2015.04.18.  

AZ ÚRRA NÉZEK SZÜNTELEN!

Sandersné dr. Kovács Erzsébet élőben elhangzott tanításának nyers szövege

2015. április 12.

Adjunk az Úrnak dicsőséget, amiért túlcsorduló a jelenléte a Szent Szelleme által. Magasztaljuk Őt. Méltó a dicséreteinkre és nincs más, csak Ő egyedül. Hozsanna legyen a magasságban. Áldjuk és magasztaljuk ezt a szent nevet. Ebben a szent névben jött el az üdvösség. Jobbodon gyönyörűségek vannak örökké, Uram.

Isten hatalmas ajándékait talentumként adja. Gazdálkodhatunk vele jól, vagy hagyhatjuk figyelmen kívül, és nem is hozzuk elő az életünk során, de akkor is ott vannak ezek. Nagyon fontos, hogy jól sáfárkodjunk, és ezek előjöjjenek és minél több lelket nyerjünk vele az Úrnak. Azért adja az Úr az ajándékokat, hogy lelkeket nyerjünk általa Neki. Isten azért adja ilyen változatosságban az Ő kincseit, hogy mindenkinek meg tudja örvendeztetni a szívét, hiszen nem vagyunk egyformák.

Mondjuk ki együtt, hogy nagyon szeretem Istent, és főleg Jézus Krisztust! Ő az én szerelmem, örökre. Bizony! Ha nincs bátorságunk kimondani itt a gyülekezeten belül, ahol már mindannyian hívők vagyunk, akkor hogyan merészelünk megszólalni kint a világban? Gondoltatok már erre? Hadd bátorítsalak benneteket, hogy amikor ki kell mondani azt az áment, vagy szeretlek, Jézusom, akkor jöjjön meg a hangod, legyen bátorságod!

Gyülekezetben vagyunk, Isten színe előtt. Isten élete van bennünk, úgy cselekedjünk. Van, aki nem tartja méltónak, hogy felemelje a kezét Istenhez, pedig a kezeink felemelését a Biblia tanítja. Mindenki fel tudja emelni a kezét? Bizony fel tudjuk. Ez egy hitcselekedet, és a Biblia tanítja a szent kezek felemelését. Van, aki röstelkedik, vagy nem tartja magát méltónak.

Nem tudom, mi van belül ilyenkor, de amikor a dicséretben a hatalmas Szent Szellem árad, a kezeink felemelése egy jelzés, hogy megköszönjük Istennek, hogy Ő itt van közöttünk, hogy még többet szeretnénk belőle és Ő a legelső az életünkben. Sok mindent el tudunk mondani a kezeink felemelésével. Ez fontos dolog Istennek.

Amikor egybegyűlik a gyülekezet, megváltozik az atmoszféra, amikor mindenki egységben fel tudja emelni a kezét. Mondjuk még egyszer: szeretlek, drága Jézus! Ó, milyen drága dolog ez neki! Szeretlek, drága Jézusom! Örök szerelemmel. Nemcsak nekünk esik jól, ha valaki azt mondja, hogy mennyire szeret minket. Azt is szívesen hallgatjuk. Jézusnak mondjuk! Igazi mennyei olaj ömlik olyankor.

Minden lélekért, akit az aratásban az Úrhoz tudunk hozni, öröm van a mennyben, örvendeznek az angyalok. Az Örömhíradó újságunk oly sikeres lett, hogy a húsvéti szám már szinte el is fogyott, most újra megy a nyomdába, már húsvéti képek nélkül, és újra kapható lesz.

Isten Igéje a legfelsőbb hatalom az életünkben. Szeretnélek benneteket invitálni az Ige forgatására és kicsit az igeolvasásra. A Zsidó levélből szeretnék nektek felolvasni a Szentírásból. Az Ige szellem és élet. Ahogy befogadod, úgy be tud épülni a szellemedbe, életet hoz, és a szellemi birodalomban gyümölcsöket terem, amelyek a látható világban megjelennek. A láthatatlanból lesz a látható!

Kimondhatatlanul fontos, hogy táplálkozzunk az Igével, mert ha nem töltjük meg a szellemünket Igével, akkor oda szeretne valaki más beköltözni és annak nincs ott helye. Ha egy [gonosz szellem] beköltözik, hoz magával hét másikat, azt mondja Jézus. Sem a lelkünk birodalmába, sem a testünkbe sehova nem mehet. Csak az Igével lehetünk teljesek.

A szellemünk, lelkünk és testünk az Igével lehet csak teljes. Az kiszorít minden mást és minden gonoszt az életünkből. Hiszitek-e ezt? Ez így van megírva. Az Ige jóízű. Aki már tapasztalta, hogy az Ige milyen jó ízű, az szeretne még belőle. Ha egyszer főtt egy finom vasárnapi étel, aminek igazán sikere volt és gyorsan elfogyott – és kérdezi az anyuka, hogy mit főzzek vasárnap –, elég gyakran fogja hallani, hogy anyu, azt, amit a múlt héten. Mert az annyira jóízű volt és olyan gyorsan elfogyott.

Ha valami jólesik, akkor az ember arra visszajár. Ha van szellemi épülésünk az Igéből, akkor újra és újra kívánjuk azt, hogy még vegyünk belőle, és még vegyünk belőle, és épülésünkre legyen. Így van ez az Igével. Egy folytonos éhség van az ember szívén.

Ha úgy vesszük észre, hogy már nem vagyunk olyan éhesek, akkor meg kell keresni az okát, hogy mi került a helyére? Az Igére folytonos éhségnek kell lennie az ember szívében. Így fogjuk olvasni. Csak az Úr tudja adni ezt az éhséget. Az Isten Igéjének hallgatása után való éhségről beszél már az Ószövetségben is, ezt kérjük nagyon a szívünkre. Ámen.

Zsidó 12,1–2.

1. Annakokáért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve min­den terhet és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért.  

Ezek a bizonyságok bizonyos tanítók szerint – mert 100%-osan nem írja a Biblia – az elköltözött szellemek, akik már az Úrral vannak, és ugyanannak az egy krisztusi Testnek a tagjai, figyelemmel követhetik a mi földi hitéletünket. Nekik bizonyságaik vannak már arról, hogy az Úr él.

Ők már meggyőződtek a dolgokról és sok mindenről sokat tudnak, amiről mi még nem. A mennyről. Az ő bizonyságaik vesznek minket körül. A bizonyságoknak a fellege. Ily nagy fellege vesz körül – mondja az Ige.

Félretéve minden terhet és a megkörnyékező bűnt. A bűnnek már nincs hatalma felettünk, de megkörnyékező formájában jelen van a világban. Ezért nagyon fontos, hogy ne adjunk helyet és álljunk ellen az ördögnek, és a bűn minden megkörnyékező formájának. Ellen kell állnunk, ugyanis uralkodhatunk fölötte. Hatalmunk van felette.

Miért ne tennénk akkor, hogy elparancsoljuk, ha megkörnyékez a bűn? Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért. Ebből kiolvasható, hogy Isten nem egy sétakocsikázásra hívott el minket, mert írja a küzdőteret. Azt írja, hogy kitartással kell ezt megfutni. Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért.

Küzdőtérről akkor beszélünk, ha valaki ellenünkre van, és ellenségként le akar minket söpörni onnan. Küzdenünk kell. Bent vagyunk egy ringben. Felhívja a figyelmünket, hogy fel ne adjuk, meg ne futamodjunk, ki ne szaladjunk onnan, hanem álljunk ellen minden tehernek, ami ellenünk jönne és tegyünk félre mindenféle megkörnyékező bűnt, ami megkörnyékezne, és így fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. Micsoda felhívás!

Azt hiszik a keresztények, amikor bejönnek Krisztus Testébe, hogy minden jó lesz most már. Ez is ilyen lesz, meg az is olyan lesz, meg minden csupa fényes és csillogó lesz. Igen, ez egy jó felhívás, amikor valakit hívunk, hogy gyere be Krisztus Testébe. És amikor bejön az illető, akkor lesznek kihívások – Jézus ezt nem titkolja –, amiben meg tudunk állni.

Az Ige tisztán írja, hogy van egy küzdőtér. A nagyobb van bennünk, a drága Szent Szellem van bennünk, és meg kell küzdenünk bizonyos utakat. Szembe kell állnunk bizonyos ellenséggel, és győzelmeket kell aratnunk a nagyobb által.

A 2-es vers elmondja, hogy miként tudjuk ezt minden alkalommal garantáltan sikeresen véghezvinni. Minden küzdelemből sikeresen tudunk kijönni. Itt így mondja, hogy mi a titka ennek. Kire kell néznünk? Nézzük meg.

2. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte lévő örömért ke­resztet szenvedett, nem tekintvén a gyalázatot, és az Isten királyiszékének jobbjára ült.

Vagyis elszenvedte a keresztet. A győzelem és a siker titka minden egyes esetben, hogyha valakire tekintünk, aki Jézus. Ő a hitünk fejedelme és bevégzője, ha a figyelmünk rászegeződik. Nézni kell a hitnek fejedelmére. A figyelmünket oda kell szegezni. A tekintetünket csak rajta járathatjuk.

Nem nézhetünk semmiként arra, hogy milyen megtévesztés, zavaró tényező, meg­környékező bűn és teher van. Ezekre nem szegezhetjük hosszan a figyelmünket, mert akkor nem garantált a siker. A Bővített fordítás nagyon nagyon jól kibontja ezt. Amikor szeretnénk több világosságot, akkor megnézzük ezt a bővített változatot. Igen kiadós és összetett mondatok vannak benne.

Zsidó 12,2. Amplified

2. Vegyétek le a szemeteket minden zavarásról/zaklatásról/, őrlődésre okot adó/nyug­talanító helyzetről és tekintsetek Jézusra, aki a mi hitünk Vezetője/Vezérlője – elsőd­legesen Ő hozta meg nekünk az ösztönzést a hívésre; és Ő a hitünk Bevégzője is (aki kívánatos véget, érettséget és tökéletességet ad a mi hitünknek).

A sima fordítás csak azt mondja, hogy nézzetek Krisztusra. De itt, hogy nézvén a hit fejedelmére és bevégzőjére a görögben azt jelenti, hogy valamiről, amit addig néztél és tekintettél, leveszed a tekintetedet, elfordulsz és valami másra szegezed oda a figyelmedet.

Másra kezdesz figyelni, mint addig. Van benne egy elfordulás, hogy a figyelmem ezentúl nem azon lesz, amin volt. Helyette elfordulok, és valami másra kezdek figyelni. A magyar elintézi egy szóval, hogy nézvén.

Ezért a Bővített fordítás felhívja a figyelmünket, hogy vegyétek le a szemeteket minden zavarásról, zaklatásról, őrlődésre okot adó nyugtalanító helyzetről. Vannak ilyenek az életünkben? Bőséggel lehet dicsekedni ezekkel. Azt mondja, hogy vegyétek le róla a szemeteket, és ne ezen járassátok a figyelmeteket.

Ne ezekről gondolkodjatok, ne ezeken töprengjetek. Ha ezeket nézzük, akkor ezeknek adunk életet. Ugyanis belül élet van, és ezeket erősítjük, ezeket kezdjük hangsúlyozni az életben. Ezek kezdenek nagyobbodni az életünkben. Egyre nagyobb hatalmat vesznek felettünk, ahogy rájuk figyelünk.

Nagyon nagyon fontos, hogy elkapjuk a tekintetünket, amikor ezt tesszük. Ne a problémáinkra tekintsünk. Mondja az Ige, hogy vegyétek le a szemeteket arról, amiket sorol itt. Minden zavarásról, zaklatásról, nyugtalanító helyzetről. És hova tekintsünk helyette? És tekintsetek Jézusra, aki a mi hitünk vezetője, vezérlője.

Elsődlegesen Ő hozta meg nekünk az ösztönzést a hívésre. Ő fog buzdítani arra, hogy fel ne add a hited, akármit látsz! Gyerünk tovább, csak higgyél, ne félj, csak higgy! Higgyél, meglesz neked, amiben hiszel, amit mondasz. Meglesz neked, Ő fog buzdítani, Ő végzi a buzdítást, ha rá tekintesz.

Ezért mondja, hogy tekintsünk Jézusra, a mi hitünk vezetőjére, vezérlőjére, elsődlegesen Ő hozta meg nekünk az ösztönzést a hívésre és Ő a hitünk bevégzője. Hatalmas dolog. Miért tekintünk Rá? Azért, mert megragadja a hitünket és megcselekszi azt. Ő a hitünk szerzője és bevégzője. Magunktól semmit nem tudnánk tenni.

Jézus azt mondta az Atyának, hogy nálad nélkül semmit nem cselekedhetem. Ha Jézusra ez igaz volt, akkor ránk mennyivel inkább igaznak kell lennie, hogy nála nélkül semmit nem cselekedhetünk. Ő pedig a hitünk által tudja megcselekedni ezt az ösztönzést a hívésre, hogy csak higgy. [A bevégzője szó a görögben jelenti még: beteljesítője, megvalósítója.]

Mit mondott Jairus, amikor a lánya haldoklott, és szaladt Jézushoz? És elmondta a hit szavát, hogy ha te jössz, és a kezed ráteszed, az én lányom életben marad. Pár perc eltelt és hozták a rossz hírt, hogy ne zaklasd már a Mestert, mert a te lányod meghalt. Jézus, aki a vérfolyásos asszonnyal volt, ránézett, és azt mondta neki: el ne fogadd ezt a rossz hírt most.

Ha eddig hittél, és szóltad a hit szavát, kiejtetted azt, akkor most figyelj Jairus, ne félj, csak higgy! Azt mondta: ne félj, csak higgy! Ne engedd, hogy a szemed elterelődjön a hitedről, amit eddig tartottál.

Kimondtad a hit szavát. Ne félj, csak higgy, csak higgy és megtartatik a te leányod. Ne engedd a figyelmed a zavaró tényezőkre, a zaklatásokra, a hitetlen jelentésekre. Ne tekints rá, mondta neki Jézus. Ne engedd oda a szemed, csak higgy. Rám tekints és higgy! És ő megtartatik. Ez a kulcs – Jézusra tekinteni. Az Ige ezt foglalja itt össze nagyon jól.

Jézusra kell tekinteni, aki a hitünk ösztönzését végzi el. Az ösztönzést a hívésre Ő adja, ha te rá tekintesz, Ő mindig bátorítani fog, fel ne add a hitedet. Akármit látsz, fel ne add a hited, mert Ő a hitünk bevégzője. Ameddig a hited fenntartod és feltartod, és Őrá nézel, addig tud cselekedni. Ő mindenható, sőt természetfeletti, Ő meg tudja cselekedni, amiben te hiszel. Kívánatos véget ad nekünk.

Így folytatja: Ő a hitünk bevégzője is, aki kívánatos véget, érettséget, és tökéletességet ad a mi hitünknek. Miről szólnak ezek, amiken átmegyünk, a küzdőtérnek a dolgai? A hitünk csillogóbb lehessen. Ha nem adjuk föl, és a küzdőtéren megálljuk úgy a helyünket, hogy csak Jézusra tekintünk, akkor Ő fogja a hitünket tökéletesíteni, csillogóbbá tenni, és mindig győzelemre viszi a hitünket.

Vajon talál-e majd hitet a földön, ha visszajön? Miért jön vissza majd Jézus? Hogy nektek ezt a csillogó hiteteket megtalálja a szívetekben. A hited semmiért nem szabad feladni. Folytatja a Bővített fordítás: Ő a számára előre elkészített örömért…

Nézd meg, min kellett neki végigmennie? Hogyan tudta megtenni, hogy azokon keresztülment? Megjelentetett neki. A számára előre elkészített örömért, hogy elnyeri tettéért a jutalmát, ezért elszenvedte, elviselte a keresztet. Megvetette és figyelmen kívül hagyta a gyalázatot és a szégyent.

Amikor éppen keresztül kell menned egy nem könnyű helyzeten, lesznek dolgok, amit ugyanúgy figyelmen kívül kell hagynod. Nem engedheted meg, hogy a figyelmedet abba az irányba elvigye az ellenség. Megveted, egyszerűen megveted azt a helyzetet. Nem tekintesz rá. A figyelmedet úgy tereled, hogy a nehézségeket figyelmen kívül hagyod, nem engeded, hogy a hitedet meglopja.

Persze vannak azok és ott vannak, de a hitednek fölötte kell uralkodnia. Ezt jelenti, hogy azt megveted. Az engem nem befolyásolhat a döntéseimben. Az nem szólhat hozzám, hogy látod, az sem fog sikerülni! Látod, az sem! Isten már megint elhagyott. Hol van a te Istened? Ezeket a hangokat meg kell vetni. Nem kell rájuk figyelni.

A hitedet fölé kell helyezni és megkoronázni. Jézus Krisztus, a te hited szerzője és bevégzője a kezébe veszi a te hitedet és megcselekszi azt. Jézus pont ezt tette. Figyelmen kívül hagyta a gyalázatot és a szégyent. Mi lett volna, ha azzal törődik és nem az előtte levő örömre tekint? Nekünk Ő példa ebben.

Ha tudjuk, hogy éppen nehézségek árán, de keresztül kell mennünk valamin, akkor mire tekintünk? Mire engeded a figyelmedet hathatósan, hosszútávon? Mire figyelmezel? A nehézségekre, vagy a hited szerzőjére és bevégzőjére? Jézus kitartásának – hogy ezeket figyelmen kívül hagyta, és nem tekintette – tudod, mi lett a vége? A mondat végén írja: Most az Isten trónjának a jobbjára ültettetett. Oda felmagasztaltatott.

Egy felmagasztalás lesz a vége. Felmagasztaltatott az által, hogy arra tekintett, hogyha ezen végigmegyek, akkor lesz öröm és jutalom, a hitemnek gyümölcse lesz. Igaz, hogy küzdőtérben vagyok, de ha a hitem szerzőjére és bevégzőjére tekintek, akkor jutalom, öröm, korona lesz a vége. A megigazultak sokaságának koronája kerül a fejemre. A dicsőség koronája kerül a fejemre.

Jézus maga készíti ezt a koronát, ékkövekkel lesz tele. Nem tekinthetek máshova. Az elnyert jutalomra kell tekintenem, és ez ad erőt, hogy végig tudjak menni bizonyos helyzeteken. Tanulságos ez, és mivel Jézusnak magának is meg kellett határozni, hogy mi az, amire engedi a figyelmét, mi az, amire odafigyel, és mi az, amit megtagad. És helyette tekintett a mennyei Atyára és tekintett az örömre, jutalomra. Így tudott végigmenni a megpróbáltatásokon.

A tanítványok is beleestek abba a hibába nem egyszer, hogy a szemüket olykor-olykor levették a lényegről, és helyette hagyták, hogy a figyelmüket más irányba terelje az ellenség, vagy a körülmények. Egy esetet megnézünk erről, mert tanulságos lesz. Ők is emberből voltak és mi is. Így aztán az ő példájukból sokat tanulhatunk. Jézus ki is igazította őket.

Egy ilyen történetet szeretnék veletek megnézni, hogy a hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintve tudunk csak ebben a küzdőtérben megállni. Minden más esetben pedig, ha hagyjuk, hogy a figyelmünket eltereljék jelentéktelen dolgok, események, körülmények, akkor nincs meg az az erő a birtokunkban, hogy keresztül tudjunk menni nehéz helyzeteken.

Jézusnak volt egy beszélgetése, egy beszéde Péterrel, a feltámadását követően. Ugyanis Jézusnak Péterrel egy bizonyos dolgot tisztáznia kellett. Péter ugyanis háromszor tagadta meg Jézust, amikor a főpap udvarában kérdezte tőle a szolgálólány, hogy te is azok közül való vagy? Péter minden egyes esetben azt válaszolta, hogy nem is ismerem. Semmi közöm hozzá. Soha nem láttam ezt az embert.

Megtagadta a drága Jézust, mert a félelmekre tekintett. A félelmeire tekintett látva, hogy milyen kínzások és milyen sors vár Jézusra. Nem akart azzal közösséget vállalni, helyette megtagadta Jézust háromszor. Jézus, miután föltámadt a halálból, amikor harmadszor jelenik meg a tanítványoknak, akkor Péterrel van egy kis beszélgetése.

Ugyanis Péter szívét csak nyomta, hogy megtagadta az Urat. Hogy ne legyen kárhoztatás a szívében, és hogy eltöröltessenek Péternek ezek a szavai, Jézus háromszor kérdezi meg tőle, hogy Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem? Háromszor kérdezi meg tőle. És tudjátok, hogy amikor Jézus ezt kérdezi, akkor ez megszólal a szívünkben, és valahogy kivesszük ebből, hogy Jézus szereti, amikor azt mondjuk, hogy igen Uram, szeretlek téged.

Ha nem lett volna fontos Jézusnak, hogy hallja ezt Péter szájából, akkor nem kérdezi meg. Ezért minket fel kell bátorítania minden körülmény felett, hogy naponta többször álljunk meg akár egy-egy pillanatra és mondjuk azt, hogy Uram, én szeretlek téged. Ezen meg fog nyugodni a szíved.

Amikor ezt kimondod, akkor egy olyan olaj fog áradni a közösségedre, a te szíved és az Úr szíve között, ami amúgy nem jön elő. Amikor kimondod, hogy Uram, én szeretlek téged. Minden körülmény ellenére, amin csak át kell most mennem, én rád tekintek, a hitem szerzőjére és bevégzőjére. Mert tudom, hogy kisegítesz minden bajból annak ellenére, hogy még nem látom azt, hogy ennek hogyan lesz a vége, miként lesz a megoldás, mi lesz, és hogyan lesz?

Jönnek a zaklató gondolatok, jönnek a nehézségek, jönnek a rossz hírek. Én kijelentem, hogy én szeretlek téged. Ennek hatalmas ereje van. Jézus ezt provokálta ki Pétertől, ha szabad ezt mondanom.

Háromszor tette föl neki a kérdést, hogy Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Jézus nem ismerte volna Péter szívét? Jézus pontosan belelát a szívekbe. Mégis kellett, hogy hallja ezt Péter szájából. Te tudod, Uram, hogy én szeretlek téged. Minden alkalommal ez volt a válasz.

De Jézusnak az nem elég, hogy Ő tudja. Hallania kell a szánkból. Hallania kell a szánkból, hogy Uram, én szeretlek téged minden nehézség ellenére. Minden gonosz terv ellenére, amit az ellenség készített ellenem, én szeretlek téged, és csak rád tekintek.

Nem számít, mit mondott a másik, nem számít, mit tett az illető, mindenkinek megbocsátottam. Csak rád tekintek, és én szeretlek téged. Ha csak ezt gyakorlod naponta a keresztény együtt járásodban az Úrral, hatalmasan fog növekedni a közösséged Vele. Ez olyan egyszerű dolog.

Ez nem egy imádság, ez nem az, hogy kérek valamit. Hogy kérlek, add meg, miért nem jött még, mikor jön már? Szó nincs ezekről! A közösségben azt kell kijelenteni, hogy Uram, én szeretlek téged. Mindennek ellenére. Ami látható most, ami ellenem van, a nyomor­gatások, a szorongatások, a gonosz szavak, a gonosz kritikák, az ellenség nyilai.

Mindennek ellenére, Uram, nekem ez a legdrágább itt belül a szívemben. Én szeretlek téged. Ezt kell gondoznod a szívedben és minden nagy gyorsasággal jobbra fog fordulni. Meglátod. Tedd meg, cselekedd meg ezt az igen egyszerű dolgot. Péter is ezt tette. Megvallotta háromszor Jézusnak, hogy te tudod, Uram, én szeretlek téged.

Ezzel ez a beszélgetés lezajlott, Jézus megnyugodott, és elkezdte mondani Péternek, hogy milyen jövendő vár rá. Elkezdte neki kijelenteni, hogy mit is hoz majd a jövendő a számára. Innen szeretném olvasni az Írást. Az Úr szájában mindig ott az igazság. Ha te kijelented, hogy mennyire szereted Őt, akkor Ő is fog arra mondani valamit. Ebben az esetben az történt, hogy Jézus elkezdte kijelenteni Péternek a jövendőt.

Ez is igei, mert a Szent Szellemet elküldte a számunkra, hogy megjelentse nekünk azokat, amit tudnunk kell abból. A jövendőt. Szoktam mondani, hogy ne tőlem tudakozzatok, tudakozzatok a Szent Szellemtől, az a biztos forrás! Ő megjelenti a jövendőt. Ez az egyik szolgálata a Szent Szellemnek. Amit tudnod kell, azt tőle el fogod tudni venni, ez garantált. Azt mondja Jézus a következő versben:

János 21,18–22.

18. Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb voltál, felövezéd magadat, és oda mentél, ahova akartál; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod.

Milyen jó világ az, gondolja az ember, amikor oda megy, ahova akar. Meg is üti a bokáját néha itt, ott meg amott. Jézus mondja, hogy veled is így volt. Fiatalabb voltál, oda mentél, ahova csak akartál. De mikor megöregszel, kinyújtod a te kezedet, és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod. Ez a test és a szellem harca. Hogy a test szeretne elmenni ide meg oda meg amoda, ezt tenni meg azt tenni.

Azt mondja az Úr, hogy a Szellem azt szeretné, ha felövezne téged hatalommal, erővel, és mondjuk, Ninivében hirdeted az Igét, ahova nem akart Jónás menni. Ki is kötött a cethal gyomrában. Megéri az Úrra figyelni és megéri az engedelmesség. Ha más övez fel téged, mondja Jézus, akkor oda mész, ahova nem akarod. Ez egy tiszta beszéd. Lesznek olyan dolgok, Péter, amik megtörténnek veled, de nem a te akaratodban lesznek.

19. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!

Addig, amíg rám tekintesz és követsz engem, minden rendben lesz. Még ebben a kínos halálban is te megdicsőítesz engem. Bár te nem úgy akarod, de úgy lesz. Mert te engem fogsz követni. Kövess engem! Ez egy hatalmas kijelentése volt az Úrnak Péter felé. Nézzük meg a következő mondatban, mit szól hozzánk az Írás.

20. Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, ki nyugodott is ama vacsora közben az Ő kebelén és mondá: Uram! Ki az, aki elárul téged?  

Eddig Jézussal volt a beszéd. Eddig Jézus szemébe nézhetett. Gyönyörű szeretet áradt Jézus szeméből. Jézus gyönyörű tekintetét nézhette. Jézus arcát nézhette, a szeretetében volt benne, miközben Jézus beszélt vele. Ebben az óvó, féltő szeretetben volt benne Péter. Egy párbeszéd folyt közöttük.

Tudjátok, ha meglátjátok Jézust, az olyan, hogy nem tudjátok levenni a tekinteteket róla. Ő lenyűgöző szépségű. Az ember lehelete, a lélegzete eláll attól, hogy megpillantja Jézust, Ő annyira gyönyörűséges. Ebből a közösségből Péter fogja magát és megfordult.

Ezt tudjátok miért tette? Megfordult és látta, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus. Amikor ezt olvassuk, akkor mindig Jánosról van szó. Nem azt mondta, hogy János, hanem az a tanítvány, akit Jézus nagyon szeret. Tehát Péter megfordul, és rátekint Jánosra.

21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?

Mi történt itt? Fogta magát Péter, kivonta magát abból a közösségből. Lehet, hogy Jézus még mást is mondott volna neki. Ez csak egy gondolat volt, hogy így lesz a halálod, és lehet, hogy Jézus még folytatta volna, és benne lett volna a beszélgetésben, vagy kérdezhetett volna.

Egy gyönyörű közösség volt köztük. Erre Péter fogja magát, megfordul és látja, hogy ki van a háta mögött. Látod az ellenség figyelemelterelését? Ez pedig itt, mögöttem – a nagy szeretet megszólalt –, ezzel mi lészen? Azt mondja, hogy jó, hogy nekem ez lesz, de itt ez a kis kedvenc, vele mindig kedveztél. Ő volt az, aki a fejét a kebeledre boríthatta a vacsoránál. Ő volt mindig a kedvenc. Ő bezzeg nem így fog meghalni, mi? Ezt mondja itt. Ezzel mint lészen?

Látjátok, hogy mit tévesztünk, amikor levesszük a figyelmünket Jézusról? Egy gyönyörű közösségből jött ki azért, mert őt jobban érdekelte, hogy mi lesz a másikkal? Azzal a kis kedvenccel. Mert irigykedünk. Vele mi lesz? Na, nézd meg, mit válaszol neki Jézus!

22. Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!

Ennek 2000 éve lassan. Mi közöd hozzá? Ezek azért nagyon puszta, csupasz szavak Jézus szájából. Nem? Azt mondja, hogy figyelj ide, mi közöd hozzá, hogy mi lesz a másikkal? Miért foglalkozol te azzal? Te kövess engem!

Óriási bölcsesség van ebben, hogy mi Jézust kövessük, mert Ő nekünk kijelenti a mi részünket. Ha ebben a közösségben megtanulunk vele szavak nélkül beszélgetni és az Ő közléseit elvenni, akkor mi előbbre vagyunk, mert a mi részünket be tudjuk tölteni. Ugyanis Istennek minden teremtményére az új teremtés testében megvan az Ő terve és szándéka.

Álmai vannak az Úrnak felőled, hogy mit szeretne megvalósítani veled. Álmai vannak az Úrnak mindannyiunkkal és miközben mi nem az Úrra figyelünk, és ezeket nem vesszük el, hanem azon tépelődünk, hogy mi lesz a másikkal, nem tudjuk ezeket megjárni és nem tudjuk ezt a küzdőteret megfutni.

Csodálkozunk, hogy beleesünk mindenféle bajokba, miközben más dolgán tépelődünk, hogy vele mi lesz. Jézus erre azt mondja, hogy mi közöd hozzá? Te kövess engem! Én vagyok az, akire nézned kell.

Hogyan kezdtük ma a Zsidó 12-ben? Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra. Őrá nézz úgy, hogy elfordulsz minden mástól. Nagyon óva intelek benneteket attól, hogy a figyelmeteket rá merjétek szegezni arra, hogy a másikkal vajon miért kivételezik az Úr? Vele miért nem történnek azok a dolgok, amik velem?

Elkezdünk berzenkedni és elkezdünk gondolkodni, és ezzel az Úr igazságosságát is megkérdőjelezzük. Az közte és az Úr között zajlik majd. Az Úr az igazságos ítélőbíró. Neked egy dolgod van, hogy megbocsáss a másiknak, engedd el a bántásait, ha esetleg megbántott és az Úrra tekints. Onnan jön, hogy mit kell tenned.

Onnan jön a te szent hited bevégzése. Ő a bevégzője a hitednek. Ha nem rá tekintesz és elengeded a hitedet, hogyan fogsz előbbre jutni az életben? Óriási tanulság ez ebből. Te kövess engem! Neked is ugyanezt mondaná.

Elkezdesz másra figyelni, elkezdesz a hiteddel egy másik irányt pásztázni, ahonnan nem születik több hited. Jézus azt fogja mondani: te kövess engem, rám figyelj, tőlem jön a vezetésed! Hozsanna legyen a magasságban! Ámen.

Nagyon nagy tanulság ez, és kívánom, hogy Jézus úgy igazítson ki benneteket, hogy ezt meghalljátok, ha ebben a hibában benne lennétek. Hiszem, hogy mind tökéletesek vagytok, de nekem akkor is szól ez a prédikáció, mert én magam is bele szoktam esni ebbe a hibába, hogy elhagyom a hitem. Egy kicsit kószálok jobbra vagy balra.

Jézus ilyenkor figyelmeztet, hogy engem kövess! Ide figyelj! Én vagyok a hited szerzője és bevégzője. Ne a másikra tekints, hogy vele mi lesz. Az majd az én részem lesz, mert én vagyok az ő hitének is a szerzője és bevégzője. Nálam pedig ott a kegyelem minden teremtményemhez.

A figyelemelterelés egy nagyon szeretett fegyvere az ellenségnek, ezért most meg fogjuk dorgálni közösen. Itt vagyunk, és hatalmunk van, és megértettük most ennek az üzenetnek ezt a részét. Ezért most hatalmat fogunk venni a Jézus Krisztus szent nevében, hogy ez az életünkben többé nem történhet meg.

Az ellenség figyelemeltereléseit most megdorgáljuk, ugyanis az a célja, hogy ne jussunk be a végcélba. Hogy a küzdőtéren levegyük a figyelmünket Jézusról, aki megmutatná, hogy mikor kell egy jobbegyenes, vagy mikor mit és hogyan tegyünk. Helyette eltereli a figyelmünket valami ostobasággal. Nem tudunk így az Igére figyelni.

Hatalmat veszünk az ellenségen, és megdorgáljuk őt! A figyelemeltereléssel nem jöhet az életünkbe többet, mert rajta kapatott, és uralmat vettünk felette! Sokszor előfordul, hogy újra és újra ugyanazon a dolgon gondolkodunk, aggodalmaskodunk, ez pedig nem visz előbbre minket.

Ésaiás könyvében található egy olyan történet, amelyből megérthetjük, hogy Isten miként fordítja el a figyelmünket azokról a dolgokról, amiken már nem tudunk változtatni. Felesleges időt fecsérelni a múltbeli eseményekre és történésekre, mert azokkal kapcsolatban az élő hitünket már nem tudjuk használni! Például egy haláleset könnyen elterelheti a figyelmünket az Úr vezetéséről, és az Ő kegyelme kell ahhoz, hogy az ember túl tudjon lépni a mélyponton.

Ésaiás 6,1.

1. Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemel­tetett székben, és palástja betölté a templomot;

Ésaiás látása: meghalt a király, a nép pedig bizonyára kesergett, hiszen ilyenkor az ember gyászol, szomorú, hiányolja azt, aki elment, és tudja, hogy veszteség érte. Az Úr kegyelemből azt cselekedte, hogy a próféta figyelmét erről a halálesetről a dicsőséges magasságba emelte fel. Az Úr elterelte Ésaiás a figyelmét erről a nehéz helyzetről. Azt mondta neki: „Ne Uzziás királyon töprengj – mert halálán már nem lehet változtatni –, hanem tekints a magasságokba, a láthatatlanokba, ahol megláthatod az én dicsőségem!” És meglátta az Urat! Egy olyan elragadó látást kapott Istentől – az Ő kegyelméből –, hogy többé nem gondolkodott az Uzziás király halálán. Ez hatalmas cselekedete az Úrnak!

 Ha Jézusra figyelmezel, akkor Ő lesz olyan kegyelmes hozzád is, hogy a múltbeli történésekről – melyekkel már nem lenne szabad sokat időznöd, egyszerűen azért, mert nem visz téged előbbre – el fogja terelni a figyelmedet az Ő dicsőségére. Megmutatja neked a fenti birodalmát!

Ugye azt mondja nekünk az Ige a kolossebeliekhez írt levélben, hogy ha már egyszer feltámadtatok a Krisztussal, akkor az odafelvalókkal törődjetek – Krisztussal az Istennek jobbján –, és ne a földiekkel! A földiekkel nem szabad túl sokat foglalkoznunk, mert nem visznek előbbre!

[Az indíték meghatározó! Helytelen a múlton rágódnod, de helyes a motivációd, ha azért tekintesz vissza, mert a hátad mögött levő dolgokat át akarod adni Jézusnak, vagy másokat megerősítő bizonyságoddal és hálaadással magasztalod az Urat.]

Az odafelvalókra kell szegeznünk a figyelmünket, mert ott ül hitünk szerzője és bevégzője: Jézus Krisztus, az Uraknak Ura! Ő fogja előrelendíteni az ügyeidet, ha a hitedet együtt munkálod Ővele, Ő pedig megragadja azt. Amiben hiszel, azt Ő mindig megcselekszi!

Nagyon figyelnünk kell arra, hogy hova sodródnak el a gondolataink, mert ha ezt nem tesszük meg, könnyen útvesztőkbe juthatunk. Ne vedd le a tekintetedet Jézusról és az odafelvalókról! Mindig így kellene hozzáállnunk a dolgokhoz: „Uram, Te mit gondolsz erről? Uram, Te mit cselekednél az én helyemben?” Így egész nap közösségben lehetünk Vele!

Gondoljuk most végig a következőt! Péter – amikor meglátta Jézust, aki a vízen közeledett hozzá – azt mondta: „Uram, ha te vagy az, akkor parancsold meg, hogy hozzád menjek!” És Péter elkezdett a vízen járni, de csak addig volt erre képes, amíg Jézusra tekintett! Miután meglátta maga körül a háborgó tengert – tehát levette a szemét Jézusról, és a hullámokra tekintett –, elkezdett süllyedni, de Jézus kisegítette.

Tudjátok, hogy Jézus jelenlétében még soha senki sem halt meg? A Bibliában egyetlen helyen sem olvasod, hogy bárki is meghalt volna Jézus társaságában. Jézus tehát ösztönösen kinyúlt Péterért, és kimentette őt a bajból. Amíg Péter a szemét Jézusra vetette, addig tudott járni a vízen, amikor pedig levette a szemét Róla, akkor elkezdődtek a bajok!

Nagyon nagy tanulság ez! Nekünk is Jézusra kell tekintenünk! Számított volna az, hogy csendes lett volna a tenger? Nem! Ha nyugodt lett volna a tenger, akkor is természetfeletti lett volna, amit tett! Látjátok ezt? Péter a figyelemelterelés miatt került olyan helyzetbe, hogy elvesztette a természetfeletti erejét, és elkezdett süllyedni.

 Szemeinket állandóan Jézusra kell szegeznünk! Ő az egyetlen, aki képes kimenteni minden bajból. Nem érdemes másra tekinteni, hiszen az Úr Jézustól van mindenünk! Csak Őrá kell tekinteni! Ő az, aki ki fog hozni téged a bajokból, ha megtanulod a szemedet Őrá fordítani, minden másról pedig levenni. El kell fordulni a bajoktól! Nem éri meg azokra figyelmezni!

Ha a szemedet a problémákra szegezed, akkor azoknak adsz életet! Amikor Péter megijedt a hullámoktól, akkor kezdett el süllyedni! Vagyis, amitől félünk, afölött nem tudunk hatalmat venni! Ha a félelem a hatalmába kerít, akkor nincs elég hitünk, mert vagy félelem, vagy hit van bennünk egy dologgal kapcsolatban. Ezért a félelmet ki kell irtani az életünkből! Ha csak a félelem legkisebb gondolata kísért is meg, azt is abban a pillanatban el kell kergetni magadtól!

A mi Urunk hatalmas mindenek felett! Ő irgalmas és kegyelmes! Megígérte, hogy megsegít, ezért nincsen semmi, amitől félnünk kellene ebben a világban. Az emberek nagy része fél valamitől. Nagyon fontos ellenállni annak, hogy mások félelmei ránk ragadjanak! Ezért kell olyan hívő közegben lennünk, ahol az embereket nem a félelmeik vezetik, hanem a hit veszi körbe őket.

Ha legalább ketten összekapcsoljuk a hitünket, akkor erősebbek vagyunk itt a földön. Gondoljátok végig! Ha mi mindannyian – akik a gyülekezetben vagyunk – összekapcsoljuk a hitünket, akkor az hatalmas erővel bír! Élnünk kell ezzel a lehetőséggel! Ezért mondja az Úr, hogy a gyülekezetbe járás nagyon fontos, mert egymás között hit vesz körbe minket.

„Ne félj, csak higgy!” Jézus szavai ezek. Sok helyzet adódhat a mindennapokban, ami félelmet kelthet benned. Tudnod kell, hogy az első gondolatod vagy szavad – amit akkor kiejtesz – vesz uralmat a helyzet felett. Utána már teheted sorban a megvallásaidat, ha az elsőt kimondtad és az nem az volt, ami kellett volna, akkor nincs mivel az Úrnak és az Úr angyalainak dolgozniuk.

Nagyon fontos, hogy rossz hírek hallatán is az legyen az első dolgod, hogy hitben szólalj meg! Vegyél hatalmat a félelmen, és parancsold meg neki, hogy távozzon! Jelentsd ki, ami meg van írva az Igében!

Egy erős bizakodással kell lennünk afelől, hogy a mi dolgaink csak jóra fordulhatnak! Akármilyen helyzetben vagyunk jelenleg, az csak jóra fordulhat, mert akik az Urat szeretik, azoknak minden a javukra van!

Zakariás 9,11–12.

11. Sőt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, amelyben nincs víz.

Isten egy szövetségre és annak a vérére hivatkozik. „A szövetség vérére tekintek, ezért kihozom a foglyokat; elrendezem, jobbra fordítom a dolgokat! Szabaddá lesznek azok, akik el vannak zárva olyan verembe, ahol nincs víz. Kihozom onnan őket!” Miért cselekszi ezt az Úr? A veled való szövetségnek véréért!

Szoktál-e hivatkozni a szövetség vérére? Amikor a szövetség vérére hivatkozol, abban a pillanatban elkezd munkálkodni az egész szellemi birodalom az érdekedben! Nagyon fontos, hogy a szent vérrel be legyünk takarva nap mint nap!

Ha te sokat veszel a vérből az életedre, akkor Isten magasra fogja emelni azt! Nagyon fontos a Szent Vérre hivatkozni, ha bajok és megoldatlan helyzetek jönnek. Jelentsd ki: „Atyám! A Veled való szövetségnek véréért kijelentem, hogy ez a dolog győzelemre fordul!”

12. Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!

Ez a fenti igevers kijelenti neked, hogy azok fognak megszabadulni – akik a reménységet úgy ölelték magukhoz, mintha a reménységnek börtönébe lettek volna zárva –, akik minden helyzetben reménységben maradnak.

Mit jelent az, ha fogoly vagy? Azt, hogy nem tudsz kiszabadulni. Te a jó reménységedet fel nem adhatod semmiért! Te a reménységnek a foglya vagy! Ezt írja itt az Ige, ugye? Nem szabad elengedni az erős bizodalmat!

A bibliai reménység nem olyan, hogy „majd csak jobbra fordul a helyzet…”, így csak a világ reménykedik! A bibliai reménység erős: a reménylett dolgaink valósága, vagyis a hitünk! A hit a reménylett dolgaink valósága. Ha elengedjük a reménységünket, akkor a hitnek nincs mivel dolgoznia!

A hit egy szellemi erő. A reménylett dolgaink közé tartozhat például az, hogy meg­gyógyulunk, fizetésemelést kapunk, vagy hogy rendeződnek a körülményeink. Ezek a reménységeink. A hit a reménylett dolgainkat hozza valóságba. Ha nincsenek reménylett dolgaink, akkor a hitünknek – legyen bármilyen nagy is – nincs min munkálkodnia.

Azt írja az Ige, hogy a reménységnek foglyait tudja kiszabadítani Isten; azokat, akik bezárták magukat a reménységükbe, és onnan semmi ki nem tudja őket mozdítani. Az Úr maga a mi jó reménységünk, és minden, amit értünk tett. Jöhetnek hullámok erről is, arról is, nem tudnak elsodorni, mert a lelkem lehorgonyozott Krisztusnál!

Vigyázzatok a reménységetekre! Ne engedjétek semmiféle látható körülménynek, hogy elvegye tőletek! Jézus nem titkolja előlünk, hogy a küzdőtérben kell megvívnunk a harcainkat, de a jó reménység által tud a hitünk munkálkodni! Van-e jó reménységed?

Gondold végig, mit remélsz a jövő évtől! Ha azt mondod, hogy nem hiszed, hogy bármi jót hozna, akkor min fog dolgozni a hited? Írjuk fel egy tiszta, új lapra, hogy mit várunk el az Úr Jézus közösségében a következő hónaptól, félévtől, évtől! Ezek a te reménységeid, amiket kitűzöl, hogy a hited végrehajtsa. Válj a reménységed foglyává, s ki ne gyere onnan, Jézus nevében!

A jó reménység foglyai vagyunk tehát, a jó reménységünk pedig Jézus Krisztus! Nem ingunk meg soha, mert a mi erősségünk Jézus Krisztus! Szögezzük ezt le magunkban! Nincs olyan körülmény, ami le tud téged győzni! Neked szilárdan kell állni, mert a lábad kősziklára helyeztetett az Úr Jézus által!

Továbbra is az a mai mottónk, hogy „tekintvén a hitnek szerzőjére és bevégzőjére”. Csak Rá szabad tekintenünk, és akkor van előrehaladásunk, akkor vagyunk sikeresek! Nézzük meg, mit mond erről a Szentírás!

János 3,14.

14. És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.

Ez az Ige egy, a Mózes 4. könyvében található történetre utal: a nép megint elégedetlen lett, mert kerülniük kellett az ellenség miatt és elfáradtak. A zsidók elkezdtek panaszkodni Mózes ellen és elégedetlenkedni, ami miatt az Úr olyan haragra gerjedt, hogy [ítéletként] tüzes kígyókat bocsájtott rájuk, amik elkezdték mardosni őket, és sokan meghaltak.

E büntetés miatt a nép rájött, hogy vétkezett, és mentek Mózeshez, mondván: „Vétkeztünk az Úr ellen és ellened. Menj, és imádkozz az Úrhoz érettünk, hogy vegye el ezt a csapást rólunk!” (4Móz. 21,4–9)

 Mózes imádkozott, és az Úr azt mondta, hogy megszabadítja a népet. Meghagyta Mózesnek, hogy vegyen egy póznát, arra tegyen fel egy rézkígyót, és azt emelje fel a magasba. „Aki erre a kígyóra tekint, még ha megmaratatott is, megtartatik.”

Miért emelünk fel valamit? Azért, hogy mindenki jól láthassa. Miért éppen kígyót kellett feltenni Mózesnek arra a póznára? Ez Jézus előképe volt, aki bűnné lett érettünk. Az ellenség kígyó képében jött Ádámhoz és Évához, és ilyen alakban kísértette meg őket. Isten azt mondta, hogy elküldi Jézus Krisztust – aki elveszi a világ bűneit –, és aki rátekint, az megtartatik a világ minden marásától.

Azt írja tehát a János 3,14, hogy úgy kell felemeltetnie az ember Fiának, ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában. Miért van felemelve Jézus? Azért, hogy mindenki jól láthassa! Ott függött a kereszten ég és föld között. Isten felemelte Őt, hogy mi jól láthassuk. Azért volt így, hogy mindannyian Jézusra tekintsünk, és ne a gondjainkra!

Ne arra tekintsünk, hogy mi az, ami éppen hiányzik az életünkből! Panaszkodni igen könnyű, hiszen mindig lehet találni valamit, amin kesereghetünk. Jézusnak fel kellett emeltetni, hogy mindenki láthassa Őt. Aki Őrá tekint, az megtartatik. Látod-e Őt magad előtt? Mindig Tőle jön a megoldás, és Tőle ébred fel a hited!

Tőle jön minden, és ennek a szemed előtt kell lennie mindenkor! Ő szenvedett, bűnhődött, majd felemeltetett, hogy mindenki láthassa. Ha rátekintünk, akkor megtartatunk! A figyelemelterelés többé nem létezik az életünkben, csak Jézusra tekintünk!

Ábrahám és Sára életében is sok megpróbáltatás volt. Egész idős korukig nem született gyermekük, és nagyon meg voltak ebben próbálva mindaddig, amíg Isten meg nem jelent és azt nem mondta, hogy „Adok nektek magot, és ebben a magban áldatnak meg a földnek minden nemzetségei! Úgy megsokasítom a te magodat, mint az égnek csillagait!”.

Ábrahám elkezdte számolni a csillagokat, de nem jutott a dolog végére. Be kellett látnia, hogy Isten valami igazán hatalmas bőséggel fogja előhozni az ő magját, de még sokáig nem született meg a mag. Vártak. Esztendők múltak el, de még mindig nem született meg az ígért gyermek. (1Móz. 15,3–6)

Egy idő után Sára úgy gondolta, hogy be kell segíteniük Istennek. Az Úr ígérte ugyan a gyermeket, de már biztos elfeledkezett róluk, és ezért ki kell találniuk valamit. „Itt van a szolgáló leányom – mondta Sára –, majd tőle lesz nekünk gyermekünk!” Ábrahám engedel­meskedett Sárának, és gyermeke született a szolgáló leánytól, Hágártól: megszületett Ismael.

Amikor azonban Sára meglátta, hogy Hágár teherbe esett, akkor úgy gondolta, hogy ez a gyermek az ő szégyene lesz, és elüldözte a lányt. Amikor testben akarunk valamit megcselekedni – mert nem tudunk már tovább várni Istenre –, mindig bajba kerülünk, és még szégyenünk is lehet belőle!

Tehát Sára elüldözte Hágárt a háztól, mert nem bírta nézni, hogy a lány megáldatott, neki meg nincs meg az ígért mag. Hágár elment a pusztaságba, és leült egy forrásnál. Képzeljétek el, milyen nehéz helyzetben volt.

Terhesen, nem tudva, hogy honnan lesz az ellátása, vagy hogy mit csinál majd a gyermekkel, ha az megszületik, teljesen magára volt hagyatva. Egy igazán szörnyűséges, reménytelen helyzet az, amiben volt. Olvassuk el, hogy ezek után Isten mit cselekedett.

Nincs olyan helyzet, amit Isten ne látna, és amiben ne cselekedne valamit az érdekünkben! Isten Hágár segítségére sietett: egy angyal jelent meg neki, aki átadta az Úr üzenetét, miszerint menjen vissza Sárához, és alázza meg magát, mert ott jó helye lesz. Ekkor a lány egy kijelentést kap Isten személyéről, és ad Neki egy új nevet.

1Mózes 16,13.

13. Nevezé Hágár az Úrnak (Jehova) nevét, aki ővele szólott: Te vagy az Isten (El), aki lát. Mert monda: Avagy nem e helyen láthattam-é én is azt, aki engem látott?

Addig úgy gondolta Hágár, hogy róla most már senki sem visel gondot, neki nincs többé reménysége. Nem látta, hol van a megoldás. De megjelent az angyal Isten üzenetével, amire Hágár megértette, hogy van egy Istene, aki pontosan látja, hogy milyen helyzetben van, és mi az, ami nyomasztja őt, és aki pontosan tudja, hogy mi a megoldás a problémájára.

A lány egy hatalmas kijelentést kapott arról, hogy nem kell elcsüggednie, mert Isten látja őt és az ő helyzetét. Abban az időben még nem volt Szent Szellem, nem volt újjászületés. Isten egyszerűen az elhagyatottság legmélyéről emelte fel őt. Kapott egy kijelentést arról, hogy van egy Isten, aki látja őt, aki gondját viseli, és aki nem hagyja el.

Látjátok, miért mondja az újszövetség, hogy „nézvén a hitnek szerzőjére és bevégzőjére”? Mert ha Őrá tekintesz, akkor fogod tudni elvenni a megoldásokat, amik Nála vannak elkészítve. Amíg a problémáinkon töprengünk – és azon gyötrődünk, hogy azokból nincs kiút –, addig nem jön hozzánk a megoldás. Ő mindig lát minket, és azt szeretné, ha át tudná adni nekünk a megoldásokat.

Ez volt Hágár kijelentése: Isten látja őt, és gondot visel róla. Visszament az asszonyához, és dicsőségesre fordult a történet. Ehhez csak annyit kellett tennie, hogy alázatosan belássa: Isten látja őt, és ismeri az ő helyzetét. Az Úr nem feledkezett el sem Hágárról, sem az ígéret gyermekéről – aki végül nem a lánytól született.

Elmondom nektek Dávid sikerének titkát. Tizenhét évesen volt annyi bátorsága, hogy kiálljon harcolni, és legyőzze Góliátot. Már ahhoz is nagy bátorságra lehetett szükség, hogy odaálljon Saul király elé, és kijelentse, hogy majd ő elbánik az óriással. Mindig is nagyon foglalkoztatott engem, hogy honnan lehetett ilyen bátorsága Dávidnak? Mi volt a titka?

Azt mondja Dávid a 16-os Zsoltárban: „Az Úrra néztem szüntelen”.  Az Úrra nézett akkor is, mikor a győzelmeket aratta, és akkor is, amikor az ellenség kergette őt. Ez az, amit meg kell tanulnunk, ha olyan sikeresek akarunk lenni, mint amilyen Dávid volt.

Zsoltárok 16,8–11.

8. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.

9. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

10. Mert nem hagysz engem a Seolban; nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson.

11. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Ha te az Úrra nézel szüntelen, akkor mi történik? „Megismerteted velem az élet útját.” Vagyis mindig tudni fogod, melyik az az ösvény, amelyen járnod kell, hogy az élet ereje előjöjjön! Ő megismerteti veled a kiutat, az élet útját; azt az utat, ami Tőle van!

A győzelem mindig örömmel jár! Ha kimenekedsz egy bajból, akkor utána teljes örömöd van! Ha az Úrra nézel szüntelen, akkor a bánat, gyász, szomorúság eltávozik tőled, mert Őnála gyönyörűségek vannak!

Uzziás király meghalt, az Úr pedig azt mondta a prófétának, hogy emelje fel a szemét, és lássa az életnek útjait! Lásd meg te is, hogy ki ül a trónon! Lásd a Mindenhatót! Lásd az Ő munkáit a te életedben! Ha ezt megtesszük, csodálatos dolgok fognak következni!

Apostolok cselekedetei 2,25.

25. Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert Ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.

Ez a kulcs a keresztények sikeréhez: magunk előtt kell látni az Urat mindenkor! Meg fogunk-e tántorodni, ha ezt cselekedjük? Soha! Nem csoda, ha az ellenség el akarja vonni a figyelmünket Róla, és arra törekszik, hogy a problémáinkon töprengjünk folyton-folyvást.

Az arcunkra van írva, hogy mennyit időzünk az Úrral, mert ha sok időt töltünk Vele, előbb-utóbb ránk fog ragadni az Ő dicsősége és öröme! Nem kell mást tenni, mint Őrá tekinteni, és akkor elváltozol az Ő dicsőségére! Elkezdesz ragyogni – közben kijelentést veszel az élet útjáról –, és tudni fogod, hogy mit kell tenned az adott helyzetben.

Isten megjelenti neked az életnek útját – ez van megírva az Igében. Ezt a vezetést hallható hang formájában, látásban, képben vagy álomban is megkaphatod. Az Úr nagyon sok­féleképpen tudja közölni veled a mondandóját, Ő a legjobb kommunikátor!

A keresztény élet lényege, hogy az Úrra kell nézni szüntelen! Ha nem tesszük, akkor el­süllyedünk! Nem hinné az ember, hogy milyen könnyű kimenekedni a bajokból! Csak ennyit kell tennünk, hogy az Úrra nézünk szüntelen, és Ő kidolgozza a megoldást! Az Úr lát minket, és ismeri a helyzetünket. Ő gondviselő és jóságos! Az Úr mindenható, és mi Rá tekintünk szüntelen!

Egy megvallást teszünk most: „Szüntelen az Úrra tekintek, így nem rendülök meg soha! Ő kősziklára állította lábamat, és megerősítette lépteimet. Mindenkor Jézusra tekintek, aki az Atya jobbjára emeltetett. Az Úrra nézek szüntelen, mert jobb kezem felől van, ezért nem rendülök meg soha, azért örül az én szívem, és örvendez az én lelkem; testem is biztonságban, gyógyulásban, és teljes egészségben lakozik. Megismerteted velem az élet útját. Teljes öröm van Tenálad! A Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. Ámen!”

Ma a kvantumfizika kezdi felfedezni azt, amit Isten már 5-7000 éve megmondott nekünk, vagyis, hogy amire a figyelmünket helyezzük, az láthatóvá válik. Amíg nem tekintünk oda, addig csak hullámok, de amint rátekintünk, ott van a részecske, megvan a látható birodalomban.

Ha elfordulunk, akkor megint csak hullámok lesznek. Ha rátekintünk Istenre – megnézzük, mit mond az Írás –, akkor láthatóvá válik! Most kezdi megérteni a kvantumfizika azt, amit Isten leírt, hogy az Ő beszédeire figyelmezzünk, és arra hajtsuk a fülünket!

A gyógyító sorok után egy bizonyságot hallottunk: Erdős Istvánné elmondja, hogy körülbelül két hete, hogy a bal bokájának a belső oldala megfájdult, most pedig teljesen meggyógyult. Most már mozgatni is jól tudja. Istennek az ajándéka volt ez, amit ma megcselekedett vele, ahogy jött a fájdalom, úgy el is kellett tűnnie.

Mindenki, aki fájdalommal küszködik, jelentse ki, hogy ahogy jött ez a fájdalom, úgy most el is kell távoznia, nincs hatalma felettünk! Köszönjük Istennek a jelenlétét, és hogy egész héten velünk lesz, s bátorságot ad nekünk!           

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek a King James kiadás számozását követik.

BÉKEVÁR FŐOLDAL