2011.12.20. 

Felhívás!
Kedves Hittestvérek! Szíves elnézéseteket kérjük, de munkatorlódás miatt elfelejtettük ide feltenni
a december 11-i tanítást, ami egyébként a Lev-listán időben kiment. De ennek elejét vehetitek!
Amennyiben e-mailben, doc formátumban szeretnétek megkapni Jim Sanders tanításait
a postaládátokba, akkor iratkozzatok fel a Lev-listánkra a következő oldal bal alsó sarkában:
http://lev-lista.hu/?p=listpage&l=ksze-tanitas vagy írjatok nekünk és segítünk ebben.
De az Archívumból is letölthetitek azokat, ide kattintva: http://lev-lista.hu/arch/arch.ph?l=ksze-tanitas
Tehát több úton is hozzáférhető az "eledel"! Bővebb info: http://www.freeweb.hu/bekevar/ksze-tanitas.htm

KEGYELEM 4.

Feljegyzés Jim Sanders tanításából
2011. december 11.

Ha az ember belekerül ebbe a csodálatos jelenlétbe, egész nap szeretne benne lenni. Óriási gyógyító kenetek vannak, az egyik a nyakban, forgassa meg a nyakát, aki ma ebből szeretne meggyógyulni. Óriási gyógyító kenet van a szívben és a vesében is.

Zsoltár 130/4 Hiszen nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

A kegyelemről szól a tanítássor, amivel időzünk az utóbbi hetekben. A Mindenhatónak a szándéka, hogy az elkövetkezendő időkben is, a kegyelemről tanítson majd minket. Az elkövetkezendő korszakokban is, mert nagyon sok minden van, amiről nincs még ismeretünk, kijelentésünk, amit nem tudunk.

Ezért a drága, régebbi szentjeinknek a türelmét kell majd kérnünk, mert keresztül kell majd mennünk olyan tanításokon, amelyet ők már esetleg hallottak. Az alapoktól meg kell tanulnunk, hogy mi a kegyelem, hogyan kell áradni benne, miként kell együttműködni azzal az életünkben. Ámen!

Tehát ezen az úton elindultunk, és nem akarok visszafordulni, mindegy, hogy más keresztények mit mondanak. A héten volt alkalmunk látni, találkozni velük egy temetésen, és visszaemlékszem, hogy volt rá idő, amikor én is ennyire összezavart voltam, mint ők ott.

Ezért bizony, segítségünkre van, ha az igei alapokat megértjük. Az, az, első lépés. A kiinduló Igénk az:

Apostolok Csel. 4/33 És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. 

Ugye tudjuk azt, hogy Jézus él, Jézus feltámadt, és a feltámadt Jézus üzenete a miénk. Nem egy megöregedett régi, rideg vallásosságról van itt szó, hanem amit látnunk kell, hogy nagy kegyelem volt mindnyájukon.

Istennek ez a jelenléte, ami ma is itt van közöttünk, ez jelenti az Ő kegyelmét, és a még nagyobb kegyelmét. Megnéztük a Bibliában azokat a ‘nagyokat’, akikről olvashattuk, hogy felettük Istennek kegyelme volt.

Efézus 1/6 Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben, 

7. Akiben van a mi megváltásunk az Ő vére által, a bűnöknek eltörlése az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. 

Az Ő dicsősége és kegyelme, az Ő magasztos, nagyságos mivolta, amelynek a magasztalására van a mi elhívásunk, és ez oly hatalmas, hogy az elkövetkezendő időkben is Isten elkötelezte magát, hogy kijelenti nekünk az Ő kegyelmét.

Folytatódik ez a kegyelem a 2/4-ben:

Efézus 2/4 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, 

Mindezt az Ő nagy szerelméből tette, amellyel minket szeretett. A világot, az Ő szerelmével fogjuk megnyerni, és sehogy másként! Egy muszlim hitűvel volt alkalmam beszélgetni a héten, és átölelni őt a temetésen, azzal a szerelemmel, ahogy az Úr, őt szereti. És ez a szerelem fogja megnyerni a világot, ha érzik ezt az erős szerelmét az Úrnak.

A szívemet jobban foglalkoztatta az, hogy őt megnyerni az Úrnak, mint megnyerni azokat, akiknek tele a szívük keménységgel, vallásossággal, mert ellenálló, kevély szívvel álltak ott, hallgatva Isten Igéjét.

5. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, kegyelemből tartattatok meg! 

6. És vele együtt feltámasztott és vele együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: 

7. Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. 

Ugye dicsérhetjük ezért Őt, hogy az elkövetkezendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hivatott felénk, irányunkba megmutatni. El sem tudjuk képzelni, hogy ez milyen mértékű, ezért itt az idő, hogy elkezdjünk kijelentéseket fogadni erről a szívünkbe.

Pál azt kérdezte Jesse Duplantistől, hogy vajon az én Evangéliumomat hirdetitek-e ott lent? Azt kérdezi majd, hogy az én Evangéliumomat hirdeted-e?

Pál leírta ezeket a leveleit 50 évvel azelőtt, mint ahogy János levele íródott volna, ahol leíródik az a sor is, hogy valljátok meg bűneiteket. Az az 1. fejezet az I. Jánosban a zsidóknak íródott, ők voltak azok az egyedüliek, akiknek a bűneiket meg kellett vallani.

És el fogom magyarázni az Írások alapján, hogy minket, pogányokat és a zsidókat Isten eggyé szerkesztett. És ha igazán bele lettél merítve, alámerítve a vallásosságba, akkor igen nehéz megemészteni Isten kegyelmét. Az embert egy nagy döbbenet éri, szinte hihetetlennek tarja Istennek ezt a nagy kegyelmét, amit nekünk adott.

8. Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.

Vagyis kegyelemből tartattunk meg, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez. A következendő időkben is az Ő kegyelmét fogja megmutatni nekünk, és mindezt az Ő szerelméből teszi. És az nagyon lényeges, és fő dolog, hogy mindannyiunkat elfogadott abban a Szerelmesben.

Az Ő jelenléte, amelyet felénk kinyilvánít, az Ő közösségéből fakad, hogy kapcsolatunk van vele, és nem vallásosságból jön. És megismerhetjük Őt. Lehetséges, hogy egész életedben gyülekezetbe járó voltál, és nem ismered Őt.

Nem keresztségekről, vallásosságról, alaptanokról van tehát szó, hanem arról van szó pontosan, hogy újonnan születtél-e, és ismered-e Jézust, az Urat!? Nagyon furcsa ez a vallásos gondolkodásúaknak, mert azt mondják, hogy ugyan? Kicsoda ismerhetné Istent? Igenis megismerheted Őt, mert Jézus pontosan ezért jött, hogy személyesen megismerhesd Őt.

Egyedül és kizárólag Isten kegyelméből vagy ma itt, hogy Ő megnyitotta a szemedet erre, és megengedte, hogy meglásd azt, amit Jézus tett érted, és kegyelemből tartott meg téged is.

Az a csodálatos ebben, hogy ha ma először vagy itt, és elveszettként vagy itt, a mai napon befogadhatod ezt az örök életet, és az örökkévalóságban, kegyelemben részesültél ez alapján, és ez izgalmas örömhír.

A vallásosság ezt az igazságot, teljességgel elutasítja. Én magam is ebben a vallásosságban, a hagyományok őrzésében, ápolásában éltem 33 évet, és nem voltam újjászületve.

Hagin könyveket olvasva is megláthatod, hogy vele is ugyanez megtörtént, vallásos volt, gyakorolta a vallását, és a pokol kapujáig jutott le három alkalommal, mielőtt újjászületett. Tehát nem arról van szó, hogy melyik gyülekezethez tartozol, hanem a Jézushoz tartozol.

Nincs ilyen, hogy a ‘gyülekezet’, amely üdvözítene, mert a mennyben sincs olyan, hogy a ‘gyülekezet’, mert ennek a gyülekezeti korszaknak, hamarosan a végére érkezünk, ez lezárul.

Soha többé ez így nem létezik majd. Sion hegyéhez tartozók leszünk, és minden egyes generációval és időkorszakkal együtt beilleszkedünk Istennek a hatalmas hadseregébe. Én nem akarok a hátsó sorban ülni majd.

Tehát az életünk nem abból áll, hogy mit szabad tenni és mit nem szabad, és törvényekből, az életünket a bűnnel, a kárhoztatással, és a bűnmegvallásokkal tölteni. Ugyanis így soha nem tudsz kikerülni az ítélet széke elől a bíróságról.

A hited soha nem fog így működni, mert kárhozat alatt leszel. De azt viszont értenünk kell, hogy Krisztusban nincs kárhozat számunkra, mindannyiunknak meg kell ezt érteni, és még közelebbi kapcsolatba kerülhetünk Ővele kegyelem által.

Csodálatos benne, hogy még közelebb kerülhetsz hozzá, mint azt gondoltad, hogy megeshet. Nagyobb kegyelem által, közelebb kerülsz Őhozzá.

Jézus az éjszakákat végig imádkozta, és miután az imáját bevégezte, kiválasztotta a tizenkét tanítványát. Ez a tizenkét tanítvány közelebb kerülhetett az Úrhoz, mint a sokaság. Ez kegyelemből történhetett meg velük, ugyanis kegyelemből választotta ki őket az Úr, és nem a cselekedeteik alapján.

Ez a tizenkettő, a választott, közelebb kerülhetett az Úrhoz, mint a sokaság, akik Jézust körbe vették. Egy ennél is szűkebb kör, a három tanítvány, még közelebb kerülhetett az Úrhoz: Péter, Jakab és János.

Olvashatjuk a négy Evangéliumban, és nagyon sok olyan helyzet állt elő, amikor ők sokkal jobban az Úr közelségében lehettek, míg a többiek távol voltak. És olyan dolgokat engedett meg Isten nekik megélni és megtapasztalni, amely a többieknek nem adatott meg.

Amikor Jairus házába ment, hogy a kislányát feltámassza a halálból, akkor mindenkinek megparancsolta, hogy távozzanak a szobából, a szülőknek, a rokonoknak, csak a három tanítványát vitte be magával. Azt a hármat engedte.

A kérdés az, hogy vajon a többieket nem szerette-e? Azokat is szerette! De ezt a hármat kiválasztotta arra, hogy egy közelebbi közösségbe vigye be őket. Őket vitte fel pl. az átalakulásoknál arra a magas hegyre, amikor színeváltozása volt az Úrnak, és megjelent Mózes, és Illés abban a dicsőségködben.

Őket választotta maga mellé, amikor a Gecsemáné kertben kellett imádkoznia. Ezt a hármat megengedte, hogy a közelségébe kerüljön. Vagyis vannak-e olyanok, akik jobban közelségében vannak az Úrnak, mint mások.

Tehát vannak-e olyanok, akik közelebb kerülnek az Úrhoz, míg mások csupán csak üdvözültek? Vannak olyanok, akik az Ő kegyelméből, ahogy az megadatik nékik, részesei lehetnek olyan dolgoknak, amelyeknek mások nem. Ez tehát a kegyelemnek egy magasabb foka.

Láthatjuk ezt a fokozatosságot, hogy a három olyan közelségébe kerülhetett az Úrnak, ahová a tizenkettő sem, és megint egy másik fokozata, hogy a tömeg sem kerülhetett olyan közel az Úrhoz, mint a tizenkettő.

És efölött is volt egy, János. És meg fogjuk nézni az ő közelségét az Úrhoz. Lapozzunk a János Evangéliumra:

János 20/2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették Őt. 

Amit itt most látnunk kell, hogy „az a másik tanítvány, akit Jézus szeret vala”. Ki az, aki írja ezt? Ezt a könyvet János írja, aki saját magára hivatkozik.

21/20 Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, ki nyugodott is ama vacsora közben az Ő kebelén és mondá: Uram! Ki az, aki elárul téged? 

Nézzük csak, ahogy Péter megfordult, látja, hogy ki követi? Az a tanítvány, akit Jézus szeret, aki a legkedvesebb tanítványa. Megláttad-e, amit szeretnék? Vagyis János élvezhette a közelségét ennek a kapcsolatnak sokkal közelebb, mint a másik kettő.

Sőt még azt is megengedi az Írás, hogy megláthassuk Jánost, ahogy az utolsó vacsoránál Jézusnak a kebelére hajtja a fejét. Ez azt hiszem az a közelség, aminél már nincs közelebbi. Nem székeken ültek annak idején, hanem szokás szerint a földön ülve ünnepeltek.

Látjuk azután azt az időt, amikor Jézust katonák követik, és üldözik, és Péter ezt félelmében csak távolból nézte és szemlélte. János viszont egész közelségében követte Jézust végig. János volt mindvégig ott, ahol Jézust kigúnyolták. János volt az egyetlen, aki ott állt a kereszt lábánál az asszonyokkal, akik sírtak.

Ezért Jézus, mielőtt az utolsó lélegzetét kilehelte volna, lenézett a keresztről, és azt mondta, hogy asszony, ímé a te fiad, és Jánosra mutatott. Jánosnak pedig azt mondta, hogy ímé a te anyád. Alapvetően ezzel Jézus megkérte Jánost, hogy viseljen gondot anyjáról, mintha saját anyja lenne.

Jelenti-e azt, hogy igen nagy közelség volt köztük? Befogadta a saját házába ezután, és úgy tekintette, mint a saját édesanyját. János nemcsak, hogy közel volt, hanem még közelebb volt, mint az a másik két tanítvány és mind a tizenkettő.

Azután megint egy másik kép, amikor Péter és János a sírbolthoz futnak. Péter egy kicsit összezavarodott volt, hogy mi történt, de János azonnal hitt. János azonnal elhitte, amit az Úrról hallott, és amit az Úr mondott neki. János volt tehát az egyetlen, aki mindvégig nyomon követte az Urat.

Ott volt az Utolsó vacsoránál, ott volt a kereszt lábánál, ott volt a sírboltnál, és ő volt az első, aki hitte a feltámadás hírét. Ő volt, aki mindvégig ott volt. Mutatja-e ez az ő szeretetét az ő Mestere és Ura iránt?

Úgy hiszem, hogy ez a te szívedet is fel fogja buzdítani, hogy te is szeretnél nagyobb kegyelmet az életedre, mint amit eddig tapasztaltál, és szeretnénk olyannak részese lenni, mint amit a többiek nem mondhatnak el, hogy közelségében részesei voltak az Úrnak, és amelyek fontosak az Úrnak. És ezt csak kegyelemből fogod megkapni.

És ezért volt az, hogy János még több kegyelmet nyert el az Úrtól. Azt is tudjuk, hogy Jánosról később azt a nevet szólták, hogy a ‘szeretet apostola’. János 1. levele egészében a szeretetről szól.

Tudjuk jól, hogy a hit szeretet által működik. Tudjuk, hogy minden szeretet által működik. Isten a szeretet! Nem úgy hivatkozunk Istenre, hogy Istennél van szeretet, hanem Ő maga a szeretet. A szeretet pedig győzedelmeskedik.

Ugye az emberek kerülhetnek az Úr közelségébe? Nem mondjuk ezért senkinek, hogy ilyen közelségébe már nem mehetsz az Úrnak. De neked kell saját magadnak ezt kívánni, akarni. És akik Őt jobban szeretik, jobban elkötelezettek, ők hajlandók arra, hogy még nagyobb távolságot megtegyenek az Úrral együtt.

Sehol nem olvassuk azt az Írásokban, hogy valakinek azt mondta volna az Úr, hogy velem már ilyen közelségbe nem kerülhetsz. Az emberekben, saját magukban vannak olyan akadályok, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy az Úrhoz annál közelebb kerülhessenek. És ebből kettőt fogunk tárgyalni.

Jakab 4/6 De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád. 

Kinek ad nagyobb kegyelmet? Az alázatosnak. Isten pedig a kevélyeknek ellenáll. Ez az egyik akadálya annak, hogy az emberek közel kerülhessenek az Úrhoz. A kevélység az első. A második ilyen akadály a félelem. A két fő akadály tehát, az egyik a kevélység, a másik a félelem.

Bárkiről legyen szó, akár a másikról, akár magadról, ez így igaz. Ez az, ami távolságban tartja az embereket az Úrtól. Ez az, ami megakadályozza az embereket abban, hogy még közelebb, és még közelebb kerülhessenek az Úrhoz. A kevélység és a félelem.

A jó ezzel kapcsolatban, hogy mind a kettő legyőzhető szeretettel. A szeretet segíthet abban, hogy azt az igen ostoba kevélységet levethesd, és megalázd magad. Mi az, amit a szeretet tesz a félelemmel? A tökéletes, a teljes szeretet kiűzi a félelmeket.

A kevélység pedig egy távolságtartást, egy hidegséget, egy ridegséget hoz a másikkal szemben. Kényelmetlenül kezded magad érezni. Miért ilyenek az emberek? Ostoba kevélység ez. Ezért NEM GYÓGYULNAK meg az emberek, ez a LEGFŐBB OK ÁLTALÁBAN AZ AKADÁLYOK KÖZÖTT!

A kevélységet nehezen engedik el az emberek, mert akkor úgy érzik, hogy azt gondolják róluk az emberek, hogy akaratgyengék, vagy gyengék. Vagy esetleg azt gondolják, hogy túlontúl rájuk vagyok utalva, és utána jönnek a félelmek, hogy túl közel engedtem magamhoz a másikat és most megsértett, és ezért félek attól, hogy újra a közelségébe kerüljek.

Helyénvaló-e az, hogy féljünk attól, hogy közelségbe kerülünk? Tudjuk, hogy a félelem az ördögtől van. Ha az ördögtől van, akkor annak semmi helyet nem szabad adnunk. Az, hogy a másik megsebzett, az egyébként is csak a te hibád, mert a teljes szívedet nem helyezheted bele a másikba.

Mert Jézus és Isten kell, hogy azt a helyet bírja a szívedben, senki más. Még ha édesapád, édesanyád is elhagyna, vagy a barátaid elhagynának, vagy a gyermekeid elhagynának, vagy ha a kutyád elhagyna, az Úr akkor is magához fogad.

Nem azt mondom, hogy nem fogsz ilyenkor érezni semmit, de nem fogsz szétesni, és nem fogsz ebben tönkremenni, mert ha látod, hogy Ő veled van abban, akkor bármin képes vagy keresztülmenni. Ezért soha ne mond azt, hogy XY nélkül nem boldogulok.

Az élet rövid. Hányan éltek már háromszáz éve itt a földön? Ha képes lennél a világegyetemből, a szellemi birodalmon keresztül lenézni a földre, akkor azt látnád, hogy milliók távoznak el a földi birodalomból, ebben a percben is.

Hiszen szellemi lények vagyunk és a testben csak élünk egy ideig, a fizikai halál pillanatában elhagyjuk a testet. Angyalok vesznek minket fel, és elvisznek minket valahová. Millió számra vannak naponta az érkezések, ezek a születések a földre. Vagyis a földet úgy is tekinthetjük, mint egy nagy repteret, beköltözések és kiköltözések vannak nap, mint nap.

Ha olyan valaki távozik el, aki hozzánk közel állt, akkor az igen erőteljesen érinti az embert. Egy temetésre az emberek micsoda érzelmekkel jönnek, bennük van a kevélység, a ridegség, a hidegség, a másik lenézése.

Egyszer egy jó tanácsot kaptam, hogy bármit tehetsz egy temetésen, csak ne nagyon mosolyogj és ne nevetgessél. Nagyon szomorú arccal jönnek oda az emberek, barátok, rokonok, ismerősök, akiknek üdvösségre van szükségük.

A mi gyülekezetünk tagjaira nézve, amikor valaki eltávozott, akkor nem elvesztettük őt. Megtiszteljük az illetőt, megtiszteljük a jelenlétünkkel, visszaemlékezünk az életére. Fent olyasmi ez, mint valami gyülekező, ők már fent vannak, mi pedig majd utánuk megyünk, vagy az elragadtatással, vagy ha az Úr még nem jön vissza, akkor mi magunk is úgy megyünk majd utánuk.

Olyan, mintha tegnap történt volna. Ott nincs fájdalom, nincs szenvedés, nincs többé halál. Tehát, amikor magadat azért tartod távol a másiktól, mert félsz, hogy újra megsért, és ezt még ötvözöd további félelmekkel, meg kevélységgel, az mind az ördögtől van. Azt hozza neked, hogy visszahúzódó leszel, és bizonytalanná válsz.

Láttam az emberekben, olyan mértékig ezt a kevélységet, hogy még az üdvösségüket is visszautasítják. Lehet, ha ilyen nagy fekete papi ruhába öltöztem volna, és egy félméteres keresztet a nyakamba teszek, akkor jobban fogadtak volna.

Csehszlovákiában is mondták nekem, hogy emiatt nagyon sokan csalódtak bennem. Elmondta az illető, hogy mit hiányolt rólam - a nagy fekete öltözéket, és a nagy keresztet a nyakamból.

Péterrel mi történt a csodálatos nagy halfogásnál? Előtte egész éjjel halászott, nem fogott semmit, és amikor az Úr mondta, akkor kihelyezte a hálóját, és bőséges volt a halfogás. Utána ment az Úrhoz, letérdelt és mondta, hogy távozz tőlem Uram, mert én egy bűnös ember vagyok. Akkor mondta ezt, amikor már áldott lett.

Két gondolat itt: ugye az egyik az, hogy Isten jósága az, ami minket, bűnösöket megtérésre indít. János pedig végig az Úr kebelén tartva hajtotta a fejét. Nem volt benne a bűntudat érzése.

Sok évvel ezelőtt volt, hogy Hong-Kongban evangelizáltam… Ha gondolod, hogy itt zsúfoltak a metrók és az aluljárók, akkor ott nézd meg, hogy mi van? Be volt az ember zsúfoltan nyomva, mint a szendvics közé. Tehát úgy benyomnak a helyedre, hogy nincs lehetőséged, hogy kimenj. Igazi zsúfoltság.

Bementem a McDonald’s-ba, hogy ott majd valamit eszem. Ahogy ott álltam a sorba - ott is szörnyű volt az étel - valaki jött mögöttem és rám tette a fejét és ott aludt egyet rajtam. Tehát megszokták ezt az egész szoros testközelséget, és semmiféle gátlásuk, zavartságuk nem volt ezzel kapcsolatban.

Ahogy János a fejét Jézus kebelére hajtotta, gondolta magában, hogy biztos a többiek és ezt kívánnák, csak nem jönnek. De nem minden tanítvány tette ezt. Isten kegyelmet ad az alázatosnak. A börtönből ki kell szabadulnunk.

A másik embernek a problémája az, hogy pontosan olyan ember ő is, mint te, és amikor összezavart helyzetek jönnek, akkor elhagyjuk egymást. De Isten szeretete által képes vagy őt továbbra is szeretni. Biztos nem azt fogod szeretni, amit tett az illető, de sérelmeknek és félelemnek nem szabad lenne maradni a szívedben, egy ilyen eset után.

Visszakerülni Isten kegyelmébe, ez azt jelenti, hogy Isten jelenlétébe kerültél vissza. Isten utána olyan dolgokkal fog megáldani, - gyarapodással, mindazzal, amiben neked örömöd telik. Ha viszont nincs közösséged az Úrral, akkor nagyon nehézkes örömmel venni az élet dolgait.

Hiába van új lambéria, vagy szépíted az otthonodat, nincs benne, az örömöd, ha nem az Úr közösségében van az. Ha felállítjuk a gyönyörű karácsonyfánkat, és nincs senki, aki velünk örvendezne ebben, akkor az nem hoz nekünk sem örömet.

Tehát, amikor képesek vagyunk arra, hogy másokkal közösségben az ő örömükben részt vehessünk, akkor az egy ajándék. Ez az épület is egy ajándék az Ő közösségéből, hogy közösségben lehessünk egymással, és azt örömmel tehessük, és soha nem szabad erről a figyelmünket elvenni.

Meg kell ezt köszönni az Úrnak, hogy: Uram köszönöm, hogy ez a te kegyelmedből van, hogy én veled lehetek! És az Ő kegyelme örökkévaló. Ha mi részesei lehetünk ennek, akkor részesei vagyunk örökre.

Ezek a történetek, amelyeket beszélünk az Újszövetségből, ezek ott lesznek örökre. Sőt azt is mondom nektek, hogy az Apostolok cselekedeteinek fejezeteit még ma is írják. Kérdés az, hogy van-e időd az Úrra, ebben az igen rövidke, hajszálnyi kis életben?

Akarsz-e közelebb kerülni hozzá? Be akarsz-e jönni? Teljesen tőled függ. Akarsz-e részese lenni ennek? Vagy pedig a sokaság távolságában akarsz az Úrral lenni?

Ugye, látjuk a sokaságot, látjuk a tizenkettőt és látjuk azt a hármat. Amikor visszajött az Úr a megdicsőült testében, akkor ötszáz embernek jelent meg. Ha szívünk benne van, akkor nekünk az Úr biztos, hogy többet fog adni.

János I. 4/17 Azzal lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban. 

Tehát ez a bizodalom, pont az ellentétje annak, mint amikor félszeg vagy.

18. A szeretetben nincs félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár; aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.  

A szeretetben nincs helye a félelemnek. Nem fél az ember attól, hogy visszautasítják, nem fél attól, hogy kizárják, kiközösítik, vagy ezt-azt mondanak, mert az Úr veled van, és ezért rendben leszel. Mi lesz ekkor, és mi lesz akkor? Ez mind rendben van az életünkben.

De ha az ember visszahúzódik, és elkezd távolabb húzódni és félelemmel, kevélységgel telíti azt, akkor az kizár minket sok jó dologból, a közösségének a gazdagságából, és levág minket az Ő kegyelméről.

A teljes szeretet kizárja, kiűzi a félelmeket. Ugyanis a félelem gyötrelemmel jár, és aki gyötrelemben van, az sok mindenből kimarad. Mindenki élvezi az életet, te pedig depresszióban vagy és az élet egyszerűen elmegy melletted.

Aki tele lett a szeretettel, teljes lett a szeretettel, ott nem marad helye a félelemnek, mert a szeretet kiűzi a félelmet. Ugye, egyre jobban értitek a kegyelmet.

Efézus 2/11 Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletleneknek mondtak a körülmetéltek, akik azért nevezik így magukat, mert testük emberkéz által lett körülmetélve, 

12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael közösségétől idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem volt, és Isten nélkül valók voltatok e világon; 

Egy ideje már mondom azt nektek, hogy mi soha nem tartoztunk a zsidó törvények alá, de most azonban nem erről akarok beszélni. De mi Krisztustól távolvalók voltunk, mi voltunk a körülmetéletlenség, mi voltunk a pogányok. Nem volt kapcsolatunk, nem volt közösségünk, nem volt szövetségünk. Körülmetéletlenek voltunk, nem volt ezért reménységünk Istennel.

Nagyon sok olyan [téves] tanítás van a keresztény körökben, hogy a törvény és a törvény átka… De mi soha nem voltunk a törvény alatt! Pál elmagyarázza nekik, hogy a zsidók kaptak megváltást a törvény átka alól, mert ők voltak a törvény alatt.

Mi egyszerűen csak elveszettek voltunk, szövetség nélkül valók voltunk, elkülönültek voltunk Isten kegyelmétől, távolvalók voltunk. A zsidók voltak egyedüliek, akiknek volt lehetőségük arra, hogy megtartassanak az Ószövetségben.

13. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol voltatok, közel valókká lettetek a Krisztus vére által. 

A szent vér által történt, hogy közel valókká lettünk.

14. Mert Ő a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat.

Az ellenségeskedés választófalát lerontotta az Úr. Vagyis többé nem vagyunk háborúzásban Istennel. Nem ellenségek vagyunk, ugyanis volt egy fal Isten és köztünk, ezen kívül még szövetségünk sem volt, nem volt megigazult állásunk.

És semmit nem tudott volna Isten elfogadni, amit mi tudtunk volna mutatni a megigazultságunkért. Nem volt semmilyen reménységünk arra, hogy valaha is helyrejön a kapcsolatunk Istennel. Ezért kellett a Jézus Krisztus véráldozatát bemutatni, hogy ez a választófal leomoljon. Az a fal, ami Isten és köztünk állt.

15. Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölte; hogy Önmagában ama kettőt egy új emberré teremtse békességet szerezvén; 

Azt mondja a fordítás, hogy a kettőt eggyé tegye, egy új emberré. A szövetségben lévő népet, és azt a népet, aki szövetség nélkül való volt. A parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölte. Vagyis a törvény megsemmisíttetett a zsidók számára is. Rendeletekben, és parancsolatokban, előírásokban, útmutatásokban történtek ezek az tanácsai Istennek, a törvényben.

16. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést Önmagában. 

Azt mondja, hogy megölte Krisztusban ezt az ellenségeskedést Isten, vagyis megölte, meggyilkolta a törvényt. Ezért az Újszövetség nem megsemmisíti a mózesi törvényeket. És az emberek kérdezik, hogy akkor a Mindenható Isten nem tartja meg a törvényt? Másról van szó, az Ő természete került az emberbe.

Az Ő örök élete került az emberbe. A ZOÉ, az isteni fajta élet került az emberbe. Tehát nem külső parancsolatokból engedelmeskedünk a törvénynek, hanem a belső természetünk részévé vált, hogy úgy cselekszünk.

17. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. 

Tehát egyszer és mindenkorra közel valóvá lettél.

18. Mert Őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához. 

Nézd meg, mit mond? Mindkettőnek odajárulása van az Atyához. Ki a mindkettő? A körülmetéltek, és a körülmetéletlenek. Azok, akik a törvény alatt valók voltak, és azok, akik a törvény nélkül valók voltak. A zsidók és a pogányok.

Mindketten odajárulhatnak, azok, akiknek szövetségük volt, és azok, akik szövetség nélkül valók voltak. Annyira tiszta ez a számomra, és ha valakinél nincs ez a vakság, amit a vallásosság hoz, akkor ezt látja.

19. Azért immár nem vagytok idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe az Istennek. 

Tehát nem vendégek, nem jövevények, és nem senkik vagyunk, hanem polgártársak, házon belüliek lettünk, és a kegyelem által van odajárulásunk az Atya, a Fiú és a Szent Szellem színe elé. És kegyelem által van odajárulásunk, hozzáférésünk, közösségünk az atyafiakkal.

Efézus 3/11 Az örök korokban előzetesen tett elhatározása szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: 

12. Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Őbenne való hit által. 

Bátorságunk, és odamenetelünk van az Atyához. És János volt az a tanítvány, aki ezt az igen magasan túlszárnyaló kegyelmet megtapasztalhatta. Nagyobb kegyelemben részesülhetett, mint a sokaság, vagy a tizenkét tanítvány.

Olyannyira, hogy amikor Jézus a feltámadását követően a megdicsőült testét felöltve megjelent a tanítványoknak, és megjelentette Péternek, hogy miként kell, hogy meghaljon – ekkor mondta Péternek, hogy legeltesd az én nyájamat – Péter odafordult a kedvenchez és azt mondta, hogy mi a helyzet azzal a kedvenccel, akit úgy szeretsz?

János nem foglalkozott akkor ezzel – nekem rendben lesz a dolgom, mert én az a tanítvány vagyok, akit Jézus szeret. Ezt most mondja mindenki: Én vagyok az, akit Jézus szeret!

Így lehet még több kegyelmet nyerni. – Igen, az én vagyok, engem szeret Jézus! Nem kevélységből tette János, vagy ki, ha én nem, és nem is szégyellte ezt.   János járt olyan helyeken, ahol senki más, mert nem félt attól, hogy mi lesz, ha meghal.

Jézus kihallgatása során is ott volt végig vele, tudták, hogy ő kicsoda. Ott állt a kereszt lábánál, ott sem félt attól, hogy esetleg vele mi történik, nem foglalkozott vele, mert a beteljesedett szeretet kiűzi a félelmeket, az bátorrá teszi az embert.

Későbbiekben megpróbálták őt megölni, és még olajban sem tudták megfőzni. Megpróbálták és főzték őt olajban, és onnan is mosolyogva integetett, hogy én szeretlek benneteket, bárcsak ti is újjá lennétek születve.

Ezek után száműzték őt egy szigetre, és akkor Isten a legnagyobb ajándékot adta az embereknek, elküldte a Jelenések könyvét általa. Miért van az, hogy a szeretet soha nem vall kudarcot? Azért, mert Isten maga a szeretet. Legyetek örömben, van egy megvallásom számotokra, mert a kegyelemben részesedni fogtok nagyobb mértékekben.

Álljatok fel, és dicsérvén az Urat, mondjuk együtt: Mennyei Atya Isten, hiszem a nagy szeretetet, amellyel engem szerettél, hiszem ezt. Hit által, elfogadom ezt, és én szeretlek téged azért, mert először te szerettél engem. És azt kívánom, hogy még közelebb kerülhessek hozzád, azt kívánom, hogy egy lehessek azok közül, akik a még közelebbi együtt járást élvezhetik veled. És ez igen drága és fontos neked. Nem mindenki kötelezi el magát erre a helyre, én hit által kinyúlok ezért, hit által közelebb megyek hozzád. Azt mondtad, te is közelebb jössz énhozzám, és ezt hiszem. Kérek Tőled még több kegyelmet, nagyobb kegyelmet, hogy még közelebb lehessek hozzád. Jobban szolgálhassalak és még jobban megismerhesselek, a Jézus nevében! Ámen! 

A szívünkkel lehet így kinyúlni az Úr felé. Ez egy döbbenetes kenet a mai napon, úgyhogy úgy gyertek a szívetekben előre, hogy befogadjátok, amit az Úr készít! Dicsőség az Úrnak! 

/Köszönjük az Úrnak Ibolya  testvérünk munkáját, aki a Békevár webkikötő számára legépelte e tanítást./

BÉKEVÁR FŐOLDAL