2015.07.10.
AZ IGAZI MEGTÉRÉS
Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege
2015. július 5.
Nyissuk meg a szívünket az Igére! Az élő kenyeret fogadjuk magunkhoz a Jézus nevében. Halleluja! Gyönyörűséges az Ő jelenlétében lenni. Tudjátok, hogy nincs annál nagyobb kincs, mint az Úr jelenléte az életünkben? Ha Ő velünk megy az úton, ahogy megígérte, akkor nincs mitől félnünk, akkor nincs mitől tartanunk, akkor nincs ellenség, ami le tudna minket győzni.
Ha Ő bátorít minket, és mi ezt meghalljuk, akkor garantált az a győzelem, amit a szent vér szerzett nekünk. Hányan tudjátok, hogy ez az igazság, hogyha Ő velünk van, akkor nincs mitől félnünk? Ő mondja: ne félj, csak higgy! Nagyon sokszor mondja az Igében.
Amitől félsz, az fölött nem tudsz hatalmat venni, annak nem tudsz ellenállni. A félelmet meg kell dorgálni az életedben, és akkor tudod érvényesíteni a hatalmadat. A félelem nem az Úrral való közösségnek a része, hanem ellene van. A mai világban mindenhonnan a félelmek jönnek, a hírek jönnek, ez történik, az történik. Ilyen gazdasági válság, olyan csőd. Ezt is, azt is mondják a hírekben. Tudd, hogy neked van egy Jézusod!
Tudd, hogy van neked egy Jézusod, aki nem hagyja el az övéit soha, soha és soha! Amit elkészített a számodra, abban járhatsz, ez a te örökséged. Tegnap egy nagyon kicsit belekezdtünk abba, hogy mit is jelent az igazi megtérés? Az imakonferencia elején egy keveset szóltunk erről, de csak nagyon röviden.
Azért nem tudtuk ennek a teljességét előhozni, mert tegnap azért jöttünk össze, hogy imádkozzunk. Négy órakor még mindig folyt az ima, és csak berekesztettük, de még mindig nem fejeztük be. Negyed öt körül azt mondtuk, hogy most már átadjuk magunkat, és adunk a testnek is eledelt, és megyünk át a koncertre, ami igencsak dicsőséges volt.
Tehát csak berekesztettük, mert folytatni kell, mert rengeteg mondandó van szellemben, amit ki kell ejteni a hívőknek hatalommal, hogy az Ő akaratát megláthassuk a földön. Az imádság órája van az életünkben. Nagy hatalommal kell elmondani ezeket, és nem lehet lankadni benne. Ahogy Jézus mondta, hogy szüntelen imádkozni kell.
Vegyétek komolyan az imádságok óráit, és adjátok át magatokat erre, ahogy csak tehetitek. A rövid imák is hatásosak. Nem igaz, hogyha nincs több órád, akkor nem is kezdesz el imádkozni, ez így nem helyes. Egy sóhajtást, a szívünk sóhajait is meghallgatja az Úr.
Tudjátok-e, hogy Egyiptom földjéről a zsidó népet miért nem korábban szabadította ki Isten? Miért nem előbb nyúlt ki, és miért nem előbb hozta ki őket? Miért kellett letölteni azt a több mint négyszáz esztendőt abban a szolgaságban?
Gondolkodtam ezen, és egyszer csak a szívemre az a válasz jött, hogy amikor Isten meghallotta az ő népének a nyögését, sóhajtását és a nyomorgását, amikor ez felhatott Őhozzá, és kiáltott az Ő népe, akkor hozta a szabadulást nékik, és nem előtte.
Ez nagyon fontos, hogy tudjátok, hogy minden sóhajtásban benne lehet a szívünk. Felsóhajtunk Istenhez, az egy imádság. Egy sóhajtásnyi ideje mindenkinek van. Ne told el magadtól az imádságot.
Az Atya várja, hogy cselekedhessen, és akkor tudja megtenni, ha megkéred a szívedből. Ezért az imádság egy nagyon köteles része a keresztényeknek, hogy abban járjanak, azokban az áldásokban, amiket Isten elkészített a számukra a megváltásban.
Az igazi megtérés. Sokszor halljuk azt keresztényektől, hogy ahogy mi átadtuk az életünket az Úrnak, az nem is az igazi, mert nem úgy tettük, ahogy azt ők szokták. A vallásos cselekedeteikre utalnak ilyenkor legtöbbször. Hogy nem úgy vettük a vízkeresztséget, vagy nem úgy járultunk az Úr elé a bűneink megvallásában, ahogy azt ők szokták.
Ezért vádolnak minket, legtöbbször más keresztények, biztos találkoztatok ilyennel. Azt merik állítani, hogy a mi megtérésünk az nem egy igazi megtérés volt valójában. Ez nagyon fájó és sértő az Úr Jézusnak, amikor ezt hallja, mert tévelygésben vannak, s a másikat is magukkal akarják rántani.
Ki akarnak minket mozdítani a kősziklára épült hitünkből, amit mi nem engedünk. Nem engedjük ezt meg, és ma az Igéből fogunk világosságot venni, hogy mit ért az Ige a megtérés alatt. Mert ha az Igéből meglátjuk a megtérésnek a lényegét, a jelentését, akkor fogunk tudni választ adni azoknak, akik még tévelyegnek az Igében ezen a területen, hogy világosságra jussanak. Ez is része a gyülekezeti Testnek.
Választ ad azoknak, akik még tévelyegnek az Igében, ezen a területen, hogy világosságra jussanak. Mert ez is annak a része, hogy az egész gyülekezeti Test világosságban járjon. Abban a világosságban, ami az Igében van. Az igazi világosságban.
Nézzük ezt, a Lukács evangéliumával kezdjük. Elolvasunk egy igerészt. Meglátjuk, hogy Jézus milyen példázattal tanít minket a megtérés kapcsán. Mit is jelent a megtérés?
Lukács 15,1–7.
1. Közelgetnek vala pedig Őhozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák Őt.
Érdekes, hogy mennyire vonzotta Jézus őket. A farizeusok mennyire megvetették őket. Jézus jelenléte, Isten szeretete pedig mennyire vonzotta a bűnös embereket. Ez fogja a világban kint lévőket is behozni a gyülekezetbe, ha itt tisztán Jézus jelenléte lesz, és nem az ítélkezés és nem a kárhoztatás. Meg kell magunkat igazítani. Ha tiszta szeretet van jelen a gyülekezetben, akkor a bűnösök özönével fognak bejönni, mert vonzza őket.
2. És zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, mondván: Ő bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.
Felháborodtak a farizeusok, akiknek megvolt az elrendelt vallásos életmódjuk arról, hogy mit jelent Istennek szentül élni. És amikor ezeket az emberi rendeléseket próbálták érvényesíteni Jézusra, akkor mindig megbotránkoztak, mert Jézus is teljesen máshogy tette. Befogadta a bűnösöket. Azzal vádolták, hogy Ő a bűnösök barátja. Micsoda vád!
Vádoltak-e már téged ezzel, hogy bűnösökkel barátkozol? Barátkozzál velük és térítsd meg őket! Nagyon jó vádak ezek, amikor olyan vádakkal vádolnak minket, ahogy Jézust vádolták. Tudni kell, hogy akkor jó úton vagyunk. Dicsőséget adunk Istennek. Nézzük, Jézus mivel válaszolt, milyen példázattal adta a választ:
3. Ő pedig ezt a példázatot beszélte nékik, mondván:
Ímé Jézus válasza:
4. Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
Egy kitartó keresés ez. Elszánta magát, a 99-et otthagyta, ami kockázattal jár, mert pásztor nélkül maradtak, de az az egy annyira fontos volt neki, aki elkóborolt, hogy Jézus, a jó pásztor példáján elmegy az elveszett után. Elszántsággal és addig megy, míg meg nem találja.
5. És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
Képzeljétek el ezt a képet! Fogja azt a bárányt, aki esetleg a bozótban akadt el, vagy valami bajba keveredett. Lehet, hogy mozdulni sem tud. Jézus felveszi, és a vállára teszi. Az egyik oldalán a báránynak a feje, a másik oldalon a két kis lába. Jézus örvendezik, ahogy viheti a megtalált bárányt. Gyönyörű kép arról, hogy az Úr Jézus ilyenkor örvendezik.
6. És hazamenvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett.
Nemcsak Ő örül, hanem ünnepséget tart, egy hatalmas örömünnepséget tart. Nagy ünnepség és öröm van.
7. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
Jézus azt mondja, hogy tudod-e, hogy mi az igaz megtérés? Én elmegyek érte, mert elkóborolt, rossz helyen van. Addig megyek, míg meg nem találom őt, és utána nevén szólítom őt. Felveszem, a vállamra helyezem. Örvendezek benne, hogy megtaláltam őt, hazaviszem őt. Visszaviszem az akolba, ahova való, a többi juhok közé.
Örvendezek és örömünnepséget rendezek. Mindenki örül, a mennyben öröm van egy megtérő bűnösön. Jézus azt mondja, hogy a megtérés a megtérő bűnösnek a dolga. Kérdezem én tőletek most, hogy mi része volt annak a megtérőnek abban, hogy hazatalált? Milyen követelmények voltak, amik elhangoztak a bárány felé? Mit kellett tennie a megtéréséhez?
Ti magatok olvastátok. Jézus volt, aki elment, Jézus volt, aki rátalált, Jézus volt, aki felvette a vállára, Jézus volt, aki örvendezni kezdett, Jézus volt, aki hazavitte, Jézus volt, aki egybehívta az örvendező sokaságot. Örvendezzetek énvelem, megtaláltam!
Mit tett a megtérő? Mivel dicsekedhet? Hogyan mondhatjuk akkor rá, hogy nem volt igaz a megtérése? Látjuk ezekben a vádolónak a hazug vádolásait? Egyetlen dolga volt annak a báránynak, hogy amikor hallotta az Úr hívó szavát, mikor az Úr érte ment, és beszólította őt, hogy jöjjön az akolban, mert ott a helye, akkor megadta magát a szeretetnek.
Egyszerűen átadna magát ennek a szeretetnek. Mert kézzel-lábbal ellenkezhetett volna, hogy nem megy, itt akar maradni, hogy nem mond igent erre a hívó szeretet szóra. A szeretet hívta őt, és ő azt mondta, hogy ámen. Ekkor meg volt a megtérése. A Szeretet hívta, és a Szeretet elvégezte, Ő megtért.
Mondhatjuk, hogy megtért, mert Jézus tanítja. Ez az igaz megtérés. Ha valaki elkezd kötekedni, hogy a te megtérésed az nem egy igazi megtérés, akkor kérdezd meg, hogy Jézusnak ez a példázata akkor mire utalt?
Nézzük tovább, hogy a megtérésről mit tanít a Biblia, hogy tisztában legyünk ezzel a szóval, hogy megtérés. Hogy amikor az Úr szeretete találkozik a szívünkkel, nehogy ezt is meg tudja vádolni az ellenség. Ne engedjük!
1Péter 2,25.
25. Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
Jézus nélkül tényleg nem volt célirányunk, nem voltak célkitűzéseink, nem tudtuk, hogy merre, hogyan és miként? Tévelygő juhok voltunk kint a világban. De most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához. A megtérésről beszél, hogy ti megtértetek egy olyan pásztorhoz, aki a lelketekre vigyáz majd, és aki felvigyázza az életeteket.
Ez a megtérés abból állt, hogy a pásztor elment, és rád talált, a vállára vett, és nagy örömben hazavitt az akolba. Mennyit cselekedtél te ebben? Nem tudunk mivel dicsekedni, hacsak azt nem, hogy eltévelyedtünk előtte. Ebben van a mi dicsekedésünk, hogy mi eltévelyedtünk, de Jézus megtalált bennünket. Jézus ránk talált, a vállára vett, és hazavitt minket. Ebben van a mi dicsekedésünk.
Ugye tanítja az Ige, hogy nem cselekedetekből van? Mondja az Ige, hogy senki ne kérkedjék. A jó pásztorról tanít Jézus az Ószövetségben és az Újszövetségben is. Ugyanis a nyáját hasonlítja, az élő gyülekezeti Testét hasonlítja a bárányokhoz, mikor legelnek.
Nem tudom, figyelted-e már, ahogy a bárányok legelnek, a juhnyájat figyelted-e már? Amerre a pásztoruk van, az összes báránynak abba az egy irányba áll a feje, és úgy legel. Egy irányban vannak. Egyfelé néznek. A fejük mind egyfelé van. Nincs köztük egy tévelygő sem. Ha egy eltévelyedne, akkor Jézus visszahozza. Biztos lehetsz benne, hogy érted megy.
Kárhoztatásnak nincs helye a Krisztusban. Nincs helye. A jó pásztor a maga juhait nevükön szólítja. Te, hogy itt vagy, a neveden lettél szólítva. Téged Jézus a neveden hívott, és kihívott ebből a világból, ahol a bűn és a kárhoztatás van.
Nevükön szólítja őket, tanítja a János evangéliumban. Egyenként a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Ez az Úr munkája. Kivezeti őket. Jézus azt mondja, hogy az én juhaim hallják az én szómat. Meghallják, biztos lehetsz benne, hogyha az Úr szól. Meghallod, mert bátorít benne. Az én juhaim hallják az én szómat, és én kivezetem őket.
Kivezetem őket. Honnan? A bajokból, a töredelmekből, a nyűgből, a kínból, a kárhoztatásból, a betegségből kivezetem őket, azt mondja Jézus. Én megyek elöl, és kivezetem őket, és lészen egy akol, és egy nyáj, és egy pásztor. Ez Jézusnak a célja, oda visszavezet téged.
Visszavisz téged, ez az Ő munkája, bízhatsz benne, hogy megcselekszi. Aki elkezdte a jó dolgot, az be is végzi. Ugye ez van megírva. Nincs lehetőség, hogy az ellenség elterelje a figyelmedet, mert te Jézusra figyelsz, és te meghallod. Legyél bátor ebben! Ha Ő szól, te meghallod ezt.
Ésaiás 40,11.
11. Mint pásztor, nyáját úgy terelgeti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
Az Úr a munkáit mindig a pásztorhoz hasonlítja. Nagyon sok helyen olvassuk. Nézd meg, mit tesz? Karjára gyűjti a bárányokat. Micsoda kép ez? A karjára veszi őket, hogy minél közelebb legyen a szívéhez. Annak a kis báránynak éreznie kell az Ő szeretetét. Nem a bántásokat, meg az ítélkezéseket, meg hogy ezért meg azért nem volt jó, amit tettél, és kirekesztünk. Nem.
Odaveszi a karjára, hogy az Úr szívéhez minél közelebb legyen az a bárány. Mert az Ő szeretetéből lesz a növekedése, és meggyökerezése. Karjára veszi a bárányokat. Tudd, hogyha újjászülettél, akkor egy hosszú ideig ott vagy az Úr karján. Amikor szoptatós korba kerülsz és elkezdesz növekedni, akkor már egy kicsivel többet vár el az Úr tőled.
Amikor már elkezdesz gyümölcsöt teremni, és neked is lesznek szellemi szaporulataid és gyümölcseid, akkor pedig letesz, hogy magad járd az utad, de akkor is azt mondja, hogy a szoptatósakat is szelíden vezeti. Akkor Ő megy elöl, és megmutatja neked az utat.
Ha termő korba kerülsz, és gyümölcsöt teremsz, akkor is Ő megy elöl, és a szeretete vezet téged az úton. A 23-as Zsoltárban is egy példát kapunk a jó pásztorról. Nekünk egy jó pásztorunk van. A jó pásztor nem visz rossz helyekre minket az életben. Nézzük meg itt, hogyan mutatkozik be a jó pásztor?
Zsoltárok 23,1–3.
1. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Ez az első, amit leszögez az Ige. Leszögezte. Ha te az Úr vezetésére mész, és ragaszkodsz az akolhoz, ahova téged elrendelt, akkor a te helyed a bővölködés. Nincs szűkölködés az életedben. A jó pásztor nem engedi, hogy a bárányok éhezzenek és szomjúhozzanak.
2. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Füves legelőkön nyugtatja őket. Elviszi őket bő legelőkre. Bő, gyönyörű friss, zöld legelőkre. Ahol bőség van, ahol bőséggel legelnek. Addig esznek, és addig telhetnek be, ameddig csak akarnak, és utána lepihennek füves legelőkre. Csendes vizekhez terelgeti őket.
Ez a jó pásztor, Jézus Krisztus a jó pásztor. Olyan vizekhez terelget, ahol nincs háborgás. Nincs viszálykodás. Nincs meg nem bocsátás. Csendes vizek, békességes vizek. Tiszta vizek. Ez a jó pásztor munkája.
3. Lelkemet megvidámítja, a megigazultság ösvényein vezet engem az Ő nevéért.
Az Úr az a jó pásztorom, akkor az én lelkemben nem lehet szomorúság, a lelkemet megvidámítja. Az angolban a „helyreállítja” szó szerepel. Az eredetinek nem néztem utána, de mind a két munkája az Úrnak csodálatos.
Megvidámít minket az Ő örömével, helyreállítja a lelkünket. Az összetört szíveinket meggyógyítja, a repedezéseket kijavítja, felépíti az omladékokat. A lelkünkben végzi ezt a jó pásztor. Utána a megigazultság ösvényein vezet, így írja. Miért teszi? Az Ő nevéért. Mivel tudunk akkor dicsekedni? Így a cselekedeteinkkel nem tudunk.
Ha jönnek a keresztények, és kezdenek kikezdeni téged, hogy ezt meg azt nem tettél, és ezért nincs igaz megtérésed, akkor nyugodtan mondd azt, hogy te az Ő nevéért ebben élhetsz, mert Ő megcselekedte. Az Ő nevéért teszi, hogy az Ő neve felmagasztaltassék az életedben. Az Ő neve dicsőséget vehessen az életedben. Nem te cselekedted. Nem cselekedetekből van ez az üdvösség.
Az Ezékiel könyvében szintén egy gyönyörű részt olvashatunk a jó pásztorról. S mivel a jó pásztornak a munkáiban kell megerősödnünk, és tudnunk kell, hogy Ő ezt el akarja végezni, annyi a részünk, hogy beleegyezésünket adjuk és figyelünk rá.
Megengedjük neki, hogy Ő vezessen, Ő szeressen, hogy Ő felemeljen, hogy Ő elvigyen oda, hogy Ő megnyugtasson minket, hogy Ő legeltessen minket, hogy Ő békességet adjon nekünk, hogy megvidámítson minket, mindezt Ő végzi, ha vigyázunk a közösségre.
Az Ezékiel 34-ben ez az Úr szíve, az Ő szándéka, hogy mit szeretne elvégezni az életünkben, mert ő a jó pásztor. Jézus azt mondja, én vagyok a jó pásztor, aki életét adja a juhokért. Ugye, hogy Ő az életét adta értünk? A jó pásztor az életét adja a juhokért! Idáig kijelentette az Ő szeretetét, a kereszthalálig.
Az Ezékiel 34-ben olvasunk a jó pásztorról, hogy mi az ő munkája az életünkben, mit szeretne elvégezni.
Ezékiel 34,11–16.
11. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána
Az Újszövetség példabeszédében is ez áll: Jézus ment el azért az egyért. Ő maga keresi, az Ő szíve keres téged. Nem te találtad meg az Urat! Sok bizonyság mondja, hogy: amikor megtaláltam az Urat… – szó nincs róla!
Ő keresett téged és látta, hogy a szíved készen áll arra, hogy elfogadd a szeretetét és magához ölelt, felvett és elvitt az akolba. Én magam keresem – azt mondja az Úr –, ez az én munkám. Én magam keresem meg nyájamat, és én magam tudakozódom utána. Ez az Úr szíve.
12. Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, amely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján
Ugye, mint a szétszóródott nyáj, olyanok voltunk – mondta Péter a levelében is. A szétszóródott nyáj nem egy olyan kép, amiben az Úr tudna gyönyörködni. Elmegy és összegyűjti őket. A gonosznak voltak ilyen napjai: szétszórni, pusztítani.
13. És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjükre, és legeltetem őket Izrael hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén
Ha az Úr vezet téged, akkor nincs olyan, hogy szűkölködésben fog kikötni az életed! Egyre inkább növekedni fog az életed!
14. Jó legelőn legeltetem őket, és Izrael magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izrael hegyein
Ez a kövérség gazdagságot jelent. Nem azt jelenti, hogy addig eszünk, hogy meghízunk, hanem bőséget jelent mindenben. Bőséget jelent! A kövérség kenetet is jelent az Ószövetségben. Ez azt jelenti, hogy a drága Úr Jézus ezt el szeretné végezni az életünkben, mert Ő a jó pásztor. Miközben vezet minket, nincs kárhoztatás az életünkben.
15. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten
A lelkednek teljes megnyugvást akar adni.
16. Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget megerősítem; a kövéret és keményszívűt elvesztem, és legeltetem őket igazsággal.
Ennek itt van az ideje. Az Úr szeretné egybegyűjteni azokat, akiket az ördög elsöpört ezzel vagy azzal a gonoszságával. Nézd meg az Úr szívét! Megsebesedett a szíved? Kötést hoz neked, hogy bekötözze a szívedet, a sebeidet. Annak nincs helye a nyájban, aki élősködik.
Tudnunk kell ezt a drága szándékot az Úr szívén, hogy mit szeretne tenni a bárányok életében. Az Úr ezt a munkát el akarja végezni. Oda akarod-e adni a szívedet teljesen? Meg mersz-e bízni Benne teljesen? Ő a vigasztalás Istene, Őbenne nincs kárhoztatás. Visszahozza az övéit, megnyugosztja őket, bekötözi őket, meggyógyítja őket, összegyűjti őket, vezeti őket. Tudsz-e ebben gyönyörködni?
Azért kell benne gyönyörködni, mert ez az Úr szíve és ezt el akarja végezni. Egyetlen dolog szükséges hozzá, a te beleegyezésed. Meghagyta nekünk a szabad akaratunkat. Nem érdemes nekünk az ösztöke ellen rugódoznunk, amikor az Úr szeretné ezt elvégezni az életünkben. Adjuk oda magunkat! Az Ő akaratánál nincs jobb az életünkben.
A mi Pásztorunk olyan jó pásztor volt, hogy az életét adta a juhokért, mert szükséges volt, hogy az ő életét feláldozza a kereszten. Jézus szavai: Én magam teszem le az életemet, mert hatalmam van felvenni azt. (Ján. 10,18) Ugyanis Ő soha nem követett el bűnt, a mi bűneink voltak ráhelyezve, ezért kellett meghaljon. Volt valami, amire Isten tekinthetett és azáltal képes volt kihozni Őt a halálból.
Tudod-e, mi volt ez, ami által Isten képes volt Őt feltámasztani a halálból? Rajta volt az összes bűnünk, az összes fájdalmunk, az összes betegségünk, a kárhoztatás, a bűnökért járó kárhoztatás, ami téged meg engem illetett volna, és így kellett Jézusnak meghalnia. Isten teljes haragja rajta volt. Így kellett eljutnia arra a helyre, ahova nekem meg neked kellett volna kerülnöd, a pokolba, a pokol mélyére. De azt írja az Ige, a Zsidó 13,20-ban:
Zsidó 13,20.
20. A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust.
Nem maradt a halálban, harmadnapon kihozta Isten Őt a halálból, a békesség Istene, mert az áldozata által megbékélt a világgal, kiengesztelődött. Tudod, hogyan hozta ki Őt a halálból? Az örök szövetség vére által. Mert a vér romolhatatlan volt, a vér szeplőtelen volt és Isten vére volt, s engesztelésül adta az oltárra. Szeplőtelen és bűn nélküli volt.
Isten erre a vérre tudott tekinteni és az örök szövetség vére által kihozta a mi Urunkat a halálból. Így történt a szent vér által, amiről a múlt héten volt alkalmam szólni. A szent vérre tekintett. Amikor Jézus kiáltott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem”, ez a kiáltás elhatott ugyan Isten szívéig, de nem engedhette meg magának, hogy Jézusra tekintsen.
Azért, mert Rajta volt a bűn, a bűn természete és az összes emberi cselekedet, ami a bűnnel volt közösségben: a fájdalom, a halál, a halál természete. Nem engedhette meg Isten, hogy rátekintsen így, mert Isten szent. Helyette tudod mire tekintett? Elfordult Jézustól a kereszten.
Előtte Jézus soha nem nevezte az Atyát Istennek. Olvassuk végig az Evangéliumot. Mindig atyjának nevezte: az én Atyám, mindig így nevezte. Itt a kereszten felkiáltott: „én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem”. Nem nevezhette atyjának többé, mert a bűn nem engedte meg a közösséget Istennel, hogy atyja legyen. Isten nem lehet atyja a bűnnek!
Isten elfordult tőle és tudod mire tekintett? Téged látott meg engem. És miközben minket látott abban a megváltásban, ahol most járunk, a kárpitot kettéhasította a templomban a tetejétől az aljáig, és kinyilvánította, hogy mostantól út van az én népem számára, élő út. Szent utat szenteltem meg. A szent vér által van oda a bemenetel. Így bemehetünk oda. Erre tekintett az Atya.
Nem volt könnyű ez a döntés és Jézusnak sem volt könnyű. Mindezt teérted cselekedték meg, hogy te abban járhass, amit ez szerzett neked. Ezen minden nap el kell gondolkodnunk. Az dicsőíti meg az Atyát, hogyha ebben járunk, amit Ő megszerzett a számunkra.
Róma 2,4.
4. Avagy megveted az Ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
A jóságának egy gazdagsága van az életünk felett! Az ószövetségi bűnöket mindig csak elnézte, mert eltörölni nem volt képes az állatok vére, csak egy engesztelés [elfedés] volt a jövő esztendeig, amikor meg kellett ismételni az áldozatokat.
Elnézte az Úr, s azt mondta: nem a bűnre tekintek, az állatok vérére tekintek, mert tudom, hogy jön majd az Eljövendő, aki elvégzi azt. Elnézte és hosszútűréssel volt az Úr ezek felé a bűnök felé. Azt írja itt az Ige, hogy ezt te megveted, és nem erre tekintesz? Hogyan merjük mi azt megvetni, amit az Úr hatalmas áron elvégzett?
Hogyan történik a megtérésünk? Isten kijelenti az Ő jóságát. És ez a jóság, amikor igazán megérinti a szívedet, amikor hagyod, akkor engedelmességben vagy és megengeded, hogy átitasson téged az Ő szeretete, az Ő jósága, akkor a szíved elindul megtérésre.
Ezt mondja itt az Ige: hogyha meglátod az Ő jóságát, ha meglátod az Ő szabadítását, hogy mit tett érted, ha meglátod, hogy micsoda szent vér ontatott ki érted, Isten vére és ez váltság volt. Ha ezt meglátod, akkor Istennek ez a jósága, ami megérinti a szívedet, téged megtérésre fog indítani.
Lehet-e akkor ezt emberi erőből elérni, hogy térjél meg az Úrhoz, meg ezt tedd, meg azt tedd? Nem megy! Testből lenne, csak vallásos cselekedet lenne, de igazi megtérés nem lenne benne. Ezen a helyen van sok keresztény. Könyörgünk értük, hogy lássák meg az igazságot, hogy ez nem megy másként, csak úgy, hogyha a szívünkhöz engedjük az Ő szeretetét. Csak úgy megy.
Az kell, hogy eméssze a szívünket. Ha elég közel engedjük magunkhoz az Úrnak az emésztő szeretetét, akkor mindent ki fog égetni, ami nem odavaló. Csak Ő tudja elvégezni, fel fogja égetni, mint a rőzsét, a gonoszt, a nem odavalót az életünkből. Emésztő tűz. És ezt Isten jósága végzi. Nem képes rá az ember, hogy ezt elvégezze.
Olyan megtérés, hogy én megtértem az Úrhoz, ezt így felejtsük el. Ha keresztényeket hallunk, hogy így beszélnek, akkor mutassuk meg nekik, hogy az Ige másképpen mondja. Az Úr jósága az, ami minket megtérésre indít. A szívünket megindítja, hogy közeledjünk Őfelé. Az Ő jósága lenyűgöző, az Ő jósága tette, az Ő szeretete tette, és minket az vonz magához. Ez az, ami kedves illat az Úrnak.
Egy másik példát hozok nektek erre, hogy mennyire igaz, hogy az Úr jósága az, ami elindítja a szívünket, hogy ha megérinti a szívünket ez a jóság. Ez Isten kegyelme és csak a Szent Szellem tud bevezetni minket arra a helyre, nincsen másképp. Nem megy külső dorgálásokból és nem méltó Istenhez. Elvesszük a Szent Szellem helyét ilyenkor. Ne tegyük!
Nézzük a Lukács evangéliumban, hogyan volt ez Jézussal és a tanítványokkal. Közben mondd velem együtt: Az Úr jósága engem megtérésre indít, mert így van megírva! Ámen.
A Lukács evangélium 5-ik fejezetében van írva egy gyönyörű rész a Bibliában, a csodálatos halfogás. Nagyon sok tanulsága van, de amire most igazán kihegyeztük a figyelmünket, az is gyönyörűen ki fog jönni belőle.
Lukács 5,1–11.
1. És lőn, hogy mikor a sokaság hozzátódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, Ő a Genezáret tavánál áll vala;
A sokaság nem azért ment, hogy majd harmadik nap kap valamit a kenyérosztásból. Olyan csoda is volt, de a sokaságot nem ez vonzotta először, hanem hogy hallgassa Isten beszédét. Isten beszédére voltak éhesek azok a szívek, és Isten beszédében ott volt Isten élete, ami meggyógyította őket és érezték benne Istennek a szeretetét.
A sokaság azért tódult Jézushoz, hogy hallgassa Isten beszédét. Ti is azért vagytok itt, hogy hallgassátok Isten beszédét. Isten beszéde az, ami megelevenít minket. Az Ő szívéről van, az ember szája szólja, de a Szellem által és akkor van megelevenítő ereje. Ezért tódult a sokaság Jézushoz, hogy hallgassa Isten beszédét.
2. És látott két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat
3. És Ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné volt, kérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot
Képzeljük el ezt a képet: sokaság. Aki volt már a Galilea tengerén, ahol szinte mindenhol a tengerből elindulnak felfele a hegyek, dombos és hegyes részek vannak, szinte síkság nem is jön elő a tenger parton.
Jézus, mivel jobban akarta, hogy hallja Őt a sokaság, kérte az egyik hajót, hogy vigye Őt beljebb egy kicsit, hogy a jobb akusztika által még jobban lehessen hallani, amit mond. Egy gyönyörű kép ez.
4. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra
Az első nagy tanulság, hogyha az Urat szolgálod, akkor a fizetség soha nem marad el. Mert mivel Jézus használta Péternek a hajóját, most jön a fizetés. Jézusnak a bőséges hálaadó fizetsége. Lehet, hogy nem mindig pénteken délután jön a fizetség, de hogy nem marad el, abban biztos lehetsz.
Jézusnak gondja van rá, mert hűséges. Ha az Urat szolgálod, ha azt teszed, amit Őtőle veszel, ha áldozatokkal is jár, és ha oda is kell tenned valamit az oltárra, a fizetség nem marad el. Itt sem maradt el. Jézus kér valamit, azonnal mondj igent, ebből az a tanulság.
5. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit: mindazáltal a Te parancsolatodra kivetem a hálót.
Mintha azt mondaná: Mester, te ácsmester vagy, én meg halász voltam egész életemben, hidd el, hogy egész éjszaka kint voltunk a vizeken, de semmit nem fogtunk. Miért vetném most vissza a hálóimat, ha már meg is tisztítottam őket? Olyan naiv ez a kérés, hogyan kérhetsz ilyet tőlem? Volt benne valamennyi engedelmesség, de látjuk, hogy mértékkel.
Vagyis Jézus a 4-es versben azt mondta, vessétek ki a hálóitokat! Az összes háló, amit eddig éjszaka bevetettetek a vízbe, most vessétek ki az én szavamra! Most jön a halfogás. Ellenvetés volt: nem érted, hogy halásztunk egész éjszaka, és semmit nem fogtunk? Na, jó, azért a Te szavadra bevetem a hálót!
Ez az, amikor szűk mértékkel mérjük az Úrnak a kegyelmét az életünk felett. Kivethette volna az összes hálóját, de nem, hanem egyet vetett ki. A te szavadra teszünk egy próbát. Ha Jézus mond valamit, soha ne kételkedj benne. Az összes hálót be kellett volna vetni, sőt még szólni kellett volna a szomszéd halászoknak is, hogy hozzák ők is, mert most egy nagy halfogás lesz. Így is lett.
6. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
Annyi halat fogtak, hogy szakadozott a hálójuk, egy szavára Jézusnak.
7. Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedének.
Azt a képet azért kivesszük ebből, hogy amikor Isten hozza az Ő áldásait, akkor az a hajót elsüllyesztő bőséget hoz az életünkbe, annyit, hogy nem tudjuk feldolgozni! Bőséggel!
Az életem első kenyérszaporítás csodáját a múlt héten megélhettem. Majd elmondom nektek egyszer. Nagyon rég szerettem volna látni ezt, a múlt héten részese lehettem ennek. Istennél, ha hiszel, minden lehetséges. Minden lehetséges!
8. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!
Mi az, ami Pétert megtérésre indította, hogy belássa a bűneit, és Jézus lábaihoz leomoljon és elkezdje Őt imádni? Mi indította őt? Az Isten jósága, hogy megmutatta az Ő jóságát. Megmutatta, hogyha az én szavamra cselekszel, ha ki mersz lépni, amikor hallod az én szómat, és azt megcselekszed. Ez a jóság, amit látott, ez a szívét megtérésre indította.
Ezt kívánja látni az Úr az életünkben, ezt a fajta megtérést. Ez nem megy külső parancsolatokra, hogy mit szabad és mit nem, ezt miért tetted, azt ne tedd! Ezekkel csak messzebb taszítjuk az illetőt az Úrtól. Ne tegyük.
Várjuk meg, amíg az Úr jósága megjelenik az illető életében, addig csak imádkozzunk érte. Az Úr meg fogja mutatni a jóságát, mert Ő a jó pásztor. A folytatás így van a Biblia története szerint, hogy nemcsak Péter esett le Jézus lábai elé, hanem az összes többi tanítvány, aki körben volt.
9. Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik vele voltak, a halfogás miatt, amelyet fogtak;
10. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz
Azt mondta Jézus: amit most láttatok, az is egy jel, de ami ezután jön, ahhoz képest, amit most látattok, még semmi.
11. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyták mindenüket és követték Őt
Ez csak belülről tud jönni! Egész életüket képesek voltak egy szempillantásban felszámolni Jézusért, aki megmutatta nekik a jóságát. Ő kell, hogy meghódítsa a szívünket, Ő tudja csak megtenni. Amikor az Ő jósága megjelenik az életeden, akkor egy szempillantásban képes vagy mindent elhagyni.
Ez nagyon közel van ahhoz, amit Pál ír a Filippi levélben: „amelyek nékem egykor nyereségek voltak”. Vagyis Pál nagyon sokra tartotta magát, tanult ember volt, a legfőbb farizeusok közül való volt, de megnyilvánult a Krisztus az életében
Filippi 3,7–8.
7. De amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.
8. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt. Akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem
Ebben az ismeretben Jézus ismeretéből fakadó gazdagság van. Ettől nem kell megijedni, mert ha belülről jön, akkor könnyen megy. Addig ne erőltessétek, addig csak testből lenne. De ha az Úr megindítja a szívedet, akkor könnyedén megy. E világ dolgaihoz és az Úrhoz egyszerre nem lehet ragaszkodnunk. Ez nem megy.
Az kell, hogy Ő meghódítsa a mi szíveinket, és Ő megteszi, ha benne megtanulunk gyönyörködni. Egyre inkább meg fogja hódítani a szívedet, s a végére tényleg megszűnnek neked a világ dolgai és mindent, amit csak kér tőled az Úr, el tudod engedni. Szó nélkül. Hálát adunk neki!
Az Úr jósága volt az, ami meghódította a tanítványokat, hogy mindenüket el tudták hagyni. Ez indította a szívüket megtérésre. Az Úr jósága téged megtérésre indít!
Zsidó 4,7/b.
7/b. … Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
Itt a kulcs: ha hallatja veled a hangját, a szavát, és megmutatja az utat, hogy melyet járj, akkor ne keményítsd a te szívedet. Mert ez az egy eset, amikor nem tudsz úgy menni, ahogy Ő szeretne. Erről szól a megtérés: ha hallod az Ő szavát, mondj neki igent. Meglesz a fizetség, bőségesen meglesz a fizetség.
Az ellenség azt akarja, hogy tekints mindig magadra, hogy te mit tettél, vagy mit nem tettél. Ebben az arénában akar tartani, ahol kárhoztatni tud. Látod ezt tetted és ezért nem sikerül az, vagy látod ezt nem tetted meg, és ezért Isten nem tud úgy megáldani. Ha ebben az arénában maradsz vele, akkor mindig fog tudni kárhoztatni.
És ha te a magad erejéből próbálsz fölülkerekedni, mert terád világít mindig, hogy ezt tetted meg azt tetted, akkor hogyan kaphatod meg így az állásokat? – kérdezi, mert ő a vádoló, az atyafiak vádolója. Amíg ebben a körben maradsz vele, próbálod behozni, amit nem tettél meg, a lemaradásaidat…
Ha megpróbálod úgy tenni, ahogy látod, hogy mások tették és boldogultak, addig nincs garancia a sikerre. Az Atya pedig azt szeretné, ha Jézusra tekintenél. Ez az Ő akarata, mert ha Jézusra tudsz tekinteni, Ő mindent elvégzett érted. Az, amit Ő elvégzett érted, hogyha abban a jóságban elkezdesz tudni gyönyörködve felülemelkedni azon, amiben vagy, akkor az megvan neked, az Ő elvégzett munkájában!
Az Atya akarata, hogy Jézusra tekints: Ímé az én Fiam, ímé a világnak ama Báránya, aki elvette a világ bűneit; ímé tekints Őreá, Őbenne gyönyörködjél! El tudod-e fogadni, amit cselekedtem érted? Meglátod-e ezt a jóságot? Tudsz-e benne járni? Ha igen, akkor a tied. Ez az Írás igazsága: az Úr jósága minket megtérésre indít.
Az visz minket előbbre a téves útjainkból, s nem az, hogyha a kárhoztatás szavát kapjuk. Attól semmi nem lesz jobb az életünkben. Semmi, csak még nagyobb mélységekbe esünk általa. Úgyhogy ne engedjétek meg magatoknak.
Kik uralkodnak az életben, hogyan mondja a Róma levél? Akik a kegyelmet bőségében veszik. Akarunk-e uralkodni? Akik a kegyelmet bőségben veszik… A kegyelmet venni kell Istentől. Ő elvégezte, neked pedig a helyzetekre el kell venned a kegyelmet. A kegyelmet bőségében veszik. Vettél már kegyelmet? Tapasztaltad az Úr jóságát?
Tapasztaltad, hogy mennyire jó hozzád? Vegyél még belőle. Ne fogd vissza magad! Az Úrnak öröme van abban, ha jó pásztor lehet. Ha megáldhat, ha adhat, ha füves legelőkre vihet, ha kiszélesítheti a sátorát feletted, ha szárnyai alá vehet. Ha a megigazulás ajándékát pedig elfogadtad, te megigazult vagy és nincs kárhoztatás a számodra.
Az ördög arra fog mutatni, hogy látod, engedetlen voltál megint, mert nem tetted, elmulasztottad, ezt mondtad. Kárhoztat, ő egy nagyon gonosz kárhoztató. Elkezdjük magunkat emészteni rajta addig, amíg a szemünket az Igére nem vetjük, mert ott az le van írva.
Róma 5,19.
19. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lettek.
Egy ember – Ádám – engedetlensége által kerültünk arra a helyre, sokan bűnösökké lettek, ezt írja. Az az egy, akinek az engedetlensége hozta sokaknak a bűnös voltát. Mennyivel inkább arra a másikra – Jézusra – kell figyelnünk, azonképpen annak az egynek engedelmessége által. Kinek az engedelmessége számít? Az Úr Jézus Krisztusé.
Őáltala sokan igazakká lettek, áldottakká lettek, gyógyultakká lettek, beteljesedettekké lettek. Kinek az engedelmessége volt, ami meghozta ezt neked? Jézusé! Jézus engedelmessége hozta nekünk azt, hogy mi megigazultakká lettünk. Tehát ne hagyd magad vádolni: te ezt meg azt elszalasztottad, ezt meg azt nem tetted, a vádoló mondaná és mondaná! Ne engedd magad kárhoztatni, mert az Egynek engedelmessége által járhatsz te azokban az áldásokban.
Az Úrnak a jósága az, hogy te elfordulsz ezektől a téves utaktól, amit eddig jártál. Az Úrnak a jósága az, hogy te mától az áldásokban tudsz járni. Szabadítsd fel a hitedet, mert a hitednek a felszabadításában van benne az az erő, ami képessé tesz arra, hogy tudj abban járni.
Kinek az engedelmességére kell tekintened? Annak az Egynek az engedelmességére, a Jézuséra! Ő elvégezte, és ezért van neked a jó legelő, és a csendes vizek, és a lelked megvidámítása, és az Úrnak az összegyűjtése, s az egy akol. Minden ezért van, az Úr jó pásztorsága és hazavárja az övéit.
Nagy kegyelem, hogy ezeknek az áldásaiban járhatunk, mert ezt annak az Egynek az engedelmessége hozta, akit nem győzünk imádni a szívünkből, amikor ezt megértjük. Erre kaptuk a Szent Szellemet, hogy ki tudjuk fejezni általa a szívünkből, hogy mennyire szeretjük, hogy milyen hálásak vagyunk, hogy milyen módon tudjuk ezt megköszönni úgy, hogy tényleg érezhető legyen a trón előtt a hálánk.
Csak a Szent Szellem által van a teljes hálaadás. Hálaadásaink bőségesek legyenek – azt írja az Ige – bőségesek legyenek a hálaadásaink. Ha az Úr jóságát meglátod az életedben, az megtérésre fog indítani. Minden rossz, amiben vagy, onnan ki fog hozni, mert azt az egy bárányt, aki eltévelyedett, Ő hozta vissza. Az Úr jósága volt, hogy elment érte, és visszahozta.
Úgyhogy igazítsd meg a szívedet, ha eddig nem így gondolkodtál ebben, mert az Úr szeretne bőséggel megáldani minket. Ha most még nem tudod elképzelni a mikéntjét, hogy hogyan van ez, hogy miként teszi az Úr, hogy majd téged így megáld, az nem baj, az az Ő dolga. Neked nem kell kidolgoznod a fejedben azt, hogy ez hogy lesz, az az Ő dolga, Ő az Úr.
Ő az Isten! Ő megígérte, hogy úgy lesz a te részed, hogyha hiszel benne. Bízzál az Ő engedelmességében, mert az által van a te áldásod, csak higgyél benne, hogy Ő megcselekszi. Őrajta nem fog a gazdasági válság, Őrajta nem fognak a szűk keresztmetszetek.
Azt, hogy hogyan teszi majd, az nem a te dolgod, hogy végig gondold. Neki száz útja van arra, hogy téged megáldjon. Ha kilencvenkilencen elbuknál, mert elvétetted, hogy nem erre mentél, hanem arra, akkor a századikat fogja előhozni.
Meg fog áldani, mert így van megírva, a jóságát meg fogja mutatni az életedben. Így fogsz kijönni minden tévelygésből, minden tévutadból, minden kárhoztatás alól és szabad leszel. Mert az én Igém szabaddá tesz – ezt írja az Írás? Igen. Ámen.
Kezdjük köszönni Neki. Lásd magad, hogy szabad vagy! Ez a kulcs, hogy az Ő jósága szabaddá tesz, hogy kijöttél a betegségből. Lásd magad, hogy te gyarapodsz azon az úton, lásd magad a füves legelőkön, lásd magad…!
Ha még nem született meg a gyermeked tizenhárom évig, akkor is lásd magad abban a győzelemben! Lásd magad, mert az Úrnak így vagy kedves ebben az engedelmességben! Ámen.
*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.
A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.