2010.05.19.

DICSÉRET ÁLDOZATA

Jegyzet Sandersné dr. Kovács Erzsébet tanításából
2010. május 16.

 

Kérlek benneteket, hogy az I. Péter 2/5 versét tekintsük mindannyian:

5. Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.

Ez lesz ma az alapigénk, és ez lesz a tanítás mondandója, és ide fogunk mindig visszatérni azokra a gondolatokra, amit ez az Ige hordoz. Nagyon megkapó az Igében, ahogy Isten kijelenti itt a szíve szándékát. Tudjuk, hogy amikor újonnan születünk az Ő Szellemétől, akkor Isten azt kívánja, hogy növekedjünk a tiszta tejen, a hamisítatlan élő Igén. Ha ezt rendszeresen magunkhoz vesszük, akkor ezek az élő kövecskéi, Istennek, amiről itt ír, elkezdenek felépülni, növekedni, és Isten szellemi házakat akar belőlük építeni.

És ez a szellemi ház pedig feladatokkal szolgál Istennek. Nem csak úgy van Isten királysága, hogy megszül minket, a családjainak a tagjai leszünk, és ahogy szokott lenni az életben, hogy felnövekszenek a gyerekek és kirepülnek, mindenki megy a saját dolgát végezni, néha hazalátogatnak a szülőkhöz, de mindenki a saját életét éli.

Isten országában ez nem így van, Istennek meg vannak a szándékai, a céljai az életünkkel és mivel gondosan figyelemmel kíséri ezt a növekedést, kifejezi a szándékait is, hogy mit szeretne tőlünk. Úgynevezett szolgálatokat tervez számunkra, ez Istennek a tervében van. Kihallatszik, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, ezért növekszünk szent papsággá.

Épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Akarunk-e Istennek kedvében járni, - ez a kérdés. Mert tisztán kinyilvánítja, hogy miért épít fel minket. Szolgálatokat kapunk tőle, mint hívők. Az Ószövetségben is kinyilvánította Isten már a szívének ezt a szándékát, hogy legyen egy papság, aki szolgál felé. /II. Mózes 19/6/

Mózes II. 19/6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép.

Istennek ezt a kívánságát már akkor ki lehetett hallani, hogy egy szent papságra, méghozzá papok birodalmára vágyott a szíve. Ezt szerette volna előhozni, ezen munkálkodott már az Ószövetségtől kezdve. A papságról találunk még máshol is Igéket.

Kettő előfordulását nézzük még meg ennek, mert kettő, vagy három tanúbizonysággal erősíttetik meg minden igazság. Isten gondoskodik róla, hogy ha valami fontos az Igében, azt legalább kétszer, vagy háromszor megtaláljuk, megismétli, hogy jól megértsük, megtaláljuk és megcselekedjük azt. Így vagyunk ezzel az igazsággal is:

Jelenések 1/4-6 János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt, és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az Ő királyiszéke előtt van, És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: néki legyen dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.

Kicseng ebből, hogy Jézus Krisztus hatalmas megváltói munkája, az Ő szent vére, miután megmosott minket, és előállított minket Istennek, új teremtményekként, hivatalokat szánt számunkra. Tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának. Az Ő birodalmában, minden egyes újjászületett hívőnek jár ez a két hivatal.

Nem úgy, mint az Ószövetségben, hogy voltak királyok, és voltak papok, főpapok, akik szolgáltak. Itt az Újszövetségben azt figyeljük meg az Írásokban, hogy mindannyiunknak odaadta ezt a hatalmi helyet, hogy királyokká tett minket és a királyok Királyának királyságában vagyunk, királyi hatalommal, uralkodunk tehát az életben, az egy Jézus Krisztus által ezzel a királyi hatalommal, és papok is vagyunk egyben.

Hallottam olyan véleményt, hogy Isten van akinek, azt a feladatot szánja, hogy ő a királyi poszton álljon, és van, akinek szánja, hogy ő papként szolgáljon. Téves elképzelés ez, az Újszövetségben, az új teremtésben minden újjászületett élő kövecske ezt a két hivatalt megkapja Istentől. A királyi helyet és a papi tisztet. Királyként az a dolga, hogy uralkodjék az életben, az élet körülményei felett, az egy Jézus Krisztus által.

A papi tisztéről fogunk ma bővebben beszélni, mert meggyőződésem, hogy ha ezt a papi tisztünket jobban megérjük és megvizsgáljuk az Igének a tükrében, ez óriási változásokat fog hozni az életünkben. Ez a megértés előbbre fog minket vinni. Legyen Istennek ezért dicsőség.

Jelenések 5/8-10 És mikor elvevé a könyvet a négy élőlény és a huszonnégy vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit, mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a Te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.

Isten akarata, hogy királyokként és papokként szolgáljunk előtte. A király a hatalmát gyakorolja, a pap pedig a papi tisztében szolgál. Megnézzük, hogy milyen feladatai vannak az Újszövetségi papságnak. Ez a mai tanításunknak a célja.

A papságnak már az Ószövetségben is az volt a feladata, hogy áldozatokat mutasson be Istennek. Áldoznia kellett, voltak áldozatok, amiket nap, mint nap, be kellett mutatniuk Istennek. Elgondolkodtató, hogy ebben az Újszövetségben, amit Isten örökre rendelt és örök főpapunk az Úr Jézus Krisztus, aki egyszer és mindenkorra ment be a Szentek Szentjébe és vitte be az Ő véráldozatát, nem úgy, mint az Ószövetségi főpap, akinek évente kellett bemennie a Szentek Szentjébe és bemutatni először a saját bűneiért az áldozatot, azután pedig a népnek a bűneiért.

Látjuk itt, hogy Jézus Krisztus az örök főpapunk egyszer és mindenkorra ment be a Szentek Szentjébe érettünk, a saját vérével áldozva. Nemcsak a főpapnak a feladatköre változott meg, hanem a papságé is ebben az úgynevezett Újszövetségben, amiben élünk. Nézzük meg, hogy milyen áldozatokat tanít a Biblia, mert akkor fogunk tudni ebben helyt állni, ha megnézzük, hogy milyen feladatkörei vannak a papi tisztünknek itt az Újszövetségben.

Nem mondhatjuk azt, hogy nekem nincs semmi elhívásom Istentől. Van, aki arra tekint, hogy miért nem kaptam evangélista elhívást, milyen jó lenne, ha mennék, és mindenhol nyílnának meg a vakok szemei és támadnának fel a halottak, a másik meg arra tekint, hogy miért nem pásztori elhívást kapott, milyen jó lenne, ha pásztor lenne, így sóvárgunk egymás elhívásai után, miközben mindannyiunknak van elhívása Istentől. Ha ezt a helyet megtaláljuk és betöltjük, akkor leszünk teljesek.

1./ A TEST ODASZÁNÁSA

Egy kiteljesedés lesz akkor az életünk felett, oly mértékben, hogy Isten tud bennünk gyönyörködni, mert ezek az áldozatok kedvesek neki. Vagyis van ez a papi tisztünk, és megnézzük, hogy milyen szolgálatokat tölt be az Újszövetségben ez a papság, mert a papoknak szolgálat adatik.

Róma 12/1 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti józan szolgálatotok.

Angol fordítás szerint: - ez legyen a ti szellemi imádatotok Isten felé. Egy szellemi imádat, ami egy józan szolgálat, a testünknek a bemutatása. Erről szól itt az Ige, hogy – szánjátok oda a ti testeteket. Istennek való odaszánást jelent, az egész testünkre vonatkozóan és ez az áldozat, egy élő áldozat Istennek, azért, mert a testünkben él a szellemünk, és tudjuk, hogy a szellemünk örök.

Szellem, lélek és test vagyunk, és a szellemünk itt a földön ebben a sátorházban él egy ideig. Átutazók vagyunk itt a földön, de amíg itt élünk, addig ez a test egy élő áldozat Istennek, amit nekünk kell bemutatni Isten trónja előtt Jézus Krisztus által. Ez az áldozat tehát egy élő áldozat, egy szent áldozat, azért szent, mert a szent Vér által megszentelt. Egy szent és Istennek kedves áldozat, ha odaszánjuk a testünket Istennek.

Elgondolkodtató ez, nem szoktunk ebben a vonatkozásban erre gondolni, hogy áldoznunk kell a testünkkel Istennek. Mivel ez egy furcsa gondolat úgy elsőre, ezért az Ige ebben is megismétli magát és bátorít minket. Nézzük meg, hogy találkozunk-e még másutt is ezzel, vagy csak itt írja az Ige?

A Róma levélben többször és többször előfordul ez az odaszánás, a mi tagjaink, a mi testünk odaszánása Istennek. És ha az Ige írja, akkor meg kell cselekednünk ahhoz, hogy áldottak legyünk.

Róma 6/13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek, hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül, az Istennek.

Itt van újra az odaszánás. Odaszánása a testünknek, a testünk tagjainak Isten oltárán. Ez a szent áldozat a papi tisztünkben. Folyatjuk a következő Igével, ahol újra megerősíti ezt.

Róma 6/19 Emberi módon szólok a ti testetek erőtlensége miatt. Mert amiképpen odaszántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra, azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a szentségre.

Ez felszólítás, felszólít minket Isten, hogy a testeinkkel és a tagjainkkal tessék a trón elé járulni és odaszánást, egy odaajánlást kell bemutatnunk Istennek a testünk tagjaival. Ebből kicseng, hogy nem magunknak élünk, a testünk tagjait nem használhatjuk úgy, mintha saját magunknak lennénk. A mi testünk tagjait oda kell szánnunk Istennek a megigazultság fegyvereiül. Ha valamit odaszánunk, odaadunk Istennek, biztosak lehetünk abban, hogy az sokszorosan megáldva kerül vissza hozzánk. Ez egy igei cselekedet.

Ha pl. egy hitpróbában állsz, és a gyógyulásodat keresed, tekintsük a lábad területét. Naponta gyakorlod, az Igén cselekedvén odaszánod a testedet, odaszánod a te tagjaidat Istennek, igazságnak fegyvereiül, felemeled a trón elé és áldozol ezzel a Szent Szellem által, egészen biztos lehetsz abban, hogy amit Istenre rábíztál, arra neki gondja lesz. Biztos lehetsz benne, hogy olyan gyorsan fog jönni hozzád a gyógyulás, hogy magad is csodálkozol rajta. Ez igei cselekedet, igei áldozás.

Nézzük tovább az Igéket a testünk bemutatását illetően, hogy bátorítást kapjunk. Ha az Ige bátorít minket, akkor fogjuk megcselekedni. Látjuk az Igében, hogy ott szerepel, akkor fogjuk megcselekedni, és ha az Ige szerint cselekszünk, áldottak leszünk minden esetben.

Korinthus II. 5/15 Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.

Vagyis ezt az életet, amit itt a földön élünk, ezt nem magunknak éljük igazán. Annak éljük, aki meghalt értünk, és aki értünk feltámasztatott a halálból, a Jézusnak. Ezért kell odaszánnunk a testünket az Úr oltárán, mert nem a magunké vagyunk.

Néha úgy éljük az életünket, mintha Isten értünk lenne ott fent a trónon. Pedig pont fordítva van. Akkor fordulunk hozzá, ha valami bajban vagyunk, vagy valami olyan történt, hogy jaj, most jó, hogy van egy Isten odafent és elmondok egy imát.

Így élik az emberek az életüket legtöbbször, pedig mi vagyunk Istenért. Mert Őbenne, és Őáltala teremtetett minden és Őreá nézve teremtetett minden. Vagyis te azért vagy, mert Ő kívánt téged és Ő teremtett téged. Nem fordítva van, hogy Isten van értünk valahol odafent, és ha valami baj van, akkor futunk hozzá. Óriási szemléletbeli különbség a kettő.

Korinthus II. 6/16 Vagy mi egyezése Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Bennük lakozom, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek.

Lakozom bennük, mondja Isten. És közöttük járok, és bennük járok. Ha megnézed ezt a szót közelebbről, mert kíváncsi vagy, hogy mit jelent az, hogy Isten bennünk jár. Mit jelent ez a szó az eredeti görög nyelv szerint, azt jelenti, hogy mint a katona, aki őrjáratot tart a határokon. Fel alá járkál, szolgálat, őrjárat, faltól, falig jár benned, érfaltól érfalig jár benned.

Miért? Szemmel tartja azt, az ellenség nem érintheti, mert gondja van rá, - én az Úr őrzöm azt, és minden szempillantásban őrizem. Meg van írva. Tehát egy ilyen szolgálatot végez el bennünk Isten, és ez meg van írva, ez egy igazság.

Ha ezt a hitünkbe beépítjük, mennyivel inkább működő valóság számunkra, az Ő bennünk való létezése. Egy őrjárat. Így szól a legújabb kiadás szerint: Bennük lakozom, és bennük tábort járok. Tábort jár az Úr bennünk, és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek, mondja az Ige. Ha szeretnénk látni, hogy mit ért ezen a tábort járáson az Úr, és az ellenséget nem engedte közelükbe, megnézzük az Ószövetséget.

Zakariás 9/8 És tábort járok házam körül, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtuk a sarcoló, mert most szemmel tartom őt.

Vagyis az Úr bennünk egy olyan lakozást vesz, hogy ezt az őrjáratot saját feladatának tekinti. A te tested az Ő temploma, élő köve vagy, benned lakozik. Az Írásokban le van tehát írva, hogy Ő milyen szolgálatokat végez el ezáltal. Faltól, falig jár, addig, amíg az Ő temploma van. Ott abban a templomban rendellenesség nem lehet. Minden sejtre, minden szervre gondja van. Szemmel tartja, az ellenség nem tud sarcot szedni.

Ezreket pusztíthat az ilyen és olyan betegség, de téged nem érinthet, mert a te tested az Ő szent templomává lett. És ezt naponta lehet érvényesíteni a papi szolgálatunk részeként. Felajánljuk a testünket Istennek, élő, szent áldozatul. És amikor ezt teszed, akkor ez az igazság aktivizálódik. És ha ezt rendszeresen gyakorlod, meg fogod látni, hogy nyoma nem marad benned a betegségnek. Szent és egészséges életet fogsz élni az életed minden napján. Ha ezt gyakorlod, bátran fogod tudni állítani, amit Pál leírt a…

Filippi 1/20 …semmiben meg nem szégyenülök, hanem, mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.

Ha a testedet naponta bemutatod egy élő áldozatként, biztos lehetsz benne, hogy nem fogsz megszégyenülni a testedben, mert bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus a testedben, akár életed, akár halálod által. A halálod is egy felmagasztalása lesz a szent vérnek, felmagasztaltatik az Úr Jézus neve a te testedben.

Írja az Ige, hogy kijavítja az Ő templomának repedezéseit, felemeli omladékait. Az Úrnak gondja van az Ő templomára. Legjobb karbantartó. Rábízod magad, és a szent templomod átadod neki nap, mint nap, - Uram áldozom az élő, szent és neked tetsző áldozattal, felajánlom a testemet, ez a tiéd.

Ez a láb itt a földön nem az enyém, a te lábad ez, oda megy, ahová te akarod, azt cselekszi, amit te akarsz. A megigazultság szolgájává tétetett. Egy-két havi rendszeres gyakorlás után meg fogod látni, hogy az Ige, hogy fog működni a testedben és milyen végeredménye lesz. Tedd próbára az Igét és élj vele.

Ez a kéz Atyám, ez nem az én kezem, ez a te kezed. Ezt a kezet, ha ráteszem a betegekre, ez a te kezed. A megigazultság szolgájává tétetett, a te szent erőd fog áradni a betegekre, mert ez a test nem az enyém, ezzel te rendelkezel a Jézus nevében. Ez egy áldozat és gyakorolni kell, és meglátjátok, milyen változásokat hoz az életetekbe.

Ez a papi szolgálatunknak első pontja volt. Gyakorolni kell, az Igének a megcselekedése ez. Nem tart ez sokáig. A hitünknek a megcselekedése ez, ahogy felajánljuk a testünket Istennek.

2./ DICSÉRET ÁLDOZATA

Egy másik pontjára szeretnék rátérni a papi szolgálatunknak. Milyen áldozatok ezek a szellemi áldozatok. A testünket mutattuk be, és mégis szellemi áldozat lett belőle. Miért? Mert a Szent Szellem által végeztük, és a szellemünknek a hit munkája volt. A testünk bemutatása egy szellemi áldozat, írja az Ige.

Egy másik nagyon fontos szellemi áldozatról fogunk szólni, mint az Újszövetségi papságunknak egy nagyon fontos feladata, amit teljesítenünk kell. Az életedet fogja megváltoztatni, ha befogadod ezeket az igazságokat. Köszönöm a figyelmeteket, végtelen öröm számomra, hogy az Ige élő áradását érzékelem a szívetekben.

Zsidó 13/15 Annakokáért Őáltala vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az O nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.

Itt is előfordul újra az áldozat szó, az áldozatról tanít az Ige. Őáltala, Ő Jézus, a mi főpapunk, Őáltala visszük a dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé. A mindenkor azt jelenti, hogy nem csak akkor dicsérjük Istent, a mi Istenünket, az Abba Atya Istenünket, amikor minden jól megy.

Felhívja a figyelmünket, hogy mindenkor be kell mutatni a dicséretnek áldozatát Istennek. Akkor is, ha éppen a hordó feneke alatt vagyunk. Amikor az ember ott lent van, és az ördög az utolsó húzását is megpróbálta, és összegyűlt egy-két dolog a fejed felett, és teljesen kilátástalannak tűnik minden az életedben, akkor is ugyanúgy a dicséret áldozatát kell bemutatni az újszövetségi papságnak Isten előtt.

Nézzük meg milyen áldozat ez? – Az Ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét. Az elmúlt alkalom során nagyon sok szó esett a szánkról. Ami a szánkban és a szívünkben van. Megint előkerülnek az ajkaink. Azt írja, hogy az ajkak gyümölcsét kell vinnünk, ami nem más, mint, hogy vallást teszünk az életünkben az Ő nevéről, Jézus nevéről. Az Ószövetségben Hóseás könyvében mondja, hogy ajkaink tulkaival áldozunk neked.

Ez egy alapigazság, olyan hatalmas ereje van, hogy ha ezt a papi szolgálatodat ellátod, és ezt betöltöd, és ezt gyakorlod, akkor nagy fordulatokat vesz az életed. Kérdés az, hogy akarod-e gyakorolni a dicséret szolgálatát, hiszen Ő méltó egyedül a dicséretre. És Ő méltó, és Ő érdemli meg egyedül, és Ő nagy örömmel hallgatja a dicséreteidet, gyönyörűsége van benne, amikor dicséred Őt.

Rajtad áll, hogy egy helyzetben hatalmat veszel-e a szádon, és kezded-e gyakorolni azt a papi tisztet, és elkezded-e gyakorolni a hitet és kezded-e bemutatni a dicséret áldozatát akkor is, amikor a látható síkon semmi okod nem lenne rá. Nem csak akkor jár neki a dicséret, amikor minden az egekben van, úgy érezzük, nem az érzéseiben jár a keresztény, a keresztény a hitében jár.

Nagyon jó, ha megvizsgáljuk a Bibliai alakokat. Pl. hogy Ábrahám hite, hogy vitte őt győzelemre, ha ezt tanulmányozzuk, az egy hit-iskola lesz számunkra. Ha egy hitharcban vagy, bátorításként nap, mint nap olvasd magadnak, hogy került Ábrahám győzelemre. Megnézzük Ábrahám példáját, akinek a magvából valók vagyunk, hogy jutott győzelemre, sikerre.

Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, hogy benne áldatnak meg a földnek minden nemzetségei, és, hogy magot ad neki, akkor 75 éves volt, felesége Sára pedig 65 és életükben nem született közös gyermekük. Ez azt jelenti, hogy nem csak a kor korlátozta őket, amikor az ígéret elhangzott Isten szájából, hanem az addigi életük során sem voltak képesek gyermeket nemzeni. Sára meddő volt. Egyrészt a kora akadályozta, másrészt a meddősége.

Isten szereti a reménytelen helyzeteket. Szereti a kilátástalan helyzeteket, mert akkor egyértelmű lesz, hogy Övé a dicsőség.  Nem mondhatjuk azt, hogy az a gyógyszer tette, vagy, hogy vettem egy új kenőcsöt és attól jobb ez a dolog. Isten szereti, amikor teljesen Övé a dicsőség.

Tehát, ha egy reménytelen helyzet van a fizikai síkon, nincs rá józanész, nem tudja az ember, hogy mit tegyen, Isten nagyon szereti ezeket a helyzeteket. Elő tudja hozni belőle az Ő dicsőségét, és minden szem meglátja, hogy ezt csak Ő tudta elvégezni. Miért pont Sárát és Ábrahámot nézte ki? Mert így tiszta volt, hogy az, az Ő magja.

75 éves korában jött az ígéret és 25 évre rá született Izsák. 25 évig kellett hitben járniuk, és nézzük meg, hogy, hogy gyakorolták addig a hitüket és nem adták fel. Mi lett volna, ha a 24. év végén feladták volna, hogy most már tovább nem reménykednek, feladják azt a dolgot? Nagyon hosszú idő a 24 év, és ha ők, akkor feladják, akkor mi ma nem az Ábrahám magva lennénk.

Róma 4/19-22 És hitében erős lévén, nem tekintett az o már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, És teljesen elhitte, hogy amit O ígért, meg is cselekedheti. Ez tulajdoníttaték néki megigazulásul.

Pontról pontra fogjuk venni, mert a legkiválóbb világosság innen jön, hogy meg tudjuk vizsgálni, hogy teljes hitben vagyunk egy bizonyos dologban, vagy hibádzik a hitünk, hogy gyümölcsöt teremjen. Tökéletesen meg van írva. A hitnek a pontos deffiniciója meg van írva ezekben a versekben.

Azt írja, hogy hitében erős volt, elsőként nem tekintett az ő elhalt testére. Vagyis ha azt állítod magadról, hogy erős a hited, akkor az első pont, ahol meg kell magad vizsgálni, hogy állandóan a testedre tekingetsz-e, hogy a tünet ott van-e még, ilyenkor nem vagy a hitedben! Nem szabad a láthatókra tekinteni, ha erős hitben akarsz járni.

Nem a láthatókra, a láthatatlanokra kell tekinteni. Honnan jön a gyógyulásunk? A láthatatlanokból, vagyis rögtön az első lépésben megcsal az ördög, amikor azt mondja, hogy – de nézz ide, ez nem gyógyult meg. Már meglopta az erős hitedet. Első számú pont tehát, hogy nem tekintünk a fizikai láthatókra. Nem tekintünk arra az orvosi jelentésre. Mert most kinek hiszel, annak, amit az orvos lát, vagy amit Isten Igéje ír? El kell dönteni. Alapja annak, hogy a hitedben erős legyél.

Mintegy 100 esztendős lévén, nem tekintett sem Sárának elhalt méhére, az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel. Ez a második dolog, a kétség. Amikor jött az Éden kertjében az ördög, és azt mondta, hogy – valóban azt mondta Isten? Rögtön azzal jön és megkísért, hogy – ezt mondta vajon Isten? Vagy inkább azt mondta?

Elkezdi magyarázni az Igét, és úgy adja a szádba, ahogy Isten nem is mondta. Tehát az Isten ígéretében biztosnak kell lenni, ahogy az meg van írva, ahogy az neked elhangzott! Erős volt a hitben, – és nézd meg, hogy ha erős vagy a hitben, annak mi az első jellemvonása? Dicsőséget adott az Istennek!

Vagyis nem az dönti el, hogy erős a hitünk vagy sem, hogy az a dolog realizálódott-e már, vagy sem, hanem az, hogy tudunk-e dicsőséget adni Istennek abban a helyzetben? Ez az erős hitnek a deffiniciója. Ha te tudsz dicsőséget adni abban a helyzetben, akkor Isten úgy tekint rád, hogy erős a hited. És az erős hit pedig gyümölcsöt terem, ami az egyetlen valuta Isten országában. Valuta, amit be tudsz váltani arra, amit te hiszel.

Tehát dicsőséget adott az Istennek és teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, azt meg is cselekedheti. Vagyis ez a dicsőség adás, ez a dicséret, ez a magasztalás, nagyon fontos része annak, hogy tudjuk, hogy erős hitben állunk abban a bizonyos dologban. Nem hagyható el az életünkben. Teljesen elhitte.

Eszembe jut erről, amikor azt írja az Ige, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmeket. A teljesen elhitte, a teljes hit pedig mit űz ki? A kétségeket. Amíg egy kicsi kétség is van a szívedben, addig nem teljesedett be a hited a szívedben. Teljesen el kell hinned, minden kétséget ki kell gyomlálni, addig kell az Igét hallgatni, addig kell visszamenni az ígéretre, amíg az összes kétség meg nem szűnik a szívedben, hogy az úgy van, ahogy Isten szólta.

Ez egy hit munka, újra, és újra visszamenni az Igére, a hit az hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Vissza kell menni az Igéhez, megnézni, elolvasni, elmélkedni, időzni vele, ha kell leírni. Miközben írod Isten ígéreteit, és a szemed rajta van, a szíved benne van, gondolkodsz felette, az egész lényed be van vonva.

Jobb és bal agyfélteke, minden be van vonva, mikor írod az Istennek Igéjét, és közben mondod, bele vonod az egész lényedet. Egyszer hallottam egy gyógyulási történetet, egy asszonyról, aki gyógyíthatatlan beteg volt, és azt mondta neki az orvos, hogy nem tud segíteni rajta. Ő hívő volt, és azt mondta, hogy ő tudja, hogy neki nem ez a vége, hogy ebbe a betegségbe meghalljon.

Hitte az I. Péter 2/24 igeverset. Tudta, hogy neki valóságnak kell, hogy legyen ez az életébe. Vett egy vastag füzetet, és elkezdte írni az I. Péter 2/24 igeverset, a legelső lap, legelső sorától kezdve, és egyik sor után írta a másikat. Naponta eltöltött vele egy-két órát, mikor mennyi ideje volt. Ezzel az egy Igével. Írta és írta és közben a szeme rajta volt, ugye az Ige a szemünk előtt kell, hogy legyen, és a szánkban, szívünkben kell, hogy legyen, és hallanunk kell, mormolgatni kell közben és mire a füzet végére ért, minden tünet a testéből eltűnt, egészséges volt.

Ezt az asszonyt én személyesen ismerem, ő mondta el nekem ezt. Nem adta fel, teljesen elhitte, az Igét gyakorolta, az Igével időzött, az Igéből kijön az, amire szükségetek van, ha nem adjátok fel útközben. Ámen! Dicsőség Istennek! Ő ezt az utat választotta, hogy ő úgy időzik az Igével, hogy felírta magának sorról sorra azt az Igét:

Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk, akinek sebeivel gyógyultatok meg. És folytatta, - én az Úr Jézus sebeiben gyógyultam meg!

Az Ige, működő valóság, eljutott arra a szintre, hogy teljesen elhitte, és amint teljesen elhitte és az utolsó kétség is kiszállt a szívéből, ez valóságba jött a számára. Ez a dicséret szolgálat, amit Ábrahám esetében láttunk, hogy dicsérni tudta, magasztalni tudta Istennek ezt az ígéretét. Nem volt szívében kétség, meghozta a gyümölcsét. 25 évre megszületett a gyermekük.

Ha akarod látni az életedben ezeket a csodáit Istennek, nem szabad elfeledkezni erről a szolgálatról. Dicséretnek áldozata mindenkor Isten trónja előtt. Oda kell tenni, és dicsérni kell Őt, hogy az Ő szava igazság, az Ő szava valóságba jön az életedben, hogy ezt meglátod Jézus nevében!

Amikor az életünk legsötétebb pontján érezzük magunkat, egy másik nagyon tanulságos példát engedjetek meg nekem Ábrahám példája után. Ez pedig Pál és Silás példája a börtönben. Nagyon szeretek erről prédikálni, mert mindig vannak újak, de a régieknek is nagyon jó ezt hallani, mert áttöréseket hoz az életünkbe, ha ezt megértjük.

Ap.Csel. 16/22-24 És velük egyben feltámada a sokaság őellenük. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá.  Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.

Biztosak akartak lenni abban, hogy meg sem tudnak moccanni ott. Nagyon nyomorúságos helyzet, tele sebekkel a vesszőzéstől, sötét, rideg, hideg cellában, mozgásképtelenül vannak. Teljesen reménytelen helyzet. Mondd meg nékem milyen indítéka volt Pálnak és Silásnak, hogy elkezdjék Istent dicsőíteni ebben a helyzetben? Semmi remény nem volt, hogy ők kiszabadulnak onnan egyhamar.

Meggyőződésem, hogy ez az éjféltájban, a legsötétebb órára utal, amikor minden a lehető, létező legrosszabbnak tűnik az életedben. Kilátástalanság, nyomor, pusztaság, sivárság. Nincs megoldás nálad a helyzetre. Akkor ne feledkezz el arról, hogy oda tudsz állni Isten trónja elé és énekkel, hálaadásokkal, dicséretekkel tudod dicsőíteni Istent. És ez áttörést fog hozni az életedben, mert nézzük meg, hogy ott mi történt?

Készülj fel arra, hogy ha Istennek ezt a szolgálatát végzed, nagy hirtelen fog Isten dolgokat cselekedni az életedben. Váratlanul fognak a megoldások jönni hozzád. Oly hirtelen, hogy már ott van egy megoldás, ott van egy kimenekedés, és ott van egy újabb megoldás az életedben. Isten nagy hirtelen szeret cselekedni az égből.

/26/ És hirtelen nagy földindulás lett, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentumai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak.

Teljes szabadulást kaptak. Pálfordulást hoz az életedben, ha ezt megcselekszed, az Igén cselekszel minden helyzetben. Isten kimenekít, meghozza a megoldást az életedre! Garantált a szabadulás.

Ésaiás könyvében is megnézünk egy ilyen felemelő történetet, mert ezek biztatnak minket, bátorítanak minket, hogy Isten megcselekedte egyszer, és Isten megcselekedte még egyszer, és megcselekedte újra, akkor az én kilátástalannak tűnő helyzetemben is Isten elő fogja hozni a megoldást. Ha én az Igén állok, Ő cselekszik!

Ésaiás 38/1 Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás, Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz, és meg nem gyógyulsz!

Egy ilyen hírt hoz néki ez a próféta, lehet-e az ember közelebb a valóságos halálhoz, mint amikor Isten prófétája hozza Isten szavát, mert a betegségednek a végéhez értél és meghalsz. Lehetünk-e ennél közelebb a halálhoz, a kilátástalansághoz, a pusztuláshoz? Nem!

Nézzük meg, hogy mégis jóra fordulhat egy ilyen helyzet. Nagyon súlyos helyzet ez, mert Isten ítéletet hozott ebben, Isten rendelése ez. Isten elrendelte, hogy a király meghal. Képes egy ilyen helyzetet megfordítani az ember szíve, ha őszintén áll a trón elé, felemeli a szívét Istenhez és kiönti a szívét. Ezékiás hallotta ezt a hírt és megnézzük mi történt:

/2/ És Ezékiás arccal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,

/3/  És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és teljes szívvel, és hogy ami jó előtted, azt műveltem! És sírt Ezékiás keservesen.

Volt itt valami, ami Isten ítéletét elfordította. Nagyon szeretném, ha meglátnátok a következő Igékből, hogy milyen érveket hoz fel Ezékiás az életben maradásához.

/18-19/ Mert nem a sír dicsőít téged, és nem a halál magasztal téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet.

Nézzétek meg ezt az érvelést, amit hozott. Uram, ha elrendelted a halálomat, és én meghalok, akkor ki fog dicsőíteni téged? Csak az élők dicsérnek téged, és én hűséges szívvel a fiak szívét is odafordítom, vagyis megtanítom a fiakat erre. És, hogy mennyire Isten szereti a dicséretet, ezt onnan tudjuk, hogy megfordította az ítéletet.

Ésaiás nem tett meg hosszú utat, mert egy másik helyen azt írja, hogy a város közepéig sem ért be. Ő elmondta az ítéletet, fogta magát elfordult, nem akarta hallgatni azt a sírást, ami következik és ment vissza a városba. És a város közepéig sem ért, amikor Isten szól hozzá, és azt mondja, menj el és mondd Ezékiásnak…

38/4-5 És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: Menj el, és mondd Ezékiásnak: Így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.

Hallelúja! Egy halálos ítélet volt pedig. Egy szempillantásban megfordult és ez Istennek szíve. Ha meg tudod érinteni Őt a dicséretek, a hálaadások áldozatával, az imádatoddal, nincs az a helyzet, amit Isten ne lenne képes megfordítani és megteszi és megcselekszi, mert gyönyörködik az imádatainkban.

Ha ezt a dicséretet és hálaadást gyakorlod rendszeresen, akkor egyre rövidebb idő alatt kerülsz oda abba a magasságba, ahová vágyakozol, mert különböző szintjei vannak ennek: a dicséret, a dicsőítés, magasztalása Istennek. Különböző szintjeire lehet a Szent Szellem által feljutni Isten trónja elé.

Vagy lehet elmondani egy száraz imát, hogy – Jézus nevében. Ámen! Amikor nincs több időnk, akkor rendben van, de igenis be kell mennünk abba a belső szobába, és ott el kell tölteni azt az időt, ami Istennek jár. És szolgálni kell Őt, a papi hivatal így növekedik. És valahonnan elő kell teremteni az időt, Isten meg fogja adni.

És amikor ezt a szolgálatodat elkezded gyakorolni, három példát hoztam rá, milyen hatalmas fordulások jöttek az életekbe azáltal, hogy meg tudjuk érinteni Istennek a szívét ezekben az imádatokban, ezekben a magasztalásokban. Kívánom nektek, hogy ebben mindannyian növekedjetek, mert az Úr imádatában lehet magasabb és magasabb szintekre eljutni. Papi szolgálatunk van, növekszünk élő kövekké, szent templommá. Egy növekedés.

Norvel Hayes [http://www.nhm.cc/] mondja, aki Sanders pásztor Biblia-iskolájának egyik tanítója, aki már benne van a korban, de még mindig tanít, soha nem néz az órája, amikor szolgál. Van, hogy bemegy a kórházba és az egész éjszakát ott tölti a széken a beteg mellett, és félóránként megparancsolja, hogy engedelmeskedned kell Jézus nevére!

Reggelre megszabadul az illető, akármilyen elnyomás alatt volt. Kitart a hitében, és nem néz az órájára. Azt mondja, hogy garantálja minden hívő számára, hogy ha nem nézünk az óránkra, hogy eltelt már fél óra és már eleget dicsértük az Urat, hanem bemegyünk abba a belső szobába és átadjuk magunkat annak a gyönyörűséges dicséretnek, Ő is gyönyörködik benne és a te szellemed is, hiszen erre vagyunk teremtve.

Megkérdezte a fiam tőlem, hogy mit fogunk majd odafent az örökkévalóságban csinál, - én sem nagyon tudom, de annyit tudtam neki mondani, hogy az időnk java részét Isten imádatával fogjuk tölteni. Isten dicsőítésével fogjuk tölteni, ott minden virág, minden fa, minden lénye Istennek, az ő frekvenciáján dicsőíti Istent. Ezzel töltjük majd az időt odafent.

Most meg úgy éljük az életünket, hogy erre nincs időnk. Nagyon téves nézet ez, és úgy is néz ki az életünk. Tehát bemegyünk abba a belső szobánkba és elkezdjük Istent így magasztalni, dicsérni és áldani. A Szent Szellem fog benne segíteni, mert ha te kifogytál a szavakból, - adta a Szent Szellem a gyönyörű nyelvet, amiben el tudod mondani olyan magasságokig azt, amit érzel a szívedben, amit szavakban nem lehet.

Amikor kifogysz, jön a nyelvek imája. És elkezded így Istent dicsérni, hálákat adni, magasztalni és közösségben vagy vele. Azt állítja Norvel Hayes, hogy három-négy óránál nem kell hosszabb időnek eltelni, ha ezt az időt rászánod, akkor már nem is fogod nézni az időt, mert olyan mélységekig benne vagy. És nincs olyan nyomorúság abban a testben, ami meg nem szűnne, a dicséretre, ami abból a templomból kiárad a dicséretek folytán.

Ő látott csonka lábakat és fenséges csodákat így, hogy megtanította a hívőit arra, hogy bemenjenek a belső szobába, és Isten dicséretébe és magasztalásába kezdjenek. És ezt rendszeresen gyakorolják, és nem ugyanaz az ember leszel, amikor kijöttél, mint amikor bementél. És ha kell, Isten elfordítja az ítéleteket, elfordítja az ellenség terveit, elfordítja a gonosz száját, elfordítja a nyomorúságot, a szegénységet, a kínokat, a bajokat rólad, mert bementél oda.

Amikor nyelveken imádkozunk a Szellem által, a túlnyomó része, dicséretről és hálaadásról szól. Kérdezik, hogy mit tudunk annyit beszélni Istenhez, szoktam mondani, hogy titkok ezek, nem tudom neked megmondani, de abban biztos vagyok, hogy érzem a szívemen, amikor az Úr szentségében, az Úrnak az olajában, az Urat áldjuk, magasztaljuk.

A nyelvek imájának java része erről szól. Ha ez nem lenne olyan fontos, akkor a Szent Szellem nem hozná. A Szent Szellem gondoskodik róla, hogy ha neki átadod magad, hogy ez része legyen az életednek, olyan mértékben, amennyire szükség van rá. Két óra nyelvek imájából több mint másfél óra dicséret lesz.

Jönnek elő személyek, témák, amelyeket a Szent Szellem közben előhoz és ebből egy hosszabb idő dicséret és magasztalás lesz. És amikor az elhangzott, akkor megint hoz elő egy újabb imapontot. De a legnagyobb része dicséret és hálaadás lesz.

János 4/23 az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres az Ő imádóiul.

Létezik valami a földön, amit az Atya keres? Ő, aki teremtett mindent, és Övé minden mennyen és földön? És Ő keres valamit?

/24/ Az Isten szellem: és akik Őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.

Kihallatszik Isten szíve ezekből a sorokból. Ilyeneket keres magának Isten, akik szellemben és igazságban imádják Őt. Szellemben a Szent Szellem által, és igazságban, mert az Úr Jézus Krisztusban megigazultál. A szent vér meghintésében állsz, a Főpapod szolgálatában, a papi szolgálatban. Az Atya keresi ezeket, az Atya imádókat keres magának. Hallelúja. Ha ezt gyakoroljuk, mennyire meg fogja ez fordítani az élethelyzetünket. És milyen egyszerű dolog ez.

Volt az Ószövetségben nagyon sok olyan háború, amikor az ellenség túlerőben volt, olvasod egyiket a másik után, és azt mondta Isten, hogy győzelemre viszlek benneteket, holnap meglátjátok, holnap az ellenséget legyőzitek. És azt kérte csak tőlük, hogy mikor felvonul a seregetek, akkor a papok és dicsérők menjenek elől. És nem volt más dolguk, mint Istent dicsérni és magasztalni, és a sereg, amely sokkal kisebb létszámú és erejű volt győzelemre vitte Izrael népét, elszélesztette, megzavarta, félelmet keltett Isten az ellenség táborában. Elmenekültek anélkül, hogy vér folyt volna. II. Krónikák 20-ban olvasod.

A dicsérők mentek elől, a papokkal és azt énekelték, hogy – Jó az Úr, az Ő kegyelme örökkévaló. Ennyit szóltak és meneteltek előre. És ahogy meneteltek előre, az ellenséget elsöpörte Isten. Nem egy nehéz szolgálat ez. Egy gyönyörűséges szolgálat ez a papi szolgálat, foglaljuk el benne jobban a helyünket. Ez a szívem szándéka ma, hogy ezt elmondjam nektek.

Az Úr keresi magának az igazi imádókat. Add át magad erre, és megváltozik az életed. Az Ige mondja ezt, és én megtapasztaltam. Az Úr imádatában nincs az a helyzet, amit nem lehetne megfordítani. Imádd az Istent szellemben és igazságban. A következő részben Salamon szenteli fel az új templomot.

Krónikák II. 5/13-14 Mert a kürtölőknek és éneklőknek volt tisztük, hogy egyként zengjenek az Úrnak dicséretére és tiszteletére. És amikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, cimbalmokkal, és mindenféle zengő szerszámokkal, dicsérvén az Urat, hogy Ő igen jó és az Ő irgalmassága örökkévaló: akkor a ház, az Úrnak háza megtelt köddel, Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte be az Istennek házát.

Nézzétek meg, hogy amikor egységgel, egy szívvel, lélekkel tudtak felsorakozni az Úr dicséretére, akkor az Úrnak milyen dicsősége jelent meg, fehér, sűrű köddel jelent meg az Úr közöttük. És ebben a ködben csak tapogatózni tudtak, lábaikon sem tudtak megállni. És akkor megváltoznak a napirendi pontok, amikor Isten dicsősége megjelenik. Ő vezényel, az Úr dicsősége töltötte be a házat.

 Ugyanez van az Újszövetségi papsági szolgálatunkban, ha te az Istent dicséred, magasztalod, áldod, imádod. A te templomodban levő dicsőség, ami a benső emberedben lakik, ugyanígy fog kiáradni, mert Istennek ez természete, hogy szeret kiáradni, és megérinteni a másikat, benne van a természetében ez az áradás. Élő víznek folyamaiként jön hozzánk és megérint minket. Ez az áradás elő fog jönni az életeden. És nem kell mást tenned, mert a kenet áradni fog és elvégzi a munkát, megjelenik, és a betegek gyógyulnak. Jézus nevében!

Még két rövid gondolatot szeretnék szólni nektek. Kezd a Zsoltárokkal az Urat dicsérni. A Zsoltárokban gyönyörű dicséreteket fogsz találni, hogy a Zsoltárosok hogyan dicsérték az Urat. Kezd el a nyelvekkel, és mindig olvasol hozzá egy Zsoltárt, és kezd felemelni a trón elé, és így dicséred Istent.

Azután a Szent Szellem mást is fog hozni az ajkadra, hoz egy Igét, akkor azzal az igeverssel kezded imádni Istent, hogy azt megvallod magad felett. És egy bensőséges, fenséges közösség fog kiépülni köztetek, aminek a vége az lesz, hogy a templomból kiárad a dicsőség.

A dicsőség kiáradásról két gondolat, az egyik a János 17 fejezetében van. Ne gondoljuk azt, hogy ez a dicsőség odafent a mennyben van, és Isten magának tartogatja azt, mert Jézus szavai erről nagyon tisztán szólnak az Ő főpapi imájában.

János 17/22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egyek vagyunk.

Döbbenetes állítás, közlés, ahogy az Atyával beszélgetnek. Azt a dicsőséget, amelyet az Atya Jézusnak adott, amellyel itt a földön szolgált, amelyben tette a jeleket és a csodákat, ahogy a vizet borrá változtatta, ahogy a halottakat feltámasztotta, és a csonka-bonkák éppé lettek, és a vakok szemei megnyíltak, és a süketek fülei megnyittatnak, ezt a dicsőséget, amivel Jézus ezeket cselekedte.

Nem azt mondta, hogy visszavittem magammal ezt Atyám a mennybe. Nem ezt mondta, hanem – Azt a dicsőséget őnékik adtam! Közölte velünk, odaadta nekünk, az új teremtésben, a belső emberben jelen van ez a dicsősége Istennek. Mindannyian hordozzuk a Szentek Szentjében belül, ezt a dicsőséget. Bennünk van. Szeretnénk ezt látni, szeretnénk, ha ez megnyilvánulna.

Az utolsó időkben kitöltök az én Szellememből minden testre, mondja Isten. Szeretnénk ezt a kiáradást látni, ezt a dicsőséget megtapasztalni, hogy kiárad a mi templomunkból. Akik az Úrban járunk már régen, minden vágyunk ez, hogy meglássuk. És látjuk ezt fokról, fokra. De nagyobb mértékei és fokozatai jönnek ennek a közeljövőben.

Elmondom nektek, hogy miként tudunk jobb munkatársai lenni ebben Istennek. Ez a záró gondolat. Tehát ez a dicsőség bennünk van. Mondjuk: Ez a dicsőség bennem van, mert Jézus nekem adta ezt a dicsőséget! Nem kell tehát várnunk, hogy valaki a mennyből lehozza, bennünk van.

Korinthus II. 4/7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.

Egy ’cserépedényben’ [testünkben] van. Isten kiöntötte, és úgy hivatkozik rá, hogy ez egy kis cserépedényben van. Kis edénykéi vagyunk Istennek. És ha egy edényben van valami, akkor tudod a tartalmát kiönteni, ha megdöntöd azt. Meg kell dönteni azt az edényt. Ez olyasmi, mint mikor meghajlunk az Úr előtt a mi edényünkkel. Igen Uram legyen meg a te akaratod az életemben, elmegyek oda, ahová te akarod, és engedelmességben, alázatban meghajtjuk az edényünket Isten előtt.

És amikor meghajtjuk az edényünket, mi történik? Kiömlik az, az edény. Isten ezt a két pontot nagyon kívánja tőlünk. Az engedelmességet és az alázatot. Amikor meghajtod az edényedet Isten előtt, ebben a fajta engedelmességben és alázatban. Isten az alázatot nagyon fontosnak tartja. Elkezd csordogálni ez a gyönyörű dicsőség az életeden, és meggyógyulnak az első betegek, és ilyenkor hajlamosak a keresztények elfelejtkezni Istenről, és az jön elő, hogy én mentem be a kórházba, én tettem a kezemet rá, én voltam, aki imádkoztam. Ez nem kedves illat így Istennek.

Ebbe a hibába beleesünk, ha nem figyelünk, mert az ördög szereti ezeket a szeleket megszárnyalni, hogy adja alánk a lovat, hogy – igen te voltál. És bizony az Úr Jézus Krisztus teste feszíttetett a keresztre, az Ő szent vére tisztított meg, Ő küldte el az Atyától a Szent Szellemet, aki végzi ezt a munkát. Ha az Ő neve nem hangzik el alázatban, akkor az edényed nincs megdöntve, és nem tud a dicsőség tovább áradni. Cserépedénybe van ez a kincsünk.

Első dolog, amikor csodák történnek, és mikrofon elé állok itt és belekiabálok a mikrofonba, hogy ezt a csodát csak Jézus Krisztus tudta megcselekedni! Tisztáznom kell, az első pont, ki kell jelenteni, hogy ezt a csodát az Úr Jézus Krisztus tudta egyedül megcselekedni. Övé a dicsőség. Igaz, hogy megosztotta velünk, hogy ez a dicsőség bennünk van, de Őrá kell, hogy minden visszamutasson. Minden róla szól, az egész életünk, a szolgálatunkban, a dicsőség kiáradásban.

Őt kell, hogy magasztalja és erről az alázatról soha el ne feledkezzünk. Az egyik akadálya annak, hogy híres szolgálatokat már nem lehet megtalálni sehol. Elfeledkeztek erről. Jézus annyira komolyan vette ezt, hogy megmosta a tanítványai lábát, és mondta, hogy amiket én cselekedtem, ti is úgy tegyétek. Megmosta a lábukat, a legnagyobb alázatnak a kifejezése ez. Létező legnagyobb megnyilvánulása, az Úr Jézus Krisztus megmosta a tanítványok lábát.

Hallelúja! Csodálkozom néha, hogy nem lavórral jöttök be a gyülekezetbe, és nem kéred meg a másikat, aki megbántott, hogy engedd meg, hogy ma megmossam a lábadat. Ez egy alázat megnyilvánulása lenne, és hidd el, hogy sok ördögöt elkergetne. Mert az ördögök megszégyenülnének, akik ezeket a viszálykodásokat szeretnék a gyülekezetben okozni.

Ne feledkezzünk meg tehát róla, hogy a cserépedényeinkben lévő dicsőség hogy tud kiáradni? Engedelmességben és alázatban! Ez két óriási terület, amiről ma nem kívánok már szólni, hanem megköszönöm a figyelmeteket, köszönöm, hogy ma együtt lehettünk veletek, és az Úr szerelmében kezdjük el ma ünnepelni az Úr Jézus nevét együtt, mert megérdemli.

Felállunk és az Úr Jézus nevének adunk tiszteletet, dicséretet, dicsőséget, úgy ahogy az Ige írja. Dicséretnek áldozatával megyünk most a trón elé, és teljes lényünket át fogjuk adni. Elfeledkezünk a saját gondjainkról, és Jézusra tekintünk, akinél a megoldás van, és hálát adunk Istennek és köszönjük, hogy a végtelen szerelmével szeret minket.

Áldjuk az Urat! Ámen!

BÉKEVÁR FŐOLDAL