2008.10.07.

ENGEDD EL A MÚLTAD!
Jegyzet Csideiné Katalin tanításából
2008. szeptember 28.

Mi hatalmas egyház vagyunk dicsőség Istennek, miután vezető pásztoraink, és közel 500 testvérünk Izraelben van, - tele van a terem, dicsőség Istennek. 
Ha esetleg először vagy ma és csalódás van a szívedben, mert Sanders pásztort vártad, megnyugtatlak, hogy ők Jeruzsálemben imádkoznak ma értünk, közelebb vannak az Úrhoz, közvetlen az Ő szent városában. De az Úr Jézus itt van és az Ő kegyelme, az Ő ereje jelen van.
Ha eljöttél, azért jöttél el, hogy vele közösségben legyél és nem fog csalódás érni a mai napon.

Drága testvéreim, amikor készültem a mai alkalomra, sokáig kerestem, hogy mi legyen a mai üzenet, nem könnyű ide kiállni. Hetek óta kerestem az Úr arcát, és ezen a héten kezembe vettem a Győr megyei Kisalföld című lapot, találtam egy emberről egy cikket, amikor ezt elolvastam, a szívemet annyira megérintette, hogy azt mondtam, - köszönöm Uram meg van az üzenet.

A mai napon arról szeretnék tanítani az újságcikk kapcsán, amit el fogok nektek olvasni, hogy – engedjük el a múltunkat.

Valamennyiünk életében voltak nehéz időszakok, bántások, sérülések, kudarcok, voltak, amit mások okoztak és voltak, amiket mi okoztunk magunknak a butaságunkkal, a meggondolatlanságunkkal.

Mindegyikünk életében voltak olyan dolgok, amiket szeretne az ember elfelejteni, ezek a múlt dolgai.

Vannak azonban emberek, akik szeretnek a múlt fájdalmaiban időzni.

Szeretik újra és újra átélni, elővenni ezeket a dolgokat. Mindenkinek elmesélni, újra feltépni ezeket a sebeket, és olyan is van, aki nem tud megszabadulni a múltjában lévő fájdalomtól, keserűségtől, megbocsátatlanságtól, vigasztalanságtól.

Drága testvéreim azért vagyunk megsértettek, keserűek, mert megengedjük magunknak. Megengedjük magunknak, hogy az elménk azzal foglalkozzon, amivel ő akar. Az elmúlt időszakban Sanders pásztor nagyon sokat tanított az elme megújításáról, hogy miről gondolkodjunk. Jakab apostol levelében és az apostoli levelekben is nagyon sokat tanulunk arról, miről gondolkodjunk.

Mi mégis visszajárunk, megtartjuk, felemlegetjük, megőrizzük a múltunk okozta fájdalmakat, sérüléseket, rossz érzéseket.

Ahhoz, hogy Isten áldását el tud venni a jelenlegi életedben, el kell engedni a múltat. El kell engedni a múltunkban lévő érzelmeket, kifogásokat, sérüléseket, önsajnálatot, elmúlt ennek az ideje.

Elérkezett az az idő, hogy ne érezd magad áldozatnak, hanem áldott légy, hogy az Úr meg tudjon téged áldani. Senki, még Isten sem ígérte soha, hogy könnyű lesz az életünk, azt ígérte, hogy veled leszek. És ezt soha ne felejtsük el, bármi nehézség jön, hogy a nehézségen túl leszünk és az Úr velünk van, Ő ki fog hozni belőle bennünket.

Fogadjátok el, amit Isten adott a mostani életetekbe és abból próbáljátok meg kihozni a legjobbat.

Hogyan engedjük el a múltunkat?

Először is bocsássunk meg azoknak, akik rosszat tettek ellenünk, bocsássunk meg a bántásokért másoknak, valakinek saját magának kell, hogy megbocsásson, mert olyan önmarcangolás, lelkifurdalás gyötri, a saját hibái miatt, bocsássatok meg magatoknak is. És még azt is mondom nektek, hogy bocsássatok meg Istennek is, mert olyanok is vannak, akik megkérdőjelezték évek során, hogy – van-e ott fent Isten, ha ezt megengedi, mert elhagyott engem az Isten, nem válaszolt nekem Isten, akkor bocsássatok meg Istennek is. Mindhárom megbocsátást el kell végezni az életünkben.

Hogyan végezzük ezt az elménkben, hiszen a gondolataink jönnek, mennek, mint a madarak a fejünk fölött. Valamennyiőtöknek van TV-je és ahhoz távirányító. Mit csináltok, amikor nem olyan a műsor, ami nektek tetszik? - Megnyomjuk a gombot és csatornát váltunk.

Váltsunk az elménkben is csatornát, tanuljuk meg, mert nekünk magunknak kell ezt elvégeznünk, senki nem fogja ezt elvégezni helyettünk, amikor előjönnek a szomorúság, a fájdalom, a sértettség, a megbántás, a tragédia képei az életünkbe, akkor csatornát váltunk és másról kezdünk el gondolkodni.

Olyanok is vannak, amikor ez a csatorna kezd jönni, akkor előveszi a legkedvesebb fotelját, elővesz egy csomag pattogatott kukoricát és élvezi, hogy újra-újra van, aki őt sajnálja. Végig gondolja, végig zokogja saját maga tragédiáját. Van ilyen ember is.

De nekünk az a feladatunk, hogy úgy váltsunk csatornát, hogy elővegyük a kedves, a szép, a békés, az áldott dolgokat. Ha előhozza az elméd ezeket a régi fájó dolgokat, akkor próbáld mondani azt, hogy ebből is kihozott az Úr, ebből is felálltam, ebből is meggyógyultam, ezt a problémámat is orvosolta Isten, ebből is kihozott Isten. És mindjárt egy bizakodóbb, az előre látóbb képet fogod látni.

Vannak, akiknek életeleme az önsajnálat, bocsássatok meg, ezt azért kell elmondanom, mert én is találkozom olyan emberekkel - egyre kevesebbel az újjászületettek közül -, akik imádják magukat sajnáltatni, akik nem tudják másképp elképzelni a másik emberrel a beszélgetést, hogy elmondja, felsorolja mi minden baja van és két órán keresztül sorolja. - az semmi, de nekem még tudod még ez is, meg az is, meg amaz is, és ezzel és ezzel operáltak és várja, hogy a másik mondja, hogy – ó, te szegény, de sajnállak téged.

Drága testvéreim, mi ne várjunk sajnálatot, mi áldottak vagyunk, minket Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett, mi győztesek vagyunk, nem visz előre minket az önsajnálat. Lehet, hogy szeretetet akarsz vele elérni, lehet, hogy azt akarod, hogy foglalkozzanak veled az emberek, de higgyétek el, hogy megunják.

Ismerek olyan házaspárt, aki elvesztette a gyermekét. Hatalmas tragédia. Próbáltuk vigasztalni, rokonok, szomszédok, barátok, gyülekezet, még két év után is az volt a válasz, hogy ti nem tudhatjátok mi ez a fájdalom, ti nem éltek ebbe.

Az történt velük, hogy elhagyták őket a barátok, a szomszédok, senki nem csörgeti meg a telefonjukat. És tizenöt éve úgy él ez a házaspár, hogy – ők azok, akiknek meghalt a gyermekük és ebbe a fájdalomba belesüllyedve, nem tudták megnyitni az életüket az Úr vigasztalásának, az Úr áldásának, hogy tovább léphessenek ebből. Nagyon fontos, hogy engedjük el az önsajnálatot. Aki nem engedi el a régit, annak Isten nem tud újat hozni.

Gondoljatok egy egyszerű fizikai törvényre, ha a tüdődből nem fújod ki a használt levegőt, nem tudsz frisset venni, megfulladsz. Mindig ki kell fújni az elhasznált levegőt, és akkor tudunk egy hatalmas új lélegzetet venni, ami életet jelent a testünk számára.

Gondolj erre, amikor sértettség, harag, fájdalom, tragédia történik, fújd ki magadból és jöjjön a friss szél, a friss levegő, mint a tüdőbe.

Amikor a sebeket újra és újra feltépjük, az soha nem fog begyógyulni, ha te minden nap abba a sebbe vájkálsz, az soha nem fog elhagyni, és minden napodat meg fogja keseríteni. A magunk érdekében mondom ezt.

Olyan javaslatom van, hogy az elménkben mindig legyen két dobozunk, az egyik dobozba tegyük azokat, amik szépek, jók, kellemesek, én ezeket az életem gyöngyszemeinek hívom. Amikor van egy csodálatos pillanat, egy csodálatos érzés, akkor azt mondom, hogy – ezt most elteszem magamnak. Tegyétek ti is a jót az egyik dobozba. A másikba pedig vannak a fájdalmak, sértettségek, megbántások, a kudarcok.

Van, aki a jó doboz ajtaját nyitogatja gyakrabban, viszont van, aki már teljesen elnyűtte a második doboz tartalmát, előveszi ismét és ismét és mondogatja, hogy – igen de te nem tudod, igen de ő megbántott, te nem tudott, mit tett az velem.

Aki szabad akar lenni az önsajnálattól, annak el kell dobnia a második doboz kulcsát.   El kell dobni azt a kulcsot, és csak azt a dobozt szabad nyitogatni az elmédbe, amiben a jó, a szép, a kedves dolgok vannak, azok, amibe pozitív, az életedet befolyásoló dolgok vannak.

Jézus a Bethesda tavához megy, ott van egy ember, aki 38 évig nyomorék volt és élete minden napján ott feküdt a Bethesda tó partján és várta, hogy valami csoda fog történni és ő meg fog gyógyulni. Egy hosszú fájdalmas betegségben volt, nyomorék volt. Sokan kínlódtok olyan elhúzódó dologgal, lehet az betegség, anyagi nehézség, családi dolog, amiből nem tudtok kivergődni. Sokan vannak, akik 38 éve fekszenek a Bethesda tó partján a maguk problémáival, a maguk nyomorúságával és várják a csodát, hogy majd egyszer történik valami, amikor ez egy csapásra megszűnik.

János 5/5-9

Jézus nagyon furcsa kérdést tett fel? Nem azt mondta Jézus, - jaj de sajnállak, te szegény. Nagyon furcsa volt a férfi válasza.

Az ember elkezdi keresni a kifogásokat. Nekem nincs, aki segítsen, engem mindenki hátraszorít, engem elnyomnak itt az emberek, nem tudok itt meggyógyulni. Mondja a mentségeit.

Nem azt mondja, hogy – Igen, meg akarok gyógyulni.

Azt mondja neki Jézus – ha komolyan gondolod és meg akarsz gyógyulni, akkor kelj fel az ágyadról és vedd a nyoszolyádat és járj.

Nekünk is szól, sokunknak mondja ezt az Úr Jézus. Aki 38 éve fekszik egy problémában, vagy több éve, várja a csodát, keresi a mentségeket, ezért és azért nem sikerült. - Kelj fel az ágyadról, mozdulj meg.

Szeretnék elmondani egy családi esetet. Egy nagyon kedves hozzátartozónk kórházba került, járási problémái voltak, nem tudott járni, nem tudott kimenni a mosdóba. Minden nap jöttek a nővérek, ellátták. Ő nagyon jól érezte magát a pelenkájába.

Egyik nap jött egy helyettes ápolónő, nyugdíjas idős nővér. Aki erélyesen rászólt, hogy emelje meg magát, csak nem képzeli, hogy én fogom magát emelgetni? És amikor megyünk délután megsértődve várt bennünket, ült az ágyszélén és panaszkodott, hogy vérig sértette az ápolónő.

És kérdeztem, hogy mi történt. - Hát felkeltem és kimentem a mosdóba.

Drága testvéreim, ez hat éve történt, és azóta mindennap felkel és kimegy a mosdóba. Ha ez a nővér nem ordít rá, hogy emelje meg magát és menjen ki, akkor gyönyörűen elfekszik és lehet, hogy ma már nem is él.

Tehát valamennyiünknek ez a példa folytatása, amikor az Úr Jézus azt mondja, hogy – akarsz-e meggyógyulni? Akkor kelj fel az ágyadból, kelj fel a problémádból és mozdulj már meg az önsajnálatból, a kifogások kereséséből.

Sok minden van, amit nem értünk, hogy miért történik az életünkben. Miért van az, hogy valaki már rendellenességgel születik a világba, vagy egy nagyon jó embert betegség súlyt, vagy egy olyan emberrel történik valami, aki Istent szolgálja. Nem értjük. - Én azt szoktam mondani, hogy igen, mert e világ istene az ördög, és útjában vannak a jók, de hogy nem értjük, az nem azt jelenti, hogy erre nincs magyarázat Istennél.

Csak most nekünk nincs meg rá a magyarázat. Nagyon vigyázni kell, hogy egy ilyen eset, ami a te életedben történik, nehogy csalódottságot, megbántottságot és hit kiüresítést hozzon neked.

Mit kell vele csinálni? Csináljunk egy harmadik dobozt, amibe a nem értem dolgokat tesszük. Történik valami, azt mondjuk, hogy – ezt most nem értem, de Uram hiszek benned, hogy te ebből is a legjobbat hozod ki. Hiszek benned, hogy engem egy újabb lehetőséggel ajándékozol meg. Hiszek benned, te egy igazságos, szerető Isten vagy, tudod, hogy ez miért történt.

Nincs még itt az óra, a lehetőség, talán az én hitem kevés hogy én erre a választ megkapjam, de ne fordulj el az Úrtól. Ne okozzon csalódást az életedben, ne okozzon sértődést, lépj tovább, engedd el a problémádat, ez az, amit az Úr méltányol, amit Ő szeret.

Ismerek itt olyan testvéreket, akik megkapták a rossz diagnózist és utána kiálltak, és azt mondták, hogy ők Jézus sebeiben meggyógyultak. És ezt követik fokozatosan. Elindultak azon az úton, amit a hit útjának neveznek.

De ismerek olyanokat is, akik megkapták a rossz diagnózist és futnak mindenkihez, és mindenkinek elmondják, hogy ők milyen szerencsétlenek és ugyanolyan szerencsétlenek is maradnak.

Engedjük el az önsajnálatot, engedjük el a problémáinkkal való foglalkozást, merjünk megbízni az Úrban, merjük rábízni az Úrra.

Ha megbízunk benne, hogy Ő feltámaszt bennünket a halálból, hogy Ő újrateremtette a szellemünket, akkor bízzunk meg, hogy a pillanatnyi, hétköznapi problémáinkat is meg fogja oldani, és ki fog minket onnan hozni.

Egy másik történet, amikor Dávid gyermeke Betsábétól meghal.

Sámuel 12/16-23

Dávidnak haldoklik a kisfia. Dávid nem eszik, nem mosdik, lefekszik a földre, könyörög és kiállt Istenhez a gyermekért.

Hetednapra meghal a gyermek. Nem merik megmondani, hát ilyen nagy fájdalomban volt, feküdt a földön, böjtölt, a ruháit megszaggatta, ha most megtudja, hogy meghalt a gyermek, talán még magában is kárt tesz, gondolták a szolgái.

Mit tesz Dávid?

/23/

Ez egy nagyon érdekes hozzáállás. Mindaddig böjtölt, sanyargatta magát, amíg élt a gyermek.

Közben járt érte, mikor bekövetkezett a legszomorúbb, akkor megmosdott, evett és élte tovább az életét. És mit mondott?

Vajon visszahozhatom-e azzal, ha folytatom ezt az életmódot. Egy nagyon tanulságos történet, hogy ennyi csalódottság ellenére sem azt mondta, hogy – Istenem, miért nem válaszoltad meg az imámat? Nem szeretsz engem Uram? Miért tetted ezt velem Uram?

Nem, amikor tehetett a gyermekéért valamit addig tette, amikor már nem, akkor elengedte a fájdalmat. Fájt neki, de rájött, hogy nem támaszthatja fel, majd én megyek hozzá, ő nem jön vissza hozzám.

Sokunknak, akik elvesztették a szeretteiket, ez egy nagyon jó példa. Természetesen hatalmas a fájdalom, nagyon nehéz túltenni az embernek magát a szerettei halálán, de egy dolgot tudomásul kell venni, nem hozhatod vissza, a magad életét keseríted meg.

Azt kérdezi az Úr Jézus: - akarsz-e meggyógyulni, akarsz-e túllépni a múltadon, akarsz-e meggyógyulni attól, ami fáj?

Igen! Hogy jöjjenek az áldások.

Dávidnak ezután született a másik fia Salamon, akiből a legnagyobb király lett, Isten kárpótolta őt.

Tehát mindig van valami magyarázat az Úrnál, ha mi nem is értjük most, egy a fontos, hogy meg kell bíznunk Istenben, hogy Ő tudja, hogy mi miért történik az életünkben.

Aki a hajunk szálát is számon tartja, ne tudná, hogy mit érzel a szívedbe? Ne tudná, hogy mi fáj neked? Ne tudná, hogy milyen keserűségeid vannak, ne tudná, hogy hogyan rúgtak ki a munkahelyedről, hogy hogyan bánik veled a családod? Ő ne tudná? Mindent tud.

Nagyon fontos, hogy akkor tudod elengedni a múltadat, akkor tudsz meggyógyulni, ha megbocsátasz másoknak, azoknak, akik bántottak, megbocsátasz magadnak, megbocsátasz az Úrnak.

Egy másik megvilágosításban szeretnék a megbocsátásról és a múlt elengedéséről szólni még. Valahol azt hallottam, hogy az emberek 70 %-a mindennap dühös valamiért, haragszik valamiért. az emberek a szívükben őrzik a haragot, a megbocsátatlanságot, bosszúságot, mert igazságérzetük van.

Úgy érzik, hogy őket megbántották, hogy ők mást érdemeltek, hogy igazságtalanok voltak velük, hogy - nem ilyen bánásmódot érdemeltem. Ez az emberek életébe belegyökeredzik. Gyökeret ereszt a harag, a meg nem bocsátás.

Ha haragot táplálunk a szívünkbe, ez a tudat alattiba, a szívbe, a belsőbe, a szellemünkbe mélyen gyökeret ereszt.

Hol van a gyökér? - Mindig a felszín alatt, nem látszik, de ott van. És a keserű gyökér keserű gyümölcsöt fog hozni. Nagyon sokszor az életekbe csak azt látjuk, hogy keserűek a gyümölcsök.

Nem jönnek be az áldások, nem tudnak egyről a kettőre menni, nem működik a gyógyulás hit által, nem működik a gyarapodás törvénye, hiába fizetnek tizedet, hiába adakoznak. Nem úgy működik az életük, ahogy szeretnék, akkor meg kell nézni, mi van a felszín alatt, mert a keserűség gyökere, keserű gyümölcsöt hoz és lehet, hogy nem is tudjuk, mi van ott mélyen eltemetve, ami megmérgezi az emberek életét.

Zsidó 12/15

Mit mond a keserűségről? Hogy gyökere van, belekapaszkodik a szívedbe, amikor lenyomod. - Nem beszélek róla, de elengedted? Nem. Jól meg is tapostad. Nem nyitod ki a ládát, de ott van a keserűség, gyökeret ereszt és zavart okoz, és sokakat megfertőz.

Tehát a keserűség, a harag, a megbántottság, ha bármi ilyen dolgot őrzöl a szívedbe, az a keserűség gyümölcseit hozza.

Ha nem működnek az áldások, akkor keresd meg a szívedbe a gyökeret.

Máté 15/19

Tehát amit oda belegyömöszöltél, a keserűség gyökere a szívedbe, gonosz gondolatokat, gyilkosságot, házasságtörést, paráznaságot, lopást és egy csomó gyümölcsöt terem, a keserűség gyümölcseit fogja megteremni az emberek életében.

Nagyon sokan elkezdik megváltoztatni a gyümölcsöket, megpróbálnak elhagyni egy rossz szokást, megpróbálják valakivel rendezni a kapcsolatot, megpróbálnak imában tölteni időt, de hiába foglalkozol a gyümölcsökkel, amíg a gyökér ott van a szívedben.

Aki nem tudja, vagy nem emlékszik, hiszen nem tudják az életünk minden pillanatát visszagondolni, főleg a rosszakat, kérd az Urat, imádkozzál, hogy Uram nem tudom mi az, ami az életemben ezt az eredménytelenséget hozza, nem tudom mi az életemben az, ami bennem mélyen gyökeret vert, ami befolyásolja az egész életemet, amitől én megkeseredett ember vagyok, amitől nem tudok gyarapodni, nem tudok meggyógyulni. Keresd az Urat és kérd, hogy mutasson rá arra a dologra, amit mélyen betemettél, elástál a szívedbe, és ha rámutat valamire, foglalkozni kell vele. Lehet, hogy ez egy olyan kicsinek tűnő dolog, mostanában nem foglalkozik úgy velem a férjem, nem hoz virágot, nem beszél velem rendesen, sőt az ételem sem ízlik neki. Ez a megbántottság oka lehet az áldások visszamaradásának, mert ott van egy neheztelés a szívedben. Nem nagy dolog, hanem csak egy folyamatos apró mérgező dolog van ott elásva. Mérgezi az életedet.

Évekkel ezelőtt betegség tört ki Afrikában egy elhagyott faluban. És mikor elkezdtek meghalni az emberek, akkor kiment egy tudós csoport és elkezdték vizsgálni ennek a betegségnek az okát.

Arra rájöttek, hogy a patakból származó ivóvíz mérgezi az életüket. Ez a kutató csoport felment egészen a hegyekbe a patak forrásához, hogy megkeressék mi a víz fertőzöttségének az oka. És mikor lementek a forrás mélyére megdöbbentő dolgot találtak, egy anyakoca volt ott lent megfulladva a malacaival együtt és ezen az oszló állattetemen keresztül folyt a víz, és ez okozta a mérgezést. Eltávolították onnan, és attól kezdve kristálytiszta víz volt, rendbe jött az életük.

Ugyanígy kell az életünkben nekünk is valami hasonlóan megkeresni a forrást, a gyökeret és eltávolítani onnan azt a dolgot, meg nem bocsátást, kisebbségi érzést, bántást, ami megmérgezi a mi patakunkat, mert minket Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett, mi tiszta patakokká lettünk teremtve. Tiszta víz csörgedezik bennünk, az élő víznek tiszta folyamainak kellene ömölni belőlünk, de nagyon sokaknak valami megmérgezi ezt a vízét, nagyon sokaknak sáros, ne csüggedj el, keresd meg az okát. Keresd meg, mi volt az az ok, ami ezt okozza nálad.

Zsoltár 139/23-ban mondja Dávid: Vizsgálj meg engem ó Isten és ismerd meg a szívemet, próbálj meg engem és ismerd meg a gondolataimat.

Fel kell kutatni a szívünket és meg kell győződni arról, hogy nyoma sincs bennünk a neheztelésnek.

Nagyon sok szó esik arról, hogy veszélyes anyagokat ásnak el a földbe, mert úgy gondolják, ha letették, rátették a földet, akkor eltűntették. De egy idő után az a hordó, amiben van az a veszélyes anyag, szétmaródik a földben és elkezd terjedni a talajba, megfertőzi a földet, a vizet, megfertőzi az embereket és sokkal nagyobb kárt okoz, mintha szabályosan megsemmisítették volna.

A mi életünkben is veszélyes anyagnak számít a harag, az önsajnálat, a lelkifurdalás, szabaduljunk meg tőle, ne tegyünk rá még egy réteg földet, mert megfertőzi az egész életünket.

Amikor a megbocsátásról, vagy a múlt elengedéséről beszélünk, nagyon sokan azt mondják, nem tudják megtenni, azt mondják, hogy én nem tudom megtenni, te nem tudod mit tett velem, én nem tudok jó érzéssel ezzel az emberrel együtt lenni többet, én látni sem bírom, nemhogy szólni tudjak hozzá, vagy imádkozzam érte, vagy áldást kérjek az életére.

Drága testvéreim egy nagyon fontos dolgot tudnunk kell. Nem a megbántó kedvéért kell megbocsátani, nem őérte, nem is az Úrért kell megbocsátani. Magadért kell megbocsátani. Van egy ismerősöm, aki amikor munkába megy, 20 percet kerül, mert nem megy be abba az utcába, amiben a haragosa lakik.

Erre azt mondtam neki, hogy – mit gondolsz, ül az ablak előtt, és azt mondja – ma sem jött erre, milyen bosszús vagyok. Észre sem veszi, hogy nem arra jártál.

Mit csináltál? 20 perccel korábban kell felkelned. Neked rossz. Saját magadon álltál bosszút. Magunk miatt kell megbocsátani, magunk miatt kell elengedni a megbántottságot és a haragot, mert akit megbántottál, fütyül rá, hogy te mit gondolsz.

Lehet, hogy holnap is ugyanaz az ember marad, ő nem változott semmit. Neked a saját érdekedben kell megváltozni, mert mindaddig, amíg ez a harag a szívedben van, mérgezi az életedet. Nem tudod elvenni az áldásokat. Szeressük magunkat annyira, hogy amint történik egy megbántás, elengedem, nem legyömöszölöm, hogy – nem beszélek róla senkinek, de majdnem szétvet a méreg. Nem ezt csináljuk, hanem leteszed az Úr elé.

azt mondod – Uram, ez az ember engem megbántott, kicsúfolt, kárt okozott nekem, becsapott. Leteszem eléd Uram, én nem haragszom rá, rád bízom Uram az ítélkezést. Te vagy az igaz bíró, Te ülsz az ítélőszékben Uram. Engedd el. Minél előbb elengeded, annál jobban meg tud az Úr áldani.

Az Úr újat tud hozni az életedbe. De ha hagyod, hogy tönkretegye a napod, a heted, még rágódsz rajta, nem alszol miatta éjszaka, neked lesz rossz.

Ez az egyik nagyon fontos, hogy bocsássunk meg másoknak, hogy mi szabadok legyünk a megbocsátatlanságtól, szabadok legyünk a haragtól.

Vannak, akik ebben nagyon konokok. azt mondják, - én hiszek az Úr Jézusban, gyülekezetbe járok, tizedet fizetek, de én a Józsinak nem tudok megbocsátani, mert azt, amit ő tett, azt soha nem lehet megbocsátani.

Van számomra egy nagyon régi, tanulságos történet, egy hajóskapitányról szól, aki éjszaka, korom sötétben hajózik a tengeren. Felvillan előtte egy fény. A kapitány ijedve veszi észre, hogy össze fognak ütközni. Rohan a rádióhoz és elmondja, hogy a haditengerészet kapitánya vagyok, azonnal térjen ki 10 fokkal.

Visszajön a válasz, hogy én másodosztályú matróz vagyok, térjen ki ön jobbra, én nem tudok kitérni.

Még egyszer szól a kapitány, hogy – én csatahajó vagyok, nem tudok irányt változtatni, térjen ki az útból. Jön a válasz, - én meg a világítótorony vagyok, de ön dönt uram.

Az Úr a világítótorony, aki azt mondja, hogy – bocsássatok meg, mert ha ti meg nem bocsátjátok a felebarátaitok bűneit, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti bűneiteket.

Ott a világítótorony, de ön dönt uram. Nekimegy és összeütközik és összetöri magát, vagy kitér.

Mindegy, hogy hogyan hívnak, mit szolgálsz, mindegy kije vagy az Úrnak, ha megbocsátatlanságban élsz, akkor nem tudja az áldásait kitölteni az életedre. Engedjétek meg, hogy Isten tegyen igazságot az életedben.

Valamennyiönkben ott van, hogy - de ő megérdemelné. Mit tett ez az ember, megérdemelné.

Gondoljatok bele, hogy a világba mennyi szörnyűség történik, megérdemelnék a büntetést.

Drága testvéreim, - nem a mi dolgunk büntetni, nem a mi dolgunk ítélkezni.

Zsidó 10/30

Higgyük Isten Igéjét, Isten Igéje az igazság. Isten fizet meg, mert Övé a bosszúállás. Te ne foglalkozz azzal, hogy bosszút állsz. Te ne foglalkozz azzal, hogy szeretetlenségbe, meg nem bocsátásba, bosszúállásba vagy, add ide nekem, majd Én az Úr elrendezem. És hisszük, hogy az Úr igazságot szolgáltat. Övé az ítélőszék, Ő az igazságos bíró, adjuk át neki a problémát. Adjuk át neki a szívünk megbántottságát, keserűségét, fájdalmát, miértjeit, nem értem, hogy miért történt. Adjuk át neki.

Töltsetek egy kis időt ezzel és adjátok át az Úrnak. Ha te akarsz igazságot szolgáltatni elveszed Istentől az igazságszolgáltatást. Ha te akarod megbüntetni, elveszed Istentől a büntetést. Mit gondolsz melyikőtök lesz igazságosabb? Az Úr lesz igazságosabb, adjuk át neki az ítélkezést és adjuk át neki a büntetést, a fájdalmat, a haragot és a meg nem bocsátást is.

Amikor valamiért imádkoztál, és nem úgy jött be az életedbe a válasz, hajlamosak vagyunk konkrét kérést mondani Istennek, hogy pontosan megmondjuk, hogyan akarjuk, megoldja azt a dolgot, segítünk neki egy kicsit és nem azon az ajtón jön be a dolog, amin várjuk, akkor tudnunk kell egy dolgot, Istennek mindig van egy B terve is a számunkra. Miért mikor Ő a mindenható Isten? - Azért, mert a terveit embereken keresztül tudja végrehajtani. És az embereknek szabad akaratot adott. Ha azt mondja Jánosnak, hogy menjen el, és a János nem megy el, akkor meg kell kérni a Pétert, és a Péter elmegy. Ez a B terv. Lehet, hogy te a Jánost várod és a Péter fog érkezni. Mindig van megoldás. Nem az a megoldás, hogy nem jött a János és én most elkeseredek, mert én csak a Jánost szerettem volna. Majd jön a másik. Nem tud az Úr beleavatkozni a másik ember akaratába, mert szabad akaratot adott neki. Ne keseredj el, ha bármilyen szerencsétlenség, csapás jönne, állj meg, mint Dávid, ha túl vagy rajta, mosd meg az arcod, vegyél tiszta ruhát és mondd azt, - Uram köszönöm, hogy túl vagyok rajta, várom az áldásaidat. Rádbízom az egésznek a dolgát. Várom, hogy kárpótolsz, hogy visszaadod, ha megloptak, hogy megteszed, hogy elküldöd.

Kilép a házasságból az egyik ember, - Uram, még jobbat fogsz küldeni nekem, még jobbat fogok kapni Tőled. És ennek a hozzáállásnak kell a szíveden lenni. És tudjátok ez milyen boldog életet hoz számotokra?

Nem kell a problémákon rágódni. Nem kell görcsölni, hogy hogyan oldom ezt meg. Mit csinálok ezzel, mit csináljak az üzleti vállalkozásommal, vajon elmenjek-e erre a helyre? Bízd az Úrra.  Engedd el, ha megbántottak, vedd ki a szívedből gyökerestől, tépd ki, ami megbántottságod van, mosd tisztára a patakodat. És attól kezdve jönni fognak az áldások az életedbe.

Filippi 3/14  

Hátam mögött vannak, elfelejtem, felejtsük el a múltunkat, engedjük el, ne csak betemessük, bocsássunk meg, adjuk át az Úrnak és felejtsük el, és csak arra figyeljünk, hogy merre menjünk előre, hogy az áldásokat el tudjuk venni.

Ígértem, hogy elolvasom ezt az újságcikket, ami az én szívemet úgy megérintette, és ami ezt a tanítást előhozta.

A Kisalföld napilapban szeptember 23-án kedden jelent meg az újságcikk. Az a címe, hogy Fekete János megbocsátott.

Őskeresztény volt, zsidóknak és kutyáknak belépni tilos. Mai ésszel felfoghatatlan, hogy egykoron bárki is ilyen feliratot tehetett ki az üzlete ajtajára.

Ez az ember megjárta a poklot, megjárta a koncentrációs tábort, előtte rugdosták halálra az édesanyját. És mindenki előtt kimondta, hogy megbocsátott, Miért? Mert Krisztust befogadta a szívébe.

Ki a mi Urunk? Jézus Krisztus. Mi is befogadtuk a szívünkbe. Mit tett miértünk a mi Urunk? Megköpdösték, megrugdosták, töviskoronával megkoronázták. Megalázták, elárulták, keresztre feszítették, halálra kínozták, és azt mondta a kereszten, hogy – Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Hogy jön ehhez a mi megbántottságunk, sértődöttségünk, haragunk. Biztos, hogy nagyon sokan közületek nagyon mély sebeket hordoznak, de ha a mi Úr Jézus Krisztusunk ezeket a fájdalmakat, meg tudta bocsátani és ez az ember, miután befogadta Krisztust a szívébe, ezt a dolgot el tudta engedni, ha ehhez méred a magad problémáját, akkor   azt mondod, hogy Uram teljes mértékben neked van igazad, megbocsátok, mert azt mondtad bocsássak meg, járjak szeretetben, szeressem a felebarátomat, és én hozzád akarok tartozni, el akarom venni a Te áldásaidat, ezért  megbocsátok és elengedem.

Valamennyiünk számára hiszem, hogy tanulságos a történet, mint ahogy a 80 éves Fekete János, aki miután megismerte Krisztust, megbocsátott mindenkinek, a koncentrációs táborban, megbocsátott az édesanyját halálra rugdosóknak, megbocsátott az embereknek. Miért?   Mert Krisztus költözött a szívébe.

Hívjuk be mi is az Urat a szívünkbe.

Róma 10/9

A Jelenések könyvében olvassuk, hogy az ajtó előtt állok és zörgetek. az Úr Jézus a szíved ajtaja előtt áll és azt mondja, hogy ha beengeded még ma este veled vacsorál. És ha te beengeded a szívedbe, befogadod az Úr Jézus Krisztust, akkor a te szívedben is a szeretet lesz, mert Ő maga a szeretet. És ez a szeretet minden haragot, meg nem bocsátást, minden rossz érzést, keserűséget el fog tüntetni a szívedből, mert csak az Úr szeretete lesz uralkodó a szívedbe.

Üdvösségi ima.

Most vizsgáljuk meg a szívünket. Egy kicsit elcsendesedünk és keresd meg az életedben azt, amit el kell engedned, azt a megbocsátatlanságot, neheztelést, haragot vagy fájdalmat, sértődést. Keresd meg a szívedben és letesszük az Úr elé.

Drága Mennyei Atyám az Úr Jézus szent nevében jövök eléd imádságban. Eléd hozom Uram azt a megbántottságot, haragot, meg nem bocsátást, ami a szívemben van.

Drága Édesatyám, leteszem eléd, Te vagy az igazságos bíró, elengedem magamtól a haragot, a meg nem bocsátást, a fájdalmat, a sértődöttséget, az önsajnálatot, leteszem eléd Uram, ettől a naptól fogva Krisztus szeretete vezet és Ő az Úr az életemben. Köszönöm Uram, hogy szabad vagyok a haragtól, a meg nem bocsátástól, a bűntudattól, mások kárhoztatásától, az ítélkezéstől, neked adtam Uram és hiszem, hogy Te ezt elvégzed.

Minden dicsőség és minden hála a tiéd Uram. Ámen!

BÉKEVÁR FŐOLDAL