való, azt ne mondd ki! A tünetek sem fognak ki rajtad, ha a száddal jól tudsz élni. Tanulság ez.

A szádban csak Isten dicsérete lehet. Ahogy a leviták mentek elöl és dicsérték az Urat és magasztalták, kijelentették, hogy jó az Úr, az Ő kegyelme örökkévaló. Jelentsd ki a beteg­séged felett az Úr dicsőségét! Kürtöld az Ő dicsőségét! Az Úr megígérte, hogy Ő megy elöl.

Nagyon sok ilyen győzelmet tudunk a Bibliából kiolvasni. Ha valaki az Úrra tekint és az Ő dicsőségére, s a szájával nem vétkezik, akkor ezek a győzelmek garantáltak! A jövő héten is egy ilyen történetet nézünk meg.

A sumenita asszony történetét fogjuk megnézni. Az Úr dicsősége a halálból támasztotta fel a fiát, mert az asszony a szájával tudott úgy szólni, hogy Isten nem talált benne kivetnivalót és a segítségére tudott sietni, a fiát hozta vissza a halálból.

Ebbe a nyugodalomba hívott be minket. Ez valóságos elhívás. Azt mondta, hogy gyere be az én nyugodalmamba! Nem nekünk kell harcolni az ellenségekkel. Legyőzött ellenségek, fegyverzetüktől megfosztott ellenségek. Nincs hozzáférésük [jog szerint] az életünkhöz, ha­csak mi nem adunk nekik helyet.

A Példabeszédek 19-ben írja azt az Írás, hogy a király haragja olyan, mint az ifjú oroszlán ordítása. Vagyis amikor a király haragszik, az félelmetes tud lenni. Amikor a mi Istenünk haragszik, büntetései és ítéletei vannak a világon, s az félelmetes tud lenni.

De minket Isten kimentett ez alól a harag alól, mert az egész világgal megbékélt. Megbékélt a világgal, Bárányt hozott a világnak: Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Egy küldetésünk van, hogy közöljük a világgal, hogy megbékélt Isten a világgal.

Van helyette azonban egy másik oroszlán, aki körbe jár. Ez az oroszlán próbálja utánozni Istent, és az Ő haragjával próbál minket ijesztgetni. De nem a mi Istenüknek ordításait lehet hallani, amikor jönnek a tünetek, hanem azt írja az Ige, hogy ez a másik jár körbe, keresve, kit nyeljen el. Aki próbálja elhitetni a szegény keresztényeket, hogy ez a csapás, ez a betegség, meg ez a dolog Istentől van rajtad. Szó nincs róla!

Mint ordító oroszlán körbejár, keresve, kit nyeljen el, és úgy ijesztget, mintha Istentől valók lennének ezek. De a királyoknak Királya, és az uraknak Ura a mi Jézus Krisztusunk. És Istennek haragja Jézus Krisztusra lett terhelve, úgyhogy az Ő üvöltéseit, ordításait te soha többé az életben nem hallod már. Azok megszűntek. Megbékélt a világgal!

A másiknak pedig, hogy ne dőlj be! Ő a világból való és a megtévesztéseknek a mestere. Mint ordító oroszlán, körbe jár. Ordít és süvölt. Ijesztgetni akar, de nincs nála az igazság, nincs nála a jogosság, nem érintheti az életedet.

A félelmekkel kell megküzdened ilyenkor, le kell győznöd ezeket, le kell gyűrnöd ezeket. Szólnod kell, hogy az én számban a megigazultság dicsérete van, az én számban imádatok vannak, az én számban magasztalások vannak, az én számban az Úr dicsérete van. A királyoknak Királya, és az Uraknak Ura az, akit én dicsérek és magasztalok örökkön-örökké.  Én az ellenség rettentéseitől nem ijedek meg. Ezt jelentsd ki mindennap. Az Úr dicséretében van a mi győzelmünk, ezt kiolvassuk az Igéből lépten-nyomon. Az Úr magaszta­lásában van a mi győzelmünk. Nem adjuk meg magunkat az ellenség ijesztgetéseinek.

Akármilyen irányból jönnének, és akármekkora sereg jönne ellened, nem adod meg magadat az ellenség ijesztgetéseinek, mert te a győztes vagy! Tudd ezt, mert ez az igazság! Legyőzetett ellenséggel van dolgod, aki hitetni jár, aki ijesztgetni jár a világba, és úgy ordít, mintha maga a király ordítana, de az ő haragja hamisítvány! Isten nem haragszik rád. Isten megbékélt a világgal. Megbékélt veled.

Hazahív téged: Gyere az én királyságomba! Gyere, ülj az asztalomhoz, vegyél részt az én királyságomban! Itt a kenyér és a bor, megtöretett a test, kiontatott a vér. Ebben részesedj, és ezért dicsérj engem!

Meg tudjuk tenni, hogy elkezdjük Őt dicsérni? Jár neki ez a dicséret! Elvégezte! Nem a világnak fogunk hinni, hogy mivel hiteget, mikkel ijesztget, mert az ő haragja az nem a mi Királyunktól való. Úgyhogy kezdjük el Őt dicsérni, adjuk át magunkat az Ő dicséreteinek! Megváltoztatja az életünket, kulcs az életünkben, amikor elkezdjük Őt dicsérni.

Kezünkbe vesszük mindazt, ami jelenleg nyomja, sújtja az életünket. Vegyük a kezünkbe és emeljük föl! Tegyük a kezünkbe, szó szerint tegyük bele, helyezzük oda, és emeljük fel a királyok Királyához és adjuk át az Ő kezébe, helyezzük oda.

Amikor odahelyezzük és tudjuk, hogy most elvette tőlünk, egy szempillantás és átveszi a terheinket. Ha odaadtuk Neki, akkor onnantól kezdve az Nála van, és Ő viszi azokat, és Ő dolgozza ki a megoldásokat. Már nem a te válladon vannak ezek a terhek, nem téged sújtanak, nem téged nyomnak.

Onnantól kezdve csak dicsérjük Őt, magasztaljuk Őt a szívünkből! A szívünk megköny­nyebbedik. A hitünk fel tud kelni, a hitünk munkába tud indulni. A hitünk képes hallani Istentől, mert egy könyörületes Istenünk van, egy magasztos, fenséges Istenünk van.

Fenséges ékességben fogják most Őt a papok dicsérni. Tudod-e, hogy papjai lettünk Istennek? Papjai lettünk az Ő királyságának. Mint királyok uralkodunk, és mint papok imádjuk Őt. Meg fogjuk tenni ezt most együtt. Ez a győzelem kulcsa, ezt olvastuk.

A papok, a dicsérők mennek elöl. Átadtuk ezeket a drága Úr Jézusnak és elkezdjük Őt dicsérni. Kezdjük el mondani, hogy mily jó és fenséges Ő! Mindenki tegye most meg, hogy ami a szívén van, azt elmondja az Úrnak! Mindenki szájáról hangozzék ez a dicséret!

A Jézus nevében kezdjük el Őt dicsérni! Áldjuk Őt és magasztaljuk Őt! Tanulj meg odajárulni hálaadásokkal, kezdd el Őt dicsérni! Mondd, hogy Uram, oly nagy a Te jóságod, oly nagy a Te kegyelmed, oly nagy a Te irgalmad az életem felett, a Te gondviselő szemed az én életemen, a kezed felettem, az oltalmazó, védő kezed felettem!

A kőszikla rejtekébe vagyunk elrejtve, Jézus nevében. A kőszikla hasadékába, odahelye­zett be az Úr, a Jézus nevében. Kezdd ezt a hálát ébresztgetni a szíveden! Valóban tudsz-e hálát adni? Ha már a gondjaidat odaadtad, akkor a szívedet nem nyomja. Kezdj el hálát adni! Hálát adni, teljes szívből. Dicsérd Őt és magasztald Őt!

Ha úgy érzed, hogy a szíved megtelt hálaadással, lehet, hogy nyelvekre váltasz majd. Mindent szabad, ami a szívedből folyik, ki szabad ejteni, hogy ott legyen a hangod a trón előtt. Áldunk és magasztalunk! Köszönd meg Neki! Balzsamot fogsz érezni! Olajat fogsz érezni! Azonnal megindul a szíve, ahogy ezt teszed.

Oh, áldunk és magasztalunk, Uram! Áldunk és magasztalunk! Dicsérjük fenséged ékes­ségét, mert jó az Úr, az Ő kegyelme örökkévaló. Dicsérd Őt, tovább dicsérd Őt! A dicséretnek olajába fogunk bemenni. A papok mennek elöl, szent ékességét dicsérik az Úrnak.

Az Ő dicsősége elkezd ragyogni az utadon, és mindent bevilágosít. Bevilágítja az utadat, a sötétséget világossággá teszi, a betegséget gyógyulássá, a hiányt gazdagságra, bőségre fordítja. Tudod-e imádni Őt? Az imáinkat meghallgatta. Ő méltó egyedül az imádatokra, Ő méltó egyedül a dicséretekre. Az imádatokba kell bemennünk. Áldott légy, Uram, hogy kezedbe vetted a helyzeteinket.

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik. 

BÉKEVÁR FŐOLDAL