2009.08.16.

ISTEN SZERETET

4. Nagy örömest hozol áldozatot
Keith Moore tanítása
(A szinkrontolmács szövege, korrektúrázás nélkül.)

JOG ÉS HATALOM

Lapozzatok el velem együtt két igevershez, amit meg szeretnénk nézni: 1János 4. és János evangéliuma 13. fejezete. 1János 4. és János evangélium 13. A nemrég történt eseményekkel kapcsolatban az Úr emlékezetünkbe idézte azt, hogy mi is a Gyülekezetnek a helye ezekben az eseményekben. Beszéltünk nemrégiben arról, hogy az első és legfontosabb dolog az, hogy ne félj. Ne félj! Ámen?

És megáll ez a kijelentés. Istennek szüksége van a mi hitünkre ahhoz, hogy az legális jogot adjon neki ahhoz, hogy közbe tudjon lépni az emberek dolgaiban. És mint mi a mennyországnak az állampolgárai és ennek az országnak az állampolgárai legális jogunk és hatalmunk van – ámen? Mindkét birodalomban, mindkét királyságban szavunk van. De az egyedüli hang, amelyre Isten képes mozdulni, az a hitnek a hangja. És az Úr emlékezetembe idézte azt, hogy a nemrégiben megtörtént tragédiák, azok nem Istenakarata voltak. Nem voltak Istennek a tetszésére.

Ha Istenképes lett volna legálisan joga, akkor az Ő tervével megegyezően közbe tudott volna lépni, s akkor Isten ezt megakadályozta volna, ezeket az eseményeket. De mivel a nemzetek kihagyják Istent a dolgaikból… Ha te kihagyod Istent az egyik dologból, akkor kihagyod Őt a másikból is. Hallottad? Nem mondhatod azt az Úrnak, hogy: „Uram, nem akarom a Te kiigazításodat, de szeretném a Te útmutatásodat. Nem akarom, hogy benne legyél a kormányban, vagy benne legyél az iskolánkban, de azt akarom, hogy védelmezz meg engem”. Ez ellentétes dolog, ugye? Ha te eltaszítod magadtól Istent, akkor ellököd Őt végleg.

És az Úr megvédelmezett minket. De amivel kapcsolatban az Úr foglalkozott velem, körülbelül egy hete, az az, hogy az ítélet az igenis itt van a nyakunkon, ami erre a világra elkövetkezik. Itt van az ítéletnek az ideje. Isten emlékeztetett engem olyan emberekre, mint Ezékiás vagy Manassé. Nagyon gonosz ember volt, de megtért az Ő útjaiból. És mindaz az ítélet, ami őrájuk jött volna ez miatt, Isten eltolta azt egy generációval őutánuk azért, mert ő megtért a gonosz útjaiból.

ÁLLJ ELLEN!

És éppen ezért te és én is igen fontos szerepet, sőt a legfontosabb szerepet töltjük be ezekben a mostani eseményekben itt a világban. És amit az Úr szólt hozzám ma reggel is, hogyha látjuk a dolgokat, amikről úgy gondoljuk, hogy nem a jó irányba mennek és tudjuk azokról a dolgokról, hogy nem Isten akarata, akkor ezeket nem kell elfogadnunk, sőt nem szabad elfogadnunk. Mert több hatalmunk van annál, mint amiről tudunk. Mert ha látjuk a dolgokat, hogy nem a megfelelő irányba mozdulnak, akkor nagyon sokan hajlamosak arra, hogy föltegyék a kezüket, és azt mondják, hát mit tehetünk mi ez ellen?! 

Bizony tudunk tenni valamit!  És az Úr nagyon erősen feljött az én szívemben és azt mondta, hogy igenis a lábunkat a földre le kell tenni, és ki kell mondani hangosan, hogy „mi pedig így ezt nem fogadjuk el”. Hallottad? Ennél sokkal erősebben kell ennek a dolognak belőled előtörnie! Én erről nem is gondolkoztam, de az Úr mondta, hogyha látod valamiről az életedben vagy akár körülötted, hogy nem a megfelelő irányba megy az a dolog, akkor ne próbálj ott ücsörögni és azt mondani, hogy hát mi megpróbáltuk, hanem mondd ki, hogy nem!

A belsődben felkelsz és kijelented, hogy nem! Ez nem így lesz a mi életünkben! Tudjuk, hogyan kell hitben járni, nem? Még akkor is, amikor nem úgy tűnik az a dolog. Szellemi értelemben le kell tenned a lábadat, fel kell állnod és azt mondanod, hogy nem, mi ezt így nem fogadjuk el! Mi ezt így nem fogadjuk el! Mert mi vagyunk a föld sója, halleluja! És az Úr megőrzi ezt a dolgot.

Sokkal több hatalmunk van és jogunk és mondanivalónk, beleszólásunk ezekbe a dolgokba, mint amit gondolnánk. Főként akkor, hogyha az egész Gyülekezeti Testnek egy része fölkel egy emberként, és leteszik a szellemi lábukat a földre, és azt mondják, hogy nem! Mi ezt így nem fogadjuk el, ez nem így fog megtörténni! Nem érdekel, mit mondtak, nem érdekel az sem amaz mit mondott, és nem érdekel az sem, hogy mit gondolnak. Nem emlékszel arra, mit mondott Jézus Pilátusnak? Azt mondta Jézus neki, hogy nem lenne hatalmad fölöttem, hogyha nem adatott volna neked ez a hatalom, hogyha nem fentről adatott volna. Mi tudjuk, hogy ki az, aki igazából az erőt tarja a kezében? Ámen?  Dicsőség Istennek!

Ezért legyünk bátrak a mi hatalmunkban! Legyünk bátrak a mi hitünkben! És hogyha valamit hallasz a híradóban, vagy az újságokban olvasol, és nem a megfelelő irányba megy, akkor ne úgy kezeld a dolgot, hogy „hm, hát most ez van. Hát ez így nincs rendjén…”, ezt ne tedd meg, hanem kelj föl, és mondd ki hangosan, hogy nem! Mi ezt így nem fogadjuk el! Nem, mi ezt így nem fogadjuk el! Mondd ki hangosan, te is próbáld meg ezt kimondani! Hadd nézzem meg, hogy ki tudod-e mondani helyesen: „Nem, mi ezt így nem fogadjuk el, ez nem így lesz, nem! Nem, mert amit megkötsz a földön, mindaz, amit leállítasz a földön… – ámen?

Te és én le tudunk lépni dolgokra, rá tudunk telepedni dolgokra szellemi értelemben. Le tudjuk állítani a dolgokat! Az ördög pedig nem akarja, hogy mi ezt tudjuk. Az ördög azt akarja, hogy mi azt gondoljuk magunkról, hogy egy segítség nélküli valakik vagyunk. Áldozatok, akik csak ülnek és nézik az eseményeket, és hogy nézik azt, hogy na, most vajon mi fog történni, nem! Ez hatalmasabb bennem, mint ahogy ezt most ki tudom fejezni, de úgy hiszem, hogy érted miről beszélek. Mi nem senkik vagyunk ezen a bolygón, mi a mennyország állampolgárai vagyunk! És mi ennek az államnak az állampolgárai vagyunk, legtöbben, akik itt vagyunk. Mi vagyunk az állampolgárai Istenkirályságának és az Ő Teste vagyunk itt a földön. Ámen?

És megvan a jogunk, hogy a sarkunkra álljunk, és valamit mondjunk. És a legfontosabb dolog nem az, hogy a média halljon felőlünk, hallja, amit mondunk, hanem az a legfontosabb, hogy a szellemben hallják azt, amit mondunk. Ámen. És mondom ezt azzal kapcsolatban, hogy igenis lesznek a jövőben dolgok, amik történnek majd. És szükségszerű az, hogy a sarkunkra álljunk, a szellemi lábainkra álljunk és lezárjuk ezeket a dolgokat, leállítsuk őket, és azt mondjuk, hogy nem, nem!   Nem, mi ezt így nem fogadjuk el és ez nem így fog megtörténni. És az ördög azt fogja kérdezni, na vajon te mit tehetsz? És azt mondod neki: na, csak figyelj, csak figyelj! Az ördög azt akarja, hogy azt gondoljuk magunkról, hogy teljesen erőtlenek vagyunk, hogy áldozatok vagyunk.

URALKODJ KIRÁLYKÉNT

De mondom neked, hogy több hatalmunk van itt, ezen a földön, mint bárki másnak. Még háromszor el kell ezt mondanom: azt mondtam, hogy több hatalmunk van itt a földön, mint bárki másnak! Több hatalmunk van ezen a földön, mint bárki másnak!! Nekünk, a Gyülekezetnek a Krisztus Testének több hatalmunk van ezen a földön, mint bárki másnak. És amikor mi felállunk és kijelentjük, hogy ez így nem lesz, akkor nem is lesz úgy! Uralkodnunk kell királyokként ezekben az időkben, ebben az életben, ezt mondja nekünk a Római levél. Halleluja! A legnagyobb kihívás számunkra az, hogy ezt elhiggyük, és ez alapján cselekedjünk.

Hiszem, hogy megérted azt, hogy azok a tanítások, amelyeken átmentünk, összefüggésben állnak ezzel, amiről most beszélünk. Hogy igenis vonatkoznak most ezekre a mostani eseményekre a világban, az életünkben. Úgy hiszem, hogy ahogy továbbmegyünk, egyre világosabban fogod ezt látni. Olvassuk el az igeverseinket az 1János 1. leveléből, a 4-es fejezet 7-es verséből. Hadd halljam, hogy még egyszer mondjátok, hogy ezt így nem fogadjuk el! Ez nem lesz így! Azt akarom, hogy ezt bátran kijelentsétek és hajlandók legyetek azonnal kijelenteni. Mi van akkor, hogyha úgy tűnik, hogy a dolog nem változik meg, és továbbra is csak ugyanolyan? Mit mondasz? Azt mondod, hogy használod azt, hogy mi, – az egész Gyülekezetről beszélve ilyenkor –, mi ezt így nem fogadjuk el! Mi Isten akaratát fogadjuk el. Isten akarata a miénk.

1János 4,7 Szeretteim szeressük egymást, mert a szeretet az Istentől van, s mindaz, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet, Isten maga a szeretet.

Ámen. 16-os vers, menjünk oda.

1János 4,16 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet… – Ez biztos nagyon fontos dolog, ugye? – …az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne.

Azzal lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy mi mik legyünk? Hogy mink legyen? Hogy bizodalmunk van. Hogy bizodalmunk van! Hányan értitek azt, hogy az ilyen félénk, bátortalan imádság nem fog eredményeket elérni? Ilyen megijedt, gyenge, bátortalan megvallás nem végzi el a munkát. Nem arról van a szó, hogy milyen hangosan tudod kimondani ezeket a megvallásokat, hanem bizodalommal, tehát bátorsággal, ez nagyon szükségszerű, és ez a bizodalom vagy ez a bátorság, ahogy az angolban itt szerepel, ez nem valami olyan dolog, amit így magad előidézel magadban.

Az emberek megpróbálják ezt így saját maguktól kiprodukálni. És láttam embereket, akik próbálják ezt a bátorságot önmaguk megprodukálni. Próbálnak bátrak lenni ahhoz, hogy valakinek bizonyságot tudjanak tenni. Vagy próbálnak bátorságot maguktól kiprodukálni ahhoz, hogy tudjanak prédikálni vagy mondani valamit. De aztán ennek a dolognak a végeredménye csak az, hogy teljesen testben megy a dolog, és így az egésznek semmi értelme, és nagyon durva és hideg. Tudod ez a bizodalom, hogyha ez egy olyan dolog lenne, mint egy villanykapcsoló, csak úgy fogod, aztán bekapcsolod-felkapcsolod, akkor Pál apostol nem írta volna azt a levelében, hogy imádkozzanak azért, hogy bátorsággal hirdesse az evangéliumot. Mondhatták volna neki erre válaszként, hogy „gyerünk Pál, csak buzdítsd ezt fel magadban, és már bátor is vagy, bizodalommal teljes vagy”. Nem!

Pál tudta, hogy ez nem így működik, ez nem egy olyan dolog, amit magadban felbuzdítasz, felgerjesztesz. Ha ez a bátorság, ez a bizodalom valami tudásának az eredménye, bátor vagy azért, mert tudsz valamit, mert biztos vagy valamiben. Ámen. Ha valakitől kérsz útmutatást, hogy merre menjél és az a valaki azt mondja neked, hogy hát lássuk csak, menj erre, vagy várj egy picit, nem, amarra, amarra menj. Azt mondja, várj egy picit most északra mész vagy, vagy inkább délre? Ez habozás ugye, tétovázás, mert nem biztosak abban, amit mondanak. De viszont, hogyha valaki azt mondja neked, hogy menj erre körülbelül 1,3 mérföldet, aztán ott fordulj balra és továbbmész és ott lesz egyből a jobb oldalon. És honnan tudod? Hát úgy, hogy minden nap arra mentem munkába, tizenkét éven keresztül. Biztos vagy ebben? Igen, biztos vagyok benne. Biztos vagy tényleg, benne? Figyelj, én tudom pontosan, miről beszélek. Igen, ez a bátorság ez a bizodalom. Bizodalom azért mert biztosak abban, hogy tudnak valamit. Ámen?

KIJELENTÉS A SZERETETRŐL

Amit a keresztények nagyon sokszor elvétettek, az az volt, hogy próbáltak bátran viselkedni az ima közben, a prédikálás közben, vagy amikor a hatalmukat akarták használni, vagy igényelni a gyógyulásukat, vagy amikor az ördöggel kellett foglalkozniuk, akkor próbáltak bátran viselkedni. De amiben kudarcot vallottak, az az, hogy nem tudatosították, hogy a mi hitünk az azáltal munkálkodik, hogy kijelentésünk van az Ő szeretetéről. A szeretet kijelentése a miénk. Nem tudsz annál felettébb bizodalommal teljes lenni, mint amennyi kijelentésed van a szeretetről. Ami azt is jelenti, hogy nem lehetsz annál bizodalommal teljesebb – tehát jobban, annál felettébb – mint amennyi kijelentésed van Istenről. Bizodalom.

Azok az emberek, akik ismerik a szeretetet, ismerik Istent, ugye? Ezt láttuk újra és újra. És azok, akik ismerik az ő Istenüket, azok erősek, és azok viszik véghez a hatalmas dolgokat. Tudtok erre egy áment mondani? A hit elválaszthatatlan attól, hogy te ismerd Istent. Néhányan csak azt gondolták, hogy ez az egész csak bizonyos alapelveket takar, hogy megtanuljuk a tizenkét lépést ehhez, meg ahhoz, és a kilenc jellemvonását ennek a dolognak megtanuljuk.

És tudod a Skévának az hét fia, akik megpróbálták kiűzni az ördögöt valakiből. Ők is hallották, ahogy Pál ezt a formulát használta, ezeket a kifejezéseket, hogy Jézus nevében űzte ki az ördögöket az emberekből. És azt mondták ugye, hogy kényszerítünk téged arra a Jézusra, akit Pál prédikál! És mit mondott az a szellem? Ebből az emberből szólt, és azt mondta, hogy én Jézust ismerem, és Pált is ismerem, de kik vagytok ti? Mert azt sem tudták, hogy miről beszélnek, ugye? Nem tudták, ki ez a Jézus, akinek a nevével csak úgy dobálóztak.

És éppen azért te sem másolhatod le valaki másnak a megvallásait. Nem tudod csak úgy lemásolni valaki másnak az imáit, és nem gondolhatod azt, hogyha most megnyomom azt a gombot és ezt a kart meghúzom, és ugyanannyi ideig teszem ezt, mint amennyi ideig ők tették, akkor bingó-zingó és megtörténik az egész. Mert a hit az nem csak ilyen mechanikus dolog, a hit az egy élő bizodalom az élő szeretetben. Ha nem ismered a szeretetet, akkor nem ismered Istent sem. Ha nem ismered Istent, akkor nem lehet hited.

De minél nagyobb a kijelentésed a szeretetről, akkor a te bátorságod az növekszik, csak figyeld meg! Egy személy, aki minél jobban ismeri Istennek a szeretetét. Az emberek sokszor elvárják egy embertől, akiről köztudott, hogy igenis ismeri Istent és ismerős Isten dolgaiban, hogy az egy olyan kemény ember. Ezt olyan emberek feltételezik, akik nem ismerik Istent. Tehát épp az ellentétje igaz ennek a dolognak. Nagyon könnyű: mert az a személy, aki teljes Istennek a szeretetével, ezek az emberek kedvesek és lágyak és szelídek. De abban a pillanatban, amikor a hatalmukat kell gyakorolniuk, akkor felkelnek, mint egy oroszlán, és bizony megdöbbensz ennek a láttára. Ámen?

És Pál apostollal is ez volt a helyzet. Hogy az ő ellenségei bizony ilyen kettős személyiségről gondolkoztak vele kapcsolatban, hogy talán két személyisége van. Például a Korinthusi levélben ugye, az ő ellenségei azt mondták Pálról, hogy az ő levelei azok nagyon bátrak, szinte megrémülünk ezektől a levelektől. De az ő fizikai jelenléte az ilyen gyenge és megvetendő. Azt mondták ugye más szóval, hogy hát bizony nagyon-nagyon gonosz kis leveleket irogat, de amikor itt megjelenik közöttünk, akkor itt van ez a kis szelíd, alázatos kis emberke. De Pál figyelmeztette őket, és azt mondta nekik: azt akarom, hogy tudjátok, hogy nem hiába viselem én az Igét, nem hiába hordozom én Istennek az Igéjét.

És azt mondta nekik Pál, hogy ajánlom, hogy most döntsétek el, hogy akarjátok, hogy jöjjek hozzátok? Szeretetben, vagy pedig egy bottal jöjjek hozzátok? Mert ugyanolyan amilyen vagyok az én leveleimben, ugyanolyan leszek akkor is, amikor közétek jövök. Hányan értitek, hogy Isten maga a szeretet? És annak ellenére, hogy Ő olyan hatalmas és olyan fenséges. A kis gyermekek nagyon kényelmesen érzik magukat az Ő jelenlétében. És Isten nem akar téged megijeszteni vagy megrettenteni, de Ő ugyanaz, aki maga a szeretet, Ő felkel az Ő hatalmában. Ámen?

És az Ő ereje olyan hatalmas, hogy az rémisztő! Nincs hatalmasabb és erőteljesebb dolog az egész világon, az egész univerzumban, az idő végtelenségben, az örökkévalóságig, mint maga a szeretet. És az ördög ezt tudja. Az ördög meg van rémülve. Annyira meg van rémülve ettől a szeretettől, mert ez a szeretet maga Isten. És éppen ezért ő nagyon is hatékonyan megtévesztette az egész Gyülekezetet, hogy a szeretet megegyező azzal, hogy te csak ilyen gyenge kis személy vagy. Hogy az emberek ezt ne kívánják, hogy az emberek ezt ne kövessék, mert hogyha te szeretetben jársz erősen, akkor azt jelenti, hogy csak egy ilyen gyenge ember vagy. Ezt így ábrázolták, ugye a filmekben, a szórakoztatóiparban, hogy ezek a gerinctelen prédikátorok, akiknek szeretetben kéne járniuk, azok csak ilyen félénkek, ilyen bátortalan nyuszik.

De tudod, semmi nem lehet távolabb az igazságtól, semmi nem állhat távolabb az igazságtól, mint ezek a dolgok. Mert van-e erősebb Istennél? És Isten Ő maga a szeretet. Tehát, hogyha te erős akarsz lenni, erősebb, erősebb az emberiségnél, akkor mit akarsz? Akkor Istennek a szeretetét akarod, akkor Isten szeretetének a kijelentését akarod. Ami benned munkálkodik, ami felkel benned. És mit fog ez tenni? Kiszorítja belőled, kiűzi belőled a félénkséget. A bizonytalanságot kiűzi belőled, míg más nem marad benned, csakis a bizodalom és a bátorság, halleluja!

AZ ATYA SZERETETTJE

Mondd el ismét nekem, hogy mi fogja ezt megtenni? A szeretet! Hiszed ezt? Éhes vagy a szeretetre? Mert ez egyenrangú, azzal megegyező, hogy te éhezed Istent. Olvassuk tovább. Mondd ki hangosan: „Isten a szeretet. Isten maga a szeretet!” 16-os vers:

1János 4,16 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne.

Ennél semmi nem lehet erősebb. Azzal lett teljessé a szeretet közöttünk… Tehát a mi szeretetünk az tökéletesítve van abban, hogy ezt tudjuk és ismerjük, és ebben hiszünk. Abban a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Ez a szeretet olyan hatalmas, és azzal, amit az Úr Jézus elvégzett értünk az egy olyan hatalmas dolog, hogy csakis hit által vagyunk képesek azt elfogadni.

Az Úr ezt mondta nekem néhány évvel ezelőtt, és a mai napig is elmélkedek rajta, azt mondta az Úr, hogy a legnehezebb dolog az én népem számára, elhinni azt, hogy mennyire szeretem őket. Bizony fogsz találni olyan embereket, akik valahol elvétették és nem is annyira nagyon, de mégis elhagyják a gyülekezetet, és nem szolgálják továbbá Istent. És amikor el próbálod nekik mondani, hogy Isten megbocsát neked és megtisztít téged, de ezt ők nem tudják elhinni, és nem tudják elfogadni, hogy Isten tényleg megbocsát nekik és elfelejti azt, és így tovább mehetnek. És tovább tehetik azt, amit tenniük kell.

De ha számodra ez egy botránykő, akkor még csak egy picit sem hiszed azt el, hogy Isten szeret téged. Ugyanúgy, ahogyan magát Jézus Krisztust szereti, magát az Úr Jézust. Tehát ezt el kell hinnünk és hit által el kell fogadnunk. Mennyire szeret téged Isten? Mennyire? Gondolkoztál már ezen? Mert, hogyha ezt megteszed, akkor ez teljesen kiűzi belőled a bizonytalanságot és az összes félelmedet. Olvassuk tovább.

1János 4,16-17 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Istenszeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Istenis őbenne. Azzal lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

Hogy van Ő? Ő az Atya által szeretett. Az Atya szereti a Mestert? Az Atya szereti az Úr Jézust? Teljesen! Ő teljesen engedelmes volt, míg itt járt a földön. Ő feláldozta, Ő felkínálta ezt a teljes áldozatot. Teljesen megelégítette [beteljesítette] az Atyának az akaratát és az Ő tetszését. Szereti Őt az Atya? Hogyan szeret téged és engem? Ezt már feltettem ezt a kérdést azelőtt is és itt a válasz. Tehát mennyire szeret téged? Ő szeret engem ugyanúgy, ahogy az Úr Jézust szereti. Mert úgy, ahogy a Mester van, ahogyan Ő ül az Atya jobbján, Ő az Atya szeretettje, ugyanúgy én is az vagyok, itt és most. Ebben a világban.

Ez túl jó ahhoz, hogy igaz legyen? Túl igaz ez ahhoz, hogy ebben kételkedjünk. Mondd ki hangosan, én ezt hiszem, én ismerem ezt a szeretetet. Én hiszem ezt a szeretetet, én elfogadom ezt a szeretetet, mert ahogy most az Atya szereti Jézust az Ő jobbján, ugyanúgy, épp ugyanúgy szeret engem is most ezen a világon, halleluja! Tesz-e valamit ez a szívedben? Ahogy Ő van, úgy vagyunk mi is ezen a világon.

1János 4,18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi… – ez egy nagyon hatalmas szó, ugye? – …kiűzi a félelmet… – kiűzi belőled a félelmet! – Mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket.

Bármilyen félelem az életünkben az annak az eredménye, hogy nincs elegendő kijelentésünk Istenről. Nincs elegendő kijelentésünk az Ő szeretetéről az életünknek azon a területén. És mi lesz az, ami kiűzi belőled a félelmet? A szeretet, ha tudod azt, hogy mennyire szeret Isten téged, és ha megengeded, hogy ez a szeretet áradjon rajtad keresztül, mások felé.

Olvassuk el ezt újra: A szeretetben nincs félelem… – mennyi? – …nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Kiűzi! Minél nagyobb mértékben jön elő belőled Isten szeretetének a megértése és kijelentése, annál jobban kiűzi ez a félelmeket, és ami marad benned az csak a bizodalom. És olyannyira, hogy az Ige azt mondja, hogy az ítélet napján bátran, bizodalommal teljesen fogsz állni. Nem fogsz félni az ítélettől, nem fogsz félni a büntetéstől, miért? Mert tudjuk, hogy a mi bűneinket elmosta az Úr. Ámen?

Kell-e félned a büntetéstől most? Kell-e félned most az ítélettől? Kell-e félned attól, hogy amikor fiatal voltál, ilyet meg olyat elkövettél, de utána újjászülettél. De viszont ezek a dolgok, amiket akkor elkövettem, ezek most kihatással vannak az életemre… Tudod, jó keresztényeket hallottam már, akik azt mondták, hogy valami dolgok történnek az életükben. És ilyen beszédekkel vannak, hogy ó ez az a régi életem most utolért. Nem ismered Isten szeretetét! „Ó le kell aratnod azt, amit elvetettél!” Nem! Nem, hogyha Jézus learatta azt helyetted. Azt mondtam, hogy nem, akkor, hogyha Jézus learatta helyetted. Halleluja!

A SZERETET ÁRADATÁBAN

Menjünk el a 2Korintusi levélre és a 4. fejezetre. Múlt este itt hagytuk abba, hadd ismételjünk azoknak a kedvéért, akik nem voltak velünk. Beszéltünk Isten szeretetéről, beszéltünk arról, hogy ez a jele, a mutatójele egy igaz kereszténynek: a szeretet. Beszéltünk arról, hogy ez az alapműködtetője a mi hitünknek, ami által az összes félelem eltakarodik az életünkből. Mondtuk azt is, hogy az életünket két alaptörvény alapján éljük: a hústest törvénye, vagy pedig Krisztus törvénye alapján. A hústest törvénye arról szól, hogy te saját magadért élsz, saját magadért élsz. Küszködsz azért, hogy megszerezd mindazt, ami téged boldoggá tesz.

De Krisztus törvénye arról szól, hogy egymás terheit hordozzuk, és betöltjük ezt a keresztényi törvényt, tehát ezt a Krisztusi törvényt. Úgy viselkedünk, ahogy Ő. És eközben hisszük azt, hogy teljes öröm jön azáltal, hogy az életünket letesszük egy másik keresztény testvérünkért. Ámen? Beszéltünk arról, hogy mi az a két kulcs, ami téged ebben a szeretet-áradatban tart: az első az öröm. Ámen? Hogyha te azt hiszed magadról, hogy szeretetben jársz és egyre szomorúbb és szomorúbb vagy, és egyre inkább depressziós vagy, akkor nem helyesen teszed azt a dolgot. Akkor a rossz vonalban vagy benne. Valaki mondja azt, hogy teljes öröm.

Ugye, azt mondta Jézus, hogy ez az én parancsolatom, hogy egymást szeressétek, és hogyha betöltitek ezt, megtartjátok ezt a parancsolatot, akkor az én örömöm tibennetek marad, és teljessé lesz a ti örömötök? A másik dolog pedig amiről beszéltünk, hogy igen, vannak próbák Isten akarata alapján. És mi is olyanok akarunk lenni, mint a Mester, és le akarjuk tenni a mi életünket valaki másért. És hajlandók vagyunk arra, hogy igenis letegyük az életünket vagy üldöztetéseket szenvedjünk el. De csakis akkor, ha ez valaki mást segít. Ugye?

Ez az a dolog, ami téged elválaszt majd attól a téves tanítástól, ami igen csak elterjedt a Gyülekezeti Testben. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy különféle szenvedéseken mennek keresztül – még a betegséget is beleértve – és, hogy ezt mind Istenért teszik. Vagy, hogy anyagilag tönkrementek és gyötörtetnek, és mindez azért van, hogy valamilyen misztikus szellemi fejlődésen keresztülmenjenek. De, hogyha valakinek ebből nem származik előnye vagy haszna, azért, hogyha te ki vagy téve valamilyen kényelmetlenségnek, vagy kellemetlenségnek, akkor mi a haszna [értelme] az egésznek? Milyen jó származik ebből?!

És az összes szenvedés, amelyen a Mester keresztülment, az nem az Ő saját érdeke miatt volt. Hanem miértünk volt, értünk történt az. Isten akarata szerinti szenvedés, vagyis a Krisztusi szenvedés az valaki másért történik. Amikor valaki másnak abból haszna van, valami jó származik belőle. Beszéltünk több Igéről és nem fejeztük ezt be, és be szeretném most fejezni, és aztán belemegyünk valami másba.

GYÖNYÖRŰSÉGES ÉS KÖNNYŰ

Ott vagyunk a 2Korintusi levélben, a 4. fejezetben, 15-ös vers. Hogyha visszamész, akkor elolvashatod azt, hogy Pál arról beszél, hogy milyen üldöztetéseken keresztül kellett végigmennie. Hogy a testében hordozza az Úr Jézus halálát és Pál nagyon sok mindenen keresztülment, hányan tudjátok ezt? De a 15-ös versben azt mondja: „mert minden tiérettetek van”. Tiérettetek. Miért ment keresztül ennyi mindenen Pál? A korinthusiakért volt ez és az efézusiakért, és a kolosseiekért, és a filippibeliekért. Érted és értem, akiknek jó származott abból a sok kijelentésből, amit Pál kapott.

2Korinthus 4,15-17 Mert minden tiérettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadás bőségessé tegye az Isten dicsőségére. Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul, megújul. Mert a mi pillanatnyi könnyű megpróbáltatásunk…

Hallod-e, minek nevezi Pál mindazt a dolgot, amin keresztülment? Mondtam nektek, hogy ez gyönyörűséges és könnyű, nem? De a mi? A pillanatnyi könnyű megpróbáltatásunk. Emlékezzetek, ugye beszéltünk győzedelmes Viktorról, és a megpróbáltatások Teriéről. És ugye tudjuk Pál apostolról, hogy őt megverték, megkövezték, kiűzték a városból, és ezeket a dolgokat ő könnyű megpróbáltatásnak nevezi? Igazából arról van szó, hogy te hogyan tekinted azt a dolgot. Mi az, amivel, ahogyan keresztülmész azokon a dolgokon?

Mindannyian ugyanazokon a dolgokon megyünk keresztül, ugyanazokon a megpróbáltatásokon. De az, hogy milyen hozzáállásunk van és milyen szellemi értelemben, hogyan állunk hozzá ahhoz a dologhoz, az határozza meg, hogy számunkra ez egy hatalmas, hatalmas megpróbáltatás vagy csak egy könnyű.

2Korinthus 4,17-18 Mert a mi könnyű, pillanatnyi megpróbáltatásunk igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk. Mivelhogy nem a láthatókra tekintünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók.

Menjünk el az 5. fejezetre, a 14-es vers. Be akarom fejezni ezt, mielőtt továbbmegyünk.

2Korinthus 5,14 Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket. Úgy vélekedvén, hogyha egy [Jézus] meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.

Magunkért kellene élnünk? Saját magunkért? Minden reggel, amikor felkelünk, azon kellene lennünk, hogy magunkat boldoggá tegyük? Az igazság az, hogy ha leéled az egész életedet és azon vagy, hogy magadat boldoggá tedd, és hogy eljuttatod magadat mindenféle helyzetbe, amiről megálmodtad, hogy az a jó számodra, és ezeket a dolgokat eléred, boldog leszel? Miután mindezt megtetted? Nem, az emberek ezt nem hiszik. De a Mester azt mondta, hogy ha te a saját életedet keresed és szereted, akkor mi fog történni? Akkor elveszted azt.

De mi van akkor, hogyha leteszed az életedet másokért? Mi van akkor, hogyha nem saját magadért élsz? Mi van akkor, hogyha az Úrért élsz, ami egyenlő azzal, hogy másokért élsz? Mi van akkor, hogyha ezt megteszed? Azt mondja az Úr, hogy akkor megtalálod a te életedet. Ámen? És azt mondta, hogy az én örömöm lesz tebenned. Van-e hatalmasabb öröm, és megelégedettség annál, mint amikor Isten használ téged, hogy valaki másnak a szükségeit betöltse rajtad keresztül?

Vagy valaki felé tudsz szolgálni az Igével, hogyha valakinek valamire szüksége van. Vagy valakinek tudsz adni pénzt, mert egy olyan helyzetben vagy, hogy áldás tudsz lenni mások számára. Olyan helyzetben vagy, hogy te képes vagy egy terhet levenni egy másik ember válláról. Van-e hatalmasabb áldás ennél? Van-e hatalmasabb öröm ennél? Nincs! Menjünk el a 8. fejezetre. Illetve ezek az Igék nagyon jók, de menjünk inkább a 12. fejezetre. 2Korintusi levél 12. fejezete. Pál ebben a fejezetben arról beszélt, amin keresztül kellett mennie. 10-es vers:

2Korinthus 12,10 Annak okáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban… – az én szellemi fejlődésemért? Nem! Miért? Segít ez másokon? Igen. …Krisztusért! Mert amikor erőtlen vagyok… – amikor már nincs erőm – …akkor vagyok erős.

Akkor jön a segítség és a támogatás Istentől. Észrevetted az első két szót? Hogy annak okáért gyönyörködöm, gyönyörködöm. Hogyha magával ragad téged ez a dolog, hogy hát mi csak az Úrért szenvedünk, erősen dolgozunk, ó most ez így nekünk nagyon rossz, de majd utána jön a dicsőség… Akkor elvéted az egészet, akkor az egész az hiábavaló, amit teszel. Akkor olvassd csak el az 1Korintus 13-at, de Pál azt mondta itt, hogy gyönyörködöm abban. 12-es vers:

2Korinthus 12,12 Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak köztetek teljes állhatatosságban, jelekben, csodákban és erőkben is. 14-es vers:

2Korinthus 12,14 Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat… – nem a ti dolgaitok érdekelnek engem, hanem ti – …Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek… – értsd meg ezt – …hanem a szülők a gyermekeknek. Én pedig nagy örömest, hozok áldozatot és magamat is feláldozom a ti lelketekért, még ha ti, akiket én igen szeretek, kevésbé szerettek is engem.

Hogyan teszem meg? Nagy örömest! Megértetted ezt? Hogyha ezt megérted, ez egy egész birodalmat nyit meg a számodra. Mondtam neked, hogy nem lehet a szeretetet elválasztani az örömtől. Pál azt mondta, hogy mindezt megtettem: megvertek bennünket, megrugdostak, megköveztek, kiűztek a városból, voltunk éhesek is, voltunk hidegben is, voltunk kint a tengeren is, és el is árultak minket. Mi keresztülmentünk ezeken a dolgokon, de ennek ellenére nagy örömest hozok áldozatot és magamat is feláldozom teljesen értetek. Értetek! Miért? Mert ez segített nekik.

NAGY ÖRÖMEST

Az ördög próbálta Pált megakadályozni abban, hogy eljusson ezekhez a gyülekezetekhez, hogy ez a kijelentés ne tudjon előjönni. De Pál elhatározta magát, hogy semmi nem fogja őt megállítani. És ő be fogja végezni az ő futását, és bevégzi azt. Mondd ki hangosan, hogy nagy örömest, nagy örömest, és tedd meg ezt a megvallást: nagy örömest hozok áldozatot és magamat is feláldozom másokért! Mondd ki hangosan ismét: nagy örömest hozok áldozatot és feláldoztatom másokért! Hogyan teszed ezt? Nagy örömest. Hogyan teszed meg? Nagy örömest! Ha Isten felébreszt éjjel, és azt akarja, hogy valakiért imádkozz, akkor megteszed? Hogyan teszed meg azt? Nagy örömest.

Ó nem kapom meg az alvásomat. Ó leteszem az életemet Jézusért. Ha az Úr foglalkozik veled, hogy azt a pénzt, amit összespóroltál, add oda valaki másnak, hogy azon a valakin segítsen, akkor, hogyan teszed azt meg? Nagy örömest, mert milyen adakozót szeret Isten? A jókedvű adakozót. Ugye látjátok, hogyan jön össze ez a két dolog? Mi van akkor, hogyha szomorkodva adsz? Az úgy rendben van? Ugyanazt az áldást kapod? Amúgy is minden jóra fordul, hogyha úgy adsz, mindegy, hogy hogyan adsz. Megkapták a pénzt, nem? Akkor meg?! Nem! Nincs rendben ez így, egyáltalán nincs ez így rendben!

1Korintus 13. Lefektettük az alapokat. 1Korintus 13. És beszéljünk arról, hogyan kell megnyílni ennek a szeretetnek. Még nem fejeztem be az előzőt sem. Valaki mondja hangosan, hogy: nagy örömest áldozatot hozok és magamat is feláldozom. Megteszem ezt, nagy örömest, áldozatot hozok és magamat is feláldozom. Hagyd itt az ujjadat és menjünk el a Filippi levélre. Nem akarod, hogy valamiből kihagyjalak, ugye? Emlékszem egyszer mit mondott Lester Samero testvér, amikor még a Rhéma Bibliaiskolában diák voltam, az egyik osztályban tanított és azt mondta, hogy régebben volt egy gyülekezetnél, ahol szolgált, és azóta is velem maradt az, amit mondott.

Azt mondta, hogy ott voltak ebben a gyülekezetben és az emberek jöttek, üdvösséget nyertek, és az alkalom után pedig két ember ott maradt az oltárnál. Imádkoztak, és nem értettek dolgokat, nem tudtak dolgokat, könyörögtek és kérték Istentől, hogy üdvözítse őket, nem értették azt, ugye, hogy az árat már kifizették és nekünk mindössze annyit kell tennünk, hogy ezt elhisszük és elfogadjuk.

De ők ott voltak és a szívüket kiimádkozták. És azt mondta, hogy ő figyelte, hogy az egyikük föláll, és meglehetett mondani annak az embernek a járásából, hogy bánatosan, szomorúsággal ment ki abból a teremből. És a bejárati ajtónál pedig ott volt az adományos doboz, és ahogy elment mellette és ránézett arra a dobozra, csak legyintett egyet a kezével és kiment onnan. És azt mondta, hogy a másik ember pedig, felkelt az oltártól, könnyes volt az egész arca, és egy hatalmas nevetés és mosoly és sugárzás volt az arcán. És kilépett, kiment onnan, és ahogy ment ki az ajtón, ránézett a dobozra, és kivette a pénztárcáját és az összes pénzét mindet beledobta az adományos dobozba. És aztán még a zsebeibe is belenyúlt és mindent odaadott, ami nála volt, és azt mondta, hogy „halleluja!” és kiment az ajtón.

És ismeritek Samero testvért, hogy milyen vicces, és érdekes figura is egyben és elkezdett ezen nevetni, és azt mondta, hogy ez számára elég vicces volt, mert azt gondolta erről az emberről, hogy milyen bután viselkedett. De azt mondta, hogy az Úr szólt hozzá akkor, és azt mondta, hogy az az ember, aki az ajtónál nem tudott semmit sem adni, az az oltárnál sem tudott semmit sem adni. De az az ember, aki az ajtónál odaadott mindent, az az oltárnál is odaadott mindent. Halleluja!

HAJLANDÓSÁG ÉS INDÍTÉK

Én nagyon éhezem és éheztem azt, hogy tudjam, hogy hogyan működik az isteni gyarapodás. És ez nem arról szól, hogy ez nem egy mechanikus dolog, hogy ennyit adok és akkor úúú, mennyit aratok. Mert ez nem egy ilyen automatikus dolog, hanem ez a szíveddel kapcsolatos, hogy valami a szívedben belül megváltozik. És én ezt láttam a mi életünkben is, amikor a leghatalmasabb pénzösszegek is áradtak hozzánk. Ez akkor történt, amikor a szívem a leghajlandóbb volt az adakozásra, amikor meg akartam tenni, amikor adni akartam, adakozni akartam. És te meg akarod ezt tenni azon felül, amid van. Ámen?

És nem csak arról szól, hogy kiírod a csekket, kiállítod, és akkor elküldöd. És nem csak arról van szó, hogy jól van, akkor most vetek magot, mert az Úr foglalkozott velem. Nem! Mert ez így nem elég! Isten a te szívedet tekinti. És Istenre nem gyakorol semmilyen hatást például az, hogy mekkora csekket írsz ki, vagy milyen hatalmas pénzösszeget adsz. Hanem Istent az érdekli, hogy meg akarod-e tenni. Amikor meg akarod tenni, meg akarod azt tenni. Akarod fizetni a tizedet. Amikor akarod, hogy mész és beviszed a tizededet. És, hogy akarod és beviszed az első zsengét, amikor már alig várod, hogy elkezdődjön az alkalom, hogy adni tudjál. Ámen? Hogy jöhetsz és felemelheted azt az Úr elé, és meg tudod így tisztelni az Urat. Ámen.

Amikor eljutsz arra a szintre Istenben, hogy már nagyobb összegeket tudsz adni, és akkor is meg akarod tenni. Ámen? Ekkor kezdenek a dolgok megtörni szellemben a te anyagi életedben. Valaki mondja hangosan, hogy „nagy örömest, nagy örömest áldozatot hozok és magamat is feláldozom másokért, meg akarom tenni”. Akarsz-e tizedet fizetni? És tudod, azok az emberek, akik mindig ezzel kapcsolatban kérdezősködnek, megkérdőjelezik ezt az egészet, hogy most nekem kell tizedet fizetnem? Nem, nem kell fizetned, nem kell semmit sem tenned, nem kell elmenned gyülekezetbe sem, sőt még imádkoznod sem kell! Nem kell olvasnod az Igét, nem kell semmit sem tenned.

Isten adott nekünk szabad akaratot, és Isten nekünk adta a választási lehetőséget. De a probléma ott van, hogy ez felfedi azt, hogy milyen komoly szívbéli problémáid vannak, ugyanis nem akarod megtenni ezeket a dolgokat. És miért nem akarod? Ez a kérdés. Ez egy komoly szellemi probléma. Ezek a szívbéli problémák. Éppen ezért Isten szereti a jókedvű adakozót. Isten azt szereti, amikor valaki meg akarja tenni. Ámen? És, hogyha ott van ez a hajlandó szív és elme, akkor az alapján van elfogadva az az adomány, vagy az a tized, amije annak az embernek van. Isten elfogadja a te adományodat. Még akkor is, hogyha kicsinek tűnik, ugyanúgy minthogyha tízmillió dollárt adnál. Ámen? Amikor a te szíved a helyén van.

És olvastuk ugye az özvegyasszonynak az adományát, az az asszony odaadta mindenét, amije volt, és ez nem az összegről szólt, hanem arról, hogy a szívét adta. Meg akarta tenni. Istennek tetszésére akart lenni. Ez egy olyan dolog, amit nem tudsz az emberekre rákényszeríteni. És nem kell, nem tudod az embereket rávenni arra sem, hogy meg akarják tenni. Mert Isten ezt akarja mindenekfelett. Isten nem azt akarja, hogy csak megtegyük, hanem Isten azt akarja, hogy mi is meg akarjuk azt tenni. Mondd ki ismét hangosan: nagy örömest, nagy örömest, nagy örömest áldozatot hozok és magamat is feláldozom az Úrért, másokért. Halleluja!

PÁL VÍVÓDÁSA

Isten szerelme annyira szorongatta Pált, hogy ez volt a meghatározója annak, hogy Pál elköltözik és az Úrral lesz, vagy marad. Hogy életben marad, vagy pedig meghal. Filippi levél 1. fejezete, 19-es vers:

Filippi 1,19-20 Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre lesz a ti könyörgéstek által, és a Jézus Krisztus Szellemének segítsége által, az én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem, mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal… – tehát tudjuk azt, hogy itt van ez a bátorság, ez a bizodalom, ami Isten szeretete nélkül nem lehetne ott, tehát hogy …most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem akár halálom által.

Pál vajon hajlandó és öröme van-e abban, hogyha ő feláldoztatik? Ez ugyanaz a könyv, ahol azt is olvashatjuk ugye, hogy örvendezz az Úrban mindenkor, örüljetek az Úrban?

Filippi 1,21-23 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti, hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb.

Kik számára jobb ez? Ő számára. Főleg valaki olyan számára, aki már volt ott, ugye? Pál igazából tudta miről beszél, és bizony nagyon-nagyon vonzotta őt ez a dolog. És Pál már nagyon sok szolgálatot elvégzett. Már hozott gyümölcsöket. De nézzük meg a 24-es verset. Ugye a menny az vonzotta Pált, hogy menjen oda. Hogy menjen és legyen az Úrral.

Filippi 1,24 De e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.

Ki számára? Érettetek. Akarok menni, és igen-igen akarok menni, de nektek segítene az, hogyha én maradnék. Tehát mit fog tenni Pál?  A 25-ös versben:

Filippi 1,25-26 És ebben bízva tudom, hogy megmaradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre… – mindenki mondja azt, hogy örömötökre – …hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, az én tinálatok való újabb megjelenésem által.

És azt mondta Pál, hogy bizony belegondoltam, mennyivel jobb lenne az, hogyha elmehetnék, és az Úrral lehetnék. Ó, sokkal, de sokkal jobb lenne a számomra, ha elmehetnék, hogyha csak elköltözhetnék, és az Úrral lehetnék! De aztán rátok is gondoltam, és nektek szükségetek van rám, hogy tudjak nektek segíteni. Pál tudta, hogy van választási lehetősége. Mert Pál választhatta volna azt is, hogy hazamegy. Ezért barátom neked is tudatosítanod kell azt, hogy neked is van választási lehetőséged ebben a dologban! Ne hidd azt, hogy csak az idődet fecsérelem ma reggel. Ez a dolog, amit most hallasz, ez segít neked abban, hogy tovább élj, vagy meghalj.

Ez segít neked abban, hogy életben maradj, és gyümölcsöt hozzál. Ne hidd azt, hogy csak azért, mert valamilyen betegség rátelepedett a testedre, hogy meg kell halnod, és hogy nincs több választási lehetőséged. Keith testvér, nem akarok meghalni, ez a dolog, ez megtámadt engem és meg akar engem ölni. Nem, már erről beszéltünk és éppen ezért fel kell állnod, és ki kell jelentened, hogy nem, ezt én így nem fogadom el! Ez nagyon gyenge volt részetekről. Tudnod kell, mit tegyél ezekben a helyzetekben, de azt is látnod kell, hogy a te hited mi által működik. Hogyha az egyedüli oka annak, hogy miért maradnál itt, az csak az, hogy több tévét tudjál nézni itt a földön, akkor nincs meg az alapja, ami által a te hited tudna működni. Mert a hit az a szeretet által működik.

Hogyan lehetett Pál ennyire bátor, és hogyan tudta kijelenteni, hogy hát most nem is tudom, melyiket válasszam, maradjak-e vagy menjek? Hogyan tudott ilyen bátor lenni, hogy ilyen hatalma volt Pálnak, ami az életet és a halált jelentette? Mert tudta, hogy az ő hite mi által működik. Mert az ő szeretete az emberek felé olyan hatalmas volt, amit Istentől kapott, hogy Pál úgy döntött, hogy tudom, mit fogok tenni: itt maradok. De igen Pál, de meg akarnak téged ölni, és le akarják vágni a fejedet, és már egyre öregebb vagy?! De ez Pál számára semmit nem jelentett. „Maradni fogok!” – mondta. Valakinek ezt hangosan ki kell mondania, maradni fogok, maradni fogok, nem halok meg, hanem élek, maradni fogok, és mások számára áldás leszek.

FELBUZDULT SZÍV

Amikor én először beléptem a szolgálatba, az Úr megtanította velem ezt. És nagyon igyekszem gyorsan befejezni. Nem jártam iskolába, hanem megszereztem Copeland-éknak egy-két kazettájukat és Kenneth Hagin kazettáit. Amikor megtanultam, hogy megváltást kaptam a törvény átka alól, és amikor ezt a kijelentést megkaptam, akkor igen veszélyessé váltam ezáltal. Az akkori gyülekezetünknek egy idősebb hölgy tagját megtámadta a rákbetegség, és nem túl messze dolgoztam attól a kórháztól, ahol ez a hölgy feküdt. És az Úr a szívemre helyezte, hogy menjek el és látogassam őt meg. És ő elég idős volt ahhoz, hogy az én nagyanyám legyen, és nagyon erős asszony volt ő a gyülekezetben. Igen-igen tiszteletben állt, mindenki szerette hallani az ő bizonyságtételeit, ahogy szolgált, és az orvosok azt mondták, hogy nincs számára remény.

Elkezdtem neki beszélni a gyógyulásról, és persze egyből mondtam neki, hogy megváltást nyertünk a törvény átka alól és ez számára semmit nem jelentett. Szerette az Urat, de nem igazán látta, hogy miről is beszélek neki. És az Úr ott már elkezdte nekem tanítani azt, hogy az Ő Igéje az orvosság számunkra! És ugyanúgy, ahogy az orvosnál, hogy nem mindenki ugyanazt a gyógyszert kapja, először diagnosztizálni kell a te problémádat, és aztán az orvos képes felírni neked azt a megfelelő orvosságot, amire szükséged van.

És aztán Kenneth Hagin szolgálata alatt ezeket a dolgokat jobban megtanultuk a gyógyító iskolában, ahol megtanultuk azt, hogy ugye mi ennek az Istentől való gyógyulásnak a közvetítői vagyunk. De aztán amikor ennek a hölgynek beszéltem erről, valahogy nem igazán jött lázba, ettől a dologtól. De ugye, az ember a hibákból is tud tanulni, és a dolgokkal maradsz, akkor még többet tudsz tanulni. Beszéltünk ugye Istennek az atyai mivoltáról. Nem tudtam sokat akkor, de minden, amit tudtam, azt háromszor-négyszer átbeszéltük. De nem adod föl! Nagyon kedves volt velem ez a hölgy, és kérdeztem tőle, hogy testvérnő, felolvashatok egy Igét a Bibliából neked? És azt mondta, hogy igen persze drágám, olvass csak föl valamit. És nagyon toleráns volt velem szemben.

És végül is egy napon – de mondom neked, hogy ehhez az kell, hogy ne add föl! – bementem hozzá ismét a kórházba és felolvastuk együtt a 91-es Zsoltárt. És eljutottunk az utolsó versszakhoz, ami úgy hangzik, hogy „hosszú élettel elégítelek meg téged, és megmutatom neked az én üdvösségemet”. És azt mondtam neki, hogy testvérnő, te ugye nem hiszed azt, hogy neked ezzel vége van az életednek, hogy teljesen befejeztél mindent, amit szerettél volna? És kérdeztem tőle, nincsen még a szíveden más dolog, hogy valami többet tegyél? Vagy, hogy a gyülekezeti életben valahogyan részt vegyél? És azt mondtam neki, hogy amellett nekünk, fiataloknak, szükségünk van rád. Te már milyen régóta jársz az Úrral, és bizony nagyon sokat megtanulhattál az idő alatt. És most, hogy így megtanultad őket, el akarsz menni, mielőtt azt továbbadnád másoknak? Szükségünk van rád.

És elkezdett sírni, és azt mondta, hogy „drágám hát szeretnék nektek segíteni, nektek, fiataloknak”! És azt mondtam neki, hogy bizony nekünk meg szükségünk van rád, hogy segíts nekünk, fiataloknak. És újra felolvastam az Igéből, hogy hosszú élettel megelégít téged, és megmutatja neked az Ő üdvösségét. És azt kérdeztem tőle, hogy te befejezted a dolgodat itt a földön? Megelégíttettél? Megrázta így a fejét és mondta, hogy hát bizony vannak dolgok, amiket még szeretnék megtenni. És azt mondtam neki, hogy itt van ez az Ige a számodra, itt az Ige, itt az ígéret! És akkor már láttam, hogy immár valamerre megyünk, valahova el fogunk jutni.

Sok nap telt el úgy, hogy nem éreztem azt, hogy bekapcsolódott volna a hitével. Most már elkezdtem látni némi világosságot az ő szemében. És azt mondta, hogy igen persze, szeretnék nektek segíteni, és azt mondtam neki, hogy én pedig szeretnélek látni a gyülekezetben, ahogy felállsz és bizonyságot teszel. És szeretném azt látni, ahogy nekünk segítesz. Nincs valami más esetleg a szívedben? Amiről úgy gondolod, hogy meg szeretnéd tenni? Miről beszélünk itt?  Bizodalomról. Ugye nem tértünk le arról, amiről beszéltünk, a te hited mi által működik? A szeretet által. És ez a hölgy felbuzdult a szívében. És azt mondta, hogy „bizony vannak dolgok a szívemben, amit meg szeretnék tenni. És aztán újra felolvastam neki, hogy „hosszú élettel…”. És most már valahova megérkezünk ugye?

Az Úr az én tanúm, arra, hogy pár napon belül kikerült a kórházból, halleluja! És már meg kellett volna halnia, de hazament, és pár napra rá ott állt abban a kicsi gyülekezeti épületben és bizonyságot tett, halleluja! Azt akarom, hogy mondd meg nekem, hogy mi volt az, ami lehozta őt arról a betegágyról? Isten ereje volt persze, Isten volt, a kenet volt, a hit volt, de mire alapozódott az a hit? Mi alapján működött az a hit? Szeretet által. Istenszeretete által! Halleluja! Az kiűzte belőle a félelmeket. Kiűzte belőle a félelmeket, hogy ott fekszik rákkal, rákos betegen, és ez a szeretet annyira kiűzte belőle ezeket a dolgokat, míg annyira beteljesedett a szíve szeretettel, és azt mondta magában, hogy nekem innen ki kell mennem és segítenem kell a fiataloknak. Innen el kell mennem, és segítenem kell a gyülekezetnek.

A GYŐZEDELMES SZERETET

Mert a szeretet erősebb, mint a rák. A szeretet az erősebb, mint bármilyen elnyomás vagy a félelem. A szeretet erősebb, mint a halál. Halleluja! A Biblia ezt mondja ugye az Énekek énekében? Hogy a szeretet erősebb, mint a halál? És tudod-e, hogy ezért nem volt képes a halál a sírban tartani a Szeretetet? Érted ezt? Hogy amikor az egész pokol, a sötétség és az ördög rátelepedett Jézusra, hogy maga a halál, maga a bűn, maga a pokol, maga az ördög, nem volt képes visszatartani a szeretetet. És ez a szeretet…, ez a szeretet, benned van. Ez a szeretet öntetett ki a te és az én szívembe a Szent Szellem által! Ez a szeretet! És nem csoda, hogy így a halállal szembe tudunk nézni bátran, mert a szeretet már legyőzte a halált. Azt mondtam, hogy a szeretet már legyőzte a halált! Halleluja!

A halál kopogtatott Pál ajtaján. Tudod ott ülni abban a nyirkos sötét börtönben, láncokon. Ő már idősebb volt. Az akkor ismert világban mindenhol prédikált már. Sok-sok gyülekezete van, sok gyümölcsöt termett. És ugye, jöttek a gondolatok Pálhoz, hogy már eleget tettél, már elég sok mindenen keresztülmentél, már idősebb vagy. És ugye Pál elkezdett ezen gondolkodni, hogy bizony jó lenne már Jézussal lenni. Hogy innen eltűnni erről a helyről, mert itt az étel az igazából nem olyan jó. De valami más felkelt az ő szívében. Hallelúja, Isten szeretete volt!

Elkezdett azokról a gyülekezetekről gondolkozni, amelyek alá voltak rendelve, és az a sok ember, akik ott voltak azokban a gyülekezetekben. És a szeretet följött az ő szívében és kiűzte a halált abból a börtöncellából. És ott, abban a pillanatban abbahagyta azt, hogy arról gondolkozzon, hogy ő meghal. Hallelúja. Mond ki hangosan, hogy: nem halok meg, élek és hirdetem az Úrnak cselekedeteit és meglátom Istennek dicsőségét, és áldás leszek, másoknak segítek, ezért élek. Dicsőség Istennek! Nagy örömest, nagy örömest, áldozatot hozok!

És most kezdjük csak megérinteni az ebből származó örömöt. Nem tudom, te érzékeled-e, de én mióta ideértem, már működtem, szellemben dolgoztam. A Szent Szellem dolgozott és működött a szellemvilágban. A Szent Szellem dolgozik ezen a területen. Ámen. És hogyan tudjuk azt, hogy eljutunk oda? Onnan, hogy az öröm az feltör a szívedből. És eljutsz arra a pontra, hogy mindent oda akarsz adni, amid van, hogy levetnéd magadról a ruhákat is. Az ékszereidet, mindent odaadnál. Ne legyél ostoba, és ne vétsd el Isten vezetését, figyelj oda! De tartsd meg ezt a szívedben, tartsd ezt meg. Hogy a te életed ne legyen saját magad számára olyan drága, hogy azt fogod őrizgetni, a saját életedet.

Hanem szánd oda az életedet, hogyha segít az mások számára, tedd le az életedet, és nem morbidul fogod ezt megtenni, hanem hogyan? Nagy örömest teszed meg, nagy örömest! Erről nem tudok egyszerűen elmenni, ezekről a kijelentésekről, hanem mondd ki hangosan, hogy: „nagy örömest, áldozatot hozok, és magamat is feláldozom nagy örömest. Oda adok mindent, amim van, és magamat is, az én testemet, az én életemet és nagy örömest megteszem, az Úrért, az Ő népéért, és örvendezek Isten választásában, ami számomra van!” Halleluja!! Köszönjük Úr Jézus, köszönjük Úr Jézus, köszönjük Úr Jézus. Halleluja!

Imádkozd el ezt az imát utánam, és a te lényed mélységéből jöjjön az, szenvedéllyel. Ez csak akkor vonatkozik rád, hogyha tényleg éhezed ezt, és mondd azt ki, hogy: Uram, éhezem, és hogy maximálisan használhatóvá lehessek! Azt éhezem, hogy juttass el engem arra a helyre, ahol maximálisan tudsz engem használni. Használj engem, használj engem, önts ki engem, mint a vizet, ugyanúgy, mint az én Mesteremet, ugyanúgy, mint ahogy az én szeretett Jézusomat. Legyen az én minden lélegzetvételem, minden szavam, minden imám, minden cselekedetem áldás és segítség és érősítés, valaki számára. Nekem kell ez, ezért használj engem, önts ki engem, és nagy örömmel áldozatot hozok, és magamat is feláldozom, a te szolgálatod érdekében. Hallelúja. Hallelúja, hallelúja! Köszönjük Uram, köszönjük Uram, dicsőség Istennek!

Az Ő szeretete munkálkodik most benned? Észrevettél valamit? Hogy egyre bátrabb vagy, egyre bátrabb lettél, minél inkább munkálkodik benned ez a szeretet, annál jobban eltávoznak tőled a félelmek. Annál bátrabb leszel, hallelúja! Annál erővel teljesebbé válsz. Mert nem csak magadért élsz, hanem másokért, Istenért! Dicsőség Istennek! Úgy hiszem, hogy valami nagyon-nagyon jó történik itt. Köszönjük Istennek azokat a csodákat, amiket szemmel láthatunk, a gyógyulásokat, a megszabadulásokat.

De mondom neked, hogy a leghatalmasabb csodák azok, amelyeket nem látsz a szemeiddel. A kezdetekben, mélyen az emberek szellemében történnek meg ezek a dolgok. Mélyen a szívedben, a lelkedben. De örökre megváltoztatnak téged. Halleluja! És a gyümölcsöket majd meglátod később. Dicsőség Istennek! Mondd ki még egyszer hangosan, hogy: „nagy örömest, nagy örömest áldozatot hozok, és magamat is feláldozom, mások szeretetéért”. Halleluja!!!

Forrás: www.moorelife.org
Meghallgatható: www.bekevar.fw.hu > Igei táplálék > Hang-tanítások menüpontban

BÉKEVÁR FŐOLDAL