Békevár webkikötő

Szeretném tőletek megkérdezni, hogy mikor mondtátok utoljára az Úr Jézusnak: Szeretlek Téged! Nagyon fontos ez, az Úr nagyon szereti ezt hallani, és szívünkről ezt a hálát fogadni. Ne feledkezzünk el arról, hogy Ő mennyire kívánja ezt a közösséget és forduljunk oda naponként, álljunk meg pár percre és mondjuk el az Úr Jézusnak, hogy mennyire szeretjük Őt. Hálásak vagyunk azért, amit végzett az életünkben, és hogy nem feledkezik el rólunk.

A világ gondjain is át tudunk menni azáltal, hogy milyen kegyelmes és milyen jó hozzánk. Valljuk meg neki ezt a szerelmet. Nagyon szereti hallani és nagyon hálás a szíve, amikor ezt hallja tőlünk.

Egyedül állok ma itt előttetek, mert Sanders pásztornak el kellett menni Ausztráliába, kis unokájának az odaszentelése, keresztelőjének ünnepsége van és ezért még a jövő héten is nélküle leszünk itt. Imádkozunk az ő áldott útjáért, és a beteljesedéséért.

Isten nem hagyott magunkra bennünket, elmondom azt, hogy ha nektek ma hiányzik, képzeljétek el, hogy nekem mennyire hiányzik, megszoktam, hogy itt áll mellettem, és mindig mondja, hogy mit kell mondanom. Nem biztos, hogy túl könnyű lesz nekem, de megígérte az Úr, hogy megsegít.

Köszönjük őt, mert az interneten keresztül velünk van, hallgatja a mai istentiszteletet, és velünk együtt örvendezik az Úrnak szerelmében és köszöntjük őt, nagy-nagy szeretettel. Ámen!

A mai napon szeretnélek benneteket Istennek és az Ő kegyelmessége Igéjének felajánlani, mert azt írja az Írás róla, hogy Ő az, aki felépíthet titeket, és adhat néktek örökséget minden megszenteltek között. Vagyis a mai napon nincs más dolgom, mint hogy Isten kegyelmessége Igéjének foglak ajánlani benneteket, és a Mennyei Mindenhatónak.

Nem törvényt fogtok hallani tőlem, mert nem törvénykezést és nem rendeleteket és nem feddéseket fogtok hallani, hanem az Isten kegyelmességének az Igéjét, mert ez az, ami felépíthet minket, és mi fel akarunk épülni az Úr Jézus Krisztusban. A szelídség szellemével fogjuk befogadni az Igét, az Úr pedig végzi ezt a munkát és felépít minket. Minden egyes vasárnapi istentiszteletnek ez a célja, hogy táplálékhoz jussatok, és általa növekedhessetek. Isten ezt elvégzi és köszönjük neki.

Tanítja a Biblia, hogy az igaz hitből él és ez alapigazság. Az Ige azt is írja, hogy hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni. Ez megint csak felhívja a figyelmünket arra, hogy a hit nagyon fontos Isten országában. Mondhatjuk azt is, hogy Isten országában a valuta a hit. Ha van hitünk, akkor van mindenünk. Istennek pedig tetszeni akarunk. Nincs köztünk olyan, aki azt mondaná, hogy nem akarok Istennek tetszeni.

Istennek tetszésére, örömére akarunk lenni, szeretnénk, ha Isten gyönyörködne bennünk. Tudjuk, hogy ez nem a cselekedetekből van nála. Nem a vallásos cselekedeteinkben gyönyörködik Isten. Le van írva, hogy nem cselekedetekből nyertük el, hanem kegyelemből. És ezt a nagy kegyelemet, amit Isten az életünk fölé helyezett, ezt pedig hit által tudjuk kiterjeszteni a saját életünkre és mások életére. A hitben való szorgalmunk, az egy alapvető fontosságú dolog a mindennapi életünkben.

Ahogy Jézus prófétikusan szól a Példabeszédek 8-ban, hogy gyönyörűségére valék mindennapon Istennek. Mi is erre törekszünk minden napon. Isten az áldások Istene, és ha megtanulunk, vele járni, ezek az áldások kiteljesednek az életünkben. Ki kell járni ezeket, a mi hitünk által, erről szeretnék ma részletesebben szólni.

Az I. Mózes 12 fejezetében, Isten áldást ad Ábrahámnak. Azért kell ilyen előre visszamenni az Ószövetséghez, mert később az Újszövetségben nagyon sok utalást találunk arra, hogy Ábrahám hitéből valók vagyunk, és hogy Jézus Krisztusban lett a miénk, Ábrahám áldása. Ha az ember nem tanulmányozza, hogy mi is ez pontosan és hogyan működött az Ószövetség során ez az Isteni áldás, amit Isten Ábrahámnak adott, akkor nem tudunk kiteljesedni az áldásaiban. Ezért lapozzunk most a…

Mózes I. 12/1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből és a te rokonaid közül, és a te atyádnak házából arra a földre, amelyet én mutatok néked.

Ez önmagában egy óriási hitpróbája volt Ábrámnak, hiszen nem tudta, hogy hová megy. Isten annyit mondott neki, hogy menj el, szakadj el onnan, ahol eddig voltál és menj valahová, ami számodra teljesen ismeretlen. Az ember megijedhet és félelem, szorongás fogja el a szívét, és azt mondja, hogy mégsem mennék, mert nem látom az egészet.

/2-3/ És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt és megáldatnak tebenned a föld miden nemzetségei.

Ebben a pár mondatban nagyon fontos alapigazságokat találunk. Az első, hogy Isten azt mondja 430 évvel a törvény előtt, hogy megáldja Ábrahámot. Ha a törvényekre tekintenénk, vagy azt parancsolnánk, hogy ha a törvényeknek engedelmeskedsz, akkor áldott leszel, látjuk, hogy hibáznánk. Nem tekintünk a törvényre, mert Isten törvény nélkül adta Ábrahámnak az áldásokat, 430 évvel a törvény beállta előtt.

Ezen érdemes elgondolkodni, és akkor ezeket a törvénykező keresztényeket jobban tudjuk figyelmeztetni ezekre az igazságokra. A mi áldásaink Krisztus Jézusban az Ábrahámi áldások, a törvény nélkül. Isten kegyelme törvény nélkül jelent meg Ábrahámnak és Jézus Krisztusban nekünk is. Hallelúja.

Tehát három lényegi pontra szeretném felhívni a figyelmeteket: Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy én, (1) megáldalak. Ez egymagába óriási dolog. Azt is ígérte, hogy (2) áldássá teszlek, ez nem csak azt jelenti, hogy én magam vagyok áldott, hanem Isten oly mértékig megáld engem, hogy én áldás tudok lenni mások számára. Ez egy következő szintje a gyönyörűségnek. Azt mondta tehát Ábrahámnak, hogy én, megáldalak és áldássá teszlek. Felmagasztalom a te nevedet és áldás leszel.

És meg kell látnunk egy harmadik lényegi pontot, mert azt is mondja Isten, hogy meg fogom azt is ítélni, hogy a többiek (3) hogyan viszonyulnak ehhez az áldáshoz. Hogy akik titeket ezért áldanak, azok áldottak lesznek. Akik titeket elkezdenek átkozni ezért, mert látják az áldást rajtatok, jaj azoknak!

Milyen jó lenne, ha a világ megértené ezt, és nem üldözné a zsidó népet. Amerre kiküldi őket Isten, áldottak lesznek, mert az Ábrahámi áldás van rajtuk. És a világ gyűlölködik, és le van írva, hogy aki téged átkoz, megátkozom azt, jaj annak.

Megértjük rögtön, hogy mi a feladatunk, a zsidó népet meg kell áldani. Ez csak zárójeles üzenet a mai napon. Az antiszemitizmust látjuk a szemeink előtt, hogy fel, feléled, ezért jobban kellene ezeket a fejezeteket lapozni azoknak, akik ezt cselekszik.

Tehát mi áldást vagyunk képesek örökölni a Jézus Krisztusban. Nagyon fontos, hogy elolvassuk ezt az Újszövetségből, mert fontos, hogy lássuk ezt. Elolvastuk Ábrahám áldását, nézzük meg mit ír az Újszövetség, tehát erről.

Galata 3/14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által.

Tudjuk, hogy mi pogányok voltunk, mert szövetség nélkül valók voltunk. Isten szemében mi nem a zsidókhoz tartoztunk, hanem a pogányokhoz, nem a szövetséges nép voltunk. Visszatérve az Igére, Isten valami óriási dolgot cselekedett meg, mert azt, amit Ábrahámra helyezett, kijelenti, hogy tebenned áldatnak meg a világ minden nemzetei. Jézus Krisztusban ez az áldás a miénk lett. Megnézzük a…

/29/ Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és örökösök az ígéret szerint.

Mi az Övé vagyunk, az Ábrahám magva vagyunk, és az ígéret szerint örökösök vagyunk. És az ígéret, amit Isten Ábrahámnak adott, hogy benned megáldatnak minden népek, ennek az ígéretnek örökösei lettünk mi, akik Krisztus Jézusban vagyunk. Tudjuk, hogy nagyon jó helyen vagyunk.

Amikor az áldásokat hivatottak vagyunk örökölni, azokat az áldásokat meg kell tanulni kijárnunk az életünkben. Nem automatikusan esnek ránk, meg kell tanulnunk, hogy Istennek van egy része: ímé az én áldásaim, ímé az én beszédem, és az, hogy mi benne járjunk.

Visszamegyünk az I. Mózes könyvbe és a 26 fejezetben megnézzük Ábrahámnak hitből született gyermeke, Izsák életében hogyan teljesednek be ezek az áldások. Nyomozzuk ezeket az áldásokat, hiszen mi is áldásokban akarunk járni. Az áldások teljességében akarunk járni, nem elégszünk meg itt-ott egy-egy kis áldással, az áldások kiteljesedését szeretnénk az életünkön. Megáldalak, és ezek az áldások kiteljesednek rajtad. Köszönjük Istennek.

Izsák történetét fogjuk itt olvasni, nagyon tanulságos fejezet, felhívom figyelmeteket, hogy hatalmas szellemi igazságok vannak ebben a fejezetben elrejtve.

Mózes I. 26/1-2 Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében volt. Elméne azért Izsák Abimélekhez, a filiszteusok királyához Gérárba. Mert megjelent néki az Úr és azt mondotta vala: Ne menj alá Egyiptomba! Lakjál azon a földön, melyet mondok tenéked.

Isten áldásokat ígért Ábrahámnak, megszületett a fia, Izsák és megígérte, hogy az áldás a te magodra is kiterjed. Izsáknak is teljes áldásokban kellett volna járni. Mégis olvassuk, hogy újra éhség lett a földön, tehát Ábrahám idejében is volt már egy éhség. Ínséges idők jöttek. Vajon Isten képes-e ebben az ínséges időkben, amikor éhség van, szárazság van, vagy mondjuk, itt van előttünk a gazdasági világválság, képes-e Isten az áldásait megmutatni azokon, akikre ezeket az áldást kirendelte? Ezt fogjuk megvizsgálni.

Az első tanulság ebben a versben, hogy Isten szól neki, hogy ne menj alá Egyiptomba. Ugyanis az első éhség idején Ábrahámnak azt mondta, hogy menj le Egyiptomba és ott a Nílusnál gazdag életed lesz. Izsák hallott Istentől, nem azt kellett tennie, amit látott az atyjától. Isten azt mondta Izsáknak, hogy te ne menj Egyiptomba. Téged máshová rendellek. Te menj Gérár földjére.

Az első és legfontosabb pont, hogy hallanunk kell Istentől. Nem lehet vakon követni a másikat, mert az áldott lett, és mi is elmegyünk abba az irányba, és Isten minket nem arra rendelt. Látjuk, hogy az első legfontosabb, hogy Istentől halljunk, hogy az áldások beteljesedjenek az életünkbe. Jézus Krisztus nevében legyen fülünk erre.

/3/ Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged, mert tenéked és a te magodnak adom mindezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, amellyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

/4/ És megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mindezeket a földeket és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei.

Isten megerősíti az áldást Ábrahám után Izsákkal is. Látjuk, hogy ezek az áldások Izsákon vannak, Isten megerősítette a szájával. Elküldte arra a földre, ahol látni akarja, hogy ez az áldás beteljesedjen rajta. Olvassuk a 12 versben, hogy mi történt Izsákkal.

/12/ És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyira, mert megáldá őt az Úr.

Száz annyit termett az ő vetése, mint azoké, akik ugyanazon a földön éltek, ugyanabban a szárazságban, ugyanabban az ínséges időben. Ennek az, az oka, hogy felette volt az áldás, az áldás cselekedte meg. És az Ábrahám áldása a tiéd lett Krisztus Jézusban.

/13/ És gyarapodék az a férfiú, és mind elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen naggyá lett.

Igen gazdag lett. Előtte is gazdag volt, mert már Ábrahámnál is működtek ezek a hatalmas áldások, Izsák életében még jobban kiteljesedtek ezek az áldások, annak ellenére, hogy igen ínséges idő volt akkor, szárazság volt. A többieknek nem termett, pedig ugyanazon az éghajlaton, ugyanazon a földön voltak, és Isten százszoros termést hozott elő. Ez a mi természetfeletti Istenünk áldásainak megnyilvánulása. Sorolja az Ige, hogy milyen gazdag lett.

/14/ És volt néki apró és öreg barma és sok cselédje, és irigykedének ezért reá a filiszteusok.

Rögtön látjuk, hogy mi következik azután, amikor kezdenek kiteljesedni rajtunk az áldások. A világ elkezd irigykedni. Vegyük tudomásul, hogy ez egy emberi gyengeség. Elkezdtek reá irigykedni a filiszteusok.

/15/ És mindazokat a kutakat, melyeket az ő atyjának szolgái, Ábrahámnak az ő atyjának idejében ástak, behányták a filiszteusok és betöltötték azokat földdel.

Hogy te se legyél áldott. A világ úgy gondolkodik, hogy ha nekem nem megy, akkor te se legyél áldott. Ez nem Istennek a szava és gondolata. Isten efölött van. Betemették a kutakat.

/16/ És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.

Nem tudja a világ ezt elviselni, ha feletted áldás van. Irigységre gerjed és elűz téged. A mai napig ezt teszik a zsidó néppel, amikor elkezdik rajtuk látni az áldásokat, elveszik tőlük, amijük van, kitelepítik őket, szemétdombra hányják őket. Itt nem akarunk titeket látni. Az ördögnek ugyanazok a taktikái vannak a mai napig, nem tanulta meg, hogy ezek nem működnek. Mert az áldás úgyis felettünk van.

Megnézzük, Izsák hogyan reagál ezekre, mondhatta volna azt is, hogy na, most megmutatom nektek, hogy kinek a kútjait temetitek be. Majd meglátjátok Istennek haragját és az én bosszúmat. De figyeljétek meg, hogy egy ilyen szó, utalás nem hangzik el a szájából. Megnézzük, mit csinál.

/17/ Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.

Szép békességgel tovább ment, mert tudta, hogy az áldások rajta vannak, amit Istentől kapott, és az áldások uralkodtak felette.

/18/ És ismét megásá Izsák a kutakat, amelyeket ástak az ő atyjának, Ábrahámnak idejében, de amelyeket Ábrahám holta után behánytak a filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, amelyeket adott azoknak az ő atyja.

/19/ Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott.

Az áldás nem csak Izsákon volt, hanem az egész környezetén, akikkel volt. Izsáknak a szolgái is ásták a kutakat, mert a víz életet jelentett számukra, a barmok számára is. Víz nélkül nem volt élet, termés sem. Ezeket a kutakat temette be az ellenség, ők pedig újra kiásták ezeket, sőt újakat ástak Izsák szolgái. Kiterjesztette Isten az áldást az egész környezetére, és nem csak vizet találtak, hanem vízforrást, élő víznek forrását. Az ellenség újabb harcát nézzük meg:

/20/ Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy civakodtak ővele.

Elfelejtkeztek arról, hogy ki ásta a kutat. Ő pedig tovább ment, más kutakat ásott. Látjátok-e rajta ezt a nagyvonalúságot, tudta, hogy honnan vannak az ő forrásai, és a szemét feljebb tudta emelni. És ahonnan az előző volt onnan jön ismét néki. Nem ment bele ezekbe a földi civakodásokba. Nem tudta az ördög belevinni viszálykodásba, hogy lesüllyedjen az ellenség szintjére, mert akkor megszűntek volna az áldások. Akkor nincsenek áldások. Tudta, hogy ha tovább megy, a következő kút is vizet ad neki.

/21/ Más kutat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szítnának nevezé.

/22/ És tovább vonula onnan, és ása más kutat, amely miatt nem versengének, azért nevezé nevét Rehobótnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.

Nem vette fel az ellenség lapjait, és így működött az áldás az életén. Alább adta az ellenség, mert látta, hogy ezzel a taktikával nem jut előbbre. Feladta az ellenség. Ha te kitartasz, meglátod, hogy az ellenség elveszti a kedvét. Megpróbál majd mást kitalálni, az sem fog neki sikerülni, ha az Igében jársz. Tehát tovább ment, ásott másik kutakat, amelyek miatt már nem versengtek, az áldások voltak rajta.

/24-25/ És megjelenék néki az Úr azon éjszakán, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért. Oltárt építe azért ott, és segítségül hívá az Úrnak nevét.

Abimélek az ellenség vezére. Nézzük meg mi lett az ellenség taktikája, miután látta, hogy minden sikertelen volt, mert Izsák tovább ment és mindig áldott volt. Felkerekedett az ellenség és elment Izsák után, mert látta, hogy Izsák egészen más, mint ők, mert amerre jár, az áldások követik. Felkerekedett és vitte a legjobb barátját Ahuzzát, és hadvezérét.

/26/ Abimélek pedig elméne őhozzá Gérárból és Ahuzzát, az ő barátja, meg Pikól az ő hadvezére

Vitte a legmagasabb embereit magával és bekéredzkedik oda, ahol az áldások vannak.

/27/ És monda nékik Izsák: Miért jöttetek hozzám, holott gyűlöltök engem, s elűztetek magatok közül?

Mit kerestek itt, ha idáig elűztetek engem, a kutakat betemettétek, látni sem akartatok? Ez volt a legmagasabb hangneme Izsáknak, amit használt. Nézzük meg, mit mondanak?

/28/ Ők pedig azt mondták: Látván láttuk, hogy az Úr van teveled, és mondánk legyen esküvés miközöttünk, köztünk és közötted, és kössünk szövetséget teveled.

Vagyis az áldás rajtad van, és te az Úrnak a Szellemében tudsz haladni, akkor eljön az a pont, hogy az ellenségnek megnyílik a szeme, és azt mondja, hogy – had menjünk teveled, mert az áldások rajtad vannak. Kössünk szövetséget, látjuk, hogy az Úr van teveled. Megnyílt az ellenség szeme arra, hogy ez az Izsák más, mint mi vagyunk.

Amerre megy, kutakat ás, és vizek fakadnak, és ugyanazt a magot elveti és százszoros terem neki. Van benne valami más, mint mi vagyunk. Azt is írja az Ige, hogy kicsit köpönyeg forgatóak, mert az mondják, hogy – Látván láttuk, hogy az Úr van teveled és kössünk azért szövetséget, hogy minket gonosszal nem illetsz (elkezdtek tartani tőle), valamint mi sem bántottunk téged.

/29/ Hogy minket gonosszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól.

Nézd meg az ellenséget, ha egyik irányba nem megy, akkor elkezdi a hazugságokat szólni. – Volt képe azt mondani, hogy mi sem bántottunk téged. Izsák nem kérdezte meg, hogy akkor pl. ki temette be a kútjaimat? Ő a békesség embere volt. Mi sem bántottunk téged és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól.

Nézd meg ezt a nagyvonalúságot. Odaültette őket az asztalához, annak ellenére, amit vele tettek.

/31/ Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének tőle békességgel.

A békesség embere volt Izsák. Aki áldott, az mindig a békesség Istenével tud járni.

/32/ Ugyanaz nap eljöttek az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felől, melyet ástak, és mondának, néki: Találtunk vizet.

Az áldások lépten, nyomon követték. Érdemes elgondolkodni ezen, és ennek a példáján el kell azon időznünk, hogy ebben a világban eljött a mi időnk, akik felett ott van Ábrahám áldása. Ez az áldás ugyanígy működik. Amerre jársz az áldás követ téged, és amerre jársz, látja ezt az ellenség és odakéredzkedik az asztalodhoz.

Lehet, hogy fog egy-két hazugságot szólni, hogy nem bántottunk, mindig szerettünk téged, de ezen csak mosolyognod kell. Az áldás követni fog és az emberek meg fogják látni rajtad. Először megirigylik, és lehet, hogy oktalan cselekedeteket tesznek, de azután odakéredzkednek az asztalodhoz, és Istennek nagy kegyelme rájuk is ki fog áradni. Szövetséget köthetsz velük, gyertek be hozzánk, mert nekünk olyan bőséges az Istenünk, hogy jut számotokra is. Gyönyörű történet ez. Tanulságokkal van tele.

Dalolva jön az ellenség az asztalodhoz, hogy az Úr áldása van rajtad, és az Úr áldása gazdagít meg. Kívánom, hogy megtapasztaljátok ezeket az örömöket, amikor az ellenség így megfordul. Megnyílik a szeme és meglátja, hogy a te asztalodnál ott az áldás, és odakéredzkedik.

Tanulságok tehát: Izsák (1) nem állt bosszút, ami nagyon fontos, nem süllyedünk alá az ellenség taktikáinak szintjére, nem ereszkedünk alá, ez nagyon fontos, mert az ördög itt az első helyen nyerhet, ha te oda lealacsonyulsz. Elkezdünk veszekedni a kutakon, és én betemetem a tiédet és megnézhetjük magunkat, mindketten elpusztulunk szárazságban.

Másik tanulság, hogy (2) nem adta fel. Aki sikerre akar jutni, annak egy feltétele van, nem adjuk fel útközben. Ha feladta volna útközben, elkezdett volna keseregni, hogy – nem ások több kutat, úgyis mindig elveszik, betemetik, elkergetnek. Ha itt feladta volna, nem lett volna az a kút, amiért már nem versengtek és nem lett volna az, hogy jöttek hozzá. Megnyerte őket ezzel a fajta hozzáállással.

Harmadik tanulság pedig, hogy tudta, hogy hová kell (3) felemelni a szemét. Oda, arra az áldásra helyezte a szemét, és tudta, hogy ahonnan az előző jött, ott van még, - Istennél! Bátran bízhattok benne, és Isten soha nem fog elhagyni benneteket, ha a szemeteket meg tanuljátok felfelé emelni.

Az Úr készen áll arra, hogy az áldásait megmutassa ebben a nehéz gazdasági helyzetben álló világban. Hallanod kell tőle és követni Őt, és olyan áldás áll előttünk, amilyet a világ még nem látott. Ennek az ideje van. Ez jelenti azt, hogy ha pl. egy vállalkozásba kezdesz, az áldott lesz, akkor is, ha a másik száz tönkremegy.

Ez azt jelenti, hogy ha befektetésbe kezdesz, a befektetés jövedelmező lesz, annak ellenére, hogy a valuta így, vagy úgy áll. Mert feletted ott van az áldás, te tudod, hogy ebben jársz, mert Jézus Krisztusban a tiéd. Ezért nincs okunk elkeseredni, feladni, vagy a világ mintáira cselekedni. Jézus nevében!

Egy prófétikus kép jött hozzám, miközben ezt a fejezetet olvastam, megmondom nektek, hogy naponta időztem vele, mert egy pezsgést érzek ebben, ami itt le van írva, amit Izsák megélt. Jim Sanders szolgálatáról jött egy prófétikus kép hozzám. Egy ember, akit Isten megáldott és elküldte őt Európába. Elkezdett gyülekezeteket alapítani, - mondhatjuk, hogy elkezdett kutakat ásni.

És ahol csak a gyülekezeteket alapította, és az ő pásztorai, mert nem csak Izsák ásta ezeket a kutakat, hanem az ő szolgái is. Ahol megjelenik, ott ez az áldás megteljesedik. Gyülekezetek jönnek létre. És ahol gyülekezetek jönnek létre, ott élő víznek folyamai törnek fel, és áradnak erre a pusztuló, kietlen, száraz, reményt vesztett világra. És felfrissülés jön, és jön az ellenség és elkezdi betemetni ezeket. És ahogy az egyik gyülekezetet próbálja tönkretenni, és megy a másik ellen, és elmennek a polgármesterhez, és azt mondják, hogy szekta vagy, és amit csak tudnak, kitalálnak rád.

Mi megyünk tovább, és újabb kutakat fúrunk, és újabb kutakat és tudjuk, hogy az ellenség tervei felett van Isten és az áldás rajtunk van. És ahogy ezeket a kutakat fúrjuk, újabb és újabb élő vizek jönnek elő a földből és öntözik ezt a világot. És később visszamegyünk és azok a kutak, amiket betemetett az ellenség, azokat újra kiássuk. Nem hagyjuk az ördögnek, újra kiássuk azokat és elnevezzük úgy, ahogy a mi Atyánk nevezte őket, élő gyülekezeteknek!

Az áldások sokasodnak, és ezt mindaddig tesszük, mert az áldások vannak rajtunk, amíg az ellenség meglátja és eljön, és az asztalunkhoz kéredzkedik, mert látja és mondja, hogy látjuk, hogy az Úr van veletek és az Úr jó hozzátok. És az Úr meggyógyított téged, és megáldott téged. Ez az idő eljön, ha látod, hogy hogyan kell Isten áldásaival együttműködni. Ámen!

Éppen ezért, mert ezeket az áldásokat működtetni kell az életünk felett, kicsit foglalkoznunk kell az áldások és a szavaink kapcsolatával! Áldások és szavaink!

Isten, amikor a zsidó népnek 430 évvel az Ábrahámi áldások után hozza Mózes szolgálata által a törvényt, akkor a törvény átadásakor nagyon tisztán hangsúlyozza, hogy ha ezeket az én parancsolataimat, és rendeléseimet megtartjátok, akkor áldottak lesztek. Vagyis megint találkozunk az áldásokkal. Isten az áldások Istene, mindig oda akarja adni az áldásait.

Ha ezeket nem tartjátok meg, akkor átkok alá kerültök. De, nagyon egyértelműen hangsúlyozta, hogy ezt a kettőt nem lehet összekeverni. Ezért, amikor Mózesnek megparancsolta, hogy olvassák fel a népnek az áldásokat és az átkokat, két külön hegyet rendelt el erre. Az egyik hegyen fel kellett olvasni az áldásokat, és egy másik hegyet rendelt arra, hogy ott pedig olvassátok el az átkokat. Az volt a célja, hogy össze ne keverjék a kettőt.

Mózes V. 11/29 És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre te bemégy, hogy bírjad azt, akkor mondd el az áldást a Garizin hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.

Tisztán mondja Isten, hogy ez két külön dolog, vannak az áldásaim, és vannak az átkok. Ennek ellenére van, hogy találkozunk olyan keresztényekkel, akik azt mondják magukról, hogy az Úrnak áldottja vagyok, mert ezt és ezt a betegséget viselem a testemen. Vagy az Úrért szenvedek, az Úr adta rám ezt a betegséget.

Egyetlen baj van ezzel, hogy az illető a rossz hegyre ment fel! Mert amikor olvassuk a 28. fejezetben az áldásokat, az áldások között, egyetlen egy helyen sem olvasunk betegséget. Az, az átkok között van felsorolva, és egy másik hegyen olvasták fel. Gyere le az Ebál hegyéről, mondd az illetőnek, másszál fel a másik hegyre, ahol az áldásokat olvasták fel, mert Istennek nincs olyan terve veled, hogy beteg légy, hogy szegény légy, hogy a világ átkaiban járjál.

Összekeverik ezeket a keresztények, pedig Isten gondoskodott arról, hogy teljesen elkülönítve a kettőt kinyilvánította a népnek. A Garizin hegyén az áldásokat, az Ebál hegyén pedig az átkokat kellett felolvasni. Isten ezt a képi megjelenítést, hogy felmegyünk egy hegyre, nagyon szereti és elgondolkodtam rajta, hogy miért.

Azért, mert ha elkezdünk egy hegyre felmenni, egészen más lesz a kilátás, ha egy bizonyos szinten vagyunk már. És ha megint feljebb megyünk, megint más kilátásunk lesz. És nekünk keresztényeknek a Sion hegyét adta. A Sion hegye, az egy óriási közösség az Úrban, elolvashatod a Zsidó 12-ben ezt. És Jézus azt mondja, hogy jöjj fel ide. Jézus a Sion hegyének tetején vagy. És másként fogod látni, ha a völgyben vagy a világ bajaival, betegséggel és a szegénységgel, és azzal vállalsz közösséget, vagy ha fogod magad és a Jézus Krisztus szavára figyelmezel.

Felemeled a szemed, és azt mondja az Úr, hogy jöjj fel ide, ez a Sion hegyének a teteje és úgy lásd, ahogy én látom. És úgy halld a dolgokat, ahogy én szólom, és úgy szóld, ahogy én szólom és akkor áldások követnek. Áldások sora fog következni az életedre. Utolsó rész, amit a törvényből megnézünk, és azért tesszük ezt, mert ezek a részek nagyon tanulságosak. A következő rész az új termés bemutatásáról szól, amikor vitte azt a szövetséges, és Isten megmondta, hogy miként tegye az Úr színe elé az áldozatát.

Mózes V. 26/17 Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az Ő útjain, megtudhassad az Ő rendeléseit, parancsolatait és végzését, és engedhess az Ő szavának.

Szeretném, ha meghallanátok, hogy nem csak arról van szó, hogy letettük az Úr elé, amit hoztunk, hanem igenis része van a szavaknak, a szájnak, a kimondásnak abban, hogy ezek az áldások beteljesedjenek. Odaállunk az Úr elé, és azt kívánjuk kimondatni az Úrral, hogy – Igenis Uram odaállok eléd, és te áldjál meg.

Nézzük meg, hogy mit kívántunk kimondatni az Úrral? Azt kívántuk kimondatni, hogy Isteneddé lesz néked, vagyis te vagy az én Istenem, hogy járhass az Ő útjain. Uram te cselekszed meg, hogy én a te útjaidon járok, hogy megtudhassad az Ő rendeléseit. Vagyis Uram mondd ki felettem, hogy én mindig ismerem a te rendeléseidet, parancsolataidat, végzéseidet, és hogy én engedhessek a te szavadnak. Mondd ki felettem Uram. Ezt mondja ez a vers.

Látod-e, hogy mind a két félnek, a mennyei Mindenhatónak is, és az áldottnak is a szájával ki kellett mondania valamit. Azt kívánja ma kimondatni veled az Úr! Az Úr azt akarja, hogy legyen valami a szádban. Mit akar kimondatni veled? Anélkül, hogy ezeket nem veszed a szádra, nem fogod látni az áldásokat. Miért mondta volna máskülönben az Úr ezt?

Szeretném, ha elmondanátok hangosan most, hogy – Az Úr azt kívánja ma kimondatni veled! Kötelező volt. Mit? Hogy az Ő tulajdon népévé leszel, amiképpen szólott néked, és minden Ő parancsolatát megtartod.

Ki kellett mondani: Uram, mivel én megtartom a te parancsolataidat, te feljebbvalóvá teszel engem minden nemzetnél, dicséretben, névben, és dicsőségben feljebbvalóvá leszek mindeneknél.

Ki kellett, hogy mondják. És folytatja, hogy szent népévé leszek az Úrnak.

/19/ Hogy feljebbvalóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.

Nem volt elég elmondani Istennek, hogy Ábrahám én, megáldalak téged és majd a magodra száll ez az áldás. Azt mondja Isten, hogy ímé, ami engem illet, és utána odaállsz Isten elé, és az Úr kívánja kimondatni veled, mert az áldások beteljesedésének két komponense van. Dicsőség Istennek. Mondják az emberek, hogy jó, Isten megáldott, de ki fogja nekem ezeket az áldásokat elhozni az életembe. Isten tudta, hogy az ember így fog beszélni, nézzük, mit mond:

30/11 Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted, sem távol nincs tőled.

Ne mondd, hogy – óh, Uram, hol vannak ezek az áldások tőlem. Ezek megfoghatatlanok számomra ebben a világban. Azt mondja az Úr, hogy ne mondj ilyet.

/12/ Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe…

Óh, Istenem, de messze vagy tőlem, ki hozza le ezeket az áldásokat a mennyből nekem.

…hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?

/13/ Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?

Sőt felette közel van hozzád az Ige, a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.

Hol vannak ezek az áldások? Olvassuk együtt: - a te szádban, és a te szívedben. A te szádban és a te szívedben van! Ezt mondja az Úr. Nincs a tengeren túl, nincs fent az egekben, ilyen közel van hozzád. Ha ezt megtanulod, hogy hogyan élsz az áldásokkal, a te szádban és a te szívedben, ezek beteljesednek rajtad. Ezt mondja itt az Úr. Óriási kijelentés.

/15/ Lám, elődbe adtam ma néked az életet és a jót, a halált és a gonoszt.

Közli az Úr, hogy az élet és az áldás az a jó, a halál és a gonosz, az egy másik hegy. Ne keverd össze. A 19-es vers második fele mondja:

/19/ …az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot, válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.

Isten megmondja, hogy melyiket válaszd. Vagyis az áldások itt vannak ezen a hegyen, az átkok azon a másik hegyen, figyelj ide, megmondom, hogyan valósulnak meg ezek az életedben. – A te szádban és a te szívedben vannak, és azt is megmondom, hogy melyiket válaszd. Válaszd az életet. Ilyen egyszerű Istennek az áldása, leegyszerűsítve képletesen.

Azt mondja Isten, hogy válaszd az életet, hogy élhess, ne a betegséget válaszd, ne a nyomort, ne a szegénységet éltesd. Hogy működtetjük ezt az életünkben, amikor halljuk a híreket? Nem fogunk azokkal egyetérteni, nem engedjük le a szívünkbe, amit a világban látunk, a pusztulást, a károkat, a gonoszságokat, a földrengéseket, a cunamikat, a vulkánokat, ezek a pusztulások.

Nem juthatnak el a szívünkig, mert nekünk egy másik hegyet kellett választanunk, az áldások hegye a mi örökségünk, és az áldások Istene a mi Istenünk. Nem fogjuk beengedni ezeket a pusztító képeket a szívünkbe, mert tisztán tartjuk a szívünket, és tisztán tartjuk a szánkat. Mert azt mondja az Ige, hogy közel van hozzád ez az áldás, a szádban és a szívedben van. Ezt a két területet igen nagyon kell őrizni, és az áldásokhoz közelebb kerültünk, ha ezt megértettük.

Felismerjük ebben a Róma 10/8-as versét. Pont ezt mondja ott az Ige, fontos szellemi igazság ez, ezért újra és újra előkerül a Bibliánkban. Itt is felmerül a kérdés, hogy: Kicsoda száll le a mélységbe, azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza, ki fogja nekünk ezeket aláhozni a mennyből. Vagyis ki fog segíteni, hogy az áldások lejöjjenek a mennyből? Azt mondja Isten, nem jó kérdések ezek, nem így kell feltenni.

…a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.

Ez a hit törvénye. A hitnek a törvénye a szádban és a szívedben van.

Nézzük meg, hogy miért hangsúlyozza ezt annyira Isten. Azt jelenti, hogy Ő az Ő részét megtette, és hogy te az áldásban jársz-e, csak saját magadon kérhető számon. Nem mutogathatsz a másikra, hogy ő, meg a gazdaság.

Sehol máshol ne keresd, mint a szádban és a szívedben, és tanulj meg vele élni. Ha úgy cselekszel, ahogy Isten mondja, akkor garantáltan áldott leszel, mert Isten Igéje az igazság. Nem csak azért írja a Biblia, hogy vastag könyv legyen, hanem szellemi igazságok, szellemi alapelvek vannak ott leírva. Ha a szerint élsz, garantált a sikered.

Amikor Mózesnak lejár az ideje és Józsué viszi tovább a népet, az első parancsolata Istennek Józsué felé így hangzik.

…Vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon, akkor boldogulsz.

Istennek meg van az akarata, hogy mit tegyünk. El ne távozzanak a szádból az én Igéim, mondja Józsuénak. Mert ez az alapja annak, hogy ezekbe az áldásokba beviszed-e a népem? Az áldásokat kutatjuk, mert nagyon szeretnénk az áldásokat meglátni az életünkön, hogy beteljesednek azok. Nem a világ nyomorúságai között élni, mert e világban élünk, de nem e világból valók vagyunk, meg kell mutatnunk, hogy mi máshonnan valók vagyunk. A világnak meg kell ezt látni rajtunk, és Isten meg akarja ezt mutatni nekik.

Zsoltárok 1/1-3 Áldott ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székébe nem ül. Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal…

Józsuénak is ezt mondta Isten. Ne engedd a fejedbe, ne engedd oda a téves képeket.

…És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely megadja gyümölcsét a maga idejében és levele nem hervad el és minden munkájában sikeres lészen.

Nem ismeri a szárazságot, mint a világ többi fája a pusztában, nincs olyan, hogy elszáradna a levele. Zsoltárok szerint ez az áldott ember. Szebben kifejti ezt a folyóvizek mellé ültetett fát a Jeremiás 17. fejezetében, hogy milyen az életünk akkor, ha a folyóvizek mellé vagyunk ültetve.

Jeremiás 17/7-8 Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr. Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad, és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.

Azt mondja az Ige, hogy nem tud félni az olyan, akit az Úr oda ültetett és gyökereit a folyóvizek felé engedi, van ugyanis egy titkos forrása, a világ nem ismeri azt a titkos forrást. A föld alatt van, nincs szem előtt. A világ számára láthatatlan forrás. A folyó felé ereszti gyökerét, és onnan veszi a táplálékot, a világ csak azt fogja látni, hogy levele nem hervad el. Nem szárad el, gyümölcsözik, sőt a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.

Az élő víznek folyamai felé vagyunk mi beültetve, azok vannak bennünk. És amikor a világ híreit halljuk, mi nem félünk, és nem rettegünk, mert van egy forrásunk. Az Igét, amikor belevetjük a szívünkbe, akkor a hit törvénye úgy működik, hogy vesszük az Igét, amit Isten adott, hogy azzal éljünk. A szánkkal, azáltal, hogy kimondjuk, beszéljük, szóljuk, azáltal, beleültetjük a szívünkbe. Beleesik az élő mag, Isten Igéje a szellemünkbe, és a mag, ha ott elkezd életre kelni, – az én Igém megnyilatkozása világosságot ad.

Amikor megnyilatkozik az, az Ige a szellemedben, elkezd világosságod lenni. És elkezded látni Isten világosságában az áldásokat az életed felett. Nem botorkálsz többé a sötétségben, mint azok, akiknek nincs meg ez a világosságuk. A többiek félnek, rettegnek, tanácstalanok, nem látják a kiutat, neked a világosságod egyre jobban növekszik a teljes délig. Amikor az Ige elkezd növekedni, elkezdi a gyökereit mélyen leereszteni, a folyóvizek felé ereszti a gyökerét. Istennek a forrásai felé ereszti, nincs az a vihar, ami meg tudná szaggatni, ezek a gyökerek mélyen lent vannak a lényedben, meggyökerezett benned az Ige, gyümölcsöt fog teremni. Gyümölcsözéstől meg nem szűnsz.

Látható kép arról, hogy Isten minket nem a pusztába ültetett, hanem az Ő folyamaiba vagyunk beleültetve. Élővizek folyamaiba. Hálát adunk Istennek érte. A szánkkal tudjuk ezeket az áldásokat előhozni és kutatjuk ezt, mert szeretnénk az áldásokban benne járni. Isten is ezt akarja. Így tudjuk megnyerni a világot. Ha mi elszegényedünk, akkor hogy tudunk segíteni a szegénynek.

A mi életünk felett ott kell, hogy legyenek az áldások, és itt, ne a nyugdíjadra gondolj, mert Isten efölött van, ahogy mondta, hogy jöjj fel ide. Nem korlátok között gondolkodik Isten, hogy mennyi a nyugdíjad. Mi a mag meggyökerezéséből élünk. A folyó felé nyújtjuk a gyökereinket, onnan jönnek az áldásaink. Isten olyan hatalmas, hogy efölött a világ fölött van, ki kell tágítani ezt a képet magunkban. Mi a magvetéseinkből élünk Jézus nevében, és Isten fogja hozni a világosságot, hogy az neked merre van, és mit kell tenned.

Zsoltár 81/10 Én, az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

Isten mivel akarja betölteni a szánkat, a föld javait is nekünk adta, nem akarja, hogy éhezzünk, Isten minden jót megad nekünk, de igazán a szánkat az Ő Igéjével akarja betölteni. Az Ige is ezt mondja, és megérjük az Igét, és világosság támad nekünk, mert világosság támad az igazakra. Megnézzük, mit kíván az Úr a szánkba tenni. Mózesben azt olvastuk, hogy azt kívánja kimondatni ma veled az Úr. Az Úr kívánja, hogy a szádban legyen valami.

Ésaiás 51/16 És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával fedeztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!

Olyan kedvet fogtok kapni az Ige szólására ma, hogy hazamentek és alig várjátok, hogy kinyithassátok az Imakönyvet. Mert az tele van az Ige megvallásával, és élni kell vele. Így működik. Isten szigorúan mondja, hogy az én beszédemet adtam a te szádba, nyisd szét a te szádat, és én betöltöm azt. Az én beszédemet adtam a te szádba, kulcsfontosságú ez.

Jakab együtt nőtt fel Jézussal, mert mindkettejük édesanyja Mária volt, és olyan kijelentéseket hoz a nyelvről, ami másik levélben nem olvasható. Mutatja ez azt, hogy Jézus milyen sűrűn tanította a testvéreit a beszédről.

Jakab 3/10-11 Ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ennek így lennie! Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt?

Vagyis kijöhet-e ugyanabból a szájból az áldás és átok? Nem! Egyszerre édes és keserűvíz nem képes kijönni ugyanabból a forrásból. Ugyanabból a szájból az áldás és átok nem tud kijönni. Mit mondott Isten, - válaszd az áldást, válaszd az életet.

Nekünk el kell döntenünk, hogy a szánkat kinek a szolgálatára adjuk oda. A világ szolgálatára, és úgy beszélünk, mint a világ, vagy úgy ahogy Isten. Szigorúan el kell dönteni. Mert itt áll vagy bukik minden.

Ugyanis, ha az Igén időzünk, belekerül a szívünkbe, növekedni fog. A szánkat, hogy hogyan használjuk, nem tud segíteni más, neked magadnak kell megzabolázni a nyelved. Ezen áll, vagy bukik minden.

Ha Sámson példáját vesszük, Sámson egy szamárnak az álkapcsával az ellenség ezreit pusztította el. Ma azt kell mondani, sajnálatos módon, hogy ebben a világban sok szamár él, aki saját álkapcsával pusztítja el a saját életét. Mi nem ilyenek vagyunk, de kint a világban rengeteg olyan embert látsz, aki nap, mint nap megerősíti az átkot az élete felett a szájával. Szellemi törvényt működtet. Ott van a száján és a szívében.

Ugyanis a sátánnak nincs hozzáférése az életedhez, ha csak a szavaiddal helyet nem adsz neki, mivel a kimondott szavakkal eszi be magát az életedbe. Más hozzáférése nincs neki. Az Úr Igéje, mint egy pajzs vesz körbe, ha csak te nem adsz neki helyet azzal, hogy rávesz, hogy kimondd az ő terveit, különben nincs hozzáférése az életedhez.

Egy olyan példa az életünkből, amit minden nap gyakorolhatunk. A kereszteződésben a lámpánál pont előttünk váltott át zöldről pirosra. Ilyenkor két lehetőségünk van, vagy megáldjuk saját magunkat, és azt mondjuk, hogy: – az Úr tökéletes időzítése van felettem Jézus nevében, minden lépésemben, minden utamban, Ábrahám minden áldása beteljesedik az életemben. Az Úr tökéletes időzítésében élek!

Elmondhatod ezt, amíg várakozol ott a lámpánál, vagy kimondhatsz egy világi káromkodást mérgedben. Melyik fog előbbre vinni? Ugyanannyi erőből telik kimondani azt az áldást, és látni fogod, hogy mennyivel jobban érzed magad a szellemedben, mert felemel. Éljél vele, saját életednek a kovácsa vagy, a szádnak a szavaival. A szavakkal légkört teremtünk magunk körül, mennyivel inkább, ha az Igét szóljuk.

Azért akarunk ezekben az áldásokban járni, mert ezeket örököltük és ki az, aki nem akarja az örökségét látni közülünk. Arra rendeltettetek, hogy áldást örököljetek. Az Efézus 1/3-ban írja az Ige, hogy áldott legyen az Isten és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak az Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből a Krisztusban. Minden szellemi áldás ott van feletted, benned. Hogyan lehet közelebb kerülni hozzá? Isten megmondta: a száddal és a szíveddel.

Mindkettő a te hatalmadban áll, Jézus nevében. Az Ábrahám áldásán kívül is kaptunk még egy áldást, az örök életet a Jézus Krisztusban. Ábrahámnak ez nem volt meg. Még az örök élettel is megáldottak vagyunk. Az örök élet vár ránk.

Bölcsesség, ha a szellemünket és a lelkünket, ezt a két hatalmasságot az életünk felett, ha az Ige oldalára tudjuk állítani. A testünknek nem lesz más lehetősége, mint beáll az Ige vonalára. És úgy kell, hogy legyen. Vagyis a szellemünkbe el kell ültetnünk az Igét, mint a magot. A lelkünkben, az elménkben gondolkodni kell az Igén, el kell mélyedni rajta, hogy tényleg ezt írja? Meg kell nézni, az elménket át kell itatni vele.

Ez volt a szellemünk és a lelkünk. És jön a nyelvünk. A szánkban is ott kell, hogy legyen az Ige ahhoz, hogy áldásokat nyerjünk. Ez egy nagyon fontos segédeszköz ahhoz, hogy a szellem és a lélek egy oldalon álljon az Igével, mert a kimondott szónak hatalma van a gondolatok felett.

Amikor jönnek a zaklató, kínzó, háborgató gondolatok, mert ezek mindenkit meglátogatnak, akkor az Igét a szádra kell venned. Amikor kimondod, abban a pillanatban az elme és a gondolatok, arra figyel, hogy mit beszélsz a száddal. Vagyis az elmédet odaállítod arra a vonalra, és nem azon gondolkodsz, ami nem áldás, nem az áldások hegye. Arról a hegyről, amelyen az átkok vannak, le kell jönni. És ez egy segédeszköz, hogy a szánkat használjuk, ha a gondolatok el akarnak menni rossz irányba, másfelé, a szánkkal kordában kell tartani.

Az Úr szerette volna, ha ma erről szólok nektek. Nagyon sokszor visszajut hozzám, ha nem is közvetlenül nekem mondjátok, de azok a dolgok, amelyek elhangoznak a szátokból, a kis óvodás korúaknak sem lenne szabad már kimondani, főleg azoknak, akik évek óta ide járnak, és az Igét hallgatják. Itt lop meg az ördög, ezeken a területeken. Kérlek benneteket, hogy az Ige tükrében cselekedjetek.

Efézus 5/19 Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.

A legújabb kiadásban ezt az igeverset is ki kellett igazítani, úgy ahogy az eredeti és az angol mondja: szólván magatokhoz. Nem egymás között beszélvén, mert az Ige leesik a földre. Magadnak szólód az Igét elsősorban, a magad templomát építed. Ez olyan, mint mikor egy haszontalan kisgyermeknek megfogod a fülét, és azt mondod, hogy gyere csak ide, azt mondtam neked, hogy ezt teszed és a másikat pedig nem engedtem meg neked és belemondod a fülébe, hogy meghallja.

Szólsz a testednek, azt mondtam, hogy így kell működnöd, az Úr Jézus Krisztus tökéletességében kell működnöd. Minden rendellenesség (hazug tünet) meg van tiltva ebben a templomban, mert az Úr Jézus Krisztus sebei által tökéletes gyógyulást vettél, minden sejtnek, minden szervnek, minden keringésnek, minden csontnak, minden ízületnek abban a tökéletes rendben kell működni, ahogy az meg van teremtve, ahogy az, az új teremtés tökéletes programjába az be van írva, és most hozzád szólok, a testednek szólsz.

Szólhatsz hozzá Zsoltárokat. Szólhatsz hozzá, hogy az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Ezt magatokhoz kell szólni. Szólván magatoknak az Igét, a Zsoltárokat. Felhívja rá a figyelmünket. Ráadásul annál a résznél írja, amikor arról szól, hogy be kell teljesednünk a Szent Szellemmel.

Ha két, három órán keresztül szólod magadnak, meg fogod látni, hogy milyen hatalmasan fogja betölteni a Szent Szellem a templomodat. A szellemedből kiárad a testedre és a lelkedre, és egy egész hatalmas Szent Szellem felhő fog körbevenni. Gyakorolni kell! Mikor szóltál magadhoz utoljára? Nem a világ előtt kell gyakorolni. Ezek a mi áldásaink. Majd akkor jön a világ hozzánk, ha látja ezeket rajtunk. Gyakorolni kell, - szólván magatokhoz!

Szólni kell magunkhoz az Igét, ami a szánk része. Kimondod így a Zsoltárt, hogy az Úr az én pásztorom és nem szűkölködöm és nagyon boldog vagy, és utána mikor befejezted az imaidődet, akkor máris elhibázod, ha azt mondod a barátodnak, hogy tudod nincs egy fillérem se, ez az igazság. És kilopta a róka a holló szájából a sajtot, kiejtette azt. Lehet, hogy a pénztárcádban most épp ez a helyzet, de oktandi vagy, ha ezt most kimondtad, mert láttad, hogy hogyan működik.

A szívedben és a szádban van, ki kell mondani és Isten angyalai és a szellemi birodalom mind a javadra fog munkálkodni. És elő fognak jönni ezek az áldások, elő fognak jönni az új munkahelyek, elő fognak jönni az új források, amit Isten számodra rendelt. Előbb, utóbb észre fogod venni, hogy a pénztárcádban egyre nagyobb a bővőlködés, és a számláid ki lesznek fizetve, mert ezek a szellemi törvények elkezdenek működni.

Ne hagyd magad olcsón meglopni. Mi nem a láthatókra, a láthatatlanokra tekintünk. Az Úr úgyis tudja mi a helyzet veled. De megkívánja tőled, hogy az Igét szóljad, azzal irányítod az életedet. Jézus a legjobb példa, azt mondta, hogy én mindenkor azokat szólom és cselekszem, amiket az Atya mondott. Nincs más lehetőség!

Félreértés ne essék, nem arról beszéltem a mai napon, és semmiképpen ne azt halld ki, hogy valami csoda-mondókát tanulunk most, hogy ha ezt mondod, úgy lesz, és három hétig mondod és nem történt semmi, és az egészet feladtad. Csak magadat fogod megcsalni vele. Vagyis nem arról van szó, hogy csak mondogatjuk és elvárjuk, hogy történjen valami. Arról van szó, hogy a hitnek ugyanaz a törvénye van bennünk: Hisszük és azért szólunk.

A száddal addig kell ezt a munkát végezni, míg a szívedben egy teljesség nem lesz a hitről. És ha akkor azt a hited kiszólod, meg remegnek az egek. Hittünk és azért szólunk, hiszünk mi is, és azért szólunk. A hitnek ugyanaz a szelleme van bennünk. Isten a hitnek szellemét adta nekünk. Hiszünk, és azért szólunk.

Felhívom a figyelmedet, mert ezek téves utak, valaki azt mondja a másikról, hogy XY-nak nem fáj a torka, és egy nagyot krákog mellé. Vagy az illetőnek nincs a torkában daganata, krákog mellé. Azt akarja tudatni velem, hogy az illetőnek ugyan egy nagy daganat van a torkán, és ő ugyan nem akarja azt szólni, ezért most pont az ellentétjét fogja nekem mondani, és ebből én vegyem ki, hogy ő mit akar mondani.

A hit nem így működik. A hit törvénye nem az, hogy a meglévőt tagadjuk. [A hitünkkel a hegyként tornyosuló problémához kell hatalommal szólnunk, hogy távozzon.] Ha valami ott van, akkor azzal szembesülnünk kell, és a hited által, a hatalmas Szent Szellem által, a hit munkája fogja erről a látható síkról eltüntetni. Semmi hit nincs benned, amikor tévesen beszélsz.

Nem működtetjük vele a hitünket, és ez arra mutat, hogy nincs tiszta látásunk arról, hogy a hit miként működik. Ha tudnánk, hogy ez milyen hatalmas erő, akkor jobban megzaboláznánk nyelvünket, mint eddig és hatékonyabban kezdenénk el munkálni, mert ez működik. Utolsó gondolat, hogy miért hangsúlyozta Isten az Ószövetségben, és miért ismétli meg az Újszövetségben, hogy a szánkban és a szívünkben legyen, elmondom a lényegét.

A testünknek egyetlen tagja, amely közvetlen összeköttetésben van a szívünkkel, a szellemünkkel, ez a nyelv. A nyelv az a tag, amit képes a szellemünk működtetni, hogy a szellemi dolgokat előhozza a világba. A nyelvünkön keresztül tud megvilágosodni a szellemünk. Ezért van ez a kapocs a szánkban és a szívünkben. Zsoltárok 45-ben a Zsoltáros kap erről egy bepillantást, azt írja, hogy …

Zsoltárok 45/1 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem siet vele, gyors, mint az írnok tolla.

Vagyis a szívemből felbuzog, és a nyelvem azonnal mondja, amikor a szellemünk működteti. Jézus mondta, hogy a szívnek teljességéből szól a száj. Ha a teljességéből szól, akkor az Igét mondod, az Ige van ott, és az Igétől születtél, romolhatatlan magból születtél, belül az Ige vagyunk, akkor kívül kizárólag az Ige valósul meg, az áldás. Nincs más lehetőség.

És itt van az idő arra, hogy a világ rajtunk ezt az áldást meglássa. Működtetnünk kell ezt. Törekednünk kell arra, hogy a világ megirigyelje a mi Istenünket, az Ábrahám, az Izsák és a Jákob Istenét, és akarják, és kívánják, és fussanak a mi Istenünkhöz, hogy mi is ezt az Istent akarjuk, aki titeket megáldott.

Itt az idő, Isten előkészítette a terepet. Ebben a mai világban erre alkalmatok lesz mindannyiótoknak egyenként. El kell határozni magadba, hogy nem vagyok hajlandó a számat a világ dolgaival megfertőzni. Ez egy odaszánást jelent, ezt a részt neked kell kijárni, mert csak itt tud az ördög megfogni, és ne hagyd magad.

Zakariás 8/23 Ezt mondja a seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba, s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd, menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!

Ezeket az időket kívánom nektek, mert ezek itt vannak. Akkor még nem tudta Isten leírni, hogy a gyülekezet ruhájába ragad, mert a gyülekezet el volt rejtve az Ószövetség idején, de Isten áldottjai voltak ők. És Isten áldottjaiba ragad ez a világ ma, megragadnak benneteket, a ruhátokba ragadnak, és azt mondják, hogy hadd menjünk veletek, mert látjuk, hogy veletek az Isten. – Akkor lesz ez, ha az áldásokat ki tudod teljesíteni az életed felett, és ezt kívánom nektek.

A megvallásaink fölé egy örökös hű főpapot rendelt Isten, nem állsz magadban, amikor ragaszkodsz hozzá, hogy csak az Igét szólod. Van egy örökös hű főpapod az Úr Jézus Krisztus. Ámen!

Az Ábrahám áldása beteljesedik az életünkben, és nem hagyjuk alább, az ég minden áldását szeretnénk itt a földön valóságba látni. Nem akarunk úgy a mennybe menni, hogy valamit itt hagytunk belőle.

Szeretnénk valóságra váltani, és mindenki vizsgálja meg önmagát. Ilyenkor nem úgy megyünk haza, hogy látod miről prédikált, és a másikra mutogatsz, ami a te részed, abban kell magadat kiigazítani, és mindenkinek van benne mit tennie. Nekem ugyanolyan jót tett, mint nektek. Nem titeket akartalak leprédikálni vele, nekem legalább annyira meg kell dolgoznom a hit útját, az áldások útját, mint bármelyikőtöknek és rajta vagyok. Dicsőség Istennek! Ámen!