2020.01.16. 

MENTORÁLÁS

A tanulmányt készítette: Bor Ferenc

Letölthető: pdf

TARTALOM:
1. FOGALOM MEGHATÁROZÁSOK
2. BIBLIAI PÉLDÁK
3. A KÉPZÉS FOLYAMATA

Az Úrtól kaptam egy témát, hogy tanulmányozzam és dolgozzam ki azt. Ez pedig az volt, hogy vizsgáljam meg, hogyan működött a mentorálás, az utánpótlás kiképzése a szolgálatra a bibliai időkben. Mivel nyitott volt a szívem erre a témára, a Szent Szellem folyamatosan hozta elém a részleteket. Így ennek az üzenetnek a forrása különböző tanításokból, magam és szolgálótársaim gyakorlati tapasztalataiból, valamint Isten Szellemétől vett kijelentésekre épül. Hiszem, hogy az Úr Jézus ezt azzal a céllal hozta elő, hogy az elkészült tanulmány nagy áldás lehessen sokak számára, mivel a tanítványképzés területén kevés tanítással találkoztam, továbbá a kiöregedő szolgálók helyébe beléphessen egy fiatalabb generáció. A teljesség igénye nélkül állítottam össze ezt az anyagot. Kérlek, lásd meg, hogy nem a saját elgondolásomból származik az, ami itt le van írva!

Ha visszatekintek a két évtizedes szolgálatomra, akkor azt látom, hogy az Úr kegyelméből több tanítvány is kinövekedett a köpönyegem alatt. Pedig kezdetben még nem is voltam a mentorálás ismeretének birtokában. Miután kidolgoztam ezt a témát, látok olyan helyzeteket, amelyeket korábban igei ismeret nélkül, a Szent Szellem vezetése alapján végeztem. De kaptam világosságot olyan helyzetekre, amelyeket ma már másképpen tennék. Utólag arra is felfigyeltem, hogy annak idején a munkahelyemen, a MÁV-nál, hozzám osztották be a tanulókat, ami egyáltalán nem véletlenül történhetett. 1998 óta állok az Úr Jézus szolgálatában. Úgy másfél évtized után az egyik tanítványommal kapcsolatban majdnem hallható hangon hallottam szót: kiképző kenet! A szellememben határozottan tudtam, hogy ez kire és mire vonatkozik. Innentől kezdve tudatosabban működtem ezen a területen, igyekezve követni a Szent Szellem vezetését. A 2019-ben a Parádsasváron tartott KSZE vezetőképzőn én is elmondtam az életutamat, amelybe beleszőttem a megtapasztalásomat: egy ideig viszek egy gyülekezetet, majd átadom azt az ott kinövekedő pásztornak. És ez több esetben is megtörtént. Erre a folyamatra egyik jelenlevő elöljárónk adott egyértelmű választ: hát, te tanító kenetben szolgálsz! J Bizonyos vagyok benne, hogy rajtam kívül több szolgálótársam is jár hasonló cipőben.

A tanítványképzés kulcsigéje így hangzik: „Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon!” (Mát. 28,19. EFO) A korai időkben, amikor valaki újjászületett, akkor nem új hívőnek, vagy nem messiási zsidónak hívták, hanem tanítványoknak nevezték őket. Attól a pillanattól kezdve, hogy újjászülettek, az Úr Jézus Krisztus tanítványaivá lettek. Ennek az elnevezésnek az oka, hogy valóban tanítványság alá kerültek. Az általános értelemben vett tanítvánnyá váláson túl létezik az utód szolgálatra való felkészítése, amelyet a mentorálás vagy a szellemi szülő szolgálatával azonosíthatunk.

1. FOGALOM MEGHATÁROZÁSOK

Mentor – Nem egy új fogalomról van szó. Eredetileg görög szó, használatának ugyanis évezredes hagyománya van. Odüsszeusz barátját és tanácsadóját hívták Mentórnak. De a Bibliában is találkozhatunk több helyen mentori szereppel és tevékenységgel, néhány példát említve: Mózes és Józsué utódnevelő (i.e. 15. sz.), Illés és Elizeus bizalom és tiszteletadó (i.e. 9. sz.), Pál és Timótheus életre szóló (i.sz. 1. sz.) kapcsolataiban. A Biblia után a világ különböző szakterületein is megjelent ez a fogalom, amikor is a fiatal segítése, képzése volt a cél. A későbbi mentorok aztán követték Mentór példáját, és idősebbként, tapasztaltabbként, nagyobb tudásúként segítettek kevésbé tapasztalt ifjabbakat abban, amiben ők már jók voltak, a tanítványok pedig fel akartak növekedni az ő szintjükhöz.

Az Idegen szavak szótárában a mentor a következőket jelenti: pártfogó, tanácsadó, nevelő. Egy más forrás bővebben fogalmaz: A mentor az a nagy tapasztalattal és szakmai elismertséggel rendelkező személy, aki a mentorált fejlődésének elősegítését szem előtt tartva nyújt segítséget, iránymutatást, erős kötődéssel jellemezhető bizalmi kapcsolat keretében. Ebben a meghatározásban kiemelném az „erős kötődés” és „bizalmas kapcsolat” kifejezést azért, hogy rámutassak, ez nem testi, hanem szellemi szinten értendő. Ezekből a meghatározásokból tisztán látszik, hogy egyirányú folyamatról van szó, az információ egyértelműen a mentortól áramlik a tanítvány felé. Tehát nem a tanítvány neveli a mentort, hanem a mentor képezi ki a tanítványát. (Ez nem zárja ki azt, hogy ritkán egy-egy kijelentés vagy isteni üzenet nem érkezhetne a tanítványon keresztül a mentorhoz.) A Biblia egyértelműen utal arra, hogy mindenki maradjon meg az elhívásában! (1Kor. 7,20. Ef. 4,1.) A mentor képezze a tanítványát, a tanítványnak pedig legyen befogadó a szíve erre. A mentorálás során mindkét félnek ezt a szempontot kell folyamatosan szem előtt tartania.

A barát nem azonos a mentorral. Dávid és Jonatán között egy igazán szívbéli, szoros barátság volt, de ez csak egy egyszerű szellemi kapcsolat volt. (1Sám. 18,1–3.) A mentor és a tanítvány között egy Isten által rendelt, sokkal szorosabb munkakapcsolat jön létre! A barátod elfogad olyannak, amilyen vagy, a mentor azonban tanít, kiigazít és felemel egy következő szintre. Mindannyiunk életébe az Úr rendel kiképzőket, akik belénk plántálnak bizonyos dolgokat. Ha te is sikeres szeretnél lenni, akkor olyanokkal kell közösségben lenned, és tanulni tőlük, akik már sikerre jutottak. Ha valaki pilóta szeretne lenni, akkor egy kamionsofőr mellett nem fogja megkapni a megfelelő kiképzést. Az életünkben tehát ugyanígy vannak mentoraink, akiket Isten helyezett el mellénk. Ők egy magasabb szintre képeznek ki. Egyik korábbi elöljárónkat kezdetben egy tanító kenetben levő szolgáló mentorálta, majd a gyógyító kenet működésének megismeréséhez egy evangélista kenetben működő szolgáló mentorra volt szüksége.

Isten felépítménye az Egyházban ahhoz hasonló, mint ami a katonaságnál az alárendeltség. Nekünk, hívőknek ugyanígy vannak  az életünkben elöljáróink, szellemi tekintélyeink az Úrban, akik nevelnek minket. Mindenki fölött van egy „szellemi felettes”. Át kell látni és meg kell tanulni ezt a hierarchiát, hatalmi rendszert, hogy a kellő tiszteletet megadhassuk a fölöttünk levő egyházi tekintélynek. Ez fegyelmezettséget, alázatot és tiszteletet kíván. Meg kell látnunk és értenünk azt, hogy ki az, aki által Isten nevel minket. Ki a mentorunk? Ki az, akire figyelmeznünk kell? Azokat a felkenteket, akik a te életedbe jó dolgokat ültettek el, neveltek és irányítottak a helyes útra, az életed végéig becsülnöd és tisztelned kell, valamint szeretettel kell rájuk visszaemlékezned. Továbbá idős korukban a segítségükre lenni, hogy pl. akadályoztatásuk esetén el tudjanak jutni a szolgálati helyükre vagy gyülekezeti alkalomra. Pált idős korában elhagyták a tanítványai. Ekkor szerepcsere történt, mert Pálnak, a korábbi mentornak egy volt tanítványa, Timóteus lett a támasza. (2Tim 4,9–11.)

A mentorálás a tanítványképzésnek egy magasabb szintje. Sokkal több, mint az Igére való tanítás, mert ezen túlmenően vezetői ismereteket is át kell adni a tanítványnak! A mentorálás ugyanolyan szolgálatnak felel meg, mint a pulpitus mögötti szolgálat, ezért ugyanolyan tiszteletet is érdemel. A mentor egy Isten által elrendelt hivatal, akik iránt Isten megkívánja a tisztelet megadását éppúgy, mint valamennyi szellemi tekintély, felkent szolgáló iránt. Aki közönséges emberként tekint az egyházi tekintélyekre, elöljárókra, az könnyen úgy járhat, olyan helyzetbe kerülhet, mint Júdás. Ő is azért fordult a Mestere ellen, mert közönséges emberként tekintett Jézusra, és ezáltal hálátlanná, majd hűtlenné vált vele szemben, végül ellene fordult, ami az áruló Júdás életébe került. Ennek kivédésére itt áll egy megvallás: Az én mentorom nem csupán egy ember, hanem Isten gyermeke, felkent szolgálója, akit tisztelek! A mennyei Atyát bántanám azzal, ha szembefordulnék az elöljárómmal, a mentorommal.

Tanítvány – Tanítvány az, aki személyes, szoros kapcsolatban áll a mesterével, a mentorával. A tanítvány követi a mestert, ugyanakkor szellemi értelemben be kell bújnia a tanítójának a kenetet hordozó köpönyege alá, és ott alávetettségben kell lennie. A tanítványnak úgy kell ragaszkodnia a mentorához, mint Elizeus Illéshez vagy Ruth az anyósához. (2Kir. 2,6. Ruth 1,16.) Tanítványnak lenni többet jelent, mint diáknak lenni, valakitől tanulni. Tanítványnak lenni azt jelenti, hogy a szellemi tekintélynek alárendeli magát és önkéntesen szolgál, figyel és folyamatosan tanul. A tanítványképzés parancsának teljesítése azáltal vált lehetővé, hogy ugyanaz az Isten, aki parancsot ad rá, biztosítja a feltételeket is. A tanítványképzésnek igazi jelentése: követni kell a Mestert, a lábnyomába lépni és utánozni Őt. A tanítványképzés folyamatában a tanító és a tanítvány összeolvad egy szellemi egységbe. A tanítvány elfogadja mestere tekintélyét, tiszteli őt, azonosul vele, közösségben van vele és folyamatosan kommunikál vele. Ne legyen pusztaság a mentoroddal való kapcsolatod! Kommunikáció nélkül ugyanis elhalnak a kapcsolatok! Csak az Ige által meghatározott feltételeknek megfelelő tanítványokat lehet tanítványképzésben részesíteni, és megtanítani mindenre. Ma sok olyan hívő van a gyülekezetekben, akik nem felelnek meg a tanítványság feltételeinek, és azon túlmenően sokszor engedetlenek és taníthatatlanok. Így sokszor olyan emberekre vesztegetjük az időt, akik nem alkalmasak arra, hogy tanítványok legyenek.

Fontos, hogy a szolgálatba lépő tanítványnak legyen legalább két oszlopa, akire minden időben támaszkodhat! Ha Mózest vesszük előképként, akkor mellette ott látjuk Áront és Húrt, akik erősítették őt. (2Móz 17,12.) A kezdő pásztor egyik oszlopa mindenképpen a mentora, a másik nélkülözhetetlen támasza pedig a segítő imatársa. De csak attól célszerű tanácsot elfogadnia, aki már most azon a szinten van, ahová ő tart! Vagyis a mentorára sokkal jobban kell hallgatnia, mert felette ott van egy palást, ami isteni bölcsességgel és a tanácsadás szellemével teljes. Viszont ha a kezdő pásztor imaoszlopa nem egy felkent szolgáló, akkor neki nincs olyan szellemi látása sem a mentorral való kapcsolatára, sem a gyülekezet pásztorlására, mint a felkent és tapasztaltabb mentorának. Aki nem ismeri a mentorálás alapelveit, az könnyen adhat olyan helytelen tanácsot egy elhívottnak, ami ellentétes az Igével, s ezáltal szétválaszthatja a tanítványt a tanítójától! Az ilyen esetre mondta azt Jézus, hogy vajon „vezethet-e vak…?” (Luk. 6,39. EFO) Tehát sokkal jobban meg kell vizsgálni azt az Ige tükrében, ami nem egy felkent, segítő szolgálatban álló testvértől származik. Óvatosnak és körültekintőnek kell lenni ezen a téren! Tehát életbevágóan fontos különbséget tenni felkent oszlop és nem felkent oszlop tanácsa, véleménye között! Semmiképpen nem engedhető meg az, hogy egy-egy gyülekezeti tag irányítsa és leuralja a pásztort. Ügyelni kell az isteni rend megőrzésére, a zűrzavar elkerülésére! (1Kor. 14,33.) A szolgálat vezetőjét a Szent Szellemnek kell vezérelnie teljes mértékben! Áldott vagy, ha olyan felkent szellemi ember (mentor) van melletted, aki kiigazít, ha tévedsz, és előrelendít, amikor fel akarod adni!

Voltak olyanok is, akik nem Isten tervei és kapcsai szerint választottak maguknak mentort, ezért eltévelyedtek az úton. A gyümölcseik megmutatják, hogy valóságosak-e a szolgálataik. Nincs jogunk arra, hogy más szolgálókat megítéljünk, de arra felhívja az Ige a figyelmünket, hogy nézzük meg, milyen gyümölcsöt terem a szolgálatuk.

2. BIBLIAI PÉLDÁK

Ha alaposan tanulmányozzuk a múltban a tanítványképzést, azt tapasztalhatjuk, hogy az nagyon változatos. A mentorálásnak sokféle formája létezik, ami lehet időleges, hosszú távú vagy akár élethosszig tartó is. A mentorálás egy bizalmi kapcsolat két fél között, amely egy vagy akár több célt igyekszik megvalósítani. Tartalmilag is változatos a mentori feladat: hasznos tapasztalatok átadása, képességfejlesztés, tanácsadás különböző területeken, igei növekedés elősegítése, stb. Isten Szelleme mindenkit másképpen vezetett ebben. A Biblia tele van olyan példákkal, amikor valaki a szellemi atyja volt az ifjabbaknak és kiképezte az Úr tanítványait. A tanítványképzésre, az utánpótlás kinevelésére nemcsak a múltban volt szükség, hanem a napjainkban is égető kérdés! Bátran a nyomdokaiba léphetünk azoknak, akik előttünk jártak és példát mutattak a tanítványképzésben.

a.) Mózes és Józsué

Mózes idős korában arra kérte Istent, hogy jelölje ki az utódját. Azt a választ kapta, hogy vegye maga mellé Józsuét, tegye rá a kezét, és ruházza fel őt a rajta levő tekintéllyel, hogy a nép elfogadja őt. (4Móz. 27,15–20) Józsué volt Mózes első számú segítsége éveken keresztül, aki kétséget kizáróan Mózes mellett kapta meg a kiképzést. Mózes halála után, Istennek engedelmeskedve átvette tőle a szolgálatot és elődje rendelkezése alapján folytatta azt. (Józs. 1,1–9) Azzal, hogy Józsué Mózes nyomdokaiba lépett, nemcsak továbbvitte ugyanazt a munkát, hanem befejezte, beteljesítette Mózes Istentől kapott elhívását. (A mai időkben is láttunk hasonló esetet, amikor Reinhard Bonn­ke szolgálatát jó egy évtizednyi együttműködés után Daniel Kolenda vitte tovább. Bonnke az élete végéig a tanítványa mellett állt.)

b.) Éli és Sámuel

Sámuel Éli főpapsága idején született egy meddőnek vélt házasságból. Édesanyja ezért felajánlotta Sámuelt Istennek, és már igen kicsiny korában Élihez vitte őt, hogy mellette megtanulja a templomi szolgálatot. (1Sám. 1,20–24) Sámuel Éli iránti engedelmességben élte napjait. (1Sám. 3,8) Isten a tisztelettudó gyermeket felnövekedve hármas tisztségre hívta el: papi, prófétai és bírói szolgálatra. (1Sám. 3,19–20) Kitartó és Istenhez hű szolgálatával a nép szellemi vezetője lett. Elsőként ő hozott létre prófétaiskolákat, ahol fiatal tanítványokat képzett ki a szolgálatra. (Egy ritka igei példa található az 1Sámuel 3,11–18 versekben arra, amikor a tanítványon keresztül szólt Isten a mentorhoz.)

c.) Illés és Elizeus

Isten Illés próféta utódjául választotta Elizeust. Felkenetésével Illést bízta meg. (1Kir. 19,16) Amikor Illés rávetette a palástját Elizeusra, ő azonnal abbahagyta a világi munkáját, a földművelést, elbúcsúzott családjától és habozás nélkül követte a mentorát. Az elhívását követően 10-20 évig együtt munkálkodott Illéssel. Újjászervezték a Sámuel által alapított prófétaiskolákat. A tanítvány és tanítója között igen bensőséges kapcsolat alakult ki. Elizeus semmiképpen sem akart elszakadni a mentorától, állhatatosan követte mindenhová. (2Kir. 2,2. 4. 6.) Elizeus többször is próbára tette tanítványa hűségét, de ő mindvégig következetesen kitartott a mentora mellett. Elizeus a kérésének megfelelően Illés elragadtatásakor megkapta mentora szolgálati köpönyegét, és kétszeres mértékű kenettel folytatta mestere szolgálatát, továbbá beteljesítette Illés Istentől kapott megbízatását is. (2Kir. 2,9) Elizeus azért kérte az Illésen nyugvó kenet kettős mértékét, mert úgy vélte, hogy mentora nélkül csak Isten megduplázott erejével lesz képes ellátni a szolgálatát.

d.) Jézus és a tizenkettő

Jézus egyszerű, átlagos embereket választott ki tanítványainak, majd azt a feladatot adta nekik, hogy legyenek Vele. Amikor Jézus elhívta az első tanítványait, ők azonnal elhagyták mindenüket, felhagytak a világi munkájukkal és követték a Mestert, hogy kizárólagosan az Ő tanítványai lehessenek. (Mát. 4,18–22) Jézus tanítványainak az által kellett tanulniuk, hogy megosztották egymással az életüket, együtt nevettek, dolgoztak és gyakorolták a szeretetet. Jézus barátaivá váltak és a barátság ereje révén Jézus mindent átadott nekik, ami a szolgálathoz és a világ meghódításához kellett! Ők teljesen átadták az életüket Jézus Krisztusnak, és követték mindenhová azért, hogy Hozzá hasonlóvá váljanak. Ezért égett a szívük. A mentor és a tanítvány baráttá válása tehát szükségszerű, hiszen a mentor szó meghatározásában ott szerepel két fontos jellemző, az erős kötődés és a bizalmi kapcsolat, amely egy nagyon szoros barátságra utal. Jézus is a földi szolgálatának teljes ideje alatt mentorálta a tanítványait. Az Ő szolgálatától kezdve a nők is megjelentek a tanítványok sorai között.

e.) Barnabás és Pál

Barnabás nem tartozik a Jézus által kiválasztott 12 apostol közé, de felkenetése és tevékenysége alapján őt is apostolnak tekintjük. Pált megelőzően, majd vele együttműködve Barnabás a legjelentősebb keresztény hitterjesztők egyike volt. Barnabás mentorálása nélkül Pál talán el sem indulhatott volna a missziós pályáján. Az ő személye, életútja nem választható el Pálétól. Barnabás neve Pállal összefüggésben tizennégyszer található meg az Apostolok cselekedeteiben. Barnabással indult el a Jeruzsálemen kívüli misszió. Ő volt az, aki megismertette Pál apostolt Péterrel, továbbá ő vette maga mellé Pált az Antiókhiába végzett szolgálatához. Miután Pál elkezdte szolgálatát, nézeteltérés alakult ki Barnabás és őközötte, így útjaik sajnálatos módon különváltak. Ez a viszály semmiképpen sem követésre méltó példa mentor és tanítvány között, mert a szakadás mindig sebekkel és fájdalommal jár együtt. Soha nem szabadna a szakadásig eljutni egy Istentől rendelt kapcsolatnak. Minden óvintézkedést meg kell tenni az isteni kapcsok megőrzésére!

f.) Pál és Timóteus

Pál apostol elkötelezett tanítványképző volt, mert tudta, hogy így hatással lehet a következő nemzedékekre. Pál az ifjú tanítványát „szeretett fiának” nevezte, ami egy bensőséges, közeli kapcsolatra utal. (2Tim. 1,2) Pál azt mondta Timóteusnak: Mindazt, amit sok tanúval együtt te is hallottál tőlem, bízd rá megbízható és hűséges emberekre, akik majd képesek lesznek ezeket a tanításokat továbbadni. (2Tim. 2,2. EFO) A „bízza” görög szót a pénzvilágban „befektetésnek” fordítanák. Amikor Pál azt mondta a tanítványának, hogy „bízza” a tanítást arra alkalmas emberekre, akkor valójában ezzel azt mondta, hogy legyen ő is mentor. A befektetés a tanítványképzés lényege! Ha egy mentor a tanítványává fogad, ezzel azt ajánlja fel neked, hogy beléd fekteti a bizalmát, az idejét, a tapasztalatait, valójában az egész életét. Pál azt követően is folytatta Timóteus mentorálását, miután ő önálló szolgálatot kezdett. Pál, mint mentor, nagyon határozottan parancsolt a tanítványának. Timóteus fiam, a lelkedre kötöm, hogy azok szerint járj el, amelyeket neked parancsolok. (1Tim. 1,18. EFO) Megparancsolom neked, Timóteus, hogy kövesd ezeket az utasításaimat, és senkivel se kivételezz! (1Tim. 5,21. EFO) Ebből arra következtethetünk, hogy a tanítványa e kemény szavak ellenére sem volt sértődékeny, hanem engedelmesen követte mestere utasításait, mert nincs feljegyzés arról, hogy Timóteus ellenkezett volna a mentorával. Ennek ma is példaértékűnek kellene lennie Krisztus Teste számára!

Összefoglalva a főbb jellemzőket, a közös tulajdonságokat: mindegyik esetben látható a mentor és a tanítvány közötti egység, a tanító hűséges követése, az engedelmesség és a végsőkig szóló egymáshoz ragaszkodás. Figyelemre méltó az a tény is, hogy Mózes, Illés, Jézus és Pál az életének végéig mentorálta a tanítványokat, nemcsak a szolgálatba állásukig állt mellettük! Példaértékű, ahogy Pál az élete végéig támogatta Timótheus szolgálatát, aki készségesen elfogadta tőle a segítséget, terelgetést, intést, feddést. Hogyan és mint végezze a szolgálatát az igei szolgálat és a szervezés területén. Barnabás – Pál – Timóteus vonalon pedig egyértelműen megfigyelhető a stafétabot átadása. Daniel Kolenda úgyszintén Timótheus nyomdokait követi, ő hosszú idő alatt Reinhard Bonnke mellett növekedett fel. Egyik tanítvány sem vonta ki magát a mentorral való közösségből, amivel Isten megáldotta őket. Engedelmesek voltak, nem ellenkeztek, nem lázadoztak a mentoruktól kapott utasítások ellen. (1Tim. 6,14) Végig a mentoruk köpönyege, kenete alatt maradtak, szorosan ápolva az Istentől rendelt közösséget. Ez az alávetettség hozta meg számukra azt, hogy egy felsőbb szellemi szintre léphettek, Isten kegyelméből.

3. A KÉPZÉS FOLYAMATA 

A mai gyülekezeteink egy részének életét sajnos inkább a programok, események és összejövetelek határozzák meg, mintsem a mély, jelentős szellemi kapcsolatok, amelyekben a szentek felnövekedhetnének Jézus Krisztusban. Sokan állnak szolgálatban, de hol vannak a tanítványokat képző szellemi szülők, vagyis a mentorok? Világszerte egyre nagyobb az igény arra, hogy a szellemi szülők elfoglalják a helyüket, mert Isten felnövekvő fiai is csak így foglalhatják el a hivatalukat.

Az elhívottaknak látniuk kellene, hogy különbség van az Ige tanítására való alkalmasság és a gyülekezet vezetésére való képesség között. De akiket az Úr elhív és felken, azoknak a köpönyegébe elhelyezi mindazokat az eszközöket, ami a szolgálat beteljesítéséhez szükséges. Ahhoz, hogy ezek az ajándékok működjenek, fel kell gerjeszteni azokat! (2Tim.1,6) A mentorálás célja az átplántálás, de az teljesen más dolog, hogy ez mennyire sikerül. Ugyanis a tanítvány szívének állapotától nagymértékben függ a képességek, a kenet és a tapasztalat átplántálása, hogy az milyen mértékben befogadó vagy netán elzárkózó, visszautasító.

A Biblia a „szellemi szülőségben” gondolkodik. Isten ezzel összefüggő kifejezéseket használ a tanítók, valamint az Úrban felnövekedők (Ef. 2,20–21.) illetve az érettek (Ef. 4,13) közötti táplálást nyújtó kapcsolatok leírására. Jézus körül is többféle típusú szellemi közösség, baráti kör alakult ki: a legtágabb kör a sokaság (Luk. 6,11); ezt követte a 70 tanítvány (Luk. 10,1); majd 12 apostolt választott maga mellé (Márk 3,14); de volt egy 3 főből álló szűkebb kör, amelybe Péter, Jakab és János tartozott (Mát. 17,1); végül akadt egyetlen kebelbarát, János (Ján. 13,23). Ahogy szűkült a kör, úgy alakultak ki a legszorosabb kapcsolatok, úgy váltak egyre magasabb szintűvé a szellemi kötelékek a Mester és tanítványai között. 

Egy kis történelmi visszatekintés: George Whitefield és John Wesley jó barátok voltak és együtt kezdték szellemi pályájukat az Oxfordi Egyetemen. Whitefield végül az „Első nagy ébredés” néven ismert hatalmas ébredés vezetője lett az Egyesült Államokban. Számos erőteljes evangelizáción prédikált Angliában, míg Wesley megelégedett egy ébredési mozgalom kiépítésével, ami azon alapult, hogy időt töltött kis csoportokkal, és igyekezett felnevelni a tanítványait Krisztus teljességére. Életük vége felé Whitefield, a hatalmas ébredési vezető azt a megjegyzést tette Wesleynek, hogy attól tart, nem a megfelelő alapra épített, Wesley azonban igen. „Az én életem gyümölcsei már fonnyadnak, de a tieid most kezdenek nőni!” – mondta. Wesley mozgalma gyorsan terjedt, és nem csak Angliát rázta fel, hanem más országokat is, mert arra épült, hogy szellemi szülőként (mentorként) juttatott érettségre másokat. A szellemi tanítványság tehát kifizetődik! Ebből arra tudunk következtetni, hogy nagyobb a hatékonysága a tanítványképzésnek, mint az evangelizációnak.

Most a sereggyűjtés (az újjászületettek mennyei seregének begyűjtési) ideje van, amihez a kiképzés (a tanítványok kiképzése) is hozzá tartozik. Krisztus Testében ma tömegével vágyakoznak hívők arra, hogy kapcsolatba kerülhessenek egy szellemi szülővel (mentorral), aki szereti őket, időt szán rájuk és gondoskodik arról, hogy Isten gyermekéből minél érettebb felnőttek legyenek, akik helyesen tudnak élni és képesek maradéktalanul szolgálni Jézust. Isten az utolsó időkben előhozza a hívőknek egy olyan csoportját, akik tudják, hogyan kell szoros kapcsolatokon – a mentorálás hivatalán – keresztül tanítványokat képezni.

 Mégis mi gátolhatja ezt? Például a tudatlanság, az igei ismeret hiánya, az önzés, a túlzott elfoglaltság, a bizonytalanság és félelem, a szűk látókör, a helytelen tanácsok, a hosszú távú mennyei látás hiánya, és a múltban elszenvedett sérülések. Nem mindenki akarja, hogy jól berendezett életüket megzavarja valami, ezért nem töltik be az Úr elhívását. Adott mennyiségű időnk van Istenre és a szentekre, mert a földön még időkeret között élünk. Elkötelezettséget jelent az az időszak, amikor szolgálunk az Úrnak, akár a pulpitusnál, akár más módon. És ezt nem mindenki hajlandó felvállalni.

Mentornak lenni azonban azt jelenti, hogy mindenünket Isten oltárára kell helyezni, hiszen ezt a szolgálatot nem kapcsolhatjuk ki-be. A szellemi szülő mindig elérhető és rendelkezésre áll, gondoskodik a tanítványáról éppúgy, mint egy csecsemőről a szülei. Soha nem mondja azt a „kisbabájának”, hogy nincs rá ideje. A mentornak egy életre szóló döntést kell hoznia! Félre kell tennie minden kifogást és problémát, ami akadályozná őt a tanítványok képzésében. Ha mentori elhívásod van, akkor találj néhány nyitott szívű férfit és nőt, s szánd oda az életedet nekik! Ebben semmiképpen ne akadályozzon a nemek közötti különbség! Ahogy Jézus is szolgált nők felé, mi sem zárhatjuk ki az ellenkező nemű tanítványokat. Isten tervébe kerülj bele és soha ne hallgass emberi véleményekre! Határozd el, hogy Isten felépítményében neked is lesz mentorod és idővel te is mentorrá válsz. Ehhez mintát Jézus szolgálatából vehetünk.

Jézus tizenkét követője

Jézus előtt a nagy rabbik kiválasztottak 15-18 év közötti zsidó fiúkat a követőikül, akik mindent megtanultak, amit a rabbi tudott és teljesen hasonlóvá váltak mestereikhez. Ezek a fiúk mindent hátrahagytak és követték a rabbijukat 15 vagy még több évig, és csak egy cél lebegett a szemük előtt: annyit legyenek együtt a rabbival, hogy teljesen olyanná váljanak, mint ő. A tanítványnak tehát teljesen át kell adnia magát a mesterének ahhoz, hogy éppen olyanná válhasson, mint amilyen a mestere.

Jézus szolgálatában is hasonló volt a tanítványok helyzete: el kellett dönteniük, hogy kié az életük; mindent el kellett hagyniuk; rá kellett szánniuk az idejüket arra, hogy együtt legyenek Jézussal; követniük kellett Jézust mindenhová, hogy mindig tanulhassanak Tőle; teljesen hűségesnek és engedelmesnek kellett lenniük Jézus iránt; oda kellett szánniuk az életüket Jézus munkájára.

A Máté 19-ben, a gazdag ifjú történetében láthatjuk, milyen mély elkötelezettséget jelent Jézus követése. Jézus hívja a fiatalembert, hogy kövesse Őt, de az ifjú még nem kész erre. Úgy tűnik számára, hogy szerinte túl sokba kerül az elkötelezett élet. Aztán Péter így szól: mi elhagytunk mindent és követtünk téged! (Mát. 19,27) Ebben az egyszerű mondatban látjuk a mentor-tanítvány kapcsolatnak és elkötelezettségnek a mélységét.

Jézus így válaszolt Péternek: „Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát [otthonát], vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit [hozzátartozóit], vagy szántóföldjeit [munkáját] énérettem és az Evangéliumért, aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket…” (Márk 10,29–30.) A mai időkben is akadnak olyan szolgálók, akik ezt a verset nagyon komolyan veszik és meg is cselekszik. Amennyiben a családjuk nem akarja őket követni idegen országokba, inkább Istennek engednek és elválnak az útjaik, hogy a házastársuk szabad legyen a házasság kötelékétől. (Gal. 1,10) De ez kimondottan csak arra az esetre vonatkozik, amikor valaki ezt az Evangélium hirdetése érdekében teszi. Egy ilyen komoly lépést csak az az elhívott képes megtenni, aki igen mélyen elkötelezte magát az Úr Jézus szolgálatára, továbbá jobban bízik Isten gondoskodó ellátásában, mint a munkája utáni jövedelemben. A kulcs tehát az elköteleződés mértéke.

Amikor három évtized után létszámleépítés miatt megszűnt a vasúti munkaviszonyom, egyáltalán nem estem kétségbe. Inkább felszabadultnak éreztem magam, mert nem akadályozott a munkaidő korlát! Kötetlen munkaviszonyt kaptam az Úrtól, ami elősegítette azt, hogy a lehető legtöbb időt fordíthassak az Ige tanulmányozására, a szolgálatra, és alkalmak látogatására. A hitemet pedig abba vetettem, hogy az égi „munkaadóm” minden szükségemet be fogja tölteni. Így is történt, mert valamennyi számlánkat mindig határidőben ki tudtuk fizetni. Biztos vagyok benne, hogy az erős elköteleződésemnek és Isten gondoskodásába vetett hitemnek köszönhetem azt, hogy aggodalmaskodás nélkül, nyugodt szívvel hátra tudtam hagyni az akkori munkahelyemet.

Jézus azért választott írástudatlan és közönséges embereket tanítványainak, hogy megértsük, mindannyian lehetünk tanítványok, ha hajlandók vagyunk az elköteleződésre és komolyan odaszánjuk magunkat erre a nemes feladatra. (Csel. 4,13) Nem az iskolázottságtól függ az, hogy valaki Jézus szolgálójává váljon, hanem a felkenetés teszi azzá. Ma is időszerű Jézusnak a tanítványaival szemben támasztott magas árat követelő elvárása: "A tanítvány elégedett lehet, ha olyan lesz, mint a mestere..." (Mát. 10,25. EFO)

A tanítvány nem engedheti meg, hogy az idő szűke, vagy bármi más akadályozza őt Jézus követésében és szolgálatában. (A Lukács 9,57–62. versekben az egyik elhívott kifogásként arra hivatkozott, hogy majd csak akkor követi Jézust, ha a szülei elhalnak.) Sem családi, sem munkahelyi kapcsolat nem gátolhatja Jézus hűséges és elkötelezett követését. (Luk. 14,26–27. Mt 10,37–38.) Ezért adjuk át Jézus Krisztusnak a szeretteinket, a pénzügyeinket és mindenünket, hogy Ő vegye kézbe és irányítsa azokat. (Luk. 14,33) Csak akkor lehetünk a tanítványai, ha odaszánjuk az elménket és szívünket is arra, hogy az teljesen átitatódjon Jézus felkent szavaival! (Ján. 8,31–32.) Le kell tennünk a saját akaratunkat és Isten tervét kell keresnünk, majd az elhívást (keresztet) felvéve, abba belépnünk, mert az a legideálisabb és legáldottabb hely a számunkra. (Márk 8,34–35.)

 

Folytatjuk!

Forrás:
Krisztus Szeretete Egyház, Budapest
BLAST School of Ministry, Graz
Wikipédia, internet, szolgálótársak közlései

 

 

BÉKEVÁR FŐOLDAL