Drága Atyám áldunk és magasztalunk Téged, ünnepeljük az Úr Jézus Krisztust! Egy különleges nap a mai, úgyhogy ünnepeljük Jézust, a fölött, mint ahogy szoktuk tenni.

Jövő héten minden imakör meg lesz tartva, ez fogadalom Istennek. Imakör soha nem marad el, mindig várunk benneteket nagy-nagy szeretettel, mert az imádság füstjének fel kell szállni az ég felé. Köszönjük ezt Istennek. Hálákat adunk Istennek!

Az igazságot szeretném ma előhozni és az igazság az nagyon jó. December 25-ét ugyanis pünkösdi tanokkal, okkult tanokkal, ilyen és olyan tanokkal megrontották. Pedig december 25-e egy nagyon jelentőségteljes nap két tekintetben is. Egy bizonyos esztendőt tekintve is december 25., és két évre rá megint december 25. [Jézus fogantatása, majd két év elteltével a bölcsek látogatása.]

Bárki, aki a Biblia tanulmányozásába veti magát, tanulmányozza ezt és követi a tanításokat, megtudhatja, hogy Jézus nem december 25-én született. Az Úr az Ő kegyelméből nekem egybeillesztette ezeket a részeket. Kijelentést és megértést kaptam így belőle, s így be tudom bizonyítani neked hosszas folyamatban, hogy december 25-e volt az a nap, amikor Mária testében megfogant Jézust.

Ráadásul akkor, abban az időben ezt már két éve a csillagok és bolygók állásából is lehetett látni. A csillagok egy olyan fekvésben álltak, négy égitest egy olyan alakzatot vett fel, a Mars és a Jupiter olyan alakzatban helyezkedett el, hogy azt a dicsőséges csillagzatot Isten képes volt megjelentetni az égen. Ennek két évig kellett az égen lennie.

Azok a bölcsek, azok a gazdag emberek, akik a Jézust meglátogatták – a görögben ez a „magosz” szóból jön. Nem mindenhol hozza a Biblia a megfelelő szót, de a Máté evangéliumban helyes, és azt meg is fogjuk nézni.

Perzsiáról van szó, ahonnan jöttek a bölcsek. Dániel ott töltötte a fogságát. Ott növendékeket, tanítványokat hagyott maga után, akik a perzsiai tudományokkal foglalkoztak. Tanítványaira hagyta több száz évvel előtte még, hogy milyen égi alakzatokban fog megtörténni a Messiás születése.

Így tudni fogják előre, hogy melyik az az esztendő, amikor a zsidóknak a királya majd megszületik. Ők azért jelentek meg, hogy a zsidóknak a királyát ünnepeljék, imádják. Nem azért jöttek, hogy tiszteletet adjanak, hanem imádatra jöttek. Nagyon jelentős tehát ez.

Egy tudományos tanítást néztem erről a héten és bebizonyították – egy hosszabb tanítás volt ez –, hogy december 25-én volt a fogantatás. A perzsiai kormányzásban annak idején két házban működött a hatalmi rendszer: a szenátus és az alsóház.

Aki a vallásukat teremtette meg, aki előhozta azt, az Dániel alattvalója volt, és 600 évig gyakorolták ezt. 400 év után a Messiás eljövetelét – hogy várták a Messiást – azt beépítették a saját vallásukba.

A vezetésnek a szenátus részében, tehát a felső vezetés rétegében úgynevezett szellemi emberek voltak, akik a szellemi tudományokkal foglalkoztak, például a csillagállásokkal. Az alatta lévő rendszerben pedig az úgymond üzleti világgal foglalkozó vezetés volt. Ahhoz, hogy megszavazzák a vezetőjüket, ahhoz mind a két háznak szavaznia kellett.

Jött tehát [Betlehembe] három bölcs, a szenátus volt ez. A perzsiai birodalom három szenátusbelije jött el, akik a zsidók királyát imádni jöttek el. Égi jeleket kellett ehhez látniuk, s ezek a jelek két évig fent voltak az égen. Olyan együttállása volt szükséges ehhez a bolygóknak, ami egymillió kétszázezer évente jön elő csak.

Istennek az elrendelése látszik ebből, hogy a Messiásnak a helyét kijelölte. Négy bolygónak az együttállásából lehetett következtetni az időpontra. De a Mars és a Jupiter bolygónak olyan egy vonalba esésérére volt szükség, hogy abból a szögből egy erőteljes, nagy csillagnak láttassék. Vagyis megjelent ez az új csillag az égen.

Tudták az időt előre, hat hétbe tellett nekik, míg elmentek Jeruzsálembe. Pontosan tudták, hogy mikor kell Jeruzsálemből tovább menniük, hogy megtalálják a zsidók királyát. Ha például a kormányunknak a vezérei elindulnak egy útra, vagy az Egyesült Államoknak egy küldöttsége, akkor egy nagyobb stáb megy velük.

A perzsiaiak állandó harcban álltak a rómaiakkal. Egyetlen egyszer tudták a rómaiak legyőzni őket egy harcban, mert nagyon mesterei voltak a lóháton való harcoknak. Harminc méterre is képesek voltak úgy célozni a nyilaikat, hogy mindig legyőzték a rómaiakat. Egy regimentnyi hadsereg jött velük, hogy a védelmüket biztosítsa. Ez egy nagyon jelentőségteljes mozdulás volt tehát.

Hogy képet alkossatok erről magatokban: azt vették alapul, amit Dániel hagyott rájuk, hogy előre megprófétálta ezeket, és amit a csillagok mutattak, továbbá a Szűz csillagképet. És ez a konstelláció [csillagok együttállása] együttesen jelezte a Messiás születésének közeledtét, szűztől való foganását. Ez a csillagzatrendszer úgy állt fel, hogy a fejénél volt az Oroszlán (csillagkép), a lábánál pedig a Mérleg (Libra), és ehhez sorakozott fel még az együttálláskor a Szűz (csillagkép) is.

Hogy ezt kifejtsük, a Jelenések könyvéhez fogunk elmenni, ahol napra pontos magyarázatot fogunk kapni. A napnak még az óráját is meg lehet határozni. Az interneten sok szakértőt lehet találni a témában, néhányuk azonban melléfogott.

Egy nagy hadsereg jön, hogy imádják Őt, ajándékokkal leboruljanak előtte. Azon a napon, mikor megérkezett Heródes serege Jeruzsálembe, Cézár, látván a felsorakozott sereget, és tudván, hogy Heródes milyen vérengző természetű volt, harcba akar szállni Heródes hadserege ellen. Tehát egy csatahelyzet kipattanása előtt állnak.

Mikor azonban Heródes és serege megérkezik, és Cézár serege meglátja őket, mondhatni remegni kezdenek, ezért egyből mondják Cézárnak, hogy „jóllehet egy egész hadsereggel jelentünk meg, de mi most békével jöttünk, békességes a szándékunk; azért jöttünk, hogy hódoljunk a megszületett Megváltónak, ajándékot hozzunk az új királynak, a zsidók királyának.”

Amit látni lehet az egészből az, hogy Isten keze volt efölött, mert olyan csodákkal teljes ez a történet. Amikor bevonultak, akkor hat napon keresztül a Jupiter bolygó állása, észak-déli kiterjedésében, átment az útjuk felett.

Tudták, hogy Jeruzsálembe kell menniük, s követték a csillagot Jeruzsálembe. A hatodik napon a Jupiter elmozdult, és december 25-én pedig pontosan Betlehem felett világított. A hadsereg emberei, akik jöttek és a bölcsek ezen a napon megjelentek Betlehemben.

Nagyon jelentős dátum tehát a december 25-e. Ezen a napon mondta ki az angyalnak Mária, hogy legyen meg nekem a Te Igéd szerint. Isten üzenetét hozva az angyal, Mária befogadta az Igét és megfogant benne a Szent Szellem által az élő Ige.

Két évre rá pedig a perzsiai küldöttség – a bölcsekkel az élükön – a tiszteletüket tették, hogy Őt imádják. A tudományos bizonyítékokat nem hoztam magammal, viszont az Igéből fogunk nézni erre utaló helyeket.

Ez csak egy meghatározott időpillanatban lehetett tehát, amikor a Messiásnak meg kellett születni. A pásztorok kint legeltették a nyájaikat éjszaka. Ez csak tavasszal vagy ősszel lehetett így például. Mert ekkor van, hogy a nyájaknak van egy bizonyos szaporodási szakasza, s nem lehet ilyenkor, hogy bezárják őket. Ez egy meghatározott időszakasz.

Másrészt pedig az ünnepüket tekintve, a kürtölésektől a sátoros ünnepekig terjedő időszakban lehettek. A pásztorok, amikor kapták a hírt az égi angyali seregektől, pontosan tudták, hogy hova kellett menniük. Az angyalok nem adtak címet nekik.

Nézzük az igehelyeket. Mózes első könyvéből hallunk erre egy utalást. Betlehem két helyen létezik, nemcsak egy város volt, hanem két helyen volt megtalálható. Miután Ráhel meghalt, írja az Ige:

1Mózes 35,21.

21.  Azután tovább költözék Izrael, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.

Ez a Héder tornya, amiről szól az Ige. Nézzük…

Mikeás 4,8.

8.  És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljön tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.

A nyájnak a tornya – mondja itt az Ige. A pásztorok pontosan tudták, hogy hova kell menniük, meglátni a kis Csecsemőt.

Véráldozatot kellett bemutatniuk az ószövetségi időben, minden nap, reggel és délután. Az áldozatra kijelölt báránynak tökéletesnek kellett lennie, szeplőtelennek, hibátlannak. Más fajta tenyészetből voltak azok az állatok, amelyeket áldozatra választottak ki.

Megszülettek ezek a bárányok. Hogyha a születésük után egy apróbb sérülés történik rajtuk, akkor azok már nem hibátlanok. Ezért születésük után rögtön betekerték őket úgynevezett pólyába és befektették jászolokba, hogy ne sérüljenek meg az első napokban.

Ebben az időben Mária már a szülés előtt állt. És ha az asszony szült, akkor tisztátalanná vált. Bizonyos napokat határoz meg a törvény, és a tisztulásának ideje el kell, hogy jöjjön. Így az ünnepeik során így tisztátalan, szülő asszony nem kerülhet be a házba, mert mindannyikat tisztátalanná teszi.

A Jóm kippur ünnepük például, amit ekkor ünnepeltek, a legkomolyabb ünnepük. Szeptember körül van ez az ünnepük. Az autóknak sem szabad indulniuk és semmihez nem nyúlnak. Még a mai napon is betartják, autóba sem ülnek.

Mária tehát nem mehetett el sem fogadóba, sem házhoz nem fogadhatták be, ezért a nyájnak tornyához ment el, ahol szülhetett, ahol tartották és gondozták azokat a bárányokat, amiket áldozatra készítettek fel. Mert Ő [Jézus] a mi Bárányunk volt, akit Isten a világ alapítása előtt kijelölt a mi váltságunkra. Tehát azon a helyen kellett megszületnie, ebben is tökéletességet kellet, hogy hozzon.

Én azt hiszem, hogy december 25-től, attól az időtől két évvel, a Krisztus előtti, tehát az időszámításunk előtt két évvel, ott sok mindent rosszul időzítenek a szakértők, ebben az időintervallumban.

Miután Mária megfogant, találkozik Erzsébettel. Erzsébet akkor Keresztelő szent Jánossal már hat hónapos terhes. Mária vele tölt három hónapot, és megszületik Keresztelő szent János, aki Jézusnak unokatestvére volt. És így eltelt tehát kilenc hónap.

December 25-től visszafelé számolva, a Krisztus előtti második esztendőben vagyunk. Most, így ebben az időtekintetben menjünk el a Jelenések könyvére, s ott tisztán fogjuk látni majd. Vannak, akik elvétik az időskálán ezt, mert Krisztus előtti hármadik esztendőre számolják ezt. Akkor a kürtölések ünnepére jön ki az Ő születése.

Én azt hiszem, hogy Ő [Jézus] szeptember 2-án született, a körülmetélése 10-re esett, és ez a Jóm kippur ünnepük. Ekkor volt az Ő szent vérének az első kiontása, a körülmetéléskor.

Láttam egy szakértőt erről. Késő este ment a műsor, én fönt maradtam. Egyórás műsor volt. Elemeket rakott össze, hogy még jobban megértsem a köztes láncszemeket. A perzsiai vezetésről hallottam részleteket, az indulásukról, az útjukról, csak olyan részletességgel és egyezéssel, amit csak Isten volt képes elvégezni.

Jelenések 12,1–5.

1.  És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;

2. Aki terhes vala, és akarván szülni, kiáltott és kínlódott a szülésben.

3.  Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona.

4.  És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye.

5.  És szüle fiúmagzatot, aki vasvesszővel uralkodik minden nemzet felett; és ragadtaték annak fia Istenhez és az Ő királyiszékéhez.

Tehát, ha a Szűz (Virgo) csillagkép ábrázathoz megyünk, ami a mennyei boltozaton látszik, és amikor a nap pontosan középen helyezkedik el, mint ahogy a gyomrunk a testünk közepén van, a hold az Ő lábánál volt, a hold lehajlott a lábához, az az esti órákban kell, hogy legyen.

Elseje vagy másodika kell, hogy legyen, és az esti vagy éjszakai órákban született a Gyermek. Tökéletesen, mint ahogy az Ige állítja is. Tehát a nap a Szűz csillagképben csak ekkor mozdul ebbe a pozícióba, ezen a három ünnepen.

Egy 15-20 napos időrést lehet meghatározni pontossággal, hogy mikor született a Gyermek. Azért tippelek a másodikára, mert így jön ki, hogy az Ő körülmetélése megint zsidó ünnepre esik, 10-ére. Isten annyival felettünk van és annyival magasságosabb, és mindeneket átlátó és előre tekintő, hogy egyedül Ő tudja csak ezeket így kirendelni.

Dániel és az ő tanítványai olyan gazdagságra tettek szert, amiből ezt az ajándékot el tudták hozni a megszületett Gyermeknek. Ahogy János ezt a látomást kapta – ahogy a Jelenések könyvében leírja – pont úgy helyezkedik el a nap és a hold is, ennek megfelelően.

A leglényegesebb része, mert most itt vagyunk időben, hogy mit ünneplünk december 25-én? Az Ő megfogantatása volt ezen a napon. Akik a Zakariás könyvéből akarják meghatározni, hogy mely napon született Ő, elkövetnek egy nagy hibát.

Tegyük fel, hogy a főpap annak idején – mint most a pápa, a vezető – nem egy volt, hanem 24 főpap volt évente. És mindegyikőjük egy hetet kellett, hogy szolgáljon. Sorba rendezte őket Dávid király, aki ezt kijelentésben kapta meg Istentől, hogy ez miként legyen.

Az esztendőt, a heteket tavasszal kezdték számolni. Az 48 hét tehát, hogy mindenki sorba kerüljön, és mindenki kétszer szolgált. Ez ugyanaz, mint a mennyben a 24 vén. Itt a földön 24 főpap volt, és kétszer szolgáltak esztendőnként, kétszer került rájuk a sor.

A zsidó kalendárium szerint csak 51 hét van. Tehát 51 ilyen szolgálat volt, a három fő ünnepüket tekintve, mindegyikükre sor került. Mind a 24 megoldotta a problémát. Tehát 24 főpappal ment a szoltálat.

Azt nem lehet tudni, hogy mikor fogant Erzsébet. Azt tudjuk, hogy hogyan történt: megjelent az angyal Zakariásnak a szolgálata során tavasszal, de hogy ezután mikor történt a fogantatás, azt nem tudjuk.

De azt tudjuk, hogy amikor Mária megfogant, akkor Erzsébet már hat hónapos terhes volt. Krisztus előtt két évvel született a mi Urunk. Tanulmányozván a többiek tanításait, tudom, hogy akik Krisztus előtt a harmadik évre teszik ezt az időt, azok tévednek.

Interneten is néztem, utána olvastam. Nagyon szeretem, amikor az igazság kiderül, tehát az igazság az izgalomba hozza a szívemet. Lukács evangéliumra térünk, és néhány igazságot előhozunk itt.

Lukács 2,8–15.

8.  Azon a vidéken pedig pásztorok voltak, akik kint a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájuk mellett.

A december 25-ét jegyezzétek meg, ez nagyon fontos nap. A szent estét 24-én tartjuk, a Karácsony este az a 25-e igazából. A zsidóknál a napot mindig este 6 órakor kezdik. Tehát 25-én [zsidók szerint 24-én 18 órától] van az igazi Karácsony. Kint éjszakáztak [a pásztorok], és vigyáztak az ő nyájuk mellett.

9.  És ímé, az Úrnak angyala hozzájuk jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

Megijedtek az Úrnak angyalaitól, akik jöttek hozzájuk.

10.  És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé, hirdetek néktek nagy örömet, mely minden népnek öröme lészen:

11.  Mert ma született néktek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

12.  Ez pedig néktek a jele: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

Hallelúja!

13.  És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik, és ezt mondják vala:

14.  Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és jó akarat az emberekhez!

És a pásztorok menni akartak megtekinteni ezt. Elmentek Betlehemig,

15.  …  Menjük el mind Betlehemig és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk.

Lukács evangéliumban nézzük meg:

Lukács 1,35–38.

35.  És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll tereád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz be téged; azért aki születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

36.  És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak:

Tehát vissza kell mennünk hat hónapot, és akkor van Erzsébetnek a fogantatása. Akkor foganta ő meg a fiát.

37.  Mert az Isten Igéjének semmi sem lehetetlen.

38.  Monda pedig Mária: Ímhol, az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elment tőle az angyal.

Így foganta meg Isten Igéjét a méhében. Ugyanezt kell nekünk is mondanunk az életünkre vonatkozólag: Isten akarata legyen meg az életünkben!

Az újjászületésünk is így van: nem romlandó magból, hanem romolhatatlan magból születtünk újjá, Istennek Igéje által, mely él és megmarad örökké. Isten Igéjéből születtünk újjá. Tehát a Lukács Evangéliumánál olvastuk, hogy a mai napon születik nektek a Megváltó.

Máté 2,1–2. 4–5. 9.

1.  Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondván:

2.  Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten, azért jöttünk, hogy imádjuk Őt.

Ezek a bölcsek – vagy ahogy a görögben áll, a „magosz”-ok – voltak a napkeletnek a vezérei, az irányító bölcsei. Ezek nem olyan varázslók voltak, mint ahogy a többieket hívják esetleg. Ezek magasabb szinten álltak, és a perzsiai szenátus tagjai voltak. Heródes a próféciának megfelelően tudakozódik, hogy Betlehemben születik-e?

4.  És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?

5.  Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta meg a próféta:

Heródes tehát ki akarta deríteni, ugyanis meg akarja ölni.

9.  Ők pedig a király beszédét meghallván, elindultak. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérvén, megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt.

Tehát ez a Jupiter volt valójában, nem egy csillag, hanem egy bolygó. December 25-én pontosan Betlehem fölött állt. Kikutatták tudományosan, hogy ezek tények, meg lehet állapítani. Egymillió kétszázezer évente történik ilyen.

Kétségeket fűzök hozzá, hogy ez valaha újra megtörténne. Négy bolygónak az illeszkedése kell hozzá. A Mars és a Jupiter együttesen hozták azt a fénylő csillagot elő, hat napig. Ez bizony nagydolog. Tehát december 25-e az igazán szignifikáns [jelentős, meghatározó, jelzésértékű] nap számunkra, ha tudni akarjuk.

A mennyben a fogantatásának a napja legalább olyan jelentőségteljes volt, mint a születésének a napja. Mert először a fogantatásnak kellett megtörténnie ahhoz, hogy meg tudjon születni [Jézus]. A zsidók királyát jöttünk imádni! – mondták. Ennek az volt az oka, hogy volt egy szövetség, és abba kellett beleilleszkednie a mi Üdvözítőnknek. Az üdvösség nem jöhetett másként. A szövetség az egy egyezség.

Isten kinézte a zsidó népet akkor, amely a legalantasabb nép volt abban az időben. Egy nyájtartó, nyájlegeltető és terelgető nép volt. Olyasmi lehetett az egyiptomiak szemében, mint nálunk az utcaseprők. Amikor Józsefnek kellett bemutatni a családját, akkor ő is óvatosan fogalmazott, hogy pásztornépek az én őseim. Nem akarta megijeszteni, elijeszteni a fáraót.

A karácsony és a kereszt tartalmát is démontartalommal töltötték meg sokan, vigyáznunk kell erre. Megkérdezik tőlem sokan, hogy miért van kint a kereszt? Akiknek megütközést jelent, hogy kitesszük a keresztet, azok nagyon rossz tanításokat hallhattak valahol. Az ördög mindig hamisítványokat hoz.

A december 25-e, amit itt a földön ünneplünk, az a mennyben is nagyon jelentőségteljes nap. A hanuka ünnepük is e körül mozog, ebben az időben. Ajándékokat adnak egymásnak a zsidók. Mi is tesszük ezt, a fa alatt elrejtettük az ajándékokat a gyermekeknek. Mert ez történt az Ő megszületésénél is, ajándékokat hoztak neki a bölcsek.

Ezért tesszük mi is, az ajándékosztásnak ez hagyománya már. Az ördög nem álmodja meg, hogy hozzál ajándékot valakinek. Az ördög senkinek nem adna semmit legszívesebben, mert ő a pusztító, és ő az, aki meg akar fosztani minket mindentől. A december 25-e és egymás megajándékozása, az nem a hagyományokból alakult ki. Jézusból Mikulást csinálni, az már egy kicsit túl van a határokon.

Még egy nagyon fontos momentuma a mai napnak, hogy Úrvacsorát veszünk együtt az Úr asztalánál. Nem fogok én sem másként tenni, mint ahogy megszokott, én is december 25-én fogom a Karácsonyt ünnepelni, de tudom, hogy mi a jelentősége a napnak. Ekkor volt a mi Urunknak a fogantatása.

A mentalitást soha nem fogjuk tudni megváltoztatni és nem is kell. De azért attól az igazságot hallanotok kell. Jelentős időpontok ezek! A laza szálakat egybe kell fűzni, egybe kell fonni, hogy összeálljon a kép.

Annyira döbbenettel hallgattam, amikor ment a műsor, hogy nem tudtam jegyzeteket sem készíteni, de ami bennem megmaradt, azt elmondtam. Asztrológusok utána néztek ennek pontosan, tehát ezek tudományos tények, amit elénk tártak. Az egyikőjük az nem is pásztor volt, nem szolgáló volt különben, hanem egy tudós, aki szólt köztük.

Úrvacsorához készüljünk most, kérem ehhez az Úrvacsora asztalának felelőseit, készítsük elő az Úr asztalát. Álljunk fel mindannyian kenyérrel a kezünkben. Hálákat adunk Istennek!

Az Úrtól egy jobb megértést kaptunk, mint eddig, hogy mi az, amit tett értünk. Az Ő teste megtöretett érettünk, az Ő sebeivel van a meggyógyulásunk! Most megemlékezünk arról a drága szent megtört testről, amely érettünk töretett, és így vesszük magunkhoz a kenyeret. Köszönjük az Ő megváltását, Atyám!

Jézus azon az éjszakán vette a poharat és azt mondta, hogy ezt tegyétek az Újszövetség emlékezetére. Ez az én vérem, ezt igyátok. Vele együtt meghaltunk, Vele együtt feltámadtunk, a Szövetség gyümölcseivé váltunk, és ebből az üdvösségből részesülhettünk a szent vér által, az Atya és az Úr Jézus Krisztus megváltása által.

Az áldozat, az Ő kiontott vére volt a véráldozat. Az Úr Jézus Krisztus kiontott vérére emlékezünk most, amely felettünk van mindörökké. Áldunk és magasztalunk ezért drága Atyánk, teljes szívünkből áldunk. Ámen.

Nagyon áldott karácsonyt kívánunk nektek! A szívetek teljességében ünnepeljétek az Úr Jézus előtt!

* A barna színnel jelzett részek más fordításból származnak!

BÉKEVÁR FŐOLDAL