2010.12.18.

A TISZTELET 5.

Jegyzet Jim Sanders tanításából
2010. december 12.
 

Jim Sanders elmondja, hogy tegnap este beszélgetett Joe Christiannal, aki elmondta azt, amiről ő nem is tudott, hogy annak idején részt vett egy Kathryn Kuhlman [evangélista] összejövetelen. Tizenöt fővel zajlott ez az alkalom, egy protestáns istentisztelet volt. Neves szolgálónak az alkalmaira pedig ezrével szoktak eljönni.

Elmondta, hogy csak azt látta, hogy a folyosón hozzák be a tolókocsis betegeket, fiatal volt még akkor az Úrban, és gondolta, hogy követi a betegeket. És a színpad hátulján nézelődött.

Teljesen új volt ott, nem hallott semmit előtte sem Kathryn Kuhlmanról, sem a gyógyító összejövetelről, csodákról. Látott egyet a tolókocsiban lévők között, akinek a kezei és lábai is teljesen eldeformálódtak, befelé hajlottak. A színpadon volt az illető, és nagy hirtelen a kenet megérintette. Izmai sem voltak már, mert nem használta a végtagjait, azok elszáradtak. És saját szemével látta azt, hogy a kenet, ahogy megérintette ezt a személyt. A kezei és a lábai valósággal kinőttek, öt perc sem telt bele és a színpadon fel-le futkosott ez a személy.

Ez mindenképen mély benyomást tett akkor Joe Christianra. Ezt a kenetet szeretnénk újra látni. Szeretnénk, ha Isten minősítene minket ezekre a csodákra, és pont ezért az előléptetéssel kapcsolatosak a tanítások, a mai is.

A Biblia iskolánkban egy összejövetel során, elvezettek engem valakihez, aki elmesélte, hogy az illetőnek a karja az ing úján belül volt, mert egy csonka karja volt, és saját szemeivel látta, ahogy ez a kar kinő és előbújik az ing újból.

És az Úr tegnap megmutatta nekem, hogy ezek az idők jönnek, odaszántam magam az Úr szolgálatára, és nagyobb lesz a kenet, mert az előléptetések idejét éljük, és ez rendelkezésünkre áll.

Ezért is tanítunk arról, hogy meghalljuk, hogy miként lehet fellépni erre a szintre az Úr előléptetésével, ha tiszteletet adunk az Úrnak. Ha Isten népét tekintjük tisztelettel, szeretettel és megfelelő bánásmóddal, akkor ezt Isten felé nyilvánítjuk ki.

Vajon csak arról beszélt-e itt Isten, hogy a románok szeretik a román testvéreiket, vagy a magyarok a magyar testvéreiket, vagy a szlovákok a szlovák testvéreiket, vagy arról is beszélt itt Isten, hogy Krisztus Testében az atyafiakat, mindannyiukat tisztelnünk kell?

Mindenkire vonatkozik ez, és mindegy a nemzetbeli tartozásunk, vagy milyen etnikai csoportból vagyunk. Ha az egyik ember szereti a másikat, mit mutat ez? Ahogy szeretjük és tiszteljük az atyafiakat az Úrban, úgy mutatjuk ki a szeretetünket és a tiszteletünket az Úr felé.

Megcsalja az ember a saját szívét, ha azt mondja, hogy az Istent szeretem és közben az atyafiak felé nem mutatja ki ezt a szeretetet. Ámen!

Zsoltár 75/5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

6. Mert nem napkeletről, sem napnyugatról, és nem is a puszta felől jön a felmagasztalás:

7. Hanem Isten a bíró, aki az egyiket megalázza, a másikat felmagasztalja!

Ha valaki most csatlakozik a tanításhoz, felhívjuk a figyelmét, hogy a tanítás sorozat az internetről letölthető, ill. élőben is nézhető.

Ésaiás 29/13 És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat.

Értsük meg, hogy egy olyan Istenünk van, aki nem változik. Mi hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy majd Istent megváltoztatjuk úgy, hogy a saját gondolkodásmódunkra átváltoztatjuk. Saját elképzeléseink szerint Isten majd megváltozik. De ha az Igét tiszteljük, akkor el kell jutnunk arra a megértésre, hogy ha a tisztelet, becsületszónak az eredeti szótövét megnézzük, akkor megtaláljuk annak a jelentését, hogy nehéz, súlyos.

Mérlegen mérték meg anno az árunak értékét, és minél többet ért, annál több, arany súlyt kellett rátenni a mérleg másik serpenyőjére. Ha valakit így tisztelünk, nagyra tartunk, akkor nagyra becsüljük azt. Megvetni pedig valakit azt jelenti, hogy nem tekintjük az értékeit, sőt semmire becsüljük az illetőt.

Tehát az ajkaival tisztel engem ez a nép – mondja itt az Igében, de a szívével nem mutatja ki. Ha az ember szívében ott van ez a tisztelet valaki felé, abban a pillanatban, ha hallunk az illetőről, akkor tudjuk a szívünkben, hogy az fontos nekünk, drága, értékes az a dolog, amiről szó van.

És igenis megkülönböztetett módon fogunk az illetőről beszélni és nyilatkozni, és arra is gondunk lesz, hogy miként bánunk az illetővel. És ahányszor gondolunk arra a dologra, azt nagyra becsüléssel tesszük, értékeljük azt.

Amikor Istenről gondolkodunk, és Istenről beszélünk, akkor ennek elő kellene jönni a szívünkről. Egy dolog, aminek ott kellene lenni, hogy Ő a leghatalmasabb, és hogy Ő igaz, hogy Ő teremtett minket. És egy hatalmas cselekedete Istennek, hogy megengedte, hogy az Ő családjának örök része, tagja legyünk.

Ha az Atya Istenről hallunk, akkor az, nem csak az ajkainknak a tisztelete kell, hogy legyen, hanem valójában a szívből kell, hogy fakadjon. Mindaz, amit az Isten szól hozzánk, azt a szívünkbe, a szellemünkbe szólja, és az fontos kell, hogy legyen nekünk.

Ezeket a szavakat, amiket Isten szól a szellemünkhöz, ezeket nagyra kell becsülnünk, nagyra értékelni, nagyra kell tartani, nagy becsben kell tartani. És ugyanígy azokat is, akiket a szívedhez fontja, köréd köti, azokat is tisztelettel és nagyra becsüléssel kell tekintened.

Itt a földön szellemi értelembe vett családunkat, szellemi kapcsokkal és kötelekkel köti össze a mi szívünkkel, és úgy fonja körénk. Az ellenség folytonosan munkálódik azon, biztos lehetsz felőle, hogy kivegyen téged a helyedről, ahová az Úr helyezett.

János 8/48 Felelének azért a zsidók, és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te samaritánus vagy, és ördög van benned?

Az Úr Jézus Krisztus előtt állnak, és a képébe mondják, hogy ördög van benned, és samaritánus vagy.

49. Felele Jézus: Nincs énbennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.

50. Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van, aki keresi és megítéli.

Én tisztelem az Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. Nem a saját dicsőségemet keresem. Van, aki keresi az én dicsőségemet, és azt megítéli – és az az Atya.

54. Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám, aki dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek.

Ha én magamat dicsőíteném, mondja Jézus - én ezt nem teszem, nem a saját dicsőségemet keresem, nem tisztelem és dicsőítem magam. Vajon nekünk Jézust kell-e ebben követnünk? Kerestük-e valaha az életünkben, hogy mi magunknak elismerést szerezzünk?

Megválaszolom ezt a kérdést helyetted - folyamatosan, állandóan keressük ezt. Megtettük ezt eddig is, és ez nem jó. A kérdés úgy hangzik, hogy vajon nekünk úgy kell-e tennünk az élet dolgait, ahogy a Mesterünk tette?

És ha nekünk ezt tennünk kell, mert nekünk a mi Mesterünket kell követnünk, akkor mi magunknak sem kell a saját dicsőségünket keresnünk. Ezt mondta Jézus - nem a saját dicsőségemet keresem, ha én saját magam dicsőíteném magamat, az én dicsőítésem nem érne semmit. Az Atya, aki engem dicsőít.

Mi történik akkor, ha mi tiszteljük az Atyát? Az egy jó dolog? Ő is tisztelettel lesz irányunkba. Akarod-e, hogy az Atya tiszteljen, és dicsőítsen téged? A válasz: igen és ismételten igen. Rendben van-e, helyes-e az, ha az ember saját magát dicsőíti?

Akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek? Nagyon sok keresztény van még a mai napon is, akiknek a vallásosságuk a törvény köré összpontosul. A zsidóknak ugyanígy az életük annak idején a törvényről szólt.

Jézus, amikor beszélt velük, azt mondta nekik, ha láttatok engem, akkor láttátok az Atyát. Ezért gyűlölték Jézust. Lehetséges tehát, hogy az ember olyan vallásos, amennyire csak lehetséges, és mégsem ismeri Istent? - Egyáltalán nem ismeri Istent. Azt hiszem, hogy mindannyian értjük, hogy miről beszélek.

János 7/18 Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi; aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.

Meg lehet azt állapítani, ha valaki a saját dicsőségét keresi? Saját magának próbál tiszteletet szerezni? Onnan lehet megismerni, hogy saját magáról szól. Ez, egy dolognál többet jelent.

Először is magáról beszél, mint forrásról és a tárgy is, amiről beszél, állandóan róla folyik a szó. Mi lehet az, amikor az ember saját magáról beszél állandóan, a saját dicsőségét akarja megszerezni? Pl. lehet ez, amikor dicsekszünk saját magunkkal.

Mi a tisztelet? Hogyan lehet valamit tisztelettel értékelni? Ha az ember a saját tiszteletét, dicsőségét keresi, akkor mit tesz? Próbálod az emberekkel azt megértetni, hogy te milyen értékes vagy, az ő helyzetükre vonatkozóan is, te milyen értékes vagy.

Különböző módokon jöhet ez elő. És mindig mögötte van egy ilyen érzés is benned, hogy téged nem értékelnek, és nem becsülnek eléggé. Hogy engem nem értékelnek, nem becsülnek úgy, ahogy kellene. Mennyire kellene téged megbecsülni és értékelni? Azon panaszkodsz, hogy nem tudják, hogy te mennyi mindent teszel itt körülöttük. És itt álljunk meg egy pillanatra.

Kiről beszélnek? Ők mindig saját magukról beszélnek. Miért? Mert azt próbálják elérni, hogy a másik tisztelje, becsülje, értékelje őket ezért. És próbálják a másik szemét megnyitni arra, hogy valóban lássa az az illető az ő cselekedeteit, érdemeit. Mert úgy érzi, hogy egyszerűen csak átnéznek felette, és nem látják a saját értékeit. És úgy érzik, hogy nincsenek eléggé értékelve, és nincsenek eléggé megbecsülve.

A nyilvánvaló útja ennek, hogy hogyan lehet ezt rendbe hozni: lehet, hogy fel fog valakit hívni. És a telefonba kell méltatni saját magunkat, hogy milyen nagy értékeink vannak. És azt is meg kell mellé említeni, hogy ki az, aki ezeket nem ismeri el. Ha túl sokat gondolkodsz ezen, akkor előbb-utóbb annak hangot is fogsz adni. Lehet, hogy elég hosszú ideig tudod rejtegetni, hogy miket gondolsz, de a végén olyan nagy lesz benned a túlnyomás, hogy elő fog jönni, és ki fog fröcskölődni.

Nagyon rég nem szóltam erről, mondod, de ez a véleményem erről az egészről, van egy jobb elképzelésem ettől. Fogalmad nincs, hogy mennyi mindent teszek értük. Fogalmad nincs arról, hogy mennyi áldozatot kell hoznom ahhoz, hogy ezt megtehessem. Hogy milyen erőfeszítéseket teszek, fogalmad nincs róla.

Ha ennyire konkrétan nem is mondod ki, ott van az utalás rá. Az cseng ki belőle, ha én nem lennék itt, akkor az egész, ami ott van, összeesne magától. Sokan mentek így el tőlünk, és amikor látták egy idő után, hogy mégsem esett szét a munka, akkor elismerték, hogy nem volt igazuk. Tehát abból, amit mondanak az emberek, kicseng a szívük hozzáállása.

Ha nem lennék ebben a gyülekezetben ilyen oszlopos tag, vagy nem lennék annak a háznak része ott, akkor három hetet sem adnék annak az egésznek. Senki nem tudja, mihez kezdjen nélkülem ott. És egyszerűen súlyosan le vagyok terhelve, én hordozom az egészet állandóan imában.

Értékeli-e az illető? Nem. Úgy érzi, hogy nem értékelik, azt mondja, hogy nem is tudja mióta nem kapott egy jó szót ezért, és soha nem, mondta nekem senki, hogy milyen nagyra értékel engem. A kérdés úgy hangzik, kell-e, hogy ezt mondják neked? Lehet, hogy mondod rá, hogy igen. Mondd meg nekem, hogy melyik Ige alapján állítod ezt? Itt most tartsunk egy kis szünetet.

Jézus mondta, hogy én nem a saját dicsőségemet keresem. Neked is ezt kellene tenned. Sok ember úgy éli az életét, mintha örökké itt élne. Tételezzük fel, hogy van egy munkahelyi beosztásod, és azt el kell végezned. A kérdés úgy merül fel, hogy mi az, ami abban foglaltatik?

Ha felhagysz a munkáddal, akkor mi mást tehetsz. Sok embert láttam, hogy abbahagyta a világi élet folyását, és nem csinál semmit. Az ember Istenért végzett munkáit úgymond nem hagyhatja abba, hálásnak kell lennünk, hogy itt és most tehetünk Istenért valamit!

Hány embernek nincs meg erre az ereje, vagy nincs meg az értelmi képessége, vagy az egészsége, vagy az erőforrásai, nincsenek lehetőségei. Ezért neked hálásnak kellene lenned, hogy képes vagy az Úrért tenni valamit. És tudsz segíteni, ha valaki kéri a segítséged. Hálásnak kellene lenni. És imádkoztál, hogy Uram, használjál engem. És Ő meghallotta az imádat és ad neked egy helyet.

Utána később panaszkodsz, hogy úgy érzem, hogy kihasználnak itt. Te kérted, hogy használjon az Úr! A probléma csak ott van, hogy úgy érzed, hogy nem kapod meg a várt elismerést úgy, ahogy te szeretnéd. Nem nyomtatták írásban ki, hogy micsoda mértékben hozzájárultál ahhoz, pl. mert azt is írásba kellett volna, hogy adják, hogy te vagy a ’tengely’, amely körül a kerekek forognak. Hogy milyen fontos vagy? Te vagy a lelke a dolognak, annyira fontos vagy.

Nagy megszabadulás van, miközben ezen gondolkodtok, és közben valakinek a lábfeje is meggyógyult.

Mi van akkor, ha téged nem ismernek el, és nem ismerik el, amit teszel? Az nagyon jót tesz neked. Egy egész hónapig jársz oda, és észre sem veszik, hogy ott vagy. Ebből meg fogod tapasztalni, hogy hol állsz szellemi érettségben. Egy kicsit úgy érzed majd, hogy itt semmibe vesznek, egy kicsit sértődöttnek érzed magad.

Az Úrnak nagy tetszésére van ez az üzenet, mert óriási gyógyító kenet jött a bordákba.

Valakivel problémád van és mondod, hogy Uram, csak őt ne! Tehát minek van akkor ott az ideje? Akkor van ott az ideje, hogy elővedd a kalapácsot, meg a szögeket, és ’keresztre feszítsd’ a saját hústestedet. Amikor az első ilyen kis gondolat, vagy érzés jön, – az én nevemet meg sem említették, amikor ez a gondolat hozzád jön, akkor előveszed a kalapácsot és a szögeket, és megparancsolod a hústestednek, hogy be fogod a szád!

Senkinek nem kell téged elismernie, mert nincs arra szükséged, hogy a te nevedet hangosan kihirdessék. Ennél fontosabb dolgokat is tenni kell, mint, hogy a te neved elhangozzék.

Ebből mindannyiunknak ki kell jönni, fel kell növekedni. De ugye a szeretet útja még mindig kötelező. Szeretetben szólni egymáshoz, szeretni egymást. Az emberek túl sokat időznek ezeken a vizeken, hogy megsértett az illető, megbántott és mit tett velem. Ezért nem megyek oda többet.

És kiugranak Istennek az elrendelt akaratából és a helyről. Azért, mert nem úgy bántak vele, ahogy ő gondolta, hogy illendő lett volna, ezért fogja magát, és nem jön többet. És ez nem helyes, ez nem Istentől van, ez nem az Ige. Nekünk be kell fejeznünk a futásunkat, és nekünk szabadoknak kell lennünk. Ez azt jelenti, hogy hetekig tudunk úgy élni, hogy nem sértődünk meg semmire, csak boldognak kell lennünk.

Az emberek csodálkozni fognak rajtad, ha te valóban képes vagy így élni, fognak tudakozódni, hogy mitől vagy te ilyen felszabadult és boldog, állandóan csak mosolyogsz, mi történt veled. Az üzenet végére szabadok leszünk! Nekem legalább olyan jó volt, balzsam volt, mint nektek.

Efézus 6/5 Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak.

Tehát arról van szó, hogy miként kell cselekednünk, hogyan kell az emberekhez viszonyulnunk. Úgy kell viszonyulnunk hozzájuk, mint Krisztushoz. Nem azért, hogy az illető kicsoda, hanem meg kell adnunk azt a tiszteletet annak, akinek az a tisztelet jár.

Más szóval, nem kell, hogy az illető túl jó benyomást tegyen rád, hogy azt a tiszteletet megadd neki, mindenképpen meg kell adnod azt a tiszteletet neki, mert úgy tiszteled őt, mintha azt a tiszteletet az Úrnak adnád. Az Úrra való lelkiismerettel teszed azt afelé, valaki, aki a hatalomban feletted áll.

6. Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztusnak szolgái, szívből cselekedvén az Istennek akaratát.

Vagyis a munkahelyi kötelezettségeid, dolgaid akkor is végzed, ugyanúgy, mintha mindenki téged néz, és akkor is, ha senki nem lát.

7. Jó akarattal, mint akik az Úrnak szolgálnak, és nem embereknek;

Mintha az Úrnak szolgálnál, úgy teszed. Az emberek közötti kapcsolatok viszonylatában, általában vannak mélypontok, vannak magaslatok. Ha csak az emberre tekintve teszel valamit, az nem elegendő.

– Én csak a családomnak élek, vagy mondják, hogy én csak a férjemnek élek. Ez nem elég így. Jó ez, de ahhoz, hogy erősebben tudj abban állni, ennél valamivel többre van szükséged, ami belülről meglök. Most évtizedekről beszélek, az egész életed soráról beszélek, itt jön be az indíték, hogy úgy teszed azt, mint az Úrnak.

Kolosse 3/23 Ha valamit tesztek, szívből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.

Tehát úgy végezzük a szolgálatunkat, mintha magának az Úrnak tennénk és nem embereknek. Vagyis, ha nem kapod meg azt az elismerést és értékelést az emberektől, észre sem fogod venni, mert nem abból az okból tetted, hogy elismerjenek.

Az emberek azért szoktak ilyenkor elcsüggedni, mert elvárják ezt az elismerést. Mit fed ez fel bennük? Megmutatja ez az elkeseredés azt, hogy vajon milyen indítékkal tették azt. Tiszteletéhség van bennük, várják azt, hogy megtiszteljék őket, és ezért az indítékért tették azt.

És az elméjükben az forog, hogy engem el sem ismernek, hogy én ezt tettem, egész éjjel, egész nap ezen dolgoztam. Ránéztek, és azt mondták, hogy rendben van ez jó, és szia! Bocsánat, egy pár pillanatra hagy sírjak már, az egész szívemet beleöntöttem ebbe.

Kinek tetted azt? Látod nem az Úrnak tetted, hanem nekik. Vagyis nem egy ingyen ajándék volt, hanem kereskedelmet próbáltál folytatni. Te adod ezt nekik, és tőlük pedig cserében ezt az elismerést várod. Vagyis nem az Úrnak tetted, testi vagy!

Mivel Istent nem lehet látni és a csontokat sem, de te mégis inkább a hústestet választod, amit lehet látni. Tehát, mert én ezt nekik tettem ezért, meg ezért, ezért én rászolgálok arra, hogy ezt az elismerést nekem adják. Ezt a gondolatot verd ki a fejedből, nem jár neked semmi ezért elismerés viszonylatában, mert ekkor csak a saját magad dicsőségét keresnéd. És ez nincs rendjén.

Nincs abban semmi rossz, ha megmondod a másiknak, hogy mennyire nagyra értékeled és mennyire hálás vagy azért a dologért és így tovább. Pontosabban ezt nekünk elég gyakran kellene tennünk. Most ennek a másik oldaláról beszélek, hogy te indokolatlanul elvárod, hogy ezt megkapd, és hogy erre szükséged van, mert e nélkül nem működik semmi, és ez nem helyes!  

Nem régen történt, hogy az Úr valahová elküldött, hogy látogassak meg valakit, ez nem az én elhatározásom volt, az Úr küldött. Az Úr értékelte az ő munkájukat egy földi edényén keresztül, és az illető nem várta ezt el, az Úr mégis elküldött engem oda. De az illetőnek nem rám kellene néznie, mert nem én voltam az. Érted?

Valaki eléd kerül [gondolatban] aznap reggel, a gyülekezetből vagy valahonnan, akkor hívd fel az illetőt, beszélj vele egy pár szót. A pásztor kenetében van ez benne erőteljesen. Az emberek eléd kerülnek, akkor azonnal foglalkozz velük.

Amit én ma szeretnék hangsúlyozni, hogy mi a tiszteletet és a dicsőséget, nem emberektől várjuk. Egy bizonyos helyzetben annyira nagyra tartották Jézust, hogy meg akarták koronázni, királlyá akarták felkenni.

János 6/15 Jézus azért, amint észrevette, hogy jönni akarnak és Őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

El akarták ragadni, hogy megkoronázzák és elvonult Jézus. Ekkor például a rajongói tábora vette Őt körbe, és inkább azt választotta, hogy egymaga, az Atyjával való közösségben legyen. Jézus tehát nem tartotta sokra az Ő dicsérőinek a magasztalását.

János 5/41 Dicsőséget emberektől nem nyerek.

Nem veszek az emberektől dicsőséget, mondja Jézus. És neked ugye olyannak kellene lenned, mint Ő? Vagy pedig saját magadra kellene hasonlítani inkább.

42. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek.

43. Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem, ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok.

Ha valaki úgy állít be, hogy ő milyen nagy tulajdonságokkal, értékekkel rendelkezik, és milyen nagy szükség van rá, akkor azt elfogadnád, mondja Jézus.

44. Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?

Jézus a dicsőséget, az elismerést az Atyától várta és nem az emberektől. Erre nekünk is meg kell újítani az elménket, mert van valami bennem is és benned egyaránt, ami keresi ezt az elismerést a másiktól. Szeretnénk a másik figyelmét elnyerni, hogy dicséretet csikarjunk ki a másiktól. Elismerést.

Tehát ha a másik adja ezt neked, rendben van. De ne keresd, ne várd el, és ne ezért tedd a dolgokat. Mert az Istentől való dicsőítést kellene keresned. Az Ő jóváhagyását, az Ő elismerését kellene, hogy éhezzük.

Szeretnéd, ha Ő elégedett lenne veled? Szeretnéd, ha Ő tisztelne meg téged? A Biblia azt írja, hogy a legvége az lesz, hogy majd az Úr dicséretével leszünk teljesek. A hitünket fogja megdicsérni az Úr. Jézus ezt tette a földön is.

Egész Izraelben nem találtam ilyen hitet – mondta egyszer. Vagyis tudod, hogy mit fog tenni veled Jézus egy napon. Azt fogja mondani, hogy – ezek azok, akik bennem mindig bíztak. És Ő fog téged megdicsérni, és tisztelettel illett majd mindenki előtt. Ugye ezt akarjuk? Akkor ne kényszerítsd ki az emberek tiszteletét.

János 2/23-24 Amint pedig Jeruzsálemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan hittek az Ő nevében, látván az Ő jeleit, amelyeket cselekszik vala.

24. Maga azonban Jézus, nem bízza vala magát reájuk, amiatt, hogy Ő ismerte mindnyájukat.

Ezért nem bízta Jézus saját magát az övéire.

25. És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi lakozik az emberben.

Pontosan tudta mi van az emberben. Nézd meg Pál éveit, az egyik nap őt is meg akarják koronázni, másik nap pedig meggyilkolni.

Jézussal ugyanígy volt, királlyá akarták kikiáltani, másnap, amikor arról prédikált a papoknak, hogy az én testemet kell ennetek, és az én véremet kell innotok, elmentek mindannyian és nem jöttek vissza. Azt mondták megbolondult ez az ember, ez miféle üzenet? Nem megyek vissza többé. Megbotránkoztak.

Ha az emberi természet ennyire billenékeny és ennyire gyorsan képes megváltozni, akkor miért fektetünk mégis akkora súlyt arra, hogy az miként értékel minket? És miért vagyunk annyira függőek attól, hogy a másik elmondja, hogy, jaj de jó, amit tettél stb.?

Jézus nem bízott az emberben, mert ismerte az embert. A jövőjét és a jövőjének a sikerét nem tette az ember kezébe, hogy az emberek jóváhagyják azt, amit tesz, és az az emberek tetszésére legyen. Nem hogy az emberek nem fogják helyeselni, ha az evangéliumot hirdeted, hanem ellened fognak fordulni. Ahogy láttad Pál életében is megtörtént, meg akarták gyilkolni.

25-ös versben mondja, hogy: Mivel, hogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről. Igen, mondod, hogy ez Jézus volt, de a Biblia azt is írja, hogy Ő az isteni mivoltát kiüresítve, mint ember jött a földre, és pontosan úgy működött a földön a szolgálatában, ahogy neked és nekem kell.

És, ha Ő nem szorult rá, hogy az emberek elismerését elnyerje, akkor neked sincs rá szükséged. Tehát ez jelenti a te szabadságodat, és nem vagy rászorulva, hogy az emberek jóváhagyjanak.

A prédikátorok tanulmányozzák az Igét, a szívüket kiprédikálják, és az ördög pedig majd kopogtat, és azt mondja, hogy ez egy nagyon vacak prédikáció volt, borzasztó volt, létezik valaki, aki ezt meghallotta, amit te ma mondtál?

És akkor, ha ennek felül a prédikátor, akkor elkezd kérdezősködni, hogy mit gondoltál a mai szolgálatról, milyen volt a mai szolgálat? Mire vágysz ilyenkor, mit keresel? Az első hiba, amit elkövetünk, hogy az ördög hangjára figyelünk, ahelyett, hogy Jézuséra figyelnénk. Jézusnak nem volt szüksége az emberek elismerésére.

Ma arról beszélünk, hogy szabaddá válni ezektől. Mi az, amivel neked és nekem törődnünk kellene? Hogy az Úrnak a tetszésére voltál! Ha nem, akkor majd Ő segít nekünk, hogy eljussunk oda, a Szent Szellemnek útmutatása által. Mert mindannyiunkkal megesik, hogy egy kicsit elveszti az útirányt, és elvéti, és a Szent Szellem segíteni fog, hogy visszakerüljünk az útra.

Egy hiba, amibe nem akarunk beleesni többé, hogy nem várjuk az emberektől az elismerést. Néha úgy veregetik meg a vállunkat, és úgy dicsérnek minket, hogy fogalmuk nincs, hogy mit tettünk. Szeretnéd-e, hogy valaki olyan veregesse meg a válad, és ismerje el, amit tettél, aki mindent tud rólad? Amikor rád néz, akkor azt mondja, hogy – jól van hű szolgám!

Az embernek a szava, egy héten belül eltűnik, nyoma vész, Ő viszont elismer téged majd az örökkévalóságban minden szentje előtt. Ez az elismerés rajtunk lesz, mint egy korona, mint egy gyönyörű ruha, dicséret köpönyege, generációról-generációra rajtunk lesz. Mindenki meglátja.

Még egy kérdés, amit hozzáfűzök most a végén, és úgy gondolom, hogy nagyon fontos. A mai üzenet szellemét biztos megértetted. A kérdés a következő? Hogy megtisztítod-e magad, mielőtt elmész zuhanyozni? Ki az, aki tisztálkodik, mielőtt zuhanyt venne? Miért teszi ezt a gyülekezet, miért teszik ezt a keresztények nagy része?

Láttam részeg embereket, amikor újjászületnek, láttam a drogosokat, nem volt semmijük. Amiket a keresztények megálmodnak, hogy szükséges, pl. a bűnök megvallása az üdvösséghez. Nem tudjuk magunkat megtisztítani a zuhanyzás előtt, csak Jézus vére tud minket megtisztítani.

És nem csak erről a tisztításról van szó, hanem, hogy örök életet kapunk. Ez így van az életünk minden területére. Annyira tetszett, amikor ezt hallottam, hogy ki az, aki tisztálkodik, mielőtt zuhanyozni megy? Rögtön a keresztények jutottak eszembe, hogy azok teszik ezt.

Amikor evangélizálni megyünk, úgy jövünk az Úr elé, ahogy vagyunk. A héten is láttam, ahogy valaki befogadta az Urat, és láttam, hogy mennyire egyszerű az embereket az Úrhoz vezetni. Az Úr ezt ilyen egyszerűvé tette.

Álljunk fel, és az internet adásokon keresztül, akik az istentiszteletünkön velünk vannak ma, ugyanúgy gyógyulnak, és imádkoznak. Csontokban van a gyógyító kenet most éppen, ott a helyeden elfogadhatod az Urat, megtisztít téged, ott a helyeden meggyógyít, elfogad téged olyannak, amilyen vagy. És ha te hiszed, hogy Ő él, hogy feltámadt a halálból, akkor minősülsz arra, hogy Őt befogadhasd. Imádkozzunk, mondjuk el az üdvösség imáját.

Hiszem, hogy Jézus Istennek Fia, hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért, a Biblia tanítása szerint. Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból, az én megigazulásomért. Kérlek Jézus, legyél az én Uram, legyél az én Megváltóm, legyél az én Gyógyítóm. Jézus te vagy az én Uram, Jézus te vagy az én Megváltóm, Jézus te vagy az én Gyógyítóm. És én meg vagyok váltva, örök életem van Krisztusban, mert újjászülettem Krisztusban, az Ő szent vére megtisztított minden bűntől, örökkön, örökké. Ámen!

Mond el most ezt utánam: Hatalmat veszek az életem felett, az életet választom és nem a halált, Istent tisztelem, és nem saját magamat, megparancsolom az ördögnek, vegye le a kezét az életem dolgairól, a munkámról, az életemről, a gyermekeimről, a családomról, a kapcsolataimról, a gyülekezetemről és az emberekről a gyülekezetben. A pásztorokról, mindenkiről, aki velünk kapcsolatban van. Leveszed a kezed az én népemről, Jézus nevében! Ámen!

Vasárnap befejezzük ezt a tanítás sort, és nagyon fontos ez, hogy megértsük, elmagyarázom majd a megbocsátás fontosságát, és azt, hogy minősüljünk az Úr előtt arra, hogy Istennek a szent dolgait, a szolgálati dolgait hordozhassuk.

Ez két külön dolog, hogy az Úr megbocsát és, hogy minket arra minősít, hogy egy bizonyos szolgálati helyet elfoglalhassunk, most különösen prédikátorok életéről beszélek, akik kívánnak dolgokat. De mindenkire vonatkozni fog, mert mindannyiunkat elhívott az Úr arra, hogy az Ő szolgálatait végezzük.

A kapcsolatainkra az Úrral, minden, amit teszünk, azt úgy tesszük, mintha az Úrnak tennénk. És akkor Ő fogja irányítani az életünk dolgait, Ő tesz minket gyarapodóvá és sikeressé olyan mértékekben, hogy el sem tudjuk azt képzelni.

Az Úrnak áldása az gazdagít meg, az áldás, az gazdagít meg. Tehát ha az üzleti életben mozogsz, vagy a mezőgazdaságban, bármely területen, amiben az életedben részt veszel, az Úr áldására van szükséged.

Gyorsasággal befejezzük ezt a tanítás sort és utána a szavakról fogunk tanítani. A hittel teljes szavakról fogunk hallani. Segít minket majd abban, hogy a negatív gondolkodásmódunkból, a negatív szavainkból kikerüljünk, mert nem gondolkodhatunk negatív körökben, és nem beszélhetünk negatív módon. Nem szabad gondolkodnunk ezekben, már a gondolatainkat és a szánkat, a szavainkat is kell uralni. Mert bármelyik kört is választjuk, amin gondolkodunk, és amit beszélünk, az jön az életünkbe.

Ha azokon a bizonyos rossz gondolatokon gondolkodunk, amitől félünk, és azokat kezdjük beszélni, az fog jönni az életbe. Egy kettős kör ez, amin gondolkodunk, és amit beszélünk. Isten azt akarja, hogy megújítsuk az elménket és kezdjünk úgy gondolkodni, ahogy Ő gondolkodik, és kezdjünk úgy beszélni, ahogy Ő szólja az Ő Igéjét, akkor jutunk erre a sikerre, és akkor kezdjük magunkhoz vonzani a jó dolgokat. Ezt mindannyian képesek vagyunk birtokolni az életben.

Mindegy, hogy az életednek melyik területén van a megpróbáltatásod, a gyógyulás, üzleti élet, vállalkozásod, az anyagiak, elkezded mondani, és mindig ugyanazt mondod, mondod és hiszed és mondod, eljön az. A félelemmel teljes gondolatoknak pedig ellent kell állni. Még ha teljesen meg is gyógyultál, jöhetnek félelemmel teljes gondolatok, hogy visszajön.

Hagin mondta, hogy mint a kiskutya a nyomában úgy volt a nyomában ez a félelem, miután meggyógyult, hosszú évtizedekig. Jött, mint egy kis lopakodó. Ez történt a nővéremmel. Hatalmat veszünk felette, most együtt: Barbara felett hatalmat veszünk most együtt, elátkozzuk azt a rákbetegséget a testén, mert visszajött, és ahogy visszajött, úgy eltávozik a testérből Jézus nevében! Eltávozik tőle, és nem érinti többet a testét a Jézus Krisztus szent nevében.

Valakinek hazug tünetek vannak a testén, és szeretne gyógyulást, ma is jelezték többen, hogy különböző szervi területeken megtámadta őket a rák, lehet előre jönni, imádkozni fogunk, és elátkozzuk az ördögnek ezeket a gonosz munkáit, leggonoszabb munkáit. Megparancsoljuk, hogy meghaljon a testedben, hogy kiszáradjon a gyökeréig, nem élhet benned a rákbetegség.

A helytelen gondolatokat nem lehet megharcolni ellengondolatokkal, a téves gondolatokat Isten Igéjének kimondásával lehet elkergetni, semmissé tenni. Addig kell mondani az Igét, kimondott Igét, amíg a gondolataidban ez a változás nem jött létre. Jön a gondolat, hozza az ördög, a szádból elhangzó Igével tudod kilőni azt a nyilat, ami elviszi.

Eljutsz arra a helyre, amikor csak egyszerűen árad felfelé belőled az Isteni igazság, felnőtt korba jutottál, tudod, hogy úgy van, és tudod, hogy birtokolod azt. Hallelúja, mindannyian győztesek vagyunk, mert győzteseknek teremtett bennünket Isten, az ellenség a lábunk alatt van, és ott is tartjuk. A gyarapodás a miénk, az egészség a miénk, és az Úr munkáit fogjuk végezni és nincsenek sajnálkozásaink. Ámen! Dicsőség Istennek.

/Köszönjük az Úrnak Ibolya  testvérünk munkáját, aki a Békevár webkikötő számára legépelte e tanítást./ 

BÉKEVÁR FŐOLDAL