2009.04.14.

GYŐZELEM JÉZUS ÁLTAL!

Jegyzetek Jim Sanders tanításából
2009. április 12.

A mai tanítás segít abban, hogy a hitünket megtartsuk és megerősítsük.

Ünnepi hangulat ez a húsvéti alkalom, Úrvacsorát is fogunk venni az Úr asztalánál.

1Korinthus 15/57 De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

2Korinthus 2/14 Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az Ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti általunk.

Tehát hálát kell adni Istennek, hogy mindenkor győzelemre vezet, a Krisztusban, aki mindenkor ezt a győzelmet szolgáltatja nekünk a Krisztusban!

Látjuk, hogy van összekötő kapocs a hálaadás és a győzelemre jutás között.

A természeti, fizikai életünkben is nagyon fontos, hogy köszönetet mondjunk, hálát adjunk dolgokért. Még akkor is, ha nagyon kicsi az igei világosságunk, amiben járhatunk, akkor is tudnunk kell, hogy mindenért hálát kell adnunk. Mert egy hatalmas áttörés és egy végső győzelem van abban elrejtve, ha megtanulunk hálaadásban járni!

Ha megtanuljuk, hogy éjjel és nappal hálaadó szívvel legyünk az Úr előtt, akkor áttörő győzelmeket fogunk tapasztalni az életünkben.

Nem kell erről, hogy pontos megértésünk legyen, egyszerűen csak gyakorolnunk kell, és akkor meglátjuk.

Szeretnénk-e bővíteni azt a kapacitásunkat, amellyel az Úrtól többet tudunk elfogadni? Nem a szerint kapunk Istentől, hogy – mi az, amire Ő képes, hogy megtegye, és nem a szerint kapunk, hogy mi az Ő akarata. És nem az Ő megváltásának az ellátása alapján kapunk Istentől áldásokat. Azért, mert az Ő akarata az, hogy nekünk is adja azokat, az nem jelenti azt, hogy meg is kapjuk. Másrészt nem Isten ereje szerint kapjuk ezt.

Akkor miként kapjuk ezeket? - Jézus Krisztus gyógyításai közül, a tizenkilenc eset közül tizenkettőben mondja Jézus azt, hogy a te hited tartott meg téged! Nem azt hangsúlyozza, hogy Isten ereje, vagy az én erőm szerint gyógyultál meg, vagy Isten képességei szerint gyógyultál meg, vagy Isten terve szerint gyógyultál volna meg, hanem azt hangsúlyozta, hogy legyen neked a te hited szerint. 

Ha szeretnénk Isten áldásait élvezni az életünkben, akkor nekünk kell azt a hitünk által  e l f o g a d n i !

A mi képességeink, ami szerint fogadunk Istentől áldásokat, azok az életünk során különböző szinteken lehetnek. Lehet, hogy éppen korlátoznak minket, de az is lehet, hogy ezeket a képességeinket növeljük, fejlesztjük.

Olvassuk a Zsoltárok könyvében, hogy Izrael korlátozta Izrael szentjét. Nem Izrael Istene korlátozta le az áldásokat, amellyel meg akarta áldani a népét, hanem a nép akadályozta meg Istent abban, hogy kiárassza az áldásait.

Szeretnénk-e növelni a képességeinknek kapacitását, hogy minél többet tudjunk elfogadni Istentől? Mi az, ami minket korlátoz? - Az a képességünk korlátoz, amellyel képesek vagyunk elfogadni ezeket!

Egy dolgot biztosan kiépíthetünk az életünkben, ez pedig a hálaadás az életünk során. Biztosan nem fog megtörténni akkor, ha nem teszünk ebbe az irányba erőfeszítéseket. Ez az az életstílus, életvitel, amelyet mindenhol ki kell munkálnunk, vagyis szokásunkká kell tenni ezt a hálaadást Isten felé.

Az emberek annyit értenek meg általában a hálaadásról, hogy ha valami jó történt az életükben, akkor hálát kell adni.

De nagyon sokan nem ismerik azt az erőt, amely rendelkezésünkre áll akkor, ha megtanulunk hálát adni, még mielőtt az a bizonyos dolog megtörténik az életünkben!

Olvastuk az I. Korinthus 15/57-ben, hogy Ő az Isten, aki adja nekünk ezt a győzelmet, vagyis ez azt jelenti, hogy ez majd a jövőben történik velünk. Arról a győzelemről beszél tehát az Írás, amelyet a jövőben fogunk megtapasztalni. Mert Isten az, aki adja nekünk ezt a győzelmet. És a II. Korinthus 2/14-ben pedig olvassuk, hogy Ő az, aki ezt a győzelemre való vezetést teszi velünk, Ő vezet minket győzelemre. Ez is egy jövőbeli esemény az életünkben.

Tehát amire szükségünk van, és ami még nincs meg nekünk, az nem olyan dolog, amiért könyörögnünk kellene Istenhez, vagy koldulnunk, vagy százszor kellene megkérnünk Istentől.

Mi az, amit helyette tennünk kell? Az első dolog, hogy magot kell vetnünk, mert addig nem lesz aratásunk, amíg ezt meg nem tesszük. Azután imádkozunk. Ha imádkozunk utána hinnünk kell, hogy azt megkaptuk [még mielőtt látnánk].

Egyszer egy neves próféta jött a Bibliaiskolánkba. Azt tanította nekünk, hogy miután megkérted, utána hálát kell adni, mert Ő megválaszolta az imádat. Ezért kell hálát adni, még mielőtt látnád, még mielőtt éreznéd, és ne próbáld azt megszerezni! Hanem hidd azt, hogy Ő odaadta neked, és ne munkálkodj rajta többet, kezdj el érte hálát adni, hogy – Köszönöm Uram!

Volt egy professzor, aki ellátogatott az egyik házba, vendéglátás volt tervezve, hogy enni fognak, és egy üres asztalhoz ültek le, és ott hálát adtak még mielőtt bármit feltálaltak volna az asztalon.

Egy másik nagy családnál, amikor egy különleges finomság szétosztására került sor az asztalnál, az kapta meg az első falatot, aki legelőször adott hálát érte, - aki legelőször mondta, hogy köszönöm ezt a süteményt.

Tehát nem várta meg, hogy a szájába kerüljön az a falat, már előre hálát adott érte Istennek.

Ugyanez a helyzet velünk is, nekünk is meg kell tanulnunk hálát adni Istennek, aki számunkra mindenkor biztosítja ezt a győzelemre jutást. És meg kell köszönni Istennek, még mielőtt látnánk.

Tehát sokkal több van ebben, mint, hogy elfogadjuk hit által, mert – kegyelemből fogadjuk el, hit által!

Efézus 2/8-ban van, hogy kegyelemből tartottatok meg hit által és ez nem cselekedetekből van, hogy senki ne kérkedjék – teszi hozzá az Ige.

Tehát a hitünk által tudjuk elfogadni Istentől, de mindezt Isten kegyelméből, hit által.

Tehát a hálaadás az a forma, amely által Isten kegyelmét képesek vagyunk elfogadni hit által. És a hálaadás az pedig egy hitcselekedet, ha szívből cselekedjük meg és a helyes módon tesszük meg.

Ez biztosít nekünk hozzáférést Isten kegyelméhez és biztosít minket abban, hogy valóban hitben maradunk mindaddig, amíg nem látjuk. Mindaddig, amíg csak szükséges. Amíg Isten meg nem nyilvánítja az az életünkben.

Tehát mind a szánknak, mind az elménknek meg kell tenni a kötelező feladatait. Nem kell panaszkodni, koldulni, hanem el kell kezdeni megköszönni!

Van-e annál kiválóbb nap, mint a húsvét napja, hogy megköszönjük Istennek mindazt, amit tett értünk.

Máté 16/21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az Ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.

/22/ És Péter előfogván Őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg teveled.

Jézus arról kezd beszélni, hogy mi fog történni vele hamarosan.

Amikor Péter elkezd erről beszélni, hogy – Mentsen Isten, Uram téged ettől, – a görög eredetiben az áll, hogy szánjad magad Uram!

Nézzük meg a 23-as versben, hogyan reagál erre Jézus?

/23/ Ő pedig megfordulván mondá Péternek: Távozz tőlem sátán, bántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

Ez egy nagyon kemény válasz volt Jézus szájából mindenki szeme láttára, ma ezt sokan szóbeli bántásnak neveznék.

Az igazság az, hogy nagyon sokan semmilyen kiigazítást nem fogadnak el, mert amikor valakit kiigazítanak, akkor úgy válaszolnak, mint a csecsemők, és elkezdenek siránkozni.

Ha az ember nem fogadja el a kiigazításokat, akkor nem képes arra, hogy növekedjen, és az is nagy igazság, hogy mindannyiunknak szükségünk van kiigazításokra!

Valaki azzal dicsekszik, hogy az én fiam tökéletes, soha nem kellett megdorgálnom, kiigazítanom.

Én meg azt mondom, hogy nem is akarok találkozni vele, mert szörnyű lehet a te fiad.

Akit szeret az Úr, azt megfenyíti! Megdorgálja!

És itt Jézus nem bársonyos szavakat használt.

Péter vízen járt Jézussal, amikor Péter elkezdett süllyedni, Jézus azonnal azt kérdezi, hogy – hol a hited? Itt Péternek az érzelmei megsérülhettek volna: - mi az, hogy azt kérdezi, hol a hitem, hisz összesen két ember járt valaha is a vízen és azt meri kérdezni tőlem, hogy hol a hitem?

A csecsemők nem képesek elfogadni a kiigazítást, mi pedig a csecsemők generációjának a korát éljük. Akár húsz éve is járhat gyülekezetbe, akkor sem szereti a kiigazítást.

Természetesen vannak olyanok is, akik állandóan bántalmazzák a szájukkal a másikat. De nem erről az oldaláról beszélek most, hanem azokról, akik nem hajlandók elfogadni semmilyen kiigazítást. Jézus odafordul Péterhez, és azt mondja neki, hogy – Távozz tőlem sátán!

Péter hogyan érezhette magát?

Ez egy nagyon erős reakció volt Jézus részéről és Jézus nem tette volna ezt, ha nem lett volna rá nyomós oka, hogy ezt tegye.

Egy másik fordítás úgy hozza Jézus szavait, hogy – távozz tőlem sátán, mert egy botránykő vagy számomra. Akadály vagy az utamban, kísértesz engem arra sátán, hogy bűnt kövessek el, ez mind más és más fordítás szerint van!   Veszély vagy a számomra, távozz tőlem sátán!

Veszélyt jelentett Jézus számára? Vajon miről beszélhet itt? - Arról, hogy önsajnálatra indította volna!

Mire akarta rávenni az ellenség Jézust a jó szándékú Péteren keresztül?

Jézus most kezdi előhozni, hogy mi az, amin keresztül kell, hogy menjen.

Keresztre feszítik Őt. Péter azt mondja, hogy – ez nem eshetik meg veled Uram, ez távol legyen tőled! Inkább sajnáld magad, szánd magad Uram, magadra gondolj inkább Uram! És ez egy vészhelyzet volt!

Az ellenség arra akar rávenni minket, hogy saját magunkról gondolkodjunk inkább, mint hogy Isten akaratáról.

Ez olyan veszélyes helyzet volt, hogy abban a pillanatban meg kellett Jézusnak dorgálni az ördögöt. És mindegy, kin keresztül szólja, lehet az a legközelebbi barátod, vagy akár a szüleiden keresztül is szólhatja.

Amikor én a Bibliaiskolába készültem menni, szólt az ördög a legközelebbieken keresztül.

Az önsajnálat, amikor magunkat kezdjük sajnálni, a legveszélyesebb dolog lehet az életünkben. Elkezdjük sajnálni magunkat és bizony e mögött egy nagy kevélység, önzőség és hitetlenség áll és a hálátlanság szelleme áll mögötte. MINDEZ LESZAKÍT MINKET ISTEN KEGYELMÉRŐL!

Ha hálátlanok vagyunk, és ha magunkat sajnáljuk, és önsajnálatba esünk, ez levág minket Isten kegyelméről!

Ha az ember leszakad Isten kegyelméről, akkor nagy bajban van, mert másként nem tudunk Istentől elfogadni semmit, csak kizárólag Isten kegyelméből és a hitünk által.

Minden egyes áldását Istennek így tudjuk elnyerni, csak Isten kegyelméből és a hitünk által!

Mi volt tehát oly veszélyes Jézus számára? Ha ez veszélyt jelentett Jézus számára, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez számunkra is veszélyes!

Azt mondja Jézus egy másik fordítás szerint, hogy – sértésemre vagy nékem, távozz tőlem sátán!

Találkoztunk már olyanokkal, akik megsértődtek. Mit jelent az, ha valaki megsértődik, megharagszik, megsérül, elkeseredik valaki másra.

Általában két alap oka van annak, ha valaki a másikra megsértődik.

Az egyik, hogy mi az, amit tett velem. A másik mi az, amit nem tett meg nekem. Ez a kettő! Így lehet megsértődni. Mit tett velem és én nem szolgáltam rá erre. És mi az, amit nem tett meg nékem, pedig én megérdemeltem volna.

Isten nem tud kegyelmet gyakorolni azok felett, akik úgy érzik, hogy azt az áldást ők megérdemelték.

Dicsérjük az Urat ezért a bölcsességért, mert az lehetetlen, hogy akkor kegyelemből kapja!

Ha úgy érzed, hogy neked az jár, mert kiérdemelted, akkor levágtad magad a kegyelem forrásáról!

És lehetetlenné tetted Isten számára vagy bárki más számára, hogy kegyeltséget gyakoroljon feletted. Mert ha úgy érzed, hogy az neked jár, akkor az nem kegyelemből van, hanem tartozás szerint járt az neked. Azt neked meg kellett volna, hogy tegyék, gondolod. Nekem az kell, hogy legyen, gondolod. Ez a hálátlan szívű embereknek a hozzáállása!

Nem vagy hálás azért sem, ami már a tiéd, és amit az emberek meg kellene, hogy tegyenek neked. Nem vagy hálás, mert azt mondod magadban, hogy – ezt úgy is meg kell, hogy tegye. Én erre rászolgáltam. Ezt a kifejezést teljesen ki kell zárnod a szótáradból.

Valaki mondhatja neked, hogy – te olyan keményen megdolgoztál, szolgáltál, hogy ezt valóban megérdemled. Nem így van!

Nem érdemeltem meg, és te sem érdemelted meg! Mármint az áldásokat. És ha ez most rossz irányból érint és van, akinek valóban téves volt eddig a gondolkodása, most meg kell ebben világosodnunk!

Én is hallottam ilyen dolgokat, hogy – én olyan keményen dolgoztam, hogy nekem ennél több jár. Nem!

Láttál már embereket bajban, akik siránkoznak? - Hogy érdemeltem én ezt ki?  A válasz az, hogy bőségesen kiérdemelted! Sőt még pontosabban, ha azt kaptad volna, amit megérdemelnél, - és ezt most nem fogod szeretni: mert mindannyian követtünk el bűnt, és szűkén vagyunk Isten dicsőségének, és a hitetlenségnek az átka jön ránk és a félelemnek a vonzó ereje. Vagyis ha azt kapnánk, amit megérdemelnénk, akkor anyagilag tönkrementünk volna, betegek lennénk, és mentálisan roncsok lennénk, idő előtt meghalnánk, és a pokolra kerülnénk az örökkévalóság számra.

Ezt kapnánk, ha úgy osztanák nekünk, ahogy megérdemeljük. Tehát nincs értelme úgy beszélni, hogy mi az, amit mi megérdemlünk.

Amit te igazán akarsz, az Isten kegyelme! Jézus Isten kegyelméből mindent magára vállalt, amit Ő nem érdemelt volna meg, hogy mi ne kapjuk meg mindazt [a büntetést], amit mi kiérdemeltünk volna. Tehát mindez, amit most kapunk tőle, az nem az, amit megérdemeltünk volna, vagyis nem voltunk méltók rá, hogy azt megérdemeljük.

Azért kapjuk meg azokat az áldásokat, mert Jézus a kegyelméből magára vállalta a mi büntetésünket. Amikor Jézus ezt a kereszten magára vállalta, neki ezt nem kellett volna megtennie, mert Ő nem tartozott senkinek.

-                       Miért nem gyógyította meg Isten a nagynénémet? Olyan jó asszony volt, gyülekezetbe is járt.

-                        Isten miért ’tette rám’ ezt a fejfájást, hiszen tizedfizető vagyok, gyülekezetbe járok? Hallottam ilyen panaszokat!

Mi köze a gyógyulásodnak ahhoz, hogy milyen jó asszony vagy? Semmi! Ez a válasz!

Itt most meg is állhatunk, mert semmi köze egymáshoz a két dolognak: meggyógyulsz – milyen jó vagy. Tévesen így gondolkodnak az emberek, hogy – Uram meg kellene gyógyítanod, mert én olyan jó vagyok! Szolgállak téged.

Mit tettél ezzel a mondatoddal? - Lehetetlenné tetted Isten számára, hogy kegyelemből meggyógyítson! Mert levágtad magad a kegyelemről, nem tud neked kegyelmet adni, mert úgy gondolod, hogy Isten ’tartozik’ azzal, hogy téged meggyógyítson.

Isten én olyan keményen dolgoztam neked, el kell juttatnod nekem ezt a pénzt. - De Isten nem tartozik neked semmivel, azért mert te ki vagy, vagy mit tettél?

Mindent az alapján tud Isten nekünk adni, amit Jézus tett értünk. Nem azért, mert kiérdemeltük volna, vagy elnyertük volna a mi tetteink által. Ha pedig valóban kegyelemből kaptuk, akkor folytonos hálaadásban kellene lennünk Isten előtt, hogy mindezt megköszönjük.

Nem tartoztál nekem Istenem azzal, hogy meggyógyíts, de mégis meggyógyítottad a testemet, köszönöm Neked!

Nem tartoztál nekem Istenem azzal, hogy kifizesd a számláimat, mégis minden számlámat kifizetted. Semmi mást nem tudok mondani, csak azt, hogy – köszönöm Uram!

Amikor elkezdjük magunkat sajnálni, mert úgy gondoljuk, hogy valami nekünk jár, Isten tartozik nekünk, akkor már nem vagyunk hálásak többé Istennek és hitetlenségbe, és kevélységbe kerülünk. Levágjuk magunkat Isten kegyelméről. Legveszélyesebb dolog, amit tehetünk, amikor megadjuk magunkat az önsajnálat számára! Megadjuk magunkat az érzéseink számára!

Gondolod, hogy Jézusnak nem voltak érzései pl. amikor a bíróság elé állították, amikor megverték, amikor a töviskoronát helyezték a fejére, amikor keresztre feszítették, amikor kigúnyolták, leköpdösték?

Voltak neki is érzései bizonyára. Nem érdemelte meg ezeket a cselekedeteket, nem szolgált rá egyikre sem.

Zsidó 4/165 Mert nem olyan Főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, mégis bűntelen maradt.

Jézusnak meg kellett tapasztalni ezeket az érzéseket? Megtapasztalta a gyengeséget? - Ezért volt az, hogy azonnal odafordult és megdorgálta az ördögöt!

Gecsemáné kertjében vért verejtékezett. Voltak érzései! Mi volt az imája mégis? - Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. Ha lehetséges múljék el tőlem ez a pohár, de mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd.

Ugye, hogy voltak Jézusnak érzései?

Rászolgált Jézus a keresztre-feszítésre, a gúnyolásra, a leköpdösésre, a töviskoronára? Nem! Ő ártatlan volt, tökéletes volt! Igaz volt! Egyetlen részére sem szolgált rá! Tudta, hogy nem szabad magát megadnia ezeknek az érzéseknek. Tudta, hogy mi az Ő ereje, hogy az Atyának akar tetszeni, azért mondta az imát is el, hogy – ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!

Nem arról szól tehát, hogy mi az, amit én kiérdemlek. Hanem arról szól, hogy Uram mi az, amit te akarsz, hogy megtegyek? Végig szenvedte a keresztet és kigúnyolták, a kereszt alatt is gúnyolták! - Ha olyan csodatévő Isten vagy, akkor most vegyed le magad a keresztről. A Biblia azt írja, hogy angyali seregeket hívhatott volna magának segítségül, mert azokat a büntetéseket Ő nem érdemelte meg.

Ha akkor Ő kéri az angyalokat, hogy kimentsék Őt ki ebből a helyzetből, akkor te meg én örökre elveszettek lennénk!

Ha mi megengedjük magunknak, hogy mi az, amit megérdemelnénk és mi az, amit nem érdemelnénk meg, akkor belejátsszuk saját magunkat az ördög kezébe.

Egyszer megkérdezte valaki Smith Wigglesworthtól, hogy hogyan érzi magát és azt válaszolta, hogy ez egy rossz kérdés volt. Mert én mondom meg Smith Wigglesworthnak, hogy ő hogyan érezze magát.

Amikor az emberek jóindulatúlag a másikat kérdezik, hogy hogyan is vagy? Akkor hozzáteszik azt is, hogy ne azzal a hit dumával gyere most nekem. Tényleg hogyan vagy? Most ne a hiteddel gyere elő, mondják.

Mind a két ajtót megnyitottad az ördögnek!

Aháb király megkívánta a szomszéd szőlőjét. Király létére mindene megvolt, amit csak akart. Még a cipőjét sem kellett magának bekötnie. De semmi nem tette boldoggá, neki a szomszéd szőlője kellett. Ezért a felesége kidolgozott egy tervet, meggyilkoltatta a szomszéd tulajdonost, de az sem tette boldoggá, mert mindig valami után kívánkozott.

Az embert a saját szeme soha nem fogja megelégíteni. És úgy gondolja az ember, hogy a nélkül … soha nem leszek boldog.

Megmondom neked, hogy ha azt a dolgot megszerzed, még rosszabb helyzetbe kerülsz, mert úgy gondoltad, hogy akkor majd boldog leszel, de nem fog boldoggá tenni az sem.

Gondolják az emberek, hogy a legnyomorultabbak, mert – az nincs meg nekik. A gazdagok, akiknek már megvan, tudják, hogy nem is boldogok tőle. A szegények hitetik magukat azzal, hogy majd ha az meglesz nekik, akkor boldogok lesznek. A gazdagok tudják, hogy abban sincs meg a boldogságuk.

A mi örömünk és boldogságunk nem az autónkban, vagy a házunkban van, vagy valami másban, - a mi örömünk a mi Urunkban van!!!

A királyok Királyában van, hogy vele közösségben lehetünk, és az Ő hívőivel közösségben lehetünk és az Ő akaratát cselekedhetjük. És az Ő akaratát megcselekedni, ez a legnagyobb dolog, ami meg fog elégíteni. Semmi ahhoz nincs hasonló, mint az Ő akaratát cselekedni. Ez fog egyedül beteljesíteni. És dicsérjük az Urat!

A Bibliában nem sokat olvasol arról, hogy hogyan érzed magad. Arról olvasunk, hogy a testnek vannak kívánságai. A test vágyairól olvasunk, a testi vágyak hoznak erős kívánságokat, gondolatokat és a hústest jön itt be. Minél inkább a hústestben élsz, annál inkább fogsz azon gondolkodni, hogy miként érzed magad. És ha az ember így éli az életét, akkor csak egy érzelmi szemétkosár lesz. Állandóan függni fogsz valamitől, és nem leszel megbízható Isten számára, de a családod számára sem leszel megbízható.

Példaként tudom felhozni itt a nagyszüleimet és a szüleimet is, akik mindig ugyanolyanok voltak. Mindennap, amíg éltek.

Ha olvasod Kenneth Hagin könyveit, leírja a nagypapáját, az órán az időt lehetett pontosan beállítani ahhoz, hogy mikor jött az asztalhoz. Az én nagyszüleim is pontosan ilyenek voltak. Reggel pontosan 7 órakor jöttek reggelizni. Nagypapám minden hajnali 5 órakor már tudhattad, hol van.

Jézus ugyanígy tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!

Ezért nem kell megvizsgálni az érzéseimet, hogy most hogy érzem magam? Nem kell megadni magam az érzéseimnek. Van ennek egy kiváló mottója. Ne várj el semmit és légy hálás mindenért, amit kapsz, ez boldoggá fog tenni.

I. Korinthus 10/30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, amiért én hálákat adok?

Hálaadással veszek részt benne!

Kolosse 1/12 Hálákat adván az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre, a világosságban.

Hogy vehetek részt benne? - Isten kegyelme által, hitből.

Mi az, ami járulékos a kegyelemhez? - A hálaadások.

Látnunk kell ma azt, hogy ez milyen erőteljes dolog. Jézus sem szolgált rá mindarra, amit a kereszten el kellett, hogy szenvedjen.

Nem mondta el a kereszten, hogy én vagyok a teremtőtök, én vagyok az egyetlen, aki szeret benneteket.

Minden egyes dologban megkísértetett pontosan úgy, mint mi és voltak érzései, mint nekünk.

Mind az elméje, mind a teste kiáltozott ellene, mégsem engedte át magát ezeknek a gondolatoknak és érzéseknek. Min gondolkodott helyette? Rajtunk gondolkodott és azt imádkozta, hogy bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek. És nem volt hajlandó azon gondolkodni, hogy Ő miként érzi magát. Ezek után el kell gondolkodnunk, hogy vajon elvárja-e tőlünk, hogy mi ugyanúgy éljük az életünket, és ugyanúgy gondolkodjunk, mint Ő?

Elvárja tőlünk!

Ha ezt tudjuk, hogy Ő ezt kéri tőlünk, akkor leszünk-e valaha az életben még olyan helyzetbe, hogy valaki megsért minket?

Lehetséges az, hogy ne a hústest uralja az érzéseinket?

Van, aki megharagszik rád, - bocsáss meg neki, ezt mondja a Biblia.

Más valaki meg azt mondja, hogy - én olyan sok dologban vettem részt, úgy érzem, hogy Isten nem szeret engem.

Ezek megint a vacak érzések.

Vagy azt mondja valaki, hogy - én nem hiszem, hogy Isten megbocsátott nekem. A Biblia azt írja, hogy megbocsátott. Ezeket az érzéseket tehát ki kell rúgni az életünkből, és azt kell hinni, amit Ő mond, mert az önsajnálat napjait végleg le kell zárni az életünkben!

Megvallás következik, álljunk fel, nagyon jó a megvallás, mert addig az ember nem jut előbbre, míg azt ki nem mondja.

Most ki fogjuk mondani, és az Úrnak fogjuk kimondani:

Eltökéltem a szívemben, hogy Isten kegyelmét elfogadom, és nem engedem, hogy azon gondolkodjam, hogy mit tettem, vagy nem érdemeltem meg. Megtagadom, hogy önsajnálatot érezzek magammal kapcsolatban, mert mindenem megvan, és hálás lehetek érte.

Ó Uram köszönöm a Te kegyelmedet. Ó Uram köszönöm a te jóságodat, köszönöm a Te irgalmadat. Köszönöm a Te szeretetedet. Köszönöm Uram! Ámen. Köszönöm! Köszönöm Jézus!

Még egy igehelyet megnézünk, mert óriási világosság van benne, és mivel ma beszéltünk a kegyelemről, a Szellem mozdul ezen a területen óriási módon, és érzékelhető ez.

Zakariás 4/7 Ki vagy te nagy hegy? Lapállyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcskövet, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!

Ki vagy te nagy hegy? Ki vagy te nagy probléma, ki vagy probléma énelőttem, mert ezek a hegyek síkká válnak, és Zorobábel mondja ezt, hogy Zorobábel felviszi a csúcskövet. Ki ez a csúcskő? Jézus! Ő volt az az oszlopkő. És ilyen kiáltás támad: kegyelem, kegyelem, mondja egy másik fordítás!

Tehát látjátok!

Annak a próféta asszonynak, akiről beszéltem ma, ez volt az igeverse.

Ha volt egy problémája, elkezdte kiáltozta Isten kegyelmét: - kegyelem, kegyelem, kegyelem! És az a probléma-hegy lapállyá változott!

Isten kegyelme ez tehát és hit által jön elő. Ez egy ószövetségi igevers, kiváló a problémáinkra.

Köszönjük az Úrnak! És hallelúja. Ő hozza elő a csúcskövet, az alapkövet, aki Jézus Krisztus az életünkben, és néha én is ezt teszem, amikor az Úr előhozza. Hatalmunk van!

Áldott legyen a mi Urunk!                Ámen!

BÉKEVÁR FŐOLDAL