2013.02.03. 

NÖVEKEDNI KRISZTUS ISMERETÉBEN

Feljegyzés Sandersné dr. Kovács Erzsébet tanításából
2013. január 27.

Köszöntünk Téged Atyám, magasztalunk, imádatokkal imádunk. A mai napon összejövünk, Atyám, hogy Te, és mindenekfelett az Úr Jézus Krisztus szent neve felmagasztaltassék. Töltsd be a szíveket a szent Igéddel, a szereteteddel Atyám, cselekedd meg a szent akaratodat a Jézus Krisztus szent nevében, az életeinkben. Hatalmat veszünk a betegségek felett, a fájdalmak felett. Dicsőséges életet élünk, ezt hirdetjük, hisszük és megvalljuk és megvan nekünk a Jézus nevében. Ámen.

Hatalmas az Úr ma közöttünk! Öleld át a szomszédodat, köszöntsd őt! Igazi, szívhez szóló muzsika szólt a mai napon. A szigethalmi dicsérő csapat van ma velünk, egy tapssal fogjuk köszönteni őket, megköszönjük az életüket az Úrnak, és azt az illatot, amit ma az oltárra tettek. Ketten közülük éjszakai ügyeletből jöttek az Urat szolgálni, és ez egy nagyon édes illat volt ma a trón előtt. Köszönjük az életüket, az odaszánt szívüket. Igen drága az Úrnak, amikor odaszánjuk az életünket az Úrnak a dicséretére, magasztalására.

A bejelentésekre kerül sor. Köszöntjük Sanders pásztort is, aki a gyermekeit, unokáját ment meglátogatni Ausztráliába, még egy vasárnapot így leszünk nélküle, és utána nagy örömmel visszajön hozzánk, és együtt lesznek a szolgálatok és a körök is. Nagyon örülünk annak, hogy ő adatott nekünk Krisztus Testében apostolul és szolgálóul. Köszöntsük őt egy tapssal, Jézus nevében. Kívánjuk, hogy teljesedjenek be az útjai odakint, és töltse őt be az Úr örömmel, és az Úr teljes akaratában járhasson.

Még egy dicsérettel megyünk az Úr elé. A dicséret arról szól, hogy teljes lényünket megnyitjuk az Úr felé, és kifejezzük a hálánkat, a kibeszélhetetlen örömünket Isten felé. Folyjék ez a hála a trón előtt, szívünket teljességgel adjuk át az Úrnak, úgy énekeljünk az Úrnak. Néha úgy érzem, mintha lelátókon nézelődnétek, de adjátok át magatokat Istennek.

Hallelúja, dicsőség Istennek, emeljük fel a kezeinket, és egy kicsit nyelveken imád­kozzunk. Atyám áldunk, magasztalunk és dicsérünk téged, magasságos és fenséges vagy. Az imánk jó illatként szálljon a trón elé Atyám, és a dicséreteink, magasztalásaink Atyám. Felmagasztaltatik ma az Úr Jézus neve az életekben, az ellenség minden ereje megtörik az életek felett. Az ellenség minden terve megsemmisült az életekben. A világosságunk a teljes délig jön el. Ragaszkodunk az Úr tökéletes akaratához, és az ellenség nyíltan megszégyenül. Minden hamis isten levettetik a magaslatokról. Hatalmas folyam áradj az életünkben. Salamon bölcsességénél nagyobb van itt, felemeljük Szintiát a trón elé, a Messiás neve felmagasztaltatik, és riadót fújunk Atyám, hogy mindenki meghallja. Északról, délről, keletről, nyugatról beszólítjuk az elveszetteket. Hallelúja és Hozsanna legyen a magasságban, a mindörökké élő Istennek Ámen!

Mennyire érzékelhetően megváltozott körülöttünk a légtér, a szellemi levegő egy pár perc imádság alatt is. Soha ne feledkezzél el erről, Isten Szelleme csodákra képes az életünkben, ha beavatjuk Őt a dolgainkba. Öleld meg még egyszer a szomszédodat, nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a szeretet árad köztünk.

Nagyon nagy vígságban és örömben vagyunk az Úrnak házában, bár nem a megszokott felállásban, de az Úr kárpótol minket, és mindig teljessé teszi napjainkat az Ő jelenléte által, mert Ő a teljesség Istene, és ezt nagy hálával köszönjük neki. Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztusunk szent neve, mindörökké. Ámen! A múltkori Igénket fogjuk tovább bontogatni. Az elmúlt alkalommal megismerkedtünk egy gyönyörű Igével részleteiben.

2Péter 3,17-18.

17. Ti azért szeretteim, előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygései el ne sodorjanak, és a saját erősségetekből ki ne essetek;

18. Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisz­tusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön örökké. Ámen.

Gyönyörű igerész ez, mert felhívja a figyelmünket egy növekedésre, ami a keresztény életünk köteles része. Növekednünk kell a kegyelemben. Az elmúlt heti igesorban és tanításban néztük, hogy milyen sokat is mond erről az Írás. És növekednünk kell a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztusunk ismeretében.

Ha megkérdem ma tőled, hogy ismered-e az Úr Jézus Krisztust? Látom, mindannyian felemeltétek a kezeteket. Akkor itt ma már mindenki ismeri az Úr Jézus Krisztust, mert újjá vagyunk születve. Újjászületetten ismerjük az Úr Jézus Krisztust a szíveinkben. Mégis, arra szólít minket az Ige, hogy növekedjünk az Ő ismeretében. Érdekel-e az téged, hogy hogyan, és miként növekedjünk az Ő ismeretében?

Ezt szeretném néktek ma részleteiben kifejteni, kibontani úgy, hogy az a szívetekig elérjen. Amiben növekednünk lehet…

Isten királyságában vannak dolgok, amiket Isten nekünk adott, amiben nincs lehetőségünk a növekedésre. Ilyen pl. a megigazultság. Isten megigazított minket, Krisztus igazságát nyertük el, és ebben nem tudunk növekedni. Hiába hasonlítgatjuk magunkat a másikhoz.

Mert elkövetjük néha ezt a hibát, hogy a másik milyen sok rossz cselekedetet tesz, én meg mennyire tökéletes vagyok, én mennyivel igazabb vagyok, de nem így van. Isten szemében mindannyian Krisztus igazságát kaptuk, és igazán állunk Isten előtt, és ebben nem tudunk növekedni, ezt el kell így fogadni, meg kell hajtani magunkat ez előtt.

Ez egy hatalmas kegyelme volt Istennek, hogy odaadta nekünk Krisztus igazságát, és úgy tekint ránk, mint aki soha nem ismerte a bűnt az életében, el nem követte. A szeplőtelenségem szentségében és tisztaságában, az Úr Jézus Krisztusnak a megigazultságában állunk a trón előtt. És így tekintünk magunkra is.

Vannak azután más dolgok is a keresztény életünkben, amire az Ige felhívja a figyel­münket, hogy azokban növekednünk kell. Ezek az érdekesek, mert növekedni akarunk Isten királyságában. Láttuk, hogy maga Jézus Krisztus is növekedett. Azt írja róla az Írás a…

Lukács 2,40.

40. A kisgyermek pedig növekedék és erősödék szellemben, teljesedve bölcsességgel, és az Istennek kegyelme volt Őrajta.

Tehát egy növekedés volt elrendelve számára. Növekednie és erősödnie kellett szellemben. Ha neki ezt meg kellett tennie Isten létére, akkor nekünk is növekednünk és erősödnünk kell pl. szellemben, a szellemi dolgokban.

Amikor az új teremtés megszületik, akkor egy szellemi csecsemő, és növekednie kell. Folytatja itt a Lukács evangélium, hogy Jézusnak teljesednie kellett bölcsességgel. Nekünk ugyanígy teljesednünk kell az Úr bölcsességében.

Nap, mint nap teljesednünk kell, merítenünk kell az Igéből. Jézus Krisztus bölcsességül lett nekünk, ezért bölcsek vagyunk, és a bölcsességben élünk, ez a bölcsesség a miénk, de növekednünk kell benne, a megnyilvánulásaiban.

Naponta meg kell hoznunk a bölcs döntéseinket. Naponta érzékelnünk kell, amikor ez a bölcsesség hozzánk szól. Azt írja az Ószövetségben, hogy a bölcsesség hozzánk kiállt. Meghalljuk ezeket és növekszünk benne. Így mondta Jézusról a…

Lukács 2,52.

52. Jézus pedig gyarapodék bölcsességben, és testének állapotjában,

Jézusnak is volt egy köteles növekedés, amelyet itt a földön be kellett töltenie, és ugyanígy nekünk is növekednünk kell a szellemi dolgokban. Növekednünk kell, Isten akaratának a megismerésében Pl. bekerülünk a királyságba, tudjuk, hogy Isten akarata az örök élet.

És amikor ezt elnyerjük, és onnantól kezdve valamiért itt vagyunk a földön. Mi Isten akarata a számunkra, mi Isten rendelése a számunkra? Isten akaratának a növekedésében kell, hogy legyünk, törekednünk kell rá, hogy nap mint nap azt világosabban lássuk. Ez egy növekedést jelent a számunkra.

Olvastuk az előbb, hogy Jézus Krisztus ismeretében növekednünk kell. Amikor a Biblia a növekedésről szól, akkor ilyeneket olvasunk, erőről erőre növekszik, hitről hitre kell növekednie a kereszténynek. Dicsőségről dicsőségre kell növekednie.

És ez a folyamat Isten szemében egy kedves növekedés, és nekünk ebben meg kell hajtani magunkat, és szorgalmasnak kell lennünk. Ismered-e Jézus Krisztust, és szeretnéd-e megismerni még jobban?

Ez lesz a mai tanításnak a refrénje talán, hogy ismerjük-e az Úr Jézus Krisztust, és miként ismerjük? És szeretnénk-e megismerni még jobban, hogy van-e ez a vágy a szívünkön, hogy ott van-e ez a vágy, hogy Őt még jobban meg lehet ismerni.

És még jobban ki lehet teljesedni benne, és így még gazdagabbá válhat az életünk, és még nagyobb erőre teszünk így szert, hiszen erőről erőre kell növekednünk. Még nagyobb hitre is szert tudunk tenni, hitben is növekedhetünk, hitről-hitre növekedhetünk.

A dicsőségben is növekedhetünk, mondja az Írás, hogy dicsőségről dicsőségre változunk el, miközben nézzük az Ő ábrázatát. (2Kor. 3,18) Ezek hatalmas kegyelmei Istennek, hogy ebben megadja itt a földön a növekedést.

Szoktam mondani, hogy aki itt a földön, ezeket elmulasztja, amit itt nem tanulunk meg a földön, majd megtanuljuk ott fent. Tehát végül is nem maradunk le semmiről az örök­kévalóság tengelyén, de azért jobban járunk, ha itt megtanuljuk ezeket, mert gazdagabb lesz a szellemi életünk, és meg tudunk gazdagítani másokat is az ismeretünk által.

Lapozzunk a Lukács Evangélium 8. fejezetére. Ismerjük-e azt a Jézust, akinek hatalma volt a természet elemei felett? Ismerjük-e azt a Jézust, aki lecsendesítette a háborgó tengert? Nézzük meg ezt a gyönyörű történetet…

Lukács 8,22-25.

22. Lőn pedig egy napon, hogy bement a hajóba Ő és az Ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindultak.

23. De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megrémültek, és veszedelemben voltak.

24. És hozzámenvén, felkölték Őt, mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lett csendesség.

25. És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?

A tanítványok számára ismeretlen volt ez a fajta hatalom, ez a fajta természetfelettiség, amiben Jézus járt, és feltették a kérdést, hogy ugyan ki ez, akinek a szelek is engedelmeskednek? A vizeknek is parancsol, és azok engednek néki. Ki ez az ember? Elcsodálkoztak, nagy félelemben voltak, ugyanis nem ismerték azt a Mestert, aki ott ült a hajóban velük.

Amikor Jézus kijelentette, hogy menjünk át a túlsó partra, ezzel az a hit parancsszava, amivel Jézus mindig élt, az elhangzott. Tudhatták volna a tanítványok, hogy ha csordultig tele van a csónakjuk vízzel, akkor is át fognak jutni a túlsó partra.

És akármekkora hullámok jönnek, és csapnak be, Jézus szava mindenekfelett való. És Ő kijelentette, hogy átmegyünk a túlsó partra. A tanítványok nem ismerték Jézusnak a teremtő szavát, és megfélemledtek, felébresztették Jézust: – Nem törődsz velünk, hogy elveszünk?

Nagyon hasonlít ez azokhoz az élethelyzetekhez, amikor mi körülnézünk, és becsapnak ezek a hullámok? Az egyik a másik után jön, amikor ilyen nehézségekbe ütközünk. Meg szoktam figyelni, hogy az ördög időzítve hozza, jön az egyik és a másik és a harmadik is csap befele. Időzítve hozza a gonoszságait.

Nem is tudunk szinte körbenézni, és már jön a következő és a következő csapásával. Az ember körbenéz, és azt mondja, hogy: – Uram, hát nem törődsz vele, hogy elveszek az életnek ebben a felcsapó hullámaiban?

Ez nagyon hasonlít ahhoz, ahogy mi, el szoktunk keseredni. És Jézus azt mondta nekik, hogy: – Hol van a ti hitetek? Ti kicsinyhitűek, hol van a ti hitetek?

Jézus ezzel azt akarta mondani, hogy ahogy Ő megdorgálta a hullámokat, úgy a tanítványok is meg tudták volna tenni, csak még nem növekedtek fel oda. Mert nem ismerték azt az Úr Jézust, akinek ilyen hite van, és ezt a hitet odaadta nekünk.

A tanítványok elcsodálkoztak, és azt mondták, hogy kicsoda ez az ember? Nem láttunk ilyet. Kicsoda ez az ember, aki így tud parancsolni? Azonnal elcsendesedtek a hullámok, és a szél azonnal megszűnt.

Miféle, honnan jött ez, nem láttunk soha ilyet? Miféle ember ez, hogy még a tenger is a szelek is szót fogadnak, és engedelmeskednek neki? Nem ismerték Őt. Nem ismerték ezt a Jézust, és elcsodálkoztak ámulatba estek, bámulták Őt. Azt kérdezték miféle ember ez?

Ismered te ezt a Jézust, aki lecsendesítette a tengert. Honnan volt neki ez a hatalma? Hogy tudott Ő ennyire más lenni? Hogy tudott Ő ennyire ámulatba és bámulatba ejteni mindenkit, aki a földön járt, és a földön élő ember volt? Hogy tudta Ő ezt megtenni? Mi volt ez a másság?

Az a másság, az a kenet, amely felette volt, a titka ennek. Azt a názáreti Jézust, mint kente fel Őt az Isten Szent Szellemmel és erővel. Mert egy felkenetés volt felette. Úgy jött a földre, mint ember, kiüresítette az isteni mivoltát, letette és utána kapott egy felkenetést, mondja az…

Apostolok cselekedetei 10,38.

38. A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent Szellemmel és erővel, (ez volt a titka – egy felkenetés, Szent Szellemmel és erővel) aki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög elnyomása alatt voltak; mert az Isten volt Ővele.

Ismered-e ezt a Jézust, aki lecsendesítette a tengert? Mondjuk rá bátran, hogy Ámen! Igen! Szeretnénk Őt megismerni még jobban, hogy ismerjük ezt a Jézust.

Teljesen nyilvánvaló ez a felállás, amikor az Ige tanítja nekünk, hogy Szent Szellemmel és erővel volt felkenve, és így ezzel a felkenetéssel széjjeljárt. Járt mindenfelé Izraelben, és meggyógyította azokat, akik az ördög elnyomása alatt voltak.

Vagyis innentől kezdve tisztán látszik, hogy a betegség nem lehet Istentől, mert az ördög elnyomásának mondja az Ige. Sőt azt is írja, hogy Jézus meggyógyította ezeket, mert Isten volt Ővele. Tehát Isten nem a betegség oldalán áll.

Ebből ez látszik, nem Istentől van a betegség, sőt Isten kenete hozta azt, hogy Jézus mindazokat meggyógyította. Meggyógyított mindeneket – így mondja az Írás. Vagyis, ha hallod még egyszer valakitől, hogy Isten tette beteggé, akkor mondd, hogy te jobban ismered azt a Jézust. És kérdezd meg, hogy ő nem akarja-e jobban megismerni?

Mert ugyan van ismerete Jézusról, de nem ismeri még annyira, hogy ilyen ostobaságot ne mondjon. Ugyanis a mi Jézusunk, amikor a földön járt, azt írja róla az Írás több helyen – és ismered-e ezt a Jézust –, aki mindeneket meggyógyított!

Meggyógyított mindeneket, akik hozzá jöttek. Egyetlen egy beteget nem hagyott elmenni, egyetlen embernek nem mondta, aki hozzá jött volna, hogy még nincs itt az ideje, hogy ez a gyógyulás megvalósuljon.

Még esetleg egy kis bűnmegvallással ki kell egészíteni, hogy meg tudjalak gyógyítani. Vagy még nem töltötted le a kárhoztatásod idejét. Semmi ilyen ostobaságot nem mondott Jézus, hanem mindig mindeneket meggyógyított. Ismered-e ezt a Jézust, ez a kérdés, és hogy szeretnéd-e megismerni még jobban? Igen! Hallelúja!

A következő történetben egy gutaütöttet hoznak Jézus elé. Méghozzá oly módon, hogy nem tudták őt ezen az ágyon Jézus elé vinni, mert tömve volt a ház azokkal, akik hallgatták Őt. Ezért le kellett bontani a cseréphéjazatot és felülről engedték le ezt a beteget Jézus elé. 

Márk Evangéliumában olvasod, hogy ez Jézusnak a saját háza volt. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a saját házán bontották le a tetőhéjazatot. (Márk 2,1) Egy szóval nem mondta, hogy miért teszitek, mert a hitét meglátta annak az embernek.

Lukács 5,17-26.

17. És lőn egy napon, hogy tanít vala: és ott ülnek a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak ereje volt Ővele, hogy gyógyítson.

Ez volt az a felkenetés.

18. És ímé, valami férfiak ágyon egy embert hoztak, aki gutaütött volt; és igyekeztek azt bevinni és elébe tenni.

19. De nem találván módot, hogy a sokaság miatt miképpen vigyék őt be, felhágtak a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsátották őt alá ágyastól Jézus elé a középre.

Képzeljétek el ezt a helyzetet.

20. És látván azoknak hitét, (Jézus nem azon bosszankodott, hogy lebontják épp a házát, rögtön arra a hitre tekintett, hogy hopp! Itt a hit jelen van. És figyeljétek meg, mit mondott nekik Jézus.) monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.

Ez elsőre egy kicsit furcsának tűnik, hiszen az embert gyógyulásért hozták oda, nem kis erőfeszítések árán, ezért lebontották a háznak a tetejét. Betették Jézus elé ezt a beteget, mert nyilván, hogy gyógyulásért hozták oda. És mit mond Jézus? Azt mondja nekik, hogy: – Ember meg­bocsáttattak néked a te bűneid. Mint a derült égből a villámcsapás, úgy érte azokat, akik ott voltak.

21. Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdtek tanakodni, mondván: Kicsoda ez, aki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten?

22. Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tana­kodtok a ti szívetekben?

23. Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

Találós kérdést tett fel nékik Jézus. Észrevette a gondolataikat, és megkérdezte tőlük, hogy ugyan mondjátok már meg, melyiket könnyebb nekem mondani? Azt, hogy meg­bocsáttattak az illető bűnei, vagy azt, hogy meggyógyítottam, keljen és járjon az a beteg?

24. Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, monda a gutaütöttnek: Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!

25. És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvette, amin feküdt, és elment haza, dicsőítvén az Istent.

Képzeljétek el. Ezt a mi Úr Jézus Krisztusunk cselekedte.

 26. És az álmélkodás elfogta mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és beteltek féle­lemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!

Hallelúja, Ő a mi hatalmas Jézusunk, és egy nagy tanulság van Jézusunknak ebből a feljegyzett pár gondolatából. Ismered-e azt a Jézust, aki megbocsátotta minden bűnödet, és meggyógyította minden betegségedet? (Zsolt. 103,3)

Ugyanis ezek a farizeusok nem ismerték. Az írástudók nem ismerték, fel voltak háborodva, hogy hogyan beszélhet, hogyan mondhat ilyet. Mi köze a bűnök bocsánatának a gyógyulásunkhoz?

Volt-e ilyen? Nem olvastunk ilyet. Kijelentette, hogy megbocsáttattak a te bűneid, kelj fel, vedd az ágyadat és menj haza. És ez megtörtént. Ez igazolta, hogy az illető bűnei teljességgel meg­bocsáttattak. Hogyan történhetett ez?

A Jézus, akit én ismerek, és akit ki tudok olvasni az Írásokból, Ő Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Így történhetett. Istennek ama Báránya! Isten hozott a földre egy Bárányt, és ez a Bárány elvitte a világ bűneit.

Ezért mondhatja már a Zsoltáros is, hogy: Aki megbocsátja minden bűnödet, és meg­gyógyítja minden betegségedet. (Zsolt. 103,3) A bűn és a betegség együtt említtetik, de Ő elrendezte minden bűnünket, és meggyógyította minden betegségünket!

Nézd meg a 1Péter 2,24 versét. És ismered-e ezt a Jézust, akiről ezt írja?

1Péter 2,24.

24. Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg.

Itt is a bűnökkel kezdődik! Az igazság Jézus Krisztus, Ő az út, az igazság és az élet. Vagyis meghaltál a bűnöknek, és Jézusnak élsz. Az igazságnak élsz. „Akinek sebeivel gyógyultatok meg!” Egy mondatban le van írva!

A bűnök bocsánata (felvitte a fára, és meghalt azoknak), és a gyógyulásunk egy mondatban van leírva. Ismered-e ezt a Jézust, aki elvitte minden bűnünket, és meggyógyította minden betegségünket? Ismered-e Őt, és szeretnéd-e még jobban megismerni? Ámen!

Ésaiás 33,24.

24. És nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsá­natot nyer.

Milyen lakosról van szó, ezt megtudod a 20-as verstől: Lássad Siont, ünnepeinknek városát. A Sion hegyén lakozóról szól ez az Írás, egy prófécia. És nem mondja a Sion hegyén lakozó, hogy beteg vagyok. A nép, amely benne (Sion hegyén) lakozik, az bűnbocsánatot nyer.

Abban a pillanatban, ahogy elfogadtad Jézust, mint életed Urát, Megváltóját és Gyógyítóját, befogadtad az örök életet, befogadtad a bűneidnek teljes eltörlését, és befogadtad minden betegségedre a teljes gyógyulásodat.

Ami valaha is megkísérthet és megtámadhat, ott van bent a belső emberben. Ott a belső emberben hordozzuk ezeket a kincseinket, ugyanis ezek szellemi dolgok, a szellemi megváltást hordozzuk ott a belső emberben, mindannyiunk, aki újjászületik.

A nép, aki benne lakozik, bűnbocsánatot nyer. Ezért nem mondja a lakos, aki ott lakik, hogy beteg vagyok. Meditálj ezen! A Sion hegyén lakozónak az öröksége ez. Érdemes ezen elmélyedni. [Sion = Gyülekezet]

És ismered-e ezt a Jézust, aki a bélpoklosnak azt mondta: – Akarom, tisztulj meg! A bélpoklos olyan beteg volt, akihez a törvény szerint nem lehetett még közelíteni sem, el kellett kerülni. Kiabálnia kellett, hogy tisztátalan vagyok. Nemhogy a kezét valaki rátegye! Ilyen elképzelhetetlen lett volna.

Megint csak azt kérdezték a többiek, hogy kicsoda ez az ember, kiféle ez az ember, miféle, honnan jött ez az ember? A természetfeletti birodalomból jött ez az Ember, az Úr Jézus. Szeretnénk még jobban megismerni a mi Urunk Jézusunkat.

El vannak itt rejtve olyan kincsek, ami mellett nem szabad elmennünk, hanem rá kell csodálkoznunk, mert ismeret van benne az Úr Jézus Krisztusról.

Márk 1,40-42.

40. És jött hozzá egy bélpoklos, kérvén Őt és leborulván előtte, és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.

Vagyis az illető tudta, hogy itt a Jézusban van valami természetfeletti, és segíthet rajta, ha ez a Jézus akarja azt. De nem volt benne biztos, hogy ez valóban az Ő akarata-e? Meg akarja-e őt gyógyítani Isten?

41. Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, (Vagyis már ott van a drága Jézus keze a leprás emberen, de ebben a pillanatban még nem történik semmi.) és monda néki: (Az ember kérdésére Jézusnak választ kellett adnia, azt mondta néki, hogy…) Akarom, tisztulj meg.

Közölnie kellett a bélpoklossal, hogy az én akaratom, hogy te meggyógyulj. Én nem akarom, hogy te ebben a betegségben, ilyen kínokban élj. Én akarom, hogy gyógyulj meg!  És abban a pillanatban, amikor Jézus ezt közli:

42. És amint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság és megtisztula.

Kellett, hogy ez a bélpoklos hallja, hogy mi Isten akarata. Hogy ez a Jézus meg akarja őt gyógyítani. – Akarom, tisztulj meg! Ismered-e ezt a Jézust, aki akarja, hogy te meggyógyulj? Mindenekfelett azt szeretné, ha teljességben, egészségben élhetnél. – Akarom, tisztulj meg! És amint ezt mondja, azonnal, abban a pillanatban eltávozott tőle a poklosság, és megtisztult.

És a drága Jézusunk volt az egyetlen a földön, aki meg merte érinteni, aki rá merte tenni a kezét egy bélpoklosra. Nem volt más ember, aki ezt megtette volna. Tudták, hogy ez egy fertőző betegség, és nem akarták elkapni, félelemben voltak az emberek.

Ő volt az egyetlen a názáreti Jézus Krisztus, aki fel volt kenve Szent Szellemmel, és erővel, és ezért – mert tudta, hogy az az erő, amely kiárad –, az megtartja azt a beteget. Az Ő akarata volt, és Ő minden beteget, mindenkor meggyógyított.

Ismered-e azt a Jézust, aki az utazástól elfáradva leült a Jákob kútjánál, s a tanítványok elmentek élelemért. És amíg ott ült, addig történt egy olyan találkozás, amely az egyik legmegragadóbb rögzítés a János Evangéliumban számomra.

Olyan sok kegyelemmel teljes tulajdonsága fedhető fel Jézusnak belőle, hogy nem lehet elmenni mellette, hogy ne szóljunk erről. Gyönyörű történet.

A mi drága Jézusunknak Júdeából, Galileába kell, hogy menjen, és azt írja az Írás a 3-as versben, hogy Samarián keresztül kellett mennie. És ha megnézzük a térképen, akkor látjuk, hogy ez egy kerülő. Mert Júdeából, ha Galileába akart volna menni egyenesen, akkor nem kellett volna, hogy megálljon itt a Jákob kútjánál.

Meg fogjuk látni, hogy miért is tette ezt a kerülőt. Megtette, elfáradt a hosszú úton, és leült ott Jákob forrásánál. A tanítványok elmentek élelemért, és akkor jött egy samariabeli asszony a kúthoz. Ez az asszony azért jött, hogy vizet merítsen, és szokatlan módon Jézus megszólítja.

Az első dolog, hogy nem volt szokás zsidóknak idegenekkel beszélni, nemhogy asszonnyal. Jézus mégis megszólította, és megkérdezte tőle, hogy ismered-e Isten ajándékát? Szóba elegyedik ezzel az asszonnyal, és megtudjuk – hosszú a történet, de amit szeretném, ha kiolvasnál belőle –, megtudod, hogy egy olyan asszonnyal beszélgetett Jézus, akinek öt férje volt. Kiderül a beszélgetésből, hogy akivel most él az asszony, az nem a férje. Tehát a törvény mértéke szerint most paráznaságban él ez az asszony.

Ennek ellenére Jézus megszólította, és elkezd beszélgetni vele. És olyan hatalmas kijelen­téseket ad ennek az asszonynak, hogy ezek közül, ha egy is a szívűnkhöz ér, akkor meg­gazdagítana minket. Jézus felfedi magát a 22-es versben. És azt mondja, hogy tudod-e asszony, hogy az üdvösség a zsidók közül való?

A 23-as versben Jézus elmondja neki, hogy az igazi imádók hogyan imádják az Atyát. Szellemben és igazságban kell imádni az Atyát, az Atya ilyen imádókat keres. Felfedi az Atya a szívét neki. Felfedi azt, hogy az Atya keres valamit itt a földön, hogy igazi imádókat keres. És, hogy milyenek az igazi imádók, hogy szellemben és igazságban kell, imádják az Atyát. Hatalmas kijelentéseket ad neki.

Az asszony tovább érdeklődik, és a szívén egy igei érdeklődés van. Nyíltszívű ez az asszony, ezért Jézust nem érdekelte, hogy öt férjet elfogyasztott, és hogy miként, azt nem írja itt az Írás. Nem mondja, hogy megözvegyült, vagy válólevéllel került ki abból a házasságból. Tény az, hogy öt férje volt az asszonynak, és akivel most él, az nem a férje. Jézus ezeket tudta.

A 26-os versben kijelenti neki, hogy én vagyok a Messiás, a Krisztus. Ezt Jézus nem sokszor tette, amíg itt járt a földön, a három és fél év alatt. Mindenkinek azt parancsolta, hogy el ne mondjátok senkinek. Itt kijelenti magát, hogy én vagyok a Messiás, a Krisztus, az Istennek Fia! Micsoda gazdagságot adott ennek az asszonynak.

És ebből az asszonyból, mindezek után, ahogy Jézus a közléseit bocsátja neki, mert az asszony szíve éhes volt, és érdeklődő volt. Ez az asszony otthagyja a vödrét, és elmegy a faluba. Ő az első nő evangélista, aki fel van jegyezve a Bibliában. Otthagyta a vödrét a kútnál, és elkezdi híresztelni, hogy megtaláltam a Messiást, aki megmondta nekem az igazságot.

Annyira felindult a szíve, ahogy Jézus szolgált felé. És ismered-e ezt a Jézust, aki nem a bűneidet nézi? Akiben nincs akadály, ha te a szívedből keresed Őt, akkor Ő kijelenti magát neked, és nem tart bűnösnek.

Még meg is dicséri, a 17-18 versekben, amikor arra kerül a szó, hogy ki és miféle ez az asszony. Mondja néki Jézus, hogy menj el, és hívd ide a férjedet, jöjj ide a férjeddel együtt.

János 4,16-18. 32. 34.

16. Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!

És akkor az asszony azt mondja, hogy nincs férjem. Jézus megdicséri, és azt mondja, hogy, jól mondád.

17. Felele az asszony és modá: Jól mondád, hogy: Nincs férjem.

Nem is mondta el a teljes igazságot. Azt kellett volna neki mondta, hogy nincs férjem, hanem élek valakivel, aki nem a férjem. Nem mondta el a teljes igazságot, és ennek ellenére Jézus megdicsérte.

Azt mondta neki, hogy: – Jól mondád, hogy nincs férjem. Nem megfeddte őt, hanem megdicsérte őt, egy dicséretet kapott Jézustól. És akkor Jézus előhozta az igazságot azért, mert nála van az igazság.

18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed, ezt igazán mondtad.

Csendesen, kedvesen mondja neki, és újra megdicséri. Nézzétek meg, hogy két dicséret között Jézus elengedett egy apró, pici feddést. Ez a mi Jézusunk! Ismered-e Őt? Aki nem kárhoztat, aki nem a bűneidet sorolja, aki nem állít nyilvánosság elé, hogy valld meg a bűneidet, hanem aki feljebb visz, kijelenti magát neked.

És azt mondja, hogy ezt is jól mondtad, azt is jól mondtad, és közben kiigazít, ahol még hiányosságok vannak, és tovább mész a kegyelméből! Ismered-e ezt a Jézust, aki nem kárhoztat, hanem aki kijelenti magát?

Közben megjöttek a tanítványok, hozták az élelmet, amiért mentek, és csodálkoznak, hogy Jézus asszonnyal beszél, de azért nem szóltak neki, de furcsállották. Ha tudták volna, hogy milyen asszony ráadásul?

De ez csak az egyik fele, amin csodálkoztak, a másik fele, amin csodálkoztak, hogy Jézusnak hoztak ugyan élelmet, de Ő nem evett, hanem azt válaszolta nekik, hogy van nékem eledelem, amit egyek, amiről ti nem tudtok.

32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.

34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az Ő dolgát elvégezzem.

Mondták a tanítványok, hogy itt van az étel. És mondta nékik Jézus, hogy én már meg­elégíttettem, mert van nekem olyan eledelem, amiről ti nem tudtok. És mi volt az pontosan? Az, hogy kijelenthette magát valakinek, aki hallani akart arról, hogy jön ez a Messiás, hogy hol kell imádkozni, melyik hegyen kell imádkozni, és hogyan lesz majd, és mint lesz?

Ez az asszony tele volt kérdéssel, és Jézus szolgálhatott felé, és kijelenthette magát, és ez felüdítette és megelégítette Őt. Ez volt az a kenyér, amelyért át kellett mennie a Sikár nevű városon. Ezért kellett azt a kerülőt tennie Jézusnak, hogy kijelenthesse magát.

És miközben a másik felé szolgál Jézus, a másik felé hozza ezeket a gyönyörű kijelentéseket, addig Ő saját maga felüdül, és megelégíttetik azzal a kenyérrel, amiért Isten Őt ide elküldte.

Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, mondta Jézus. Tanította ezt a tanítványoknak, és ez az eledel megelégítette Őt. Ez volt az az eledel, amiért a tanítványok nem tudták, hogy miért nem eszik, amikor meghoztuk az ennivalót?

Ismered-e ezt a Jézust, aki, ha szolgálhat feléd, az neki felüdülést hoz? Az az Ő kenyere. Megelégíttetik a szíve, aki kijelentheti magát. Ismered-e ezt a Jézust, aki nem kárhoztat? Ha leülsz a lábához, ki fogja jelenteni magát. Olyan dolgokat fog elmondani, amit még nem tudsz róla. Növekedni fogsz az ismeretének a gazdagságában.

Ismered-e, és szeretnéd-e jobban megismerni azt a Jézust, aki így szeret téged? János 8. fejezetében egy olyan Jézusról olvashatunk, aki elé egy házasságtörésen kapott asszonyt visznek. Az Úr kegyelme megint kinyilvánul, mert az Úr Jézus Krisztus kegyelmet szolgáltat neki. Kegyelmet adott az Úr Jézus neki.

János 8,3-5. 11.

3. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állítván azt,

4. Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.

Az első kérdésem, hogy az én ismereteim szerint, ahhoz, hogy valaki házasságtörést tudjon elkövetni, két emberre van szükség. Hol van a férfi a történetből? Mert, hogy az asszonyt nagy örömmel rángatták Jézus elé, azt olvassuk. Hol van a férfi, akivel elkövette?

Az én gyanúm az, hogy az egyik farizeus, aki odarángatta az asszonyt, közülük való volt. Lehet, hogy tévedek, mindegy, arról nem szól a történet, csak a bűnös asszonyról szól a történet. Nézzük tovább…

5. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?

Jézust megint odaállítják, hogy na, lássuk akkor, hogy irgalmas vagy-e, vagy megszeged-e a tör­vényt, vagy most mit csinálsz? Jézus, ugye, aki bölcsesség volt maga Istentől, és végtelen irgalmas­ságában és kegyelmességében ezt a helyzetet is csodálatosan vezette le, ha szabad ezt mondanom.

Elkezdett írni a földön. Feltételezem, hogy azért hajtotta le a fejét, mert az asszony hiányos öltözetben volt. Jézus nem tekinthette ezt az asszonyt. Nem követelte tőle, hogy asszony valld meg a bűneidet, asszony mit tettél, és akkor majd megbocsátunk neked.

Semmi ilyesmire nem kötelezte őt, hanem elkezdett írni a földre. Vannak, akik úgy tanítják, hogy neveket vésett a földre. Azoknak a neveit, akik őt vádolták, akik odahozták. És egyik a másik után hagyta el a templomot. Végül Jézus és az asszony ketten maradtak, és akkor Jézus azt mondja neki:

11. … Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél!

Ismered-e ezt a Jézust, aki nem kárhoztat téged? Én sem kárhoztatlak, eredj el, és többé ne vétkezzél. A nagy tanulság ebből az, hogy nem kárhoztatást, nem ítéletet, nem meg­szégyenítést kapott, és nem halálbüntetést kapott. Mert rosszabbul is járhatott volna, minthogy csak a bűneit kell megvallania, kövezés is lehetett volna a vége. Az életével játszott.

Ezért volt képes azt mondani Jézus, hogy többé ne vétkezzél, mert nincs kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. Nincs törvény felettük. Tudnak a megigazultságban járni. Hallelúja! Kegyelmet adott néki az Úr. Megkegyelmezett néki.

Ismered-e ezt a Jézust, aki így osztja a kegyelmet neked? És Isten jósága az, amely megtérésre indít minket. Ugye? Ezt a kegyelmet adta néki Jézus. Kegyelmet szolgáltatott néki és ez ruházta fel az asszonyt arra, hogy többé bizonyára nem vétkezett, mert az Úr jósága megérintette a szívét.

Ismered-e azt a Jézust, akiről a Lukács Evangélium azt írja, hogy erő származott belőle, és min­deneket meggyógyított? Olvassuk ezt a Lukács 6,17-19 Igékben. Erő származott belőle és minden­kit meggyógyított, aki csak hozzájött mindenkit. Minden betegséget és mindenkit meggyógyított.

Ugye, olvad a szívünk az Úr jóságától. Mert ez a célja a mai tanításnak, hogy felfogd, hogy milyen jó, kegyelmes és irgalmas Ő, szerető és nem ítélkező. Ahogy a szíved elkezdi ezt emészteni, úgy nyílik meg a szíved iránta, s többé nem félsz és rettegsz ettől az Istentől.

Hanem tudod, hogy megkegyelmezett neked, és szeret téged, és váltságot hozott érted, és a növekedésedet akarja a kegyelemben, az irgalomban, az ismeretben és mindenben. A következő Igét tükörből fogjuk értelmezni, mert Jézus itt elítélőleg tanítja a farizeusokat, akiknek a következőket mondja:

Máté 13,15.

15. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, (és nézd a folytatást) és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

Vagyis mintha Jézus szinte a természetét jelentené ki, hogyha lenne szemük arra, és engem látnának, és lenne fülük arra, hogy amit mondok, az Igét meghallják, és ha lenne olyan szívük, amivel megértenék azt, amit én mondok nekik, akkor nem lehetne másként, minthogy ez az erő belőlem kiárad, és ők meggyógyulnak.

Garantált a kimenetele, hogy az Úr Jézus meggyógyít téged. Ugyanis Ő mindeneket meg­gyógyított, ezt tanuljuk ma. És akarod-e ezt a Jézust még jobban megismerni, aki mindeneket meggyógyított? A Zsoltárok egyik csodálatos virágszála a következő Ige:

Zsoltárok 85,10.

10. Irgalmasság és igazság összetalálkoznak, megigazultság és békesség megcsókolják egymást.

Ebben a versben benne van az Úr szerelme. Az Úr irgalma, nem akarta, hogy elvesszünk. Igen ám, de a bűnt, az ember bűnös voltát, nem nézhette el csak úgy, és a bűnöket, amiket cselekedett. Mert a bűnért váltságot, engesztelést kell bemutatni. Ezért, ha az Úr csak azt mondja simán, hogy eltörlöm a bűneit, és többé nem emlékezem róla, és nem hoz váltságot érte, akkor az Ő igazsága csorbult volna.

Tehát itt ketten voltak az irgalmasság és az igazság. És olyat kellett cselekedni, hogy az Úr irgalmassága is megelégíttetik, és az Úr igazsága is megmarad. A bűnért tehát váltságot kellett hozni. Engesztelő áldozatot kellett hozni.

Ez volt az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit, hogy Isten igazsága meg­maradhasson. Isten nem mondhatja a rosszra azt, hogy jó. Nem mondhatta ránk, hogy ti pedig igazak vagytok, ha egyszer nem azok vagyunk.

Ezért tehát az irgalmasság és igazság összetalálkoztak és tervet készítettek, a megváltás hatalmas tervét elkészítették. És amikor Jézus Krisztust előhozta a halálból ez a meg­igazultság, amikor a bűn árát Ő megfizette, és a halálból előhozta, és Ővele minket is, akkor előjött a megigazultsága Istennek. És ez azt hozta…

És így történhetett, hogy a megigazultság és a békesség megcsókolhatták egymást. A békesség helyett betehetnéd a gyógyulást is, mert békességed csak akkor van, ha a tested harmóniában, összhangban és rendben van.

Tehát a megigazultság és a gyógyulás megcsókolhatják egymást. Mindez a megigazult­ságunkból fakadó, hogy a bűneinket eltörölte és a betegségeinket meggyógyította, az egy Úr Jézus Krisztusban van. Egyetlen egy áldozatával eltörölte a bűnt, ezt olvassuk és örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Ezt írja az Írás rólunk.

Ismered-e ezt az Úr Jézus Krisztust, aki ezt elvégezte? A megigazultság és a békesség megcsókolták egymást. Gyönyörű.

És nem azért vesznek el, mert nem imádkoztak eleget, és nem azért vesznek el, mert nem böjtöltek eleget. Ezeket is írhatta volna ott Isten, de nem ezt írja, hanem azt írja, hogy elvész az én népem, mert nem ismernek engem. Nem csoda, hogy Pál így kiáltott fel: egyetlen cél vezérel, hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét. Annak az új teremtésnek az erejét, aki kijött a sírból, hogy megismerjem Őt.

Ismered-e azt a Jézust, aki így szólt hozzád, hogy jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megterheltettetek, és én, megnyugosztlak titeket? (Mát. 11,28) Ismered-e azt a Jézust, aki azt mondja, hogy minden gondotokat énreám vessétek? (1Pét. 5,7)

Bemész abba a nyugodalomba, ahol a megigazultság, a békesség, a megnyugvás, a gyógyulás, a bövölködés megcsókolják egymást. Ez egy gyönyörű nyugodalom. De sok ember él ugyanis a múltban.

Állandóan azon tépelődnek, hogy jaj, hogyan fogom kifizetni a számláimat. Ez jövő idő. Vagy, hogy lesz ez akkor, vagy hol lesz a másik munkahelyem, ha ez megszűnik. És az ördög számtalan módon ül a vállunkra és sustorog.

És énekli nekünk ezeket a dalokat, hogy mi lesz majd akkor ha…, és mi lesz majd akkor, ha…? Közben, amitől meglop minket, az ez a nyugodalom, ahol bent kellene lennünk, amelyért Jézus megfizette az árat. Ez a békesség. Ez a nyugodalom, a most hitnek, a jelen hitnek az öröme.

Ha ebben a pillanatban figyelmezel és elmondod a megvallást, és az Igét, és ha most imádkozol, akkor az, amit most befogadtál a szellemedbe, az van meg neked, és azt fogod meglátni holnap. Erről veszi le a figyelmedet, ha bármelyik irányba eltévelyedsz. Vagy a múltadban, vagy a bizonytalan jövődben, de nem a jelen pillanat örömében vagy.

A drága Jézusunk, akit még jobban meg akarunk ismerni, egy helyen azt mondja róla az Írás: Aki mindenekfelett felmagasztaltatott… Ismered-e azt a Jézust, akinek alávettettek az angyalok, a hatalmasságok és az erők. Mindenek alávettettek. (1Pét. 3,22)

Mitől kellene rettegnünk? Jézus ott ül az Atya jobbján, felmagasztaltatott, és te ott trónolsz Ővele, szellemi értelemben, magasan minden fejedelemség, hatalmasság, erő és uraság, és minden név felett. (Ef. 1,21-22) És közben az ördög rá tud venni arra, hogy tépelődj a múltban, vagy a jövőben. Ne hagyd magad!

Már nincs aggodalma, hogy jaj, mikor leszek terhes, már megvan neki, és tudja az elrendelt idejét. Az a gyermek megszületik. Hallelúja! A bölcsesség kell, hogy vezéreljen minket ebben.

Tételezzük fel, hogy egy asztalnál ülsz, és veled szemben pont az az illető ül, aki felé egy nagyobb adósságod van. Tudsz-e felszabadultan vele beszélgetni? Állandóan feszélyezni fog, hogy jaj, mennyivel is tartozom neki, jaj, mikor fogom tudni majd visszaadni, hogyan fogom tudni törleszteni. Egyáltalán nem fogod tudni a szabadságát élvezni annak, hogy vele beszélgethetsz, mert tudod, hogy tartozol neki, hogy adóságban vagy, és ez feszélyezni fogja a kettőtök közösségét.

Na, Isten ezért törölte el az adóságodat, hogy visszanyerhesse az Ő fiait és leányait! Hogy többé ne feszélyezze őket, amikor a trón elé állnak, hogy mivel is tartoztak. Mert úgysem tudták volna megfizetni, ezért küldte az áldozati Bárányt. És kiváltotta az adóságunkat, és eltörölte azt, eltette az útból.

Többé nincs a bűnnek az akadálya az életedben, ha Istenhez akarsz közelíteni. Teljesen felszabadultan ülhetsz annál az asztalnál és közölhetitek egymásnak szerelmét, gondolatait, kívánságait, egy közösséget kaptál így Istentől. Isten visszanyerte így a fiait és a leányait.

Tudod-e, hogy miért jött ez a Jézus? Ismered-e Őt? Tovább faggatlak, és mondom neked, hogy mit mond a János Evangélium. Azt írja a…

János 10,10.

10. A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön, és pusztítson…

Tudomásul kell venni, hogy a tolvaj körmönfont, és megjelenik néha. Jézus mondta, hogy jön. Újjászülettél, de ezzel kapcsolatban nem tudom neked megígérni, hogy a tolvaj többet nem látogat meg, de folytatja:

… én azért jöttem (mondja itt Jézus), hogy életük legyen, és bővölködjenek.

Ezt most kibontjuk, és megnézzük a hangsúlyozott fordítását ennek, hogy mit értett ezalatt Jézus, hogy életük legyen és bővölködjenek. Mert a bőség is egy jó dolog. Ha tudod azt, hogy mindig van elegendő és van afölött is, az egy nagy könnyebbséget ad az életben. Nagyon sok feszültségtől megmenekít. De e fölött mond Jézus valamit.

Hallelúja! Jézus azt akarja, hogy élvezd az életedet, hogy ne szorongásokban éljél, ne aggodalmakban éljél, élvezd a mindennapjaidat, élvezd a percet, a pillanatot az Ő közösségében. Élvezd ezt a közösséget, tanuld, és találd meg az Ő örömét.

Törekedj arra, hogy még jobban megismerd, törekedj arra, hogy közelebb kerülj hozzá. Törekedj arra, hogy jobban meghalld Őt. Élvezhessék az életüket, azt akarja Jézus. Le merem fogadni, hogy vallásos ember szájából ezt nem sűrűn hallottad eddig, hogy élvezd az életedet.   Ezek Jézus szavai.

Nem csoda, hogy az emberek nem akarnak bejönni egy közösségbe, egy vallásos közösségbe, mert amiket látnak, és hallanak, az olyan, amire azt mondják, hogy köszönöm, nem kérem. Senki nem vádolhatja őket érte, mert nem ezt hirdetik.

Jézus egy olyan életet ígért, amit élvezni tudsz, minden pillanatában, minden percében. És amikor ez az igazság a szívedbe kerül, akkor ez megfogan, és utána termi meg a gyümölcsét. Hallanod kell róla.

Ti úgy lettetek hívőkké, hogy valaki prédikált nektek róla. Mi prédikáltunk, és ti így lettetek hívőkké, mondta Pál. Valakinek szólni kell ezt az igazságot, és akkor is ez az igazság, ha te most ezt még nem látod, mert így van megírva.

Vegyük a példát: reggel felébredsz, az első öt perc, amikor alig nyílt ki a szemed, és tapogatsz, hogy hol van az ébresztő óra, hogy lekapcsold, és kitántorogsz a fürdőszobába, a hajad össze-vissza áll, a szemed alig nyílt ki. Az első öt perc ez.

Azt akarom kérdezni, hogy az is te vagy? Igen. Mégis hála Istennek, mire beérünk ide a gyülekezetbe, egy kicsit már másképp nézünk ki. Nem hiszem, hogy lenne köztünk egy valaki is, aki azt mondaná, hogy nézd ez voltam reggel hét óra öt perckor.

Nem dicsekszünk vele, elfelejtjük, és nem hagyjuk, hogy a napunkat feszélyezze, hogy akkor hogy néztünk ki. Igaz? Rendbe hozzuk, rendbe szedjük magunkat, a tőlünk telhető legjobbat elkövetjük, hogy senki ne ijedjen meg tőlünk, és úgy jövünk be a gyülekezetbe. Igaz? De attól az a reggeli hét óra öt perces is te voltál, vagy bármikor ébredtél.

Ugyanígy van a megigazult szellemi emberrel. A megigazult szellemi ember létünkre, akit megmosott a Szent Vér és megigazultunk. Amikor a hústest dolgaiban járunk, azzal nem dicsekszünk, de mindannyiunknál van ilyen.

Attól még nem hagyjuk, hogy az visszafogjon minket azoktól az áldásoktól, amit Isten számunkra elkészített. És nem hagyjuk, hogy az a bűntudat, és az a kárhoztatás szorongasson minket egész nap, aki voltunk akkor, amikor reggel felébredtünk.

Hanem rendbe szedjük magunkat, és elindulunk az utunkra, és azt nézzük, hogy mi ma a dolgunk, miért vagyunk ma itt, mit kell tennünk, és azt be kell teljesítenünk. Nem hagyjuk, hogy feszélyezzen minket. Nem ezt tesszük nap mint nap?

És nagyon sok kereszténynek ez rontja meg az életét. Azon töpreng egész nap, hogy hogyan nézett ki reggel hétkor. De valójában semmi jelentősége nincs, mert az igazi én, az az vagyok később, aki a nap során összeszedem magam, helyrehozom a dolgokat, beolajozódik a napom, és igenis elvégzem a dolgaimat.

Sikerre jutnak azok, mert amire a kezem teszem, az áldott lesz. És elmondom azokat az imákat, amelyeket a trón elé kell vinnem. Beteljesítem az aznapi dolgaimat, vagyis megvan nekem az az eledelem, és megelégíttetem vele. Nem hagyom, hogy feszélyezzen engem az, hogy az első pillanatban hogyan néztem ki a tükörben. Kész. Annyi, és megyek tovább.

Ez a pontos mása annak, ahogy a megigazult szellemi ember tépelődik a kárhoztatásával, és tépelődik a bűntudatával, és tépelődik a hústestnek a cselekedeteivel, hogy mit követett el, vagy mit nem tett. Mindkét irányban működő dolog. És ez meggátolja azt, hogy élvezze a meg­igazultságának az örömeit a teljességét, a szépségét. Ahogy Jézus mondta: élvezhessék az életüket.

Mondok neked egy másik példát. Veszünk egy pohár tiszta vizet. A pohár gyönyörű tiszta vízzel van tele. Veszünk egy lámpát, és megvilágítjuk egy jó erős fényű zseblámpával. A fényt teljesen átengedi. Túloldalon látod a fényét.

Akkor te miért kárhoztatod magadat? Szabadítsd fel a hitedet, mert ez az egyetlen mód, ahogy a hited működni fog, ez a hit benned van. Az a szeretet benned van, fel kell szabadítani. Fel kell szabadítani magadat, hogy lássad a hitednek a gyümölcseit, Jézus nevében tesszük ezt.

Ez volt a mai tanításom célja, hogy megvilágítsam veled, hogy a mi Jézusunk olyan, akit érdemes még jobban megismerni. Aki nem kárhoztat, aki nem elítél, hanem egy nagyon súlyos árat fizetett azért, hogy te szabad légy. Hogy ott tudj ülni annál az asztalnál, és ne legyen semmilyen feszélyezettséged. Szent közösséged, egy tiszta közösséged legyen.

Jézus nevében egy tapsot adhatunk az Úrnak, hogy bölcsességet adott nekünk. Jézus nevében adta ezt a bölcsességet, és befogadtuk, és köszönjük Neki, és a következő pillanatokban egy megvallást szeretnék veletek tenni. Kicsi és apró, de nagyon fontos megvallást.

Ugyanis, amikor valamit a száddal kimondasz, akkor pecsételted el, akkor került a pecsét rá, hogy így van, mert hisszük és megvalljuk. Felállunk, és egy megvallást fogunk tenni, arról, hogy igenis növekedni fogunk az Úr ismeretében.

Mert a mi Urunkat érdemes megismerni nap mint nap jobban és jobban. Egyetlen vágya van az Úrnak, hogy még jobban kijelentse magát. Neked pedig az a vágyad, hogy megismerd Őt, akkor mi lesz a végeredmény? Az, hogy növekedni fogunk az Ő ismeretében.

Megvallás: Jézus Krisztus bölcsességül lett nekem Istentől, ezért bölcs vagyok, és növekedem ebben a bölcsességben. Isten Igéje növekedik bennem, az Úrnak Igéje erősen növekedik, és hatalmat vesz bennem. Erőteljesen növekszik a hitem, növekszem az Úr Jézus Krisztusom megismerésében, növekszem az Ő akaratának megismerésében.

Így növekszem szent templommá az Úrban. Mindenestől fogva növekedem abban, aki a fej a Krisztusban, méltóan járok az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt termek, és növekszem az Istenem megismerésében. Felettébb megnövekedett az én hitem, és bővölködik bennem a szeretet. Az Ige tiszta, hamisítatlan tején növekszem.

Növekszem a kegyelemben, és növekszem az én Uram, és megtartó Jézus Krisztusom ismeretében. A bölcsesség és kijelentés szelleme által, növekszem az Abba Atyám megismerésében, növekszem az Úr Jézus Krisztusom megismerésében, és növekszem a Szent Szellem megismerésében!

Most kérünk egy nagy tapsot az Úr Jézus Krisztusunk dicsőségre, dicsőség néki mindörökké, dicsérjük, és magasztaljuk Őt Jézus Krisztus szent nevében. Ámen! 

„Ráadás” – az élő adás alapján:

Dicsérjük és magasztaljuk az Úr Jézus Krisztusunkat. El lehet jutni egy olyan szintre Krisztus Testében, ahol nincs szükséged már gyógyulásra, mert te vagy, aki meggyógyult a Jézus sebeiben! És lehet, hogy a betegségnek van vágyódása rád – mint ahogy mondja az Ószövetségben, hogy a bűnnek van vágyódása rád (1Móz. 4,7) –, de nem engedsz neki! Ellenállsz, és megfut tőled.

Ez az a szint, ahol Isten akarja, hogy az Ő gyermekei járjanak. Most azért nem mondom ki, hogy azok jöjjenek ki, akiknek szükségük van a gyógyulásra, hanem azt mondom, hogy azok jöjjenek ki, akik áldásban, vagy a kenet áradásában szeretnének részt venni. Bármi is legyen az, amiért jöttek, jöjjenek előre.

Ha valakinek konkrétan olyan kívánsága van, hogy szeretne gyógyulni, vele is egy akaraton leszek, mert Isten azt akarja, hogy mindannyiótok meggyógyuljon. Mert Ő minden betegséget meggyógyított, és minden beteget.

Egy akaraton leszek veletek, bármiért jöttetek ma, és ezt a kenetet hatékonnyá tesszük, ez árad, és megpecsételjük, hogy megvan nekünk, a Jézus nevében. Ámen. Így szeretném kérni a sorokat, a segítőket, az evangélistákat, és a gyönyörű dicséretet, hogy folytatódjék tovább. Köszönöm szépen. Ámen.

Az alkalom befejezése előtt pedig még a következőkről szólt a prédikátor: A legcsodálatosabb az, amikor az Ő vágyai és álmai, amit rólunk álmodozik, hogy milyen jó lenne – mert neki is vannak álmai az életünkre –, ha azok valóságba jönnek. Azok a legcsodálatosabbak.

Sokatoknál ezt imádkoztam, hogy az Ő álmai, az Ő vágyai, az Ő kívánságai jöjjenek valóságba, váljanak valóra az életetekben. Mert az a legnagyobb gyönyörűség, amikor az Ő szíve és a te szíved öröme találkozik.

Annál nincs szebb, és ezt kívánom nektek, hogy teljesedjen be az életetek az Ő akaratában, mert mindannyiunk számára elkészítette azokat a jó cselekedeteket, amikor Krisztusban újjászült minket. Akkor jó cselekedetekre lettünk rendelve.

Tehát nem arról van szó, hogy a jó cselekedetekből nyertük volna az üdvösségünket, hanem miután újjászülettünk, vannak ezek a jó cselekedetek elrendelve nekünk, hogy gyümölcsöt teremhessünk.

És azt kívánom nektek, hogy úgy fussatok be a végcélba, hogy minden jutalmat elnyerhessetek. Abból semmit ne veszítsetek el, hanem teljes jutalmat nyerhessetek, úgy fussatok, és ne hagyjátok, hogy a kárhoztatás, a bűn, a bűntudat, a neheztelés, a meg nem bocsátás foglyaivá váljatok itt az életben.

Ezt kívánom nektek, hogy szabadítsátok fel magatokat és keressétek az Úr arcát, töltsetek időt az imádságokban, imádkozzatok nyelveken. A nyelvek imája felépít benneteket. Láttátok, hogy csak egy percet imádkoztunk itt az elején, és hogy megváltozott körülöttünk a szellemi birodalom, és a Szent Szellem mennyire ki tud teljesedni, amikor szellemben imádkozunk.

Ezzel fogjuk befejezni is, egy pár szót mondunk az Úrnak nyelveken. Felemeljük a kezeinket, megköszönjük a mai napot, nyelveken. Elköszönök tőletek a drága Úr Jézus szent nevében, és legyen a Szellemé az utolsó szó, szóljunk nyelveken, köszönjük neki, hálaadásokkal.

Áldunk és magasztalunk Atyám, dicsőség legyen a magasságban, hálaadásokkal! Mindenki hangját szeretné most az Úr hallani a trón előtt. Atyám áldunk és magasztalunk, szellemben és igazságban imádunk téged. Legyen jó illat az imánk a trón előtt. Engedd meg nekünk a növekedést, mert ez a te akaratod Atyám, hadd növekedjünk az Úr akaratában, ismeretében, a betejesedésben, az anyagiakban.

Angyalokat szólítunk, jöjjenek a segítségünkre, hozzák be az új munkahelyeket. Hozzák be északról, délről, keletről, nyugatról az elveszetteket. A belső emberben hatalmasan felnövekedhessünk Atyám, minden kárhoztatás nélkül élhessük az életünket, mert te jóságos Isten vagy, ezt elvégzed.

Legyen meg a te akaratod az életünkben, és tedd meg Atyám, hogy mi is pontosan erre vágyjunk az életünkben, csak te tudod megcselekedni. Tekintsd az engedelmes szíveket Atyám a Jézus nevében. Imádunk téged Atyám mindörökkön örökké. Ámen!

BÉKEVÁR FŐOLDAL