2011.06.12./07.31.
VALLÁSOSSÁG
vagy KERESZTÉNYSÉG?
(Központilag lektorált szöveg.)
Alapigazságok: A hit
egybeszerkeszt, a vallás megkülönböztet! A vallás megkötöz, az Ige
világosságának megismerése pedig szabaddá tesz!
„És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek
Istenben.” — Márk 11,22
Ismeret
nélkül elvész a nép — tolmácsolja Isten Hóseás prófétán keresztül az égi
üzenetét. (Hós. 4,6) Ugyanakkor János apostol által fel is oldja a feszültséget: a
Biblia igazságának megismerése szabaddá tesz!
(Ján. 8,32) Világosan kell látnunk, hogy kétféle
ismeret létezik: a világi és a bibliai tudás. Ez utóbbinak sajnos nem mindenki
látja a jelentőségét.
A világi
ismereteket az iskolapadban szerezhetjük meg,
ott nyerhetjük el az intellektuális tudást. Itt megjegyzendő, hogy az iskolarendszer
Ádám bukását követően vált szükségessé, amikor az ember Istentől elszakadt
állapotában már ’nem hallott’ Tőle. Az életben való boldoguláshoz (egészség,
jólét) a bibliai tudást a Gyülekezetben
tanítják. Nagy szükségünk van mindkettőre!
Az emberek úgy nőnek fel egy adott kultúrában,
hogy kialakul bennük egy kép a kereszténységről. Vizsgáljuk meg a vallásosság és a kereszténység ismertetőjeleit, hogy helyesen
láthassuk a különbséget a kettő között. A kereszténység alapja kétségkívül Isten Igéje. A Biblia nem
használja a vallás szót.
A Biblia nem
vallás, nem a haldoklók vigaszkönyve és nem a nincstelenek és műveletlenek
narkotikuma. A Biblia Isten Szava, ami a
keresztény hitünk alapja! A hit egybeszerkeszt, a vallás különbözővé tesz! A
vallás megkötöz, az Ige szabaddá tesz!
Isten soha nem mondta azt, hogy legyünk
vallásosak, de arra bizony buzdít bennünket, hogy legyen isteni-fajta hitünk! (Márk 11,22) Jézus nem egy
vallásalapító. Ennek ellenére a kor vallásos emberei támadták az újszerűnek
tűnő tanai miatt. Nemegyszer ellenszegültek neki, mi több, az életére is törtek.
(Ján. 8,59)
Ez a helyzet változatlan, a vallásos emberek ma
is támadják azokat, akik az élő Ige erejét működtetik. Miért történik ez így?
Mert oly régóta gyakorolják a vallásukat, hogy képtelenek elfogadni azt, amit Isten
felkent Igéje mond. Félretették Isten parancsolatait, s a saját felfogásuk által
teremtett tradícióikat követik.
Jézus így
feddi a vallásosokat minden esetben: „Ti meg miért hágjátok át az Isten
parancsolatját a ti rendeléseitek által? […] És erőtlenné tettétek az Isten
parancsolatját a ti rendeléseitek által.” (Mát. 15,3-6) A vallási hagyományok és a saját elképzelés szerint
hozott emberi rendelések hatástalanítják az
Igében levő erőt.
A kereszténység jóval több annál, minthogy
bejelöljük egy űrlapon: buddhista, hindu, iszlám, keresztény. Jézus nem azért
jött, hogy egy újabb vallást alapítson. Ő a kereszténység alapját rakta le. A kereszténység Isten természetfeletti ereje a hívő emberben! Nem
mondhatjuk a kereszténységre, hogy vallás, mert Jézus nem vallási szokásokat,
rendeleteket hozott, — éppen Ő volt az,
aki eltörölte az ószövetségi törvényt!
(Ef. 2,15)
Isten úgy szerette ezt a világot — s benne téged is —, hogy az egyszülött Fiát adta azért, hogy örök életünk lehessen. (Ján. 3,16) A nem
keresztény vallások nem állíthatják azt, hogy Isten
élete bennük van, mert nincs feltámadt
Királyuk! Vallásosként még mi is úgy véltük, hogy Isten a templom épületében
található. Dicsőség az Úrnak: az újszövetségben Isten Szelleme (Szentlelke) az újjászületett
hívők szívében lakozik!
Jézus az örök életet hozta el nekünk; ez az
élet gyógyít meg téged, ahogy átjárja a lényedet! A Róma 8,11 szerint a gyógyulás az újjászületett hívők osztályrésze! Ez sokkal, de sokkal több a
vallásnál! A vallással csak beskatulyázzák
Istent. Ha egy felekezetből kivonnák Isten erejét, akkor vallássá alacsonyítanák le
azt a közösséget. Azért oly ritkák a csodák
a vallásban, mert erősen lekorlátozzák Isten
természetfeletti erejét.
A vallásos
emberek zöme kineveti és megszégyeníti azokat, akik a hit szavát szólják,
illetve az Ige alapján cselekszenek. De nekünk arra kell tekintenünk kitartóan, amire
a Mesterünk elhívott! Nem kell velük vitatkozni, mert nekünk bizonyságunk van arról,
hogy Isten akarata az, hogy működjünk együtt Ővele. A menny pedig csak az Ige
nyelvét beszéli!
Köszönjük Istennek, hogy nekünk adta az
Igéjét, amely a bibliai hitünk
sziklaszilárd pillére! Csak azok életében vallhat kudarcot, akik nem hisznek benne.
Akik visszautasítják az üdvösség üzenetét, azok nem is evangelizálnak. Jézus
feddi a vallásosokat, hogy az igeismeret hiányában elzárják mások elől a mennybejutás útját. (Luk. 11,52)
Az írott Ige igazságát nem szabadna a
hagyományokkal helyettesíteni! Isten az Igéje által hozta létre a világegyetemet,
és nekünk is a szánkon kellene, hogy legyen a hit beszéde. Aki hittel működteti
Isten Igéjét, annak áldott lesz az élete!
JÉZUS KRISZTUS NEM
VALLÁS!
„… a te hited
megtartott téged.” — Máté 9,22; „… a
hitet megtartottam.” — 2Timótheus 4,7
A vallást taglaló
cikkeinkkel nem az az indítékunk, hogy bárkit is megítéljünk. Egyetlen célunk
az, hogy megvilágítsuk a különbséget a holt
vallásosság és az élő bibliai
hit között. Hogy egyértelmű legyen a kettő
közötti eltérés, Jézus szavai alapján határoztuk meg a vallás bibliai
definícióját: a Bibliával ellentétes emberi rendelkezések összessége, amelyek az
isteni rend megszegéséhez vezetnek. (Mát. 15,3-6. Márk 7,7-9) Ugyanis a Mester
megfeddte a kor vallásos embereit a dogmatikus hitéletük miatt. Mivel a negatív
kicsengésű vallás megjelölést gyakran tévesen használják, így mi nem is soroljuk
magunkat közéjük. Nincsenek saját tanaink, a kétezer éves Evangéliumot tanítjuk!
A legszembetűnőbb különbözőség az, hogy a vallásos szellem
uralta ember nem fogadja el Isten Igéjét, sőt támadja a jézusi tanokat és azok hirdetőit!
Pál apostol a megtérése előtt a tanítványokat kergetve valójában magát Jézust üldözte. Ez ma sincs másként. (Csel.
26,14) Sault az újjászületése előtt egy gonosz vallásos szellem uralta. Júdea,
Galilea és Szamária is ennek az erőteljes démonnak az uralma alatt állt, aki Saulon
keresztül nyilvánult meg: üldözés és börtön várt a hitre jutottakra. A
keresztények vélhetően elkezdtek érte imádkozni, és ő látványosan megtért a
hibás cselekedetéből. Azonnal Krisztus követőjévé vált és így három nemzetben
szűnt meg a keresztényüldözés.
A tisztánlátás teszi
igazán világossá az eltérést a vallás és a Biblia Igéje között. Talán a
legszembetűnőbb az, hogy a vallás helytelenül
azt tanítja: a hívők legyenek szegények és Jézushoz hasonlóan szenvedjenek. De az
Írás egyértelművé teszi, hogy az Ő szent véráldozatával az ár kifizettetett: szabadulás, egészség,
bővölködés, üdvösség váltotta fel az átkot. Az évszázadok során az ördög
megtévesztő tanai sajnálatos módon beszivárogtak a Gyülekezeti Testbe. (1Tim. 4,1) A
vallás eltávolít Istentől, de Jézus közel visz Hozzá!
Ezért a saját érdekedben ellenőrizd
le a Bibliából mindazt, amit hallottál! A bibliai ismeret fontosabb az
intellektuális tudásnál! Példaként: Helyes a böjt,
ha valaki önszántából teszi, és nem más utasítja rá. Senkit nem lehet utólag szentté avatni, de akik befogadták a szívükbe
a szent Jézus Krisztust, azok szentté válnak Általa. (1Kor. 3,16-17) Istennek kedves a
tisztántartott ‘edény’ (cölibátus), ha szabad akaratból származik az, de nincs a
tetszésére, ha ezt törvényként írják elő. A tisztítótűz hamis tana pedig
sokakat a pokolba juttat!
A farizeusok az elvakultságukban
az Élő Isten helyett a vallásukat követve nem ismerték fel a Messiást. Ma is
sok ember tesz ugyanígy: az egy igaz Isten helyett a vallást, a tradíciókat, a
dogmát, a hagyományokat, a téves emberi elképzeléseket és szertartásrendszereket
követi. A teljes sötétségben levők még harcolni
is képesek a vallásukért, más felekezetbeli keresztényeket támadva. Tévesen úgy
tartják, hogy Jézus veszélyt jelent az erőtlen vallásukra.
Jézus Krisztus nem vallás
és nem is valamilyen ideológia. Ő nem azért jött, hogy egy újabb vallást
alapítson. Vallások addig is voltak, ezért nem kellett volna testet öltenie. Ő az
Istentől elszakadt emberiség megmentéséért vállalta a kereszthalált! (Luk. 19,10) A
vallás senkinek sem ad szabadulást, örök
életet, gyógyulást, áldást.
Jézus hét esetben utalt arra, hogy a te hited
tartott meg téged! Ennek a görög szöveg szerinti értelme: az Isten Fiába vetett
(pisztisz) bizalom, meggyőződés, hithűség az, amely képes (szódzó) szabaddá
tenni, biztonságban elrejteni, szerencsésen célba juttatni, meggyógyítani, életben
tartani, üdvözíteni. Isten buzdít arra, hogy bátran add fel a vallásos nézeteidet
és válaszd helyette Jézust — Aki magát az igazság
és az élet útjának nevezi! (Ján. 14,6)
Linkajánló: www.varga-istvan.com/Jezus_nem_vallas.html
„Mert nem beszédben áll az
Istennek országa, hanem erőben.” — 1Korinthus 4,20
A gyógyító munkát végző Jézust a vallásos
szellemmel átitatott farizeusok szívének
(szellemének) állapota gyászosan elszomorította, mert az kemény (bezárt) és érzéketlen volt, s ez megvakította őket. (Márk
3,5) Ugyan kívülről tudták az Írásokat, de mégsem ismerték fel Isten Fiát,
Jézust — sőt ellene fordultak.
Pontosan ugyanaz történik ma is, amit akkor
tettek a vallásos emberek: 1./ Isten felkent szolgáit kritizálják. 2./ A vallásos hagyományaikat védelmezik ahelyett, hogy Isten
élő Igéjének engedelmeskednének. 3./ Önző módon a személyes jólétük felől
aggodalmaskodnak, a szívük Isten felé és a környezetükben levő emberek szükségei
iránt is kemény (bezárt).
Bizonyos fokig mindannyian beleestünk már a
farizeusok hibáiba. Annyira háttérbe szorítottuk az Urat, hogy hagytuk kihűlni Isten
bennünk lévő szeretetének melegét. Ez így van, mert ha nem ekként lenne, akkor
Isten hatalmas mozdulását láthatnánk
körülöttünk: minden napon ébredésnek,
gyógyulásnak, csodának lennénk tanúi. Isten vágyakozik arra, hogy a Szellemét
természetfeletti erőben és bőségben kiárassza
a gyülekezeti Test tagjain, a hívőkön keresztül. De sokunk szívének állapota még
visszatartja, akadályozza Őt ebben.
Ha ma a Szent Szellem kiáradására vágysz, és
az Ő erejének megnyilvánulását szeretnéd látni, akkor ellenőrizd a bensőd állapotát!
Ha bármi keménységet találsz ott, térj meg belőle, és kérd Istent, hogy
változtasson meg téged! Kérd meg, hogy adjon neked olyan szívet, amely lehetővé
teszi, hogy megmutathassa a hatalmát!
A korai egyház szolgálatát természetfeletti erőmegnyilvánulások
sokasága kísérte. Maga Isten is jelekkel, csodákkal, sokféle erőkkel és a Szent
Szellem ajándékaival bizonyította, hogy az Evangélium üzenete igaz. (Zsid. 2,4)
Az erő szó további jelentése a görögben:
erőmegnyilvánulás, csodatevő erő, csoda. A tanítványok az Úr csatornáivá
váltak, ahogy Isten közvetítő eszközként
használta őket. (2Kor. 12,12)
A bibliaismeret nem intellektuális tudás, az
evangéliumi tanítások nem üres beszédek, hanem egy igen hatékony erő áll mögöttük. (1Kor. 2,4) Az igehirdetés során az erő jelen van, és annak hallgatói aktivizálhatják azt a hitükkel. S az Ige
mögött az Úr Jézus áll, aki cselekszik.
Egyedül az egy igaz élő Isten képes csodákat tenni, a hamis istenek nem!
De nem mindenki képes elfogadni az isteni csodákat. Ez főként azért van, mert
vallásos körökben soha nem hallottak arról, hogy Jézus
még mindig gyógyít. Ugyanis prédikálni szükséges erről, hogy a hallgatóság
szívében hit épüljön ki ezzel kapcsolatban.
A Biblia figyelmeztet, hogy kerüljük a vallásos szellemiséggel átitatott embereket,
akiknek Isten iránti tisztelete csak színlelt.
Látszólag ugyan tisztelik a Mindenhatót, de annak természetfeletti erejét már visszautasítják, tagadják. (2Tim. 3,5)
Mi alapján lehet különbséget tenni vallásos és teljesevangéliumi
felekezet között? Ahol Isten akaratának megfelelően tartanak gyógyító összejöveteleket vagy az
istentiszteleteken kézrátétellel imádkoznak
a betegek gyógyulásáért (Márk 16,18), illetve evangelizálnak
az elveszettek megmentéséért (1Kor. 1,21), azok nem a vallásos kategóriába
tartoznak.
Hadd szemléltessem ezt két példával. Kereszténnyé válásom idején egy munkatársam sajnálkozását fejezte ki, hogy eltévelyedtem az ősi egyházamtól. Ő vallásos volt! A cikkeim kapcsán felkutatott egy idegen, mert mindenképpen találkozni kívánt azzal, aki olyan szívhez szólóan ír. Ő keresztény volt! E két ember ugyanahhoz a hagyományos egyházhoz tartozott, de mégis másként viselkedtek. S Jézusnak ez utóbbi van a tetszésére!