2008.05.31.
NE
OKOLD ISTENT
Kenneth E.
Hagin
1. fejezet
Miért pont én?
Amennyiben
Istentől nem kapsz áldásokat, meg kell találnod a válaszokat azokra a kérdésekre,
amik eddig meggátoltak ebben. Amíg ezekre a kérdésekre nem kapod meg a választ,
kétségek lesznek a fejedben, és amíg kétségeid vannak, addig a hited nem tud működni.
Még a
betegségem ideje alatt megtapasztaltam, hogy a megválaszolatlan kérdéseket le kell
rendeznem ahhoz, hogy a hitem működni tudjon. Nekem egyedül kellett megtalálnom a
válaszokat. Ezért voltam ágyhoz kötve 16 hónapig (15-től 17 éves koromig). Néha
hetekig, hónapokig tartott, amíg megtaláltam egy-egy kérdésre a választ, és amint
megtaláltam, az ördög máris felhozott egy újabbat.
Hosszú
ideig megpróbálta elhitetni velem, hogy Isten az oka a betegségemnek, és ezzel
büntetett meg a múltban elkövetett vétkeimért. Egy rövid ideig el is hittem, de
végül azt mondtam: ördög, én így születtem, deformált szívvel és egy komoly belső
rendellenességgel. Miért büntetett volna meg Isten olyanért, amit nem is tehettem meg?
Ez nem lehet igaz.
Olykor
az ördög azt fogja mondani: Azért vagy beteg, mert a szüleid valami rosszat tettek.
Ezt gondolták a tanítványok is arról az emberről, aki születése óta vak volt. Azt
kérdezték Jézustól: Mester, ki vétkezett,
ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? (Ján. 9:2)
Sokan
hibásan értelmezik Jézus válaszát a 3. versben, mivel ezt mondják: Csak azért volt
beteg, hogy Isten meggyógyíthassa. De az Ige nem ezt mondja. A Biblia azt mondja: hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az
Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem. (3,4
versek)
Ha
valaki nem olvassa tovább, esetleg azt gondolja: Azért beteg, hogy Isten
meggyógyíthassa. Nem szörnyű ezzel megvádolni Istent?
Itt van
egy felnőtt férfi, születése óta vak, és Isten csak azért vakította meg, hogy
azután meggyógyíthassa? Ha ez igaz lenne, akkor Isten nem sokat érne, mint Isten.
Engem nem érdekelne.
De hála
Istennek, ez NEM igaz! Figyeld meg, mit mondott Jézus: Nekem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött
engem. Ő azonnal megcselekedte Isten dolgait, meggyógyította az embert. Az ördög,
amikor meglátta, hogy erős a hitem a gyógyulásomban, megpróbált meggyőzni, hogy
Isten nem akar engem meggyógyítani. Tovább ment: A gyógyulás valóságos de Isten nem akar meggyógyítani mindenkit. Te egyike vagy azoknak, akiket nem akar meggyógyítani.
(Sokan
elhiszik azt a hazugságot, hogy Isten nem fogja meggyógyítani őket, de nem logikus,
hogy amennyiben hiszed, hogy Isten gyógyít, ugyanakkor azt is hidd; éppen téged nem fog meggyógyítani.)
Én is visszautasítottam ezt az
indokot. Tovább kerestem a válaszokat.
Csak
annyit tudtam, amennyit a prédikátoroktól és másoktól hallottam. Volt, aki azt
mondta: A betegséged Istentől van. Ő teszi rád. De nem tudtam elfogadni ezt a
magyarázatot sem. Mások meg azt mondták: Lehet, hogy nem Isten teszi, de valamilyen célból megengedi.
Körülbelül ugyanaz.
Gyereknek
soha nem voltam boldog. Soha nem nevettem. Hatéves voltam, amikor apám elhagyott minket.
A betegségem is nagyon megviselt érzelmileg. Olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam az
iskolában megvédeni magam a többi gyerektől. Bárki megverhetett volna, még a lányok
is.
Mikor
megpróbáltam megküzdeni velük, a rendkívüli erőfeszítés miatt elájultam, mert a
szívem nem vert rendesen. Sokszor 45 percig voltam eszméletlen, egyszer meg másfél
óráig. Az iskolai nővér és a tanárom azt mondták, hogy néha teljesen
elfeketültem, vagy elkékültem. Gyakran nagyon hosszú időbe telt, amíg ismét
magamhoz térítettek.
Mikor
másodikos lettem, a fizikai kiszolgáltatottságom miatt dühös voltam mindenkire.
Dühös voltam az egész világra. A gondolkodásom is eltorzult már.
Egyik
nap dél körül elhatároztam, hogy saját kezembe veszem az ügyet. Az iskolai
sportpályáról elmentem egy frissen befejezett építkezéshez és egy léccel tértem
vissza. Odalopakodtam az erőszakoskodó fiú háta mögé és olyan erővel ütöttem a
fejére, ahogy csak bírtam. Vagy háromnegyed óráig eszméletlenül feküdt.
Megtettem
mindent, hogy megöljem, és csalódott voltam, hogy nem sikerült.
Ez csak
az egyik volt a számos hasonló eset közül. Nem akartam szemtől-szembe verekedni, de
ahogy megfordultak, legszívesebben fejbe vágtam volna őket egy kalapáccsal vagy bármi
mással, ami a kezembe kerül. Szívesen megöltem volna őket a pillantásommal. De egy
idő után elfárad az ember, ha egyedül küzd. Akkor még nem voltam megváltva.
Óriási különbség az, amikor Isten szeretete helyet foglal a szívedben.
Még
ágyhoz voltam kötve, amikor újjászülettem, de azután is merültek fel kérdések az
elmémben: Miért születtem ilyennek? Isten a szerzője ezeknek a szenvedéseknek a
világban? Emlékszem, ahogy kérdezgettem magamtól: Ki a felelős mindezekért? Ki a
felelős?
Miért
pont én? – kérdeztem Istentől.
Mit
tettem, hogy koraszülött lettem, hogy a súlyom kevesebb volt, mint
Miért
kellett betegségnek kínoznia egész idáig? Miért nem lehetett normális gyermekkorom?
Te loptad el a gyermekkoromat?
Miért
ne ismerhetném meg én is a boldogságot? Te voltál az, aki miatt ülve kell néznem a
többieket, ahogy szaladgálnak, ugrálnak és játszanak?
És most
ágyhoz vagyok kötve, öt orvos mondta, hogy meg fogok halni. Miért pont én? Semmit nem
tettem, amiért ezt érdemelném. Isten, Te tetted ezt velem?
Sírva
mondtam: Oh, Istenem, biztos, hogy még nem kell meghalnom! Még azt sem tudom, mit jelent
élni. Tudom, hogy mi az éhség, fázás, és a szegénység, de még nem tudom, milyen
érzés a boldogság, a kényelem, és hogy szép dolgaim legyenek. (Kiskoromban olyan
éhes voltam néha, hogy az étel illata is ájulást okozott.)
Azt
mondtam: Ezek a jó dolgok mindig olyan messze voltak tőlem. Soha nem tudtam, milyen
érzés családban élni. Csak reményeim voltak, hogy felnövök, megnősülök és
családom lesz, de sose látom meg ezeket, ha most meghalok. Muszáj meghalnom?
Oly sok
kérdés várt válaszra, de igazán senki nem tudta rájuk a választ; legfeljebb
néhány vallási tanítást kaptam, ami nem vitt sehova.
De,
köszönet Istennek, a válasz megtalálható a Bibliában. Rajtunk áll, hogy hiszünk-e
Isten igéiben és szabadok leszünk, vagy kétségbe vonjuk, és akkor kötésekben
maradunk. Olyan boldog vagyok, hogy megtaláltam a választ. Az Ap. Csel. 10:38 azt
mondja:
A názáreti Jézust, mint kené
fel őt az Isten Szent Szellemével és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és
meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala Ő
vele.
Jézus
széjjeljárt jót cselekedvén és meggyógyított mindenkit, aki az ördög hatalma
alatt volt. Ez örvendetes, nem?
Ez
a vers megmutatta nekem, hogy a sátán az elnyomó... a sátán a korai születésem
okozója.... a deformált szívemnek... a bénulásomnak... a sátán az, aki
gyógyíthatatlan betegségekkel 16 hónapig ágyhoz kötve tartott.
De Jézus a szabadító!
Jézus
az életadó!
Jézus a
megváltó!
Jézus,
Isten megnyilvánulása testben!
Halleluja!
Életemben soha sem voltam még olyan izgatott, mint amikor felfedeztem az igazságot:
Igen, Isten Igéje igaz!
Miután
megértettem, mit mond a Biblia, és elfogadtam a gyógyulásomat, lemásztam az
ágyamról, és azt mondtam: Nem fogok meghalni! Élni fogok, és egyszer családom
lesz – feleségem és gyerekeim.
Akkor
még 17 éves voltam – csaknem gyerek. Soha nem hallottam addig a
gyógyulásról prédikálni.
A
rokonaim figyelmeztettek, hogy legyek óvatos, de én a Bibliát követtem, és hittem
benne, hittem a gyógyulásomban és ez megnyugtatott. Akivel csak találkoztam,
mindenkinek elmondtam, hogy mit fogok tenni. Az emberek mégsem hittek a gyógyulásomban.
Azt mondogatták: olyan sokáig feküdtem, hogy megzavarodott az elmém.
De a mai
állapotom az akkori cselekedeteimnek köszönhető. Azóta is tökéletesen egészséges
vagyok. Isten adott nekem egy nagyszerű feleséget és családot, és ma is minden
csodálatos. A hit működik. Boldogan prédikálok erről, mert tudom, hogy ez teljesen
megváltoztatta az életemet.
2. fejezet
Ne okold Istent
Azoknak, akik
nem ismerik az Igét, nehezükre esik megérteni, hogy Ádám bűnbe esése
következtében a föld feletti hatalom a sátán kezébe került, és ezért a világot a
természeti törvényeken túl az ő szellemi törvényei uralják.
Mi az Igéből meg tudjuk érteni, hogy Jézus a földön uralkodó szellemi és
fizikai törvényeket felülírta, hogy meg tudja áldani az emberiséget, valahányszor
csak szükség van rá. Amikor a sátán végleg meg lesz kötözve, és be lesz zárva a
pokolba, a fizikai törvények majd teljességgel megszűnnek.
Mivel az emberek nem értik ezeket a törvényeket, gyakran Istent okolják a
balesetek, a szeretteik betegségei és halála, valamint a sok katasztrófa, például
viharok, földrengések és árvizek miatt. Utóbbiakat istencsapásnak nevezik, de ezek
egyáltalán nem Istentől valók.
Nem
Isten a felelős értük. Egyiknek sem Ő a szerzője. Isten nem a halál szerzője. Nem
Istent kell okolni ezekért.
A
balesetek, a fájdalom, betegség, halál és a katasztrófák az ember bűnbeesésének
következményei. A sátán a szerzőjük.
Ádám
addig nem ismerte a betegséget, amíg el nem követte a bűnt, és így meg nem ismerte a
sátánt.
Dr. John
Alexander Dowie, aki a 20. században az isteni gyógyulásról újra tanított a
Gyülekezetben, azt mondta: A betegség a sátán apának és a bűn anyának az ivadéka.
1870-ben
egy félelmetes járvány pusztított végig nyugat-Ausztrálián. Akkoriban Dowie
egy gyülekezetet pásztorolt Sydney külvárosában. Az emberek tömegesen hullottak el.
Évekkel
később visszaemlékezett, hogy csak ült egy egész napon keresztül a
dolgozószobájában, szívből zokogott Isten előtt, és ilyeneket kérdezett: Istenem,
Te vagy ennek a betegségnek és ennek a szenvedésnek az okozója? Te küldted ezt a
félelmetes járványt erre a vidékre? El akarod pusztítani az egész gyülekezetemet?
Honnan jön ez a járvány? Ki az okozója?
Már 40
embert eltemetett a gyülekezetéből. Még négyet kellett eltemetni, és több mint 30
tagját meg kellett látogatnia a gyülekezetének, akik betegek voltak vagy haldokoltak.
Akkor a
Szent Szellem megvilágosította az Ap.Csel. 10:38 versét a szívében, ahol az áll,
hogy a Krisztus a gyógyító, és a sátán a bajok okozója – írja ez az Isten
embere.
Ezután
a könnyeim felszáradtak – írja –, és a szívem erősebb lett. Láttam az utat és
az ajtót tárva-nyitva a gyógyulás felé, úgyhogy azt mondtam: Istenem, segíts engem
most, hogy az Igét prédikáljam minden
haldoklónak és betegnek, és elmondjam nekik, hogy a sátán az, aki még mindig
pusztít, és Jézus most is megszabadít, mert Ő ma is ugyanaz.
Nem
kellett sokáig várnia. Perceken belül, két fiatalember rontott be, és izgatottan
hívták: Jöjjön gyorsan: Mary haldoklik! Utánuk szaladt, le az utcára olyan gyorsan,
hogy még a kalapját is elfelejtette feltenni. Dühös volt, hogy a sátán megtámadta
ezt az ártatlan fiatal lányt a nyájából.
Mire
belépett Mary szobájába görcsökben találta a lányt, az orvosa már feladta és
készült elmenni. Dowiehoz fordult és megjegyezte: Uram, hát nem kifürkészhetetlenek
Isten útjai?
Isten Igéje újra megérintette Dowie szívét. Isten útjai? –
dörögte. Hogy merészeli ezt Isten útjának nevezni! Nem, uram, ez az ördög munkája!
Felszólította
az orvost, aki a gyülekezet tagja volt: Mondja el velem a hit imáját.
Az orvos
szabadkozott: Nagyon izgatott uram, jobb, ha hagyjuk, hogy Isten akarata beteljesedjen.
És elment.
(Nem
meglepő? Sokan hiszik, hogy amíg csak lehet életben tartani az embert, az
orvostudomány, a gépek és minden más eszköz által, addig megegyezik Isten
akaratával, de ugyanakkor imádkozni az életük megmaradásáért, az Isten akarata
ellen lenne. Amikor meghal valaki, azt mondják, hogy beteljesedett Isten akarata!)
Még
mindig dühösen, Dowie elkezdte imádkozni a hit imáját. A lány rángatózásai
azonnal abbamaradtak, és olyan mély álomba merült, hogy az anyja és az ápolónő azt
hitték, meghalt. Nem halt meg – nyugtatta meg őket. Kis idő múlva felébresztette
Maryt, aki az anyja felé fordult és felkiáltott: Anya, olyan jól érzem magam!
Felidézve
a Bibliából, hogyan szolgált Jézus, amikor Jairus lányát feltámasztotta a
halálból, Dowie megkérdezte a lányt: Nem vagy éhes? De, igen – felelte az –
nagyon éhes vagyok.
Szóltak
az ápolónőnek, hogy készítsen egy csésze forró csokoládét és néhány szelet
vajas kenyeret. Azután átment a másik szobába, ahol a lány másik két testvére
feküdt lázban.
Az ima
után ők is azonnal felépültek. Attól a naptól kezdve Dowie imádkozott és az Isten
erejével meggyógyította a nyáját. Egy tagot sem vesztett el azután a járvány
miatt.
Ahogy
elhagytam a házat, ahol a Krisztus mint gyógyító győzedelmeskedett, – írja
–, még mindig a szívemben csengett a győzedelmes ének, ami visszhangzott a Mennyből,
azért ami történt, (már egyáltalán nem voltam meglepve azokon, amiket tettem) és
még inkább a felfedezésemért, hogy Ő UGYANAZ MA IS! Így kezdtem el aztán a Jézusba
vetett hit által prédikálni.
3. fejezet
Megváltás az átok alól
A
Biblia azt mondja, hogy Jézus a szabadító és
nem a pusztító. Ezt a felfedezést tette Dowie aznap: a sátán a pusztító, Jézus a
szabadító.
Első
levelében János azt mondja Jézusról: Azért
jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (Ján. 3:8)
Újfent:
a Biblia azt mondja a Lukács 9:56-ban: Mert az
embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek szellemét, hanem hogy
megtartsa.
Két
évvel ezelőtt egy kedves levelet kaptam egy fiatalasszonytól, aki börtönben volt, de
közel volt a szabadulása.
Azt
írta, hogy 5 éves volt, amikor a szülei elváltak, és őt az apjának ítélték. Az
apja egymás után váltogatta a nőket, és a lány 13 évesen az utcára került,
prostituált lett. Aztán elkezdett kábítószerezni is.
17
évesen férjhez ment egy jóval idősebb férfihez, menedék és biztonság miatt. Egy
év múlva szült egy gyereket. Rá egy évre letartóztatták kábítószer forgalmazása
miatt, és börtönbe zárták.
Nagyon
elkeseredett voltam. Istent okoltam a szüleim válása miatt a rossz életemért, minden
rosszért, ami történt velem.
A
cellatársamnak volt egy példánya az Ön lapjából, A hit világá-ból. Többször próbált
bizonyságot tenni nekem, de nem akartam meghallgatni, és a lapot sem akartam elolvasni.
Egyszer,
amikor nem volt a cellában elolvastam, és az első cikk arról szólt, hogy Ne okold
Istent! Akkor értettem meg, hogy az ördög rabolt el az édesanyámtól, miatta esett
szét a családom, ő okozta az egész nyomorúságomat, a szenvedéseimet, a
szívfájdalmamat. Dühös lettem az ördögre, mert hazudott nekem.
Letérdeltem,
odaadtam Istennek a szívemet, és újjászülettem.
Megrendeltük
az Ön lapját, és mindketten megkeresztelkedtünk a Szent Szellemben. Elindítottunk egy
ima-összejövetelt, ahol még 39 fogolytársunk üdvözült és keresztelkedett meg a
Szent Szellemmel. Szeretném megköszönni, hogy elhozta hozzám az igazságot.
A férje
is üdvözült és megkeresztelkedett a Szent Szellemben és azt tervezték, hogy egy
szolgálatot indítanak.
Ahogy
elolvastam a levelét, erről az elvről gondolkoztam: ne okold Istent. És azon az Igén
is: És megismeritek az igazságot, és az
igazság szabadokká tesz titeket (Ján. 8:32)
Az
igazság szabaddá tette.
Jézus
azt mondja a János 10:10-ben: Én azért jöttem,
hogy életük legyen és bővölködjenek. Még hozzátette: A tolvaj (sátán) nem egyébért jő, hanem hogy
lopjon és öljön és pusztítson.
Ebben a
versben, Jézus szembeállítja Isten és az ördög munkáit. Látod, az aki lop, aki
öl, pusztít, az az ördög. Ez elég világosan látható, nemde?
Jézus
egy másik fontos kijelentést is tett ebben a versben, amikor azt mondta: Én …jöttem...
Ki ő?
A Biblia
azt tanítja, hogy Jézus Isten megnyilvánulása testben. A János 14:9-ben Jézus azt
mondja: Annyi idő óta veletek vagyok és még nem
ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát.
A
médiákban gyakran tárják elénk, milyen egy-egy közéleti személyiség „valójában”.
Ha azt akarod megtudni, hogy Isten milyen "valójában", nézz Jézusra. Isten
ugyanolyan, mint Jézus. Ő mondja: aki engem látott,
látta az Atyát.
Ezért,
ha látni akarod, amit Istent tesz, nézz Jézusra! A János 14:10-ben azt mondja: Nem hiszed-é, hogy Én az Atyában vagyok és az
Atya Énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom,
hanem az Atya, aki én bennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat.
Isten
cselekedete munkálkodott Jézusban, aki a Szent Szellem kenetével embereket
gyógyított. Az Ap.Csel 10:38-ban azt olvassuk, hogy Isten felkente a Krisztus Jézust
Szent Szellemmel és erővel – gyógyító erővel – aki széjjeljárt, jót
cselekedett és mindenkit meggyógyított, aki az ördög hatalma alatt volt. Ezek az
Isten cselekedetei. (Ezek és más Igék világosan megmutatják, hogy a betegség az
ördögtől való.)
Amikor
Jézus azt mondja: az Atya... cselekszi e dolgokat,
azt úgy érti, hogy Ő cselekedte mindazt, amit Jézus cselekedett. Például, amikor
azon a kis hajón, a Galileai tengeren megdorgálta a szelet és lecsendesítette a
tengert, valójában az Atya tette azt, Jézuson keresztül.
Ha azt
feltételeznénk, hogy Isten okozta a vihart, akkor Isten önmaga ellen tett volna, ha
megdorgálja. Ugyanez a helyzet a gyógyítással. Ha Isten lenne a betegség és a
fájdalom okozója, ugyanakkor Ő gyógyította meg az embereket Jézus által, akkor nem
önmaga ellen cselekedne? (Jézus azt mondja a Márk 3:24-25-ben, hogy ha egy ház
önmagában meghasonlik, nem maradhat meg.)
A János
ev. 14. fejezetében az Ő kijelentése a 9. versből: Aki engem látott, látta az Atyát; egy másik
kijelentése a 10. versében: Az Atya, aki én
bennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat; és az Ap.Csel. 10:38-ból: Ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván
mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak. Ezek az Igék számomra kizárják, hogy Istentől legyen a fájdalom és a
betegség. Az Atya Isten igaz természete megcáfolja ezt a tanítást.
Jézus
világosan tanította ezekben és más Igékben, hogy a szenvedés és a betegség a
sátántól való.
Vizsgáljuk
meg például a Lukács 13. fejezetét. Itt Jézus a zsinagógában tanított, amikor
bement egy asszony, aki meg volt görbedve, és
teljességgel nem tudott felegyenesedni. Gondolom, valamilyen izületi gyulladásban
szenvedhetett, mert a teste meg volt görbülve.
Jézus
magához hívta, és azt mondta neki: Asszony,
feloldattál a te betegségedből! Utána pedig rátette a kezét. Nyilvánvaló:
ezzel az érintéssel Isten gyógyító ereje beáramlott a testébe. Az asszony
felegyenesedett és azonnal meggyógyult.
A
zsinagóga vezetői megharagudtak Jézusra, mert szombaton gyógyított. Jézus egy fontos
kijelentést tett: Hát ezt, az Ábrahám
leányát, kit a sátán megkötözött imé, tizennyolc esztendeje, nem kellett-é
feloldani e kötélből szombat napon? (16.)
Három
igazságot jelentett ki: 1) A sátán kötözte meg; 2) Fel kellett oldani a
kötelékből és 3) Azért kellett feloldani, mert Ábrahám leánya.
– Igen
–, mondják – a gyógyulás csak a zsidó népet illeti meg. (Valahányszor előjössz
egy Igével, ami fizikai, vagy anyagi jólétet, vagy valamilyen más áldást ígér,
valaki azt fogja mondani: – Ez csak a zsidókra vonatkozik.) Álljunk meg egy percre!
Menjünk
vissza a Galáta 3:13-14-hez: A Krisztus váltott meg minket a törvény átkától,
átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ; Hogy az
Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét
elnyerjük hit által.
Most
nézzük meg a 29. verset: Ha pedig a Krisztuséi
vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.
A
Krisztusé vagy? Tudod, hogy ez nem azt jelenti, hogy Ábrahám fizikai magja, fizikai
utódja vagy. De ha a Krisztusé vagy – ha újjászülettél –, akkor
Ábrahám szellemi magja vagy, és akkor az örököse is vagy, ígéret szerint.
Most
nézzük meg a 7-es verset: Értsétek meg tehát,
hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.
Jézus
azt mondta: Ezt az asszonyt ki kellett oldozni a betegségéből, mert Ábrahám lánya.
És Isten ma is ugyanezt mondja: Ti, Ábrahám (szellemi) fiai és lányai, nem kellene
megkötözve lennetek betegségtől és fájdalomtól. Nektek szabadoknak kellene lennetek.
Hála
érte Istennek, Jézus azért jött, hogy kiszabadítson a sátán kezéből, a bűnből
és a betegségből, mert Jézus váltott meg minket a törvény átkától. (Gal. 3:13)
Hogy
megtudjuk, mi a törvény átka, vissza kell mennünk a törvényekhez, az 5Mózeshez a
Bibliában. Itt láthatjuk, hogy a szegénység, a betegség és a szellemi halál a
törvény átka.
Isten
szövetséget kötött Izráel gyermekeivel, amikor úton voltak az Igéret Földje felé,
az Egyiptomból való kiszabadulás után. Isten figyelmeztette őket, ha nem az Ő törvényei
szerint járnak, és nem tartják be az Ő parancsolatait, akkor átkok és szenvedések
következnek rájuk. (5Móz. 28:15-68)
Az
engedelmeseknek ígéretet tett:
És szolgáljátok az Urat a ti Isteneteket, akkor
megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom tiközületek a nyavalyát.
El sem vetél, meddő sem lesz a te földeden semmi;
napjaid számát teljessé teszem. (2Móz. 23:25-26)
Az
emberek azt hiszik, csak betegségben lehet meghalni, de Isten nem ezt mondta.
Isten
azt mondta: Ő teljessé teszi napjaiknak
számát. Nem azt mondta, hogy nem halnak meg, azt mondta: nem betegségben vagy
szenvedések között kell meghalniuk.
A
gyógyulás megillet minket, mert mi az új szövetség alatt vagyunk, ahogy az ó
szövetség Izráel gyermekeire vonatkozott. Az új szövetségben a hívők meg vannak váltva
a szellemi haláltól. Mi meg vagyunk váltva a betegségtől és a szegénységtől. És
ígéretünk van, hogy amikor Jézus újra eljön, a fizikai halál is a lábaink alá
lesz vetve.
Összefoglalva:
A gyógyulás megillet téged!
Azért
illet meg, mert a betegség az ellenségtől való.
Azért
illet meg, mert Ábrahám szellemi gyermeke
vagy.
Azért,
mert a betegség átok, és a Krisztus
megváltott a törvény átka alól.
4. fejezet
"Ne így halj meg!"
Amikor
Észak-Közép-Texasba érkeztünk a feleségemmel, hogy átvegyünk egy gyülekezetet, a
gyülekezet zongoristája azonnal megkért, hogy látogassak meg egy asszonyt, akit
mindenki csak „Nagyinak” nevezett. Gyomorrákban haldoklott, egy közeli kórházban.
82 éves volt.
Nagyon
lefoglalt bennünket a költözködés, ami több napot vett igénybe, csak pár nap
múlva, egy megérzésre hívtam fel Nagyi családját; valahogy megéreztem, hogy
hazavitték. Nem tudtam, hogy miért tették ezt, mivel a családja már úgy döntött,
hogy a kórházban hagyják, amíg meg nem hal. A lánya igazolta, hogy a Nagyi
rábeszélte az orvost, engedjék otthon meghalni.
Elmentem
meglátogatni. Ez az asszony ismerte az isteni gyógyulást. Évekkel azelőtt már
meggyógyult, és egyidejűleg megkeresztelkedett a Szent Szellemben.
Elkezdtem
mondani neki: engedje, hogy Isten meggyógyítsa.
Oh,
Hagin testvér –, mondta – üdvösségem van és betöltekeztem a Szent Szellemmel,
készen vagyok, hogy a Mennyországba menjek. Csak hagyjon békén, hagyja, hogy
meghaljak.
–
Eszembe sincs, Nagyi, nem Isten akarata, hogy így haljon meg; soha senki nem fogja ezt
elhitetni velem. Nem Isten akarata, hogy rákbetegségben haljon meg és így
szenvedjen. Hagyja, hogy Isten meggyógyítsa, és azután meghalhat, ha úgy akarja, de
ne így!
Barátaim,
nem tudtok úgy meggyógyítani, és életben tartani valakit, ha ő maga azt hiszi, hogy
meg fog halni. Ahogyan a Biblia is mondja: Vajon járnak-é
ketten együtt ha nem egyeztek meg egymással? (Ámos 3:3)
Tudtam,
hogy még nem kész elfogadni a gyógyulását, ezért olvastam neki a Bibliából, utána
letérdeltem az ágya mellé, a fejére tettem a kezem és imádkoztam: Drága Istenem,
segíts, hogy a Nagyi ne veszítse el a hitét. Ismeri az isteni gyógyulást. Évekkel
ezelőtt meggyógyult, ami egyúttal meghozta neki a Szent Szellem keresztségét.
Minden
héten kétszer-háromszor elmentem hozzá és ugyanígy imádkoztam, olvastam neki Isten
Igéit, és megpróbáltam lebeszélni a halálról. És ő élt.
Minden
vasárnap este gyógyító alkalmakat tartottunk és kb. minden harmadik héten Nagyi
szólt a vejének: Készítsd el a kocsit és vigyél el a gyülekezetbe.
Kihoztunk
egy fotelt, leültettük, és körbe raktuk párnákkal. A zongora mellett ült és
sokszor, pont a prédikációm közepén úgy kimerevedett, mint egy halott.
Ez így
folytatódott. Hetente többször látogattam meg. Aztán közel fél év elteltével egy
vasárnap este a prédikációm alatt ránéztem, és valamit észrevettem. Pál,
amikor Lisztrában prédikált, látta, hogy annak a születése óta sánta embernek hite
van, hogy meggyógyuljon.
Láttam,
hogy Nagyi hite elérte azt a szintet, hogy
megkapja a gyógyulását. Félbeszakítottam a prédikációt, ránéztem és azt
mondtam: – Nagyi, egyáltalán nem lepne meg, ha kiszállna abból a fotelből és
elkezdene táncolni, mint egy 16 éves lány. (Miközben ezt mondtam neki, egy látást
adott az Úr. A látásban láttam magam a szószéknél állni, őt meg kiszökkenni a
fotelből és úgy táncolni, mint egy gyerek.)
–
Most imádkozni fogunk, és elkezdjük a gyógyító szolgálatot. Megkentem olajjal,
rátettem a kezemet és imádkoztam érte. Először még nem nyilvánult meg a
gyógyulása. Tíz perce imádkozhattunk a betegekért, egyszer csak hallottam: Dicsőség
az Úrnak! Körbenéztem és láttam, hogy a Nagyi kiugrott a fotelből.
Elkezdett
futni a terem vége felé, közben örömében úgy táncolt, mint egy 16 éves kislány
és teljesen meggyógyult. 30 nap alatt, dicsőség Istennek, olyan sokat hízott, hogy
nem lehetett ráismerni.
Kilenc
évvel később, amikor az evangélizációban szolgáltunk azon a vidéken, egyszer pont
a Nagyi háza mellett kellett mennünk, és a feleségem azt javasolta: Álljunk meg és
nézzük be hozzá. A Nagyi 91 éves volt akkor.
Megnéztük
a lányánál, mivel otthon nem volt, és megkérdeztük, hol találhatjuk.
– Oh,
– mondta – ismerik anyát. Olyan, mint volt. Járja a vidéket. Most éppen
látogatóba ment a rokonokhoz busszal. Soha nincs itthon.
Később
megtudtuk, hogy 93 évig élt, azután betegség és fájdalom nélkül hazaköltözött, hogy Jézussal legyen.
11 évvel élt tovább.
Sokan
mondják: Végül is Isten 70 vagy 80 évet ígért nekünk (Zsolt. 90,10). Igen,
megígérte, és valóban: valamikor meg is fogunk halni – de nem kell
betegségben, fájdalmak között meghalni. Nem, ha egyike vagy Ábrahám szellemi
gyermekeinek és ismerem Isten Igéjét. Isten Igéje működik.
Az
Ószövetségben Isten életet és halált ajánlott fel Izrael gyermekeinek. Azt mondta: Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a
földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot:
Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod. (5Móz. 30:19)
5. fejezet
Titkok
Az
emberek megkérdezték, hogy miért nem gyógyult meg néhány rokonom. Ugyanezt
kérdeztem én is az Úrtól.
Ez
titok, köztük és köztem –, mondta nekem egyszer az Úr, amikor imádkoztam ez
ügyben. Nagyon világosan megmondta: Semmi közöd
hozzá. Folytasd a prédikációt a gyógyulásról, és hagyd békén ezt a
kérdést. Meg se érintsd soha.
Néha
van valami oka, hogy nem gyógyul meg az illető. De ez titok, közte és az Úr között,
és Ő nem mondja el mindenkinek. A Biblia azt mondja az 5Mózes 29:29-ben: A titok az Úré, a mi Istenünké; a
kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk...
Miután
a húgom 55 évesen meghalt rákban, lefeküdtem az ágyamra, és elmélkedni kezdtem.
Egyszer csak úgy tűnt, mintha elhagytam volna a testemet. Fent voltam a Mennyországban.
A húgom Jézussal ült és beszélgetett, háttal nekem. Nem tudom mit mondott
Jézus, de mikor meglátott engem, elhallgatott és rám nézett. A húgom is felém
fordult, és azt mondta: Ken, ne érezd magad ilyen rosszul, amiért nem tudtál
imádkozni értem a hit imájával. Volt egy bizonyos ok, amiért nem tudtál volna
segíteni nekem. Sokat szenvedtem, de amióta mindennek vége lett és itt vagyok,
egyáltalán nem akartam, hogy másképpen legyen. Nekem nem tudtál volna segíteni, de
tudsz segíteni Joy-nak (a lányának).
Szellemben
láttam magamat a rákövetkező vasárnap este szolgálni az unokahúgom felé. (Ez a
látomás valójában csütörtök este vált valóra.)
Szombaton
temettük el a húgomat. Vasárnap este a pásztor azt mondta: Nem tudom mi ez, Hagin
testvér, de Isten azt akarja, hogy tegyél meg valamit. Szabad vagy, hogy bármit is
megtégy?"
Elmondtam
a gyülekezetnek, hogy mi volt a látomásomban. Előhívtam Joy-it. (Joy több
sokk-kezelésen ment át. Úgy járkált, mint egy robot. Olyan alapvető utasításokat
kellett adnunk neki, mint: Ereszd le a kezed, vagy csukd be a szád!) Én magam űztem ki
belőle már három ördögöt. Az egész arckifejezése megváltozott. Azóta teljesen
megszabadult.
Még
mindig nem értettem, miért nem tudtam segíteni a húgomon. De tudjuk: a Biblia szerint
nem Istent kell okolni a halála miatt.
Ismertem
egy pásztort, aki keményen prédikált arról, hogy a gyógyulás a miénk. Egy asszony
megkérdezte tőle: Hogyan tudod ilyen határozottan prédikálni, hogy Isten akarata,
hogy meggyógyítson mindenkit, amikor elveszítetted az egyetlen lányodat, 13 évesen?
A
pásztor azt válaszolta: Egyrészt: hiszem, hogy ha akkor tudtam volna, amit most tudok,
akkor nem kellett volna meghalnia. Másrészt: nem veszítettük el, fent van az Atya
házában. Mi nem veszítettük el a csatát, csak ezt az egy menetet veszítettük el.
Hitben állok meg.
Nagyon
sokszor addig várunk, amíg túl késő, hogy valamit tegyünk. A remény azt mondja:
Valamikor meg fogok gyógyulni. A szívből jövő hit azt mondja: A gyógyulás most az enyém.
Az egyik
pásztornál, akinek a felesége elég fiatalon meghalt rákban, összejövetelt
tartottam. A fekete zászló még mindig ott függött az épület fölött. Mindenkit
megzavart az asszony halála.
Miután
szolgáltam, a pásztor azt mondta: Felnyitottad a szememet a feleségem halálával
kapcsolatban. Ő együtt szolgált velem, egy szent asszony volt, nagyszerű imádkozó,
és én Istent okoltam a halála miatt.
De ő
soha nem hitte, hogy már meggyógyult. Végig
reménykedett, hogy meg fog gyógyulni. Kitolta a jövőbe
a gyógyulását, és a betegsége továbbhaladt. Amikor haldoklott, akkor is azt mondta:
Isten meggyógyít engem.
Akkor
azt hittem, hogy ez a hit, de most értettem meg, hogy ez nem a bibliai hit.
A
keresztények nemigen veszik hasznát annak, ami az övék. Egyrészt azért, mert nem
tudják, hogy mi illeti meg őket, másrészt nem tudják, hogyan vegyék birtokba.
A
megváltás most jár nekünk – nem
a távoli jövőben, valamikor.
Nem lesz
szükségünk a gyógyulásra a mennyországban, sem a millennium alatt. Igénybe
vehetjük most... ebben a világban... ebben a korban... ebben az életben..., mert Jézus
már megvásárolta a gyógyulást a testünknek, ahogy megszerezte az üdvösséget a
szellemünknek.
Isten
nem csak a bűnt, a betegséget és fájdalmat helyezte Jézusra miértünk, hanem ennek a
betegségnek és fájdalomnak az okát is. És amit Ő elviselt, nem szükséges nekünk
is elviselni.
A BŰNÖS IMÁJA
Elfogadni Jézust, mint
Megváltót
Drága
Mennyei Atyám...
Hozzád
jövök, Jézus nevében.
A Te
Igéd azt mondja: Azt, aki hozzám jön,
semmiképpen ki nem vetem. (Ján. 6:37)
Ezért
tudom, hogy nem fogsz kivetni engem, hanem befogadsz.
Köszönöm ezt Neked.
Azt
mondod az Igédben: Mert ha a te száddal vallást
teszel az Úr Jézusról és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból,
MEGTARTATOL... Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
(Róm. 10:9,13)
Hiszem a szívemben, hogy Jézus Krisztus Isten Fia.
Hiszem,
hogy Ő feltámadt a halálból az én megigazulásomért.
Segítségül hívom az Ő nevét –
Jézus nevét – így tudom Atyám, hogy Te most megváltottál engem.
A
Te Igéd azt mondja: Mert szívvel hiszünk az
igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. (Róma 10: 10)
Hiszem
a szívemben, és megvallom, hogy Jézus (mostantól) az én Uram.
Meg
vagyok váltva!
Köszönöm, Atyám!