2009.08.05.

GYŐZELEM A HIT PRÓBÁIBAN!

Jegyzet Csideiné Katalin tanításából
2009. augusztus 02.

Péter I. 1/7 Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.

A mai napon a hitünk próbájáról szeretnék tanítani. Valamennyien meg leszünk próbálva. Sokan vannak most is, akik nehéz próbatételekben vannak, mert a hitünknek a próbáján végig kell mennünk valamennyiünknek.

Azt mondja Péter, hogy a mi kipróbált hitünk, az olyan drága Istennek, hogy a tűzben kipróbált aranynál is értékesebb. Amikor tűzbe teszik az aranyat, kitisztul belőle minden apró kis szennyeződés. A mi hitünk is olyanná válik egy hitpróba után, egy megpróbáltatás után, mint a tűzben próbált aranyé. Tisztább, ragyogóbb és csillogóbb lesz.

Kétféle módon lehet a hitpróbából kijönni.

Az egyik útja az, amikor elveszíted a csatát, amikor elfáradsz, elcsüggedsz, feladod. Ilyenkor a gonosz győz. Hiszen a hit próbájának az a célja, hogy kiüresítsen téged a hitedből. Az ördög hitkiüresítő csapdáinak is hívjuk a hitpróbákat. Ez az egyik útja, ahogy kijöhetsz belőle.

De van egy másik útja, amiről itt Péter is ír, hogy fényesebben, ragyogóbban, egy tisztább, erősebb hittel kerülj ki ebből a próbából, és az Úr egy lépéssel előbbre, feljebb tudjon téged helyezni, mert ez az Ő célja!

Mi az, ami oly drága és értékes Istennek? - A hitünk! Hiszen tudjuk, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. De ez a hit, amikor fényesebb, még próbáltabb, akkor Istennek a legdrágább aranynál is kedvesebb. Ez az, amiben Ő gyönyörködik.

Kit kell legyőzni ezekben a hit próbákban? Természetesen az ördögöt és annak eszközeit. Ha felfedezted, hogy az ördög célpontja vagy valamilyen dologban, akkor rögtön ellent kell állni. Tanítottam már erről korábban. Azt mondja az Ige, - álljatok ellen az ördögnek. Ellent kell állnod!

De azt is el kell határozni abban a pillanatban, amikor megpróbáltatsz, hogy – VÉGIG FOGOM tenni! VÉGIG FOGOM CSINÁLNI! Az első pillanatban, az első mondatnál, az első rossz diagnózisnál, az első kudarcnál, az első fájdalomnál el kell dönteni magadban, hogy VÉGIG FOGOM CSINÁLNI!

Nagyon sokan lelkesek az elején. Nagyon sokunk hite fellángol. Megismerjük az üzenetet, megismerjük az Evangélium örömhírét, megismerjük, hogy az Úr Jézus elvitte a mi bűneinket, elhordozta a mi betegségeinket. Megismerjük azt, hogy teljes bőségben legyünk, mert ez az Úr akarata. Öröm van a szívünkben, az első öröm!

Azután telnek az órák, napok, hónapok, és az öröm elkezd lankadni, mert a fájdalom továbbra is fáj, a pénztárcánk még mindig üres, azt a dolgot, amit kértem nem kaptam meg. TUDOMÁSUL KELL VENNED, HOGY PRÓBA ALATT VAGY!

És minden pillanatban, minden alkalommal, minden rossz gondolatnál azt kell mondanod: VÉGIG FOGOM CSINÁLNI! VÉGIG FOGOM CSINÁLNI! Ez a hitpróbáknak a legfontosabb feladata. Nézzük meg azokat az utakat, amikor az ellenség, az ördög, meg akarja lopni a mi hitünket. Többféle módon teszi ezt.

1/ Az egyik módja, hogy megingassa a hitedet Isten Igéjébe! Ki akarja lopni a szívedből például ily módokon: - Igaz, hogy benne van a Bibliában, de ez még az első keresztényekre volt igaz. - Igaz, hogy benne van a Bibliában, de ez csak a zsidók számára igaz. Azután jön a harmadik dologgal: - igaz, hogy benne van a Bibliában, de te ezt nem érdemled meg.

Ugye nagyon sokszor találkoztok ilyen gondolattal, amik jönnek ilyenkor? Sajnos még teológiát végzett okos hittudósok is mondanak ilyen dolgokat az embereknek. Ez nem más, mint az első féle csapda, amikor Isten Igéjébe vetett hitedet akarja meglopni.

Korinthus II. 11/3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával becsapta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak attól az egyszerűségtől és tisztaságtól, amely Krisztusban van.

A kígyó a saját álnoksága és hamissága által csalta meg Évát. Megrontotta a gondolatait. Azt mondta neki, hogy: – Ne higgy Istennek. Ő azt akarja, hogy azért ne egyél arról a fáról, hogy ne legyél olyan bölcs, mint Ő.

És kinek hitt Éva? - Az ördögnek! Nem Istennek hitt. Megcsalta az ördög. Elültette a fejébe ezt a gondolatot!

És ugyanígy tesz veled is, megpróbál a te fejedbe is elültetni olyan gondolatot, hogy ez nem a te számodra van, ez nem neked szól. Igaz, hogy benne van a Bibliában, - nem kérdőjelezi meg az Ige valóságát, - de nem a tiéd, nem neked szól! Ez az első út, amikor meg akar lopni téged.

2/ A második hitpróba, amikor meg akarja kérdőjelezni az ördög Isten tökéletes jellemét. Amikor azzal kapcsolatban akar kétséget támasztani a szívedbe, hogy Isten jó! Hogy Isten szeret téged, hogy Isten hűséges és Isten nem fog téged elhagyni.

Ilyenkor mondja azt, hogy: – Miért pont nálad engedte meg Isten, hogy ez megtörténjen? Miért történt ez meg veled, hiszen te olyan becsületes vagy, úgy szolgálsz, évek óta jársz az istentiszteletekre, tizedet fizetsz, adakozó vagy, jó szíved van. Miért pont te vagy az, akinek megengedte Isten, hogy ilyen csapás sújtson?

A hitünk legnagyobb megpróbáltatása az, amikor nem tudjuk, hogy miért történt valami. Nem tudjuk, hogy miért. Amikor te belül is úgy érzed, hogy megtettem mindent, hogy nem hibáztam. És ilyenkor kételkedést hoz a szívedbe e világ ura, Isten jellemét illetően, hogy: – Vajon igaz-e, hogy annyira szeret, hogy ki fog hozni belőle? Vajon hűséges-e hozzám? Vajon nem büntető Isten-e? Vajon a szeretet Istene-e? Isten jellemét kérdőjelezi meg és egy bizonytalanságot akar hozni a szívedbe.

Nagyon sokszor nem tudjuk, miért történnek a dolgok! Egy nagyon fontos dolgunk van, hinni és tudni és szilárdan kitartani, hogy Isten jó, hűséges Isten, szerető Isten és soha nem hagy el, el nem távozik tőled!

Ebben kell kitartanod, mert ha ezt elveszíted a szemed elől, akkor elveszíted ezt a próbát, megbuktál a próbán, csalódott leszel, keserű leszel, elhagy a hited és nincs szomorúbb látvány egy hit nélkül való embernél!

Egy pásztortársam vígasztalt két héttel ezelőtt engem, nem tettem fel a miért kérdést, de azt mondta, hogy nagyon sokszor a szamár már korábban megbotlik, és nem vesszük észre, csak mikor már kimúlt. Tökéletesen igaza volt, és elgondolkodtam ezen, mert végig kell gondolni a hitéletünket, az Úrral való együtt járásunk idejét, hogy hol hibázzuk el. Mert elhibázzuk valahol, mert a hiba csak bennünk lehet. Elhibázzuk a hosszú utat, elhibázzuk és elvétjük, azután megkeseredik a szívünk. Azután telik az idő és a vége nem az, amit vártunk, hanem győzedelmeskedik e világ ura, és meglop minket, és gyötör minket, szenvedésekbe hoz minket.

Tehát nagyon fontos, hogy ne engedjünk annak, hogy Isten jellemét megkérdőjelezze, legyen szilárd a szíved, ismételd el az Igéket, ismételd el azokat az ígéreteket, amiket tett neked az Úr. Ne engedd, hogy kimenjen a gondolataidból, a szívedből, az érzéseidből, hogy Isten jó, szeret téged és ki fog hozni minden megpróbáltatásból!

3/ A harmadik olyan hitpróba, amiben az ördög velünk foglalkozik, amikor megpróbál rávenni minket arra, hogy látásban járjunk, a láthatókra tekintsünk: - Nézd meg magad, hát nézd a leleteidet, eltelt 3 hónap, kontrolon voltál és rosszabb, mint volt! Nézd meg a pénztárcádat, üres. Nézd meg a szomszédot, aki még az Úr Jézust sem fogadta el, a harmadik autóját veszi.

Arra akar rávenni, hogy a láthatókra tekints, pedig tudjuk, hogy a láthatók ideig valók és láthatatlanok örökké valók. Azt akarja, hogy levedd a szemed arról, amit az Úr Jézus ígért neked és csak a láthatókra figyelj.

Túl kell néznünk a láthatók körén, mint egy radarral, és látnunk kell az Úr Jézust az Atya jobbján, aki megígérte, mert hű az, aki az ígéretet tette. Nem szabad, hogy a láthatók elbizonytalanítsanak benneteket.

Most mondhatod, hogy: – Könnyű mondani, de amikor fáj!  – Akkor is Jézust kell dicsérni!  Az Urat kell dicsérni! És meg kell vallani, hogy: – Én Jézus sebeiben meggyógyultam! Mert csak akkor tudsz kikerülni, ha kitartasz.

4/ A negyedik fajtája a megpróbáltatásnak, amit e világ ura, az ördög hoz ránk, hogy azon dolgozik, hogy kifárasszon téged és elvegye az erődet, amikor a megpróbáltatás nagyon hosszú ideig tart! Az idő, az a hosszan tartó idő az, amiben a legtöbben elbuknak. Mert az elején, amikor jön egy megpróbáltatás, akkor még lelkesek vagyunk, akkor még tudjuk a megvallásainkat mondani. Naponta töltjük az Igében az időnket, a szánkra vigyázunk, és akkor telnek a hetek, teltek a hónapok, és vannak, akiknél telnek az évek, azt mondhatom, hogy évtizedek, és nem változik semmi.

Ez a legnehezebb próbatétel, amikor ilyen hosszú ideig ki akar fárasztani, meg akar lopni, és nagyon kevesen vannak, akik ezt a futást végig tudják futni, mert leveszik a szemüket az Úrról, és azt mondják, hogy: – Uram, már ennyi idő eltelt, már öt év is eltelt, de nem történt változás.

Drága Testvérem! Egy biztos! Az úton végig kell menni! Az úton végig kell menni, akár mennyi ideig tart is! Nem veszíthetjük el Isten Igéjébe vetett hitünket, és nem veszíthetjük el az Úr tulajdonságaiba vetett hitünket, hogy szeret minket és a vége GYŐZELEM! A mi számunkra a vége győzelem, mert hű az, aki az ígéretet tette!

Jakab 1/2-3 Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, mikor különféle kísértésbe estek. Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

Hát nem nagyon szoktunk örülni, amikor jön a hitpróba, de azt mondja itt Jakab: örüljetek. Mert ha túl lesztek rajta, kitartóbbak lesztek, fényesebbek lesztek, erősebbek lesztek, bizonyságot szereztek az Úr Jézusról. Bizonyságot szereztek arról, hogy szeret titeket az Isten, hogy betölti minden szükségeteket. Bizonyságot szereztek. Ki kell tartani. Ezért örömnek tartsátok, mert kitartást fog hozni a ti számotokra.

/4/ A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, semmiben hiányt ne szenvedjetek.

Nézzük a következő Igét:

Galata 6/9 A jótéteményben pedig meg ne restüljetek, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk.

Mikor jön az aratás? - Ha ki tudunk tartani, ha el nem lankadunk! Nézzük a további Igéket:

Zsidó 3/14 Mert részestársai lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.

Mit mond az Ige? - Mindvégig erősen ki kell tartanunk!

Zsidó 4/14 Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk a hitvallásunkhoz.

Ragaszkodjunk a megvallásainkhoz! Ragaszkodjunk ahhoz, hogy meggyógyultunk.

Zsidó 10/35-36 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

Állhatatosság vagy békességes tűrés - mondja más fordítás! Mire van szükségünk? Békességes, hosszútűrésre, hogy elnyerjük az ígéretet. Ne dobjuk el a hitünket, ne engedjük, hogy ellopják tőlünk, mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Hit nélkül nem jön valóságba Isten ígérete az életedbe. Nagyon vigyázzunk arra, hogy mindvégig kitartóan, hosszútűrően. Akkor is, ha nagyon telik az idő, próbáljunk meg kitartani. 

Mennyi ideig kell kitartani, kérdezed? - Addig, amíg valóságba nem jön, amit kértél! Mert el kell hinned, hogy Isten meghallgatta az imádat, megválaszolta, úton van, csak még nem látod a fizikai valóságát. Mindaddig ki kell tartani, amíg valóságba jön! Nagyon sokan mondják, hogy meddig várjak még? Már imádkoztak értem, nekem nem jön be ez a kézrátétel. Kijöttem a sorba, nem gyógyultam meg. Tudod mennyit vártál? Még öt percet sem!

Eljössz egy istentiszteleti alkalomra, ahol Isten Igéje szerint, azokat, akik hisznek ilyen jelek követik, hogy a betegekre teszik a kezeiket, és azok meggyógyulnak. Mondod: - Na kipróbálom.  Á! Nem gyógyultam meg, hazamész. Mennyit vártál? Egy órát?

Nagyon sok gyógyulás nem itt az alkalom során történik, hanem két-három nap múlva jön elő, egyszer csak észreveszed, hogy eltűntek a tünetek a testedből! Maradj hitben!

Ha már eljöttél ide, eljöttél az Úrhoz, odaállsz elé imádságban, vagy odaállsz elé a gyülekezetben és megkérted Őt, imádkoztál és ott a hited, hogy most megkapom! Ne menj úgy a helyedre, ne gyere ki az imaszobádból, hogy most se történt semmi!

Mert útja van, ideje van mindennek. Vannak csodatévő erők, amik azonnal működnek, de bizony, amíg valóságba jön, nagyon sok akadályon kell átmenni. És a te hited is meg van próbálva, az én hitem is meg van próbálva, valamennyiünk hite meg van próbálva, mert kedvesebb lesz az Úrnak a te megpróbált hited!

És e világ urának, nem az a célja, hogy te boldog légy, meggyógyulj, és te bőségben élj. Megpróbálja kilopni a szívedből mindazt, amit beültettél. Nézzük meg József példáját az Ószövetségből.

Zsoltárok 105/17-19 Elküldött előttük egy férfiút Józsefet, aki rabszolgául adatott el. A lábait béklyóba szorították, ő maga vasban járt. Mindazideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.

Mennyi ideig kellett Józsefnek hinni? Ismeritek a történetét. Fiatal kisfiú, elmondja az álmát a testvéreinek. Azt álmodta, hogy meghajolnak előtte. Ezért irigység támadt a szívükben, eladják őt rabszolgának Egyiptomba. Egy fiatal gyermek, egy kisfiú, aki a nyelvet sem beszéli. Ott tömlöcbe vetik, börtönben van, de öröme van a börtönben, és hite van, hogy neki Isten ígéretet tett. Hisz az álomban, amit kapott. Hisz az ő Istenében.

Tizenöt-húsz évnek kellett eltelnie, amíg Józsefet egyik pillanatról a másikra előhozza a fáraó és Egyiptom második legnagyobb emberévé teszi. Tizenöt-húsz év egy gyermeknek, aki a nyelvet nem beszélte, rabszolgának kerülve, börtönbe vetették, tizenöt-húsz évig végig kitartott és öröm volt a szívén. A börtönnek a vezető egyénisége lett, mert hitt az ő Istenében! Tizenöt-húsz év!

És elérkezett az a pillanat, amikor meghajoltak előtte a testvérei. Mindig a hit öröme volt rajta! Isten Igéjében a hitünknek meg kell állnia. És a próbákban meg kell állnunk.

Mint a kősziklára épített ház, mondja a Máté 7/24-27-ben. Hogy aki hallja tőlem e beszédeket és megcselekszi azt, olyan, mint aki kősziklára építi a házát, az megmarad. És aki pedig hallja tőlem e beszédeket és nem cselekszi meg, az olyan, mint aki fövenyre építi a házát és elviszi az eső, elviszi a vihar.

Drága Testvéreim! Nekünk a kősziklán kell állnunk, mert jönni fog a vihar. Jön a vihar és jön az árvíz, és fújnak a szelek, és meg kell állnunk. És nekünk kell egy kőszikla a lábunk alá, a házunk alá, az életünk alá. Isten Igéje az, amin meg kell, hogy álljunk és Isten személyes tulajdonságai, amiben meg kell bíznunk.

Ugyanez volt a helyzet kitartásban Ábrahámmal, aki 25 évig várta Isten ígéretét. Mikor 70 éves volt, azt mondta neki, hogy megsokasítom a te magodat, mint a tenger fövenyét, mint a homokot, mint az ég csillagait.

Mit mondott erre Ábrahám? - Hiszem Uram! Mennyi ideig kellett neki várni Izsákra? - Huszonöt évig. Beteljesítette az Úr, amit ígért? - Beteljesítette! Ábrahám végig kitartott. Végig ott volt a hite, végig hitben volt.

Nagyon fontos, amikor próbában vagy, amikor kérsz valamit az Úrtól, hogy ne tűzzél ki időpontot! Ne mondd azt, hogy még adok két hónapot, és ha két hónap múlva sem leszek tökéletesen gyógyult, hát akkor... akkor... És eljön a két hónap. Az ördög csak erre vár, a két hónap végén sokkal rosszabbul vagy, mint előtte.

Ha kitűzöd, hogy harmadikára a pénztárcádba kell lenni a pénznek, mert harmadikán jönnek a számlák, akkor harmadikán kinyitod üresen a pénztárcádat, mert az ördög csak arra vár, hogy te valami sarkpontot adj, amibe ő belekapaszkodhat és meglopja a hitedet.

Nincs az Igében, hogy adj határidőt Istennek. Nincs az Igében, hogy tűzz ki egy napot, és addig majd megcselekszem azt! Az Úr tudja az időt, azt mondja az Ige, hogy nem siet, és nem késik az Úr! Ő tudja az időt. A megfelelő időben kapod meg, amit kértél. Az Úr időzítése tökéletes számodra. Ne tűzz ki határidőt Istennek, ne tűzz ki határidőt magadnak, a hited próbáját ne kösd időhöz!   Hanem: - Tudom Uram, hogy kihozol, bármeddig tart is, kihozol!

Kenneth Hagin azt mondta a betegágyán: - Ha 50 évig kell feküdnöm is a betegágyban, én akkor is hiszem, hogy Jézus sebeiben meggyógyultam! És két óra múlva kikelt az ágyából.

Ha 50 évig fekszem itt, akkor is hiszem. Folyamatosan meg kell vallani azt. Ne az órára, ne az időre nézzünk, hanem hinni kell az Igében, és hinni kell abban, aki neked az ígéretet tette.

Engedjétek meg, hogy egy személyes dologgal még foglalkozzam. Ebben a személyes dologban én úgy érzem, hogy az Úr is próbák elé állít néha bennünket. Még pedig úgy, mint a fazekas, aki formálja az ő edényét, úgy, mint a szobrász, aki innen is levés egy kicsit, meg onnan is levés egy kicsit.

Az Úr is megengedi, hogy olyan helyzetekbe kerülj… Nem betegségekről beszélek, nem rákbetegségekről beszélek, nem ilyen dolgokról beszélek! Isten nem sújtja a gyermekeit ilyennel, ezek az ördög hitkiüresítő csapdái! Én arról beszélek, hogy a mi Urunk is formál bennünket. És mi hogyan tudjuk formálni a gyermekeinket? Ha megengedjük, hogy átmenjenek bizonyos dolgokon.

Ha nem engedem, hogy egyszer is megérintse a forró kályhát, sose tudja meg a kisgyermek, hogy megégetheti vele a kezét. Mire gondolok? Néhány apró példa: vannak apró tulajdonságaink, nekem is például, amiről tudom, hogy meg kellene változtatni. És az Úr foglalkozik ilyenkor velem.

Sanders pásztor azt mondja, hogy ne ijedjünk meg, mert egyszerre csak egyet vesz elő az Úr, és amikor már egyen túl vagyunk, akkor jön rögtön a következő, amit meg akar rajtad változtatni.

Én pl. egy nagyon türelmetlen ember vagyok, gyors természetű ember vagyok. Megyek pl. vásárolni, akkor gyorsan beállok a sorba, előtte ötször végignézek a sorokon, hogy a legjobb sorba álljak be a pénztárnál, hogy gyorsan kijussak. Mi történik ilyenkor? Nálam van az a tanuló pénztáros, aki 26 tételen keresgéli a vonalkódot, és még ki kell cserélnie a szalagot is.

Amíg erre nem jöttem rá, hogy igazából a türelmem van próbára téve, és nekem kell változnom ebben a helyzetben, addig dühöngtem, fortyogtam. Próbáltam átmenni másik pénztárhoz. Összevesztünk a férjemmel, melyikünk választotta ezt a pénztárt, megint nem néztél oda rendesen! Ti is ezt teszitek drága Testvéreim, mert dühös az ember.

De amikor rájön, hogy ez nem más, mint egy kis csiszolópapír. Én úgy szoktam ezeket a helyzeteket nevezni, bocsássatok meg nekem, hogy ez a smirgli! Mióta rájöttem, hogy ez megint egy smirgli, akkor lecsendesedem, megnyugszom. És tudomásul veszem, hogy türelmetlen vagyok. - Bocsánat Uram! Az a kis tanuló pénztáros ma tanulja a szakmát, és úgy izgul, hogy folyik rajta a víz.

A másik helyzet, amikor az autópályán haladnál, de bedugul mind a két sor és lesed, hogy át tudjál menni, amikor megindul a másik sor. Átmész! Na végre beengednek! Mi történik! Bum! - Megáll az a sor, amibe átmentél és elindul az a sor, amiből kijöttél! Hát mindig így van, - ez így működik! Smirgli!  Türelem! Nyugalom! Békesség! Hosszútűrésre tanít az Úr!

A türelmetlenségünket, az ítélkezésünket, a büszkeségünket tudja ezekkel a helyzetekkel változtatni. Én ezeket is a hitem próbájának tekintem, hiszen fényesebben kell, hogy kijöjjek belőle. Ha magasabb szintre akar hozni az Úr, akkor bizony le kell faragnia belőlem nagyon sok mindent. Le kell venni belőlem nagyon sok mindent.

Vannak olyan helyzetek az életben, amikor nagyon keservesen élünk meg – akár családunk tagjaival – egy-egy időt. Mondjuk egy ápolási időt. Amikor úgy érzed, hogy te már a lelkedet kitetted és akkor lesznek gorombák veled. Amikor a legjobb ételt készíted, és csak fitymálják. Mikor már úgy vagy vele, hogy még ezt is, meg ezt is? Még rá nem jössz egy pillanatban, hogy ez egy smirgli! Bocsánatot kérek a szóért, csiszolópapír. Azt kell megtanulnod, hogy szeretetben járj.

Egy nagyon kedves történetet mesélt Gerisz, az ’öregebbek’ velem együtt ismerték őt, németországi szolgáló volt. Többször volt vendégünk a korábbi időszakban.

Egyszer ő elmesélte - aki egyébként nagyon nagy hírű, egész tartománynak volt a vezető pásztora, tanító szolgálata is volt - egy új gyülekezetet kezdett. Jöttek az emberek, nem sokan. Ő volt a nagy Gerisz, a tanító. És egy idő után az emberek elkezdtek fogyni, már csak öt lett, következő héten csak négy volt, végül eljutott odáig, hogy egyetlen egy fogatlan öregasszony járt, aki alkoholista volt és minden alkalommal bűzlött a gin-től, amikor beült az alkalmára.

És azt mondta Gerisz, hogy: – Uram, hát erre hívtál el engem, hogy én ennek a részeges Luisnak itt prédikáljak naponta. Végtelenül elkeseredett volt és kereste az Úrnak az arcát.

Tudjátok mit mondott neki az Úr? - Ha ezt az egyet majd szeretni tudod, adok többet is. Smirgli! Ha azt az egyet majd szeretni tudod, szeretetben kell járni! Túl nagy volt a büszkesége! Mindig eszembe jut ez, ha egy alkalmon kevesen vannak: - Ha azt az egyet szeretni tudod majd, akkor adok majd többet is! Nagyon jó tanulság ez valamennyi pásztornak.

A másik, amiről még próbaként szerettem volna beszélni, Ábrahám példája. Ábrahám a hitünk atyja volt. Az ő hite mikor volt a legmagasabb pontján? Mikor volt a legfényesebb, a legragyogóbb?

Akkor, amikor beteljesedett 25 év után és megkapta Izsákot? Nem! Akkor, amikor az Úr azt mondta neki, hogy vedd a te fiadat, az egyetlen egyedet, és áldozd fel nekem.

És azt mondta Ábrahám: - Igen Uram! És vette a gyermeket és elindult, nem szólt, nem kérdezte, hogy miért? Akkor miért adtad, akkor miért veszed el, miért kell ezt végigcsinálnom? Nem kérdezte, fogta a gyermeket és elindult. Háromnapi járóföldet mentek, a Mórija hegyére mentek. Háromnapi járóföld!

Akinek van gyermeke, de akinek nincs is, el tudja képzelni mi volt Ábrahám szívében. Ment mellette a gyermek, vitte a rőzsét, ő vitte a lángot és a kést. A szolgákat hátrahagyták, amikor odaértek, és megszólította a fiú.

– Atyám? Nem válaszolt Ábrahám. Mentek tovább, felértek a hegyre, megépítette az oltárt, megkötözte a fiát és felemelte a kést. Ez volt a hite legmagasabb pontja. És ekkor azt mondta az Úr: – Állj meg! Most már tudom, hogy még a fiadnál is jobban szeretsz engem!

Ez egy hitpróba volt Ábrahám részére. Megpróbálta az Úr, meg akart bizonyosodni, hogy Ábrahám szívében ott van-e az az igazi szeretet, amit eddig kimondott?

Ábrahám hite ekkor volt a legmagasabb szinten, ekkor fénylett a legfényesebben, mert a leges, leges, legnagyobbat is odaadta volna. Azt a gyermeket, akire várt 25 évig. És nem kérdezett semmit, hanem azt mondta, hogy: – Ímhol vagyok Uram! És elindult és felvitte a Mórija hegyére, hogy feláldozza a fiát.

Azután volt egy másik hegy, a Golgota hegye, ahová megint elindult egy Atya és a Fia! És a Fia hátán ott is ott volt a fa! Amikor felértek, ez a Fiú is szólt, hogy: – Atyám, ha lehet, múljék el tőlem e pohár. És felértek a Golgotára és az Atya nem mondta, hogy: – Állj! Azért nem, hogy te meg én megszabaduljunk, hogy te meg én soha el ne vesszünk! És ezt soha, egyetlen hitpróbában sem felejtsétek el, hogy aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, miért ne ajándékozna Vele együtt mindent minékünk.

Mit tett az Atya? Ő lesújtott, engedte az Úr Jézust a kínhalálba, az egyetlen Fiát, amitől megkímélte Ábrahámot is a legnagyobb hitpróbájában. Helyettünk és értünk megtette! Ugyanezen a fájdalmon végigment és feláldozta a Fiát!

Ez soha nem szabad, hogy a szemed előtt elmenjen! Soha nem szabad, hogy erről elfeledkezz! És ezért nem lehet, hogy megkérdőjelezd bármikor is Isten hűségét, hogy megkérdőjelezd, hogy mennyire szeret téged az Isten, miért engedi ezt Isten? Mert a hitpróbák a gonosztól jönnek számodra. És aki kihoz téged, győzelemre vezet téged, az az Úr, aki a legnagyobb árat fizette érted! A legeslegnagyobb árat! És azon kívül mi az, amit még te kérhetnél tőle, ha ekkora áldozatot már adott neked?

Drága Testvéreim, valamennyien meg vagyunk próbálva. Ne felejtsd el, az Ige a te szilárd talajod, arra építsd a te házadat, arra helyezd a lábad, s akkor, ha jön a vihar, biztosan állsz.

Meg ne kérdőjelezd soha Isten tulajdonságait, a szeretetét, a hűségét, azt, hogy mindent megtett-e érted. Emlékezz a legnagyobb áldozatra, amit meghozott érted az Úr. Ahhoz képest mindaz kicsi, amit kérhetsz tőle. Ne engedd a sürgetésbe magad, ha hosszú idő után jön a megoldás, hogy az idő kifárasszon, ellankasszon, ne adj határidőket magadnak, ne adj határidőt Istennek, hogy ekkorra, meg akkorra meg kell tenni, hanem várd ki Isten megfelelő időzítését, tarts ki az úton.

Nehéz kitartani és nehéz hitpróbában lenni. Aki azt mondja, hogy lerázom magamról, mint a kutya a vizet, az nem mond igazat, az nincs is igazán hitpróbában. Aki volt már vagy most is abban van, az tudja, hogy minden nap, a nap minden pillanatában meg kell harcolnia a hit harcát.

Minden nap és minden pillanatban foglyul kell ejteni a gondolataid, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak és az Igének. Minden nap és minden pillanatban nem a láthatókra kell nézni, hanem a láthatatlanokra. Mert belenéz a tükörbe, belenéz a leleteibe, belenéz a pénztárcájába és abban a pillanatban már jön a gonosz, hogy: – Na ugye? Hol van a te nagy hited, és hol van a te Jézusod?

A mi hitünk Krisztusban van, abban a Krisztusban, aki mindent megtett értünk, elvégezte. Ott ül az Atya jobbján, és közbenjár értünk minden pillanatban. Érted! Rajta keresztül mehetsz az Atyához. Ő az út, az igazság és az élet! És Ő az, aki beteljesíti neked a kérésedet, ha az Ő nevében kérsz.

Tehát ne lankadjunk el, tartsunk ki, ne szabjunk határidőket, mert meg leszünk próbálva. És ne szerencsétlennek érezd magad, hanem a hit olyan harcosának, akit az ördög mindenképpen próbára akar tenni, mert nagy áldás leszel az Úr Jézus ügyének, az Evangélium ügyének.

Akinek a hite egy kis aprópénz, ma van, holnap nincs, azzal nem nagyon foglalkoznak a hitpróbák, azokat próbálják meg, akik ártalmára vannak az ördög birodalmának. Erősebb a próba, ha nagyobb ártalmára vagy neki, mert úgy van vele, hogy na most megcsavarlak, s akkor is hirdeted-e majd az Evangéliumot?

Hiszem, hogy valamennyiünk életében egyre több lesz a győzelem, egyre több lesz a sikeresen befutott út, és az út végén, mindegy mikor van vége, ne csüggedj el. Ha évek telnek is el, a végén ott vár a győzelem, mert az Úr Jézusban győzelem van valamennyiünk számára. Hallelúja!

Dicsőség az Úrnak!             Ámen!

BÉKEVÁR FŐOLDAL