2011.03.22.
TETT MINKET KIRÁLYOKKÁ ÉS PAPOKKÁ 3.
Jegyzet Sandersné dr. Kovács Erzsébet tanításából
2011. március 20.
Hálás
a szívünk Istennek, hogy így egybehívott minket a mai napon, és mint az elmúlt két
vasárnap is a királyság és a papság tisztéről hallhattatok, Sanders pásztor
azzal bízott meg, hogy ebben a tanítássorban vegyük elő a következő gyöngyszemét
ennek a tanításnak, ezért most a harmadik részét fogjátok hallani.
Köszönjük
Istennek, hogy megvilágosít minket abban, amit tudnunk kell, hogy Isten királyokká és
papokká tett minket. Mi a részünk, és mi a feladatunk, mi a tisztünk ebben, ezt
fogjuk ma is bontogatni az Igék tükrében. A végén pedig imádkozni fogunk az
Imakönyvből, mert ilyenkor marad egy kis időnk, és azt az időt nagyon szeretjük
azzal tölteni, hogy Isten Igéjét kifeszítjük
az életünk felett, a hit pajzsával. És
Isten Igéje pedig élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és működik az életünk
felett.
Már
két tanítás elhangzott ebben a témakörben, három alapigével nyitottunk az elmúlt
két héten. Nézzük meg ezeket az Igéket elsőként. Az első és legalapvetőbb Írás
az Ószövetségben a II. Mózes 19/6 verse volt, ahonnan ki lehet hallani Isten
szívének a kívánságát. Már az ószövetségben kijelentette, hogy mi az Ő
szívének kívánsága, milyen birodalmat
szeretne magának építeni, mire választotta a
zsidóságot.
Mózes II. 19/6 És lesztek ti nékem papok birodalma
és szent nép.
Isten vágyott egy birodalomra, amelynek papsága van, minden egyes tagja a birodalomnak a papságát alkotja. Egy ilyen birodalmat szeretett volna magának. Ha olvassuk az ószövetséget, látjuk, hogy ez nem így lett. Isten gondolta, hogy Ő lesz a királyuk, és a papság szolgál felé, de a nép [földi] királyt kért magának, és azután lett is királyuk, és sok bonyodalom ebből.
Lényeg,
hogy Istennek ez az álma, nem valósult meg az ószövetségben, de amit Isten kitűz,
azt soha nem adja fel, és mi sem, nekünk is ehhez hasonlóan kell, hogy éljük az
életünket. Az ószövetség után egy jobb, egy újszövetség
lépett érvénybe, és ebben az újszövetségben, Péter apostol leveléhez érkezünk,
ez volt a második alapigénk…
Péter I. 2/5 Ti magatok is, mint
élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi
áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
Isten újra, és újra visszatér a szent papságára. Elrendeli az Ő
népének az újszövetségben, hogy ti magatok, mint élő kövek épüljetek fel
szellemi házzá, épüljetek fel szent papsággá.
És meg is mondja, hogy ennek a papságnak mi a feladata.
Folytatja, hogy miért kíván magának papságot, - hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok. A papságnak
áldozatokat kell bemutatni, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
Ezek az áldozatok kedvesek
Istennek. Vagyis ennek a témakörnek meg kell, hogy dobogtassa a szívünket. És mi
szeretnénk Isten kedvébe járni, kedveskedni Istennek, ez mindannyiunk szívén ott van,
ezért vagyunk ma itt. Leírja itt, hogy mi az, ami kedves Istennek. Olyan áldozatokat mutassunk be neki szellemi
papságként, amelyek kedvesek Őelőtte.
Kell, hogy ez foglalkoztassa a szívünket, mert Istennek ez a tetszése,
és tudjuk, hogy ez nem a törvény cselekedeteiből van, erről nagyon sok prédikálást
hallani. Nem úgy megyünk Isten országában, hogy a törvényt bújjuk, és az alapján
cselekszünk, ez nem az, amit Isten nekünk szánt, nekünk a szeretet törvénye az, ami ránk vonatkozik és
egy papság hivatalában állván kell ezek
után az áldozatok után nyomozódnunk.
Ez lesz ma a célkitűzésünk, és így lapozunk el a Jelenések könyve
első fejezetére, ahol János ír a hét gyülekezetnek és így indítja az üdvözlést
a…
Jelenések 1/4 János a
hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki
van, aki volt, és aki eljövendő és a hét Szellemtől, amely az Ő királyiszéke
előtt van,
5. És a Jézus Krisztustól,
aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a
föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és
megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által,
6. És tett minket királyokká és
papokká az Ő Istenének és Atyjának: néki legyen dicsőség és hatalom mind
örökkön örökké! Ámen.
Ezek nagyon gazdag versek itt a levél elején, és megtudjuk belőle
többek között, hogy Ő annyira szeretett
bennünket, hogy megmosott minket az Ő vére által. És miután megmosott minket, királyokká és papokká tett bennünket. És mindez múlt
időben van leírva. A bűn többé nem lehet akadály egy keresztény életében, az
Istennel való közösségében. Mert a bűnből a szent vér megmosott minket. Isten
előtt tiszták és fedhetetlenek vagyunk.
És miután megtisztított, megmosott minket az Ő vére által, rögtön előléptetett minket és királyokká és papokká tett az Ő Istenének és Atyjának.
Királyokká azért tett minket, hogy uralkodjunk,
papokká pedig azért tett minket, hogy szellemi
áldozatokkal áldozzunk.
Mind a két tisztünk, nagyon
fontos, és nagyon izgalmas a keresztény együtt járásunk során, és tudjuk, hogy
Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett Igenné és Ámenné, vagyis ezt a vágyát
Istennek, hogy szerette volna már az ószövetségben, ha az Ő népe papok birodalma
lesz, ezt az újszövetségben váltotta be, az
egyszülött Fiúban. Őbenne lett Istennek
minden ígérete Igenné és Ámenné. Mi királyokká és papokká lettünk Őbenne.
És örvendezünk ebben, mert ez két nagyon fontos, és megtisztelő hely számunkra. Ez nem azt jelenti,
hogy királyi koronát hordunk itt a földön, és úgy jövünk és megyünk, nem azt
jelenti, hogy papi palástunk van, hanem szolgálatokat
jelent, feladatokat, felelősséget jelent.
Gondolkodnunk kell ezeken, hogy járhassunk abban a teljességben,
amire Isten szíve vágyik.
Már az ószövetségnek is volt
papsága, és volt papsági szertartása, volt temploma, és ugyanígy az újszövetségnek is meg van a maga papsága,
feladatköre, és a temploma. A különbségeket nagyon fontos megvizsgálni. Mi a
különbség a két szövetség között?
Ha olvassuk a Zsidó levelet, nagyon sok kijelentést kapunk az ószövetségi templom
felépítéséről megtudjuk, hogy létezett a mennyben
egy templom, és Isten meghagyta Mózesnek, hogy mindent annak megfelelően, amint a
hegyen meghagyta néki, úgy kell megépítenie a templomban, Isten szolgálatára.
Vagyis a földi templom, ami
épült, először sátor, majd később az a csodálatos templom, amit Salamon épített,
hasonmása volt a mennyeinek. Ez a mennyei
templom volt a szellemi, az eredeti, amit Isten maga épített, és ennek hasonmására
kellett megépíteni a földi sátortemplomot. Mindent pontosan annak a mintájára, ahogy
Mózes látta a hegyen.
Nagy különbség, hogy miután az újszövetségbe lépünk, a mennyei templomnak a mintája többé nem földi templom, hanem az ember maga lesz Isten temploma.
Különbség továbbá hogy az ószövetségben a mennyei templom nem rendelkezett még főpappal. Az első tanításban volt erről szó. Odafent a mennyben nem volt főpap, a földön kellett Áron rendje szerint való főpapnak betölteni a főpap feladatát.
Ezt fejtegetve fogunk a Zsidó levélre térni, szeretném azonban nektek felhívni a figyelmeteket, hogy Isten milyen sokszor felhívja a figyelmünket arra, hogy ebben az újszövetségben ne úgy gondolkodjunk, ha azt halljuk, hogy Isten temploma, mintha egy kézzel épített templom állna előttünk.
Az Ige olvasásánál többször találkozunk ezzel, és szeretném nektek
a figyelmeteket ráirányítani, hogy halljátok meg Istennek a szavát és gondolkodjatok
el rajta.
Apostolok Cselekedetei 17/24 Az
Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy Ő
mennynek és földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
Tudomásul kell ezt venni, nem
kézzel épített templomokban lakik Isten, a mennynek és földnek Ura. De ha nem
ilyen templomokban lakik, akkor hol lakozik
Isten Szelleme? Tudjuk, hogy az ószövetségben meg kellett építeni a sátrat, és volt
a szentély a külső sátor, és volt a belső sátor, a szentek szentjének nevezett rész, ahol volt a szövetség ládája. Ennek a szentek szentjének
volt az a feladata, hogy itt lakozott Isten
jelenléte a földön.
Tudjuk, hogy Jézus Krisztusunk halálával, amikor a kereszten azt a
kínos halált halta, akkor a kárpit, amely
elválasztotta a szentélyt a szentek szentjétől, a tetejétől az aljáig kettéhasadt. Ezzel Istennek a Szelleme azt
jelezte, hogy most már szabadon ki tud áradni a világba, többé nincs bezárva, és lakozást tud venni az emberi templomokban, amit Isten magának a szent
vérrel tisztított meg, hogy oda beköltözhessen.
Ezt fogjuk olvasni most, és ez egy nagy
titok, és nagyon sok vallásos ember nem tudja ezt, bemennek egy templomba, úgy
gondolják, hogy az Istennek a lakhelye. Megnézzük mit ír erről az Írás:
Korinthus I. 3/16 Nem tudjátok-é,
hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek?
Szinte úgy kérdezi Pál, hogy annyira alapvető ez, és ti nem tudjátok?
Olvastuk a Jelenések könyvében, hogy megmosott minket a vérrel, ezért vagyunk szentek, és templommá tett minket.
6/19 Avagy nem tudjátok-é,
hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, amelyet Istentől nyertetek;
és nem a magatokéi vagytok.
Vagyis
a Szent Szellem temploma lettünk. Nehogy azt gondoljuk, hogy azt teszünk a világban,
amit akarunk, mert drága áron lettünk megvásárolva, és tartozunk valakinek számadással, és templomok vagyunk, szent templomai az Úrnak. A templomban kell a
papoknak bemutatni az áldozataikat.
Nagyon
fontos igehelyek ezek, hogy megújítsuk erről az elménket, hogy ne úgy gondolkodjunk,
ahogy esetleg a régi, vallásos múltunkban gondolkodtunk erről. Bementünk a templomba,
mert azt hittük ott lakik Isten. Isten pedig mibennünk
lakozik, mi vagyunk a temploma. Köszönjük Istennek.
Korinthus II. 6/16 Vagy mi egyezése Isten
templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten
mondotta: Bennük lakozom, és bennük tábort járok; és leszek nékik Istenük, és ők
én népem lesznek.
Újra közli velük, úgy látszik ők is nehezen tudták feldolgozni és ennek megfelelően előhozni az életüknek azt a szolgálatát, ami ezzel az újszövetségi papsággal járt. Pál felhívja a figyelmüket, hogy ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta. Isten maga mondta, hogy lakozom bennük, és bennük tábort járok, ez egy egész tanítás lehetne, hogy a Szent Szellem milyen munkát végez el bennünk.
Tábort jár, őrjáratot tart bennünk, faltól, falig. Érfaltól,
érfalig, és kijavítja a repedezéseket az Ő temploma falán lévő repedezéseket. Ez
az Ige itt erről is szól. Bennük lakozom, és leszek nékik Istenük, és ők én
népem lesznek.
Hatalmas igazság ez, és ezen rendszerint el kell időzni ahhoz, hogy
közelebb jussunk a papi szolgálatunk betöltéséhez. Mert, ahogy az ószövetségben a
papoknak be kellett menni és ott ellátni a szolgálatukat, ugyanúgy nekünk
újszövetségi hívőknek be kell mennünk a templomunkba. Ez mit jelent? A szellemi mélységekbe, mert a Szent Szellem a
szellemünkbe lakozik, és ott el kell látni a szellemi szolgálatainkat.
Az elmúlt heti tanítás folytatásaként, a Zsidó levélhez lapozunk. A
legtöbb Biblia szakértő szerint Pál írta ezt a levelet azokhoz a zsidókhoz, akik
hajlottak visszamenni az ószövetségi rendtartásokhoz. Felhívja a figyelmüket, hogy
óriási a különbség az újszövetségben az ő papi szolgálatukban, és a főpap és
az ószövetségi szertartási rend között. Szinte az egész levél ezt boncolgatja, és
ha a kilencedik fejezetnél, ha elkezdjük olvasni, akkor az első szövetségbeli
istentiszteleti rendtartásokról olvasunk.
Azért nagyon érdekes, mert mikor ezeket olvassuk, akkor mindig kapunk
egy bepillantást, hogy milyen lehetett a
mennyei. A mennyei pedig örök, a mai napon is ugyanúgy áll, és ezt maga Isten
építette. Nagyon sokszor szeretnénk bepillantani odaátra, de ez így nem adatik meg
nekünk, de az Ige tükrében meg van ez
nekünk, ezért kell ezt tanulmányoznunk.
Zsidó 9/1 Annakokáért voltak
ugyan az első szövetségnek is istentiszteleti rendtartásai, és egy világi
szentélye.
2. Mert sátor építtetett,
melynek első részében volt a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása;
ezt nevezték szentélynek.
4. Ebben volt az arany
füstölőoltár és a szövetség ládája, beborítva minden felől arannyal, ebben a
mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje, meg a szövetség táblái,
5. Fölötte pedig a
dicsőség kerubjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés fedelét, amikről most nem
szükséges külön szólni.
6. Ezek pedig ekképpen lévén
elrendezve; az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet
elvégzésére.
7. A másodikba azonban évente
csak egyszer, egyedül a főpap, sohasem vér nélkül, melyet magáért és a nép
bűneiért áldoz.
Mondjuk ki együtt, hogy – sohasem vér nélkül. Látjuk a képet, hogy a papok rendszeresen bejártak a szentélybe. A szentek szentjébe pedig ahol Isten jelenléte lakozott, a főpap mehetett csak be, egyszer egy évben, és sohasem vér nélkül. Vérrel kellett oda bemenni, amely a nép bűneinek engesztelése volt. Ez volt az első szövetségbeli papi rendtartás.
Nézzük az újszövetségi főpapunkról, hogyan ír a Zsidó levél? Itt
a következőkben Pál arról ír, hogy nekünk milyen főpapunk van itt az
újszövetségben.
Zsidó 8/1 A lényege pedig
azoknak, amiket mondunk az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség
királyiszékének jobbjára ült,
A mi Jézus Krisztusunkról van
itt szó, aki az igazi szentélybe ment, a mennyei szentélybe, az igazi templomba.
2. Mint a szentélynek és amaz
igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített.
Ezt a templomot maga Isten
építette, egy napon mindannyian meg fogjuk látni.
3. Mert minden főpap ajándékok
és áldozatok bemutatására rendeltetik, ezért szükséges, hogy neki is legyen
valamije, amit áldozatul odavisz.
A papoknak áldozatokkal és ajándékokkal kell Isten elé járulniuk, ez a
feladatuk.
4. Ha tehát a földön volna, még
csak pap sem volna, lévén itt olyan papok, akik a törvény szerint áldoznak
ajándékokkal,
Itt a földön a mi Úr Jézus Krisztusunk nem lehetett volna főpap, mert
Ő nem az Áron rendje szerint jött a földre, Ő a Júda
törzséből származik, vagyis nem
tölthette volna be itt a földön a főpapi tisztet, de nem is ezért jött.
5. Akik a mennyei dolgok
képmásának és árnyékának szolgálnak, amint Isten mondotta Mózesnek, mikor be
akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindent azon minta szerint készíts,
amelyet a hegyen mutattak néked.
6. Most azonban annyival kiválóbb
szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek
alapján köttetett.
Ezt Jézusról írja. És mondja a hívőknek, hogy ne gondolkodjatok
többé a régi szerint, mert jobb ígéretek jöttek, egy jobb közbenjáróval, egy jobb
kezessel, egy jobb főpappal. Isten mindent jobbá
tett ebben az újszövetségben.
Nézzük meg ennek a további részleteit. Ahogy Jézus Krisztus
elfoglalta a főpapi tisztét, ahogy a mennyei
Atya jobbjára ült, miután bemutatta a véráldozatát, be kellett, hogy vigye a saját
vérét, amely a Szent Szellemtől fogant, be kellett, hogy vigye az igazi, a mennyei
szentek szentjébe, és be kellett mutatnia véráldozatát. Egyszer és mindenkorra való
áldozat volt ez, és ez elegendő volt a mi bűneink
eltörlésére. Az egész világ bűneiért engesztelő áldozat volt.
Vagyis az Ő szolgálatában, nem évről-évre kellett ezt bemutatni,
mert az Ő vére az szent vér volt, bűn nélküli volt, és ezért képes
volt a bűnök eltörlésére. És leült az
Atyának jobbjára. Az Atyának jobbja egy olyan
hatalmi helyet jelöl, amely minden hatalom
felett való. Minden erő, és hatalom felett. Az Atya jobbja a világegyetem legmagasabb hatalmi pontja. Látnunk kell ezt.
Látjuk, hogy a Főpap bement a mennyei szentélybe és leült az Atya
jobbjára. Az újszövetségben Isten rendel egy papságot, ezek a papok pedig mi lettünk, akiket a szent vér megmosott. Vagyis
Jézus örökkévaló főpapsága alatt egy olyan papság szolgál neki, ahol lettünk
papok birodalma, papokká és királyokká tétetett mindannyiunkat, akik újjászülettünk, és a szent vérrel megmosottak
lettünk. Hivatalunk lett a papság szolgálata.
Ezt szeretném a továbbiakban végignézni veletek az Igék tükrében. A
szent vérről tudunk meg nagyon fontosat a Zsidó 9/12-14 Igéiben, arról a szent
vérről, amit a mi Főpapunk vitt be a mennyei szentélybe.
Zsidó 9/12 És nem bakok
és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s
mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
13. Mert ha a bakoknak és
bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel
a testnek tisztaságára,
14. Mennyivel inkább
Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Szellem által Önmagát áldozta fel
ártatlanul az Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt
cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.
És ez a szent vér, amit bevitt a mennyei mindenható oltárára, ez megtisztított minket, de nem csak a test
tisztaságára volt jó, hanem a lelkiismeretünket tisztította meg, a holt
cselekedetektől.
Vagyis a bűnnel olyan a viszonyunk továbbá, mintha azt el sem
követtük volna, mert nem nyomja a lelkiismeretünket, tiszta a lelkiismeretünk, megtisztult minden bűntől, amit csak
elkövettünk, ha a szent vért alkalmaztuk, és kértük.
Ez a megtisztítás azért volt, hogy utána szolgálhassunk az élő Istennek. Ez ugyanaz, amit a Jelenések könyvében olvastunk, hogy megmosott minket az Ő vére által, és tett minket királyokká, és papokká.
Itt is olvastuk, hogy megtisztított minket a holt cselekedetekből, hogy
szolgáljunk az élő Istennek. Egy szolgálatra
vagyunk elrendelve, nem csak azért, hogy éljünk itt a világban. Isten szolgálatra
tisztított meg minket. A szent vérrel egy papságot,
egy királyságot, egy saját népet, egy tulajdon népet tisztított magának.
Szeretnék itt a lelkiismeret témakörben egy rövid bátorítást adni
nektek. Amikor úgy gondolod, hogy vétkeztél, vagy bűnt követtél el, vagy valaki
vádol, hogy valamit tettél, akkor csodálatos az, hogy be tudunk tekinteni ide a
lelkiismeretünkbe, és ez kell, hogy mérvadó legyen. Mert a lelkiismeretünk pontosan
megmutatja, hogy vádol minket vagy sem.
Szeretném ezt az Igében megmutatni nektek, hogy szabadok legyetek a jövőben minden kárhoztatástól és minden vádolástól. Ez egy kis kitérő most.
János I. 3/21 Szeretteim, ha a
szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez.
Azt mondja az apostol, hogy ha a szívünk nem vádol minket, vagyis, ha a
lelkiismereted tiszta, bármit mondhatnak rólad. Hagin mondta, ha azzal vádolják, hogy
a mamáját meggyilkolta, bármi jöhet elő, mert az ellenség száján lehet ez is, az
is, olyan dolgok, amik nem is igazak, de azt mondja, ha a szívünk nem vádol minket,
vagyis a lelkiismeretünk nem vádol minket abban, akkor bizodalmunk van Istenhez,
tiszták vagyunk.
22 És akármit kérünk, megkapjuk
tőle.
Nagyon fontos a lelkiismereted, abba senki más nem lát bele, csak Isten
és te. Ezért te pontosan tudod, hogy tiszta vagy, a lelkiismereted megtisztult attól
vagy sem. Elkövetted egyáltalán, vagy sem.
Mi van akkor, ha a szívünk vádol
minket? Két lehetőség van, a szívünk nem vádol minket, mert a szent vér által
teljesen tiszták vagyunk, vagy mi van akkor, ha a szívünk vádol minket? Ha a szívünk
vádol minket, akkor foglalkoznunk kell vele, ezért van a lelkiismeretünk.
20 Ha szívünk vádol is minket,
Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.
Rögtön írja, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud.
Vagyis Isten még akkor is, ha szíved vádol, tudja, hogy a szent vér ott van feletted,
neked csak hivatkozni kell a szent vérre, és
máris a 21-es vers lesz érvényben, hogy a szíved nem vádol többé, a lelkiismereted
nem vádol többé. De ezt neked kell elvégezni a szívedben.
Írja, hogy igaz, hogy a te szíved vádol téged, de Isten, aki nagyobb a
te szívednél, Ő nem vádol. Nincs kárhoztatás Krisztusban. Isten nagyobb a te
szívednél és Ő nem vádol téged! Ámen!
Aki vádol téged, az a te saját lelkiismereted,
ha tudod, hogy azt megtetted, és akkor a szent vérhez kell folyamodnunk, olvastuk, hogy
a szent vér tisztítja meg a lelkiismeretünket. Mindaddig, amíg a lelkedben nincs az a tisztaság, mintha azt a bűnt el sem követted
volna, nem járultál oda a szent vérért. Ezt kell tennünk, a szent vér az, ami
megtisztít minket, hogy újra szolgálhassunk,
szent tisztaságban. Mert Isten egy szent papságot akar magának.
Visszakanyarodván a Zsidó 9/14-re szolgálatra
vagyunk megtisztítva. Megtisztítja a lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy
szolgáljunk az élő Istennek. Vagyis egy szolgálatra lettünk megtisztítva. Ez az
ember szívét megint izgalomba hozza, mert Isten számít
ránk. Isten egy szolgálatot tart fent a számunkra, ha nem tudunk róla, hogyan
tudnánk betölteni azt. Sehogy sem, először hallanunk
kell róla.
Ezért most nézzünk meg egy képet a mennyről. A Jelenések könyve sok
képet ad a mennyről, betekintést a mennyről, hogy a mennyei színterekről kapjunk
betekintést. És itt a Jelenések könyve 5/8-ban kapunk megint a mennyről egy
betekintést.
Nagyon érdekel minket a menny, először is azért, mert mi is oda
megyünk, az lesz majd a tartózkodási helyünk, ha kiköltöztünk a testből,
másrészt pedig, szeretteink vannak már odaát. Sokat gondolunk velük, szeretnénk
látni, hogy hol, és hogy vannak, de ez nekünk most nem adatik meg, viszont az Igéből
kapunk betekintést, hogy mi van odafent, ezért
fontos ezt tanulmányoznunk.
Jelenések 5/8 És mikor elvevé a
könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt,
mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek
imádságai.
Hallelúja! Menjünk tovább, látjuk, hogy a szentek imádságai, mint jó illatok jelennek meg a mennyben. Menjünk
tovább, közben forgasd magadban azt, hogy Isten azért tisztított meg, hogy
szolgálatra legyél néki, hogy szolgáljatok
az élő Istennek.
Jelenések 8/3 És jöve egy másik
angyal, és megálla az oltárnál, aranytömjénezőt tartva; és
adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek imádságaihoz az
aranyoltárra, amely a királyiszék előtt volt.
Megint csak találkozunk a szentek imádságaival, és a sok tömjénnel,
amit az angyal hozzátesz az imádságokhoz. Maguknak az imádságoknak is van egy illata, és az angyal még ezt egy nagy
mennyiségű tömjénnel felillatozza, és úgy viszi az oltár elé. Egy gyönyörű kép
ez.
4. És felméne a tömjén
füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elébe.
Vagyis az imádságaink, mint illatok
jelennek meg ezekben a versekben. Visszatekintünk megint erre az ószövetségi papi
szolgálatra, hiszen az mind képmása,
árnyéka volt annak, ami majd az eljövendő, az igazi, a szellemi. Minden fizikai,
látható dolognak van egy szellemi képmása, ahonnan az tükröződik. De a szellemi, az
igazi, az örök.
Nézzük meg, hogy mit ír Mózes
könyvében Isten, amikor az illatáldozatokról
tanít. Nagy hálával vesszük a szívünkbe Istennek ezeket az Igéit. Az illat
áldozati oltárról olvashatunk a következő Igékben megint egy képet, hogy Isten
hogyan rendelte az illat áldozatot az ószövetségi pap számára.
Mózes II. 30/1 Csinálj oltárt a
füstölő szerek füstölgésére is, sittim-fából csináld azt.
7 Áron pedig füstölögtessen
rajta minden reggel jó illatú füstölő szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor
füstölögtesse azt.
8 És amikor Áron estennen
felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr
előtt nemzetségről nemzetségre.
Figyeljetek erre a szüntelen
való illattételre, ez legyen az Úr előtt nemzetségről nemzetségre. Az illatnak
szüntelenül kellett áradnia fel, Isten színe elé. Szüntelen illat áldozatokkal
kellett áldozni.
Most sincs ez másként, az újszövetségi papnak ugyanígy ebben a papi
szolgálatban az illat oltárán, imádság
illatokkal, szüntelen kell áldoznia az Úrnak. Írja az Ige, hogy szüntelen
imádkozzatok. Szüntelen, szüntelen. Szüntelen való rendelés ez, szüntelen való
illat áldozatok.
Dávid kapott ebbe egy betekintést, amikor a Zsoltárok könyvében azt
énekli, hogy mint jó illatú füst jusson elébed imádságom, és kezem
felemelése estvéli áldozat legyen. Dávid kapott erről már az ószövetség során
egy képet, hogy az ő imádságai, mint jó illatú füst csapják meg Istennek az egész
lényét, és gyönyörködik benne. Ezek az
imádságaink.
Imádság illatokkal kell tehát
illatoznunk Isten trónja előtt, ez a papi
szolgálatunk része, hiszen királyokká és papokká tett minket, és a papoknak
szüntelen való áldozati része ez. Tett minket királyokká és papokká.
A királyságnak a feladata,
hivatala, hogy uralkodjon az életben.
Uralkodnunk kell az életben, ahogy a király érvényre
juttatja az Úr Jézus Krisztus, a királyok Királyának hatalmát, uralmát, és
mindenekfelett való erejét, minden élethelyzetben érvényre kell juttatnia.
Ez a király feladata, uralkodik egy helyzet felett, hatalmat vesz egy
helyzet felett. Kijelenti az Úr Jézus nevének hatalmát. A király uralkodik, parancsolatokat hoz, rendeleteket léptet érvénybe, a királynak szava hatalmas, azt írja az Ige. A mi szavunk,
mint a királyok Királyának, az Úr Jézus Krisztusnak megbízottai, és királyai itt a
földön, a mi szavunk mindenható, ha az Ő nevében ejtjük ki.
Mindenható! Mindenekfelett való!
Egy szellemi igazság, az, ahogy Jób könyvében írja, hogy – rendeld el, és meglesz az néked. A király
rendeleteket hoz. Tudnunk kell, hogy egy királyi hivatalba léptettünk, Istennek a
királysága vagyunk, nem csak papsága. A király uralkodik. Írja a…
Róma 5/17 Mert ha az egynek
bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által; menynyivel inkább uralkodnak az
életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelmet bőségében vették,
és a megigazulás ajándékát megragadták.
Ádám bűnesete miatt, akik csak Ádám alatt születtek egész Jézus Krisztus megjelenéséig, azok, ha egyetlen egy bűnt sem követtek el egész életükben, akkor is a bűn alá voltak rekesztve. Akkor is bűnösök voltak. Tehát nem a bűn megcselekedése által lettek bűnösök, hanem az egy által. Egy szellemi törvény.
Ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által, mindenkin
uralkodott a halál. Mennyivel inkább uralkodnak az életben – ez rólunk szól -, az
egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelmet bőségében vették, és megragadták a
megigazulás ajándékát. Nekünk egy uralkodás
van elrendelve, mennyivel inkább uralkodnak az életben az egy Jézus Krisztus
által.
Vagyis ez egy valóság
számunkra, mert megnyertük ezt a megigazultságot,
ezt megragadtuk, a kegyelmet pedig bőségében
vettük, ez azt jelenti, hogy minden helyzet felett
tudunk uralkodni. És ezt gyakorolni is kell.
Egy királyi rendelet lehet, pl. ha az orvos közli veled a vizsgálatok
után, hogy sajnos gyógyíthatatlan betegséggel állunk szemben. Azt mondja az orvos,
hogy nem tudunk segíteni, és az ő tudományuk szerint ezt elfogadható, mert ő ezt,
őszintén elmondta.
De te a királyok Királyának hatalmával, a földi kirendeltségének
királya, hozhatsz egy rendeletet, egy parancsolatot. – Ez a betegség nem lesz
halálos. Megmondhatod az orvosnak! Mert a drága Szent Szellem, aki bennem lakozik,
akinek temploma vagyok, életet lehel belém,
megelevenít engem. És elrendelem ezt a mai napon, írd fel magadnak, királyi parancsolat, és annak úgy kell lennie.
A király parancsolhatott életet, vagy halált, ha a vádlottat elé
hozták, a királynak a hatalmában volt, hogy az életét meghagyja, vagy a fejét veszi.
Ez a te helyed a mai napon. Helyzetek felett uralkodhatsz. Az ellenség szándékai felett uralkodhatsz. Annak a ráknak a testedben halált
parancsolhatsz, és ki kell, hogy száradjon az utolsó sejtjéig. Ki kell száradnia a
testedből, mert a király szava szólt. Ezt gyakorolni
kell. Jézus nem csak szólta, hanem meg is cselekedte. Én szóltam és meg is
cselekedtem, mondta az Úr.
Keresztény körökben hallani, hogy néhányan úgy vélekednek, hogy
néhányunkat királlyá tett az Úr, néhányakat meg papokká. És ez tőle függ, hogy
az egyikünket királlyá, másikunkat pappá hívja el. Ez tévelygés, és azért
veszélyes, mert akkor valaki azt gondolja, hogy én jobban szeretek imádkozni, akkor én
az Úrnak egy papja vagyok, és elengedi a
királyi hatalmát.
Ha ilyen tanítást hallotok, azonnal olvassátok fel, hogy, hogy írja az
Ige. Azt írja, hogy ti pedig választott nemzetség, királyi papság vagytok, mindkettő
ott szerepel benne. Királyok és papok is vagytok. Megmosott az Ő vére által, és
tett titeket királyokká és papokká, az Ő Istenének és Atyjának.
Mindkét helyet megkaptad, mindkét
szolgálat a tiéd. Minden egyes temploma az Úrnak kell, hogy uralkodjon a földön,
és kell, hogy áldozatokkal szolgáljon a főpapja által a mennyei mindenható Istennek.
Mind a két helyünk köteles részünk. Ámen! Be is kell tölteni mindkét hivatalt,
királyokként uralkodni, és illat áldozatokkal áldozni papokként.
Mi történik akkor, ha az illető az egyik hivatalát elhanyagolja, megfeledkezik róla, vagy félre
teszi, nem gyakorolja, nem tartja olyan fontosnak? Pl. a papi szolgálatról elfeledkezik,
és gondolja, hogy ettől még a királyi parancsolatai
ugyanúgy élesek lesznek, erőteljesek lesznek, ha parancsolgat, de bizony nem.
Mert ez a két szolgálat karöltve jár egymással. Tett minket királyokká és papokká. Ha betöltöd ezt a papi tisztedet, abban a csodálatos Szent Szellem közösségben, hogy az Atya kedvét leli benne, mert olvastuk, hogy kedvesek ezek Istennek, akkor nagyon könnyű lesz gyakorolni a királyi hatalmadat minden körülmény felett.
Nem fog az megcsorbulni, nem fogsz megszégyenülni benne. Olaj lesz minden szavadon, ott lesz a Szent Szellem
olaja. Valamit megtiltasz, valóban tiltva lesz,
és fogod látni, hogy ez mily gyönyörűen működik. Hallelúja!
Újra szeretném a figyelmeteket visszavezényelni erre a szóra, hogy
olyan áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek. És ez állandóan kell, hogy
foglalkoztassa a szívünket. Uram mi az, ami neked kedves illat az életemben, segíts,
mutasd meg azt, hogy azokat cselekedjem.
Kedves illatok kellenek, hogy legyenek a trón előtt állandóan,
huszonnégy órában, szüntelen illatozással kell, hogy illatozzunk Isten előtt.
Szüntelen illat áldozattal kell áldoznunk. És azok nem az ószövetségi füstölők,
hanem a mi szellemi áldozataink, szellemi templomai lettünk Istennek. Ezek szellemi
áldozatok. Nézzük, hogy írja a Róma levél.
Róma 15/16 Hogy legyek a Jézus
Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten Evangéliumában, hogy
legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt.
Pál azon munkálkodott, hogy azok a pogányok, akik az Evangélium
hirdetésére az Úrhoz tértek, hogy azok áldozata kedves legyen Isten előtt, és a
Szent Szellem által megszentelt. Ebből kihangzik az, hogy semmit nem tudunk az életben
a Szent Szellem nélkül megcselekedni. Mert az áldozataink is a Szent Szellem által lesznek a trón előtt megszentelve,
és így lesznek kedvesek Istennek.
Ha figyeltétek az Úr Jézus Krisztusnak a véráldozatát is az
örökkévaló Szellem által kellett, hogy bemutassa. A Szent Szellem semmiből nem maradhat ki az életünkből. Amint kihagytuk Őt, akkor Szellem nélküliek, vagyis testiek lettünk. Testből szolgálunk Istennek
ilyenkor Szellem nélkül. Nincs illata Istennél, nincs
illatozás.
Nagyon figyeljetek erre. Sokszor panaszkodnak az emberek, hogy ezt is
tettem az Úrnak, meg azt is tettem, mindent felsorolnak, de benne volt-e a Szent Szellem?
Mert ha Őt kihagytad, akkor nem jutott el Isten oltárához. Nagyon figyeljetek
erre, a Szent Szellem közössége van
elrendelve számunkra, a Szent Szellem által
tudjuk ezeket az imaáldozatainkat, a hálaáldozatainkat, a magasztalásainkat bemutatni.
Minden percben tudnunk kell azt, hogy a Szent Szellem által folynak ezek,
hiszen a Szent Szellem temploma lettünk, áldott legyen az Úr neve. Itt jön a tavasz,
jön a virágzás, a fák virágba borulnak, ki ne szeretne kimenni ilyenkor, és ezekből
az illatokból mélyeket szippantani? Gyönyörködni ezekben az illatokban. Ezeknek az
illatoknak az áradatában, szinte egy másik dimenzióba kerülsz.
És tudd meg, hogy Isten a saját képére teremtett téged, ezért
szereted annyira az illatokat. Ő is nagyon szereti. Mennyire valóságos ez az illatvilág a szellemi birodalomban, egyszer kaptam
Istentől erre egy szempillantásra betekintést. A Hagin könyvekből is olvashattok
erről, hogy micsoda illatok vannak a szellemi birodalomban. Ezek szellemiek.
Az egyik pásztorkonferencián beszélgettem egy nagyon kedves pásztortestvéremmel, és egyik pillanatról a másikra, olyan erős, tömény illat csapta meg az orromat, hogy kerestem, hogy ki tört össze valami szelencét, vagy honnan jön ez az illat, és senkinek a keze sem mozdult, senki más nem érezte, nem mertem szólni, olyan erőteljes volt, hogy mindent felülmúlt és nem lehetett, nem észrevenni.
És az Úr tette rá a pecsétjét, hogy amit az én pásztortestvérem
mondott, az egy kedves cselekedet volt neki, épp arról beszélt, és az újságban
olvashatjátok a beszámolóját, most nem akarok erre kitérni. Egy nagyon kedves cselekedetet tett az Úrnak, és miközben
ennek a bizonyságát mondta, ez az illat
elöntötte a légteret körülötte, ezek fenséges
illatok. Mennyei illatok, és ilyen illat áldozatokra vagyunk elhívottak, hogy
áldozzunk az Úr előtt.
És egy napon fogjuk ezeket mi magunk is szellemileg érzékelni, de Isten
már most is megadhatja nekünk, hogy betekinthessünk, bepillantások ezek. Ha már
hallottál a szellemi birodalomban, gyönyörű zenék, dicséretek, hangvilág, illatvilág,
gyönyörűséges.
Látjuk tehát, hogy a kereszténység jóval több annál, minthogy kapsz
egy űrlapot, egy nyomtatványt, ahol megkérdezik, hogy vallása? És akkor be kell
húzni, hogy buthizmus, vagy hinduizmus, vagy iszlám, vagy keresztény.
Jézus Krisztus nem azért jött a fölre, hogy még egy vallással meggazdagítsa az emberiséget. Nem
azért jött, hogy vallást hozzon a földre, mert a kereszténység nem vallás, az én szememben. A
kereszténység Isten Szelleme az emberben!
Jézus azért jött, hogy életünk legyen, és, hogy bővölködjünk,
írja a Károli. A bővített fordítás pedig így írja: Jézus azért jött, hogy
életük legyen, és azt a teljességében és a túlcsordulásában
éljék meg.
És addig önti az Úr az Ő életét belénk, amíg beteljesedsz Őbenne.
Teljes leszel Őbenne, túlcsordul a te edényedből, rá erre az elveszett, pusztuló
világra. Ez a kereszténység, az Ő élete
benned. Hallelúja!
Mondja a János 10/10-ben: azért jöttem, hogy életük legyen. Az Ő életét hozta el, nem mondhatjuk, hogy ez egy vallás, mert nem rendeleteket hozott. Nem vallási gyakorlatokat hozott. Az Ő életét, örök életét hozta, ez az élet gyógyít meg téged. Ez az élet kell, hogy átjárja a lényedet. A szellemedből csordul a lelkedre és onnan a testedre, és a tested betegségei így gyógyulnak meg.
Egy kereszténynek a Róma 8/11 szerint jár a gyógyulás. Annak a
Szelleme, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket az Ő
bennetek lakozó Szelleme által, vagyis egy megelevenítés jár nekünk
osztályrészül. Szellemünkből folyik ez az élet,
és folyik rá az életünkre. Ez nem nevezhető
vallásnak. Sokan vallásnak tartják, de sokkal több
ez annál. A vallással csak beskatulyázzák
Istent.
Visszakanyarodunk oda, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek
kedvesek Istennek. Ha ez ennyire fontos, akkor gondolkodjunk el, hogy milyen áldozatok
lehetnek ezek? Beszéltünk már arról, hogy vannak a hálaáldozatok, vannak a
dicséretek, vannak a magasztalások.
Nézzük meg, hogy a Zsidó levélben mit ír még erről az Ige, és
gondolkodni kell rajta, hogy milyen áldozatokat kedvel még Isten, mert akarjuk, hogy
neki kedvesek legyünk, hogy Ő gyönyörködhessen bennünk.
Megnézzük ezt a Zsidó 13-ban, közben megköszönöm Istennek a
végtelen kegyelmét az életünk felett, mert mindez kegyelemből van. Mert Isten úgy szerette ezt a
világot, hogy az egyszülött Fiát adta, az Ő életét, ahogy az Atyának élete volt
önmagában, úgy volt a Fiúnak is önmagában és ezt az életet jött nekünk odaadni.
Ezért jött a földre, az Ő életét adta nekünk. Egyetlen más vallás sem mondhatja azt, hogy Isten élete van benne,
mert nincs feltámadt királyuk.
Zsidó 13/15 Annakokáért
Őáltala vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az Ő nevéről
vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.
Mindenkor, akkor is, ha örömünk van, akkor is, ha könnyeink vannak. Vagyis egy vallástételről van szó, a görögben, a legjobb kiejtésem szerint a 'homológia' szó áll, ami azt jelenti, hogy mindenkor ugyanazt vallani. Mindenkor ugyanazt mondani, soha ne legyen más a szádon csak az, ami meg van írva.
Egy helyzet felett, ami jelenleg nem túl fényes, elszánod magad, és csak az Isten Igéjét szólod felette, és így emeled fel ezt a helyzetet Isten elé a trónra, az Igét szólván, az Igével hatalmat vévén, és semmi mást nem mondasz, csak azt az Igét, ami arról meg van írva. Ez egy kedves áldozat Istennek, és ezt Jézus nevében téve.
Az Ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét, és hatalmat
vévén az életünk felett, és csak az Igét szólni. Felterjesztjük az Igét a trón
elé. Atyám ebben a családban, csak az Ige uralkodik.
És csak ezt szólom. Ez egy kedves illat Istennek.
Vagyis ezt is gyakoroljuk, adakozunk, ahol tudunk, jótékonyságot
gyakorlunk, szegényeknek adakozunk, szolgálatok céljára adakozunk, ezekben
gyönyörködik Isten. Köszönjük Istennek, hogy tanít minket.
Egy szellemi törvényt szeretnék elétek tárni, mert a következőkben
egy imádságot, egy igei megvallást szeretnék veletek elmondani az imakönyvből, hogy
megértsétek mennyire fontos, hogy csak az Ige legyen a szánkon ahhoz, hogy meglássuk a
győzelmet. Nézzünk meg, egy szellemi alapelvet
a Zsidó 13-ból. Először elolvasom egyben, utána szeretném, ha kiemelnénk ebből
valamit.
Zsidó 13/5 Fösvénység nélkül
való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van, mert Ő mondotta: Nem
hagylak el, sem el nem távozom tőled;
6. Úgyhogy bízvást mondjuk: Az
Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat nékem?
Vagyis találkozunk itt ebben a két mondatban egy-egy idézettel az
ószövetségből. Idéz az 5-ös és 6-os versben is egy isteni kijelentést. Nézzétek
meg, hogy bátorítja őket. Az 5-ös versben mondja, - mert Ő mondotta, az Isten! És
jön az idézet. 6-os vers folytatja, úgyhogy bízvást mondjuk, és megint jön az
idézet.
Pál arra tanítja őket, hogy azt
mond bizalommal, amit Isten mond! Amit Ő
mond, mert Ő mondotta, ezért bízván mondjuk, bizodalommal, bátorsággal mondjuk. Tanítja őket, hogy Isten
Igéje legyen a szádon, és bízván és
bátran mondjad bármilyen helyzetre. Itt arról
tanítja őket, hogy nem hagy el Isten benneteket soha, ezért bátran jelentsd ki, hogy
az Úr az én segítségem.
De ez ugyanígy igaz a gyógyulásról, a gyarapodásról, a munkahelyi
problémádra, minden egyéb helyzetére az életednek igaz. Megkeresed, hogy Ő mit mondott, előkeresed, az a te Rhemád, és
azt a Rhemát bátran mondod, bízvást, bátran mondod. Bizodalommal mondod, és csak azt mondod, és ez egy illatáldozat Istennek.
Bele ne essünk abba a hibába,
hogy ránézünk, és azt mondjuk, hogy ez még mindig nem úgy néz ki. Nem baj. Ez a hit útja, annak úgy kell alakulnia, mert a hitünk faragja, Isten
munkálkodik rajta, és a megvallásaink rajta vannak, és rajta van a Szellem kardja,
rajta van a Rhema. Rajta van Isten szeme, Istennek gondja van az Ő Igéjére.
Ne add fel útközben, aki
feladja, az nem látja meg a győzelmét. Soha nem adjuk fel, mert Isten Igéje az
igazság. Gyönyörűséges az Úr szent Igéje, és ezen a szellemi alapelven, mert Ő
mondta, ezért bízvást fogjuk mondani Isten Igéjét.
Következő területeken szeretnék veletek imádkozni. Elsőként az országunkért, ahogy megparancsolta az Írás, és
utána a mai témakörben szeretném egy kicsit munkálni az Igét a szíveteken és az
én szívemen, és együtt a hitünkkel és hallani
Istentől. Mert ez kulcsfontosságú. Állhatsz a hiteden, szólhatod az Igét, és
amikor az Úr adja a vezetést, és nem hallod meg, akkor jön egy újabb kör.
Újra végig kell menni azon a hegyen, körbe-körbe, mire meghallod, hogy
mit mond az Úr. Mikor jobbra és mikor balra. A Szent Szellem vezet minket, és Ő szól, ha Ő szól, akkor azt
neked meg kell hallani, a szellemi füleinkkel
kell hallani, ez nem külső hang, amit hallanod kell, a bensődben kell meghallanod, és
van, hogy szavak nélkül szól a Szent Szellem, egyszerűen tudod. Belül tudod, és tudod, hogy azt kell tenned, és
ez van a Szent Szellemtől.
Akármennyire mondják a körülmények, hogy nem és nem, te
megtéveszthetetlenül tudod, - ez a jó pásztor hangja, és meghallják a juhok. Ezt
szeretném veletek munkálni, mind a két imakönyvben van ilyen imádság. Az I-es
imakönyvben van a Szemeim nyitva, a füleim
figyelmeznek c. ima, a II-es imakönyvben pedig a Nézvén nézek, és látok.
Ezeket fogom most veletek Isten kegyelméből közös hittel, egy
akarattal Isten Igéjét szólván érvényesíteni az életünkre. Igenis megnyílnak a szellemi füleink és hallunk
Istentől. Ez nem maradhat el, ezekben a veszélyes napokban, amikor kint leselkednek a
százféle veszélyek, meg van írva, hogy egy
ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és ha ezt vallod, akkor a Szent
Szellem úgy fog vezetni, hogy amikor az a baleset ott történik, te ne legyél ott. Te
fogod hallani, hogy neked egy másik irányba kell menned. Meg fogod hallani, mert a Szent
Szellem szól, és te meghallod azt.
Nagyon sok gyógyító ajándék volt a mai napra, a jobb szemben van egy
erőteljes kenet, ami egy tengelyferdüléses problémával is kapcsolatos. Szeretném ezt
megtalálni, mert az nem jó, ha utána, miután elment mindenki suttogjátok a
füleinkbe, hogy miből gyógyultál meg, ez úgy nem jó, mert Jézus neve nem magasztaltatott fel abban. Ilyenkor le kell győzni
a szégyenlősségeinket, hogy kiálljunk, és nem adtuk akkor oda Istennek a dicsőséget, ami jár Istennek.
Tehát a szemben, a bal tüdőben van egy nagyon erős munkája Istennek,
ami azt jelenti, hogy egy daganat fog anyagtalanná válni, összezsugorodik, és
eltűnik. Ezt is fel lehet írni a nagykönyvbe. Jelezzétek a sorban, el fogom átkozni,
de a Szent Szellem ezt már munkálja.
A vállakban van a gyógyító kenet. Két külön probléma, más, más
személyeknél jelentkezik ez, a torokban, a szívben is észleltem a gyógyító kenetet.
Megköszönjük Istennek, és jöhetnek újabb ajándékok, amikor a Szent Szellem
keresztséget vesszük majd.
Ima országunkért – kék imakönyvből. Papi szolgálatunkat
fogjuk most teljesíteni. Áldott legyen az Úr szent neve. Jézus az Úr Magyarországon!
Az Úr Jézusé legyen a dicsőség, hogy ezt az országot soha nem fogja elfelejteni, és
mindig Ő a Király. És minden gond az Ő vállán van, mert odatettük ezeket, és Ő
gondot visel ezekre. Bátran hozzátok a királyi parancsolatokat, ha láttok a
híradóban valamit, ami nem odavaló. Menjetek ellene a hitetekkel, és azonnal hozzatok rendeleteket.
Szemeim nyitva, füleim figyelmeznek – kék imakönyv 56 oldal.
A gyógyító sor után a következők hangzottak el az élő adásban:
A bántásokkal, a sértődésekkel
kapcsolatban még néhány gondolat. Nem ez a feladatunk, hogy ezeken gondolkodjunk, és
kínoz minket az ördög, szemenszedett hazugságok
is lehetnek ezek. Legtöbbször azok, az illető nem is mondta, nem úgy gondolta, a
másik félreértette, és hozzád már úgy jut
vissza, hogy te megölted a nagymamádat, ahogy Hagin mondta.
A legtöbb esetben ilyen apróságokon maradnak el a hívők a gyülekezetekből. Oly
sokaságig jöttek vissza hozzám ezek a történetek, hogy mit mondott az illető a
másikról, és mit gondol róla, és azt miért mondta, annyira sokat jött ez vissza
hozzám, hogy azt mondtam, ördög most rajtakapattál.
Több volt ez annál, mint amiről az ember gondolná, hogy megtörténhetne ebből. És
ekkor elgondolkodtam a szívemben, hogy ilyen helyzetekben is, csak az Igével lehet védekezni.
Elkészült egy hitmegvallás, egy imádság, és ennek az lett a címe, hogy Megvallás az áspiskígyó mérge ellen. Sokan
használjátok már ezt.
Nincs olyan ember a gyülekezetben, akit valahol ne érintene ez. Vissza
lehet hallani, hogy azt és azt mondták rólad. És ez bántásokat hoz a szívünkre.
És az ördög újra és újra ugyanarra a barázdára teszi vissza a lemezjátszón a
tűt. És emésztjük magunkat, ezen
gondolkodunk, vissza és visszajön a gondolat, és bánt minket. Hogy tehette ezt a
másik? Hogy mondhatott ilyet?
És azt gondolom, hogy fel kell fegyverezni
magunkat az Igével ilyen helyzetekre. Mert amíg az ördög ezt a kártyát ki tudja
osztani, és mi vesszük ezeket a lapokat, addig ő lesz a győztes, pedig nekünk Jézus
nevében hatalmunk van efelett is. Hallelúja.
Más gyülekezet leszünk, ha ezt az igesort magunkra öltjük, és
rendszeresen élünk az Igével. Enni is naponta eszünk. Olyan nincs, hogy egyszer
eszünk és a jövő vasárnap majd eszünk megint. Tehát rendszeresen kell az Igével élni.
Azt szeretném most, hogy mindannyian, akik érintve voltatok ilyen
helyzetben, hogy együttesen a hitünket kiárasztanánk a jövőre vonatkozólag, az
egész Egyház minden tagjára. Gyülekezeti szakadásokig mennek ezek az apró helyzetek,
és ez szomorú.
Most az Igével fogunk felfegyverkezni, és kiterjesztjük azt a
hatalmunkat, ami van nekünk az Úrban, és ez lesz a búcsú imánk. A következő
Imakönyvünk megjelenéséig is lesz lehetőségetek, hogy hozzájussatok ehhez a
megvalláshoz, mert élni kell vele.
Álljatok fel, és a hitnek a pajzsával kifeszítve, megvalljuk ezt az
igesort az életünkre. Nagyon jót fog tenni, előbbre fog jutni Isten királysága.
Ámen!
Megvallás
az áspiskígyó mérge ellen
A sértő, bántó szavak nem jutnak el a szívemig, nem szomorítják meg a lelkemet, és nem hordozom ezeket az elmémben, mert a szellemem, lelkem és testem szeretet-burkáról lepattannak, és a tengerbe vetik magukat, és ott plántáltatnak el, így ott maradnak örökre. Jézus Nevében.
Ellenállok a lelki terror szellemének, és az megtörik az életem felett, Jézus Nevében. Ellenállok továbbá a szellemi zaklatás minden fajtájának, minden egyes megjelenési formájának, akár szavakban, akár tettekben, akár gondolatokban, ezek eltávoznak az életemből, Jézus Nevének hallatán, a hit parancsszavára.
Az önsajnálat, a depresszió és a bosszúvágy felkel az életemből, és a tengerbe veti magát, Jézus Nevében. Nincs olyan démon, sem mennyben, sem földön, sem föld alatt, aki képes lenne ellopni az Úrtól való örömömet és szent vér által vásárolt békességemet, Jézus Nevében.
Természetfeletti békességben, örömben és teljességben, isteni erőben, kegyelemben és megigazultságban járok.
Lelkemet átadom a hatalmas Vigasztalónak, a drága Szent Szellemnek, aki megvigasztalja, helyreállítja és megvidámítja lelkemet, így minden bántás ellenére az Úr örömében és teljességében járok, folytonosan és mindenkor, minden körülmény között.
Valamint
megbocsátok mindazoknak, akiknek száján keresztül az ördög bántani akart, és
megparancsolom ezeknek a démonikus és sanyargató erőknek és a nyelvük alatt lévő
vipera mérgének, hogy rajtuk keresztül többé meg ne nyilvánuljanak az életemben, a
családomban, és a szeretteim életében.
Szeretted
az igazságot és gyűlölted a hamisságot; annakokáért felkent téged az Isten, a te
Istened, örömnek olajával a te társaid fölé. (Zsid. 1,9)
Mivel
szeretem az igazságot és gyűlölöm a hamisságot, felkent azért az Isten, az én
Istenem örömnek olajával, az én társaim felett, így az én ruháim mindenkor
fehérek, és az olaj az én fejemről el nem fogyatkozik. (Préd. 9,10) Ámen.
Most pedig örvendezünk, hogy meg van nekünk, hallelúja. Jaj minden ördögnek, aki ketté akarja osztani a szentek szeretetét. Dicsőség Istennek! Ámen!
/Köszönjük az Úrnak Ibolya testvérünk munkáját, aki a
Békevár webkikötő számára legépelte e tanítást./