Békevár webkikötő

Atyám Jézus nevében köszöntünk. Áldunk téged és magasztalunk a szentek jelenlétében. Megtörjük a betegségnek, a fájdalomnak szellemét.

Köszönjük, hogy a drága Szent Szellem ajándékai, gyógyító kenete árad közöttünk, a csípőben, a vesében és sok más területen lesznek ma gyógyulások a te dicsőségedre, Atyám az Úr Jézus szent nevében. Ámen.

Zsebkendőkre tesszük a kezünket, és egy akaraton kiárasztjuk a hitünket: Köszönjük Atyám, áldunk és magasztalunk téged. A drága Szent Szellemed erejét, ahogy a zsebkendőkre tesszük a kezeinket, kérjük, hogy áradjon ezekbe, és a betegek testéhez érve, a jézusi hatalmunkat kiterjesztve az életek felett, a szellemek, a lelkek és a testek teljes hatalom gyakorlásában meggyógyulnak. A lelkek megújulnak, és a szellemek újjászületnek Atyám, a teljes munka elvégződik ezekben a családokban és a rokonságban, ismeretségi körökben kiterjed az üdvösség ismerete, köszönjük neked Atyám ezt a Jézus Krisztus hatalmában. Imádattal imádunk téged Atyám! Köszönjük neked. Ámen!

A szomszédjainkat öleljük meg, és köszöntsük őket. Egy kisgyermek bemutatására kerül sor, akinek a fogantatása, és megszületése is Istennek egy csodája. Az édesanya elmondja a történetet. Tizennégy évig próbálkoztak a kisbabafoganással és szüléssel, négy szegedi sikertelen lombik program után, újjászülettek, hat hónapig rendszeresen imádkozták az Igét és utána adta az Úr, ezt a gyönyörű kis Bencét, aki az Úr dicsősége és köszönjük Istennek, hogy megszületett.

Jó egészséggel áldjuk meg a kis Bencét, és Isten bölcsességét kérjük a szülőknek, és az egész családnak Isten ellátásában, hogy Isten bölcsességében tudják nevelni. Atyám minden balesetet, minden gonosz munkát megsemmisítünk az Úr Jézus hatalmával az élete felett, hogy fel tudjon növekedni, és az Urat tudja szolgálni élete minden értékes napján, mert az ő élete értékes, az Úrtól való. Köszönjük, és a hálaadásunk bőséges a trón előtt Jézus nevében!

Gratulálunk a szülőknek. Sokan vannak megpróbálva ezen a területen is, a gyermekáldásban hisznek, és mint látjátok a gyermekáldás is megérkezik a maga idejében, ha hitben állunk és kitartunk. Csodálatos bizonyság: az anyuka újjászületése után 6 hónapra Bence megfogant.

A tiszteletről hallunk tanítást a mai napon, az igesort kezdjük a Sámuel I. 2/29 versével. Egy olyan történetnek lehetünk itt az olvasói, ahol Éli főpapról és fiairól ad számot az Ige. Az Ószövetség idején véres áldozatokat és ételáldozatokat kellett bemutatni rendszerint a templomban. Ez a hivatali tiszt pedig generációról, generációra szállt, az atyáktól a fiak megörökölték ezt a lévitai papságban. Családon belül kellett elfoglalni ezt a hivatalt, örökkévaló tisztül.

A mai napon egy tanítássort fogunk kezdeni és arról lesz szó, hogy meg kell adni a tiszteletet annak, akinek jár a tisztelet. Továbbá példákat fogunk hozni arra, hogy miként lehet elkövetni ezeket a hibákat, amikor nem adjuk meg a kellő tiszteletet.

Tehát Éli főpap és fiainak viselkedéséről olvasunk itt ebben a fejezetben, akik gonosz életet éltek, gonosz dolgokat cselekedtek, ellopták az Úrnak járó áldozatokat és a nőkkel éltek együtt a templomban. Meggyalázták Isten templomának szentségét ezzel, Isten figyelmeztette őket, hogy büntetés következik.

Isten szólt Éli főpapnak, és Éli főpap nem bánt el megfelelő módon a fiaival, csak egy kis legyintést adott nekik. Mivel nem történt kiigazítás, ezért Isten ítéletének kellett leszállnia rájuk. Emlékezni kell arra, hogy mit ír erről a Biblia: Ha az ember meg nem ítéli magát, akkor megítéltetik! Hogy képben legyünk, ezt el kellett mondani és most olvassuk az Igéket.

Sámuel I. 2/29 Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én népem Izrael minden áldozatának elejével.

A fiaidat többre becsülöd nálam, mondta Isten Élinek. Mert elnézte mindazokat a dolgokat, amelyeket a fiai cselekedtek. Az ördög számít arra, hogy mi megtűrjük az életünkben azokat a dolgokat, amelyeket a hústest kedvel, vagy szeret, és így férkőzik be az életünkbe. És neki tenni kellett volna valamit, hogy ezeket eltávolítsa, ha mást nem, akkor a fiait kellett volna eltávolítania a szolgálatból.

Hamarosan rá fogtok arra jönni, hogy ha a családon belül különböző hazugságokkal próbáljuk takargatni a nem odavaló dolgokat, akkor ezzel, nem hogy segítenénk azoknak, hanem Isten felé tiszteletlenek vagyunk.

31. Ímé, napok jönnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vénember a te házadban.

Bár Isten odaajándékozta Élinek és fiainak a papság szolgálatát, de mégis elvesztették. Látjuk ebből, ha Isten valami értékes dolgot bíz ránk, ajándékoz meg minket, vagy megbíz bennünket, és nem becsüljük, megvetjük azt, akkor azt elvesztjük.

Izrael pl. megvetette azt a jó földet, amit Isten ajándékba adott nekik. El is vesztették. A világ teremtetése óta Isten kijelölte nekik azt a földet, és mint az ígéret földjének, nekik szánta azt. Mégis lerövidült az életük hossza, és azt a pusztaságban élték, mivel engedetlenek voltak. Nem tudták megtapasztalni Istennek a jó terveit, annak a valóságba jöttét. Vajon megtörtént-e ez valamelyikünkkel az életünkben? Szomorú, hogy igen.

Sokan tapasztalják azt, hogy nagyon keményen és szárazan élnek itt a földön, az életük során. Nagy részben oda vezethető ez vissza, hogy az emberek megvetik Isten jó dolgait és áldásait. Van egy modern elképzelés arról, hogy mit is jelent Istennek az útjait, és dolgait megvetni. Egyszerűen annyit jelent, hogy nem vesznek róla tudomást, teljességgel elhanyagolják azt.

30. Azért így szól az Úr, Izraelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megvetnek, megvettetnek.

Ez a papság, amelyet az Úr kirendelt az Ő háza felett, ez mindörökre szólt volna. Itt Isten megmondja az okát is, - akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megvetnek, azok megvettetnek. Ebből azt látjuk, hogy:

Amiként mi kezeljük Isten dolgait, amiként mi bánunk Ővele, úgy bánik Ő is velünk. A becsülés, a megtisztelés jelentette a szónak azt a vonatkozását is, hogy súlyos! A tisztelet azt is jelenti, hogy dicsőséges.

Hogy valami milyen nehéz, milyen a súlya, hiszen a dolgokat mérlegen mérték, és minél többet ért valami, annál nagyobb arany súlyt, vagy ezüst súlyt kellett rátenni a mérleg másik karjára.

A tisztelet azt is jelenti, hogy dicsőséges. Ha az ember Isten dicsőségét megtapasztalja, akkor az az Ő tisztelet kinyilvánítását jelenti. Istenben nincs semmi, ami úgyszólván tiszteletlenségnek mutatkozhatna. A tisztelet és a becsület Őtőle származik.

Megvetni Isten dolgait, annyit jelent, mint úgy tekinteni arra, hogy az, koránt sem olyan fontos, ezért elhanyagolható. Sok gyülekezetben, így pl. a gyógyulásról azt tartják, hogy az nem fontos. Vagy a nyelveken való szólás. Könnyedén ítélik meg, hogy nem olyan fontos.

Vagyis, ha megvetjük Istennek dolgait, akkor Isten is ennek viszonzásaként kevésbé fog minket becsülni. Ha mi Isten dolgaira úgy tekintünk, hogy azok egyáltalán nem olyan fontosak a mi életünkben, akkor Isten viszonzásként ugyanígy, tekint a mi életünkre.

Ki az, akinek Isten tisztelet fog kinyilvánítani? Azoknak az életében fogja ezt megmutatni, akik, Isten dolgaira, mint fontosakra tekintenek. És így az életed dolgait Isten magának fontosnak tartja. Miért kellene milliárd forintokat rád bíznia Istennek, ha ugyanúgy a tévét nézed, és lötyögsz az életedben? Miért van akkor szükséged ekkora pénzekre?

Tehát ha az, ami Istennek fontos, neked is fontossá válik az életedben, akkor az, ami az én részemet illeti, az én életem dolgai, az is fontossá fog válni Istennek. Az én időm fontossá válik Istennek. Miért? Azért, mert én azokat a dolgokat végzem, amelyeket Ő tenne.

De ha nem törődöm azokkal, amiket Isten akar cselekedni az életemben, akkor vajon miért kellene részt vennem azokban? Miért venne részt azokban, amelyeket én cselekszem? Vajon miért támogatna, segítene nekem Isten abban, hogy az én életemet, csak könnyedén, célok nélkül éljem, elfecséreljem?

Vajon miért gyógyítana meg, és miért tartana engem jó erőben, egészségben, hogy még erőteljesebben tudjak bűnös életet élni? Nem kell ahhoz még megerősített hang, hogy jobban tudjak káromkodni. Vagy erősebb karok ahhoz, hogy jobban tudjak pofozkodni.

Ha nekem azok a dolgok fontosak, amelyek neki fontosak, akkor fogok tőle segítséget kapni az életemben. Akkor fogja nekem megadni azokat az erőforrásokat és segítséget, amelyek engem megerősítenek.

Tehát ha minél inkább fontossá válik nekem az, ami Őnéki fontos, akkor mi a következő? Akkor ki fogja nyilvánítani a tiszteletét. Ha Isten lehetővé teszi, hogy egy vadonatúj autóval járkálj a kopott biciklid helyett, akkor megtisztelt. És elegáns ruhákat viselhetsz és nem a kopott, régit kell hordanod, akkor megtisztelt téged. A legfontosabb mód, ahogy Isten megtisztelhet minket, az, az Ő jelenléte!

Meg fogjuk ma nézni, hogy miként lehet elérni, hogy Isten előléptessen mindannyiunkat? Isten mindannyiunkat előléptethet egy gyümölcsözőbb szintre, hogy hasznosabbak, hatékonyabbak lehessünk, és egy erőteljesebb kenet jött erre elő. A szavainkat, az életünket, a gondolatainkat illetően, és a cselekedeteinket, hogy miként járjuk az életet, és miket cselekszünk, ez egyre inkább jelentőségteljes.

Ez valóban hozza a különbséget az életünkben, és ez biztosítja, hogy az életünk nem lesz elfecsérelve, hanem értékes, és ezt onnan fogjuk megtudni, hogy megajándékoz minket az Ő jelenlétével. Megajándékoz minket lehetőségekkel, nagyobb kegyelemmel. Több erőforrással. És ez csak úgy jöhet hozzánk, ha mi egyre inkább, és jobban megtiszteljük Őt. Ha mi Őt jobban megtiszteljük, akkor Ő viszonzásként jobban fog megtisztelni minket. Hallelúja!

Róma 13/7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet.

Másik fordítás szerint: mindenkinek fizesd vissza azt, amivel tartozol. Egy olyan kifejezés ez, mint hogy meg kell fizetnünk az adónkat is. Erre valaki azt vágja vissza, hogy a kormány egy csomó pénzt elfecsérel. Az én pénzemet biztos nem. Mielőtt az adódat befizeted, imádkozz, és parancsold meg, hogy azt helyesen használja fel az állam.

Tehát ha az adóval tartozol, akkor az adódat fizesd meg, ha valakinek tisztelettel tartozol, akkor a tiszteletet add meg neki. Összehasonlítja a helyzeteket, hogy ha valakinek adóval tartozunk, valakinek a vámmal, valakinek tisztelettel, vagy számlával, vagy bármivel. Így vezeti fel a Biblia, hogy meg kell adni a tiszteletet, mert tartozunk vele.

Másként hozza az Írás, mint ahogy ez a gyülekezetekben legtöbbször van. A legtöbb gyülekezetben szó sem esik arról, hogy tisztelni és becsülni kellene a másikat. És a világ gondolkodás módjához lett hasonlóvá a keresztények gondolkodása. Ezt a generációt, nem tanították meg a tiszteletadásra, mint ahogy körbenézve látjuk is ezt. Körbenézünk a közlekedési eszközökön, hogy mennyire neveletlenek és tiszteletlenek a fiatalok az idősek felé.

Azt mondják, hogy ők bármit tehetnek, és fel sem fedezik azt, hogy mit tesznek, és mibe kerül ez nekik, - elveszítik így Isten jelenlétét, mert tiszteletlenek a másikhoz, és ugyanekkor tiszteletlenséget követett el az ember Isten felé. Be fogom nektek bizonyítani, hogy ha tiszteletlen voltál a másikkal, akkor Istennel voltál tiszteletlen. Mert olyan nem létezik, hogy valaki állítja, hogy tiszteli Istent, és közben goromba és faragatlan a másikkal.

János I. 4/20 Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát.

21 Az a parancsolatunk is van tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.

Ezekből a versekből hogyan tudjuk kikövetkeztetni, hogy valaki valóban szereti Istent? – Hogy Isten atyjafiait szeretik igazán. Szeretem Istent tiszta szívemből, vallja valaki, de ezeket az embereket itt…, ki nem állhatom. Ilyenkor csak képzeled magadról, hogy szereted Istent. De ha ránézel az Igére, annak tükrében meg kell állapítanod, hogy megvetetted Istent.

Mert az Ige felteszi a kérdést, hogy ha azokat, akiket látsz, azokat nem szereted, akkor miként szereted azt az Istent, akit nem látsz? Gondolkodj el rajta, hogy, hogy lehet ez igaz?

Először is azért, mert Isten az, aki mindannyiunkat teremtett. Másrészt azért, mert Isten jelen van az emberekben, az újjászületett seregében, és főleg azokra igaz ez, akik szeretik Őt, és alávetik magukat Istennek. És ha nem mutattál szeretetet Isten emberei felé, akkor magadat csapod be azzal, hogy azt állítod, hogy te szereted Istent. Mert az Isten felé való tisztelet kinyilvánítás abban áll, hogy tiszteled az Ő népét.

Jézus a sajátjai közé jött, és a sajátjai be nem fogadták Őt. Nézzük meg, hogy a törvényt mennyire tisztelték, és mennyire tisztelték a mózesi életet? A mai napon is megköveznek, ha szombatnapon megháborgatod őket, az ő csendjüket és békességüket. Úgy gondolják, hogy ezzel Istent tisztelik. Az ilyen fajta keménység, nem az igazi, valós tisztelet.

Jézus jelent meg köztük, és Jézust, akit Isten igen nagyon tisztelt, nézzük meg, hogy ha látták, és hallották Őt, mit tettek vele? Megvetették Őt. Nem mutattak neki tiszteletet, és nem mutattak neki megbecsülést.

Ha igazán becsülték volna Isten emberét, Jézust, akit hozzájuk küldött Isten, akkor tiszteletüket nyilvánították volna kifelé. Mert olyan nincs, hogy én tisztelem Istent, de nem tisztelem az embert. Szeretem Istent, de nem szeretem az embereket. Nem lehetséges.

Honnan lehet megmondani, hogy valaki igazán szereti Istent? Az apostolok napjaiban, hogyan találták meg azokat, akik szerették Istent? Pál és Titus idejében azt mondták a tanítványoknak, hogy menjetek be abba a városba, és nézzétek meg, hogy az illető hogyan neveli a gyermekeit, és ahol rendben találjátok ezt, oda menjetek, és azt tegyétek tanítvánnyá. Tehát, ha valakit keresel, hogy ki az, aki szereti Istent, akkor meg kell vizsgálni, hogy ki az, aki szereti az embereket.

A világ úgy áll hozzá, hogy jobban teszed, ha tisztelsz engem. A legtöbb keresztény követeli magának ezt a tiszteletet és a becsületet. Azért nem járnak ebbe a gyülekezetbe, mert itt nem kapták meg a vélt megbecsülést, ami jár nekik. Az én házamban elvárom, hogy megbecsülj engem, mondják. Ez így téves felállás, mert senkitől nem követelheted, hogy tiszteljen téged.

Tehát nem követelni kell a tiszteletet, a tiszteletet először be kell mutatni a másiknak. Más szóval meg kell mutatnod a tiszteletedet. És ha megadod azt a tiszteletet, amivel tartozol a másiknak, akkor le fogod aratni azt a tiszteletet, amit elvársz a másiktól. Így működik, és így lehet aratást venni magunknak, és így fognak az emberek tisztelni téged.

Megint mondja valaki, hogy mielőtt én megtisztellek, először megnézem, hogy vajon kiérdemled-e az én tiszteletemet? És vizsgálgatják a másikat, hogy vajon megfelel-e az én elvárásaimnak, és akkor talán majd megtisztellek téged. Nem így van, mert a Biblia azt mondja, hogy tartozunk azzal a másiknak, hogy megtiszteljük, ha úgy érzed, ha nem, ugyanúgy meg kell tenned.

Lehet, hogy nem találsz mindent abban a hivatalban – amit a másik tesz – tiszteletre méltónak, de magát a hivatalt meg kell tisztelni. Ha nem így teszed, akkor Istennel szemben nem voltál tiszteletteljes, aki azt a hivatalt előhozta, és Ő választotta azt a személyt, aki elfoglalja azt a hivatalt.

Az elménk megújítására szükség van ezen a területen. És ezért meg fogjuk vizsgálni, hogy hol van az életünkben az a pont, ahol a tiszteletlenségünk elkezdődött. Mások felé a tisztelet kinyilvánulásunk, és a megbecsülésünk, sokszor úgy kezdődik, hogy mi az, amit ezért nem teszünk meg, vagy nem mondunk ki. Nem tesszük meg azokat pont ezért. Vagy nem mondunk ki ezért semmit más keresztényre.

Nagyon gyakran ezt kell tennünk ahhoz, hogy a tiszteletünket ki tudjuk jelenteni, mert Istent tiszteljük meg azzal, hogy nem mondunk a másikról ezt, azt. Meg fogjuk látni a következő pontokban rávilágítva, hogy mi az, amit a saját életünkben le kell állítani, és el kell hagynunk. Nagyon sokak esetében a szülőktől nem volt lehetőségük ezt megtanulni, nem tanulták meg az iskoláik során, nem tanulták meg a kultúránkban, és ezért egyszerűen nincs meg nekik, de Isten nem vesztette el a tiszteletét.

Isten szemei az egész világot át-át pillantják, és keresi, hogy ki az, aki felé meg tudja mutatni Isten a tiszteletét, de képtelen kinyilvánítani az Ő tiszteletét, ha valaki a másikkal szemben, nem tiszteletteljes. Ha azonban, megtanuljuk Őt tisztelni, akkor Ő képes arra, hogy minket előléptet a növekedésben, hivatalban, újabb szintre felléptet minket előléptetések, kinevezések, növekedések tekintetében.

Ezért nagyon fontos megvizsgálnunk, hogy hol követjük el a tiszteletlenség kinyilvánításait az életünkben, hol vagyunk figyelmetlenek, és nem adjuk meg a tiszteletet. Az Éden kertjében az ember elbukása előtt, nem volt jelen a gorombaság, a gonoszság és a tiszteletlenség, mert Ádámot, és Évát Isten minden nap meglátogatta. És Ádámnak igen nagy bölcsessége volt, mert minden egyes teremtett állatát Istennek saját nevén nevezte.

Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, Ádámot és Évát, és az eredeti formájában, az emberben nem volt jelen a tiszteletlenség. Akkor jelent meg a tiszteletlenség és a becstelenség az ember életében, amikor az ördög megjelent a Kertben. És ő a szerzője a tiszteletlenség és becstelenség formáinak. Most a következő Igékből meglátjuk a tiszteletlenség forrását, teremtőjét.

Mózes I. 3/1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

Tiszteletlenség kinyilvánítása volt ez? Ahogy az előbb hangsúlyoztam, hogy a tiszteletlenség megadása sokszor azt foglalja magába, hogy azt a bizonyos dolgot nem mondod ki. Tehát a tiszteletlenség négy pontját vizsgáljuk ma.

A tiszteletlenség közül az első, amikor kérdezgetni kezdünk. Mert ez egy gonosz szándékkal feltett kérdés, hogy – csakugyan azt mondta Isten?

A hangnemből, a hanglejtésből lehet sokszor érzékelni, hogy a kérdés tiszteletlenségből volt. És ők hallgatták ezt a tónust. Amikor ezt meghallod a másik hangjában, akkor van az a pillanat, hogy távolítsd el magad tőle. Tedd le azt a telefont, mert annál már csak rosszabb lesz a helyzet később.

Ki ellen szólt ez a kérdés? A Teremtő, az Egyetlen Istenünk ellen. – Csakugyan azt mondta az Isten? Mit mondott az ördög Jézusnak? Ha Te vagy az Istennek Fia, változtasd ezeket a köveket kenyérré.

Ha hallod ezt a tónust a másiknak a hangjában, akkor ne próbáld meg ezt a kérdést megérteni, vagy megválaszolni, hanem azonnal távolítsd el az illetőt magadtól, mert a kérdésnek a feltevésében benne van a tiszteletlenség szándéka.

Lukács 23/39 A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta Őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!

40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: Ő pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.

42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba!

Látjuk-e itt a tisztelet hangvételét? Mi történik akkor, ha az ember a tiszteletét kinyilvánítja az Úrnak? Az Úr is meg fog minket tisztelni.

43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked ma: Velem leszel a Paradicsomban.

Mi a helyzet a másikkal, aki olyan okos volt? Ő hol kötött ki? Jézus azt mondta, velem leszel a Paradicsomban. Kinek mondta ezt? Annak a személynek, aki tiszteletet és becsülést mutatott ki, ahelyett, hogy feltette volna az okostojás kérdéseit.

Egy ilyen okoskodó világban élünk, és ez beette magát a gyülekezetbe, a keresztények gyermekeibe is, és megmételyezte őket. Miért? Azért, mert nem tanították meg őket, hogy miként kell Istent tisztelni. És így a dolgok nem fognak túl jól menni. Isten nem tud téged ezért tisztelettel kiemelni.

Négy dolgot fogunk ma megvizsgálni, amelyet le kell állítani az életünkben. Jövő héten még öt pontot fogunk vizsgálni. Most négy alapdologgal foglalkozunk. Az első volt, hogy megkérdőjelezünk mindent. Tehát ez a fajta hozzáállás kicseng belőle, ahogy az ördög tette.

Mózes I. 3/2 És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

Tehát a második pontja annak, hogy tiszteletlenek vagyunk, ellent mondani Istennek. Bizony nem úgy lesz, ahogy Isten mondta, nem fogtok meghalni. Szín tiszta hazugság, amit mondott. Mert a tiszteletlenségnek ez a szintje, amikor ellent mondunk, érvelgetünk, ugyanebből a hozzáállásból ered, hazugság a forrása.

Itt Istent nevezte hazugnak az ördög, és ez egy magasabb szintje a tiszteletlenségnek. Pedig Isten azt mondta, hogy arról a fáról ne egyetek. Tehát, hogy miként beszélünk az emberekkel, ez a tiszteletlenségnek egyik formája.

5. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

A lényeg, hogy Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve. Mondja, hogy olyan leszel, mint Isten, jónak és gonosznak tudója. Pedig olyanok voltak eredetileg, mert Isten az Ő képére teremtette őket, de Istennek a fedhetetlenségét, és Istennek az igazát kérdőjelezte meg az ördög.

Ami Évát illeti, hogy hol követte el a hibát: az ördög nyomja a hazugságait, és Éva ott áll és meghallgatja. Amikor ilyen hazugságokat hallasz, mi az, amit tenned kell? El kell onnan menned, le kell tenned a telefont, mert egyre nagyobb bajok következnek ezután, és nem akarod, hogy ezekben részes légy.

Vannak dolgok, amiket nem kell és nem szabad meghallgatnod. Ha valaki ilyen mértékű tiszteletlenségből szól, azt Isten nem akarja meghallani. Mindegy, hogy ki az illető. Vagyis ne engedd, hogy befejezze az eszmefuttatását.

6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele levő férjének is, és az is evett.

Evett ő is, és adott a férjének is. Az egész ott kezdődött, hogy megkérdőjelezték Istent. Meg kell tanulnunk, hogy miként munkálkodik az ördög. Most már az érzékszervek birodalmába kerültek, ahol éreznek, tapintanak, látnak, és ez fogja erőteljesebben uralni az életüket. Tehát ne hallgasd meg a kérdéseket, ellenmondásokat.

Harmadik ne engedd el a szemed elől, amit Isten mondott. Figyelmen kívül hagyták, amit Isten mondott nekik. Tiszta volt a parancsolat, ne egyél abból, mert ha eszel, meghalsz. Nem vették figyelembe azt, amit Isten mondott, amit tisztelniük kellett volna. Amikor ezt elhanyagoljuk, ez a tisztelet meg nem adásának a legmagasabb formája.

13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy ettem.

A kígyó okozta, hogy elfeledkeztem erről, mondja a fordítás. Vagyis ő úgy döntött, hogy nem figyelmez arra. Azt tetted, amit mondtam, hogy ne tegyél? Kérdezte Isten.

Elfeledkeztem róla, - magasabb szintje a tiszteletlenségnek, mert azok, amik fontosak, azokról nem feledkezünk meg. Mivel nem volt olyan fontos nekem, ezért feledkeztem el róla.

Hogy kezdődött tehát? Egy kérdés feltevésével, hogy csakugyan……? Azután, egy tagadással, hogy nem úgy lesz, ahogy Isten mondta.

Ők közösségében élhettek Istennek, a dicsőségben voltak. Most pedig állatbőrbe kellett őket felöltöztetni, bemocskolódtak és bűzlenek. Meg lehet-e őket így tisztelni? Nem! Olyan bánásmódban részesülnek, amellyel ők illették Istent. A saját döntésükből kifolyólag estek le a dicsőség szintjéről.

Minden napnak meg van a lehetősége, hogy jól dönts, helyesen dönts. Mi az, amit megtisztelünk, és mi az, amire nem figyelünk. Kérdezgetünk, ellent mondunk, érvelgetünk, megtagadjuk azt.

10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

12. És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál, ő adta nékem arról a fáról, úgy ettem.

Tehát a tiszteletlenség következő szintje, amikor elhárítjuk a felelősséget. Tiszteletlenség ez is, amikor az igaz helyes útjáról valamit elferdítünk, elfordulunk attól. Ahelyett, hogy az egyenes útján mennénk, ahogy kell, elferdülünk, eltérünk attól.

A kérdés úgy hangzott: hol vagy? Egyenesen kellett volna válaszolni, hogy itt vagyok Isten! De nem válaszolta meg ezt. Mondja, hogy: mert hallottam a hangodat, és ezért megfélemlém. Elkezd magyarázkodni, ami már egymagában az ellenszegülésből fakad.

Tudom, hogy te mit kérdezel, és tudom, hogy mi a válasz, de én nem úgy fogok válaszolni. Úgy válaszolom meg, ahogy nekem tetszik, ahogy én akarom, hogy számomra kedvesen hangozzék a válasz. Vajon miért akarja az ember ezt tenni?

Mert a reflektorfények most Ádámra esnek, és ő ki akar térni a felelősség alól. Valaki másra akarja hárítani azt. Ez most megint megtévesztés! Mert alázattal kellett volna elfogadni a kérdést, és adni arra a választ, és venni magára a felelősséget.

De nem ezt tette, hanem rögtön az asszonyra mutatott, ahogy az Úr kérdezte, hogy az asszony, akit mellém adtál. Nem arról beszélek, hogy mindenkinek, minden kérdését meg kell válaszolnod, de azoknak, akik feletted állnak hatalomban [elöljáróid], és ha ők kérdeznek, akkor választ kell adnod!

Beleírtam a jegyzeteimbe, hogy nekem sok-sok ember, kérdést tesz fel, de mivel nem állnak felettem, és senki nem jelölte ki őket, hogy a keresztény ítélő bíráim legyenek, ezért nem kell válaszolnom nekik. Kedves emberek, nem a gyülekezetünk tagjai.

De Isten állt Ádám felett és ezért nem lett volna szabad kerülgetni az igazságot, hanem egyenesen kellett volna válaszolni. Meg kell válaszolni azt, nem lehet ilyenkor elhárítani a felelősséget, nem lehet kerülgetni a témát. Ettél arról a fáról? – Az asszony, akit te nekem adtál. Tehát az asszonyra és Istenre mutogat.

Ugye meg tudunk változni? Mert a Biblia tükör. Az ördög pedig ravasz, mondja a Biblia. És ez a fajta ravaszkodása bele ette magát a gyülekezetbe, a világból szivárgott be a gyülekezetbe. És okoskodó, csalfa, rossz szándékú emberek tesznek fel bizonyos kérdéseket.

Tehát a világban az, egy elfogadott dolog, hogy az ember megkérdőjelezi a hatalmat, de ez jele az ördög jelenlétének. Olyan kérdéseket tesznek fel, amelyeknek nem kellene elhangozni, mert a kérdést nem tiszteletteljesen tették fel.

De mikor Isten jelzi neked, hogy mutass tiszteletet valaki irányába, akkor nekünk másoknak kell lennünk, és nekünk el kell foglalni ilyenkor a helyünket az [Igében megjelölt hivatal vagy személy] alatt.

Még egy nagyon fontos dolog: Isten nem fog kényszeríteni arra, hogy mi ezt megtegyük. Isten nem fogja kényszeríteni az embert arra, hogy alávesse magát, a vallások teszik ezt. Ő leírja a Bibliában, hogy vessétek alá magatokat, és te döntöd el, hogy megcselekszed, vagy sem.

És ezért van, hogy Istennek engedetlen lehetsz, de bolond vagy, ha ezt teszed, mert az áldásaidból lopod ki saját magad. Mert azokat tiszteli meg Isten, akik Őt megtisztelik, és akik Őt nem tisztelik, azokat Ő is kevésbé tiszteli. Elfogadtad-e a mai üzenetet? Sokan nem teszik, ezt az üzenetet nem örömmel hallgatják.

Amióta itt szolgálok az országban, 19-20 éve, ezt tartom a fő problémának! Gyökér probléma! Amikor emberek, akik kintről, mint farkasok próbálják lopkodni a nyájakat, megtévesztésekkel, hazugságokkal, tiszteletlenség kinyilvánításokkal.

Jövő héten beszélek arról, hogy azokkal is megesik ez, akik évekig tiszteletteljesek voltak, és kinyilvánították a tiszteletüket a másik felé, és akkor fordulnak meg. Ez probléma. A héten is egy ilyen helyzettel kellett foglalkoznunk. Ha csak annyit tettek volna, hogy megtisztelik a pásztorukat…

Isten választotta oda a pásztorukat. De nem tették, hanem irigységükből kifolyólag elkezdték furkálni a pásztort, hogy Isten miért nem engem helyezett oda. Isten ezeket az elhívásait elrendelte a világ alapítása előtt.

Azok a drága evangélista testvéreink, akik velünk együtt járnak az alkalmakra, ugyanazokat a jutalmakat fogják kapni, mint a többiek. De ha nem vagy ott, akkor nem kapsz semmit érte. Azért fogunk időzni ezekkel, hogy azonosítani lehessen és utána kiszaggatni. És garantálom, ha végighallgatod, akkor lesz egy-két pont, ami nem örömteljes.

Volt-e már olyan, hogy valakivel beszélgettél, és akkor felvette a telefonját és megválaszolta a telefont, és elment, mintha nem is beszélgettél volna?

Keith Moorral történt, hogy telefonon beszélgetett, és bejött Kenneth Hagin. Mit kell ilyenkor tenni? Egy ilyen rangfokozatban lévő munkásával az Úrnak? Le kellett volna tenni a telefont. Tizenöt percet várt Hagin testvér, és utána kifordult a teremből és elment.

Keith Moor a mai napig is vallja, hogy nem tudja elképzelni, hogy hogyan lehetett ilyen ostoba. Mert így soha nem tudta meg, hogy mi az, amit Isten akart neki mondani. Hosszú éveket töltöttek együtt.

Így van ez Istennél! Ha Isten valamit akar neked hozni valakin keresztül, és azt nem fogadod el, nem fogod megkapni. Ez itt a történet vége, nem csak Kenneth Haginnal, bárkivel. Tehát amikor az Úr szól neked valakin keresztül, Isten dolgait tisztelni kell, és vezérelve legyetek a Szellemtől.

Szeretnénk ezeket a dolgokat mind megtanulni, akkor leszünk képesek ezeket azonosítani az emberekben. Nem kell akkor annyi viszálykodáson, zavaron és különböző történéseken keresztül menni, mint amin keresztül kellett mennünk. Nem csak miértünk hangoznak el ezek a tanítások, hanem értetek is. Van, amikor le kell tenni azt a telefont. Áldott legyen az Úr Jézus Krisztus. És Ő, maga az Úr fog téged megtisztelni.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szeretnék feljebb jutni, szeretnék még gyarapodni, szeretnék még nagyobb előléptetéseket kapni tőle, és mindazt el akarom venni tőle, amit itt a földön szánt nekem. Te hogy vagy ezzel? Te is akarod.

És ha hajlandók vagyunk a változásokra, akkor Isten mindig kirendeli azt az utat, ami számodra esetleg beláthatatlan. Vagy reménytelen a helyzeted, akkor is van egy út Istentől. Egy megoldás. Áldott legyen az Úr Jézus szent neve! Nagyon sok gyógyulás lesz ma!

Egy rövid tanítás volt, de nagyon fontos, és még több pontja lesz. Meg kell szerezni magunknak ezt a megértést, nagyon fontos ez. Isten teremtett mindannyiunkat és Isten szeret benneteket, soha senkit nem teremtett olyat, mint téged, a szomszédodra is igaz ez.

A gyógyító kenetben növekedés állt elő. És a kenet naggyá válik, naggyá lesz és ez nagyon fontos, hogy feljebb tudjunk kerülni a szolgálatokban, és ez a tiszteletadásunk kinyilvánításával lesz. Nagyobb csodákra, nagyobb gyógyulásokra van szükség, hogy nagyobb áttörések legyenek az életünkben. És folytatjuk azt, amit eddig végeztünk, előre megyünk, mindazt úgy, hogy elszántuk magunkat Isten tiszteletére. Áldjuk az Urat.

Álljunk fel: Köszönjük Úr Jézus. Dicsérünk ma téged. Köszönjük az áldásaidat, amit értünk tettél. És tervezzük, hogy előre lépünk, hogy növekszünk, egyre inkább a tiszteletben és a becsületben! Nyisd meg a szemeinket, hogy láthassuk és megérthessük, és leállíthassuk azokat a dolgokat, amikor nem adjuk meg a becsületet. Ámen!

Nagyon sok területen van gyógyulás, az internet hallgatóság körében is kiterjednek az ajándékok. A tudás szava is megsokszorozódott, kétszer-háromszor erősebb lett, amióta hazajöttünk Izraelből, és a gyógyulások is. Mit fogunk látni? Több megnyilvánult gyógyulást, és bizonyságot Isten dicsőségére.

/Köszönjük az Úrnak Ibolya testvérünk munkáját, aki a Békevár webkikötő számára legépelte e tanítást./