2008.08.07.
   


A GYARAPODÁS ALAPJAI

2. A bőség Istene

Keith Moore tanítása

(A szinkrontolmácsolás szövege, korrektúrázás nélkül.)

Lapozzatok el velem együtt a János Evangélium 10. fejezetéhez és higgyünk együtt Istenben! Ma reggel arról a bibliai tényről beszéltünk, hogy Isten a mi ellátónk. Ámen!

Jahve Jihre azt jelenti, hogy Isten, aki előre lát. Beszéltünk az ellátás szóról is, ami azt mondja, hogy előre látni bizonyos dolgokat. Isten az az Isten, aki előre lát. Látja előre a szükségeket, tudja, mi következik, és Ő az előkészítés Istene is. Ámen! Minden apró részletet előre kidolgoz. Előre látja a dolgokat, előre elkészíti, és aztán bebiztosítja. Hallelúja!

És kell, hogy legyen hitünk abban, hogy Isten a mi ellátónk, ugyanúgy ahogy hiszünk abban, hogy Isten a mi üdvözítőnk és a mi gyógyítónk. És szükséges, hogy erről halljunk, hogy építsük magunkat. Csak azért, mert évekkel ezelőtt hallottad, hogy Isten akarata számodra az, hogy téged gyarapítson, ez nem elég, hanem állandóan kell építened a hitedet. Mert hogyha ezt nem teszed, akkor elhidegülsz, gyengévé válik a hited. A látásod, amit Istentől kaptál, az elszivárog. És persze nem ez az egyedüli dolog, amiről hallanod kell. Mert hallanod kell a gyógyulásról is. Ámen? A szellem ajándékairól is kell hallanod, és sok-sok minden más dologról. Miért? Mert szükséges az, hogy a te hited minden egyes területen föl legyen építve. Hogy a te látásod az szélesedjen, és hogy előre tudjál haladni.

Én nagyon felbuzdultam a szellememben és higgyük azt, hogy Isten ad nekem kiejtést, és hogy ti is felbuzdultok a szívetekben, és a mi hitünk együttesen felemelkedik majd. Mert érzékelem a szellememben, hogy én és a feleségem Phillis is és a szolgálatunk is, és te is egy picit elhidegültünk a látásunkban, abban a buzgóságban, a hitünkben, amely a gyarapodásra való. Nem azt mondtam, hogy feladtuk, hogy elfordultunk tőle, hanem, elhidegültünk egy picit. Már nem vagyunk olyan izgatottak bizonyos dolgok felől, amilyenek voltunk egykor. És nem vagyunk elváróak sem. Ugyanis az elvárás és az izgatottság, az kéz a kézben járnak. És ez valójában felfedi azt, hogy a te hited milyen szinten van. Ha nem vársz el semmit sem, ha nem vagy izgatott valamivel kapcsolatban, akkor nem vagy hitben.

Az igazság az, hogy olyan izgatottak leszünk azzal kapcsolatban, hogy Isten mit végez számunkra, értünk, minden területén az életünknek, igen a szellemben is, igen mentális- és fizikai síkon is, de ugyanúgy az anyagi életünkben is, a pénzzel kapcsolatban is. Kell, hogy izgatott legyen a szívünk, hogy mit tesz Isten értünk. Izgatott azzal kapcsolatban, hogy mit tesz értünk Isten. Hogy gondoskodik rólunk, hogy ki visz bennünket az adósságból. És eljuttat minket egy olyan helyre azáltal, hogy megáld, hogy mi is képesek legyünk másokat megáldani. Hallelúja! Hogy áldás lehessünk a családunk számára. Ámen! Áldás lehessünk a szomszédaink számára, a gyülekezetünk számára. A misszionárius szolgálatok felé is áldások lehessünk. Ámen!

Hányan szeretnétek azt, hogyha valami új projekt kerül elő a gyülekezetben, amikor te erről hallasz, és ott ülsz a gyülekezetben, akkor megkérdezed az Úrtól, hogy Uram mennyit akarsz, hogy én ebből elvégezzek? Akarod a felét, vagy az egészet? Mit szeretnél, hogy mennyit adjak erre, mit csináljak? Istennek kell tudni valakit használni. Ugye? És te is lehetnél valaki ezek közül. Mert ez egy öröm, egy dicsőséges dolog, amikor Isten használ téged abban, hogy másoknak a szükségeit betöltsed. Ugye? Az Úr már számtalan esetben használt minket abban, hogy másoknak az adóságait kifizettük. És micsoda öröm az! Azt mondtam micsoda öröm az! Mert ilyenkor beletapintasz Istennek a szívébe, mert Isten ilyen.

A Biblia azt mondja, hogy Isten gyönyörködik abban, ha irgalmasságot mutathat. Ez az Ő dolga. Ez az, amit igazán szeret. Tudtad? Miben gyönyörködik Isten? Mi az, ami Isten felé szolgál? Amikor az emberek megengedik azt, hogy Isten megáldja őket. Ugyanis Istennek a szemei végig járnak a földön, és keres valakit. Mint a szkenner. És nagyon jó szkennerje van az Úrnak. És mit keres Isten? Isten egy olyan embert keres, akinek a szíve tökéletes az Úr felé. És ne hagyd, hogy ez a szó megzavarjon téged. A tökéletes azt jelenti, hogy teljes szívű. Tehát teljes szívvel oda adja magát Istennek. Teljes szívvel van Isten felé.

És mit akar Isten tenni? Isten erősnek akar megmutatkozni őértük. És ebben neked is fejlődnöd kell, és igenis, teljes szívvel kell ezt csinálnod! De ez nem kapzsiság. Nem azért akarod Isten áldásait, mert kapzsi és mohó vagy, hanem azért, mert meg akarsz valakit áldani. Hogyan vagy képes akkor valakit megáldani teljes szívvel, amikor az összes hitedre szükség van ahhoz, hogy be tudd fizetni a villanyszámládat? Ezen túl kell lépnünk, ezen a szinten! Amikor olyan nagy adósságokban vagyunk, olyan nagy kamatokat fizetünk. Isten ki tud minket hozni ebből.

De mielőtt látod a változásokat, hogy kifizeted az adósságaidat, mielőtt a számláidon meglátod ezt a változást, vagy a pénztárcádban, először ennek a változásnak belül a szívedben kell megtörténnie. A te szívedben, a lelkedben, az elmédben. A csodák mindig először belül történnek meg és azután kívül. És te azért ne várj addig, amíg nem látod a pénzt özönleni a bankszámládra, és akkor izgatott leszel, ez nem így működik, hanem pont fordítva. Pont most kell izgatottnak lenned Hallelúja! És azt mondod, hogy:

 „Isten az én ellátóm! Hallelúja!  Isten képes arra, hogy engem az én anyagi helyzetemből kivigyen, és olyan hatalmasan megáldjon, hogy én tudok majd kifizetni másoknak dolgokat! Én leszek képes arra, hogy hatalmas csekkeket írjak majd a szolgálók számára! Én meg tudok majd bizonyos dolgokat tenni a szüleim számára is, majd meg tudom áldani a szomszédomat is, akit alig ismerek! Ámen!”

És ebbe az irányba tartunk. Dicsőség Istennek! Mondd ki hangosan, hogy:

„Isten nem csak az én üdvözítőm, megtartóm, nem csak az én gyógyítóm, hanem Ő az én ellátóm is! Hallelúja!

Ezt nem lehet elég sokszor mondani. Ugye? Isten az én ellátóm, az én ellátóm! És nem tudsz mindenki számára hinni. Te magadnak kell meghoznod ezt a döntést, hogy teljesen meg lehetsz bizonyosodva arról, hogy Isten jól gondot visel rólam, nagyon jól. Betölti minden egyes szükségemet, megáld engem! Soha nem vagyok szükségben, soha nem kell szűkölködnöm, mert Ő ellát engemet. Isten az, aki engem ellát. Tudjátok-e azt, hogy amikor nincs megfelelő ellátásunk, az nagyon negatív fényben mutatja meg a mi Urunkat. Nagyon negatívan tükrözi az Úr természetét. Ugyanis az, amilyenek mi vagyunk, az tükrözi Istennek a természetét, azt hogy Ő milyen. Mert Isten a Jó Pásztor! Most hadd fessem le ezt nektek.

Vegyük azt, hogy egy olyan országban élsz, ahol még mindig úgy terelik a juhokat meg a marhákat, mint évszázadokkal ezelőtt. És még ma is vannak olyan országok persze, ahol ezzel foglalkoznak az emberek: juhpásztorok. És te évek óta egy bizonyos kis falucskában élsz, ahol mindig hallottad azt, hogy valaki beszél neked egy Jó Pásztorról. Nagyon híres pásztorról, egy Jó Pásztorról. És állandóan hallod ezt, hogy van egy Jó Pásztor valahol. Egy nagyon Jó Pásztor. És aztán hallod, hogy ez a Jó Pásztor majd eljön a te faludba és átviszi a faludon keresztül az Ő nyáját. Valahova utazik. És aztán egy nap megpillantod ezt a Jó Pásztort és látod, hogy mögötte jön a nyája, és ahogy egyre közelebb ér hozzád, egyre inkább látod, hogy milyen csodálatos személyről van szó. Csodálatos ruha van rajt, és az Ő alakja, az Ő ábrázata olyan csodálatos, olyan gyönyörűséges, és minden tökéletes ezzel a pásztorral kapcsolatban. És azt mondod magadban: biztos ez az a Jó Pásztor, akiről hallottam.

És ahogy átvonul ezen a falun ez a Pásztor, elmegy előtted, és aztán megpillantod a nyáját, ahogy jön mögötte, és ahogy egyre közelebb ér hozzád, annál inkább azt gondolod magadban: Ember! Hát ez nagyon sajnálatra méltó kis csapat itt! Olyan szegényesen néznek ki, hogy a bordáik kilátszanak, és akik hátul jönnek, azok alig bírják magukat vonszolni olyan gyengék. Eltörtek a lábaik, és meg tudod mondani, hogy már nagyon régóta el vannak törve ezek a lábak. És aztán látsz hátul olyan juhokat is, akiknek látod, hogy az oldala meg van sebezve, és gondolod azt, hogy a farkas jól megtépázta őket. Nem foglalkoztak velük, nem bántak velük jól. Nagyon szegény ez az egész nyáj. Beteg a nyáj, meg van sebezve. Mit gondolnál, ha ezt látnád? Azt mondanád, hogy nem érdekel, hogy hogyan néz ki a pásztor, nem érdekel, hogy mit mondanak róla, csak ránézek a nyájára és meg tudom mondani, hogy nem egy Jó Pásztor.

Lehet, hogy nem akartunk ebbe így belegondolni, de a mi állapotunk, és az a helyzet, amiben vagyunk, az egy közvetlen visszatükröződése a mi Pásztorunknak. Ugye? És ezért van az, hogy nagyon sok embernek nem indult meg a szíve aziránt, hogy kereszténnyé váljon. Mert azok az emberek, akik keresztények, azok tönkrementek, betegek, depressziósak, nyomorultak, nincs győzelmük az életnek egyik területén sem. És aztán azt mondják a barátaiknak, hogy Isten helyezte rám ezt a betegséget, és aztán Isten úgy döntött, hogy nem tudunk bánni a pénzzel, ezért aztán nem is adott nekünk pénzt. És ezek után még merik ezek az emberek azt mondani ugye a többieknek, hogy: nem akarsz csatlakozni ehhez a nyájunkhoz? Nem akarsz üdvözülni, elfogadni Jézust a te Uraddá? És ezek az emberek azt gondolják, hogy köszönöm nem kérek ebből. Mert már van egy olyan pásztoruk. Nincs szükségük még egy ilyenre, aki lop, és aki hazudik és öl.

De tudjátok, amikor mindenki másnak a gyermeke beteg, akkor a te gyermeked egészséges és megtartatik.  Amikor mindenkinek az üzlete leáldozik, neked egy új céget kell alapítanod. Hallottad? Amikor jön a vihar és mindenkinek a házát tönkreteszi, de a te házad szilárd alapokon áll. Hallelúja! És ezek után az emberek megkérdezik tőled, hogy hát mi is a helyzet veled?

Néha tudjátok, azt gondoltuk, hogy minél rosszabbul nézünk ki, annál inkább adjuk Istennek a dicsőséget. És tudom, hogy nagyon sok emberrel ez a probléma és a teológusokkal is, hogy attól félnek, hogyha Jézust jó fényben tüntetnénk fel, hogyha fölvágnánk Jézussal ilyen tekintetben… Attól tartanak, hogyha túl jól nézünk ki, akkor lehet, hogy az emberek meglátják azt, hogy milyen Jézus. De tönkrementnek és nagyon letörtnek kell lennünk ahhoz, hogy mi Jézust jó fényben mutassuk fel. Ezt gondolják ők. Viccelsz? Nem!

Minél inkább áldottabbak vagyunk, annál erősebbek vagyunk, annál dicsőségesebbek vagyunk. Hallelúja! Isten el akar vinni minket arra a helyre, ahol az Ő követei vagyunk, az Ő képviselete vagyunk. És az emberek ránk néznek, és azt mondják: Hűha ember, te aztán tényleg vagy valaki! És azt mondod, hogy: azt hiszed, hogy én vagyok valaki? Meg kéne nézned az én Pásztoromat, hogy milyen Ő! Azt hiszed, hogy én valaki vagyok? Meg kéne nézni az én Mesteremet, hogy Ő milyen csodálatos! Hallelúja! Ó, ez a sok dicsőség és ez az áldás, amit rajtam látsz, ez Őtőle jött, és én csak az Ő visszatükröződése vagyok.

És ezt hogyan lehet megtenni? Hogyan tudjátok azt megtenni, hogy áldottak vagytok és meggyógyultok? Úgyhogy egy Jó Pásztorunk van, egy Jó Pásztorunk van. Hallelúja! És hogy mindig ki lehet tölteni nála a jelentkezési íveket, csatlakozni a nyájhoz. És amikor az emberek ezt látják, akkor tudjuk azt, hogy Istennek a jósága az, ami megtérésre indítja az embereket. És amikor ezt az emberek látják, akkor ők is jönnek futva, és azt mondják, hogy én is ebben a nyájban akarok lenni!

 Azt szeretnéd, hogy a te gyülekezetednek egy olyan hírneve legyen, hogy gondot visel a sajátjairól? Tudjátok az újszövetségi parancsolat az, hogy szeressük egymást. Ez a te keresztény testvéredről szól. Mert Isten úgy szerette ezt a világot, ugye, hogy adott. De tudjátok, hogy a mi elkötelezettségünk az nem a világ felé van? Persze, van elkötelezettségünk abban, hogy az Evangéliumot hirdessük a világnak és, hogy kinyúljunk a világ felé. De a gondviselés az elsősorban a mi sajátjaink felé kell, hogy irányuljon.

És ha mi ezt helyesen megtesszük, akkor az emberek ezt látni fogják, és csatlakozni akarnak majd hozzánk. Ugye? Hallelúja! Amikor olyan hírnevünk van, hogy ez egy igazi család. Mert ők gondot viselnek rólad majd. Ők adnak neked pénzt, ha szükséged van rá, együtt hisznek veled majd abban, hogy gyógyulást kapjál. Hallelúja! És amikor ezt az emberek látják akkor ez a hírnév kimegy, és részévé akarnak ennek majd válni. Mert tudják, hogy ez egy olyan hely, ahol az emberek törődnek velük és gondot viselnek róluk. És sokan közületek azért vagytok itt is, ezért jönnek még ide emberek. Ebben növekszünk és fejlődünk. Mondjatok erre egy Áment!

Mondjátok hangosan: „Jézus az én Pásztorom, és Ő egy Jó Pásztor! Hallelúja!”

János evangélium 10. Ez az egész fejezet erről beszél, hogy Jézus ezt mondta: „Én vagyok a Jó Pásztor!” Több mindenről szól itt az Úr, de a János 10: 10 azt mondja:

János 10,10. A tolvaj nem egyébért jön, hanem, hogy lopjon, és öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölköggyenek! Én vagyok a Jó Pásztor, és a Jó Pásztor életét adja a juhokért.

Hallelúja! Hányan hiszitek azt, hogy Ő a Jó Pásztor? Ha Ő az életét odaadta érted, akkor Ő ad egy autót is neked. Ha az életét odaadta érted, akkor odaadja a gyülekezetnek mindazt, amire szüksége van. Épületeket, felszerelést, földterületeket.

Róma 8,37. Isten, aki az Ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem Őt értünk odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk.

Hogyha Isten valamit vissza akart volna tőled tartani, az Jézus lett volna. De Ő nekünk adta Jézust. Hallelúja! Éppen ezért ne próbáljál azon filozofálni, hogy vajon Isten oda akar-e neked adni valami fizikai dolgot. Bizonyosan! Bizonyosan! Ugyanis ez egy nagyon-nagyon pici-pici dolog ahhoz képest, amit Jézus már oda adott neked. És Ő mindent nekünk adott, amikor Jézust odaadta nekünk. „Én vagyok a Jó Pásztor” –  azt mondta az Úr. ”A tolvaj nem egyébért jön, hanem, hogy lopjon és öljön és pusztítson!”

Az ördög soha nem jön hozzád azért, hogy csak valahogy eltöltse az idejét. Csak, hogy veled beszélgessen. Ez ugyan olyan például, mint néhány ember, akit ha megpillantasz az ajtódban, tudod róluk, hogy valamit akarnak tőled. Mert soha nem látod őket egyébként, csak akkor, hogyha valamit akarnak. Ha te ilyen vagy, akkor légy szíves, változz meg! A kulcs a változáshoz ugyanazok a dolgok, amiről most beszélünk. Tehát hinned kell abban, hogy Jézus, Isten a te ellátód. És amikor Őrá tekintesz, akkor nem helyezel nyomást az emberekre. Ugye? Nem emberekre tekintesz.

Amikor az ördög jön, akkor tudod, hogy miért jött. Ugye? Miért jött? Valamit el akar tőled lopni. Mi a lopás? A lopásnak bármilyen formája az ördögtől van. Isten soha nem indított senkit arra, hogy lopjon. Mindegy bárki is mondaná neked, hogy az Úr mondta ezt nekem. Nem az Úr mondta. Az Úr soha nem mondta neked, hogy lopjál. Tudjátok, évekkel ezelőtt hallottam egy egy-két fiút, akik kiraboltak egy helyet, és félúton elkapta őket a rendőrség. És a vezetőjük azt mondta, hogy nem értjük, hiszen imádkoztunk, és kértük az Urat, hogy segítsen nekünk ebben? Ezt tényleg mondták! De az Úr közben a rendőrségnek segített, hogy elkapják őket.

Amikor jön az ördög, akkor mit akar? Lopni akar tőled. Valamit lopni akar tőled. Valamit meg akar ölni az életedben, és valamit el akar pusztítani. De Isten nincs ebben benne. Isten nincs benne, a pusztulásban, a te életedben. Isten nincs benne, az öldöklésben sem. Mert a halál nem Istentől származik. Isten soha nem lopott el tőled semmit és soha nem is fog! Minden lopás az ördögtől van! Minden öldöklés az ördögtől van! Minden pusztulás, pusztítás az ördögtől van! Mert ő a tolvaj, és nem Isten a tolvaj! ”A tolvaj nem egyébért jön, hanem, hogy lopjon, öljön és pusztítson.”

A lopás a szellemi és a fizikai síkon is az ördögtől van. Mert ez valami olyan, amikor jön valaki, és valamit elvesz tőled. De Jézus azt mondta: „hogy én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek!” Ez a szó, hogy bővölködni, ez egy görög szóból ered, pareszosz-nak mondják, és négy vagy öt verziója is van ennek a szónak. És ez a szó azt jelenti, hogy szuperbőség a mennyiségben, és mindeneket felülmúló a minőségben. És ezt értségek meg! Ez azt jelenti, hogy túlcsorduló. Nagyon sok figyelmeztetést kapunk ugye a túlzásokkal kapcsolatban, de engedjétek meg, hogy megválaszoljak egy kérdést. Isten tesz-e olyan dolgokat, amelyek túlzásnak tűnnek? Vajon Isten belekerül-e ezekben a túlzásokba, ezekben a túlcsordulásokba? Benne van-e Isten? És ugye láthatjuk azt is, hogy az emberek milyen ellenállást építettek ki ezzel a szóval kapcsolatban.

Amikor ezt a szót hallják az emberek, hogy túlzás, vagy túlcsordulás? Hú a túlzás! Azt hiszik, hogy ez valami rossz dolog. Mi a túlzás? Ez valami extra dolog. Jó dolog, vagy rossz dolog? Túlzás! Hát én csak ezekben a túlzásokban vagyok most! Nem akarunk persze tévedésben sem lenni, de túlzásokba akarunk kerülni. Ugye? A túlcsordulásba! Azt mondta az Úr, hogy, azért jöttem, hogy életetek legyen és, hogy bővölködjetek! Hogy bőségben legyen az életetek. Mit jelent ez a bőség? Ez nem csak elég, hanem elég + még annál több. Tehát ahogy mondtuk, ez a szó azt jelenti, hogy szuperbőség. Ha ez a bőség azt jelenti, hogy több mint elegendő, akkor mi a szuperbőség? Ez ennél sokkal több lehet. Több mint elegendőnek kell lennie, tehát akkor már belekerültünk a túlzásba, a túlcsordulásba. Ugye? Hallelúja! Mindenki mondja hangosan, hogy: túlcsordulás! Dicsőség Istennek! Nagyon tetszik ez a szó!

Még egy definíciót nézzünk meg, hogy mit jelent a bővölködés, ami a King James bibliában szerepel. Ez azt jelenti, hogy túl azon felül, mint ami maga az a szükség és a hiány, tehát azon felül van, mint amire szükség van abban az adott helyzetben, annál több. Egy olyan dolog, amit neked adnak, de többet adnak annál, mint amire szükséged van. Tehát, egy olyan dolog, ami nem mindennapi mennyiségben és minőségben van. Tehát szuperbőség, túlzás, túlcsordulás! Hallelúja!

Már beszéltünk erről, hogy a 23-as Zsoltárban, amit mindannyian annyira szeretünk, amikor azt mondjuk, hogy az Úr az én pásztorom! – és közben nagyon sok a gondom, alig tudok hétről-hétre létezni. Ezt mondja az a Zsoltár? Mint mond a Zsoltár? „Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm!” Nem szűkölködöm! Tehát, a Jó Pásztor, az gondoskodik ugye a nyájáról. Kapcsolódjatok velem össze hitben! Ne hagyd, hogy ezek csak ilyen gyönyörű szavak legyenek, amelyeket már gyermekkorotok óta ismertek, hanem az Isten beszél hozzánk! Vajon valóságos-e ez? Ilyennek kell-e lenni az életünknek?

„Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm!” Miért? És mi van a második versben?

„Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” Tehát még egyszer: „Füves legelőkön nyugtat engem!”

Hogyha a nyáj napközben lefekszik, az azért van, mert a hasuk olyan tele van, hogy már többet nem tudnak enni. Megkaptátok ezt a képet, amikor a Jó Pásztorról beszélünk?

Zsoltár 32,1-3. Az Úr az én Pásztorom, és nem szűkölködöm! Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. A lelkemet megvidámítja…

Mindent magamhoz vettem, amire szükségem van, de olyan sok van belőle, hogy inkább lefekszek a füves legelőkön, és azt mondom, hogy többet már nem tudok enni. Egy kicsit várnom kell, amíg többet tudok magamhoz venni.

„És csendes vizekhez terelget engem! A lelkemet megvidámítja!” Az angolban visszaállítja, szó szerepel. Erről is beszéltünk. Tehát, előkészíti, előre látja, a részleteket kidolgozza számomra. Tehát „asztalt terít nekem az Úr az én ellenségeim előtt”. Hallelúja! És mit tesz még Isten? „Elárassza fejemet olajjal, és csordultig van a poharam.”

Ez a Bibliában van? Számunkra van ez? Értjük-e azt, hogy ilyen a mi Istenünk most, ebben az évben! Ez a túlzás ugye, túlcsordulás, amikor túlcsordultig van tele a poharad. Vajon nem tudja Isten, mikor van tele a pohár? Azt kérdezem, hogy Isten nem tudná, mikor van tele a pohár? Ha Isten olyan okos, akkor nem tudja, hogy csak ennyi poharat tudunk a kezünkbe tenni, és ennyi fér bele? És nem tudja, hogy amikor tölti-tölti, akkor a fölösleg lecsurog majd az asztalra, és hogy lefolyik majd az asztalról a földre? De ez az Ige itt, nem azt mondja, hogy az én poharam tele van a pohár szájáig, hanem azt írja az Ige, hogy: „Csordultig van az én poharam”

Hiszem, hogy a szíveddel hallgatsz ma. Isten természetéről beszélünk. Sok embernek nagyon sokféle fura elképzelése van ezzel kapcsolatban. De Isten olyan, amilyen mindig is volt. És Ő mindig is a túlcsordulás Isten volt, a túlzások Istene. Teremthetett volna 12 csillagot. Ugye? De a csillagászok azt mondják nekünk, hogy csak egy kicsi-kicsi részét látjuk annak, ami igazából kint van. És hogyha nem is láthatjuk azokat a csillagokat, akkor miért vannak ott? De fogalmunk sincs arról, hogy hány csillag van, hány bolygó van, hány bolygórendszer van, hány Nap van, hány Hold van odakint? Ugye két-háromféle fa elég lett volna nekünk! Nem? Ugye? Nem, még mindig fedezzük föl a fák különböző fajtáit.

Ha Isten olyan lenne, mint ahogy azt sokan mondják róla… Ők a konzervatív szót használják erre, de én inkább a szűk szót használnám. Kicsit ilyen behatárolt, korlátozott. Ha Isten tényleg az lenne, ahogyan ők beszélnek róla, akkor háromfajta virágot teremtett volna, és a színek pedig világosszürke, közép szürke, és szürkébb szürke lett volna. De hány virág van? Ugye? Hány fajta gyönyörűséges virág van, mennyiféle csodálatos szín van? És ezeknek a csodálatos színpompáknak ezeknek a fajtáknak, alakoknak nincs vége, olyan sok van belőle. Mert ez a túlcsordulás, a túlzás.

Ha Isten tényleg olyan lenne, ahogy azt az emberek mondják, akkor háromfajta hal lenne, amit teremtett volna. Kicsi, középes és nagyméretű, és a színük pedig világosszürke, közép szürke, és sötétszürke lett volna. De még mindig ugye, fedezik fel a különböző fajtáit a halaknak, az állatoknak, a virágoknak. És most kezdik megérteni a gazdagságát a Teremtésnek. A gazdagságát, a dicsőséges túlcsordulást a ’több mint elegendő’ Istenünknek. Hogyha megnézed az Ő Teremtését, az ellátást, amelyet biztosított…

És azt is megnéztük ma reggel, hogy Isten előkészít számunkra egy helyet. Azt hiszem, hogy elég lett volna az, hogyha Isten nekünk pár szobát teremtett volna. Ugye? És egy kis kocsit. Hányan értitek, hogy az utcák aranyból vannak, a gyöngyből való kapuk, falak, amelyeken csodálatos drágakövekből vannak? Most képzeld el, hogyha a te autódon például, aranyból lenne a visszapillantó tükör például, vagy a fogantyú az autódon? És ez megjelenne ugye az újságban, és ráadásul azt is mondanák, hogy ez egy prédikátor. És ennek a prédikátornak pedig aranyból vannak a kerekek az autóján. És például a házadnál a bejáratot és azt a kis utat, ami a házadhoz vezet, azt 24 karátos aranyból csinálnád és a garázsajtódat, pedig gyöngyökből? És az ablakkereteidet pedig gyémántból, rubinból, zafírból csinálnád? Mit szólnának? Akkor, tudod, mit tennél? Igazából csak utánzója lennél a te Atyádnak. Hallelúja!

És mégis, ezekre a dolgokra az emberek köpködnek, meg káromkodnak, átkozódnak. Néhány hónapja hallottam egy embert a tévében, és egy szolgálóról beszélt, akinek luxus autója volt, és még pár más dolog. És nem tudom, hogy igaza volt-e ennek az embernek, de azt mondta, hogy ez nem helyes így. És azt mondta, hogy nem tudod azt, hogy a szolgálóknak leprásokkal kell együtt lennie? Ez nemzetközi tévén volt. Ezt mondta: nem tudod, hogy ahogy a Biblia mondja, hogy ahelyett, hogy azoknak a szolgálóknak ennyi mindenük van, leprásokkal kellene együtt lenniük? Úgy idézte, minthogyha ez valami Ige lenne a Bibliából. És ez nem 50 éve volt, hanem idén a nemzetközi tévén.

Hol olvastad te azt a Bibliában, hogy Isten azt mondta neked, hogy legyél olyan anyagilag tönkrement, amilyen csak lehetsz? Legyél olyan beteg, amilyen lehetsz? Ez Engem megdicsőít. Mondom nektek, hogy nagyon sok elmemegújítást kell még tennünk. Nagyon-nagyon hosszú út áll előttünk. Amikor az emberek így beszélnek bizonyos dolgokról, nincs kijelentésük arról, hogy milyen Istent szolgálunk, mert Ő maga a bőség Istene. Ő maga a túlzások Istene. Ő a ’túl sok’ Istene. Az az Isten, aki megtölti a poharat, és nem hagyja abba, hanem tovább tölti. És ezt nem kitaláltam, hanem az Igét idézem. A túlcsordulás Istene, aki megtölti a poharadat, és az kicsordul a poharadból és lefolyik. Az én poharam csordultig van. Az angolban úgy van, hogy túlcsordul. Ez nekem nagyon tetszik. Ezt szeretem, az ördög pedig ezt gyűlöli, ezt gyűlöli. Mert azt akarja, hogy ilyen korlátok között legyünk, anyagilag tönkrementek legyünk, ő akarja az összes pénzt magának.

Mert tudjátok ebben a világban a pénz jelenti az uralmat és az irányítást. És ezért akarja az ördög, hogy minden pénz az övé legyen. Nem érdekli, ha csak 2 dollárod van, az ördög azt is el akarja tőled venni. Mondom nektek, hogy ez az igazság. Ha 2 dollárod van, az ördög azt is el akarja tőled szedni, mert ő egy tolvaj. És az ő leghatalmasabb fegyvere a megtévesztés, a hazugságok, és olyan hazugságok, amelyek legtöbbször a prédikációs asztaltól jönnek, a prédikátoroktól. A szószékről jönnek, akik úgy beszélnek, hogy Isten azt akarja, hogy semmid ne legyen. Isten majd betölti a szükségeidet, de semmit nem mond arról, hogy te mit szeretnél. Én már hallottam, hogy az emberek így beszélnek. Ez nem biblikus. Az Úr az én Pásztorom! Miért szűkölködöm? Nem szűkölködöm!

Minden, amit csak kértek, amikor imádkoztok, higgyétek, hogy azt megkaptátok. Nem azt mondja az Ige, hogy Isten nem adja meg neked, mert Isten nem akarja, hogy a te vágyaid beteljesüljenek. Nem, hanem azt mondja, hogy akkor meglesz az nektek. Az egész gyülekezeti világ a sötétségben van, nem fedezik fel, de beengedték az irigységet, az ő gondolkodásmódjuk teljesen össze van zavarva.

De barátom, már beszéltünk erről, hogy mielőtt hatalmas változások lennének a számláidon, a befektetéseidben, áttörés kell hogy legyen a bensődben. Szabaddá kell válnod ettől a mocskos gondolkodástól. És fel kell fedezned, hogy a te szükségeidnek betöltése az semmi Isten számára. Isten túl akar ezen menni, ennél sokkal többet akar érted tenni. Meg akarja tölteni a poharadat, hogy az túlcsorduljon. És azt akarja, hogy az, amivel megtölti, az lefolyjon az asztalról egészen a földre, és hogy az kifolyjon az utcára az ajtódon, és az egész utcán folyjon ez a dolog. Isten boldog, amikor az emberek megengedik, hogy Ő ezt megtegye. Isten ezt nem fecsérlésnek nevezi, hanem bőségnek. Mondjatok erre egy áment!

Menjünk el a Lukács Evangélium 6. fejezetére. Hallelúja! Hányan értitek, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket tudtok, de lehet, hogy már tudjátok is, de vigyáznotok kell, hogy nehogy ez csak olyan akadémikus tudás legyen, hogy bent van a mentális kicsi könyvtáradban, de tudjátok, hogyha egy Ige számodra öreg, akkor nem valóságos. Mert hogyha az az Ige él benned és valóságos, akkor nagyon izgatott a szíved. Amikor izgatott a te szíved, akkor kezd az az Ige számodra működni.

Emlékszem rá, hogy amikor a Rhemába jártam, a gyógyító iskolába, az egyik barátommal az első sorban szoktunk ülni és Hagin testvér tanított akkor ott, és ezen a bizonyos napon már három osztályban voltunk, és egy hatalmas mexikói ebéddel volt tele a hasunk. Háromnegyed három volt délután, és Hagin testvér tanított sorról-sorra. Nem prédikált gyorsan, hanem lassan, pontról-pontra tanított. És biztos vagyok abban, hogy a szemeink már félig-meddig le voltak csukódva, már majdnem, hogy aludtunk. Gondolom, te soha nem voltál ilyen helyzetben még, de én voltam, és az én barátom is így volt. És a következő dolog, amit észrevettem, hogy Hagin testvér lejött a pódiumról, és ott állt előttünk. És elkiáltotta magát, hogy: „Legyetek izgatottak fiúk!” Legyetek izgatottak fiúk!” És majdnem, hogy leestünk a székről. Mondtuk, hogy igen, igen, igen, izgatottak! És azt mondta, hogy legyetek izgatottak fiúk, mert amikor izgatottak vagytok az Igével kapcsolatban, akkor működik az Ige számotokra. És ez egy nagy igazság, hatalmas igazság!

Nem érdekel, hogy mennyi tanítást hallottál már, ha számodra csak olyan, hogy ’igen ezt már hallottam’, akkor nem működik számodra. Nem termi a gyümölcsét számodra. De hogyha igazán tényleg hiszed ezt, és hitbe kerülsz ezzel kapcsolatban, akkor nagyon izgatott lesz a szíved. Izgatott lesz a szíved. Hallelúja! És ez az a fajta izgatottság, ami nincs meg mindenkinek. És ez olyan, amikor az alkalom után odaszaladsz valakihez, aki nem volt ott, és azt mondod: Hé, hé várjál, hadd mondjam el miről beszélt ez meg ez a pásztor. Ez fogta ezt az Igét, erről beszélt, és arról beszélt, hogy Isten mit tesz érted.

És amikor az az ember azt mondja neked, hogy igen-igen hallottam már. És akkor mondod, hogy nem, te ezt nem érted! Az Ige azt mondja, hogyha ezt megteszed, akkor Isten ezt teszi meg neked. Azt mondja, igen-igen hallottam. Nem, nem. És akkor azt szeretnéd, hogy felnyitnád a fejüket, és bele raknád a fejükbe ezeket a dolgokat. És azt mondod, hogy gyerünk, legyél izgatott! De te ezt másokért nem tudod megtenni, és senki más érted sem tudja ezt megtenni. De tudod, amikor a Szent Szellem nyúl beléd és felgyújtja a villanyt benned, ott a kijelentés, ott az élet, a hit ott van, ott terem, akkor izgatott lesz a szíved, és az Ige cselekvőjévé válsz. És eredményeket fogsz elérni, dolgok megtörténnek az életedben minden egyes alkalommal. Minden egyes alkalommal.

Lukács Evangélium 6. fejezet. Mindenki mondja, hogy túlcsorduló.

Lukács 6,30. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

Hogy lehetsz ilyen? Úgy, hogy tudod, hogy sokkal több van ott, ahonnan ez jött. Ugye? Mert tudod azt, hogy Isten a túlcsordulás Istene és 5 másikat ad nekem e helyett. Az embereknek olyan nehéz elengedni dolgokat, amikor Isten foglalkozik velük, hogy adjanak. Hányan tudjátok azt, hogy amikor olyan helyzetben vagy, hogy neked van igazad, hogy akkor sem szabad megvédened az igazságodat, amikor egy testvéreddel, egy atyafival szemben állsz. Nagyon sokszor a szeretetben való járás azt jelenti, hogy megengeded azt, hogy a másiknak legyen meg az a dolog. Igen, de 40 000 dollár! Ez hozzám tartozik, nekem van jogom ehhez!

Tudod, ha Isten foglalkozik veled egy alkalom során, és az adakozásnak az ideje van itt, és azon gondolkozol, hogy mit adhatok? Van egy kis pénzed, van egy közepes papírpénzed, és aztán van egy nagy papírpénzed. És mondjuk azt, hogy Isten ezen az alkalmon azzal foglalkozott veled, hogy a nagyobbat add oda. És sokan mondják, hogy persze, Isten mindig azt akarja, hogy a legnagyobbat add oda, de ez nem igaz! Ez nem igaz! Ezzel nem értek egyet! Bármi, amivel kapcsolatban Isten foglalkozik veled, az nem minden egyes alkalommal a legnagyobb dolog, amid van. De mondjuk azt, hogy ezzel az alkalommal az volt. A legtöbbször az emberek ránéznek erre a dologra, és akkor elkezdenek gondolkodni, hogy hmm, mi is jönne a következő héten? Az Úr azt mondta, hogy add oda azt. Akkor, hogyha majd te magadban eldöntötted, hogy minden rendben lesz a másik héten, nem kell ezt sem, meg ezt sem befizetned? Nem!

Az Úr soha nem mondja neked azt, tehát nem lesz mindig kényelmes az a helyzet, amikor adakoznod kell. Vagy nem fog Isten mindig arra várni, hogy pont a számodra megfelelő idő legyen. Isten ezt már előre tudja. Nagyon sokszor az emberek haboznak, tétováznak, és elkezdenek gondolkodni azon, hogy hát ezt szerdáig ki kell fizetnem, ezt meg azt, és bizony elvétik Istennek a dolgait. Mert Isten tudta nagyon jól, hogy mire lesz később szükséged. Isten az előkészítés Istene. És Istennek kell, hogy legyen legális joga ahhoz, hogy előkészítse számodra azokat a dolgokat, amelyek jönnek majd.

És mivel ez az ember nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy Isten vissza tudja hozzá juttatni azt a dolgot megfelelő időben… Nem a pénzhiánnyal kapcsolatos, hanem a hit hiányával. Ezért nem fizetnek az emberek tizedet! Semmi köze ennek a pénzhez. Nem arról van szó, hogy mid van, mid nincs, hanem ez a hitre alapozódik. És az emberek azt mondják, hogy ezt nem tudom magamnak megengedni. Ennek ehhez nincs semmi köze. A hitedhez van köze. Ha ezekben a dolgokban növekedsz majd, Isten fog veled foglalkozni. Mi már adakoztunk. Adományoztunk el autókat, Phillis adott már szőrméket, bundákat, olyan dolgokat, amelyek a legértékesebb dolgok a számodra. Volt egyszer egy dzsekim, amit épp akkor vettem meg, pont kifizettem, és az én kis kedvencem volt. És hónapokkal ezután, Isten foglalkozott velem, hogy vesd el ennek a pásztornak. És persze ebben már növekedtünk, és nagyon könnyen meg tudtam tenni. Miért? Mert tudtam, hogy valószínűleg tavasszal már lesz egy új ilyenem. A télen pedig, úgy se fogom nagyon használni. Hallottad?

Amikor tudod, hogy Isten egy nagy Isten, egy hűséges Isten, és azt akarja Isten, hogy ez neked meglegyen, hogy Ő a túlcsordulás Istene, akkor nagyon könnyen el tudod engedni a dolgokat magadtól. El tudod őket engedni, magadtól. Ez egy hatalmas igazság. Minél könnyebben el tudod engedni azt a dolgot magadtól, annál könnyebb dolga van Istennek, hogy azt a dolgot visszajuttassa hozzád. Minél nehezebb a számodra, hogy azt elengedd, hogy a kezed hozzá ragad ahhoz a dologhoz, amikor ki akarod állítani azt a csekket, és közben izzadsz, meg görcsbe van a kezed. Alig bírod elengedni azt a dolgot a kezedből. A feleséged meg azt mondja, hagyd abba, tedd már bele az adományos dobozba! És aztán végig követed a szemeiddel, amikor elviszik tőled az egészet. És azt gondolod magadban: hűha, tudtam volna használni ezt a pénzt.

Tudod, ebben az esetben semmi jó nem fog származni neked ebből, inkább megtarthattad volna ezt a pénzt magadnak. Most nem kitalálok dolgokat, hanem ez Ige. És kérdezed, hogy miért mondanád ezt? Sokszor a szolgálók azt hiszik, hogyha az embereket addig rázzák, amíg a pénz kiesik a zsebükből, hogy az a jó, ez így nem igaz. Nem, ez nem hitből való adakozás. Isten a szívedet nézi. És ha nem hitből adsz, akkor Istennek nincs tetszésére. Ezért szereti Isten a jókedvű adakozót. Mert ha te jókedvűen adakozol, amikor a pénz elmegy tőled és boldog vagy, akkor hitben vagy. Ugye? És szeretünk hitben lenni. Ezt nem tudod megtenni, ha nincs hited.

Lukács 6,31. És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.

Lukács 6,36-37. Legyetek azért irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok, megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik.

Ugye itt a vetés–aratás törvényét látjuk. Mindaz, amit elvetsz, legyen az barátság, ítélkezés vagy kárhozat, vagy megbocsátás, bármi, azt fogod aratni is.

Lukács 6,38. Adjatok, néktek is adatik, jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak az emberek a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.

Azt írja az Ige, hogy ugyanazt a mennyiséget fogják neked visszaadni, amit adtál? Hányan hiszitek, hogy amikor te adsz, amikor adományt adsz, amikor a szegényeknek adsz, vagy bárkinek adsz, atyafinak vagy embernek az utcán… Hányan hiszitek, hogy amikor adtok, hogy amikor adtatok, akkor az Úr boldog, és majd a mennyben meglesz a jutalmad és ennyi az egész. Hiszitek-e ezt? Nagyon sok keresztény azt hiszi, hogy ez így igaz. És azt mondanám, hogy a kereszténység legtöbbje azt hiszi, hogy amikor adsz, akkor ezzel befejeztük. Persze majd valami jutalmad lesz a mennyben, de ez az egész, ezzel befejeztük.

De hányan hiszitek, hogy ez az Ige nem ezt tanítja. Az Ige azt tanítja, hogy van a vetésnek és az aratásnak is ideje. Hogy amikor te elveted a magot, akkor bizony el kell várnod, hogy abból lesz aratás, és, hogy az visszatérül hozzád. Hányan hiszitek ezt? Ugye ez az igazság! Tehát ebben az esetben pont azt a mennyiséget kapod vissza, amit elvetettél? Ez az igazság? Elvárhatod-e azt, hogy körülbelül ugyanazt a mennyiséget kapod vissza, amit adtál? Ahogy itt az Ige írja, adjatok… És mi történik? Nektek is adatik, jó mértéket, megnyomottat. Tehát veszed azt az edényt, amibe tettél, és jól megrázod. Megrázottat, és még milyet? Még egyszer mondjátok, hogy milyet? Színig teltet. Isten nem tudja vajon, hogy mikor van tele az az edény vagy az a kosár? Ez számomra túlzónak tűnik.

Lukács 5,1-3. És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, Ő a Genezáret tavánál áll vala. És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat… – Tehát a munkanapjuknak a végén voltak és elkészítették a szerszámaikat, hogy hazamennek. – …és Ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné volt…

Ha a többi evangéliumot elolvasod, akkor észre veszed, hogy Jézus már beszélgetett Péterrel és a sokaság nyomta Jézust és ezért rá kellett szállni a hajóra és inkább a vízről prédikálnia. És még Jézus nem ismerte annyira ezeket a fiúkat, és azt mondta Péternek: ez a te hajód? Azt mondj: igen! És bizony figyeljük meg azt, hogy egész éjszaka dolgoztak, fáradtak voltak, de nagyon rossz napjuk volt, mert nem kerestek semmi pénzt.

Hányan tudjátok, hogy nem vagytok valami boldogok, amikor egész nap dolgoztak, és nem kerestek semmi pénzt. És már ugye elkészítették a szerszámaikat, hogy hazamennek, esznek valamit, és aztán lefekszenek, úgymint bárki más. De aztán itt van egy prédikátor ezzel a hatalmas tömeggel. És Jézus kérdezi, hogy ez a te hajód? Igen, az én hajóm! Kérdezte Jézus tőle, hogy használhatnám arra, hogy prédikáljak?

Hányan tudjátok, hogy a mai társadalomban is sokan azt mondták volna, hogy figyelj, fáradt vagyok, azt se tudom, hogy mit csináltok itt kint. Ugye? De tudjátok az a bölcs ember és asszony, aki felismeri az Ő látogatásának az idejét és tudja, hogy ki van körülötte… És amikor az Úr kér tőled valamit, akkor ajánlom, hogy fedezd fel, hogy ez egy csodálatos lehetőség, hogy befektess! Mert Isten soha nem vett igénybe, nem használt senkinek semmijét, anélkül, hogy meg ne áldotta volna azt az illetőt. Ezért azt mondja Péter, hogy: Igen, használd!

Lukács 5,3. És Ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné volt, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.

Tehát Simon vele volt a hajóban, és ő is hallgatta az üzenetet, amit Jézus prédikált.

Lukács 5,4. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.

Egész éjszaka fönn volt Simon, épp most tisztította meg a hálóit, és aztán még itt ül 2-3 órán keresztül ezzel a prédikátorral. És ez a prédikátor most halászni akar menni.

Lukács 5,5. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit: mindazáltal a Te parancsolatodra kivetem a hálót.

Olyan boldog vagyok, hogy Péter ezt mondta, hogy mindazáltal kivetem a hálót. És ebbe most nem akarok belemenni ebbe az üzenetbe, de nem csak az a fontos, hogy tudjad azt az időt, amikor el kell valamit vetned, hanem azt is tudnod kell, hogy mikor kell aratnod, mikor jött el az aratás ideje. Péter nagyon érzékeny volt, Péter ’elvetette’ az ő hajóját, elvetette azt, amije volt, és aztán az Úr azt mondja, hogy jól van, rendbe van, most gyere és tedd meg, amit én mondok neked. Péter nem tudta, de az engedelmesség után itt jött az aratás. Igen, kell vetned, és engedelmeskedned Istennek. De aztán engedelmesnek kell lenned abban is, amikor Isten azt mondja, hogy akkor most ide fektess be, meg ebbe, itt nyissál még egy céget. Hallottad?

És nagyon sokan az emberek, azért mert félnek, azt mondják, hogy most ilyen a gazdaság, és nem fedezik föl, de elvétik így az egészet. Isten azt akarta, hogy valamit learassanak. Ott volt az aratás. Mi lett volna, ha Péter azt mondja, hát figyelj ide, nagyon fáradt vagyok már. Nagyon tetszett a prédikációd, de épp most tisztítottam meg a hálóimat, és hogyha ezt most megint elő kell vennem, akkor megint meg kell tisztítanom. Egész éjjel halásztam, és nem fogtam semmit. Ugye ez az érvelgetés. A hústest beszél. Akkor is, amikor fáradt vagy, akkor is figyelmezned kell a Szent Szellemre. Érzékenynek kell lenned szellemben. De Péter azt mondta, hogy mindazáltal, hát nem úgy érzem, nem gondolom, hogy ebből valami jó származhat, de a Te parancsolatodra, azért mert Te mondtad, akkor gyerünk, menjünk!

Lukács 5,6. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be, szakadoz vala pedig az ő hálójuk.

És a halak elkezdtek ugrándozni a hálóban, és azt mondták, figyeljétek, ott vannak a halak! És hányan tudjátok, hogy a halak bele kezdtek úszni a hálóba? És végre annyit fogtak, hogy azt mondták, hogy akkor most már húzzuk be a hálót gyorsan, mert szakadozik a hálónk! És azt mondták, hogy gyorsan húzzuk be a hálót, mielőtt még több hal belekerülne, mert már szakadozik. És szakadozott a hálójuk! Elszakadt a hálójuk! És ezt ki tette? Vajon nem tudná Isten, hogy mikor van tele a háló? Nem tudná? És azt mondaná, hogy elég hal ez már? Majdnem, hogy azt mondanám, hogy Isten nem tud magán ilyenkor segíteni, annyit ad. Isten szereti ezt, hogy amikor elkezd valakit áldani, akkor csak önti és önti.

Isten annyi áldást akar rád árasztani, hogy túlcsordulásig légy. Amikor a dolgok már szakadoznak, mert nem bírják elviselni ezt a dolgot. Ebben van Istennek a gyönyörűsége. Ez Istent áldja, amikor ezt teheti. Vajon nem tudná Isten, hogy mikor szakadozik a háló? Isten elküldte az áldást, ha nem tudják elfogadni, az Ő problémájuk. És ugye szóltak a társaiknak is, hogy jöjjenek, segítsenek, és még másik két hajóval jöttek, hogy megtöltsék a hajókat. Eljöttek, és mind a két hajót megtöltötték. Annyira, hogy csaknem elsüllyedtek, annyi hal volt. Hallelúja! Hallelúja!

Ez olyan izgatott dolog, hogy amikor a háló már szakadozik, és oda hívják a barátaikat, és még megtöltenek még egy hajót! És amikor azt mondják, hogy fiúk-fiúk, már ne tegyetek több halat a hajómba, mert már kezdünk süllyedni! Nem tudja Isten? Ne tudná, hogy mikor túl sok a hal már? Az ő hibájuk, hogy a hajó olyan kicsi volt. Isten a bőség Istene? A túlcsordulás Istene? A túl sok Istene? Igen! Igen! Azt mondtam, hogy az. Hallelúja! Hallelúja!

Lukács 9,10-11. Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, amit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Betsaida nemű városnak puszta helyére. A sokaság pedig ezt megtudván, követé Őt: és Ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyítá.

Hányan hiszitek, hogy egy gyógyító Isten?

Lukács 9,12. A nap pedig hanyatlani kezdett, és a tizenkettő Őhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvevő falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.

Más szóval, nincsenek itt üzletek, boltok.

Lukács 9,13. Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál? Hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.

Ami azt jelenti, hogy biztos volt náluk pénz. Ugye? Egyébként nem mondták volna. Nem jöttek volna elő azzal az ötlettel, hogyha nem lett volna náluk pénz. Mert ott mintegy 5000-en voltak a férfiak, ami azt jelenti, hogy a nőkön és a gyermeken kívül 5000 férfi volt.

Lukács 9,14. …Monda pedig az Ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.

 A hit előkészül. Ugye? Azt mondtam, hogy a hit az előkészül. Ugye nem volt náluk semmi, amivel meg tudták volna etetni ezeket az embereket, de Jézus azt mondta, hogy ültessétek le őket, és készüljetek el az ételhez.

Lukács 9,16. Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé, és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.

Ez egy másik üzenet is lehetne, és lehet, hogy később majd belemegyünk ebbe is, de a kulcs, amit szeretném, hogy megfigyelnétek, a kulcs a csodához, az a mag. És a kulcs itt az, hogy meg kell becsülni azt a magot. És egy másik alkalommal, amikor ugyanerre a kenyérszaporításra került a sor, Jézus megkérdezte tőlük, hogy mijük van, és akkor mondták, hogy ez minden, amink van. Ez konkrétan a János Evangéliumában van, és ez a probléma, hogy lekicsinylően néztek arra a magra. Tehát nem tekintették azt a magot értékesnek.

És az emberek azt mondják, hát nekem nincs több, csak 5 dollárom. Nekem csak 10 dollárom van, vagy csak ez a ruhám van, vagy csak ez az órám van. Igen, de ha az egy mag, és az Úr foglalkozik veled, azzal kapcsolatban, hogy azt elvesd, hallelúja, akkor felemeled azt a magot és megengeded, hogy Isten megáldja. Mert az a kulcs a te csodádhoz. Hallelúja! És az a kicsi fiú ugye elengedte ezt, és Jézus megáldotta azt a magot, és megtörte azt a magot és oda adta a tanítványoknak, hogy osszák ki a sokaságnak, és mindannyian ettek és megelégedtek. És felszedték, ami darabok maradtak tőlük, 12 kosárral. Vajon nem tudta-e Isten, hogy mikor kell abbahagynia? Nem tudta Isten, hogy mikor voltak az emberek tele? Azt akarom, hogy gondolkozzatok el ezen a csodán, ami itt történt! Ez a szaporítás csodája!

Ez a kisfiú, akiről itt szó van, – egy olyan szó szerepel itt, ami azt mutatja – hogy körülbelül 8 és 12 éves körüli volt ez a fiú. Nem is egy kisgyermekről van szó, és nem is egy tinédzserről. Volt egy ebédje, amit az anyukája csomagolt neki. Hányan hiszitek, hogy ez nem egy hatalmas dolog volt? Körülbelül lehetett ez egy kiló, vagy két kiló. Tehát pár haldarabkáról van szó. Egy 8 éves kisfiúnak mennyi ételt csomagolnál ebédre? Nem fogsz egy egész bőröndnyi ebédet csomagolni a gyerekednek.

És amikor a tanítványok megkérdezték a sokaságtól, hogy kinek van étele, akkor ez a kicsi fiú föltette a kezét. És azt mondták, hogy Jézus kéri ezt az ételt, hogy add oda neki. Vajon mit tennének ezzel az újságok manapság, ezzel a sztorival? És az emberek ezt kigúnyolják, és azt mondanák, most biztos viccelsz velem, Jézus soha nem venné el egy kisgyerektől az ebédjét. De megtette! Azt mondtam, hogy megtette, bizony, hogy megtette. És azt mondták, hogy Jézus kéri ezt az ételt. És mi lett volna akkor, ha ez a kisfiú önző lett volna. Mi lett volna, hogyha azt mondta volna, nem! Nem, az én anyukám csomagolta ezt nekem! Nem adom oda, nem lehet ez a tiétek! De végül is odaadta.

Egy éhes ember, ha igazából éhes, akkor meg tud enni egy kiló ételt is. Nagyon könnyen belefér. És ugye 5000 volt csak a férfi, és ha ezt kiszámoljuk, mondjuk azt, hogy mindenki megevett egy fél kiló ételt, és hogyha még csak fél kilót is ettek volna, vagy egy kilót, akkor olyan harminc-negyvenezerszeresére megsokszorozódott az a kenyér. Ez sok, ugye, ez túlcsorduló! Hányan tudjátok, hogy ez a kicsi fiúnak az ebédje volt és elvetette.

És itt ne álljunk meg, mert ugye Jézus használta Péter csónakját is. Hogyha az anyagi vetés és aratás nem lenne fontos az Úrnak, akkor azt mondta volna neki az Úr, hogy köszönöm Péter, majd a mennyben megkapod a jutalmadat, és elment volna. És nagyon sokan így festik le Őt, pedig Jézus nem ezt tette. Azt mondtam, hogy nem ezt tette. Addig nem ment ki Jézus a partra, amíg az az ember, annak a barátai több halat fogtak, mint amennyit elbírt volna a hajójuk és a hálóik. Ugye?

És Jézus megváltozott volna? Más lenne most Jézus? Vajon Jézus még ma is megáldja-e az embereket anyagilag, megsokszorozva, túlcsordulóan? Igen. Ezek a kosarak… Ha megnézed, ez a szó, hogy kosár ugyanaz a szó, amely az Apostolok Cselekedeteiben szerepel, amikor Pált leengedték a falon kívülre egy korsárban. Ugyanaz a szó. Egy olyan kosár, amelybe belefér egy ember. És 12 ilyen kosárról van szó. És mindez a kicsi fiúnak a magjából jött elő. És ha még csak 40 kiló étel lett volna ebben a kosárban, akkor számoljátok ki, hogy mennyi ételt vitt haza az a kisfiú utána. Ugye, amikor az anyukája megpuszilta őt és azt mondta, hogy kisfiam itt az étel és vigyed magaddal a kicsi kis ebédhordódban… És belekerült valahogy ebbe a sokaságba és hallgatta, ahogy Jézus tanít. És amikor ment haza, annak ellenére, hogy a kicsi ebéd-dobozkája az üres volt, de 12 ember követte őt, 12 nagy kosárral, ami tele volt étellel. És azt mondta, hogy: Mama, mama, nézd!

Nem tudná Isten, mikor voltak tele az emberek? Miért nem állította le az Úr ezt az egészet akkor, amikor mindenki tele volt? Már meg volt sokszorozva 30-40 ezerszer az az étel. Mindenki tele van, mindenki boldog, mindenkinek tele a hasa, de Isten abbahagyta? Nem, nem hagyta abba! A hal az tovább sokszorozódik és a kenyér is, és ugye megtöltöttek egy kosárral, és aztán megint mondták, hogy szerezzetek még egy kosarat, és azt is megtöltötték. És aztán mondták, hogy szükségünk van még több kosárra! Aztán megtöltöttek még egyet, és még egyet, és még egyet… És 12 kosár lett tele!

Azt akarom, hogy tudd! Mindegy, hogy mit állítottak a hitetlen teológusok! Mindegy, hogy mit mondtak, hogy Isten szűk látókörű, hogy Isten olyan konzervatív. Nem akarja, hogy bármi is legyen. És, hogy az épp elég, az elég neked. Ez nem a Biblia! Ez nem Ábrahámnak az Istene! Ez nem az Ószövetségnek az Istene, és nem is az Újszövetségnek az Istene! Én egy olyan Istenről olvasok, aki túlcsordulóan megtölti a poharadat. Jó mértékkel megnyomottat és megrázottat ad neked, túlcsordulót! Amitől elszakadnak a hálók és elsüllyednek a hajók. 12 kosárnyi fölösleggel. Ő a túlzás és a túlcsordulás Istene!

Álljatok fel és dicsérjétek Őt! Hallelúja dicsérünk Uram! Mondjátok újból, hogy Ő a túlcsorduló Isten. Hálószakasztó, hajósüllyesztő, és 12 kosárral megtöltő. Túlcsorduló, túlzó Isten. Hallelúja!

Forrás: www.moorelife.org

Magyar fordításban meghallgatható: www.bekevar.fw.hu > hang-tanítások menüpontban

BÉKEVÁR FŐOLDAL