2005. 07. 21.

JÉZUS VISSZAJÖN!
 

Részlet Jesse Duplantis evangélista: Mennyei találkozások 2. című beszámolójából
(Krisztus Szeretete Egyház fodítása)

Beszámolhatok azonban nektek az egyik legcsodálatosabb megtapasztalásomról Jézus Krisztussal, amely valaha is történt velem; Copeland testvér is elénekelt az előbb egy részt abból, hogy mit is jelent bepillantani abba a másik országba, amelyet úgy hívnak Menny. Én voltam ott hölgyeim és uraim. Voltam ott. Talán azt kérdezed: akartál oda menni? Tulajdonképpen igen, mindig is akartam, de soha nem gondoltam, hogy ez lehetséges, amíg aztán el nem hagytam a testemet. Magnóliában, Arkansas államban, a Best Western Hotel 105-ös szobájában történt délután 1:00 órakor, hogy testben vagy azon kívül nem tudom, de azt hiszem inkább a testemben, felszívódtam a szobából, egyszerűen felszívódtam. Térden imádkoztam, amikor egyszer csak azt éreztem: whooo! Dicsértem az Urat, miközben átléptem abba a másik világba. Utólag azt hittem csupán néhány percet töltöttem ott, de kiderült, hogy több mint 5 órát. Tudom, hogy néz ki Jézus. Leestem a lábaihoz. Rátette a kezét a vállamra, és akkor arra gondoltam, hogy valamiféle kijelentést fog adni nekem. Így szólt: – Menj, mondd meg az enyéimnek, hogy jövök! Ezt mindannyian tudják – válaszoltam. Megrázta a fejét: Nem, nem tudják. Hamarosan jövök. Soha nem felejtem el. Láttam Mózest távolról. Hatalmas termetű ember. Nagyon ritkán beszélek erről, mert az emberek hajlamosak azt mondani: Ó, te vagy az, aki a mennyben járt. Ilyenkor csak egyet akarnak, hogy beszéljek róla. De ha nem találkoztok Jézus Krisztussal, lemaradtok erről a gyönyörű helyről. Voltam a saját otthonomnál, amelyet Ő készített nekem. Egy fantasztikus épületet képzeljetek el. Legalább 5 méter a belmagassága. Ekkora díszítések szegélyezték körbe a plafont. Nagyon szeretem az ilyesmit. Bútorok is voltak elhelyezve a házban a mostani ízlésemnek megfelelően. Azt hittem, ott majd valami teljesen szokatlant és furcsát fogok látni. Jézus így szólt: mondtam neked, hogy megadom a szíved kívánságait. Tudtam, hogy szereted az ilyenfajta bútorokat, ezért vannak itt a házadban. Soha nem felejtem el. Teljesen lenyűgözött. Szeretem, ha a bútorok lábai karmokban végződnek; e tekintetben valószínűleg rossz században születtem, mert szeretem ezt a stílust.

Bejárva a menny egy részét, láttam gyerekeket Jézushoz szaladni. Korábban teljesen téves elképzelésem volt a mennyről.  A gyerekek kezében hárfához hasonlító hangszerek voltak. Nem tudom, hogy hívják ezeket, de miközben énekeltek játszottak rajtuk. Mindezt látván, igazán megértettem a következő Igét: „engedjétek hozzám jönni a gyermekeket; mert ilyeneké az Istennek országa”. Láttam Pál apostolt olyan távolságból, mint most Copeland testvért. Ő egy alacsony ember. Vele több időt szerettem volna eltölteni. Feltett nekem egy kérdést: mit mondanak az emberek az evangéliumomról? Ott is a saját evangéliumának nevezte. Azt feleltem: nézd, én prédikálom mindazt, amit tanítottál. Ha visszajössz a földre, nyugodtan elkaphatsz, ha megsértettem a szerzői jogokat. Mosolygott. Soha nem felejtem el. De hogy meg tudj állni az Úr Jézus Krisztus előtt, hölgyeim és uraim… elmentem egészen Isten trónjáig, de ott nem tudtam megállni a lábaimon. Tudjátok, a bensőnkben képesek vagyunk megérteni a Szentháromságot, de amikor intellektuális síkon belegondol az ember, nehéz azt felfogni; a szellem könnyen befogadja, az értelem azonban nem. Egy erőteljes hangot hallottam: whoo, whoo. Olyan hatalmas erejű erőforrásnak tűnt ez, amelyet soha életemben nem tapasztaltam. Láttam az Atya lábait és a kezét. Angyalok repültek a trón körül, és amikor egy kissé megmozdította az ujját, az egyikük nekiütődött egy falnak. Ha az Atya egyik mozdulatára nem számít valaki, bajba kerül. Ilyen hatalmas Ő. A jelenlevő erő és fényesség miatt alig tudtam felnézni, és éreztem, hogy folyamatosan gyengülök. Ebből az erőteljes erőtérből, fényből és hangból kijött Jézus. Ha odanéztem, kettőt láttam, mégis egy volt.

Feltettem a legbugyutább kérdést, amit csak fel lehet tenni a mennyben. Még mindig ostobának érzem magam miatta, de azért elmondom nektek. Megkérdeztem az angyalt, aki odavitt, ugyanis ahogy mondtam, a Szentháromság lenyűgöz, szóval megkérdeztem: és hol van a Szent Szellem? Ő a földön van – mondta. Hát persze, hiszen tudom – válaszoltam – hogyne tudnám. Borzasztóan kellemetlen volt, de ez történt. Ő a földön van – mondta. Nem győztem bocsánatot kérni a kérdésért, de ő csak nyugtatgatott: rendben van, nem történt semmi.

Ott jártam hölgyeim és uraim. Az emberek azt mondják: ezért vagy te egy ilyen életvidám, boldog ember. De ez nem így van. A következő miatt vagyok én ilyen vidám: egy fürdőszobában, Bostonban, Massachusetts államban, amikor minden jogom megvolt, hogy a pokolban végezzem; amikor bűnösként a halálbüntetés terhét hordoztam és a sátán ítélete volt rajtam, akkor Jézus Krisztus odalépett hozzám és azt mondta: Én elfelejtem a múltadat, ha te is elfelejted azt. És ott tisztára mosott. Ilyen gyorsan. Nem hallottam mennydörgést és villámlást, de azt tudom, hogy a rockzenész Jerry Jackson ment be abba a fürdőszobába, és Isten Királyságának újszülöttje, Jesse Duplantis jött ki onnan. Ilyen gyorsan történt, mert Neki gondja volt rám. És Ő rólad is gondot visel.

Éveken keresztül kértem Őt mondván: szeretnélek látni Téged. Hadd láthassalak. Tehát több mint 5 órára elvitt arra a helyre. És ezt bizonyítékokkal tudom alátámasztani. Amikor negyed 7-kor magamhoz tértem ugyanabban a testtartásban voltam, mint 1 órakor. Aztán hirtelen eszembe jutott: hiszen nekem prédikálnom kell ma este! Gyorsan lezuhanyoztam, és már jött is értem a sofőr, hogy vigyen az alkalomra. Beszédes ember volt, korábban mindig szóval tartott, de ezúttal egy szót sem szólt csak időnként rám nézett. Ilyenkor visszanéztem, mert nem tudtam mire vélni a méregetést, de én sem szóltam. Arra gondoltam, talán megbántottam valamivel. Amikor ezután, az Istennel való hatalmas megtapasztalás után odaértem az alkalomra, amely egyébként már elkezdődött, az emberek felém fordultak és elkezdtek rám mutogatni. Ilyesmiket csináltak. Azt gondoltam magamban: mi történt? Mit nézegetnek? Úgy világítottam, mint egy villanyégő, de én ezt nem láttam. Borotválkozásnál észre kellett volna vennem, de csak a természetes arcbőrömet láttam.

Amikor felléptem az emelvényre, így szóltam: – Jézus jelenlétében voltam. És akkor a gyülekezet leesett a földre. Az emberek belezuhantak a székükbe. Mivel tehát nem tudtam senkihez szólni, magam is leültem. Ez így volt. Szó szerint megtörtént. De Jézus Krisztus jelenlétében lenni, a mennyben járni. Innom adott egy ember, akit Ábrahámnak hívtak. Magas, domború mellkasú embert képzeljetek el. Ő fog titeket is fogadni, mert most is ott van. Láttam egy férfit kijönni abból a járműszerű szerkezetből, amely odaszállít bennünket. Nem is tudom, mihez hasonlítsam Copeland testvér; talán egy sí kabinhoz, amely felviszi a síelőket a hegy tetejére. Ez a férfi, amikor kiszállt belőle, arcra borult és azt kiáltotta: Sikerült! Sikerült! Sikerült! Ezt kiáltotta.

Láttam embereket gyönyörű palástokban, de láttam sokakat köntösökben. Mindenki a trón felé igyekezett. Vigyázz, nehogy elkerüld a Jézussal való találkozást. Mindenki azt kérdezi: Na, és hogy néznek ki az arany utcák? Mint az arany. Egyszer így szóltam az Úrhoz: tudod, ez a hely annyira hasonlít a földhöz. Nos – válaszolta – a föld az én tetszésem szerint formáltatott. Mit gondolsz ki teremtette azt? Egész addig nem gondolkodtam el ezen. Adott egy gyümölcsöt, hogy egyem meg. Nem tudom mi volt az, mindenesetre rézszínű volt és erőt adott. Azt kell mondanom, egyszerűen nem mondhatok mást, minthogy ott Istent érzi az ember mindenfelé. Milyen illata van? Mint Istennek. És azt hiszem, tudom, hogyan tartja Ő meg a titkokat.

Szeretnék elmondani nektek bizonyos dolgokat, amiket láttam, de ezekre nincsenek megfelelő angol szavak. Vegyük példának ezt a Bibliát. Ugye tudjuk, hogy ez egy könyv, de tegyük fel, hogy a könyv szó egy nyelvben sem létezik. Hogyan lennél képes elmondani az embereknek, hogy mi ez? Azt mondanád: hát egy olyan… Isten Dánielnek is azt mondta: pecsételd be a látomást. Ahogy ott jártam, soha nem felejtem el, egyszer csak felkiáltottam, hiszen az emberből önkéntelenül is kikívánkozik: Dicsőség Istennek! A mellettem álló angyal is csatlakozott hozzám: Dicsőség Istennek! A körülöttünk állók szintén kiáltani kezdtek; leborultak, majd felegyenesedtek. Aztán léptem hármat vagy négyet és azt kiáltottam: Dicsőség legyen Istennek! Az angyalnak sem kellett kétszer mondani: Dicsőség legyen Istennek – kiáltotta. Dicsőség legyen Istennek – ismételtem újra. Mindenki dicsérte Istent. Szinte nem tudsz olyat mondani, hogy azt ne követné láncreakció, hiszen a dicséreten és a hálaadáson kívül ott nemigen beszélnek másról.

Jézus rátette a kezét a vállamra, én pedig leestem a lábaihoz. Addig azt hittem, hogy a haja színe olyan fehér, mint az enyém, mert annyira ragyogott, de amikor elfordította a fejét, észrevettem, hogy valójában világosbarna. Azt mondta, ezt nyugodtan elmondhatom. Így szólt: mond el nekik, amit látsz. Tudjátok Jézus körülbelül 180 cm magas, a testsúlya pedig 80 kg körül van. Bátran beszélhetsz ezekről az embereknek – mondta – de arról többet kell hallaniuk, amit mondok, mint arról, hogy nézek ki. – Menj, mond meg nekik, hogy JÖVÖK! Az utolsó dolog, amit mondott a következő volt: visszafelé kísérjétek Jesset a hegyek felé, szereti a hegyeket. Aztán így szólt: Nemsokára találkozunk. Nézd – mondtam – nem annyira fontos nekünk oda visszamennünk. Amit elkezdek, mindig be is fejezem – válaszolta. Elkezdtem a munkádat, és be is fejezem. Soha nem fogom ezt elfelejteni.

Azt gondoltam találkozom az édesanyámmal, de nem így történt. Tudom, hogy ő ott van, de valószínűleg túl érzékenyen érintett volna. Nem tudom. Láttam egy különösen nagy, impozáns épületkomplexumot. Megkérdeztem, hogy bemehetek-e? Azt mondták: nem, nem mehetsz be. Ott másodszor nem kérdezed meg, hanem elfogadod a választ. Nem tudom miért, nem mehettem be. Amíg élek nem felejtem el, hogy néz ki a menny, és hogy milyen nagy. Egy család megkért, hogy menjek el velük piknikezni: eljönnél velünk enni egyet – kérdezték? Örömmel – válaszoltam, de az angyal így szólt mellettem: Krisztus dolgával kell foglalkoznunk. Később elfogadom a meghívást – válaszoltam. Hadd mondjak valamit, és az Úr akarja, hogy ezt mondjam el.

Cathy, a feleségem egyszer azt mondta nekem: tudod, ha a mennybe megyünk, én szeretnék veled élni, szeretnék veled lenni. A családok, a kapcsolatok ott megmaradnak. Láttam például ezt a családot. Igen Uram, igen. Tudnotok kell, hogy Isten nem veszít el egyetlen csecsemőt sem. Az a rengeteg abortusz. Lehet, hogy a világ nem akarja őket, de Isten igen. Ez az igazság. Ő nem veszíti el őket. Igen Uram, köszönöm. Ő hívta fel erre a figyelmem. Az a megtiszteltetés ért tavaly, hogy Nichols és Jerry testvérrel és sokakkal, másokkal részt vehettem a Délnyugati Hívő Összejövetelen, ahol a kis Max is bemutatásra került.

Tudom, hogy néznek ki a kis csecsemők, mielőtt megérkeznek hozzánk. Kis lelkek, kb. ekkorák, és tudnak repülni. Azt kérik az Úrtól: küldj bennünket a földre, hogy szellemek lehessünk. Küldj el, hogy megváltottak lehessünk. Kis lelkek, kb. ekkorák. Amikor azon az összejövetelen Copeland testvér felkért, hogy szóljak, a kenet alatt úgy szóltam, mintha a kis Max szólna. Ha abortuszod volt vagy elveszítetted a kisbabád, tudd meg, hogy ő ott van, él és vár rád. Igen, köszönöm Uram. Ha elveszítesz egy kisgyermeket, és tegyük fel, 2-3 év múlva hazaköltöznél az Úrhoz, te magad nevelnéd fel őt. De ha hosszabb idő telik el, a gyermek közben Krisztus intelmeit és tanításait tanulva felnő. És alig várja, hogy végre találkozhasson veled.

Amikor ez történt velem, a sógornőmnek volt egy álma. Látta magát, ahogy ülve tanítja a négy gyermekét. De neki csak három gyermeke van. Volt azonban egy vetélése. A három gyermeke Jules Jr., Julie és Ryan. Miután visszajöttem, átmentem hozzájuk és így szóltam: Jules és Deborah, üljetek le. Szeretnék mondani valamit. Beszéltem nekik ezekről a kisbabákról, hogy nem veszítjük el őket. Ekkor Deborah sírásba tört ki. Fogalmam sem volt, hogy az Úr miért engedte azt álmodnom, hogy 4 gyermekemet tanítom, holott nekem csak 3 van – mondta. Egyikük a mennyben van és vár. Az Úr a lelkemre kötötte, hogy mondjam el az édesanyáknak, ne gondolják, hogy elveszítették a kisbabájukat. Amikor a mennybe mész, az a kisgyermek megölel, és azt mondja: szia, anya. Örökkévalóság vár ránk. Örökkön-örökké! El ne mulasszátok a Jézussal való találkozást. Ő egy hit ember; Ő hit ember. És hamarabb visszajön, mint gondolnád. Igen.

Hadd mondjak valamit; amikor megérintette a vállam, elhagyott minden erőm. Hölgyeim és uraim, Jézus kezein és lábain nem sebhelyek vannak, hanem lyukak; ekkora lyukakat képzeljetek el. Fel sem fogtam mekkorák voltak azok a szögek. A lábain átsugárzik a fény. A legszebb ruhát viselte, amit valaha is láttam. Fehér volt, de valahogy úgy nézett ki, mintha gyémántokból lenne kirakva, gyönyörű. De nem gyémántok voltak azok, hanem az Ő dicsősége sugárzott belőle. Látnotok kellene Jézust és az Atyát együtt, ahogy eggyé válnak. Abban a fizikai formában, amelyet emberi szemmel láthattam… óriási erőforrás Copeland testvér, hatalmas erő és szeretet sugárzik… Ők egyek, mégis három. Bemennek egymásba, majd kijönnek egymásból. És minden alkalommal, amikor Jézus körbejár a mennyben, hallod, ahogy az emberek így szólnak: Jön! Jön! Jön! És mindannyian odaszaladnak Hozzá.

Van még egy dolog, amit el kell mondanom. Az Úr arra hívott el engem, hogy prédikáljak, ezért harsogok és kiabálok; aztán látok olyanokat, mint Copeland testvér, és azt mondom magamban: Dicsőség Istennek, bárcsak én is ki tudnám így nyitni Isten Igéjét és taníthatnék. Egy Biblia órán általában meg tudom tenni, hogy tanítok, de ha odatesznek elém egy pulpitust, azonnal beindulnak a lábaim és felpörgök. Ha valaki el tudja érni, hogy leüljek, akkor azért tudok tanítani is anélkül, hogy túl sokat mozognék. Láttam az Urat prédikálni, és Ő hangos, nagyon hangos. Ahogy testi formában elsétált a tróntól, elkezdett harsányan kiabálni: fogom a lánytestvéreiteket, miközben pontosan így tett, fogom a fiútestvéreiteket. Hűha – gondoltam magamban. Hirtelen az jutott eszembe, és ezt feltétlenül el kell mondanom Schambach testvérnek, amikor találkozom vele, tehát az jutott eszembe, hogy Schambach még csak meg sem közelíti Jézust. Ezt el kell mesélnem Schambach testvérnek, amikor találkozom vele. Harsogott. Szeretem, ahogy Schambach testvér kiengedi a hangját, ereje van, de Jézus nyomába sem ér. Igazi prédikátor, aki harsogott, az emberek is kiabáltak és leestek. Igen Uram, köszönöm.

Az emberek gyakran megkérdezik, hogy nézünk ott ki? A pátriárkák például magas kort megélt embereknek látszanak, mégis fiatalos a kinézetük. Ábrahám érett, idős korúnak látszik, mégis fiatal. Csillogás van a szemében. Azt mondtam neki: az örökbe fogadott fiad vagyok. Rám mosolygott. Bemutatlak a Királyok Királyának – mondta. Láttam Dávidot is. Őszinte leszek hozzátok, Dávid megdöbbentett; leestem a lábaihoz, ő így szólt: Állj fel! Valahogy az ember ott minduntalan elesik, hiszen Isten dicsősége olyan csodálatos. Bemutatlak az igazi Királynak – mondta. Dávid vöröses szakállat hord. Az Úr azt mondta, hogy nyugodtan leírhatom ezeknek az embereknek a külsejét. Talán azt mondod: én ezt nem hiszem. Akkor te sosem fogod meglátni őket. El ne mulaszd a Jézussal való találkozást; mert amikor meglátod Őt, nincs semmi Hozzá hasonló, semmi. Én angol szavakkal írtam Őt le, de az Atyát kell hallanotok, ahogy Ő írja le. Hallanotok és látnotok kell, ahogy az Atya néz Rá. Olyan szeretetet soha életemben nem láttam.

Még valami, az irodámban van egy kép, egy művésztől kaptam, amely egy gyönyörű kis fekete labrador kölyköt ábrázol, azon pedig Jézus keze nyugszik. De Jézus úgy látja őt, mint a kifejlett vadászkutya; egy árnyék ábrázolja ezt a képen. Látható a kis kölyökkutya, de amikor Jézus néz ránk, Ő teljesen érett korúnak és felnőttnek lát minket. Gondolkodtam ezen a képen, hogy Ő ilyennek lát engem. Ha néha hibát követek el, azt mondom: Uram. Ő így válaszol: te még kölyökként látod magad, én pedig a felnőtt, érett vadászkutyát látom benned, aki jól szimatol, aki megtalálja a madarat, dicsőség Istennek. Ez igazi áldás a számomra. Végül hadd mondjam el, hogy Ő büszke ránk. Így szólt: büszke vagyok rád. Ez egyszerűen „leáldja” rólad a sérelmeket.

Tudod, én nem tettem túl sokat – mondtam. Sokkal többet tettél, mint nagyon sokan – válaszolta. Nekem adtad az életed. Ez nagy áldozatot követelt. Örökre becsülni fogom a veled kötött szövetségem. Uram – mondtam – amíg csak lehelet van a testemben, beszélek az embereknek Jézusról. Ezért teszem ezt még a liftben is. Nem azért, hogy mindenáron valamilyen reakciót érjek el, hanem hogy egyszerűen csak tudd, hogy Ő valóságos.

Ha csak egy pillantást is vetsz a mennybe, nem akarsz visszajönni a földre, mindemellett a föld Isten ízlése szerint való. Az elmúlt alkalommal nem szóltam erről, de láttam hegyeket havas hegycsúcsokkal. Az Úr azt mondta Dávidnak, hogy visszafelé vigyen a hegyeken át. Az első, ami akkor eszembe jutott az, hogy ott hideg lesz. Noha a nálunk megtalálható természeti elemek ott is mind jelen vannak, a hőmérséklet mindenhol egyforma. Nem fázol és nincs meleged. Egyvalamit nagyon szeretek a mennyben, ott nincs páratartalom. És ez nagyszerű. New Orleansból származom, az pedig egy magas páratartalmú város. Az illat, amely ott volt, az Úr illata minden általam ismert illatnál különbözik. Bárcsak el tudnám magyarázni nektek, de azt sehol máshol nem éreztem. Ahogy a mennybe teszed a lábad, azonnal érzed az Úr illatát, és még a bolygót elhagyva is éreztem azt. Copeland testvér azt kérdezi, hogy nem hasonlít-e a rózsa illatához. Édeskés illata van, de nem igazán tudom elmagyarázni. Bármerre jártam, állandóan szaglásztam. Még az embereken is Isten illatát lehet érezni.

Visszatérve a virágokra, amelyekről beszéltél, mentemben nem akartam rájuk taposni, de ahogy léptem átmentek a lábamon, és tovább himbálóztak. Nem tudod összegyúrni őket. Ott nincs pusztulás. Minden világos és fényes. Akik jártak a mennyben és alkalmam volt beszélni velük, mindannyian arany utcákról számolnak be és ez így van, gyönyörű, de ami engem lenyűgözött, az Jézus, az emberek és maga a hely, amelyet Isten… ugyanis az Ő ízlése ugyanaz. Ő teremtette a földet, de ott egy pillanatra sem éreztem kellemetlenül magam. Egyedül annyi történt velem, ezalatt a több mint 5 óra alatt, hogy elgyengültem. Ezért gondoltam azt, és ez még ma is így van, de nem tudom bizonyítani, Pál is azt mondta: „Hogy testben-é, hogy testen kívül-é, nem tudom.”

Mindenesetre Jézus így szólt: Edd meg ezt, hogy meg tudj állni Isten dicsőségében, és valami gyümölcsszerűt nyújtott át, aminek igazán édes íze volt. Ahogy átjárta a testemet, erőt nyertem. Az angyalok – hadd magyarázzam ezt el – láttam néhányat szárnyakkal, gyönyörű, hatalmas szárnyakkal, voltak azonban olyanok, amelyeknek nem voltak szárnyaik. Az angyal, akivel én beszéltem szőke, hosszú hajat viselt, nem ért derékig, hanem csak a válláig. Elkezdtem vizsgálni őt; mögé néztem. Erre megkérdezte: mit keresel? Nem látom az árnyékodat – válaszoltam. Itt nincs sötétség – mondta. Ezt mondta. Többször is megtettem ezt a megállapítást, de a válasz ugyanaz volt: itt nincs sötétség. Ahogy sétáltam, olyan mérhetetlen ragyogás volt mindenütt, én pedig kerestem az árnyékot, ahogy az most itt látható. Mondtam már neked, Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség – ismételte az angyal. Akkor ott nem lehet elénekelni a régi dalt: ő csak vár az árnyékban. Igen, a dal szerzője jól mellé fogott. Ez biztos, akárki is írta.

A legcsodálatosabb dolog azonban Jézust látni. Az a három ember, aki engem mindenkinél jobban elbűvölt, természetesen senki sem hasonlítható Jézushoz, hiszen az Ő ruhája mindenkinél ragyogóbb; az egész valója átsugárzik rajta. A kezei nagyon puhák. Megfogta a vállam. Sokan megkérdezték tőlem: és milyenek az arcvonásai; van-e szakálla? Nem tudom, Isten dicsősége miatt, amit látsz, az szeretet. A szeretetet látod fizikai külsőben. Egyenesen átnéz rajtad. Semmit nem vagy képes elrejteni, ha valamit mégis szeretnél, azt jobban teszed, ha elfelejted, mert beléd lát. Úgy érzed, állandóan fogni akarod Őt. Az emberek ezért akarnak állandóan csatlakozni Hozzá. Amikor egyszer elfordította a fejét, megláttam a haja színét, amelyről addig azt hittem, olyan fehér, mint az enyém, de ez csak a dicsőség miatt tűnt így, a haja színe valójában világosbarna. Észrevette, hogy figyelem, rám nézett és jelezte, hogy beszélhetek róla. Kissé zavarba jöttem, de mit tudsz tenni, ha már lelepleztek. Ezt nem mondtam rá a kazettára.

Az Úr illata, a virágok, olyan színeket láttam, amelyeket soha azelőtt. Olyan kéket, vöröset és zöldet. Tudjátok, a földön levő zöld meg sem közelíti az ottanit, mert nálunk minden egyes zöld növényben vagy egyáltalán a zöldben van egy kis barna. A mennyben azonban nincs. A növényzet tiszta zöld, gyönyörű és szépen gondozott. Szeretem a kertemet. A kertészekkel gyakran akad nézeteltérésem, mert szeretem a gondozott udvart, és nem tűröm meg a gazt. Az élek legyenek tökéletesek, nézzen ki úgy, mint egy szőnyeg. Kiviszem őket a gépeikkel együtt a kertbe, majd így szólok: Ezt így szeretném. Az édesapámmal néha kisétálunk beszélgetni, menet közben időnként megállok és kitépek egy gazt. Ilyenkor mindig megkérdezi: hogy vetted észre? Nem tudom, egyeszűen csak észreveszem. De a mennyben ilyen nincs. A három ember tehát, aki engem a leginkább elbűvölt… Dáviddal például kb. három órát töltöttem. Felejthetetlen volt.

De az első ember, akivel találkozni fogtok, az Ábrahám lesz. Ez az ő feladata. Ábrahám keble most is megvan. Így fog köszönteni: Isten hozott. Megkérdeztem tőle: hogy vagy? Ha megpróbálsz tenni valamit az embereknek, azt mondják: nem, mi szolgálók vagyunk itt, mi szolgálunk téged. A zene. A mennyben a zene olyan, amilyet a földön fizikálisan soha nem hallottam. Bizonyos hangokat természetesen igen, a kenet és Isten dicsérete közben, de bárcsak leírhatnám azt a zenét, amely ott van. Kenneth, amikor az ember oda kerül, és elénekel egy dalt, amikor az ottani zenekar játszik… fiúk, nektek néhány napig biztos nem lesz fellépésetek. A zene, szó szerint a földből jön, és olyan, mintha legalább hat csatornás hangszóró rendszerből, tökéletes térhatásban hallanád, mindent betölt, és mindent tisztán kihallasz. Tudom, mert magam is zenész vagyok. A kürtöknek olyan hangzásuk van, amelyet még életedben nem hallottál. Úgy hangzanak, mintha szavak lennének. Ezt csak így vagyok képes elmagyarázni. Mintha szavak lennének. Amikor megfújják őket, ahelyett, hogy csupán a kürtöt hallanád, a zene Isten dicséretét énekli. Kihallod a dicséret szavait. Hallod a zenét is, de az szavakba teljesedik ki.

A trónnál, amikor az Atya… nagyon megérint, amikor erre gondolok, mert már nagyon mennék vissza. Talán azt kérdezed: meg akarsz halni? Nem, az elragadtatáskor akarok elmenni. Repülő nélkül repülni, az csodálatos. Egyszer már volt benne részem. Isten hatalmas ereje… senki nem képes leírni vagy elbeszélni a Mindenható Úristent az Ő erejének a vonatkozásában. A belőle kijövő hang a legdöbbenetesebb. Úgy hangzik, hogyha hirtelen megmozdulna, az egész univerzumot megsemmisítené, mindemellett szeretet sugárzik belőle. A szemét nem láttam, mert mindössze csak a térde magasságáig tudtam felhúzni magam. Ahogy ott ült, és a bal keze a térdén volt, – ugyanis a jobbján az Úr Jézus van egy bizonyos alakban –, ahogy rájuk nézel kettőt látsz, mégis egyek. Abból az óriási erőforrásból és fényből egyszer csak kijön Jézus testi formában. Éreztem, hogy az Atya szemei szüntelen az Ő Fián vannak, Jézus szemei pedig szüntelen rajtunk. A 24 vén… mindig is érdekelt, hogy kik ők. Sokáig azon tűnődtem: talán 12 az Ó- és 12 az Újszövetségből? Először is a trónjaikat láttam; gyönyörűek mondhatom. Köszönöm Uram.

Ezt még soha nem mondtam eddig, szeretem a különböző kárpit szöveteket. Nagy jártasságom van a szövetekben. A feleségem épp elég áruházba elcipelt mostanában, ezért aztán jól kiismerem magam bennük. Ne csodálkozz, ha egyszer odalépek hozzád, és megtapogatom a zakódat. Ez például egy minőségi öltöny Copeland testvér, gondoltam jó, ha tudod. A trónszékeik aranyból voltak, a karjaik pedig szövettel borítottak. A szöveteken betűket láttam, amelyek beszéltek. Ezt nem tudom másképp elmondani. Az egész olyan vibráló volt, Isten keze munkája. Istennek nagyszerű ízlése van, a legnagyszerűbb. Erről te is meggyőződhetsz, ha megnézel csak egyet is azok közül. Jézus ruhájára azonban nem tudok mást mondani, mint ami olyan, mintha gyémántból lenne. A legfinomabb szövet, amelyen át csak úgy árad a dicsőség. A derekán vastag aranyöv található, gyönyörű. Körülbelül ilyen széles és egészen leér a lábán. Amikor leestem a lábaihoz, az a fényes csillogás, amit láttam kiáradni a rojtok között, az Ő dicsősége volt. Az egész lénye sugárzott belőle. Szó szerint átsugárzik a ruháin. Vannak köztetek, akik hallották már tőlem, hogy azt gondoltam, a legnagyobb kijelentést fogom Tőle kapni, amit csak ember kapott.

Így szólt: mondani akarok neked valamit. Ezért hoztalak ide. Nekem – gondoltam – hiszen én egy indián fiú vagyok. Mit tehetek én neked? De Ő szeret engem, és egyedül nem boldogul. Szeret engem. Azt hittem, valami igazán eget rengető kijelentést ad majd nekem. De Ő így szólt: – Menj, mond meg az enyéimnek, hogy jövök! Én erre valami ostobát válaszoltam: Mindannyian tudják ezt – mondtam. Én akkor így gondoltam. Így válaszolt: Nem! Kissé keményebb lett a tekintete, de nem dorgált meg, így szólt: Nem! Láttam az arcán a törődést. – Nem tudják! Menj, mond meg nekik, hogy jövök! Ez az, ami késztet engem, hogy ilyen sokat prédikáljak. Holnap este is prédikálni fogok, elindultam és nem állok meg egész héten, mert fel sem fogjuk, milyen közel van az Ő eljövetele. Nem is gondoljuk, milyen gyorsan tud Ő cselekedni. Megfigyeltem valamit az emberekkel kapcsolatban Copeland testvér, leginkább a nyüzsgés szóval tudnám jellemezni azt, ami ott van. Mindenki feltűnően gyorsan mozog; minden olyan, mint amikor valami készülődik. Tudják, hogy eljött az ideje, hogy mi is elfoglaljuk ott a helyünket. Sürögnek-forognak és várják, hogy láthassanak minket.

Volt ott egy olyan szín, amelyet soha életemben nem láttam. Gyönyörű, a házamban a függönyök ilyen színűek. Mondtam nektek, hogy jártas vagyok a szövetekben. Cathy tanított engem. A bútorok lenyűgözők a házamban, fantasztikus. A fafaragás, Isten keze munkája. Láttam már az életem során egy-két szépen megmunkált bútort a 18, 19. századból, olyant azonban nem láttam. Nem látsz rajta egy karcolást. Nincs por. A mennyben nincs por. Elmondom, honnan tudom ezt. Szeretem a gyönyörű hallokat. Ha elmegyek hozzád, és van egy szép hallod, az az egész ház hangulatát meghatározza. Amikor belépsz, átadja a hangulatot. Nekem van ott egy asztal elhelyezve. 24 karátos tiszta arany, hajlított karmokban végződő lábakon áll. Ennek a gyönyörű darabnak a teteje parkettás faburkolat, amelybe angyalokat ábrázoló lélegzetelállító képek vannak vésve. Ott van a hallomban, egyszer látnotok kell, fantasztikus. Hogyan figyeltem fel a porra? Elmentem mellette és végighúztam rajta a kezem, majd megnéztem. Nálunk a lányom Jodi, amikor néha takarít, megkérdezi: apa, hoztál magaddal fehér kesztyűt? Mert végig szoktam húzni a bútorokon az ujjam. Az angyal így szólt hozzám: Itt nincs por. Egyszerűen csodálatos volt. Miért? Mert a por bevésődik a dolgokba, és tönkre teszi őket. De ott nincs olyan, ami valamit is tönkre tenne. Föld van ott is, de por olyan értelemben, ahogy mi értjük nincs. Ezek a legdöbbenetesebb dolgok.

A trón olyan hatalmas és terjedelmes, hogy amikor Ábrahámmal találkoztam Copeland testvér, ezer mérföldre voltam tőle, mégis láttam. Bármerre nézel, látod a trónt. A fénye mindent betölt, olyan fény, amilyet még soha nem láttál. És ennek a fénynek a közepén gyönyörű színek kúsznak felfelé. Leírhatatlanul szép. Különböző szinteken törnek fel. Nem szálltam valamiféle liftbe, hogy odajussak, egyszerűen csak ott voltam. Nem tudom, hogy jutottam fel, de eszembe sem jutott, hogy valamiféle liftbe szálljak, hogy egy következő szintre jussak. A gondolatok által mozognak az emberek. Mondjuk sétálsz, gondolsz valamit és ott vagy. Az emberek ennek ellenére sürögnek-forognak.

A családok. Cathy szokta mondogatni: A mennyben veled szeretnék élni. Köszönöm, ez kedves tőled – válaszoltam. Az emberek elbeszélgetnek így, de a családok ott valóban együtt maradnak. Mi történik akkor, ha feleségül mentél egy férfihez, akit szerettél, és aki aztán meghalt, te pedig beleszerettél valaki másba, és hozzá mentél? Végül mindketten a mennye mentek. Ez bizony problémát okozhat. Ugye értitek? Emiatt azonban nem kell aggódnotok, mert Isten mindezek fölött áll.

A gyerekek énekelnek. Több gyermeket láttam kis hárfákon játszani, Jézus pedig odament és leült közöttük. Mindenfelé voltak dicsőítő összejövetelek, Copeland testvér. A Paradicsomban számos amfiteátrum található minden irányban, amelyekben dicséreteket énekelnek. Ha előfordul, márpedig hogyne fordulna elő, hiszen egy csodálatos dolog, hogy felkiáltasz: Dicsőség Istennek! A körülötted állók csatlakoznak hozzád, és kórusban dicsérik az Urat. Ha azt kiáltod: Köszönöm Jézus! Mindenki azt kiáltja: Köszönöm Jézus! Egy egész dicsőítő alkalmat indítasz el. Állandóan Istent fogod dicsérni. Nem ejthetsz ki a szádon egyetlen szót sem Istennel kapcsolatban anélkül, hogy az angyalok és az emberek dicséretbe ne törnének ki. Láttam olyan teremtményeket, amelyeket nem tudok leírni; soha életemben nem láttam hozzájuk hasonlót. Egyszerűen képtelen vagyok leírni őket, még soha nem láttam olyat. Láttam viszont állatokat és hozzájuk hasonló élőlényeket, de azokról a teremtményekről csak annyit mondhatok, hogy teremtmények. Meg akartam kérdezni az angyaltól, de azt éreztem a bensőmben, hogy inkább ne tegyem. Ő pedig nem mondta. Egyszerűen tudtam, hogy mikor mondjak valamit, és mikor hallgassak. Elmagyarázni nem tudom, de tudtam.

Az Úr trónja előtt azonban, leestem. Számomra teljesen mindegy, hogy ki vagy, hogy esetleg nem hiszel ebben az elesésben, elmondom neked, a mennyben megnézed közelről a földet. Teljesen mindegy ki vagy, mit hiszel, ott leesel a földre. Isten jelenlétében nem vagy képes megállni. Egy másik dolog; amikor Ő beszél, mintha ezernyi vízcsobogást hallanál; zúgást és vízcsobogást. Olyankor leesel a földre. Megpróbálsz felállni, és amikor Jézus kijön, nem tudom másképp mondani, minthogy testi formában kijön az Atyából, akkor fel tudsz állni a lábaidra, odamehetsz és megérintheted Őt; de magad képtelen vagy akár egy lépcsőfokot is fellépni. Vannak lépcsők, az Atya jelenlétében azonban nem tudsz megállni. Ahogy ott feküdtem így, az arcom előtt tartva a kezem, az angyal adott abból a gyümölcsből. Azt mondta: Edd meg ezt, hogy megállhass Isten dicsőségében. Láttam őt magát is kissé meginogni időnként.

Az Atya, Yahve közelében lenni, – Aki tulajdonképpen Jézus, de Ők egyek, mégis három –, a legcsodálatosabb dolog. Ne legyen senki számára bántó, amit mondok. A hozzátartozóitok hiányolnak benneteket, de azt szeretnék, ha már ott lennétek. Ott senki nem szomorú, ott nincs semmi bántó. Különösen érdekeltek a gyerekek. Láttam más fajból származó gyerekeket, de felnőttet nem sokat. Mondhatom ezt? A keleti fajokra gondolok; gyerek azonban nagyon sok volt. Megkérdeztem: Hol vannak a felnőttek? A következő választ kaptam: Megmentettük a gyerekeket; ők nem tanították a gyermekeiket Jézusról. Nem értem ezt teljes egészében, mindenesetre nem sok felnőttet láttam más…ő… az Úr megengedi, hogy ezt mondjam. Tehát gyerekeket láttam, Isten nem veszíti el a kisbabákat. A legcsodálatosabb dolog, ahogy a gyerekek odaszaladnak Hozzá. Teljesen világos számomra a következő Ige: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mert ilyeneké az Istennek országa.”

Korábban mindig is azt hittem Copeland testvér, hogy ott mindannyian 21 és 30 év közöttiek leszünk, de ezt csak a vallásos gondolkodásom sugallta. Hála Istennek folyamatosan növekszünk. A gyerekek Isten dolgait tanulják. Volt ott egy épület, amelybe nem mehettem be. Gyakran eltűnődtem rajta, hogy vajon miért. Láttam egy tömeges be- és kiáramlást ennél az épületnél, és megkérdeztem… Azt hiszem ez az, ahol rosszul kérdeztem. Az angyal így szólt: Oda nem mehetsz be. Azonnal tudtam, hogy még egyszer nem kérdezhetem meg. A válasz nem volt dorgáló, de az ember tudja, hogy ne kérdezzen másodszor. Amikor Jézus jön feléd, miközben közeledik, szól hozzád és te hallod Őt anélkül, hogy szavakat formálna a szájával. Úgy hallod mintha… sokan ezt telepatikusnak nevezik, de ez nem az, annál sokkal jobb. Képes így szólni hozzád.

Láttam különböző termetű asszonyokat, férfiakat. Most nem kövérekről és soványakról beszélek; az emberek ott nem tekintenek ezekre, még csak nem is gondolnak rá; egyedül Isten dicsőségét látják. A termetbeli magasságra azonban felfigyeltem. Láttam egy-két rendkívül nagy angyalt, igazán nagyok, hatalmasak voltak. Aztán láttam olyat is… olyan alacsonyt, mint amilyen én vagyok persze nem, hacsak nincsenek harmadosztályú angyalok, ez csak vicc volt. Mindenesetre azt akarom mondani, hogy megfigyeltem a méreteket. Pál apostol például nem egy túl magas ember. Amikor arra jártam, éppen ülve tanított. Akkor nem kérdeztem meg, de az agyamon végigfutott a gondolat: miért tanít még itt is? Nem igazán értettem ezt, ezért azóta megkérdeztem az Úrtól, aki így válaszolt: – Amikor ide jössz, megérted majd. Te evangélista vagy és itt is az leszel. Azt gondoltam magamban: nos, ahogy így körbe nézek, itt mindenki üdvözült. Ilyen az elme. De Ő így szólt: – Léteznek világok, olyan dolgok, amelyekről te nem tudsz; amit most a földön végzel az csak felkészülés. Felkészülés mindarra, amit itt fogsz tenni. Ezt soha nem felejtem el. Nincs a birtokomban a teljes megértés erről, mindenesetre végzem a dolgom, alkalmakon, összejöveteleken gondolkodom, ahogy eddig is tettem.

Hölgyeim és uraim, ne hagyjátok ki a Menny országát. Copeland testvér, te nem voltál ott fizikailag, mégis, amikor beszélsz, úgy hangzik; talán a szellemed járt ott, mert amikor a mennyről beszélsz, az én szellememet is felgerjeszti. Miközben hallgattalak, azt gondoltam magamban: Kenneth biztos ott járt tegnap este. Úgy beszél róla, hogy felvillanyoz és megérinti a szíved. Próbálok annyira erős lenni, amennyire csak tudok, hogy ne induljak meg, de ez a megindulás a szeretettől van, és ez egy hatalmas kincs.

Kacagás, amilyet életemben nem hallottam. Az emberek az Úrtól fakadó kacagással nevetnek. Olyan öröm van ott, amelyet ember a földön nem tapasztalt. És ennek az örömnek semmi nem állja útját. Amikor Istent dicséred, amikor felemeled a kezeidet… semmiféle akadályozó tényező nincs jelen. Egy dolgot azonban tudok, az embereket állandó szolgálatkészség jellemzi. Nem fejeztem be, amit a 24 vénről akartam mondani. Egyiküket sem láttam; ahogy az előbb mondtam, azt hittem, úgy tevődik össze a 24, hogy 12 az Ó- és 12 az Újszövetségből. Megkérdeztem: Hol vannak ők? Szolgák ők – jött a válasz – szolgálják az embereket, azok pedig őket. Egy család megkérdezte, hogy nem tartok-e velük piknikezni; egy másik hölgy pedig azt kérdezte, hogy megnézem-e a házát. Persze, hogyne – válaszoltam. Nem tudom ki volt, de bementem a házába. Gyönyörű, csodálatos otthon volt. Az én házam előudvarán található egy szökőkút; egy arany, szétterjesztett szárnyú sas szájából tör elő a víz. Cathy tudja, mennyire szeretem a sasokat, gyűjtök is róluk dolgokat. Egyszerűen gyönyörű. Megkóstoltam a vizet. Hiszem, hogy az a víz az Élet folyójából volt. Mi más lehetne, hiszen fák voltak a két oldalán. Láttam az embereket a fák alatt. Ábrahám nyújtotta oda nekem a kelyhet. Arra gondoltam: most, hogy ittam ebből a vízből, nem fogok tovább öregedni? Ezt gondoltam az elmémmel, de az Úr így szólt: ne aggódj emiatt, csupán szomjas voltál, ezért adtam neked inni. Betöltöttem a szükségedet. Ott minden, mindenhol be van töltve.

Egy férfi… szeretnék még találkozni vele. Amikor ott voltam, az egész csak tíz percnek tűnt. Az a szerkezet, amelyből kiszálltam, amikor odaértem olyan volt, mint egy zárt síkabin, de sem előtte, sem utána nem volt semmi. Amint felszívódtam, hirtelen elképesztő sebességgel kezdtem száguldani. Érzékeltem, hogy mozgásban voltam. Nem éreztem suhogást, nem hallottam motorzúgást, csak csendet, mégis az ember tudja, hogy közben száguld. Láttam fényeket elsuhanni mellettem, mintha csillagok lettek volna. Ott ültem, az angyal pedig mosolygott rám. Amikor az ajtó kinyílt, előre mutatott. Őszinte leszek hozzátok, az ember nem rohan ki onnan olyan gyorsan, mint ahogy gondolnátok. Mi ez – gondoltam? Tettem néhány lépést, és amikor kiléptem, ott állt Ábrahám mosolyogva. Gyere csak – mondta. Az ember nem tudja hirtelen, mit tegyen. Tudom, tudom, gyere csak – bátorított. Én Ábrahám magva vagyok – gondoltam. Rám tette a kezét és így szólt: – Az Úr szeretne látni téged, de előtte megmutatunk neked bizonyos dolgokat. Te az atyám vagy – mondtam neki. Az Úr közben folyamatosan hoz fel dolgokat. Így válaszolt: te pedig a fiam. Köszönöm, hogy az lehetek – mondtam. Mi mást mondhat ilyen helyzetben az ember? Képzeljétek magatokat a helyembe; nemigen tudtok mást mondani. Nem lennétek képesek valami csodálatosan intellektuális dolgot mondani. Azt mondanátok, amit Mark James is mondott, amikor meglátta a csizmáitokat: hűha! ???? Ez minden, ami kijön az ember száján, mert a helyzet szavakon túli.

Ezután körbevezetett. Ami engem különösen érdekelt Copeland testvér, az nem az arany volt, amely egyébként lélegzetelállítóan gyönyörű, sokkal inkább érdekeltek az emberek.  Mondok neked valamit, megemlítettem ezt az Úrnak, aki így szólt: Ezzel én is így vagyok, ezt a szépséget mindenki számára alkottam, de nekem ti számítotok, az emberek, akik itt fognak élni. Mert valójában – folytatta – ennek a helynek a szépsége, az én Testem, ti vagytok. Az arany utcák gyönyörűek, az Úrnak nagyszerű ízlése van. Miután visszajöttem, eljátszadoztam a gondolattal, ha a média látná, hol lakik Jézus… biztosan dührohamot kapna. Ott nem láttam egyetlen lakókocsit sem. Nincs semmi problémám a lakókocsikkal, szeretem őket, olyanban nőttem fel. Nem láttam viskót vagy kunyhót, nem láttam egyetlen hajléktalant sem, mert ott mindenki otthon van. Nem találkoztam betegséggel vagy fájdalommal. Nem láttam egy szemöldök összehúzást. Mosoly és énekszó tölti be az egész várost. A zene folyamatos, senki nem ráncolja a homlokát.

A pátriárkák, Copeland testvér, magas kort megélt emberek, ugyanakkor fiatalos a kinézetük. Közelről megfigyelhettem őket. Ábrahám látta, hogy méregetem. Bocsáss meg – mondtam neki. Csak nyugodtan – válaszolta. Kíváncsi voltam, hiszen ezek az emberek évezredekkel ezelőtt éltek. Ábrahám ruhája… hogyan is magyarázzam el? A pátriárkák és mindazok, akik nagy munkát végeztek Isten számára, megkülönböztethetők a ruhájuk alapján. Látható a különbség. Láttam palástokat, köntösöket és nagyon szép, leginkább egyenruhához hasonló öltözéket. Láttam angyalokat katonai egyenruhában. Volt ott egy férfi, akiről a mai napig nem tudom, hogy kicsoda, akin a leggyönyörűbb palástszerű ruha volt, amit valaha is láttam. Megkérdeztem az angyaltól: Ki ez a férfi? Azt válaszolta: Meghalt Jézus Krisztusért. Senki nem ismeri őt, senki nem írt róla, de ő Isten egyik apostola, és az ő szolgálatán keresztül emberek tömegei fordultak az Úr Jézus Krisztushoz. Ki ő – kérdeztem? Nem szükséges tudnod – válaszolta – majd akkor tudni fogod. Mit jelent az, hogy majd akkor tudni fogod? Amikor a mennybe megy valaki, ott a mindent és a teljességet találja. Mindent tudni fog, de az egész örökkévalóságra szüksége lesz, hogy végigjárja.

Az édesanyámmal nem találkoztam, de tudom, hogy ott van. Az igazat szólva meg sem kérdeztem. Meg is fordult a fejemben, hogy: már itt vagyok egy ideje, miért nem találkozhatok az édesanyámmal vagy a nagypapámmal? Azt hiszem, ők voltak az életem legmeghatározóbb alakjai, ezért lehet, hogy nem akartam volna visszajönni. Tudom, hogy ott vannak, de nem láttam őket. Lehet, hogy az Úr nekik megengedte, hogy valahol vessenek rám egy pillantást, nem tudom. Teljesen el voltam bűvölve. Amikor valahol láttam valamit, ott akartam maradni. Az angyalnak folyamatosan kellett noszogatnia: Most már menjünk, mennünk kell. Várj egy kicsit – válaszoltam – hadd nézzem ezt meg. A kapun felfedeztem az apostolok neveit. Döbbenetes volt látni a bevésett neveiket, amelyek szó szerint ragyogtak. Nem neonfényben, hanem dicsőségben. Tisztesség adatik azoknak, akik kiállják a próbákat és hisznek, bíznak és megállnak Isten Igéjén. Nagy tisztességben van részük, féltékenység azonban ott nincs. Ez a férfi, aki éppen megérkezett és kiszállt, elkezdett kiáltani: Sikerült! Sikerült! Megvan! Izgatott volt. Azonnal odamentek hozzá, hogy fogadják; az érkezők első dolga, hogy a trón felé igyekezzenek. Látszik rajtuk a sietség. Aztán láttam némelyeket menet közben megállni, megfordulni és az Élet Fái alá menni. Szó szerint láttam Copeland testvér, ahogy az emberek odamentek a levelekhez és beszippantották azokat. Ők köntösökben voltak, amelyek teljesen különböztek a többitől.

Láttam olyanokat, akik, amikor kijöttek abból a járműből gyönyörű palástokban voltak és egyenesen a trón felé tartottak. Mindenkit megelőztek, kezet fogtak Ábrahámmal, aki azt mondta nekik: – A Mindenható Úr Isten vár rátok. És már ott sem voltak. Bevezették őket, dicsőség Istennek; nem tudom kik voltak, de én szeretnék egy olyan ruhát, amilyen nekik volt. Azt szeretném, ha pontosan ugyanez történne velem is. Ezt követően úgy tűnt, hogy mindenki megkapja a saját feladatát. Az emberek nemcsak úgy elhenyélgetnek ott, miközben angyalok szőlőszemeket ejtenek a szájukba. Komoly munka folyik a mennyben, ezt határozottan állítom. Ennek ellenére mindenki örömben van. Tudom, hogy a médiának ez nem fog tetszeni, de Isten azt mondta, hogy Ő megadja a szívek kívánságait. Láttam valakinek a házát, amelyik az egyik legszebb volt, amit valaha is láttam. Ez a városban volt és megkérdeztek: Eljössz velünk vidékre? Volt egy másik otthonuk is. Megkérdeztem: Úgy értitek, az embernek lehet egy másik otthona? Kissé döbbenten nézett rám az illető, így szólt: itt minden kívánság megadatik. Egyszer sem hallottam a ’szükség’ szót, ott kívánságok és óhajok vannak. Van egy másik otthonotok is ezen kívül – kérdeztem? Igen – mondta – szeretek vidéken lenni, és az Úr ezt tudta, ezért épített nekem ott is egy házat; szóval eljössz? Persze, örömmel megnézem – válaszoltam – miért is ne? Miközben sétáltunk, egyszer csak ott voltunk. Minden tökéletes, az évszakok, a virágok teljes pompában nyílnak, és ahogy elhaladsz mellettük, utánad fordulnak. Nem láttam, hogy szemeik lettek volna, mégis utánam fordultak. Nem tudom, hogy van, nem tudom elmagyarázni, de ez ott egyáltalán nem furcsa vagy szokatlan, mert annyira erőteljes az élet; ott minden csupa élet.

    Hadd mondjak valamit. Jézus visszajövetelének az egyik legbiztosabb jele – és most olyat mondok, amin meg fogtok döbbenni – maga az abortusz. Mert a kormányok valahányszor gyermekgyilkosságokba keveredtek, Isten mindig küldött szabadítót. Gondolkozzatok el ezen egy percre. Gondoljatok bele… minden alkalommal. A fáraó elkezdett csecsemőket gyilkolni, és Isten elküldte Mózest. Heródes ugyancsak elkezdett csecsemőket ölni, és Isten elküldte Jézust. A kormányok ma ugyanezt teszik, ezért Jézus nemsokára visszajön. Ez az egyik jele annak, hogy Jézus hamarosan visszatér.