2010.11.24.

A TISZTELET 2.

Jegyzet Jim Sanders tanításából
2010. november 21.

Drága Mennyei Atyánk áldunk és magasztalunk téged. Köszönjük a Szent Szellemet. Atyám megköszönjük a gyógyító kenetedet, a gyógyító jelenlétedet, ami beárad azokra a területekre, ahol szükséges a gyógyulás. Minden dicsőséget az Úr Jézus Krisztusnak adunk, és általa a Mennyei Atyának. Üdvözöljük a drága Szent Szellemet a gyönyörű megjelenésével, kijelentéseivel, ajándékaival, vigasztalásaival. Köszönjük Atyám, imádunk téged, szellemben és igazságban, Jézus nevében!  Ámen!

Zsebkendők felett történik az imádság. Üdvözöljük a jelenlévőket, nagy szeretettel.

Egy házaspár bizonysága következik, akik Istennek dicsőséget szeretnének adni azért, amit Ő cselekedett a kisfiuk életében és az egész család életében. Köszönjük Istennek, hogy a szívükre helyezte ezt a megvallást, mert nagy öröm az, amikor visszajönnek a gyógyultak, és megvallást tesznek az Úr munkájáról.

A szülők elmondják, hogy három éves korában a kisfiú rosszulléte során az orvosok megállapították, hogy a kisgyermek rendellenességgel született, és ebből kifolyólag vese és egyéb területeken komolyabb gondok vannak, mint azt elsőre gondolták, elmondták, hogy a veséjét is el kell távolítani a kisfiúnak.  Előírták a kisgyermeket egy hónap múlva műtétre.

Az édesanya elmondja, hogy elhozták ide az Egyházhoz a kisfiút, kenetre ruhát is hoztak magukkal, imádkoztak, kérték a jó Istent, hogy a kisfiú meggyógyuljon. Egy hónap múlva visszamentek, és a kis Máté tökéletesen gyógyult volt. Nem hitt a szemének a professzor, elmondta, hogy 40 éve van ezen a pályán, mint orvos, de még ilyet nem látott.

Ez Istennek egy hatalmas kegyelme. Nem kell visszamenniük kontrolra sem. Az édesanya megköszöni az Úrnak, hogy ide vezette őket az Egyházhoz, hálát ad az Úr munkájáért és elmondja, hogy Istennél nincs lehetetlen. Őt megtanította az Úr, hogy ne féljetek, kérjetek és higgyetek! Dicsőség Istennek! Az édesapa is hálát ad Istennek és megköszöni azt is, hogy betölti az Úr a család minden szükségét.

Sanders pásztor elmondja, hogy nagyon sok gyógyulás lesz a mai napon, itt is és az internet és tévé nézők világában is. Az elmúlt héten imádkoztunk Romániában egy kisfiúért, akinek amputálni akarták a lábát, keringési rendellenesség miatt. Nem tudták elhozni az alkalomra, ezért az egyik evangélistánkat küldtük ki, és jött a visszajelzés, hogy az elrákosodott térd teljességgel helyreállt, meggyógyult, és nem kell amputálni a gyermek lábát. Hálás a szívünk az Úr Jézus Krisztus felé, hogy ezt megcselekszi.

Most is jelen van a gyógyító kenet, egy idegbecsípődésre a vádliban érzékelhető a fájdalom, de a gerincből kisugárzó fájdalomra is itt a kenet. Kiszólításra kerülnek azok, akiknek ezen a területen van a fájdalmuk. Nagyon erős ez a kenet, köszönjük Istennek a csodát, amit tesz.

A december elején felállításra kerülő fenyőfával kapcsolatban kéri Sanders pásztor, ha valaki tervez fenyőfa felajánlást, szíveskedjen azt előre jelezni, elfogadjuk. Egy enyhe telet szólítottunk, és azt meg is köszönjük, hogy megvan.

Nagyon hosszú tanítás sorban lehet tanítani a tiszteletről, és a becsületről. Egy neves szolgáló már ötödik hónapja tanít e témáról. Első igeversként rátérünk a …

Róma 13/7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet.

Nemrég voltunk Izraelben és elmondom nektek, hogy az Ószövetség idejében minden férfinek évente háromszor meg kellett jelennie Jeruzsálemben. A millennium során pedig évente egyszer kell látogatást tenni Izraelben, mert ha nem, akkor arra az országra nagyon száraz idők jönnek. Szárazság jön a földre.

A tisztelet kinyilvánításról, ill. a tiszteletlenség különböző nézőpontjairól fogunk ma beszélni. Öt különböző megnyilvánulási formáját tárgyaljuk ma annak, hogy miként eshetünk abba a hibába, hogy másokkal tiszteletlenül viselkedünk. Segítségünkre van ez, ha figyelünk, és magunkra ismerünk, törekszünk rá, hogy megváltozzunk.

1./ FIGYELMEN KÍVÜL HAGYNI

Az elmúlt heti tanításban már szóltunk arról, amikor figyelmen kívül hagyjuk, elhanyagoljuk azt, amit a másik mond. Semmibe vesszük, amit a másik mond.

Megnéztük az esetet az Éden kertjében, amikor Ádám semmibe vette Isten szavát. Nem történt ez azonban addig, amíg a sátán meg nem jelent a színen. Egy kígyón keresztül szólalt meg, és akkor jelent meg a tiszteletlenségnek és a becstelenségnek ez a viselkedési formája.

Feltette a kérdést, hogy – vajon ezt mondta Isten? Meg kell szabadulnunk attól, hogy kiforgatjuk a másik szavait annak ellenére, hogy tudjuk pontosan mit mondott, mert ez nem egy Istennek tetsző tulajdonság.

2./ ELLENTÉTESEN CSELEKEDNI

A sátán ezt követően ellent mondott Istennek, azt mondta, hogy – bizony nem haltok meg, nyugodtan ehettek. Tiszteletlen volt ez a hozzáállás Isten álláspontjához. Semmibe vették, amit Isten mondott nekik parancsolatként, pont az ellentétjét tették annak.

Éva a szemét a fára, és annak gyümölcsére vetette, és az vonzó volt, és kívánatos volt, és evett belőle. Erre ítélet következett. Tudták pontosan, hogy mi az, amit Isten mondott nekik. Tehát ellenszegültek és lázadókká váltak.

Valaki tudja, hogy neki megmondatott, hogy mit tegyen, és ennek ellenére, ha másként teszi, akkor ellenszegül. Látták ezt a gyümölcsöt, kívánatos volt nekik, ettek belőle, mintha Isten soha nem mondta volna nekik, hogy ezt ne tegyék.

Ádám nem megtévesztve volt, hanem egyszerűen semmibe vette, amit Isten mondott neki. Ez teljes fokú tiszteletlenség. Láttuk a fázisait a tiszteletlenségnek, az első fázisát, amikor valakinek a szavát semmibe vesszük.

3./ FÉLBE SZAKÍTANI VALAKIT

Következő megnyilvánulási formája a tiszteletlenségnek, amikor félbe szakítunk valakit.

Példabeszédek 18/13 Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

Tiszteletlenség az, amikor egy idősebbet félbe szakítunk, a szavába vágunk. Amikor az ember ilyet cselekszik, ez a tiszteletlenség osztályába tartozik. Ezzel azt mondtad ki szavak nélkül, hogy te inkább hallgass el, vagy durvábban, fogd be a szádat, mert én beszélek.  Tiszteletlen!

A világ tele van ilyen párbeszédekkel, amikor egymás szavába vágnak. Nem is nézem a tv-ben ezeket a show műsorokat, amikor az emberek egymással kiabálnak, egymás szavába vágnak. A világnak az az álláspontja, hogy oda kell vágni, fel kell emelned a szavad, hogy meghallják, amit mondasz. Ez nem Istennek tetsző dolog, Isten nem így működik.

Zsoltár 46/10 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!

Nagyon szomorú, de tudjátok-e, hogy Jézus családjában is előfordult, hogy a család megkereste Jézust, és azt akarták Jézustól, hogy jöjjön ki hozzájuk, hagyja ott a jelen szolgálatát, és velük beszéljen. Alapvetően azt akarták közölni vele, hogy ne ilyen bolondságokat folytasson, hanem menjen velük haza és legyen otthon velük. De Jézus nem kelt fel, és nem ment hozzájuk.

Később majd szó lesz arról is, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem kell figyelemmel kísérnünk.

Amikor az emberek a bölcsesség jelenlétében vannak, az isteni kenet és a kegyelemnek a környezetében, és nem képesek bezárni a szájukat, nincs a segítségükre, hogy így viselkednek, de állandóan jártatják a szájukat.

Láttam ilyeneket, a vége az, hogy mindig elmennek, mert csak öntik magukból és nem vesznek időt arra, hogy meghallgassák a másikat, és nem adnak tiszteletet annak a szolgálatnak. Nagynevű szolgálatoknál is láttam, hogy ez megesik, nagy a veszteség ilyenkor.

Vajon hoz-e különbséget, amikor egy szolgálatot megtisztelünk? Ha az ember tiszteletlen az emberekkel, akkor ezt a tiszteletlenséget Istennel követi el. Megbeszéltük az elmúlt alkalommal, hogy nem lehet ez másként, ugyanis az

János I. 4/20 Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?

Nem lehet tehát erre az embernek másként tekinteni, ugyanaz az illető követi el az egyiket és a másikat. Ahogy viszonyulsz az emberekhez, ugyanúgy vagy Istennel. Ne ámítsd magad! Ha növekszel Istenben, akkor azt az embereknek észre kell venni, hogy te másként állsz hozzájuk, másként bánsz velük, mint előtte. Képesek vagyunk-e ebben megváltozni?

Jakab 1/19 Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

A világ ezt is visszafelé cselekszi. Az embernek a hallásra kell gyorsnak lenni, és késedelmesnek a szólásokra. Amikor semmibe vesszük a másikat, ez tiszteletlenség, amikor közbeszólunk, közbe vetjük a saját véleményünket, ez is tiszteletlenség.

4./ BETOLAKODNI

A következő pont, amikor benyomulunk, betolakodunk a másik életébe, anélkül, hogy lenne oda meghívásunk, anélkül, hogy engedélyünk, vagy hívásunk lenne, belépünk a másiknak a köreibe.

Mielőtt betörünk, betolakodunk valahová, előtte ellenőrizzük le, hogy meghívott-e valaki minket oda? Más szóval, ki az, aki meghívott, hogy itt ebben a helyzetben részt vegyek? Feltételezni azt, hogy amit én jónak látok, azt mindenki más is jónak látja, ez téves. Tiszteletlenség az, amikor az ember a saját útját, módját rákényszeríti, ráerőlteti a másikra.

Példabeszédek 25/6 Ne dicsekedj a király előtt, és a nagyok helyére ne állj.

Ne foglald el a legjobb helyet. Egy alkalommal az első sorból három pásztor odajött hozzánk valamit megbeszélni, és közben valakik elfoglalták a helyüket. Megkértük őket kedvesen, hogy ezeket a helyeket adják át az elöljáróiknak, és ezt követően, sértve elmentek az alkalomról. Soha nem láttuk őket előtte. Zsúfolásig telve volt a ház. A bibliai ültetés az, hogy foglald el a leghátsó sorokban a helyet, és várd meg, amíg előre ültetnek.

Nem lehet magunkat tolakodóan előre ültetni, úgy, hogy senki arra a helyre nem hívott meg bennünket. Ha az ember ezt teszi, akkor ezzel is tiszteletlenséget nyilvánított ki.

5./ MÁS DOLGÁBA AVATKOZNI

A tiszteletlenségben a következő lépcsőfok a beavatkozás. Először behatolunk ezekbe a körökbe, ahová senki nem hívott bennünket, és a következő lépésben pedig beavatkozunk azokba az ügyekbe, amik ott folynak.

Először benyomulunk, betolakodunk, és amikor már bent vagyunk, elkezdünk olyan dolgokba beavatkozni, amihez semmi közünk. Ez is tiszteletlenség. Meg kellene, hogy legyenek a határvonalaink, és ezeket a határvonalakat nem léphetjük túl.

A korai időkben volt az inkább tapasztalható, hogy külsősök jöttek, és mindenféle határvonalat figyelmen kívül hagyva, betapostak ezekbe a körökbe. Meg vannak a határvonalak.

Amikor megjelent Isten Mózesnek az égő csipkebokor formájában, azt mondta, hogy vedd le a te saruidat, mert az a hely, ahol te állsz, szent az. És fel kell fedeznünk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs ideje annak, hogy a szánkból ezt is, azt is kiengedjünk, hanem másként kell azokhoz a helyzetekhez hozzáállnunk.

Amikor Jézus az átváltozások hegyén megjelent az Ő hatalmas, hófehér dicsőségében, mit tett Péter? Sátrakat akart építeni. Ott volt-e vajon annak az ideje, hogy megszólaljon? A Biblia azt mondja, hogy nem tudta, hogy mit is beszél. Ha az ember nem tudja, hogy mit is beszél, akkor van ideje annak, hogy helyette csendben legyen.

Ha nem így teszel, akkor az azt mutatja, hogy nem érted, hogy mi az, ami valójában szent és értékes az Úr szemében. És mi az, ami fontos, és mi az, ami nem fontos. Meg van az ideje, amikor örvendezünk, és vannak idők, amikor ezt nem tesszük. Vannak idők, amikor megosztjuk a véleményünket, és vannak idők, amikor nem szólalunk meg.

Vannak idők, amikor figyelnünk kell, van-e erre egy rálátásunk, hogy tudjuk, hogy minek mikor van itt az ideje? A mai társadalomban a keresztényekre is jellemző, hogy soha nem tudják észlelni annak az idejét, amikor egy kicsit hátra kell vonulni, és el kell hallgatni egy helyzetben.

Helyette inkább ennek a nyomulásnak, és a másik ügyeibe való avatkozásnak a szelét éljük. Ilyenkor meg kell magunkat kérdezni, hogy ki az, aki meghívott engem, és kérte, hogy én megnyilvánuljak ebben a helyzetben.

Példabeszédek 20/3 Tisztesség az embernek elmaradni a patvarkodástól; valaki pedig bolond, belekeveredik.

A patvarkodásokról van szó, belekeverjük magunkat egy dologba, ezt a szót használja a Biblia. Minden bolond így tesz, belekeveredik a dologba. Mindenki képes arra, hogy gyorsan eljártassa a száját, és gyorsan megsértődjön. Gyorsak arra, hogy a saját elméjük véleményét közöljék.

A Biblia azt mondja, hogy az ilyen illető igen ostoba. És tisztességet hoz az, az embernek, ha ilyenekbe nem vesz részt. Nem megy bele, és nem keveredik bele ezekbe, mikor nincs rá szüksége.

Példabeszédek 26/17 Kóbor ebet ragad fülön, aki felháborodik a perpatvaron, amely őt nem illeti.

Furcsa, hogy miért ezt a képet hozza az Úr?  Szellemi vonatkozásban történt-e ilyen veled, hogy megfogtad a kóbor kutya fülét? Megragadtad a kutyát. Mit jelent ez? Belekeveredtél egy olyan helyzetbe, ami nem a te helyed, ami nem téged illetett volna, nem a te részed lett volna.

Senki nem kérdezett, de közölted a te véleményedet arról, neked ki kellett adnod a jó tanácsaidat, megragadtad a kóbor kutyát a fülénél. És utána sérelmek értek, és elkeseredtél, amikor megharapott, végül is a te hibádból harapott meg a kutya, nem lett volna szabad megragadnod a kutyát a fülénél.

Nem volt tisztességes dolog, hogy belekeveredtél olyan dologba, amelyre nem volt meghívásod, ebben a kevélységünk egy igen erős motiváció.

A következőkben egy királyról olvasunk, aki épp megnyert egy háborút és elszánja magát, hogy újra háborúba kezd, és akkor egy figyelmeztetést kap.

Krónikák II. 25/19 Te magadban így gondolkodtál: Megveréd az edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elvesszen általam.

Miért szereznél magadnak veszedelmet? A 20-as versből kiderül, hogy nem hallgatott erre a tanácsra.

20. De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte, hogy az ellenség kezébe adja őket, mivel az edomiták isteneit keresték.

22. És Júda megveretteték Izrael által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikból.

A II. Krónika 35. fejezetében egy újabb ilyen helyzettel találkozunk.

Krónika II. 35/20-21 Mindezek után, hogy az Isten házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Egyiptom királya, hogy az Eufrátesz mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.

21. És noha követeket külde őhozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm tehozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, aki énvelem van, hogy el ne veszítsen téged;

És ebből felfogjuk a lényegét annak, hogy nem az ő helye lett volna, hogy ott harcoljon. A király követeket küldött hozzá, hogy figyelmeztesse a királyt, hogy ebben a harcban ne vegyél részt. Az Úr maga mondta nekem, hogy én háborúzzak, és figyelmeztette, hogy nem ellene folyik a harc. Neki azonban részt kellett venni abban és az életébe került.

Egyébként egy Istent félő király volt, hosszú éveket élhetett volna még. Mégis beleütötte az orrát, egy olyan háborúba, amihez semmi köze nem volt, és ez az életébe került. Egy Istenfélő ember, Istenfélő király volt. Sokféle módon Istennek tetsző életet élt, de mégis ebben a döntésében az Úr dolgába ütötte az orrát. Valami olyanba, amit az Úr más valakinek mondott, hogy tegyen, abba avatkozott bele.

Itt az a kérdés, hogy tisztában vagy-e azzal, amit az Úr másoknak mond, hogy tegyenek, azt nem neked mondja. Megtanultad-e már ezt eddig? Nagyon sok olyan dolog van, ami nem ránk tartozik. A kérdés úgy hangzik, hogy tisztában vagy-e ezzel? Olyan sokan nem tudják ezt! Úgy gondolják, hogy minden rájuk tartozik.

Joguk van hozzá, úgy gondolják, hogy beleavatkozzanak mások köreibe, bele üssék az orrukat, részt vegyenek ezekben, nagyon kevélyek. Mi az, ami alapján jogod van ehhez, hogy részt vegyél benne, vagy kijelentsd a véleményedet?

Az első kérdés úgy hangzik, ki vagy te, ki kérdezett téged erről? Keresztények milliói állnak úgy, hogy ítélő bíráskodnak. Megszegjük vele a másik magán szféráját, áthatolunk, megsértjük azt, ha így teszünk. Ha olyan dolgokba avatkozunk bele, amihez valójában semmi közünk.

Pl. a kérdés: mit gondolsz az illető gyülekezetéről? Én úgy gondolom, hogy az nem az én gyülekezetem, az az Úr gyülekezete. Tehát az nem az én dolgom, az, az ő dolga. Mit gondolsz az illető szolgálóról? Az nem az én szolgálatom. Sokat imádkozom érte. Tehát szükséges tudnom, hogy az a bizonyos hely, az nem az én helyem. Ilyenkor már az is a tisztelet megjelentése, hogy nem mondunk semmit.

Tehát ítéletet mondani, vagy egy hívást tenni, kijelenteni a véleményemet, hogy ezt kéne tenniük, vagy azt kéne tenniük. Ez nem az én helyem. Nagy szabadságot ad az, ha felfedezed, hogy van a gyülekezetnek egy Feje. És Ő tud mindent, hogy mi zajlik. Ezért nekem nem kell abban a dologban ítéletet hoznom, nem kell abba a dologba beavatkoznom. Mert Ő mindeneknek bírája, és az nem te és nem én vagyok!

Van egy csomó dolog, ami nem az én dolgom. Az köztük és az Úr között zajlik. És dicsérve Istent, én ettől szabaddá válhatok. És vannak dolgok, amiből bizony ki kellene maradnod.

Vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban semmit nem lenne szabad mondanod, vagy magadat bele erőszakolni, és bele ütni az orrodat abba. Nem fog téged építeni és megtartani. Az Úrra vethetjük ezeket a gondjainkat.

Thesszalonika II. 3/11 Mert halljuk, hogy némelyek közületek rendetlenül élnek, akik semmit nem dolgoznak, hanem mások dolgába avatkoznak.

Amikor beavatkozunk mások dolgába, ez következtet arra, hogy nem dolgozik az illető. Mit tesz helyette? Azt jelenti, hogy fontoskodik a más dolgaiban.

És azért nem tesszük, mert senki nem kérte ki a véleményem, nem az én helyem, hogy ott szóljak. Megfegyelmezzük magunkat abban, hogy itt nem szólunk, nem veszünk részt ebben. Mivel nem dolgozik az illető, ezért mások életébe közbe veti magát. Mivel nem a munkahelyén van az illető, és nem dolgozik, ezért rengeteg ideje marad, amit azzal tölt el, hogy mások dolgaiba beleszól.

Ha az ember nem a saját dolgaiban időzik, és nem azzal tölti az időt, hogy saját dolgaival foglalkozzon, akkor mások dolgaival kezd foglalkozni.

Egy biztos, hogy anyagilag az ilyen embereket nem lenne szabad támogatni semmilyen formában. Mert vannak olyanok, akik nem veszik a felelősségét a saját életük megélhetésének, és arra hivatkoznak, hogy hitből élnek. Amit tesznek, hogy másokra hárítják ezt a nyomást, és az atyafiaktól próbálnak szivattyúzni.

Az Úr hozta ezeket hozzám a biblia-iskola éveiben. Ha találtál egy növendéket, aki dolgozott is mellette, az egy csoda volt, pedig meg kellett volna, hogy tartsák a munkahelyeiket. Felkelni minden nap, dolgozni, de nem tették. Mindig volt rá valami kifogás.

Ha az Úr mondott neked valami mást, hogy a munkád helyett mit tegyél, akkor abban fog támogatni is. Ha az Úr azt tette, és még sincs ott a támogatás a dologhoz, akkor valaki elvétette, és az nem az Úr.

Amíg meg nem oldod a helyzetet, addig jobb, ha keresel magadnak valami munkát. Ha az ember valóban ellátja a munkáját, mondjuk takarít és egyebek, mire hazaér, teljesen megérdemelt pihenés ideje következik. Nem fogod beleütni az orrod olyan dolgokba, ahová nem kellene. A Biblia úgy fogalmaz, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, ez sok mindent helyrehozna.

Gondolják sokan, hogy a kormánynak nagyon komplett dolgokkal kell foglalkozni, de végül is nem. Nem akarod olyan helyre tenni a te anyagi támogatásodat, ahol az illető nem tesz egyebet egész nap, mások dolgába üti az orrát. Már csak azért sem, mert akkor te is felelőse leszel annak, amit a másik tesz, hogy mindenkit felhív, és mindenbe beleüti az orrát.

Ilyenkor sok esetben azokat a köröket zavarjuk meg, amelyeket az Úr végez. Sokszor arra hivatkoznak, hogy szeretetből teszik, de valójában, neked ahhoz a dologhoz semmi közöd nincs. Ha az ember elért az aljára, akkor meg fog változni.

Biztosíthatlak téged, ha tizenöt évvel ezelőtt a mélyére nézünk ennek a dolognak, akkor nagyon sok pásztornak a sérelmét elkerülhettük volna, nem kerültek volna sérülések a szívekre.

Timótheus I. 5/13 Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról házra való járogatást; sőt nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is, és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, amiket nem kellene.

Pletykálnak.

Péter I. 4/15 Mert senki se szenvedjen közületek, mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó:

Nézd meg, hogy milyen kategóriák vannak felsorolva, - gyilkosok, tolvajok és más dolgába avatkozók. Borzasztó közösségek, ahová itt a felsorolásba kerülsz. Nagyon rossz közösségek. Látjuk, hogy a más dolgába avatkozókat, a gyilkosok, tolvajok, gonosztevők sorába sorolja.

Múlt héten is kellett egy ilyen helyzettel foglalkoznunk Romániában, ami elsúlyosodott. Tíz év munkáját akarták legyilkolni ezek a kotnyelesek.

Mások dolgába avatkozó! Nagyon sok telefonhívás így alakul ki, beleavatkozunk, bele kérdezünk, hogy mi a helyzet az illetővel? Hallottál-e arról, hogy mi zajlik ott? Ilyenkor az emberek a szellemi burkok mögé akarnak elrejtőzni. Mondják, hogy azért kérdezem csak, hogy miként imádkozzam e felől.

Egy evangélista hivatalba, egy titkárnőt kellett beültetni ahhoz, hogy az összes pletykát végre megszűntessék. Betelefonáltak, hogy megtudják a legfrissebb híreket, és utána szétszórták az egész városban. Hallottál-e már arról, hogy lehet szellemben is imádkozni? A Szent Szellem tudja, hogy mi zajlik, lehet, hogy neked sejtelmed sincs róla, de a Szent Szellem pontosan tudja.

A sadduceusok és a farizeusok, mikor Jézus alkalmaira elmentek, nem azért mentek, hogy Isten Igéjét hallgassák, nem azért mentek el, hogy ott áldásokat nyerjenek, azért mentek el, hogy vajon most rajta tudják-e kapni a szavain. Hogy csűrik-csavarják és a végén majd bajba keverik Őt.

Sokan így jönnek el ma napság is az alkalmakra, hogy valamit ott majd megtudnak, és tovább vihetik, mint híreket. Ez egy rossz szellemiség. Az ilyen emberek soha nem lesznek áldottak, mert tele vannak pletykálkodással, és ítélkezéssel.

Mi a helyzet akkor, ha valaki ezt teszi, és ezt veti, ezt az állandó beavatkozást mások dolgába? Aratása lesz, harmincszoros, hatvanszoros, százszoros, és felháborodottan mondja, hogy miért avatkoznak bele mások az én dolgaimba? Learatjuk azokat a tiszteletlenségeket, amiket mi tettünk régebben.

A kör úgy zárul le, ha te leállítod, a tiszteletlenségeket. Hajlandók vagyunk-e változásokat eszközölni? Tanulunk-e az ellenség gonoszságairól, eszközeiről? Szeretnénk az életünkben megszüntetni a tiszteletlenségeket.

Sokan vannak azon a helyen, ha ezekben kiigazítják magukat, akkor képesek a csúcsra felmenni az Úrral együtt. És képesek lesznek a gyarapodásra, mert tudják, miként kell Istent megtisztelni. És onnan tudom, hogy képes vagy Istent tisztelni, mert az embereket tiszteled. És ez már történik velünk.

Tudjuk, hogy János apostol igen tisztelt volt Isten szolgálói közül, és hogy mindenki tisztelettel illette volna őt ennek fejében. De meglátjuk, hogy nem így volt.

János III. 9-10 Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttünk, nem fogad el minket.

10. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, amelyeket cselekszik, hogy gonosz szavakkal szólt ellenünk; sőt nem elégedett meg ezzel, hanem még az atyafiakat sem fogadja be, és akik ezt akarnák, azokat akadályozza, és a gyülekezetből kiveti.

János volt az az apostol, aki oda mert állni a kereszthez, aki nem rejtőzött ott el, abban a helyzetben, és felvállalta. Jézus a saját édesanyját bízta rá, hogy gondozza, mintha a saját anyja lenne.

Mégis találunk itt egy embert Krisztus Testében, aki ellene ment és nem ismerte el azt a hatalmát, amit az Úr adott neki. A javaslatait és a tanácsait sem ismeri el. És azt mondja inkább, hogy énrám figyeljetek. Mondanánk sokan, hogy ha János itt lenne közöttünk, akkor én bizony tisztelném őt.

Jézus, ha itt lenne ma köztünk, én tisztelném Őt, ők nem tették, megvetették Jézust. Pál apostol és János apostol vajon jól végezték-e a dolgukat, amikor tanítottak, prédikáltak, pontosan vezették-e az embereket? Mégis különböző emberek visszautasították őket, tiszteletlenek voltak velük szemben.

Tízezer diakónusra igaz lehetne ez. Gyülekezeteket uralnak. Eldöntik, hogy ki jöhet be a gyülekezetbe, és próbálnak uralkodni úgy, hogy semmi szellemi felnövekedettség nincs bennük. Az Úr munkájával kezdenek ki, és a vezetőséget kezdik ki, mert mondják, hogy ők már oly régóta ott vannak a gyülekezetben.

Sokan vannak, akik követelik, hogy őket meghallgassák a gyülekezetben, mert úgy gondolják, hogy övék az a hely, hogy őket kövessék. De nincs meg ez a helyük, csak beavatkoznak az Úr gyülekezetének dolgaiba.

Apostolok cselekedetei 5/38-39 Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz;

Megint egy életveszélyes helyzetbe kerültek a tanítványok, meg akarták őket ölni, börtönbe csukták őket. Valaki azonban azt mondta, hogy ne álljatok szembe ezekkel az emberekkel, hanem hagyjátok őket, mert ha emberektől van, úgyis összeesik, ha Istentől, úgysem tudjátok leállítani. És ilyenkor még saját magatokat is Istennel állítjátok szembe.

Sokszor van, hogy az ember így szembeállítja magát valamivel, és nincs tisztában azzal, hogy a másiknak mit mondott az Úr. Ha az Úr mondta az illetőnek, hogy azt tegye, akkor nincs helye azt megítélni. Ha pedig csak úgy magától hozta, akkor az közte és az Úr között van. Itt ebben a szolgálatban nekem van meg a felvigyázási jogom. De még így is nagyon sok esetben úgy döntök, hogy bizonyos körökbe nem lépek be. Ha valaki megkér rá, hogy ott szóljak, akkor van meg ez a helyem. Ha nem kérnek meg rá, akkor nincs meg ez a helyem.

Jakab 5/14 mondja, hogy – beteg-é valaki köztetek, ez az illető hívja magához a gyülekezet véneit. Ki? Az, aki beteg, ő hívja! Sok zavart helyzetbe kerültünk emiatt, valaki megkért minket, hogy menjünk be ahhoz az illetőhöz, akivel ez és ez van, de az illető nem kért meg bennünket.

Fontos szellemi vonatkozása van ennek, mert amikor az illető hívja a segítséget, akkor saját maga ad helyet a segítség számára. Annak a szolgálatnak, akit hív, szellemi hatalmat, hozzáférést ad.

Velem is megtörtént a szolgálati éveim során, hogy valaki megkért, hogy az édesapja, aki kórházban van, súlyos rákbeteg, menjek és imádkozzam érte. El is mentem, de az illető nem fogadott engem, ő nem kért meg rá. Vagyis, ott nem volt helyem. Ha nem kérnek meg téged rá, akkor ott nincs hatalmi helyed. Itt Magyarországon más a helyzet, mert a családok közelségben vannak.

Az emberek nem fogadják el annak a szolgálati ajándéknak a teljes áldás özönét, amelyet adhatna. Mert nem adnak helyet annak a szolgálatnak azzal, hogy hívnák. Csak arra jó, hogy elmondja, hogy ő mit akar csinálni. Legtöbbször már előre el is határozták, hogy majd így lesz. Sokszor hozzáteszik, hogy imádkoztak, és az a bölcsesség, ami ott Istentől jelen lehetne, azt nem tudod szolgálni, mert nem kérte az illető.

A Biblia figyelmeztet minket, hogy a gyöngyeinket ne vessük a disznók elé. A szellemi értékes dolgokat, ne vessük az ebek elé. Nagyon fontos, hogy az illető nyitott erre vagy sem. Ha nincs az illetőben igazi hajlandóság, hogy azt meghallgatná, akkor még nem nyitott rá.

Istentől igazi útmutatást vársz, de nem vagy még nyitva arra a válasz lehetőségre, hogy Isten azt mondja, hogy nem, akkor nem vagy nyitva arra, hogy mit mond Isten, mert te előre leszögezted magadban. Azt szeretnéd, és ezért nem is fogsz hallani Istentől, mert te már előre eltervezted magadban, hogy ez így lesz. Csak egy formális dolog ez, hogy mondod, hogy már imádkoztam erről.

Hajlandóság kell, hogy legyen benned arra, ha Isten esetleg azt fogja mondani, hogy nem, vagy az ellenkezőjét annak, amit te előre elhatároztál. Tehát Istennél ilyenkor zárt ajtókat találsz, ha te már előre nem mutatsz hajlandóságot abban, amit nem szeretnél hallani.

Elmondjuk mindenkinek, hogy mi az, amire elhatároztuk magunkat. Ilyenkor nincsenek nyitva az Úrra, nem kérdeznek, nem kérnek - elhatározták. Ne adjunk helyet többé az ördögnek, hanem legyünk teljesen nyitottak Isten számára. És akkor az életünk megváltozik.

A Biblia azt mondja, hogy akinek van füle a hallásra, az hallja. Záró Igeként még megnézzük:

János 21/21-22 Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?

22. Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!

Itt Péter tolakodóan kíváncsiskodik János dolgait illetően. Átlépte a határvonalat. Miért nincs Péter tudatában annak, hogy itt valamit átlépett? A vezetők ilyenkor tudnak segíteni.

És ebben Péter megvilágosodott, hogy többé nem kérdezősködik János felől, mert ez tolakodó és kíváncsiskodó volt, nem volt ott annak az ideje, hogy Jézus ezzel kapcsolatban magyarázatot adjon. A megtérésnek volt az ideje.

Amikor az ember átlépte ezeket a határvonalakat, utána nem magyarázkodni kell, mert utána, ha az ember magyarázkodni kezd, elkövet egy másik hibát is. Azt kell mondani, hogy – bocsánat, meg sem kellett volna ezt említenem. És át kell váltani egy másik témára.

Mindenhol vannak ilyen tudakozó elmék, szeretnének még többet tudni erről, arról. A laza ajkak elsüllyesztik a hajót, van egy ilyen mondás. A háborús időkre emlékeztet, a német kémek idején hajókat építettek, és voltak hajók, amelyek elsüllyedtek. A lazán kezelt ajkak elsüllyesztik a hajókat.

Nagy segítségünkre van, ha megváltozunk. Szükség van erre. Látnunk kell ezeket világosan, hogy sikeresek legyünk. Egy-egy helyzetben, ha nem mozdult előre semmi, lehet, hogy ez volt az akadály.

Péter sem fedezte fel, hogy neki nem sok köze van ahhoz, hogy mi lesz Jánossal. Egyre jobban tesszük ezeket a dolgainkat, és növekszünk az Úrban. Sok mindenre orvoslás, ha megérted ezt. Istennek felkentjévé leszel, és egyre jobban fog használni Isten. Elkerülhetünk ítéleteket, betegségeket és azt, hogy az ellenség talajára tedd saját magad.

Sok gyógyulás volt ma. Az ilyen izgalommal teljes üzenetek, mint a mai, szükségesek, leteszik az alapokat. Szeretnénk, ha kiigazodnánk ezekben.

Álljunk fel és mondja mindenki: Én áldott vagyok! Én növekszem, megértéssel és ismerettel, hogy az Úr használhasson nagyobb mértékekben, az Úr Jézus Krisztus! Ámen!

Az Úr most szavadon fog téged! Amikor magadat kiigazítod és elkötelezed magad, hogy más leszel, az Úr egy szempillantásban elfogadja azt, és azonnal Ő is másként áll hozzád. Azonnal bekapcsolódik az Ő ajándéka. Csodálatos az a szabadság, amelyben élhetünk, ha nem kell beleütnünk az orrunkat mások dolgába.

A gyógyító kenet jelen van, és imádkozunk értetek. Áldott legyen az Úr neve! Ámen!

/Köszönjük az Úrnak Ibolya  testvérünk munkáját, aki a Békevár webkikötő számára legépelte e tanítást./ 

BÉKEVÁR FŐOLDAL