2013.12.05.  

NE ZÚGOLÓDJATOK, HANEM INKÁBB HÁLÁKAT ADJATOK!

Feljegyzés Sandersné dr. Kovács Erzsébet tanításából
2013. december 01.

Itt állunk az Úr előtt ünneplőben, ékességben, hálaadásokban! Egy különleges várakozás van a levegőben. Lehet érzékelni, hogy olyan szívvel jöttetek, hogy az Úr meg tud ma benneteket elégíteni. Várakozás van a levegőben és nagyon jó így szolgálni. Köszönöm Istennek, hogy éhséget adott a szívetekre és ezzel az éhséggel jöttetek.

Semmit nem teszünk azonban, amíg nem imádkozunk, s a szent vér védelmét, oltalmát el nem imádkozzuk és tanúbizonyságát az életünk felett. Minden gonosz felé kinyújtjuk a szent vért, és ez a szent vér megszólal az életünkben.

Negyedik vasárnap, amióta ezt imádkozzuk az alkalmak elején, nagyon sok bizonyság jött vissza. Új munkahelyekről például, továbbá problémák, élethelyzetek oldódnak meg. A szent vért rendszeresen szólítanunk kell, és ezt megtesszük.

Javaslom a helyi gyülekezeteknek is, hogy nem kell megvárni, amíg a problémák felütik a fejüket. Minden alkalmat meg lehet nyitni ezzel az imádsággal, és a szent vér meg fog szólalni. Hatalmas bizonyságtevő a szent vér, a három bizonyság közül. El fogjuk most imádkozni a szent vér oltalmát az életünk felett.

Nagyon jó együtt használni a hitünket, olyan fenséges dolog fenséges dolog. Azok a drága testvérek, akik ezt most először teszik velünk, nagy örvendezés ez nekünk, hogy veletek együtt tehetjük. Imádság elmondása: Veszek a szent vérből c. imádság! Hatalmas ereje van ennek az imának! A Szent Szellem pezsdülését lehet ebben érezni és a ti hitetek erejét.

Mi keresztények, akik komolyan valljuk és tartjuk magunkról ezt, szoktuk mondani, hogy szó szerint keressük az Úr akaratát az életünkre. Fontosnak tartjuk, hogy Isten akarata felől ne legyünk tudatlanok, hanem amint a Biblia mondja, hogy ne legyetek esztelenek. Nem akartam ezt a szót használni, de a Biblia írja.

17. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.

Tehát az Úr akarata felé egy folytonos törekvéssel kell lennünk. Meg kell értenünk, hogy mi az Ő akarata az életünkre, és szándékozzunk ebben előre haladni, lépésről lépésre, és tudjuk, hogy az úton vagyunk ebben. A Biblia abban is bátorít minket:

12. … hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában.

Ahhoz, hogy meg tudjunk állni Isten akaratában tökéletesen és teljes meggyőződéssel, először az Igéből ki kell tudnunk venni azt, hogy mi is az Ő akarata az életünkre nézve. Isten nem várja tőlünk, hogy megálljunk valamiben, ami felől nem kaptunk kijelentést, hogy mi az az életünk vonatkozásában.

Mondják a keresztények: – Ó, bárcsak tudnám Isten akaratát az életemre! – és sóhajtoznak sokszor. Valahol el kell tehát indulnunk. Legtöbb keresztény nem biztos abban, hogy Isten akarata megfogalmazódott a szívében, és apró részletekig tisztában lenne vele, hogy most Isten akaratában van, vagy bizonytalankodnak ebben a hívők.

Ezt észre szoktam venni. Ezért hozok egy alappontot, amellyel el lehet indulni minden esetben, ha a keresztények ezt keresik.

18. Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.

Tiszta beszéd és mindenki meg tudja tenni. Nem kell hozzá sem anyagi tőke, sem különösebb képesség vagy iskolázottság. A hálaadás a szívekről fakad, és Isten azt közli velünk, hogy mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata hozzátok.

Vagyis, ha Isten akaratát keressük, akkor ez egy biztos pont, ahonnan el tudunk indulni. És ahogy a hálaadásokat elkezdjük az életünkre vonatkozólag mindennapossá tenni, úgy fogjuk észrevenni, hogy Isten akarata egyre jobban világosodik majd számunkra. És egyre inkább kiábrázolódik, hogy ezen felül mit akar még Isten tőlünk a földi futásunk során, hogy elvégezzünk. Tehát a hálaadások során el lehet kezdeni. Azt mondja Jézus:

50. Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.

Tehát Isten akaratát cselekedni az életünkben az egy nagyon fontos dolog, mert Jézus így tekinti a kapcsokat az életünkre nézve. Családtagoknak tekint bennünket, ha mi törekszünk az Úr akaratára. Ő maga mondja ezt.

2. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújítása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, megengedő és tökéletes akarata.

Vagyis ne hasonuljatok át a világ nyomására, ne legyetek hasonlóak a világhoz, hanem változzatok át a ti elméteknek megújítása által. Az elme megújítása egy újabb pont, amelyből minden kereszténynek ki kell venni a részét, hogy megvizsgáljátok, hogy mi az Istennek jó, megengedő és tökéletes akarata.

Vagyis ha elindulunk az isteni akaratban és keressük azt, akkor különböző fokozatokon keresztül, de el fogunk jutni a tökéletes akarathoz. Mert az Ige így írja, hogy el lehet jutni ennek a megismerésére.

Miközben az úton vagyunk, meg tudjuk vizsgálni, hogy most a megengedő akaratában vagyunk, vagy az alapfokozaton vagyunk, vagy benne vagyunk a tökéletes akaratban. Ott [a tökéletes akaratban] nagyon jól érzi az ember magát. Mert ott van a könnyedségnek az olaja, a szellemi öröm és a békesség, amit valójában mindannyian keresünk az életben.

Ha tehát elkezdjük kutatni a Bibliában, hogy mi Isten akarata az életünkre, és szorgalmasan tesszük ezt, és olvassuk a Bibliát, akkor előbb-utóbb bátran mondhatjuk, hogy ki fogunk lyukadni a hálaadásokhoz. Ahogy olvastuk, hogy ez Isten akarata hozzátok, hogy minden hálákat adjatok.

Szeretném a mai alkalmat arra szánni, hogy a figyelmünket minél jobban felébresszük a hálaadás témakörében. Olyan terület ez, ahol hajlamosak vagyunk ellankadni. Meg fogjuk látni, hogyha ezt szorgalmazzuk az életünkben, sokkal jobban eljutunk arra a pontra, ahová törekszünk. Hamarabb és könnyebben eljutunk oda.

Megnézzük, hogy milyen figyelmeztetés áll a számunkra. Olvastam ezeket az Igéket a héten, és újra és újra megragadta a figyelmemet egy nagyon érdekes rész.

4. És mindnyájan egy szellemi italt ittak, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követte őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.

Hatalmas dolgokat láthattak tehát, míg átvonultak a pusztaságon. Szellemi kőszikláról, szellemi italról szól, és fel is fedi az Ige, hogy ez maga Krisztus volt. Tehát Krisztus ott volt velük végig, és amikor csak szomjúhoztak és odafordultak, volt italuk, volt eledelük és mindez természetfeletti volt az életükben.

5. Többségükben azonban nem lelte kedvét az Isten, mert elhullottak a pusztában.

Vagyis annak ellenére, hogy mindannyian ott voltak és láthatták ezeket a csodákat, és részesei lehettek annak a természetfeletti ellátásnak, ami Istennek a mindenhatóságából fakadt, mégsem tudott Isten mindannyiukban gyönyörködni, és nem lelte kedvét bennük.

Amikor az ember ezt olvassa, akkor elszomorodik a szíve, és elgondolkodik azon, hogy vajon ma a keresztényekre, összességében a Krisztus Testében ugyanez igaz lenne-e? Hogy Isten nem leli kedvét a Krisztus Testének a teljességében? Hogy gyönyörködik-e a Krisztus Testének minden tagjában úgy, ahogy lehetne? Elgondolkodtam ezen, és így folytatja:

6. Ezek pedig példáink lettek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak.

Példák lettek nekünk, de intő példák, nem jó példák. Amit itt sorol majd az Ige, minden pontban felsorol egy-egy tényt, hogy mi volt az, amiben Isten nem lelte a kedvét. És a pontokat, amikor végig olvassuk, látjuk, hogy mi az, amit nekünk nem szabad elkövetnünk ahhoz, hogy Isten bennünk a kedvét lelhesse.

Ugye, szeretnénk, hogyha Istennek a jó kedve lenne mirajtunk? Hogy Isten a kedvét lelné bennünk, ez minden vágyunk. Az üdvösséget nem innen nyerjük, de az Úrral együtt járni, úgyhogy az Úr a kedvét leli bennünk, az gyönyörűséges.

9. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülük kísértették némelyek, és elvesztek a kígyók miatt.

Vagyis ez egy pont, ahonnan látjuk, hogy lehetséges a Krisztust kísérteni? Annak a vége, ha ilyen dolgokat teszünk, akkor a pusztító és képletesen a kígyók jelennek meg az életünkben.

10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen közülük zúgolódtak némelyek, és elvesztek a pusztító által.

Újabb figyelmeztetés. Tehát itt pontokba hozza a Szentírás, mi az, amit ne tegyünk ahhoz, hogy Isten valóban a kedvét lelhesse bennünk. Figyelmesen kell ezt olvasni. Ezek intő beszédek hozzánk. A zúgolódásnak nagyon súlyos következményei vannak. Nem Isten veszítette el őket, hanem a pusztítónak adtak helyet az életükben.

11. Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.

Az idők végéről az elmúlt két vasárnap szenteltünk elég időt, úgyhogy most ezt a részét nem érintjük. Inkább azt nézzük meg, hogy mi az, amit figyelemmel kell kísérnünk, miközben olyan helyzetek elé állunk, hogy hajlamosak lennénk mi magunk is arra.

Hogy felemeljük a hangunkat, nemtetszésünknek adunk helyet, esetleg elkezdünk panaszkodni, elkezdjük sajnálni magunkat, elkezdünk zúgolódni, zsörtölődni. Könnyen esik az ember a hústestében ilyen helyzetekbe, hogy hajlamos erre, de az Ige felhívja a figyelmet, hogy ezt ne tegyétek, mert a pusztító kezébe estek.

Megnézzük, hogy ez Izrael esetében, hogyan történt, hogy tanulhassunk belőle, hiszen a mi tanulságunkra írattak meg. Ha a tanulságunkra írattak meg, akkor tanulmányozni kell azt. Akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hanem meg kell nézni, hogy mi az, amit meg kell tennünk, hogy nehogy ugyanoda jussunk, mint ők.

És ezt pedig a 4Mózes könyvében nézzük meg. Ha olvassuk itt a történetet, akkor épp egy hatalmas győzelmet arattak a kananeusok, az ellenséges nép felett, és úgy, hogy teljesen elsöpörték az ellenséget. Ez az előzmény, és innen mennek tovább.

5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen; – és ekként emelték fel a hangjukat – Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utáljuk.

Nem túl kedves a hangvétel, ahogy Mózes ellen és Isten ellen szóltak. És azt a táplálékot, amit Isten számukra rendelt – hiszen a pusztában voltak, s a mannát, ami minden nap az égből hullott, és hallottuk, hogy a szellemi kőszikla volt a gondviselésük – hitvány eledelnek nevezték.

Képzeljétek el, hogyan eshetett ez Istennek? Olyan hozzáállás, egy olyan hangvétel jött elő a szájukból, hogy Istennek valóban nem volt jókedve bennük és nem gyönyörködhetett bennük. És ez a zúgolódás, aminek hangot adtak, nézzük tovább az Igét, hová vezetett ez.

6. Bocsáta ezért az Úr a népre tüzes kígyókat – ez a szövetséges népe volt Istennek -, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izrael népéből.

7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

Néha az embereknek át kell menni bizonyos helyzeteken ahhoz, hogy végre ráébredjenek, hogy rossz irányba vannak, és nem jól tették a dolgaikat. Minek kellett ott történni, hogy a nép rájöjjön, hogy hoppá, vétkeztünk?!

Szaladtak Mózeshez, hogy imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És Mózes a legalázatosabb ember volt a világon, és imádkozék Mózes a népért.

8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik – Tehát Isten nem a bajt vitte el, nem a tüzes kígyókat törölte el a színről, nem azt mondta, hogy távozzanak a kígyók a földről. Nem! A kígyók ott maradtak, de az Úr adott egy kimenekedést, és szeretném, ha ezt látnátok. – ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben marad.

Ez volt a mi Krisztusunk előképe, a rézkígyó a póznán, a mi bűneink, azon a drága szent testen. És ahogy felfeszíttetett a keresztfára, és ott kilehelte az életét, és aki csak Őreá tekint a mai napon is, az megtartatik, bármilyen marása is lenne az a tüzes kígyónak, a Jézus nevében! Dicsőség ezért!

9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a részkígyóra, - Tehát nem a sebét fájlalta, és nem siránkozott, és nem jajgatott (mert ezek fájdalmas marások voltak és halálosak), hanem annak ellenére, hogy megmarattatott, feltekintett arra a Kiválasztottra, feltekintett a rézkígyóra – életben maradt.

Hatalmas előképe Krisztusnak és nagyon kedvenc részem, és ezért akartam ezt részleteiben hozni nektek. De az Ige felhívja a figyelmünket rá, hogy nehogy így járjunk. Hogy ne panaszkodjunk, hogy ne merjük Istennek az áldásait nem értékelvén, a hústestnek a panaszkodásaiba belesüppedni. Ugyanis hajlamosak vagyunk rá.

Úgy kezdődik a dolog, hogyha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Általában ilyen szinte minden nap van, elkezdünk elégedetlenkedni, elkezdünk panaszkodni. Hangot adunk ennek, azután elmondjuk a másiknak is, kicsit sajnáltatjuk magunkat, mert az olyan jól esik, amikor kapunk egy kis részvét kinyilvánítást.

Tehát hangot adunk ezeknek, és ha nem figyelünk oda, akkor zúgolódás lesz belőle. Elkezdünk zúgolódni, hogy miért nem úgy alakult, és miért nem így? Azután fel is háborodunk néha, a felháborodásunknak hangot adunk.

És azt kérdezem tőletek, hogy vajon mit old meg az, ha így cselekszünk? Semmire nem lesz megoldás, csak minket visz bajba. Úgyhogy nagyon óvatosnak kell lenni vele, mert azt hisszük, hogy ez a jogainkhoz tartozik, hogy akkor így felemeljük a hangunkat, vagy megmondjuk a magunkét. Vagy esetleg olyat teszünk, amit később megbánunk.

De nem lesz belőle jó kimenetel, és később megbánjuk. És semmit nem oldunk meg vele. És a Biblia felhívja a figyelmünket, hogy ne zúgolódjunk. Ne tegyünk úgy, ahogy azok tették, mert nézzük meg, hogy mi lett a vége. Ezt most megtettük, és tanulságra vesszük magunkra nézve. Mit tegyünk akkor helyette?

Látjuk, ez a hústest hangja, amikor elkezdünk zúgolódni: – Ezt a kenyeret esszük már negyven éve! Unjuk ezt az eledelt! – A szövetséges népe beszélt így Istennel, akinek megígérte Isten, hogy választott népem vagy, hogy ne félj én népem, mert én, megsegítelek, megerősítelek, igazságom jobbjával támogatlak, sasszárnyakon hordozlak.

És a nép levette a szemét ezekről az ígéretekről, és nagyon drága árat fizetett érte, mert Isten ígéreteibe nem tudtak bemenni. Pedig Isten megígérte nekik és a csodákat mind láthatták. Mégsem ment be mindenki közülük abba a csodálatos ígéret földjébe, amit Isten megígért. A hozzáállásukkal volt a baj.

Azt mondták Istennek, hogy ebből a szörnyű eledelből már elegünk van, vajon tud-e Isten húst is adni nekünk? Húsra vágytak. Nem a kívánsággal volt a baj, hanem ahogy Istenhez fordultak, és amilyen hangnemben beszéltek. És Isten azt mondta, hogy annyi húst hozok rátok, a táborotokra, hogy a fületeken fog kijönni, így válaszolt nekik.

De nem lett benne igazi köszönet. Tehát a kéréseiket nem hálaadásokkal tárták fel, hanem egy olyan hangnemben, egy olyan hozzáállással, hogy Isten nem tudott bennük gyönyörködni. Istennek nem volt tetszésére a népnek a hozzáállása.

Amíg egyik pontról a másikra eljutunk az életünkben, sokszor érezzük azt, hogy ez egy átmeneti állapot, ahol most vagyunk. Tudnunk kell, hogy Isten visz minket azon az úton, és miközben azon át kell haladnunk – lehet, hogy épp egy kényszer pályán van az ember –, soha ne zúgolódjunk.

Ne adjunk hangot annak, hogy bármiért is Istent okolnánk, vagy a másikat, vagy esetleg önsajnálatba esnénk. Közös gyökerek ezek. Hanem inkább fordítsuk a figyelmünket arra, hogy Isten ezen az úton is tanít engem valamire. És ha hozzá fordulsz, sokkal hamarabb ki fogsz jönni belőle. Hozzáfordulsz Istenhez, és tanulságot kérsz.

És ez nem csupán egy pozitív hozzáállás. Sokan mondják, hogy ez egy pozitív hozzáállás, de nem. Ez sokkal több, a hústest uralása, és Isten hitére való ráfigyelést jelent ez az utunk, amit járnunk kell. Hangsúlyozom, hogy hajlamosak vagyunk erre, és figyelnünk kell, hogy ne essünk ilyen helyzetbe minden percben.

Egy egyszerű példát hozok erre: valakinek lakhatási problémái vannak. Végre megoldódik, és be tud költözni. Nem sok idő telik el és elkezd panaszkodni, hogy mennyi munkája van, takarítani kell, rendet kell rakni, mennyi gondja van a családjával. Előtte még lakni sem volt hol, akkor azon panaszkodott. Most azon panaszkodik, hogy mennyi időt kell neki házimunkával tölteni.

Mindig találhatnánk valamit, amiért panaszkodhatnánk. Ez egy hozzáállásbeli dolog, amit ki kell igazítani az életünkben, és figyelnünk kell percről percre, nehogy beleessünk ebbe a hibába. Írja Pál:

12. Tudok nélkülözni is, tudok bővölködni is; egészen kipróbált vagyok mindenben, a jóllakásban és éhezésben is, a bővölködésben és szűkölködésben is.

Pál nagyon sok mindenen ment keresztül. Ez egy nagyon fontos igazság. Nem tud olyat hozni az élet, amiben én elégedetlen lennék, mondja Pál. Ha kijártad azt a próbát, azt az utat, akkor mehetsz tovább. Addig ott fogsz körözni – mint Izrael népe negyven évig –, míg meg nem tanulta, hogy hogyan forduljon Istenhez hálaadásokkal.

Úgy folytatja, hogy egészen kipróbált vagyok mindenben, jóllakásban és éhezésben is, a bővölködésben és a szűkölködésben is. Nem tud olyat hozni a sors, amiben én nem tudnék örömmel elégedettséget venni, mert tudom, hogy Isten velem van. És így folytatja, hogy:

13. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Ezt az Igét sűrűm idézzük, de elfelejtjük, hogy mit ír előtte. Átmentünk-e már olyan dolgokon, amiben igen erős hitcselekedet volt, hogy tudjál hálát adni benne? Nagyon tanulságos. Újra és újra figyelmeztetni kell magunkat erre. Írja a következő Igében, hogy:

14. Mindent zúgolódás és versengés nélkül cselekedjetek;

Az Ige annyiszor emlékeztet minket erre, hogy szeretném ma ezt kihangsúlyozni nektek, hogy figyeljetek rá, mert az idők nehezek, és a próbák sűrűn jönnek az életetekbe. Hallom, hogy egyre sűrűbben meg vagytok próbálva sok mindenben.

Nehogy beleessetek a zúgolódás hibájába, mert nem fogtok tudni kijönni olyan könnyen, mintha inkább a figyelmeteket arra helyeznétek, hogy akármilyen próba előtt állok, mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!

Hamarabb tudsz kijönni, és örömmel tudsz végigmenni rajta. A másik nagyon fontos dolog ez. Így szól, hogy mindent zúgolódás és versengés nélkül cselekedjetek, és így folytatja:

15. Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint a csillagok e világon.

Vagyis neked világító toronynak kell lenni ebben a mai világban. Neked másnak kell lenni, mint ahogy a világ reagál bizonyos dolgokra. Neked fedhetetlennek és tisztának kell lenni, és Istennek szeplőtlen gyermekeként kell ragyognod ez elfordult nemzetség között. Fénylened kell köztük, mint amikor feltekintesz az éjszakában a csillagos égre, és a csillagok fénylenek. Csillagokként kell fénylenünk. És folytatja:

16. Életnek beszédét tartván elébük…

Vagyis nálad van valami, amivel elő tudsz jönni ezekben a nehéz helyzetekben. Az életnek beszéde hozott ki téged is azokból a nehézségekből, és az életnek beszédét kell odatartanod a másik elé, aki zúgolódik. Ő is csak az életnek beszédével tud kijönni azokból a dolgokból. Az életnek beszédét tartva elébük, mondja az Ige.

Tehát azzal semmit nem segítünk, a másikon, ha együtt érzünk velük a panaszkodásaikban, elkezdjük sajnálni, hogy jaj, szegény! Igen én is pont ebben vagyok! Akkor mind a ketten leestetek! Benne vagytok nyakig mind a ketten.

De neked kell kihoznod őt, méghozzá úgy, hogy az életnek beszédét tartod fel, és neki pedig rá kell, hogy tekintsen arra, mert abban van az ő kimenekedése.

A hitnek a munkáiról beszél a Biblia, a hitnek a hathatós munkálásáról. Az ember szeretné tudni, hogy hogyan tudná hatékonyabbá tenni a hitét. Szeretnénk tudni, hogy a hitünk hogyan lehetne minél hatékonyabb? A hitnek a munkáiról beszél.

A hitnek a hathatós munkálása hoz eredményt ezekben az utakban, amin át kell mennünk, amikor nem oly örvendezős az. Egyik pontról megyünk a másikra, tudjuk, hogy nem maradunk itt sokáig, innen ki fogunk kerülni, de még nem vagyunk ott.

És akkor a hitünk tud minket meglendíteni és a hitünk, által tudunk kijönni. Mit mond a Biblia erről? A hitnek cselekedetei vannak. És a hitnek a cselekedetei a hálaadással lesznek teljesek. És ezt látnunk kell.

Ha Jézus előtted állna, és valamit hozna, amire régen vágysz és szeretnél megszerezni, megkapni, imakérés vagy bármi legyen az. Jézus hústest formában megjelenik, eléd áll, kezedbe adja, és azt mondja: Itt van! És te elveszed. Mi az, amit legelőször fogsz mondani?

Köszönöm! Ezt fogod mondani, és hálákat adsz, elkezded Őt dicsérni és leborulsz a lábai elé, és elkezded Őt imádni. Tehát a hálaadás momentuma nem fog elmaradni, azért, mert már fogod a kezedben.

Ugyanis ha a hited megragadta azt, akkor tud a szellemed úgy hálát adni, mintha már meglenne. Ha nem tudsz úgy hálát adni, mintha már meglenne, akkor még nem fogant meg a szellemedben, akkor még nincs meg az neked. Vagyis a hálaadás pontosan jelzi azt, hogy ez a tiéd már, vagy mégsem.

És figyelem az emberek szavait, ahogy hozzám jönnek, és kérdezik, hogy mit lehetne még tenni, olyan régen hitben állok egy dologban, és a Biblia írja, hogy mindeneket elvégezvén megálljatok, de miként kell megállnunk?

Úgy, hogy közben bőséges legyen a hálaadásunk! A hálaadás teszi fel a koronát arra, hogy kijelentjük az Úr előtt: amit kértünk, az megvan nekünk! Tanítja a Biblia, hogy a hálaadásunk bőséges legyen.

7. Gyökerezzetek meg, és épüljetek tovább Őbenne, erősödjetek meg a hitben, amiképpen arról tanítást kaptatok, a hálaadástok pedig bőséges legyen.

Ez egy gondolat: meggyökerezni, tovább épülni. Erről hallottatok tanítást – mondja Pál –, és hozzáteszi, hogy erősödjetek meg a hitben, és ez a hálaadás bőségességével megy. Nem lehet elhagyni az életünkből.

A hálaadó szívet Isten nagyon szereti. A hálaadó szív nagyon fontos, mert kihoz minket abból az állapotból, hogy állandóan csak a problémára figyeljünk. Az ember hajlamos erre, és töprengünk rajta, hogyan oldjuk meg? S miközben gyötörjük magunkat, nem látjuk, hogy miként lesz a megoldás. Még jobban elkeseredünk és járjuk azt a kört a hegy körül.

Helyette Isten azt mondja, hogy emeljétek fel a szemeiteket a hegyekre, onnan jön a ti szabadításotok. Tekintsetek a hit szemeivel arra, hogy az meg van nektek, és köszönjétek azt meg. És a hálaadástok bőséges legyen! Nemcsak, hogy hálákat adjatok, hanem arra is figyeljetek, hogy a hálaadásotok bőséges legyen, mert Isten gyönyörködik benne.

15. … a kegyelem sokasodva, sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségre.

Isten dicsőséget vesz belőle, amikor el tudsz fordulni a problémától, és azt tudod mondani: – Istenem, én ezt már felemeltem hozzád, és én most már csak hálát adok érte! Tudom, hogy nálad megvan a kérésem, és tudom, hogy a szellemem befogadta azt.

És tudom, hogy meglátom azt, ezért hálákkal áldozom neked. Ez a hit cselekedetének koronája, ha meg tudod így köszönni, ahelyett hogy tépelődnél, zúgolódnál, panaszkodnál, a másikat okolnád.

Az elmúlt alkalommal mondtuk, hogy ezeket nem tesszük. De az ember hajlamos bemenni ezekbe az utcákba és rosszul jár, mert az ördög martalékává válik. Bemegyünk az ellenség utcájába általa. És Isten azt mondja, hogy ne ezt tegyétek, hanem menjetek és adjatok hálákat, és a hálaadástok bőséges legyen.

Nézzünk meg egy példát a Bibliában. De mielőtt a bibliai példát olvasom, eszembe jutott, hogy Kenneth Haginnak volt egy kiváló példája erre. Odament hozzá egyszer valaki, és azt mondta: Hagin testvér, szükségem van száz dollárra.

Azt mondta Hagin, hogy rendben van, imádkozzunk. Elmondták az egyakaratú imádságot, és utána, amikor kinyitották a szemüket, Hagin testvér megkérdezte az illetőt, hogy most megvan ez a pénz? És azt válaszolta a kedves, hogy hát nem tudom igazából, de nagyon reménykedem benne.

Azt mondta Hagin, hogy nincs meg, mert ha befogadtad volna a szívedbe, akkor azt mondanád, hogy köszönöm Istenem megvan nekem, és hálát adok érte. Ez a hit szava lett volna, de nem ezt mondta. Ebből kiderült, hogy a szívében nem fogadta el.

Ezért nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk. A hit cselekedeteinek a teljességébe akkor tudunk bemenni, akkor tud megteremni az a hit, ha megkoronázzuk azt hálaadásokkal. Ez nem maradhat el. Ez egy igei cselekedet. A legfontosabb, amikor hitben állunk, hogy mit tegyünk – hálákat adjunk!

Nézzük meg a tíz leprás esetét a Lukács evangéliumból. Nagyon tanulságos történet, és kitűnik majd belőle, hogy Jézus elvárta volna, hogy mind a tíz leprás, aki meggyógyult, visszatérjen hozzá hálát adni. Aki ismeri a történetet, fogja látni, hogy csak egy tért vissza. Jézus keresi, hogy hát a kilence hol maradt? Nagy tanulság van a történet végén.

14. És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

Útközben megtisztultak, ez is egy hit cselekedet volt. Mert ha azt mondták volna útközben, hogy ne viccelj, hát még csupa lepra vagyok, mit mutassak a papnak? A törvény szerint meg kellett mutatni magukat a papnak. De ők hitben voltak. És lőn, hogy míg odamenének, útközben megtisztulának.

15. Egy pedig őközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, – egy a tízből! – dicsőítvén az Istent nagy szóval;

16. És arccal leborult az Ő lábainál hálákat adván néki: és az samariabeli volt. Samariabeli, vagyis nem szövetségbeli volt.

17. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van?

Mintha Jézus számon kérte volna, hogy de tízen mentetek, és tízen gyógyultatok meg, és csak te egyedül jöttél vissza? Valószínűleg, hogy a többi szaladt a családjához nagy örömmel. Hamar elfeledkezünk Istenről.

Amikor baj van, akkor kiáltunk, amikor minden rendben van, akkor eszünkbe sem jut. Ez megint egy gyarló emberi tulajdonság, de ne ilyenek legyünk. Mindig az első helyen legyen Isten. Vagyis Jézus kereste, hogy hát a kilence hol maradt, avagy nem tízen tisztultak-e meg?

18. Nem találtattak, akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

Ez a dicsőségadás jár Istennek. Szinte ezzel azt mondta Jézus, hogy ezt a dicsőséget Istennek oda kellett volna adni! De elmulasztották.

19. És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited megtartott téged.

És itt van a nagy különbség. A kilence csak meggyógyult a leprából, ez az egy pedig éppé lett, teljessé lett. A hite teljesen megtartotta őt, mert nem feledkezett el visszamenni hálákat adni, Istennek dicsőséget adni. Így lesz teljessé a hit. Jézus kihangsúlyozza, hogy a te hited, amivel visszajöttél, és hálákat adtál, ez a hit teljessé tett téged.

Nagyon nagy tanulság van benne, és köszönjük Istennek, hogy erre mindig fog minket emlékeztetni. Nem csak akkor kell Istenhez menni, amikor baj van. A legtöbben ezt teszik, és Isten akkor is segít. Nem fogja azt mondani, hogy mivel öt hete nem jársz gyülekezetbe, most már old meg magad. Amikor csak mész hozzá és kiáltasz, Ő segítségedre siet.

Viszont elvárja, hogy hálákat és dicsőséget adjunk Istennek mindenekben. A hitcselekedet már akkor megteszi, amikor még nem látja, és az termi meg azt, amiért hitben állsz. Hatalmas igazság, áldott legyen az Ő neve.

Mindenben, mindenkor hálákat adjatok, hangsúlyozza az Ige! Vagyis akkor is, ha jól mennek a dolgok. De akkor sem szabad megfeledkezni Istenről, ha bajban vagyunk, és a dolgaink nem ott vannak, ahol kellene. Ha megpróbáltatásokban vagyunk, akkor is hálákat adjunk [mert Isten képes kihozni abból], azt mondja az Ige.

Mindenkor Isten akarata a hálaadás, nem lehet róla megfeledkezni, nem szabad róla megfeledkezni, nehogy a pusztító által elvesszünk, mint azok a pusztában. Azok, akik zúgolódtak, ahelyett hogy hálákat adtak volna. Így folytatja, hogy mindenkor, mindenekben hálákat adjatok, mert ez az Istennek, az Atyának akarata tihozzátok. Vagyis kijelenti az Ige, hogy ez Isten akaratából való cselekedet.

Ha tehát keressük Isten akaratát, és ezzel kezdtem ma a tanítást, hogy vajon mi lehet Isten akarata a számomra? Itt kezd el! Kezdjél rendszeresen hálákat adni tiszta szívből, bőséges hálaadással. S ahogy a hálaadásokat elkezded gyakorolni és rendszeressé tenni az életedben…

Igen, de az egész testem csupa fájdalom! – mondod. Akkor azért az egy kis ujjvégért kezdjél hálákat adni, ami nem fáj. Kezdd el ott és meg fogod látni, hogy azért, amit a trón elé tudsz emelni hálaadásokban, ha azt elkezded gyakorolni, a hálaadások közelebb fognak vinni a közösséghez. A hálaadásokból dicséretek lesznek és a dicséretekből pedig imádatok.

Az imádatok pedig azt a helyet fogják neked meghozni, hogy Isten még a gondolataidat is meg fogja hallani, és olyan más lesz az életed, hogy nem is gondoltad volna. Egy közelségébe kerülsz, egy olyan közösségébe visz ez be, amiről nem is tudtál, amíg ezt nem kezdted el gyakorolni. Tedd próbára Isten Igéjét ebben és legyél szorgalmas a hálaadásokban.

Ha valaki azt mondja, hogy én nem tudok jól hálákat adni, mert a kis egyszerű „köszönöm Uram”-ot már elmondtam, a szívemből szólt, hálás voltam. Isten ezt is elfogadta. De amikor még e fölött szeretnéd elmondani Istennek, hogy te milyen hálás vagy, arra adott egy Segítőt.

Egy hatalmas Segítőt adott, s erről tanít Pál az 1Korinthus 14-ben. Ezt nagyon fontos ide venni, ha hálákról beszélünk, hogy tudjuk, a hálaadásunk bőségessége, a hálaadásunk teljessége csak a Szent Szellem által lehetséges.

17. Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

Szeretném kiemelni az Igének azt a részét, ami ide vonatkozik. Pál azt mondja: mert ha szellemmel mondasz áldást, jóllehet te szépen mondasz áldást. Vagyis a szellemben való szólás, amikor szellemben szólunk, akkor annak a bőséges része az hálaadás lesz.

Ugyanis a Szent Szellem pontosan tudja a protokollt, hogy hogyan lehet Isten trónja elé járulni. Mi is be tudunk oda törni, ha nagy baj van, de amikor a Szent Szellem által megyünk, akkor az különleges, és az Istennek a teljes kedvében van.

A Szent Szellem fogja a szívünkből a hálaadásunkat. S ha nyelveken szólunk, akkor az imánknak a java része, az imánk 80-90%-a hálaadás lesz. És mindig ezzel kezdődik, a Szellem gondoskodik erről. Felviszi a hálánkat a trón elé és a Főpapunk kezébe adja, megtisztítván minden földi dologtól. Mindentől, ami nem oda való.

A Szent Szellem szenteli meg az imánkat, a hálánkat, amikor nyelveken imádkozunk, felviszi a Főpapunk elé, és a Főpapunk pedig szolgál vele a Mennyei Atyának. Ezek az igazi hálaadások, de ehhez meg kell tanulni nyelveken imádkozni, ami nagyon fontos dolog.

És amikor elvégezted ezt a szolgálatodat… A Biblia tanítja a hálaadás szolgálatát. Papi szolgálatunk ez. Azután fog sor kerülni arra, hogy azok a dolgok is említésre kerülnek majd az imában, ami neked annyira fontos lett volna. Azok is elő fognak kerülni.

De abban biztos lehetsz, hogy az ima elején a java része hálaadás lesz. Hálaadás lesz, dicséretté fog átalakulni, elkezded az imádatokat. És amikor bementél oda az imádatokba, Istennek a Szentek Szentjébe, ezért mondja, hogy a hálaadástok bőséges legyen. Ott, hogy „köszönöm Uram”, ne fejezd be.

Amikor oda bementél, akkor a Szent Szellem, ha csak egy szóval megemlít valamit Isten trónja előtt, gondolod, hogy arra nem jön válasz? A Szent Szellemnek elég egy szóval említést tenni valamiről. A Szent Szellem Isten ismeri ezt az úgynevezett protokollt, hogy hogyan van ez a trón előtt, és Ő viszi fel az imánkat.

Sokszor nincs sok időnk, de ne feledkezzetek el róla, hogy legalább annyit csak, hogy egy-két pillanatot, egy-egy mondat szóljatok szellemben, nyelveken. Észreveszem magam, hogy nyelveken szóltam, pedig nem is akartam szólni. De már nem is tudom folytatni, mert újabb intézni való van, telefon jön, ezt vagy azt kell tenni. De az a két mondat hálaadás volt.

És megváltozik a légkör körülöttem. A Szellem végezte el, a Szellemnek szolgálata ez. A Szellemnek gondja van erre, csak át kell adni magunkat, hogy a mi hálaadásunk bőséges lehessen. Hálaadások nélkül nincs győzelmes keresztény élet!

Kérhetjük ötszáz ezerszer, de elég egyszer kérni és utána hálákat kell adni. A keresztény életedet átütően meg fogja változtatni, átütő győzelmeket fog hozni, ha a szívedet ma a Szent Szellem fel tudja lobbantani erre az igazságra. Csak Ő tudja megtenni egyedül.

Alapvető igazság, hogy Jézust mindenben példának kell venni az életünkben. Hogy Jézus mennyire első helyre helyezte a szolgálatában a hálaadásokat, erről szeretnék nektek két erőteljes momentumot hozni.

Az egyik, ami nagyon szívszorongató, amikor a szenvedései előtt áll. Jézus a pászka bárány elfogyasztására készül a tanítványokkal, és tudja, hogy mi következik rá. Tudja, hogy hamarosan eljönnek a szenvedései, eljön a kereszthalála. Leül az asztalhoz a tanítványaival, hogy megegye a húsvéti bárányt, mielőtt szenvedne.

És amikor a húsvéti vacsora után veszi a poharat és veszi a kenyeret, ami az Ő megtört testét és a kiontott vérét jelképezi, és osztja a tanítványoknak. Mondja, hogy ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Amikor vette a kenyeret, hálákat adott – azt olvassuk ott! És amikor vette a poharat és megszentelte azt, azzal kezdi, hogy hálákat adott.

Egy ilyen helyzetben is az első helyen állt az, hogy Ő hálát tudott adni az Atyának, hogy az Ő akaratát megcselekedheti. Nem maradt el az imájából, akkor sem, amikor ilyen szorongatott, nehéz idők előtt állt. A hálaadás nem maradt el az imájából, hanem hálaadásokkal kezdte, azzal indította.

Egy másik megdöbbentő ima nekem, amikor Lázár sírjánál imádkozik Jézus. Egy hosszú történet, János evangélium 11. fejezetében van leírva ez részletesen. Megjelentik, hogy Lázár beteg. Jézus még nem megy, vár még két napot. Tudjuk, hogy Jézus mindig azt mondta, hogy amit az Atyától lát, azt cselekszi. Nem volt még ott az ideje, hogy elinduljon.

Közben Lázár meghalt. És akkor megy már, amikor Lázár meghalt. A tanítványok pedig azt hiszik, hogy csak az alvásáról beszél. Odamegy Betámiába, ami Jeruzsálemhez közel fekvő kis település, ahol Lázár, Mária és Márta lakott. Lázár ekkor már négynapos halott volt.

Először Márta szalad hozzá és mondja, hogy Uram, ha itt lettél volna, nem hal meg a te szolgád. Erre Jézus egy igen erőteljes kioktató tanítást mond, hogy én vagyok a feltámadás és az élet, és ha bennem hiszel, meglátod Isten dicsőségét.

Ugyanezekkel a szavakkal megy hozzá Mária. Ha itt lettél volna… Pontosan szóról szóra ugyanazokat a szavakat mondja és erre Jézus elsírta magát. Jézus könnyekre fakadt. Hogy mennyire mutatja ez, hogy nem csupán arról van szó, hogy kimondjuk azt a bizonyos dolgot.

Mert Jézust meg lehet közelíteni gyönyörű szavakkal, lehet neki mondani boltíves imákat, de ha a szíved nincs ott, hanem egy számonkéréssel mentél oda, mint ahogy Márta tette, hogyha itt lettél volna Uram, akkor ez nem így történt volna. Jézus válaszol néki az Igéből.

De amikor Mária mondja ugyanazt: Uram, ha itt lettél volna, akkor ez nem így történik. Akkor Jézus könnyekre fakadt. Látjuk, hogy Jézus szívét, hogyan meg lehet érinteni a könyörületességgel. Ez kiváló példája ennek. És akkor Jézus egy nagyon tanulságos rövid imát mond az Atyához:

41. Elvették azért a követ onnan, ahol az elhunyt feküdt vala, Jézus pedig felemelé a szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

Még el sem mondta az imáját, már megköszönte, hogy az imámat meghallgattad. Atyám, megköszönöm neked.

42. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.

Mert egy hatalmas csodát fognak látni, Lázárt kihívja a sírboltból. Össze vannak kötözve a kezei, szorosan a testéhez, a lábai, kendő az arcán és úgy jön ki a sírból négynapos halottként. Az Atya cselekedte és Jézus előre megköszönte. Hálaadásokkal nyitja az imáját.

Akarsz-e csodát látni az életedben, akarod-e a feltámadás erejét látni az életedben? Minden imádat hálaadásokkal kezdjed! A hálaadásokban olyan erő van, amit a gyülekezeti Test még nem ismer.

Amikor a kenyérszaporításra kerül a sor, Jézushoz visznek öt kenyeret és két halat. Jézusnak ötezer embert kell megvendégelnie. Felemeli a szemeit az égre, és egy megszentelés imát mond el:

20. És mindnyájan ettek, és megelégedtek; és felszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.

Hálákat adott Istennek, úgy szentelte meg a halat és a kenyeret, s azok megsokasodtak. Ötezer embernek lett elegendő és utána tizenkét kosárral szedtek össze a maradékból.

A hálaadásnak olyan dimenzióiba lehet bemenni Isten közelségébe, csodatévő erejébe és cselekvéseibe, amit a gyülekezeti Test nem ismer még. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy hálákat kell adnunk Istennek, és bőségesnek kell lenni a hálaadásunknak.

Csak figyelmezteted Istent arra, hogy Uram, én hitben állok, s megköszönöm neked, hogy az megvan nekem. És hálákat adok érte a hálaadások szolgálatával, a hálaadások áldozatával áldozok most neked. Ez a papi szolgálatom része Atyám, fogadd ezt a szíved gyönyörűségébe.

Kezdjél el hálákat adni és nézd meg, hogy milyen áradatába kerülsz a Szent Szellemnek. Lenyűgöző dolgok fognak történni veled. Azért szólok ma erről, mert itt van az ideje, jobban, mint valaha, hogy ezek a természetfelettiek előjöjjenek az életünkben. Ennek ez az útja.

Nem a problémáinkra kell figyelni, hanem ezek a hálaadások elfordítják a figyelmünket a problémáról, és az Úrra terelik a figyelmünket, Aki hatalmasabb mindeneknél, és képes megoldást hozni, bármilyen nehézségben is vagy. Egy nagyon ismert Ige következik, szinte mindennap imádkozzuk:

6. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

Semmi felől ne aggódjatok, ez magában is egy felszólítás. Halljuk a híreket, és az ördög mindig mondja, hogy te leszel a következő, te majd elveszted a munkahelyedet, ez történik, meg az történik veled. Új egészségügyi központot nyitottak itt, meg ott, és te is odakerülsz majd. Mindenféle nótákkal akar nekünk kedveskedni.

Az Ige pedig azt mondja, hogy semmi felől ne aggódjatok. És úgy folytatja, hogy imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal, hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. Nem csak akkor, amikor hálákat kell adni. Vagyis ez kötelező, a protokoll [illem] része, hogy az imáimmal nem mehetek oda a trón elé hálaadások nélkül.

És erről feledkezünk el a legjobban. Majd ha meglesz, akkor megköszönöm, mondjuk. Ugye, a tízből egy visszamegy megköszönni Istennek. De amikor le tudsz térdelni hitben, s megköszönni, hogy megvan neked, amikor még nem is látod, az kedves cselekedet Isten előtt. És ebből kell bőségesen cselekedni. És így folytatja:

7. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Vagyis ekkor jön majd az a békesség, amire mindig vágytunk. Istennek az a békessége, ami felülhaladja az értelmet. Nincs rá magyarázat, hogy miért van néked ilyen békességed. Neked ez van az égből, Istentől. Ez az a békesség, amit csak Ő tud adni.

Ez felülhalad mindent és megőrzi szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Sem a szíved nem fog nyugtalankodni, sem a gondolataid nem fognak Krisztuson kívül keringeni, ha ezt meg tudod tenni. A hálaadások a kulcsa ennek. Dicsőség legyen Őnéki.

Istennek békessége és Istennek öröme jön, ha ezt gyakoroljuk. Az én szívem és az én gondolataim a Krisztus Jézusban vannak! – ezt rendszeresen megvallom. Az én szívem és az én gondolataim… Nem engedem őket máshová! És ha ott vannak, akkor bőséges lesz a hálaadásod. A hálaadások bizonyságot tesznek Isten trónja előtt arról, hogy amit kértél, megvan.

Ha ezt gyakorlod, akkor egy örömbe kerülsz, az öröm pedig nevetéssé fog fordulni. És épp itt az ideje, hogy végre már jól kinevessük az ördögöt. Mert megérdemli. Mondtad-e már az utóbbi időben, hogy ha-ha-ha?! Amikor hozott valamit. Megérdemli.

Mondd, hogy ha-ha-ha, én most nevetek rajtad ördög! Mondd, még ha nem is sikerül nevetned, mert akkora nyomorban vagy. De mondd, hogy ha-ha-ha! És ha kérdezi, hogy most kit nevetsz? Mondd, hogy téged nevetlek! Miért? Olvasd el csak az Igében, mert meg van írva, hogy hová kerülsz! A tűznek a tavába vettetsz. Jó helyed lesz ott, ha-ha-ha!

És ha jön a zaklató gondolat, megint csak adjál hálákat. A hálaadásod az ördög pukkasztására lesz. Nem fogja tudni sokáig hallgatni, nem telik el sok idő, és úgy elhúzza a csíkot, mintha ott sem lett volna, nem bírja hallgatni. Nem csak ezért adunk hálákat, de ezt észre fogod venni. Kitisztul a levegő. Mintha ott sem lett volna, úgy fog eltűnni onnan.

Az összes nyomasztásával, depressziójával, súlyos gondolataival ül a válladra és énekli, hogy most mihez fogsz kezdeni? Ha most ez lesz, akkor mihez kezdesz? Mondd, hogy ha-ha-ha! Az Úr örömében kezdjél el nevetni rajta, mert siralmas, hogy hová kerül. Ő ezt jól tudja, hogy hol a végső helye, meg van írva. És annak úgy kell lenni, ahogy meg van írva.

A gyógyulásról is szeretnék szólni néhány szót, mert ez nagyon kritikus megint. Amikor az emberek először jönnek hozzánk, akkor mondják, hogy azért jöttek, mert hallották, hogy itt meg lehet gyógyulni. És amikor bejönnek és az első alkalommal esetleg nem történik az, amit várnak, mert garantálni semmit nem tudunk, mert nem mi irányítjuk a Szellem ajándékait.

Ha meggyógyulnak, akkor azt mondják, hogy ez valóban igaz, mert meggyógyultam. Ha pedig nem történik meg a gyógyulás, akkor általában az eseteknek egy részében azt szokták mondani, hogy ez csak egy szemfényvesztés. Ebben az égvilágon semmi nincsen. Kiöntik a gyermeket a fürdővízzel együtt és elmennek.

Egyik hozzáállás sem helyes, mert az igei szent gyógyulás igazsága nem azért igaz a Bibliában, mert te pont meggyógyultál. Semmi köze hozzá. Az Isten kegyelme, hogy te át tudtad venni. Attól az az igazság. Nem az tette igazzá, hogy te meggyógyultál. És ha te nem fogadtad el a gyógyulásodat, attól az a szent igazság nem veszti el az érvényét.

Nagyon fontos, hogy ezt így mérjük. Mert hajlamosak vagyunk úgy mérni, hogyha nálam bejön, akkor igaz, ha nálam nem, akkor legyintünk, mintha nem is a Szentírást hallottuk volna. És ez téves hozzáállás, mert Isten Igéje örök igazság. És nagy kegyelem megismerkedni az örök igazsággal.

A kezdőknek, amikor először bejönnek, így szól az Evangélium az első osztályos anyag szerint, hogy gyere, és Isten majd meggyógyít. És akkor megtörténnek az ajándékok vagy kézrátétel által, és örvendezésben vannak, hogy Isten most meggyógyított. S ha az úton rajta maradunk, és eljutunk, mondjuk a felsőbb osztályokba, felsősök leszünk. Telik az idő.

Akkor egyre inkább valóságossá kezd lenni bennünk, hogy mi azokban a szent sebekben kétezer évvel ezelőtt meggyógyultunk. Ott azon a kereszten, ahol Jézus szenvedett. Hogy azok a sebek mennyire valóságosak voltak, hogy az a kereszthalál milyen valóságos volt, hogy az a megváltás mennyire teljes volt.

Egyszerűen belül fogjuk tudni úgy, hogy megtéveszthetetlen lesz. És ahogy így az úton maradunk, egyre inkább fogjuk tudni ennek az igazságát belül. Mert a kereszt alatt közülünk senki nem állt. Kétezer évvel ezelőtt történt.

De ahogy ez egyre valóságosabb lesz nekünk, úgy egyre erőteljesebbek lesznek a hálaadásaink. Mert valóban fogjuk tudni belülről, hogy így igaz, és meg fogjuk tudni köszönni úgy, ahogy az elején nem is gondoltuk volna, hogy ez létezik és valóban így van.

Vagyis az Úrban való növekedésünk is fog hozni egy hálaadást az életünkre. Olyan mértékű hálát fogunk érezni a szívünkön, hogy azt fogjuk érezni, hogy szinte nem találunk szavakat, hogy elmondjuk, hogy mennyire hálásak vagyunk. Tehát, ha valaki az Úrban jár, és az Úrban felnövekszik, akkor nem kell tanítani a hálaadást.

Magától fog jönni az embernek, természetessé válik, mert egyszerűen tudja, hogy az el volt végezve, és az neki megvan, és megtéveszthetetlen lesz benne. De az út elején figyelmeztetni kell magunkat és egymást, hogy a hálaadásokról el ne feledkezzünk, mert ez a kulcs az Úr előtt. És egyre erőteljesebb lesz, ahogy növekszünk.

28. Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, legyünk hálásak, és ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tisztelettel és istenfélelemmel.

Ez az ország, ez a királyság a miénk. A hálaadásokat, mint egy szolgálatot jelzi. Ha nincs szolgálatom Uram, mit tegyek? Akkor itt kezdd el. Ha szeretnél magadnak egy szolgálatot, ezt vedd el, kezdjél el hálákat adni.

Olyan mértékű szellemi magaslatokra fogsz eljutni a Szent Szellem által, ha ezt gyakorlod, amiről nem is gondoltad volna soha, hogy ez létezik. Mert a hálaadás fog bevinni oda, ez egy szolgálat. És azt írja, ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel. Ezt a szolgálatot el kell végeznünk.

Miközben a hálaadás szolgálatát gyakoroljuk, a problémáink egyre inkább eltörpülnek. Ez egy nagyon fontos kulcs, hogy mire veted a figyelmedet. A problémára vagy az Úrra, akitől a megoldás jön, aki kiemel majd abból a mélységből. Aki felemel olyan magaslatokra, ahová magadtól nem jutnál el. Hogy mire veted a figyelmedet, azt te döntöd el.

Isten ígéreteit a hitünk nagyítója alá vesszük, amikor hálákat adunk, arra figyelünk, arra összpontosítunk. És ahogy arra figyelünk, és arra összpontosítunk, és az egész hitünket ráállítjuk, a hitünk tágul, és be tudja fogni a megoldást. Egy nagyon nagy kulcs ez a hálaadásban. Oda kell adni magunkat rá.

Végezetre szeretnék nektek egy Igét hozni, ami egyszerű idézetben így szól és így olvassuk a Bibliában:

10. A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; – ezek az ő szándékai, de hatalmunk van felette – én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. – mondja Jézus.

Ez az Ige a vízválasztója a Bibliának, nagyon fontos, hogy ismerjük ezt az Igét. Szeretném nektek egy kicsit kibontani. Jézus azt mondja, hogy életük legyen. Fejtsük meg ezt egy kicsit jobban, hogy mire utal itt Jézus?

Jézus valóban azért jött, hogy életünk legyen, hogy örök életünk legyen, hogy a Jézus életünk lehessen, hogy a Jézus élet lehessen bennünk. A világban élőknek is van életük, itt élnek velünk a földön, de bennünk más élet van.

Jézus azért jött, hogy az Ő feltámadás életét adhassa nekünk, és hogy mi abból az életből élhessünk, hogy egy ilyen életünk lehessen. A feltámadás életét élhessék, a Jézus életük lehessen, és hogy ezt a Jézus életet bennünk élhesse Jézus, és rajtunk keresztül élhesse Jézus. Tehát valójában, ahogy a Galata levél mondja:

20. … Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;

Vagyis a mi életünket felcseréli egy isteni élet, ami bennünk él. Keresztelő János mondja, amikor Jézust kereszteli, hogy Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. Ez egy olyan igazság, amit nekünk is naponta meg kell fontolnunk.

A hústest szeretne magának teret nyerni. Ezt is meg azt is, mindent szeretne magának, és tolakodik, a szellem elé szeret tolakodni. Írja azt az Ige, hogy a szellem a test ellen törekedik, a test pedig a szellem ellen, és a kettő nem egyezik. Ahhoz, hogy az ember, ennek az isteni életnek nagyobb teret tudjon adni, ahhoz a testnek alább kell szállani.

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy állandóan testben [testi módon] éljünk, mert nem marad hely ennek az isteni életnek. Az egyiknek alább kell szállani. Te döntöd el, hogy melyik növekszik, és melyik az, ami alább száll. Ebben nem Isten fog dönteni. Ő odaadta neked ezt az életet, és neked kell élned ezt az életet.

Én azért jöttem, hogy Jézus életük lehessen, és abból olyan bőségében részesedjenek, ahogy csak kívánják – ezt mondja ez az Ige az én fordításomban. Részesedni kell ebből az életből. Jézus odaadta, ez az élet benned van – az örök élet, az isteni élet.

2Péterben írja az Ige, hogy az isteni természet részesei lettetek. Miként? Az Ő életét adta nekünk. Az Ő élete van bennünk. Az Ő élete ezeket a helyzeteket, problémákat, tüneteket szempillantásban el tudná rendezni, ha nagyobb teret adnánk neki.

Ennek egyik módja a hálaadások, amelyek dicséretekbe és imádatokba visznek minket. Isten imádókat keres magának. El kell indulni. Nem leszel az első nap imádója Istennek, ha újjászületsz. Nem lesz még fogalmad arról, hogy milyen az isteni imádat, de el lehet oda jutni, és az a hálaadásokkal kezdődik.

Pál, Péter és János is ezzel kezdik a leveleiket. Minden levél hálaadásokkal kezdődik, így nyitják a levelüket, a Szent Szellem által írják. Újabb hangsúly arra, hogy ez milyen fontos. Nézd meg az életedben, hogy félretetted-e a hálaadást, vagy kiszorult-e a perifériára, vagy helyén van-e a dolog? Meg kell vizsgálnod! Meg fogja változtatni az életedet. Kulcsfontosságú. Szeretnénk változásokat látni az életben? Itt a kulcs!

Elolvasom néktek a Sandersné féle kibővített és magyarázatos János 10,10-et, mert sokat elmélkedtem ezen. Én ezt most így fordítanám le nektek. Engedjétek meg, hogy felolvassam, mert teljesen hozza, amit mond az Ige.

Én azért jöttem – Jézus mondja –, hogy az én életem lehessen bennük, és amire csak szükségük van, és amikor csak szükségük van, abból olyan bőségesen vehessenek és részesedhessenek, ahogy csak kívánják.

Ezt jelenti ez a vers: életük lehessen és bővölködhessenek. Ez a bőségben való részesedés fogja hozni azt a bővölködő életet is, amit fordítunk az Igében. De ennyi hely nincs a Bibliában, de az Ige ezt jelenti. Abból a bővölködésből veszünk.

A jövő héten erről lesz szó, most felvezettem nektek. Sanders pásztor azt mondta, hogyha hazajön, a bővölködésről tanít nekünk. Az Ige, amivel kezdünk, az ez az igevers lesz. És ezt Jézus szerezte nekünk. Most ezért hálát fogunk adni, a drága Úr Jézus trónja elé állunk és az Atyának hálaáldozattal fogunk áldozni a szívünkből.

Ha megértettük valamit, ha valami megvilágosodott, akkor azt most elkezdjük gyakorolni, mert az Igét cselekedni is kell. És olyan hálákat fogunk adni Istennek a szívünkből, hogy mindenről megfeledkezünk. Hogy ki van mellettünk, ki mit mondott rólunk, milyen problémáink vannak.

Megfeledkezünk ezekről, elkezdünk hálákkal áldozni, mert ez egy áldozat és egy papi szolgálat. És így fogunk Istennek hálákat adni a szívünkből. Ezt fogjuk most megtenni, öröm lesz és egy teljesség lesz benne. Dicsőség Istennek! Ámen!

*A barna színnel jelzett részek más fordításból származnak.

BÉKEVÁR FŐOLDAL