2013.08.01.
SZELLEMI LÉNY VAGYOK
Feljegyzés Jim Sanders tanításából
2013. július 28.
Ma olyan tanítással jöttünk, amely mindenkinek segíteni fog. Még
akkor is, ha semmilyen ismeretetek nincs az eddigi életetek során, ha nem hallottatok
róla. Valahol el kell kezdeni, akkor ez jó lesz itt. Szabaddá tesz benneteket ma a legalizációtól, a
törvénykezéstől, kárhoztatástól, és felemeli
a hiteteket, hogy meg tudjatok gyógyulni.
Tehát szeretnénk ma buzdítani benneteket arra, hogy nem a
cselekedeteink által van a győzelem, hanem úgy lehet elnyerni Isten országában a dolgokat, hogy elfogadjuk azt. Meg kell tanulni az Igével élni
és a hatalmunkat gyakorolni.
Az ördöggel kapcsolatban az a helyzet a fájdalmaknál, hogy az ördög
az utóbbi időben azzal a trükkjével állt elő,
hogy fájdalmakat próbál a testekre tenni. Pedig tudnunk kell, hogy Jézus elvitte ezeket a fájdalmakat és elvitte a betegségeinket! Nekünk pedig meg kell tanulnunk azt, hogy mi az, amit Ő tett értünk, és meg kell állni abban!
Mert addig tehetjük a kezeinket rátok, amíg elkopik a hajatok, de ha nincs megértés a szívedben arról, hogy Ő ezt már elvégezte érted, és hogy ez egy ingyen kegyelmi ajándék néked – a gyógyulás,
az üdvösség.
S hogy nem kell kiérdemelni azt, hogy Jézus meggyógyítson, hanem csak el kell fogadni azt! Egyszerűen csak örvendezni kell abban a győzelemben, amit Ő már számunkra megszerzett.
A gyülekezeti időkorszak (ÚSZ)
előtt, volt egy másik időkorszak (ÓSZ), akkor a törvény
ideje volt. A törvény idejében az számított, hogy ki hogy tudta teljesíteni a
törvényt, mire volt képes a saját erejéből.
Jézus Krisztussal azonban a kegyelem
és a megigazultság jött el hozzánk, és
abban áll a sikerünk, hogy megismerjük, hogy mit
végzett el a megváltásban, és hogy miként tudjuk azt elfogadni. Jézus elvégezte a teljes megváltást érnünk, és nekünk már nem
kell azt elnyernünk, vagy kiérdemelnünk, hanem csak
elfogadnunk kell.
Jézus Krisztus gyülekezeti Teste mégis másként gondolkodik,
megpróbálja kiérdemelni azt. Jézus megszerezte
már nekünk a gyógyulásunkat, megszerezte nekünk a szabadulásunkat. Nekünk az a
részünk, hogy elfogadjuk ezeket és abban a
gazdag, bővölködő és jó életben éljünk, amit Ő szerzett számunkra.
Azt is meg kell tanulni, hogy Jézus legyőzte
már az ördögöt, az e világ istenét, és ezért nekünk csak ellen kell állnunk a gonosz szándékainak. Ezt is
meg lehet tanulni, hogy miként kell tenni. Mit ír a Biblia, mi történik akkor, ha
ellenállunk az ördögnek? Elfut félelemben, rettegésben elfut előlünk.
1Thessalonika 5,23-24.
23. Maga pedig a békesség Istene
szenteljen meg titeket mindenestől, és a ti egész valótok: szellemetek, lelketek és
testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
24. Hű az, aki elhívott titeket,
és Ő meg is cselekszi azt. – ha elhívott
rá.
Az egész valónk, amely áll a szellemünkből, lelkünkből és a
testünkből, feddhetetlenül őriztessék meg! – ez az imádság itt. A fedhetetlen, a
teljesség azt jelenti, hogy nincs sérülés
egyetlen részében sem.
Mutatja, hogy hármas lényekként
vagyunk teremtve. Tehát, ha azt mondjuk, hogy az embernek van szelleme, akkor téves a
megközelítés. Mert az ember szellem! Tehát
az ember szellemi lény és van lelke.
Isten ezt már akkor – az 1Mózes 1,26-ban – kijelentette, amikor azt
mondta, hogy teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Vagyis az Ő képére, az Ő hasonlatosságára teremtette
meg az embert.
János 4,24.
24. Az Isten szellem: és akik Őt
imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.
A Bővített fordítás pedig úgy mondja, hogy Isten egy szellemi lény.
János 4,24. Amplified
24. Isten egy Szellem (egy
szellemi Lény), és azok, akik Ő imádják, szellemben és igazságban (valóságban)
kell, hogy imádják Őt.
Tehát az a részünk, amely Istennek a képére teremtetett, az a
szellemi részünk. Évekig tanítottam erről, most csak nagy lépésekben haladunk.
Példabeszédek 20,27.
27. Az embernek szelleme az Úrtól
való szövétnek, megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
A szívnek a belső mélységeit,
mondja egy másik fordítás. A héber nyelv szerint pedig azt mondja, hogy a bensőnek a szobáit.
Vagyis innen kivehető, hogy hol
is lakozik a szellemünk: a bensőnkben belül.
Az Újszövetségben pedig, a szív elrejtett
emberének nevezi a szellemünket. A szellemünk tehát a valós lényünknek a legbensőbb része, és [egyúttal] a legfontosabb része a lényünknek.
1Péter 3,4.
4. Hanem a szívnek elrejtett
embere, a szelíd és csendes szellem romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten
előtt.
A gyógyulás, ami történik
veletek, az is szellemből fakad, Isten
Szelleméből fog jönni. Tehát a Szent Szellem ereje által, vagyis az egy szellemi erő lesz, ami titeket meggyógyít.
Az emberi szellem birtokolja a lelkünket.
Az értelmünkből, az érzelmeinkből és az akaratunkból áll a lelkünk. A lélek az a
részünk, ahol a gondolkodás folyik, és ahol
a döntéseinket is meghozzuk. Ez az a
részünk, ahol az érzelmeink vannak, ahol az elménk
működik, ahol a gondolataink mennek. Ez a lelkünk része.
Ha valaki meghal, s a fizikális halál állapota bekövetkezik, a lélek rész követi a szellemet. Az emlékezetünk, ez a lélek rész
követi a szellemet. Ahová a szellemünk megy, oda megy a lelkünk is. Most tehát hol
élünk ezek szerint?
Most jelenleg a testben élünk.
Szükségünk van arra, hogy legyen egy ilyen testi „ruházatunk”, egy testi
lakhelyünk, amíg itt a földön élünk. Mert a fizikai
világgal a kontaktust a testünkön keresztül tudjuk tartani, és képesek vagyunk
használni a testi érzékszerveinket így, hogy
van testünk. De amikor a testből kiköltözik
a szellem, akkor a test összeomlik, mint egy levetett ruha, s ezt nevezzük halálnak.
Az Úr emlékezetembe hozta most, kb. 15 évvel ezelőtt történhetett:
nagyon korán jött a drága ember a gyülekezetbe, köszöntött engem, kezet fogott
velem. Talán tíz lépést tett, összeesett és a szelleme kiköltözött a testéből.
De újjászületetten ment el, pár héttel előtte újjászületett. Hasonlítható ez
ahhoz, amikor az ember hazamegy és leveti az öltönyét.
Ha már nem a testünkön van, akkor már nincs tartása, hanem leesik a
földre. De amíg a szellemünk bent él a
testünkben – addig az a szellemi erő, ami a
szellemünkben lakik –, képes arra, hogy az egész testünket megelevenítse, és jó egészségben tartsa.
Ha elhagyjuk a testünket, ha kiköltözünk
a testünkből, akkor már többé a szellem nem a testben él. Tehát a temetés
gyakorlatilag annyit jelent az illető életében, hogy kiköltözött a földi
sátorházból, és egy új címen található
meg a szelleme és a lelke.
Azért magyarázom ezt el nektek, mert mielőtt az ember újjászületne,
a testét az ó ember természete uralja. Ez
az ó ember természet addig él bennünk, amíg újjá
nem születünk. A kérdés így hangzik, hogy a három
rész közül melyik az, amely az újjászületésben valóban megújul, vagyis
újonnan születik?
A lelkünk vajon újjászületik-e? Nem. Az érzelmeink
újjászületnek-e? Nem. Az elménk újjászületik-e? Nem. A testünk újjászületik-e?
Nem. Akkor melyik részünk születik újjá? A szellemünk
született újonnan, ott fogadtuk be az örök életet, ott lettünk új teremtések a Krisztusban.
Másnapra mi az, ami meg fog változni az életünkben? Semmi. A lélek
szintjén az elménk, az érzelmeink pontosan úgy fognak reagálni helyzetekre, mint egy
nappal előtte. Vagyis van egy nagy munkafolyamat
az újjászületésünk után, meg kell újítani az
elménket, hogy úgy kezdjünk gondolkodni, mint maga Isten Igéje.
Mégis valami nagyon fontos dolog történt, amikor újjászülettél,
mert az a régi természet, az az ó természet eltávozott a szellemedből, és egy új természetet nyertél ott. Tehát azok a
gyökerek, amik voltak a múltadból – az ördög természete, ami ott bent volt –,
eltávozott.
Az embernek ez a gyökere, ami a
természete belül, határozza meg, hogy milyen gyümölcsöket
fog hozni kívül. Hogyha az embernek a gyökerei az ördögtől vannak, az ördög
természetében gyökerezett, akkor milyen gyümölcsöket fog hozni?
Az ilyen ó természettel – az ördög természetével –, szinte
lehetetlen a megfegyelmezés, és a különböző szigorok
által előhozni a jó gyümölcsöket. Az ember elhatározza, hogy többet nem fog
káromkodni, hogy többet nem fog inni.
De ha az ördög természete van bennünk, akkor nem fog túl sokáig
tartani ez az elhatározás, mert a régi természetünk gyümölcseit fogjuk továbbra is
teremni. Tehát, a belső természetünkkel ellentétes irányba megpróbálunk haladni.
Olyasmi ez, mint mikor az almafa azt mondja, hogy mától narancsot
szeretnék majd teremni, de nem megy neki, mert nem az a természete. Tehát ugyanígy
miként tudnánk megteremni a szentség és a megigazultság gyümölcseit akkor, hogyha a szellemünkben nincs ott a megigazultság. Akkor
csak ilyen gyümölcsöket tudunk teremni, ami belül
vagyunk.
Én is próbáltam megváltozni, de nem lehetséges. Nem lehetséges az
ördög természetével, az ó természettel a megigazultság gyümölcseit előhozni. Ezért
szinte lehetetlen, amíg az ó természet
bennünk van, a magatartás és a fegyelmezés szabályai által mesterségesen kitermelni
az új teremtés gyümölcseit.
Ha az ember vesz egy öszvért és beteszi a táltos paripák közé, és
ugyanúgy felcsinosítja, de amikor a starthoz állítja az öszvért, és a rajtnál kell
indulnia, akkor úgy fog viselkedni, és úgy
fogja hozni a sebességét, mint ahogy az öszvérek teszik.
Ez történik, amikor a hívők az újjá
nem született voltukban, külső kényszertörvénykezésekből, szabályokból
próbálják megteremni a megszentelődésnek a gyümölcseit. A gyülekezetek több
törvényt hoznak így a hívőknek, mint a zsidók.
Tehát a tanulság, hogy először
újonnan kell születnünk. Tudjuk azt az Igéből, hogy mit jelent Krisztusban új teremtésnek lenni.
2Korinthus 5,17.
17. Azért ha valaki Krisztusban
van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
Az ember, amikor ezt az új természetet befogadja Istentől, akkor a régi természete eltűnik.
Elmúlnak a régiek és minden újjá lesz,
írja a Szentírás. Elhagy minket az a régi természet, az ó természet, és az új
ember természetét öltjük magunkra, amely
megigazultságban [teljes]. Vagyis Istennek a természetét, tulajdonságait, Istennek a
DNS-ét hordozza az új teremtésünk.
És annyira tiszta ez az új teremtés, hogy képes arra, hogy Istennek a Szellemét befogadja, és hordozza itt a
földön. Vagyis az új teremtésben a szellemünk oly tiszta és tökéletes lesz, hogy Isten képes oda beköltözni.
Az új teremtésnél Isten beköltözött
hozzánk és eggyé lett a szellemünkkel.
Jézus ezt elvégezte értünk kétezer évvel
ezelőtt a kereszten. Eggyé lettél Istennel, egy új
ember, egy új teremtés lettél.
És ezzel az új teremtéssel – a szellemeddel, amelyben Isten is ott
lakik –, képes vagy megmunkálni és megújítani
a lelkedet és a testedet. Mert most valóban valami újjá lett: az új ember odabent,
ahol lakik a tökéletesség, ahol lakik Isten, és ahol minden belül lakozik, amire
valaha is szükséged lesz.
A lélek és a test nyomokban
még hordozni fogja magán az ó ember természetét. Tehát a régi gondolkodásmódunk
és az ó embernek a szokásai, a testi cselekedetei lenyomatokban
még megtalálható lesz az életünkön. És ezt a Biblia a hústestnek nevezi.
A hústest nemcsak magát a testünket jelenti, hanem egyfajta gondolkodásmódot is jelent, és egyfajta cselekvési módot is jelent. Mindazt, amit az ó
ember természete rábélyegzett a lényedre.
Mi a jó hír? Hogy az ó ember belül meghalt, eltávozott.
A testünkön és a lelkünkön még hagyott nyomokat, hogy régen ott lakott. Felismerhető a tulajdonsága és a
jellemvonása. Tehát a test és a lélek még emlékszik
arra, hogy miként mentek a dolgok akkor, amikor még az ó ember volt a főnök odabent. Ez egy nagy
kijelentés, meg kell érteni. Ugyanazok a késztetéseink
vannak, mint amikor az ó ember lakott odabent.
De Istennek az a terve velünk, hogy odaadta nekünk az új embert. S
amikor Ő beköltözik, azért költözik be,
mert tudja, hogy nekünk szükségünk van segítségre.
És mindezt azért teszi, mert tudja, hogy a lélek
embernek és a test embernek szüksége lesz az
Ő segítségére ahhoz, hogy valóban változások jöjjenek.
Tanulság ebből az, ami leszűrhető, hogy amikor újjászületünk,
akkor el kell határoznunk, hogy valóban megújítjuk
az elménket Isten Igéjével. Ugyanis a menny állampolgárai leszünk, Isten
királyságának az állampolgárai leszünk, amikor újjászületünk.
De ahhoz, hogy Isten királyságában – amelynek állampolgárai
lettünk – tudjunk működni is, az
alapelveket tudjuk működtetni és megélni azokat, amelyeket Jézus nekünk megszerzett,
ahhoz egy folyamatos megújulás kell.
A régi ember, az ó ember gondolkodásmintáit a folyamatában le kell
tenni, és az Ige tükrében elő kell venni az új embernek megfelelő gondolatmintákat. És Isten Igéje egyre jobban be fog ívódni a gondolkodásunkba is. Egyre közelebb
és közelebb fogunk kerülni külsőleg is ahhoz az új emberhez, akik belül vagyunk.
Meg fogod érteni, hogy miként lehet együttműködni azzal az új emberrel belül,
akkor, ha Isten Igéjéből ismeretet szerzel,
hogy milyen az új ember. Ezért kell tehát az elménket
megújítani, hogy egyre jobban megismerjük,
hogy milyen is az az új valónk, aki odabent született. Mert odabent van ez az erő is a változáshoz.
Látod ezt a sportolóknál is, hogy belülről
fejlesztik fel magukat, a belső szellemi erő által, ami a bensőjükben van. És ha
valóban össze tudsz kapcsolódni az új emberrel, aki a bensődben van, akkor fogsz
tudni ráhatást gyakorolni a tested dolgaira.
Ezért mondja Pál azt, hogy alávetem
a testemet, és azt szolgává teszem. Vagyis a belső emberről beszél, hogy ezt
cselekszi meg: aláveti a testét. Ez Istennek a terve.
Összefoglalva: az újjászületésünk után a lelkünkben és a testünkben megtalálhatóak az ó ember
természetének a nyomai. Ők ketten szeretnék irányítani az életünket. Mivel ők
uralták korábban is az életedet, ugyanezt szeretnék tenni, és ezért ellentétbe kerülnek a belső emberrel, aki másként
szeretne tenni. Itt fogjuk megérteni, amit Pál mond:
Róma 7,16-21.
16. Ha pedig azt cselekszem, amit
nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17. Most azért már nem én
cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18. Mert tudom, hogy nem lakik
énbennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét
nem találom.
19. Mert nem a jót cselekszem,
melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekszem,
amit nem akarok, nem én cselekszem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21. Megtalálom azért magamban ezt
a törvényt, hogy a jót akarom cselekedni, mégis a rossz áll közel hozzám.
Ami itt írva van, ez ugyanúgy vonatkozik rám is, mint rád. Tehát jót
akarnék tenni, és mégis más lesz belőle, mert az a gonosz van közel hozzám. Ki fog
megszabadítani minket ettől a törvénytől? A Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye
tett engem ettől szabaddá a bűn és a halál törvényétől.
Tehát összefoglalva: az új
[szellemi] ember, aki belül van, aki újjászületett, szeretne jót cselekedni, de a
lélek és a test, amelyekben az ó ember természetmaradványai
ott vannak, azok ellene mondanak ennek, és
mégis a másik kerekedik ki belőle.
A kérdés így hangzik? Ki az, aki táplálni fogja a lelkünket?
- Inkább át fogod magadat adni a lélek régi gondolkodásmódjának, és a test régi kívánságainak, s ebbe az irányba hajlasz.
Próbálnak téged abba az irányba befolyásolni,
hogy a test szerint döntsél, arra menjél, amerre a test akar.
- Vagy inkább megújítod az
elmédet, és inkább a szellem oldalára
lépve, az elmédben is elhatározod, hogy te a meggyógyult vagy.
Mit mond az Írás? Az Írások
azt mondják, hogy az Ő sebeivel meggyógyultunk.
Mit mond a test erre? De hát, hiszen annyira
fáj, és annyira betegnek érzem magam, és olyan gyenge vagyok! De mit mond az Írás?
Hadd mondja a gyenge, hogy erős vagyok! (Jóel 3,10) Mi történik akkor, ha
ezt kimondod? Az erő elkezd működésbe
lépni, ami a szellemedből fakad, és elkezd megerősíteni. És az Úr öröme lesz az én erősségem! – meg fogod
látni.
De, ha ezeket a dolgokat nem tudod,
az első kis köhécselésnél rögtön ki fogod mondani, hogy biztos elkaptam az
influenzát. Pedig nem. Miért inkább az influenzát választod, miért nem inkább a gyógyulást kapod el? Mondd, hogy Jézus nevében
én ezt nem fogadom el, mert én a Jézus
nevében a gyógyult vagyok! Jézus legyőzte az
ördögöt, és annak minden gonosz tünetét.
Mert amiként az ember gondolkodik
magában, a szívében olyan is valójában.
Tehát a csatatér az az elménkben fog zajlani:
- egyrészt a testnek a
csábításai, hogy add meg magad annak a
betegségnek, másrészt
- a szellemünk, aki mondaná az
Ige igazságát, hogy te a Krisztus gyógyultja vagy!
És ha nem újítod meg az
elmédet, és nem kényszeríted ki, hogy így gondolkodjál a saját érdekedben, akkor alávetettségébe kerülsz
mindazoknak, amit a világ diktál neked.
Még akkor is, ha Szellemmel teljes vagy, akkor is a test háborúzni fog a szellemed ellen, hogy
szerezd vissza mindazt, amitől egyszer már megszabadultál, amit az Úr már kiszaggatott belőled. Azt szeretné, amit
az elméd kíván, amit az ó ember szeretett.
Tehát ez a mi alapunk, és így vagyunk felépítve, ilyen hármasságban.
Szeretnénk végcélba érni,
ehhez viszont az elménket rá kell állítani arra, hogy úgy gondolkodjon, ahogy
Isten Igéje mondja neki. És ahogy ezt az utat
járjuk, ha ezen az úton maradunk, ez
biztosítani fogja nekünk, hogy eljutunk oda, hogy mindent természetfeletti módon fogunk gondolni és megcselekedni.
Tegnap is, ahogy evangelizáltunk, az emberek gyógyultak.
Természetfeletti gyógyulások voltak ezek és bizonyságot is tettek róla. Tehát így
az ember megkerülheti a természeti
törvényeket és a természeti tüneteket. Ha
bízunk a szellemiekben és bízunk abban, hogy az álmaink valóra válnak, akkor fogjuk
látni annak a megnyilvánulását is, amiben
hiszünk.
Sok mindennek kell majd ellene mennünk. Harcolni kell a vallásosság ellen, a hagyományok
ellen, azzal, amit másként mondanak. És mindannak ellene kell állni, ami a megírt igazsággal ellentétes.
Sok kereszténynek ez nagyon furcsa, elsőre szinte kivitelezhetetlen,
mert annyira másként tanulta, mint ahogy az Írások mondják. De ha az igazsággal maradunk, akkor több és több kijelentésre teszünk szert, ahogy az úton
maradunk.
Mindegy, hogy hol kezdi az ember az Igében. Olyasmi ez, mintegy sílift,
amire ha az ember felkapaszkodik, akkor feljebb viszi, és egyre feljebb kerül. És onnan
aztán le lehet majd csúszni, és lehet élvezni a síelést.
Efézus 1,13.
13. Akiben ti is, minekutána
hallottátok az igazságnak Igéjét, üdvösségtek Evangéliumát, amelyben hittetek
is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama szent Szellemével.
És a Jézusról való prédikálásból megtudjátok, hogy Ő meghalt értetek, hogy az üdvösségeteket befogadhatjátok. Miután ebben
hittetek és befogadtátok az Urat, abban a
pillanatban el lettetek pecsételve a Szent
Szellemmel, az ígéretnek Szellemével.
Miután hallottátok az igazság Evangéliumát, befogadtátok az Urat,
melyik részetek került üdvösségre? A
szellemi részünk, a szellemi ember.
Amikor én még kicsi fiú voltam, nagymamám nagyon sokat befőzött. És
amikor készítjük ezeket a befőtteket, akkor jól be kell zárni az üvegek tetejét,
nehogy később levegőt kapjon és megromoljon. Miért csinált egy ilyen jó zárást a
tetejére? Azért, hogy ne kerüljön bele
semmi, és ne kerüljön ki semmi belőle.
Ha ti ugyanígy el vagytok pecsételve
a Szent Szellemmel, akkor ez mit jelent? Se ki, se
be semmi, vagyis nem kaphattok ördögöt. Az [újjászületett] keresztény nem kaphat a szellemébe démont. A szellemetek tiszta marad, Isten ott lakozik a szellemetekben,
belül. Oda be vagytok pecsételve, Isten
jelenlétébe. És ezt meg kell érteni.
Nagyon sok ostoba tanítás járja, ami a törvényből fakad. Mi pedig
nem vagyunk a törvény alatt. Jézus betöltötte a törvényt, és eltette az útból!
Tehát nekem nem kell ezeket megcselekednem, e nélkül igaz vagyok, teljesen, az új szövetség alatt.
És az új ember el lett
pecsételve, semmi rossz nem érintheti többé.
Ez a belső emberünk, az új ember. Soha semmi
rosszat nem képes többé cselekedni. Lehet, hogy te [hústest] fogsz rosszakat cselekedni, de a belső ember
nem vesz részt benne, mert ez az új ember, a belső ember el lett pecsételve a
Szent Szellemmel, és te megigazíttattál Isten
igazságával.
Ki tett téged igazzá? Jézus tett
téged igazzá! Mi igazzá tétettünk, nem érdemeltük ki ezt a fokozatot, ezt a minősítést,
hanem Isten tett minket igazzá. A belső emberünk
tehát nem fog megegyezni a meg nem újított elménk gondolataival, sem a testünk nem
illő cselekedeteivel, mert el van pecsételve a
Szent Szellemmel. S mily jó, hogy ezt tudjuk.
Nézzük az Efézus 4,24-et, nagyon sok kijelentés van itt.
Efézus 4,24.
24. És felöltözzétek amaz új
embert, mely Isten szerint teremtetett megigazultságban és valóságos szentségben.
Vagyis megtudjuk, hogy fel kell öltenünk
ezt az új embert, mert van egy ó ember, akiről hallottunk. És van az ó embernek
maradványai az életünk felett, lenyomatokban. Azt mondja az Ige, hogy öltözzük fel ezt az új embert, aki Isten
szerint lett teremtve, megigazultságban és igaz szentségben.
Én majdnem 37 évvel ezelőtt születtem újjá. Akkor, amikor
újjászülettem, akkor, amikor a megigazultságban és ebben a valóságos szentségben újjáteremtettem, ezért semmit nem kellett
tennem. Nem az én erőfeszítéseim, vagy cselekedeteim, vagy a vallásosságom által
jött.
És azt is elmondom nektek, hogy miután újjászülettem, még nem
cselekedtem olyan szentül, mint ahogy… Emlékszem, hogy időnként káromkodtam is,
volt, akire csúnyákat mondtam, és még hasonlókat tettem.
Tehát ugyan el voltam pecsételve a szellememben, de még hosszú út állt előttem, hogy ezt ki is járjam.
De ez az új ember Isten szerint teremtetett, és nem a szerint teremtetett, hogy miként
cselekedtél előtte.
Szent vagy-e? Van-e valaki, aki szent köztünk? Melyik részünk szent?
És nem azért, mert mit cselekedtünk, vagy mit nem cselekedtünk, hanem azért, mert így teremtettünk megigazultságban. Hol vagyunk
igazak? Az új emberben, a szívben, a szívnek
belső emberében.
Tehát a jó hír az örömhír, hogy az egyharmad részünk az tökéletes. Hallelúja! A másik kétharmad részén pedig folyamatosan munkálkodunk. Mert még van, hogy a lelkünk és a
testünk dolgai nem tökéletesek, és az új
embernek kell ezeket uralni.
1János 4,17.
17. Azzal lett teljessé a szeretet
közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk
mi is e világban.
Az ítélet napja… Nekünk nincs
olyan ítéletnapunk, mint a világnak, mert a mi vétkeinket, bűneinket Jézus elvitte. Nekünk az úgymond „ítéleteink”
jutalomként lesznek majd, jutalom átadás lesz a cselekedeteinkért. És hogy bátorsággal állhatunk e nap előtt, mert amint
Ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
Jézusnak, Isten Fiaként voltak-e a földön problémái? Az emberek
mégis ellene fordultak, és te pontosan úgy
teremtettél meg, mint maga Jézus. Melyik részre igaz ez? A szellemi részünkre, a szellemünkben vagyunk olyanok, mint maga Jézus.
Amikor egymásra nézünk, akkor csak azt a „házat” látjuk, amelyben lakozik a szellemünk. De ez valójában
nem az igazi valós részünk, hanem a szellemnek a belső, elrejtett embere az, ami megteremtetett a megigazultságban.
Olvassuk a János 1,16-ban, hogy mindnyájan az Ő teljességéből vettünk kegyelmet kegyelemre. Mikor vettük ezt?
Amikor újjászülettünk.
Újjászületésünk után a
lelkünk még továbbra is olyan programokat visel magában, ahogy a világ programozta. És a testünk is azokat a
dolgokat hordozza, amiket a földi szüleinktől úgymond örököltünk.
Nemcsak, hogy Isten természetét
kapjuk meg az újjászületésünkkor, hanem Istennek a szeretete is kiöntetik ilyenkor a szívünkbe,
mondja ezt az Írás.
Róma 5,5.
5. A reménység pedig nem
szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem
által, aki adatott nékünk.
És ennek az [isteni fajta] szeretetnek,
amely kitöltetett a szíveinkbe, meg kell engedni, hogy ez uralja az életünket.
1Korinthus 6,17.
17. Aki pedig az Úrral egyesül,
egy szellem Ővele.
Williams fordítás mondja: az egység az Úrral, egy szellemi egységet jelent!
Hogy eggyé leszünk szellemben az Úrral, hogy egyek vagyunk szellemben az Úrral.
Szellemben egyek vagyunk Ővele, amikor hozzá
csatlakozunk, vagyis egyesülünk Ővele.
2Korinthus 6,16.
16. … Mert ti az élő Istennek
temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Bennük lakozom, és bennük tábort járok;
és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek.
Attól még ott lesznek az ó ember
természetének a lenyomatai. Korinthus városában például, ahol a különböző vallásokból
jöttek ki, és jöttek Krisztus Testébe, voltak ebből problémák. Mert olyan isteneket
imádtak, hogy azok szexuális bűnökbe is vitték őket.
Ezért mondta nekik Pál, hogy azért teszitek még mindig ezeket, mert
nem tudjátok, hogy kik vagytok. Visszamentek
azokhoz az istenekhez és bálványimádásba mentek.
1János 3,2.
2. Szeretteim, most Isten gyermekei
vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy amikor
Ő megjelenik, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk Őt látni, amint van.
És ez most igaz. Az Úr
megjelenését, amit itt ír, ez a mi elragadtatásunk
lesz. Az egész Gyülekezet elragadása lesz ez.
Ez nem azonos az Úr földre való eljövetelével. Ugyanis lesz egy második eljövetele az Úrnak a földre, akkor
már mi is együtt jövünk vissza Vele. Először a felhőkre jön az Úr, és oda
elragad magához, ez lesz a mi elragadtatásunk. Hallelúja, dicsérjük Őt.
Nektek több kijelentést és megértést kell kívánnotok a szívetekben
ahhoz, hogy tovább tudjak menni a tanítással.
Sok minden van még, nem fogom tudni elmondani mind. Mit tegyünk most?
Mi az ígérete Istennek? Miért nem
vagyunk mi a törvény alatt? Azért, mert Isten
azt ígérte, hogy a bensőnkbe írja az Ő törvényeit. Hogy új szellemet ad
nekünk, és a szíveinkbe adja az Ő törvényeit, és hogy az elménkbe beírja azokat. Ezt ígérte Isten, és
utána még azt is írja, hogy a bűneitekről
és álnokságaitokról többé meg nem emlékezem.
A Zsidó 8-ban, és a Zsidó 10-ben olvassuk ezeket, hogy Isten ilyen bűneltörlést ígért nekünk. Mindezt Isten elvégezte kétezer évvel ezelőtt a kereszten.
Ennek így kell lennie, ahogy Ő elvégezte, másként nem lehetett.
Álljunk fel most mindannyian! Imádkozni fogunk most veletek, mert Isten
olyan könnyűvé tette az újjászületést, hogy mindenki számára elérhető, aki hisz. Ugyanis nem azt kérdezi tőlünk,
hogy milyen vallásosak vagyunk, hanem el kell mondanunk
azt az imát, ami az újjászületésre viszi a
szellemünket.
A Róma levél szerint fogunk imádkozni – a kiosztott imádságok
szerint –, ahogy a Róma levél mondja: mert ha te a száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a
halálból, üdvözülsz. Ez jelenti a mi megtartatásunkat.
Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk vallást az üdvösségre.
Szívünkben ott van a hit,
szánkban a megvallás. Ha hiszed, hogy Jézus
feltámadt a halálból! Mert Ő él, és ezért fog ma meggyógyítani téged. És ha a
szívedben hiszed, és a száddal megvallást teszel róla, akkor a tiéd, mert az
akaratodat kell benne gyakorolnod.
A saját szabad akaratodat, mint amikor kimondjuk az „igent” az oltár előtt. Akkor is
meg kell szólalni, a nélkül nem adnak minket össze. Ugyanígy van ez Jézussal is, ki
kell mondani az igent, és akkor leszel Jézusé. Így történik ez, és onnantól kezdődik
az új élet.
Így szól az imánk: Hiszem, hogy
Jézus Istennek Fia, hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért a Biblia tanítása
szerint. Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból az én megigazulásomért. Kérlek
Jézus, legyél az én Uram, legyél az én Megváltóm, legyél az én Gyógyítóm.
Jézus te vagy az én Uram, Jézus te vagy az én Megváltóm, Jézus te vagy az én
Gyógyítóm. És én meg vagyok váltva, örök életem van Krisztusban, mert
újjászülettem Krisztusban. Az Ő szent vére megtisztított minden bűntől örökkön
örökké. Ámen.
Dicsőség Istennek. Ámen!
A függőleges vonallal jelzett igeversek más fordításokból
származnak.