2006. 06. 08.

A FEGYELMEZÉS ALAPELVEI 

1. rész 

Hát nem csodálatos szülőnek lenni? Őszintén állíthatom, hogy gyermekeim minden életkorában élveztem az anyaságot, csecsemőkoruktól egyetemista korukig. Négy gyermekem felnevelése során megtanultam egy fontos igazságot: Isten kegyelme elegendő, akárhány évesek is a gyerekeid. Ő mindig megadja a szükséges bölcsességet.
    A Jakab 1,5 azt mondja: „Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérjen Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül ad; és megadatik néki.”
   Ez egy nagyszerű ige szülőknek. Nem olyasvalakitől kérünk bölcsességet, aki nem adja meg azt. Isten azt mondja: „Kérj, és én adok, többet, mint várnád.”
    Az Amplified Bible így mondja: „Kérj az adni akaró Istentől.”
   Nemrégiben megkérdeztem az Urat, hogyan állunk ma a gyermekneveléssel, és meglepő választ kaptam: „Segíteni szeretnék, de a népem nem hagyja. Bezárják az ajtót a bölcsességem és kegyelmem előtt.” Ezt tesszük, mikor a világhoz fordulunk gyermeknevelési tanácsokért. Ne feledjük, Isten teremtett minket, és a gyermekeinket is. Ismeri őket tetőtől talpig. Tehát azt is tudja, mit kell kiigazítani bennük. A Példabeszédek 22,6 azt mondja: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még amikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”
    Szeretném megosztani veletek, amit az Úr mutatott nekem a gyermekneveléssel kapcsolatban, nevezetesen a nevelés alapelveit. Mindannyiunk életében működőképes elvek ezek. 

Isten akarata szerint cselekedni 

Az egyik fő oka annak, hogy a szülők bezárják az ajtót Isten bölcsessége előtt, az, hogy Isten Igéjét idejétmúltnak hiszik. Minden, amit Isten a gyermeknevelésről mond, működik. Így az is, amit a fegyelmezésről mond. De el kell szánnunk magunkat, hogy az Igének cselekvői leszünk. Az Úr megértette velem, hogy a mi felelősségünk az is, cselekszik-e a gyermekeink az Igét, az Ige cselekvőivé lesznek-e? Aki nem fenyíti meg a gyermekét, az nem cselekszik az Ige alapján. Azáltal, hogy nem cselekszik az Ige alapján, rossz magot vet el a gyermeke életében.
    A Máté 7,26–27 rámutat, mi a következménye annak, ha nem vagyunk az Ige cselekvői: „És valaki hallja éntőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.” Ma a gyerekek nagy nyomásnak és kísértéseknek vannak kitéve. De ha mélyen megalapozódtak az Igében, és megtanultak engedelmeskedni a szüleiknek és Istennek, képesek lesznek megállni. „Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki kősziklára építette az ő házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” (Máté 7,24. 25.)
   Attól, hogy imádkozol a gyermekeidért, nem válnak az Ige cselekvőivé, és az is biztos, ha te magad nem vagy cselekvő, nem jársz elöl jó példával. A te dolgod, hogy megtanítsd őket az Igére, hogy engedelmességre tanítsd őket, és hogy te magad is cselekvő légy. Az Ige azt mondja, hogy fegyelmeznünk kell a gyermekeket. 

Fegyelmezni, nem büntetni

   A fegyelmezés nem azonos a büntetéssel, fontos, hogy felismerjük a különbséget. Ez ugyanis megváltoztatja a gyerekeinkhez való viszonyulásunkat. A büntetés szenvedés a rossz miatt, amit tett az ember.
    A fegyelmezés segít kialakítani a gyermekben bizonyos önuralmat és helyes viselkedési formákat. Hozzásegíti ahhoz, hogy sikeres legyen az életben. A Példabeszédek 10,17 szerint: „A bölcsességet megőrizőnek útja életre van; a tanítást elhagyó pedig tévelyeg.” A Példabeszédek 1,7 viszont azt mondja: „Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek, a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják.”
   Amikor szeretettel megfeddjük a gyermekeinket, azt az ő érdekükben tesszük. A fegyelmezés felállítja a határokat, segít az önfegyelem kialakításában, rendet és békességet teremt az otthonunkban.
    Szülőként a mi felelősségünk, hogy elmagyarázzunk a gyermekeinknek a fegyelem bibliai fogalmát. Az 5Mózes 6,6–7 azt mondja: „És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben, és gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”
   Ülj le, és tanítsd meg a gyermekeidnek, mit mond Isten Igéje, hogy megértsék, miért szükséges a feddés, és hogyan térjenek meg. 

2. rész

 Igei feddés, megtérés és megbocsátás

    Először is magyarázzuk el, hogy az engedetlenség bűn. Amikor az ember bűnt követ el, letér Isten útjáról, és ennek megvan a következménye. A Róma 6,23 azt mondja: „A bűn zsoldja a halál.” A bűn megnyitja az ajtót az ellenség előtt, az ellenség pedig nem másért jön, mint hogy lopjon, öljön és pusztítson (János 10,10). Az Efézus 4,27 azt mondja, ne adjunk helyet az ördögnek az életünkben. A feddés és megbánás által az ember képes visszatérni az Úrhoz.
    Szeretnék rámutatni arra, hogy a feddés nem lehet csak szóbeli. A Példabeszédek 29,19 azt mondja, a szolgát nem lehet pusztán szóval helyreigazítani. Ez a gyerekre is igaz.
    A Példabeszédek 22,15 szerint: „A gyermek szívéhez köttetett a bolondság, de a fenyítés vesszeje messze elűzi tőle azt.” Természetes, hogy egy gyermek szívében bolondság van, és ha nem űzzük ki, ahogy azt az Úr parancsolta, rosszat teszünk neki.
    Feltűnt, milyen erőteljes ez a megfogalmazás? Az emberek többsége azt mondaná, hogy a Biblia szerint, aki sajnálja a pálcát, az elkényezteti a gyermekét. Valójában azt mondja, „gyűlöli”. A világ azt akarja elhitetni velünk, hogy nem szabad megütni a gyereket. Pedig ha nem tesszük meg, nem tudom eléggé hangsúlyozni, „gyűlöljük” a gyermekeinket. A fenyítés megtanítja a gyereket, hogy a bűnnek ára van, és arra is, hogy gyorsan megbánja, s ez a felnőtt életében is elkíséri.
    Megvan azonban a fenyítésnek a megfelelő módja. Soha ne üssük, ne bántalmazzuk a gyereket dühből. Soha ne használjuk a kezünket. Inkább használjunk valami nádpálca-félét, ahogy azt a Példabeszédek 23,13 írja az Amplified Bible-ban. A fakanál is megteszi.
    Mikor a gyerekeim kicsik voltak, elmagyaráztam nekik, hogy az ó szövetségben az oltár fából készült, és erre az oltárra helyezték az engesztelőáldozatot. Az áldozatot elégették, és a bűn eltávozott. A kereszten Jézus is tulajdonképpen egy fa-oltáron halt meg, és a bűn eltávozott mindörökre.
    Mikor egy gyerek önként aláveti magát a fenyítésnek és megbánja, amit tett, az olyan, mint egy engesztelő áldozat. A szülei, és Isten is megbocsátanak neki. A bűn eltávozik, és az ördög nem tud befurakodni az életébe.
    Ha ezt elmagyarázod a gyermekednek, ez segít majd neki megérteni a fenyítés értelmét, így ellenállás helyett képes lesz egyetérteni azzal, amit teszel.
    Az Efézus 6,1–3-ból megmutathatod nekik az engedelmesség előnyeit: „Ti, gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban, mert ez az igaz. Tiszteld a te atyádat és a te anyádat, ez az első parancsolat ígérettel, hogy jól legyen néked dolgod, és hosszú életű légy e földön.”
   A gyermekek fenyítésének egész lényege abban áll, hogy megtanuljanak azonnal megtérni Istenhez, mikor vétkeznek, és becsukni az ajtót az ellenség előtt.
    A fenyítés után mindig mondjunk pozitív, megerősítő imát. Öleljük meg a gyereket, adjuk a tudtára, mennyire szeretjük őt. A gyereknek mosollyal az arcán kell elhagynia a helyszínt!
    A fegyelmezéssel arra tanítjuk gyermekünket, hogy később, ha Isten szóban feddi őket, gyorsan megtérjenek. Ezt fontos megérteniük, hogy erőteljes kapcsolatuk legyen az Úrral. Emellett a fegyelmezés annyival hatékonyabb, ha Jézus, a szülők és a gyermek egy hajóban eveznek, egyetértésben. 

Mondjunk búcsút a mentségeknek 

Egyszer, mikor a gyerekeim még kicsik voltak, valahol megkértek, hogy tanítsak a gyermeknevelésről. A gyerekeim alapvetően jól neveltek voltak, de néha azért még feladták nekem a leckét. Úgy éreztem, nem vagyok megfelelő személy arra, hogy a témáról tanítsak, és mentségeket kerestem Isten előtt. Azt felelte: „Ha mentségeket keresel az állapotodra, nem fogsz megváltozni.” Aztán hozzátette: „Ha mentségeket keresel a gyerekeidnek, nem fegyelmezed őket, és ők sem fognak megváltozni.”
    Ez a kijelentés igazán szíven ütött. Kivel nem fordult elő, hogy barátokkal vacsoráztunk egy étteremben, és a gyerek hisztérikusan viselkedett? És mi ahelyett, hogy megfegyelmeztük volna, mentségeket kerestünk neki. „Nagyon fáradt” – mondtuk.
    Ehelyett azt kell mondanunk a gyermekünknek: „Ez a viselkedés elfogadhatatlan” – és az Ige alapján kezelni a helyzetet.
    A Példabeszédek 29,17 azt mondja: „Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te szívednek.” Ez olykor sem nem könnyű, sem nem kellemes, de feltétlenül szükséges. Mindegy, hol vagyunk éppen, rá kell szánnunk az időt a gyerekeink kiigazítására. Ha fegyelem-magokat kezdünk vetni az életükbe, pihenést fogunk aratni.
    Szülőnek lenni életünk egyik legfontosabb feladata. Ha jól csináljuk, gyermekeink felnővén ismerni fogják az Urat, és az Ő Igéje alapján fognak járni.
    Istennek van egy terve a gyermekeink életére, és ez a fegyelmet is magában foglalja. A fegyelmet Isten Igéjére kell alapoznunk, felhagyni azzal, hogy mentségeket keresünk a szófogadatlanságra, és elszánni magunkat, hogy gyakoroljuk a fegyelmezést. Nem büntetjük, hanem megtanítjuk őket a megtérésre, hogy a vétkeikért bocsánatot nyerjenek.
    Ha gyermekeinket Isten szerint tanítjuk fegyelemre, megalapozzuk a sikeres életüket!
 

(Kellie Copeland cikkének forrása a KCM BVOV-magazinja.
Megjelent az Örömhíradó újság 2006. 3-4. számában.)