2009.05.06.

A HÁLAADÁS FONTOSSÁGA!

Jegyzet Jim Sanders tanításából
2009. május 03.

A drága Jézus áldjon benneteket!

Ma arról szól a tanítás, hogy mi következik az életünkben, ha nem hálás a szívünk kellőképpen azért, amit az Úr elvégzett az életünkben.

Vagyis ha hálátlanok vagyunk, és nem fejezzük ki a hálánkat azért, amit az Úr tett velünk.

Azok pl. akik a TV-2 programjától most kerestek meg minket, biztosíthatlak benneteket a felől, hogy Jézus Krisztus az egyedüli gyógyító, kizárólagosan. Orvosoknak meg van a saját véleményük a gyógyulásról, de ők hitetlenek, vannak köztük hamis próféták, akiknek a szavaik teljes hazugságról szólnak. Akiket a tévében megszólaltattak, azok kivétel nélkül mindannyian az Úr Jézus Krisztus által kaptak teljes gyógyulást. A démonokkal és a betegségek szellemeivel a természetgyógyászok nem képesek foglalkozni. Mert egyedül egy név, a – Jézus Krisztus neve képes megfutamítani őket. Miután az ember meggyógyult, Istennek kell adni a hálát és dicsőséget és nem saját magunknak.

Mindegy hogy mi a helyzet, mindegy milyen gyógyulásra van szükséged, az ember hálaadásokkal kimenekedhet minden helyzetből.  Ez egy biblikus igazság. Nem kell róla teljes megértés, de tudd azt, hogy Isten tette és kezd el megköszönni néki azt.

Valaki megkérdezheti, hogy – mit köszönjek neki, a betegséget, vagy a szegénységemet, amiben vagyok?

Nem! Köszönjed neki azt, hogy kijövünk belőle! Hogy Jézus sebeivel valóban meggyógyultunk és az Ő szegénysége által gazdaggá tétettünk.

Isten nem a zavartság szerzője és nem Ő a tolvaj.

Közelmúltban foglalkoztunk azzal is, hogy a gondolatainkban is jelen kell lenni a hálaadásunknak!

Isten nem a gyilkos és nem pusztító, tehát mindenért neki kell hálát adnunk. Mindegy mivel szembesülünk éppen. Előre adjunk hálát Istennek, mielőtt látnánk a megoldást, vagy éreznénk a különbséget. Amikor elkezdünk Istennek hálát adni, már akkor elkezdünk kijönni abból a helyzetből! És ez az örömhír! Hallelúja!

Isten nem arra teremtett minket, hogy képesek legyünk kezelni az aggodalmakat és a félelmeket. Az az emberi testre káros hatással van. Stresszt okoz az elmének, a léleknek és a testnek. Erre nem kaptunk kegyelmet, hogy ezt képesek legyünk kezelni.

Mit mondott helyette nekünk Isten?

Filippi 4/4 Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!

Ez az útja, hogy az ember megvédelmezze az elméjét a nem kívánatos gondolatoktól, és hogy a gyógyulás útjára lépjen.

/6/ Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

Ne aggodalmaskodjatok semmi felől, minden gondotokat az Úrra vessétek. Miután imádkoztatok nem siránkozni kell, hogy most mit fogok tenni, Isten vajon meghallott-e engem?

Persze hogy meghallotta az imádat! És miután imádkoztál, el kell kezdeni hálákat adni. Ma ezt meg fogod tanulni.

Elmondta nekünk, hogy ne aggodalmaskodjunk, és ne féljünk, akkor miért is tennénk ezt. Nem teremne semmi jót az életünkben, és még ráadásul árt is nekünk.

Ha eredményeket akarunk látni az életünkben, akkor nem szabadna megadni magunkat az aggodalmaknak és a félelmeknek. Bizony meg leszünk kísértve abban, hogy kétkedjünk, aggodalmaskodjunk és féljünk!

De Isten kegyelme által képesek vagyunk arra, hogy ezeket a gondolatokat levessük.

Mindenki jelentse ki: - Megtagadom, hogy féljek! Ellenállok neki!

Dicsérjük az Urat!

Amikor az ember teljes félelmek közepette van, amikor jönnek a félelem gondolatai – naponta ezerszer is jöhetnek – még a térde is remeg. Akkor kell kinyitni a szánkat és az ördögnek a képébe mondani: - ellenállok neked félelem, ellenállok ennek a Jézus nevében! Ellenállok a félelemnek, mert Isten nincs ebben benne.

Máté 6/31-ből tudjuk, hogy Jézus mire tanított minket, hogy ne mondjunk ki ilyeneket! Ne vegyünk magunkhoz ilyen gondolatokat kimondván! Mert így jönnek hozzád a félelem gondolatai. Pontosan az ellenkezőjét mondd ki, a hitet mondd ki.

Az Ő sebeiben gyógyultam meg! Bízom benne! Köszönöm Uram neked a választ!

Mit teszel tehát ahelyett, hogy félnél és aggodalmaskodnál a felett, hogy mennyire rossz a helyzet és ezt a rossz problémát mondanánk ki? Helyette Istennek köszönöd a megoldást! Köszönöd Istennek, hogy kihoz belőle, és az egészen keresztül visz téged! És ez fogja neked meghozni, hogy győztes leszel.

Sok hallelúját fogunk ma mondani és hálaadásokat Isten felé!

Egyedüli út, nincs más út!

1Korinthus 15/57 De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Nem múlt idő, jelenre és jövőre is vonatkozik ez az állítás. Meg lehet-e köszönni Istennek azt a győzelmet, amit még nem tapasztaltunk?

Vagy képesek vagyunk-e Istennek megköszönni azt az anyagi áttörést, amit még nem tapasztaltunk meg?

Képesek vagyunk-e Istennek megköszönni, hogy minden számlánk ki van fizetve, amikor még nem látjuk, mint akkor, amikor még egyáltalán nem látod, hogy honnan jön hozzád ez a pénz?

Ez a hitnek a pontos meghatározása a Zsidó 11/1 szerint. A most hit, a jelen hit, a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való teljes meggyőződés. Tehát elvárjuk és reméljük ezeket. A reménység gondolatai az nem a hálátlanság gondolatai.

A hit az alapja mindazoknak a dolgoknak, amelyeket még nem látjuk a valóságban, az öt érzékszerveinkkel nem tapasztaltuk még, mégis tudjuk, hogy megvan. És képesek vagyunk Istennek hálákat adni ezekért!

- Köszönöm Uram, hogy a szívemet erőssé teszed, a csontjaimat és az ízületeimet úgy megerősíted, hogy nincs bennük egyáltalán fájdalom. És köszönöm neked Uram, hogy minden fejfájástól megszabadítasz és nincs fejfájás az életemben. És közben pedig a fejed lüktet és fáj.

Ha nem lenne fejfájásod, akkor miért kellene imádkoznod érte? És ha nem lenne fejfájásod, akkor miért kellene megvallanod?

Nem azt mondja az Ige, hogy – mondja a gyenge, hogy erős vagyok?

Amikor gyengék vagyunk, amikor betegek vagyunk, akkor kell így beszélni, mert ez a hit, ez a válasz rá! A hit a reménylett dolgoknak a valósága! És érzékelhetővé válik, tapinthatóvá válik. Valóságos a hit a szellemi birodalomban, ez a nem látott dolgokról való bizonyítékod! Ez az Ige, dicsérjük ezért az Urat!

Istenem már úgy belefáradtam ezekbe a fejfájásokba. Mikor fogod már elvenni ezeket a fejfájásokat rólam? Olyan hűséges vagyok, tizedfizető vagyok, gyülekezetbe járok, és állandóan imádkozom.

Van-e ebben jelen hit? Minél tovább folytatod ezt, annál inkább depresszióssá válsz, és lefelé fogsz menni az úton.

Vajon miért nem válaszolja meg Isten az imádságom? A kérdés úgy hangzik, hogy miért nincs neked hited? Miért nem hiszel benne?

Isten nem a probléma. Nem Őreá várunk! Nekünk úgy kell cselekednünk, ahogy a mi hit-atyánk cselekedett.

A Róma 4/17-ben utána nézhetsz, hogy felszólít minket erre az Ige, hogy azokat, amelyek nem léteztek, előszólította, mint meglévőket.

Ábrahám elfogadta, amikor Isten megváltoztatta a nevét és elkezdte magát az új nevén szólítani, hogy – én vagyok a sok nemzetek atyja. Nem volt gyermeke és 90 éves már. És 100 éves is volt, felesége 90 éves. És Sára ki is nevette, nap mint nap idősebb és idősebb. És dicsérjük azért az Urat, hogy ennek ellenére napról napra azt vallotta meg.

És Ábrámról Ábrahámra változtatta Isten a nevét, amely azt jelenti, hogy sok nemzetnek atyja.

És nem tekintett az elhalt testére, hanem megvallotta! És mi történt? És valóban atyja lett mindannyiunknak.

A mennyek kapujánál Ábrahám fog mindannyiunkat üdvözölni. És az ő látása, amit kapott a Szellemtől, mindannyiunk életében valóra vált.

Azt mondta Isten neki, hogy nézd az eget és a csillagokat, és úgy megsokasítom a te magodat, mint a csillagok az égen, vagy mint a homok a tengerparton. Hogyan vált Ábrahám teljesen meggyőződötté ebben és Istennek adván a dicsőséget ezért, hogy amit Isten neki ígért, azt képes is megcselekedni? Azt írja az Ige, hogy – Istenek dicsőséget adván! Ez pedig azt jelenti, hogy hálákat adott Istennek! Dicsőséget adni azt jelenti, hogy hálákat adni Istennek, hogy megszabadított téged azoktól a tünetektől – már!

És most azt is megnézzük, hogy miként lehet Istennek dicsőséget adni?

Szeretnék a 2Korinthus 2/14 versére menni és ott újra elolvasni nektek az Igét.

2Korinthus 2/14 Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban és az Ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti általunk.

Lukács 17. fejezetében olvashatjuk a tíz leprás történetét. Amit itt meg fogunk tanulni: Istennek dicsőséget adni, ennek egy kiváló módja, ha elkezdünk hálákat adni neki. Meglátjuk, hogy egy megcselekedte a tízből.

Lukács 17/12 És mikor egy faluba bement jött elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállottak.

Távol megálltak!

/13/ És felemelék szavukat, mondván, Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

Tehát egy távolságban állnak Jézustól, nem mehetnek közelebb.

Jézus azt válaszolja nekik, hogy menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak. Egyelőre semmi látható jele nincs annak, hogy elmenjenek és megmutassák magukat a papoknak. Hacsak már meg nem gyógyultak volna, mert a leviták könyvében azt olvassuk, hogy akkor kellett elmenni a leprásnak a paphoz és megmutatni magát, ha már teljesen tünetmentes lett. A zsidó törvények szerint ilyenkor kellett bemutatni az áldozatot.

Ekkor kerülhetett vissza az illető a társadalom körforgásába és életébe. Semmi érzékelhető nyoma nincs a testükön annak, hogy meggyógyultak volna. Azért kell a paphoz menniük, hogy megvizsgálja őket, hogy valóban meggyógyultak. És ők pedig elindultak.

/14/ ….....És lőn pedig, hogy míg odamenének megtisztulának.

Arról beszélünk tehát, hogy hitben voltak. Mennek a paphoz, hogy megvizsgálja őket. Amikor elindultak az úton, akkor még semmi nem történt velük. Amikor elindultak még ugyanolyan leprások voltak, ugyanolyan betegek voltak és pontosan olyan elgyötörtek voltak, de Jézus szólt hozzájuk és mondta nekik, hogy menjenek!

Ha az emberek látás szerint cselekszenek, akkor mit mondtak volna? - Ha meggyógyítasz engem és az látható is, majd akkor megyek el a paphoz, addig nem megyek el, nincs értelme, mert így feleslegesen mennék el a paphoz és ott meg is szégyenülnék, mert látná, hogy nem gyógyultam meg. Tehát először gyógyíts meg engem, és majd utána megyek a paphoz. Így szól vissza hozzánk a kétség és így szól vissza az, amikor a látás szerint járunk. Te cselekedd meg Uram, és én akkor azt majd megtudom, hogy megtörtént.

De nem így működik! Jézus azt mondta nékik, hogy – menjetek!

Mi történt? Ahogy mentek, közben gyógyultak meg teljesen!

Miért mentek a paphoz? - Úgy cselekedtek, ahogy Jézus mondta! Feltételezték [hitben elfogadták], hogy ők már meggyógyultak! Mert csak a leprából meggyógyultaknak volt kötelességük, hogy elmenjenek a paphoz, és megkapják az igazolást a gyógyult állapotukról. Senki más nem mehetett a paphoz, csak a gyógyultak.

Tehát úgy cselekedtek, mintha meg lenne az okuk rá [mintha gyógyultak lennének], hogy ők a paphoz mehetnek, mégis valamennyi tünet meg volt a testükön. Pedig a Mester, az Úr Jézus Krisztus jelenlétében voltak, mégsem volt ott a testükben azonnal a változás. Ugye értjük, hogy az Úr jelenlétében voltak?

De mikor az Úr azt mondta, hogy – Menjetek! – erre engedelmesen cselekedtek, akkor változott meg a testük [jött valóságba a gyógyulásuk]! És ahogy engedelmesen mentek, útközben jött a gyógyulásuk.

Velem valami hasonló történt, még mielőtt újjászülettem volna. Vonatvezető voltam és éppen műszakban voltam, nem voltam még akkor újjászületve, egy magas láz gyötört és teljesen leizzadtam és ágyba kerültem, az ágyam is csurom vizes lett, annyira megizzadtam. Az a gondolat jött hozzám, hogy most talán betegszabadságot kell, hogy vegyek ki, mert annyira beteg voltam.

Az az ötletem támadt, hogy a többiek elmennek enni, és én pedig elmegyek a gyógyszertárba. Valami toroköblögető félét vettem. Kiöblítettem a torkomat vele és visszafeküdtem az ágyba. Amikor felébredtem teljesen eltűnt rólam minden tünet. Gondoltam magamban akkor, hogy ez valami nagyon erős gyógyszer lehet, de az Úr gyógyított meg engem. Biztos, hogy a közbenjárók által végezte el az Úr, mert nem voltam még újjászületve sem. Sok ilyet láttam az emberek életében, hogy ahogy mentek az úton meggyógyulnak.

Az a gondolat fordult meg az én fejemben is, mérnök voltam a csapatban, hogy valakit meg kell kérnem, hogy helyettesítsen, mert nem tudom ellátni a munkámat.

Két-három km hosszú tehervonatokat vittünk és nagyon komoly munka volt ez.

Az emberek anélkül, hogy tudatosulna bennük, megnyitják magukat dolgoknak. Helyet adnak bizonyos dolgoknak az életükben.

Efézus 4/27 pedig tisztán mondja, hogy – az ördögnek pedig ne adjatok helyet.

Amikor az ember helyet ad azoknak a dolgoknak, amik az ördögtől vannak, akkor azok még jobban elhatalmasodnak rajta!

Minél inkább megadja magát az ember ezeknek, annál rosszabb lesz a helyzet.

Nagyon figyelj most! - Nem tudsz megszabadulni akkor a betegségtől, amikor a betegséget barátodnak fogadod be!

Az emberek gyakran a betegséget arra használják az életükben, hogy a munkából kivegyék magukat, vagy a felelősségük alól kimentsék magukat vele. Vagy arra használják a betegséget, hogy a hibáikat eltakargassák vele. Tehát elrontják valahol és akkor most hirtelen megbetegszenek. Az emberek arra is használják a betegséget, hogy a figyelmet magukra tereljék vele.

A gyermekek ezt hamar megtanulják. - Ha megbetegszem, akkor nem kell mennem iskolába. Vagy ha éppen vizsgadolgozatot kell írni, ráadásul anyukám megfőzi a kedvenc levesemet, hogy hamarabb meggyógyuljak. Tehát egy nagy kísértés van benne.

Van egy unokám, egy kisfiú, aki a maximális mértékben kihasználta ezt az állapotot. Nem ment iskolába aznap, bementem a szobájába és játszott.

Megjelölték őt a tanárok, azt mondták túl lassú, és különleges oktatásban kell, hogy részesüljön, különleges tanárokkal és ezt a megkülönböztetést maximálisan ki is használta a kisfiú mindaddig, amíg az országos felmérőket meg nem írták, és az első felmérőnél kiderült, hogy 100 %-ban megírta a tesztjét. Az egész iskola le volt rajta döbbenve. Következő évben megint megírta és megint 100 %-ra írta. És akkor rájöttek a tanárok a dologra.

Volt egy unokaöcsém, aki szintén nagyon lassú volt ilyen területen és azután az egyetemen végzett. Az igazság az, hogy nem lassú, hanem nagyon okos volt.

Visszakanyarodva tehát a tanításra, ha a betegséget magadhoz öleled, akkor nem tudsz tőle megszabadulni és egyre rosszabb és rosszabb lesz a helyzet. Ezért a gyermekeket is igen korai időszakban meg kell tanítani arra, hogy ne használják a betegséget arra, hogy ezáltal valamiből kimenekedjenek, mert kiváló utat kovácsolnak ezáltal arra, hogy egy betegségben esetleg meg is haljanak!

Tehát a betegség nem az én barátom!

A vasúton pl. egyetlen egy módon lehetett kimenekedni a munkából, ha valaki valóban beteg volt. A nyolc év alatt egyáltalán nem használtam ki ezt a lehetőséget. Én ismertem olyanokat, akik ezt arra használták, hogy nyaralásokra elmenjenek így. Én megtagadtam magamnak, hogy a betegséget használjam, mert a betegségről jól tudtam, hogy ellenség!

Isten gyermekének különben nem szabad, hogy félelmei legyenek a haláltól, de nem arra tervezett minket Isten, hogy meghaljunk.

Ádámot és Évát arra teremtette Isten, hogy örökké éljen. A testünkben minden egyes sejt egy bizonyos év után megújul. Tizenkét évente hallottam például, hogy a szívünk minden egyes sejtje megújul. A bűn által jött átok volt az, ami megrontotta a testünket annak idején, és ezt senki nem tudta legyőzni. De köszönjük Istennek az áttöréseket, amiket ad. A betegségnek és a halálnak ellent kell állnunk. Ezért soha ne add meg magad a betegségnek, ne feküdj be az ágyba, hanem állj ellent neki!

És ha valaki meggyógyul, akkor az egészséges ember ugye dolgozni megy. Volt, amikor hazug tünetek támadtak meg, és munkába kellett mennem. Ekkor hitben mentem munkába. És mindig jött hozzá a kenet, mindig jött hozzá a megerősítés! Nem adtam meg magam. Azt hiszem, senki nincs, akit ha elkezdenének vizsgálni, akkor ne találnának rajta egy kis apró dolgot, itt vagy ott. Amit ha elkezdenek nagyítóval nagyítani… És nem tudom ezt a dolgot tenni, mert a testemen ez a pont érzékeny, a kisujjam nagyon érzékeny ma.

Ha erre irányítjuk a figyelmünket, és erről beszélünk, akkor egyre érzékenyebb pont lesz a testünkön, olyan helyeken is, ahol nem is gondoltuk, hogy lesz.

Ahogy mentek a paphoz mi történt velük?

- Miközben menni fogsz az úton és köszönöd Istennek, hogy meggyógyított és úgy cselekszel, mint aki meggyógyult és magadat úgy nevezed, mint aki meggyógyult, olyan terveket készítesz, mint amiket a gyógyult emberek szoktak készíteni.

/15/  Egy pedig őközülük mikor látta, hogy meggyógyult, visszament dicsőítvén az Istent nagy szóval.

Hangos szóval dicsőíti Istent! Azért hangos a szavunk, mert a szívünket is belehelyezzük, teljes hitünkből szólunk, a hangerő kijön belőlünk. Ez az ember nagyon komolyan vette. Abból a betegségből gyógyult meg, ami távol tartotta őt a családjától is, szinte a halálból támadt fel. Itt volt az ideje annak, hogy nagy fennszóval tegye, amit tett.

/16/  És arccal leborult az Ő lábainál hálákat adván neki és az szamáriabeli volt.

Itt meg van a pontos meghatározása annak, hogy miként kell Istennek dicsőséget adni.

Nagy szóval, fennszóval dicsőíti Istent, leborulva a lábainál hálákat adott néki: - Köszönöm, hogy meggyógyítottál Uram!

És Jézus azt mondta itt a

/17/ Avagy nem tízen tisztulának-é meg?

Jézus, aki egy hit ember, a másik kilencet nem látta viszont,

/18/ Nem találtattak, akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

Ez egy szövetségtől távol való, nem zsidó ember volt.

Fogjuk ma is tapasztalni, hogy akikről feltételezzük, hogy van hitük, azoknak nincs, és akikről gondoljuk, hogy azoknak nincs, azoknak meg bizony van hitük.

Azáltal, hogy hittestvér vagy, saját magadnak kell felépíteni a hitedet, meg kell tenni a megvallásaidat. Mindannyiunknak saját magunknak kell, hogy meglegyen ez a személyes kapcsolatunk az Úrral.

/18-19/ Nem találtattak, akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

És monda néki: Kelj föl, és menj el a te hited megtartott téged.

Tehát a hálaadásban van benne, hogy dicsőséget adok Istennek.

Mindenki mondja: - A hálaadás az dicsőségadás Istennek!

A hálaadás az nagyon fontos dolog, az elismerése annak, hogy tudod, hogy honnan jön a segítséged!

Köszönöd minden lélegzeteddel! - Köszönöm Uram, hogy meggyógyítottál!

Mit mondasz ilyenkor? - Uram te tetted! Őt ismered el ezzel!

A kilenc gyógyult nem tette ezt. Egy szövetségben voltak, mert ők voltak a zsidók. Érezték, hogy meg kellene, hogy tegyék, de valahol útközben mégis megtévesztésbe kerültek, gondolták, hogy egyébként is meggyógyultak volna.

Vajon miért nem jöttek vissza, ha valóban tudták és valóságos megköszönjék nekik. Tudod, hogy sehogy másként nem tudtad volna megszerezni, csak az Úr által. Az Ő kegyeltsége jött hozzád, az Ő kegyelme!

Láttam már sokakat, akiket rákból, leukémiából, a halál torkából mentett meg Isten.

A zsidóknak szövetségük volt Istennel, a szamaritániusnak pedig nem volt, kegyelemből kapta meg Istentől és hangos szóval ment vissza megköszönni az Úrnak!

Ez a TV2 műsorból nem jött elő, amit legutóbb sugároztak [2009. május 30-án az Aktív műsorában]. Az orvos azt reagálta, hogy ebből a betegségből előfordul, hogy időnként gyógyult állapotok is előjönnek. Tehát az orvosi jelentésekből azt olvassák ki, hogy persze, hogy meggyógyult, mert úgy is szokott lenni. És az illető tudta, hogy hogyan gyógyult meg.

Isten mentette ki őt a mélységekből. És az emberek nem akarják elismerni, hogy Isten volt az.

Tíz éve lehetett, amikor az alkalom után egy idős hölgy odacsoszogott hozzám és azt mondta, hogy az egyik fülemre most hallok. Csak úgy megjegyezte nekem.

Ha Istentől nagyobb kegyelmet akarunk, akkor magunkat meg kell aláznunk, az alázatot meg kell mutatnunk, és azt ki kell fejeznünk.

Ha hálásak vagyunk, azzal elismerjük, hogy honnan jött a segítségünk.

Hálásnak kell lennünk azért a segítségért, és ki kell fejeznünk a hálánkat. A többiek is érezhették a hálát a szívükben, és mivel meg volt a két lábuk, vissza kellett volna nekik is jönniük és az Úrnak azt kifejezni, mert ha nem teszik, akkor az ember bajba kerül. Egy példát fogunk megvizsgálni egy király esetét, aki így került bajba.  

Ha az ember valóban belép ezen a hálaadás ajtaján, és ezt gyakorolja, akkor Istentől mindig nagyobb és nagyobb kegyelmet fog nyerni. A válaszokra, a kijelentésekre ez a belépő! Istennek adja a dicsőséget, nem az imáinak tulajdonítja a választ. És nem a saját hitének tulajdonítja a sikert.

- Ahogy a Jakab 5/15-ből tanuljuk, hogy mi elmondjuk a hit imáját és az Úr az, aki felsegíti őt. A mi részünk, hogy elmondjuk a hit imáját és az Úr az, aki felsegíti őt. Vagyis magunkat ki kell ebben igazítani, annak kell adni az elismerést, aki ezt elvégezte. Ne azt hangsúlyozd, hogy te mennyit imádkoztál ezért. Lehet, hogy tetted, de ne erre irányítsd a figyelmet, mert nem te vagy aki elvégezted, nem a tiéd lesz az érdem a végén, hanem azé, aki megcselekedte, és valóban Ő tette meg!

Most olvasunk valakiről, aki így bajba került, és ha az ember bölcs, akkor a mások hibájából tanul ahelyett, hogy azokat a hibákat maga elkövetné. Sokakat láttam, akik így meggyógyultak és évek elteltével nincsenek köztünk.

2Krónikák 32/24 Az időben Ezékiás halálos betegségbe esék, de könyörgött az Úrhoz, aki szóla hozzá és csodajelt adott néki.

Visszakanyarodunk majd ide, de közben most megnézünk az Ésaiás könyvében pár Igét.

Ésaiás 38/1 Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás, Amón fia, a próféta, és monda néki: Ezt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!

Ezékiás király tehát beteg és eljön hozzá Ésaiás, a próféta, és Isten rendeletét hozza, hogy nem gyógyulsz meg, hanem meghalsz.

Tehát a dolgok még nincsenek tejesen lerögzítve! Azok a dolgok még megváltozhatnak!

/2-3/ És Ezékiás a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,

És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, és hogy ami jó előtted, azt műveltem! És sírt Ezékiás keservesen.

Komolyan az Úrhoz fordult. Megértette az üzenetből, hogy gyakorlatilag meghalt. Egy vezérpróféta prófétálja ezt, Ésaiás.

De Ésaiás még ki sem ment igazán a kertből, amikor a 4-5 versben látjuk, hogy mi történt.

/4-5/ És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz mondván:

Menj el, és mondd Ezékiásnak: Így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene:

Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet, ímé még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.

Ésaiás gondolkodik valószínűleg, hogy - Uram épp az előbb mentem be hozzá, és most menjek vissza? Az Úr azt mondta, hogy menj és mondd neki ezt. Visszament és 15 évet adott neki még Isten.

Képzeljétek el Ésaiás gondolatait, hogy az előbb mondta az Úr, hogy mondjam neki, hogy meghalt és most menjek és mondjak neki egy másik hírt. És valóban élt még, felépült, meggyógyult. Olyan volt ez, mint mikor valaki a halálból támad fel, hiszen Isten szava is elhangzott felette, hogy – meghalsz.

Volt azonban valami, amit elmulasztott és nem tette meg. Most visszalapozunk a

2Krónikák 32/25 De nem cselekedék Ezékiás az őhozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért Istennek haragja lőn rajta, Judán és Jeruzsálemen.

Miért? Mert felfuvalkodott a szívében. Ezért Istennek a haragja rajta volt, és Judán is és Jeruzsálemen is.

/26/ Azonban megalázta magát Ezékiás az ő felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe, ezért nem szála többé rájuk az Úrnak haragja Ezékiás életében.

A 29-es versből azt is megtudjuk, hogy Isten milyen gazdaggá tette.

/29/ Városokat is építe magának és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki.

Isten nagyon sok javat adott neki, gazdaggá tette.

Mi az, amit tehát Ezékiás király elmulasztott megtenni? A 25-ös versben olvassuk ezt, ami a bővített fordítás szerint így szól:

Nem tért vissza az Úrhoz a jó cselekedet szerint, ami neki adatott.

Feladni, visszaadni és visszafordítani, - mi az, amit nem fordított vissza Ezékiás? Mi az, amit Ezékiás nem adott vissza az Úrnak? - A hálaadást, a tiszteletet, mert a szívében felfuvalkodott.

Megint egy másik fordítás szerint: - Nem adott választ igaz hálaadással és dicsérettel, mert kevéllyé lett! A kevélység valójában az, amikor Isten valami jót tesz nekünk és azt nem hálaadással köszönjük meg neki.

Úgy teszünk, mintha a saját erőnkből tettük volna azt meg, úgy teszünk, mintha az úgyis hozzánk jött volna.

Nem kellene elismernünk Istent akkor, amikor valamit tesz nekünk?

Ha Isten nem tette volna meg, akkor amúgy sem lett volna elvégezve.

Istennek való elismerés, az egy nagyon nagy része a hálaadásnak.

Elismered azt, hogy Isten mit tett, és azt ki is fejezed. Ez azt jelenti, hogy elmondod! És ez egy óriási része!

Megnöveli azt a kapacitást, ami azt jelenti, hogy képes vagy Istentől elfogadni további áldásokat. Még nagyobb kegyelemre és csodákra tesz téged képessé, hogy te azt elfogadd. Mi az, amit az alázatos kap Istentől?

Isten még több kegyelmet ad az alázatosnak.

Mi az, amit a kevély kap? Ellenállást kap!

Ha Istennek ellenállsz, akkor nem fogsz semmit sem kapni tőle. Ezért rendszeres szokásoddá kell tenni a hálaadást! Az igaz alázatosságnak ez a kinyilvánítása és gyakorlása!

Ha valamit tett Isten neked, azonnal jelentsd ki: - az Úr tette ezt!

Az emberek jönnek hozzám megköszönni és mondom, hogy – nem én tettem, az Úr tette!

Amikor a testünkben történik valami, és azt mondják, hogy ezt nem lehet megmagyarázni, - valóban nem lehet, Ő tette.

Izraelben volt egy asszony, nem lehetett neki gyermeke, és aki a rákbetegség miatt halálos ágyában volt, kómában volt 40 napja már. A rabbi a halálos ágyán elválasztotta a férjétől, mert így előnyösebben alakult a válása, így a későbbiekben elvehetett egy független asszonyt, újabb házasságba léphetett, a férj már így gondolkodott.

A hölgy elmondta, hogy a kómában látott egy világos alakot, fénylő alakot, aki azt mondta neki, hogy lesznek gyermekeid. Azt is mondta neki, hogy keresd az igazságot. Ezután nem sok időre kijött a kómából. Édesapja volt az ágyánál és kért enni. Csöveket kellett kivenni belőle, mert már lélegeztető berendezésen volt. Azt gondolták, hogy elment az esze, de azért megadták neki a kívánságát, kiszedték belőle ezeket a csöveket, mert ezekkel nem lett volna képes enni. Megint ott állt az ágya végénél ez a fénylő alak, felemelte a kezét és ő pedig meg tudta enni a szendvicsét.

És azt mondta az orvosoknak, hogy meggyógyult. De az orvosok különböző vizsgálatokon átsöpörték, összehívták az orvosokat, majd újra rátették ezekre a gépekre, odahívták az egyetem professzorát is, ő is megvizsgálta az esetet és azt mondta, hogy hát bizony van, amikor ez megtörténik. Vagyis van, amikor ezek a kezelések meghozzák az eredményt, mondták az orvosok, - micsoda hazugság.

Akkor ő még nem volt újjászületve, nem tudta, hogy ki gyógyította meg őt, találkoztam vele Jeruzsálemben, akkor született újjá és megkeresztelkedett a Szent Szellemben.

Tehát az Úr tette! Jézus tette!

Az embernek bölcsnek kell lenni ebben, és mindig Őreá kell mutatni a figyelmünkkel.

Az emberek az intelligenciájukkal, amit az Úrtól szereztek, lehet hogy nagyon okosak, de azért el kell ismerni, hogy Ő az a hatalmas tanító, aki tanít. Az én tanításaimra is ugyanez vonatkozik, Ő mutatja meg, és én keresem, hogy mi az, amiről szóljon, és Ő rakja össze a tanításokat. Nem az én agyamból jönnek.

25-ös versben mondja az egyik fordítás, hogy nem adott helyes választ az Úr kedvességére. Arra a kedvességre, ami neki kijelentetett.

Óriási dolog az, amikor az embert egy ilyen halálos betegágyból felemeli az Úr!

Vajon Isten elvárja-e a helyes válaszadást, amikor ilyen kegyeltséget cselekszik velünk? - Neked el kell ismerned, hogy mit tett veled és ki tette veled. Ki kell nyilvánítani azt!

Ezékiás király, aki a halálán volt, nem tette ezt meg, pedig Isten felkeltette őt a halálos ágyából. És nem párosította ezt olyan cselekedetekkel, amelyek ezt meghálálták volna. Úgy tette tovább az életét mintha nem Isten tette volna azt vele. Például mondhatta azt, hogy mi az Ezékiás családban nagyon gyorsan meggyógyulunk mindenből. Itt az Ezékiás családban mindenkinek nagyon erős a hite. Az jön ki belőle, hogy – mi tettük.  

És itt le van írva, hogy Istennek ez nem volt tetszésére. Babilonból kémeket küldtek és megmutatta az ő gazdagságát és dicsekedett vele, de Istennek ez sem volt tetszésére. Mert az úgy nincs rendben, ha szégyelljük kinyilvánítani, hogy milyen áldásokat tett velünk Isten.

Figyelnünk kell erre, hogy – Ő tette!

Alap dolog, hogy meg kell mindig nyilvánosan mutatni, hogy Isten tette. És nem szabad beleesni abba a hibába, hogy – olyan keményen dolgoztam ezért. Olyan bölcs vagyok, hogy az én ötletem volt eredendőleg is.

Én gondoltam ki az egészet és én vittem véghez, és az Úr nevét meg sem említed.

Amikor tehát az Úr tesz valamit, akkor arra megfelelő módon kell választ adni. Az igaz módon kell erre választ adni. Visszafordítani a figyelmet arra, aki azt tette. Meg kell köszönni Istennek.

Mert hálátlan volt és nem tette meg, amit Isten elvárt, hogy megköszönje és dicsőítse. És azután bajba került és utána újra tudta, hogy ítélet következik rá. Írja a Biblia, hogy újra megalázta magát és az Úr újra megbocsátott neki.

Tehát nemcsak, hogy ezt tette, hanem meg is tért belőle.

Nem szabad elhallgatnunk, hogy mily jóságos az Isten.

És amit ma meg kell értenünk, hogy a hálaadásaink azok Isten dicsőítésének a része!

Érzi-e valaki ma, hogy Istent dicsőítenie kell? Bizony fel kell kelnünk és az Urat dicsőíteni.  Ezt kell tennünk!

Most álljunk fel, mert ez a kulcs és ma erről volt itt szó! Hálát adunk neki, dicsőítjük Őt!

Hogyan egybeszerkeszti a dolgokat, nézz körül, lásd a gyógyulásokat, a pásztorokat, a bölcsességet, amit Isten ad nekünk, a képességeket, a tehetségeket, a gyarapodást, amit ad, hogy meggyógyít minket. Óriási dolog.

Mondjuk együtt: - Uram köszönjük Neked! Áldunk Téged! Köszönjük Mennyei Atyánk a megváltásod óriási tervét. Köszönjük Mennyei Atyám az Úr Jézus Krisztust, az Ő vérét, amit Ő áldozott értünk. Köszönjük a Szent Szellemet, a mi segítőnket, a mi vigasztalónkat és mi mindezt megtesszük Jézus nevében. Minden dicsőséget Jézusnak adunk! Jézus! Jézus! És Jézus! Köszönjük Úr Jézus! Ez az igazság! Ámen.

Nagyon sokszor láttam gyógyulásokat, amiket kapnak az emberek és nagyon sokszor el is vesztik, mert - nem merem elmondani itt és ott - mondják! Nagy bajban is vagy! Az Úr meggyógyított.

Láttam olyat, aki haragra is gerjedt, mert azért jött, hogy bebizonyítsa, hogy ez nem igaz, és közben az Úr meggyógyította őt. Pedig a gyógyulás az elképzelései és a vallási nézetei ellen volt. És dühöngve ment ki az épületből, pedig Isten tette vele. Képmutató volt.

Isten meggyógyította a képmutatót. Láttuk, Ezékiásnak kétszer kellett, hogy megtérjen. Aháb királyról is olvastuk, hogy nem volt hozzá hasonló gonosz király, és megtért és mit tett vele Isten? Mondta Isten Illésnek, hogy nézd meg, hogy megalázta magát.

Pedig milyen gonoszságokat tett életében, és Isten kegyelmet gyakorolt felette és nem őt érte az ítélet, hanem a következő generációt a családjában.

Milyen irgalmas Istenünk van, itt az ideje, hogy az emberek megértsék, hogy hálát adjanak neki!

Láttam részegeket, tetováltakat, az egyikőjük pl. egy utcai verekedésben az egyik szemére teljesen vakká lett és az alkalom során nyílt meg a szeme. Elkezdett kiabálni, hogy látok újra, és Istent dicsőítette, nem volt józan akkor sem, amikor meggyógyult, de nem törődött semmivel, hogy ki mit mond rá, hanem dicsőítette Istent!

Áldott legyen az Úr!                                                Ámen!

BÉKEVÁR FŐOLDAL