2011.03.08.

TÁRSÖRÖKÖSÖK VAGYUNK JÉZUSSAL

Jegyzet Jim Sanders tanításából
2011. március 06.

A Biblia tanítja, hogy társörökösök vagyunk Jézussal, azt hiszem ezt sem sokan értik, hogy mit jelent. Ha már párezer évet eltöltöttünk az Úrral, lehet, hogy jobban fogjuk érteni.

Jelenések 1/6 És tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: néki legyen dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.

Vagyis ez azt mondja, hogy én egy pap vagyok, sőt a papoknak királyságát alkotjuk. Mindig is így tervezte, szándékozta ezt Isten, már Izrael idejében is. Isten mindig nemzetekben gondolkodik, azt viszont nekünk most meg kell értenünk, hogy mi a papság szolgálata, miért vagyunk itt a földön Isten papjaiként.

Mózes II. 19/6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az Igék, melyeket el kell mondanod Izrael fiainak.

Vagyis azt szerette volna Isten, ha megtanítják az atyák a fiaknak, hogy papok birodalmának adta őket. De nem töltötték be ezt teljesen. Amikor a mennyből szólt nekik, akkor Mózesnak azt mondta a nép, hogy mi nem akarjuk hallani. Mózes te menj fel a hegyre, és te beszélgess Istennel, Isten ne szóljon hozzánk, mert akkor meghalunk. Nem tudjuk elviselni az Ő szavát.

Felküldték tehát Mózest a hegyre, hogy beszéljen Istennel, és majd mondja el nekik, hogy mit mondott. Isten ne szóljon hozzánk közvetlenül. Mondd meg Istennek, hogy közvetlenül ne hozzánk szóljon, hanem szóljon hozzád, és majd te elmondod nekünk. A mai napig nem sok változott. Azt követően pedig azzal kapcsolatban, amit mondott Mózes nekik, engedetlenségben voltak. Újra, és újra engedetlenek voltak, mindaddig, amíg végül Isten feladta.

Áronnak adta Isten ezt a felelősségteljes hivatalt, a papság hivatalát, és Áron leszármazottjainak, fiainak. Mindaddig így volt ez, míg Jézus meg nem született. Amikor Jézus megszületett, akkor az Ároni papság, a Júda házának lett átadva. Semmit nem ír azonban az Írás arról, hogy a Júda házára szálljon a papság.

Itt sok minden van, amit tanulmányozni kell, mert ezt én most kijelentésből mondom neked. Mert a kezdeteknek a királyság, már a Júdának adatott. És Jézus Júda törzséből származott. Mi módon tudja Ő megszerezni a papságot? Amikor a Jordán folyónál Keresztelő Szent János által keresztséget vett, amikor Keresztelő János a kezét tette rá, akkor látta a Szent Szellemet leszállani Őrá, galamb formájának ábrázatában.

Ekkor János látta Őt szellemben, és megvallotta róla, hogy Ő a Messiás, János a Messiást várta. János rendszeresen tanította, hogy jön majd valaki, aki nagyobb nálamnál, aki nem vízzel keresztel majd benneteket, hanem Szent Szellemmel és tűzzel. És János ezt ismételten újra és újra prédikálta.

Mindaddig hirdette ezt, még Jézus megjelent, megállt előtte. És amikor Jézus állt előtte, akkor látta, hogy a Szent Szellem leszáll Őreá, és megnyugszik rajta, mint egy galamb. És akkor mondta, hogy: – Igen, Ő az!

János mondta neki, hogy – Uram, vártam rád mostanáig, és most itt vagy. Te keresztelj meg engem. De Jézus azt mondta, hogy ez most az én időm, hogy te keresztelj meg engem. Mert most nem én keresztellek meg téged, hanem a te sorod van, hogy így teljék be minden igazság. Miért?

Engedj most nékem, mondta Jézus Keresztelő Jánosnak, mert így kell betöltetnie minden igazságnak. Vagyis Isten minden szavát, minden Igéjét, az igazságot be kellett töltenie. Mert nem azért jött, hogy ellopja a papságot, Ő volt az, akinek Isten Bárányaként kellett, hogy megölettessen.

Hogyan tudta volna betölteni mindezt Keresztelő János nélkül. A levitai papságból való leszármazott volt, Benjámin vonalán Keresztelő Szent János. Áronnak a lánya volt Erzsébet, az ő anyja, és az édesapja pedig a főpap volt. János egyben próféta is volt.

Tehát Jézus ott állt János előtt, és ahogy János rátette a kezét Jézusra, Jézus vált a bűnbakká. Minden évben a papnak a kezét kellett, hogy tegye a bűnbakra, és annak kellett, hogy elvigye a népnek a bűneit. A papnak kellett, hogy rátegye a kezét a baknak a fejére, és így kellett ráolvasni a népnek a bűneit. A népnek a bűneiért járó átkokat a baknak kellett, hogy elvigye. Egy arra minősített emberrel elvitették a bűnbakot a pusztába.

Amikor János a kezét tette Jézusra, akkor a Lévi házából az Ároni papság át lett vezetve a Júda házára. Jézus ezt kézrátétellel szerezte meg. És Jézus lett Isten Bárányává, aki elvitte a világ bűneit, egy erre alkalmas személynek kellett lennie. Olvassuk azt is, hogy Jézus, miután keresztséget vett, a Szent Szellemtől vitetett a pusztába. Vagyis Istennek a Báránya a nép bűneivel a pusztába vitetett.

Másnap, amikor János látta Jézust jönni hozzá, akkor azt mondta, hogy ímé az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. János próféta volt, és tudta, hogy itt mi került átadásra, mi törtét ennél a keresztségnél. Kijelentés által tudta, hogy Ő az Istennek a Báránya, hogy sokaknak a bűnét elhordozza.

Zsidó 9/28 Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek elhordozására, másodszor bűn nélkül fog megjelenni, üdvösségükre azoknak, akik várják Őt.

Másodszor bűn nélkül fog megjelenni mindazoknak, akik várják Őt, és az üdvösségükre fog megjelenni. Mi vagyunk Istennek ez a népe, és Ő tett minket királyokká, és papokká. Tehát a papság így, Júda kezébe került. A Júdáé volt már a királyság. Melkisédek rendje szerint való főpappá lett, mert Melkisédek volt a királyi papság. Nézzük meg:

Péter I. 2/9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

Ezek mi vagyunk, királyi papság vagyunk, egy szent nemzet vagyunk, és Istennek a tulajdon népe vagyunk, királyi papság tehát. Mostantól olyan helyekre megyünk a Bibliában, ahol meg fogjuk látni, hogy mi is volt a felelőssége a papságnak az imádság szempontjából.

Ez egy olyan terület, amelyben mindannyiunknak működni kellene. Ha ezt a területet betöltjük, akkor fogunk tudni elkülönülni más területektől, amelyekben meg nem kellene részt vennünk. Egy történetet fogunk megnézni az Ószövetségből, Sámuel I. könyvéből, amikor a nép megbotránkoztatta Sámuelt.

Ugyanis egy királyt követeltek maguknak. Sámuel elmondta nekik, hogy Jehova a ti királyotok. Igen, de mi olyan nemzetté akarunk lenni, mondták a zsidók, mint más népek. Tehát nemzeteket akart Isten látni, és az ő nemzetüknek Ő volt a királya.

Azt kérte a nép, hogy adj nekünk királyt. Sámuel szólt a néphez, és mondta nékik, hogy nincs szükségetek egy másik királyra, mert Jehova a ti királyotok. Mindenképpen akart a nép magának egy olyan királyt, akit látnak is. Sámuel ezen megbotránkozott, és imádkozott Istenhez.

Uram halld a szavát ennek a keménynyakú népnek. És Isten megkérdezte Sámuelt, hogy ugyan Sámuel te miért haragszol? Mert nem téged utasítottak el, hanem engem, azért te csak légy nyugton, bár most megbotránkoztál, bár most ezen haragszol. Sámuel mit tett ezek után, megnézzük, mit mond a népnek?

Sámuel I. 12/19 És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak.

Nézzük, mit mond itt a nép, királyt akartak maguknak. Tudták, hogy bűnt követtek el, és kérték Sámuelt, hogy imádkozzon értük, hogy meg ne halljanak, de azt már nem kérik, hogy akkor inkább lemondanak a királyról. Tehát nem volt egy igazi megtérés, mert nem változtak meg a rossz útirányból. Csak azért imádkozz, hogy meg ne halljunk, de azért a királyunkhoz ragaszkodunk, azt akarjuk.

A mai nap sem változott semmi. Megkérdezed az ismerősödet, hogy jössz ma a gyülekezetbe? Nem megyek, de amikor te elmész, imádkozz értem. Tehát nem komoly az illető.

20. És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghezvittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből.

21. Ne térjetek el a hiábavalóságok után, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok.

22. Mert nem hagyja el az Úr az Ő népét, az Ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válasszon.

23. Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra.

Távol legyen tőlem, mondja Sámuel, hogy én vétkezzem az Úrnál. Mivel? Azzal, hogy felhagyjak az érettetek való imádsággal, hanem inkább meg foglak benneteket tanítani az igaz és jó útra, mert a rossz irányba haladtak.

Nem fogok felhagyni az érettetek való imádsággal. Vagyis pontosan tisztában volt az ő papságának szolgálatával. Imádkoznia kellett ezért a népért, könyörögnie, közbenjárnia ezért a népért. Ez volt az ő papságának a felelőssége, hogy imádkozzon az ő népért.  Minden egyes fázisában az életünknek a növekedési szakaszában, Isten ad felelősségeket, felelősségek vannak a szolgálatunkban. A pásztornak is meg van a maga felelőssége és ugyanúgy neked is meg vannak a felelősségeid.

El fogom magyarázni, hogy a könyörgő imádságok miként tartják fent, miként tartják életben az Úr Jézus Krisztus gyülekezetét. Isten munkáját tartja fenn. A kérdés úgy hangzik, hogy hűséges leszel-e arra, hogy a gyülekezetedért, a tagokért, a pásztorokért imádkozzál? Az evangélistáinkért imádkozzál.

Tehát mondta Sámuel, hogy – távol legyen az tőlem, hogy vétkezzek, és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel. Mert ha az ember felhagy ezzel a könyörgéssel, akkor vétkezik. Nagyon sok imakonferenciánk van, napi imaóráink vannak, az interneten lehet csatlakozni, hétről-hétre, mindennapon ezen az internetes imádságon.

Vagyis részesévé lehetsz, és szeretném, ha ezt komolyan vennétek, hogy milyen felelősségünk van ebben. Ha az ember felhagy a könyörgésekkel, miként tudná folytatni a szolgálatát? Mert az megrontja az Isten imádatát. Megrontja a tanítást, elront minden mást, ha nem imádkozol.

Gondolná az ember, hogy ez a papnak a szolgálata, én pedig csak a nép közül való vagyok. Valóban így gondolod? Mit mond az Írás? Nem mi magunkat neveztük ki, hanem Ő tett minket Isten igazságává Krisztusban. Ő tett minket királyokká, és papokká. Nem azt mondta, hogy néhányakat kinevezek, mindannyiunkat tett, ezért vannak a hivatalunkhoz tartozó felelősségek, és felelősséggel tartozunk egymás irányában is.

Felelősségeink vannak a helyi gyülekezetekben, felelősek vagyunk az ország, a népek dolgáért, és felelősek vagyunk a világban zajló dolgokért. Hogyan tudna a szolgálat előre lépni a papi szolgálat betöltése nélkül? Mi az, amire a világ egymagában képes lenne Jézus Krisztus igaz követői nélkül?

Ausztráliában jártam nemrégiben és egy barátommal beszélgettem. Négy sógora van, mindannyian gúnyolják őt a hitéért, hogy ő keresztény, és így tovább. Az egyik közülük úgy megbetegedett, hogy a halálos ágyán volt, de ebben az állapotában sem akarta befogadni az Urat. Az egyik éjszaka, a halál nagyon erősen megragadta, az Úr adott egy kijelentést, hogy nem csak, hogy haldoklik, hanem az a félelem is megragadta, hogy érezte, hogy a pokol felé tart az útja.

És kiáltozott a félelmében, hogy haldoklom, haldoklom. Pánikba került, elvitték őt az intenzív osztályra, a halálnak a karmai megragadták őt. Egész életében gúnyolta Isten dolgait, és ott a halálos ágyán – félelmek voltak benne, érezte, hogy a pokol felé megy az útja – kérdezte, mit kell tennem? És ott volt vele a barátom és azt mondta neki, hogy most kiálts fel az Úrhoz, mert mindaz, aki segítségül hívja az Urat, megtarttatik. És még egyszer kiálts! Még egyszer kiálts! És befogadta az Urat.

A szomszédos ágyon fekvő ember megkérdezte, hogy te ki vagy? Mondta, hogy én a Krisztusnak a küldöttje vagyok, nekünk szabad bejárásunk, útlevelünk van a mennyországba. Kérdezte, hogy én is kaphatok ilyen útlevelet?

Istennek az irgalma volt tehát ez, hogy kinyúlt az utolsó pillanatban, ez a barátom különben a fémkereskedéssel foglalkozik az acéliparban és ez ráadásul a fián keresztül egy ismeretség is lett. Így Isten egy kőhajítással két dolgot szerzett magának. A sógora azután óriási békességet kapott, és rövidesen haza is költözött az Úrhoz.

Sokat tudnék nektek sorolni, akik a halálos ágyukon fogadták be az Urat. Egy-két nap a költözés előtt. Ez a barátom mondja, hogy ez annyira felindította, hogy azóta éjjel-nappal az Úrnak imádkozik.

Miként mehetne előbbre a szolgálat a papi szolgálat betöltése nélkül? Ha az ember megnézi a műholdas csatornákon az óriási, neves szolgálatokat, van, amit lát a szeme előtt, de sok mindent nem lát. Voltak, akiknek imádkozós édesanyjuk volt, aki egész éjjel imádkozott. De ami mindegyiknél megtalálható, fizetett imaharcosaik vannak, imádkoznak éjjel-nappal, ezért kapják a fizetésüket kezdetektől. Meg tudnám nevezni ezeket a szolgálatokat.

Mi pedig ha mindannyian összejövünk naponta, és imádkozunk egy-két órát, még ennél felette tudunk teljesíteni. Az én Biblia iskolám alapítója, elmondták a diákok, hogy figyelték őt, és volt, hogy negyven napig nem jött ki az irodájából. Egész éjjel fel volt kapcsolva a villany, és munkálkodott az imádságban.

A Galata 4/19-ben mondja, hogy imádkozom értetek, míglen kiábrázolódik bennetek a Krisztus. Tehát a Biblia iskolánkban tanították, hogy a könyörgésekben és imádságokban kell maradni addig a másikért, amíg benne az Úr ki nem ábrázolódik. És a mai napon szeretném, ha látnátok ennek a szükségét, hogy mennyire fontos, hogy ezt elvégezzük.

Amikor Mózes meghalt, akkor Józsuét nevezte ki Isten arra, hogy vigye át népét a Jordánon túlra. Mit mondott Isten? Úgy rendelte, hogy a papok vigyék a szövetség ládáját. A próféták kapták Istentől az útmutatást, és Isten a stratégiáit, nekik, a prófétáknak tette fel, de a papok mentek elől, ők vitték a szövetség ládáját. És ahogy a papok beléptek a Jordán folyóba, akkor vált ketté a víz, és száraz lábbal tudtak átmenni. Ki lépett először a vízbe? A pap.

Nem Józsué ment elől, és nem ő lépett bele a vízbe. Amint a pap belelépett a víz kettévált. Ahogy a mieink részt vesznek a papi imádság szolgálatokban, ugyanúgy a hegyek, amelyek akadályoztatnak minket, kettéválnak, és át tudunk menni, és ahogy Izrael is, száraz lábbal tudunk átkelni.

Amikor Jerikóhoz értek, és ahogy be kellett venni ezt a nagyon erősen védelmezett várost, akkor is a papoknak kellett körbe menni, ők vezették a népet, hétszer kellett körbe menni a hetedik napon. Ők vezették a gyülekezetet ebben. És a hetedik napon, miután hetedszer körbe mentek, utána fújták meg a trombitáikat. És nagyon erőteljes kiáltást kellett kiáltani, és akkor Jerikó falai leomlottak. Ez a papnak a szolgálata.

Mindegy tehát, hogy milyen mértékű és mennyiségű utasítást ad az Úr világszerte a hívőknek, az egész világot beborítják a műholdas csatornák, még Izraelben is lehet nézni a keresztény csatornákat, huszonnégy órában. Vagyis Isten Igéje elérkezik Isten népéhez, de nincs elegendő imádság mögötte, hogy az, az Ige, ami erővel érkezik Isten népéhez, hogy az megcselekedésre is kerüljön.

Tehát ugyan olyan sebességgel kellene az imádságokat elvégezni, mint amilyen sebességgel az Ige jön hozzánk. Nincs elég könyörgés, nincs elég imádság, és a megfelelő, a helyes imádság, ami szükséges lenne.

Az embereket elsősorban az foglalkoztatja, hogy saját maguk számára, vagy a szeretteik számára megkapják a csodákat. És egyre inkább tanuljuk, hogy miként kell elfogadni azt, amit Isten számunkra felkínál. Tehát amit szeretnénk Istentől, hogy miként kell azt elfogadnunk.

De a papi szolgálatoknak ezt a tisztét, amit el kell látnunk, ez a közbenjáró és könyörgő imádságoknak a sora. Imádkozván hozzuk azt az imáinkkal, hogy Isten munkái előre tudnak lépni, előre haladnak.

Azt jelenti tehát, hogy el kell jönni, imádkozni és közbenjárni. És tudod azt, tisztában vagy vele, hogy az imáid mit végeznek, Isten munkáit mozdítják előbbre. Ezért tehát alig várod, hogy eljöhess a következő imakonferenciára, és biztos lehetsz abban, hogy a te imakérésed is ott van közte. És másokért is tudsz így könyörögni, akik küszködnek a hitükben valamivel.

De tudod, hogy az imáid által ma valami történni fog az életükben. Vagy csak a te személyes életed vonatkozásában imádkozol te magad otthon? Az evangélizációs munkákban az előre lépések, áttörések is nagyon sok imádság után jönnek, amikor a Szent Szellem leszáll a közbenjárások után. Látjátok-e ezt?

Azt kell, hogy mondjam nektek, hogy olyan jó, hogy ti tudjátok ennek a fontosságát és olyan régről, és olyan sokan részt vesztek a közbenjáró és a könyörgő imádságokban. Tanítani szeretnék tehát, és a következő Igéket fogjuk olvasni.

A papságnak a további vonatkozásával fogunk foglalkozni. Hiszem, hogy érdekel ez benneteket, semmiféle kárhoztatás alá nem tesszük magunkat. Egy dolgot biztos meg tudunk tenni, szólunk nyelveken, szellemben imádkozván, mert ez Istennek tökéletes akarat ilyenkor.

Zsidók 8/1 A lényege pedig azoknak, amiket mondunk az, hogy, olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyiszékének jobbjára ült,

2. Mint a szentélynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített.

3. Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetik, ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit áldozatul odavisz.

A papnak rendeltetése volt, hogy áldozatokat mutasson be.

Zsoltár 141/2 Mint jó illatú füst jusson elődbe imádságom és kezem felemelése estéli áldozat legyen.

Hagy jusson elődbe az imádságom, mint a jó illatú füst. Az Újszövetségünkről egy királyi kijelentést kapott Dávid, a kezem felemelése pedig olyan, mint egy estéli áldozat. Pál is mondja, hogy emeljük fel a szent kezeinket.

Zsoltár 69/30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

31. És kedvesebb lesz az Úr előtt ez, az ökröknél, a szarvas és hasadt körmű tulkoknál.

Látszik, hogy Dávidnak megértése volt ezekről. Pál is mondja, hogy kívánom, hogy mindenhol a férfiak, szent kezeiket felemelve jöjjenek az Isten elé. Tehát ez a királyi imádatnak a része, hogy felemelt kezekkel imádjuk Istent. Vajon pap vagy-e? Most gondolkodtok e felől?

Ahogy ezt tanuljuk, ezer évek fognak beletelni, mire megtanuljuk a szolgálatunkat, de attól ez az igazság. Nem húzunk elő magyarázatokat, hogy XY mit gondolt erről a versről és szerinte mit jelent ez, elétek tárjuk az Igét, és ti döntsétek el, hogy mit jelent ez.

Jelenések 8/3 És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, aranytömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek imádságaihoz az aranyoltárra, amely a királyiszék előtt volt.

Jelenések 5/8 És mikor elvevé a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborula a Bárány előtt, mindenkinél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai.

Amit most ebből ki kell hallani, hogy a mi imáink illatként jelennek meg Isten előtt a mennyben. Az igazi mennyei templomnak az a földi templom, amit a Mória hegyén építettek és a mai napon a romjait lehet látni, az a földi árnyékképe, hasonmása volt. Tehát a mennyeinek csak egy árnyéka.

Amíg itt lent a földön folyt a papi szolgálat, a mennyben is folyt a szolgálat. A baj ott volt csak, hogy a mennyben akkor még nem volt főpap a tisztében. Jézus azonban miután feltámadt a halálból, felment a mennybe a saját vérét bemutatván áldozatként. A Szentek Szentjébe ment be a saját vérével.

Két felmenetele volt a mi Urunk Jézus Krisztusnak, első útján felment, hogy a vérét bemutassa áldozatul a mi bűneinkért, a mennyei kegyelem trónjára kellett ezt a vért elhelyeznie.

Mózes megépítette ennek a mását a földön, a szövetség ládáját és a kegyelem fedelét, a mennyben van az eredetije, mert Jézust hívja a Biblia a szentély szolgálójának. A mennyei szentély szolgálójának, Ő ott a főpap. Addig, amíg a mennyben nem volt meg a főpap, addig Istennek itt a földön, az Ároni papságként kellett a papsággal foglalkozni.

A Szentek Szentjét, egy nagyon vastag függöny választotta el a külső részétől a templomnak, a sátortól. Amíg a mennyben nem volt meg a főpap, addig itt a földön az Ároni papságnak kellett bemutatnia az áldozatokat, és a legbelső részében, a szentélyben nem lehetett szolgálni.

Most, hogy az Úr Jézus Krisztus elfoglalta a főpapi tisztét, a királyi papság tovább haladhat. Az a hatalmas vastag függöny, ami elválasztotta a Szentek Szentjét, az kettéhasadt. Egy óriási földrengés volt, amikor Jézus kilehelte a lelkét. Sötétség borította az egész földet. Mivel ez az elválasztó elrepedt, mindenki nyíltan betekinthetett a Szentek Szentjébe, láthatta a Szentélyt.

Amit a levitai papság nem tudott, hogy megváltozott a papság is, az Ároni papság megszűnt ezzel. Ennek az a bizonyítéka, hogy a mi Urunk, három napot töltvén a pokolban, amikor onnan győztesen kijött, a saját vér áldozatát vitte be a mennyei szentélybe áldozatul.

Amikor ezt a vért bemutatta áldozatul, elfogadták az áldozatát. Mert ez a vér értünk ontatott ki. És Jézus ezután visszatért a földre, és azt mondta, üdv néktek, mert ez elvégeztetett, bevégeztetett. És most Ő lett a mi főpapunk, az Újszövetségi szerződésnek Ő a főpapja, ez jobb ígéretek alapján köttetett.

A Biblia azt mondja, hogy ez egy jobb Szövetség, mint az Ószövetség. Az Ószövetségben olvashatjuk az erőket, egy megfutamít ezret, kettő megfutamít tízezret. Az Újszövetségben pedig azt mondja, hogy EGY megfutamított mindenkit! EGY! Hallelúja. Egy mindenkit megfutamíthat!

Egy, aki hittel megy. Egy ember, egy asszony, mindegy. Hogyan lennénk képesek a kudarcra? Jézus még azt is mondta, hogy segítségként, küldök néktek egy Vigasztalót. Hallelúja! Vagyis királyi papság lettünk!

Nem csoda, ha a sátán azon ügyködik állandóan, hogy Isten népének a szervezettségét szétrombolja. Mert nagyon jól tudja, hogy ha mi összegyülekezünk, mint királyi papság, és egybefogjuk a hitünket, akkor bármire képesek vagyunk. Jól tudja ezt a sátán. Semmi nem lehetetlen számunkra, amikor összejövünk és imádkozunk. Minden lehetséges! Utoljára pedig megnézzük, hogy mi történt a korai időkben, amikor a gyülekezet megpróbáltatott.

Apostolok Csel. 12/1 Abban az időben pedig Heródes király elkezdett kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül.

2. Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.

3. És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, feltette magában, hogy elfogatja Pétert is. Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.

4. Kit el is fogatván, tömlöcbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrízék őt, húsvét után akarván őt a nép elé vezettetni.

5. Péter azért őrízteték a fogságban a gyülekezet pedig szüntelen imádkozik vala az Istenhez érette.

Látod-e? Pétert bebörtönözték, de, mondjuk Tamás megbetegedett, de, Sára meg beteg volt, de, Ferenc tönkrement anyagilag teljesen, de a gyülekezet szüntelen imádkozott érette. Ezért van ez a „pedig” ott az Igében, hogy de a gyülekezet annak ellenére. Azért történt itt valami, mert Isten fel akarta hívni a figyelmünket, mert a gyülekezet imádkozott.

Mi pedig szeretnénk a mennyet ellátni ezzel a mennyei füst illattal. És szeretnénk megalapozni itt a földön Isten Igéjét, és előbbre akarunk nyomulni abban, amit Isten a számunkra tervezett, és szüntelen akarunk ebben munkálkodni. Hiszitek-e, hogy ez működik? Látod-e az aranyat, és a célkitűzéseket?

Amikor az ember elveti ezt a magot, akkor gyarapszik, és gyarapszik. A Szent Szellem jól összezavarja az ördögnek a munkáit. Nem képes kezelni az ördög a természetfelettit. Azt kell használnunk, amit Isten adott nekünk. Dicsőség Istennek!

A gyógyító sor után a következők hangzottak még el az élő adásban:

Róma 8/26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségünkre van a mi erőtlenségünkben. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Van számos dolog, amit az ember nem képes önmagában elvégezni. Hogy a Szent Szellem a segítségünkre siet, ezt a következőképpen lehet magyarázni: ha megpróbálnám én magam felemelni ezt a nehéz márványszobrot, egymagam nem bírom, de mikor elkezdem és nekifeszülök, akkor a Szent Szellem odasiet, és ketten együtt megragadjuk, és úgy visszük, így a terhet már nem én viszem egy magam.

Tehát ez folyik, amikor nyelveken imádkozunk, és nagyon sok imára van szükség, hogy gyülekezeteket felépítsünk, hogy előre menjünk, hogy terjeszkedjünk, hogy szélesítsük a sátrainkat. Nagyon jó helyen vagyunk az Úr munkáiban, mert sok szentünk van az imádságra, és nagyon sokat el tudunk végezni vele az Úrnak.

Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy milyen nagy szolgálat lett belőle, de meg kell tudnunk, hogy a könyörgések és az imádságok álltak e mögött, mert az Úr mozdul veled az imádságokra. És ebben az időben szeretnénk tovább haladni, és együtt menni előre.

Nagyon sok evangélizációt el kell még végezni, és gyülekezeteket szeretnénk építeni, ezért van szükség az imádságra, és azért, hogy ők gyarapodjanak, szükség van pénzre az evangelizációhoz. De segítünk azoknak, akiknek szükségük van segítségre, kiegyensúlyozzuk a helyzeteket. Ezt kell tennünk, az egyikünk a másiknak kell, hogy segítsen.

Ausztráliában ezt láttam: hét felnőtt korban álló pásztor áll készen a munkára, és nincs nyájuk, egyikkőjüknek sincs egy báránya sem. Nem mind az én növendékeim, de ennél még többen is vannak, akik felnőtt korba kerültek, 30-35 éve az Úrban vannak, és elrendeltek, meg vannak a szolgálati dokumentumaik. De olyan sok imádság kell ahhoz, hogy …

Egy imádkozós nagymama pl. a családnak egy tagját hordozhatja addig imádságban, míg oda nem szánja az életét a szolgálatra. És lehet, hogy vannak bizonyos helyzetek az életében, és ezek azután jóra fordulnak.

Tehát ezek a neves szolgálatok, akiket említettem, sok esetben tudhatnak maguk mögött egy ilyen imádkozós anyukát vagy nagymamát. És addig kell ezeket az imákat végezni, amíg az a Krisztusi élet a végén képes úgy felkelni bennük, hogy irányítás alá vegye az életüket. Tehát a hústestünkkel állandóan kell foglalkozni. És tovább kell mennünk, nyomulnunk kell előre.

Sok evangélistánk van, óriási gyógyító kenet van, sokat tudunk elvégezni, sok pásztorunk van. Amikor annak idején jöttem, és kezdtem a munkát, akkor nem voltak pásztorok. Ahogy mentem egyik helyről a másikra, akkor csak néhány gyülekezeti vénnel lehetett találkozni, nem volt divat, hogy egy pásztort kineveljenek. De szükség van erre a fajta imádságra. És kell hozzá ez az imádság, és ez nem elfecsérelt idő, ezt látni kell.

Kb. hatvan ponton van velünk internetes imakör most jelenleg, de százra is felnövekedhet hamarosan. Ahhoz, hogy az emberek becsatlakozzanak ebbe a közbenjáró ima munkába, ahhoz egy kijelentés kell a szívükre, látniuk kell, hogy ez milyen fontos az Úrnak! Izraelben is különleges időket élünk, és más helyekre is kell az imádság.

Nem prédikátort hallgattam, csak egy nyilatkozót, - amit meg lehet állapítani a világban, hogy a gonoszság megnövekedett, és amin az iszlám népek is keresztül kell, hogy most menjenek. Mi folyik? A tizenkettedik Imám megjelenésének előkészületei folynak, hogy a Mahadi megjelenhessen. És ő iszlámvezető.

A tíz lábujjra visszaemlékszünk Dániel könyvében, és ezek a különböző diktátorok, akik uralják az országokat, ezek el fognak tűnni a színről, mert az iszlám szélsőségesek fognak egyre inkább előtérbe kerülni. Tehát a gonoszság mennyire tért nyert magának, és a muszlin származású Mahadi jön majd.

Megmutatta a próféciákat, amik elhangzottak már eddig a tizenkettedik Imámról, és azután Jézusról szóló próféciák, és az antikrisztusiról. És pontosan ugyanazok. És azt hiszem, hogy az illető nem is volt keresztény, akit hallgattam.

Ezeket az iszlám pontokat tanulmányozva, évekig tanulmányozta, és nem prédikátorokkal, szakértőkkel tanácskozott. Az iszlám és a keresztény vallásokat tanulmányozta, professzori szinten. Ez folyik most, ennek az előkészületei.

A Góg és Magóg háborúja során különben le lesz teljesen győzve, az Ezékiel 38-39 fejezetében erről olvashatunk. Damaszkusz teljesen le lesz rombolva. Tehát a síita és a Hezbollah erők, hogy, hogyan fognak összeméretni, és Izrael szinte teljesen meg fog semmisülni. Izrael fel fogja adni a fegyverzetét, meg fogják szüntetni a fegyverzeteit. Libanon, Egyiptom, Szudán egybe fognak és be fognak sétálni Izraelbe, és maga veszi a kezébe az irányítást majd. Ez így fog megtörténni.

Tehát az antikrisztus az iszlám világból jön majd, a tizenkettedik Imám, a Mahadi az iszlám vallásnak lesz az egyik vezetője. A szemünk előtt zajlik majd ez. És ebben vagyunk mi benne, részesei vagyunk. Mit teszünk majd? Amire minket elhívott az Úr, a saját részünket elvégezzük, és azt jól fogjuk elvégezni. Minél több újjászületett keresztény van a világban, annál jobb. És elvégezzük a részünket. Hallelúja!

Örülök, hogy ma itt vagyok veletek, egy különleges idő ez az Úrban, és titeket az Úr, erre az időre választott magának, hogy magának a legnagyobb dicsőséget vegye bennetek. Nagy jutalmatok lesz ezért mindörökre, nagyon jól végzitek ezt a csodálatos imaszolgálatot, amit itt végeztek, csodálatos imaköreink vannak, igen büszkék vagyunk a hűséges imatestvéreinkre, és növekedni fogunk benne.

A fő dolog tehát, hogy azt ne gondold, hogy te csak elfecsérled az idődet, amikor imádkozol. Mert az ördög ezt szeretné, ha így gondolnád. Azt mondja az ördög, hogy nézd meg mennyi időd elment már megint vele, és nem jutottál előbbre.

Miért akarja annyira, hogy abbahagyd? Gondolkodtál már ebben az irányban? Tehát ez egyrészt egy illat a menny felé, amit naponta kell szolgálni a papnak. És az ember jól érzi magát, amikor az Istennek tud szolgálni. Hallelúja.

A karzaton megnézhetitek a szép, új szőnyeget, négy napos munka ez, amit büszkén mutatunk, mert az Úr dicsőségére szépítjük a templomot. Nézzétek meg. Nagyon jó időzítés volt ez, az Úrtól hallottam decemberben, hogy ezt tegyük, és meg is van. És nem teszünk úgy, mintha szegények lennénk, mert nem vagyunk azok. Mi gazdagok vagyunk az Ige szerint, és a legjobb szőnyeg jár a testvéreinknek.

Gyülekezetbe jöttök és kijövünk minden nehézségből, és az anyagi életek fel fognak támadni. Fel fog támadni az egészségetek, fel fog támadni az anyagi bővölködéstek, fel fognak támadni a kapcsolataitok, a családi dolgok helyre jönnek, a helyreállítás ideje van. Dicsőség Istennek! Ámen!

Egy drága testvérünknek a búcsúztatása és temetése még a tisztem, hogy bemondjam. Lukovicsné Bozi Évától, akit nagyon rég szerettünk és tiszteltünk. És hangsúlyozom, hogy nem múltunk van, hanem jövőnk van, mert ő átköltözött egy másik dimenzióba, és odafent vár minket. Bizonyságok fellegeként vesz körül a szeretete és a lénye, az imádsága, amit odafentről folytat.

Elköltözött az Úr Jézushoz és a búcsúztatásán, aki ismerte és szerette, és szeretne részt venni, március 21-én három negyed 10 kor, ez egy hétfői nap, a rákoskeresztúri köztemetőben tegye tiszteletét. Testvérének pedig, adja át a szeretet ölelését. Ez nagyon fontos, hogy a családtagok irányába kifejezzük a szeretetünket, a vigasztalásunkat. Ne felejtsük el, hogy a Szent Szellem a Vigasztalónk. Köszönjük Istennek!

/Köszönjük az Úrnak Ibolya  testvérünk munkáját, aki a Békevár webkikötő számára legépelte e tanítást./ 

BÉKEVÁR FŐOLDAL