2010.02.24.

A TE BŐSÉGES HELYED
3. Akadályok a bőséges helyedhez vezető úton
Keith Moore tanítása
(A szinkrontolmács szövege, korrektúrázva.) 

GAZDAG HELY

Lapozzatok el velem együtt a 66-os Zsoltárra. Az áldásunk helyéről tanítunk.

66. Zsoltár 1. Örvendezz Istennek, ó, te egész föld, (néha bizony ki kell adnunk örömteli hangokat, fel kell emelnünk a hangunkat) énekeljetek: tegyétek dicsőségessé az Ő dicséretét! (Dicsőségessé!) Mondjátok Istennek, Mily csodálatosak a Te műveid. A Te erőd nagy volta miatt behódolnak néked ellenségeid. Az egész föld leborul előtted: énekel néked, énekli a Te nevedet. Szela. Jöjjetek és lássátok az Isten munkáit: mily csodálatosak az Ő cselekedetei az emberek fiain. A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvedeztünk Őbenne. Aki uralkodik az Ő erejével örökké, szemmel tartja a népeket, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Ezt tartsátok az emlékezetetekben: hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak!) Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az Ő dicséretének szavát. (Tehát hangosan, hogy meghallják!) Aki életben tartja lelkünket és nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. Mert megpróbáltál minket, oh, Isten, megtisztítottál, amint megtisztítják az ezüstöt. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. (Ha visszalapozol az Igében, láthatod, hogy elvétették Isten útmutatását, és engedetlenek voltak, éppen ezért mentek keresztül ezeken a dolgokon.)

A 12-es vers azt mondja: Embert ültettél fejünkre: tűzbe, vízbe jutottunk: (de ez nem a vége volt) de Te kihoztál bennünket egy GAZDAG HELYRE. (Hallgassatok meg egy másik fordítást).

Az MLB változata: keresztülmentünk tűzön és vízen, de Te kihoztál minket egy áldott helyre, a BŐSÉG HELYÉRE.

Az új King James fordítás szerint: keresztülmentünk tűzön és vízen, de Te kihoztál minket a gazdag beteljesedés helyére, GAZDAG BETELJESEDÉSRE.

Az Élő fordítás azt mondja: keresztülmentünk tűzön és vízáradaton, de a végén Te kihoztál minket gazdagságra, és HATALMAS BŐSÉGRE, nagy bőségre. Ámen.

Bizony vannak próbák, amiken keresztülmegyünk. A hitélet nem azt jelenti, hogy soha nem lesz kihívás az életünkben. Nem azt jelenti, hogy soha nem lesznek megpróbáltatások, de azt igenis jelenti: ha nem adod fel, akkor mindig győztes leszel, mindig is győzedelmeskedni fogsz. Én és Phyllis elmondhatjuk magunkról, hogy mi is keresztülmentünk dolgokon, de Ő kihozott minket. Kihozott minket a bőség helyére. Van-e Istennek számodra kijelölt helye? A gazdagság helye, a beteljesedés helye, és a megelégedettség helye, a gyümölcsözés helye.

Ha a szükség helyén vagy, ne elégedj meg vele. Istennek van egy jobb helye számodra. Mindenki mondja hangosan: Istennek van egy gazdag helye számomra. És persze ez magába foglalja a pénzt, az anyagi javakat. De ettől sokkal több mindent foglal magába. Igazi gazdagságot. Igazi szellemi beteljesedést. Lelki megelégedettséget, mentális békességet. Fizikai egészséget, és fizikai gyarapodást. A bőség helye a javakkal betöltött hely. A megelégedettség helye.

Istennek nem az az akarata, hogy az emberek gyötrődve menjenek keresztül az életen, úgy, hogy nincsenek beteljesedve, elégedetlenek az élettel. A Biblia azt mondja, hogy a mélység mélységet hív elő. Úgy érzem, – halljuk – hogy van valami több, úgy érzem, hogy van valami még. És tudod, miért érzed ezt? Mert igenis van több. Ha van itt egy mélység, ami válaszol, akkor van egy mélység, ami szólítja ezt a másik mélységet. – Lehet, hogy én túl sokat várok az élettől, lehet, hogy elégedettnek kellene lennem, azzal, amim van. – Légy hálás azért, amid van, de ne légy elégedett azzal, hogy egyhelyben maradsz. Nem.

ÁLMODJ ÉS SZÓLD

Álmodj nagyokat, nagyokat gondolj, és nagyokat kérj, és nagyokat vess, igényelj nagy dolgokat, lépj ki nagy dolgokban, mert olyan Istened van, aki a legnagyobb dolgot is, amit kérni tudnál tőle, képes megtenni. És még e fölött is, bőségesen képes megtenni és teljesíteni minden kérésedet. Soha nem mentem úgy Isten elé, hogy valamit hitben akartam igényelni, soha nem volt még az életemben, hogy az Úrhoz mentem volna valami nagyot kérni, és az Úr erre azt válaszolta volna, húúú, mennyi? Soha nem történt ilyen.

Mert Istent nem tudjuk meglepni nagy számokkal. És nem tudjuk sokkolni egy számlával, amit be kell fizetnünk. – Ó, Istenem, láttad azt a számlát, amit a hét végéig ki kell fizetnem? – Húúú: Mihály, Gábriel, tudjátok, hogy mekkora számlája van ennek itt? Miért nem szóltatok nekem, hogy jön ez a nagy számla? Viccelsz? Bolygókat teremt Isten. Amikor bolygókat teremtesz, egy millió dollár vagy akár egy milliárd dollár, vagy egy trillió dollár még csak ki sem mozdít a helyedről. Sokszor volt, hogy előhoztam a kéréseimet, és azt kérdezte tőlem Isten: ez minden? Ennyi? És néha azt kellett erre mondanom, hogy igen, igen, Uram, most ennyit tudok csak kérni tőled. De ez nem minden, amit Isten képes elvégezni az életedben.

Éppen ezért állandóan táplálnunk kell a hitünket, hogy ne olyan kicsinyes gondolataink legyenek. Hogy ne kis dolgokban gondolkozzunk, hanem nagy dolgokban. Kinyúlunk nagy dolgokban, és nagy dolgokat gondolunk. Nagy dolgokban hiszünk, és nagy dolgokról beszélünk. Az egyik dolog, ami segít abban, hogy oda eljuss az, ha elkezdesz nagy dolgokat beszélni. Beszélj róla a feleségeddel/férjeddel, a barátaiddal, beszélj velük nagy dolgokról, arról, hogy nagy dolgokat fogunk tenni. És lehet, hogy nagyon távolinak tűnik attól, ahol most vagy, de úgy fogsz oda eljutni, hogy elkezdesz róla beszélni.

Isten most, ebben a pillanatban mondja nektek: ez az első lépés, amit meg kell tenned, hogy nagy dolgokat beszélsz. Beszélj olyan nagy dolgokról, hogy azok, akik nem értik a hitet, azt gondolják rólad, hogy bolond vagy. De szándékosan soha ne beszélj hitetlenek előtt ilyen dolgokról. Ha véletlenül mégis meghallják, ahogy beszélsz, akkor kinevetnének, és azt mondanák, hogy ó, persze, nézz magadra, még egy új fűnyírót se tudsz magadnak venni, mit akarsz csinálni, mennyit akarsz te adakozni? De Istent igenis boldoggá teszi, és Ő megáldja a hitedet, megtiszteli Őt a hited.

Néhány ével ezelőtt hallottam egy történetet, és megjegyeztem: Volt egy király, hatalmas uralkodója egy nagy királyságnak. Egy alattvalója elé járult, és valami nagyon nagy dolgot kért tőle. Olyan nagyot, hogy a király tanácsosainak elállt a lélegzete. Nem tudták elképzelni, mit fog válaszolni a király egy ilyen kérésre. Nem értették, hogyan mert ez az ember ilyen nagy dolgot kérni a királytól. Nagy csönd lett, aztán a királyi válasz így hangzott: a kérésed teljesítve. Az emberünk mosolyogva megköszönte, és eltávozott a király színe elől. Az egyik tanácsos odahajolt a királyhoz és megkérdezte: ó, királyom, miért teljesítetted ennek az embernek a kérését, hiszen olyan óriási dolog, amit kért? A király erre azt válaszolta: az ő kérésének a nagysága megtisztelt engem. Mert ez az ember hiszi, hogy én nagy király vagyok, és képes vagyok ilyen nagy dolgokat megtenni. Különben nem mert volna tőlem ilyet kérni.

Tehát, gyerünk és tiszteljük meg ugyanígy az Urat, tiszteljük meg Őt a kéréseink nagyságával, és a gondolkodásunkkal, a vetésünkkel, a hitünkkel és az aratásunkkal. Az imáinkkal tiszteljük meg Őt. Az apró dolgok, kis kérések, nem tisztelik meg a mi Istenünk nagyságát, ezért nyújtsd ki a hitedet, nyúlj ki, mert Istennél számunkra a bőség helye van. Egyik fordítás azt mondja: jól megöntözött, nedves, bőséges hely.

ÖSSZESZERKESZTVE

Az első tanításban arról beszéltünk, hogy ez a hely Istentől elrendelt hely, tegnap este pedig arról beszéltünk, hogy ez a hely Isten által összeszerkesztett hely. Mert azt írja az Ige, hogy Isten úgy helyezte el a tagokat a testben, ahogy az Ő tetszésére volt. Azt is láttuk az Efézusi levélben, hogy ezek a tagok össze vannak kapcsolva, és így áramlik az ellátás az egyes tagokon keresztül, egyiktől a másikig. A fejtől jön ez az ellátás, és lesznek dolgok, amiket közvetlenül a fejtől fogunk elvenni. De sok dolog más tagon keresztül, más testrészen keresztül jut majd el hozzánk. Akikkel minket Isten összekapcsolt.

Ha visszanéztek a múltra, látjátok, hogy Isten mennyiféle szolgálattal, milyen szolgálókkal kapcsolt titeket össze. Milyen hívőkkel, milyen testvérekkel. Amid van mindened Istentől jött ugyan, de rajtuk keresztül jutott hozzád. És nem nekik adod ezért a dicsőséget, mert ők csak edények. De mi lett volna, ha nem lettél volna velük összekapcsolva? Akkor ez az áradat nem jött volna így, a fejtől nem jutott el volna hozzád.

Tegnap este sokat időztünk azon, hogy milyen fontos értékelnünk ezeket a kapcsokat. És, hogy ne engedjük meg az ördögnek, hogy viszályt szítson köztünk, hogy egymástól elváljanak ezek a kapcsok. Hogy az emberek kilépjenek ezekből az Istentől elrendelt kapcsolatokból és közösségből. Ma este pedig elmegyünk egy másik területre. A Mózes 26-ra, és aztán a Zsidó levél 3-ik fejezetére. Először az Ószövetségből hozunk példát, utána pedig az Újszövetségre megyünk.   

Istennek van számunkra egy helye, egy bőségesen ellátott, gazdag hely. Nem nehéz megtalálni ezt a helyet. Isten nem tette nehézzé, hogy megtaláljuk, hogy megtaláljuk az Ő akaratát. Nagyon szomorú, hogy sok keresztény azt hiszi, igen nehéz megtalálni Isten akaratát az életére nézve. Hogy Isten akarata nagyon misztikus, titokzatos dolog, és ha majd elég szellemi lesz, akkor esetleg megtalálja, vagy ha 40 éven át szoros közelségben jár Istennel, akkor lehet, hogy egy részére rájön. De ez nem igaz. Ez egyáltalán nem igaz, mert Istennek nem az az érdeke, hogy elrejtse előlünk az akaratát. Nem érdeke, hogy távolivá és titokzatossá, elérhetetlenné tegye.

Ez ugyanúgy működik, mint egy szülő és egy gyerek közötti kapcsolat. A szülő próbálja elrejteni az akaratát a gyermeke elől? Persze, hogy nem. Láttál már olyan tinédzsert, aki ül a lépcsőn a fejét a kezére hajtva, és azon szomorkodik, hogy nem tudja mi a szülei akarata. Van egy kapcsolatuk ugyanis. Isten is mindig megmutatja, hogy mi az akarata, nem ez a probléma. Ha csak azt követnék, amit tudnak, ha csak járnának annak a világosságában, amit tudnak. És ha megtennék azt, amit látnak és tudnak.

ISTEN VEZETÉSE

Isten elvezet téged az á pontból a b pontba, lépésről lépésre, az útján tart téged, az Ő akaratából, nem kell e felől aggódnod, Isten ezt megteszi érted. Évekkel ezelőtt láttam ezt. Az ördög akkora hazug, olyan megtévesztő, azt akarja, hogy te azt hidd, soha nem találod meg Isten akaratát. Hogy soha nem leszel olyan szellemi, hogy tudhasd mi Isten akarata a számodra. De ő hazug, ő a hazug. Amit ilyenkor el akar érni az az, hogy a fókuszod önmagadon legyen. Mert akkor azon gondolkozol, hogy igen, én vagyok itt a fontos, az én képességemről van a szó, képes vagyok-e hallani Istentől. Van-e elég hitem ehhez, eléggé érzékeny vagyok-e erre én, én, én, én.

Amikor így gondolkozol, akkor az ördög ott terem, és azt mondja, hogy nem, nem, nem vagy képes, persze, hogy nem. Nincs elég hited, nem vagy elég okos, nem ismered az Igét annyira, hogy tudhatnád. Az ördög mindig azt mondja neked, hogy: nem. De ő hazug, megtévesztő, ne higgy neki, ne hallgasd. Nem kell várnod, míg valakit piros öltönyben látsz szarvakkal, meg egy villával a kezében. Mert ha valami elbátortalanít, ha elviszi a szelet a vitorládból, akkor az az ördög. Isten soha nem akar elbátortalanítani, Isten nem mondja neked soha azt, hogy nem teheted meg. Isten soha nem mondja azt, hogy nem vagy elég okos, nem vagy képes valamire, nem vagy elég jó. Isten ezt soha nem mondja neked. Isten azt mondja neked: mindent meg tudsz tenni, mindenre van erőd a Krisztusban, Aki téged megerősít!

Minden olyan dolog, minden könyv, kazetta, tv-műsor, ami valamit beléd helyez, az Istentől van, és ezt onnan tudhatod, hogy valami jót kapsz, és nem elvesz tőled valamit. Nem rabol ki a hitedből, a bátorságodból. Még akkor is, hogyha valami kiigazít, és tudod, az Úr ki fog igazítani, egy kicsit elnáspángol. De amikor vége van, akkor jól érzed magad. És azt mondod: ó, tényleg elrontottam, szükségem volt erre, hogy lássam, mit kell tennem, hova megyek, és most tudom, hogyan kell megtennem.

Isten Igéje mindig bátorít. Isten Szelleme is bátorít. Az ördög mindig arról akar meggyőzni, hogy nem tudod megtalálni Isten akaratát, de ez hazugság. Amikor ezt évekkel ezelőtt megláttam, a földön feküdtem éppen, és imádkoztam. Az egész dolog betöltött, és nagyon boldog voltam. Ugye ti is sírtatok már örömötökben? És aztán nevettetek is. Én éppen ezt tettem, aztán felkeltem, és azt mondtam: bizony bevégzem a futásomat, és bizony sikerrel végzem a dolgomat.

Rájöttem, mert megláttam akkor, hogy az én hitem az nemcsak önmagamban van, hanem az én hitem Őbenne van. A hitem az Ő irántam való szeretetében van. És akkor meggyőződtem arról, hogy sikerrel végzem az utamat. Elvégzem a futásomat itt a földön, befejezem, befutom, és beérek a célba. Elvégzem azt, amire engem Isten idehelyezett a földre, és az Úr előtt fogok állni, és azt fogom hallani: jól van, szolgám, hűséges szolgám!

Mert van hitem Isten irántam való szeretetében. Ő szeret engem, és szeret téged. Azt értem ez alatt: hogy, ha én nem értek meg egy dolgot, akkor Isten megint elmondja nekem, és ha akkor sem értem meg, akkor újból elmondja majd. És hogyha nem hallom meg, akkor Isten felhangosítja majd, és ha akkor se értem meg, akkor küld három embert az utamba, és majd ők mondják meg. Azt mondják: hé, Keith, nem figyelsz oda. És ha én elesek, akkor Ő felemel engem, és ha rossz irányba megyek, akkor azt mondja: hé, hé, nem arra, gyere erre. Ő megteszi, hiszed?

Akkor mondd ki hangosan: én is sikerrel végzem a dolgom, mert Isten szeret engem. Szülők, szeretitek a gyerekeiteket, és nem fogtok csak ácsorogni és figyelni, hogy tudatlanul a pusztulásba mennek, és nem fogjátok ilyenkor azt mondani: ó, igen, de nem fedhetem fel az akaratomat a gyermekeim számára, majd maguk rájönnek. Nagyon sokszor a szülők inkább túl sokat mondanak a gyerekeiknek. A Mennyei Atyád jobban szeret téged, mint a természetes szüleid itt a földön.

Nem rejti el az akaratát, a tervét előled. A Szent Szellem benned lakozik a nap 24 órájában. Felfed dolgokat, megmutat dolgokat, vezet, irányít, hogy bekerülj Isten tökéletes akaratába, és hogy eljuttasson arra a helyre a Krisztus Testében, az áldásod helyére. Miért nincsenek mégis ezen a helyen sokan, ha ez az igazság, és ez az igazság. Miért nincsenek a helyükön sokan, miért? Persze, több mint egy ilyen ok van, de csak egyet fogunk megnézni.

SZENTSÉG

5 Mózes 26-ik fejezet 7-es vers. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szomorúságunkat, és kihozott minket az Úr Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel jelekkel és csodákkal, és behozott minket e helyre. Milyen helyre? Kánaán földjére. Kánaán földje egy áldott hely volt? És behozott minket e helyre. Egyiptom volt az a hely, amit Isten elrendelt a zsidók számára? Nem. Minek a helye volt Egyiptom? A megkötözöttség helye. Az egy olyan hely volt, ahol ők nem Istent imádták, azt a szemetet imádták, amit az egyiptomiak imádtak akkor. Nagyon sokan a napistent, a vízistent, a folyó istenét imádták, meg ilyen dolgokat. Tehát olyan hely volt, ahol a zsidók nem a szövetségben jártak, nem engedelmeskedtek Istennek, az istentelenség helye volt. Egyiptom az istentelen világnak a képe. A keresztények nem élhetnek istentelen helyen. Emlékeztek az első Zsoltárra?

Zsoltárok első könyve. Áldott ember az aki nem jár gonoszok tanácsán. Vannak emberek, akikkel nem szabad közösségben lennetek, akikre nem szabad hallgatnotok, akikkel nem szabad vállalkozásba fognotok! Miért? Azért mert nem szolgálják Istent, nem félik Őt, nincs hitük Istenben, és nem tisztelik Isten dolgait. És nem is érted vannak, hanem rossz helyre vinnének téged, ha őket követed.

Tehát: a bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül. Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő Igéjéről gondolkodik éjjel és nappal, és olyan lesz mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely megadja gyümölcsét a maga idejében, és levele nem hervad el, és minden munkájában sikeres lészen.

Az angol fordítás úgy mondja: mindennel amit tesz gyarapodik. Ez a Biblia, és ez úgy hangzik, mint a gyarapodás helye, egy elegendő vízzel elárasztott hely, egy olyan élet, ami megelégít téged. Bizony ez így hangzik, de Egyiptom nem ez a hely volt, Egyiptom az istentelenség helye volt.

Tudjuk, az ördög nagyon fortélyos és ravasz. Éppen ezért nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy mi az, amit nézünk, mi az, amit hallgatunk, hogy hova megyünk, mibe elegyedünk bele. Az Úr évekkel ezelőtt mondott nekem valamit, amit le is írtam. Így hangzik: "az első tolerálás az első lépés az elváltozáshoz." Tehát, amikor valamit tolerálsz, elviselsz, az az első lépés ahhoz, hogy olyanná is válj, mint az a dolog. Mit jelent ez? Nem mondtad ugyan ki, hogy egyetértesz vele, de hagytad, hogy úgy legyen, ahogy van.

És ha megengeded, akkor egy lépést tettél afelé, hogy olyanná válj. És az ördög ezt nagyon jól tudja, mert nem úgy teszi eléd a dolgot, hogy egyből lásd, hogy az rossz, istentelen dolog, hanem apránként hozza, és így azt gondolod: hát, nem olyan jó, de nem is olyan rossz. Szóval megengeded, hogy megtörténjen, és megint megengeded, és megint tolerálod, és aztán észre se veszed, olyanná váltál, mint az a dolog. Tehát a tolerálás az az első lépés az elváltozáshoz. Csúfolhatnak minket, hogy mi vagyunk azok, akik csak jókat teszünk, vagy azt gondoljuk magunkról, hogy mi túl jók vagyunk ahhoz, hogy valami olyanba keveredjünk.

De igenis meg kell húznunk azt a vonalat, és azt mondanunk, hogy nem, ezen nem lépünk túl. Amikor igenis kijelentjük: én ezt nem teszem, én ebbe nem keveredek bele, én nem megyek el oda, én ezt nem hallgatom meg, én ezt nem nézem meg. Ó, azt hiszed te magadról, hogy túl jó vagy? – kérdezik. Ilyenkor azt mondhatod: tudod, én nagyon kedvellek téged, de engem ez a dolog nem érdekel. Az Ige azt mondja, hogy Isten szemei szentebbek, mintsem hogy elviselhetne, elnézhetne bizonyos dolgokat, és mi az Ő utódai vagyunk. Bizony beszélnünk kell a szentségről, és kell ezekről a dolgokról gondolkodnunk.

Nagyon sok olyan dolog van, ami megront, beszennyezi a hitedet, istentelenség. Egyiptom a példája ennek, ahol nem félték, nem imádták Istent, nem is tisztelték Őt. Nagyon sokszor találkozol olyan emberekkel, akik nem félik Istent, nem tisztelik Istent? Az Ige azt mondja, hogy te nem ülsz azokon a helyeken, és nem maradsz azokon a helyeken, ahol az emberek így viselkednek. Nem működsz együtt velük, elhatárolod magadat ezektől a dolgoktól, és egy olyan helyre kerülsz be, amit Isten tervezett a számodra.

Olyan leszel, mint egy fa, amely megadja a maga gyümölcsét idejében. Olyan mélyen van a gyökered, hogy teljesen mindegy, mi jön az életedben. Egy leveled sem hervad el, a világ körülötted kiszárad, de nem te. Te négy új ágat hajtasz, és a következő időszakban pedig nyolc új ágat hajtasz. Csak növekszel, növekszel mindaddig, amíg nem vagy ott a helyeden. Egyiptom nem az áldás helye volt, mert az istentelenség helye volt. De Isten azt mondta: van egy helyem számotokra.

ÚJ FORRÁSOK

Mózes 5: 8. De előbb a 26-ik fejezetben olvassuk el a 9-ik verset. És behozott minket e helyre, és adta nekünk ezt a földet a tejjel és mézzel folyó földet. Ha elolvasod az egész fejezetet, akkor látod, hogy nagy adományokat hoztak ilyenkor Istennek, és bizony vezették az áldásokkal teli autójukat, és azt mondták: nézd meg, hogyan megáldott minket Isten. Kérdezik tőled az emberek: mi az a sok dolog ott az autódon, és azt mondod, ez az én tizedem. És ez mind a te tizeded? Igen, igen, mert Isten behozott engem a bőség helyére, egy gazdag helyre hozott be.

Mi ez? Ez az én első zsengém, amit idehozok Istennek. Ez a te tizeded? Ez több, mint amit én a múlt évben kerestem. Igen, igen. Nagyon-nagy tizedet fogtok adni Istennek, nagyon nagy, hatalmas tizedet. És ha ilyen nagy a tizedem, akkor valahol van egy nagyon nagy kilencven százalék is. Ha ezt hiszed, akkor izgatottá válik ma a szíved, és ha nem adod föl, akkor valóságba jön. Bizony, hogy valóságba jön. És ez nemcsak Keith testvér beszéde, hanem ez Isten szava. Egy igeverset olvasunk most a Bibliából. Menjünk vissza a nyolcadik fejezetre, itt leírja az áldás helyét.

7-es vers. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged, bővizű patakok, források és mély vizeknek földjére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadtak. Nézd meg, hogy miről ír itt, és ne hidd, hogy csak az akkori időkre vonatkozott, ez igenis a miénk. Ránk is vonatkozik, hogy bővizű patakok források és mély vizek földjére, ez azt jelenti, hogy bármerre mész, ott új csatornák jönnek, új források, új patakok. Ami azt jelenti, hogy te több pénzt keresel véletlenül, mint mások szántszándékkal. Istennek az a terve, hogy a hitetlenek, istentelenek féltékenyek legyenek rád. Ha ezt nem hiszed, olvasd el az igéket.

Az embereknek látniuk kell ezt, hatása kell, hogy legyen rájuk, és megkérdezik tőled, hogyan csinálod? És ilyenkor azt mondod: Isten hozott engem erre az áldott helyre. De ez nem úgy jön, hogy figyelmen kívül hagyod Istent, hanem úgy, hogy Őt követed.

A 8-as vers: Búza, árpa, szőlőtő, füge, s gránátalmatermő földre faolaj és méztermő földre, ez minden jó, ami itt van a földön. Nem nyomorogva eszed a kenyeredet, nem fogynak ki a dolgaink, mindig elegendő van mindenből, több mint amire szükségünk van. Mindig van felesleg. Dicsőség Istennek!

Isten helye számukra Kánaán földje volt. De az első generáció, aki kijött Egyiptomból élvezte ezt a helyet? Nem. Mert Káleb és Józsué kivételével elvesztek. Soha nem jutottak el az áldás helyére. Az istentelenség helyéről jöttek ki, és a pusztaságba kerültek. Mi volt a pusztaság? Egyiptom a szegénység helye volt, rongyokban voltak, és még a saját testüket sem birtokolták, az egyiptomiak tulajdona voltak, de Isten kihozta őket onnan. A pusztaságban meg volt ezüstjük, aranyuk, mert Isten arannyal és ezüsttel hozta ki őket Egyiptomból. De a pusztaság az ’épphogy elegendő’ helye. Minden nap lehullott az égből az eledel, és nem maradt belőle. Épphogy elegendő volt, „fizetéstől fizetésig”. Ez Isten akarata a számodra? A fizetéstől fizetésig való élés?

De Isten akarata volt, hogy keresztül jöjjenek azon a helyen. És azért vezette őket azon az úton, hogy megtanulják a hitet. Nem kellett volna ilyen sokáig ott maradniuk, azonnal keresztül kellett volna jönniük azon az úton. Hogy a hit iskoláját elvégezzék, és aztán gyorsan kijöjjenek onnan, és belépjenek az áldás helyére. De nem ezt tették, ez az első generáció nem ezt tette. Mert keresztülmentek ezeken a próbákon, és kudarcot vallottak, elbuktak. A Biblia elmondja nekünk, hogy miért. Figyelmeztet minket az Ige arra, hogy ne legyünk olyanok, mint ők.

A SZÍV ÁLLAPOTA

Zsidó 3.7-es vers. Annak okáért, amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket,… Beszéltünk arról, hogy Isten nem akarja távol tartani tőlünk az akaratát, nem akarja elrejteni. De akkor miért nincsenek sokan a helyükön? Itt hallhatod, hogy miért. Megkeményítik a szívüket. Például vegyük a tinédzsereket, a gyerekeket. A szülő azt mondja: ebbe ne keveredj bele, ezt ne tedd meg. Hogy kerül le az a gyerek az útról? Megkeményíti magát a szülei tanácsával szemben. Ó, olyan régimódi az én anyukám meg az apukám, nem tudják, miről beszélnek. És ez a problémák kezdete. Ez visz a pusztulás útjára. Ugyanígy működik ez Istennél is.

Sokan gondolják, hogy nem keményítenék meg soha a szívüket Isten felé. Az igazság az, hogy valószínűleg megtetted, csak nem annak nevezted. Ó, én soha nem lázadnék Isten ellen. Követtél-e már el valaha bűnt? Ha igen, akkor ez megtörtént. A bűn azt jelenti, hogy megtagadod, amit Isten mondott, nem azt teszed, amit Isten mondott. Tudjuk igazából, hogy ez így van, de ez a probléma akkor is, amikor az emberek nem jutnak el arra a helyre, amit Isten tervezett a számukra. Nem azért, mert Isten akaratát olyan nehéz lenne megtalálni, nem azért, mert Isten el akarná rejteni előlünk. Hanem azért, mert az emberek hajlanak erre az ocsmány, ördögi dologra. Erről fogunk beszélni ma este, mert ez fontos, sőt életbevágó.

Oda akarunk eljutni, hogy képes leszel magadban meghatározni, hogy felfigyelsz a lázadásra saját magadban is. Mert, ha ezt nem vagy hajlandó megtenni, akkor csak játszadozol. Azt se gondold magadban, hogy bárcsak ez meg ez itt lenne, hogy hallhatná ezt az üzenetet. Az Úr tudta, hogy ki lesz itt ezen az alkalmon, nem? És te vagy itt, és én vagyok itt. Ez a te hústested része, és az én hústestem része, és ha nem foglalkozunk vele, akkor tönkretesz minket. Ha nem uralod, és nem tartod kordában, akkor megront, tönkre tesz. Még Pál apostol is, aki kapta azt a rengeteg kijelentést, és akit Isten olyan hatalmas módon használt, ő is azt mondta: alávetem a testemet, megsanyargatom. És nem egyszer, hanem állandó jelleggel ezt teszi, nehogy – úgymond – méltatlanná legyek, miközben másoknak prédikálok.

Nekünk prédikátoroknak pedig meg kell értenünk, hogy minket Isten arra kent fel, hogy tanítsuk és prédikáljuk ezeket, de nincs felkenetésünk arra, hogy ezt éljük. Nekünk is ugyanúgy élnünk kell ezt, mint mindenki másnak. Sokszor, amikor látnak egy prédikátort, aki elvéti, azt kérdezik, hogy történhetett ez meg vele? Az én kérdésem az, hogy veled hogyan történhetett meg. A legnagyobb probléma a szolgálókkal az, hogy ők ugyanolyan emberek, mint te. Bármelyik prédikátor, én magam, bármikor megnyílhatnék a hústestnek. Például ahelyett, hogy ma este idejöttem volna, mondhattam volna azt is, hogy ma én nem megyek a gyülekezetbe, inkább jól leiszom magam, jól belövöm magam valami droggal, vagy ezt teszem és azt teszem.

Megtehettem volna, mert van szabad akaratom, ugye? De nem fogok bedőlni az ördögnek. Az ördög egy nagyon szép képet fest le neked, de nem mutatja meg a következő oldalt. Ó, nagyon szép plakátot fest neked le, és azt mondja, hogy te vagy a nagyfiú. Két gyönyörű nő van egyik oldaladról meg a másik oldaladról, a nyakadban lóg az aranylánc, partizol, te vagy aztán a nagymenő, az életed a partizás, tele vagy pénzzel, … de nem mutatja meg neked a következő oldalt. Nem mutatja meg neked azt, hogy amikor elfogy a pénzed akkor a barátaid is elfogynak.

Nem mutatja meg neked a magányt, hogy ott fekszel a kórházban egyedül, nincsenek barátaid, nincsen családod, és gyógyíthatatlan betegséged van. Az ördög nem mutatja soha ezt a részt. De az Úr áldása tesz téged gazdaggá, és nem gyarapít a fáradalom. Az angolban úgy van ez, hogy: Nem tesz hozzá szomorúságot. Tehát nem jár ezzel az áldással, ezzel a gazdagsággal szomorúság. Minden jó ebből, minden áldás.

KÍSÉRTÉS 

Meg kell tanulnod, hogy az ördög szórakozik veled és megkísért. Még Isten legszentebb szentjét is. Volt úgy velük is, hogy jöttek hozzánk ilyen gondolatok, nem éppen a legszentebb gondolatok, esetleg mocskos gondolatok. De ez nem azt jelenti, hogy valami bűnt követtél el. Mert Jézus megkísértetett, de nem adta át magát a kísértésnek.

Ha azonban valami vonz téged, édesget vagy megkísért, ez még nem azt jelenti, hogy ott ücsöröghetsz egész nap és fantáziálgathatsz, forgatod az elmédben ezeket a gondolatokat. Mert ha ezt teszed, akkor bizony elvétetted, és átadtad magad azoknak a gondolatoknak. És ha folytonosan ezeken időzöl, akkor előbb vagy utóbb meg is teszed. Hogyha elég hosszú ideig időzöl valamin, akkor előbb vagy utóbb megteszed.

Néhány évvel ezelőtt hallottam valamit. Valaki fönt volt egy felhőkarcolónak a tetején, az egyik barátja fölvitte, hogy lássa onnan a kilátást. Nem tudom hány emeletes volt az épület, de egy kicsi balkon volt ott, kilépett rá, és mesélte, hogy letekintve igen picinek tűntek az autók és az emberek is. Ott állt és nézett lefelé, és jött hozzá a gondolat, csak úgy a derült égből: miért nem ugrasz le? Ő erre azt válaszolta: Ugorj le te, én nem vagyok tökkelütött. Amikor ezt hallottam, azt gondoltam, ez nagyszerű; ő felismerte a forrását ennek a gondolatnak.

Ez a gondolat nem a bensejéből jött, hanem a külső világból. Áldott legyen a szívük, olyan sok keresztény nem érti ezt. – Ó, miért gondolkozok én arról, hogy leugrok innen? És az ördög azt mondja, hogy azért, mert öngyilkos akarsz lenni. – Én nem, vagy igen, tényleg hajlamos vagyok öngyilkosságra? – Ó, az öngyilkosság szelleme van benned, – mondja az ördög. – Ó, nem gondoltam, hogy tényleg ez lenne a problémám. De hát arról gondolkozol, hogy leugrasz, nem? – Igen, úgy gondolom. – Akkor ezt minek hívnád? – Ó, Uram öngyilkos hajlamok vannak bennem.

Látod, miről beszélek? Olyan sok keresztényt ilyen könnyen rászed az ördög. Jön a gondolat, hogy ó, homoszexuális vagyok, ó bizony leszbikus vagyok, ó házasságtörő vagyok, tolvaj vagyok. Nem. Amikor jön hozzád ilyen gondolat, jön hozzád egy érzés, vagy egy javaslat, akkor mit teszel? Lerontod ezeket a magaslatokat, minden magaslatot, ami Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtesz minden gondolatot, m i n d e n gondolatot. És mit mondasz, amikor jön egy ilyen gondolat? – Te csináld, én nem vagyok ostoba!

Annyi problémától megszabadít, ha ezt tudod! Azt mondod ilyenkor: Ez nem a bensőmből jön, ez nem a Szent Szellemtől van. Mert a lelked ellenségétől jön, kívülről. És nem kell magadat kárhoztatnod. Nem te produkáltad ezt a gondolatot. És hogyha ezerszer jön hozzád egy nap, akkor ezerszer azt mondod, hogy: NEM! És ha 98-szor nemet mondasz és 99-ikre meg igent mondasz, mert az ördög arra számít, hogy jól kifáraszt és egyszer csak beadod a derekadat?

Mindegyikünket megkísértette már az ördög, Jézust is megkísértette. Az életünk minden területén, ugyanúgy ahogy Jézust is. De Jézus nem követett el bűnt, nem nyílt meg neki. És ez bizonyítja számunkra, hogy nekünk sem kell. Voltak, akik ültek velem szemben és siránkoztak, valakivel viszonyt folytattak vagy akármi, és azt mondták: ó, Keith testvér ez a dolog egyszerűen hatalmasabb volt mindkettőnknél, egyszer csak ráeszméltem arra, hogy már megtörtént. Ezt nem veszem be, se ma, se holnap. Miért?

Mit mond a Biblia? Azt írja, hogy: nem egyéb mint emberi kísértés esett rajtatok, de hű az Isten, Aki nem hagyja, hogy azon felül legyetek megkísértve, mint amit elszenvedhettek. Tehát Isten soha nem fogja megengedni, hogy hozzád olyan kísértés jöjjön, ami teljesen leural. Soha nem engedi meg. Tehát, ha jön a kísértés, akkor tudod, hogy ellene tudsz állni. Nem kell beadnod a derekadat. Az ördög azt mondja neked: elég gyenge vagy, nem tudsz megállni, és te azt mondod, hogy fogd be, ördög.

Hogyha túl nagy dolog lenne ez nekem, akkor nem lenne itt: Nagyobb Ő, Aki bennem van, mint az, aki ebben a világban van. Nem engedem meg, hogy az ördög kihúzzon erről a helyről, hanem bekerülök az áldásom helyére, és ott is maradok. Nem engedem meg a bűnnek, sem a kísértésnek, hogy kihúzzanak engem erről a helyről. Nem!

A Zsidó 3-mal kezdtük, és most fejezzük is be a 7-essel. Annakokáért, amint a Szent Szellem mondja, ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket. Meg ne keményítsétek a ti szíveteket. (Még egyszer): Meg ne keményítsétek a ti szíveteket. Azért hangsúlyozom ki ennyire, mert az emberek így vétik el. Így lépnek ki arról a helyről, amit Isten eltervezett a számukra. Azért mert keménnyé válnak, taníthatatlanná válnak, és lázadók, engedetlenek. Saját magadat egy olyan helyre juttatod el, ahol Isten nem tud neked segíteni. Tudom, hogy ez egy nagyon erős állítás, de ezt így is értem, és igenis ezt mondtam. Isten ugyanis soha nem fogja felülírni a te akaratodat, soha nem fog kényszeríteni, hogy valamit megtégy.

Ezért, ha te megkeményíted magadat Istennel szemben és engedetlen vagy, lázadsz, akkor Isten nem tud téged segíteni. Nem arról van szó, hogy ne lenne elég erős ahhoz, hogy neked segítsen, hanem arról, hogy jogszerűen képtelen neked segíteni. És amikor olyan helyen vagy, ahol Isten nem tud rajtad segíteni, akkor nagyon rossz helyen vagy. Isten nem fog téged rávenni, hogy engedelmeskedj, nem fog kényszeríteni. De ez egy olyan hely, ahol elvétjük Isten akaratát.

Miért? Mert nem vagyunk hajlandók meghallani. Miért vagyunk olyan biztosak abban, hogy igenis sikerrel végezzük, azért mert Isten megmutatja nekünk, Isten megtanít minket. Isten kiigazít minket, de mi itt a lényeg? Mi a legfontosabb? Az, hogy ez akkor fog megtörténni, hogyha hallgatunk Istenre. És mi van akkor, ha eljutunk arra a helyre, ahol nem vagyunk hajlandók hallani Istentől? Minden rosszá válik, és minél tovább mész ezen az úton, annál rosszabb lesz a helyzet, mert az elégedetlenség helyén vagy. A zsidók is így kerültek a pusztaságba, negyven évre.

ISTEN A FORRÁSOD

Zsoltárok 68:4: Énekeljetek Istennek dicséretet zengedezzetek az Ő nevének, csináljatok utat annak, aki jön a pusztákon át, akinek Jah a neve, és örvendezzetek előtte. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája, az Isten az Ő szentséges hajlékában. Olykor hallunk embereket sírni: nem volt apukám, – Hogyha üdvözültél, akkor van Apukád. Ó, nincs családom, – Hogyha üdvözültél, akkor van családod. Ó, nincs férjem, ó, nincs hitvesem. Hadd adjak neked egy olyan tanácsot, a lehető legjobbat, az egész életedre nézve: soha-soha, de soha, semmilyen körülmények között, soha semmiért semmilyen helyzetben ne sajnáld magadat. Soha nincs egyetlen jogos ok, amiért te magadat sajnálhatnád. Amikor ezt teszed, bűnt követsz el. Igen, mert a Biblia azt mondja a Róma 14:23-ban. …minden, ami nem hitből van bűn az.

Amikor magadat sajnálod, nem vagy hitben! Mi van, ha rosszat tettek velem, elhagytak, megloptak, elvették a házamat, a hátam mögött kibeszéltek, megmérgezték a kutyámat. Nem azt mondom, hogy ennek örülnöd kellene, de ha bízol Istenben, akkor azt mondod: Istenem, adj nekem egy jobb kutyát, jobb barátokat, egy jobb munkát, és még nincs vége, nincs vége… Mert Isten mindenkor győzelemre vezet engem.

És egy ilyen embert nem lehet legyőzni; aki így beszél, így gondolkodik, azt nem lehet legyőzni. De ha bemegy a szobájába és leborul az ágyra, lehúzza a rolókat, és hideg zsebkendőket rak a fejére, és azt mondogatja: én szegény, soha senki nem jön, hogy rám figyeljen, senki nem törődik velem, senki nem hív föl, akármeddig itt fekhetek, meg is halhatnék, az se érdekelne senkit; ez lehet egy önmagát beteljesítő prófécia az életedben. Bárcsak láthatnák, mit is tesznek ilyenkor.

Mindannyian követtünk el hibákat, és nem szabad magadat kárhoztatni. De bárcsak Isten megnyitná a szemeiket, és egy percre megnéznék, mivel is fekszenek egy ágyban, minek nyílnak meg ilyenkor. Mert a legbüdösebb, legocsmányabb szellemeknek nyílsz meg ilyenkor. És ott fekszel az ágyadban és mondom neked, hogyha te ezt beveszed, akkor csak ők táplálják az elmédet és mondják ezeket a dolgokat. Ó senki nem törődik velem! Amikor ezt teszed, öt ocsmány szellem rohan, és mondja majd a füledbe: ha ez meg ez törődne veled, akkor ezt meg ezt tette volna meg érted.

És erre azt mondod: igen, igaz, soha senki nem tette meg ezt értem, pedig én mindig mindenkinek csak segíteni akartam. És miért engedték meg, hogy ez megtörténjen veled. Miért nem tették ezt meg azt érted. Ilyenkor aztán mész lefelé, és ennek nincs vége, egyre csak lejjebb és lejjebb süllyedsz, és egyre gyengébb leszel. Ne gondold, hogy Isten majd megszán, amikor így viselkedsz! Lehet, hogy ez a nagymamánál működött, de Istennél nem így működik. A hitetlenség sérti Istent. Ne engedd meg az elmédnek, hogy erre az útra tévedjen.

Áldott legyen a szívük, szolgálókkal is beszéltem már erről, és nem azt a választ várták, amit én adtam nekik. – Isten odaadta nekem ezt a projektet és elmentem, hogy megtegyem, de senki sem kapcsolódott be. Hol vannak azok a pásztorok, hol vannak ezek az emberek? Össze kellene kapcsolódniuk velem, mért nem segítenek? – És én rájuk néztem, és azt mondtam: Segíteniük kellene? Kimondta ezt? Nem ők a forrásaid. Csöndbe kell lenned, Istenre nézned, a szemeidet levenni az emberekről.

Ha Ő mondta neked, hogy megtedd, akkor támogatni is fog. Néha az emberek kilépnek, hogy megtegyenek dolgokat, amit az Úr soha nem mondott nekik. Aztán arcra esnek, és mindenki mást okolnak. – Ó Keith testvér, az Úr azt mondta, hogy menjek el Kínába, és senki sem küld engem oda, már 93 levelet írtam és egy gyülekezet sem képes nekem segíteni, segíts nekem. – Tudod, lehet, hogy éppen Istenre hallgatnak abban, hogy nem segítenek neked.

Istennél semmi sem a cselekedetek alapján történik, semmi. Hadd mondjam ezt másképp: Isten áldásait nem lehet kiérdemelni, semmit sem érdemeltél ki, minden kegyelem által van, ajándék. Ha te úgy viselkedsz, hogy ezt megérdemelted, hogy ezzel valaki adós neked, akkor Isten nem tud kegyelmet gyakorolni feléd. Mert elhagytad azt a helyet, ahol Isten kegyes tudna lenni hozzád.

Nem tudod megvásárolni a gyógyulást. Nem tudsz elég keményen dolgozni ahhoz, hogy megérdemeld a gyógyulást, mert Jézus már megvette. Jézus már kifizette az árat. Isten elé nem szabad úgy jönnöd, hogy: ó, Istenem, ezért én megdolgoztam, Te meg ezt tedd meg értem. Nem, Isten nem tartozik neked gyógyulással. Leborulsz Isten elé, és azt mondod, köszönöm, Uram, hogy a kudarcaim és a hibáim ellenére megvásároltad, kifizetted az árat a gyógyulásomért, ez egy ingyen ajándék.

Nem mondom, hogy Te ezzel tartozol nekem, hogy én ezt megérdemeltem, tehát köszönöm Neked, hogy nekem adtad, és a kegyelmed által elfogadom. Isten így van velünk, és ezért nekünk is ugyanígy kell lennünk másokkal. Ha valaki a családodból elkezd úgy viselkedni, mintha te valamivel tartoznál neki, egy kicsit visszaveszel a gőzerődből. Miért? Mert az illető nincs hitben. Mert ha hitben lenne, akkor nem helyezne rád nyomást. Azért mert a hit szemei Istenen vannak. És Isten azt használ, akit Ő akar, ez az Ő dolga. A szolgálóknak is ügyelniük kell arra, hogy ne a gyülekezet jó adakozóira építsék a terveiket, a gyarapodásukat, a gyülekezet gyarapodását, anyagi, technikai szükségleteinek betöltését.

Vagy az elváltak például: az az ember, akitől elváltál, nem a forrásod. A kormány nem a forrásod, az apuka és anyuka sem a forrásod. És az a munkahely, az a cég, akinek dolgozol, az sem a forrásod. Mi van akkor, hogyha nem léptetnek elő, vagy nem adnak fizetésemelést, ez azt jelenti, hogy nem lehet meg a pénzed? Nem. Istennek van millió és egy módja arra, hogyan tud hozzád pénzt eljuttatni, ha képes vagy hinni benne. De a szemeidet leveszed Istenről, és elkezded magadat sajnálni, háromszor volt már előreléptetés, de én egyszer sem kaptam, és nem értem, hogy miért?

Én tudom miért. Pont most jött ki a szádból a válasz: nem vagy hitben. A szemeid az embereken vannak. Nem, a hit emberek azok boldog emberek, a hit emberek azok szabadok, nem levertek, nem próbálnak nyomást gyakorolni másokra. Hanem a szemeik Istenen vannak. És egy forrásuk van csak. Sok-sok csatorna van, amit Isten használ, de csakis egy forrás van, egyetlen egy. Mondd ki hangosan: Isten az én forrásom, az én ellátásom. Halleluja. Dicsőség.

Köszönjük, Uram, hogy olyan kegyes vagy hozzánk, köszönjük, hogy tanítasz minket, köszönjük, hogy megsegítesz minket, megerősítesz minket, köszönjük, hogy segítesz nekünk felnövekedni, köszönjük Neked, és Neked adjuk ezért az érdemet, a dicsőséget. Köszönjük, hogy munkálkodsz az emberek szívében, az elméjükben, és megváltoztatod őket, és megváltoztatsz minket dicsőségről dicsőségre, a Szellemed által. Köszönjük, Uram, köszönjük.

Ha hiszed, hogy van egy biztos jövőd, egy csodálatos jövőd, győztes leszel és lehet, hogy egyszer-kétszer könnyeket hullajtasz majd, de nem fogsz ücsörögni és sajnálni magadat, hanem felkelsz és a könnyeiden keresztül azt mondod, hogy Isten túl sokat tett értem, megyek csak előre. Isten tartogat még jó dolgokat számodra, még nem fejezte be veled, jó dolgok vannak előtted, és éppen most is.

Dicsőség Istennek, hogy engem semmi nem mozdít ki a helyemről, hanem Isten kihoz engem az áldásom helyére. Ha ezt megteszed otthon, az autódban, a munkahelyeden, függetlenül attól, hogy mi történik körülötted, az ördög nem tud legyőzni, nem tud veled mihez kezdeni, az ördög ezzel nem tud mit kezdeni.

KÁNAÁN VAGY PUSZTA

Zsoltárok 68:5… Árváknak atyja Ő – Ne sajnáld magadat, ha nagyon kemény gyerekkorod volt. Sok mindenkinek volt rajtad kívül, de ez már a múlté. Most pedig az apukák apukája a tiéd. És ha egy jó gyülekezetnek vagy a tagja, akkor körülötted is vannak ott apukák. Ámen. – …Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az Ő szentséges hajlékában. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza bőségre a foglyokat.

Hiszitek, hogy Isten a megszabadító, Ő az, aki megelégíti a szívünk legmélyebb kívánságait? De figyeld meg ezt,… csak az engedetlenek (ők lakoznak a megelégedettség helyén? Ők szabadulnak meg? Nem.) Az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. Ez nem hangzik valami jól, ugye? Hallgassatok meg még egy fordítást. Az Új élő fordítás azt mondja: Isten a magányosokat családokba helyezi.

Ha magányos vagy, és hiszel továbbra is Istenben, nem sok időbe telik és egy családban leszel. Isten ezt mondta, tehát állj meg az Ő Igéjén, állj meg a szaván. Isten a magányost családba helyezi. Kihozza, megszabadítja a börtönben ülőket, és örömöt ad nekik. A folytatás: De a lázadók, az engedetlenek számára az éhség marad és a gondok. Ez jön az engedetlenek, a lázadók számára. Ők nem laknak ezen az áldott helyen. Isten kihozta az izraelitákat Egyiptomból. Kihozta őket az istentelen helyről, a teljes szegénységből, kihozta őket a pusztaságba, ahol tanultak, próbákon mentek keresztül. Az engedelmességük lett próbára téve.

Ez egy olyan hely volt, ahol épp’ hogy elegendő volt mindenből. Nem tartoztak senki más birtokába, de ahelyett, hogy bementek volna egyenesen a Kánaán földjére, ehelyett kint maradtak a pusztaságban. Év-év után évtized-évtized után a puszta sivatagban. Már harmincnyolcadik éve eszed a mannát, és nagyon nagy a szárazság idekint. Nem az áldás helyén vagy, ugye?

Lehetséges, hogy valaki elvéti Isten akaratát negyven éven keresztül? Miért vannak ők odakint? A lázadás miatt, az engedetlenség miatt. Lázadók voltak, kemény fejűek és kemény szívűek. Ez az, ami kívül tartja az embereket az áldás helyén. Ez tartja őket távol a Kánaán földjétől. Istennek, ugye mindig igaza van, és itt az Ige azt mondja, hogy az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

Vannak-e keresztények, akik ezen a helyen vannak? Vannak-e keresztények kint a világban, akik szellemi értelemben száraz helyeken vannak év-év után? Persze, túlélik a dolgokat, de éppen hogy csak. Ez Isten akarata? Mért vannak ők ott? Mert makacsok, ez az igazság, olvasd el a Bibliát, nézd meg. Ez így van, te vagy, vagy én vagyok ez, mindegy. És ezek előjönnek új tanításokkal, hogy: Isten visz minket keresztül ezeken a problémákon, hogy kifejlessze bennünk az istenfélelmet, meg az alázatosságot, és nem értjük, nem tudjuk, hogy miért tart minket már harminc évig itt a sivatagban. De hát erősnek kell lennünk, ugye, és bíznunk kell az Úrban.

A kérdés: hogyha tényleg Isten akarata, hogy én ott legyek a Kánaán földjén, akkor mit csinálok én harmincnyolc éve itt kint a sivatagban? Azért mert önfejű vagy, keményfejű, és a magad útját járod, a magad fejed után mész. És ez a lázadás, ez az engedetlenség. A lázadás ördögi, a sátánnak a természete. Mi történt a sátánnal? Isten őt nem ördögnek teremtette, erről már olvastunk, az Ésaiás 14-ik fejezetében. Ő Lucifer (Fényhozó) volt, a felkent kérub Isten jelenlétében, a szent helyen. De kilépett a helyéről, és fellázadt Isten ellen. Elvesztette a helyét.

Beszéljünk csak itt a szárazságról. Forróság, és szárazság, én pedig nem arra tartok, mert az élet túl rövid, és én nem így akarom leélni az életemet. Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy száraz meddő helyen lakjunk, amikor tej és méz vár minket. Gazdagság, bőség, és gyógyulás van ott, és nekem mindössze annyit kell tennem, hogy hajlandó leszek.

Nekem csak annyit kell tennem, hogy meglágyítom a szívemet, és azt mondom: Uram, bármiben, bármiben, amit akarsz, megváltozom, mutasd meg nekem. Ha valamit elvétettem megbánom és megváltozom. És így is érezd, tehát a szívedből mondd ezt Istennek. Szívedből mondd, és azt is értsd alatta, amit mondasz. Ha rákerül a sor, akkor nemcsak mondod, hanem meg is cselekszed. Elfogadod azt, amit Isten mond neked.

ELVÉSZ A NÉP

Sámuel 1-ső könyve: Miért nincsenek az emberek a bőség helyén? Sok kereszténytől hallani: hú, hát én próbálom megtalálni Isten akaratát már évek óta, imádkozzatok értem. Ez nem igaz így. Az emberek szeretnék, ha ez így lenne. Ez kb. olyan, mint ha valaki nem képes lefogyni. Az emberek inkább ráfogják, hogy ez valami rejtély. – Nem is ettem semmit ezen a héten, és tíz kilót híztam, mi történt? Nem tudom, senki nem érti. – Például én is egy picit fölszedtem, de bizony tudom, hogyan került föl rám az a pár kiló. Valaki azt mondta: hát nem értem, hogy történt, húsz kilót híztam, 3-4 hónap leforgása alatt, pedig nem eszek semmit szinte. A tested nem tud kitermelni 20 kiló zsírt, csak a puszta levegőből. Valamiből ki kellett termelnie azt a plusz 20 kilót.

Az egyik szolgálótársammal pár éve elmentünk együtt egy autó bemutatóra, vettünk sütiket, aztán csokis séket, aztán hot dogot, végül egy jó nagy hamburgert. És Phyllis is készített nekünk valami jó kis vacsorát. A barátom erre: hűű, mennyire örülök ennek a vacsorának, egész nap szinte semmit nem ettünk, olyan éhes vagyok! Én pedig néztem, miről beszél ez? Egy álomvilágban él ez az ember, lenéz a hasára, és azt kérdi, hogyan került föl rám ez a pocak? És az emberek szeretik ezt tenni az életük minden területén. Valóban olyan rejtélyes ez?

Senki se tudja igazán, hogy miért? Hm. Miért olyan rossz az anyagi helyzetem? Ez is egy misztikum. Az ördög az mindig csak megtámad engem, és ez is egy titok. Én azon tűnődöm, vajon van-e köze ahhoz, hogy nem tudtál uralkodni a magadon, és a hitelkártyáddal össze-vissza fizettél, és nem Istenre hallgattál, mindent összevásároltál. Az emberek szeretnék ráfogni, hogy ez valami titokzatos dolog, amit nem igazán érthetünk. Nem így van, mert a dolgok igen-igen egyszerűek, ha beismered a felelősségedet. Hogy ez része az engedetlenségnek és a lázadásnak.

Vannak olyan dolgok az életedben, amiket tudsz és látsz, de nem akarsz tudomásul venni. Isten foglalkozik veled valamivel kapcsolatban, és te tudod nagyon jól, hogy az Isten, de a hústested nem akarja meghallani, mert akkor meg kell változtatnod az életedet. Mert nem tehetsz többé a hústest kedvére. A hústestednek nagyon tetszik, hogy ezt teszed. Persze nem akarod ezt ilyen nyíltan kimondani: nem akarok, most nem fogok engedelmeskedni Istennek, inkább valahogy másképp fogalmazod meg, ugye? És abban a pillanatban kitártad az ajtót az ördög előtt, hogy megtévesszen, és ő besiet azon az ajtón, és azt mondja neked: tényleg nem tudjuk, hogy mi ez? Mi ez? Nem tudjuk. De ez Isten? Nem! Nem, ez nem Isten, nem tudjuk igazából, hogy mi ez. Ez egy titok. És ez az állapot megengedi nekünk, hogy továbbra is megnyíljunk a hústestnek és, hogy azt mondjuk, hát nem tudjuk, mi ez?

Egy idő után pedig eljutsz arra a pontra, amikor már nem is zavar a dolog. Mert megtompítottad magadat. Megkeményítetted magadat, és innentől fogva a dolgok nagyon gyorsan rosszabbodnak. És azoknak, akik ezen a puszta helyen élnek nagyon-nagyon rejtélyes, hogy miért nem tudják megtalálni a bőség helyét. Ez egy nagyon komoly dolog. Keresztények milliói meggyőzték saját magukat arról, hogy nem tudják megtalálni Isten akaratát. – Megpróbáltam, imádkoztak értem, böjtöltek, és ha tudnám, hogy mi Isten akarata, megtenném. – Én ezt nem hiszem! Mert én ismerem Istent, Ő nem próbálja elrejteni az akaratát tőled, előled. Soha nem is akarta, és soha nem is fogja.

Az engedetlenek, puszta, sivár, száraz helyen lakoznak. Azok az emberek, akik megsüketítették saját magukat azért, hogy ne hallják meg Istent.

A Hóseás 4:6 azt mondja: Elvész az én népem, (a héber eredeti szerint: levágatik, levágattatik az én népem) mivel, hogy tudomány nélkül való. És az emberek itt megállnak, azt a benyomást keltik, hogy a probléma abban van, hogy nem tudjuk mi Isten akarata. Isten azt mondja: elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt. Az angol úgy mondja: Visszautasítottad a tudást.

Ebben az országban is vannak emberek, akik soha nem hallották az Evangéliumot, és világszerte nagyon sok ember van, aki még nem hallotta. De nagyon sokan vannak olyanok, akik hallották. Hallották az Evangéliumot, eleget hallottak belőle ahhoz, hogy újjászülessenek, és miért nincsenek ott? Mert visszautasították. Olyan keresztényeknek a milliói is léteznek, akik hallották a Szellemmel való teljesség üzenetét. És nem tapasztalják meg azt, amit megtapasztalhatnának Istenben.

Annyival több erő lehetne az életükben, annyival több megnyilvánulása lehetne jelen Istennek az életükben. És miért nincs? Puszta tudatlanság lenne? Nem. Hanem, mi ez? Visszautasították, habár hallották. Keresztények milliói hallották az Evangéliumot a gyarapodásról, de mit tettek vele? Visszautasították. Azt mondták, hogy mi ebben nem hiszünk. Az a nyelveken való ima, az is ördögtől van. Ez nagyon komoly beszéd. Amikor a Szent Szellem munkáját az ördögnek tulajdonítod, az Istenkáromlás, a Szent Szellem káromlása, és Jézusnak igen-igen súlyos szava volt erről.

Mondd ki: Uram, én ezt nem akarom megtenni, segíts nekem, hogy ne tegyem meg, ha a Te Igédben van, akkor én azt elfogadom, még akkor is, ha gyökeresen más, mint amit én eddig hittem. Ha tudod, hogy az az Úr szava, akkor bizony hajlandónak kell lenned, igent mondani: Uram, taníts meg erre, és megváltozom. Ez a hajlandóság, ez a nyitottság, ez az alávetettség az, ami eljuttat és megtart téged azon a helyen, ahová Isten rendelt.

ENGEDETLENSÉG ÁRA

1Sámuel 15.  Ez az a történet, amikor Saul királlyá lett, és a Biblia azt mondja, hogy Saul nagyon kicsi volt saját szemében, amikor királlyá kenték. Annyira szelíd volt és bátortalan, hogy el is rejtőzött, úgy kellett elővonni, hogy meg tudják koronázni. De ez nem sokáig tartott. Mert aztán hozzászokott, hogy ott ül a trónján, hogy parancsokat ad, és mindenki nagyon gyorsan engedelmeskedik neki. Hozzászokott, hogy azt teszi mindig, amit ő akar.

Eljött hozzá Isten embere, és az Úr szavát hozta neki Sámuel: ezek Isten ellenségei, ezért te lemész oda, és ezt a csatát így fogod megharcolni, máshogy nem teheted, csakis így. És Saul lement oda, és úgy döntött, hogy nem lesz azzal gond, ha ő némi kis változtatást visz a dolgokba.

Mi ez? Van-e ebből körülöttünk is? Miért van ez így? Ez azért van, mert az emberek nem tisztelik eléggé azt, amit hallottak, úgy érzik, hogy szabadon változtathatnak a dolgokon. Úgy hiszik, hogy szabadok a saját szavaikat hozzá tenni. És persze szabadok feltételezni azt is, hogy habár az a személy azt mondta, de én úgy hiszem, hogy mégis ezt mondta ezzel. És tudod mi ez? Ez is lázadásnak egy formája.

Persze nem hívják annak, de ez lázadás, súlyos dolog. Amikor az Úr mond neked valamit, akkor nem szabad hozzátenned, sem abból elvenned. Te nem mondhatod azt, hogy az Úr igazából ezt értette ez alatt, hanem azt kell mondanod, amit Ő mondott és ezzel vége. Amikor azt kérdik: de mit értett az Úr ez alatt, nagyon sokszor azt kell mondanod, nem tudom, pontosan mit értett ez alatt, de ezt mondta. Az emberek túl szabadnak érzik magukat. Újra és újra találkoztam ilyen dolgokkal.

Volt úgy, hogy a fél éjszakát végig imádkoztam azért, hogy tudjam, hogy egy bizonyos dolgot hogyan kell megtenni, és aztán elmondtam valakinek, hogy ezt meg ezt tegye. Másnap meg azt láttam, hogy teljesen mást tett, mint amit én mondtam neki. Az ember ilyenkor elgondolkozik. Azt válaszolja neked a másik, hogy hát igen, ezt mondtad, de én mégis úgy gondoltam, hogy ez így jobb lenne.

Csakhogy én ezt nem saját elképzelésem szerint akartam megtenni, hanem az Úrtól hallottam, és úgy kellett volna megtenni. És én azt mondtam neked, és te megváltoztattad, és ez lázadás. Ez nem egy vétlen hiba. Mert amikor az emberek ezt mondják: ó, hát csak egy hibát követtünk el. Ez nem egy vétlen hiba, ez lázadás, komoly dolog. Tehát Saul ugyanígy döntött. Igen, tudom, hogy Sámuel azt mondta, hogy így meg így tegyem. De hát nem hajthatjuk el ezeket a jó kövér teheneket, és az a kecskenyáj ott? Az emberek nem örülnének, ha abból kaphatnának?

Saul úgy döntött, hogy ő jobban tudja Istennél! Ki mondta meg Sámuelnek, hogy mit mondjon Saulnak? Saul nem tudatosította, hogy mit tesz. Igazából úgy viselkedett mintha többet tudna Istennél. Ezért amikor Sámuel eljött hozzá, Saul azt mondta neki: Áldott legyél te az Úrtól, megtettem azt, amit az Úr mondott. Sámuel azt kérdezte: Mi az, amit hallok, valamilyen állatokat hallok én itt, hogy bőgnek a tehenek. (1Sám. 15,13-14)

Mit keresnek itt ezek a tehenek és a kecskék? Saul erre azt mondta: hát tudod, az emberek akartak belőlük, és én úgy gondoltam, hogy ez így rendben lenne, ha mégsem vágnánk le az összest. Szóval így döntöttem. Hallottad-e már, amint az emberek így beszélnek? Szóval én csak mentem és meghoztam a döntést magam. Mit tettél? Ez micsoda?

Félnek ezt kimondani, de ez lázadás, engedetlenség. Mit okoz az engedetlenség az életedben? Távol tart téged attól, hogy beléphess az áldás helyére; a lázadók, ezt mondja az angol fordítás: puszta sivár helyen lakoznak. Ez tart távol a helyedtől.

Sámuel erre azt mondta: nem, te nem azt tetted, amit az Úr mondott neked, én mondtam neked. Mit mondott az Úr? És te föllázadtál az Úr ellen, visszautasítottad az Ő parancsolatait, és Ő is visszautasított téged attól, hogy király legyél. (1Sám. 15,23) Ez komoly dolog! Több kijelentést kapunk még erről.

Isten szemében a legparányibb lázadás is komoly dolog. A gyermekeinkkel kapcsolatban is komolyan kell ezt vennünk. A legkönnyebb megtanulni ezeket a dolgokat, míg 2-3 évesek. Így halljuk a szülőket beszélni: ó, nézd csak, hogy szétszedik az egész házat a kis huncutok – de amikor majd a börtönből kell őket kihoznod, nem lesz ilyen vicces.

Ha hallod ezt a hangnemet figyelj fel rá! Ez ördögi. Nem a gyermekeidben van ördög, hanem az ördög arra akarja őket rávenni, hogy megnyíljanak neki, és neked meg kell őket tanítanod arra, hogyan álljanak ellen neki. Egész kicsi koruktól fogva meg kell tanítanod őket arra, hogy ennek ne nyíljanak meg. Vagy, amikor kirohannak a szobából, aztán jól becsapják az ajtót, akkor a dolognak ott nincs vége, te még nem fejezted be. Mert ez az ő életükről szól.

Az, ami most történik, befolyásolhatja majd azt, hogyan mennek férjhez. Hatszor házasodnak össze, és hatszor elválnak. Vagy, hogy tizenkétszer otthagyják azt az állást, amit Isten adott nekik, s mindenhonnan elmennek. Ez befolyásolja azt, hogy a gyerekeid megtalálják-e a helyüket, vagy pedig a puszta sivatagban élnek egész életükben. Ezek a dolgok itt dőlnek el.

Saul mit válaszolt? Azt mondta, hogy: de igen azt tettem, mentem és megtettem azt, amit az Úr mondott nekem. (1Sám. 15,20) Igaz, hogy hoztam magammal nyájat meg kecskéket, meg ezt meg azt, de megtettem, amit az Úr mondott. Néhány fejezettel odébb ő és a fiai halottak. Levágattak. Miért? A lázadás miatt. Nem szabad egymást megítélnünk. Te is föllázadtál már, én is föllázadtam már. A fontos, hogy felismered-e a kezdetét.

A VARÁZSLÁS BŰNE

A büszkeség kezdeti formáját saját magadban felismered-e, hogy meg tudod-e magadban határozni. Valaki mond neked valamit, ami nem tetszik. Azt mondod magadban: nekem ezt nem kell elviselnem, amit ez beszél. Alávetem magamat Istennek, de nem vetem magamat alá senki embernek. Ezek híres utolsó szavak.

Saul azt mondta: én megtettem, amit az Úr mondott, Sámuel erre azt felelte, nem, nem tetted meg. És Sámuel elindult, Saul pedig megragadta a ruháját és letépte róla. Ezzel neki vége. Vége a futásának, az életének. Igazából nem fedezte fel, hogy ő ezt Istennel teszi, hogy Isten magára vette ezt. Mert ez a próféta Isten képviselője. Isten embere azt mondja neked, hogy nem tetted azt, amit mondtam, akkor minek van itt az ideje? Annak, hogy elbukj, és azt mondod, hogy Istenem, mire gondoltam én.

Itt az ideje a háromnapos böjtnek, nagyon komolyan mondom ezt. Nagyon komolyan mondom, itt az ideje annak, hogy igazán megbánd ezt, és megalázd magad Isten előtt. Amiért letértél az útról és megnyíltál a lázadásnak. Ez teljesen elfojthatja Isten akaratát az életedben.

1Sámuel 15.23: Mert mint a varázslásnak bűne olyan az engedetlenség, és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, Ő is megvetett téged, hogy ne légy király. Meg is történt ez. És a következő pillanatban már egy barlangban volt, egy varázslóval, egy boszorkánnyal. Nagyon szomorú dolog, hiszen Isten kenete volt rajta. Egy másik fordítás azt mondja: az engedetlenség illetve a lázadás az ugyanolyan rossz, mint a boszorkányságnak a bűne.

A makacsság ugyanolyan rossz, mint bálványt imádni. Ha én megtudnám, hogy szobrok előtt hajtasz térdet, és kakasokat áldozol, és azt mondanám: mindenki imádja a bálványokat a maga módján, ez így rendben van? Itt-ott azért imádjuk a bálványokat. Rendben lenne szerintetek? De mit gondolnak az emberek a makacsságról? Sokszor büszkék arra, hogy ők milyen makacsok, milyen önfejűek. A Biblia pedig azt mondja, hogy ez ugyanolyan rossz, mintha bálványokat imádnál. Mint a boszorkányság, a varázslás.

Látjuk-e ezt így, hogy ez ilyen gonosz dolog? A legtöbb ember ezt nem így tekinti: azt mondják, hát egy picit önfejűek. Vagy amikor a szülők azt mondják a gyerekekre: hát, tudjátok, megvan az ő kis személyiségük. Független kis önálló emberkék, megvan a saját személyiségük. Amikor háromszor mondasz valamit a gyerekednek, és kiölti rád a nyelvét, ezen elkezdesz nevetni. Arról is azt gondolnád, hogy olyan vicces, hogyha látnád, hogy valami kis szobrot imádnak a szobájukban? Ó, hát minket az nem érdekel, kisgyerek, csináljon, amit akar. Egy kis bálványimádás nem árt neki.

A szolgálatom kezdeti fázisában, az első pár évben, több időt töltöttem azzal, hogy az Urat kerestem, az Úrra várakoztam, imádkoztam. Olyan embereknek a könyveit olvastam, akiket Isten igen-igen hatalmas módon használt, az ő generációjukban. És nemcsak egyszer-kétszer, hanem sokszor láttam azt, hogy egyszerűen letértek az útról. Isten használta őket, aztán letértek az útról, aztán már téves dolgokat tanítottak, és néhányan meghaltak fiatalon. Annak ellenére, hogy Isten olyan hatalmasan használta őket.

És ahogy ezt láttam, ahogyan teltek a hónapok, úgy egyre nehezebbnek, súlyos tehernek éreztem ezt. Teher volt a szívemen, mert azt gondoltam, hogy ezek az emberek sokkal többet tudtak Istenről, mint én most, és mégis letértek az útról. Kudarcot vallottak és levágattak az életről. Felfedeztem, hogy nem támaszkodhatok az én nem tudom milyen nagy tudásomra, hogy ez ne történjen meg velem. Nem támaszkodhatok arra, hogy nekem milyen megtapasztalásaim vannak Istennel, mert nekik sokkal több volt.

ALÁZATOS ÉS TANÍTHATÓ

Akkor hogyan lehetek biztos abban, hogy én nem fogok kudarcot vallani, és nem esek el. Hogy nem fogok téves dolgokat tanítani, és nem fogom félrevezetni az embereket, és nem halok meg fiatalon, nem vétem el Isten akaratát. Nagyon nehéz volt a szívem. Emlékszem, egy nap a gyógyító iskolában kellett volna szolgálnom, és bementem abba a szobába, ahova be-bejártak az akkori szolgálók. És mivel ez a dolog annyira erős volt a szívemen, hogy alig bírtam kivárni, míg odaérek, mert már akkor sírtam, és leestem a földre, és imádkoztam és fölsírtam Istenhez.

És azt mondtam: Istenem, én nem tudom, hogyan tudom megtenni, nem tudom, hogyan tudom magamat távol tartani attól, hogy ne essek ugyanazokba a hibákba, amikbe ezek az emberek beleestek. Ezek az emberek ismertek Téged, én ezt látom és értem, ők sokkal jobban ismertek téged, mint én most ismerlek. Az Úr szólt a szívemhez, nem hallható hangon.

Teljesen elvitte ezeket a félelmeket rólam. Isten megszabadított ezektől a félelmektől. És azt mondta nekem: fiam, én mindig veled vagyok, én vezetni foglak, megvédelmezlek, ha letérsz az útról, én megmutatom neked, ha nem hallod meg először, akkor újra megmondom neked. És hogyha másodszor sem hallod meg, akkor felhangosítom, és hogyha így sem érted meg, akkor három embert küldök majd hozzád, hogy megértsd.

Azt mondta nekem az Úr: az emberekhez, akikről olvastál, küldtem hozzájuk másokat, éjjel fölébresztettem őket, Voltak, akiknek látomásokat és álmokat adtam. Voltak, akiknek természetfölötti megtapasztalást adtam, de nem voltak hajlandók meghallgatni engem. Nem hallották meg, amit mondtam nekik, mert megkeményítették a szívüket, és megkeményítették a nyakukat.

És azt mondta nekem az Úr: fiam, ezért ne aggódj, mert én megvédelmezlek. A jobb kezemmel felemellek, és nem fogsz elesni, mindaddig, amíg rám hallgatsz. A kérdés nem az, hogy én törődni fogok-e veled? A kérdés az, hogy te hajlandó vagy-e engem meghallgatni. Aztán azt mondta nekem az Úr Isten, ezt le is írtam, hogy: „Fiam, az alázatosságod a te védelmed a megtévesztés ellen. Mindaddig, amíg a szívedet alázatosan tartod, mindaddig, amíg tanítható maradsz, amíg formálható vagy és tanítható, addig meg leszel védelmezve!”

Isten nem fog téged a sötétségben hagyni, Isten megmutatja neked. Hol itt a veszély? Voltak emberek az én életemben is, és köszönet érte Istennek, hogy nem túl sokan, de voltak páran, akik éveken át mindig azt mondták nekem: Keith testvér Isten téged használt arra, hogy szólj az én életemben. Ha Isten véletlenül valamit mutat neked rólam, akkor kérlek, mondd el nekem, hogy tudjam.

Évek teltek el, és semmi ilyen nem történt, aztán az Úr egyszer fölébresztett éjszaka, hogy menjek el hozzájuk, és mondjam el nekik ezt és azt. Ők nagyon jól tudták, hogy igen-igen ritka dolog, hogy én ezt teszem, mert én úgy hiszem, hogy mindegyikünknek meg kell tanulni a szellem vezetését saját maga számára. Elmentem hozzájuk, elvittem a Bibliámat, és azokat a dolgokat, amiket éjjel leírtam, leültem velük és 3 órán keresztül beszéltem hozzájuk.

És azt mondtam nekik: ne menj erre, ne menj erre, mert ha erre mész, akkor ebbe meg ebbe fog neked ez kerülni. Ott ültek velem és sírtak. És a másik héten mentek és megtették mégis azt a dolgot. Na most ez összezavarodottság, tudatlanság? Nem, nem. Az én népem elvész, mert tudomány nélkül való, miért? Mert visszautasították a tudományt! Ez a veszély – amikor tudod és látod, hogy ott van és tudod, hogy mi az a dolog, de nem teszed meg.

Most lépsz le arról az útról, amit Isten számodra kijelölt, és kilépsz az áldásod helyéből, lázadó vagy, és puszta helyen fogsz lakni. De ennek soha nem kell megtörténnie veled! Ha tanítható maradsz. Másokban is lakozik a Szent Szellem nem csak benned. Mások is hallanak Istentől rajtad kívül, főleg az elöljáróid az Úrban. Akik ötször több időt jártak már az Úrral, mint te. És olyan sok minden mást megtapasztaltak Istenben, amit te még nem. Főként, amikor az Úr használja őket arra, hogy neked mondjanak valamit, hogy valamit ne tegyél meg.

Nem te vagy az egyedüli, aki ezt tudod, aki hallani tud Istentől. Biztonságban vagy, amikor alázatos és tanítható vagy, ez megvédelmez a megtévesztéstől. Volt példa erre az én életemben is. Most is emlékszem arra, hogy nem sokkal azután, amikor elkezdtem Hagin testvérnek dolgozni, nagyon zöldfülű voltam még, sokszor ugyanúgy viselkedünk, mint a tinédzserek, mert a tinédzserek azt hiszik, hogy ők mindent tudnak.

Volt egy dolog, ami kirobbant az országban, és azt mondtam erre, hogy igen ez az, itt van az ige, megtaláltam az igét a Bibliából, ez biztos az. És Hagin testvér jött másnap, és az ellenkezőjét tanította, én meg azt gondoltam magamban: de hát itt az Ige, én megtaláltam a Bibliában. Hallgattam, de másokat hallottam így beszélni Hagin testvérről: Á, tudjátok, ő már öregszik. Igen, ezt mondták, az egyikük meg egyenesen azt mondta: Tudjátok, ő olyan, mint Mózes, ő nem fog bemenni az Ígéret földjére. Istennek fel kell emelnie ilyeneket, mint mi, fiatal Józsuékat. Ez nekem nem tetszett.

Úgyhogy egy picit visszaléptem, ültem és hallgattam Hagin testvért, ahogyan beszélt erről, és csendben maradtam. És aztán rájöttem, hogy ő ezt már hallotta, ő mindezt már előre látta. És itt a dolog lényege: nyitottnak kell lenned. Teljesen mindegy, mit gondolsz, mennyit tudsz erről a dologról. Nyitottnak kell lenned, hogy ki tudd jelenteni: lehet, hogy rosszul gondolom. És az én elöljáróm az Úrban ezt picit másképp gondolja.

És amikor visszahúzódtam, akkor nemsokára megláttam, hogy bizony, Hagin testvérnek igaza volt. Olyan zöldfülű voltam még, nem láttam a dolgokat igazából, nagyon sok mindent nem értettem. És amikor ezek a dolgok kezdtek szétesni, akkor nagyon boldog voltam, hogy nem volt benne részem. Olyan boldog voltam, hogy Hagin testvérre hallgattam, és mondtam, hogy: köszönöm, Hagin testvér és köszönöm, Uram, hogy használtad Hagin testvért!                                                                                                                                                              

Forrás: www.moorelife.org
Meghallgatható: www.bekevar.fw.hu  > BŐVÖLKÖDŐ ÉLET menüpontban 

BÉKEVÁR FŐOLDAL